Városi Park

Tárgy: Re: Városi Park Szomb. Okt. 24, 2009 11:51 pm

♫♪♫ Nem minden napi találkozás... ♫♪♫

- Kidouk..?
Kérdez vissza csodálkozva, midőn buksijában visszhangozni kezd ez az egyszerű szó, ám nem érti, hogy mik is azok. Karioto azt mondja, hogy mágia, amit a shinigamiknak akadémián tanítanak. Úgy tűnik van egy dolog, amivel a shinigamik előbb járnak. Mégpedig az, hogy nem kell a saját erejükre támaszkodni úgy, mint az arrancaroknak. Nem kell közelharcban vérre menő csatát vívniuk, elég ha csak varázsolgatnak. A hollow-knak is megvannak a saját technikáik, ám azok valószínűleg sokkal nehezebben tanulhatók meg, mint azok, amiket direkte iskolákban tanítanak azért, hogy minden shinigami ismerje.
- Igen, egy shinigami... Ebből is látszik a legjobban, hogy nem minden shinigami van oda Soul Societyért és a benne folyó dolgokért... Legalábbis én csak így tudom elképzelni... Még ha vannak is benne olyan emberek, mint maga, attól még a többség biztos értelmetlen törvények szerint él, s hagyja, hogy bábokként irányítsa őket egy felsőbb hatalom...
*Miket beszélek... Engem is irányítanak... Habár most mégis önszántamból vagyok itt és társalgok ezzel a shinigamival. Ezzel vajon csalódást okozhatok Aizen-samának? Nem! Biztos megértené, elvégre olyan kedves...*
Gondolja, s ajkaival kissé csücsörít. Még mindig érzi szájában a tea utóízét, ami nem is rossz, de persze a teát nem múlja felül.
- Sok mindenre nem emlékszem a hollow-ságom idejéből, de nem is akarok... Azt viszont tudom, hogy arrancarként sokkal több mindenre vagyok képes és sokkal emberibb az alakom is...
Mondja, miközben jobb kezével végigsimítja magát bal combjától mellei között egészen fel a nyakáig. Újra a shinigamira pillant, s így folytatja;
- Mi nem a zanpakutonk erejét használjuk. A nálunk lévő zanpakuto nem más, mint az elzárt erőnk megjelenése. Ebben van a mi igazi alakunk... Az, amikor még csak sima hollow-k voltunk.
Mondja, s kardjára mutat.
- Megvan a mód arra, hogy felélesszük ezt az erőt... Shinigami-san, akarja látni az én resurrectionom..?
Mondja kissé bátortalanul, ám ennyivel nem akarja beérni.
- Cserébe azonban szeretném megtekinteni az ön zanpakutojának képességét is...

Tárgy: Re: Városi Park Vas. Okt. 25, 2009 12:33 am

- Ez nem ilyen egyszerű... én nem hívhatom elő a kardom második szintjét, erre vannak olyan szabályok amit még nekem, a szabad lelkületű Shinigaminak is be kell tartanom.
* mondta és közben arra gondolt hogy ő maximum a Shikait mutathatja meg, mivel a Bankai már veszélyes lenne az itt mászkáló emberek számára is .*
- Meg amúgy sem, ezeknek az embereknek a számára veszélyes lenne ha itt szabadon engednénk az erőnket.
* mondta és közben a talajra nézett maga előtt.*
- Amúgy igen, észrevettem hogy az Arrancar lét egész pofás emberi formát kölcsönöz maguknak.
* mondta és közben azon gondolkodott, hogy hogyan lehetne elkerülni hogy a park kisebb csafatokra szóródjon szét amikor egy Shinigami és egy Espada kiengedi az erejét.*
- Én Szabály szerint csak vészhelyzet esetén használhatom az erőm nagyrészét, és szerintem hölgyem, ön nem elégedne meg azzal, hogy megmutatnám a Zanpakutom Shikai formáját.
* mondta és közben a Zanpakutojára tévedt a tekintete, amely most is ott volt az oldalán csak úgy mint mindíg.*
- De ha nagyon ragaszkodik hozzá, akkor jóval el kell hagynunk a talajt, és fenn az égben megmutathatom, de mint mondtam csak a Kardom első szintjét.
* ezt tényleg azért mondta mert erre vannak szabályok és tényleg nem akart kárt tenni egy emberben sem,főleg hogy ma ennyien vannak ezen a helyen.*
~ Nem hagyhatom, hogy az erőnk szétszedja a környéket, az egy elég hosszú jelentést hagyna maga után, és itt takarítani is utána, az nagyon problémás lenne.~
* gondolta és közben így szólt.*
- Nos, ha ez az ötlet végleges akkor kövessen.
* mondta és közben a Shunpoval fenn is termett kb 60 méterrel a föld fölött és onnan nézett le a földre. Semmi különlegeset nem látott, bár madártávlatból érdekes nézni a tájat.*

Tárgy: Re: Városi Park Vas. Okt. 25, 2009 1:10 am

♫♪♫ Nem minden napi találkozás... ♫♪♫

- Valóban igaza van... Nem azért jöttem ide, hogy emberek haljanak meg...
Mondja nyugodt hangon, s feltekint az égre. Még csak párszor járt így a levegőben, s még mindig fél attól, hogy egyszerűen leesik, de ezt is meg lehet tanulni, nem?
- Szóval a shinigamik zanpakutojának nem csak egy szintje van..?
Gondolkodó fejet vág, s ténylegesen is gondolkodni kezd, ugyanis nem érti, hogy a shinigamiknak honnan ez a sok plusz képesség és technika.
*Nem csoda, ha a shinigamik látványos győzelmeket aratnak... Még jó, hogy nem találkoztam velük, míg gyenge voltam... Akkor most nem lehetnék itt.*
A shinigami egy shunpoval fellép egy magasabban lévő levegősíkra, s Love sem akar másképp tenni. Elrugaszkodik, s egy sonidoval kilövi magát, hogy ő is a megfelelő magasságba érhessen.
Odafent a levegő hasonlóan kellemes a földközelihez, ám itt a légáramlatok erősebbek, s össze-vissza kócolják a lány haját, aki igyekszik összefogni tincseit. Nadrágjának zsebéből gyorsan előhalászik egy hajgumit, mellyel gyorsan össze is köti lobogó fürtjeit. Miután végzett ezen akciójával, máris sokkal kényelmesebb érzi magát, így végre szét is tud nézni, s gyönyörködhet a látványban. A föld így felülről nézve teljesen másként fest. A zöld és a városi területek között mintha határvonalak húzódnának, melyek egyre rövidülnek. Lehet, hogy egy nap ezt a parkot is be foglya építeni a fejlődő civilizáció..?
- Az arrancaroknak erejét csupán egy szinten lehet kiengedni... De én erre is büszke vagyok!
Mondja széles vigyorral az arcán, majd lassan előhúzza sayájából a zanpakutoját. Egy ideig csak méregeti a pengét, majd tekintete a shinigamira terelődik.
- Most láthatja az egyik legerősebb arrancar resurrectionjét... Tempestad!
Kiáltja mondata végén a parancsszót, melynek következtében egy nagy füstfelhő rejti el a világ elől. Szabadjára engedett reiatsuját már biztos a shinigami is megérezte. A gyengéd légáramlatok a füstöt gyorsan tovaszállítják, s ekkor végre meg lehet pillantani a décimo espada igazi alakját... Teste átlátszó pirosas színt kapott, s így leginkább egy gyümölcskocsonyához hasonlít. Szeme macskaszem, körmei, szemfogai megnőttek. Furcsa lehet ezen alakja, de mind csak képessége miatt van így, aminek bemutatására valószínűleg nem fog sor kerülni. Maga elé tartja karjait, s kézfejét nézegeti, majd végigméri egész testét. Nagyon sosem tanulmányozta saját alakját ebben az állapotában, de ez most egy különleges alkalom...
- Nos, hogy festek?
Kérdezi viccelődő hangon, miközben sűrűn pislog a széltől...

Tárgy: Re: Városi Park Vas. Okt. 25, 2009 7:16 am

- Mint egy igazi vadmacska. *mondta miközben félkézzel előkapta a Zanpakuto-ját.
A penge megcsillant a fényben, mivel már nem takarta felhő a napot.*
- Egészen lenyűgöző volt.
* mondta és közben tudta hogy csak a Shikai-t engedi ki, mivel a Bankai-t csak harcok esetén használta. Ez az alkalom pedig tudása szerint nem olyan volt.*
- Nos, akkor itt az idő ,Kuritomou!
* súgta a Zanpakutonak, majd felemelte és elmondta a hívást.*
- Hívlak, Kuritomou! * egy nagyobb keletű lángjáték során a Zanpakuto fellángolt, illetve az egész Penge szilárt lángból állt. A Tűz nem égette Karioto-t ő csak vigyorgott, mivel szerette mikor a Zanpakuto átalakul, de persze tudta hol a határ, ezért is nem használta a Bankait.*
- Nos, a Macska, és a tűz. * mondta egy vigyor keretében, és közben azon gondolkozott, hogy azért semmiképp sem akar mostanság harcba bocsátkozni, sokan vannak akik jelenleg erősebbek nála, ráadásul ebben a világban korlátolva van az ereje is .*
~ Á , nem is rossz, szokatlan egy kissé kifolyólag hogy mi Shinigamik nem ilyen természetű erőhöz vagyunk szokva, de természetesen az erőugrást még én is bőven megéreztem. ~
* gondolta és közben a meghosszabbodott fogakra és körmökre nézett*
~ Viszont, ilyenkor kicsit nagyobb az állati ösztön az Espadákban és az Arrancarokban... de szerintem Love még azzal meg tud birkózni.~
- Mind a ketten nagy erővel rendelkezünk de tudjuk hogy nálunk vannak sokkal erősebbek.
* mondta és közben a kezében forgatta a lángoló Zanpakutoját.
Ő sem használja a Shikai által biztosított képességeket, mert ez most nem egy harc, és Love nem ellenség számára. Már inkább barátnak tartja az Espada nőt, mint elpusztítandó ellenségnek.
Haját borzolta a kettőjük ereje által gerjesztett szél, de szerette ezt ezért nem fordult el, talán még pislogni sem pislogott.*

