Roku éppen egy jelentést bújt, mi mást csinált volna. Már olyan szinte olvasgatta a jelentéseket, és a kutatrásokat, hogy lassan elmehetne pszihológushoz. Még álmában is jelentést olvas, azok a legjobb barátai. Dehát, ez van. Mikor kopogott valaki, letette a kezéből a lapot, aztán az ajtóra nézett. Nagy meglepetésére Namie jött be rajta, egy darabig csak nézte a hadnagyot, aztán elmosolyodott.
-Kipp-kopp! Rokuuuuuuuuuuuuu!
-Jé, szia Namie! Hát te?
-Hmm hmmm... Csak úgy átjöttem! Hoztam sütííít is!! Mi újság feléd? Elég rég beszéltünk... Neked is van munkád bőven, ugye?
-Köszönöm a sütit, biztos lehetsz benne, hogy elfogy! Tényleg elég rég beszéltünk, te el vagy veszve, meg én is... csak én a jelentések erdejében vesztem el sajnos... szóval jól látod, van munkám bőven.
-Na hát igen! Nem könnyű dolog kapitánynak lenni. Gondolom...
-Ja persze. Miért nem ülsz le?
Állt fel Roku a helyéről, Namiét viszont leültette az egyik fotelbe.
-És neked, hogy megy a munka?
-Hát...
-Várj... NE! Inkább beszéljünk másról.
-Rendben! ^^
-Öhm... ez jó téma lesz.
-Melyen Amayával egy osztagban lenni?
Kezdte el vonogatni a szemöldökét.
-Hát... eleinte elég idegesítő volt, nem tudtam, hogy leállítani. Folyton a nyakamon lógott vagy a hátamon lovagolt. De mára már megtanultam, hogy egy kis süti vagy valamilyen édesség elfoglalja őt hosszú időre és meg is nyugszik tőle. De azért van olyan alkalom, hogy az sem kell neki... inkább lóg rajtam tovább.
Elmélkedett el egy kicsit, de Namie nevetése visszahozta a valóságba.
-Na... ne nevess ki! Örülj, hogy nincs itt. Éppen pingálja az egyik falat valahol szerintem... az enyémmel már kész van, az iroda is színes és a hálószobám is... csoda, hogy a laborokban nem rajzolgat.
-Biztos tudja, hogy annak azért már nem nagyon örülnél.
-Hát lehet! Na de most inkább tőled halljak valami érdekeset.
Támaszkodott neki az asztalnak.

-Na de most inkább tőled halljak valami érdekeset!-támaszkodott az asztalnak Roku.
-Húha... valami érdekeset...-törtem az agyam, vajon mi is lehetne az, ami őt is érdekelné.-Velem igazából nem nagyon történik semmi érdekes. Csak a szokásos... Minden nap felkelek, iszok egy kávét, s mikor bebattyogok az irodámba és megpillantom az asztalomon heverő papírkupacot, megfordul a fejemben, hogy kiugrok az ablakon. De mivel lusta vagyok arra is, hogy kinyissam azt a nagy ablakot, inkább leülök az asztalomhoz, és elkezdek körmölni. Mikor már nem látok a a sok fehér papírtól, szédülve elindulok kaját vadászni és beindulok a megpakolt tálcával a szobámba, ahol általában az a látvány fogad, hogy Kaien döglik az ágyamban, vagy pedig--
-Hé, bírod még szuflával? Vagy bőrön át lélegzel?-nézett kikerekedett szemekkel Roku.
*hatalmas levegővétel, majdnem megfulladt*-Huh, már nemigen bírtam... Na szóval... Ott tartottam, hooogy... Hékás, ne nevess ki!
-Bocsi, bocsi.
Köszörültem meg a torkom.-Szóval Kaien... Vagy punnyad az ágyamban, vagy, ami nagyon ritkán szokott előfordulni, hogy rendet rak.
-Azta!
-Na most képzeld el! Nekem mondjuk az is nagy segítség lenne, ha csak maga után hagyna rendet...
-Hm, szóval akkor jól elvagytok.
-Igen, elvagyunk... De semmi több...
-Hogy értve?
-Hát úgy értve, hogy csak ott van körülöttem...Nagyon rendes meg minden... igazi jóbarát ^^
-Aha, szóval csak barát...?
-Hm?
-Á, semmi...
-Oké, nem mászok bele jobban ebbe a témába...-pirultam el, kicsit feszülten. -Nos, akkor megkóstoljuk a sütit?-kérdeztem mosolyogva.

Roku elég figyelmesen és érdeklődve nézte és hallgatta Namiét, de nem azért mert annyira érdekfeszítő dolgokat mondott, hanem azért mert egy levegővel mondott el egy monológot. Mikor "mindent" megbeszéltek, jött egy szokványos kérdés Namiétől.
-Nos akkor megkóstoljuk a sütit?
-Na itt a régi Namie... mindig csak a süti meg a hülyeség.
-Ehh ^^"...
-Jól van már csak vicceltem ne vedd a szívedre.
-Nyugi nem fogom.
-Akkor jó, na akkor keresek tányért meg valami evőeszközt... remélem Amaya nem dugdosta el mindet...
-Eldugta?
-Ahha... azzal szórakozik, hogy eldugdossa a dolgaimat, és torka szakadtából röhög ha nem találok meg valamit... vagy túl későn találom meg... szóval, ha nagyon büdöset érzel az lehet, hogy egy szendvics...
-Fúúúúúj.
Pattant föl rögtön a székről Namie, Rokuból ekkor kitört egy kis nevetés, aztán visszaültette a hadnagyot a székre.
-Nem igaz... ételt nem szokott eldugni csak tárgyakat... szóval nyugi!
Mondta mosolyogva, aztán keresni kezdte a tányért. Hát persze, hogy nem találta a szekrényben ahol lennie kellene, így mindent végigkutatott. Asztal, szekrényfiók, fotel alatt, lámpa alatt, virág mögött. Miután megunta a dolgot sóhajtott egyet és az ajtófelé indult.
-Érezd otthon magad, kérek valakitől tányért, vagy megkeresem Amayát és megkérdezem hova dugta... ha nem jövök vissza 10 percen belül, akkor.... várj tovább!
Mondta mosolyogva, majd kilépett az ajtón. Mivel Amayát nem találta sehol ezért az egyik tisztétől kért kt darab tányért, azzal a szöveggel hogy: "Visszahozom! Hacsak Amaya el nem dugja..." Miután visszaért az irodába Namie éppen a kapitányi széken ücsörgött és olvasott valamit. Roku megköszörülte a torkát, aztán becsukta az ajtót.
-Mit találtál, ami ennyire leköti a figyelmed? Remélem nem azokat a jelentéseket nézegeted amiket eldugtam, mert tele vannak Amaya rajzaival...

