Ahogy vártad, Azura megtámadásánál Newton a megmentésére siet, így esélyed volt használni rajta az Ashige nevű technikát. De mivel ez csak egy 3D-s játék, ezért nem tudsz neki maradandó sérülést okozni, csak a pontjain látszik meg esése közbe, hogy megtámadtad (-12 pont). Amikor viszont a tarkójába akarsz lőni egy Byakurait, valami eltaszít onnan és csak néhány pillanat múlva veszed észre, hogy egy hatszögű pajzs védi Newtont.
- Csak nem gondoltad, hogy védtelenül hagyom testem azon részét, amit nem látok? - Newton gúnyos mosolyával teszi fel a költői kérdését feléd irányítva. Közben volt ideje felállni és készen állni a harc folytatására. Kinyújtotta feléd a kezét, amiből öt sárga egy méter hosszú kötél indult meg azzal a céllal, hogy megkötözzenek.

Omote:
- Mi van elvitte a cica a nyelvedet? - továbbra sem akarja feladni Azura, hogy beszédre késztessen. A tűzostorok csapásait ügyesen elkerültek, de az egyik majdnem eltalált.
Ügyesen időzítetted a támadásodat, arra az időpontra, amikor Genki is rátámad a lányra, de ez csak egy pillanatig tereli el Azura figyelmét, mert észreveszi, hogy Newton már a segítségére is sietett, így elkerüli a Byakurait. Viszont az ez után következő gyors helyváltoztatás és újabb támadás meghozta gyümölcsét és levett 9 pontot. Azura azonban nem adja fel ennyitől, így egyik tűzostorát átformálja egy tűzkarddá, hogy közelről is jól tudjon támadni.

Katsuo:
Ellenfeled már látta a képességedet, így mielőtt megmozdulna, megpörgeti a kaszáját, hogy szabad utat nyisson magának. Kidoudat is kaszájával akarja elintézni, de amikor átvágta, az felrobbant és ezért 3 pontot vesztett. A törmelékekkel is hasonlóan járt el, de szerencséjére azok nem robbantak fel, így megúszta sérülés nélkül. Kihasználtad a pillanatot, amíg nem figyelt rád és sikeresen bevittél neki 5 pontnyi sebzést a kardod markolatával.
Ellenfelednek nem tetszik, hogy ilyen könnyen megsebzed, ezért kaszájába koncentrálja a lélekenergiáját, amiből így suhintásra egy világoskék energianyaláb indul meg feléd. Nem csak egyszer csinálja ezt, hanem többször is felbosszantottad és minél előbb el akar intézni.

Tsuga (előző körben NJK-ként funkcionál):
Elkezdett harcolni ellenfelével, közben a mérgezett alma miatt 10 pont lement a kör végére, de ekkor végre elmúlt a hatása és több gondot nem okoz.

Mindenki:
Haruki harci kiáltására lesz mindenki figyelmes, amikor is a játék félbeszakad. Ismét az igazi testeteket irányíthatjátok, de egyből észlelitek is a lélekenergiátok csökkenését, mert amit a játékban elhasználtatok az most tűnik el a testetekből. Ellenfeleitek elkezdenek menekülni a kijáraton keresztül, amin érkeztek. Az ex-csuklyás hátra marad, hogy kardjából kilövellő lávával állja az utatokat és időt nyerjen a többinek a menekülésre. Mielőtt azonban elmenekülnének Newton és Azura összehangolja erőiket és egy elektromos ráccsal állít meg titeket.
Nem maradt más hátra, mint megpróbálni áttörni az akadályotokba állított rácsot. De vajon sikerülni fog?