Tárgy: Re: Városi Park Hétf. Okt. 26, 2009 1:30 am

♫♪♫ Nem minden napi találkozás... ♫♪♫

- Szóval ilyen egy shinigami zanpakutoja... Látványos!
Mondja mosolyogva, s gyönyörködik a tűz keltette fényjátékban. Ilyet Hueco Mundoban nem látni, elvégre az arrancaroknak nem rendelkeznek ilyen erőkkel.
- Igen, valóban vannak nálunk erősebbek... Én is hiába vagyok espada, tudom, hogy vannak nálam sokkal erősebb numeros arrancarok... És ez eléggé félelmetes...
Ebbe a gondolatba kissé beleborzongott, hisz' van értelme. A legerősebb képességgel rendelkezők mindig ott vannak, csak Aizen nem akarja kijátszani őket.
- Nem tudom, hogy ön mennyire vette észre, de ahogy én látom; a shinigamik elementális képességekkel rendelkeznek, míg az arrancarok fizikálisokkal. Sosem találkoztam még elementális erőt használó arrancarral...
Itt hagy egy kis szünetet, hogy a férfi is tudjon a dolgon gondolkodni, majd folytatja;
- Viszont a fizikális erők... Nagyon erősek... Én fel sem tudnám venni a harcot például egy olyas valakivel, aki képes sötétséggé változni, irányítani a gravitációt és még sok másik ilyen erő van az arrancarok sorai közt... Sosem lehet tudni, hogy kinek mi jut...
Kissé lesüti a fejét, majd közelebb "lebeg" a shinigamihoz, hogy jobban érezze annak reiatsu kibocsátását.
*Két szint van, igaz?*
Gondolkodik a férfi előbbi kijelentésein. Karioto ugyanis csak az első szintet mutatta meg, habár nem titkolja, hogy képes a második szintre is. Love nem akarja feszegetni ezt a témát, mivel meg tudja érteni, hogy mit szabad és mit nem, továbbá nem akarja, hogy a shinigami bajba keveredjen csak azért, mert ő látni akarta azt az erőt is.
- Köszönöm ezt bemutatót, szerintem mindketten sokat okultunk belőle.
Mondja mosolyogva, majd nyom egy puszit a shinigami arcának bal oldalára. Az akciója után egy újabb kis füstfelhő takarja el, majd miután az is eltűnik, újra emberi formájában jelenik meg.
- Ön kíváncsi még valamire?
Kérdezi immáron vigyorogva a férfit. Ruháját igazgatja egy kicsit, hogy minden a megfelelő helyre csússzon, majd tekintete újra a férfira szegeződik...

Tárgy: Re: Városi Park Hétf. Okt. 26, 2009 1:30 am

♫♪♫ Nem minden napi találkozás... ♫♪♫

- Szóval ilyen egy shinigami zanpakutoja... Látványos!
Mondja mosolyogva, s gyönyörködik a tűz keltette fényjátékban. Ilyet Hueco Mundoban nem látni, elvégre az arrancaroknak nem rendelkeznek ilyen erőkkel.
- Igen, valóban vannak nálunk erősebbek... Én is hiába vagyok espada, tudom, hogy vannak nálam sokkal erősebb numeros arrancarok... És ez eléggé félelmetes...
Ebbe a gondolatba kissé beleborzongott, hisz' van értelme. A legerősebb képességgel rendelkezők mindig ott vannak, csak Aizen nem akarja kijátszani őket.
- Nem tudom, hogy ön mennyire vette észre, de ahogy én látom; a shinigamik elementális képességekkel rendelkeznek, míg az arrancarok fizikálisokkal. Sosem találkoztam még elementális erőt használó arrancarral...
Itt hagy egy kis szünetet, hogy a férfi is tudjon a dolgon gondolkodni, majd folytatja;
- Viszont a fizikális erők... Nagyon erősek... Én fel sem tudnám venni a harcot például egy olyas valakivel, aki képes sötétséggé változni, irányítani a gravitációt és még sok másik ilyen erő van az arrancarok sorai közt... Sosem lehet tudni, hogy kinek mi jut...
Kissé lesüti a fejét, majd közelebb "lebeg" a shinigamihoz, hogy jobban érezze annak reiatsu kibocsátását.
*Két szint van, igaz?*
Gondolkodik a férfi előbbi kijelentésein. Karioto ugyanis csak az első szintet mutatta meg, habár nem titkolja, hogy képes a második szintre is. Love nem akarja feszegetni ezt a témát, mivel meg tudja érteni, hogy mit szabad és mit nem, továbbá nem akarja, hogy a shinigami bajba keveredjen csak azért, mert ő látni akarta azt az erőt is.
- Köszönöm ezt bemutatót, szerintem mindketten sokat okultunk belőle.
Mondja mosolyogva, majd nyom egy puszit a shinigami arcának bal oldalára. Az akciója után egy újabb kis füstfelhő takarja el, majd miután az is eltűnik, újra emberi formájában jelenik meg.
- Ön kíváncsi még valamire?
Kérdezi immáron vigyorogva a férfit. Ruháját igazgatja egy kicsit, hogy minden a megfelelő helyre csússzon, majd tekintete újra a férfira szegeződik...

Tárgy: Re: Városi Park Hétf. Okt. 26, 2009 8:30 am

* A lány visszaváltozása után azon volt a sor hogy nem csak ő hanem Karioto is elrejtse ezt az alakot.
Egy pillanattal később a lángok alábbhagytak, majd a Zanpakuto újra a régi alakjában csillogott a napfénytől.
Aztán egy gyors mozdulat és a Zanpakuto, már a tokjában is landolt, szépen lassan becsúsztatva, majd végül jött a kattanás ami azt jelezte hogy már a Zanpakuto már a helyén van.
Ekkor Kariotonak szegeződött egy kérdés.*
- Mire kéne még kíváncsinak lennem?
* kérdezte és közben azon gondolkozott vajon mi is lenne az a dolog amely olyan figyelmet érdemelne hogy most az legyen a válasz. Aztán azért egy észrevételt megjegyzett.*
- Az emberi alakban azért szebb.
* mondta a nőnek és közben újabb félvigyor jelent meg az arcán. Hisz ez a félvigyor volt ami általában az arcán jellemző volt, csak most hogy egy nővel beszélt, ez már nem kapott akkora figyelmet.*
- Amúgy meg, én úgyis csak a hollowokat rúgom seggbe, meg azokat akik elkezdenek oknélkül pusztítgatni.
* a vigyor nem lankadt és közben megvakarta a tarkóját.*
- Nem vagyok az a típikus hős típus, de tudom hogy maga épp abba a kategóriába esik akik kiemelkednek az arrancarok közül, és kedvesek, és barátságosak is.
* vont le pár következtetést, bár biztos volt benne hogy ennek a dolognak megvan a másik oldala is.*
~ Nem is tudom mikor engedtem ki utóljára a bankait, majd egy harcban egy erősebb hollowwal szemben megteszem. Talán átmegyek egy kicsit majd a Mundoba.~
* gondolta és közben nézte az előtte lévő nőt.*

Tárgy: Re: Városi Park Hétf. Okt. 26, 2009 9:20 am

♫♪♫ Nem minden napi találkozás... ♫♪♫

A shinigami szintén elzárta erejét, a környéket megbolygató nagy reiatsuk megszűntek, így az megnyugodott, s már nem vibrált a levegő sem.
- Csak maga tudhatja, ha érdekli még valami...
Fejét kissé jobbra dönti, így próbálja jobban szimbolizálni, hogy szívesen felel az esetleges kérdésekre. Ha már ennyire belemerültek a fajok különböző "biológiájába" akkor sosem lehet tudni, hogy a másik mindennel tisztában van-e.
- Nem sokan mondták még... De jól esik, ha valóban így gondolja...
Kissé elpirul a shinigami kijelentésén, de persze örül neki. Bizony nem nagyon dicsérték még Love-ot, habár mondjuk meg őszintén, elég szemrevaló teremtés. Talán egyszer kapott még bókot idáig, de akkor is a primera espada-tól, szóval vagy neki van rossz ízlése, vagy az arrancarok nagy részének. Egyáltalán élnek az arrancarok szerelmi életet? Alig látni párokat, akik boldogan, kézen fogva sétálgatnak Las Nochesben... Talán azért van ez, mert nem olyan kiegyensúlyozott a társadalmuk, mint Soul Societynek? Meglehet...
- Örülök, hogy így gondolja. Mégis azt kell mondjam, hogy tényleg ritkaszámba mennek a hozzám hasonlók, szóval máskor legyen óvatosabb...
Ekkor széles mosoly húzódik arcán.
- ...Ugyanis magáért kár lenne, shinigami-san... Élveztem ezt a társalgást, remélem még összefutunk, de akkor is barátokként...
Mondja mosolyogva, majd féloldalasan elfordul. Jobb kezét felemeli maga elé, majd mutató ujjának meglengetésével megidéz egy gargantanát.
- A legközelebbi viszont látásra...
Reméli, hogy tényleg lesz legközelebb. Még vet egy utolsó pillantást a férfira, majd belép az átjáróba, ami bezárul...

//Köszönöm a játékot. Very Happy

//

Tárgy: Re: Városi Park Kedd Okt. 27, 2009 8:41 pm

//Nem minden napi találkozás//

* Már nagyon a végén volt a találkozás, ugyanis Love-nak el kellett mennie , még köszöntek egymásnak, elmondta hogy reméli még találkoznak, barátként.*
- Én is remélem Espada-chan , én is .
* mondta és közben szintén féloldalasan állt, majd úgy gondolta ha úgy sincs dolga elindul elintézni pár dolgot.*
- Viszlát. Van egy olyan érzésem hogy látjuk még egymást.
* közben egy kicsikét zuhant, úgy két métert, de csak úgy direkt... aztán egy Shunpoval a Park talaján ért földet.*
- Na akkor az van most hogy.
* mondta maga elé , és közben megcsörrent a mobilja. Elő is vette, közben vakargatta a fejét.*
~ Egy riasztás? Ez valószínűleg egy gyönge hollow lesz, de üsse kavics odamegyek.~
* gondolta és közben elindult szépen lassan kifelé a parkból. Közben a kezében egy - kétszer feldobta a mobilt, majd lassan de biztosan köddé vált és talán a Yumisawa játszótéren látták újra, ott is csak a szellemek, meg az erősebb lélekenergiával rendelkező lények, mivel a póttestét nem vitte magával.*

Tárgy: Re: Városi Park Szomb. Nov. 07, 2009 12:27 am

[ Meghiúsult kukkolási terv - Kémkedés ]