-Mit találtál, ami ennyire leköti a figyelmed? Remélem nem azokat a jelentéseket nézegeted amiket eldugtam, mert tele vannak Amaya rajzaival...
-Fú, van itt minden!-nevettem jóízűen.-Gondolom ezt az aranyos nyuszikát nem te alkottad, szóval, akkor igen, Amaya remekműveit nézegetem. Csak tudnám, hogy ez mit ábrázolna?-vakarásztam a fejem búbját, s mivel nem jutottam semmire, Roku felé mutattam a rajzot.
-Azt hiszem, az én lennék...
-Uh, öm... izé... ^^" Nagyon élethű...-nevettem el magam. -Jó, jó nem piszkállak ^^ Egyébkééén.... emmegmi ???-néztem rá az egyik rajzra meglepetten.
-Melyik mi?
-Ez! Ez! Gyere ide, nézd meg!-csatarásztam. Roku csak vállat vont, lerakta az asztalra a tányérokat, s mellém lépett.
-Mi az?
-Na, ha ezt elmagyarázod, hogy mit ábrázolna, akkor kitüntetlek!
-Húúú, hát ez...-gondolkodott rajta.
-Azon kívül, hogy vannak rózsaszín karikák, meg krikszkrakszok, valamit ábrázolna...
-Hmmm...
-Ne hmm-ögj, hanem gondolkozz!-csíptem meg az oldalát, amitől kicsit felszisszent.-Na? Na???-bökdöstem tovább, majd nevetni kezdtem.-Anyááám! Mennyit nyerítek, ez kész!-ütöttem az egyik mancsommal az asztalt, s még jobban röhögni kezdtem.

-Ne hmm-ögj, hanem gondolkozz -Na? Na???-Anyááám! Mennyit nyerítek, ez kész!
Roku nem mert megjegyzést tenni, csak magában röhögött mint a fakutya. Egy két perces rajznézegetéssel felcsillant az isteni szikra.
-Megvan mi ez!!!
-Mi? Mi? Mi?
-Ez egy... őőőő... őőőőő....
-Egy ő?
Röhögött tovább Namie.
-Jajj dehogy... nem tudom kifejezni magam... ez egy... lovacska lenne...
Kezdett el húzni a ló körvonalát.
-Ez egy farkas... mellette a szöveg Yatahori...
Mutogatott tovább.
-Aztán... van itt.... azt hiszem én rajta vagyok, meg ő is... éppen sárkányt eregetünk...
-Hát ez kész!!!
Kezdett el szakadni a röhögéstől Namie, szinte az asztalra borulva. Rokut szintén elkapták ezek a röhögőgörcsök.
-Mindegy... kedves rajzok, meg aranyosak!
Tette le a lapot az asztalára, aztán lehuppant a székére.
-Na szereztem tányért, szolgáld ki magad... annyit eszel a sütiből amennyit szeretnél, de... egyet elárulok... Amayának hagyj legalább két darabot, mert ha megtudja, hogy hoztál sütit, de nem hagytál neki... tuti, hogy üldözni fog egy éven keresztül... ha nem több!
-Ojjoj... értettem! De te nem kérsz? Azt mondtad, hogy megkóstolod velem!! T_T
-Dehogy is nem kérek!! Ki mondta neked ezt a hülységet, hogy nem kérek... én csak azt mondtam, hogy szolgáld ki magad... majd én utánnad veszek sütit!!
-ÁÁÁhhh... értem!
Vette el az egyik tányért és pakolt rá néhány darab sütit, ezután lehuppant az egyik fotelbe.
-Hát... ha már a rajzokat is kibeszéltük... akkor keressünk egy új témát... mondjuk... mi a helyzet a barátnőkkel?
Kezdte el vonogatni a szemöldökét.
-Pfúúú... gondoltam, hogy ez a téma nem maradhat ki... amúgy semmi nincs velük... magyarán szólva nincs!
-Uhum...
Kezdett el bólogatni teli szájjal.
-Látom neked ízlik. Na akkor én is megkóstolom...

