Átlagos nap volt a mai. Ma kimenőt kaptam a Las Nochesből, így úgy döntöttem, hogy egy kis levegőzéssel töltöm el a mai napot. Miközben bóklásztam nagyon sok hollow mellett mentem el akiken megjelent egy rémült arckifejezés. A kis sétámból egy elég hosszú sikerült. Már szomjas is voltam, de nem találtam semmit az autópálya mentén.
~Minek kellett ez az autópálya?... Sírt a nép, hogy nem jó a sivatag, istenem.- gondolkoztam majd kicsit felgyorsítottam a tempót. Már nem érdekelt a séta inkább csak egy csésze tea érdekelt. /XD/ Egy büfé kezdett kirajzolódni a távolban. Pár shunpoval előtte jelentem meg és elindultam ismét ráérősen a büféhez. Mikor odaértem megdöbbenve néztem ki áll/ül a pult mögött.
-Üdv! Te ugye Grimmjow testvére vagy?- kérdeztem, de tudtam a választ, mivel ki köpött női Jow volt. Miután válaszolt rendeltem:
-Kérnék egy csésze vagy pohát teát.- mondtam nyugodtan.
~Tényleg! Ő a 7. espada és Jow testvére és a neve Cande Jeagerjaques.- ugrott be a válasz.
-Akkor ezt kérném Cande-chan.- mondtam

Aizen-samánál voltam jelentést tenni, majd miután végeztem gondolotam sétálgatok egyet a folyosón. Az egyik leágazóban arrancarok "jókedvű trécselését" hallottam. *Komolyan ami ennyire vidám az már majdnem gyomorforgató.* De gondoltam belehallgatok, mert elég érdekfeszítőnek tűnt, vagyis ők nagy érdeklődéssel hallgatták.
-Az autópálya mellett
-Cande
-Büfé
-Üvegtigris
Ezeket a kulcsszavakat sikerült kihámoznom a beszélgetésből. Majd amilyen gyorsan csak tudtam ott is hagytam őket, mert már nem volt kedvem tovább hallgatni.
Arra gondoltam elmegyek és körülnézek, úgyis terveztem már hogy megnézem azt a "híres autópályát"
-Ez megint minek kellett? Honnan a fenéből szedjek járművet? Ha meg nincs akkor így is úgyis gyalogolok. Tiszta felesleges pénzkidobás, aztán meg folyton sír a szájuk hogy semmire sincs pénz... -morogtam miközben az út mellett sétáltam, amin persze közel s távol egy jármű sem közlekedett.
Majd néhány kilométer után kezdett feltűnni a büfé alakja. Mikor odaértem megláttam Cande-et és Itachit. Nem volt kedvem odamenni, de elég furcsán vette volna ki magát ha most fogom magam és visszafordulok. Pedig eredetileg ezt terveztem. Na mindegy, ma még úgysem vettem hasznát a szociális érzékem maradványainak. Odasétáltam és üdvözöltem őket.
-Jó napot.

A mai nap is olyan volt mint a többi. Unatkoztam. A gyönyörű rózsaszín szobámból kilépve azt terveztem, hogy körbenézek valami újdonság után. Ahogy kisétáltam a hófehér épületből egy óriási tábla szinte kibökte a szememet.
-Autópálya átadás...ez már vagy két hete volt...Jó, hogy szólt valaki.-vakartam meg a fejem, hogy kezdek a jól informáltság mintapéldánya lenni.
-Ha már ennyi dolgom van megnézem magamnak ezt az építményt.-nyugodtan sétáltam a pálya kellős közepén a fehér vonalat üldözve. Óriási forgalom volt rajta. Gyakorlatilag két órája caplattam rajta és csak két közlekedővel találkoztam. A fejemet megrázva gondolkoztam el azon, hogy ez most szükséges lépés volt e, de inkább nem kerestem buktatót Aizen sama döntésében.
Már a visszafordulást kezdtem tervezgetni, amikor megláttam egy színekben pompázó büfét. Nem tűnt valami hatalmas épületnek. Egy lakókocsi lehetett ha rendesen ki tudtam venni a sok reklám alól. Mivel a sivatagi autós menet nem szolgált túl sok izgalommal úgy határoztam benézek. A belépés után szembesültem a ténnyel, hogy ez a helység nem olyan kihalt. Körbenéztem és láttam, hogy ismerős arcok is vannak errefelé. Ott ült a legújabb espada-nk is. "Még úgy se beszéltem vele..." vontam vállat és felé vettem az irányt.
- Jó napot!- dörmögtem mély hangomon, annyi életkedvvel, hogy még egy zombi is sírva fakadt volna.-Leülhetek?- tettem hozzá a kérdést némi torokköszörülés után, hogy ne legyen annyira kriptatöltelék hangzásom. A válaszra várakozva megláttam egy kék fejet. "Na, remek! Remélem a bátyja nincs a közelben...Lehet, hogy unatkozom, de Grimmjow-val balhézni most nincs kedvem."
Szerencsémre úgy festett a hölgyemény nem vett észre. Úgyhogy a kellemetlen találkozás egy kicsit csúszott, aminek kivételesen örültem.