Az út felénél, épp egy csodálatos történet közepén, melynek egyértelmű hőse Aki-sama volt, kicsit erőteljesebb rántást érzett karján. Mérgesen hátraordítva rázta le a kezet, de mivel a zaklató eltántoríthatatlan volt és Yume is rájött, hogy okkal szakítják félbe behúzódott a folyosó sötétebb felébe. Annyira élvezetes! Ilyen titkos jeleneteknél mindig előkerül a sejtető háttér! Mi más ha ez nem valami sors akaratától származó beleturkálás?! ~Véletlen!~ Rejtőzött el a függöny mögé és bólogatott ütemesen az érkező magyarázatra. Illetve a lényegnél fejbe csapta saját magát! Egyértelmű! Nem rég itt is rengeteg hollow bai hullott kilencszáz felé és ennek még mindig csak a töredéke került elő. Talán ha köze van a lezáratlan ügyhöz ráakadhatnak az elveszett csomag nagy részére is! Persze HA köze van hozzá, de a hadnagy bőszen elhitte az esetleges teóriát! Ilyen komoly ügy fejében és főként megoldásával, óriási dicséretet remélhet kapitányától! Végre megmutathatja eszét és rátermettségét! Kivívhatja a régóta áhított elismerést! ~IGEEEEN!~ szórt villámokat tekintete az ifjúság erejét képviselve. Elszántsága viszont pillanatokon belül szerte foszlott Hitoshi kérdő arcának fürkészésétől. Megbökve a homlokot emelte égnek orrát.
-Próbálkozz! Csak nyugodtan! Ne zavartasd magad!-
Alakította a sértődöttet az immáron üres folyosónak, hiszen meg sem várva válaszát vetődtek hős lovagot alakítani. Ettől Yume fejében eluralkodott az elmeháborodottság és grimaszokkal tarkítva nyújtotta ki nyelvét Casanova tökéletes leszármazottjára. Rögtönzött előadását könnyed hátra fordulás és néma beszéd követte shinigami társától. A meglepődöttségtől bizarr, kissé bohóc ábrázattal pislogott, illetve jó néhány percbe telt mire leesett neki mit kérnek tőle. Szünet nélküli morgások kíséretében vágódott ki az épületből és futott a legalább két kilométerre lévő parkhoz. Útközben szidva a gigai tulajdonosát, kalapmarcell uraságot, amiért ebben az alakban nem képes használni túlvilági képességeit. Igaz, így felfoghatja egy edzésprogramnak ezt a hetet! Mire átlép a senkai kapun fizikai ereje messze túlszárnyalja hadnagy társait! Kár, hogy negyedik osztagos lévén nem sok vérre menő küldetésre kérik fel...
Beérve a déli időnek hála tömeges emberszaporulattal tűzdelt, árnyékos parkot tanácstalanul forgatta körbe fejét. Ő összvissz egy szemvillanásra látta csak a fiút és ebben a szénakazalban nem lesz könnyű menet megtalálni. Attól nem tartott Hitoshi elveszítené, hiszen tiszt létére meg tudja különböztetni lélekenergiáját az itt lézengő helybeliektől. Fogta magát és hatalmas levegővételen túlesve érzékelési szenzorait szabadon eresztve keresgélt árulkodó jel után. Meg is találta! Különös energiafoszlányok terjengtek a park másik feléről. Gondolkodás nélkül elindult az irányába. Egyenlőre úgyis csak fel akarta mérni a terepet. Harcba biztosan nem fog bonyolódni! Szóval ügyelt a léptei, így az energia erősödésének arányával szemben lassított tempóján és a fákat rejtekhely gyanánt hasznosítva osont a célállomáshoz. Gyanúsan nagy volt a csend! Az idáig beszűrődő meghitt társalgások zaja hirtelen megszakadt. ~ Talán védő burok? Mi is annak a fullspéci neve? ~ gondolkoztam el feleslegesen, miközben ág reccsenése törte meg a monoton némaságot. Tekintetem balra fordítva találkozott egy fiatal iskolás különös testtartásával. Ki volt csavarodva és arcán eltorzult mosoly uralkodott. Valószínűleg teljesen becsavarodott, ami két dolgot jelenthetett. Az agya nem bírja feldolgozni az új erejét vagy a testét irányító erő túl sok a számára. Töprengésemet hajamat szétziláló szellő szakította félbe, melytől ijedten rezzentem össze. Szerencsére nőies sikolyomtól Hitoshi számon landoló tenyere kímélte meg a füleket. Megnyugvásom után pedig hevesen kezdtem csapkodni váratlan vendégemet, beazonosíthatatlan motyogás kíséretében.

Tárgy: Re: Városi Park Kedd Nov. 10, 2009 7:29 am

[Meghiúsult kukkolási terv- Zanpakutoukat elő!]

Miután a lányt megvigasztaltam, és elkísértem a gyengélkedőbe, szedtem a lábam, hogy behozzam a hadnagyot. Nem is tudom miért a gyengélkedőbe vittem a lányt. Bár végülis gyengélkedett, na mindegy. Majd megoldja magától. De most másra kellett koncentrálnom. Miközben az emberi póttestem korlátait feszegettem, azon gondolkoztam, hogy ha mégis a hollow baitet használja, mégis, hogy lehet az, hogy a hollowok, őt nem támadják meg? Erre csupán egy válasz lehetett. De még nem hallottam ilyen hollowról. Mindenesetre jobban kell sietnem, hacsak nem szeretném, hogy még véletlenül agyilag zokni legyen a 4.osztag hadnagyából. Miközben kapkodtam a nem túl rövid csülkeimet, annyira elméláztam, hogy teljes sebességgel nekiszaladtam egy fának. Egy hangos koppanással visszapattantam a fáról. Néhány járókelő érdeklődve nézett felém. Mikor felálltam, meleg ragadós valami folyt le a homlokomról. De mivel túlságosan siettem gyorsan letöröltem, és siettem. Nemsokára megláttam az erdőben Yume-t. Egy fa mögül leskelődött. Gyorsan shunpoval mellette teremtem. Előre sejtve, hogy meg fog ijjedni a kezemet a szájára tapasztottam. Éreztem, ahogy már síkitani készült, de hamar elhalt ez a szándék, és mérgelődés vette át. Elkezdett püfölni, így hát elengedtem. Rápillantottam a tettesre. Úgy látszott, hogy amire gondoltam beigazolódott. Valamilyen ronda féreg- hollow belemászhatott. Átvehette fölötte az irányítást, mivel az illető lélekenergiájából érződött, hogy van benne emberi, valamint hollow lélekenergia is. Elgondolkoztam, hogy hogyan is mondjam el a hadnagynak, mielőtt még csinálni valami meggondolatlanságot. Jobb ötletem híjján elkezdtem koncentrálni, majd a megfelelő pillanatban kiugrottam a fák rejtekhelye mögül.
- Hadou 04: Bya....
Nem tudtam kimondani a kidou nevét, mivel hirtelen valami átdöfte a vállamat. A fájdalomtól ledermedve fordítottam hátra a fejem. Egy furcsa csáp meredt ki a földből. Döbbenten pislantottam párat, majd egy ördögi kacaj ütötte meg a fülemet. A hang forrása felé pillantottam, és megláttam, hogy az ember kezéből kiszakadt egy csáp, ami egyenesen a földbe vezetett. Jobb ötletem híjján beletúrtam a zsebembe, és egy lélekcukorkát a számba dobva kiugrottam a póttestemből. Szerencsére mielőtt ide jöttem volna, elugrottam a szállásomhoz, és magammal hoztam a zanpakutoumat. Előkaptam a rejtekéből, és vérszemet kapva a hollowra bámultam.
-Rohadjon szét a szád.... Motarasu kareno sekai, Ankoku Kami! -
Kiáltottam szabadjára engedve a zanpakutoumat. Nem bocsátom meg ennek a mocsadék féregnek, hogy meg mert sebesíteni. Teljes lélekenergia bevetéssel, megidéztem a bénító villámjaimat, amit az ellenfelem irányába küldtem el. Majd shunpot használva felugrottam az egyik fa ágára. Mosolyogva néztem ahogy az az ostoba hollow elugrik az egyik elől, majd a másik elől. Persze a háta mögött jövő nem tűnt fel neki, így hamarosan a fogságába esett. Yume hadnagy mellé shunpóztam.
-Szükséges élve elkapni ezt a lényt, vagy nem gond ha megsemmisítem?-
Kérdeztem fa arccal. Reméltem nem kell életben hagyni ezt a söpredéket.

Tárgy: Re: Városi Park Pént. Nov. 13, 2009 5:00 am

[ Meghiúsult kukkolási terv - Zanpakuto-kat elő! ]

Feszült idegállapotát levezetvén igazgatta követhetetlen tempóval kusza hajszálait, hiszen egy megfigyelésen csúnya baki lett volna üvöltözve laposra verni Hitoshi-t. Mindenesetre elraktározta memóriájába, hogy az ügy felgöngyölítését, nem, inkább a mai rész teljesítése után Aki-sama iránti fanatizmusa nevében púposra veri a shinigami fejét! Utálta, ha ijesztgették! Ráadásul ezzel veszélyeztette az álcázó terepfelmérést! Tökéletes indokok, hogy levezethesse a fölös energiáit. ~Édes bosszúúú!~ Szórtak szikrát szemei néhány pillanatra, de további kárörvendést meghagyta későbbre, mert elég bizarr látvány tárult szemei elé. A fiú hátán, csupán körvonalaiban, de kirajzolódott egy parazitára emlékeztető ocsmányság. Egy laikusnak is egyértelmű volt, kizárva a könnyed letépés! Szó szerint a fiún élősködött, így az óvatlan lecsatolásba belehalhat az ember palánta. Természetesen orvosi osztag második tisztjeként rögtön mélységes tanakodásba süllyedt. Ha időben rángatják le a hollow-t, akkor minden probléma megoldva, így ezt kellett elsőként megoldani. Viszont ehhez többet kellett tudnia. Nyitotta is a száját, hogy közölje alkalmi társával szükség van hosszabb követésre. Azonban az önfejű tiszt szó nélkül vetődött ki a fák közül. Yume hirtelen köpni-nyelni se bírt a döbbenettől, majd látványosan homlokon csapva magát átkozta el szerencsétlen fiút. Ezt rögtön megbánta. Hitoshi-t váratlan gyorsasággal döfte át a parazita lidérc.
~Képtelenség! Hogy vette észre ilyen könnyedén? Na ne! Végig tudta, hogy merre vagyunk?~ Szorította ökölbe kezét. Nem számolt egy esetleges agyafúrt erőgéniusz felbukkanására. Legalábbis abból kiindulva mennyire könnyedén irányítja a megszállt testet hosszabb ideje bérelhette ki magának. Ebben az esetben viszont menthetetlen az iskolás. Már nincs lélek, aki miatt életben kéne tartani. Azért egy biztonsági ellenőrzésre szükség lenne. Nem tévedhetnek! Már csak Hitoshi egészségéről kellett gondoskodnia. Láthatóan nem akadályozta a harcban, de jobb megelőzni a bajt, így észhez térítve magát pattant fel, amikor mellette kötött ki a férfi.
-ÁCSI! Jól látom,hogy ráér kezelni a sebed?- bökdösött távolról méregetve a vállon tátongó lyukat.
-Jah! Szóval?-
-Szerintem menthetetlen az áldozata.
-Otthonosan mozgatja...-
-Igen, attól tartok régóta élősködik rajta és már nincs mit leválasztani a lidércről. DE! Csináljunk egy tesztet!-
-Oké! Hogy?-
-Áhááá...fogalmam sincs!- horgasztotta le fejét megsemmisülten. Erre a pontra nem gondolt. Most biztos csalódna benne hőn szeretett kapitánya. Készenléti helyzetben, ahol minden perc számít nem figyelt minden részletre.
-Neked? Valami ötlet? Bár azt hiszem tudom mit mondanál! "Nem érdekel! Tépjük szét!"- pózolt ezerrel, miközben a szélvészként távolodó hollow őrülten vihorászott. Úgy tűnt vacsora fejében keresgél és pechünkre a park tele van potenciális jelöltekkel. Hitoshi magához térve a szörnyű előadásból pillantott a lányra. Egyértelmű volt mire gondol. Kockáztatni fog. Egy a majd harminchoz képest elenyésző mennyiség...
-TIPLI!- verte hátba széles vigyorra, majd teljes gőzzel az ellenfél után iramodva csillogtak szemei. -Nyuvasszuk ki és mehetek haza Akai-sama-hoz!-

