Egyik reggel épp az irodámba indultam a napi papírmunkát elvégezni. Mikor odaértem egy borítékot találtam az ajtó előtt. Körbenéztem esetleg látok-e valakit, de a környéken egy lélek sem volt aki esetleg idetehette volna, bár kitudja mióta van itt ez a levél. Felvettem és bementem az irodába. Leültem az asztalhoz és kibontottam a borítékot. Meglepetésemre egy meghívó volt benne.
-Nahát, ezt a történetet már hallottam mikor még éltem, bár akkor nem adtam neki sok hitelt. Igaz jelenlegi életemet nézve már azon sem lepődnék meg ha tényleg igaz lenne. De vajon ki küldhette ezt a meghívót? -tűnődtem miközben a borítékot és a levelet nézegettem, hátha találok rajta valamit a feladóra utal, de semmi nem volt rajta -Elég gyanúsnak tűnik ez az egész, de ha netán ebben is Hueco Mundo keze van akkor viszont kapitányi kötelességem megjelenni. Na tessék már mindenben összeesküvéselméletet látok - -" de sosem árt óvatosnak lenni -könyököltem az asztalra- És honnan szedek jelmezt, egyáltalán milyen jelmezt szerezzek? Szerencsére még van másfél hét a bálig, szóval lesz időm összehozni valamit.
A következő egy-két napom azzal telt hogy azon agyaltam mit kellene megvarrni. Egyik éjszaka miután befejeztem a munkát kiültem a tetőre és friss levegőt szívva gondolataim erre is kitértek.
-Azt mondta meglátogat, ennek már majdnem egy hete, mikor utoljára találkoztunk az emberek világában. -néztem szomorúan a fel aztán eltűnő hullócsillagokat. Ekkor viszont meghallottam az ismerős hangot, a Hueco mundoból nyíló kapu hangját közvetlen mellettem -Hollow!- pattantam fel olyan hirtelen hogy majdnem leestem a tetőről, de aztán megláttam azt az ismerős szempárt.
-Jó estét -köszönt Ulquiorra
-A frászt hoztad rám tudod! -szereztem vissza nagy nehezen az egyensúlyomat- Különben is már rég megígérted hogy meglátogatsz. -tettem meg első szemrehányásomat.
-Aizen nagyon ellenőrző hangulatában van mostanság, folyton spicliket küld a nyakunkra. Nem akartalak bajba keverni azzal hogy a nyakadra hozom őket.
-Szóval erről van szó -enyhültem meg- Mindenesetre örülök hogy itt vagy ^^ -mosolyogtam majd bepótoltam az elmaradt üdvözlőcsókot.
-És sajnos ez okból kifolyólag nem is maradhatok sokáig -mondta szomorúan- De mindenképp látni akartalak.
Én átöleltem és hozzábújtam.
-Akkor kihasználom az alkalmat, mert kitudja mikor látlak megint. -ültünk le a tetőre, majd sajnos egy kellemes óra után távozni kellett.
-Sajos mennem kell kedvesem -nyújtotta el a búcsúcsókot, majd eltűnt
-Kedvesem? Ilyet sem mondott még nekem -derültem fel kicsit, majd hirtelen megszállt az ihlet. -Megvan! -pattantam fel megint, újra próbára téve az egyensúlyérzékemet- Espadának fogok öltözni.
A következő néhány napot a jelmezem elkészítésével töltöttem. Jónéhány tűtől szerzett harci sérülés és újrakezdés után végül is elkészült. Elégedetten konstatáltam művemet.
Aztán elérkezett a bál napja. A megadott idő előtt magamra öltöttem a jelmezt, és persze Yamazakurát, akinek az alkalom kedvéért kerítettem egy fehér sayát. Elindultam az emberek világába és felkerestem a kastélyt. Mikor beléptem lenyűgözött a hangulata. Előkelő, mégis félelmetes és sejtelmes hangulatot árasztott.

Reggel Zekka egy zuhany után unottan ment ki megnézni a leveleket. Csak egy levél volt, egy meghívó. Gyorsan átfutottam majd indultam ébreszteni.
-Jó reggelt szívem!- csókolt meg majd mikor lélekben is felkeltem megmutatta a meghívót.
-Jó reggel drágám!- köszöntem vissza majd elhúztam a csókot.
-Érdekes, nem? Halloweeni parti Szerintem jól hangzik és mennyünk el, de azért a te véleményedet is szeretném tudni.- mondta. Én is benne voltam, így eldölt, megyünk a bulira.
Már nagyon vártam a a halloweeni "partit" hisz szerettem az olyan rémisztő történeteket mint amilyen enne a kastélynak is a története volt. Amayára is gondoltam, meg a többiekre is így vettem édességet. Úgy gondoltam oda adom a kis lánynak és ő békén fog minket hagyni. Zekkával egyből elkeztünk dolgozni a jelmezeinken. Én varró tudomány nélkül nem tudtam elkezdeni a ruhámat. Sose az sült ki amit szerettem volna. Pár sikertelen próbálkozás után Zekka segített nekem, de modelt kellett állnom, hisz: „Nem szeretné találomra megvarni a ruház” Teljesen igaza volt, így én állandóan pózoltam ^^" Pár hét alatt sikeresen elkészült az animés jelmezem ami egy vápírnak a ruhája volt. Név szerint Kaname-t választottam. Zekka is készen lett, ő Yuukinak öltözött. Halloween napján felöltöztünk majd együtt elindultunk.
-Nagyon érdekel az a kastély és igaz-e az, hogy ott van vérrel felirva az a mondta, hogy: Soha nem lesz a tiétek.- törtem meg a csendet miközben sétáltunk odafele.
-Hát én nem tudom nekem is új mint neked. Biztos kiderül az este folyamán- mondta a lány
~Nagyon furcsa a kastély története, de nem hiszem, hogy ez igaz lenne. Bár azt sem értem, ki volt ez a titokzatos meghívó aki azt szeretné, hogy mennyünk el a kastélyba. Azt sem értem, hogy honnan tudta ki shinigami és ki nem az. Lehet, hogy Aizen újabb terve a kiiktatásunkra?- gondolkoztam, de nem találtam a válaszokat, így Zekkát átkarolva mentem tovább. Már látszott a kastély és Amaya meg Roku is amint a kapuhoz érnek. Lassan mi is oda értünk, de előttünk még Hanae is megérkezett.
[color=red]-Sziasztok!- köszöntünk egyszerre mikor oda értünk[color]
-Amaya, hoztam neked édességet.- nyújtottam neki át a zacskót.
-Szerintem még várjuk meg a többieket és majd együtt menjünk be.- gondolkoztam el hangosan.
~Vaoh! Szép kastély, de kicsit horrorisztikus. Ideális helyszín a halloweennek.- gondolkoztam el újra mire Zekka kicsit megbökött.
-Ti mennyit tudtok erről a rendezményről?- kérdeztem tanakodva

