Azon, hogy sokan csak furán néznek ránk jót nevettem és csak azért se hagytam abba a vonatozást.
-Kéne még pár vagon is mögénk!-
-És mégis ki lenne olyan elvetemült, hogy beállna?-
-Lenne rá biztosan jelentkező! Bízd csak rám! Majd bevetem magam!-kacsintok egyet.
-Te csak ne vetegesd magad sehová se az ágyunkon kívül!-
-Nem úgy értettem!-csapok egy kicsit a fejére. Beérve az irodába le lettem pakolva az egyik fotelbe
-Nos, ha már ilyen jót vonatoztunk... akkor nekem lenne még pár aláírni valóm... asszem ^^" . Te addig pihenj, vagy olvass... esetleg, ha van kedved akkor írogass alá néhány papírt... vagy ilyesmi. De ha egyszer is megtudom, hogy valami erőltető munkát csinálsz akkor... nem is tudom mit csinálok veled!
-Hömm...-pislogok nagyokat.-Ehh... oké nyugi... nem csinálok megerőltető munkát... de azért a tollat felemelhetem?-mutatok könyörgő szemekkel az egyik asztalon lévő tollra.
- -.-" ... komolyan mondom te nem tudsz komolyan venni semmit... igen a tollat felemelheted!-
-Jól van már csak viccelek! És amúgy is ÉN már ILYEN maradok! Komolytalanul komoly egyed!!-vigyorgok nagyokat és lassan felemelem a tollat az asztalról, közben végig belevigyorogva Hisagi arcába.-Na, tessék! Meg tudtam csinálni! LEHAJOLTAM EGY TOLLÉRT!-kezdek egy örömtáncba. Abbahagyva az örömködést levágódtam a fotelba nem kis lendülettel és látványos unatkozásba kezdtem. Hol a tollal játszottam...hol a párnát pakolgattam az egyik oldalról a másikra...hol meg a virág leveleivel szórakoztam. "Na, akkor egy kis munka..."lesek körbe, hogy merre lehet az én kupacom."Termetes darab...na akkor csak csendben!"állok fel és kezdek osonni a kupac felé. Épp örömittasan le akartam csücsülni, de Hisagi hirtelen felnézett ezzel rendesen le is buktatva engem. A papírkupaccal háttal ácsorogva pislantottam hátra. "Uh,de morci..."oldalra fordulva a halommal mentegetőző indokok után kerestem.
-Öhm-köszörüli meg a torkát-Mit csinálsz?-
-Semmit!-dobom el pánikszerűen a papírhalmot-Rosszul láttad... nem emelgettem ezt a papírkupacot... éppen... olvastam egy könyvet, mikor hirtelen elkezdett lebegni a kupac... mondom de jó móka lenne, ha alátenném a kezem...-találtam ki egy sziporkázóan pocsék történetet.
- -.-" .... tényleg ilyen hülyének nézel?
-Nem!-vágtam rá habozás nélkül.-De ha este kinézel láthatod majd E.T is! Sőőőt! Frankie kutya törzsvendég nálam! Egyfolytában énekeljük a Who let the dogs out-ot és bólogatunk rá szorgosan...aztán mindig jön érte K ügynök mérgesen, hogy elhallgatott valamilyen információt! A kistücsökkel meg szétrobbantja a falat Will Smith, miközben ő az étkezőben köt ki...és mondja, hogy ~Ütős ez a tücsök pöcs!~. Aztán jön egy olyan gusztustalan izé...hogy látta a papírhalmot lebegni! Ekkor felbukkan majd Murder és Scalli, hogy ~Az igazság odaát van!~és aztán átugranak a falon ütött lyukon....-
-Ennyi?-borzolta össze a haját, mert kezdett neki sok lenni a dolog.
-Ahogy látom neked igen, úgyhogy befejeztem!-^^"-Pedig még tudtam volna mit mondani...-gondolkozom el kicsit heves bólogatás közben, aztán neki akartam látni a halom eltakarításához, de a férjem felállt az asztalától és finoman megkért,h maradjak a hátsómon.
-Na ülj le szépen... majd én összeszedem.-
-De én miért nem csinálhatok semmit?-TT-TT
-Ki mondta, hogy ne csinálj semmit?-
-Hát te.-bökök rá durcásan.
-Én nem azt mondtam... én azt mondtam, hogy ne erőltesd meg magad... ez két különböző dolog!-
-Menny arrébb!-lökök meg kicsit és kezdem el én is szedegetni a lapokat.
-Inkább ülj le! Ezt én is el tudom intézni!-
-De,de...-kapok ki egy nem oda illő papírt a kezei közül.-Így legalább csinálok valamit! És eszem ágában sincs ennyit ülni a hátsómon! Még nem kéne ennyit aggódnod miattam!-
-Akkor mégis kiért aggódjak? A szomszéd macskájáért?-
-Hááát....elég veszélyes helyeken jár néha...-
- - -"...ne fárassz már!-
-Uh...ez tényleg elég fáradtan hangzott...-
-Mert az is vagyok...amin csak tovább segítesz ezekkel...a...aa...-
-Akkor visszamegyek az irodámba!-ütögettem meg a vállát és csaptam be az ajtót mögöttem."Ha nyugalom kell...tessék szívem! Így nem fárasztalak tovább magammal..."belépve az irodámba megláttam az egész asztalt beborító iratokat.
-Ezek most szívatnak?-TT-TT. Túrok bele a kupacba, hogy lássam egyáltalán milyen ügyben kapok ennyi papírt.-Pók van a szobában? Ezzel mégis miért nekem panaszkodik?!-hajítom arrébb. Az asztalra támaszkodva fél kézzel, a másikkal pedig a fejemet vakarászva álltam az ablakkal szemben. "Ej, ennyi piti ügyet..."a papírt az asztalra csapva morogtam, amíg azt nem éreztem, hogy elnehezednek a lábaim."Ez nem lesz jó...nem most kéne beájulnom! Pfúú...én ezt nem fogom elviselni hosszú távon."
-Nem lehetne, hogy nyugton maradsz egy picurit gyönyörűm?-simogatom meg a hasam."Uh, asszem kikapcs..."homályosult el minden és vágódtam el a padlón.

-Akkor visszamegyek az irodámba!
Miután Hana becsapta az ajtót Hisagi sóhajtott egyet, majd össze-vissza szedte föl a papírokat a földről.
-Hogy veszne meg ez a sok idióta... mi a fenének találtak ki ennyi hülyeséget... komolyan mondom még egy papírt behoznak az irodámba ma... kirúgom bárki is hozza be...
Morgolódott magának, aztán feldobálta a lapokat az asztalra, ekkor kopogtak.
-Mivan?
Lassan kinyílt az ajtó és egy tiszt lépett be rajta.
-Elnézést uram, de... ha nem nagy kérés akkor ezeket aláírná??
- -.-"""" .... NEEEEEE.... VIDD INNEN!!! NEM ÍROK ALÁ SEMMIT... TAKARODJ A SZEMEM ELŐL A PAPÍRJAIDDAL EGYÜTT.
-De...
-Semmi de... nagyon gyorsan menj ki innen, mert megbánod!!
-Oké-oké megyek már.
A tiszt bevágta az ajtót Hisagi pedig levetődött a székére. Amilyen sorrendben a kezébe kerültek a lapok úgy írta alá őket, nem érdekelte mi van rajta, el sem olvasta őket csak aláfirkantotta, aztán eltette az asztal másik felébe.
-Na jó ebből elegem van mára!
Pattant föl gyorsan a székéből és csapot papot ott hagyva ment ki az irodából, majd Hana irodája felé közelített. Miután benyitott a szobába nem igazán az a látvány fogadta amire számított.
-Tudtam, hogy ez lesz!
Rohant oda gyorsan Hanához, aztán óvatosan felvette a földről és visszavitte a kapitányi irodába. Ott letette Hanát egy fotelre, Hisagi pedig kiment bevizezni egy rongydarabot.
-Mondtam, hogy pihenj, de te nem sokszor hallgatsz rám... pedig én tényleg csak a legjobbat akarom neked.
Tette rá végül Hisagi Hana homlokára a vizes rongyot, aztán betakarta a feleségét, majd leült mellé.
~Kissé fárasztó ez a kapitányi munka... és ráadásnak a fejem is megfájdult... remek.
Merült el egy kicsit a gondolataiban, majd lehunyta a szemeit és egy kicsit el is aludt.

