//Parkos eset//

~ Miért mindig engem kell ilyen marhaságokra elküldeni? ~
*Morfondírozik magában, miközben egyenesen átvág a parkon. Ezúttal Uraharához zargatták el "valamiért" - ez a pontos definíció, mivel Shunnak gőze sincs arról, mi a fenét kell majd csinálnia... Nem lehet sokat kivenni abból, ha egyszerre nagyjából nyolc ember beszél, ráadásul kilencféle dologról...
A szokásosnál görnyedtebben jár, kezeit zsebre téve, hátán pedig szokás szerint ott lóg zanpakutója. Aztán hirtelen kiegyenesedik és figyelmesen körülnéz. A legnéptelenebb útvonalat választotta most is, azonban egyszerre két magas lélekenergiát is érez...*
~ A rohadt életbe... ~
*Görnyed vissza ismét, ahogy már hangokat is kezd hallani. Melyik marha motyoghat magában...? Aztán tovább közeledve egy másik hangot is meghall. Végül már látja is a két alakot, és megállapítja kilétüket is.*
~ Na, már csak egy shinigami meg egy arrancar hiányzott a boldogságomhoz... ~
*Sóhajt fel. Lélekenergiáját minél jobban igyekszik elrejteni, és az egyik alak mögött áll meg nagyjából egy-másfél méterrel.*
- Remek. Utána pedig én foglak téged megölni.
*Szólal meg hirtelen, szavait az arrancarhoz címezve, majd elvigyorodik.*

//Parkos eset//

-Már hajat mosni se lehet nyugodtan? -morogtam magamban a fürdőben miközben az ordítozó vendéglátómat hallgattam. Szerencsére mikor beüzemeltem a hajszárítót a hangja csodálatosan elnyomta a kiabálást. Nagy nehezen emberi formát varázsoltam a fejemnek, majd mikor kiléptem a fürdőszobából, kicsit sokkoló látvány fogadott.
Urahara állt a bohócnak öltöztetett, és fejét dörzsölgető Masaki előtt kezében az elengedhetetlen legyezőjével. Már azon gondolkodtam hogy visszarohanok a fürdőbe mielőtt röhögésben törnék ki, de összeszedtem minden önuralmam, majd megköszörültem a torkomat.
-Öö, Szia Kisuke! Mit vétett ellened szegény már megint? -pislogtam sűrűn a köténykébe öltöztetett Masaki felé. Majd miután Kisuke ismertette a tényállást.
-Ő mér nem kapott?!- mutogat felém hevesen
-Mert ő nem veszített fogadáson!-
-Még szerencse....- szedtem össze a kabátomat, és Shugotenshit.
-Miért az ablakon kell menni? -néztem kétségbeesve Urahara felé, de erre ő csak egy hátbavágó ösztökéléssel válaszolt a botjával. Mivel nem állt szándékomban pofáraesni a másodikról, ezért igyekeztem átshunpozni egy fára.
-Legközelebb légyszíves szólj mielőtt kilöksz az ablakon jó? -néztem szemrehányóan Kisukére.
-Ugyan már Shiori, ne feledd hogy én segítettem tökéletesíteni a villámlépésedet. -vette elő a bájvigyort.
Most már én is olyan morcos képet vágtam mint a mellettem szitkozódó Masaki miközben a park felé haladtunk. De ekkor észrevettük a gyülekezetet. Kisuke intett hogy maradjunk csendben, de kedvenc szobatársamnak ugye lehet beszélni.
-Bocs Kisuke. -intettem neki, majd levillámléptem melléjük.
-Azt hiszem most már leveheted ezeket Masaki.... -mutogattam a köténye felé, majd végigmértem a jelenlévőket.
-Mi folyik itt Shun? -kérdeztem tőle

[Parkos eset]