Ma kivételesen én ébredtem először. Halkan hogy Dait ne ébresszem fel kimentem kimentem zuhanyozni, majd megnéztem a postát. Csak egy borítékot találtam a lépcsőn.
-Ez miért nem a postaládában van? -hajoltam le érte, és vittem be kíváncsian.
Meglepődtem mert a meghívó két személyre szólt, pedig elvileg nem sok mindenki tudja hogy én itt lakom. Gyorsan csináltam reggelit, majd bementem hogy felébresszem Dait.
-Jó reggelt szivem! -alkalmaztam most én a csókkal ébresztést
-Jó reggelt szivem! -tért magához Dai
Reggeli közben megmutattam neki a levelet.
-Érdekes, nem? Halloweeni parti. Szerintem jól hangzik és mennyünk el, de azért a te véleményedet is szeretném tudni.- mondtam. ő beleegyezett, így nekiálltunk jelmezt tervezni. miután eldöntöttük mit akarunk felvenni, már csak a kivitelezés maradt hátra. Mindketten nekiálltunk a sajátunknak de Daisetsu hamar feladta, így az enyém mellett az övét is nekem kellett megvarrnom.
-Álj egyenesen, vagy azt akarod hogy ferde legyen a nadrágod alja? -parancsoltam rá ellentmondást nem tűrően, mikor már harmadszorra kellett újragombostűznöm a felhajtást azért mert mindig megmozdult -Azért fél órát igazán kibírhatnál egy helyben Azt hittem szeretsz pózőrködni -láttam hogy ezen kicsit megsértődött- Na jó nem gondoltam komolyan -pusziltam meg az arcát- Mindjárt kész van! -bökdöstem bele az utolsó tűket is- Most próbáld meg úgy leküzdeni magadról hogy nem szúrod magadba a tűket ^^" -adtam ki az utasítást, majd mikor nagynehezen megküzdött vele már csak a varrás maradt hátra. Az aprólékos munka miatt jónéhány napig eltartott, és a sajátomat sem fejeztem még be hiszen először Daisetsuéval akartam végezni. Szerencsére időben végeztem mindkettővel.
A bál napján mindketten felöltöztünk, és a tükörben megcsodáltam magunkat.
-Meg vagyok elégedve a munkámmal, de ha valaki megint jelmezt akar velem varratni mostanában, azt elküldöm Hueco Mundoba homokot lapátolni.
-Én is meg vagyok elégedve -állt magát kihúzva mellettem a tükör előtt Dai
-Reméltem is, hamár ennyit szenvedtem. -lettem kicsit durcás
-Nem úgy gondoltam -kaptam engesztelő ölelést
Majd együtt elindultunk a kastély felé.
-Nagyon érdekel az a kastély és igaz-e az, hogy ott van vérrel felirva az a mondta, hogy: Soha nem lesz a tiétek.- törte meg a csendet miközben sétáltunk odafele.
-Hát én nem tudom nekem is új mint neked. Biztos kiderül az este folyamán- válaszoltam
Egymásba karolva érkeztünk ahol már ott találtuk Rokut, Amayát és Hanaét.
Üdvözöltük egymást majd úgy döntöttünk együtt megyünk be.
Engem lenyűgözött a hely eleganciája, hiszen még nem jártam ilyen ódon kastélyban, főleg olyanban aminek ilyen kisugárzása és előélete van.

Reggel korán keltem, és első dolgom a posta megnézése volt. Néhány hülye papírt is találtam.
-Hülyeség, hülyeség, hülyeség, hülyeség, nagyon hülyeség, hülye...hé, ez egy meghívó!-mondtam, majd bent megvizsgáltam. Ekkora azonban Geni is felébredt, és azonnal a nyakamba ugrott.
-Kapitány, de jól aludtam!
-Jól van...kaptunk egy meghívót!
-Hova?
-Nem tudom, gyere, nézzük meg!-mondtam majd mint valami nyuszika. Olvastam a levelet, és elmondtam mindent a hadnagyomnak.
-DEJÓÓÓÓ!^^Én egy rózsaszínű panda leszek! Meg is van hozzá az anyagom! Kapitány, maga minek öltözik?
-Nem tudom...Asszem kaszásnak.
-Hm...akkor elkészítem a maga ruháját is, de szerezzen valahonnan egy rémisztő maszkot!-mondta, de már el is indult megtervezni a ruhákat, elég boldogan. Én viszont nyugtalan voltam, Hogyha Aizen keze van az egészben, akkor mennem kell. Mivel nem volt más választásom, ezért eldöntöttem, hogy elindulok. Egy néhány nap múlva szereztem maszkot, és Geni is elkészítette ruhákat. Kaszát is szerzett valahonnan, de azt nem mondta meg, honnan. Noh mind1. A borítékon se feladó, se cím. Útközben a történetet próbáltam elképzelni. Mikor megérkeztünk a "feldíszített"kastélyba, és már egy pár embert is láttam. Dai, Zekka, Hanae...Odamentünk hozzájuk, bár elég röhejes volt, egy fekete kaszás mellette egy rózsaszín panda.
-Hellóztok!
-HELLÓKA!!!-^^...
-Asszem még nem ismeritek, ő a hadnagyon, Genni!
-Az csak a becenevem...a nevem Hitomi Aruya, de nem szeretem, ha így hívnak...-jegyezte meg egy mosoly kíséretében.
-Titeket ki hívott?-kérdeztem kicsit pofátlanul....