Fél füllel hallottam, hogy Hisagi valamit hevesen magyaráz,de nem igazán értettem, hogy mit."Ühm...mi ez a hideg?"nyúlok a fejemhez és tapintom ki a vizes rongydarabot."Mi is történt?"próbáltam visszagondolni."Ja, megvan...de, mit keresek a fotelben?"egy kicsit megmoccanok,de rájövök, hogy valaki a hasamon a fetreng."Áhám...már értem, hogy mit keresek itt..."vakarom meg a fejem és kukucskálok le a férjem fejére. "Elaludt a drága...hjaj, szegénykém!"simogattam meg a fejét és mosolyodtam el azon, hogy milyen mélyen szunyókál.Lassan mocorogni kezdtem, hogy ülő helyzetbe tudjak kerülni,de őt se ébresszem fel. "Jessz...ez az! El fog egy ideig tartani..."fékeztem be, mert morogni kezdett valamit Hisagi, de amilyen hirtelen rákezdett, olyan gyorsan el is hallgatott. "Álmodozunk?...hihi...de kiváncsi lennék rá, hogy miről képzelődik...huh...bár ha belegondolok, hogy én néha miket álmodok...Cápa fogakkal megáldott teve...akinek az egyik púpjában egy koala maci van..."töröm meg a csendet egy halk kuncogással. "Fel ne ébresszem már!"teszem gyorsan a kezemet a szám elé, és iparkodom befejezni a nevetést. Nagy nehezen felültem és nekitámaszkodtam a karfának. Hisagit picit nehézkesen húztam arrébb, mivel félig ülő pózban aludt el,de megoldottam. "Na, ezt megcsináltam...büszke vagyok magamra!"vigyorogtam elégedetten, ami persze nem tartott sokáig.
-Nyomod a kezem...-szólalt meg váratlanul Hisagi.
-Hogy mi?-forgolódtam, hogy mégis merre lehet a keze, amit ennyire nyomok.-Azonnal megtalálom a probléma okát...te csak aludj tovább!-^^"-Mégis mi olyan vicces?-kezdtem átverést sejteni, hogy ennyire mosolyog.
-Semmi...-feküdt továbbra is teljes nyugalommal a hasamon.
-Na merre is van az elnyomott kezed?-
-Sehol...-tartotta továbbra is becsukva a szemeit.
-Ez nem volt szép!-ütök a fejére.
-Hmmm....pedig eddig olyan békés voltál...Eddig!-
-Mégis mióta vagy fent?-teszem a jobb kezem csípőre.
-Elég régóta...-
-Ezért szenvedtem annyit, hogy tudj aluszikálni?-TT-TT.-Gonosz tetszik lenni Hisagi Shuuhei!-duzzogtam két sort.

-Elég régóta...
-Ezért szenvedtem annyit, hogy tudj aluszikálni?
-Gonosz tetszik lenni Hisagi Shuuhei!
-Maga pedig szófogadatlannak tetszik lenni Hana Akamoto!
-Miért is?
-Még kérdezed? Nem megmondtam, hogy pihenj? Majd én megcsinálom a nehezebb feladatokat?
-De mondtad.
-És te erre mit csináltál?
-Fölkaptam a vizet... de csak azért, mert én nem akarok tehetetlenül üldögélni.
-Már pedig azt fogod csinálni ha tetszik ha nem... nem fogsz itt ájuldozni nekem, nem tesz jót egyikőtöknek sem.
-Juj, de aggódós lett valaki.
-Ne csúfolódj!
Nyitotta ki vágül Hisagi a szemét és Hanára pillantott.
-Nem csúfolódok... csak mondom, hogy nagyon elkezdtél rám vigyázni.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy eddig nem figyeltem rád?
-Dehogy is. Ezzel azt akartam mondani, hogy egyre jobban figyelsz rám.
-Hát még szép.
Ezután nagynehezen felült asztán azzal a lendülettel fel is állt.
-Nem akarsz inni egy teát?
-Hát ha már így megkérdezted... akkor igen akarok.
-Akkor maradj ott ahol vagy, én megcsinálom.
-Nem csinálhatom meg én?
-Öhm... na jó.
-Höhö, ez úgy sem nehéz.
Baktattak ki együtt egy kis konyhába és kezdtek hozzá a teához. Ám ekkor valaki kopogott az ajtón.
-Hát ez nem lehet igaz.
Hisagi visszament a bejárati ajtóhoz, majd kinyitotta azt.
-Nem ír....
-Jó napot Hisagi kapitány.
-Öhm... jó napot.
-Egy iciri-piciri ellenőrzésre jöttem, mert egyesek panaszkodnak magára.
-Rám? Miért is?
-Hát... idézem... futtatott velem 5 kört az udvaron, mert véletlenül hallottam, hogy mit beszélget a feleségével... aztán... kiabálni kezdett velem, mert megkértem, hogy írjon alá néhány papírt.
-Ez, nem is így volt!
-Elég legyen a rizsából.
-Dehát, nem is eszünk rizst!
-Ne humorizáljon itt nekem, mert ettől nem leszek engedékenyebb!
- ^^".
-Na szóval... először is a papírmunka!
Lépett be az ajtón az egyik magasabb rangú kapitány, majd az asztal felé közelített, amin tornyosultak az aláíratlan lapok.
-Hm... szóval maga nem csinál semmit... szó szerint.
-Hát.
-És még sorba sincsenek rakva.
-^^".

Hatalmas rábeszélő képességemet fitogtatva sikerült meggyőznöm a férjem, hogy a teafilter nem nehéz egy várandós feleségnek...A konyhában egy számot dúdolászva vártam, hogy felforrjon a teavíz. "Merre is vagy?"pipiskedtem a szekrénybe bújva, hogy merre találom a teafüveket.
-Mit...-folytotta belém a szót egy kopogtatás. "Huh,de le fogja harapni valaki fejét..."kezdtem kicsit aggódni a férjem egészsége miatt. "Nem kéne ennyit idegeskednie..."fújtattam nagyot, hogy majd kitalálok valamit.
-Jó napot Hisagi kapitány.-szólalt meg egy magas rangú kapitány. A hangját meghallva rendesen kikerekedtek a szemeim, hogy ezek meg mit kereshetnek itt. Gyorsan kihúztam magam és kikukucskáltam, hogy halljam milyen okból jöttek. "Ellenőrzés? A fene...- -"..."
-Elnézést uram!-hajolok meg, hogy megzavarom a 'letolási' hadműveletet.-Szabad beszélnem?-
-Hallgatom!-
-Sajnos a mai napon eléggé rosszul szolgál az egészségem és engem kísért el az orvoshoz, emiatt nem tudott haladni a papírmunkával. De már jobban vagyok és ígérem kijavítjuk a hibát!-
-Jó hallani, hogy így kiáll a kapitánya mellett...de ez az ő felelőssége! Ha már itt tartunk...-néz rám gyanakodva.-Maga sincs mostanában a feladata magaslatán.
-Szörnyen sajnálom!-
-Elismeri?-
-Igen, uram!-
-Hmm...lássuk magánál mi a helyzet!-
-Kupíí...-TTT-TTT. motyogtam magamnak.
-Itt sem rózsásabb a helyzet...És mi ez a szemétdomb?-
-Még nem volt időm rendet rakni, uram!-^^"
-Akkor csipkedje magát!-mutat le a székre ledobott halomra, hogy szedjem össze.
-Azonnal!-hajolok meg és lépek a kupac elé. "Ha emlékeznék rá, mi milyen ügy...Gyááá!Lyukas az agyad Hana..."pakolásztam szét a kupacot, téma és dátum szerint.
-Az ott?-kérdez rá a sarokba dobált lapokon.
-Igyekeztem szelektálni...Azok a kérdések, amiket nem hozzám kell benyújtani ott végzik. Majd ha ezekkel itt-bökök az asztalra-végeztem azokat teszem rendbe és juttatom vissza a feladóknak, hogy máshoz forduljanak ezzel a problémával.-
-Értem! De ettől még nem kéne így széthajigálnia.-
-Azonnal felveszem!-teszem le a papírokat a kezemből és megyek oda a sarokhoz. Útközben felnézek Hisagi-ra akinek rendesen dagadt a feje.
-Nyugi! Jól vagyok!-magyarázok felé, hogy egy picit megnyugodjon.
-Ha lehetne még azt a halmot vigye át a másik irodába...Azok,ha jól látom már csak a kapitányi aláírásra várnak...-hajol kicsit közelebb a fél asztalt elfoglaló várra.
-Igen uram, azoknak már csak az aláírás hiányzik.-
-Akkor?-néz rám kérdően.
-Rögtön viszem!-^^" rakom le azt a pár fecnit az asztalra.
-Ne keverje őket össze!-figyeli fintorogva, hogy ráteszem az első kezem ügyénél lévő kupacra.
-Elnézést a figyelmetlenségemért!-
-Szedje össze magát hadnagy! Ha nem teszi kénytelen leszek kéretni, hogy fosszák meg ettől a rangtól!-

Hisagi végighallgatta a parancsnok dirigálását, de a szemét egy percre sem vette le Hanáról.
-Nyugi! Jól vagyok.
Próbálta megnyugtatni Hana Hisagit, de ez valahogy nem volt meggyőző a számára.
~Megölöm ezt a fószert... még egy beszólás és az ablakon fog távozni...
-Szedje össze magát hadnagy! Ha nem teszi kénytelen leszek kéretni, hogy fosszák meg ettől a rangtól!
Na ekkor betelt a pohár, ami eddig felgyülemlett Hisagiban az mind egyszerre tört elő.
-Már elnézést, de ne fenyegesse ilyenekkel a hadnagyomat! Nagyon jó munkát szokott végezni... és már mondta, hogy mi az oka annak, hogy így elvan maradva. Ha nem fogta volna az adást elmagyarázom... rosszul volt... tahát bővebben alig látott ki a szédülésből és a rosszullétből... ha még most sem világos akkor ezen már nem tudok segíteni.
-Nahát... milyen nagy lett hirtelen a szája! Azt hiszi, hogy magának mától mindent szabad mert kapitány? Hát nagyon téved... én vagyok a följebbvalója, szóval nekem csak egy szavamba kerül, hogy kirúgják innen magát is és a kedves hadnagyát is...
"Hisagi elindult a rangidős kapitány felé a nyakánál fogva felemelte, aztán odalépett vele az ablakhoz.
-Megmondtam már, hogy ne fenyegesse a hadnagyomat... engem fenyegethet nem érdekel...
-Ezt nagyon megemlegeti!!
-Na persze... előbb tanuljon meg repülni...
Hisagi kinyitotta az ablakot aztán jó nagyot lendített a kezén, ezzel kidobva a rangidős kapitányt az ablakon."
Na persze ez csak képzelgés volt, egy fejrázás után már minden a helyén volt. Ám ekkor a kapitány ismét rákezdett.
-Elnézést hadnagy, hogy így beleszólok a dolgába... de azt a papírkupacot rossz helyre tette... vegye föl onnan nagyon gyorsan és tegye máshova, mert megint nagy kavarodás lesz.
-Na jó... nekem ebből elegem van... mondok valamit! Most elmegy innen, de egy óra múlva visszajön... ha akkorra sem lesznek kész a papírok és nem lesznek szétválogatva akkor kirúghat engem! Elismétlem megint ENGEM!!! Nem a hadnagyot!!
-Rendben van! Pontosan egy óra múlva visszajövök, se előbb se később, de ha egyetlen egy hibát is találok maga repül innen!!
Ezután a rangidős kapitány sarkonfordult és kiment az ajtón, Hisagi sóhajtott egy nagyot aztán Hanára nézett.
-Na most lesz dolgom rendesen. De nem számít... már nem nagyon tudtam nézegetni, hogy kapkodod a fejedet össze-vissza meg cipekedsz itt nekem terhesen. Na akkor munkára fel!
Huppant be a székébe Hisagi és kezdett hozzá a papírokat aláírogatni.

