*Sorban érkeztek a furcsa emberek Uraharához. Valószínűleg mindenki meglepődött a jelenléte miatt. Volt, aki még hangot is adott meglepődésének.*
- EZ MEG MI A FRANCOT KERES ITT?!
*Kezd el ordítani az egyik érkező lány.*
- Van nevem is, vöröske. Még pedig Eve. Szeretném, ha legközelebb így hívnál.
*Mondta nyugodtan az üvöltő lánynak. Kevéssel utána, egy alacsony fiú jelenik meg a szobában, aki szintén hangot ad meglepődöttségének, bár ő jóval halkabban. Urahara elkezdi mondani, hogy miért is kellett összegyűlnie mindenkinek ezen a helyen. A rajzokon nevethetnékje támadt, de mikor meglátta a nagydarab fickót sírni, inkább sajnálta. Amint meghallotta, hogy Shun lenne a testőre, szinte egyszerre pattant fel a lánnyal.*
- Nem! Nem akarom, hogy minden hova velem jöjjön! Mi lesz így a jó híremmel?!
*Kiáltotta, de amikor meglátta, hogy hogy járt Shun, inkább meggondolta magát, és visszaült a helyére.*
- Nekem aztán mindegy, hogy ki fog vigyázni rám, de lehetőleg ne akadályozzon semmiben se.
*Dörmögte maga elé, majd eszébe jutott, hogy Urahara még két shinigamit akar mellé választani.*
- Akkor ezek szerint ők lennének a shinigamik? Őszintén szólva, nem látszanak annak...

Kényelembe helyzetem magam a többiek között, majd csendben figyletem az érkezőket.
*Nahát mennyi különféle ember, néhányukat még nem is ismerem igazán, esetleg látásból* -kissé elmerengtem mikor Urahara végre belekezdett a mondandójába.
-Na látják, megy ez!-némi suttogás.-Szóval az indok,ami miatt ekkora tömeg gyűlt ide, az Lachance kisasszony!- mutatott rá a legyezőjével, majd elmesélte a délután történteket.
-Espada? -néztem meglepetten. Bár ha akartam sem tudtam volna közbelépni, hiszen épp az iskolai beépülés alatt felgyülemlett papírmunkát intéztem el a Seireiteiben T_T.
Figyelmesen hallgattam minden információt, bár sajnos egyenlőre nincs belőlük olyan sok a nyakláncot illetően.
-A feltűnés elkerülése végett. Valaki végig mellette marad majd!-Ururu rábök sárga foltra.
-A személy kilétét majd megvitatják,de én Wakahisa kisasszonyt ajánlom.-gyilkos pillantással ránéz Shun.-Illetve még két shinigamit ajánlok hátvédnek! A többiek mindent folytatnak úgy,ahogy eddig tették,de feltétlenül legyenek telefonközelben.- fejezte be Urahara.
-Én javasolnám magam a távoli megfigyelő posztjára, ugyanis mivel jelenleg nem rendelkezem póttesttel Lachance kisasszonnyal kommunikálnom a városban elég bajos lenne, viszont így sokkal könnyebben avatkozhatok be ha baj van. -szólaltam fel, megtörve a hirtelen beállt kínos csendet.

-Ha már egy espada jött felderíteni, akkor Aizen Souske keze is benne van a dolgokban. És ebből egyértelműen következik, hogy a legközelebbi látogatásnál már nem egyedül fog érkezni. Ami a védelmet illeti én huszonnégy órás váltott műszakban folyó felügyeletre gondoltam!

Urahara mellé pattan Ururu egy pálcával és Tessai egy táblával.

-A személy kilétét majd megvitatják,de én Wakahisa kisasszonyt ajánlom.

Gyilkos pillantással ránéz Shun.

-Illetve még két shinigamit ajánlok hátvédnek! A többiek mindent folytatnak úgy, ahogy eddig tették,de feltétlenül legyenek telefonközelben.

Mondta Urahara. Miután sikerült visszaszereznem Amayától a lélek helyettesítőt én is csatlakoztam a beszélgetésbe.

-Elvileg én a szomszédja vagyok Evenek legalább is úgy tudom^^". Szerintem én tudom onnan figyelni nem.e történik valami

Ajánlottam fel az ötletett.