//Az Üvegtigris egy átlagos napon... Vagyis annak indult... xD//

Meguntam a műsort a TVben (van vagy 3csatorna, azt azzal legyél el reggeltől-estig xD), nyújtóztam egyet, majd kényelmesen hátradőltem a székemben. Mikor már tökéletesen elhelyezkedtem, hát nem megszólalt valaki a háttérben? Egy kis sóhaj közepette, vénasszonyokat is megszégyenítő feltápászkodással odacsoszogtam a pulthoz.
-Hello!-próbáltam valami mosolyt elejteni, kisebb-nagyobb sikerrel.
-Üdv! Te ugye Grimmjow testvére vagy?
-Igen, én vagyok az...-válaszoltam.~Anyááám! Nem igaz mindenki ezzel kezdi! Egyszer belebolondulok, hogy mindig a bátyám árnyékában kell élnem...-gondoltam magamban, majd folytattam.:-Mit adhatok?
-Kérnék egy csésze vagy pohár teát.-érkezett a válasz.
-És melyik teafélét szeretné?-mutogattam a kis papíron a teakínálatot.
-Akkor ezt kérném Cande-chan.-mondta, s majd rángatózni kezdett a szemem a chan szó hallatán.~Miii?! Mi az hogy Cande-chan?? Jah, azt vágom, hogy a nevem, de... chan??! Máris ilyen jóban lennénk? Hát ez kész!-morogtam magamban, majd odaléptem a teafőzőhöz, és pár perc elteltével elkészítettem a csésze teát.
-Parancsolj! 200ryuk lesz!-a pénzt elvettem tőle, de a férfi nem igazán akart arrébb menni. Gondoltam leül, vagy valami, de nem...~Ez is egy érdekes alak..-Kicsit még a férfit lestem, ám megpillantottam mögötte egy újabb alakot.
-Jó napot!-köszönt az arra érkező lány.
-Jó napot!-válaszoltam vissza kicsit mosolyogva, aztán csak azt láttam, hogy nem jön a bódéhoz, csak leül az egyik székre. Pár perc elteltével jött egy újabb emberke.
-Jó napot! Leülhetek?-mondta mély, dörmögős hangján.
-Neked is, Tadeo! Persze, ülj csak le nyugodtan!-mondtam, hót nyugodtan, mikor tudtam, hogy a bátyámmal egyszerűen puszipajtások...hát... a nagy lószart! (xD) Legszívesebben mind a kettő megfojtaná egymást egy pohár vízben. Na de, ettől eltekintve, abban reménykedtem, hogy azért csak nem fog nekem jönni.
-Honnan tudod a nevem?-kérdezett vissza meghökkenve.
-Grimmjowtól hallottam, és őróla ismerlek, már amennyire...
-Remélem nem hazugságokat terjeszt rólam..-ült le kényelmesen az egyik székre Tadeo.
-Hát én nem tudom...-fogtam a kezembe a rongyot, és törölgetni kezdtem a pultot.-Általában igazat szokott beszélni... Hogy most a "barátairól" mit terjeszt, hogy igazakat vagy sem, azt nem nagyon tudom kikövetkeztetni... De, ahogy hallottam és elképzeltem, rólad nem mondhatott hazugságot ^^ -töltöttem magamnak egy kávét. Még mindig ott állt az a férfi, kicsit már nagyon idegesített.~Mi a francért nem ül már le? Hát besírok!-mivel nem volt jobb ötletem, szóba elegyedtem vele.
-Ömm, hé!-köhintettem egyet, amire fel is figyelt.~Nah most tegezzem, vagy magázzam? Hmm... Mindegy, leszarom (xD)-Megittad a teát?
-Igen, köszönöm! Nagyon finom volt!
-Nos, örülök neki, hogy ízlett...~Csak ülnél már le...(xD)-És mondd, téged hogy hívnak?^^
-Az én nevem Hyousuke Itachi.
-Óó, értem...~Nah ez de jól jött ki (xD) Milyen beszédes vagyok...-fogtam meg zavaromban a legyezőmet s csapkodni kezdtem, mert éreztem, hogy ég a fejem (nem szó szerint! xD)