/ Karácsonyi vásárlás /
Még elég korán volt az ébresztőhöz, de Amayát ezt valószínűleg nem érdekeli. Hiszen ha ő nem tud aludni, akkor más se aludjon. Roku még javában húzta a lóbőrt, mikor Amaya becsörtetett a szobájába.
-Tatsu-chaaan!!
Vetődött be az ágyba mint egy ágyúgolyó, mire Rokunak egy hatalmas rándulás volt a válasza. Nagynehezen kinyitotta a szemét, de elég érdekes látvány tárult a szeme elé. Amaya hatalmas és csillogó szemei nem hagyták, hogy Roku akáraz órára is ránézzen. Lehet, hogy azért, mert nem tetszett volna neki a látvány.
-Mit szeretném Amaya?
-Menjünk el vásárolni... na-na-naaaaa... kéééérleeeeeeeeek!!
Kezdett el ugrálni Amaya Rokun, aki azt hitte, hogy menten kiugrik a szeme. Hirtelen megfogta Amaya derekát, hogy valahogy le tudja nyugtatni, aztán vett egy mély levegőt.
-Mi a fenét akarsz ilyen korán vásárolni??
-Hát... öhm... mindent!!
Kiáltotta el magát örömében, aztán csapkodni kezdte kapitánya mellkasát.
-Ohó... rendben van. De... felkellene öltöznöm...
-Oké megvárlak!
-Öhm... Amaya...
-Tessék?
-Á semmi... játszunk olyat, hogy nem veheted le a takarót a fejedről, mert akkor nem viszlek el vásárolni!
-Rendben!
Vágta rá egyből Amaya, majd törökülésbe helyezkedett az ágyon, Roku ráterítette a takarót, aztán kikászálódott az ágyból. Természetesen csak azért kell Amaya fejére az a takaró, mert Roku igen kényelmes módon alszik egyedül. Pontosabban egy szál alsóban. Odabaktatott a szekrényéhez aztán kihalászta a legmegfelelőbb cuccot a szekrényből, aztán gyorsan magára kapkodta. Visszasétált Amayához lehúzta róla a takarót aztán felvette őt.
-Mostmár mehetünk??
-Nem engeded meg azt, hogy igyak egy kávét?
-Minek az a keserű lötty? Majd én felébresztelek!
Vágta fejen Rokut.
-Köszönöm, de azért talán még is innék egy olyan keserű löttyöt! Neked pedig addig csinálok egy kakaót!
-Mályvacukrot is kapok rá??
-Ha szeretné.
-Hát persze, hogy szeretnék...
Miután beértek a konyhába Roku letette Amayát az asztalra aki kedvenc elfoglaltságába kezdett. Erőteljesen lóbálni kezdte a lábát. Roku gyorsan összedobta magának a kávét, aztán nekikezdett a kakaónak. Megmelegítette, majd tett bele mályvacukrot. Viszont mikor odaadta Amayának ő egy kicsit furcsán nézett a pohárba. Roku vette az adást így kivette a szekrényből az egész zacskó mályvacukrot és letette Amaya mellé, aki rögtön jobban nézte a dolgokat. Miután mindketten megitták a pohár tartalmát, mindketten kimentek a konyhából.
-Mostmár mehetünk?
-Miután felöltöztél!
Amaya mint egy hiperszónikus szerkezet olyan gyorsan kapkodta magára a ruhákat, Roku felvett egy kabátot aztán ismételten felvette Amayát. Ha nem tenné akkor is kénytelen lenne elviselni, hisz mindig a nyakában lóg. Ezután kiléptek a szobából és elindultak a bolt felé, de egy ismerős hang visszatartotta őket.
-Rokuuuuu... Amayaaaaa... várjatok meg engem iiiiis!!
Mikor Roku visszafordult Hanát pillantotta meg aki erőteljesen feléjük szaladt. Roku abban reménykedett, hogy Hanán megjavították a féket így nem fognak belezúgni mindhárman a hóba.

// Karácsonyi Vásárlás//

Elindultam, hogy összeszedjem a karácsonyi menühöz meg úgy általában az egész felforduláshoz az összevalókat. Igaz manóka már alig fért a bőrébe és egész nap boxzsáknak nézett,de nem akartam elrontani az első karácsonyunkat azzal, hogy fekszek egész nap és semmit se csinálok.
Ahogy baktattam a cetlimet fürkészve a kissé havas és csúszós városban, megláttam a két ismerős alakot. Rögtön azaz az ötletem támadt, hogy felkérem szegény Roku-t hordárnak,de végül is mindig is sokkal jobban szerettem csoportosan vásárolni. Legalább akkor nem volt időm nagyon eltévelyedni a bolti sorok között.
-Rokuuuuu... Amayaaaaa... várjatok meg engem iiiiis!!-kezdtem el futni feléjük, amire már a kapitány is hátrafordult. Elég nagy tempóval közeledtem, ami nekem se nagyon tetszett. Mivel ügyes ember vagyok egy két napja megfagyott vizespocsoja kellős közepén kellett, hogy fékezésbe kezdjek. Természetesen ettől csak még jobban elvesztettem az egyensúlyomat és atombombaként estem rá szegény Roku-ra. Akkora volt a becsapódás, hogy a körzetünk két kilométeres hatótávolságában sehol sem volt hó.
-Ne haraguuuudj!-próbálkoztam felkászálódni, amit a görögdinnye pocakom csak tovább nehezített, a csúszó hóról nem is beszélve. Vagy ötször próbáltam lemászni,de vagy megcsúszott a lábam vagy nem bírtam tovább emelni magamat. Ha valaki látta, amit leműveltem tuti félreértette volna a helyzetet.
-Várj már! Segítek!-
-MÉGEGYSZER!-ugrott a hátamra Amaya, amitől azt hittem, hogy idő előtt fogok megszülni. Egy halk káromkodás után iparkodtam leszállítani a hátamról.
-Légyszíves szállj le, mert fáj, Amaya-chan!-^^"
-De akkor megcsináljuk mégegyszer?-
-Úgy jó lesz,ha visszafelé?-
-Igeeeeen!-
-Élsz még, Roku?-semmi válasz.-Legalább nyöszörögj már!-T.T-Hallasz?-
-Csa...-némi levegőgyűjtés.-Csak szállj már le végre, Hana!-suttogta annyira halkan, hogy alig vettem ki pedig amennyire csak tudtam odadugtam a fülemet a szájához.

Mikor Roku már látta Hanán, hogy nem fog neki sikerülni a fékezés felkészült a legrosszabbra. Hatalmas repülés és csattanás törte meg a csendet, még a madarak is elrepültek a környező fákról. Amaya visítozott az örömtöl, Roku kapkodta a levegőt, Hana pedig próbált felállni. Egyszer sikerült volna felállniuk, de ekkor Amaya ugrott rá Hana hátára és visszaszorította őket a földre. Roku már feladta az egészet, úgy érezte, hogy ott hagyja a lélek. Többé nem mozog, az lesz a sírjára írva hogy: Elmentem vásárolni! /XD/
-Élsz még, Roku?-Legalább nyöszörögj már!-T.T-Hallasz?
-Csa... -nagy levegő- Csak szállj már le végre, Hana!
-Leszállnék, ha Amaya nem ugrálna a hátamon!
Roku részéről ismét nagy levegő, aztán átkarolta Hanát, de Ayama kabátjába kapaszkodott és mindkettejüket közel húzta magához. Ismét nagy levegő.
-Amaya... kérlek szépen... mássz le Hanáról... ígérem hóembert, hóangyalt, hószarvast mindent csinálok neked, csak szállj le róla!!
-Tényleg?? *.*
-Igen tényleg, csak már nem kapok levegőt!
Roku elengedte Amaya kabátját aki elég gyorsan pattant fel róluk. Roku még az utolsó erejéből segített Hanának felállni. De aztán ő visszadőlt a hóba. Amaya természetesen nem hagyta ezt szó nélkül rögtön rá is ugrott és tömködni kezdte hóval Roku arcát.
-Ne halj meg!! Hószarvast akarok!!
-Amaya!!! Könyörgöm, nem szeretem ennyire a havat... na várj csak!
Roku egy könnyed mozdulattal felülkerekedett így Amayát legyűrte a hóba.
-Először vásárolunk aztán havazunk! Na gyere szépen, Flúgos néni nem tud sokáig ácsorogni!
Emelte föl Amayát a hóból, aztán Hanához fordult.
-Mit vásárol anyuci?
-Anyuci??? Mi az hogy anyuci?? Neked Hana maradok!!
-Oké-oké... bocsánat! Mit vásárolsz Hana?
-Jobban kérdezve... mit vásároLUNK!
-Lunk?
-Persze! Te leszel a hordár!
-Remek. Akkor mutasd azt a listát.
Vettek ki Hana kezéből az összegyűrődött és ázott fecnit és tanumányozni kezdte.
-Tatsu-chan, miért hord dinnyét Flúgos néni a ruhája alatt?
Roku igazán nem akart faragatlan lenni, de kitört belőle a röhögés és a magyarázkodást inkább Hanára hagyta. De közben elindultak ismét a bolt felé, hogy legalább oda érjenek zárás előtt, mert ha így haladnak tuti nem érnek el még az ajtóig sem.