-Ezt a pozíciót egyedül szerintem simán megoldom, ha meg olyan a helyszet egy klón besegít nekem.

~Majdnem felvetettem, hogy jöjjenek páran a házamba, mi lett volna ott? -.-"~

-Exkapitány úr?!...cöh...hogy ez mekkora egy tapló füstölgő picsa...-morogtam a hasamat simogatva. Az egyik sarkot kipécézve magamnak támasztottam a falt, hogy el ne dőljön.-Istenem még Pöttöm Panna is...-vágom fejem a falba.-Örüljetek, amíg magam amortizálom, úgyhogy szájakat becsukni és Urahara baszott nagy zöld-fehér elmegyógyintézetet is megjárt fejdíszére guvadjatok.-
-Khm...-krákog a sértett személy, hogy elfojtsa dühét és újra azzal a mézes-mázos mosolyával világítson a hatalmas kupac nyomorékra.
-Cöh...-kezdem bámulni a plafont. Egy jó órás csendes pihenő következett. Igyekeztem ébren maradni,de annyira érdekfeszítő volt a várakozás, hogy kezdtem bealudni. Urahara legyezője megint célba vett. Egy nagy koppanás kíséretében pedig mindenki számára egyértelmű volt, hogy fejbe dobott vele.
-Ezt meg mégis mi a picsának kellett?-
-Úgy láttam kicsit elbóbiskoltál Sachi úr épp a lényeges momentumnál.-
-Mégis miről virnyogsz nekem? Csak indokot kerestél,hogy a baszott legyeződ nekem dobhasd! Célkeresztet ne fessek esetleg a seggemre,hogy könnyebb dolgod legyen?-a következő pillanatban Jinta kupán vágott Ururu pedig leragasztotta a számat. Lehuppanva a földre igyekeztem magamhoz térni,de mire ez bekövetkezett már le volt mindkét karom kötözve az asztali lámpára. Elkezdtem akrobata mutatványokat bemutatni, miközben a kötelet próbáltam lecsúsztatni előbb a lámpáról, aztán a vezetékről. Ez idáig elég jól ment és senkinek sem tűnt fel, hogy valaki azzal szórakozik, hogy diszkóvilágítást varázsol a szobába...- -"
A következő hadművelet a konnektor megtalálása volt. Négykézláb kúsztam a földön kutakodva a vezeték vége után. A dolgot nehezítette a heringfíling és a sok baszott bútor. Mire Urahara elért a beszéde végére én is kiszabadítottam magam a lámpa fogságából. Máris következhetett a harmadik számú próba, a kezem kiszabadítása. Először is szükségem volt valami éles tárgyra. Ekkor jól jött volna Superman lézerszeme,de mivel erre nem futotta a zsebpénzemből kénytelen voltam odakúszni az egyik dísztárgyhoz. Hegyes, kiálló vége volt. Már csak azt kellett kiderítenem vág e. Ez sem lehetett bizalomgerjesztő látvány. Egy férfi letérdelve mozgolódik nagy erőkkel és motyog örömében...- -"
Mielőtt szétszéledt volna a nép sikerült szétszednem a kötelet és elégedetten téptem le a ragasztót. Vesztemre, ugyanis annyira fájt, hogy egy barátságosat üvöltöttem.
-A rohadt kurva életbe, ebben a kibaszott, szemétládába. Hogy fordulna fel, aki ezeket szaros vackokat gyártja!!-vágnám földhöz a ragacscsíkot,de az felragad a másik kezemre. Némi dühödt próbálkozás után végre sikerült megszabadulnom tőle.
-Akkor én hazamegyek!-közlöm indulatosan.
-Mégis miért Masaki?-
-Azt mondta...idézem: Két shinigami hátvádnek! Én ebbe a kategóriába nem fértem bele szóval távozom! Amúgy sincs kedvem egy pletykafészekre vigyázni...Adjatok neki ultramodern fingérzékeny riasztót, meg két rottweilert a kertbe és frankó minden. Én meg megyek bevágni a szunyát, mert ha tovább maradok itt agyam se marad...-szokásos laza stílusomban indulnák kifelé,de Urahara kigáncsol a botjával.
-Te vén simlis! Mi az istenért kell engem folyton ütni?! Kinőttem a lila-zöld-kék korszakot...már elég régen,te idióta bambuszfa!
-Bambuszfa? Inkább maradjunk a zöldfan vénembernél!-
-Ne bájologj nekem! Most mégis hova csoszogsz a járókereteddel? Gyere, vissza!-indulok utána, de a vén ravaszdi felügyelő kitolt velem, mert visszacsalt a szobába valamelyik csendestársa pedig kulcsra zárta az ajtót kivülről.
-Ön marad Lachance kisasszony mellett!-
-Hogy mi? Én ugyan nem fogok babysittert játszani! Nagy kislány már a csecsemő felügyelethez.-
-Pedig te mész.-váltott megint a közvetlen alak vagyok bízzál bennem alakra. Kész alakváltó ez a vén csirkefogó...
-Ne máááár! Direkt baszol ki velem, igaz? Élvezed te szadista összeaszalódott csicska!-barátságos térden vágás a botjával.-Áááááh!-ugrálok fél lábon.-Hálózsákot és gyerek vokitókit vigyek, hogy halljam mikor álmodik rosszat?-vágódok le duzzogva a földre.-Nem lehetne,hogy gumibotot vegyél?-ekkor becsődült a banda és Urahara közölte a szívmelengető hírt. hogy én fogok vigyázni elsőként Eve-re.
-Gondolom Lachance kisasszony annyira ne büntessem, hogy Sachi úrra bízom a huszonnégy órás felügyeletet...-