Tárgy: Re: Városi Park Vas. Nov. 15, 2009 4:05 am

/Meghiúsult kukkolási terv- Zanpakutoukat elő!/

Egy hátra csapás után elindultunk a hollow után. Ha nem sietünk az áldozatok száma ismét nőni fog. Miközben a meglepően gyors hollowot üldöztük, eltöprengtem azon, hogy 100% biztos-e az, hogy nem tudjuk megmenteni ezt a szerencsétlen gyereket. A végén sajnálatos módon az jött ki, hogyha a hollowot el kell pusztítanunk, neki is meg kell halnia. De végülis 1 ember, több ezerért. Miközben a hollow után ugráltunk, odaugrottam Yume hadnagy mellé.
-Mondja csak, miért pont önt küldték? Mármint tudtommal a 4.osztag gyógyítással foglalkozik...-
Kérdeztem elgondolkozva ezen a kérdésen. Ekorr a szemem sarkából feltűnt valami. A hollow ledobott valami kerek, gusztustalan nyálkás dolgot a földre. Intettem Yume hadnagynak, hogy kövesse tovább a hollowot. Leugrottam a tojás mellé, és a lehető legóvasobban a zanpakutoum hegyével megpiszkáltam. Ekkor a tojásból jópár aprócska csáp tört ki. Egyre feljebb, és feljebb mászott a zanpakutoum.
-Hadou 04: Byakuray!-
Kiáltottam meglepetten, a szörnyike felé irányítva a kidout. Elgondolkoztam a látottakon. Elfogott a hideg, és éles rettegés. Amit mi üldözünk lény, valójában, csak egy fő hollow kreálmánya... Tehát egy hollow lerakott pár tojást, amit csak lélekenergiával rendelkező személyek vehettek észre. És amikor megfogták, a hollow "kicsinyei" rámásztak az illetőkre, és áttvették az irányítást a személy fölött. Viszont az információkból kiszámolva, ez az egész a város közepéből indult. Tehát arra kell keresni a fő- hollowot. Viszont ezeket a megtudod információkat kell közölni a hadnaggyal. Koncentrálás segítségével meg tudtam állapítani, hogy merre van Yume. A lehető leggyorsabban száguldani kezdtem felé. Hamarosan utolértem, és láttam, hogy még mindig üldözi a hollowot. Gyorsan felzárkóztam mellé, és elmondtam neki az új információkat. Elkerekedett szemmel hallgatta végig az új infókat. Látszott rajta, hogy már úgy elege van az egészből, ahogy van. Lassan már én is így voltam vele. Körbenéztem, és feltűnt, hogy a hollow nem az emberek közelébe megy, hanem afelé a pont felé, amerre a fő hollownak kell lennie. Ekkor viszont megláttam egy gyanútlan járókelőt, aki éppen útba esett a hollownak.
*A fenébe* gondoltam miközben belehúztam, hogy megmenthessem az ártatlan embert. Úgy látszott a hollow is észrevette, mivel lelassított. Egy nagy üvöltéssel a lényre vetettem magam. Ez nagy hiba volt, mivel attól eltekintve, hogy a nyakába döftem a kardomat, a csápok teljesen körbefontak, és úgy tűnt, hogy a hollow belém akar szállni. Nem tudtam mit tenni, csupán Yume-ra számíthattam..

Tárgy: Re: Városi Park Hétf. Nov. 16, 2009 9:37 am

[ Meghiúsult kukkolási terv - Zanpakuto-kat elő! ]

Elszántan haladt a bizarr kinézetű ember-hollow kombináció után. Szemeiben égett a bizonyítás lángja! Dicsérő szavakat akar kapni Seiretei-ből, szóval itt volt az ideje, hogy feldobja a talpait az a gusztustalan polip! Annyira vágyott már Aki-sama elégedett ölelésére! Plusz ezért a főkapitánynak is meg kell erőltetnie magát! Ha nem fog a Aruya taichou legalább egy szép volt szavakat elereszteni tutira bokán rúgja! Tervezgette is ezerrel, miként kéne túlvilágra küldeni ellenfelüket, de nagyon nem akart támadni a gondolatban fellépő rémség. Tűrte, hogy ketten is a nyakán loholnak. ~Ész biztos nem jutott neki...~ Gördült le egy kínos szitut jelölő csepp a fején, majd kevés híján orra bukott a váratlanul megszólaló Hitoshi-tól.
-IDIÓTA! Szívbajt is kaphattam volna!- váltott át színe élénk vörösbe, bőszen rázva kezét. Legszívesebben tarkón ütötte volna, vagy halálra kínozza, de az üldözés miatt, csak egy könnyed tockossal jutalmazta társát.
-Ne becsüld le a négyeseket! Nem csak tablettákhoz és kötszerekhez értünk! Viszont téged ingyen múmiává változtatnálak...-
Tette hozzá utolsó mondatát inkább csak magának. Tipikus ez a sztereotípia! Ismeri a sok pletykát és megjegyzést, melyek egyetlen lényege, hogy az összes itt szolgáló shinigami egy semmihez sem értő lúzer. Igazából emiatt is bizonyítani akart! Mint hadnagy kötelessége volt kézbe venni a dolgokat és végleg eltörölni ezt a jelzőt! Mellékesen pedig körülrajonganák lángelméjét! Plusz beosztottjai felnéznének rá! Csodálatos jövő lenne! Viszont ahhoz meg kellett szüntetni az előttük ugráló problémát, amiből hamarosan egy undorító csomag landolt a földön. Azonnal be akart fékezni, de jelezték a továbbhaladást, szóval rábízta Hitoshi a takarítást. Legalább addig is iparkodhatott kideríteni a gyengéit, jellemzőit, ugyanis a hosszúra nyúló végtagjain kívül semmit sem tudtak róla. A számára apró emberi limittől megszabadulva lépett ki póttestéből és nagyobb lendülettel elrugaszkodva az egyik faágról került a lidérc mellé. Nem is vesztegetve idejét uszított rá egy Byakuray-t. Meglepetten kellett tapasztalnia, hogy a keletkező lyuk cseppet sem lassította le.
-Makacs szemétláda!-toporzékolt néhány másodpercig. Hatalmasat fújtatva újult erővel vetette magát az üldözött vad után. Immáron zanpakuto-jához folyamodott. Uta no kokoro-t kihúzva hüvelyéből ugrott le a földre és shunpozva igyekezett a dög elé kerülni. Miután sikerült, váratlanul tervezett érkezni a mélységből. Ez a lépése is megbukott, mert az utolsó pillanatban mozgó csápjaival lökték arrébb. Némi morgás után leporolta ruháját. A befuccsolt tervek ellenére kezdett benne kirajzolódni a téma. Úgy mozog mint egy báb és az előbb oda se figyelt, amikor félre állították, mintha nem lett volna tudatos. Körülbelül ekkor érte be a másik shinigami. Gyanúját csak megerősítették Hitoshi szavai, tényleg lehetett valaki a háttérben. Meg is egyeztek, tovább követik szörnyikét. Ahogy az lenni szokott, ne legyen könnyű a hős élete, járókelő tűnt fel a képben, akire kapásból rávetődött parazita bajkeverőnk. Menteni kellett a gyereket, ez nem kérdéses, de időben nem érhettek oda. Testi épségét feláldozva vetődött az öngyilkos hajlamokkal túladagolt idióta. Yume feje dagadt is a méregtől, immáron sokadig alkalommal. Puffogni nem lehetett! Muszáj volt fénysebességgel lerázni hőscincérről a polipot!
Nem pazarolva a perceket rohant a hármas fogathoz és azonnal be is vetett egy bénító démonmágiát [Bakudou 9: Geki]. Miután mozdulatlanul hangolt áldozata a pengével levágta a Hitoshi-ba fúródott csápokat. Remélte ezzel megszünteti a testrablást a sebek számára úgysem okoznak gondot. Végezve a munkával elegánsan gyomorszájon rúgta a nyálkás borzalmat, aki jó pár méterrel odébb kötött ki. Kissé berágott rá Yume. Gyűlölte a hátbatámadós aljas húzásokat! Grimaszolva kárörvendett két sort, de észhez térve inkább azzal foglalkozott mi lett a nyolcadik osztagossal.

