Nocturn Vegyesbolt

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Hétf. Nov. 12, 2012 11:27 am

Hougyoku kutatás I.

Egy küldetés, három arrancar én és Natalie-sama. Nagyszerű, persze rossz értelemben. Natalie-sama frakcióónjai, látszik, hogy ki nem állhatjuk egymást. Persze mit vár az ember egy rakás arrancartól. Már a tény, hogy azok elnyerik az utálatomat, de az, hogy együtt is kell dolgoznom velük, na neeee… szerencsémre mikor elérjük, a kijelölt területet szét kell válni és így már is eggyel kevesebb hollowivadék vesz körül. Nem is baj hisz nekem nagyon úgy tűnik, hogy az a lány nem nagyok kedvel és az érzés kölcsönös is. De az hogy Natalie-samától is el kell válnom már nem, tetszik. Jobban örültem volna, ha vele tarthatok és megmutathatom, hogy mit is tudok.
Ehelyett most itt kell kinn lennem és arra várnom, hogy mikor csaphatunk le ellenfeleinkre. A lélekenergiám vissza fogom, amennyire csak tudom, hogy az ellenfél ne tudjon olyan könnyen kiszimatolni. Aztán mikor végre elérkezik egy lehetséges pillanat támadást indítok nyomomban a másik ˝társammal˝. Természetesen én kezdeményeztem hála annak, hogy míg várakoztunk elő tudtam készülni így mikor a nagydarab férfi elé állok már csak egy mosolyt és pár szót ejtek a férfi felé.
Tudom jól, hogy nem becsülhetem alá ellenfelemet így készen állok arra, hogy egy esetleges támadást sikerüljön kivédeni. Ám mindezek ellenére meglepetten ér mikor hat fénycsóva a testemet körülvéve csapódik nekem ezzel blokkolva a mozgásom.
- Tch… Asszed ez megállít, shuu~?! – szólalok meg egy gúnyos vigyorral a férfira tekintve ám már nem abban a formámban, amiben először feltűntem a férfi előtt. Alakom sokat nőiesedett és a magasságom is növekedett így felvéve a 18 év körüli külsőmet és vele együtt a hozzá párosuló agresszív jellemet. Ám ez még, alig ha segít azon, hogy kijussak a kalamajkából. Bár… nem is szükséges.
Egy vigyor jelenik meg arcomon és a férfit le fogó lélekenergia fonalakat elkezdem egyre szorosabbá tenni.
- Na, ez hogy tetszik te féreg, shuu~! – válaszolom miközben saját fizikai erőmmel és lélekenergiámmal próbálok kitörni a kidouból. Szabadulási akcióm azonban félbeszakad, mikor egy pillangó jelenik meg a szemem sarkában majd közelebb érve egyértelművé válik, hogy hozzám jött. Jobban megvizsgálva pedig észre is veszem, hogy a rovar egy kódot hordoz. Egy pár másodpercig eltart ugyan, hogy rájöjjek mi is az, de aztán a csuklómra téved a tekintetem, amin megpillantom a karórát, amit még Natalie-sama adott nekem. Ekképp jövök is rá, hogy mi lenne a teendőm.
- Eto… Ez… áh, igen ez az. – motyogom magamban miközben a jobb mutatóujjamból megidézett fonal segítségével bepötyögöm a karórába a kódot. Miután végre bekerül, a számsor a lélekenergiám hirtelen megváltozik. Meglepődöm rajta, de egyben tetszik is. Végre nem érzem, hogy lélekenergiám hasonlítana ahhoz a rakás Hueco Mundo-i söpredékhez.
- KUSO JIJI! Ne parancsolgass nekem megértetted, shuu~!? – ordítok Ricco felé ingerülten. Mégis hogy jön ahhoz, hogy engem utasítgasson ráadásul a drágaságának szólítson. Menten fel is forrt az agyvizem, ami úgy tűnik elegendő erőt ad ahhoz, hogy a jobb kezemből kiengedett és a fény rudak köré tekerve az estrambre-immel megsémisítsem a lefogó kidout. Mivel Natalie-sama nem örülne neki, hogy ha most neki ugranék a férfinak és ezzel a terve dugába dőlne, úgy döntök, hogy elhalasztom a kivégzését és most inkább a renegát shinigamival törődöm.
Már tudom, hogy a néma idézései gondot okozhatnak, ám a fizikai felé pitéséből ítélve azt sem engedhetem, hogy kiszabaduljon így azon fonalakat - amik még remélhetőleg fogva tartják a férfit - egyre hosszabbak lesznek és tekerednek rá a kidou specialistára. Szerencsére van elé hisz a maximum hosszúságuk 100 méter.
- Na, ez hogy tetszik, shuu~! – Szólalok meg Tessai felé fordulva, és ha tényleg sikerült begubóznom nyaktól lefelé. Hogy a feszültség némiképp csökkenjen, bennem kiadom magamból, amit remélhetőleg a shinigami érez meg hisz egyre szorosabbá és szorosabbá teszem számára a gubóját. Magam is tisztában vagyok azzal, hogy a férfi kidou tudása nagy veszélyt jelent és mindent meg is teszek annak érdekében, hogy ne tehesse meg, de nem olyan könnyű azt mondani, főleg ha az ember azaz shinigami némán teszi azt meg. Mindenesetre remélem, hogy a gubó egyre jobban való összeszorulása annyi fájdalmat okoz számára, hogy ne tudja már olyan gyorsan és hatékonyan bevetni a mágiáját. Sőt hogy még inkább ellehetetlenítsem e technikák űzésében még egy kis ˝hollow mágiával˝ is megkínálom.
- Bara Bombardeo, shuu~! – kapom, a jobb kezembe rögvest a tőrömet majd suhintok a levegőbe, hogy e mozdulattal az öregúr irányába tömérdek reishi gömböt lőjek ki. Hogy ezt még tetézzem még vagy kétszer meg is ismétlem, ha csak nem akadályoz meg valami.

Spoiler:

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Vas. Nov. 25, 2012 8:54 pm

Gabi, Rico, Shinra

Úgy találhatjátok, hogy létszámbeli fölényetek egészen kiélezett, mégis a Kidoushuu egykori kapitánya nem hiába lett legendás shinigami Urahara Kisuke oldalán. Kidouival szinte szemlátomásig nem hagy titeket nyugodni, s bármiféle technikát egy egyszerűnek látszó pajzstechnikával, vagy éppen testre felhelyezhető kidou pajzzsal véd. Akkor mégis mitől lehet olyan erős? Hamarosan ti is érezhetitek, hogy a harcban mutatott merev nyugodtság, s a szinte áttörhetetlen pajzs egyszerűen nem tudja megingatni. Ám, amikor Shinra bámulatosan lenyomja Ururut, az egyikőtök támadása mégis célba talál. Gabi lefogása eltalálja a férfi jobb felső vállát, amitől egy pillanatra védtelenné válik. Egy ügyes hakuda fogással viszont jól beránt téged a sűrűjébe, amitől a túloldalon csapódhatsz.
- Hátrébb, Ururu! Hadou no Hachijuuhachi..Hiryu Gekizoku Shinten Raihou! - Egy magas szintű, hihetetlen erejű démon mágiát szabadít a shinigami Shinra és nagyjából Ricco irányába, hiszen nem hagyhatja, hogy Ururunak bármi baja is essen. Ezzel az állásponttal pedig talán megfontolandó a további cselekvés, amennyiben túlélitek ez a technikát. Természetesen még mindig kezetekben a kulcs, aki talán pontosan most fogja visszaverni Tessai technikáját elétek állva? Meglátjátok, amint túl tudtok látni a hihetetlen erősségű kidou fényen.

- Ugyan, egy lekötő mágiát nem neveznék támadásnak a magam részéről sem, espada-san - feleli a férfi széles mosollyal provokatív megnyilvánulásodra. Látszólag komolytalan, legyezőjét is szétnyitotta, ám testtartásán látszik, hogy mindenre készen áll. Urahara szemei azonban meglepetésében így is tágra nyílnak, ahogy megérzi a reiatsudban végbemenő változásokat. Szertelen mosolya és pajkos hangneme lassan eltűnik arcáról, legyezőjét összecsukja, kalapját a szemébe húzza, és kissé a fejét is lehajtja, így tökéletes árnyékba burkolózik tekintete, mellyel téged vizslat a sapka karimája alól.
- Őszintén, én is preferálnám a békés megoldást, elvégre nem vagyok több egyszerű üzletembernél - szólal meg a fogát szívva - Csakhogy sajnos az adatokat át nem adhatom, ahogy feltételezem, önök sem kívánnak nélkülük távozni. Ami pedig az alárendeltjeit illeti, nem hinném, hogy ők is kerülni kívánják a vérontást - fejezi be a komoly beszédet, majd a harcra felkészülvén lassan előhúzza sétapálcájából a kardját. Ám ekkor mintha mi sem történt volna, felemeli a fejét, és ismét felveszi derűs, jó kedélyű ábrázatát, miközben szabad kezével a kalapját tartja.
- És most, ha megbocsát, dolgom van a boltban. Záróra van - közli veled játékosan, de minden bizonnyal nem jelent neked gondot lefordítani szavai jelentését. Ha nem akarod, hogy tervedet felborítsa és jelenlétével eldöntse a fenti küzdelmet, ki kell szabadulnod a kidoujából és meg kell akadályoznod a távozását.