-Maga repül innen! Majd én hátsón billentem és Mexikóba repül!-mentem volna az ipse után, hogy minimum agyonverem,de Hisagi lefogott.-Jól van na!-adom meg magam és nézem a hatalmas kupit a szobámban.
-Na most lesz dolgom rendesen. De nem számít... már nem nagyon tudtam nézegetni, hogy kapkodod a fejedet össze-vissza meg cipekedsz itt nekem terhesen. Na akkor munkára fel!-
-Bizony és én majd segítek! Gyorsan rendet vágok nálam és jövök ide segíteni! Nem engem, hogy itt egy pöffeszkedő mitugrász kirúgjon!-támaszkodom az asztalra és csókolom meg a férjem.-Megoldjuk!-kacsintok rá és robogok át az irodámba.
A halmok között rendesen eltüntem,de arra is kellett figyelnem, hogy ki ne fussak az időből.
-Itt maradsz!-parancsoltam rá egy szökni próbáló lapra. Már majdnem elkészültem és büszke is voltam magamra, hogy milyen rendet vágtam,de alig volt tíz percem.
-Uh...néztem az órára. Rendesen eltöltöttem az időt!-kaptam fel a kapitányi aláírásra váró kupacot. Hisagi irodája előtt támadt némi gondom, hiszen mindkét kezem foglalt volt,de a csukott ajtót ki kellett valahogy nyitnom. Szólni se tudtam, mert egy dossziét cipeltem benne az elmúlt egy hónap küldetéseiről. Egy picit szobroztam a megoldáson gondolkozva, amikor kiötlöttem, hogy a lábammal nyomom le a kilincset. A sikert követően háttal becsoszogtam az irodába és ledobtam az asztalra a halmot.
-Pfúúú...-
-Nem megmondtam, hogy ne cipekedj...-morgott a papírokat szemmel verve.
-Tudom...-^^"-De ez csak egy kicsi kupac...nem nehéz!-mosolyodok el kínosan.-Ezt gyorsan firkáld alá!-törölgetem meg kicsit a dossziét.
-Rendben!-mögé lopakodva lesem, hogy milyen az aláírása.-Mit csinálsz mögöttem?-
-Csss! Tanulok!- egy papírt felkapva lefirkálom a tanultakat.-Hasonlít?-tartom a lapot az orra elé.
-Fogjuk rá!-
-Höhö!-húzom ki magam.-Akkor lássunk neki!-ülök le a másik székre és kezdek el aláírosgatni.-Kicsit még lassan megy...-^^"
-Te most az én munkámat csinálod?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Ne haragudj!-^^"-De így...öhm...szóval ezzel a megoldással gyorsabban haladunk!-a papírokról fel se mertem nézni.-Inkább dolgozz! Nem sok időnk van!-húzok magam elé egy másik stócot.

-Te most az én munkámat csinálod?
-Ne haragudj! De így...öhm...szóval ezzel a megoldással gyorsabban haladunk! Inkább dolgozz! Nem sok időnk van!
-Tudom.
Mormogta az orra alatt Hisagi, majd egy jókora papírkupacot húzott magaelé, és kezdte eláfirkálgatni. Mikor a halmaz felénél tartott ránézett a Hana által aláírt papírokra.
-Öhm... remélem nem fogja észrevenni, hogy két különböző tollból való aláírás...
-Hát... basszus... csak nem nézi ennyire.
-Nyugi, majd úgy csináljuk, hogy ne vegye észre.
Tért vissza az aláírásokhoz, körülbelül 10 perc után ránézett az órára.
-Ó, hogy az a... már csak negyed óránk van... na akkor jobban belehúzok.
Kezdett bele ismét az írkálásba, aztán mikor kész lett jött a szétválogatás, amiben voltak problémák.
-Nee... az nem oda kell.
-Micsoda? Az oda való.
-Nem. Az egy régebbi jelentés volt... de te a friss jelentésekhez tetted.
-Óhmá... jól van az ott!
-Nem jó. Az a vadbarom ki fog rúgni, de akkor velem kell szembenéznie.
-Nyugi szívem, nem fog kirúgni.
Pakolgatták sorba a lapokat, némi vita után készen is lettek, ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta a kapitány.
-Nos. Itt volnék!
-Tényleg? ha nem mondja, hülyén halok meg...
-Na... a szád legyen vigyázz állásban Hisagi Shuuhei! Lássuk csak mit sikerült véghez vinnetek.
-Minden megvan... szóval arról lemondhat, hogy kirúg innen!
-No-no... csak ne ilyen hevesen.
Lépett oda a papírkupachoz a kapitány, majd nézegetni kezdte őket.
-Hm... mind alá van írva, és sorrendbe is vannak rakva... de... miért van az, hogy nem két különböző tollal van írva??
-Öhm... magának csak egy tolla van?? Nézzen már szét az asztalomon! Van egy csomó tollam... azt hiszi, hogy egyetlen egy tollal fogok aláírni mindent?
-Milyen igaz... de várjunk csak... nem egyforma a két írás.
-Ne találgasson már...
-Nem találgatok jöjjön ide és nézze meg!
Hisagi odasétált az asztalhoz, majd felkapott két lapot.
-Már hogy a fenébe ne lenne egyforma a két írás??
-Hát nem látja? A jobb oldalin szebbek a betűk, mint a bal oldalin...
- -.-" ... hogy maga miket ki nem talál, hogy kirúghasson.
-Nem találgatok.. ez így van...
-Ahha-ahha persze.
-Nos... Hana kisasszony... magának mit sikerült összehoznia?

Szó szerint a körmeimet rágtam a háttérben, amikor a két tollas aláírásról faggattak Hisagi-t. Szerencsére úgy festett bevette a történetet.
-Nos... Hana kisasszony... magának mit sikerült összehoznia?-vettem el gyorsan szám elől a kezem és mosolyodtam el kínosan.
-Nem túl biztató ez a vigyor...-méregetett megint gyanakodva.
-Akkor nem fogok majd többet vigyorogni, uram!-
-Már Ön is kezdi a gúnyolódást?!-
-Sajnálom, ha így hangzott.-hajolok meg előtte. Egy fejrázás után benyitott a szobába.
-Így már sokkal jobban néz ki ez az iroda...-fordult körbe a szobában. Azért benézett az ajtó és a szekrények mögé is.
-Ez azt hiszi eldugdostam az iratokat?-súgtam oda Hisagi-nak egy mérges pillantással villámot szórva a felügyelőnek.
-Előfordult otthon is, hogy az ágy alá söpörted be az újságokat.-sértődötten böktem oldalba a férjem és vonultam arrébb lesve, hogy mit alkot az asztalomnál.
-Jó, hogy végre idejött! Nem értem a rendezési elvét...-
-Dátum...-bökök a lap tetejére.-Téma!-mutatom az alatta lévő sort.-És végül, hogy kihez tartozik az adott ügy. Vagyis kinek kell majd továbbítanom.-
-Értem!-dörgöli az állát elismerően. A kezemet hátradugva jelzem a hüvelykujjammal Hisagi-nak, hogy siker.-Azok ott a szemétbe való ügyek, igaz?-hangsúlyozta elég lenézően a szemét szót, utalva arra, hogy a földön tároltam őket.
-Igen, uram!-
-Ezeket sorba rendezi?-
-ABC sorrend.-vágom rá gyorsan.-et szoktam alkalmazni.-teszem hozzá zavaromban.
-Azt hiszem meg is volnánk...-sóhajtok fel megkönnyebbülten.-Még egy kérdés!-
-Igen, uram?-
-A betegsége elmúlt már? Jobban érzi magát?-
-Igen....öhm...Igen, uram! És köszönöm az érdeklődését.-helyesbítek a reflexszerű válaszom után.
-Szívesen,de a szempontból csak azért volt fontos tudnom, hogy okoz e...ez a dolog kiesés Önnek a munkából.-majdnem padlót fogtam, hogy mekkora számító dög, de inkább a fogaimat csikorgattam, hogy ne szóljak be neki semmit. A szobát elhagyva tisztes távolból követtem és majd felrobbanva baktattam a kapitányom mellett.
-Ha még egy szó mond én esküszöm leharapom a fejét!-
-Csak nyugodtan...-
-Rend...MI?-pislogok két sort.-De neked mint a kapitányomnak vissza kéne fognod engem.-bökdösöm meg egy nyelvnyújtás kíséretében.
-Hát akkor viszlát! Egy hónap múlva még benézek, hogy minden rendben megy e.-inkább csak intettem neki és hajoltam meg illedelmesen.
-Miért is ölhetném meg ezt a-vágtam gyilkos fejet és gondolkoztam erősen, hogy milyen jelzőt aggassak rá-...szóval őt?-

