Gaara meglepettnek tűnt egy picit a történtek után, de gyorsan összekapta magát. Ekkor oda sétáltam mellé és megveregettem a vállát.
- Én is örülök, hogy újra látlak. Yuke mostanság picit feszült. Én sem értem miért, de hát ez van. Egyébként meg mi szél hozott erre? - tettem fel egy hülye kérdést, miközben Yuke éppen elsütni készült a fegyvert, amit kapott. Hatalmasat lőtt ki a bolt ajtaján keresztül az udvarra, aminek Urahara nem igazán örült. Ezt követően a keze elkezdet füstölni és látszott a fején, hogy még mindig nem jó.
- Amint látod éppen fegyvereket tesztelünk. - magyaráztam a történteket. Miután egy rombolható helyszínre váltottunk, kaptam két fenyót, hogy próbáljam ki. A fegyvereket odadobtam Gaarának. Az ötletet, hogy két fegyverrel nyomjam, már rég elvetettem, mert akkor nem tudnám időlassítással kombinálni a lövéseimet. Urahara azonnal vette a lapot és előkapott egy fegyvert. Amit elém dobott.


- Ahogy kérted szereztem neked egy igazi ritkaságot. - mosolygott rám Urahara. Felvettem a fegyvert a földről. A tár már át volt alakítva. Az ötlet Uraharától származott. A fegyver nem a testemből tépi ki a lélekenergiát, hanem a forgótáron kell végig húzni az ujjamat és így a kis lyukak megtelnek. Kinyitottam a tárat és megpörgettem. Az ujjamat oda tartottam. A rések megteltek és aranysárgán világítottak. Vissza csuktam a tárat és megcéloztam egy közeli falat. Öt lövési lehetőségem van ezzel a tárral. Lőttem egyet. A fegyver elsült és egy sárga golyószerű izé csapódott a falnak, 4-5 centiméteres lyukat ütve a falon.
- Ez így még nem az igazi. Ezzel max egy gyenge hollow-t tudnánk kicsinálni. És azt pontosan a maszkján kéne eltalálnunk. Kéne a fegyverre egy szabályzó, hogy a tárban milyen sűrűre töltsön be a lyukakat. Mert ha töményebb egy golyó, akkor nagyobbat robban becsapódáskor. - magyaráztam Uraharának.
- Megoldható. -vette ki a kezemből a fegyvert Urahara. Néhány órával később visszajött a fegyverrel és a kezembe adta.
- A fogó aljára szereltem egy kis pöcköt aminek a segítségével állíthatod, hogy feltöltéskor milyen sűrűre csinálja a töltényeket. Most már csak tesztelni kell, hogy meddig nyomhatod fel a sűrűség szabályzót anélkül, hogy kiütnéd magadat azzal, hogy újratöltesz.
- Nem hiszem, hogy ez képes lenne kiütni. - és felnyomtam a maximumra a pöcköt. A tárat megforgattam és oda tartottam az ujjam. A fegyver láthatóan tépte kifelé a lélekenergiát. Alig kaptam levegőt. Elkezdtem szédülni. Mire megtelt az öt tár, már nem volt lélek energiám. Homályosan láttam mindent. Még egy utolsó pillantást vetettem a tárra, amiben a lélekenergiám teljesen megszilárdúlt. Összeestem.

