Családi kalamajka

Tárgy: Re: Családi kalamajka Szer. Ápr. 04, 2012 11:38 am

Saito igen komolyan felkészülhetett erre a kis játékra. Ami a mindenféle agyafúrt feladványokat illeti. Vajon mennyi időbe telik egy teljes rendszert kidolgozni? Nekem ez már nagyon gyanús. A gombokat sikeresen lenyomjuk, de, amikor a következő terembe jutunk valami különös érzés suhan át rajtam egy pillanatra. Most komolyan mégis miféle játékot találnak ki már megint? A hangszóróban bemondják, hogy újabb feladatot kapunk és ezúttal nincs segítség. Nézem az ábrákat és valahogy egyáltalán nem jut róla eszembe semmi. Azonkívül persze, hogy egyértelműen érzelmeket ábrázolnak a jelek. Alaposan kezdek kiborulni. Egy napra kezd sok lenni ez az egész. A hisztéria azonban nem jellemző rám. Vagyis ... mondjuk úgy, hogy olyan ritkán kapok hisztériás rohamot, mint fehér holló dicséretet a földművestől, ha felzabálja az elvetett magot. A többiek megrökönyödésére leülök jelektől alig pár centire. Meditációs pózt veszek fel, majd megszólalok.
- Kedves shinigamik, azt hiszem megoldottam az ügyet. Igen, igen. Amíg itt bohóckodunk Saito barátunk szórakoztatására, rájöttem a megoldásra. Shiranui-san! Megnyugodhat, a nagypapája egyáltalán nincs életveszélyben. Sőt! Igazából az egész buliban benne van. Jól hallották. Nincs életveszélyben Shiranui-san nagyapja. Ezt mire alapozom? Első bizonyíték: az a támadó, akit a szobában megpróbáltunk sikertelenül harcképtelenné tenni, mindannyiunkat le tudott volna győzni. Ha megakarta volna ölni a célszemélyt, miért nem őt küldték elsőre? Második bizonyíték: ha valójában életveszélyben lenne Shiranui nagypapa, miért nem ölték meg, amikor mindannyian kijöttünk a szobából? Lett volna rá lehetőségük! Miért nem tették? Harmadik bizonyíték: Ha Saito-san bosszút akart volna állni, miért jelent meg személyesen? Kockáztatva azt a lehetőséget, hogy terve esetleg balul üt ki? Kérdés, szeretném, ha mindenki elgondolkodna rajta és elmondaná, hogy mit gondol: ha bérgyilkost küldtök egy másik nemes ellen, megjelentek a helyszínen, kockáztatva a lehetőséget, hogy lebuktok? Negyedik bizonyíték: Erősen kétlem, hogy a Shiranui család, olyan figyelmetlen lenne, hogy egy olyan házba költözik be, ami telis tele van földalatti folyosókkal, csapdákkal, meg ilyen trükkös helyszínekkel. Azt sem tekintem valószínűnek, hogy senkinek nem tűnt föl, hogy a Saito család építkezésbe kezd. Ötödik bizonyíték: a helyszíneken majdnem mindenhol elmondták, hogy mi a feladat. Kérdem én, ha valakit meg akarunk ölni, ahelyett, hogy az alkalmat kihasználnák, inkább elkezdünk játszadozni, öt shinigamival? Számolva azzal a lehetőséggel, hogy megoldhatják a feladványokat, akkor pedig a terv fuccsba megy? Én azt mondom, hogy egy nemes nem kockáztathat ennyit és nem véthet ennyi hibát. De akkor mi lehet a valóság? Hát megmondom én. Shiranui és Saito családot egyesíteni akarták. Házasság útján történő erősebb köteléket akartak kialakítani, ahogyan azt, Shiranui Haruki-san elmondta. A Saito család vezetője morcos lett, hogy nem sikerült a terve, hogy teljesen egyesüljön a két család. Erősen kétlem, hogy az ötlet azonnal megszületett kobakjában. Kitalálták, hogy előadják a nagypapa életveszélyben van, ez valójában hamis állítás. Shiranui Harukit szeretnék ezzel tesztelni, hogy méltó e házának vezetésére. Amikor megtaláljuk a nagypapát, az mosolyogva fogja mutatni Saitonak: Na ugye, hogy megmondtam? Az én unokám és a barátai megoldották az agyafúrt feladványaidat. Ez az egész, valójában két öreg lélek játékának a darabjai. Miért kellet megkötözni a célszemélyt? Azért, hogy valóságosnak tűnjön, hogy elhiggyük a fenyegetés valós.
Annyira belelovaltam magam, hogy előadjam az összeesküvés elméletemet, hogy sírva fakadok, ahogy kiadom magamból az igazság ismeretének tényét. Ezek a szegény ifjú shinigamik, mindvégig azt hitték, hogy életveszélyben vannak. Pedig az igazság az, hogy két infantilis, kapuzárási pánikban szenvedő, elmeháborodott, idiótának a játékszerei vagyunk. Társaimra nézek, miközben kitörlök a szemem sarkából egy könnycseppet.
- Ne ijedjetek meg, ezek az örömnek könnyei, nem a bánaté...
Egy pillanatra megdermedek. Az arcomhoz kapok. Hát valami tuti biztos, hogy nem stimmel. Ritkán sírok, de egy valami biztos. Az arcizmaim nem éppen arról árulkodnak, hogy megjelentek arcomon a sírásnál fellépő ráncok. Szemeimmel sem hunyorítok. Ez nekem gyanús. Hirtelen előre dőlök és a smájlikat kezdem tapogatni. Megtalálom a sírásból komoly arckifejezés felé mutató nyilat.
- Na...
Felállok és viszem magammal zanpakutomat.
- ... azt hiszem én megtaláltam a helyemet.
Mondom és a komoly arckifejezésre állok.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Kedd Ápr. 10, 2012 6:28 am

