Halloween //Lezárva//

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Vas. Márc. 01, 2009 9:11 am

Annyira kibaszták a biztosítékot, hogy puszta kézzel rontottam az ocsmányok versenyén díjesővel végző agyalágyultakat. Hulltak is rendesen a férgesei, de mindig jöttek újabbak. Már kezdtem azt hinni ránézésre szaporodnak, de egyszer csak csettintésre felszívódott az összes.
-Anyátokkal szórakozzatok! Azonnal vonszoljátok vissza magatokat! Még kurvára nem végeztem veletek!-egy kibaszott nesz sem érkezik.-A faszom ebbe a csürhébe!-rúgtam fel az egyetlen álló asztalt a környékemen. Még szerettem volna tetszetős darabokra szedni, de egy rühes tálca suhant el fejem előtt. Majdnem lekapta az orromról a nem létező szőrt, annyira kevésen múlt, hogy teli trafáljon. Azonnal is fordultam az ékező rögpályájához és veszett módjára kezdtem el osztani a baromarcú vöröset, hogy mérsékelje magát. egy örökkévalóság ért véget, miután levakartam magamról a ku*va felesleges súlyzómat.
-Masakiiii!-engedte el csicska a felszerelésemet, amitől pihekönnyűnek kezdtem érezni magam. Lassan lebeghettem is volna mint egy tetves lufi.
-Mi f*sz van veled?-pillantottam le, hogy miért van szokatlanul egy helyben, ráadásul ez pont a föld.-A ku*va isten bassza szájba ezeket a szarrágó nyomoroncokat! Hejjeeee...-guggoltam le elé.-Aggyá személyleírást arról a félkegyelműről, aki ezt tette! Garantáltan szörnyet fog halni!-a kis sérültnek ettől persze azonnal felcsillant a szeme, hogy mekkora jó fej vagyok. Szó mi szó végképp életveszélyes szinten tartotta a vérnyomásomat a tény, hogy valamelyik alacsony rangú talpnyalótól keletkezett csicskán sérülés.
-Mutassad a nyáladzás helyett a sebedet! Keeh...ezzel én nem viszlek tovább!-
-Ne hagyj iiiiittt!-kezdte el kiszorítani belőlema szuszt.
-Nyugoggyá má lefelé! Leteszlek az épületen kívül...oda csak nem megy egyetlen tetű sem.-erre egy szomorú kutya bólintás érkezett.
Egy lemondó sóhaj után felkapartam a földről és kirúgtam magam előtt a felajzott kályhát a teremből, nehogy elkapja egy újabb roham és lidérc üldözésre elhúzza a belét.
-Nekem aztán egy részletben maradj mire végzek, mert ha nem utánad megyek és kitaposom a beled! Vili?-
-Ahaaa!-
-Cöh...Nyomás bika! Még elő kell kotorni azt a genyládát, aki az egész buli mögött áll. Remélem nem egy bohócruhás idióta, aki azt hiszi, hogy a horror cirkusz még menő...-léptünk vissza az előcsarnokba. Épp a lépcső felé navigáltunk. amikor megláttuk a felénk közeledő sötét faszság. A nyuszi vörös rémülten lépkedett hátrafelé nem is hagytam ezt a mozdulatát bőségesen lenéző pillantás nélkül. Alig fordultam újra előre az a sötét köd elkapott. Egy dohos szobában találtam magam.
-Anyátok ebbe a kibaszott teleportálásba! Milyen játékkal nyomultok? Star Trek? Remélem meglátogat egy hegyes fülű vulkáni nyomoronc! Szívesen megszabadítanám pár testrészétől!- tomboltam akár egy f8-as tornádó. De valami elég komolyan feltűnt, mintha a falak megmozdultak volna. Erős koncentrálásba kezdtem és tényleg elég meggyőzően moccantak meg.
-Mi a pi...-hallottam meg azt a tipikus sziszegő hangot, amitől égnek állt a szőr a hátamon. Hatalmas szemekkel meredtem az előttem tekergőzve előbújó kígyóra, akit nem sokkal később egy egész hadtest követett.
Rémülten lépkedtem hátrafelé, amíg neki nem ütköztem a falnak. Menekülni szerettem volna azon nyomban lehetőleg még azelőtt, hogy véglegesen begolyózok.
-Maradjatok ott, ti gusztustalan dögök!-kerestem kétségbeesetten akármilyen repedést a falon vagy a mennyezeten. közben a fal is megmoccant ezzel közelebb tolva a rémálmaimhoz. Éreztem, hogy minden porcikámban remegek. Nem túl férfias látvány voltam az fix, de akkor ez érdekelt a legkevésbé.-Kurvára ki kell innen jutnom...-fogtam meg a fejemet és szorítottam össze, amilyen erősen csak tudtam a kezeimmel. Rá kellett vennem magamat, hogy gondolkozzak. Egyenlőre azonban csak halálra rémülten támaszkodtam a falhoz.

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Vas. Márc. 08, 2009 2:33 am

~Te jóságos ég... Még valaki? Bár nekem már ez a kettő is bőven sokk! -törtem a fejem, hogyan szabadulhatnék ki fogságomból, miközben a nagydarab hollow felém indult. Kilépve a sötétből megcsillant orrában egy karika, teste nyálkás volt, szeme sárgán csillant meg a fényben.
-Üdvözöllek a félelmed világában. Remélem kellemesen érzed magad itt, hiszen elég sokáig leszel a vendégünk. -nevetett, de inkább hörgésre hasonlított.
-Nem akarom a drága időtöket rabolni, nyugodtan elengedhettek! -kezdtem pánikolni.
-Ennyire nem tetszik a társaságunk? -hajolt felém a másik.
-Nem a legjobb... -feleltem, és a hollow végigkarmolta az arcom. Könnyek szöktek a szemebe, de nem feleltem semmit.
-Jobb lesz, ha nem húzod ki a gyufát.
-Eszem ágában sem volt...
-Most itt hagyunk, addig is élvezd a társaságot. -zárták be az ajtót maguk mögött, és a láncok leestek a végtagjaimról. Megfogtam a kardom, és a kijáratot kerestem.
~Társaság? Ez meg mi a fenéről beszél? Jobb lesz, ha elhúzom innen a csíkot. -indultam el Ryuuval a kezemben az ajtó felé, de egyre távolabb került tőlem.
-Nee!! -kezdtem el futni, de nem kerültem hozzá közelebb.- Ki akarok menni! -futottam egyre gyorsabban, de semmit sem értem el vele. Mögülem recsegés és tocsogás hallatszott, ezért akarva akaratlanul is megfordultam. Pókok közeledtek felém, és egyre többen voltak, mint akik osztódnak a sötétben.
-Atya világ! -kezdtem hátrálni, s eközben valamiben megbotlottam. Hátra estem és bevertem a fejem...

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Szomb. Márc. 14, 2009 12:04 am

Annyira vonzott a tény, hogy lefejeljem Masaki-t. Kezdtem nagyon bepipulni az idiótábbnál idiótább beszólásain és kicsit sem unta őket. Cifrázta unásig. Nekem meg csak dagadt és dagadt a fejem. Örültem volna, ha befogja fél percre, mert leállok vele veszekedni, de nem túl finom stílusban.
Az előcsarnokba érve tartottunk egy perces néma csendet annak jeleként, hogy lövésünk sincs merre kéne elindulni, végül a lépcsőt választottuk. Léptünk is felfelé rá, de valami sötét köd tartott felénk. Igyekeztem felkészülni az esetleges meglepetésre, úgyhogy védekező állásba vágtam magam.
-Mi a g*ci ez a szar?-
-Asszed ha lenne lövésem, ilyen bamba képet vágnék?!-
-Neked alapjáraton ilyen elcseszett...-
-Fogd be,de villámgyorsan égimeszelő vagy eltöröm a lábaidat!-
-A faszomat! Tod kit fenyegessé!-körülbelül ezen a ponton ért utol minket az a sötét valami. Minden elsötétült és fogalmam se volt mi történt. Amikor magamhoz tértem egy szobában voltam, de egy valami oltári boldogsággal töltött el. A nagypofájú Masaki sehol se volt. Ennél jobb nem is történhetett volna.
-Nah, ez meg itt mi a fene?-kászálódtam fel leporolva magamat.-Ne szívassatok már! Csak így nyitva hagyni az ajtót?!-vigyorodtam el ördögien és megindultam az ajtó felé. Már épp a kilincsért nyúltam, amikor bevágódott. -Anyád!-kommentáltam a kellemetlen meglepetést és rúgtam bele a cuccba akkorát, hogy már nekem is fájt. Elő is adtam fél lábon történő ugrálást némi szitkozódással megspékelve. A műsort halk morgó hang szakította félbe. Nem igazán akartam elhinni, hogy ez az, amire gondolok, úgyhogy jó nagy slunggal fordultam meg, hogy betörjem a szórakozó képét. Csalódnom kellett. A sötétből egy vicsorgó képű láthatóan veszett kutya lépett elő.
-A ku*va életbe! Jó kiskutya! Tudom én, hogy nem akarsz Renji bácsit enni! Oh, azok a fogak...ezt rohadtul beszoptam!-dőltem neki az ajtónak és próbáltam kinyitni, mert nagyon menekülhetnékem lett. "Ez csak EGY dög! Elbánok vele! Nem szabad pánikolni! Térj magadhoz, te idióta!"
-Ha csak szingliben nyomulsz asszem ki foglak csinálni kutyuli!-löktem volna el magamat, de ekkor újabb morgás hallatszott és egy egész falka tűnt fel az előbbi körül. Ez már nekem is sok volt. A rémálmaimra meredve bámultam magam elé és soha nem érzett félelem kerített hatalmába. "Nehogy már berosáljak! Össze kell szednem magam!"