*Áthatolhatatlan mosolyommal illetem kedves tudós társamat, aki egyaránt bámulatos elmével bír, mint az én Nii-samám. Belegondolva, ha ő most élne (vagyis felébredne), nem hagyná, hogy egyedül végezzek az ő kis játékszerének tekinthető alakkal. Habár ki is mondta ki, hogy végezni akarok Urahara Kisukevel? Nekem csupán a hougyuku alkotójának birtokában levő adatokra van szükségem. Sajnálatos módon pedig ehhez bántanom kell. T.T Pedig mennyi mindent ki lehetne elméjéből szipolyozni! *>* Bizonyára rengeteg tudással bír, aminek kiváló hasznát venném, de nem most. Most mással kell törődnöm, ami azt illeti. Kicsit felkuncogok reakciójára, olyan édes nevetés, amit csak egy olyasvalaki tud más szemmel nézni, mint én.*
- Urahara bácsi több egy egyszerű üzletembernél, kis hamis. Urahara bácsi arrancarokkal is üzletel, amennyiben szükséges. Mégis miért tudna gargantat nyitni Hueco Mundoba? *Érdeklődve szúrkálom a shinigamit. talán ez egy egyszerű titoknak tűnhet, mégis valahogyan tudomásomra jutott, hogy az ő általa jutott be annak idején Kurosaki Ichigo és bandája Las Nochesben. Bár akkoriban még Nii-sama egyetlen pici tanítványaként voltam. Mégis olyan undokok voltak, akik összekoszolták a ruhácskáját. ._. Oldalra billenteném a fejem, de a lekötő kidou nem igazán hagyja, hogy bármerre is mozogjak. Meghallok egy hatásos pittyegést, mitől sokkal szélesebb mosoly terül el arcomon. Várok, míg megfordulva tesz néhány lépést, majd az új quincy lélekenergiámat felszabadítva, hatalmas löketet adok neki. Ez nem csupán a feltételezések megváltozását igényli, de az edzőterem felszíne megváltozik. A padló több helyen is felszakad, valamint a mennyezet egy-két ponton be is szakad. A helyváltoztatás adta lehetőségekkel, s a pusztakezes harcban elnyert képzettségemmel hatok a távozására. A gerincénél célzom meg első ütésem, még pedig két előre tartott ujjal; melyek találatuk esetén egy-egy mozgáshoz szükséges csigolya eltörését fogják okozni. Ám mivel ellenfelem maga is roppant képzett bizonyos dolgokban, így a maga módján tér ki támadásom elől. Egy felfújható gigai pukkanásának leszek tanúja, de ettől függetlenül rövidesen szemtől- szembe kerülünk egymással.*
- Bezárom én helyetted a boltot, ha szeretnéd. Nekem csupán információk kellenek. Rolling Eyes

*Nyújtózkodom ki, de a külsőm adta álcám továbbra is fenn marad. Félő, hogy rögvest rá jönne ki vagyok, ha megmutatnám arcom. Noha nem azért, mert olyannyira ismert lennék...csak éppen a Granzok külső habitusa éppen eléggé feltűnő egy tudós szeme világának. Kardjára pillantok, majd előhúzom a sajátom. Már éppen valamiféle feloldásra készülnék, amikor váratlan fordulattal találhatom szembe magam. A bolton át hozzánk tér le az egyik fracciónom Kiyo Phellera. Kedvesen integetek neki, aki hozzám hozza bizonyára azt a kis ártatlan fiúcskát.*
- Hoppácska, szegény kisfiú. Egészen véletlenül vált áldozattá, de mi igazán nem akarjuk megölni. Noha ketyeg az óra, a méreg pedig halad előre a testében. *Csóválom fejemet, majd a fracciónomat közelebb intem.* - Had mutassam be neked Urahara Kisuket. Kisuke-san, ő az én társam..Kiyo. *Illedelmesen mutatom be egymásnak őket, aztán fentről egy újabb dörrenés lesz hallható, illetve érezhető. Mintha csak Tessai és Ururu lélekenergiája megingott volna. Hamarosan ezek szerint az összes fracciónom becsatlakozik hozzánk.*
- Mielőtt bármi is történne Kisuke-san. Esetleg megosztaná velem, hogy mi az ön legnagyobb kívánsága? Tudja a kívánságok sok mindenre képesek. Reményt adhatnak, és vehetnek el. A kívánságokkal sok mindent képesek megoldani. *Furcsa mondandóm alatt a köpeny árnyékában tekintetem egészen fásulttá avanzsálódik, miképpen Mugoi Ken szelleme lassan feléled bennem. Az alvó démon nem sokáig hajlandó kimaradni ebből; még az is lehetséges, hogy ezúttal Ken kezét is használni fogom.*

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Kedd Dec. 04, 2012 7:15 am

Hougyoku kutatás I.

Azt hiszem nem tehetek mást, el kell ismernem az egykori Kidoushuu parancsok erejét és kitartását. Annak ellenére, hogy támadásaink igen sűrű záport bocsátottak a férfira, az rendületlenül védte őket különféle gyengébb vagy erősebb démonmágiákkal, és visszatámadni is bőven maradt ereje. Évtizedek... nem, évszázadok óta nem volt részem ennyire magas szintű ellenfél elleni küzdelemben, ez pedig felettébb aggasztó volt. Túl sok rizikó, túl sok kockázat merült fel ekkora különbség esetén, ez pedig nem igazán volt kedvemre való helyzet még akkor sem, ha trükkjeim tárházával kellő biztonságot tudtam magamnak nyújtani és előtérbe helyezhettem velük a többi, kevésbé jelentős "társamat." Nem sokat törődtem vele, hogy a feláldozható gyalogok, mint Shinra Curiel vagy Gabriela Escamilla milyen véleménnyel vannak rólam vagy milyen sorsra jutnak, a jövő szempontjából a két alfanőstény volt csupán a fontos, az ő biztonságukat volt szükséges garantálnom csupán. Éppen ezért is kellemetlen, hogy Nidaime különválasztott minket, hármunkat.
Kivételesen szó nélkül hagytam Gabriela Escamilla szitkozódását, egyrészt a jelenlegi helyzet miatt, másrészt pedig a vélt vagy valós vezetői szerepem méltósága szempontjából kifejezetten fontos volt, hogy ne keveredjek szópárbajba egy közönséges katonával. Már csak a tiszta quincy vérem kuncog

miatt sem bocsátkozhattam ennyire megalázó helyzetbe, az már más tészta, hogy mutatott arroganciám a valóságot tükrözte. Micsoda véletlen egybeesés... Egyébként is igyekeztem kivonni magam a harc sűrűjéből és inkább csak megfigyelni, szóval a figyelmet sem lett volna okos magamra felhívni valamilyen ostoba húzással. Néha alibiből ellőttem néhány "nyilat" Tessai Tsukabishi felé, ámde csupán csak arra koncentráltam, hogy inkább a két másik arrancar kapja a halálisten tűzerejét. Különben is, az én feladatom nem a harc volt, hanem a kimenetelének megfordítása a kellő időzítéssel. Amennyiben szokásaimmal ellentétben belevetettem volna magam a küzdelembe olyan elavult eszméket követve, mint bajtársaim megvédése - mely egyébként sem tartozott soha az erősségeim közé -, azzal az egész küldetés kimenetelét kockára tettem volna.
A várt pillanat pedig megérkezni látszott, mikor a shinigami körül megéreztem a lélekenergia fókuszálódását. A kinyújtott tenyerében formálódó kékes energiagömb elsősorban Shinra Curielt célozta, ám jómagam is belekerültem a célkeresztbe. Nem mondanám, hogy véletlenül, hiszen szerettem volna kreálni egy olyan momentumot, amikor azt hiheti ellenfelünk, hogy egy erősebb támadással végleg a maga javára fordíthatja az eseményeket, viszont határozottan kellemesebb lett volna, ha ehhez nem magamat kell felhasználnom. Csakhogy az idő, melyet Nidaime megszabott számunkra, fogytán volt.
- Nahát... ez talán elég erős lesz... - húzódott gonosz vigyor vékony ajkaimra a 88-as számú hadou nevét hallva, ujjaim pedig máris munkálkodni kezdtek Neurocomom menürendszerének használatán. Szapora mozdulatok engedték lehetővé, hogy a másodperc törtrésze alatt bekapcsoljam azt a sugárzást, mely élesíti a nanovírust Tsumugiya Ururu szervezetében. Amennyiben Nidaime nem egy selejtes eszközt hozott létre, márpedig miért tette volna ugyebár, úgy a mesterséges kislány programját felül fogja írni a jelem. A parancs pedig a végletekig egyszerű volt: védjen meg minket, azaz Nidaimét és fracciónjait minden áron, és pusztítsa el azokat, akik az életünkre törnek kuncog

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Szer. Dec. 05, 2012 10:56 pm

Hougyoku kutatás I.