- Üdv a nevem Kotegoha Karioto , és nem hagyom hogy megölj.
*mondta és közben kibújt a póttestből .... Közben pedig már elő is húzta a Zanpakutoját.
Már nem blockolta a lélekenergiáját inkább kiterjesztette hogy majdnem megmozdult a föld. Legalábbis azok akik tudtak a környéken lélekenergiát érzékelni azok biztosan érezték a nagy löketet*
- Arrancarok nem ölhetnek meg engem , és itt egy kicsit hollow kicsit shinigami behatású nő is .
* nem lepődött meg nagyon inkább elmosolyodott hisz egy kicsit értelmesebbé vált az amúgy nem annyira értelmes napja.*
- Remek ha bunyózni akartok akkor az emberek kihagyásával tegyétek...*mondta és közben a gúnyos mosoly végigfutott az arcán ... többen voltak pont azon a lélekenergia szinten mint ő de eléggé erős volt a kisugárzásuk így az elrejtés szóba sem jöhetett , azt érezte hogy vannak ezeken a személyeken kívül további megfigyelők a közelben de nem akart velük törődni mert nem tudta pontosan hol vannak . A Shinigami egyenruha fölött kicsit meglibbent a második osztag kapitányi köpenye és Zanpakutoját a vállára rakva várt.*

[Parkos eset]

- Hm, miért is nem ölhetnélek meg? - Néztem megvetően a shinigamira - Na de várj kölyök, mindjárt játszok veled is, addig hajtogass papírhajót. - Azzal megfordultam, és elindultam a három idegen felé. Felvettem az egyik leányzó elől egy pár gumikesztyűt és a kócos fejű majom arcába vágtam.
- Nem illik egy fiatal hölggyel így viselkedni. Ezúttal eltekintek a dolog felett, mert messziről látszik, hogy jókora tróger vagy, de legközelebb nem leszek ilyen elnéző. - Vetettem oda csak úgy mellékesen. Valószínűleg csak azért nem rúgott a kócos kapásból fejbe, mert nem esett le neki hirtelen, hogy arconvágták egy pár gumikesztyűvel. Nem igazán foglalkoztatott a dolog, úgyhogy a sértett hölgyeményhez fordultam.
- Remélem nem esett baja, kisasszony. Megkérdezhetem, hogy egy ilyen kellemes teremtés miért kóborol egyedül errefelé? - Igyekeztem felvenni a szemkontaktust, de olyan volt, mintha a leányzó nem vett volna észre. Idegesen rángatta a szemöldökét, úgyhogy gondoltam újra megszólítom. - Kisasszony, minden rendben? Áh, hát persze, hogy lehettem ilyen neveletlen, hiszen még be sem mutatkoztam! René Zubarán, szolgálatára. Kiskegyed nem súgja a fülembe a nevét? - Bámultam mosolyogva a még mindig furcsa állapotban lévő csinibaba arcába

//Parkos eset//

- Nincs neked túl nagy arcod, shinigami? Lehet, le kéne belőle faragni egy keveset...
*Szól mogorván, majd Karioto következő szavait hallva intenzív szemöldökrángás közepette felkiált:*
- "KICSIT HOLLOW, KICSIT SHINIGAMI???!" MIRE FEL SÉRTEGETSZ?!
*Nem elég, hogy akarata ellenére már megint belemászott valami marhaságba, ráadásul még így fel is dühítik... Már nyúlna is zanpakutójáért, hogy nekiessen mindkét ismeretlennek, ha nem hallana ismerős hangokat háta mögül. Megfordulva aztán észreveszi Masakit, valami beazonosíthatatlan öltözékben. Éppen tenne valami elmés megjegyzést vigyorogva, azonban belé fojtja a szót az arcába csapódó pár kesztyű. Hamarosan Shiori is befut - meg is lepődött volna, ha nincs a közelben, mostanában ugyanis elég sokat van együtt Masakival...*
- Honnan tudjam? Éppen itt vágtam át, amikor belebotlottam ebbe a díszes párosba...
*Válaszol a kérdésre, majd elkerekedett szemmel figyeli, ahogy Masaki arcába hajítja valaki azt a kesztyűt, amivel nemrég ő létesített közeli kapcsolatot... Csodálkozva keresi meg az előbbi akció kivitelezőjét, majd megállapodik tekintete az arrancaron... Ritka értelmes képet vághat, pláne, amikor meghallja a René néven bemutatkozó alak további mondandóját... "Kisasszony?" "Kellemes teremtés?" "Kiskegyed?" Na, ezek azok a jelzők, amikkel Shunt legfeljebb százvalahány éve illették... Meglepettsége és értetlensége nem is múlik el: először reflexszerűen körülnéz, ki lehet az, akinek valójában címezhették a szavakat, azonban hamarosan rájön, hogy minden kétséget kizáróan neki szóltak.*
- Megkérdezheted, de úgyse fogok válaszolni rá... Ja, és inkább a nevem se érdekeljen...
*Mondja végül, miután visszanyerte nagyjából lélekjelenlétét. A nagy "trauma" miatt pedig előszedi zsebéből cigijét, és azonnal rá is gyújt, majd megkönnyebbülten fújja ki a füstöt.*