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Hétf. Márc. 16, 2009 6:06 am

Az esetek 90%-ban már rég kiszabadítottam volna magam, de ebből a helyzetből nem tudtam kimászni. Próbáltam felnyomni a koporsó tetejét, de nem igazán jött össze a dolog, csak még jobban kifáradtam és még jobban fulladozni kezdtem. A kezeim kezdtek fáradni már remegtek a sok erőfeszítéstől, de eszem ágában som volt feladni a dolgot, hiszen annyi mindent csinálhatnék még az életemben. Bár így jobban belegondolva, nem sok mindenkinek hiányoznék, ha csak így hirtelen eltűnnék. Csoda, ha a nevemet tudják, ha nem lennék hadnagy a kutya sem venne észre néha. Ahogy próbáltam kiszabadítani magam éreztem, hogy lassan folyik végig valami a csuklómon. Valahogy ki kellett derítenem, hogy még is mi a fene csordogál rajtam. Mikor az ajkamhoz emeltem a kezemet és óvatosan megnyaltam, lassan elöntette a számat a fémes vér íze. Az eddigi pánikom csak fokozódott emiatt eszeveszettül kezdtem kapálózni. Mivel a tenyeremmel ütöttem a koporsót egy rosszul irányzott ütés miatt hátratört az egyik ujjam. Persze ezért már csak felszisszentem egy kicsit, ez már igazán semmiség volt az eddigi sérüléseimhez képest. Egy mély levegővétel után próbáltam magam annyira lenyugtatni, hogy végre ismét józanul tudjak gondolkozni. Lassan végighúztam a koporsó szélén a kezemet, hátha találok egy kicsi rést ahova befér a kezem és ki tudok szabadulni, de látszólag rettenetesen masszív szerkezet volt, így egy kis repedést sem találtam rajta nemhogy egy egész rést. Inkább tovább gondolkoztam és kerestem a megfelelő kiutat a halálomból. Pár perces nyugodt gondolkozás után viszont kezdtem fulladozni, már annyira elhasználódott idebent a levegő, hogy egyre nehezebben kaptam levegőt és a pillanatnyi eszméletvesztés is bekövetkezett. Nagyon jól megcsináltam, ha nem lennék ilyen rohadt önző és önfejű hülye, akkor talán még most is a többiek társaságában lehetnék. De nem! Nekem muszáj volt elmennem a többiektől és keresni egy olyan zugot ahol a fene se talál meg. Remek érzés volt belegondolni, hogy már lassan szertefoszlok itt magamnak és még csak eszébe sem jutok a nagyközönségnek. Mina Tanako? Életemben nem hallottam róla… Olyan jó érzés volt ezekbe belegondolni, hogy olyat tettem, amit nagyon ritkán csinálok. Lassacskán könnyek hadai gyülekeztek a szememben, aztán egy pislantás után a szépen óvatosan végiggurultak az arcomon. Eddig bírtam idegekkel a dolgot, elegem volt mindenből. Így egyedül rendesen volt időm átgondolni az eddigi életemet, vagy is az életemnek nevezett szemétkupacot. Eszembe jutott az első napom az akadémián, akkor sem mentem oda a társasághoz, hanem inkább magamban ücsörögtem a padon és néztem magam elé. Aztán sorra következtek a vizsgák egészen a hadnagyi poszt eléréséig. Minden egyedül csináltam végig támaszték nélkül. Soha nem volt az életemben olyan személy, akire támaszkodhattam volna, nem segített senki ha gondom volt, nem beszélhettem senkivel önfeledten, hiszen nem tudtam megbízni senkiben, mert általában csak szánalomból jöttek oda hozzám az emberek. A parancsaimat sem fogadják el jóformán, csak akkor, ha a kapitányom megerősíti azt. Rájöttem arra, hogy én igazán nem számítok embernek, jóval inkább egy szörnyeteg vagyok, vagy egy boszorkány, akitől mindenki fél és menekül. A látszólag mosolygós hadnagy most megmutatja valódi énjét. Ha társaságban vagyok, akkor általában viccelődök és mosolygok, hogy ne jöjjenek rá a valódi énemre, úgy teszek mintha nem érdekelne, hogy nem vesz észre senki, pedig legbelül nagyon bántó ez a dolog, de a többi ember annyira elvan foglalva a maga tökéletes kis világával, hogy nem veszi észre, ha megbántanak másokat. Gyakran erősnek mutatom magam, pedig mikor nem lát senki általában csendben a magányomba zárkózva sírok. Most is ez volt, amíg teljesen meg nem győződtem arról, hogy nem lát senki küzdöttem és próbáltam jól venni ezt a dolgot, hogy én egy koporsóban vagyok. De rájöttem, hogy ez a kicsi szűk hely és az egyedüllét azt jelképezi, hogy egyedül vagyok a nagyvilágban. Soha senkiben sem bízhatok és csak magamra számíthatok. Most viszont minden erőmet felhasználtam. Még a zanpakutom sem volt mellettem, amiből egy kis erőt keríthetnék. Teljesen magamra voltam utalva. Az utolsókat rúgva próbáltam még széttörni a „halálomat”, de ez sem igazán jött össze. Teljesen elfogyott a levegőm hiába tátogtam mint egy hal és próbáltam életben maradni, nem igazán sikerült ez sem. Fogalmam sem volt, hogy egyáltalán hadnaggyá hogyan váltam, aki ilyen szerencsétlen, biztos, hogy nem lesz hadnagy. Biztosan valaki megvesztegette az „okosokat”, hogy hagy legyek hadnagy, ezzel is biztos ki akartak készíteni. Lassan elvesztettem az eszméletemet és egyre halványabban vert a szívem is…

Mina teljesen kimerült a sok próbálkozástól, a koporsó helyett „csak” megláncolva lógott egy falon, viszont amit a képzeletében összeszedett sérülések a valódi életben is előjöttek a testén így rengeteg vért veszített, és ezért vesztette el az eszméletét, nem azért mert elfogyott a levegője. A hasán tátongó seb, amit Zealottól szerzett egyre rondábban nézett ki a méreg pedig rontott az egész helyzeten. Így aztán valóban pengeélen táncolt, ha egyszer megcsúszik vagy leesik a pengéről Mina élete véget ér.

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Szomb. Márc. 21, 2009 8:28 am

Még szerencse, hogy ilyen ostoba társaságot hívtam meg erre a hülye estére. Miután mindenki szépen elment a saját helyére, elégedetten vigyorogtam egyet aztán elindultam az ajtók felé. Mivel szép hosszú és hegyes körmeim voltak, szépen belevéshettem egy átkot az ajtókba így ha ki is jutnak a foglyaim a zárkájukból, akkor se tudnak kimenni. Miután hosszas csikorgatás után belevéstem minden ajtóba a szöveget jöttek az ablakok, hát nem bízhatok semmit a véletlenre. Ha ezekkel is megvagyok, akkor már csak az lesz a dolgom, hogy figyeljek rájuk és visszatartsam a többi hollow társamat, hogy ne kínozzák őket tovább csak addig amíg én akarom, az meg szerintem örökké fog tartani. De hát az élet nem habos torta így hagyom őket szenvedni egy jó darabig. A feladatommal készen lettem, szórakozás képpen végigsétáltam a folyosókon néha-néha végighúztam a körmöm a falakon. Nagyon jól szórakoztam, de nagyon remélem, hogy a foglyok is ilyen jól szórakoznak mint én.

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Kedd Márc. 24, 2009 9:19 am

Jól esett idegesíteni azt a rondaságot, kezdett jobb kedvem lenni, de valahogy csaknem akart rám támadni. Csak állt, és vigyorgott rám, majd mikor egyet csettintett, minden elsötétült, és egy sötét, fáklyával megvilágított helységbe kerültem. Valószínűleg egy csapóajtón kerülhettem ide, mert valami régi ablak és rácsnélküli börtönre emlékeztetett… Leemeltem a fáklyát a helyéről, és megpróbáltam körbevilágítani a szobát. Sajnos semmilyen kijáratot nem találtam, azonban találkoztam egy hatalmas pókkal. Sikítva ugrottam egyet hátra, de meglepetten vettem észre, hogy az út elfogyott, és csak a fal van mögöttem. Ahogy ugrottam, több száz kisebb pók is előjött, és elkezdtek felém masírozni.
- Miért pont engem kell összezárni ilyen rondaságokka~l!!!
Üvöltöttem, mint aki nem normális. Világéletemben utáltam a pókokat, és őszintén szólva rettegtem is tőlük. Senki se tudja miért, de egyszerűen a falra bírtam mászni, ha megláttam akár egyet is.
- Te rohadt szemétláda! Ha megtalállak, szilánkosra rugdosom a segged!
Ordítottam felfelé annak a rusnya hollownak, majd mikor már nagyon közel voltak a kis dögök, a fáklyával elkezdtem őket sorban megégetni. Reméltem, hogy nem jön mégtöbb, ezért csak folytattam tovább az ölésüket. Mikor már úgy nagyjából felégett néhány, eszembe jutott, hogy nekem végül is van zanpakutom, amit használhatok egyszerre több ellenféllel szemben is. Halkan elsuttogtam a parancsszót, és a plafon felől máris elkezdtek hullani a fehér tollak, amik remélhetőleg ki nyírtak néhány undorítok kis izét, és már csak a nagyobb rondasággal kell elbánnom.

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Csüt. Ápr. 16, 2009 7:39 am

Mindenki szembenézett a félelmével. Van aki jobban viselte a dolgot, és van aki elég nehezen viseli a megpróbáltatásokat... söt van olyan ember is aki olyanokat csinál amit még életében soha, vagy is csak akkor, ha valaki nem látta őt. A kiboruló társaságnak össze kellene szednie magát, mert így nem jutnak egyről a kettőre.

Amaya:
Neked szerencsére van egy jó kapitányod aki kiszabadította a bankai-ját így neked volt szerencséd megszabadulni a hollow-tól aki rádszállt. Egész szépen sétálgattok a folyosón és már-már kezded azt hinni, hogy mindenki lelépett, mikor halk "nyögéseket" és segítségkérő beszédet hallasz az egyik szobából, viszont te hiába szeretnél bemenni Yatahori azt a feladatot kapta, ha téged megtalál vigyen vissza Rokuhoz. De talán vagy olyan meggyőző és be tudod őt csalni abba a szobába, hogy segítsetek valakin. /rádbízom kit választasz/

Hanae:
A kezdeti nehézségeket kezded megoldani, csak egy kis önfegyelemre van szükséged és persze a társad segítségére. Miután egy kis fényt csalsz a szobába gondolkozóba estek, hogy miként kellene innen kijutnotok. Viszont ez a kis fény megvilágít neked egy kis találós kérdést, ami vérrel van írva, de jobb ha nem habozol sokat, mert az írás egyre halványabb lesz.
"Egy szigeten 10 matematikus oroszlán él. A gondozójuk reggel bedob egy szelet húst a szigetre.
- Ha egy oroszlán megeszi a húst, akkor maga is húsdarabbá változik napnyugtáig, így a többiek megehetik.
- Ha egy oroszlán nem eszik húst egy nap, akkor másnapra elpusztul.
- Egy oroszlán inkább éhenpusztul, minthogy megegyék.
Másnap reggel mit tapasztal a gondozó a szigeten?"
Ha megoldod a feladatot megmutatkozik az ajtó, ha viszont nem sikerül, akkor valami erőteljes cselekedethez kell folyamodnod, mert vészesen fogy a levegőd.

Hana:
Az idegeid nincsenek kötélből és egyre jobban kezdesz aggódni a saját állapotodért és a magzatod állapotáért, ezért valami gyors ötleten kezded törni a fejed. Viszont a nagy gondolkozásba nem veszed észre, hogy az előtted álló hollow szép lassan egyre beljebb tolja a kést, viszont valami megzavarja ezért elfordul tőled és a kést is elhúzza onnan. Most lenne rá alkalmad, hogy egy rögtönzött cselekedettel kiszabadulj. Viszont a sötétben megbújik valami ami csak a megfelelő pillanatot várja.

Roku:
A kis sérülés ne vegye el a kedvedet attól, hogy kiszabadulj, hiszen az orvosok fecskendőiben egy igen erős idegméreg található. Próbálkozz tovább a kezeid kiszabadításán, viszont azt sem kellene elfelejtened, hogy teljesen szabadjára van engedve az energiád, így azt is használhatod, de ne vidd túlzásba a dolgot, mert bajok lehetnek belőle.

Hisagi:
Kezdesz besokallni ettől a hangnemtől és az egész jelenet sortól. A sérülésed szintén nem tesz valami jót az idegi állapotodnak. Hirtelen és megfontolatlan mozdulatokat teszel kétségbeesésedben, hiszen megvagy győződve arról, hogy elvesztetted életed értelmét és soha többé nem kapod vissza őt. A mögötted álló "személy" nem a valóság, csak látszat és átverés, de nagyon vigyázz, hogyan próbálod meg elpusztítani.