Tárgy: Re: Városi Park Csüt. Nov. 19, 2009 5:17 am

[Meghiúsult kukkolási terv- A csúnyaság megtalálva]

Miután Yume levágta rólam a féreg nagyját, éreztem, hogy egy kis rész belemászik a testembe. Hatalmas késztetést éreztem az iránt, hogy mindenkit megöljek magam körül, de gondolom amiatt, hogy nem teljes terjedelmében jutott el az agyamig, vagy valamilyen szervemhez, így le tudtam gyűrni a késztetést. Viszont ott volt még egy furcsa érzés is bennem… mintha az ember egy ismerős utcán sétálna, és tudja, hogy közel van az otthona. Felismerős olyan gyorsan jutott el az agyamig, mintha villám csapott volna belém. Villámgyorsan felpattantam, bár ez nem volt túl jó ötlet, hisz jó pár helyen meg voltam sebesülve. Felszisszentem, majd összeszorított szájjal haladtam tovább. Mikor már 10 métert haladtam hátrafordultam, és láttam, hogy Yume még mindig egy helyen áll.
- Mi van odagyökerezett a lábad? Haladj már ha be szeretnéd fejezni a küldetésed!- kiáltottam, azzal folytattam az utamat. Nem tudtam hova megyek, csak az érzéseimre hagyatkoztam. Mivel az érzéseket gyakran összezavarják az érzékszervek, így megpróbáltam csukott szemmel haladni, bár ez nem nagyon volt jó ötlet. Ezt az egyik ház fala is tanúsíthatja.
A keresgélés tovább tartott mint gondoltam. Persze azért egyértelműnek tűnik, hogy nem könnyen fellelhető helyen rejtőzik a hollow „barátunk”. Miközben sétáltunk keresgélve a helyet közöltem a 4.osztag hadnagyával a gondolataimat.
-Természetesen nem úgy értettem, hogy a 4.osztagosok haszontalanok…. Sokan pletykálják ezt. De én csak Önt ismerem a 4.osztagból, és én magát nem tartom sem haszontalannak, sem gyengének. Örülök, hogy magával dolgozhatok!- mondtam nagy komolyan a végét, és teljesen komolyan gondoltam. A sok bunkóságnak tűnő dolog amit csináltam, bizonyára nem engesztelhető ki ennyivel, de azért is mindent bele fogok adni, hogy megmutathassam komolyan nincsenek rossz, vagy gonosz szándékaim. Nem sokat beszéltünk ezután, max néhány szót, hogy mennyire lehet még messze a rejtekhely. Hamarosan a bennem fészkelő hollow-darab jól érezhetően remegni kezdett. Ezzel jelezte, hogy közel az otthona. Hiába, mindenkiben megjelenik valamilyen érzés, ha az otthona közelébe keveredik. Ez volt hát a gyengepontja a rejtőzködőnek. Valószínűleg nem találtuk volna meg Yume-val, ha nem találkozunk a lánnyal, nem találjuk meg az erdőben a fiú-hollowt, valamint, ha nem akart volna megszállni a szörnyike. Hát igen sokan múlott, hogy elérjünk ide is, de az is biztos, hogy nem lesz egy könnyű dolgunk ezzel a főfőfőgonosszal (XD). Mikor már szó szerint kiugrani készült belőlem a gonosz lélek darabka, megláttam egy nagy raktár féleséget. Jeleztem Yumének, hogy ez az, és hogy mostantól osonni fogunk. Egy nagy bejárat várt minket, bár gondolom itt számítanak ránk. Keresnünk kell valamilyen másik helyt, ahonnan nekünk van előnyünk. Milyen ronda vég lenne, ha ezeken a megpróbáltatásokon túljutva a bejáratnál lemészárolnának minket. Meghalni nem volt túl sok kedvem, bár a „hátulrólcserkészdbeésúgypusztítsdel” stílust sem kedveltem. Viszont ha választani kell akkor már inkább az utóbbi. Az épület mögött volt egy kis rejtett ablak amibe még talán bele tudjuk tuszkolni magunkat. Miután sikeresen teljesítettük eme elvárást, bepottyantunk egy raktárba, vagyis annak egy sarkába. Pár doboz felfogta az esést, és még jó rejtekhelyet is biztosított. Mikor kényelembe helyeztem magam, valami nem túl nehéz, de azért meglepő dolog rám esett. Ez persze nem más volt, mint Yume. A mutatóujjamat a számra helyezve jeleztem neki, hogy fogja vissza eme figyelemfelkeltő hangokat kibocsátását. Miután ő is elhelyezkedett jobban körbenéztem. A főbejárattól nem messze, egy eléggé undorító külsejű hollow pihent.
Valami ilyesmi Hamarosan feltűnt néhány ugyanúgy járt ember is, mint a fiú, akiről a hollow rám akart mászni. Gondolom mást nem tehetünk, mint hogy a fő-hollowot megöljük, és reménykedünk abban, hogy a többi is vele hal. Majdnem velünk egy szintű ez a hollow, szóval lehet, hogy meg kell kicsit erőltetnünk magunkat, ahhoz, hogy képesek legyünk legyűrni, és meg tudjuk magunkat védeni, az esetleg még fennmaradó ellenséges erőktől. A lehető leghalkabb hangomon elsuttogtam neki a tervet:
- Szerintem az lenne a legértelmesebb, ha ketté vállnánk. Mivel ez nem az én küldetésem lenne elvileg, így „felajánlom”, hogy választhass. Melyikükkel szeretnél foglalkozni? Elvállalod a tojásgyártmányokat, avagy tiéd legyen a főnök?- Kérdeztem tőle a legfontosabb kérdést.
- A főnököt akarom!- mondta teljesen átszellemült arccal. Elmosolyodtam. Hát legyen akkor övé a nehezebbnek tűnő. Ha segítségre van szüksége akkor meg úgyis szól.
- Rendben! Akkor köszönök nekik, aztán gyere. Feltartom a kisebbeket, így neked csak a főnököt kell leverned.- azzal jelezve, hogy ideje cselekedni felpattantam, és előrántottam a kardomat. Mivel mindegyik rám nézett, szükséges volt valamit produkálnom is.
- Kedves nézőim! Ma egy kisebb csemegével szeretnék szolgálni Önöknek. Remélem élvezni fogják! Hadou 33: Soukatsui!- Céloztam a legközelebb lévő elé. Nem szeretném megölni őket, mivel lehet van esély még a megmentésükre. Shunpoval a mindegyikhez legközelebb lévő pontra ugrottam. Kardomat lengetve jeleztem nekik, hogy én készen állok a harcra. Pár pillanat múlva meg is indították a támadásukat. Reméltem, hogy Yume hamar elvégzi a feladatát, mivel nehéz lesz úgy harcolni, hogy közben figyelni kell az ellenfél épségére is.

Tárgy: Re: Városi Park Vas. Nov. 22, 2009 11:28 pm

[ Meghiúsult kukkolási terv - Lény kiiktatása ]

Látva néhány apró nyúlvány eltűnik Hitoshi bőre alatt a hadnagy nem is kis mértékben ijedt meg. Elvégre egy lidérc része, ki tudja mit művelhet vele. A bemeneti sebekből is meglehetősen sok volt. Segíteni szeretett volna, legalább a vérzés elállításában, de társa másképp gondolta. Önkívületi állapotban indult el magabiztosan, egyetlen pont felé. Mérges ordítása alátámasztotta még ő a főnök testében, szóval jelenleg nincs miért aggódni. Egy halvány mosollyal felmordulva indult utána. Bármennyire is idegesítő perverz idióta, attól még örült, egy részletben van. Közben azért elhatározta szemmel tartja és kidolgoz tervek tömkelegét mit tegyen, ha a tiszt elvesztve eszét támadna rá vagy ártatlan emberekre. Megölni nem fogja, de kénytelen lesz ártalmatlanítva eljuttatni a tizenkettedig osztagosokhoz. Ebben már csak egy dolog gátolhatja. Sajnos a senkai kapu elhagyásánál automatikusan korlátozták erejét. Biztos, ami biztos alapon kotorászni kezdett zsebeiben. Ha rászorulna a kis rádióval kérheti a feloldást, bár jó lenne tudni merre van. Nagy szenvedéseit a másik fél magyarázkodása szüntette be átmenetileg, melyre arcszíne váltásával reagált. Gyorsan el is fordította fejét, mielőtt meglátnák reakcióját.
-NE NYALIZZ!- csattant fel némi szünet-torokköszörülés párosát követően.
A további sietős menetelés csendesen zajlott, Yume legnagyobb örömére. Számára elég volt egyszer zavarba jönni. Mérges is volt, amiért így kiadta magát. Önostorozásra az üldözés, majd búvóhelyre érkezés közepette nem szakíthatott időt, így halasztotta depresszív hangulatát. Inkább helyeslően bólogatva hagyta ott a bejárati ajtót. Ő is meg volt róla győződve, itt túl sok nyálkás Kvazimodo rebegtetné izgatottan csápjait. A másik ajtó keresésénél viszont nem épp egy rejtett ablakra gondolt. Kiakadva méregette a szűk nyílászárót, majd szemöldöke rángatózásával látta maga előtt a jelenetet, ahogy segítségnyújtás címén körbetaperolja ecchi legény. Kapásból ki is jelentette csak másodiknak hajlandó menni! A bemászást kissé elszúrta, mert egyik lába megakadt. Kisebb szitkozódó morgás kíséretében landolt a nyolcadik osztagos hátán, de sóhaja röpke sikolyba csapott át a főmufti nyálgép megpillantásával. Újfent száját befogva rángatták a dobozok mögé. Ideges ütleges után eleresztették és megtárgyalták a teendőket. Mivel plafonig tele volt a puttonya ezekkel a dögökkel, plusz kettőjük közül ő volt épp, hezitálás nélkül csapott le a kiindulópont lefejezésére.
Türelmetlenül markolászta zanpakuto-ja markolatát, miközben várta az eltereléssel nyíló ösvény létrejöttét. Miután megtörtént, shunpo-val végigsöpörve a téren döfte a kiszemelt farkába pengéjét. Akár rúdugrásnál ezzel lendületet nyelve trafálta telibe lábaival gusztustalanság guru tarkóval azonosítható testrészét. Mielőtt elvágódott vagy távolabb csúszott volna még egy Byakuray-t is kapott.
-Remélem megfelel az illedelmes köszöntőm, te ocsmány izé!- váltott át hisztérikus mutogatásba a jelzők aggatásánál. Persze már távolabb ugorva, nehogy csápjai lengetésével eltalálják. Haragja a lény lyukas fejét látva azonnal hányingerbe csapott át. Ráadásul a dög még így is mozgott!
-Igyekezz már!-
-ODA FIGYELJ ÉS AZT CSINÁLOM!- ordított a mellette küzdő társára heves kézmozdulatokkal. Figyelmetlenségét igyekezett kihasználni főrusnyaság, mert csápjaiból hegyes tőrt formálva szándékozott átszúrni Yume-t. Épp időben neszelte le a tervet, de így is csak annyira futotta, hogy a pengével távolt tartva a rögtönzött fegyvert építették be a közeli falba. A törmelékek közül előmászva füstölgött feje az idegességtől.
-MOST MÁR PIPA VAGYOK!- villant meg kezében shikai szintű kaszája. A sokadig tiszt erejű állapota nem tántorította el, így reiatsu-t koncentrálva fegyverébe igyekezett közelebb férkőzni nyúlványkirályhoz. Azt remélte, nagyobb sérülés okozására lesz képes így, szóval szorgalmasan kitérve a polip csápok elől araszolt előre. Amikor úgy érezte megfelelő távolságba került és a húrok körbetekerték manipulátor rémséget elkiáltotta a parancsot.
-GIZENSA ITO!- mélyedtek a gazdatest bőrébe a húrok. Mindenfelé vér fröccsent, de Yume nem volt benne biztos ennyivel véglegesen elintézte feladatát.