A napocska szépen belesütött a szemebe, amitől akaratom ellenére is felkeltem. Nagyot nyújtózkodtam az ágyban, de hátravágódva nem figyeltem, hogy Hisagi is arrébb moccant így szó szerint leütöttem a kezemmel. Nagy morgás közepette fogta a fejét.
-Ne haragudj!-ültem fel azonnal immár másodszor.-Fáj?-
-Hát nem éppen álmaim ébresztője volt...-
-Nyáááh...te dörmögő maci!-adtam egy nagy puszit az érintett területre a buksiján.
-Most meg hová mész?-
-Tegnap lusta voltam megnézni a postát...-
-És ez pont korán reggel jut eszedbe?!-húzza mérgesen magára a takarót, hogy ki se látszik alóla.
-Bla-bla-bla...most láttam meg...-helyezem magam kényelembe a széken.-Jézusom mennyi boríték...-T-T
-Akkor inkább gyere vissza! Kihűl a helyed!-
-Jó-jó...-hagyom rá, mert már elmélyedtem a sok papírban.-Panaszlevél?-cincálom szét a borítékot.-MI AZ HOGY ENYELGEK???-vágom a földhöz.-Hogy ez mekkora tapló! Kerüljön csak a kezeim közé!-nekem vág Hisagi egy párnát.
-Csendesebben...nem lehet tőled aludni!-
-Majd csendes leszek,ha kedvem lesz hozzá!-hajítom vissza. Pár percnyi motyogás után folytatom a borítékok kibontását.-Nini, ez mindkettőnknek jött!-elolvasom a meghívót.-His!-vágódok le az ágyra.-Figyi már!-rángatom le róla a takarót.
-Istenem...miért versz engem?!-
-Ne morgolódj már, inkább mássz közelebb!-
-Eeeh...- -"...jövök már...-
-Csini a séród!-borzolom meg a haját, de a szúrós pillantás után inkább az orra alá nyomom a meghívót.-Megyünk?-
-Még végig se olvastam...-
-Én már azt is tudom mi leszek!! Ha még ma neki is állok könnyen meglesz a jelmezem! Úgyhogy te is gyorsan döntsd el...mert nem varrom meg, így is bele kell még jönnöm, mert nem sokszor csináltam ezt. De,de megoldom! Huuuh, tök jó lesz...egy szép kastélyban lenni...igaz a története nem túl bizalomgerjesztő, de nagyon kíváncsi vagyok rá! Menjünk el..légyszi, légyszi, légyszííí!-
-Jól van...mehetünk!-adta meg magát.
-Juhéé!-ugrok rá és adok egy hatalmas csókot neki.
-Minek is fogsz te beöltözni?-
-Majd megtudod!-kacsintok rá.
Hisagi még néha megpróbálta kideríteni, de nem járt sok sikerrel. A varrás elég lassan haladgatott, de megoldottam egy kis segítség igénybe vételével. A nagy napon boldogan ugrottam ki a fürdőből.
-Tadaaaaa! Na milyen?-fordultam körbe a rövid nővérke ruhámban.-Direkt szoknya,csak a te kedvedért! És ez a csipkés harisnyakötő tetszik? Azért lett ilyen nagy a táska, mert ebbe viszem majd Kinni-t meg Akai-t...Mondj már valamit!-pillantok az értelmesen pislogó férjemre.-Kapd össze magad His, mert el fogunk késni!...Lehajolni nem sűrűn fogok, mert kint lesz a hátsón...-kezdek el kuncogni a további körbeírás mellett.-Ezzel a tűsarkúval meg a hollow-kat is tudom majd irtani.-

Roku látványosan szenvedett az irodájában. Éjszaka nem sokat aludt így egy kicsi fejfájással ébredt, de a gyógyszer csodákra képes /^^/ így ő is bevett egy fejfájás csillapítót. Épphogy letelepedett a székébe és a kezébe vett egy könyvet. Berobbant Amaya és elég rendesen felborította a székkel.
-TATSU-CHAN! Kaptam valamit! Kibontod?
-Neked is Jó reggelt Amaya...
Próbál felállni Roku, de ekkor lefejeli a dobozt, visszafekszik és a kezét nyújtja érte.
-Add ide! Nesze...egy meghívó!-
-Hova?
-Jah...nem tudsz olvasni...
-Nem!
-Halloween parti az emberek világában. Hivatalos vagy rá.-
-Az meg micsoda?
-A sok gyerek beöltözik idióta jelmezekbe és...
-DE JÓÓÓÓ! Menni akarok Tatsu-chan! Ugye elviszel? Varrsz nekem jelmezt?
-Inkább vegyél magadnak...
-Akkor elmegyünk?
-Meggondolom...
-Te minek öltözöl be?
-Nem tudom...
-Én szolgáló lány leszek!!
Egy két nap elteltével Roku megelégelte, hogy Amaya minden percben könyörög neki, hogy elmenjenek. Beleegyezett, de ezt sem kellett volna, varrhatta a jelmezt.
-JUHÉÉÉ...MEGYÜNK!
-Ja... hurrá.
Sóhajtott egyet Roku, összeszedta Amayával, hogy mit akar felvenni, aztán varróleckéket vett. Egy párszor beleszúrta a tűt az ujjába, de aztán csodával határos módon elkészült Amaya ruhája.
-Juuuuuuuuuuuuuuuuuuuuj. Tatsu-chan, ez nagyon szééép!
-Köszi, de én még most sem tudom minek öltözzek... ^^"
-Na majd én segítek neked...
-Ojjoj...
-Legyél.... királylány, vagy... hercegnő.
-Ez mind szép és jó, de én fiú vagyok... valami fiú öltözéket keress légy oly kedves.
-Okééééééé.
Amaya rohangászni kezdett az épületben mint egy mérgezett egér, Roku megunta a dolgot így keresett egy fekete köpenyt egy maszkot és már fel is volt öltözve. Mikor Amaya visszatért az útjáról, kissé megijedt Roku öltözetétől így egy kis sírást is eleresztett.
-Hé! Nyugi, csak én vagyok...
Levette a maszkot és az asztalra tette, majd közelebb ment Amayához.
-Na... ha sírsz nem megyek el veled cukrot kéregetni.
-Nem sírok!!
Törölte le a könnyeit Amaya és ugrott Roku nyakába.
-Öhm ^^".
A party napján Roku először megmutatta Amayának a maszkot, hogy most ne ilyedjen meg aztán megvárta még ő is felölözik és elindultak. A kastélyhoz ők értek oda először ezután érkezett meg Hanae.
-Szia Hanae, látom neked se sok ötleted volt mit vegyél fel. ^^"
-Szia Roku, hát ami azt illeti nem sok... különben is nem vagyok a varrás nagymestere...
-Az én ruhámat Tatsu-cha varrta.
-Öhm... ezt kérlek ne hangoztasd.
-Most miért? Szerintem nagyon szép lett...
Ezután megérkezett Daisetsu és Zekka.
-Sziasztok!
-Hello.
-Ti mennyit tudtok erről a rendezményről?
-Hát én szinte semmit... úgy hogy... majd meglátjuk mi sül ki belőle, de remélem nem támad meg minket senki...
Egy kis beszélgetés után megjelent Ken és Genni.
-ÁÁ. Hello... gyűlünk gyűlünk!!
-Asszem még nem ismeritek, ő a hadnagyon, Genni!
-Az csak a becenevem...a nevem Hitomi Aruya, de nem szeretem, ha így hívnak...
-Titeket ki hívott?
-Ez egy nagyon jó kérdés volt... megnyerted a főnyereményt a részemről... ^^"