Shun:
Neked kissé nehezebb kikerülnöd a bajból, hiszen teljesen tehetetlen vagy... vagy is annak érzed magad, de ha meglátnád a valóságot akkor egész könnyen ki tudnád húzni magad a bajbó. De az eszed másra figyel, hiszen a barátaid bajban vannak, te pedig csak tétlenül fekszel és nézed az eseményeket. De egy mozdulat szemet szúr neked, mintha egy pillanatra eltűnne ez a "valóság". Egy szemvillanásnyi időre beugrik az igazi környezet és ráébredsz arra, hogy ez csak egy játék, ami nem a legkellemesebb, de az vigasztaljon, hogy nem a valóság.

Masaki:
... neked máshogy mesélek....
*Torokköszörülés* Hát baszod... mi a jó fenét csinálsz? Oké, hogy bevagy szarva, de nézz már magadra... jó, hogy nem pisilted össze magad, már csak az kéne, hogy szaladgálj a szobában és az anyukádért kiálts... *gyorsan befejezi, mert ezért Masaki biztos megöli*
...térjünk a lényegre...
Ahol állsz nem a legjobb hely, hiszen a falak egyre közelebb és közelebb kerülnek hozzád, a "rémálmaidról" nem is beszélve. Egy pár darab már a lábadat is elérte, és kezd felfelé törekedni, hogy biztosan szívgörcsöt kapj azon a helyen. Egy erősebb rúgással vagy legyintéssel arébb tudod őket zavarni, hiszen csak azért nyomulnak rád ennyire, mert a félelmedből táplálkoznak. Ha ezt észreveszed, akkor onnantól már nincs sok feladatt... azt leszámítva, hogy egyre nagyobb kígyók másznak feléd.

Kuro:
A kis elesésed és a sérülésed elég sokat rontottak a helyzeten. Amíg eszméletlen voltál elleptek a pókok... mikor magadhoz térsz, csak te vagy egyedül a szobában ismét. Nagyokat lélegzel és kezdesz megnyugodni. Elindulsz az ajtó felé, viszont az ajtó kis idő múlva egy tükörré válltozik. Pár pillanatos álldogálás után ráveszed magad, hogy közelebb menj. De elég gyorsan rájössz, hogy apró pókok mozognak a bőröd alatt. Vagy is ezt látod, igazából semmi nincs rajtad, ez csak a tükör műve.

Renji:
Nyugalom a kutyuskák nem esznek meg csak megkóstolnak. De ha jobban megnézed őket nem is átlagos kutyák, kissé vörös a szemük és a pofájukból bíborvörös vér csordogál. Ahogy közelednek hozzád, egyre erősebben hallod hogyan zihálnak és morognak rád. Viszont a hátuk mögött megpillantasz egy aprócska tárgyat. Egy kutyaszoborra hasonlít. Nem sok időd van gondolkozni, de ha jobban belegondolsz akkor rájössz, hogy ez a szobor ad a kutyáknak energiát, viszont bárhogy próbálod megközelíteni mindig az utadat állja egy fenevad.

Mina:
Sürgős segítségre szorulsz. Magadtól már nem sok mindent tudnál csinálni, így csak várhatod a végzeted vagy ha szerencséd van, akkor talán rádtalál valaki.

Zealot:
Végezd az eddigi munkád.

Mitsuko:
Neked a mérged és az elszántságod ad erőt, hogy ne tántorodj meg a dolgoktól, viszont az már neked is sok, hogy hirtelen bevillannak képek a társaidról akikkel ide jöttél. Átérzed a szenvedésüket és egyes sebek is megjelennek a te testeden is, ráadásul itt van még a személyre szabott "büntetésed" is amivel közben még meg kellene küzdened.

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Szer. Ápr. 22, 2009 9:00 pm

Ráérősen cammogtunk a nagyon-nagyon hosszú folyosókon. Kezdetben bámészkodtam és számolgattam hány ajtó előtt megyünk el, de a látkép sosem változott és Buksi lassú sétája kezdett teljesen elálmosítani. Hatalmas ásítások közepette fordultunk be egy újabb szörnyen hosszú folyosóra. Viszont valamiféle izére lettem figyelmes. Nem is tudtam mit hallok, csak azt, hogy sokkal jobban tetszett mint üldögélni. Azonnal be is sóztam. Ki akartam nyomozni, honnan jön a hang, ezért azzal a gyors bigyóval, amivel messzire tudsz kerülni és még csak nem is látják elhagytam Buksi hátát és rohangászni kezdtem az ajtók között.
Jó felé futhattam, mert erősödni kezdett a valamicsoda és hamarosan rájöttem embertől jön. Befékeztem ott, ahonnan a legerősebben hallottam. Alig tettem a sötét, kemény fára a fülemet valaki elkezdte bökdösni az oldalamat. Morcosan legyintgettem párat.
-Ne most Buksiiii!- nem hagyta ennyiben a dolgokat, mert az övemnél fogva kezdett el húzni. Persze nem akartam menni, ezért megkapaszkodtam. - Nem megyeeeeeek!- kiabáltam hisztizve.
Kis idő eltelte után eleresztett és morogva állt meg előttem. Egy barátságos vigyor után, úgy gondoltam megpróbálkozom szavakkal meggyőzni. Túl kíváncsi voltam ki van bent és azt tanította Tatsu-chan, hogy a bajba jutottakon segíteni kell! Ez a dolgunk vagy micsoda.
-Buksiiiii!-néztem rá hatalmas bociszemekkel. - Az a néni vagy bácsi bajban vaaaan! Szeretném kihozni onnan! Nem fog sokáig tartani! Senki se fogja megtudni, hogy megengedted! Majd tartom a számat! Egy szót se mondok el erről!- még nagyobb kérlelő szemek. Aztán bevetettem az érzelmi zsarolást is. Muszáj volt meggyőzőnek lennek, különben nem enyhül meg farkaska.
– És megígértem Tatsu chan-nak, hogy jó csuhás leszek! Ha elviszel nem tudom betartani…És, és ő mondta!- gondolkozás milyen szavakat is használt. - „Olyanok vagyunk mint a kislány, aki elrohan nyalókáért a boltba! Megveszi, de útközben találkozik egy másik gyerekkel, aki szomorú, mert neki nincsen, ezért odaadja a sajátját!” Tatsu chan is azt mondaná, menjek be! - vágtam büszke fejet, hogy vissza tudtam mondani. Utána azért gyorsan visszatértem a megnyerő nézésre.
Farkaska állt egy darabig. Teljesen olyan volt, mint egy plüssállatka(*.*). Szívem szerint meggyömöszöltem volna, de aztán közelebb lépett és tolt egyet rajtam az ajtó felé. Elsőre azt hittem játszadozik és vihorászni kezdtem. Később persze leesett, így engedte meg, hogy bemenjek.
-BUKSIIIIIIIIIII!-ugrottam egy hatalmasat, hogy át tudjam ölelni a nyakát. Kiéltem a magam a pihe-puha bundáján és visszahuppantam a földre.
–Köszönööööm!- mosolyogtam egy nagyot és nyújtózkodtam fel a kilincshez. Óvatosan lenyomtam és az ajtó lassan, nyikorogva elkezdett befelé kinyílni. Miután elég hely volt a fejemnek bekukucskáltam, de túl sötét volt, hogy bármit is lássak. A nyöszögést viszont továbbra is hallottam. Úgy tűnt egy néni hangja, akinek valamije nagyon fáj. -Merről jön, Buksi?-tettem a mutatóujjam a szám elé jelezve, hogy én erősen gondolkozom a megoldáson.

//Kiütéssel Mina nyert! Szegényt már nem bírtam nézni, ahogy szenvedT.T//

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Pént. Ápr. 24, 2009 7:28 am

Ahogy jobban szemügyre vettem a helységet, miután Yamazakura halvány fényt csalt bele, sajnos kiutat egyáltalán nem találtam. Azonban egyszer csak valami írást láttam a falon, amit eddig nem vettem észre. Közelebb mentem hogy el tudjam olvasni. Kicsit megijedtem mikor láttam hogy vérrel van írva, de amikor elolvastam kiderült hogy ez egy találós kérdés.
-Szerinted ez lehet a kulcs?- néztem reménykedve Yamazakurára, aki sajnos ugyanolyan tanácstalan volt mint én.
-Szóval 10 oroszlán...ha megeszi a húst hússá válik, de ha nem éhenhal.... -próbáltam értelmezni a dolgokat.
-Nemes állat az oroszlán...inkább éhenpusztul minthogy megegyék. -bólogatott elismerően a sárkány.
-Ugye tudod hogy ezzel nem segítesz... -néztem rá kicsit csúnyán.
-Jólvan jólvan...kezdjük az elejéről...logikusan...sok ilyen feladványt láttam, és mindnek az volt a lényege hogy próbáld ésszerűen végiggondolni a lehetőségeket. Akkor azt tudjuk, hogy ha egyedül van éhenpusztul, de ha ketten vannak akkor is így van, mert a gőgös oroszlán tudja hogy akkor őt a társa megenné utána... -kezdett bele az igazi segítségbe.
Most kezdtem rájönni, hogy milyen bölcs is ő valójában, hiszen ha jól tudom megvan több mint ezer éves is. Sokmindent átélhetett már. Ahogy ezen méláztam és közben a kérdés megoldásán törtem a fejem, azt éreztem hogy egyre nehezebben veszek levegőt. Először azt hittem hogy talán az izgalom miatt, de mikor láttam hogy Yamazakura is hasonlóan viselkedik megrémültem.
-Azt ne mondd hogy szerinted is egyre kevesebb a levegőnk..... -legyeztem magam kétségbeesetten
-Akkor bele kell húznunk, mert ha így áll a helyzet nem bírjuk sokáig...
-Tehát akkor folytassuk....ha hárman lennének, akkor míg ketten abban a paradox helyzetben lennének hogy a lehetőségeiket mérlegelik, a harmadik, kihasználva ezt, megenné a húst és így életben maradna. A másik két oroszlán pedig elpusztulna, mert egyikük sem nyúlna a húshoz.Mivel tízen vannak, ezért ilyen hármas eset nem állhatna fenn semmilyen körülmények között, így egy oroszlán sem maradna életben.
Jól gondolom, igaz? -
-Én is így hiszem... -fújtatott az egyre fogyó levegőben Yamazakura
-Akkor a válaszom az hogy senki sem marad életben! -kiabáltam szédelegve, és reménykedtem hogy ez a megoldás, mert ha mégsem akkor néhány másodpercen belül mindketten megfulladunk. Egyre homályosodó tekintettel, és támolyogva figyeltem a falon az írást, hátha történik valami változás.