[Parkos eset]

- Honnan tudjam? Éppen itt vágtam át, amikor belebotlottam ebbe a díszes párosba... -hangzik a morcos válasz
-Értem... -figyeltem megint a shinigamit és az épp bemutatkozó Renét
*kisasszony? Kellemes teremtés? milyen korból jött ez vajon?* -fogalmazódott meg a kétely a fejemben.
Közben már megint nem tudtam nézi ahogy Masaki nekiáll szenvedni, ezért elkezdtem kibogozni rajta a köténykéjét.
-Ne mozogj már ennyit! Így nem tudom kibontani!-morogtam neki
*Mi a fenének kellett ezt ennyire megkötni? Mit gondolt, le akarják majd rángatni róla, és azért csomózta be ennyire?... -.-* -szenvedtem a kibogozással
-Keh, jó van mán!-húzta ki magát
-Kész!- szólaltam fel úgy mintha egy ördöglakatot sikerült volna szétszenvednem.
-Na végre! -állította rögpályára a ruhadarabot. -Kit ölhetek meg?-
-*köhm*.... -néztem rá szúrós tekintettel
Mi a f*sz van?! Úgy bámulsz, hogy mindjárt kiesnek a tetves szemeid! Mi a nyűgöd?- fordult hátra
-Komolyan most már megint verekedni akarsz? Nem mintha bajom lenne vele, vezesd csak le a fölös agressziódat, de azért előbb megkérdezhetnéd ki mit akar? ^^" -dörzsöltem meg a tarkómat- Aztán ha kiderül hogy semmi jót, akkor még be is segítek...rám is rámférne... -.-
*bár nem nagyon hiszem hogy az a tenyérbemászó arrancar annyira harcolni akarna,úgy látom eléggé leköti a figyelmét Shun... és elvileg a shinigamiknak sincs már parancsba kiadva hogy likvidálják a vaizardokat....de ez a "kapitány?" felettébb idegesítőnek tűnt...*
-Elnézést tisztelt shinigami, de a mi időnkben még nem volt szokás az erőnkkel hencegni... -mondtam kissé kioktatóan mikor kilépett a póttestből és szabadonengedte a lélekenergiáját.
Közben igyekeztem minél kisebb feltűnést teremteni a kabátom alatt rejtőző Shugotenshinek.

[Parkos Eset]

- Hencegni ? Ugyan kérlek ... csak amikor kiléptem ebből a szar póttestből drasztikusan megnőtt mert hirtelen nem tudtam elzárni.
* mondta és közben bólogatott hozzá majd visszacsúsztatta a tokjába a zanpakutoját. *
- Jó sokan lettetek hirtelen egyrakáson ... ennyire vonzák egymást a nagy erejű szellemi lények hm...
Meg persze más emberek is nézelődnek mint látom .
* tekintett körbe mert volt pár nézelődő de a nagyrészük inkább csak menekült. Ez irtóra idegesítette , rengeteg sok ember mászkált fel alá de történt valami és egyből elszaladtak ... az emberekben nincs semmi bátorság mind a saját bőrét menti.*
- Hát és másrészről viszont nem épp az a helyzet hogy bármivel is hencegni akarnék , mivel eléggé sokan vagyunk itt akik velem egyszintű lélekenergiával rendelkeznek.
* mondta mivel még az elzárt erőknek is van egy lenyomata és ezalapján be lehet kb azonosítani hogy mekkora az az erő.*
- Nem is tudom hogy lettünk hirtelen ilyen sokan de nem is tud érdekelni . * vonta meg a vállát és kissé elhúzta a száját mert megint egy csomagnyi ellenségbe botlott.*

