Látogató egy másik világból!
1. rész: A Falánkság

Előzmény:
Koromsötétség. Már mindenki nyugovóra tért. Az erdő népe is nyugovóra tért ám a nagy sötétséget egy iszonyatosan vakító fényjelenség töri, meg ami az erdőből jött. Az állatok rémülten szaladtak arra amerre csak láttak ugyanis a földön egy nagy szem jelent, meg amiből pár perc múlva megjelent egy fekete hajó, de ismerős férfiú.
A fiú hangos, sátáni kacajban tört ki mikor rájött, hogy az utazása sikerrel járt. Belenyúlt a zsebébe és elővett egy üveget, amiben vörösen izzó valamit lehetett megfigyelni.
- Elfoglalom ezt a világot és én leszek a vezetője! Ám az első dolgom az lesz, hogy elpusztítom az evilági létemet. - mondta gonoszan majd nyitott egy senkai kaput. (Igen ő is shhinigami és a másik dimenzióban ahonnan ő jött ott is van Seireitei csak ott már egy gonosz irányítása alatt működik.)
Megérkezett. Boldogan lépett ki a Senkai kapuból a számára ismeretlen Seireiteibe. Ismét elővette az üveget, de most használta is. Kinyitotta és egy kicsit kiöntött a földre, aminek következtében megjelent egy hatalmas, kopasz lény.
- Apaa~a!- mondta az idegen létforma majd a gonosz shinigami féleségre tekintett aki elmosolyodott, hogy eme világban is képes létrehozni ezeket a lényeket.
- Szervusz, Falánkság! Keresd meg Minamto Muramasát, az itten énemet és végezz vele, hogy sikeresen uralni tudjuk majd eme világot!- mondta a darkMuramasa majd megvárta, míg eltűnik az idézett lénye majd leült egy sötét sarokba.

Napjainkban:
Falánkság még nem találta meg Muramasat csak annyit sikerült kiderítenie a gyermekről, hogy ebben a világban csak 11 éves ám a tartózkodási helyét még nem sikerült kiderítenie.
Muramasa érezte elméjében, hogy valami nincs rendben ugyanis ismeretlen emlékképek jelentek meg a fejébe mikor lehunyta a szemét. Az emlékekben gyilkolásról, különleges emberek teremtéséről volt szó és az egyikben meglátta saját magát annyi különbséggel, hogy fekete haja volt. Ezért úgy döntött, hogy elindul felkutatni az életére törő hasonmást, de egyedül erre nem lenne képes ezért elkezdett keresgélni egy társ után. Társ személyében a 2. osztag egyik tisztjét, Kojiro Kurodát találta meg.

A postotok addig tartson, míg összefuttok. Addig bármit írhattok a postotokban.