Végighallgattam Uraharát, közben rá-rápillantottam Gennire, aki bamba, értelmetlen pofát vágott, de a végére ismét elkezdett mosolyogni. Természetesen már meg akart szólalni, de észrevette a szúrós tekintetem, ezért inkább zavaros mosoly kíséretében visszakuporodott. Azonban nem bírta sokáig, odajött hozzám.
-Kapitány, nekem is itt kell maradnom?
-Nem, te jössz velem, mert még mást ölsz meg a végén...
-Értem^^-azzal nem ült vissza, inkább mellém állt. Hehe, vajon miért?

*Nyugodtan állva várja meg, hogy mindenki megérkezzen, és végre Urahara is belefogjon mondókájába. Szerencsére nem ő esett be legutoljára - többek közt hadnagya is utána fut be.*
- Ha nem ordítanál, akkor is megértenénk.
*Jegyzi meg higgadtan, amikor hadnagya közvetlenül a füle mellett üvölt fel, miközben megnyomogatja kicsit hallószervét, hogy megszabaduljon a Mitsuko által okozott átmeneti süketségtől.*
- Az a "vöröske" a hadnagyom, ember, és neki is van neve.
*Jegyzi meg Eve szavai hallatán. Kötelességének érzi megvédeni Mitsukót, gyerekessége és annak ellenére, hogy tudja, ilyen téren egyáltalán nem szorul pártfogásra a másik...*
~ Még egy vaizard? ~
*Gondolja magában, amikor észreveszi az újabb érkezőt, ami elsőre nem is sikerül neki a másik magassága miatt.
A falnak támaszkodik, amikor Urahara végre belekezd beszédébe. Szóval egy espada járt erre... És az ember nyaklánca iránt érdeklődött. És nekik kell felügyelni a nőt... A terv - és Urahara reakciója az ellenkezésre - villámgyorsan belé fojtja a szót, a kibogarászhatatlan ábrákkal egyetemben.*
- Nekem mindegy, hogy mikorra osztanak be...
*Szólal meg végül. Remélhetőleg nem kell sokáig vigyázni az ember épségére, pláne miután ilyen "szépen" barátságot kötött vele...*