//Karácsonyi vásárlás//

Amaya kérdésétől majdnem sikeresen megint a földön kötöttem ki. Fogalmam sem volt ezt megint, hogy fogom elmagyarázni neki, ráadásul Roku csak röhögött mint egy fakutya. Egy mérges oldalba bökéssel válaszoltam neki, de csak folytatta tovább, úgyhogy bosszúállóan löktem bele egy jó nagy hókupacba és hagytam ott, mielőtt engem is maga után rántana.
-Szóvaaaal....ez itt ne dinnye, Amaya-chan!-^^"
-Hanem?-vágott érdeklődő fejet.
-Öhm...ez itt a hasam...-
-Ennyire elhíztál?-
-Neeeem! Hanem itt egy kisbaba van!-
-Hüüüüm?-vesztette el a fonalat.
-Egy apró kisbaba!-
-Akkora mint egy játékbaba?-
-Igeeen!-
-De jóóóó! Kiveszed, hogy játszhassak vele?-
-Nem tudom! Még pár hónapig itt lesz bent!-
-De miért?-
-Mert...öhm...hideg van! És fázik!-ezután egy irtózatos röhögést hallottam magam mögött, amire reflexből emeltem a lábam. Valószínűleg telibe kaphattam Roku legérzékenyebb pontját, mert feltűnően elhallgatott. Egy idő múlva azért visszafordultam, hogy egyben van e még. Előre görnyedve álldogált.
-Basszus...-^^""-Rokuu!-
-Ma...radj ott!-
-Ma sikeresen leamortizállak!-
-Jaaa..haaaaa!-
-Támaszkodj rám,ha már ennyire ügyes voltam!-
-Legközelebb hatszor is meggondolom, hogy akárhová is elmenjek veled!-
-Nagyon sajnálom! Nem akartalak pont ott bántani!-T.T
-Jó-jóóó!-egy ideig így csoszogtunk,de ahogy beértünk a városba Amaya máris elviharzott kirakatot nézni. Az első üzletbe azonnal be is tértünk, ami tele volt játékokkal. Azonnal le is támadtuk a plüssöket.
-Nem édiii?-kerültem elő az egyik polcról elszedett majommal-Mi a baj?-
-Semmi, Hana...semmmiiiiiii!-
-Ez egy pöppet idegbetegül hangzott!-^^"
-Jó napot! Miben segíthetek? A kislányuknak sikerült már valamit választani?-
-Öööööhm...ö...izé...őőő....szóval Amaya....nem...nem...-mutogatok kettőnkre, hogy nem állunk kapcsolatban.
-Oh, elnézést! Akkor csak az Ön kislánya?-néz azonnal rám, amire már nem akartam semmit se mondani.
-Megyek idehozom a gyerekünket!-kuncogtam magamnak, Rokura vigyorogva.-Amayaaaa!-

Roku a kisebb fürdő után röhögve ugyan de ismét feltápázkodott. A további beszélgetésen még jobban neetni kezdett, de gyorsan meg is bánta ugyan is egy jókora rúgást kapott a legérzékenyebb pontjára. A kezeit rögtön a térdére tette és próbált levegőhöz jutni. Hana segíteni akart ugyan, de Roku már túlságosan is tartott tőle, ezért egy ideig megtiltotta neki, hogy közelebb menjen. Aztán végre valahára beértek a városba. Amaya természetesen egy játékboltba ment. Roku hiába tiltakozott a másik két személy erősebb volt nála így kénytelen volt bemenni oda. Hana és Amaya rögtön szaladgálni kezdtek a boltba és egyre több játékot szorongattak a kezükben.
-Mi a baj?
-Semmi, Hana...semmmiiiiiii!-
-Ez egy pöppet idegbetegül hangzott!-^^"
-Jó napot! Miben segíthetek? A kislányuknak sikerült már valamit választani?-
-Öööööhm...ö...izé...őőő....szóval Amaya....nem...nem...
-Oh, elnézést! Akkor csak az Ön kislánya?
-Megyek idehozom a gyerekünket!-Amayaaaa!-
-Hana! Ó hogy... ha összeszednek egy rakat játékot.
-Akkor adunk kedvezményt!
Roku felvonta a szemöldökét, aztán elindult a sorok között. Kihasználta ezt kis időt amíg Hana és Amaya nincsenek vele. Legalább nem látja meg egyik sem, hogy mit vesz nekik. Egy jódarabig válogatott, aztán végre sikerült döntenie. Gyorsan kifizette és becsomagoltatta, majd berakta őket egy szatyorba.
-Apuciiiiii!!
Kezdett el kiabálni Amaya, mire Roku vakarni kezdte zavarába a homlokát.
-Apuciii... megveszed nekem ezt a macit? És ezt a cicát? És ezt a kutyust?
-Amaya... mást nem szeretnél venni?
-Mi az hogy Amaya?? Otthon nem így hívod!
-Ó igaz!! Nyuszika... mást nem szeretnél?
-Innen nem kérek mást apu!
Roku mgvakarta a tarkóját aztán kivette Amaya kezéből a játékokat. Hana még pakolt valamit a pultra, de ezt már nem nézte végig Roku, csak fizetett. Nem voltak valami olcsó dolgok amiket összeszedtek, de ha már ennyire beleélték magukat a dologba akkor úgy se lehet leállítani őket. Miután szatyorba tették a cuccokat kimentek az üzletből, Amaya természetesen ismét rohanni kezdett.
-Óh... apuuuu... ide is menjünk beeee!
Ragadt ismét egy kirakathoz, természetesen édesség bolt volt a következő uticél.
-Hana... mit mondtál neki, hogyapunak hív?
-Áh... csak azt, hogy az apjának néztek téged... és azt hiszem ma így fog hvni téged... ne haragudj!
-Uram isten! Mégis mi a fenének mondtad meg neki?
-Ne haragudj! De... mi van a szatyorban?
-Pf... de egyszerű átverni téged! Amúgy... amit ti vetetek!
-De nem, mert van egy külön szatyrod is...
-Abban titkok vannak!
Kezdett el nevetni Roku, mire ismét egy oldalba bökést kapott.
-Inkább figyelj a lányodra!
Nyújtotta ki a nyelvét Hana aztán az édességbolthoz szaladt. Roku nem igazán akart sietni sehova így szépen lassan ment oda. De épphogy odaért Hana és Amaya már be is rontottak a boltba.
-Woooháááá...
-Jézus... kész csőd ez a nap!
Fogta a fejét Roku.