Nem tetszett neki, egyáltalán nem, hogy ilyen eljáráshoz, műveletekhez kellett folyamodnia egy olyan fiatal gyermek ellen, ki jelen pillanatban kihívta. Vagyis nem őt, de ez már csak részletkérdés, amivel sajnálatos mód nem foglalkozhat, pedig oh, mennyire szeret ő töprengeni a másik két testében élő tébolyodott, zavarodott lélekről! Olyan kis ostobák, szinte már – már színház, melyet ketten képesek leművelni, véghezvinni, s melynek éjjel – nappal a szemtanúja lehet. De cseppet sem unja, sőt, élvezi, hogy részese lehet eme csodálatos, nagyszerű előadásnak!
Csakugyan sikerült gondolataiban eltérni a lényegtől, pedig igazán bántotta, kínozta lelkét, hogy így kellett elbánnia az ifjú kisasszonnyal, még ha oly’ nagy különlegességek, ritkaságok is övezik, amelyek meggátolják, hogy ilyesfajta kicsinyítő jelzővel illesse. Némileg a külső is beleszámít számára eme megállapításába, s a leány alakja bűntudatot ébreszt, kelt benne. Gyermekbántalmazás nem éppen pozitív előjel egy élőben, létezőben. Mily’ szörnyű is, ha a fiatalság védelmezése ebbe csap át, szörnyen nehezen kezelhető betegség, kór!
- Elnézésemet eme ellenséges események teljében számomra szertelen szomorú módon nem mondhatok most módfelett kellemetlen károkat ért kegyednek. – apró búbánat, keserűség csengett hangjában, ahogy az éppen a magát összeszedni készülő fiatal hölgyet figyelte. De a figyelmeztetést, intést dördülő mély, s határozott férfihang sem hagyta el a figyelmét. A szónokló irányába nézett, tekintett, s figyelte, ahogy a légáramlat az espadájuk szerint likvidállandó személy felé közelít, s az illető körül láthatta a reiatsut sűrűsödni. Arcára kiült bánat átcsapott komorsággá; bántotta, sértette, hogy ily’ módon semmibe veszik érzéseit! Hát ezért is marad ő háttérben, olyan féktelen, kegyetlen vele mindenki, ezért meg is érdemelné. De túl nagy szívesség lenne az ilyeneknek, ha hagyná magát eltörölni, megszüntetni a Föld színéről. Különben is, két ok van, amiért értelme van élnie, léteznie, s látni kívánja eme két ok fejlődését, virágzását, majd idővel a pusztulását is, de hosszú, lassú folyamatot követel meg ez, amit ki kell várni, nem szabad sürgetni az ilyesmit és legkevésbé szép dolog azt félbeszakítani.
Kihúzva magát nyúlt Sombra Jugadores felé, hogy markolatára ráfogva, rászorítva készen álljon esetleg –, ha a helyzet úgy kívánja – feloldani minden erejét. Bár cseppet sem vonzódott ehhez, mert nem csak espadája tervét rontaná ezzel, hanem olyanok előtt is felfedné valós kílétét, kinek semmi közük az őt érintő rejtélyekhez, titkokhoz. Ha megtudnák, bármily sajnálatos, de meg kellene őket fosztania az élettől, s ő nem akar ilyen kegyetlen, könyörtelen szörnyűségeket tenni. Jobb szeret békésen, beszélgetve, társalogva megoldani dolgokat. ^_^ Milyen sajnálatos, hogy most erőszakot kell alkalmaznia, mikor is a beszéd a legnagyobb fegyvere, harceszköze.
Lapos, oldalpillantást vett az espadája másik fracciónjára, ki szintén kereszttűz alá került eme percben, pillanatban, s mint aki megérezvén, hogy nincs mitől komolyan tartania: eresztette le kezét felbátorodva a fegyver markolatáról maga mellé és türelmesen nézett szembe a közeledő, közelítő, nagy erejű mágiával. Sokkalta bölcsebbnek, s megfontoltabbnak ismerte meg azt a kisasszonyt –, ki életet adott neki – ahhoz, hogy csak így eltávolítsa őket, miután szívéből szólván rájuk bízta, hagyta eme ügyet. Rájött, itt megbújik valami az egész mögött, s jobban teszi, ha egy meglepetés támadásra készül fel, amennyiben elül a mágia utáni detonáció, robbanás. Az utasítás, parancs amúgy is adott volt: eltörölni a föld színéről Tessai Tsukabishit!

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Szer. Dec. 05, 2012 11:06 pm

Hougyoku kutatás I.

Nem is én lennék, ha nem szemlélném egy rövid ideig a pórul járt halandó kölyök szenvedéseit. De hát úgyis azt a feladatot kaptam, hogy halál közeli állapotban vigyem csak az espadám elé. Végülis teljesen igaza van: mi hasznunk lenne abból, ha olyan könnyű lenne megmenteni? Na nem, legyen csak nehéz dolga a próbálkozónak! Ugyan abban nem vagyok biztos, hogy a gyerek társaira ez bármiféle hatással is lesz, én viszont nagyszerűen szórakozom a szenvedésén.
Talán ha most látnának, meg sem fordulna a fejükben, hogy eszem is van. Kissé szánalmas, hogy ennyire el tud varázsolni a kín látványa. Másfelől viszont ezzel az élénk érdeklődéssel bármikor tökéletesen megfigyelhetem egy-egy szer emberekre gyakorolt hatását. Hát nem nagyszerű látvány? A szemeit figyelem, azokban úgyis mindig ott rejtőzik az összes érzés, ami átfut rajtuk. Szegényem, nem lehet túlzottan kellemes… Bár tudna érdekelni! Nagyban megkönnyíthette volna mindkettőnk dolgát, ha nem kezd el rohangálni! Most meg még cipelhetem is vissza, mint valami málhás állat! Hah, még mit nem! Majd elviszi valaki más… Frászt! Ha ezt a feladatot kaptam, nekem kell visszavinnem, de ez akkor is megalázó! Utálom a gyerekeket. -_-” Ettől függetlenül mégsem hagyhatom itt kinyiffanni, pláne, hogy Natalie-sama direkt kikötötte: a kölyöknek még élnie kell, akkor is, ha már csak alig. Tudnám, minek kell ezzel ennyit vesződni! Sokkal egyszerűbb lenne egyszerűen csak végezni vele és pá! Newton szerelmére!
Végül, elégségesnek ítélt agonizálás után sóhajtok egyet és felkapom a sózsákot. Jelenleg csomagnál többnek aligha lehetne titulálni ezt az ostoba kölyköt. Talán még annak sem. De a hozzá fűzött reményeket talán még beváltja, ellenkező esetben válogatott kínzási módszerekkel fogok élni vele szemben! Már ha Natalie-sama nem bánja, mert azért mégiscsak az ő áldozata végső soron… Így jól belegondolva egész sok mindent lehetne vele kezdeni. Persze ezt most azért nincs idő átgondolni, mert valahogy be kéne jutni abba a nyomorult boltba úgy, hogy közben kikerülöm ezt az idióta csődületet! Komolyan, ezek nem tudnak egy kicsit arrébb sündörögni?! De persze nem nevezhetném magam Natalie-sama fracciónjának, ha nem tudnám megoldani az üzletbe való behatolást. Mintha itt is kezdenének kibillenni a dolgok a normális helyzetből… Mi a jó nemesgáz folyik itt?! O.o Azt hiszem, sikerült kifognom a lehető legrosszabb pillanatot a megérkezésre, de fog ezzel foglalkozni a rossz nyavalya, nekem az espadám mellett a helyem!
Mindent összevetve egész gyorsan sikerül lejutnom a föld alatti terembe, és amint megpillantom a felém integető Natalie-samát, már azt is tudom, merre kell tovább mennem. Egy pillanatot sem pazarlok el körülnézésre vagy terepszemlére, odasietek felettesem mellé és ledobom elé a csomagnak titulált élő organizmust. Legalábbis azt hiszem, még él. Elég kevés jelét mutatja ennek ugyanis, de talán még menthető állapotban van… Natalie-sama kommentárja közben szemlélgetem a kis tökmagot, hogy felfedezzek némi halovány jelet az életről. Komolyan nem akarjuk megölni? Kár, lehet, hogy így is kipurcan. Nem tudom, mennyit tűr még ez a szervezete. Ez egyébként kísérletnek roppant érdekes lenne, kár, hogy igazából nem ez a feladat… Nevem említésére viszont felkapom a fejem és odafordulok a név szerint bemutatott egyénhez. Halkan mordulok egyet.
– Mondanám, hogy örvendek, Kisuke-san, de semmi kedvem hazudozni – szólalok meg végül csípőre tett kézzel, majd pillantásomat espadámra vezetem. Időnként komolyan jó lenne tudni, mi járhat a fejében! Sajnos nem mindig tudom követni, de általában remekül szórakozom a húzásain, szóval most is felébred bennem a kíváncsiság kérdése és fejtegetése kapcsán. Valamiért az az érzésem, nem lenne tanácsos most rákérdeznem a terveire. Bölcsebb lesz kivárni az eredményt és segíteni neki, ha úgy szeretné. Jelenleg, bármennyire is kételkedem a racionális alapjairól, az ösztöneimre fogok hallgatni. Néha ezt is kell, nem? ._.