Eddigi stratégiámmal ellenfelemnek csak a kardját sikerült eltalálnom, de most nem fogok kudarcot vallani, hogy őt magát is megsebezzem az ostorommal. Csak egy jól irányzott csapást kell bevinnem és meg is könnyítettem a helyzetet. Persze csak a sajátomat, ellenfelemnek ezzel csak sokkal rosszabb és keservesebb lesz, mert én úgy akarom, hogy legyen.
Éppen ezt készülök végrehajtani, miközben egyre közelebb érek a gyilkoshoz. Minden csak pár pillanat volt, de úgy tűnt, mintha néhány percig is elhúzódott volna meglepődésemtől. Ahogy elindítom ostoromat, már abban a másodpercben védekezésre emelte a kardját, így megint nem sikerült eltalálnom. Oldalra nézve láthattam a földön heverő fámat, amit átégetett vagy inkább átmart a kardjából kiengedett lávával.
Miután rájöttem, hogy megint nem fogom tudni közvetlen a testét megsebezni, gyorsan hátra shunpoztam, nehogy esélyt adjak neki a támadásra. Ismételten csak a kardját találtam el az ostorommal, így cseppet sem kerültem közelebb a célomhoz. Ezt viszont ismételten felhasználhatom eltereléshez, még ha nem is fogják sokáig kibírni az indáim, egy kis időd biztos fogok tudni velük nyerni.
Már indultam is volna támadni, de amikor a magvaimat aktiváltam volna, észrevettem, hogy nem történik semmi. Nem sokáig álltam értetlenül, mert leesett mi is történt. A kardja belsejébe juttatott magvakat is megsemmisített a lávájával, így azokkal már nem tudok mit kezdeni.
- Hadou 50, Rei no Kuron! - idézek meg magamból két klónt, majd elkezdünk körözni ellenfelünk körül shunponk segítségével a megfelelő alkalomra várva, hogy támadhassunk. Valahogy majdcsak sikerül megvágnom, még ha meg is kell többszöröznöm hozzá magamat.
Egyszerre indítjuk meg ostorainkat a középen álldogálóra, hogy legalább egyikünknek biztosan sikerüljön eltalálnia. Ha pedig az megvan a legkönyörtelenebb kínzásokban lesz része. Megtudja, hogy milyen érzés, amikor egy inda végigmegy a bőröd alatt. Ebben a témában nem ismerek könyörületet.
Támadásainkra egy forgással válaszol, miközben kardjából lávát enged ki a támadóira. Szerencsénkre csak ostorainkat találta el vele és azoknak kisebb égési nyomokat leszámítva semmi bajuk, hiszek zanpakutouk, amik nem olyan könnyen törnek el. Miután ez a támadás sem sikerült néhány méterrel hátrább kerültünk a célponttól, hogy újabb stratégiát eszeljek ki.
Most már rájöttem, hogy az lesz a legjobb, ha lenyugszom, és nem forrófejűen támadok rá, mert abból nem sül ki semmi jó. Logikusan kell gondolkoznom és megkeresnem a gyengepontját, ami nem lesz könnyű, hiszen a lávadobálgatáson kívül nem mutatott még semmi. Rejtegetné az igazi erejét, vagy éppen csak lebecsül, hogy anélkül is le tud győzni? Nekem mindent be kell vetnem ellene, ha győzni akarok, de balszerencsémre kardom képességei nincsenek hatással rá a lávája miatt. Vagy nem mindegyik?
Úgy tűnik, hogy ő nem tervezi, hogy rám támad, ezt pedig a saját javamra fordíthatom. A klónjaim takarásában a kardommal a hátam közepét enyhén megvágom, majd onnan növesztek ki egy árvácskát. Bár ez a pályán mindenkire hatással lesz, de ők észre se fogják venni, hiszen mindkét harcoló félre hatással lesz, így ugyanolyanok maradnak az erőviszonyok, mint eddig, leszámítva az enyémet, mert nekem jobb lesz.
Ezután elgondolkoztam, hogy is kellene támadnom és legfőképpen, hogy mivel. Elgondolkozás közben a kezemre pillantva meg is találom a választ kérdésemre. Nem csak az árvácskám az egy dolog van, amit használhatok, hiszen nekem nem csak zanpakutoum van, hanem még itt van Obaa-chan gyűrűje is. Bár nem mindennap használható, most itt az ideje, hogy bégre használatba vegyem.
A virágom aktivizálódásához még kellett egy kis időt nyernem, de jobbnak láttam, ha a gyűrűt most használom, legalább azzal szerezzek magamnak egy kis győzelemérzést. Már készültem volna támadásba lendülni, de ekkor ellenfelem megzavart benne.
- Várj, nem te voltál az a gyerek, akinek kinyírtam a szüleit? - mondta, mintha semmiség lenne ez egész, erre én teljesen feldühödtem és harci kiáltásom visszhangzott a teremben, amire klónjaimmal együtt megindultunk. Ők elterelésként szolgáltak, amíg én mögöttük előkészítem a támadást.
Fölülről érkeztünk és miután kardjával eltűntette a két klónomat láthatta, ahogy kezembe a lélekenergia egy gömb formáját ölti. Nem sokáig szemlélődhetett, mert egy shunpoval elé kerültem és egy kiáltás kíséretében a hasába engedtem a lélekenergia sűrítményt.
A végeredményt már nem csodálhattam meg, mert ekkor az egész játék összeomlott. És, hogy miért is volt ez? Igazi testemből is valamilyen oknál fogva lélekenergia áramlott és kiszabadította magát béklyójából. Nem ábrándoztam sokat a történteken, hiszen még mindig itt vannak ellenfelem velünk szemben, csak éppen nagyobb formában. Amint elmozdultam eddigi helyemről érezhettem, hogy lélekenergia szintem megesett, de nem foglalkoztam vele, csak is a shinigami fajzat érdekelt. Mert hát ő ugye az volt? Rendelkezett zanpakutouval tehát halálistennek számít. Osztaghoz viszont nem hiszem, hogy tartozik, mivel nincs rajta egyenruha. Na, de nem is tudom ezt minek hoztam föl, ez most nem érdekes, majd később utána nézek.
Ahogy menekülő ellenfelek után eredek, a gyilkos állja utamat a lávájával, amit ugyan könnyedén kikerülök, de ő is pont ezt akarja, mert így elég idejük volt elmenekülni és lezárni a kijáratot, amin ezt megtették. Nem estem kétségbe, hogy most elmenekültek, egyből a rács áttörésének módján kezdtem el gondolkozni. Figyelembe kellett venni, hogy áram van a rácsokban és csak úgy nem érhetünk hozzá. Valami távolról indítható támadásra van szükségünk, vagyis egy kidoura.
- Hadou 54, Haien! - egy tűzgolyót lövők a rács egyik részére, mivel ennél jobb ötletem most nincs és csak most tűnt fel, hogy majdnem az összes lélekenergiámat elhasználtam a korábbi harcnál. Tehát még ha át is tudunk jutni ezen a rácson, nem biztos, hogy el tudjuk kapni a menekülő bagázst. Nem tudom, hogy többiek milyen helyzetben vannak, de ők is elhasználták a lélekenergiájuk egy részét.