Tárgy: Re: Városi Park Hétf. Nov. 23, 2009 6:35 am

[Meghiúsult kukkolási terv- Lény kiiktatása]

A húrok belemélyedtek az idegesítő lény „húsába”. Úgy éreztem végre megöltük a hollowot, és mehetünk a dolgunkra. A kardomat le is engedtem, bár ez volt a legnagyobb baklövésem, a pályafutásom alatt. A „leszármazottak egyből rám vetették magukat. A csápjaik körbetekeredtek az egész testemen. A vég közeledett. Egy női sikoltást hallottam a közelben.
- Motarasu kareno sekai, Ankoku Kami!- engedtem szabadjára a zanpakutoum kicsit vérszomjas erejét. Az erőhullámtól lejöttek rólam a csápok. Gyorsan leráztam magamról a megszállt testeket, majd felpattantam, hogy szaladjak segíteni Yuménak. Mikor megláttam, hogy mi történt vele, akaratlanul is, de eleredt az orrom vére. A hollow csápjai azokra a bizonyos helyekre tekeredve, és azon kívül még az egész testét lebilincselve a levegőben fejjel lefelé tartotta Yumét. Pár másodperc bambulás után, kapcsoltam, hogy esetleg segítenem kéne neki. Shunpoval lecsökkentettem a távolságot köztünk, majd éppen lesújtani készültem azokat a csápokat, melyek gátolták a hadnagyot a mozgásban. Ám a lábamra valamilyen nyúlvány tekeredett, és visszarántott a talajra. Hátrapillantottam, és a látványtól a szívem kihagyott pár ütést. A megszállt követőknek a száma nem csak, hogy elképesztő mennyiségben megnőtt, de még mintha nagyobbak is lettek volna. A rántásból kihasználva a pillanatnyi tehetetlenségemet, a többi is rám ugrott. Itt már csak egy képességem segíthetne, de nem csak, hogy most, de úgy egyáltalán semmikor nem akartam használni, hogy senki se ismerje az összes képességem.
- Mit meg nem teszek másokért… Fuguu Hari!- ejtettem ki tagoltan a szavakat. A zanpakutou szétfoszlott, és a kezemen megjelent a Fuguu Hari képessége. Egy démon kéz, fekete fémmel az ujjain. (http://g-ecx.images-amazon.com/images/G/01/videogames/detail-page/dmc4-7-lg.jpg .)Yume éppen mással foglalkozhatot, mivel még mindig használta a hangszalagjainak köszönhető magas hangot, más néven a sikítást.
- Mindjárt, mindjárt… hogy milyen türelmetlenek egyesek…- motyogtam fejcsóválva, miközben közelítettek felém a lidérc-utódok. Sajnálatos módon nincs idő arra, hogy velük kezdjek el játszadozni. Villámtánccal a főhibás mellett teremtem, és a Yumét fogva tartó csápokra mért csapástól- hál’ istennek- a vér fröccsenésével együtt- a csápok elernyedtek, és elengedtek a szabadulni próbálkozó Yumét. Mivel fejjel lefelé volt, és még a magasban is, úgy gondoltam el kéne kapnom. Ezt persze sikeresen teljesítettem is, bár így tökéletes préda volt a hadnagynak az arcom, amit örömmel kezdett el püfölni, a „bunkó” és a „miért nem segítettél hamarabb” szó/kérdést ismételgetve. A hollow dühös ordítása szakította félbe. Mindketten odapillantottunk, és elkerekedett szemmel bámultuk a gonosz szörnyikét. A hollow, a befolyásolt embereket megragadta, és egy furcsa fény jelenség kíséretében eltűntette. Minden fény villanás után a hollownak a sérülései egy része begyógyult. Így egy perc sem kellett neki, hogy ismét teljes formájában villoghasson előttünk. Igaz, hogy nagyon megnyirbálta a „seregét”, de attól még ugyanolyan nehéz lesz megküzdeni vele, mint ezelőtt. – Kénytelenek leszünk végezni a csatlósokkal… már ha hamarabb szeretnénk végezni.- jelentettem ki végül szomorúan a földre lehelyezve Yumét. Szomorú tekintettel, hatalmas bűntudattal egyenesedtem fel, majd a legközelebb lévőre mutatva, elkezdtem a gyilkolást.
-Hadou 04: Byakuray!- a fénylő sugár megállíthatatlan golyóként lyukasztotta át az embert, majd pedig a belőle kiugró hollowot könyörtelenül szétszaggattam a kezemen lévő fegyveremmel. Ezután egy könnyed ugrással a következő mellett teremtem, és a ujjaimat összeszorítva átdöftem a mellkasát. A hollowval együtt az ember is meghalt. Nem tehettünk mást, végülis rajtuk már nem lehet segíteni… Ilyenkor elképesztően utálom magamat.
-Hadou 33: Soukatsui!- robbantottam be egy kisebb csoportosulásba. Hátrafordultam egy pillanatra, hogy megnézzem hogy áll Yume, amikor feltűnt, hogy már jó pár helyen megsebesítette a felgyógyult hollowot, viszont ő is több sebből vérzett. Láttam, hogy pár utód célba vette a hadnagyot, viszont nem állhattak ellen a fegyveremnek. Hamarosan fej nélkül feküdtek a porban.
-Hehh…. Úgy tűnik már nincsenek többen! Jövök segíteni!- néztem körül, és kiáltottam Yuménak biztatásképp. Ekkor a hollow-darabkák a testemben, elkezdték kifúrni magukat a testemből. Az elképesztő fájdalom hatására térdre estem, és néhány kínkeserves üvöltés hagyta el a számat. Mikor a darabkák kibújtak a bőröm alól szinte egy csapásra elmúlt minden fájdalmam. Nem tudom, hogyan lehetett ez, de szinten nem is éreztem a testem majdnem minden részén lévő sebet. A furcsa érzéstől még mindig ledöbbenve álltam fel. Megropogtattam az ujjaimat, és gonosz vigyorral az arcomon indultam meg segíteni a 4.osztagos lánynak a hollow kiiktatásában.

Tárgy: Re: Városi Park Csüt. Nov. 26, 2009 4:22 am

[Szokásos esti séta… szokatlan találkozással]

A velem szemben álló hölgynek rendkívül különleges lélekenergiája volt. Semmihez sem tudtam hasonlítani, pedig jó pár fajjal találkoztam már. Komoly arckifejezéssel mértem végig az illetőt, miközben egyik kezemet előhúztam a zsebemből az esetleges támadások megfékezése érdekében, ám efféle akciókat látszólag nem tervezett a denevér gazdája. Végül ő nyitotta meg a társalgást.
- Jó estét! Elnézést a zavarásért… Ez a buta denevér az enyém lenne… Nem tudom, mi ütött belé, de elszállt mellőlem, és úgy látom magát vette célba.
Mondta. Látszott rajta, hogy az ilyen monológokat igen csak nem kedveli, akár csak én. Némán nézek magam elé, akár csak egy jéghideg kőszobor. Felkeltette az érdeklődésemet ez a reiatsu, hisz’ hosszú életem során még csak ehhez hasonlót sem tapasztaltam. Rossz érzést keltett bennem eme „romlott” lélekenergia és birtokosa. Éreztem, hogy olyasmiket művel, melyeket még a bounto törvények is megtiltanak, mivel a szagot, melyet a reiatsu árasztott magából, jól ismertem. Egy olyan ember aurája ilyen, aki már ölt ember, s elvette annak vérét és lelkét. Ez újabb kérdések sorozatát ébresztette fel bennem. Ha nem bounto és nem is hollow, akkor mi? Tudtommal csak ennek a két fajnak áll az érdekében lelkeket és élőket elfogyasztani, mivel ezzel erősödnek. Gondolatmenetemet ismét a lány szakította meg.
- Nos, akkor még egyszer elnézését kérem, kedves… öhm?
~ Még be sem mutatkoztam. Mily’ nagy szégyen.
Csúsztattam vissza a zsebembe balkezemet és társalgópartneremre pillantottam.
- Solomon… Yuudai Solomon. Nagyon örvendek kedves...?
Próbáltam meg tapintatosan rá kérdezni a hölgy nevére, miközben hol a denevér, hol a lány pillantását álltam. Jól esett ismételten társalogni valakivel, hisz’ Hueco Mundoban nem sok értelmes lény tanyázik. Az ő szemük előtt csak egy cél lebeg: erősebbé válni. Nem értik meg, hogy csak két ág létezik. Az egyik az elve nagy hatalommal születők ága, a másik pedig a reménytelen senkiké. A legtöbb Las Nochesben élő utóbbi ág képviselője.

Tárgy: Re: Városi Park Kedd Dec. 01, 2009 5:44 am

[ Meghiúsult kukkolási terv - Lény kiiktatása ]