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Szomb. Dec. 29, 2012 6:27 am

Hougyoku kutatás I.

Francba már’! Az a rohadt Ricco is most nagyon felhúzott. Már nem, azért, de, hogy itt parancsolgasson az, na, nem… Nekem csak maga Natalie-sama adhat parancsot és kész. Egy ilyen vagy ehhez hasonló söpredék semmi féle képen sem. Bár annak köszönhetően, hogy a férfi így feldühített sikerül kiszabadulnom a kötőmágiából amit Tessai idézett meg. Erős kötés volt még is sikerül kiszabadulnom a düh adta erőnek köszönhetően, de az is lehet, hogy csak a Tessait érő támadások miatt nem tud rendesen a kötés mágiára koncentrálni, bár a fene tudja nem értek a shinigami varázsláshoz.
Miután fejben eldöntöm, hogy elhalasztom a fattyú kivégzését, új terven kezdek el gondolkozni. Itt állok, előttem egy három méter magas, két méter széles, óriással, akivel igen csak meggyűlik a bajunk. Mégis mit kéne még tennem. Mert hát kétlem, hogy ha azt mondom neki „Léci fogd már meg ezt a kést, hogy fel tudjam oldani a lélekölőm…” azt megtenné nekem. Vagy igen? Bár kétlem, hogy olyan ostoba lenne, mint a legtöbb hollow származék, persze kivétel ez alól Natalie-sama, mert ő egyáltalán nem ostoba.
A gondolat miszerint fonalaimmal kapjam el és kötözzem meg viszont majdnem teljesen elbukik, mikor is az egész teste helyett csak a jobb vállát sikerül elkapnom.
- Megvagy, shuun~! – mosolyodom el. Ugyan tényleg nem az egész teste, de mégis csak elkaptam. Már csak az kéne, hogy valaki vagy én magam egy támadást indíííí… hirtelen nagy erővel lábaim önkénytelenül elhagyják a talajt.
- Miiii!!!! – már esélyem sincs arra, hogy ellen tartsak a férfi erejének, aki egy hakuda mozdulattal könnyedén egyetlen rántással elrepít a kiindulási pontomtól jó pár méterrel. Becsapódásomat követően a földön fetrengve hallom meg az idézést a mi nem sejtet valami sokat. A fonalaim még mindig fogva tartják a férfit és bár semmi kedvem hozzá. Teszek számukra egy szívességet. Mindkét kezemmel megragadom a lélekenergia alkotta kötelékeket és húzni, ráncigálni kezdem, hogy megpróbáljam elmozdítani a robosztus férfit. Abban reménykedem, hogy ezzel a kilőni készülő kidout is sikerül eltérítenem. Persze tekintve, hogy milyen a fizikumom, na meg persze az övé erre valljuk, be nem sok esély van. Hát igen valószínűleg most mind ott döglenek, aminek én magam ugyan örülnék, hisz kevesebb szemét fog úrnőm körül lézengeni, sajnos az, hogy nekem mi jó azt most nem én döntöm el, főképp mert Natalie-sama nem örülne neki, ha ezek itt most elpárolognának szóval…
- MOZDULJ! – fordítok nekik hátat és kezdek el előre felé lépni, hogy megpróbáljam még mindig eltéríteni a férfi kezét. Nem tudom, hogy sikerült e, mert nem látom csak azt hallom, hogy a mágia elsül, és becsapódásakor nagyot durran. Mivel a fonalaimra nincs is már szükség visszahúzom őket. Perzse attól hogy a ˝társaim˝ meghaltak, mert mi más történhetne velük, én magam nem adom fel. Megfordulok majd a tőrömmel a kezemben sonidózom a férfihoz, hogy az oldalába vághassam. Bízom benne, hogy a férfi nem számít ilyen gyors ellen támadásra, vagy ha társaim túlélték a támadást a meglepődöttségtől rés támad a koncentrációján és akkor a sikeres támadásommal elég fájdalmas és súlyos sebet okozok neki.

Spoiler:

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Csüt. Jan. 03, 2013 10:07 pm

Hougyuku kutatás I.

A férfi láthatóan nem túl boldog, amiért földalatti edzőterme a szokásosnál súlyosabb károkat szenved el lélekenergiád hatására. Fejét csóválva álmélkodik erődön, miközben a kalapját fején tartja és szembe fordul veled. Ám talán amiatt is méltatlankodik, hogy cseppet sem lepett meg téged a kis trükkje a felfújható gigai-jal. Ki tudja?
- Hyaaa~ nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kiszabadul. Elismerésem... - kommentál válaszok helyett a maga könnyed stílusában, ám ahogy Kiyo megjelenik a lépcsőn, kezében az ájult Jintával, kalapját rögtön a fejébe húzza és tekintete elsötétül némileg. Csendben figyeli, ahogy újra találkoztok, ám pillantása elsősorban a kisfiúra fókuszál. Magában valószínűleg épp bocsánatot kér mind tőle, mind a fent harcoló Tessaitól és Ururutól.
- Részemről a szerencse, Kiyo-san... - tónusa az üdvözlésnél már cseppet sem pajkos, ellenben kardja egyetlen ideges rándulásán látszik, hogy hiába a látszólagos higgadtsága, immár tényleg és véglegesen tettre kész.
- Felkészülten jöttek ide, azt meg kell hagyni. Sajnos nem hagynak nekem más választást. Nake, Benihime! - kiált fel, átváltozó kardjából pedig vörös energiasugár csapódik ki, melynek az a célja, hogy szétválasszon titeket egymástól. És míg a talajt felszakító támadással törődtök, addig ő villámtáncát használva tűnik el, majd jelenik meg néhány méterrel Kiyo felett.
- Shibari, Benihime! - suhint kardjával, mire vörösen izzó, fekete hálószerű technika hullik le a fracciónra, és mihelyst a shinigami földet ér a háló mellett, zanpakutouját máris beleszúrja a hálóba.
- Hiasobi, Benihime, Juzutsunagi! - aktiválja másik technikáját is, mellyel tüzes gömbök jelennek meg a háló felszínén, és amint elérik Kiyót, hatalmas, az egész termet megrázó robbanásban egyesül erejük. A felfordulást kihasználva igyekszik Urahara magához venni Jintát, és néhány tucat méterrel odébb elrejtőzni, hogy foglalkozni tudjon vele. Natalie, képes vagy-e sorsára hagyni fracciónodat, akinek minden bizonnyal súlyos, talán életveszélyes sérüléseket is okozhat az egykori kapitány technikája, vagy esetleg megmented, azt kockáztatva, hogy ellenfeletek visszaragadja magához a kezdeményezést? Vagy esetleg máshonnan, esetleg fentről várod a segítséget?