*Úgy tűnik nem puhul olyan könnyen a hölgyike* - Morfondíroztam, miután le lettem koppintva. - Hát, őszinte sajnálattal hallom... De így minek nevezzelek, ha a merengés alkonyában szép szemeidnek esti-csillagát bámulva nézik szemeim, mikéntha most látnák először... - suttogtam egy versidézetet, mire a címzett csak közönyös arccal pöfékelt tovább. Kezet csókoltam, majd a civakodó hármashoz fordultam.
- Na kölyök remélem kijátszottad magad, mert nem bírom tovább elviselni a szagodat. - szóltam oda a shinigaminak, majd elővettem egy kis fémdobozt, és bevettem a benne lévő kapszulát.
- Végre... -ropogtattam meg csontjaimat, miután kiléptem a póttestből. Egyszerre volt felszabadító és furcsa a valós alakomban lenni majd' száz év után. Igyekeztem nem ezzel foglalkozni, de hirtelen magával ragadott valami nyomasztó, megmagyarázhatatlan érzés. Csak annyit tudtam, hogy valami nincs rendben, de gyorsan elhessegettem a gondolatot.
- Akkor? - csaptam össze a tenyerem.

- Enyeleg a nyavalya! Vagy az bánt, hogy nem téged dicsérnek?
*Kiált oda Masakinak.*
- Egy kapitány nem képes elzárni a lélekenergiáját? Seireitei színvonala tényleg egyre rosszabb...
*Fordul meg ismét a füstöt kifújva, és folytatja:*
- A véletlenről meg nem hallottál még, kapitány úr?
*Fejezi be mondókáját egy költői kérdéssel. Ekkor azonban ismét René-é lesz a terep: az arrancar, nagyon úgy tűnik, nem fogadja el ilyen könnyen az egyértelmű elutasítást...*
- Ha figyeltél volna nemrég, talán hallottad volna a nevem... Amúgy meg melyik korból szabadultál ide, ar... ? Hé!!!
*Válaszol; szavait ezúttal nem képes befejezni, mivel René éppen kezet csókol neki... Ezt a pofátlanságot...! Most már aztán tényleg nem tud mit mondani, csak tátog pár másodpercig, de nem jön ki hang a torkán. Hogy ezt leplezze, még szippant néhányat cigijéből, és futólagos pillantást vet hátán függő zanpakutójára.*

- Hencegni ? Ugyan kérlek ... csak amikor kiléptem ebből a szar póttestből drasztikusan megnőtt mert hirtelen nem tudtam elzárni. - kezdett rá a shinigami
Inkább nem válaszoltam rá semmit, mert feleslegesnek tartottam....*még egy kőfalnak beszélni is értelmesebb* -rángatózott a szemöldököm mert dühített hogy ennyire nagyra van magával.
Ám ekkor Masaki kezdett el ordítozni mellettem.
-Szerintem hamarabb kellett volna üvöltözni...már mindegy. -konstatáltam a kifakadás eredményeképp keletkezett hirtelen csendet.
-Leszarom! Betelt a bili!- folytatta
-Na, jó, de egyikük se velünk akar verekedni.- mértem fel a helyzetet
-Cöh...az a nagypofájú lélekenergia lovagló böki a csőrömet! Egy szinten van vele a kis fasza! Még egy benyögés és én kiegyenesítem az EKG-ját! Vastüdőnek átadom a hősszerelmest...-
-Bevallom a kapitány úr engem is idegesít....ha megtámad minket, legalább hadd segítsek verekedni légyszíves... -rángatózott továbbra is a szemöldököm.
Dühített az is hogy ez a shinigami a 2. osztag kapitánya, amiben én magam is szolgáltam.* Yoruichi kapitány idején még nem volt ez a hivalkodó színvonal...* -már készülődtem arra hogy előhúzzam Shugotenshit.