Szép lassan a meglátott Roku közelébe kezdtem araszolni. Természetesen felállnom túl egyszerű lett volna. A földön ülve húztam magam milliméterről milliméterre csökkentve a távolságot.-Psssz!-semmi reakció. Egy szemforgatás után megbököm,de ahelyett, hogy lenézne inkább szemmagasságban tekintget.-Az istenit! Lent és nem fönt bökdösnek!-morgok az orrom alatt.-ROKU!-rángatom meg a gatyáját, amire végre már lefelé pillant.-JUHÉÉ!-mutogatom neki, hogy üljön le mellém.
-Szeretek állni, Hana.-
-Ne már, hogy nekem kelljen feltápászkodnom!-
-Nem fogsz belehalni...-
-Nem én, a lábam!-fogom meg a kezét a rántom le.-Mindjárt jobb!-
-Mégis minek köszönhetem ezt az akciódat?!-
-Nyugalom, Rokuka!-ütögetem meg a fejét, mert majdnem megölt a szemeivel.
-Nyugodt vagyok!-kapja el a fejét.
-Látszik...-^^"-Szóóóóvaaal! Miért kerestél telefonon?-
-Ez volt ennyire elhalaszthatatlan?-
-Most miért? Mire az öreg hozzákezd simán megtárgyaljuk!-ez azonban nem így lett, mire Roku kinyitotta a száját Urahara nekilátott a beszédének.
-Istenem,de sokat beszél...-T-T
-Ne nyafogj már!-nyelvnyújtással válaszolok.
-A meglepődött arcukat látva gondolom fogalmuk sincs arról, hogy ma espada járt a városban. Netán mindenkinek egyszerre merült le a telefonja, hogy senki sem ért a helyszínre?-zavaromban fészkelődöm, hiszen nekem tényleg megadta magát a telefonom, igaz sokkal később, de ez már mellékes.

A rövidke szünet alatt tovább próbálkoztam üldözni Roku-t, hogy miért hívott. Hát igen, a kíváncsiságom el tudná pusztítani az egész Földet. Végül újra begyűlve a terembe rögtön jelentkezni kezdtem.
-Igen...öhm...Önt most melyik hogyan is szólítsam meg? Nem szeretném,ha dühödten esne nekem.-estem orral előre, hogy Urahara ilyet kérdezett.
-Láthatóan padlót fogott ettől...-vigyorgott Jinta.
-Maradjunk az eddiginél!-^^"-A kisasszonyt is megkaphatom?-könyörgő szemek.
-Ilyen szép kérésnek, hogyan mondhatnék nemet?!-
-Köszönöm!-ugrok a nyakába és lapogatom meg Urahara-t.
-Akkor kérem mondja azt a fontos dolgot, amiért ennyire hevesen kért engedélyt Akamoto kiasszony.-
-Rendicsek! De ez nem annyira fontos, csak gondoltam még az elején szólok mielőtt lefoglalná valaki a jó helyeket. Szóval én majd Eve házában verek sátrat, ha nincs ez ellen kifogás.-megnyerő mosoly.

Roku egész jól elálldogált magának, a dühödt fejeket nézte és hallgatta a veszekedéseket. Aztán valaki megbökte, szétnézett, de nem látott senkit így továbbra is a tömeget figyelte. Miután megráncigálta valaki a nadrágját már lefele pillantott.
-Szeretek állni, Hana!
-Nemár, hogy nekem kelljen feltápászkodnom.
-Nem fogsz belehalni...
-Nem én a lábam.
Hana megragadja Roku kezét és egy erősebb rántással leülteti magamellé.
-Mindjárt jobb!
-Mégis minek köszönhetem ezt az akciódat?!
-Nyugalom, Rokuka!
Ütögeti meg a fejét.
-Nyugodt vagyok...
-Látszik... szóóóóval miért kerestél telefonon?
-Ez volt ennyire elhalaszthatatlan?
-Most miért? Mire az öreg hozzákezd simán megtárgyaljuk!
Roku már éppen magyarázni kezdett volna, mikor Urahara belekezdett a beszédjébe, a tekintetén a nagyszerű rajzra vetette. Aztán figyelmesen végighallgatta a "mesét".
-De sokat beszél...
-Ne nyafogj már...
Roku megcsóválja egy kicsit a fejét, aztán az egyre nagyobb haragokat és villámszóró szemeket nézi.
-Hogy nektek néha semmi sem jó... nem értelek titeket.
-Kussolsz!!
Szólal meg Masaki a hátamögül.
-Pöcs...
Forgatja meg a szemét Roku aztán felpattan a helyéről.
-Rendben, akkor én megvizsgálom a nyakláncot. És ha már egy laborban vagyok... akkor kiderítek valamit a nagypofa ellen is...
Pillant hátra Masakira, aztán elindult, hogy átvegye a nyakláncot, de egyesek szeretnek szívózni. Mint például Masaki.
-Ha már ott vagy... akkor fejlesz ki magadnak egy agyat is... seggarc.
Roku visszafordul.
-Nekem agy? Figyelj... ha nekem nem lenne agyam, akkor valószínűleg nem ebben a posztban lennék... majd neked kifejlesztek egyet...
A két "küzdőfél" egyre közelebb kerül egymáshoz.
-Nekem pattogsz te kis szarházi?
-És ha igen akkor mi van? Továbbra is előszeded a menő szövegedet? Attól, hogy így beszélsz nem leszel nagyobb gyerek szóval be is foghatnád ha már itt tartunk...
Masaki hirtelen felindulásból megragadja Roku nyakát, de ez a reakció kölcsönös ugyan is Roku a kardjához nyúl, ám ekkor valaki megfogja a kezét.
-Rokuka nyugi...
Szólal meg végül Hana.
-Mondtam már, hogy nyugodt vagyok...
Egy egyszerű lökéssel, eltolja magától Masakit megfordul és elveszi a nyakláncot.