~Ez mi a fa....~mérgelödtem magamban, miközben Yuke kardja nyalogatta a torkomat.
- Mond csak. Milyen naívitás vezényelt, hogy egyedül gyere. Ugye tudod, hogy még csak a kisujjamat sem kell megmozdítanom, hogy megöljelek, vagy halálra kínozzalak-közölte velem halkan, hogyha teszek egy rossz mozdulatot még gyorsabban kinyír. Pedig csak pislogtam, erre ő letámad, kedves mondhatom. Majd elvette a kardot a nyakamtól és visszafordult Urahara-samahoz. Kellet 1 perc, hogy felfogjam mi folyik itt és, hogy összeszedjem magam. Miután újra normális arcszínem lett és nem hulla fehér, akkor Nazo-sama jött mellém és kedvesen üdvözölt, bár mondjuk Yuke-sama is kedvesen köszöntött, csak a saját módján.
- Én is örülök, hogy újra látlak. Yuke mostanság picit feszült. Én sem értem miért, de hát ez van. Egyébként meg mi szél hozott erre?- mondta közben megveregette a vállam, hogy ne érezzem magam, annyira idegesnek.
-Hát erre fele járőröztem, mert untam a hazai életet és egy kis pezsgésre vágytam. Aztán amikor erre fele tévedtem ne kérdezd meg hogyan, akkor meglátalak titeket bejönni Uraharahoz.-válaszoltam neki. Hirtelen egy hatalmas robbanást hallottam az ajtó felől. Oda néztem és egy hatalmas lyuk tátongott az ajtón, Yuke mérgelödött, Urahara meg mostmár ideges volt, tehát jól fogom magam itt érezni.
-Amint látod éppen fegyvereket tesztelünk.-magyarázta nekem a dolgokat. Majd áttértünk egy kellemesebb helyszínre, ahol lehet pusztítani.
-Én is kaphatok egyet, próbának??Ha lehet?-kérdeztem reménykedve. Aztán Nazo-sama hozzám vágot egy két kezes fegyvert és ő kért egy másikat Urahara-tól. Majd elvonult gyakorolni. Én is követtem a példáját, megforgatam a kezemben, hogy eggyé váljak vele és tudjam használni. Felemeltem a két fegyvert és tüzelni kezdtem, elég könnyen ment, szép kis piros labdák szálltak ki a fegyverekből, de elkezdtem azon gondolkdni, hogyan lehetne nagyobbat lőni.
~Várjunk csak, ezek valami lélekenergia tárakról beszéltek, akkor viszont.~gondolkoztam magamban. Majd felemeltem a két pisztolyt, beleengedtem egy kis lélekenergiát a tárakba, na jó, majdnem az összes lélekenergiámat, céloztam és BUMM, mindkettőből egyszerre. Na ez nem volt egy fényes ötlet, mert megint megtanultam repülni, csak azt nem értem, miért mindig hátrafele repülök, majd bevágtam a fejem egy nagy sziklába. Elájultam. Mikor felkeltem körül néztem, hogy nem látták-e ezt a szerencsétlenséget, amit müvelem, de megnyugodtam, most egyelőre senki nem nézet.
-Azt hiszem inkább megkérdezem Yuke-t vagy Nazo-t, hogy kell használni.-elmélkedtem hangosan magamban, majd a választásom Yuke-ra esett, mert Nazo-sama éppen pihengélt, vagy nem tudom mi.
-Elnézést Yuke-sama, kaphatnék egy kis segítséget,hogyan kell használni ezeket, mert az elöbb, majdnem kinyírtam magam?!-kérdeztem.

Fogalmam sem volt róla hogy mióta feküdtem a földön, de szép lassan kezdtem magamhoz térni. Lélekenergiám még nem sok töltődött vissza, de legalább volt. Szép lassan felkeltem és leporoltam magam. Körülöttem mindenki gyakorolt, habár Yuke nem tűnt igazán boldognak. Sőt inkább ideges lehetett, amit ismét sajátos módszerrel próbált levezetni. Szép lassan célba vette a neki háttal álló Gaarát. Már akkor éreztem, hogy ebből nem sülhet ki semmi jó. Egy gyors lépéssel Gaara mellé léptem és félre ugrottam vele a lövés elől. Gyorsan felkeltem és egy jókora ütést mértem megmentettem tarkójára, így ő gyorsa kifeküdt a földre. Összeszedtem a cuccokat, majd felkaptam a vállamra és elindultam kifelé.
- Bocsi haver, de ezt a te érdekedbe teszem. Ha Yuke egyszer úgy dönt, hogy valakit nem akar látni, annak jobb messziről elkerülni őt, hacsak nem akar meghalni. - magyaráztam a kiütött srácnak a vállamon, reménykedve, hogy valamire csak emlékezni fog abból amit mondtam neki. Szép lassan elérkeztem vele egy erdő széléhez. Itt lefektettem őt egy fa törzséhez, majd előkaptam egy levelet és egy tollat, majd írni kezdtem.

Kedves Gaara!

Bocs a fejbevágásért, de ez most kellett. Körülbelül két hét múlva gyere el a fegyvereidért. Addigra talán már kész lesznek.

Üdv Nazo.