-Ha még egy szó mond én esküszöm leharapom a fejét!
-Csak nyugodtan...
-Rend...MI?-De neked mint a kapitányomnak vissza kéne fognod engem.
-Hát akkor viszlát! Egy hónap múlva még benézek, hogy minden rendben megy e.
-Miért is ölhetném meg ezt a ...szóval őt?
-Mert miért ne? Már én is ott tartottam, hogy kidobom az ablakon... de gondoltam megkímélem, mert itt vagy te is. De ha már téged is idegesített akkor nincsen semmi gond... majd gondosan elrejtünk minden nyomot, hogy ne jöjjenek rá ki tette.
-Na szép. Bajba sodornád a terhes feleségedet?
-Hm... hogy ez milyen igaz... akkor téged kiküldtelek volna, én pedig kidobom az ablakon. Így nem tudnak téged is vádolni.
-Ilyeneken ne is járjon az agya tisztelt kapitány úr.
Bökte meg Hana Hisagi fejét.
-Oké-oké... nem jártatom a gondolataimat ilyeneken, inkább. Most, hogy nincs munkánk mára azon kezdem el jártatni az eszem, hogy milyen pihenést szervezzek neked.
Ült le Hisagi a beszéd közben egy székre, aztán elég erőteljesen gondolkozni kezdett, csak az zökkentette ki őt ebből a remek gondolat menetből, hogy Hana szólítgatja.
-Hello... Föld hívja Hisagit... Hisagi jelentkezz!
-Mi? Kit keresnek?
-Öhm... én kereslek téged édesem.
-Dehát én itt vagyok!
-Na persze... testben, de lélekben egész más környéken jártál.
-Milyen igaz, de közben kiötlöttem, hogy milyen pihenést szervezzek neked. És már kezdődik is... gyere csak!
Pattant föl a székből Hisagi és ragadta meg a felesége kezét, aztán elég gyors léptekkel kivitte az épület elé. Ezután a karjaiba vette a lányt és felugrott a tetőre.
-Pont most megy le a nap... gondoltam megnézhetnénk.
Ezután Hisagi leült és kényelmesen elhelyezkedett Hanát pedig az ölébe ültette.

-Pont most megy le a nap... gondoltam megnézhetnénk.-csak mosolyogtam azon, hogy hova hozott.
-Aham...-ültem bele az ölébe.-Ennél szebb kikapcsolódás nincs is!-bújtam oda hozzá.-Megismételhetnénk máskor is...persze majd,ha hetven tonna leszek kissé zűrös lesz ide felcipelni....lehetne ide szerelni egy...egy...darut! És akkor meg lenne oldva a felhúzásom!-
-Inkább oda figyelj!-
-Jól van na!-nyújtom ki rá a nyelvem.-Annyira szééép...-lenézek a pocakomra.-Na milyen az első naplementéd, picur? Tetszik?-
-Szerintem tetszik neki...-simogatta meg a hasam Hisagi.
-Azt mondod?-pillantok rá a férjemre.
-Igen, azt...de mi lenne, ha egy kicsit végre kikapcsolódnál...kezd mondjuk azzal, hogy hátradőlsz...így ni.Aztán előre nézel...na!-próbálkozik előre fordítani a fejem.-Nem mögötted megy le a nap!-
-De mögöttem ül az én egyetlen férjecském!-
-DE...nekem nem sárga a fejem...és nem is világít!-
-Meglehet...de ebbe a fejbe szerettem bele és nem abba a sárga korongba...A távkapcsolatot amúgy se bírnám! Szóval vele eleve halálra lett volna ítélve a dolog...-vigyorogtam rá és pöcköltem meg az orrát.-Elbambultál! Sokat merengsz ma...valami gond van?-
-Mégis mi lenne, ilyen kellemes helyen...ilyen szép időben...és leginkább veled?!-
-Nem győztél meg...kiszedem úgyis belőled, hogy mi nyomja a lelked!-borzolom meg egy kicsit a haját.-Mehehe!-nyújtom ki a nyelvem.
-Ezt miért kellett?-
-Gondoltam ideje egy style váltásnak!-a kicsit sértődött arcát látva közel bújtam hozzá és átöleltem.-Szeretlek szívem! És köszönöm, hogy felhoztál ide!-

-Ezt miért kellett?
-Gondoltam ideje egy style váltásnak!-Szeretlek szívem! És köszönöm, hogy felhoztál ide!
-Én is szeretlek... és nagyon szivesen hoztalak fel ide... ezt tuti megismételjük máskor is.
Hisagi hátulról átölelte Hanát, aztán végre valahára mindketten csak a naplementére koncentráltak. Teljes csönd volt most kettőjük között, Hisagi folyamatosan simogatta Hana hasát, majd mikor a nap már majdnem lement teljesen, Hisagi lassan megfogta Hana állát aztán magafelé fordította a lány fejét.
-Csak nem eltanultad tőlem a bambulást?
Kérdezte mosolyogva, aztán egy hosszú csókkal fejezték be a naplementét.
-Ugyan minek beszéljek, ha te nem szólalsz meg... amúgy pedig a témához visszatérve... te mind bambulgatsz ma ennyit?
-Hogy én? Nem bambulgatok.
-Na ezt ne meséld be nekem...
-Oké... elmondom... azon bambulgatok, hogy... fiunk vagy lányunk lesz... és ha már itt tartunk... akkor mi legyen a neve... meg ilyesmiken jártatom az eszemet.
-Ahha.... szóval tisztára bevagy sózva.
- ^^ ... hát igen, kissé kíváncsi vagyok, milyen gyerkőcöt hoztunk össze.
-Hát azt majd meglátjuk.
-Na igen... de ha két ilyen gyönyörű szülő van... akkor a gyerkőc se lesz csúnya.
-Húú... de büszke valaki.
Pöckölte meg ismét Hana Hisagi orrát.
-Héé, ne pöckölgesd az orrom.
-Különben?
-Na azt majd meglátod.
-Juj de félek!
-Na félhetsz is... majd meglátod mit csinálok...
-Ugyan neked csak a szád nagy!
-Gondolod... na akkor itt egy kis ízelítő.
Hisagi közelhajolt Hana füléhez aztán beleharapott.
-Ne harapj, nem vagy beoltva... hallod?? Engedd el... leesünk, de az nem lesz szép látvány!!
Kezdte el csapkodni a fejét Hana, mire Hisagi eltávolodott tőle.
-Inkább ne essünk le, csak egyszerűen menjünk be.
Óvatosan felállt a tetőn a karjaiban tartva Hanát, aztán leugrott onnan és visszementek az irodába.
-Júúúj... a hős lovag beviszi a királylányt a palotába.
-Hát, nem éppen palota... de... még össze kell pakolni... addig a gyönyörű királylánynak pihennie kell.
Csókolta meg ismét a feleségét Hisagi, majd tette le az egyik fotelre.

-Még szerencse,hogy a múltkori kalandomkor kaptam Tetanuszt!-dörzsöltem meg a fülem a kimonom ujjával.-Ééééés,ha már itt tartunk mit szeretnél? Kisfiút vagy kislányt?-dőltem hátra a fotelben és lóbáltam a lábam egy kicsit elgondolkozva.
-Figyelsz?-hallottam Hisagi hangját.
-Mi?-válaszoltam kábultan.
-Te meg merre jártál?-
-Azt neked nem kell tudni!-nyújtottam ki a nyelvem.
-Na szép...bezzeg nekem el kellett mondanom!-
-Mehehe...izzíthatod a kályhát, mert ezt nem szeded ki belőlem!-
-Elég lesz egy mikro is!-
-Abba bele se férek!-
-Gondolod?-vonogatta gonoszul a szemöldökét Hisagi.
-Darabolós gyilkosba mennél át?-
-Azt nem mondtam, hogy levágom a végtagjaid.-
-Akkor eltöröd?-húztam össze magam. Törökülésbe csücsültem és a kezeimet eldugtam a hátam mögött.-Harc nélkül nem adom meg magam!-emelem fel a fejem a plafonra.
-Nem is reméltem...-teríti be a feje a látképem.
-Héj, útban vagy!-bököm oldalba, de egy kicsit mélyre sikerült.
-Ez majdnem rossz helyre ment!-
-Hopika...-^^"
-Amúgy készen vagyok! Mehetünk...-hirtelen megcsókol.[color:5893=teaé]-Haza!-
-Igenis, apuci!-
-Ne már, hogy így fogsz hívni!-
-De,de...-ragadom meg Hisagi kezét és magam után húzva kiszökdécselek az irodából.-Hozom a két fakardom!-visszaugrálva az irodámba felkapom az asztalon heverő Kin Tennou-t és Akai Mamono-t. Nem nézek körbe különösebben így az asztalon hagyom az ultrahangos képet, amiről természetesen teljes mértékig elfelejtkeztem. -VAGYOK!-ugrok még egyet a férjem előtt megállva.-Ide a kezeddel!-
-De neeee...-
-Ez most tényleg ovis volt, szívem!-hajolok lábujjhegyen az arcához és nyomok rá egy puszit, mert már elég távol voltam.
-Minek ugrálsz?-
-Nem tudom...talán azért, mert pár hónap múlva járni se nagyon fogok tudni...-nyújtom ki a nyelvem és szökdécselek tovább.-A kérdésemre visszatérve...-
-Tudtam...-sóhajtott lemondóan
-Akkor meg, miért nem válaszolsz magadtól?-gonoszan akartam nézni,de köszöntem helyette az egyik tisztnek.-Mára végeztünk! Ha baj van, tudod merre találsz meg!-kacsintok rá.
-Természetesen tudom, hadnagy!-hajolt meg.
-Eh...nem fogom megszokni soha sem, ezt a "hagynagyozást" meg "hajolgatást"...-vágoma fejeket és mutogatom szorgosan a macskakarmokat.