- A middel? Neked csak rossz híred van azok miatt a cikkek miatt... Sose fenyegettek még meg névtelenül a "rajongóid"?
*Kérdez vissza bosszúsan, majd gyorsan el is hallgat egy újabb legyezőcsapástól tartva. Bár az még mindig jobb, mint mondjuk Benihimével találkozni... Inkább az előtte lévő asztallapot figyeli elmélyülten, és megpróbál nem visszaszólni.*
- Talán azért, mert ők is póttestben vannak... Tudod, beolvadás meg ilyesmik - elég hülyén néznének ki a shinigamik öltözetében...
*Válaszol végül mégis, fél szemmel Uraharát figyelve, nehogy ismét fejen találja csapni valamivel, amikor meghallja Masaki zsörtölődését.*
- ...hogy ez mekkora egy tapló füstölgő picsa...
- Tőled tanultam...
*Néz a másik vaizard felé vigyorogva. A mosoly azonban hamar az arcára fagy - ugyanis meghallja, hogy Urahara Masakit is 24 órás felügyeletre rendelte...*
- Csak ezt ne...
*Fejeli le az asztalt a hírre reagálva. Nem elég, hogy egész nap össze lesz zárva ezzel az emberrel, még egy shinigamit és Masakit is el kell viselnie... Tiltakozni azonban nem mer - hihetetlen, hogy szakavatott kezekben milyen veszélyes tud lenni még egy egyszerű legyező is...*
- Szóval... hol is van az a ház?
*Sóhajt fel, miközben Eve felé fordul, abban reménykedve, hogy ha minél hamarabb elkezdi a feladatot, hamarabb be is tudja majd fejezni...*

- Nem tudom, hogy mi közöd van ahhoz, hogy kitől kapok leveleket…
*Jegyzi meg, mikor Shun a névtelen levelekről kérdez. Valóban szokott kapni, de nem igazán foglalkozik velük, hiszen a többség üres fenyegetés. És ezek a hülye fenyegetések csak azért pattannak ki az elmebetegek fejéből, hogy elrettentsék Eve-t a cikkei megírásától.*
- Azt gondoltam, hogy póttestük van, észlénykém ...
*Morog az orra alatt. Urahara beosztását látva, kicsit meglepődött. Nem gondolta volna, hogy ennyi vendége lesz. Nincs is elég ágya hozzá, de majd legfeljebb alszanak a földön a kutya mellett… Nem akart szólni a helyhiányról, mivel félt, hogy ő is kaphat a fejére Uraharától. Amint véget ért az eligazítás, felállt a székéről.*
- Na szóval… Aki nálam fog lakni, vagy a közelemben, az szedje össze a cókmókját, és jöjjön ki az üzlet elé. Ott fogok mindenkit várni. Kaptok 1 órát, ha addig nem lesz kint valaki, itt hagyom. Értve vagyok?
*Osztja ki a parancsot, majd ki vonul az üzletből, elintézni néhány dolgot, hogy tudja fogadni a vendégeket. Az 1 óra letelte előtt, visszaért a vegyesbolthoz, és várt, míg mindenki meg nem érkezett. Végül elindult a ház felé.*