//Karácsonyi vásárlás//

Roku nagyon kezdett rosszul lenni, hogy teljesen kifosztják a vagyonából. Valósággal lesápadt, amikor látta, hogy Amaya mindenbe beleeszik és kicsomagol. Iparkodtam menteni a helyzetet és befogni a csirkefogót,de mindig meglógott előlem. Aztán nekem is sikerült leragadnom a nyalókáknál.
-Ez finomabb!-
-De ez befogja a nyelved!-
-Tényleg?-
-Aham!-
-Akkor se tudom melyik legyen...mindegyik jól néz ki!-vitattuk meg, hogy a kilenc fajtából melyiket is szeressük. Ahogy ott tanakodtunk mindegyiket átvizsgálva és kitárgyalva befutott nagyokat fújtatva Roku is.
-Mit néztek már ennyire?-
-Azt, hogy melyik nyalókát vegyem meg! Szerinted azt, ami beszínezi a nyelvemet, vagy azt ami ilyen sokszínű? Esetleg azt a nagy kereket???-hezitáltam tovább.
-És mi lenne,ha ilyen hosszút vennél!-
-Olyat az apukádnak veszek! Találtam neked fekete-fehér csavart nyalókát!-dugtam az orra alá.
-Szaloncukrot már sikerült választani?-
-Öhm....odáig még el se jutottunk!-
-Akkor én a lista alapján begyűjtöm,ami kell. Addig ti válasszatok nyalókát!-
-Meglesz apuciii!-gyilkos pillantást kapok, úgyhogy gyorsan visszafordulok a nyalókákhoz.
Nagy nehezen sikerült döntenem és vettem kettőt a sokszínűből. Aztán eltévelyedtünk a bonbonok között. Itt Amaya rábukkant mesefigurás és Télapó alakú csokiapróságokra, ahol megint sikerült egy elég hosszú időt eltöltenünk. Ezek után sikerült megtalálnom a marcipán régiót. Újabb tanyázás következett be,de ide már az apuka is befutott. Addig magyarázott nekem, hogy döntsek végre, hogy kicsomagoltam szép csendesen a nyalókáját és betömtem vele a száját.
-Mindjárt jobb!-vigyorogtam mint a vadalma.-Húúh...ez a katica formájú marcipános csoki tök fini!-
-Én már mindent összeszedtem!-
-Okéka! Én is mindjárt megleszek!-szemezgettem tovább a felhozatallal. Roku egy idő után megunva a dolgot találomra bedobált párat és a pénztár felé kezdett rángatni.-De,deee!-
-Már minden megvan!-
-Hol a kislányunk?-játszottam meg a kétségbeesett anyukát.-Hol a gyerekem??? Amayaaaa! Merre vagy kicsike lányocskám! Ne hozd anyukádra a szívinfarktust!-pár perc múlva tiszta csokisan elő is keveredett. Mindkét kezében tömérdek mennyiségű csokis papírral.