Nagai már kora reggel az irodában ült. Volt egy kis reggeli edzés, de jelenleg más foglalkoztatta:
- KI volt az a paraszt, aki összefirkálta papírokat?!- ebben a pillanatban betoppant egy tiszt egy csomaggal kezében. A kapitány dühötten áll fel:
- Te volt az a gyépés, aki...........- hirtelen egy levelet nyomtak az orra alá. Elvette és kibontotta:
~ Ez meg micsoda? ~ kihúzta a papír lapot és figyelmesen elolvasta:
- Ez most komoly? Mennyek el egy ilyen haloweeni ünnepségre és öltözzek be. Na mindegy, magammal viszem a törpét is! - beült a székébe és feltette a lábát az asztalra:
~ De mi a pokolnak öltözzek? Majd felveszek egy rohadt maszkot, például a hollow maszkomat. Akkor legalább mindig harcra készen állok és nincs semmi probléma, ha lesni mer ránk a megtestesült gonosz a földön!- fölkelt a székből:
- Fölveszek egy rohadt hollow maszkot! - az ajtóhoz futott - Törpe, told be a segged most azonnal!- felvette a levelet, hogy átnéze a további információkat.

Az ágyában húzta a lóbőrt, amikor nagy ordibálásra lett figyelmes:
- Törpe told be a segged azonnal!- kipattant az ágyból, bár az inkább volt valamiféle holdkóros gyorsaság. Felvette a shinigami ruháját és az egyéb hozzá tartozókat. Elővette a hiperaktív önmagát: az irodában volt a másodperc tört része alatt:
- Igen, igen, mi a hézag kapitány? - kapitány odatolta az orra alá a papírt. Kb. tíz perc volt mire elolvasta felfogta a levél tartalmát:
- ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, egy uli, szeretem a bulikat - kapitány bólintott, hogy ő is így érez- Én tudod minek fogok öltözni: tündérkének, aki mindenkinek csak örömöt okoz.
- Talán jobban állna az ördög jelmez!-vigyorgott a kapitány.
- Az beszél, aki csak úgyis boszinak való!- majd egymásnak estek, de az illem megállította legalább egyiküket.

Mikor Hana kiugrott a fürdőszobából elég... érdekes öltözékben, kicsit rövid szoknya, csipkés harisnyakötő ééés, egy hatalmas táska, Hisaginak látványosan leszakadt az álla.
-Tadaaaaa! Na milyen? Direkt szoknya,csak a te kedvedért! És ez a csipkés harisnyakötő tetszik? Azért lett ilyen nagy a táska, mert ebbe viszem majd Kinni-t meg Akai-t...Mondj már valamit! Kapd össze magad His, mert el fogunk késni!...Lehajolni nem sűrűn fogok, mert kint lesz a hátsón...Ezzel a tűsarkúval meg a hollow-kat is tudom majd irtani.
-Öhm... öhm... nem fogsz így fázni?
-Fázni?? Nem tetszik? T-T
-De nagyon tetszik, miért ne tetszene... gyönyörű vagy. Csak nem szellős ez egy picit?
-Nem.
-Rendben van te tudod...
-Na siess már.
-Oké-oké sietek...
Hisagi épphogy megfordult a tükörben látta, hogy Hana lehajol a feneke pedig ponnt az ablak felé volt. Rögtön megfordult és felállította a feleségét.
-Most mi van?
-Azt mondtad, nem hajolgatsz...
-De... megigazítottam a harisnyámat...
-Oké én láttam mit csinálsz... de aki az utcán sétálgatott és látta, hogy te hajolgatsz az vajon mit gondolt??? Mert pont az ablak felé volt a hátsód...
Hana feje vörösödni kezdett, Hisagi kicsit elmosolyodott, aztán behúzta a sötétítőt.
-Na mostmár hajolgathatsz. Megyek öltözöm...
Hisagi egy pár perc múlva magára öltötte a jelmezt, ami egy hokimaszkból állt, egy szakadt ingből, egy bőrdzsekiből, és egy farmernadrágból állt. A zanpakutoját az oldalára akasztotta, majd visszament Hanához.
-Te szent isten...
Pattant fel a székről rögtön.
-Mi a fenének kellett ilyen... ilyen... hülyeségnek öltözni??
-Miért minek kellett volna öltöznöm? Doktornak? Aztán játszunk orvososat...
-Nem lett volna jó?
-De nagyon jó lett volna.
Kezdett el nevetni, majd átkarolta Hanát és az ajtófelé indultak.
-De... előrre szólok, ha valaki elereszt egy füttyentést neked... beverem a képét.
- ^^" ... rendben szivecském, majd megpróbálok nem feltünősködni.
Mután megérkeztek a kastélyhoz, már jócskán voltak ott és társalogtak.
-Sziasztok. Jó jelmezek.
-Uh Hana.... öhm... nem fázol?
Tette fel a kérdést Roku. Hisagi a torkát köszörüli, síri csend.
-Nem, nem fázok... még ^^. De ha fázok akkor leaggatok valamit a drága férjecskémről...
-Na, nem megyünk be? Vagy itt van a buli?
-Talán be kellene menni.... de ki megy előrre?- kérdezte Hanae.
-Öhm... miért néztek ránk?
Kérdezte egyszerre az összes ott lévő fiú.
-Hát majd mi megyünk előrre nem? Na menjél csak szivecském...
-Miért én? T-T
-Ne kezd megint...
-Jajj ugyan csak vicceltem. Hát akkor... gyerünk.
Kis szünet.
-Öhm... mire várunk még?-töri meg a csendet Ken.
-Jól van megyek már...
Mozdult meg végre Hisagi.