A pultnál sikerült leragadnom a nevem hallatán. Nem gondoltam, hogy Grimmjow beszélt rólam. Nem tűnt soha annak a nagy kiöntöm a lelkem típusú embernek, de legalább ez reménykeltő volt, hogy van valakije akivel tud is beszélgetni és nem csak dobálják egymásnak a szebbnél szebb szavakat.
A barát szót, ahogy Cande megemlítette majdnem sikerült belefulladnom az előbb bekapott pár sós mogyoróba. "Most vagy kegyes hazugságokat mesélt rólam vagy csak én nem vagyok azzal tisztában, hogy mit gondol rólam." Merengtem el igen látványosan.
-Elnézést. Sikerült elég rendesen elbambulnom.-vettem még egy kis mogyorót a tálkából. - Kérhetnék egy capuccino-t? - gondoltam már valamit kérek is, ha egyszer itt eszik a penész. Hátrapillantottam az új espada hölgy felé.
-Ne haragudj, de most itt hagylak egy kicsit. Később még visszanézek.- indultam el az újdonsült tag asztalához. Megállva előtte a kimért hangomon szólítom meg.
-Jó estét! Leülhetek?-a nagy nehezen megkapott bólintás után kihúztam a lehető legcsendesebben a széket és kényelembe helyeztem magam. "Ez a habozás vagy nekem szólt, mert nem vagyok szimpatikus vagy egyszerűen csak nem vágyik társaságra. Később kiderül." Az asztalra könyökölve néztem rá végül.
-Tadeo Dellomeurte vagyok. Benned kit tisztelhetek? Már ha nem veszed tolakodásnak, hogy tegezlek.- a pillantásomat azonnal levettem róla mondat befejezte után. Nem akartam zavarba hozni és amúgy sem vagyok az a "nézős" típus.
Amíg vártam, hogy mit válaszol az szemközti részeg mozdulatait figyeltem. Megint előbújt belőlem a pszichológus. Szépen elemezgettem a kéztartását és a beszédstílusát. Látszólag kisebbségi komplexussal szenvedett. Kényszeresen kereste a társaságot, hogy ne legyen egyedül és figyeljenek rá. "Biztos saját magától menekül...attól aki. Sok sikert te szerencsétlen..." A gondolatmenet végén tekintetemet visszairányítottam a mellettem ülő espada-ra.

Úgy döntöttem rendelek én is egy teát majd miután megkaptam leültem az egyik asztalhoz.
*Tényleg nem is olyan kihalt ez a hely mint amilyennek képzeltem. Jó lesz jól körbenézni, mert nem hiszem hogy sűrűn fogok idejárni* -iszogattam csendben- *Pedig itt van a semmi közepén és mégis espadák és Aizen-sama külön bejáratú exshinigamijai* -néztem a pult felé, de ekkor észrevettem hogy az egyik espada, ha jól tudom a nevét Tadeo igyekezett felém.
*Remek már csak ez hiányzott. Vágjunk jó képet, talán hamar szabadulunk.*
-Jó estét! Leülhetek? -köszönt. Én nagy nehezen kierőltettem magamból egy bólintást, majd utána kényelembe helyezte magát, és szembekönyökölt velem az asztalon.
-Tadeo Dellomeurte vagyok. Benned kit tisztelhetek? Már ha nem veszed tolakodásnak, hogy tegezlek.
-Jó estét. Engem Cielo Sancheznek hívnak. -mondtam közömbösen. -A tegezés miatt ne zavartasd magad, itt úgyis mindenki tegez mindenkit, csak Aizen-sama kedvencei tartják magukat annyira hogy elvárják a magázást. -vetettem egy lenéző pillantást a szemem sarkából Itachi felé. -Te a 6. espada vagy igaz?

- Jó estét. Engem Cielo Sancheznek hívnak. - válazolta olyan begyakorolt rideg hangon, hogy simán el kellett volna hinnem, tényleg ennyire nem érdekli ki zavarja meg éppen. Valahogy mégis átláttam rajta. "Lehet szünteltetnem kéne a pszihológust..." jegyzem meg magamban, miközben Cielo tovább kezd beszélni.
- A tegezés miatt ne zavartasd magad, itt úgyis mindenki tegez mindenkit, csak Aizen-sama kedvencei tartják magukat annyira hogy elvárják a magázást. - folytatta tovább lenézően pillantva Itachi-ra. "Még sem olyan hűvős...kiesel a szerepedből, Cielo." kortyoltam bele a teámba.
-Sajnos, a megszoksz vagy meghalsz stratégia áll fent és a világ tele van ilyen eltévedt bárányokkal. Szánni tudom csak őket, de ha ettől jobban érzik magukat, hogy magázom őket, hát legyen.-
- Te a 6. espada vagy igaz?- kérdezett rá a kilétemre igazi érdeklődés morzsáját sem mutatva.
-Igen, én lennék.- nézek fel csak addig a gőzölgő bögréről, amíg válaszolok a kérdésre. - Ilyenkor igazán furcsán érzem magam. Hueco Mundo-ban teát iszom és élvezem a gyönyört, amit egy kicsiny tasak teafű tud okozni...Mielőtt kimondanád, hogy szánalmas vagyok, elnézést kérek a merengésemért. - emelem fel újra a tekintetem.- Megkérdezhetem mi hozta erre a helyre? Nem éppen ez a hely való egy hölgy számára. Vagy csak kikapcsolódásra vágyott? - nem akartam untatni tovább a saját mondtaimmal, ezért újra visszatértem a bögréhez, amíg válaszra méltat.
" Mit nem adnék egy normális egyedért errefelé. Lassan beleőrülök ebbe az állapotba..." kortyoltam bele újra a lassan kihülő teába.