*Érdekel, igen egy kicsit megfog ama gondolat is, hogy nem járhatunk sikerrel. Ám az elégedettség érzése fokozódik bennem, ahogyan érzem az odafent zajló dolgokat. A quincy lélekenergiák egyre csak kirobbanóak, s tervem a maga medrében éri el célját. Jól választottam, mikor fracciónjaimat magam mellé „hívtam“. Aligha találni Las Nochesben olyasmi arrancarokat, akik legalább annyira borzalmasak, mint ésszerűek. Mindegyikükben van valami, ami megfog. Kíváncsiságomat fokozva pedig elérik céljukat, hogy továbbra is szükségem legyen rájuk. S míg eme tulajdonsággal bírnak, addig elpusztításuk nem történhet meg. A védelmem alatt állnak, s ő hozzájuk csupán én érhetek. De miért is bántanám őket? Esetleg akkor haragudhatok, ha egymást bántalmazzák. T.T Érdekes mosoly kerül arcomra, amint megpillantom újra a félholt állapotban levő fiút. Percek kérdése, és a testében szétáradó anyag végezni fog vele. De míg ez bekövetkezne, Kisukenek hinnie kell. Igen, el kell hinnie, hogy megmentheti. Mert egy olyan ellenfél, mint ő; pontosan ettől csuklik meg. A racionalitást az érzelmek fertőzik meg, s sajnos hibát követett el a shinigami, amikor a tudományban kereste az érzelmeket. Jó magam bármikor hajlandó lennék végezni bármelyik fracciónommal, ha felismerném azoknak hátráltatását. Senki nem élvezhet kegyelmet, aki csak egy kicsiny szeretetet képes belőlem kicsikarni.
Noha, ez sosem történhet meg. Természetemnél fogva képtelen vagyok szeretni; vagy talán mégis képes vagyok rá. Régi gondolatok támadnak fel bennem, s magamban jót mulatok az édes nosztalgiázáson, mialatt lelki szemeim előtt mégis Urahara Kisuke halála lebeg. Elég nehezen jöhetnek rá majd, hogy ki vagy kik ölhették meg őket. Azonban, ha mégis sikerülne, a nevem többé nem marad a sivatag árnyékában. Tekintetem Kisukere téved, s meglátom fásultságát szemeiben. Alattomos fény csillan szemeimben, hiszen a férfi immáron elindult keserves útján. A szenvedés első fokára lépve megtapasztalhat minden olyan érzést, ami mindannyiunkat követett, minek után Aizen Sousuke az ő hougyukujával lépett Las Noches trónjára. Kedvesnek kellene lennem, s meg kellene engednem, hogy tanúja legyen annak, miképpen kerekedik felül ezen az arrancar faj; de nem tehetem. Egy rész szükségem van az alkotó információira, másrészről a király kiadta parancsát Urahara elpusztításával kapcsolatban. Irónikus, hogy a fracciónjaim többet érnek, mint azaz Espada, akit kijelöltek mellém. Vagy talán annyira nem is meglepő? Végre megtörténik a várva várt indulat, s a shinigami haragja talán kicsit erősebb is, mint valaha. Egészen nyugodtan, mosolyogva állok határozottan, mikor kisújt kettőnk közé egy energiasugarat. Némelyst félre lépek attól, de teljesen logikus lesz a következő lépése, hogy akkor leszedálja a fracciónomat.*
- Vigyázz. Neutral

*Szólok Kiyonak, habár nem egészen egyértelmű lesz neki, hogy mire is kellene vigyáznia. Lemondóan sóhajtanék egyet, ha pillanata lenne, e helyett viszont lélekenergiám oly’ mértékben csap fel, hogy az felszakítja itt- ott a földet. Előkerül immáron a kardom, melyet beforgatva aktiválom a resurrecciónomat. Régen volt már, hogy szemek előtt használtam volna, s biztos vagyok abban, hogy akármelyik fracciónom most láthatja majd először az igazi erőmet. Az erőt, melyet sosem használok alantas ellenfelek ellen. Nincs szükségem rá, mindazonáltal az intelligencia többet jelent számomra, mint a nyers erő, amellyel ugyanúgy rendelkezem, mint bárki más; aki bekerült az Espada tanácsba.*
- A su vez hacia abajo, la Joya de la Mariposa! Collección! *Furcsa lehet, hogy szemeim teljesen megváltoznak a resurrección feloldása alatt. Mind a kettő rózsaszínre vált fekete szivárványhártyával, valamint pupillával. Kezeimre szegecselt kesztyűk kerülnek, s lélekenergiám sokkal finomabbá, sűrítettebbé lesz. Ám, mivel azonnal aktiváltam a hármas számú technikámat, így a plüss hadsereg még a háló lezárása előtt kisodorja Kiyot a csapdából, ezzel feláldozva egy harci lépésemet. Oldalra billentett fejjel nézhetem végig, amint a robbanás következtében tömések ezrei szállingóznak a föld felé, majd annak elérésével semmivé foszlanak. Sejtetősen pillantok Kiyora, hogy jobban tenné, ha követne az erő feloldásában.*

Odafönt mind e közben a csata lassacskán a végét járja. Mondhatni az egykori kapitány jó ellenfélnek bizonyulhat számotokra, de az erőkülönbség egyértelműen kimutatható. Amikor pedig Tessai- dono megindul az egyik legmagasabb szintű hadouval felétek, kénytelenek lesztek meglépni az aduászotok. Így aztán a csapódás pillanatában egy teljesen más kisugárzású Ururu áll a célszemély elé. A lány a puszta kezével roppantja szét a technikát, ezzel bizonyítva;hogy Urahara Kisuke remek munkát végzett a megalkotásával. A füst hamarosan felszáll, s Tessai szemüvege majdnem leesik a helyéről, minek tán meglátja az árulót.
- Ururu! De, hogyan? - Teljesen meginog az öreg, hiszen bízott a lány képességeiben; s most az ellene fordul, megvédve a quincynek álcázott arrancarokat. A lány összeüti két tenyerét, majd a levegőbe ugorva, sebes támadásával ragadja meg éppen akkor Tessait, amikor Gabriela indítja támadását a férfi felé. A penge természetesen bordái közé hatol, ám a kislány ellenerője a fracciónt is magával ragadja. Ururu jó nagy lyukat hasít a vegyesbolt tetejébe, s robbanás erejével egészen a lent található edzőteremig meg sem áll. Aztán egy váratlan fordulattal a zuhanásban befekszik Tessai teste alá, hogy háta egyenesen egy éles sziklába merüljön el. - Gomenasai! - A hajdani kapitány rendkívülien véres teste a simán homokra csúszik a fracciónnal együtt; akit szintén ért valamilyen szintű ütődés. Tessai-dono a maradék erejével Uraharához kúszik, de mire elérné a férfi nadrágját, a súlyos vérveszteség miatt elveszti eszméletét. A kislány átszúrt teste pedig a szikla helyén elhaltan pihen. A gyászos pillanat végül befut, ahogy a fiú feje is hátra hajlik, s ezzel Uraha Kisuke társai mind halálukat lelik e csatában. A fracciónok ezennel összegyűlnek a teremben, s megpillanthatják Natalie Salazaar Granz resurrecciónját.

*Lépni készülnék, de a halálnak pillanata előszélként sújt le erre a teremre. Mozgásomat megzavarja az odafentről hallható hang, amint a bolt tetejét átcsapja valami. Ám ez a hang egyre csak felerősödik, míg egy vészes zuhanásnak leszek a tanúja. Lelki szemeim előtt lassan játszódik le ama jelenet, amikor a megkísértett lány beáldozza életét a kapitányért; de mindhiába. Üres tekintet ül ki arcomra, ahogyan végig nézem, hogy a társ lassan életét elveszítve kúszik egyetlen barátjához. Kisuke rezdüléseit nézem végig, s kutatok azokban a változásokat.*
- Fáj, ugye? *Szólalok fel a csendben, mint egy megtörő hang. Noha, nem megyek oda, hogy el is vegyem a férfi életét. Inkább hagyom kibontakozni ezt a szituációt, míg a többi fracciónommögém gyűl.* - Érted már mi az a szenvedés? Elhiszed már azt a keserű érzést, amely a mi hazánkban tombol..Kisuke? *Csend üti fel fejét, de eme csend nem tarthat sokáig. Ideje végre pontot tenni az ügy végére. S míg ők lassan valóban meghalnak, addig lélekenergiám fokozatosan materializálódik körém. Sötét rózsaszínes színe, ezúttal találkozik egy fekete színnel. A negatív irányba átért lélekenergiám semlegessé, és hatalmasabbá éri ki magát. Ajkaimat pedig olyasmi hagyja el, amely őszinte félelmet csal mindazon arrancarok szemébe, akik fracciónjaimnak vallhatják magukat. Félelem, ami mételyezi őket erőm láttán.*
- Resurrección Segunda Etapa! *Ekkor a körém ért erő teljesen elfedi alakomat, s a felcsapó energia hátrálásra készteti a fracciónokat, meg talán azt is, aki eközben igyekezne a közelembe érni.* - Ojos despertar Demonic! *A lélekenergia kivetülés által keletkezett füst lassan szertefoszlik, s egy új alak, egy új szinten álló espada jön létre. Színeimben ellentétessé váltam, s végtagjaim mentén kifelé irányuló átlóban a fehéres anyag rózsaszín lélekenergia lángokban nyúlt. Szemgolyóim fehérré váltak, hajam pedig derékig megnőtt fekete- rózsaszín tincsekkel. Ujjaim mind egy démonias kinézetet nyertek, valamennyire megnőve a méretarányait tekintve. A homlokom közepén pedig felnyílik egy szem, amely fekete, ezüstös színében pompázik. Eltűnnek az indulatok arcomról, melyet fehéres anyag öntötte el; a maszkomnak sehol sincs helye. Kinyújtom kezem a férfi felé.*
- Látlak téged, látom mindazokat a pontokat, mik veszélyesek. Add nekem a kedvencedet, kérlek! ^.^" *Mókás gúnnyal beszélek feléje, kissé torz hangon. Nőiesnek tűnik, mégis olyan, mintha egy teljesen más személy is jelen lenne. E hang pedig érdekes nevetésbe tör ki. Ken és én újra összeolvadtunk.*