~ Mennyi hülyeség képes kijönni csupán négy fejből ... ~
* gondolta és közben visszabújt a póttestébe ... Ebben az alakban kicsit hátránya lett volna ha neki esnek de bármikor újra kijöhet onnan ha akar.*
- Csak kinyújtóztattam magam ... Vaizardok ... Nagyon elszaporodtatok az utóbbi időben .
* mondta ki jó hangosan hogy az összes jelenlévő hallja. *
- Látom van köztetek ilyen is olyan is ... vannak tenyérbemászó alakok és egyebek is köztetek . Ez érdekes...
* mondta és megvakarta az állát.*
- Furcsa mert a Tiszta Lelkek városában is sokféle embertípus van ... lassan saját közösségetek lesz.
* közben még mindíg vakarta az állát és arra gondolt milyen jó lenne ha most a játszópajtásai nem csak vaizardok hanem keverve mindenféle nép lenne. *
- Amúgy meg nem vagyok nagyképű sem hivalkodó csak épp túlságosan sokan lettetek és érzékelitek az erőmet ... az más tészta hogy én voltam itt először és ti mind csak idecsöppentetek míg épp egy feladatok végeztem ...
* mondta és közben tovább bámulta a felhőket.*

Odasétáltam a shinigami elé, hogy lerendezzem végre vele a dolgot amiért jöttem, erre nem visszalép a póttestébe?! Eléggé megdöbbentem, nem igazán tudtam hova tenni a dolgot. Tágra nyílt szemekkel álltam és néztem, ahogy az az elmeháborodott egyre abszurdabb dolgokat magyarázott miközben igyekezett minél hatásvadászabb pozíciókat felvenni. Csak akkor tértem magamhoz, amikor meghallottam a kócost üvölteni, és bár őt sem nevezném a lelki társamnak, jelen pillanatban maximálisan egyetértettem vele.
- Na jó kölyök, kezdesz kihozni a sodromból... - mondtam ökölbe szorított kézzel, amikor már éreztem, hogy nem tudom tovább szupportálni a felesleges ömlengést. - Nem igazán értelek, de rájöttem, hogy nem is akarlak megérteni. Mássz hát szépen elő abból a póttestből, és intézzük el végre a dolgot.
Rég bosszantottam fel magam ennyire. Nem elég, hogy ha hazaérek, két órát kell áztatnom majd magam a kádban, hogy még véletlenül se érezzem magamon az egóbetyár szagát, még a sületlenségeivel is untat. Még nem tudom, hogy a karját vágjam e le vagy csak sétáljak haza ha visszakozik a harctól, de meglehetősen ingerült leszek, az biztos...

- Hm... Egyre türelmesebb vagy... Pár éve jóval hamarabb elordítottad volna magad...
*Füttyent halkan, amikor fültanújává válik (bár ez nem meglepő, hiszen még talán a süketeknek is feltűnt volna az a hangerő) Masaki kirohanásának.*
- Menj nyugodtan, egyedül is elbánok vele!
*"Egyezik bele" abba, miszerint Masaki és Shiori majd elbeszélget a kapitány úrral, míg neki megmarad a lovagkorból itt ragadt René.*
- Nem mi akartuk!
*Veti oda Kariotónak, a "nagyon megszaporodtatok" megjegyzést hallván. Szemöldöke az utóbbi pár percben egyre intenzívebben rángatózik, erre pedig egy újabb lapáttal tesz rá a következő megjegyzés... Még hogy ő volt itt először! Mintha a vizardok nem Karakurában élnének száz éve... Azonban inkább nem szól semmit. Az már fel sem tűnik neki, hogy Renét is vizardnak titulálja... Ha ezt észrevenné, kétségkívül menten felrobbanna.*
- Hé, René!
*Kiált az arrancarnak, amikor meglátja, hogy ő is elindul Karioto felé, majd folytatja.*
- Jobb lesz, ha nyugton maradsz... Majd ők ketten lerendezik a dolgot...
*Int fejével két társa felé.*