-Ilyenkor igazán furcsán érzem magam. Hueco Mundo-ban teát iszom és élvezem a gyönyört, amit egy kicsiny tasak teafű tud okozni...Mielőtt kimondanád, hogy szánalmas vagyok, elnézést kérek a merengésemért. - nézett fel megint a bögréjéből- Megkérdezhetem mi hozta erre a helyre? Nem éppen ez a hely való egy hölgy számára. Vagy csak kikapcsolódásra vágyott? - meredt megint bele a teájába
*Nahát...talán szorult még valami értelem Hueco Mundoba is* -néztem végig Tadeon
-Magam sem tudom mit keresek itt...Talán szabadulni vágytam Las noches falai közül. Néha már úgy érzem levegőt sem kapok a sok csököttagyú arrancar között. Bár nem tudom mire számítottam azzal hogy idejövök -néztem körbe és mértem fel a szánalmas felhozatalt.
Mivel kérdezni egyelőre nem igazán állt szándékomban, ezért miután befejeztem a mondókámat, én is a teáscsészéhez nyúltam és belekortyoltam.
Egyre jobban kezdett idegesíteni hogy Itachi nem talált jobb elfoglaltságot mint engem és Tadeot bámulni.
-Ennek a kegyencnek nincs jobb dolga mint minket bámulni? -törtem még végül a csendet, mert egyre jobban kezdett felhúzni a hátamon érzet pillantás.

A pultnál unalmasan szöszmötölve, egyszer csak Ithaci jött, visszahozva a teás csészét.
-Köszke, hogy visszahoztad! ^^-mondtam, majd indultam, hogy elmosogatok.
~Picsába... minden olyan unalmas... de legalább már valaki idetévedt... igaz érződik, hogy nem a legkedvesebb fazonok, de leszarom! az a lényeg, hogy megy az üzlet, egyenlőre-Egy negyed óra elteltével, már annyira untam magam, hogy kiléptem, s magam mögött bezártam a bódé ajtaját. Körülnéztem, s sóhajtottam egyet. ~Kurva napsütés...-morgolódtam, mikor egy széket magam alá toltam. Amint kényelembe helyeztem magam, persze hogy újabb vásárlók jöttek. ~Ó hogy aza...-álltam föl kényelmes helyemből szitkozódva, s újból beléptem a pultba. Míg kiszolgáltam őket, addig a többiek beszélgetését figyeltem fél füllel.

Tadeo válaszán kicsit meglepődtem. Gyűlöltem beismerni magamnak de ugyanúgy éreztem mint ő. Újra rámtörtek régi életem szörnyű képei. Irtóztam a gondolattól hogy valaha olyan lélek nélküli szörnyeteg voltam amiket a shinigamik halomra öldösnek, de ami még rosszabb...hogy előtte ember voltam. A világ legszánalmasabb teremtményei. Szempillantás alatt elmúló életükben csak a boldogság és a jólét illúzióját kergetik.Ezek azonban szinte sosem járnak együtt... De mit jelentenek ezek a szavak valójában? Ezt senki nem tudja megmondani. Mégha megszerezték is az egyiket akkor is többre vágynak és közben még azt is elvesztik amijük van....
Merengésemből Tadeo "személyes"-nek titulált kérdése zökkentett vissza.
-Úgysem válaszolsz, ha nem akarsz. Ha lenne egy esélyed arra, hogy újra ember lehess, elfogadnád?-fürkészte az arcomat hátha le tud róla olvasni valamit.
Amint meghallottam a kérdést az akartamon kívül lassan-lassan megenyhülő arcvonásaim most hirtelen újra hűvös közönyt tükröztek.
*Ne játszd nekem a pszichológust* -tettem le a kezemből a bögrét, majd válaszomat egyetlen szóban közöltem.
-Soha
A többi részt mélyen elzártam a gondolataimban. Az elrontott élet, a sok megaláztatás és a méltatlan halálom emlékét. Gyűlöltem magam, azt aki voltam... Eddig senkit nem találtam arra érdemesnek hogy akár csak egy részét a múltamnak megosszam vele. És úgy hiszem ez nem itt és most fog megváltozni.
Erőt vettem magamon, hogy hangom ne tükrözze elfojtott érzéseimet, és megszólaltam.
-Gondolom ha így felvetetted a kérdést, már te is elgondolkodtál rajta...Igaz?