- Na, jó. Mennyünk be a boltba. Szinte már a szívemhez nőtt. – Aiken csak forgatta a fejét, hogy kivel beszélek.
Zendített rá, majd megadta magát és benyitott. Komótosan benézett, de csak egy közeledő talpat látott. Jinto rúgta fejbe, amitől Nowa egy nagyon szépet, és hosszút eset. Jobb keze szinte úgy nézett ki mintha görcsben állt volna, holott a mutató ujját akarta kinyújtani, hogy megszólalhasson.
- Nem kopogtál! – szólalt meg a vörös hajú srác.
- Miért ér engem mindig szerencsétlenség… áucs.
Végül Nowa felállt és kérdezősködni kezdett.
- Megjött az áru? – ekkor egy izmos, bajszos ember bújt ki az épületből.
- Neked nincs semmi közöd hozzá, csak Kuro kisasszonynak.
- Rendben, akkor átadom a szót, de mielőtt megtenném, tennél nekem egy szívességet?
- Mi lenne?
- Aikennek gazdát kéne találni, gondolom, örülnétek neki. Nem jön rosszul.
- A házi gazdát kérdezzd, addig kösd ki.
- Nem tudom, nincs pórázom. – ekkor Ururu nézett ki.
- Egy kutyus. – kifutott a lány Aikenhez.
- Ezt is megteszi, foglalkozhat vele?
- Tessai-kun!
- Ehh, legyen, gyertek beljebb.

- A vörös idióta nagyon begőzölt! Eh...lúzeeer!-vakarászta Jinta az orrát unottan.
- Igen, lúzer! - erősítette meg a kijelentést Ururu. E mindenre felhúztam a szemöldököm.
- És te még hagyod? Egy kis tiszteletet a shinigami tisztnek, jó?!
- Ennek a lúzernek egy pofont adnék, még ha meg is mentene. – szólalt meg Jinto s bevonult. Renjihez fordultam.
- Nowa vagyok, 13. osztag 4. tisztje. ^^
- Tom a neved. – látszott, hogy mérges lehet rám. Szinte izzott a levegő, ahogyan haragra gyúlt, majd a vörös hajú kisfiú rontott ki a házból baseball ütővel a kezében.
- Miért nem tudsz rendesen beszélgetni vele te idióta, hiszen vendég. – ütötte volna le Renjit a fiú, de egy karmozgással megakadályoztam a brutalitást, elég fájdalmas káromra.
- Hogy az a…. – fájlaltam a karomat és átkoztam magamban a hülyeségemet. Renji majd kifakadt a röhögésől.
- Nem szoktad meg az új tested igaz? ~ Balfasz!~
- Még nem teljesen, rég volt, hogy Tokyoban éltem volna emberként. – Jinto újra bement és egy seprűnyelet hozott ki magával és támadott. Végül sikerült tökön ütnie vele. – te kis… ~ patkány, ez nagy hiba volt számodra. ~
- Elég Jinto-san!!! – szólalt meg a szemüveges, bajszos.
Félóra kipihenés után rákérdeztem Renjire.
- Te nem akarsz jönni Abarai? Egyet eszünk, dumálunk stb. ^^ fizetem a tied, ha le vagy égve. – erre még inkább harag gyúlt a szemében, de látszott rajta hogy gondolkodik rajta.

~ Csodálkoztam, hogy Renji befogta a száját, de nem vártam többet valójában. Most, hogy végre itt van Umes elmehetünk egy kis édességet enni. VÉGRE! Viszont, sajnálom Renjit, talán még is jobb lenne, ha én most kihagynám a süti látogatást. Lassan úgy is jelentést kell tennem a Kapitányomnak. ~ Zsebre tettem a kezemet.
- Sziasztok! Ururu nagyon vigyázz a kutyusra. – egyet ugatott a kutya. – Heheh Uraharanak üzenem, hogy minden jót, hamarosan újra lássuk egymást. Bye-bye!
- Viszlát Nowa-kun és Arigato… - köszönt el tőlem Ururu. – Szia Umes-chan!
Ezzel útnak is indultunk a cukrászdába.


// Gome, hogy csak ennyit írtam, most nem futotta többre //