-Eh...nem fogom megszokni soha sem, ezt a "hagynagyozást" meg "hajolgatást"...
-Hát pedig már eltelt egy pár nap azóta, hogy hadnagy vagy... igazán megszokhattad volna már.
-Na most miért csúfolódsz már megint? Mert nem szoktam még meg és kész.
Bökte ismét oldalba Hisagit.
-Oké-oké... még nem szoktad meg... felfogtam nem kell folyton ütögetni.
-Jajj ugyan már... azt ne mond, hogy annyira szoktalak verni, hogy már rettegésben élsz.
-Ezt nem is mondtam, csak azt, hogy sokszor ütögetsz..
-Na nem érdekes... ne tereld a szót... fiút szeretnél vagy kislányt?
-^^" ... öhm... szerintem most már tök mindegy mit mondok mert a kismanó benne van a pocakodban.
-Igaz, de attól még elmondhatod.
-Na jó... elmondom. Nekem ugyan mindegy, hogy fiú lesz-e vagy lány. Én ugyan úgy örülni fogok mindkettőnek... nem az a tipus vagyok, hogy... ááá én most fiút akarok, de ha lányom születik akkor azt nem szeretem vagy fordítva... nekem mindegy, csak az a fontos, hogy egészséges legyen.
Miközben Hisagi előadta magát, megérkeztek a szobájukhoz, miután betértek oda rögtön levágódott az ágyra.
-Na ez nagyon jól esik most... elég hosszúra nyúlt ez a nap...
-Szóval neked mindegy.
- ^^ ... még most is itt tartasz?
-Igen! És mi van akkor?
-Semmi-semmi. De ha már itt tartunk... te fiút szeretnél vagy lányt?
Könyökölt fel az ágyon Hisagi.

-^^" ... öhm... szerintem most már tök mindegy mit mondok mert a kismanó benne van a pocakodban.-
-Kismanó?-
-Mi az? Valami rosszat mondtam?-
-Neeeem...ez annyira kawaii volt!-emeltem mindkét kezem az arcom elé és mozgattam a vállaimat, hogy ez egy tündérei beszólás volt.- Ez igaz, de attól még elmondhatod.-tartok ki továbbra is, hogy megtudjam a véleményét.
-Na jó... elmondom. Nekem ugyan mindegy, hogy fiú lesz-e vagy lány. Én ugyan úgy örülni fogok mindkettőnek... nem az a tipus vagyok, hogy... ááá én most fiút akarok, de ha lányom születik akkor azt nem szeretem vagy fordítva... nekem mindegy, csak az a fontos, hogy egészséges legyen.-
-Amilyen hibbant anyja van krucifix, hogy nem lesz egészséges...Majd megadom neki az agyturkászom számát....bár lehet ő már addigra nyugdíjas lesz.-^^"-Vagy megártott neki, hogy annyi alkoholt fogyasztottam és ettől lesz...-fütyülök egyet bekancsítva.-Vagy alkohol függő lesz? Jézusom csak azt ne...Mi van,ha már eleve elrontottam ezt a "kismanót"?!-TT-TT-Vagy majd Popey-nek képzeli magát és péppé ver mindenkit?! Ő lesz agresszív Misu kettő...ááááh... Nem lehetne anyát cserélni?-
-Fejezd már be!-
-Igenis! Ráérek később pánikolni?-nyújtom ki a nyelvem.
-Na ez nagyon jól esik most... elég hosszúra nyúlt ez a nap...-terült ki az ágyon azonnal, ahogy beértünk a házba.
-Ennyitől kifáradtunk? Bezzeg én még bírnék rohangászni...mehehe!-
-Azt próbáld meg!-ült fel az ágyon és átkarolva berántott maga mellé az ágyra.Egy kis szusszanásnyi csendszünet után sikerült hangosan gondolkoznom.
-Szóval neked mindegy.-
- ^^ ... még most is itt tartasz?-
-Igen! És mi van akkor?-vágtam be a durcást.
-Semmi-semmi. De ha már itt tartunk... te fiút szeretnél vagy lányt?-könyökölt fel az ágyon.
-Mi ez vallatás? Felkönyökölsz, hogy lásd hazudok e?-
-Persze...- - -"
-Hihi...-pöckölöm meg újfent az orrát.-Hívd a csendőröket, mert fizikailag bántalmazom a férjem megállás nélkül!-kezdek el röhögni Hisagi bamba fején.-Nyugi, majd hátrakötöm a kezeimet, hogy véletlenül se érjek hozzád!-elhallgatok, hogy beazonosítsam miről is kéne beszélnem.-Jam!-jelzem, hogy megvan a dolog.-Ami engem illet...én nagyon szeretnék egy kisfiút...de ha kislány lesz,akkor is nagyon-nagyon fogom szeretni!-lenézek a pocakomra.-Te ezt nem hallottad! Akármilyen nemű is leszel, mi szeretni fogunk manóka, csak, csak...mit kell mondani egy gyereknek, hogy megnyugtasd?-
-Jótól kérdezed...-^^"
-Ehhe...igaz...hmmm....csak tessék szépen nőni odabent és rendesen kajolni! Ez megteszi egy kismanónak?-
-Látom tetszik a kismanó...-
-Nagyon!-^^.Ülök fel az ágyon.-Kérsz valami vacsit? Gyorsan összeütök valamit,ha már az ebédedtől megfosztottalak-^^"-Esetleg egy jó, forró fürdőt?-hajoltam hátra szánt szándékkal, hogy nekitámaszthassam Hisagi mellkasának a fejemet.-Szóval, apucika? Nyeeeeh....látom rajtad, hogy csak aludni van kedved...Viszont akkor én elosonok fürdeni. Addig is csend lesz, hogy el tudj aludni!-

-Kérsz valami vacsit? Gyorsan összeütök valamit,ha már az ebédedtől megfosztottalak-Esetleg egy jó, forró fürdőt?-Szóval, apucika? Nyeeeeh....látom rajtad, hogy csak aludni van kedved...Viszont akkor én elosonok fürdeni. Addig is csend lesz, hogy el tudj aludni!
-Na meg még mit nem... mindig bennt vagy egy órán keresztül a füdőben és kipancsolod az összes vizet.
-Nem is igaz.
-Azt mondod, hogy hazudok?? Na szépen vagyunk... versz meg hazugsággal vádolsz... istenem mi lesz még itt.
Kezdett el drámázni.
-És még én vagyok a hisztis.
-Akkor is kipancsolod a vizet.
Hisagi felállt az ágyról és a fürdőfelé settenkedett észrevétlenül, mert nem sok kedve volt megküzdeni Hanával.
-Ácsi apucika!! A hölgyeké az elsőbbség!!
Kezdett el közeledni felé Hana elég gyors léptekkel.
-Honnan veszed, hogy én nem vagyok hölgy?
-Öhm... hát valahonnan látszik rajtad... na meg... kicsit... hagy ne magyarázzam már el.
-Magyarázd már el nekem kérlek... nagyon szeretném tudni.
-Hát... ha ennyire szeretnéd... szóval én még nem láttam rajtad női vonalakat... aztán...
Kezdett bele a magyarázkodásba Hana, ám ekkor Hisagi bement a fürdőbe és becsukta az ajtót. Kisvártatva rettenetes dörömbölés hallatszódott.
-Hisagi Shuuhei... nem lehetsz ilyen bunkó. Gyere ki, de azonnal!!
-Tudtam, hogy ki fogszu borulni.
Nyitotta ki az ajtót nevetve, de nem nevetett sokáig mivel Hana megragata a felsőjét magához rántotta és teljes erejéből beleharapott Hisagi nyakába.
-Te szent isten... Hana engedd el... hallod?? Ez nagyon fáj... hol egy fokhagymafüzér... egy kereszt... szenteltvíz vagy ilyesmi... ennek tuti megmarad a helye... renben te fürdesz előbb... amíg bent vagy vacsorát is csinálok megígérem csak hagyd abba!!
Mikor Hana végre abbahagyta a harapdosást Hisagi megkönnyebbülten sóhajtott egyet. A nyakán egy szép vörös foltocska éktelenkedett ami kezdett átmenni lilásba.
-Csoda hogy nem haraptál ki egy darabot onnan.
-Megérdemelted volna.
-Most miért?
-Még kérdezed? Szegény várandós feleségedet így átverni??
-Miért vertem át? Csak megvicceltem.
-Ne hízelegj... átvertél és kész!!
-Jól van már nyugi, nem csinálom többet.
-Höhö... bevetted hogy haragszok!!
-És még én verlek át téged... -.-"
-Hát... kölcsön kenyér visszajár.
-Na jó, ha így folytatjuk akkor soha nem fogunk aludni...