-Elhiszem. Nem éppen a legnyugodtabb helyen dolgozol,de legalább nem unatkozol.
-Káh...szörnyen nagy vigasz. Amikor ennyi tapló veri a pultot legszívesebben szétverném az összeset.-sóhajtottam
-A berendezésnek nem hinném, hogy jót tenne. Akkor viszlát, Cande. És köszönöm a finom teát!
-Örültem a találkozásnak! Várlak vissza! Viszlát!-köszöntem el, majd ismét a pult kifényesítésébe vettettem magam. Ahogy az utolsó sika-mikát végeztem, ideje volt, hogy valami innivalót vegyek magamhoz. Ebben a szutyok melegben gyorsan kiszárad az ember... A kis frigóból kivettem egy jól lehűtött üveges teát. Szerettem volna nyugisan elfogyasztani, így úgy gondoltam, hogy becsukom egy kis időre a boltot, és valahova letelepedek. Körülnéztem a napon sütkérező vendégek között. Tarkómat vakarászva léptem a magányosan iszogató Cielo felé. ~Nyeh... a legszuperebb beszélgető társ... Megfagy körülötte köbö a levegő is... -.-"-sóhajtottam fel, s se szó se beszéd leültem mellé.
-Ne szólj semmit! Csak egy kis időre jöttem ide...-szólaltam meg a szúrós tekintetű Cielo felé. Ahogy leültem mellé, a csöndtől volt zajos ez a kikúrt nagy autópálya... Már rángatózott a szemem is, hogy vajon mi az anyámért utál ez a némber mindenkit, vagy mi a picsáért nem tud egy rohadt szót szépen szólni... Igaz én sem vagyok az etikett megtestesítője, de akkor is!
-Eh...-vakarom meg a fejem-Mi van a múltkori sebeddel? Begyógyult már?-kezdek bele végre valami szövegbe

*Amint látom Tadeo számára sem ez az álomélet...*
Örülök, hogy beszélhettem veled. Előre is elnézést, ha kínos helyzetbe hoztam a felesleges szavaimmal.-szólal meg miután befejezte a teáját-További szép napot! Remélem egyszer sikerül megtalálnia a lelki békéjét!-majd célbevette a pultot hogy Cande-től is elköszönjön.
Én bólintottam, majd eleresztettem egy halk "Viszontlátásra"-t, azután ismét a gondolataimba mélyedtem.
*Kár hogy elment, pedig talán 10 éve is van már hogy hozzá hasonló értelmes emberrel beszélgettem, már amennyire ezt beszélgetésnek lehet nevezni....* -iszogattam én is a teámat, majd mikor befejeztem és épp készültem volna felállni Cande huppant le mellém.
*Te jó ég....* -forgattam meg a szemeimet.
-Ne szólj semmit! Csak egy kis időre jöttem ide... -vágott közbe mielőtt valami lesajnálót mondhattam volna -Mi van a múltkori sebeddel? Begyógyult már?- nyögi nagy nehezen, bár látom hogy csak azért hogy ne legyen ekkora csend. Pedig én szeretem a csendet....
-Teljesen begyógyult. Egy átlagos shinigami szerencsére nem elég ahhoz hogy komoly sérülést okozzon. Legalább hasznát veszem ennek az átkozott páncélnak amit bőrömnek nevezhetek. -ültem vissza a székre, bár már látszott rajtam hogy nagyon mehetnékem van.

-Teljesen begyógyult. Egy átlagos shinigami szerencsére nem elég ahhoz hogy komoly sérülést okozzon. Legalább hasznát veszem ennek az átkozott páncélnak amit bőrömnek nevezhetek.
-Ja ja... Felfogtam...-ittam meg az utolsó kortyig, ku*va szomjas voltam. -Nah nagyanyó, nem is tartalak fel! Látom mennél már! Cső, gyere máskor is!-borzoltam össze a haját, szinte éreztem, hogy robban a bomba, amikor nyitni kezdtem az ajtót.


A mai nap ku*va érdekes volt... ennyi faszkalapot egy helyen...? Oo Bár volt, aki "rendinek" volt mondható, de az is gyorsan elhúzott... A pultot fényesre súrolva, és az egész lakókocsit csillogóra kifényesítve zártam be magam után. A nap kezdett eltűnni az égről, már a viharok is feltámadtak.
-Ideje hazahúzni a belemet!