Spoiler:

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Vas. Jan. 20, 2013 4:25 am

Ha percepcióm nem lett volna a normálisnál jóval élesebb a Neurocomnak köszönhetően, a néhány pillanat alatt lejátszódó eseményeket könnyen lehet, hogy fel sem fogtam volna. A mesterséges kislány a másodperc törtrésze alatt cselekedett, eddig nem látott potenciálját és emberfeletti gyorsaságát kihasználva vetette magát a hadou elé, és védte meg a halálos erejű energiasugártól Shinra Curielt, illetve jómagamat. Nyilvánvaló volt, hogy Urahara Kisuke elfojtotta valamilyen oknál fogva a valós képességeit teremtményének, őszintén szólva arra számítottam, hogy ez a támadás lesz az utolsó mozzanata két ellenségünknek, és önfeláldozó módon ragadja magával Tsumugiya Ururu az egykori kidou nagyfőnököt, egy robbanásban elpusztítva mindkettejüket. Nem így lett, de számításom kudarca bőven megérte. Előbb csak halvány vigyorra húzódtak ajkaim Tessai Tsukabishi döbbent reakcióját látva, ám aztán kitört belőlem a gúnyos kacaj.
- Yare-yare, igazán lenyűgöző alkotás. Vajon mennyi esélyed lehet három az egy ellen? - töprengtem el eltúlzott mozdulatokkal, majd megvontam a vállamat. Természetesen továbbra sem kívántam a szükségesnél jobban belefolyni az eseményekbe, ezért hagytam ki magamat. Mindezek ellenére sétába fogtam, lassú, kimért lépésekkel indultam meg a küzdő felek irányába. Mire odaértem volna hozzájuk, addigra a lány már lyukat szaggatott a talajba, és magával ragadta Gabriela Escamillát is. Micsoda pech, belekerült a kereszttűzbe. Nem okozott volna meglepetést, ha Nidaime fracciónja súlyos sérülést szenved el... vagy meghal. Ám ez nem az én dolgom volt. Rápillantottam a koloncra, aki még velem tartózkodott, majd egy hanyag mozdulattal a lyukba vetettem magam. Méteres zuhanás végén behajlított lábakkal értem talajt, kisebb porfelhőt keltve. Szétnézve különös helyen találtam magam, végtelen méretű sziklás teremnek tűnt, ahová kerültem. De ami a legfőbb volt, hogy itt találtam Nidaimét, valamint Kiyo Phellerát is, egy kalapos úr társaságában, aki minden bizonnyal küldetésünk fő célszemélye.
- Nahát... nem ilyen mimózalelkűeknek való látvány, mint amilyen én vagyok kuncog

- pillantottam a valószínűleg halálukat lelt ellenfeleinkre, akik közül némelyik meglehetősen morbid állapotban leledzett. Hümmögve orientálódtam a csapat értelmesebb fele felé, pontosabban Kiyot közelítettem meg zsebre dugott kezekkel, miközben a primera által kibocsátott reiatsu tömeg megtartásával birkóztam. Felvont szemöldökkel pillantottam az átváltozó nőre, aki egészen lenyűgöző dolgot fedett fel előttünk, még ha majdnem meg is fulladtunk tőle. Segunda etapa... összesen egyszer láttam ilyesmit, a jelenlegi... mármint a saját idősíkomban jelenlegi espada egyetlen tagja sem képvisel ilyen erőszintet. Valóban ez az arrancarok virágkora.
- Vár ránk bármiféle utasítás... Kiyo Phellera? - szólítottam meg a lányt, talán számára meglepően normális hangnemben. Bármennyire is nem szeretem, komolyan kell vennem a helyzetet és mivel Nidaime elfoglalt, így a hierarchiának megfelelően az első számú fracciónnál vannak az információk, amelyekre szükségem lehet a továbbiakat illetően.

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Hétf. Jan. 21, 2013 6:30 am

Hougyoku kutatás I.

Elbűvölve, lenyűgözve nézi végig a társa ellen forduló kislányt, micsoda terv, micsoda színjáték! Akár egy csodálatos, remek darab fordulópontja a végpont előtt. Szíve szerint tapsolni volna kedve, de azzal elrontaná a főgonosz szerepét, espadaja elgondolását, tervét. Ezért a taps helyett megengedett magának egy ördögi mosolyt, vigyort, mely szerepéhez tökéletesen hű maradt, hiszen mely’ rossz karakter hagyná ki a kárörvendés eme módját? Rolling Eyes

Egyszerűen csodálja, imádja espadaja gondosan előkészített terveit, mellyel így egy szempillantás alatt maguk irányába billentették a mérleget egy olyan ex-halálistennel szemben, mint Urahara Kisuke. Érdeklődve várta, hogy a maguk oldalára állított leány, leányzó mit fog cselekedni ezután. S nem is kellett sokat várnia a látványért; mindebbe annyira belemerült, hogy meg is feledkezett eredeti céljáról, szándékáról, a meglepetésszerű támadásról. Jobban érdekelte a kislány cselekedete, ki akár ellenük is szegülhetett volna ismét, s nem kívánta megkockáztatni azt, hogy újabb külső tényező beavatkozása, közbelépése okán testében élő gyöngébbik láncszem kerüljön felszínre, kinek magatartása nem állná meg a helyét egy ilyesfajta, espadajuk számára kifejezetten fontos küzdelemben.
- Rendkívül sajnálatos sorainkban sort foglaló fiatal férfiútól hallanom, hogy ha a számolás szerepe számít egy eszméletes elbeszélésben, akkor tendenciája tudását, tán szándékosan, de durván drasztikus hibákat halmoz halomra, hiszen négyen szerepelünk színpadon személyeddel. ^_^ – jegyzi meg, csupán mellékesen, miután hallotta fracción társa túlerőre tett megjegyzését, mivel jelen helyzetben négyen vannak, s ez jelentős, számottevő szám egy akkora tudással rendelkező mágiahasználóval szemben, mint Tessai Tsukibishi.
Úgy vélvén, hogy számára nincs értelme megerőltetnie magát, maguk mellé állított leány kitűnő szerepet töltött be, fölösleges lett volna beavatkozniuk, beleszólniuk, hiszen így sokkal jobban fájhat a megcélzott személynek. S most nem a sérülésről beszél, amelyet az ütések folyamán szerez, hanem arról, hogy milyen kínzó, gyötrő lehet egy érző lélek számára elfogadni, hogy saját társa, kinek életét is rábízná, most ellene fordulva az ellenségek pártját fogva támad reá. Akár egy tragikus eseményláncolat lassanként kibontakozása, mint egy most nyíló virág a kézben, tenyérben, mely belül vérrel telített.
A földbe, talajba vágott óriási méretű lyuk leszakadását apró meghökkenéssel konstatálta, s kis vonakodással követte társait is, reishi segítségével. A levegőbe szökő porförgeteg elülésekor érdeklődve, kíváncsian pislogott a becsapódás irányába. Tekintetével ama fracción társukat kereste, ki oly’ buzgón belevetette magát a küzdelembe, harcba, mely által bizonyítani kívánta espadajuk számára hűségét. Mily’ csodálatra méltó és mily’ balga!
- Aprócska aranyos ám’ felettébb felkészületlen fiatal hölgy, hiába hiszed, ezzel számos szintet szerezhetsz személyének szemében. – amint meglátta, megpillantotta apró társukat, mosolyogva mutatott mondandójában említett felé, espadajuk irányába. - Ezzel egyáltalán nem ezt éred el. Személyed szégyenteljes szerepben, inkább hahota, öröm, nevetség, vidámság tárgyává válsz, vagy legközelebb lehet... ^_^ – célzásul pillantásával az áldozatok haldokló testét illető, majd sarkon fordulván, hagyva aprócska, kicsinyke társuk egyedül boldoguljon. Igyekezett szülőanyjai mellé érni, azonban a hatalmas reiatsu, mely vállára nehezedett espadaja által megállította, megtántorította a közelebb merészkedésben.
Mosoly bontakozott ki az arcán, hisz ekkora erőt fölszabadítva, ráadásul pont szülőanyja egyikétől látni, számára igazán örömteli, vidám esemény. A színdarab kezd egyre izgalmasabbá válni, fordulni s roppantul boldog, hogy részese lehet.

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Szomb. Feb. 02, 2013 12:49 am

Hougyoku kutatás I.