Bár támadásaitok erősek voltak, mégsem tudtátok előhozni technikáitok teljes erejét a korábbi harcból szerzett fáradság miatt, így nem tudtátok áttörni a rácsot. Ha nem lettetek volna fáradtak valószínű, hogy meg se kottyan közös támadásotoknak ez a rács. Most csak nagy füstöt sikerült előteremtenetek, ami elrejtette előletek a rács egészét.
- Álljatok hátrébb! - hallatszott a rácsok mögül az ismerős hang. - Hadou 63, Raikouhou! - az eddigi masszív rács kirobbant a helyéről egy villámcsapásszerű támadás kíséretében. A füstben egy alakot pillantotok meg, aki egyre csak közeledik felétek. Amint kiért a füstből, ti is láthatjátok, hogy Shiratori kapitány az teljes életnagyságban.
- Szép munkát végeztetek. A gaztevőket már sikerült elkapnunk. A küldetésetek sikerrel végződött. - mondandója után megsimogatja Haruki fejét és a kijáraton kinézve valóban láthatjátok a megkötözött ellenfeleiteket.

Most viszont ugorjunk egy kicsit vissza az időben, hogy mi miért is történt. Amint a Shiranui ház szolgálói észrevették, hogy Kazuo-sannal mindenki más is eltűnt, aki őt védelmezte, értesítették a Gotei 13-at. A 9. osztag néhány tisztje azonnal el is indult kapitányával az élen.
Amikor Saito csapata menekülőre fogta a dolgot, Newton és Azura minden csepp lélekenergiáját felhasználta a rács létrehozásához, így eszméletüket vesztették és a társaiknak kellett őket cipelni. Ezért a 9. osztagosoknak könnyű dolguk volt foglyul ejtésükben.

Amint készültetek elhagyni az alagsort a Genki által hívott 2. osztagosok is megérkeztek, hogy átvegyék a foglyok elszállításának feladatát. Elégedetten térhettetek vissza otthonaitokba, hiszen sikerült megállítanotok a merényletet.