-Ja ja... Felfogtam...-hajtotta fel a pohara tartalmát.
Körbenéztem és láttam hogy kezdenek fogyni a vendégek. Amúgy sem voltak túl sokan.Talán azért bírtam eddig itt pazarolni az időmet, mert nem kell annak a sok szánalmas arrancarnak a képét bámulnom. Legszívesebben egész nap ki se mozdultam a szobámból, de manapság már ott sem lehet igazán nyugtom. -Nah nagyanyó, nem is tartalak fel! Látom mennél már! Cső, gyere máskor is!-hozta rám a frászt megint Cande a hirtelen megmozdulásával. Ezután pedig összekócolta a hajamat...A szemöldököm heves rángatózásba kezdett ugyan, de nem akartam odáig süllyedni hogy a semmi közepén álljak neki az ő stílusában ordítozni vele.
-Köszönöm a teát. -álltam fel és az asztalon hagytam a pénzt. Majd szó nélkül távoztam és indultam vissza Las Noches felé.
-Lassan beköszönt a Hueco mundoi éjszaka.... -néztem fel, miközben a palota felé sétáltam- jobb lesz sietni ha nem akarom hogy előmásszon az a sok szánalmas féreg. *Azoknak is csak éjszaka és ráadásul csordában van mersze vadászni..Gyűlölöm Hueco Mundot! Gyűlölöm ezt a szánalmas világot ahol szörnyek támadják hátba és falják fel egymást egyik pillanatról a másikra csak azért hogy minél magasabbról nyalhassák Aizen-sama talpát. Undorodom magamtól hogy én is ezektől a visszataszító lényektől származom. Cielo Sanchez az arrancar..., aki valaha ember volt... egy ember aki túl vak volt hozzá hogy észrevegye mit dob el magától. Egy irónikusan rövid, ámde életnek nevezhető dolgot...miután meghaltam azért küzdöttem hogy visszanyerjek valamit ebből, és otthagyhassam a tudattalan,pusztán ösztönök vezérelte hollowok világát. De ahogy egyre feljebb és feljebb jutottam egyre többen kezdtek meggyűlölni. Látom a szemükben mikor elhaladnak előttem..az utálatot és a megvetést.
Igazi hogy most már majdnem úgy élek mint akkoriban éltem, de mit ér ez az élet ha nincs semmim, és senkim. Egyedül saját magamban bízhatok meg mert nem tudatom mikor kerül velem szembe egy erősebb aki félretaszít az útból.
Rettegek! Rettegek attól hogy az lesz a sorsom ami az előttem lévőknek. tudom hogy nem lehetek örökké a legerősebbek között... De akkor mi lesz velem? Megszűnök létezni?
De nem tehetem meg hogy a félelmem eluralkodjon rajtam...azzal saját magam építeném a lépcsőt a helyemre pályázóknak. Meg kell keményítenem a szívemet. Ki kell ölnöm belőle a félelmet és a mardosó fájdalmat...és minden mást is. Csak akkor maradhatok életben még egy darabig ha egy érzéketlen szikla leszek és feltétel nélkül követem a parancsolónk utasításait...
De akarom én egyáltalán ezt az életet? ... Nincs más választásom....* -folytak végig a könnyeim az arcomon.
Mikor ezt észrevettem undorodva töröltem le magamról a gyengeségem jelképét. Amilyen gyorsan csak tudtam meg akartam szabadulni tőle.
Nemsokára elértem Las Nochest és a sötétedés után már kihalt folyosókon szinte hangtalanul közlekedve visszamentem a szobámba.

*Az út láthatárán egy fekete pont jelent meg. Ez a fekete pont egyre csak nagyobbodott, majd hamarosan látni lehetett hogy egy Arrancar sétál rajta.*
-Ááááhhhh.... hogy itt mennyire meleg van...-
*Baku komótosan csoszogott a végtelennek tűnő útszakaszon.*
-Meleg... meleg..... meleg! MELEG! Gyakrabban is rakhattak volna ki olyan helyet ahol találhatnék egy kis árnyékot.-
*Nyelvét már szinte lógatta, akár egy kifulladt kutya.*
-Lehet nem volt túl jó ötlet ez a gyalogtúra. Olyan fáradt vagyok hogy mindjárt összeesek.-
*Beszél belőle a tipikus Baku Ayato féle lustaság. Aztán a végre várt látvány. Egy helyi büfé.*
-Remélem nem csak délibábot látok...-
*Összekapta magát és mint akivel misem történt volna, odafutott a büféhez. Az ablakon benézve elsőre nem látott senkit.*
-Legalább árnyék van...-
*Leült az ablak alá és csak bambult ki a fejéből. Felidézte magában a régi emlékeket. És jóízűen vigyorgott.*