/ Karácsonyi vásárlás /
-Hol a kislányunk?-Hol a gyerekem??? Amayaaaa! Merre vagy kicsike lányocskám! Ne hozd anyukádra a szívinfarktust!
Roku már nem tuda, hogy hova nézzen zavarába a feje olyan vörös volt mint egy főzött rák.
-Ugye ezt kifizetik?
Kérdezte meg halkan az eladó Mire Roku egyből lesápadt. Olyan remekül csinálta ezeket a színválátsokat mint egy kaméleon.
-Persze!
Adta meg a választ Roku aztán ismét pakolt és fizetett. De mielőtt kimentek volna a boltból Roku megkereste Amayával a mosdót.
-Ide nem jöhetsz be apuci!
-De most nem pisilni mész Amaya, hanem kezet mosni én pedig segíteni akarok, mert van egy olyan érzésem, hogy kipancsolnád az összes vizet...
-Már nem vagyok Nyuszika? T_T
- ^^" ... de az vagy.
Vitte be a mosdóba Amayát aztán hozákezdtek a kézmosáshoz, de Amayának túlságosan is tetszett a szappan adagoló úgyhogy addig nyomdosta a gombot amíg az be nem akadt, így folyamatosan folyt a szappan.
-Apuci... azt hiszem van egy kis gond!
-Mit csináltál már megint Nyuszika?
-Beakadt a gomb... ne haragudj nem akartam elrontani!
Roku vett egy mély levegőt aztán felturbózta a kézmosást, miután kész lettek gyorsan felkapta Amayát és gyors léptekkel Hanához sietett. Falkapta még a szatyokat is aztán kiment a boltból.
-Mi csináltatok már?
-Mi?? Ugyan semmit... jók voltunk!
Mondta vigyorogva Roku aztán rákacsintot Amayára, majd letette. Természetes módon megint futásnak eredt.
-Kíváncsi vagyok, most hova fogunk menni...
-Hát, nekem van egy-két elképzelésem, hogy hova fogunk még betérni.
-Woooohááá... menjünk be ide is!!
-Nyuszika...
Röhögés Hana részéről, Roku megpöcköli a vállát aztán folytatja a beszédet.
-Ide miért szeretnél bemenni?
-Mert itt minden csillog és szépek...
-De itt drága cuccok vannak...
-Kééérleek.
Egy kis hezitálás után Roku felkapta Amayát aztán bementek az üzletbe, de itt semmi kedve nem volt olyan árakat fizetni mint az első két boltba úgyhogy nem engedte el Amayát. Pontosabban egy ékszerboltba mentek be.
-Flúgos néni miért néz gyűrűket?
-Mert neki az tetszik...
-Nekem nem szeretnél venni valamit?
-Uh... öhm... de itt nem vehetünk minden hülyeséget.
-Akkor ne vegyél hülyeséget...
-Hát azt könnyű mondani...
Roku megállt az egyik polc előtt ami tele volt nyakláncokkal amikre medálok voltak felfűzve. Amayának természetesen az összes tetszett és mindet meg akarta vetetni, de Roku ezt már tényleg nem engedte meg.
-Ez jó lesz?
Emelt föl egy ezüst nyakláncot amin egy lila "A" betű volt.
-Miért pont... öhm... öhm...
-A?
-Igen!
-Mert Amaya vagy... szóval "A" val kezdődik a neved.
-Nekem megfelel! De nem fog ez sokba kerülni?
-Nekem már mindegy... gyere nézzük meg Flúgos nénit.
Rokuék Hana mellé álltak ki még most is a gyűrűk rengetegében volt elveszve. Mintha traumába esett volna vagy ilyesmi, még a többszöri felszólításra sem figyelt. Roku oldalba bökte erre szerencsére már reagált.
-Mondanám, hogy megveszem amelyik tetszik... de a férjed rossz néven venné... meg fura lenne a helyzet...

//Karácsonyi vásárlás//

Ahogy az ékszerboltba betévedtünk azonnal rám tört a csillapíthatatlan gyűrűmániám. Annyira lefoglaltak, hogy azt se vettem észre merre vannak Amaya-ék, vagy azt, hogy az egyik eladó mellettem áll. Amikor megszólított majdnem kiestem az ablakon. Némi fújtatás kíséretében fordultam hátra.
-Ne haragudjon! Nem akartam megijeszteni.-
-Semmi baj!-
-Ennek örülök! Látom a gyűrűink elnyerték a tetszését! Valami különös alkalomra kell...esetleg ajándéka?-
-Öhm...tudja imádom őket és...jelenleg egyenlőre csak nézelődöm!-
-Ha esetleg sikerült választania vagy segítség kell szóljon bátran!-
-Meglesz! Köszönöm!-mielőtt visszafordulhattam volna az ékszerhalomhoz még visszaszólt nekem.
-A férje boldogul?-
-Öhm....-"Már megint....komolyan mondom,ha valaki még egyszer megkérdezi és letérdelek elé és megkérem a kezét...."-Szerintem menni fog neki!-próbáltam bájosan mosolyogni.
-Rendben!-
"Többet se jövök el vele...most a hasam vagy Amaya teszi? Vagy valami más? Vagy csak az a tény, hogy egy nő meg férfi mászkál együtt Karácsony előtt?!" bambultam el egy gyűrűt szorongatva.
-Mondanám, hogy megveszem amelyik tetszik... de a férjed rossz néven venné... meg fura lenne a helyzet...-az előbbi gondolatmenetem után kissé váratlanul ért ez a kijelentés és azonnal elejtettem a szorongatott ékszert. Természetesen egyszerre hajoltunk le Roku-val, ezzel pedig meg is történt a frontális ütközés.
-Bocsi, bocsi!-fogtam a fejemet.
-Hagyd rám! Könnyebben lehajolok érte!-
-Úgy fest beletörődtél,hogy ma csak ütlek...-^^"
-Hüüm?-
-Semmiiii....Majd veszek én neked gyűrűt!-vigyorogtam.
-Nekem?!-akadt ki látványosan.
-Öhm....csak mondtam nah! Ne nézz már így! Ez az enyhe meglepődöttség és értetlenség kissé kikészít!-
-Aki rajtad eligazodik az maga Hudini!-
-Köszi a bókot!-
-Tessék a gyűrűd!-
-Oh, Roku! Nem mondod?-játszottam a meghatódottat.-Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljutunk idáig! IGEN! A válaszom igen!-
-Ha...Ha...Haaa!-
-Jó vicc volt...akkor is!-