Feje gőzölgése csak tovább fokozódott perverz társa orrvérző mutatványa és a csápok ragaszkodását követően. Hiába vágott el egy végtagot, mindig érkezett másik, ettől pedig soha nem látott ördögszarvak keletkeztek a hadnagy feje búbján. Biztosra vette ezért kiheréli a szintén nők zaklatására specializálódott testrablót vagy összeköti Hitoshi-val, hogy nézzenek hentai manga-kat és PSG - magazin by Verashu Suwun - legújabb számokat a túlvilág olvasóteremben. Addig is maradt a mérhetetlen magasságokat bejáró üvöltözése, ami egércincogásra hajazott az egyre kevesebb oxigénnek hála. Viszont felhőket lyuggatott mérge, ezért kicsit sem érdekelte elszíneződik feje és az ájulás kerülgeti. Továbbra is kitartóan rázta szabad öklét, kaszáját vagy dagadt kétezernyi erecske homlokán. Még szeme is baljóslatúan villant egyet, amikor eljutott hallójáratáig az elégedetlenkedve morgó shinigami megjegyzésre. Fordult is az irányába, amennyire csak tudott és immáron vele kiabálva visszhangzott a raktár.
-IDIÓTAAAAA! INKÁBB TALÁLJ KI VALAMIT, DE AZONNAL!-
-Azon vagyok!-
-NEM VETTEM ÉSZRE! Még mindig ITT lógok!-
-Nőők...-
-TESSÉK?!-
Bárhogy is nyújtotta nyakát erre már nem kapott választ, valószínűleg a másik fél szerencséjére. Persze nem maradt nyugton ujjaival malmozva, amíg végre megérkezik a felmentő sereg. Megadás szemernyi jele nélkül püfölte, harapta plolipfejet, de egyik fáradhatatlan akciója közepén egyszer csak megszűnt testén a szorítás és zuhanni kezdett. Eleinte bamba fejjel próbálta az okot kideríteni, ami rögvest elmúlt szemrevételezve Hitoshi fejét. Erőt gyűjtve öklébe köszöntötte jobb egyenessel megmentőjét és árasztotta el felháborodott dobhártyaszaggatással. Fáradhatatlan műsoruknak a lidérc bűvésztrükkje vetett véget. Lehet így fejezte ki mennyire nem tetszik neki, hogy pont őt felejtik ki a figyelem középpontjából. Az újonnan érkező emberek teljes lemészárolását egy ideges társ-hátba rúgással állította le. Elvégre shikai képessége segítségével egyszerűen álomba szenderíti őket és, ha a bennük lapuló hollow nyúlványok is kiterülnek már csak a tizenkettedik osztagot szükséges értesíteni.
-LUXUS MEGVÁRNI A REAKCIÓM?!-
Sajnos ez a megoldás sikertelennek tűnt, mert az emberek álomba zuhantak, de a testüket így is mozgatta a fő gonosz. Nem volt visszaút. Rábízta a piszkos munkát a nyolcadikosra és maga Yume némileg elkeseredve rontott rá alkalmi fő gonosz uraságra. Több kevesebb sikert értek el támadásai, mivel egyre jobban fáradt, mégse kérte a korlát feloldását. Volt még egy társa és két szem többet lát! Illetve remélte, hogy még van, mert elég fájdalmasan üvöltött fel. Kapta is fejét azonnal a hang irányába. Friss sérülést nem vett észre a férfin, mégsem tetszett neki a dolog. Mielőtt az állapotára kérdezhetett muszáj volt ugrálást bemutatni, ugyanis apró csápok kúsztak el a lábai alatt, egyenesen nyúlvány király felé. A kezdeti sokkon túlesve jobbnak látta, ha tesz valamit, így megpróbálta ledöfni a szökő kukacokat. Ki tudja mit fog eredményezni, ha visszajut anyucihoz?! Lehet eddig is csak azért volt a shinigami testében, mert minél több információt akart gyűjteni róla, rólunk.
-NA NE!- dermedt le azonnal. -Gyengébbnek érzed magad?!- szegezte ingerülten kérdését vigyorogva közeledő segítőjének. Attól tartott a csúfság elszívott egy nagyobb mennyiségű reiatsu-t. Mindenesetre nem várhatta egy helyben a csodát! Üldözte szorgalmasan a menekülő tagokat és kettőt sikeresen szét is vágott, de csak annyit ért el, hogy duplázódott az őzek száma. Hangosan bosszankodva folytatta a szeletelést, amíg el nem tűntek fő szörnyeteg oltalmazó tagja alatt. Újabb villanás következett, polip király pedig frissülten tornyosult a halálistenek fölé.
-Oh, hogy fordulnál fel!-
-Ácsi!- fogták le, mielőtt ököllel esett volna óvodás szintjén ellenfelüknek. Kihúzva magát jelezte lehiggadt, de a szabadulás után még egy kaviccsal azért megdobta óriás porszívót. Egyedül annyit tudott biztosra mindketten erő híján vannak és a dögöt talán akkor lehetni szétlapítani, ha teljesen mozdulatlan. Esetleg egy tervnek elmenne, ha leállítaná kidou-val és Hitoshi megpróbálná felkockázni.

Tárgy: Re: Városi Park Hétf. Dec. 14, 2009 3:42 am

[Szokásos esti séta… szokatlan találkozással]

- N-Noa. Noa-nak hívnak.
~ Frász! Megint hülyeséget csináltam! Nem kellett volna elmondanom a nevem, csak itt hagyni a fenébe! De az meg túl feltűnő lenne. Áh, megint nagy slamasztikában vagyok miattad, August! Ezért még meglakolsz!
Feszengek jobbra-balra. Vigyáznom kell, mit kotyogok ki. Nem tudhatom, kivel állok szemben. Abban már biztos vagyok, hogy nem valós emberi lény, hisz azok nem rendelkezhetnek ekkora energiával. Minden esetre jobb lesz, ha tartom a kellő távolságot.
- Szóval Yuudai Solomon...
Hajítom hátrébb magamon vörös kabátomat, hogy odaférjek csípőmhöz, s ráteszem kézfejeimet.
- Vajon mit kereshet itt, egy ilyen jól öltözött fiatalember, a sötét, hideg parkban? Jól sejtem, hogy valami felsőbb rend egyik képviselője?
Biccentem kissé oldalra fejemet. Mosolygok, de igyekszem nem megvillantani fogsorom, hisz nem vágyom rá, hogy észrevegye éles szemfogaimat. Most igazán résen kell lennem, így minden erőmmel azon leszek, hogy hárítsam a velem kapcsolatos témákat. Míg csak tudok, csak őt fogom a rivaldafény központjában tartani, s majd szép lassan eltűnök a helyszínről. Bár még ki tudja, mi sülhet ebből ki. Lehet a végén meghozza a kedvemet a harchoz, vagy akár... a vérszíváshoz. Hisz egész pofás egy férfi, s ahogy érzem, a vére is igen ízletes lehet. Kár lenne érte, csak úgy hagyjam, hogy két kis aranyos fognyom nélkül távozzon...

Tárgy: Re: Városi Park Kedd Dec. 22, 2009 3:30 am

[Szokásos esti séta… szokatlan találkozással]

Hamarosan a nevét is megtudtam a velem szemben állónak. Hol a lányra, hol pedig a denevérre pillantva próbálom továbbra is valamihez kötni eme furcsa lélekenergiát, mindhiába.
~ Nem lenne jó, ha Aizen tudomást szerezne róla, mert biztosan elfogná és kísérletekkel próbálná kideríteni igazi valóját.
Gondolkoztam el, miközben hangtalanul követem figyelemmel Noa különleges mozdulatsorát, melybe a bemutatkozása után kezdett bele. Végül sikerül véget vetnie a belső viszálynak, s egy néhány kérdést tesz fel nekem, melyek központjába leginkább eredetem, származásom áll. Kissé habozva gondolkozom el, hogy jó ötlet-e előtte felfednem valódi kilétemet, hisz’ ő is rendkívül távolságtartó. Mintha lenne valami olyan vonása, amit nem akar megmutatni mások előtt.
- Néha még a legkiegyensúlyozottabb lelkeknek is jót tesz a felbolydult éjszaka. Sejtésed pedig nem hiábavaló. Olyan ember vagyok, akinek nem kell félnie az időtől.
Próbáltam meg kellően árnyékosítani válaszomban, hogy első hallásra ne jöjjön rá mindenre.
- Bennem is felmerült néhány kérdés. Szerintem nem én vagyok az első, aki azt mondja, hogy figyelemreméltó a lélekenergiád. És itt nem a mennyiségre, hanem a fajtára gondolok. Még csak hasonlóval sem találkoztam. Megtudhatnám, hogy mi ennek az oka?
Néztem a vörös hajú nő szemében, miközben jobbommal a nyakamban lógó medálért nyúltam, mivel valamiért nem működött tökéletesen. Reiatsum folyamatosan szivárgott, s bár csak elenyésző mennyiségben, még is zavart, mert elméletileg a medálnak ezt nem kéne hagynia. Emellett kellemetlen lenne, ha a hosszú évek alatt elraktározott energia egyszerre törne fel a felszínre.

Tárgy: Re: Városi Park Kedd Dec. 22, 2009 6:20 am

/Meghiúsult kukkolási terv- Hát-ez-a-szemét-szörnyike-csak-nem-döglik-meg?/
-Asszem most szükséges lesz egy jó nagy adag csapatmunkára…. És ahhoz ha nem gond vegyük lejjebb a hangerőt. – mondtam kicsit sem utalva társam viselkedésére, de gyors agymozgatás után kieszeltem egy olyan tervet, ami köbö annyira volt veszélyes, mint lefejelni egy mozgó vonatot- szemből. Gyors vázlatos magyarázat, és Yume furcsán gyanakvó arca, egyből megértette velem, hogy a tervem tökéletes. Lényeg valaki nekiront a szörnyű szörnynek, és az összes bénító technikáját arra használja, hogy megbénítsa a szörnyet. Mikor ez megvalósult, az első számú a fáradtságtól összerogyva terül el a földön – igen ez egy nélkülözhetetlen rész-, és a második számú, egy kidout röpít a lebénított gonosz felé. Mikor a kidou becsapódik a füst tökéletes rejtekében ráront az ellenségre, és minden erejét bevetve azon van, hogy elpusztítsa. HA nem menne beszáll még az első is, de ha megy akkor happy end. És mindenki megy a dolgára. Mikor ennél a résznél tartottam, valahogy gyanúsan felcsillant a hadnagy szeme. Megropogtattam a nyakcsigolyáimat, majd elővettem a kardomat.
- Legyen, úgy látom számodra idegesítőbb a mócsing, szóval enyém az első számú szerepe. –
Mondtam, majd ellenvetést nem tűrő mozdulattal megfordultam. A kardom már shikai alakban volt. Hát akkor vessük be az összes lehetőséget.
-Tsuru Rakurai!- ismételgettem shunpozás közben, a legtávolabb eső pontokból, próbálva elérni, hogy minél több bénítást használni. Ám a legnagyobb döbbentemre a lény, valami döbbentő mozdulatsorral kitért az összes elől.
*Bányek…. Most fölösleges erőpocsékolás volt az egész…* gondoltam, már sejtve az igazságot.
-Kurai Akutoku!- idéztem meg a jó öreg láncokat, melyek a shunpom sebességével célba vette a szörnyikét. És végre elkaptam. A kardot egy gyors mozdulattal a földbe vágtam, és készültem a legerősebb bénító kidoumra.
- Hullj szét, Rondanini fekete kutyája! Nézz végig magadon és égj; Tépd fel saját torkodat!
Bakudou 09: Geki!- kényszeredetten elmosolyodtam amikor megláttam a vörös fényt. De még nem volt vége, így gyorsan folytattam is: - Bakudou 75: Gochuu Tekkan ! És végül, hogy örülj te mamlasz… TSURU RAKURAI!- Mikor az összes bénító technika elérte a szörnyeteget, és elkezdett hatni, valami döbbenet volt a látvány. Egy vörös fénybe burkolózó hatalmas szörnyeteg, melyen 5 sárga oszlop van, és egy fekete villámörvény veszi körbe. A tervet követve, hagytam, hogy a testem eleresztve magából az összes energiát, mint valami rongybaba elborultam. Gyorsan kapkodtam a levegőt, mivel igen megcsapolta az erőmet, ez a sorozatos lélekenergia használat. Nekem pár percnek tűnt ez a szusszanás, ám a valóságban pár másodperc telhetett el. Mikor kinyitottam a szemem, mely furcsa módon becsukódott, láttam ahogyan egy kidou száll el fölöttem. Majd hamarosan csatlakozott a száguldókhoz a társam is. Csak most tűnt fel a zanpakutoja alakja. Érdekes volt, nem tűnt veszélyesnek, viszont belül tudtam, hogy tudna ártani nekem, ha akarna. Még nyugodtan szajkóztam volna pár percig, ám feltűnt, hogy hiába kezdte el kaszabolni a fogságban lévő „pajtásunkat” a hadnagy, furcsa mód mintha meg sem kottyant volna neki. Hát legyen akkor beállok harcolni.
-Fuguu Hari! És most kitépem az összes szívedet, akárhány van!... vagyis márha van!- jutott eszembe az eshetőség. Aztán a teljes erőmet bevetve rohantam, hogy segítsek a bajtársamnak, megölni ezt az idegesítően ragaszkodó típusú hollowot. Felszaladtam a kezén, és a fejét vettem célba. A kezem könnyedén felszántotta a rothadó húsát, ám furcsa módon, mintha homokba dugtam volna a kezem. Mikor kirántottam visszafolyt a hús az alaphelyzetbe.
-Ácsingó! Azt hiszem megvan ! Bár kénytelenek leszünk felszabdalni, de a belsejében kell lennie a maszkjának! Ha azt széttörjük, akkor megöltük!- mikor ezt kimondtam, egy kéz kapta el a lábamat. Egy gyors reflexemnek köszönhetően a kéz elernyedten hullott a földre. Mikor a földhöz csapódott, porrá lett, és a kedvencünk csonkján jelent meg megint.
-Készülj… robbantok!- figyelmeztettem, és már készítettem is a legnagyobb hatóerejű hadoumat.
-Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása,
Te, ki az Ember nevét hordozod, az Igazság és Mértékletesség nevében.
Az álmok ezen bűntelen falán. Engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából. Hadou 33: Soukatsui!- és vártam Yume lépését. Ennél többet nem tehettem.