Nem mintha szükségem lenne egy shinigami üdvözlésére. Az eredményei jelenleg hidegen hagynak, egyszerűen csak espadám utasítására várok. Nekem csak ő parancsolhat, és hiába az ismert parancs az elpusztításáról, attól még nem vagyok annyira degenerált, hogy nekiugorjak. Bármennyire is nehezemre esik elismerni, azért én is látom az erőkülönbséget. Tudom, én itt legfeljebb csak asszisztálhatok Natalie-sama mellett. Bár a mi világunkban az erő közel sem minden, sőt, azért az elég nyilvánvaló, hogy aki az espadában van, az teljesen más súlycsoportot képvisel, mint én – és ez a nyomorult shinigami az ő szintjükön mozog. Ha valakinek van esze, ilyen apróságokat bizony be kell látnia, legalábbis akkor, ha élni akar. Én meg miért ne akarnék? Rengeteg befejezetlen kísérlet vár rám a laborban, és Natalie-sama mellett a tanulás folyamatában sem kell szünetet tartanom.
Nem épp szakterületem az arckifejezések és egyéb testbeszédek tanulmányozása, de azt azért még én is sejtem, hogy Urahara Kisuke tartása nem sok jót sejtet. Megjegyzem, nem bízom a megérzésekben, mert szerintem nincs tudományosan megmagyarázható alapjuk, de ezt a megérzést a shinigami alá is támasztja. Még szerencse, hogy figyeltem rá, különben nem biztos, hogy időben el tudtam volna ugrani az energianyaláb elől, ami lássuk be, igencsak kellemetlen lett volna. Annyi erővel le is tehettem volna magamat a többi elmeháborodott szintjére.
– Mire?! O.o - nézek csodálkozva espadámra a felhívása után, de azért megpróbálok odébb ugrani. Csak jó lenne tudni, mire kellett volna vigyáznom, mert azért így elég nehéz manőverezni. ._. Természetesen nem is jön össze, mert miért is tudnám megoldani magamtól a dolgokat?! Grr, ez a shinigami elkotródhatna már a kénköves pokolba! >.> Még szerencse, hogy Natalie-sama tudta, mire készül az ellenfele, és kisodort engem a csapdából, csak… azért ez a mennyiségű lélekenergia nekem picit sok. >< Féltérdre ereszkedve figyelem, milyen kutyaszorítóból menekültem meg az imént, és magamban ezerszer is hálát rebegek az espadának. Nem mintha a fájdalom különösebben zavarna, de ez azért talán egy icipicit több lett volna az elviselhetőnél. O_o” A plüsstömések hóviharában nézek az espadára, és bólintok, jelezve, megértettem a kimondatlan utasítást. Előveszem és kinyitom a legyezőimet – úgysem fogom tudni becsukni őket néhány percen belül. - Lanza, Demonche Sombria – oldom fel resurrecciónomat, bár nem igazán rajongok a szoknyákért. Na nem baj, így azért elviselhetőbb ez az egész műsor, hiába idegesít, hogy több a testemből kiálló érzékeny felület.
Felállok, hogy mégse holmi szolgai helyzetben legyek tanúja az elkövetkezendőknek, na meg aztán így könnyebb lesz segíteni Natalie-samanak is. Legyezőimet egyelőre egyik kezemben tartom, ameddig nincs rám szükség. Ajkaim gonosz mosolyra húzódnak, és espadám felé pillantok, hogy ne szalaszthassam el következő lépésének megfigyelését. Biztos vagyok benne, hogy úgyis utasítani fog, ha szüksége van rám, addig pedig inkább igyekszem nem az útjába kerülni. Nem szívesen lennék most a shinigami helyében. Igencsak kellemetlen lehet neki.
Rezignált arccal figyelem a beszakadó mennyezetet, és a rajta keresztül érkező társaságot. Itt már csak a végjáték lehet hátra. Úgy tűnik, az eszement triónak is sikerült megoldani a rájuk szabott feladatot. Nahát, még ők is képesek meglepetést okozni! Halkan felnevetek erre a jelenetre. A haláltusák látványa mindig édes élvezetet szolgáltat! Igazán kellemes látvány, és a múltban történtek után igazán kijár már némi siker a fajtánknak! Egy lépést azonban kénytelen vagyok hátrálni, amikor Natalie-sama körül sűrűsödni kezd a lélekenergia, és nem kis megdöbbenést vált ki belőlem, ami elhagyja a száját. De végülis ez csak egy újabb ok, hogy tiszteljem, hisz erre nem sokan lehetnek képesek. Azt nem mondom, hogy nem tartok tőle egy picit ezek után, de ezzel együtt a csodálatom is megnőtt irányába.
Azt már kevésbé élvezem, hogy a csapat degeneráltabb pólusa is ide összpontosul. Albarracín hülyeségeit valamiért még mindig képtelen vagyok elviselni. Komolyan, nála még Shinra is értelmesebb társaság a kiszámíthatatlanságával. -.- Erről jut eszembe, hol is kujtorog az a szerencsétlen?
– Shinra, ide – szólítom meg a kis bolondot. Sajnálatos módon nem épp a legjobb helyen ácsorog, és nem volna jó, ha bekerülne két tűz közé a maga kis oktondiságával. Itt jobb helyen lesz, és így legalább kevésbé valószínű, hogy Natalie-sama útjába kerül. Még számára is lealacsonyító lenne, ha a saját espadája kezeitől kellene meghalnia, csak mert rossz helyen bámészkodott. - Utasítás? – vonom fel a szemöldököm, Albarracín felé fordulva. Ördögi mosolyra húzom ajkaim a kérdés hallatán. – Ameddig Natalie-sama nem ad parancsot, ne kerüljünk az útjába – nem mondom, hogy nem nézném szívesen végig az ő haláltusáját, de ha már itt vagyunk, mégiscsak teljes csapattal kellene távozni, nem igaz?

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Kedd Feb. 05, 2013 7:09 am

Hougyoku kutatás I.

A társaim elvesztek, n maradtam már csak, vagy még sem? Midőn belemélyesztem, a késem a férfi oldalába csak azon járnak a gondolataim, hogy Natalie-sama majd megdicsér, amiért életben maradtam és még az ex-kapitányt is legyőztem, azaz, majd legyőzöm. Most, hogy már megsebeztem nem lesz nehéz dolgom, ha csak nem tud valami gyógyító kidout, mert akkor valószínűleg nem lesz könnyű dolgom…
- M-mi? – adok hangot csodálkozásomnak, midőn látom, hogy a por eloszlik, és megjelennek, halottnak hint ˝társaim˝.
~ Tch… ezek nem tudnak megdögleni? ~ fut végig a gondolat a fejemben. Nincs is szükség rájuk szükség, főleg Albarracín-ra, aki azt hiszi, hogy parancsolgathat nekem.
- Szóval végre, bevetette az ütőkár… – motyogom halkan, mikor meglátom Ururut a két férfi előtt enyhén füstölő tenyereivel, mely az bizonyítja, hogy valóban ő védte meg őket a halálosak tűnő támadástól. Na, tessék én meg itt törtem magam, hogy megmentsem a szánalmas hollow életüket tch… na, tudják, mikor teszek értük még egy ilyen szívességet, bár akkor is csak Natalie-sama kedvéért tettem, nem az övékért.
Ám mondandóm már nem tudom befejezni, mivel a lányt cselekvésre is bírják. A mesterséges test a magasba veti magát és már le is csap. Támadásomat követően azonban túl sok időt pazarlók el az ellenfelem közvetlen közel éven ezért a kislány csapása engem is elsodor. Ez pusztító erő… ha nem lennék most itt a közelébe és élném, át el sem hinném, hogy ekkora ereje van, még szerencse, hogy ez nem engem, hanem a nagydarab kidou bűvölőt célozza különben még a hierrom sem segített volna. Azonban sérülés nélkül így sem úszom meg. Amint alázuhanok a törmelékekkel és Tessai-al, már eredményes védekezésre sincs időm, így aztán én is a földbe csapódok.
- Ááááárhh… kusso~ – káromkodom, egyet miközben feltápászkodom. Ugyan nekem, mint arrancar van hierom de a fájdalmat mely intenzíven elönti a testem még az sem képes enyhíteni. Mire állásba tornászom magam testem már jóval öregebb a harminca éveiben jár és a port/koszt illetve a shinigami vérét leszámítva még mindig gyönyörű, akár csak egy nőé habár én csöppet sem vagyok az.
- Kussolj és dögölj meg! - ejtek meg egy csöppet sem kedves mondatot Shinrának miközben oda sonidozom espádámhoz. Jobb karommal a balomat fogom – melyre ráestem - és fogaimat szorosan összeszorítva próbálom meg elviselni a fájdalmat. Még időben térek vissza hisz Natalie-sama felszabadítja második resuját, a töménytelen lélekenergia hatására pedig lábaim meginognak, és fél térdre ereszkedem, hogy elviselhessem a reiatsu-ja súlyát. Szemem sarkából látom amint Kiyo aktiválja az újjászületését, gondolom azért, hogy jobban viselje espádánk lélekenergiáját. Talán nekem is ezt kellene tennem, úgy legalább a sérülésem és vele a fájdalmam is enyhülne, viszont ahhoz más is kellene, márpedig fracción társaimnak nem szívesen nyújtom át a zanpum másolatait, különben nem tudnám esetleg később egy ellenfélnek felajánlani. Úgy meg persze nem érnének semmit a képességeim.