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Hétf. Ápr. 27, 2009 5:00 am

Amíg ő kiélte a szadizmusát egy félelmetes nevetésben, addig akadt pár percem, hogy rendezzem a fejemet. Annyira féltem, időm sem volt valamiféle menekülésen törni az agyamat. Már pedig innen csak saját erőmből tudok kijutni. Senki sem fogja betörni az ajtót és szuperhős módjára kivinni. Egyedül kell találnom egy ajtót, ablakot, szellőzőt, bármit. Meg kell mentenem manókát. Az nem számít, hogy velem mi lesz, csak neki ne legyen baja. "Ezt kell tennem! Kötelességem őt védeni!" mondogattam magamban, hátha segít valamit. Szükségem volt egy kis bátorságra és reméltem, ha a pici érdekeit tartom szem előtt sikerülni fog.
Körbe-körbe kezdtem nézegetni. Villámgyorsan járattam a szemeimet, nehogy lebukjam mielőtt találnék valamit. Még mindig pokoli sötét uralkodott, így csak árnyakat láttam, vagyis leginkább semmit. Viszont tőlem jobbra volt egy kis doboz a tetejénél kiállt egy elég hosszú és vékony fémszál, amivel talán kinyithatom a bilincseket. Igaz, nem láttam tisztán mi lenne és a távolságot is csak saccolni tudtam, de ez érdekelt a legkevésbé. Ha kitartóan nyújtózkodom közelebb tudom rántani magamhoz.
-A báránykám meg mit néz?-hajolt teljesen az arcomba.-Nem is fáj?-vágott ártatlan arcot, miközben lassan lepillantott a hasamra. Haboztam. Fogalmam sem volt mit művelt már megint, mert semmit sem éreztem. Nem értettem miért. Magam elé meredve próbáltam megfejteni, aztán szép csendesen hullani kezdtek a könnyeim.
-Ugyan...ugyan...Legalább nem tartott kilenc hónapig! Inkább legyél hálás! Hallod?!- landolt a tenyere az arcomon és csattant egy hatalmasat.-Figyelj arra, amit mondok, szuka!- mélyesztette a körmét a bőrömbe és húzta végig az egyik könnycsepp mentén.-Felesleges siratnod a rusnya kölyködet! Nem sokára úgyis találkoztok odaát! Hüm?-állt meg hirtelen. Feszülten kezdett nézelődni a sötétben és arrébb is lépett. Háttal volt. Kaptam egy esélyt, hogy kijuthassak. "Meg kell mozdulnod! Gyerünk! Tedd meg! Meg fogsz halni,ha most nem lépsz!" emeltem meg magam nehézkesen. A kislányt folyton szemmel tartva próbáltam a dobozt elérni a lábammal. Messze volt. Szörnyen távolinak tűnt és nem koncentráltam eléggé. Egyre jobban fogyott az időm, én pedig egyre jobban pánikba esve akartam elérni a "kulcsomat".
Nagy nehezen be tudtam akasztani a lábfejem és a lehető leglassabban húzni kezdtem magamhoz. Szívem szerint elintéztem volna egy erőteljes mozdulattal, de az túl nagy zajjal járt volna és még a bilincseket is ki kellett nyitnom. Egy örökké tartó perc eltelte után már mellettem landolt a postaládára emlékeztető tárgy. Feljebb lökdöstem, hogy a kezemmel sikerüljön megfognom a fémet. Miután sikerült jöhetett a nehezebb rész, kinyitni a zárat. Sajnos nem maradt elég időt, így csak az egyiket szabadítottam ki, amikor a kislány dörmögve elkezdett visszafelé pillantgatni. Próbáltam úgy tenni mintha semmit se csinálnék, miközben a másik csuklómat próbáltam kibújtatni a bilincsből. Szörnyen fájt, de ha itt maradék ez el fog törpülni a kapott kínzások mellett.
-Mivel foglalatoskodsz?-sandított felém. Szerencsémre még mindig lefoglalta a figyelme nagy részét valami, így nem vette észre miben mesterkedem.
Egy halk csörrenést követően a földön landolt a második bilincsem is. Felguggoltam, még mindig hátul tartva a kezeimet és elszámoltam magamban ötig. Amikor elértem az utolsó számot futni kezdtem, de nem tudtam hová, hiszen az orromig se láttam el.
Alig bírtam mozogni, túl lassú voltam. Szédültem és minden homályos volt. A lábaim alig akartak haladni. Nehezek voltak és kemények, akár egy bot.Mégis küzdöttem, hogy eljussak legalább a szemközti falig. Onnan kiindulva pedig kitapogassak egy kilincset. Sőt arra is felkészültem, hogy puszta kézzel öljem meg a kislányt,ha utánam jön. Megfojtom ha kell vagy leszúrom a saját késével. Nem érdekelt. Teljesen megbolondultam...

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Szomb. Május 02, 2009 4:45 am

Roku a kezdeti nehézségek után is ugyan úgy nem tudta, hogy mit csináljon, hiszen az egyik csuklója szépen megsérült és sírno, ordítani, bömbölni tudott volna a fájdalomtól, de nem tette hiszen akkor nem csak megkínozzák, de még ki is röhögik a fogvatartói. Próbált keresni a szíjjazáson egy gyenge pontot, ahol kitodja húzni vagy a kezeit vagy a lábait, de látszólag úgy tűnt nagyon masszív szerekezet. Igaz, hogy majd megeszi a penész, a rozsda és egyéb "betegségek", de akkor is olyan erősen oda volt kötözve az asztalhoz, hogy csoda a vérkeringése nincs elszorítva.
-Mi volt ez a reccsenés? Csak nem kiugrott a csuklója a helyéről? Na majd mindjárt segítünk rajta...
Lépett közelebb az egyik orvos Roku sérült kezéhez és húzott ki a köpenye alól egy bárdot.
-Te szent kutyaszar... ha hozzámnyúlsz azzal a marhadaraboló kézibütykölővel nagyon megbánod.
-Jajj ugyan... nem fog fájni.
-NEM??? Már hogy a picsába ne fájna, hát most készülsz levágni a kezemet??? Mi az hogy nem fog fájni... gondold már meg mit beszélsz.
-Ne avatkozzon az orvosok dolgába hiszen nem ért hozzá.
Szólalt meg a másik orvos aki készült beadni valami injekciót Rokunak.
-Hát rögtön leszedem a szádat és a szemedre teszem, hogy lássad mit beszélsz... menjetek már virágot szedni inkább... vagy kergessetek vemhes csivavákat a mezőn...
Kezdett bele ismét a mocorgásba, hogy véget vessen ennek a helyzetnek.
-Nyugalom.
-Már hogy a fenébe lennék nyugodt? Egy zabszem se férne a seggembe... takarodj innen azzal a szeméttel... add be magadnak te idegbeteg vadbarom.
Ám Roku próbálkozásai semmire sem voltak jók, vagy is egy dologra jók voltak, hogy felgyorsítsa az eseményeket. A bárdos /András XDXD/ doki felemelte a kezét és összeszedte minden energiáját, hogy egy csapással megfossza Rokut a kezétől, a másik orvos pedig egyre közelebb emelte az injekciós tűt. Az asztalon fetrengő személy már kezdett olyannyira pánikba esni, hogy szinte felborította az asztalt, aztán mikor elindult felé a nagy bárd, akkor megfeszítette a végtagjait, ám ezt követően egy kicsit megnyílt a föld a teremben és enyhe földrengés is keletkezett. Hát igen Rokunak csak most jutott el az agyáig, hogy ő most Bankai módban van, így lényegében bármit megtehetett volna már eddig is a földdel. Az orvosok felestek az egyik szíj pedig elszakadt. Hatalmas sóhajtás után megpróbálta kiszabadítani magát, de még mindig versenyt futott az idővel, már éppen kiszedte volna az egyik kezét, mikor az egyik doki felállt és hadonászni kezdett a bárddal.
-Óh örögem... nem szeretnél inkább hangyát festeni? csinálj belőlük focicsapatot... legyenek mondjuk... libafoszöldek...
Szabadította ki a másik kezét is ami sérült volt, aztán gyorsan felszabadította a lábait is. Egy hirtelen mozdulattal leugrott az asztalról és a zanpakutojához sietett. Viszont ekkor esett le neki, hogy a patkányok kezdik megrohamozni.
-Ejjjjj... takarodjatok már... nem igaz, hogy ilyen keresett vagyok a gyilkosok körében...
Miután megkaparintotta a kardot egyszerűen csak beleszúrta a földbe, ekkor szinte minden mozgó lény alatt megnyílt a föld, miután eltűntek a mélységben visszazáródott a föld.
-Nah köszönöm a vendéglátást, de nincs több időm.
Fogta meg az egyik kezébe a zanpakutot és indult el az ajtóhoz, hogy végre kimehessen innen. A folyosón bámészkodott pár pillanatot, majd elindult az egyik irányba szerencsét próbálni.

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Szomb. Május 02, 2009 5:34 am

Már eléggé kezdi elveszteni magában a fonalat, de egyenlőre még csak ott tart, hogy meg sem tud mozdulni. Azok a gondolatok járnak a fejében, hogy elvesztette a feleségét és Manócskát is. Nem egészen tudta még felfogni magában, hogy nincsenek többé, pedig már úgy gondolta, hogy helyrerázódott az élete és minden rendben lesz ezentúl. Erre jön egy hülye meghívó ami mindent elront az életében. Hisagi csak akkor kap észhez, mikor megpróbálja megmozdítani a kezét ami totálkáros lett az előző falkiűtés következtében. Az ismerős hang a háta mögül meg csak egyre nyomja a szöveget, hogy mindent elrontott, mert csak magára gondol, nem érdekli őt a családja csak a karrierje. Viszont kezdett benne egyre jobban felgyülemleni a harag és a bánat ezért hirtelen felpattant megfordult és egy egészséges pofont adott a mögötte álló személynek, aki szépségesen a falhoz vágódott. Hisagi csak akkor vette észre, hogy a "feleségét" ütötte meg. Gyors léptekkel odasietett hozzá és megpróbálta felsegíteni.
-Mit tettél?
Kérdezte a lány tőle suttogva, majd elvette a hasától a kezét amin egy jó nagy lyuk tátongott. Hisagi ijedten kezdett el hátrálni, aztán behunyta a szemét.
-Nem valóság... nem valóság... csak játszadoznak velem... ő nem Hana... neki nincs semmi baja.
Próbálta magát győzködni, de ekkor valaki megsimította az arcát, kinyitotta a szemét és rápillantott az előtte állóra. Viszont nem az a látvány fogadta amire számított. Egy rusnya összeégett képű nő állt előtte.
-Mit akarsz tőlem?
-Nem ismersz föl?
Megcsóválta a fejét, hiszen még életében nem látta azt a nőt.
-Hogy lehetsz ilyen érzéketlen? Hiszen én vagyok az.
-Ne próbáld bemesélni nekem... úgy sem hiszem el.
Lökte el magától a nőt, majd hátrébb lépett. Az egyik kezébe vette a zanpakutoját, viszont mikor megpróbált támadni, valami furcsa motoszkálást érzett a sérült kezéről. Mikor odapillantott, majdnem összeesett a látványtól. A felszakadt bőrben és a húsban apró élősködők mászkáltak, Hisagi olyan gyorsan kezdte el rázni a kezét amyilen gyorsan csak tudta.
-Mi a fene?!
Mivel az élősködők nem akarództak leesni onnan inkább hagyta a fenébe, megpróbálta inkább megölni a fogvatartóját. Viszont volt egy probléma, akárhányszor megsebesítette a Hanára emlékeztető lányt, mindig meggyógyult. Egyre jobban kereste a megoldást magában, de eddig nem nagyon jött rá a titok nyitjára. Mikor mindketten megálltak egymás előtt csak akkor esett le neki igazán, hogy a nő minden áron azt akarja elhitetni vele, hogy ő az a személy akit Hisagi valójában szeret. Pár perces tervezgetés után kinyújtotta a kezeit a lány felé, majd hívogatni kezdte.
-Ne haragudj, hogy nem hittem neked... már tudom ki vagy.
Suttogta halkan, aztán mikor a nő elért hozzá magához ölelte, aztán a csendet apró csöpögés törte meg. A padlóra bíborvörös vércseppek potyogtak. Hisagi szemei csukva voltak a nő szemei viszont nyitva voltak.
-Viszont te csak egy illúzió vagy...
Engedte el a nőt aki a földre rogyott, majd megvívta a haláltusáját aztán meghalt. Hisagi ránézett a sérült kezére, de már egyáltalán nem mozgott benne semmi, sóhajtott egy nagyot, majd elindult az ajtó felé, viszont az zárva volt.
-Ezt nem hiszem el...
Csóválta meg a fejét, majd a csendet most egy nagy zuhanás törte meg, Hisagi szépen kirúgta az ajtót, majd kilépett a folyosóra. Már csak az járt az eszébe, hogy megtalálja a feleségét és segítsen neki. Hosszas sétálgatás után csörömpölésre lett figyelmes az egyik ajtó mögül, rögtön odafordult és habozás nélkül benyitott a szobába...