*Hosszabb Hueco Mundo-i kitérőmről igyekszek vissza a kényelmet és nyugalmat szolgáltató Las Noches-be. Már azt hittem, sose érek haza. Az egyszámú tetoválás gyakorlatilag azt jelentette, hogy Gin most engem csicskáztat olyan apróbb-cseprőbb ügyekért, mint egy lázadás valahol messze, vagy száz kilométerre innen. Azonban nincs pofám feleselni annak a rókaképűnek. Ki tudja, nem taszít-e le a frissen megszerzett pozíciómból. Kinézem belőle, hogy mindent megtesz azért, hogy az általa arra nem érdemesnek tartottaknak borsot törjön az orra alá. A végeredmény pedig az, hogy mehetek vissza a tetováló szalonba, hogy két számot még felfirkantsanak a lapockámra. Azt a szégyent pedig nem viselném el. Elég látnom egy bizonyos másik privaront, hogy ő miket össze nem szenved emiatt. Persze, a csúcson kell abbahagyni, de én közel sem értem fejlődésem végéhez.
A lábam kis híján lerohad, mire civilizációhoz (?) érek. Enyhe FTW benyomás, amikor meglátom ezt a bizonyos autópályát. Igazán járatosnak vallom magam Hueco Mundoban, hiszen nem tegnap költöztem be Las Nochesbe, de ez azért még nekem is sok. Autópálya. Viszont egy tábla mutatja az irányt, hogy merrefele vezessek (O___ó), ha Las Nochesbe akarok érni. Hát kocsim nincs, bocs.
A táblán azonban egy másik felirat is díszeleg. Valami Üvegtigris nevű büfét reklámoznak, ami csak pár száz méterre van innen. Remélem, székek is vannak, mert már nem érzem a lábaimat. Na meg kaja. Egész nap még egy gyenge kis hollow sem akadt az utamba.
Az a pár száz méternyi gyaloglás további kínokkal jár; messziről megcsapja orrom a hamburger és a hot dog szaga. Erőteljes nyáltermelés a gondolatra, miszerint valami ehetőt vehetek a számba. Már majdnem odaérek, s a zsebembe nyúlok, hogy előtúrjam a helyi fizetőeszközt. És persze… fenébe! Persze, hogy most hagytam otthon a pénztárcámat. -.- Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog hiányozni. Hiszen Hueco Mundo másik felében – már ha létezik ilyen – töltöttem el az utóbbi pár napot. Ahol nincs civilizáció és nem kell mivel fizetned.
Na jó, teljesen természetesen fogok viselkedni… lehet, már ismerik az arcomat elegen annyira, hogy ne akarjanak tőlem fizetőeszközt kérni egy hamburgerért. Nekem akkor is kaja kell. Egész nap koplaltam,meg a lábaimat is koptattam. Egy szóval elegem van. Érzem, hogy az ér a homlokomon ismét dagadni kezd a haragtól, mégis magamra erőltetek egy hanyag lazaságot. Egyszerűen odamegyek és kész.
Első dolgom, hogy leüljek az egyik székre. Velem szemben egy vigyori kis arrancar ül, akit még nem láttam ezelőtt. De nem is számít. Bár nem látom, ki vezeti a büfét, tekintetem a pult felé emelem. Mozgolódást is hallok onnét. Biztosan hamar megjelenik.*
- Egy sima hamburgert, légy szíves, meg valami ihatót. – bököm oda, s terpesztek tovább a széken. A meleggel nincs gondom, sőt, kifejezetten előnyben részesítem ezt az időjárást. Talán azért, mert félig hüllő vagyok. Ám ennyi gyaloglás még nekem is sok volt. A sonido-val se lehet lerövidíteni ezt a távot.*

*Mivel már jó pár perce nem érkezett élet a büféből, lassan arra adom magam hogy felkeljek és továbbsétáljak, ám ekkor megjelent egy Espada. Persze erre egyből megjelent az eladó is, amitől egy kicsit kisebbségi érzetem támadt.*
~Ha egy éhes és kimerült Arrancar jár erre, rá se hederítenek, de ha egy Espada...~
*Ezt a gondolatot inkább nem folytattam, csak vigyorogtam tovább mint egy vadalma. De a mulatságból is megárt a sok. Feltápázkodtam és odasétáltam az Espadahoz.*
-Jónapot. Tudja már egy jóideje nemláttam senkit magamon kívül, ugye nem zavarja ha helyet foglalok?-
*Azzal leis ült az újdonsült "barátja" mellé. Nem szeretne kellemetlenséget okozni. Elvégre egy kissé bunkó a stílusa, de Ayato nem tehet erről. Ha az Espadat zavarja a jelenléte, akkor tovább áll.*