- Ez meg mi a franc?
*Néz át Shinji válla fölött a másik vaizard kezében tartott borítékra, miközben arra is próbál ügyelni, hogy a többiek ne lökhessék arrébb közeli megfigyelőhelyéről.*
- Halloween-parti? Kísértetkastély? Ki lesz az a hülye, aki elmegy rá?
*Kérdezget tovább, ahogy kibogarássza a meghívó szövegét.*
- Te.
*Válaszol Shinji szemrebbenés nélkül, aminek hallatán természetesen Shun ismét kiakad.*
- MIII?! Na, azt már nem! Menj te, ha annyira akarsz...
*Kiált fel, és karjával heves kalimpálásba is kezd - ami miatt könnyen pofon vághatja azon társait, akik nem figyelnek egy pillanatra -, majd folytatja az ellenkezést:*
- Kísértetjárta kastélyban? Egy fenét... Mégis mihez kezdjek azokkal a szellemekkel?!
- Shinigami voltál, te fogyatékos fémhulladékgyűjtő!
*Szól bele Hiyori is. Shun lekezelő pillantást küld feléjük - úgy tűnik, már megint megtalálták a legalkalmasabb hülyét személyében...*
- Jelmez is kell, mi?
*Sóhajt fel megadóan - ezennel ismét elvesztette a játszmát. Választ meg sem várva lép arrébb.*
- Lisa, tudnál majd segíteni valamiben?
*Fordul vissza, mielőtt elindul szobája felé. Azt már csak fél füllel hallja, hogy valószínűleg Masakit is beszervezték...
Ezt követően néhány napig szinte nem is lehetett látni sem Shunt, sem pedig Lisát. Időnként hangos kiáltozás, néha pedig izgatott beszéd zaja szűrődött ki az ajtón... Amikor fel is tűntek a többiek előtt, nem igazán lehetett hozzájuk szólni...
Az, hogy miben sántikálnak, rejtély maradt egészen addig, amíg el nem jön a bál napja. Ugyan Shun igyekezett minél halkabban elosonni a kastélyba, még időben észrevették a többiek... Sajnos. Shun ugyanis Lisáéhoz kísértetiesen hasonlító diákegyenruhában feszeng, haja pedig két fonatra van osztva. Ami pedig még feltűnőbb, hogy a fülcimpájában lévő fülbevalón kívül egy másik testékszer sincs rajta... Egyetlen dolog maradt a régi: zanpakuto-ja még mindig vállán átvetve pihen.*
- Ikrek vagytok, csak letagadtátok, vagy mi a rák?
*Szólal meg Masaki hangos röhögés közepette.*
- Te csak kussolj!
*Kiált fel a két nő szinte egyszerre, majd Shun még nyomatékosításként Masaki felé hajítja a leghamarabb kezébe kerülő tárgyat - egy szemüveget, amit még fel szándékozott volna venni, hogy teljes legyen a jelmez...*

-Masaki! Told ide a rühes képedet!-kiabál magából kikelve Hiyori egy meghívót lóbálva.-Ez mégis MIÉRT volt belebaszva a kukába?-
-Mittom...-piszkálom a fülem, mert a hang ereje megint meghaladja az elviselhető decibelt.
-Mittom?!-hajol közelebb.-Elolvastad, te idióta?-vág kupán és tartja elém a lapot.
-Asszem...és ütögesd Shinjit...egész este a hülye taposódon büntiztem, mer a nagycs'asszonynak úgy tartotta a kedve...majd leszakadnak a lábaim, úgyhogy leszarom mi van azon a kibaszott meghívón!-
-Igen?-egy béke rúgás az arcomba, amitől Rose szobájában kötök ki érdekfeszítő pózban.
-Megint jól indul a reggel...-hagyja el a szobát sóhajtozva.
-A ROHADT ÉLETBE!-pattanok fel mérgesen.-El nem megyek arra a szaros...-tartottam némi hatásszünetet, mert lövésem se volt mit akar tőlem ez a vadmarha.-Arra a vacakra!-mutogattam felé indulatosan.
-Garantáltam, hogy felébredj seggfej! Legyél hálás!-toporzékol türelmetlenül.-Mész és kész! Igaz majomarcú?-köszönti Shinjit egy másik rúgással.
-Még csak most keltem fel...T-T. Siránkozik a szöszke agyalágyult.-Miről is lenne szó?-
-Hogy ekkora nyomorékokkal vagyok körülvéve!-megragadja a szegény kómás hülye fejét és a hona alá szorítva eteti meg vele a meghívót.
-Köszi!-vigyorgok elégedetten.-Így nem kell mennem!-
-Azt csak hiszed, lufifej!-
-Lufifej? Enyhülnek a bessssz...-egy kis Hiyori gyilkolni Shinji-t harc következett, aztán elégedetten kihúzva magán közölte a kellemes hírt.
-Fémkiállítás is megy...szal együtt majd bebájologtok!-
-Ne bassz...Ez komoly?-kezdek el irdatlanul röhögni. Egy észhez térítő lábtalálka után neki is kellett látnom kiagyalni, hogy mit veszek fel. Természetesen az a szadista ringyó becuccolt hozzám és egész álló nap szívta a vérem. Azt hittem egy sokkolóval kiverem az összes fogát, mert az túl kegyes lett volna, ha agyonrázza az áram. Ráadásul rágót tett a bársony zsámolyra...MEGÖLÖM!
A folytonos nézeteltéréseink miatt előbb a terv kiötlése aztán a megvalósítás is piszok lassan araszolt előre. Végül elkészült a remekmű. Egy fergetegesen problémás jelmez, Drakula.
Miután felpakoltam művérrel és beszuszakoltam a lehengerlően béna vámpír fogsorom, amit tíz perc után ki is köptem meglátva Shun-t.
-Azta rohadt!-kezdek el akkora erővel röhögni, hogy lefejeltem a csillárt és a műfogsorom a földön csapkodva zúgott be a kanapé alá.
-Te csak kussolj!-ordítják szinte egyszerre. Aztán Shun felém dobja a zümiszemüveget.
-Ehhez aztán sok gógyi kellett Fémkereskedések Hercegnője! Héjkás! Még a végén eltörik a pótszemed és nekimész egy oszlopnak...Vagy szörnynek nézel egy lepedőt!-Shun szívatását a kastélyhoz való érkezésig szünet nélkül folytattam. Odaérve a társasághoz csak intek köszönés képpen.
-Lila ördög! Jerr közelebb Drakula bácsihoz!-
-Mit akarsz Botsáska?-rángatja meg a köpenyem, amitől úgy érzem, hogy ketté szedi a nyakam.
-Nesze!-
-VHOA!-
-Aztán békén hagyjál!
-Okés!-bólogatott a vámpírfogsoros gumicukrokat lapogatva.
-Lefizetetted a kis csitrit?-
-Ma még szeretnék életben maradni Lishun.-
-De poénos...-ballag arrébb sértődötten.