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Pént. Május 08, 2009 3:45 am

*Lassanként sikerül visszanyernie önuralmát, de még nem lát rendesen a sok könnytől, ami elfátyolozza szemeit... Kezd beletörődni abba, hogy örökre elásta magát társai előtt, akik valószínűleg soha többé nem akarják majd látni... Vagyis inkább, a jelenlegi állást figyelembe véve, ha akarnának, sem tudnának többet találkozni vele a jövőben...
Shun pedig már nem foglalkozik ezzel. Teljesen magatehetetlenül figyeli az eseményeket, és igazság szerint az sem érdekli már, hogy nemsokára őt is megtámadják valószínűleg a lidércek...
Ekkor azonban történik valami különös. Egy pillanatra mintha egy másik hely villanna be... Sötét van ugyan, de azt ki tudja venni, hogy egy szobában van teljesen egyedül, megláncolva. Szóval ezek szerint az, amit az előbb látott, csak egy rossz álom! Nem mintha a sötét szoba túlságosan biztató lenne, de azért mégis valamivel jobb így a helyzet. A következő pillanatokban pedig eszébe jut ez az egész halloweenes dolog, hogy hogyan is került ide és hogy egyáltalán hol van... Hála az égnek...!
Egy pillanat alatt visszatér belé a remény és az életkedv, a küzdeni akarás érzése. Nem fogja hagyni, hogy az a rohadék hollow csak úgy szórakozzon vele!*
~ Na végre...~
~ Épp ideje volt már, hogy magadhoz térj... ~
*Hallja meg hirtelen Herufuaia hangjait fejében, Shun előző magabiztossága pedig gyorsan átvált bosszúságba...*
~ Ti végig tudtátok, hogy ez az egész kamu?! ~
~ Sejtettük... ~
~ És mikor szóltatok volna róla? ~
~ Miért kellett volna szólnunk? Erre magadtól kellett rájönnöd... ~
~ Kötelez a zanpakutói titoktartás, vagy mi?! ~
*Vitázik gondolatban a cerberussal, aki hamar megunja Shun mogorvaságát, és ismét eltűnik, magára hagyva a lányt. Egyvalamibe viszont tud kapaszkodni: mégpedig abba, hogy ez az egész csak egy rossz álom, és előbb-utóbb vége lesz...*

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Vas. Május 10, 2009 2:28 am

// *heves idegrángás* HISAGIIIIII! TE SZEMÉTLÁDA RÜHES KÖCSÖG! TOLD IDE A KÉPED CSINÁLOK RÁ MÉG PÁR MINTÁT, BASZD KI! TUDOD KI A JÓ ANYÁDNAK SZÓLOGASS BE! ASSZED TE SZEBB LÁTVÁNY VAGY?! KUSSOLJÁ EL ÉS PATTANJ LE RÓLAM! TUDTOMMAL NEM VAGY BUZI, HOGY ENGEM CSESZEGESS!!! - mert ronda húzás volt a mesélésedT.T//

A saját ku*va gondolataimat se hallottam a fal nyikorgásától, meg a kerékpumpálásra emlékeztető rohadt sziszegéstől. Pluszban a tetves támasztékom, ahogy moccant mindig baszottul hátba vágott. Egy darabig százas, hogy nem lesz szükséges pápaszemes, kancsal csontkovácsra!Ha meg még nem lett volna elég, hogy be voltam rosálva, de a hangeffektek még idegeltek is. Jól jött volna valami lángszóró, amivel legalább az undorító dögöket ki tudtam volna iktatni. Vagy legalább kiélhettem volna az idegbajomat.
-A faszomat már! De utalom ezt a kísértet kastélyos szellemesdit!- lettem a maximum szintemen pipa. Sosem voltam türelmes idióta, de ha megpróbáltak sarokba szorítani ritka gyorsan előtört belőlem az állat.
-KI VAN ILYEN GECIRE VICCES KEDVÉBEN, HE?! ENNYIRE BESZARI KIS PÖCS VAGY?! NEM MERSZ SZEMTŐL SZEMBEN KIKÉSZÍTENI MINKET? TOLD IDE A RUSNYA KÉPED ILYEN KÖCSÖG RÉMISZTGETŐSDI HELYETT! - ordítoztam kikelve magamból.
Azért fél szemmel a tekergőző virslikre is figyeltem. Nem hiányzott egy kis tanyasi viperaméreg vagy hasonló ajándék. Attól meg egyenesen frászt kaptam, hogy egyre szűkebb lett a terep. Kurvára klausztrofóbiás voltam és már ettől az apró változástól kezdtem bepánikolni. Alig kaptam levegőt, na de a hatalmas bécsi kapu pofámról azért ennyitől még nem felejtkeztem el.
Kínomban néhányszor belerúgtam a falba és morogtam össze-vissza. A lehető legrosszabbkor akarództam megint megvadulni. Akkor meg nincs az az isten, aki lefékez. Addig elmebetegeskedtem, hogy az egyik villás nyelvű haverom felkúszott a lábamra.
-Bassza meg!- figyeltem az idióta állatját és törtem a fejem, milyen módon szabaduljak meg a pótlábamtól. Végül a legdebilebb módszer mellett maradtam. Szépen leráztam a kullancsát, ami ettől sértődötten kúszott hátrébb.-Mi az anyám?! Ennyitől berosált?-kezdtem el egyre közelebb dobolni feléjük a lábammal. A sok marhája meg fújtatva hátrált. Kezdtem belejönni, na de ekkor jöttek elő a helyi keményfiúk. Hát akkora állatok voltak, hogy nasi voltam mindegyiknek vacsi után.
-Hol az eldugott sátán seggében teremnek ekkora dögök?!-tipegtem óvatosan hátrébb és vágott hátba az egyik fal.-Nah...ez a szutyok is jókor szűkült ennyit! ku*va élet!-téptem a hajamat, miközben egyre kisebb helyre voltam összezárva a sok csörgőkígyóval. Ezután meg újabb frászt kaptam, de a fejemben megszólaló álmos disznótól. A ritka kedves vámpírom is jó időpontot választott, hogy vakerálni kezdjen nekem.
~Mi lenne,ha lenyugodnál őrjöngés helyett?~
"Csoda?!"
~Hmm...micsoda reális meglátás részedről!~
"Oh, hogy toszna szájba az az anakonda!"
~Ne drámázz!~
"Bla...bla...blaaaaaa"
~Igazán kedves, hogy van időd gúnyolódni! Esetleg az már megfordult az agyadban, hogy ott vagyok a hátadon?~
"Nem, nagyokos!"
~Akkor most tájékoztatlak erről a fontos információról!~
"Egy támadással robbanjak ki innen?"
~Nem hinném, hogy páncélszekrénybe lennél zárva...~
"Ha...ha...ha!"
Kotortam elő fintorogva a zanpakutou-mat és próbálkoztam meg a shikai forma lehívásával, de útközben még el kellett intéznem pár piócát, úgyhogy nem ment valami gyorsan a folyamat.

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Szer. Május 13, 2009 4:52 am

~Áú, ez nagyon fájt! -ébredtem fel. Még mindig a földön feküdtem, és eszembe jutott, mi történt velem. Riadtan pillantottam körbe, de a pókok nem voltak sehol. Mintha a föld nyelte volna el őket. Felültem, hogy megbizonyosodjak arról, tényleg egyedül vagyok. Nagyot sóhajtottam, mikor végre elhittem, eltűntek a szőrös dögök. Lábra álltam, megkerestem Ryuut, ami elég nehezen ment tekintve azt, hogy szinte semmi fény nem volt most a szobában. Máris jobban éreztem magam, mikor a kezembe fogtam, de még mindig féltem. Valami nagyon nem volt rendjén.
~Csak így eltűntek? De hova? És egyáltalán, miért jöttek elő, ha semmit nem akartak tőlem? -borzongtam meg, hiszen elmélkedésem közben világosabb lett.
~Mit akarhatnak még tőlem? Igazán elengedhetnének.. -forogtam egyet, hogy merre lehet a kijárat.
Megláttam, és vettem egy nagy levegőt.
~Végre, remélem minden gond nélkül kijutok! -kezdtem megnyugodni, és az ajtó felé mentem. Amíg lépkedtem, a pulzusom az egekbe szökött, a homlokom verejtékezni kezdett.- Már csak néhány méter! -nyugtatgattam magam, de az ajtó hirtelen forogni kezdett a közepétől a széléig, majd a helyét egy tükör váltotta fel.
Csak álltam, és néztem felé. Túl távol álltam, hogy bármit is kivegyek a tükörképből, de nem akartam közelebb menni. Mégis megtettem: túlságosan ki akartam szabadulni innen!
A félelem nem csak az én arcomon, hanem a tükörképemén is rajta volt. Hátrálni kezdtem, mikor megláttam, a tükörbeli énem bőre mozog. Valami van alatta...
~Nem, nem, az nem lehet! -néztem le a karomra, de semmit nem láttam. Visszapillantottam a tükörre, ahol most az arcom bőre mozgott.
-Neeeeeeeeeeeee -sikítottam, és arcomat tapogattam kétségbeesetten.
Ismét a tükörre néztem, amiben most ismét mást láttam: a képem nem félt, röhögött rajtam. Szemei vörösek voltak, fogai hegyesek, és kezei csontosak. Még mindig rám hasonlított, de már egy teljesen eltorzult kép volt. Ismét hátrálni kezdtem, de közben nem vettem le róla a szemem. Kezét fenyegetően nyújtotta felém, majd kilépett a tükörből, egyenesen utánam.