Napok óta csúnya képek zavarták meg a pihenésem. A képeken háborúk és meglepetésképpen én szerepeltem annyi különbséggel, hogy a képeken fekete hajam volt. Nem tudtam ezt a dolgot hova tenni, hiszen még gyermek vagyok és apucinak meg anyucinak nem merem elmondani, mert biztos közölni fogják velem, hogy álmodok meg satöbbi, de ez nem igaz ugyanis még a pislogásnál is ezeket a csúnya képeket látom! T_T
Egyik nap akarva akaratlanul is elaludtam és végignéztem a képeket, amik lassan egy történetet raktak ki mikor megláttam a másik ént, aki megszólalt.
- Meg foglak ölni Muramasa és át fogom venni a világ irányítását!- rémülten nyitottam ki a szemeimet. remegtem a félelemtől, mert valahogy nem látszódott kedvesnek az a csúnya én. Egyből anyucihoz és apucihoz szaladtam, akik csak megsimogatták a buksimat és közölték, hogy nagyon élénk fantáziám lehet, ha ilyen dolgokat álmodok. Erre elbőgtem magam és bezárkóztam a szobámba. ~Ha anyuciék nem hisznek nekem akkor senki sem fog!!! T.T~ondoltam miközben a krokodilkönnyeket törölgettem az arcomról. Ekkor eszembe jutott valami. Ha apuciék nem hajlandóak segíteni vagy megérten megoldom a problémámat egyedül, de ahhoz kéne egy társ is aki segít ha én bajba vagyok azt meg nem találok úton útfélen.
Miután kiterveltem mindent felvettem egy fekete köpenyt és útnak indultam, hogy megtaláljam azt a társat. Tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom, de muszáj lesz, hiszen lehetséges, hogy többen van az ellenség és akkor engem egyből kicsinálnak és akkor anyuci és apuci szomorú lesz! T.T Minden utcát és titkos helyet végigkutattam az utam során, de egyetlen belevaló személyt se találtam, aki hajlandó lenne megvédeni egy olyan gyermeket, aki tulajdonképpen a saját és a világ életét óhajtja megvédeni eme küldetésen. Bár nem lett kihirdetve én mégis annak érzem. Nem csak az én életem forog kockán, hanem a többi emberé is, aki eme világban él. Ha sikerül megmentenem a világot még az is lehet, hogy kineveznek kapitánynak vagy kapok majd valami jó nagy jutalmat, de perpillanat az is elé nagy jutalom lesz, ha élve fejezhetem be a küldetést!
A nagy elmélkedés közepette haladtam előre ám arra lettem figyelmes, hogy beleütköztem egy férfinak. Kicsit elvörösödtem, hiszen nem szándékosan mentem neki, de ekkor észrevettem a kisugárzását, ami jól jöhetne a küldetésem során.
- Elnézést bácsi, nem direkt volt, ám ha már a szerencse így összehozott minket eljönne velem egy fontos küldetésre?- próbáltam minél felnőttesebben fogalmazni hátha úgy igent mond, mert ha még úgy beszélnék, mint egy gyerek lehet, kiröhögne, azért mert elhívtam egy küldetésre, ami neki egy gyereknél azt jelentheti, hogy hazavisz és vigyáznia kell rám. Nem itt most nem az lesz a feladat, hanem végeznünk kell a másik Muramasaval és helyre kell alítanunk majd a dolgokat, amiket ő tönkretett.
- Egyébként Minamoto Muramasa vagyok…- mutatkoztam be egy mosoly kíséretében. Nagyon reméltem, hogy elvállalja a segítséget, mert ha sikerrel járunk, biztosan nagyon hálás leszek neki és majd valamilyen módon megköszönöm neki. Azt még nem tudom, hogy hogyan, de meg fogom neki, hiszen segített az én életem megmentésében és a világmentésében is egyaránt. Majd ha ezért valami jutalmat kapnék, majd közlöm a főkapitánnyal, hogy a bácsinak is -akinek egyelőre nem tudom, a nevét- adjon valami jutalmat, mert nem egyedül vittem véghez a nagy sikert.
Behunytam a szemem és egyből rám törtek azok a fránya képek. Sajnos a memóriám ilyen téren majdnem olyan, mint egy halé. Remélem, ha eljutunk ahhoz a másik Muramasához vége lesz ennek a sok képnek. Meg is fogom, kérdezi, hogy hogyan csinálja. Csak azt nem tudom, hogy ha olya erős, hogy képeket tud, az elmémbe ülteti úgy, hogy a közelemben sincs akkor, hogy fogjuk mi leverni? T.T

Falánkság:
Hosszú napok teltek el azóta, hogy Adachi kiadta neki a feladatot, ami nem volt más, mint, hogy keresse meg a kis Muramasát és egye meg, hogy utána a világ urává tudja majd magát kűzdeni a másik dimenzióból idekerült kattant egyed, akiről tulajdonképpen el se lehetne képzelni, hogy az tulajdonképpen Muramasa.
Falánk éjt nappallá téve kereste az ifjú áldozatot, de nem találta meg ugyanis ahányszor elindult a szaga után mindig a mesterénél lyukadt ki. Ezen is látszódik, hogy tulajdonképpen a két személy egy és ugyan az csak külön gondolkozással és fizikai valóval. Most a nagy behemót Észak Rukongaiban bóklászik, és amikor megéhezik, megesz egy pár lélek családot és közben azt kérdezgette mindenkitől, hogy őket meg lehet e enni.

Kojiro & Muramasa:
Miután összeismerkedtetek Muramasa elmondja neked a tervet, amin te meglepődsz, mert azt hitted, hogy Karakurába kell mennetek, de mivel van időd Kojiro belemész, hogy segítesz a gyermeknek. A dolgok végighallgatása után nagy csetepaté hangja üti meg a hangotokat és ezért elindultok, hogy megnézzétek mi is lehet az a bizonyos dolog, amit hallottatok. Muramasa egy percig örült, hogy máris ráakadtatok az illetőre, de tévedetek, kell ugyanis Rukkongai szegény negyedéből jött a nagy ordibálás. Mivel meg akartatok bizonyosodni arról, hogy biztos, hogy nem kel a segítségetek-odamentetek és egy lelket pillantotok meg. A szemébe a félelem és a téboly látszódott, és ahogy haladt felétek ezt ordibálta.:
- Egy óriási szörny felfalt egy egész szegény negyedet. Meneküljetek most rajtatok a sor!!!- ordította majd holtan esett össze ugyanis a hátán egy elég szép sérülés volt látható. Miután a lélek semmivé lett valamelyikkőtök felhozza azt az ötlete, hogy keressétek meg az említett lényt hátha ő tud valami a dologról.

Postotok addig tartson, míg elindultok a szörny felkeresésére!