/ Karácsonyi vásárlás /
-Oh, Roku! Nem mondod?-Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljutunk idáig! IGEN! A válaszom igen!-
-Ha...Ha...Haaa!-
-Jó vicc volt...akkor is!
-Persze, hogy az volt... csak valahogy nem volt olyan vicces számomra, mert ha ezt megtudja a férjed tuti, hogy nem élek sokáig.
-Nyugi nem tudja meg!
-Apuci megkérte Flúgos néni kezéééééét!
Kezdett el ugrálni Amaya örömébe, mire Roku és Hana egyszerre csapták fejen magukat. Egyenlőre nem is szóltak egymáshoz többet csak Roku gyorsan kifizette Amaya nyakláncát, aztán felvette a szatyrokat és kimentek a boltból. De alig tettek pár lépést Hana megállt aztán nekitámaszkodott a legközelebbi falnak.
-Flúgos néninek mi baja van?
-Mi?
Fordult hátra gyorsan Roku és ment vissza Hanához.
-Mi a baj!
-Áh semmi... csak egy kicsit elfáradtam... nem kellene ennyit gyalogolnom... ^^"
-De te még is megteszed, mert nem tudsz fenekeden maradni.
-Jól van már, nem tehetek róla, hogy nem tudok egyhelyben ülni.
-Oké-oké... gyere segítek, veszünk még fát aztán visszamegyünk.
-Fát?
-Öhm... igen, Amaya ragaszkodik a zöld bokorhoz, ami szerintem fa lenne...
Roku az egyik kezébe vette a szatyrokat a másik kezével pedig átkarolta Hanát, aztán elindultak.
-Amaya! Oda nem megyünk be! Tudod olyan... zöld bokrokat keress!
-Rendben!
Szaladgált tovább Amaya az utcán mindenkit fellökve és eltaszítva magaelől. Persze minden bolt előtt megállt és a kirakathoz tapadt. Volt olyan üveg amit tele lehelt aztán rajzolgatni kezdett rá, de mikor beérte őt Roku és Hana mindig tovább szaladt. Lassacskán elértek egy nagy térhez ami tele volt fenyőfával, Amaya pedig persze, hogy eltűnt a zöld erdőben. Rokuék épphogy tettek pár lépést, Hana hasában mocorogni kezdett a baba, amire Rokunak csak egy hirtelen kézelhúzás volt a reakciója.
-Na miaz? Csak nem rossz volt?
Kérdezte nevetve Hana a falfehér Rokutól.
-Öhm... öhm... olyan... öhm...
-Furcsa?
-Igen meg olyan... olyan...
-Érdekes?
-Ne haragudj meg érte, de... félelmetes!
-Félelmetes?
Kezdett mostmár torka szakadtából nevetni Hana, aztán villámgyorsan megfogta Roku kezét és a hasához tette.
-Ha az félelmetes volt akkor ez milyen?
-Öhm...
-Se köpni se nyelni nem tud a büszke kapitány ahogy látom...
-Nem vagyok büszke...
-Tatsu-chan! Megtaláltam a megfelelő bokrot!
Szaladt oda Amaya is, de gyorsan lefékezett.
-Mit csinász Flúgos néni hasával?
-Semmit!
Vágta rá gyorsan Roku aztán elhúzta a kezét Hana hasától.
-Na mutasd azt a bokrot...
Indult el Amaya után, de gyorsan visszafordult, hogy tovább támogassa Hanát.

// Karácsonyi vásárlás//

Egy pindurit meglepett és összezavart ez a roku-i viselkedés,de nem akartam problémát csinálni belőle, hiszen így is elég kínos volt a kialakult helyzet. Amaya fenyő vásárlási láza elég hatalmasra nőtt és alig lehetett látni a sok zöld lomb között.
-Megy már egyedül is!-utasítottam vissza Roku újabb segítség nyújtását, a lila leányzó feltűnése után, hogy megmutassa a kiszemelt fáját.
-Ahogy gondolod!-vont vállat és iramodott Amaya után.
A sor végén kullogva követtem az izgatottan rohangászó kislányt és néha nagyokat szusszantam,de nem akartam gondot se okozni, úgyhogy tartottam a számat. Meglátva a két méter magas fát enyhén meglepődtem és iparkodtam lecsillapítani a bezsongott hadnagyot.
-Egy kisséééé nagy!-^^"
-Az miért baj?-
-Nem baj...csak....öhm....mindegy...Roku tudja mi lesz a jó. Én nem szólok bele!-
-De buta vagy Flúgos néni...Ez a te fád is lesz!-
-Nem hinném!-
-Amaya!-szólt közbe Tatsu-chan is.-Ez tényleg nagy lesz! Hana-t pedig hagyd szépen békén!-
-De hát velünk fog lakni, nem?-
-Hjaaaaj...-vakartam meg a fejemet.-Gyere ide pöttöm!-hívtam magamhoz az összezavarodott lilaságot, közben azon gondolkoztam, hogy hogyan magyarázom el neki a helyzetet.-Nem fogok veletek lakni! Deee! Figyelj rám! Majd gyakran meglátogatlak,ha ez megnyugtatna...-
-De az nem jóóóóó!-toporzékolt sértődötten.
-Sajnos csak ez a lehetőség van fent...vagy jobb lesz,ha csak küldetések alkalmával fogsz látni?-
-Neeeeeem!-
-Akkor?-
-De ma legalább maradj velünk fát díszíteniiiii!-
-Öhm...még nem tudom!-vakarásztam a fejemet.
-Jóóóóóó! Akkor jössz velünk!-fogott kézen és húzott magával újabb fát keresni.
-Egy picit lassabban!-^^"