-Na jó, ha így folytatjuk akkor soha nem fogunk aludni...-
-Igaz drágaságom...amíg fürdök láss is neki a vacsinak!-ütögetem meg a vállát jelezve, hogy komolyan vettem az előbbi esküdözést. Elégedetten vigyorogtam a kiakadt arckifejezését látva és mielőtt valami mentegetőző sztorit kiagyalt volna becsuktam az ajtót. Ahogy azt általában szoktam elfelejtkeztem magamról és kipancsoltam a fél meleg vizet.
-A fenébe!-zártam el gyorsan a zuhanyt és kapkodtam magamra a kék virágmintás törölközőmet. Összekapkodtam a kimonom alkatrészeit és azon agyaltam a két zanpakutom meg minek hoztam be...értelmes választ nem kaptam magamtól, csak azt, hogy biztos féltem a klotyó manótól. A sageo-t a fogaim közé kaptam-VÉGYETTEM!-vágom ki az ajtót. Kiköpöm a zsinórokat, mert szöszös lett a szám tőlük.-A fenébe!-sietek oda az egyik székhez és vágom le a cuccaimat. -Bocsi skacok! Holnap extra karbantartás ezért, okéj?-meglátom Hisagit a konyhában
-Nini,de cuki fordos köténykéje van valakinek!-gyilkos pillantás.-Most miért? Jól áll! A lila pedig határozottan a te színed!-kacsintok rá.
-Addig pancsoltál, hogy majdnem végeztem...-
-Ne morogj már! Nem áll jól egy háziasszonynak!-
-Vigyázz, mert lekapom rólad ezt a törölközőt!-
-Inkább ne...még a végén megfázom!-nyújtom ki a nyelvem gonoszul vigyorogva.-Nem tudod miért vittem be ŐKET-mutatok a két zanpakutora-magammal a fürdőbe?-
-Azt én meg honnan tudnám?! Gondolat olvasó nem vagyok...-
-Azt nem is reméltem, de azt hittem,ennyire már ismersz!-morcosan levágja a serpenyőt.-Ehhe...-^^"-Mellre ne szívd már! Csak vicceltem!-iparkodtam menteni a dolgot.-Muti a nyakad!-
-Az meg mi?-
-Alkohol...neee....gyere ide! Le kell fertőtleníteni! Most nem mondod komolyan, hogy el kell kapnom téged...-rángatózott a szemöldököm idegességemben.-ÁLLJ MEG!-
-Eszem ágában sincs...az az izé meg fog ölni! Tudod milyen pocsékul csíp?!-
-Hogyne tudnám...-kezdtem el rohangászni a férjem után.-Jó kis hazugság volt, hogy fáradt vagy...ha az lennél nem bírnál így futni!-
-Az életemért küzdök, asszony!-
-Asszony?!-vágtam hozzá az egyik kezem ügyébe kerülő párnát.-Ha nem állsz meg azonnal, hagylak meghalni vérfertőzésben!-
-Oké!-rohangászott tovább.
-Hogy te mekkora idióta vagy!-fogom a fejem. Az asztalra lelököm a vattát és alkoholt. Én pedig egy székben ücsörögve várom, hogy befejezze a férjem az értelmetlen rohangászást.Amikor már végképp meguntam felemeltem a kezem.-Bakudou 1!-Hisagi rögtön képtelen volt tovább mozgolódni.-Mindjárt jobb!-
-Ne, neeee!-
-De,de!-vettem fel az asztalról a fertőtlenítőt.-Nagy levegő!-nyomtam a harapás nyomokra az alkoholt.-Kész is! Milyen ragit kérsz rá? Dinós, sima vagy csíkos?-

-Ne, neee!
-De, de! Nagy levegő.
Nyomta rá Hana Hisagi nyakára az alkoholos vattát, mivel Hisagi nem tudott mozdulni így csak a fogait szorította össze, de legszívesebben elugrott volna onnan.
-Kész is! Milyen ragit kérsz rá? Dinós, sima vagy csíkos?
-Hát ezért már legalább pepitásat kérek.
-De olyan nincs...
-Akkor jó lesz a csíkos. A dínóssal hülyének néznének... nem mintha nem lennék az, de azért azt a látszatot megpróbálom fenntartani, hogy nem vagyok egészen bolond.
-Nem is vagy bolond, se hülye... ne beszélj ilyeneket.
-Hát jó. De mostmár feloldanád?
-Mit?
-Görcsre kötődött a cipőfűzőm azt kellene kioldanod... ^^"
-Mutasd csak.
Hajolt le Hana, mire Hisagi egy jó nagyot sóhajtott.
-Ugye ezt most direkt csinálod. -.-"
-Ahha... nagyon viccesen mutatsz itt a konyha közepén mozdulatlanul... várj csak! Na most felöltöztetlek kedvem szerint.
-Szívecském... nem kellene ^^"
-Jajj ugyanmár nem látja senki.
- -.-" de akkor sem kellene bohócot csinálni belőlem.
-Apropó bohóc, ha már így szóbahoztad ki is festelek!
Hana kirohant a konyhából Hisagi csak szekrényajtó csapkodásokat hallott. Pár perc múlva visszatért Hana egy rakat ruhával kalappal és sminkkel.
-Ugye nem!
-Ugye de!! Megmondtam, hogy most kiélem magamat!
-Hát jó... hajrá... fotókat is akarok!
-Te mondtad!
-Na nemár...
-Késő.
Hana hatalmas vigyorgás közepette elkezdte kifestegetni Hisagi arcát. Kis virágok, szívecskék, piros orr, szeplő, ami az eszébe jutott hirtelen. Aztán nagynehezen levonszolta a felsőt Hisagiról és egy szép virágmintás blúzt aggatott rá.
-Hát ezt meg honnan szedted?
-Találtam... de van egy kis gondom... hogy varázsolom le rólad a nadrágot?
-Hát az egy jó kérdés... de azért sok sikert kívánok hozzá!
-Köszönöm szívecske!
-Ugyan, nincs mit!
Egy két perc hallgatás és ráncigálás után végre feladta a dolgot.
-Na mindegy... akkor fotók.
A fényképezőgép szinta füstölt Hana kezealatt úgy kattingatott. Egyet innen egyet onnan, nevetések mosolygások, minden játszott.
-Kész vagy már?
-Még nem egészen... na most!
-Mostmár kiengedsz?
-Persze. De ha hozzámérsz akkor ezeket a képeket mindenkinek megmutatom!
-Oké csak engedj már el!
Miután feloldódott a bénítás Hisagi mint egy zsák krumpli úgy esett a földre kissé zsibbadt már a lába. Mikor végre magához tért felvont szemöldökkel ránézett Hanára.
-Na add csak ide azt a fényképezőgépet.
-A-a... ha közelebb jössz sikítok.
- ^^"

-Oké csak engedj már el!-fogadkozott Hisagi, hogy végre kiszabadulhasson.
-Hopszi...ez fájhatott!-
-Na add csak ide a fényképezőgépet!-
-A-a.-hadonászok kézzel lábbal valamilyen indok, kifogás, bármi után.-Ha...közelebb jössz sikítok!-fejezem be határozottan a mondatot.
-Mégis kinek?-
-Célirányosan a háló felé fogok! Vagy...vagy közvetlenül a füledbe, hogy megsüketülj!-Hisagi csak lépked közelebb.-Maradj már ott!-T-T-Beledobom a mikróba, ha még egy lépést teszel!-
-Csak nyugodtan...-közeledett tovább felém. Gyorsan a hátam mögé dugtam a kezem és némi hátrálást színlelve azon ügyeskedtem, hogy kivarázsoljam a memóriakártyát a gépből. Annyira lefoglalt ez a művelet, hogy nekibattyogtam a konyhaasztal szélének. Egy "au" elkiáltása után természetesen hátrafordultam, így Hisagi játszi könnyedséggel el tudta venni a gépet.
-Na mi van nekem?-mutatta elégedetten szerzeményét.
-Add vissza! Ez érvénytelen volt!-simogatom fél kézzel a csípőmet, ami rendesen sajgott a kellemetlen találkozás következtében.
-A te húzásod se volt jobb!-
-Akkor kvittek vagyunk! Ide vele!-
[color:062b=teaé]-Ha odaadom átveszed a vezetést?-
-Mi?-
-Drágám...- -"...ha odaadom már nem leszünk kvittek...tudod!-semmi válasz, csak pislogok magam elé.-Komolyan nem érted?-
-Nem, én azt nem értem, miért kezdtünk el versenyezni...-vágódok le durcásan a fotelbe.-Auuu...Ez még mindig fáj!-
-Nem én kezdtem...legjobb tudomásom szerint.-ül le a karfára.
-De folytattad! És nálam amúgy is megszokott a gyerekes versengés! Neked kéne ebből kinevelni!-
-Tudtommal nem örökbe fogadtalak...-
-Az én esetemben ez majdnem ugyanaz!-
-Áhháám...-
-Neee....-igyekszem eltolni magamtól, hogy ne kenje rám az összes sminket a arcáról.
-Miért ne?-
-Mert tiszta festék leszek és az előbb mosakodtam!-ficánkolok tovább a fotelben.
-Akkor ide a memóriakártyával!-
-Hogy?-kérdem inkább saját magamtól, hogy ezt meg honnan tudja.
-Jól hallottad!-
-Mégis hogy jöttél rá?!-
-Szerinted nem volt feltűnő, hogy eldugtad a kezeidet és koncentráltál nagy erőkkel?-hajol egyre közelebb hozzám. Végül a kérdés után nemes egyszerűséggel beleharap a nyakamba.
-Ááá!-csapkodom a fejét.
-Ezzel még tartoztam!-
-Miért pont most jutott eszedbe???-T-T-Én naiv meg már azt hittem ide!-mutatom a számra-Kapok valamit!-
-Ez költői kérdés volt az előbb?-
-Mi más!-rajzol valamit a homlokomra.-Mit ütyködsz?-próbálok felfelé nézegetni,de sikertelen a próbálkozás.-Mit csináltál? Ne röhögj! Engedj a tükörhöz! Meg akarom nézni, mit firkálsz a fejemre!-
-Szigorúan tilos!-
-Akkor is meg akarom nézni!-
-Nem elég,ha körülírom?-
-Nem!-vágtam rá kapásból.
-Ha ideadod a kártyát, mehetsz!-
-Ne már! Zsarolod az egyszem...ajánlom, hogy az is maradjon...feleséged?-
-Nem szívem, csak feltételt szabtam!-
-Az mégis miért jobb nekem?-
-Könnyebben teljesíthető!-
-eh- -"...nesze!-fogom meg a kezét és nyomom bele.-Mehetek?-
-Tessék!-engedett utat a fürdőszobai tükörhöz.-TE JÓ ÉG!-látom meg,hogy micsoda színkavalkádban úszik az arcom.-Ez a harapás nagyobb mint az enyém!-fordulok hátra mérgesen.-És mi ez az izé a homlokomon?-
-Mondtam,hogy körülírom...-
-Akkor kérem a szóbeli magyarázatot! És ezt, hogy fogod jóvá tenni? Nagyon pipa vagyok!-
-Csak hisztis...-
-Ne szólj be! Inkább mond el,hogy ez micsoda!-
-Jó lesz már! Elkezdhetem még azelőtt, hogy a földre veted magad és vergődni fogsz?-
-Akkor gyorsan kezd el!-jövök ki dúlva-fúlva a fürdőből.-Ezt,hogy fogod kimagyarázni?!-
-Egyszerűen...-
-Ááááh...fejezd be!-
-Mit?-
-Ezt!-
-Nem értem mi a gond...-egy törölközőt felkapva kiviharzottam a házból. -MEGŐRÜLÖK!-felkiáltás kíséretében és a verandán ücsörögve takarítottam le a sok festéket. Persze közben a morgást sem hagytam abba.