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Vas. Május 31, 2009 1:47 am

Nem engedhettem meg magamnak, hogy a földre vetődve hisztériázzak kisbaba módjára! Halálisten vagyok ráadásul rohadt kapitány! A büszkeségem nem engedheti, hogy térdre rogyjak és remegjek mint egy tál kocsonya. Erősebbnek kell lennem, mint a félelmem! Különben is, ha most eljátszanék egy pánikrohamot,csak még több okot adnék arra, hogy kinézzenek a tömegből. Hallgathatnám életem végéig, hogy a nagy Abarai Renji befosott pár törpe snaucertől! A hadnagyom károgásánál pedig semmi sem rosszabb! Csinálhatnám évtizedeken keresztül a papírmunkát büntetésből és biztos nem felejtkezne el megjegyzést tenni a felsülésemre sem. Meg kell tartanom azt a tisztelet, amit eddig kiharcoltam magamnak. A picsába is! Kinyírom ezeket a szemétládákat! Aztán lefejezem azt a tetűt is, aki ennek a pocsék viccnek a kieszelője!
-Még mit nem! Nem fogtok ki rajtam!- dünnyögtem az orrom alatt vészt jósló tekintettel. Nyúltam is azonnal az oldalamhoz és kanalaztam elő Zabimaru-t. Ezekkel a veszett dögökkel úgy hittem, pillanatok alatt elbánok. Bele se gondoltam, hogy a bestia fogai beletörhetnek ebbe a feladatba. Az nem létezhet! Szívósabbak vagyunk annál, hogy pár nyálátcsorgató rondaság könnyedén elintézzen minket.
-Hoero, Zabimaru!-hívtam elő a szépségemet és mutattam be az ocsmány vicsorgó gépeknek. Épp szabadon akartam engedni a vacsi szerzéshez, amikor hopplá valami feltűnt nekem. "Mi a franc?!" Meredtem a kutyukákra, akiknek nem ám hétköznapi ábrázatuk volt. A szemeik vörösek voltak és a pofájukból csöpögő nyál sem hétköznapi színekben pompázott. Érdeklődve és mérgesen néztem körbe a teremben, mert sejtettem nem a húsvéti nyuszi hozta nekik ajándékba ezt a képességet. Velem pont szemben egy rusnya szobor feszített. Nem tudtam pontosan mit is kéne vele kezdenem, de ha széttöröm valamit csak elérek vele. Neki is láttam utat törni magamnak Zabimaru-val, viszont a veszett bábuk nem akartak fogyni.
-Fene...nagyon tetszhettem nektek, mert tapadtok rám szünet nélkül...-vigyorogtam elégedetten, legalábbis próbáltam magabiztos maradni, miközben azon törtem a fejem, hogyan lehetne kiiktatni a szobrot.

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Szomb. Jún. 20, 2009 7:21 am

Végső elkeseredettségembe rántottam még párat a karjaimon, ekkor vált világossá, hogy hol is vagyok és mi is történt velem. Láncok csörgése törte meg a fülsüketítő csendet én pedig észhez tértem az „álmomból”. Az eddigi történések nem voltak igaziak a sérüléseim még is valódiak voltak és ott éktelenkedtek a testemen. Felemeltem a fejem és valami fényforrás után kezdtem kutakodni, de semmit sem láttam. Az egész szoba merő sötétség volt, még az orromat sem láttam. Elkezdtem rángatni a láncokat, hátha maradt bennem annyi erő, hogy egy kicsit meglazuljanak az erőfeszítéseim miatt. De nem sikerült, hiába rángattam őket, nem lazultak semerre, talán még jobban is szorítottak mint ezelőtt, vagy már csak én képzeltem be az egészet. Zajokat kezdtem hallani, kivételesen most nem én zajongtam. Valahonnan máshonnan jött, de már kezdtek fáradni a szemeim és a testem is. Nem bírtam tovább, elengedtem magamat, pont akkor mikor egy nagy kattanás és nyikorgás kíséretében vakító fény zavarta meg a szemeimet. Pár pillanatig nem láttam semmit, csak két elmosódott alakot. Bár egyik sem hasonlított felnőtt emberhez. Az egyik inkább volt egy kis töpörödött személy a másik pedig egy kutya vagy farkas lehetett.
-Szia néni! Jött a felmentő sereg!
Hallottam egy aranyos kislány hangot, viszont amit ezután csinált az nem volt valami aranyos. Felmászott a térdeimen szépségesen beletérdelt a hasamba és felmászott a nyakamba.
-Lassúk csak Bundus, hogy szabadíthatnánk ki ezt a bajba jutott nénit!
-Bundus?! Néni?! Ki vagy te?
Szólaltam meg végre én is a fájdalom után, majd felemeltem a fejemet, ám ekkor egy hatalmas farkaspofát láttam magamelőtt. Kicsit összerezzentem, hiszen nem volt valami szokványos farkas mérete.
-Amaya vagyok! A 12. osztag hadnagya, és Tatsu-chan a kapitányom! Bundus pedig Tatsu-chan farkaskája.
Kaptam részletes információt, viszont valahogy nem akaródzott elhinni.
-Hadnagy vagy?
-Igen-igen!
Kezdett el ugrálni a nyakamban, aztán lemászott.
-Azt hiszem Bundus, ezt rádbízom. Te biztosan jobb szuperhős vagy mint én.
Tette hátra a kezeit a kislány és kezdett el ringatózni, ekkor a farkas kinyitotta a száját és a kezem felé közelített. Hát mit ne mondjak, hirtelen lepörgött előttem az egész életem és egy kis sokk is kerülgetett, de aztán csak annyi történt, hogy lekattant a kezemről a lánc, aztán a másik is. Kicsit erőtlenül borultam a farkas nyakába, viszont felmászni már nem mászhattam rá, hiszen a kislány trónolt a hatalmas állat hátán.
-Mehetünk néni?
-Mina.
-Csapzott néni.
Kaptam egy becenevet, aztán elindultunk a kijárat felé. Valamit énekelgetni kezdett a vidámság a magaslatban, de nem nagyon értettem a szövegét, talán azért mert saját költeményű volt a dalocska.

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Szer. Júl. 08, 2009 8:39 am

Dolgom végeztével nem volt más feladatom csak az, hogy járjam az épületet hogy ha valaki kiszabadulna a rabságából, akkor én segítsek neki visszatámolyogni. Személy szerint nagyon élveztem a kétségbeesett sikolyokat és az erősködést a kiút keresése közben. Csak egy probléma adódott, hogy eszembe jutott az a nap amikor velem is ezt csinálták. Már-már ott tartottam, hogy hagyom a fenébe ezt az egészet és eltűnök mint szürke szamár a ködben, de mi lenne úgy a híremmel? Nem rám vall, hogy csak úgy elengedek pár áldozatot egy ilyen tökéletes csapdából. Gyorsan megráztam a fejemet, hogy kirepüljön belőle ez az ötlet és folytattam az őrjáratomat. Valami hatalmas csattanást hallottam az egyik szobából, valahogy nem arra következtettem, hogy túlélte a helyzetet az egyik nagymenő így egy gonosz mosoly meg is jelent az arcomon, ami gyorsan le is fagyott, mert ha jól érzem akkor nem is egy shinigami engedte már szabadjára a hatalmas és förtelmes erejét, amit én nagyívben leszartam. A célomat már elértem, hiszen mindegyik retteg és nem találja a sajt félelméből a kiutat én pedig jót szórakozom ezen az eseményen. De , hogy még jobban szórakozzak valakit kikell választanom a sok egyén közül, hogy kit öljek meg. Voltak itt egy jópáran akiket kicsináltam volna saját ízlésem szerint, csak az a nagy gond, hogy nem ölhetem meg mindet. Nem vagyok én még olyan állapotban, hogy ilyenekhez folyamodjak. Valami miatt nem kellett sokat mennem egy nagy lélekenergia jelent meg előttem és egyre jobban közeledett. Szó mi szó kicsit kíváncsi voltam, hogy kinek sikerült kijutnia ilyen gyorsan így én is elindultam nagyléptekben felé, hogy mielőbb megtudjam. Alig telt el pár perc az egyik kapitánnyal találtam szembe magam. A nevét nem tudtam, és nem is érdekelt. Nő volt, hosszú fekete hajjal és egy kicsit sokkos állapotban, bár már kezdett helyrejönni. Elvigyorodtam és megálltam nem messze tőle.
-Látom sikerült kijutnod.
Szólaltam meg a nem szokványos morgós hangon, bár milyen hangja lehetne egy hollow-nak?! Épphogy befejeztem a mondatot a kiscsaj elég elborult arccal megindult felém én pedig vigyorogtam tovább.

/Akivel találkoztam az nem más, mint Hanae./

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Hétf. Júl. 13, 2009 4:54 am

A támadásomnak hála, néhány rusnya dög, már megdöglött, így már valamivel kevesebben voltak, de még így is képes lettem volna magam alá csinálni félelmemben. Bármi mást kibírtam volna a pókok helyett, de ennek az idióta háznak pókokat kellett kitalálnia. A pánikom azonban egyre inkább alábbhagyott, hiszen egyre kevesebb volt a rusnya izékből, azonban váratlanul képek kezdtek megjelenni előttem. Egymás után jelennek meg előttem, mint valami film. Egy ideig csak képeket látok, azonban később már átérzem a fájdalmakat is, hiszen a bevillanó pillanatképeken a velem érkezők szerepelnek.
- Mi a franc ez?
Nyöszörögtem, miközben próbáltam feltápászkodni, hiszen a hirtelen és váratlanul jövő fájdalmak miatt összerogytam. Megpróbáltam ráirányítani a támadást a még megmaradt pókokra, akik remélhetőleg már tényleg kezdenek fogyni, és egyszer el is fogynak.
Hirtelen Roku jelent meg előttem, és az ő ellenfelei, majd csuklómba fájdalom hasított. Sejtettem, hogy Rokunak kiugrott a csuklója.
Az egymás után bevillanó képek némelyike elég félelmetes volt. Hol nem láttam semmi, hol láttam, de bár ne láttam volna. Hirtelen egy könnycsepp gördült le az arcomon. Sehogy se voltam képes csak állni, és hagyni a többieket, hogy végül végezzenek velük, de semmit se tudtam volna tenni, hiszen mint ők is, én is csapdában voltam.
- Össze kell szednem magam, és ki kell jutnom innen.
Mondtam, majd a zanpakutom visszaállt eredeti formájába, viszont azonnal elkezdett aranysárgán világítani. Ez volt a kardom második támadása.
- Valahogy ki kell jutnom ebből a börtönből.
Mondtam, és már suhintottam is a maradék pók felé, amiket vagy eltaláltam, vagy nem. Remélhetőleg ezzel a támadással sikerül egy kiutat is robbantanom magamnak, és ha ez összejön, akkor talán segíthetek kijutni a többieknek is.

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Hétf. Okt. 26, 2009 12:00 am

A mesélést kézhez ragadva, határoztam el némi admini seggbe rúgás kíséretében - nem,nem igazXD -, hogy nagyra becsült moderátor társam kiesése ellenére befejezem ezt a féltávon túljutott küldetést. Szóval remélem minden résztvevő felfigyel a postomra és nem kell hetven évet várni egy-egy hozzászólásra. Előre jelzem akkor átmegyek agresszorba és Zabimaru-val végzek frizkó igazítást!
Túlesve a bevezető rizsán, jöjjön a mesélés!

Minden szoba fogja kezd rájönni a trükkre, sőt már többen ki is jutottak és próbáltok a csapdába esettek segítségére sietni. Azonban nem szabad arról a fegyvertényről megfelejtkezni, hogy Zealot figyeli a folyosókat, így szinte azonnal tisztában van azzal ki merre jár, sőt csapdákat is előkészíthet. Mindenesetre a shinigami-vaizard csoportnak az lenne a legelőnyösebb, ha párokba rendeződve igyekezne szembeszállni a kastélyban leselkedő veszélyekkel.

Amaya - Yatahori - Mina
A kiadott parancsnak megfelelően, Yatahori habozás nélkül indul tovább gazdája irányába. Újra az előző csend áll be és Mina rohamosan zuhanó egészségügyi állapota miatt igyekeztek a lehető leghamarabb eljutni a tizenkettedik osztag kapitányához. Azonban a terv kezd befuccsolni, amikor Amaya megpillant egy elsuhanó árnyat. Természeténél fogva vonzza kíváncsiságát. Ha valahogy sikerül elkeverednie a párostól egy újabb hollow csapdába sétál.