A levelet letettem mellé, majd elindultam vissza Yukéhoz. Mikor megérkeztem felkerestem Uraharát. Előkaptam a fegyver és kinyitottam a tárat. Amiben még mindig ott volt az az egy golyó, amire elment az egész lélekenergiám.
- Szeretném, hogy a forgótár is kicserélhető legyen. -nyújtottam át a fegyvert Uraharának. Kb 10 perc múlva vissza is kaptam. Így most már van két táram is. Az egyiket arra fogom használni, hogy hosszú napok alatt megtöltsek 5 üres helyet maximumra sűrített lélekenergiával. Így lesz 5 erős lövésem. A másikat pedig csak úgy lövöldözésre. Oda sétáltam Yukéhoz kicsit elkértem tőle a fegyverét.
- Szerintem neked is jó lenne az a töltési módszer, amit mi találtunk ki. - előkaptam a fegyver a belehelyezett üres forgótárral. Lejjebb nyomtam a sűrűség szabályzót, majd megpörgettem a tárat és a már megszokott módon odatartottam az ujjam. A tár megtelt egy fél másodperc alatt így becsuktam és már lőttem is ötöt a szemközti falba. Szép kis nyomot hagyott maga után.
- Persze még lehet rajta finomítani. De arra jó, hogy mondjuk más személy is meg tudja tölteni a tárat és úgyis tudok lőni. A kérdés már csak az, hogy ez miért lesz jó nekünk?

Unokatestvérem nem lepett meg a válasszal, hogy igazából sokra nem megyünk ezekkel a fegyverekkel. Csak az a probléma, hogy láttam amit láttam. A golyó, amit Yuke kilőtt teleportált. Még nem igazán értem ez miképpen történhetett meg, de rá fogok jönni és egyébként is ezt csak Paragorn segítségével lehetséges. Nem kellet sokat gondolkodni. Még mázli. A következő kérdés, hogy képes vagyok-e erre én is. Igazából csak Hitotoki Bakkot kéne rávennem.
~ És szerinted azok után, hogy lecsapoltál belőlem egy jó adagot még segíteni is fogok neked? -morgolódott a zanpakutom. Ezek szerint nem csak engem tépett meg az túlsűrített golyó. Azt hiszem ki is kéne most próbálnom, hogy milyen az a golyó amiben Bakkor energiája is benne van. Előkaptam azt a bizonyos tárat és beszereltem a fegyverbe. 1 lövésem van. Mivel a célzást már gyakoroltam nem lesz nehéz pontosan lőnöm. Becéloztam egy tőlem nem messze lévő mozgó bábut.
- Yuke lécci nézd, hogy a lövésem csinál-e valami furcsát. - miután végre felnézett unokatestvérem a nagy gyakorlásból, elsütöttem a fegyvert. Az első dolog ami feltűnt, hogy a lövést követően a visszarúgás sokkal lassabb és elnyúltabbnak tűnt, mit eddig. A második dolog az, hogy amikor elérte a mozgó testet az elkezdet lassulni. Így a lövés mellément és belecsapódott a falba. Hatalmas volt a robbanás. Ököl nagyságú faldarabok repültek szanaszét. Ekkor lettem csak biztos abban, amit láttam. A golyó becsapódásakor kirobban darabok, a centrumtól számolt fél méteren belül lassabban repültek és utána gyorsultak fel eredeti tempóra. Ezek után arra tudok következtetni, hogy amíg a golyó rendes tempóban halad addig az idő lelassul körülötte. Így érthető, hogy a bábú mért lassult le a golyó előtt. A probléma pedig ebből adódóan az, hogy elég erősen számolni kell azt hogy hova kell lőnöm a golyót a pontos lövés érdekében És akkor még nem is számoltam azzal, hogy ilyen golyók elkészítéséhez több napra van szükségem. De sajnos muszáj még egyszer látnom, hogy miképpen működik ez a dolog. Így hát a sűrűség mérőt ismét maximumra nyomtam és az ujjamat a tárhoz tartottam. Nagyából olyan 4-5 órát lehettem kiütve, mire felébredtem. Yukén látszott, hogy ez idő alatt szorgalmasan gyakorolt. Szép lassan fölkeltem és a tárra néztem. Egy újabb aranysárga golyó volt benne. Így újra van 1 lövésem.
- Yuke ebből az időcsapdából próbálj kishunpozni! -és már el is sütöttem a fegyvert. Azzal teljesen tisztában voltam, hogy a lövés nem találhatja el Yukét, ő túl gyors, de tudnom kell mennyire befolyásolja a lövésem az élőlények mozgását.