Mina a kellemesen töltött éjszaka után... nem félre érteni, a kellemes éjszaka alatt azt kell érteni, hogy végigaludta... kikászálódott az ágyából és kibattyogott a postaládához. Egy rakat levelet vett ki onnan, visszament a szobába visszadőlt az ágyra és olvasgatni kezdte a leveleket.
-Számla... számla... hülyeség... panaszlevél... kit izgat? ... meghívó... számla...
Dobálja le sorba a leveleket, aztán mint derült égből a villámcsapás úgy üt valami a fejébe.
-MEGHÍVÓ??
Néz a levél után, de úgy, hogy lefordul az ágyról. Hatalmas csattanás és káromkodás közepette földet ér, felveszi a levelet szétszaggatja a borítékot, aztán olvasni kezd.
-Szellemkastély... gyilkosság, vér a falon... hm... de félelmetes, kár hogy nem hiszek az ilyesmikben. Tök mindegy azt hiszem elmegyek. Nem árt egy kis társaság.
De mikor a levél végéhez ér.
-BEKELL ÖLTÖZNI??? Na meg még mit nem... öltözik a fene...
Feltápászkodik a levelet levágja az asztalra aztán munkába kezd. De valahogy mindig a levélre vetődik a tekintete.
-Egye fene beöltözök...
Pattan fel a székről és kezd keresgetni valami "félelmetes" ruhát.
-Nem... nem... nem... nem... nem... csak azt ne mondja valaki, hogy varrnom kell... mert akkor rögtön leszaladok a térképről.
További ruhadobálás a szekrényből, közben nyílik az ajtó. Egy tiszt lép be.
-Kirakodóvásár?
-Hát persze... megveszed a csipkés bugyimat?
-Az meg nekem mi a fenének, mikor fiú vagyok?
-Sose lehet tudni... lehet, hogy úgy döntesz, hogy átoperáltatod magad...
-Hogy az a.... azt majd írja alá, különben jól festene halott menyasszonynak.
Csapja be magaután az ajtót.
-NAGYSZERŰ ÖTLET!!
Kiált fel Mina és mászik ki végre a szekrényből, a jelentést a kezébe veszi pár sort elolvas aztán rátűzi egy dartstűre és dobja bele a táblába.
-Majd később... most ruhát keresek, mert varrni azt nem fogok tuti biztos...
Már feltúrta az egész körzetet, de nem talált megfelelő ruhát, már minden veszni látszott mikor eszébe jutott az előadó terem. Gyorsan berohant felkapott egy hercegnőjelmezt és kiment a szobából.
-Ez azz!!! Nem kellett varrnom!!
Pár nap múlva elérkezett a party napja, felvette a ruhát egy kis vörös rúzs elkenődött fekete szemfesték és egy kis művér a ruhán, már tökéletes is volt a jelmez.
-Pf... nekem be sem kellett volna öltöznöm... amúgy is ronda és ijesztő vagyok... na mindegy.
Gondolkozott elég hangosan a tükör előtt, aztán végre elindult, mikor megérkezett a kastélyhoz, már jócskán voltak ott egy páran. Köszönt nekik, de egy ismerős hang megállította a jókedvét.
-Te szent isten... te mi a fenének öltöztél be?? Te amúgy is elég ronda vagy bányarém...
-Hát ez remek... egyszer van jó kedvem akkor is elveszed... kösz szépen.
-Ugyan nincs mit, rám bármikor számíthatsz.
Válaszolt szinte rögtön Masaki.

-Hm... ki gondolná, hogy ennyien beveszik ezt a hülye mesét... meghívó egy partyra... egyesekből többet néztem ki... hát úgy látszik nem volt szabad... de attól, hogy ilyeneknek bedőlnek az még nem azt jelenti, hogy harcolni nem tudnak... na majd meglátjuk mit tudnak!
Gondolkoztam elég erőteljesen, miközben vártam a többi hollow-t.
-Már több mint egy óra eltel azóta, hogy hívtam ezeket a barmokat... ha nem jönnek tuti megölöm, nem érdekel, hogy ugyan ahhoz az oldalhoz tartozunk...
Végül vártam még körülbelül tíz percet, mikor elkezdtek szállingózni a hollow társak.
-Késtünk?
-Nem is keveset...
-Ugyan már Zealot... hagy bulizzanak egy kicsit... nem lehetsz ilyen kegyetlen velük.
Egy gyors mozdulattal megfogtam a társam nyakát és szorítani kezdtem.
-De kegyetlen vagyok... mikor meghaltam sajnos nem a kisangyalokhoz kerültem, hanem ehhez az eszetlen bandához, szóval kuss.
Dobtam oda egy sziklának ami rendesen megrepedezett, a társam pedig a földön terült ki.
-Na van még valakinek ellenvetése?
-Nincs.
Hangzott el tőlük egyszerre a válasz, én elégedetten néztem szét, aztán a kastélyt kezdtem nézni. Egyre jobban besötétedett a hold is fennt járt az égen, egy-két felhő takarta el. Hátraforldultam, mert iszonyatos volt a csend, de rájöttem nem kellett volna megnéznem a társaimat, ha ezeket társaknak lehet nevezni. Az összes húzta a lóbőrt, sóhajtottam aztán visszafordultam.
-Csupa bolondokkal vagyok körülvéve...
Végül én is letelepedtem egy kőre és vártam. Gyűlöltem várni, mikor ember voltam akkor is rettentően türelmetlen voltam. Lehet, hogy ez lett a vesztem?! Á nem, az én vesztem egy rohadt könyv volt, amit nem kellett volna elkezdenem, de hát ez van. Elég sokáig zsörtölődtem még a sziklán ücsörögve, mikor megelégeltem a dolgot felálltam, aztán rugdosni kezdtem a többieket.
-Na keljetek fel... lusta banda... ilyenkor csak azt sajnálom, hogy nem ölhetlek meg titeket... felszabadítanám az energiámat amit még nem lenne szabad... sajnos meg kell elégednem egy kis rugdoskodással.
Kezdetm el beszélni hozzájuk elég hangosan, aztán mikor mindegyik feltápászkodott kiadtam az utasításokat, egy bólintással közölték, hogy meg van értve a dolog. Ezután mindenki eltűnt én pedig a kastély felé vettem az irányt.