Hanae - Roku
A találós kérdés és a levegő fogyta egyre fenyegetőbb veszélyt jelentett, azonban sikerült a nehezített körülmények ellenére is megoldani a feladványt. A hangos megoldás elkiáltása után hirtelen elkezdtek szétfolyni a betűk, hogy újabb szót formáljanak. A végeredmény egyetlen szó volt. ~Élet~
A levegő mennyisége nem csökkent tovább, de nem is növekedett. Abban a pillanatban maradt minden, amikor kimondtad a megfejtést. Egyetlen pozitívum ebben a helyzetben, hogy az ajtó zára kattogás kíséretében fordult el. Végül maga a nehéz fa is megmoccan, kisebb fényt engedve a helységbe. Rajtad áll el bírsz e a jutni a folyosóra.
Jobb ha megfontolt próbálsz maradni! Lehet csapda vár rád vagy az egész kép csupán egy illúzió! Hogy még zavarosabb legyen minden, valaki árnyékát meg is látod az ajtóban. Ki lehet az? Barát vagy ellenség?

Hana
A szabadulás után eljutsz valameddig, hiszen a korom sötétben nullára esik vissza tájékozódási képességed. Ahogy próbálsz tapogatózva ajtót keresni, valami nyálkás dologba ütközöl. Természetes reakció, hogy sikítasz. Erre remélhetőleg valaki felfigyel a kiszabadultak közül, mivel rövidesen hatalmas pácban leszel. A nyálkás valami, ugyanis egy gubó. Ebből pedig perceken belül ki fog kelni egy szörnyeteg. Jobban tennéd,ha nem várnád meg. Két ellenféllel tartózkodnál egy helységben, amit túlélni ebben a vaksötétben reménytelen próbálkozásnak bizonyulhat. Ráadásul zanpakuto-id nélkül túlságosan sebezhető vagy. Végső fenyegetésként pedig a labilis idegi állapotod lebegi körbe a szobát. Ha ez így megy tovább képtelen leszel megkülönböztetni ellenfelet és barátot. Sürgősen találj kiutat!

Shun
Rádöbbenve a cselre kezded visszanyerni önuralmadat. Már csak azt kell kitalálnod hogyan szüntesd meg az illúziót. Kell lennie valami tárgynak vagy személynek, aki ezt előidézi. Azonban, milyen módszerrel kéne megtalálni? Ahogy próbálod megtalálni a kérdésre a válaszod, hirtelen feltűnik valami. Egyik 'társad' vállán mintha valami ücsörögne. Jobban szemügyre véve, pedig látnod kell, hogy egy holló az. Halványan világítanak a szemei, mintha azzal irányítaná, figyelné vagy idézné elő a történeteket.
Kisebb ügyeskedéssel le is leplezheted az illúziót gerjesztő hollow-t, aki a háttérben lapul meg. A holló tulajdonképpen egy báb, mellyel szemléli a reakcióidat, így elfedve az igazi gonosztevő személyét. Innen miként lépsz tovább a sakktáblán? Hogyan játszod ki a király figyelő tekintetét?

Masaki
Kardlelkednek hála kezd visszatérni elviselhetetlen modorod és már a kígyók sincsenek rád akkora hatással. A shikai-od segítségével könnyű szerrel intézed el a tekergő hadtestet és ütsz lyukat a falon. Innentől fogva viszont jön a nehezebb rész. Át kell jutnod a sziszegő padlón és a dolgodat nehezítve egy király kobra állja el a kijáratod. Nincs mese! Le kell győznöd a páncélszerű pikkelyekkel felszerelt lényt és a félelmed is.
Túljutva rémálmodon lyukadsz ki a folyosóra. Már csak az a kérdés időben észlel e téged a néhány ajtóval távolabb bebörtönzött Mitsuko...

Kuro - Hisagi
A tükörképed kegyelem nélkül indul meg feléd, miközben bőre alatt egyre több pók mozog. Engedsz a félelmednek vagy legyőzöd? Bármelyiket is választod, komoly árral fizethetsz érte. Rá kell jönnöd a közeledő lény nem önmagad eltorzult képe, hanem egy shinigami, aki segíteni szeretne. A hangja nem ér el hozzád, pedig egyre erélyesebben próbál szót érteni veled. Ha a rossz utat választod és rátámadsz, előbb-utóbb valamelyikőtök meg fog sérülni. Ha pedig valamilyen módon meghallod őt, egy zsákszerű lény szorítása alatt találod az arcod. A lény piócaként rád akaszkodva vetített rémképeket eléd, így a tükörképed megjelenésétől fogva már minden az ő műve. Ki kell használnod az átmeneti időt, amikor önmagadnál vagy. Addig kell leszednetek a lényt, amíg még tudatodnál vagy.

Renji
Bárhogy is próbálkozol sosem tudsz kellő közelségbe férkőzni. Túl sok veszett kutya állja az utadat, hogy végre összetörhesd a szobrot. Cselre lenne szükséged. Talán valamelyik kidou a hasznodra válhat. Azonban olyat kéne bevetned, ami gyorsabb az elé vetődő fenevadaknál.
Ha viszont összetöröd a bálvány tárgyat az állatok összezavarodnak. Nincs, ami parancsokkal látná el őket, így még veszélyesebbé válnak. Ez az a pont, amikor könnyedén a javadra fordíthatod az eseményeket, hiszen képesek saját fajtájukra is rárontani.

Mitsuko
A második támadásod sikerrel pusztítja el a megmaradt pókokat és kisebb rést is üt a falon. Fellélegezni így sem tudsz. El kéne jutnod a kijáratot jelentő lyukig, miközben tovább kínoznak a levetített képek. Még néhány perc és bele is halhatsz, hiszen nem kevés sebet gyűjtöttek össze kísérőid. Végül előre haladva egyre furábban kezded érezni magad. Valami nincs rendben. Kellemetlen íz járja át a szád és a gyomrod is kezd kikészülni. Az okot kutatva hirtelen mozogni kezd valami a szádban. Természetes reakció,hogy rémülten köpöd ki. Egy tarantula pók. Több is lesz? Ha igen, akkor meg kéne szüntetned a belőled való kiugrálást. Ráadásul úgy, hogy vigyázz ne csípjenek meg.
Talán kaphatsz segítséget odakintről, már ha észleled a tőled nem messze lévő Masaki-t.

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Vas. Nov. 01, 2009 10:36 pm

Annyira megörültem, hogy egy ismerős nénit találtunk! Szokásos lendülettel üdvözöltem, mert reménykedtem vicces lehordásban, de valamicsodácska nem volt jó! A néni csak fura hangokat adott ki, nem beszélt. Hamar abba is hagytam. Ha nincs hangos beszéd, akkor semmi értelme ugrálnom. Inkább mosolyogva kivártam, amíg Buksi leszedi a láncokat, aztán felpattantam a nyakába. Azaz én helyem! Nem adom át senkinek! Ezt muszáj volt közölni a nénivel, aki pont úgy esett!
-Útra fel, Bunduuuus!- mutattam magam elé mosolyogva. -Messze van Tatsu-chan?- tettem fel ártatlanul a kérdésem. Igazából nem érdekelt. Nagyon élveztem, hogy utazhatok, főként a farkaska nyakában. Viszont eszembe jutott ez a kérdés és én mindig kimondom, amikére gondolok! A válaszka gyorsan érkezett egy morgós fejcsóválás kíséretében. Biztos azt jelentette nem!
-Annyira okos vaaaagy!- csillogtak a szemeim és pattogtam boldogan. Utána folgytatttam egy vidám dalocska dudorászását. Természetesen én találtam ki! Imádtam mindenféle szóról énekelni, ami hirtelen elhagyta a számat. Percekig lefoglalt ez a móka, de szörnyen lassan haladtunk. Átdobva lábaimat Bundus egyik oldalára hajoltam közel csapzott nénihez. Meg akartam kérni siessen picikét. Látva az arcocskáját megesett rajta a szívecském és megkértem farkaskát ácsizzon meg. A nálam hordott selyemkendőcskét és fodros köténykémet leszedve kötöztem keresztbe kasul a nénit. Csúnyácskán vörös volt! Biztos sok helyen vágta el az ujját! Miután egész pofás múmiácska kinézete lett, jót virultam és fellöktem a puha plüssöcske hátára. Én megfogtam farkaskas szőrikéjét, nehogy elveszítsem őket, aztán mentünk tovább.
-Kö...köszönöm!-
-Csak gyógyulj meg, csapzott néni!-vigyorogtam rendíthetetlenül, miközben előttünk egy vicces fekete paca húzott el. Érdeklődve hajoltam közelebb. Kezdtem kíváncsi lenni! Érdekelt micsodácska lehetett. Épp megindultam volna, amikor Bundus morgolódni kezdett. Rámosolyogva fékeztem be és simiztam meg a fülecskéjét. Gondoltam nem akarnak kimaradni a felfedezésből, de az árny iránya helyett a lépcső felé fordultunk. Morcosan toporzékoltam egyet. Utáltam lépcsőzni. Mindig sokáig tartott és elfáradtam tőle! Az előadásomat megint Bundus törte meg. Megfogta a fogacskáival a ruhámat is megemelt. Erre boldogan kezdtem viháncolni.
-Tehercipelősdiiii!-ficánkoltam és kapálóztam, miközben szép lassan haladtunk felfelé. Féltávnál valahonnan elkezdtem tudni kicsodácskák lesznek előttünk. Egy csomó ismerős néni és bácsi! Ők biztos meggyógyítják majd csapzott nénit! Fordultam is felé vigyorogva, de egyre hátrébb csúszott a puha ágyacskán. Nem akartam, hogy nagyot essen, ezért azzal a gyors valamivel előtte termettem és visszahúztam. Olyan volt mint a kötélhúzás! Nagyon tetszett! Az örömtáncom befejeztét a folyosó villódzó fényei törték meg.
-Nééézd! Úgy tűnik mintha eltűnne a kezem, aztán tök máshogy bukkanna fel!- játszadoztam a hirtelen el és feltűnő fénnyel, szorgalmasan mutogatva csapzott néninek. Aztán egyre jobban remegni kezdett alattunk a talaj. Bunduska nagyon kezdett sietni. Biztos közel lehettünk Tatsu-chan-hoz!