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Pént. Ápr. 19, 2013 8:24 pm

Hosszan elhúzódó csata, kemény verejték. Az évszázadokig fénylő intelligencia lassacskán megtörik, s fénye egészen elhalványodni készül. Ám lelke törhetetlen, stratégiája még a sarokba szorítás börtönében is irigylésre méltó. Társai halála valódi bánatként ül ki arcára, kardját talán még sosem forgatta ilyen hévvel. Tán némi harag is szikrázik ottan, s emiatt jól megleckézteti az espadat. Hangos robbanás zaja, illetve végterméke lepi be a teret. A látási viszonyok súlyos mértékben lecsökkentek. Percek telnek el, míg a homokköd leapad, s láthatóvá válik a csata kimenetele. Ijesztő lehet a fracciónok számára maga a látvány. Urahara Kisuke végső leheletével szúrja át Natalie Granz harmadik szemét, ezzel törést okozva a resurrección segunda etapa-ban. Ennek okán az espadat súlyos sérülések érik, akárcsak a híres tudós shinigamit is. A megszerzett gömbök semmivé foszlanak, Kisuke pedig eszméletlenül, megfáradtan esik a földre.
Hatalmas fájdalom lesz úrrá Natalien, azonban az Espada fraccionjai előtt egy pillanatnyi gyengeséget sem enged meg magának. Fogcsikorgatva ugyan, de tartással viseli, amint alakja robbanásszerűen válik semmivé. Teste több helyen is sérül, valamint érzékelheti, hogy lassacskán szeme világa eltűnik. E napon két páratlan tudós csapott össze, minek kimenetele egészen kiegyenlített. Kisuke kómába került, míg Natalie Granz elvesztette látását.
Ám a színfalak mögött a robbanás okán a földalatti verem egy titkos része megnyílt. Valaki, vagy valami ébredezik. Köszöntsétek új társatokat a fraccionságban, Falconet - akit olyannyira nem is kell meggyőzni a csatlakozásról - . S hogy mit kezdtek a kómába eső shinigamival minek után eltüntetitek az arrancarokra utaló nyomokat? Magatokkal viszitek Las Nochesbe, hogy tartályba zárva ideiglenes túszként legyen.

Küldetésetek viszonylag sikeresnek titulálható, ahhoz képest, hogy komoly ellenfelet kaptatok. A kialakult ellentétek és nézőpontok mellett az egész küldetés alatt éreztem, hogy egy csapatban játszottunk. A fracciónok közti együttműködést is sikeresen megoldottátok, valamint kellően kreatívkodtatok egy magatok is. A küldetést ezennel LEZÁROM. Jutalmatok a következő:

Gabriela: 2000 LP és 3000 ryou
Natalie, Kiyo, Ricco, Shinra: 2500 LP és 3500 ryou

Gratulálok a küldetéshez, további kellemes játékot! Smile

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Hétf. Márc. 24, 2014 5:33 am

Daniel a város utcáit rótta céltalanul. Betérve egy könyvesboltba, vett egy keresztrejtvény gyűjtemény könyvet, majd hátizsákjába rakta. Úgy döntött, hogy ezúttal közelebbről is megnézi azt az eldugott kis boltszerű épületet, amit múltkor látott egy lidérc elleni küzdelemben. Végighaladva az utcákon, egy Halálisten lélekenergiáját érezte.
- Hmm...
Kikerülve egy kisebb csoportot, már közeledett a bolthoz. Ekkor egy lidérc üvöltését hallotta. A karkötőjén levő kereszt pedig mutatta az irányt. Végighaladva egypár jelenleg üres utcán, elért a folyóparthoz, ahol a lidérc volt. Meglepetésére, ez is egy kígyó testű lidérc volt, de nem az, akit ő remélt. Daniel megformázta az íját. Először egy fekete markolat jelent meg, rajta kék mintákkal, majd az íj többi része. Hamar megformálta a nyílvesszőt is és lőtt. A lidérc elkerülte a nyilat, majd elkezdett Daniel felé kúszni. Viszont Daniel várta a megfelelő pillanatot, hogy egész közel érjen a lidérc és ne tudjon kitérni. Azonban, némi hiba történt. A lidérc hirtelen előrekapott a fejével és Daniel bal felkarjába mart, aki fájdalmában nyögött egyet. Összeszedve az erejét, Daniel megint felhúzta az íjat és lőtt. A nyíl átszelte a lidérc fejét, de ez még mindig nem volt elég. Hátrébb lépve, a méregfogak kijöttek, de ronda, vérző sebet hagytak. Egy harmadik nyíllal végre sikerült széthasítani a lidérc maszkját. Az íj eltűnt és megjelent a kereszt a karkötőn. Daniel elővett a hátizsákjából egy kendőt, majd bekötözte a sebét. Folytatta az útját a bolt felé. Elérve a boltot, bement az udvarra és körbenézett. Az udvaron nem látott senkit. Odament az ajtóhoz és belesett az üvegfalú ajtón.
- Van itt valaki?

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Kedd Márc. 25, 2014 10:54 am

Dan és Nishi

Hogy elkerüljem a Tiszte Lelkek Világában rám váró kellemetlen helyzeteket, új rangomat kihasználva az Emberek Világában járőröztem. Minden rendben alakult, csendesen figyeltem a hömpölygő városi forgatagot, amikor megéreztem a hollow és a quincy lélekenergiáját.
Természetesen azonnal mérlegelni kezdtem a helyzetet. A helyes az lenne, ha még a másik érkezése előtt végeznék a lidérccel, hiszen, azzal segíteném fenntartani az egyensúlyt.
Ugyanakkor nem vagyok az a túlbuzgó típus, aki ha van rá más módszer, maga intézi el a problémát. Márpedig, a helyzet adott, s véleményem szerint a tag, már csak azért is, mert quincy, mihamarabb végezni fog a hollowal.
Ugyanakkor, mégis csak biztosabb, ha felkeresem én is a szörnyeteget, s ha a helyzet úgy kívánja, segítek neki. Nem telt sok időbe, mire megtaláltam az ifjút, s már akkor eldőlni látszott a küzdelem. A srác elől természetesen elrejtettem a lélekenergiámat, s úgy figyeltem meg.
Korához képest magasnak tűnt, s rövid fekete hajával, s ruházatával, arról győzött meg, hogy sziklaszilárd jellem, akár az összes hozzá hasonló. Sosem kedveltem a fajtájukat, bár magával a csoportosulásukkal semmiféle bajom nincs, s ha találkoznék egy olyannal, amely nem érezne, mély ellenszenvet irántunk, minden bizonnyal remekül el tudnék vele lenni, vele kapcsolatban, viszont nem érzem ugyanezt.
Feltűnés nélkül tovább követem, míg végül egy boltot ér el. Ezelőtt sosem jártam, ilyen helyen, de talán hallottam róla egy-két pletykát, melyeket most nem tudok felidézni.
Vegyes érzelmek harcoltak bennem, aztán egy óvatlan pillanatban megszólítom az ifjoncot.
- Hello! Segíthetek valamiben? – Ahogy végigmondtam ezt a süket szöveget, már bántam, hogy előléptem az árnyékból, legalább várhattam volna egy kicsit, hogy ne legyen ilyen égő ez az egész! Nyugodtan végiggondoltam volna, hogy mit mondjak, vagy akár azt is megvárhattam volna, amíg valami olyan nem történik, amiben segítségére lehetek.
Zavarba létemet talán ő is észrevette, éppen ezért próbáltam minél jobban palástolni. Gondosan ügyeltem arra, hogy az említettek ellenére ne tűnjek támadó jellegűnek. Nem nyúltam a kardom felé, s tekintetemmel is próbáltam nyugtatóan hatni.
A szívem a nyakamban verdesett, bár tudom, hogy meg tudnám állni a helyem vele szemben, sosem szerettem harcolni! Akár előnyben voltam, akár hátrányban sosem tartottam érdemleges tevékenységnek. Helyette szívesebben csinálok akármi mást, talán még takarítást is! Éppen ezért végtelenül izgulva várom a fiú válaszát.

Tárgy: Re: Nocturn Vegyesbolt Szer. Márc. 26, 2014 8:59 am

Szerkesztés alatt, Nishi kérésére