Miután mindenki megérkezett a kastélyba, a személyzet is felbukkant. Akinek volt kabátja azt elvették. A kis társaságot először bevezették a nagyteremba ahol az egész rendezvény folyt. Aztán egy elég fura kinézetű egyén vezette körbe a vendégeket a kastélyban. A hálószobában ahol a báró megölte a feleségét ott lapult egy hollow, neki igen egyszerű képessége volt. Először rossz érzést keltett az emberekben, aztán az egyik "mirigyéből" váladékot juttat a levegőbe, amitől először csak egy kis szédülés következik be, aztán megjelenik a halucináció. Miután innen kiértek a vendégeg a hollow elment a szobából. A gyerekek szobájában ismét volt egy hollow, de ő nem mindennapi hollow volt. Mikor meghalt még csak 3 éves volt. Így hollow ként sem volt idősebb, csak egy kicsit agresszívabb. Ő csak gyereksírással törte meg néha a csendet, aztán elhallgatott, majd a folyosón telepedett le ott némi gyereknevetést vetett be. Miután végetért a kis túra, mindenkit visszavezettek a nagyterembe ahol partyzhattak tovább. De valószínű, hogy nem lesz olyan békés ez a party, Zealot egy varázsige segítségével vérré változtatta a vízet ami a csapból folyt. Aztán minden falon lassan kirajzolódott a híres szöveg. "Soha nem lesz a tiétek." Ha ezekután még van kedve valakinek bulizni, JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNOK!!

Elég sokan kaptak meghívót, összegyűlt a szokásos csapat. A jelmezbe érkezést mindenki komolyan vette.Mit ne mondjak Hana azért kicsit szerintem túlzásba vitte a rövid szoknyát, de ha Hisagi nem bánja akkor rendben van. Hosszabb rövidebb tanakodás után úgy döntöttünk bemegyünk. Senki nem akart előre menni, de végül Hisagi feláldozta magát. Belépve készséges személyzet fogadott minket. A kastély ízlésesen és hangulatosan volt berendezve és feldíszítve, bár nekem volt valami rossz előérzetem a hellyel és ezzel az egésszel kapcsolatban. Mindenesetre próbáltam megfeledkezni róla, és jól érezni magam a többiekkel. Ha mégis valami baj történne akkor itt van velem Yamazakura, ami jelentősen növelte a biztonságérzetemet.
A nagyteremben gyűltünk össze ahol egy furcsa ember fogadott minket aki ezután körbevezetett a kastélyban.
-Ez itt a hálószoba, ahol a báró véget vetett felesége életének- hangzott az idegenvezetőnk negédes hangja. Ahogy beléptünk a helyiségbe máris még rosszabb érzés kerített hatalmába, de ahogy a férfi beszélt egyszerre csak szédülni kezdtem, és hirtelen sikolyt hallottam. A hang irányába néztem és feltűnt előttem a jelent ahogy a báró megöli a feleségét. Én hátrahőköltem, és elrántottam a fejem, de még hallgatni is szörnyű volt. Megszólalni sem tudtam, az idegenvezetőnk pedig csak gúnyosan vigyorgott, majd mikor már kellőképp megrémültünk továbbvezetett minket. Ahogy kiléptünk a hálószobából egyből mintha egy kő zuhant volna le a vállamról, eltűnt a szörnyű érzés és visszatért a gyanakvás, ám nem úsztuk meg ennyivel.
A következő szoba a gyerekek szobája volt. A férfi itt is elmondta a monológját, amit néha-néha keserves gyereksírás szakított meg. Majd a folyosón pedig gyereknevetés. Elég abszurd volt ezeket egymás után hallgatni. Én még mindig csendben haladtam a többiekkel, mikor végre visszaértünk a nagyterembe. Itt az idegenvezető magunkra hagyott minket, és kellemes estét kívánt.
-Ez szörnyű. -kimentem a mosdóba hogy kicsit felfrissítsem az arcomat. Megnyitottam a csapot, ám ekkor hirtelen elrántottam a kezemet és hátraugrottam. Víz helyett vér spriccelt ki a csapból és terítette be a fehér ruhámat. -Mi a fene folyik itt?! -néztem körbe, és ijedten konstatáltam hogy a falakat elkezdi beteríteni a vérrel írt felirat "Soha nem lesz a tiétek."
A kardomhoz kaptam, de azt sem tudtam ki vagy mi műveli ezt velünk. Kezdtem kiborulni, kirohantam a folyosóra,ahol a nyomomban a falakom ugyancsak megjelent a felirat, vissza a nagyterem felé, már majdnem sírni kezdtem. A folyosón összetalálkoztam Rokuval.
-Roku mi folyik itt? -álltam meg előtte és néztem rá ijedt arckifejezéssel.