A gombokat valamilyen csoda folytán sikerül lenyomnunk és úgy tartani öt másodpercig. Ez azt jelenti, hogy tovább mehetünk. De meddig? Még a végére sem értem a gondolatban magamnak feltett kérdésre már el is értük a következő termet, ahol újabb feladat vár ránk.
- Ne már! Most komoly? Mennyi ilyen hülye játékon kell átverekedni magunkat? Ha jól tudom az öreget kéne megmenteni, nem pedig a „Játék határok nélkül” új epizódját leforgatni. – fakadok ki, és közben a hangszóróból megszólal az ismerős hang, ám segítséget nem ad. Remek, még itt is ragadtunk. A földön van néhány ábra – fej – amik különböző érzéseket ábrázolnak, de passzolom a lehetőséget.
- SMS-t fogunk írni velük? – kérdezem szarkasztikusan, hátha valami óriási kőkorszaki mobil telefonnal kell majd elküldeni egy SMS-t egy alternatív dimenzóba a gonosz női énünknek, hogy üdvözöljük őket, és még két puszit is nyomunk az arcukra. Takashi bele kezd egy összeesküvés elméletbe, miszerint az öreg Shiranui benne van Saito játékába, sőt mi több, tovább megy, és azt állítja, hogy együtt tervelték ki ezt az egészet. Ez Haruki-nak biztos nem fog tetszeni, egyszer ma már kihúzta nála a gyufát, és most a tűzzel játszik – az biztos, hogy este be fog pisilni Very Happy