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Kedd Nov. 03, 2009 4:24 am

Ahogy hunyorogva bámultam a falat, az írás egyszer csak kezdett felszívódni róla. Nem tudom ezt mit jelenhet, ha egyáltalán tényleg hihetek annak amit látok, és nem csak a képzeletem játszik velem. Mindenesetre nem maradt több erőm. A földre rogyva lihegtem, amint Yamazakura eltűnt mellőlem. Elérkezett az a pillanat, ahol már nem tudtam materializálva tartani a bankai formáját, mert olyannyira arra koncentráltam, hogy jusson egy kevéske levegő a tüdőmbe. Néhány pillanatig nem történt semmi. Kezdtem azt hinni, hogy rossz volt a megfejtésem, és most mindennek vége. Átfutott az agyamon az egész életem, és azt hittem újra meg fogok halni, mint annak idején a repülőgépen. Nagyon féltem, mert tudtam, hogy most viszont már tényleg nincs második esély, olyan mint ami az emberi életem után megadatott. Nem akartam itthagyni azokat akiket szeretek, és felelősséggel tartozom értük, elvégre egy kapitány vagyok az istenért. Teljesen kétségbeesve, egy pillanatra sem pihenni a már igencsak oxigénhiányos agyamat gondolkodtam, hogy miként találhatnék innen kiutat, mikor a falon egy újabb szöveg kezdett felderengni. Ez azonban most sokkal rövidebb volt mint az előző, vagyis tulajdonképpen csak egy szó. Nagy nehezen kibetűztem, és amint végre sikerült, már időm sem volt felfogni a jelentését, mert a helyén megjelent egy vaskos faajtó. Egy percig sem tétovázva ugrottam fel, azonban hirtelen úgy megszédültem, hogy szinte úgy estem neki az ajtónak, és a kilincsre támaszkodva borultam ki a folyosóra amire nyílt.
-Levegőőő! -töltöttem meg többször is jól a tüdőmet, amint térdelésben a padlón támaszkodtam. Majd mikor már úgy éreztem kitisztult annyira a fejem, hogy tovább tudjak menni felálltam és körbenéztem. A folyosó végére pillantva azonban hirtelen megrémültem. Egy alakot láttam felém közeledni, de túlságosan sötét volt ahhoz, hogy kivegyem ki az. Kezdeti rémületemen urrá lévén azonban ráfókuszáltam a lélekenergiájára és nagyot sóhajtva eresztettem le a kezem Yamazakura markolatáról.
-Roku.... -indultam meg felé. Még mindig kicsit remegett ugyan a lábam, és korántsem töltött el nyugalommal ez a továbbra sem bizalomgerjesztő hely, de egy ilyen halálközeli szituáció után sokkal barátságosabbnak hatott.
-Hanae jól vagy? -sietett oda amint meglátott.
-Igen, mostmár igen. -álltam meg előtte- Amint látom neked sincs nagyobb bajod. -könnyebbültem meg annak láttán hogy jól van.
-Keressük meg a többieket minél hamarabb és menjünk erről a szörnyű helyről... -adtam be az indítványt, amire egy határozott bólintás volt a válasz.
-Yatahori Amayáért ment, de ha jól érzem már itt vannak a közelben. -vette át az irányítást és kalauzolt arrafelé, amerről a farkas energiáját érezte.

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Kedd Nov. 03, 2009 8:45 am

Kétségbe esetten próbáltam valamit, akármit találni magam körül. A vaksötétnek hála semmit sem érzékeltem a körülöttem lévő térből, ezért magam elé tartottam a karjaimat. Az ujjaim egyetlen tárgyba sem ütköztek! Nincs itt egy szék, szerkény, pókháló sem? Ráadásul még fal, ajtó jelébe sem botlottam. Szerencsére a gondolataim még viszonylag a realitás talaján mozogtak, így két lehetőséget rövidesen meg is fogalmaztam. Vagy egy végtelen térben járkálok vagy el se mozdultam. Ha az előbbi szép lassan be fogok golyózni, ha az utóbbi szintén. Remek kilátások! Az egész helyzet idegtépővé változott! Ugyanúgy rettegtem pedig a borzalmas kislány már nem hajolt az arcomba. Sőt még elveszettebbnek érzem jelenleg magam. Amíg le voltam kötözve legalább tudtam szilárd talaj van alattam és egy stabil ponton vagyok, de most abban is kételkedem, hogy levegőt veszek. Minden abszurdnak tűnik. Hirtelen a mellkasom hasogat, aztán a térdeim akarnak végleg összerogyni. Gyorsan változnak a problémáim. Feltűnően gyorsan. Vajon a hasamon tátongó lyuk is fáj? Reméltem csak a többi kínom nyomja el. Nem, abban reménykedtem nincs is ott! Lehet az lenne a normális ösztön ha körbe tapogatnám, de nincs merszem megállni. Még velem egy légtérben tartózkodik a gyerekarcú szörnyeteg is. A hallgatás sosem garancia. Épp azon mesterkedhet, miként cserkésszen be. "Nem kaphat el újra!" Szaporáztam a lépteimen, amennyire csak képes voltam. Valami csoda folytán ebben a percben nagy felületű, kemény tárgy körvonalai rajzolódtak ki előttem. Izgatott lettem. Úgy hittem megtaláltam a falat! Teljes kartávolságban végigért. Immáron teljes biztossággal indultam el a mentén. Nem foglalkozva a veszéllyel robogtam. Az sem zavart meg, hogy egyre hangosodó motoszkál jön a célirányom felől. Meg is lett az eredménye. Egy gusztustalan, nyálkás tárgyba beleesve sikítottam hatalmasat, teljes mértékig elárulva a tartózkodási helyemet.
Küzdve a mindenemet elborító anyaggal igyekeztem felállni. Mögöttem a bőrömön éreztem, megmozdul valami. Ettől még nagyobb kapkodásba fogtam és kievickélés helyett csak jobban belesüllyedtem a kocsonyába. Végső elkeseredésemben kiabálni kezdtem. Innentől fogva mindegy volt mit teszek. A gyilkosom régen tudta hol vagyok és mivel győzködtem magam, hogy keresnek, talán valaki a közelben jár és meghallja a hangom. His úgy sem hagyna itt! Ekkor egy csontos kéz megragadta a vállam és lenyomott a felszín alá. Sejtettem ez lesz pályafutásom vége, de ha lehet addigra már ne éljek mire megtalál a mögöttem úszkáló lény...

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Szomb. Nov. 07, 2009 6:24 am

*Tovább figyeli a távoli vizard-illúziókat, azon gondolkodva, mivel tudná megtörni a hallucinációkat. De sajnos ez - mármint a gondolkodás - egyelőre nem olyan könnyű... Talán, ha találna valamiféle oda nem illő tárgyat vagy élőlényt. Ráadásul zanpakutója is újfent visszavonult, és nem méltóztatik hozzászólni egyik hang sem...*
~ A fenébe már... ~
*Morog gondolatban, ezúttal a "plafont" bámulva. Majd, mikor tekintete ismét társai felé téved, valami különös tűnik fel neki. Mintha ülne valami az egyikőjük vállán... Egy holló...? Először csak a halványsárga szemeket veszi észre, amikkel mintha rezzenéstelenül figyelné Shunt, és csak utána magát a madarat. Csak nem ez a jószág lenne a "rejtett kamera"?
Ezt hamarosan sikerül is bebizonyítania, amikor feltűnően igyekszik megmozdítania végtagjait - eddig ugyanis bármit tett, senki sem vette észre a távolból, és hangját is látszólag nem hallották - a titokzatos holló azonban mintha egyre nagyobb érdeklődéssel figyelné mozdulatait...
Most már csak arra kellene rájönnie, hogyan tudná likvidálni a madarat. Van egy olyan gyanúja, miszerint ha sikerül elűznie a dögöt, talán eltűnne az egész illúzió...*
- Cero.
*Mondja ki végül halkan, rövid agyalás után a technika nevét, miután elég energiát gyűjtött tenyerébe, és igyekszik minél pontosabban ellőni az energianyalábot. Bár, hogy mennyire lesz sikeres akciója, rejtély, hiszen nem gondolja, hogy a madár képtelen lenne elrepülni előle már az előkészületek láttán... Ráadásul gondolataiba az is ismét befészkelte magát, hogy talán mégis ide kerültek valahogy az igazi, hús-vér társai, akiket így orvul megtámadna...*

Tárgy: Re: Halloween //Lezárva// Vas. Nov. 08, 2009 9:57 am

Sörétes töltény gondolkodásra szánt idejével malmozva estem neki köcsög ágról szakadt csimpánz rovar-szellemirtó, helyettes zsákolni való, ingyen hulla szerepében feszítve lyuggatni a meló kezdő kartonomat. Mivel ettől rohadtul nem ért el titeket a lámpagyújtásos modernkor, hogy mi a szarról papolok, közérthetően ugatva első szintre kergettem barlanglakó éjszakai fajzatot, hátha a halszálkázó style-lal felszerelt kézi ütödém csettint egy fogra operált aranyozott korona ritkítást. Ugyanis kurvára mosógél nyelő vanish szappan leszek, ha nyálát folyatva szenesíti a seggét Amazonas lejtős táptalaján és hagy yakuza partin sikítós frászt kapni. Leszarom! Felfordulok, akkor leütöm a csontika főgórét, előkerítem a papírfosató beszívott arisztokrata wc ülőke pofáját és sírig boncolgatom lefejezős Henrikig kúszó ivadékbokrát! Mielőtt sarkantyús parfis vágtával elügetnék a betonpréribe, beszippantottam a dohos patkányfészek bukéját, keresztbe fordultam az élvezhetetlen orrerőszakoló vonaglástól, köszöntem Frédi aszfaltszaggató járgányának, majd felkanalaztam a mazsolányi tudás fáját és egyenestelen irányú, darabos tankerkodással berobbantam krokibéka haveri körének feljegyzésmentes szocitömbösített fejpántosai közé kajajegyet árulni. A harci sminkelt, vonalas spirál füzetek azt se kenték foghagymás pirítóssal, honnan jön a vesszőfonó vén nyanya! Én meg atomra fényeztem a kontaktlencsém mekkora táposra nevelt kotlóstyúk ébresztő krákogásom leledzik. Már ott virultam Piroska szoknyája alá bevakkantó fakrkas koma képében, hogy beburkoljam az éltető utolsó hörgéseket, amikor padlócirkáló mackósajt rám vetődve túlterhelte a kani betűkkel felvésett súlytöbbletet, ezzel oltári gáz spanságba üldözve kórtenyészetes lábfogóval.
~Remek! Hatásos volt a második támadás!~
-Ho...j...johaná...meee!- halandzsa nyelvleckéből kényszeres vérszívó elpatkoltatási kényszerem pattintott függőleges csillárkoccoló babérlevél pozitúrába. Cincáló pláza méreti sztenderdből kicsüngő izomkolóniámnak toporzékolnia kellett még a meeting ponton, hiszen egy felfordulni képtelen óriás giliszta nyálát verve lézengett a mocskos bejáratom, rohadt elejénél! Mese, mese átka köcsög tróger vára! Szóval szempilla rebbenésre ki akartam fingatni a középkoripáncélcövek pöfékelő burájára hajazó zizzantott locsoló csövet! Nekem itt ne keménykedjen és pöffeszkedjem! Nem azért erőltettem meg a vasalásra termett alkatrészemet, hogy egy degenerált, egyhangú, rokkant nyugdíjas beparkoljon a milliós verdám elé!
-Takaroggyá Vameku!-
~Ha már ilyen SZÉPEN kéred...~
-Cipzárt bereteszelni és esti jogára rohadt gyorsan felkészülni!
~Megyek már, megyek!~
-AKKOR NE RINYÁLJ ENNYIT! GÜLÜZNÉM LEFELÉ, HOGY TURBÓZTATOD A TÁVIRÁNYÍTÓ KOPTATÓ CSÖKEVÉNYED!-
~Ettől mindig megfájdul a fejem.~
-ANYÁDDAL SZÓRAKOZZÁL ÉJFÉLI HÓESÉSBEN FAGYIT SZOPOGATVA!-
Erőltette meg a körömgombáit végre tyúkszemen taposva feszítő madárijesztőt, aki a sokktól azonnal kipottyant a fekete lyukból. Meg ne ússza a kiírt talp feldobást kezeltem le kicsit Alien bébiktől csóringerezett cilinderét, de a védőpajzsot szült rusnya ábrázata nem akart kifingni. Nekem viszont nullára esett az ingerenciám, hogy piros tenyerezzek, szóval ráfektettem egy démonsóherságot és leléptem a francba.