Miután megérkeztünk elindultunk befelé. Bent a személyzet elvette a kabátokat és a fölösleges dolgokat. Miután ezzel elkészültünk körbe vezettek minket. A körbevezetést a báró hálószobájában kezdtük.
-A báró ebben a szobában ölte meg feleségét.- mondta a férfi. Kicsit félelmetes volt, hogy semmit sem változtattak rajta és azt sem értettem, hogy ki az a barom aki ilyet nyílvánossá tesz. A következő a kérdésem már az volt, hogy ki az az idióta akit ez érdekel. Személy szerint nem érdekelt csak a parti volt a fontos. Kiérve a hálószobából a gyerekek szobájába mentünk.
Hátborzongató volt, hogy tényleg hallottunk valami gyerek sírást.
Mikor visszaértünk én elindultam kicsit megmosni az arcomat. a falra lassan felíródott az a bizonyos mondat: Soha nem lesz a tiétek!
~Nem hittem, hogy igaz ez, de tényleg látványos. Nem hiszem, hogy ez csak úgy magától felíródik, szerintem egy lélek vagy valami hollow csinálja. De akkor miért nem látom őket, hisz a hollowok elég feltünőek.- gondolkoztam majd elindultam Zekka felé.
-Szerintem valami gonosz erő tartja a kezében a kastélyt. Egy biztos: Nem fogunk unatkozni.- mondtam majd ellenőriztem, hogy Zanpakutom az oldalamon van-e.
-Maradjunk együt javaslom.- súgtam oda neki. Ekkor hirtelen Hanae jelent meg akinek tiszta vér volt a ruhája.
~A francba! Itt valami nincs rendben.~
-Ne mozdulj mellőlem és szerintem lassan megidézheted az íjad is a Seirai kesztyű segítségével.- mondtam gond terhelten majd a Zanpakutom markolatára tettem a kezem a biztonság kedvéért.
-Szerintem vége a bálnak!- jegyeztem meg hangosan és levettem a kabát szerűséget magamról. Ekkor Zekka közelebb jött hozzám, szinte már oda bújt hozzám.
-Én nagyon félek.- jegyezte meg.
-Nyugalom itt vagyok. Vigyázok rád.- mondtam majd szorosan mellé álltam.

-Nahát milyen sokan eljöttek. -csodálkoztam el.
A kapu előtt beszélgetve vártuk meg míg mindenki ideér, azután hosszas unszolásra Hisagi vezetésével bevonultunk a kastélyba. Fényűzően berendezett kastély volt, szolgálatkész személyzettel, akik bevezettek minket a nagyterembe. Itt megjelent egy férfi aki elindult velünk, hogy körbevezessen a kastélyban. Először a báró hálószobájába mentünk.
-Ez itt a hálószoba, ahol a báró véget vetett felesége életének- mondta a férfi. én összerezzentem, ám ekkor az eddigi rossz érésemhez most szédülés is társult majd, megjelent előttem a báró, amit épp ráront a sikoltozó feleségére. Hihetetlenül megrémültem, becsuktam a szemem és jó erősen kapaszkodtam a mellettem álló Daisetsu karjába -Vége van már? -nyitottam ki félszegen a szemem, mikor elhallgatott a sikoltozás. Ahogy kiléptünk a hálószobából, egyből enyhült a rossz érzés, de én továbbra is Daisetsuba karolva haladtam tovább.
A következő helyiség a gyerekek szobája volt, ahol az idegenvezető megint történetmesélésbe kezdett, amit összeszorult torokkal hallgattam, és erre ráadásul csak rásegített a fel-felhangzó keserves gyereksírás. Viszont amikor haladtunk vissza a nagyterem felé a folyosón már gyerekkacagást lehetett hallani-
-Nem tetszik ez a hely -súgtam oda Dainak.
Mikor visszaértünk a nagyterembe megálltunk egy kis szökőkút mellett.
-Felfrissítem kicsit az arcomat, mindjárt jövök. -mondta Dai
-Ne hagy egyedül T_T siess vissza! -mondtam aggodalmaskodva.
Nem sokkal azután hogy kiment, a mellettem lévő szökőkút vize vörösre színeződött. A benne lévő víz hirtelen vérré változott, és a falakat elkezdte beteríteni a báró utolsó mondta, ugyancsak vérrel írva.
Én kétségbeesve próbáltam minél távolabb kerülni a szökőkúttól és a falaktól is, mikor végre visszatért Dai.
-Szerintem valami gonosz erő tartja a kezében a kastélyt. Egy biztos: Nem fogunk unatkozni.- mondta
-Szerintem elég egyértelmű T_T -igyekeztem minél közelebb lenni hozzá
-Maradjunk együt javaslom.
-Ezt nem kell kétszer mondani! -bújtam oda hozzá
Ekkor megjelent Hanae, tiszta véres ruhában.
-Mi történt Hanaével? -néztem oda ijedten
-Ne mozdulj mellőlem és szerintem lassan megidézheted az íjad is a Seirai kesztyű segítségével.- mondta gondterhelten majd a Zanpakutoja markolatára tette a kezét
-Rendben. -mondtam, majd leeresztve bal kezemet előhívtam az íjamat, de másik kezemmel még mindig Daisetsu karjába kapaszkodva.
-Szerintem vége a bálnak!- jegyeztem meg hangosan
-Én nagyon félek.- jegyeztem meg.
-Nyugalom itt vagyok. Vigyázok rád.- mondta majd szorosan át is karolt. Ettől kicsit megnyugodtam. De még mindig feszült figyelemmel vártam mi történik.

Egy fura idegenvezető vezetett körbe a kastélyban. Megmutatta a báró hálószobáját, és kicsit megszédültem, amit Genni-n is észrevettem. Majd a gyerekek szobájában sírást hallottam. Gyermek sírást. Visszaérve a nagyterembe, a szökőkútnál a víz vérré változott, és a falakra a ,,Soha nem lesz a tiétek"felirat rajzolódott ki.
-Jujj, de élethűűű-^^...mondta Genni, majd unott pofával világosítottam fel.
-Öhm...^^''...ez már nem játék!-Természetesen sikítani akart, de még sikeresen befogtam a száját.
-Nos...hova tetted a Zanpakutomat? Azt mondtad, az öltözékemben van.
-Nézze meg a kaszáját, kapitány úr!-súgta oda, majd amikor megvizsgáltam a kaszámat, láttam, hogy a zanpakutom a pengéje.
-Trükkös!-…miután megdicsértem lekaptam magamról az álarcom, és a kaszát is harci állásba tettem. Kíváncsi vagyok, most mi jön…