*Hát az a bizonyos eladó nem dugja ki máris a képét. Na persze még én se tudok arról, hogy a büfét is egy másik espada vezeti, valószínűleg kedvtelésből, de nem baj, majd ha meglátom a képét, lesz min meglepődni.
Egyenlőre beérem a "máris" felkiáltással, ami legalább meghagy engem abban a hiú ábrándban, miszerint hamarosan friss és forró hamburgert foghatok a kezemben, aztán rendeltetésszerűen elfogyaszthatom. Még több nyáltermelés indul meg a számban, ami igencsak meglep, hiszen már napok óta nem vettem magamhoz folyadékot. Csak más hollowkat kebeleztem be, hiszen kell az energia. És akárki akármit mond, én még mindig jobban szeretem a hagyományos hollow-eledelt az ilyen művackoknál. De más arrancart nem kebelezhetek be, mert hát azért azt Aizen-sama se nézné jó szemmel, na meg valami ilyesmi szabályban egyeztünk meg, nem? Valami etikett vagy mi a fene...
Na mindegy, a sűrű lélekenergia koncentrátumú hamburger most tökéletesen megteszi. Jobb, mint a semmi, na meg az ember, vagyis arrancar ne válogasson. Azt eszem, ami van. Ha nincs péksüti, jó a kenyér is. >_>
Ahogy kényelmesen kempelek a székben, odaállít hozzám az a vigyori arrancar. Remélem, csak a napfény az, ami kiváltja belőle a kényszeres vigyorgást. Utálom, ha valaki állandóan vigyorog. Néha komolynak is kell lenni. Én se vigyorgok ok nélkül soha. Csak ha valami nagyon tetszik. Vagy ha egy beteg ötletem támad. Esetleg ha sikerül felülkerekednem az ellenfelemen az általában két személyes csatatéren. Nincs is annál kellemesebb érzés. A vér enyhén bódító illata...
Na de az a hollow énem, nem pedig a személyiségem. Vagyis... persze, én is hollow vagyok meg minden, de a személyiségemet szeretném a továbbiakban is tisztán látni. Hogy ne gyötörjön a lelkiismeretfurdalás, mert az igen kínzó tud lenni.*
- Ülj csak le. - *válaszolok, majd tekintek ismét a büfé pultja felé. Igazán elkészülhetne már az a hamburger. De legalább az italt kiadnák.*
- Te mióta vársz a rendelésedre? - *kérdezem a másik arrancartól. Feltételezem, hogy ő is a kajájára vár, és nem csak időtöltésként várja itt, hogy az aszfalt megpenészedjen a büfével együtt. Már maga a tény, hogy Hueco Mundoban aszfaltot látok, elég megrázó. Nem bírom ki, hogy még egyszer oda ne tekintsek az útra. Szép, egyenletes, kátyúmentes. Ideális a vezetéshez. Kérdés, vajon kinek van Hueco Mundoban autója. Na meg jogsija. És hogy mi, arrancarok képesek vagyunk-e normális polgárok módjára vezetni. Lehet, egyszer Las Noches egy metropolisszá változik. Egészen futurisztikus képek özönlenek be a fejembe, a mostaninál sokkal hatalmasabb tornyokkal, lakóházakkal, igazi felhőkarcolókkal, s rengeteg úttal. S az utak persze mind Las Nochesbe vezetnek. Majd csontból építjük a kocsikat. Abból úgyis van sok, nem igaz?*

*Ayato a kérdésre az asztalt kezdi bambulni mint aki "gondolkodik a kérdésen", majd pár pillanat múlva megszólal.*
-Hát... sajna nincs nálam óra, szóval nemtudom megmondani, de az biztos hogy már egy kis ideje itt dekkolok.-
*Unottan hátradől a székben és az ernyő alól kibújva a napot kezdi kémlelni, ami persze egyből fórrósággal támadja Ayato arcát, ami igencsak kellemetlen érzés.*
-Amíg várjuk a rendelést beszélgessünk. Az én nevem Baku Ayato. Téged hogy szólíthatlak?-
*Visszahúzódszkodik a kellemes sötétbe, és a mellette levőt kezdi bambulni.*
-Márha szólíthatlak valahogy.-
*Közben valaki kitekint a büféból egy pillanatra, majd ismét a szokásos szöveg:*
-1 pillanat csak van egy kis technikai probléma....-
*Ayato természetesen ezen is elvigyorodik, mivel ez a mondat számtalan hülye ötletet szül a fejében, ami enyhén sem mondható normálisnak.*