[Parkos eset]

Shinigami úr, úgy döntött visszamászik a póttestébe. De hogy minek azt nem értem...most akkor harcolni akar vagy nem? Döntse már el.... A megjegyzéseit már inkább meg sem hallottam, mert csak mégjobban felidegeltem volna magam rajta...
Láttam hogy René már meg is támadta volna, de Shun idejében leintette, így egyelőre még nem bonyolódtunk harcba senkivel.
*hogy ez mennyire bosszantó...komolyan már akárkiből lehet kapitány? ennyire emberhiány van azóta hogy mi elmentünk? Azért azt nem hiszem...főleg a 2. osztagnál,a mi elvileg a titkos hadtestet is vezeti...* -morfondíroztam mikor Masaki megszólított.
-Hejje, gyümölcs genya! Beszállsz a végén az agyonalázásba? Én zanpakutou nélkül verem le a heréit, mert kurvára megsértette a kibaszott VAIZARD büszkeségünket és szeretném maradandó úton tudatosítani benne, ki a faszt sértegessen!-
-Örömmel Masaki, de ha akarod egyedül elkezdheted, mert gondolom csak útban lennék.... -vonultam kicsit távolabb és leültem a fűre- de ha kellek csak kiabálj....
*szívesen beállnék én is, de azért kettő az egy ellen nem túl tisztességes, mégha ez a shinigami a becsületünkbe gázolt is...*

[Parkos Eset]

Hiába ácsorogtam a shinigami előtt, hiába szólítottam fel nyíltan, hogy kezdjünk bele a dologba, az annyira el volt foglalva saját magával, hogy nem igazán fogta fel mi történik körülötte. Annyit szövegelt feleslegesen, hogy teljesen elborult a fejem. -*Ez a féreg még arra sem méltó, hogy elvegyem az életét. Úgy tűnik a kócos is kellőképpen felhergelte magát, úgyhogy azért lesz valaki aki elintézze, legalább nekem nem kell bemocskolnom a ruhám a szennyes vérével...*
- Hé, René! - zökkentett ki egy hang a hátam mögül - Jobb lesz, ha nyugton maradsz... Majd ők ketten lerendezik a dolgot...
Nem igazán szeretem, ha egy nő így beszél velem, de épp volt elég dolog amin felhúzhattam magam, úgyhogy kelletlenül megindultam felé. Visszavettem a póttestet, és elővettem egy doboz cigarettát.
- Kisasszony? - Kínáltam Shunt kissé talán túl ridegen, miközben összeráncolt homlokkal meredtem a kócosék felé.

//Parkos eset//

*Hátrébb lép még néhányat, hogy kikerüljön Masaki hatóköréből - volt már elég ideje kitapasztalni, mikor jobb a másik vizardot békén hagyni... Ez pedig most olyan eset, legalábbis nagyon úgy tűnik.*
- Cöh... Ha a többi kapitány is ilyen, Seireitei napjai meg vannak számlálva...
*Jegyzi meg bosszúsan, ahogy figyeli kettejük szópárbaját. Csodálkozva mered Renére, amikor az arrancar megkínálja cigivel. Szemei rögtön megcsillannak - egyértelműen látszik, hogy ezzel az aprósággal jobban sikerült lekenyerezni Shunt, mint az eddigi összes bókolással együttvéve...*
- Ööö... Köszi.
*Vesz ki egy szálat a dobozból, és akaratlanul is rámosolyog a másikra. Végül előszedi zsebéből öngyújtóját, hogy ő pedig tüzet adjon Renének. Megkönnyebbülten fújja ki a füstöt, majd elindul az ülő Shiori felé.*
- Jössz te is?
*Fordul pár lépéssel odébb vissza Renéhez, de nem vár sokat a válaszra - pár perc múlva már le is huppan Shiori mellé a fűre.*