- Te hogyan fogsz kishunpozni előle? -jött egy igazán meglepő kérdés. A szívem dobszólóba kezdett a rémülettől. Nem gondolta, hogy a pofámba fogom vissza kapni ami adtam. Hála az istennek azért Yuke még sem olyan gonosz. Na jó ez hülyeség, egy szívtelen gyilkológép, de most valaminek köszönhetően még is megkímélte az életemet. Habár a megmentő akció nekem jobban fájt, mintha belém szállna egy golyó, mert Yuke kb egy Lamborghini sebességével lökött félre. Sőt még időm is volt kiélvezni a fájdalmat, mert a golyó nem sokkal mellettünk szált el. Egy darabig szenvedtem a földön, majd szép lassan felkeltem. Unokatesóm éppen légi bemutató tartott. Eközben én azon gondolkodtam, hogy miképpen tudnék gyorsabban lőni. Pafff!! Ekkor vettem észre, hogy a forgótár csukot állapotban is kilóg egy picit. Így ha odatartom az ujjam miközben fogom a fenyót és mutatóujjam segítségével megpörgetem a tárat, megtudom tölteni a fegyvert. Így értékes másodperceket nyerek. Ezek után már csak tesztelnem kell.
- Urahara véletlenül nincs valami olyan dolog itt ami tud lőni? - fordultam a bolt tulajdonosa felé.
- Lőni!?- mosolyodott el - Olyan kell, ami után még fel is tudsz állni? Úgy is ki kéne próbálni az új hollow csapó 200-ast. - ezzel eltűnt. Egy fél perc múlva már jött is vissza a kezében valami kis dobozkával. Letette a földre majd össze csapta a tenyerét. A doboz egy nagy pukkanással átváltozott valami rakétavető szerűséggé. Egy nagy doboz szerű izéből egy hossz cső állt ki. Urahara még állított rajta néhány dolgot, majd a szerkezet halk robotikus hangokat kezdet hallatni.
- Az ágyú most ököl nagyságú üreges vasgolyókat fog lőni rád. Ja és a gép követi a célpontot. -fejezte be mondanivalóját és még megnyomott egy gombot.
- Én valami olyanra gondoltam, ami - nem volt időm végig mondani a mondandóm. A gép lőtt. Gyorsan megindultam a cuccaim felé. Fel kaptam a kardom , majd felpattantam. A gép folyamatosan lőtte felém a golyókat.
- Hmm a pontosságon még javítani kell és lehetnének kicsit gyorsabbak is a golyók. -hallottam Urahara dünnyögését.
- Lassabban Hitotoki Bakko!! - szólítottam a kardomat. Az idő belassult, így már nem esett nehezemre kikerülni a golyókat. Kerülgetés közben megpördítettem a tárat ujjammal és már lőttem is kettőt. A két felém közelítő lövedék szikrázva pattant darabokra. Még két lövés. Még két golyó. Most egy kicsit pihentem és csak elegáns módon kerülgettem. A gép egyre gyorsabban kezdett lőni. És egyre jobban zavartak az olyan lövedékek, amik 1 fél mm-re tőlem, repülnek mögém. Töltöttem és elkezdtem előre sétálni. Ha nagyon kellett lőttem, ha meg nem akkor csak kihajolgattam. Ám amikor már csak olyan 25 m-re voltam a szerkezettől, rájöttem, hogy ennél közelebb nem lehet menni. 5 golyó tartott felém. Az első kettőt lövéssel lekaptam, ám elfogyott a lőszerem. A fegyvert magasra feldobtam és két kézzel ráfogtam a kardomra. A harmadikat kihajoltam, így jött a negyedik, amit kardom segítségével. Kettészeltem. A golyó kettészelt darabjai a füleim mellett szálltak el. Ezután felugrottam a levegőbe és elkaptam a fegyvert. A gép csöve rámfordult a levegőbe és ismét tüzelésbe kezdett. Esés közben a sűrűség mérőt picit nagyobbra toltam és egy golyót töltöttem a tárba. Megérkeztem a földre, majd céloztam. újabb 5 lövedék közeledett felém. Sajnos már észrevettem, hogy hol van a rés. Lőttem. A golyó egyenesen a gép csövébe repült bele, majd hátul távozott. A még felém repülőket kikerültem. A gép leállt. Vagyis azt hittem, hogy leállt.
- Ezt lehet, hogy nem kellet volna. - motyogta Urahara A gép hihetetlen tempóba kezdett el engem sorozni. Még lassítva sem volt időm lereagálni az első lövést, ami telibe kapott gyomorszájon. Éreztem, hogy a páncélom behorpad és én olyan 50 m-t repültem hátra. Miközben fetrengtem a fájdalomtól ismét egy lövés vágott hátba. Hála a távolságnak már kisebb erővel.
- Tetesse magát halottnak. Akkor talán leáll.- üvöltötte Urahara valami haláli nyugodt hangon, mintha semmi sem történt volna, de azért hallgattam rá és a gép tényleg leállt. Ezek után ki is lett kapcsolva. Egy darabig még szenvedtem a földön, de aztán erőt vettem magamon és felkeltem.
- Azt hiszem mára ennyi gyakorlás nekem elég lesz.