/ Karácsonyi vásárlás /
Roku inkább Hanára hagyta a magyarázkodást, biztos volt benne, hogy ő jobban ért a gyerekekhez. Amíg Hana és Amaya beszélgettek addig megvette a fát és némileg összekötötte az ágait.
-Jóóóóóó! Akkor jössz velünk!
-Egy picit lassabban!-^^"
Hallotta meg a két lány beszélgetését, egy sóhajtás közepette megfordult aztán magához hívta Amayát.
-Figyelj Nyuszika... Flúgos néni egy kicsit elfáradt.
-De miért?
-Tudod... ő most... nem csak magát cipeli hanem egy kisbabát is ami a pocakjában van, ezért könnyebben elfárad.
-De miért?
-Azért mert... nem könnyű az a pocak.
-De miért?
-Azért mert túl sokat kérdezel...
Pöckölte meg Roku Amaya orrát aztán a kezébe adott pár szatyrot, de csak azt merte a kezébe adni amibe a plüssök voltak.
-Ezekre vigyázz! De ne hagyd el sehol, mert nem lesz ajándék a fa alatt!
-Rendben!
Markolta meg a szatyrokat aztán lóbálva elindult visszafelé. Roku megvárta Hanát, majd ők is elindultak. Egy kissé sok szatyor volt náluk és Roku még egy fát is cipelt maga után, de ha megvette ezt a sok cuccot akkor nem teheti le valahol és hagyhatja ott.
-Hogy nem fárad el?
-Nem tudom... talán valami marhaerős elem van bene.
-Az nekem sem ártana...
-Fáradt vagy?
-Nem!
Vágta rá rögtön Hana, ezzel be is rekesztve a beszélgetést. Amaya békésen cikk-cakkozva sétálgatott, néhányszor a szatyrot is elejtette, de rögtön fölkapta és ment tovább. Már igencsak késő volt. Az utca kivolt világítva és egy teremtett lélek sem járt kinnt. Időközben a hó is esni kezdett aminek Amaya rettenetesen örült. Itt már eszeveszetten szaladgált és próbált egyre több hópihét elkapni. Hana viszont egyre nagyobb levegőket szedett aztán végül meg is állt. Roku megállt, letette a fát aztán leguggolt Hana elé.
-Legalább engedd meg, hogy segítsek.
-Nincs semmi bajom.
-Gondolom... azért nem tudsz már menni, mert semmi bajod? Ugyan Hana nem foglak megenni.
-Azt tudom... de... akkor sincs semmi bajom.
-Na persze... ezt nem eteted meg velem!
Állt föl Roku.
-Amaya... gyere ide kérlek.
A hadnagy elég gyorsan megtorpant és egy szemvillantás alatt a kapitánya előtt állt.
-Segítesz nekem egy kicsit?
-Persze!
-Rendben... akkor fogd meg ezeket a szatyrokat, de ezeket kérlek már ne ejtsd el, mert nem tenne jót nekik.
-Nem fogom elejteni Tatsu-Chan!
-Ja és még valami... amit most látsz azt ne értsd félre. Muszáj segítenem Flúgos néninek...
-Okéééééé.
Fordult meg vigyorogva Amaya és szaladgált tovább, hogy elkapja a hópihéket. Roku visszafordult Hanához.
-Mit akarsz csinálni?
-Az ölembe veszlek.
-Meg még mit nem...
-Ne makacskodj, nem akarom, hogy bajod legyen... szóval nincs apelláta!
Ment közelebb Hanához. Az egyik kezét Hana térdéhez rakta, megvárta míg a átkarolja őt, aztán óvatosan felvette.
-Nem kényelmetlen?
-Nem...
-Ne csináld ezt, csak segíteni akarok... ha valaki kérdezi, csak az igazat mondjuk... magyarul elkísértelek vásárolni, mert láttam, hogy a listád több volt egy oldalnál... rosszul lettél aztán elvittelek a 12. Osztag kapitányságára...
A beszéd közben nagynehezen a kezébe varázsolta a fenyőfa törzsét, aztán elindultak.
-Oké... de akkor sem akarlak ennyire kihasználni.
-Nem használsz ki. Minden nő könnyen elfárad ha terhes... te sem lehetsz végig energával tömve...
-Tudom.
-Akkor meg mit siránkozol, hogy kihasználsz?
-Áh ne lógj már ezen a témán...
Borzolta össze Hana Roku haját. Aztán szerencsésen elérkeztek a 12. Osztag épületeihez.

//Karácsonyi vásárlás//

Egyre jobban kezdtem fáradni. A lábaim ólom súlyokkal bírtak és mindegy egyes lépés maga volt a pokol. Az egyre jobban sajgó derekamról már nem is beszélve. Manók pedig indiántáncot járhatott és napsütésért imádkozhatott, mert szinte egész délután mocorgott.
Roku ölbe vevő akciójának nagy nehezen megadtam magamat, bár szegény így is épp elég súlyt cipelt. Egy idő múlva megbékéltem a helyzettel, de inkább nem kezdtem rá a hülye szövegeimre, csak csendben maradtam és hagytam egy kis nyugalmat, hiszen Amaya mellett nem sok jut neki.
-Ajaj!-kommentáltam hangosan,hogy az ereszen rohangászik.-Nyugi,nyugi! Nem lesz baja!-
-Inkább a csomagoknak lesz, ahogy elnézem mit művel od...-landolt egy jó adag hó a fején. Roku arca úgy nézett ki mint egy félresikerült Télapó, amin azonnal elkezdtem röhögni.-Áruló!-dörmögte az orra alatt.
-Akkor is röhejes, ahogy kinézel!-
-El tudom képzelni...-
-Akkor jó, mert nem tudnám körülírni!-vigyorogtam tovább. Beérve az épületbe az a kép fogadott, hogy Amaya egy tiszten ugrálva vigyorog teli szájjal.-Újabb áldozat a listán...-^^". Másztam le Roku öléből.
-Bírtalak még!-
-Mára ennyi is elég lesz...-kacsintok rá.-De ha gondolod holnap is jövök! Két héten belül olyan izmaid lesznek, hogy megszólalnak!-
-Pöpec lesz!-
-Hehe!-vágom hátba,de utána amilyen gyorsan csak tudtam egy szék felé kezdtem araszolni. Ahogy levágódtam rá elégedetten sóhajtottam fel. A következő elmés beszélgetésben kiderült, hogy mit keres még ott az a tiszt és mivel foglalatoskodott. Roku visszakapcsolta az áramot és megláttuk a komoly égősorokat.
-Ezzel aztán volt munkája...-
-Nem is kevés...Az egész délutánom rá ment! Mondják, hogy tetszik legalább!-T.T
-Igazán szép lett! Ne sírjon már! Tényleg szép! Ugye Amaya?-
-Igen, anyuciiiii!-
-Uuuh...-
-A gúnynevek aggatásában mindig is jó volt...még nem az Amaya-chan!-
-De,deeee!-
-Ebbe inkább ne menjünk bele!-
-Ejha! Legalább nem kell villanyt kapcsolni!-erre a kijelentésre a tiszt úgy zuhant össze mint egy harmonika.-Valami rosszat mondtam?-
-Öhm...egy kicsit jobb dicséretet is mondhattál volna!-
-Csuparánc kidőőőőlt!-ugrált a hátán Amaya.
-Fantasztikus lett! Igazi élmény lesz ebben a díszkivilágításban élni! Most pedig haza is mehet!-
-Ez sokkal jobban hangzott...-^^""
-Örülök, hogy tetszik önnek, kapitány!-hullatott krokodil könnyeket és távozott majdnem az ajtófélfán keresztül.
-Nálad tényleg nem százasok a tisztek...-kuncogtam magamnak,de igyekeztem gyorsan befejezni, mert erre a kijelentése igen érzékenyen szokott reagálni Roku.
-Menjünk fát díszíteniii!-pattant fel Amaya.
-Oké!-vágtam rá gyorsan,hogy a kapitány ne tudjon leosztani és Amaya kezét megfogva tápászkodtam fel a székről. -Akkor irány a szoba! Te tudod merre van...még nem jártam a Roku szentélyben!-