Tárgy: Re: Városi Park Szomb. Dec. 26, 2009 12:26 am

[ Meghiúsult kukkolási terv - Lény kiiktatása ]

Mérgesen sandított viselkedésére célozgató Hitoshi-ra. Érezte még egy ilyen mondatot elereszt vele kezdi a likvidálási sort! Persze tettlegesség előtt belátta igazát, szóval elnapolta gyerekes verekedését. Helyette közelebb hajolt tervet ecsetelő társához és hatalmasakat bólogatva fogadta a hírek. Ez tűnt a legésszerűbbnek! Ha rosszul sül el ráérnek akkor aggódni, bár egyértelmű a kidou-t használó fogja óriásibb veszteségekkel megúszni. Nem is tudta melyiket vállalja, amikor bevillant vészmegoldása. Időnyerésre tökéletes volna az a néhány perc, amíg lebénítják alkalmi szörnyetegüket. Addig eléri Seiretei-t! Az ellenfél meghalásra képtelen képességeit elnézve, bizony eljött az idő feloldani korlátozását. Kissé kínos, hogy egy csápos hollow miatt, de magyarázkodni ráér Aki-sama színe előtt. Na, ez a rész fájt a legjobban! Hallgatni szeretett kapitánya kérdő szavait és számára ultragáz eseményekről történetet mesélni. Nem baj! Jelenleg annyit tehet, gyorsan végez Tunyacsáppal. Visszanyerve erejét úgysincs más út. Az már tényleg égő volna, ha így is szerencsétlenkedne. "Utálom a polipokat..." Matatott rádiója után. Villámtempóval elhadarta kérését aztán várt. Nagyon nem kapkodtak odaát. Ez szörnyen bosszantotta! Itt egyensúlyoznak élet-halál küszöbén, erre a tizenkettedikesek teljes lelki nyugalommal teázgatnak!
-Picsába már!-
Toporzékolt ingerülten, fél szemmel a bénításon ügyeskedő shinigami-t nézve. Lassan moccannia kellett és semmi sem történt. Lassan le is mondott képességei maximális felhasználásáról. Viszont Hitoshi-t nem hagyhatta cserben! Ezért hatalmasat sóhajtva járatta agyát új terv kiötlésén. Valahogy szükséges lesz erősítenie kicsorbult kaszája szeletelési képességeit, azonban ha a shikai-tól vesz el lélekenergiát kidou idézéshez azzal ugyanott tart, ahol a part szakad. Remek lehetőségek! Zsákutcában toporogva próbálkozzunk egyesével kiszedni a téglákat... Lendült előre nem tetszése jeleként fintorogva. Így is meg fog tenni mindent, bár a hatás sokkal kisebb lesz. És voala! Mennyire igaza volt. Az undorító tintahalnak fel se tűnt egy-két testrész elvesztése. Rögtön növesztett másik csápot. Épp távolabb ugorva próbált tervet módosítani, amikor eddig kiterült harcos pajtása felpattant alvóhelyéről. Némi indulattal rázva öklét szórt felé villámokat. Nagyon nem tesz jót, ha túlerőlteti magát. Fájhat a feje miatta is! Duzzogott ezerrel, karba tett kezekkel. Nagyon megsértették! Indulatosan ordított is vissza az érkező feltételezésre.
-NEM MONDOD?! Valahogy egyértelmű, ha nincs kint csak rejtve lehet! Biztos a fején lesz? Nem lehet máshol?-
Pattogott szüntelenül a harcoló felek hátterében. Mielőbb választ akart kapni és ha ehhez talajtorna gyakorlatok szükségesek, meg fogja tenni! Azonban két cigánykerék között, recsegések közepette érkezett válasz erőkorlát feloldására. Végre megkapta! Szinte másodpercek alatt tört ki ettől örömujjongásban! El sem hitte az egészt, csak amikor meglátta bőrén osztaga jelképét. Már csak a buli beindulása hiányzott! Ez rajta pedig nem fog múlni! Szépen kihúzta magát és bízott Hitoshi teóriájában.
A robbanás pillanatában saját maga is indított egy shikai támadást. Igazán örült neki immáron a megszokott erővel csapott le Gizensa ito. Ennek hála széles vigyorral arcán lendítette kaszáját. Legnagyobb döbbenetére viszont beleállt valami keménybe. Óriásikat pislogva próbálta kihúzni, sikertelenül. A helyzeten pedig csak rontott fájdalmában vergődő hollow elvtárs. Yume váratlanul egy hányingerkeltő rodeo megvadult bikáján találta magát. Nem elveszett bárány lévén, persze sikítások között igyekezett visszanyerni egyensúlyát. Miután sikerült Byakuray segítségével operálta ki fegyvere pengéjét, ezzel még a regenerálódási folyamatot is berekesztve. Szörnyen büszkén húzta ki magát, de a lendülettől lepottyant csápos fejéről. Szépségesen ordítva zuhant le. Becsapódása előtt Hitoshi hősiesen elkapta és trambulint játszva lendítette vissza az állat fejéhez.
-REMEK VAAAAGY!-
Mutogatott ezerrel, még egy démonmágiát elsütve. Azt remélte a tűzzel nem boldogul könnyedén, vagyis haien-t kapott a szemei közé! Újabb lendületet gyűjtve vágott bele a maszkba, immáron végighúzva rajta kaszáját. Dolgával végezve, kicsattanó boldogsággal ért földet. Tenyereit összecsapva hümmögött, mélységesen reménykedve ennyitől végre kidől! Nem lenne leányregény, ha még húsz csontmaszkja volna...

Tárgy: Re: Városi Park Vas. Dec. 27, 2009 2:38 am

/ Meghiúsult kukkolási terv- A lény kiiktatva avagy eljött a búcsú ideje /
Hallottam a reccsenést, amint az acél belecsap a maszkba. Yume összetörte a maszkot. A hollow elkezdett vergődni, majdnem magával sodorva mindkettőnket, ám mindketten hátrébb ugrottunk, így nem ért el minket a lendülete. Még jó ideig vergődött, és már kezdett felmerülni bennem a gondolat, hogy a lény nem fog elpusztulni. Már emeltem a kezem, hogy lesújtsak rá, ám mielőtt lendült a kezem, a hollow elporladt. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Amint a levegő elhagyta a számat nyöszörgés hangzott fel mögöttünk. A karomat védekezően felemelve 180°-osan megpördülve vártam a szörnyek támadását. Ám döbbentemre az áldozatok nyöszörögtek. Úgy tűnt, hogy semmi bajuk, ám a testük mellett egy-egy szétkaszabolt féreg-kezdemény volt. Úgy tűnt, mintha a lény magába szívta volna a sérülést. Valószínűleg így akarta biztosítani a test épségét… Hát így legalább megmenekültek az emberek. Kíváncsi vagyok vajon emlékeznek-e mi történt, ám nem volt kedvem megvárni. Sejtettem, hogy nem láthatnak meg, de nem volt kedvem maradni. Mostmár eléggé kimerültem. Ankoku Kamit visszatettem a kardhüvelyébe, majd egy nagyot sóhajtva kiléptem az ajtón, hátam mögött Yuméval. Felnéztem az égre, amin éppen egy repülő szállt, magasan, elérhetetlenül. Nem nagyon voltak felhők az égen, és a nap hétágra sütött. Végre egy kis levegőt szívhattam a tüdőmbe, mely dugig volt az ocsmány volt-hollow szagával. Remélem többet nem lesz ilyennel dolgom, mert, nem csak kimerített, de még gondolkoznom is kellett! Micsoda undorító féreg…. Nagyot fújtattam amikor arra gondoltam, majd egy annál is nagyobb levegővel kifújtam magamból a mérget. Az eddig nem sokat beszélő Yume felé fordultam, majd hozzáfogtam a beszédemhez.
- Nos az ügy megoldva… Örültem, hogy egy 4. osztagossal dolgozhattam, és az külön öröm volt, hogy veled. – mondtam mosolyogva. Meghajoltam, majd folytattam. – Azt hiszem már nincs túl sok dolog ezzel, vagy ha van az már megoldható. Én akkor megyek is vissza Seireteibe, mivel sok dolgom van még, és hát el is fáradtam. Remélem még fogunk találkozni. Ja mata! (viszont látásra)- intettem a lánynak, majd zsebretett kézzel indultam el a szállásom felé, melynél hamarosan megnyílik az átjáró, így hamarosan otthon pihenhetek.
* Nem volt rossz ez a kis kikapcsolódás. És… végülis Yume sem nézett ki rosszul* gondoltam vigyorogva.
/ Köszönöm szépen a játékot^^/ /

Tárgy: Re: Városi Park Csüt. Dec. 31, 2009 4:58 am

Halihó, kedves Yume és Hitoshi!

Értesítést kaptam, hogy befejeztétek a játékot. Mivel lényegében nem küldinek indult a játék, vagy legalábbis én úgy tudom, hogy nem annak szántátok, így az ajándékotok is kevesebb lesz. Razz

Tehát, nyereményetek 1000 lp és 1500 ryou. ^^