-Nem értem mi a gond...
-MEGŐRÜLÖK!
Ment ki Hana a házból egy törölközővel a kezében, miután kiért a verandára még ott is morgott pár sort, Hisagi majdnem minden szót hallott belőlle, de most inkább jobbnak látta ha nem megy Hana után. Ezért inkább elindult a fürdőbe lemosta az arcáról a festéket, majd levette magáról azokat a ruhákat amit Hana aggatott rá. A rövidke fördőzés után felvette a pizsama alsóját aztán kiment a fürdőszobából.
-Tudtam, hogy kipancsolja a melegvíz nagyrészét... de legalább annyit hagyott, hogy gyorsan le tudjak zuhanyozni.
Kinntről már semmi mormogást nem lehetett hallani, Hisagi egy sóhajtás közepette vett egy vattalabdacsot és az alkoholt és azokkal a kezében sétált ki a verandára.
-Na megbékéltél már?
Semmi válasz.
-Hát jó... de akkor is bekellene jönnöd, itt hideg van.
-Na és?
-Mi az, hogy na és? Most akarsz megfázni mikor terhes vagy? Nem hiszem el, hogy ennyire megharagudtál.
-És ha megharagudtam akkor mi van?
-Akkor megharagudtál... nem tudok ellene tenni semmit, de tényleg be kellene jönnöd.
-Majd átmegyek Kurohoz aludni.
-Öhm... hát ha te ott szeretnél aludni.
-Akkor szia.
Pattant föl Hana a falmellől és indult is, ám ezzel egyidőben Hisagi megragatdta a kezét aztán magafelé fordította a feleségét.
-Na meg még mit nem. Itt maradsz.
-Már parancsolgatunk is?
-Nem parancsolgatok, csak nem szeretném ha elmennél.
-Na és miért nem?
-Majd mindjárt megmutatom.
A rövidke beszélgetés közben lecsavarta az alkoholos üvegcse tetejét, aztán egy kis szerencsétlenkedés után öntött egy kicsit a vattalabdacsra is.
-Mi ez a szag?
-Milyen szag?
-Miben mesterkedsz?
-Semmiben.
-Gondolom... meg akarsz mérgezni?
- -.-"" persze.
-Akkor?
Hisagi egy hirtelen csókot adott Hanának és ugyan akkor rányomta a vattát a nyakára. Egy kis ideig ott tartotta aztán mindkét dolgot abbahagyta.
-Csak ezt akartam.
-El akartad venni a figyelmem?
-Ahogy látod. Na menjünk be, mert tényleg megfázol. Vagy vigyelek be?
-Nem bírsz felemelni.
-Fogadunk?
Egy könnyed mozdulattal felkapta Hanát aztán bevitte a házba.

-Minek kell mindig sültbolondnak nézni? Biztos felemelő érzés lehet szétszekálni a terhes FELESÉGED!-vágom az ölembe a színessé vált törölközőt.-Ezt, hogy fogom kiszedni a hajamból?-váltottam át siránkozásra.-És MI AZ ÖRDÖG EZ AZ IZÉ A HOMLOKOMON?!-durcásan fújtattam egyet. A térdemre könyökölve meredtem előre a sötétbe.-Egy szál törölközőben vagyok!-jött a felismerés és pánikszerűen tekintgettem körbe remélve, hogy senkinek sincs kedve ilyenkor sétálni és pont errefelé.-De akkor sem fogok bemenni...-végül elcsendesedtem. Semmi értelme sem volt, hogy kint duzzogok,de nem akaródzott bemenni és ezt szóban is megkapni a férjemtől. Szerencsémre nem volt kint hideg és a szél se fújt, hogy bezavarjon a melegbe, így csak arra volt okom, hogy ücsörögjek és gondolkozzak vagy ücsörögjek és szimplán nézzek ki az üres fejemből. Ahogy a csendes létet gyakoroltam és unaloműzés gyanánt azzal játszadoztam, hogy az arcom elé tettem a kezem és az ujjaim között beszűrődő fény mennyiségét változtattam, kinyílt az ajtó. Gyorsan befejeztem ezt a mérhetetlenül fontos tevékenységem és felhúzott térdekkel vártam milyen kérdést, kijelentést vagy fejmosást fogok kapni. A sértődöttet játszva válaszolgattam a férjemre se nézve. A vatta és a csók együttes hatása kicsit betett nekem,de legalább bosszút álltam azzal, hogy beleharaptam az ajkába a nyakamat maró érzés miatt. Az ölébe kapva cipelt visszafelé a házba.
-Ezt pár hónap múlva akkor se tudod majd megcsinálni!-
-Majd kiderül...-
-Nem akarok túlontúl a "terhedre" lenni,de otthagytuk a törölközőt!-mutatom szorgosan a terhedre szónál a macskakarmokat. Hisagi megtorpant és morcosan nézett az elégedetten vigyorgó arcomra.
-Direkt volt?-
-Ugyan...tennék én ilyet?-
-Áh, soha!-tesz le a földre. Ahogy visszasétál a törölközőért és lehajol érte mögé osonok és hátsón vágom.-EZT MEG MÉGIS MIÉRT KAPTAM?!-
-Csak úgy...-sétálok visszafelé a hátam mögött összekulcsolt karokkal.-Meggyógyítsam?-vonogattam a szemöldököm.
-Inkább lefelé amortizálsz, drágaságom.-
-Köszi... - -"...ha nem hát nem!-slisszolok vissza a házba.-Hol a pizsim?-turkálok a szekrényben.-Hol a Füleses pizsiim?-T-T-Bittos,hogy ide tettem...nyááh!-
-Boldogulsz?-
-Nem!-
-Te hova mászol?-
-Az ágy alá!-
-Gyere el onnan,de azonnal!-
-Csak be akarok alá nézni!-T-T
-Majd én mindjárt benézek, rendben?-
-Ühüm.-bólogatok szorgosan. Amíg Hisagi bekukucskált az ágyunk alá és körbenéztem a házat.-MEGVAN!-kiabáltam a ház másik feléből.
-Fantasztikus...-ásít nagyot a földön ülve.
-Juhééé!-kerülök elő ugrálva a megtalált ruhadarabot lóbálva.Ez természetesen a már jó ideje rajtam lévő törölközőnek nem tetszett és leesett. Kellett némi rásegítés,hogy rádöbbenjek. Például, hogy Hisagi pukkadozik a röhögéstől vagy az, hogy majdnem hasra estem a földön heverő törcsiben.-Ajaj!-kapom magam elé a pizsimet.-Fordulj el!-
-Mi?-
-Nem hallod!-
-Mégis miért kéne elfordulnom?-
-Mert...mert...CSAK!-pirultam el rendesen.
-Mióta vagy szégyellős?-
-Öhm...-gondolkozom,hogy erre meg mit mondjak.-Csak csináld!-

-Mióta vagy szégyellős?
-Öhm... Csak csináld!
-Rendben, elfordulok.
Adta meg magát végül Hisagi és megfordult.
-Tényleg nem tudom mi bajod van... láttalak már eleget így.
-Te leskelődsz utánnam?
-Te szent isten... Hana szívem házasok vagyunk... mit gondolsz mikor a... gyereket csináltuk... ruhában voltunk?
-Ha-ha-ha... nem, nem abban voltunk.
-Akkor meg nem tudom mit hepciáskodsz.
-Jajj hadjuk már ezt a témát... inkább nézegesd a falat.
-Te tudod.
Egy kis csend után Hisagi ülőpózt változtatott, Hana még akkor is motoszkált a hátamögött, de inkább nem fordult meg megnézni, hogy mi tart ennyi ideig, félt ha megfordulni Hana ismét hisztizni kezd ígyhát hagyta a dolgot.
-Na mi tart már ennyi ideig?
-Oké már kész vagyok.
- ^^" Hurrá!!
Fordult meg és nézett rá a feleségére.
-Aztaaa, milyen cuki pizsamád van.
-Kötözködsz?
-Szívem, nem tudom mi bajod van ma, de akármit mondok az neked mindog kötözködés vagy sértés... inkább meg sem szólalok már... tényleg, kész van a vacsora közben... de szerintem már ki is hült.
Hisagi felállt a földről és beballagott a konyhába, a vacsora amit készített nagy szerencsére még nem hült ki, így vett két tányért és szétosztotta az ételt. Ezután letette az asztalra az evőeszközökkel együtt.
-Most tényleg nem fogsz hozzám szólni?
Semmi válasz Hisagitól.
-De most miért nem? Jól van már... nem tudom miért csinálom, talán már fáradt vagyok... vagy tényleg bántók amiket mondasz nekem.
Hisagi felvonta a szemöldökét aztán leült az asztalhoz és enni kezdett.
-Akkor mesélek vicceket. Tudod, hogy nagyon fárasztó vicceket tudok... na szóval.
- Ül a nyuszi a szakadék szélén, néz maga elé és egyre csak azt hajtogatja:
- Boci, boci, boci.
Arra jön a medve és kérdi:
- Mit hajtogatsz itt te nyuszi?
- Boci, boci.
- Hol? -néz lefelé a medve.
- Boci.
- De hol? -kihajol, és lezuhan a medve.
A nyuszi most már azt hajtogatja:
- Maci, maci.
....
Két kandúr beszélget:
- Képzeld tegnap felcsíptem egy kellemes kis cicust.
- És?
- Hazavittem a padlásra, közben simogattam selymes, fehér bundácskáját.
- És?
- Leültettem a kanapéra.
- És?
- Megkínáltam egy kis meleg tejjel.
- És?
- Ha azt láttad volna milyen szexisen lefetyelte a kis nyelvével.
- És?
- Végigfektettem a kanapén.
- És?
- Átöleltem szorosan.
- És?
- És akkor elmeséltem neki hogyan heréltek ki.
Hisagi megköszörülte a torkát a kezét pedig a homlokához tette.
-Ne takartd el az arcod... látni akarom a szenvedésedet, hogy nem mondod nekem, hogy hadjam abba...
A sárkány egy páncélos lovaggal találkozik.
- Micsoda pechem van - sóhajt fel - megint konzerv!
-Uram isten Hana kérlek hagyd abba!!
Kezdett el röhögni Hisagi.
-Na örülsz megszólaltam... honnan a jó fenéből jutnak ilyenek az eszedbe?
-Okos vagyok!!
Húzta ki magát büszkén Hana.
-Milyen igaz... neked mindig is volt tehettséged az ilyenekhez!

-Milyen igaz... neked mindig is volt tehetséged az ilyenekhez!-
-Jaaaam!-bólogatok büszkén.-Lehet indulnom kéne egy humoresten! Vagy csak neked tartsak ilyeneket? Majd hozom a százas zsepit,hogy ha már a könnyeid is potyognak legyen mivel letörölni...Meg kötelező lesz állni,hogy a rekeszizmaid tovább bírják! Aztáááán...Mi ké...-belenyom a számba egy falattal a vacsiból.
-Végre csend...-sóhajt nagyot.-Nem lehetne, hogy csendben fogyasszuk el a vacsorát? Ne, csak bólints!-kicsit durcásan,de igenlően bólintok.

-Finom volt!Köszönöm szépen! Dugig ettem magam...-terülök ki a széken.-Nya! Végeztél? Mert akkor megyek mosogatni!-
-Igen, végeztem!-nyújtja a tányérját, de mire megfognám elhúzza előlem.
-Aci!-mozgatom meg az ujjaimat és nézek rá kérlelően.
-Előőőbb...-
-Igen? Mit szeretnél? Tényleg finom volt,ha érdekel...Ilyenekben nem szokásom hazudni! Nem látszik?-fordulok oldalra.-Mekkora lett már a hasam! Megdagadt rendesen...-nyújtom ki a nyelvem.-És, igen...jobban megy neked a főzés!-TT.TT-Szerintem én soha nem fogok normálisan megtanulni főzni. Egyszerűen béna vagyok hozzá...a múltkor is az ujjamat főztem meg a tészta helyett. Vagy, amikor a tepsit puszta kézzel akartam kirángatni...Sőőőt még a rizst se tudom megfőzni! Olyan kemény volt, hogy majdnem betört a fogad! A receptkönyvekben meg hiába van leírva mindig kihagyok valamit a listáról...aztán meg kész káosz lesz itthon! Elkezdek hisztizni...meg felforgatom a konyhát feleslegesen, miközben csak én voltam annyira figyelmetlen, hogy átsiklottam a kis fecnin...-szipogni kezdek.-Vagy megláttam egy tábla csokit és minden fontos hozzávalóról elfelejtkeztem azonnal..utána...Én egyszerűen nem vagyok jó semmi!-zuhanok a székre és kezdek el sírni.
-Te jó ég!-könyökölt az asztalon Hisagi.
-Annyira hasztalan vagyok...-folytatom tovább a sírást.-Pocsék feleség vagyok,hát akkor még milyen anya leszek? Annyira úgy érzem, hogy rossz embert vettél el...-

-Te jó ég!-könyökölt az asztalon Hisagi.
-Annyira hasztalan vagyok... Pocsék feleség vagyok,hát akkor még milyen anya leszek? Annyira úgy érzem, hogy rossz embert vettél el...
Hisagi egy sóhajtás közben feláll a székéről és a mosogatóhoz viszi a tányérját. Ezután visszamegy Hanához és leguggol mellé.
-Hagy mondjak valamit. Szerintem egyáltalán nem vagy hasztalan, feleségnek pedig egyenesen tökéletes vagy... keresve sem találtam volna jobb feleséget. Anyának nagyszerű leszel, hidd el nekem... akkor leszel te rossz anyuka, ha én az utcán bohócruhába árulom a talp nélküli zoknikat...
-Talp nélküli zokni?
-Ahha... te vennél tőlem olyat?
-Minek nekem olyan zokni aminek nincs talpa?
-Hát... nem az volt a kérdés, hogy minek az... hanem az, hogy vennél-e tőlem olyan zoknit.
-Nem is tudom.
-Nem vennél tőlem semmit? Nem szánnád meg szegény bohócruhás bolondot? T_T
-Bohócruhás bolond... hm... nem is tudom... szerintem nagyívben kerülnélek.
Vigyorodott el Hana.
-Szóval így állunk... kerülnél... jól van... ezt megjegyeztem.
Nevette el magát megint Hisagi aztán megcsókolta Hanát.
-Na látod... nem vagy te hasztalan... mindig meg tudod nevettetni az embert.
Ezután felállt, megfogta Hana kezét és őt is felhúzta, majd megfogta a derekát és a hálószoba felé fordította.
-Nem mehetek még... elkell mosogatni.
-A mosogatás megvár.
-Nemár... most mindentől eltiltasz?
-Ehh... ilyet sem hallottam még... szeretsz mosogatni?
-Azt nem mondtam, hogy szeretek. Azt mondtam, hogy elkell mosogatni.
-Majd holnap elmosogatok.
-De addig ott lesz???
-Öhm... igen!
-De én azt nem akarom!!
-Nem érdekel.
Kezdi el befele irányítani Hanát, de nagy ellenkezésekbe ütközik.
-Mosogatni kell!!
-De nem kell!!
-De kell!
-Nem!
Hisagi pár perc szócsata után megunta az egészet, így ismételten felkapta Hanát és az ágyhoz vitte.
-Ehhe... de erős valaki... mindig emelgetsz....
-Te nem akarsz menni.
Ezután letette az ágyra a feleségét ő pedig ledőlt mellé.
-Ha megpróbálsz felállni, hogy kimész mosogatni... akkor... majd megnézheted magad!

-Ehhe... de erős valaki... mindig emelgetsz....
-Te nem akarsz menni.-
-Akkooooor!-emelem fel a mutatóujjam jelezve, hogy csodálatos ötletem támadt.-Ezennel kinevezlek az SzC-mnek! Vagyis személyi cipelőmnek! Mindenhová kötelező lesz hurcolásznod. A lábam pedig nem érheti el a talajt. Ha ez mégis megtörténne büntit kapsz!-
-Magyarul szóbeli figyelmeztetést kapok...aztán kirúgást vagy fizetéslevonást? Apropó fizetés! Te mivel akarsz fizetni ezért a szolgálatatásért?-
-Höhö...majd meglátod!-
-Remek lesz.-
-Ennyire ne lelkesedj már lángelmém legújabb találmányáért.-T.T
-Én kérlek szörnyen lelkes vagyok!-tesz le az ágyra és nyúlik el mellettem.
-Azt látom...ágyat fogtál a nagy lelkesedésben...-kezdek el kuncogni.
-Nem szívem én a mai naptól fogtam ágyat!-ásított nagyot a párnát igazgatva.
-Azt reméltem tőlem fogsz ágyat...MUHAHA!-egy csendes morgás után hozzáteszi szerintem kicsit túlartikulálva.
-Ha megpróbálsz felállni, hogy kimész mosogatni... akkor... majd megnézheted magad!-mormogta az orra alatt.
-Én nézegetem magam elég sok helyen!Például ott az árnyékom, az ablakok vagy fényes felületek...aztán a tükör, sőt a szemeimmel is látom magam részletekben!-tértem ki a "megnézheted magad" kifejezés kimagyarázására.
-Köszönöm, hogy felvilágosítottál.-
-Szívesen!-hajolok fölé.-Kényelmes a hasadon csicsikálni?-
-Még nem alszom...-
-Tényleg? Azt hittem álmodban beszélsz!-puszilok bele a fülébe.
-Áááh!-
-He...He...He!-ülök mellette kárörvendően, törökülésben.
-Szörnyen vicces...-
-Meg ne haragudj!-
-Alanyi jogom van rá!-
-Mivel tudom a hatalmas szívecskédet kiengesztelni? Előkotorjam a barackos-kekszes csokimat? Vaaaagy...Egy napig ne szóljak hozzád? Esetleg én nem kötözködhetek egy hétig veled? Naaaa?-hajolok az arcához és csókolom meg, már amennyire sikerül, mert félig a párnában van az arca.