. Amit mond, abban lehet valami igazság, de még mindig vannak fehér foltok.
- Akkor miért kellünk mi is? Miért nem lett volna elég ha Haruki jön? – kérdezem meg Takashi-tól, amint lehetőségem van rá, mert mondja és mondja, mint a pereces a piacon. És nem akar leállni. Mikor végre befejezi, azért imádkozom, hogy Haruki ne akarjön rögtön neki ugrani Takashi-nak, mert még előttünk áll ki tudja hány játék és a végső leszámolás. Egyébként megnézném a jelenetet, ahogy Haruki megint neki eseik Takashi-nak és el is mosolyodom rajta, az pedig csak fokoz a hangulaton, ahogy a 2. osztagos lezárja a dolgot. Lehet, hogy igaz, amit mond, de még mindig az a kérdés, akkor minek kellettünk mind az öten? Miért nem volt elég Haruki? És egyébként is, ha Haruki nem akart megházasodni, akkor miért tesztelik le, hogy méltó-e a Shiranui ház vezetésére. Túl sok kérdés, és minden kérdés újabb kérdést szül. Kétségbeesés és fejfájás lesz rajtam úrrá a sok kombinálás miatt, és konkrétan feladom a próbálkozást. Könny csordul az arcomon, pedig nem emlékszem, hogy sírni kezdtem volna, ám lehetséges, hogy már csak a nevetésem váltotta ki a könnyeket belőlem.
- Én feladom a próbálkozást, kicsit elég volt már ebből a sok kavarásból, amit ebben az ügyben tesznek vagy teszünk. Ez nekem már túl sok, és már csak azt kívánom, hogy vége legyen. – na ezt biztos, hogy nem mondtam volna ki egyébként, de most valamiért mégis kijött és a könnyek is elfoglalták a helyüket, miszerint a sírástól törtek elő. Remek, most biztos szép dolgokat gondolnak rólam, de ahogy Takashi is tette, én is a megfelelő smiley-ra sétálok és leülök török ülésbe, hogy végre kisírjam magam, és mehessünk tovább.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Hétf. Ápr. 16, 2012 7:57 am

- Igen, jóban vagyok Misty-vel. Lényegében ő a legjobb barátom. Rajta kívül csak egy személy van ebben a világban, akit még barátnak neveznék. - ekkor Takashi-ra nézek.
- Kislány, nem lenne gond, ha nem magáznál? Tegezzél le nyugodtan, én csak egy egyszerű emberke vagyok itt.
Ezen a kijelentésen el kell gondolkoznom egy kicsit. Valójában már nem is vagyok ember, hanem csak egy lélek, éppen ezért nem volt helyes az, amit az előbb mondtam.
Haruki elutasítja az ötletemet, amivel a feladatot akarom megoldani, inkább valami mást akar. Úgy döntök, hogy nem vitatkozok vele, mivel az itteni világban és életben ő biztos jártasabb, mint én. Így hát csak figyelek és amikor kell, akkor megnyomom a gombot. Haruki az, aki a mutatványt kezdi, mégpedig azzal, hogy aktiválja a kardját. A szemem sarkából figyelem őt, majd megnyomom a gombot.
Úgy néz ki, nagyon jól időzített a mi kis csapatunk és sikerült egyszerre megnyomni azokat a fránya gombokat. Majd ekkor egy sziréna hangja szólalt fel. Olyan váratlanul ért az eszköz visítása, hogy elég látványosan megijedtem.
- Még jó, hogy nem gyenge a szívem... - szólalok meg halkan. - Még szív rohamot kaptam volna ettől a fránya szirénától.
Viszont a hang nem azt jelenti, hogy elrontottuk a feladatot, hanem épp ellenkezőleg, sikeresen teljesítettük. Leesik a lábunkról a bilincs, majd már mehetünk is tovább. Viszont szinte azonnal egy másik ajtóhoz érünk, aminél különös érzés fog el.
Hamarosan kiderül az újdonsült feladatunk is. Mindenkinek megváltozott az érzése, amit mutat, az ajtónál pedig vannak hangulatjelek, amelyekre rá kell állni. Az enyém a mosolygós arc... nagyon jól kifogtam. Ezúttal viszont mintha egy sokkal könnyebb feladatot kapnánk. Csak rá kell állni a megfelelő képre és már kész is. Így hát ráállok a helyemre és várok mi történik.
Ez a küldetés kezd egyre rosszabb lenni. Alig vártam, hogy kapjak egy itteni feladatot. Amikor meghallottam, hogy mit kell csinálnunk, nagyon örültem, mivel ez nem állt túl távol attól, amit az életemben csináltam, így a tapasztalataimra tudtam hagyatkozni. Most viszont különböző fejtörőket kell megcsinálnunk, amelyeket egyedül biztos nem tudnék. Úgy néz ki, hogy sokkal jobb lesz itt, mint az előző életemben.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Szer. Ápr. 18, 2012 4:43 am

Sétálás közben megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni a küldetésen résztvevő társaimmal. Eddig vagy veszekedtünk és az volt a középpontban vagy csak a küldetéssel foglalkoztunk. Nem mondom, hogy ne foglalkozzunk a küldetésünkkel, mivel az az elsőszámú feladatunk, de ha éppen sétálunk egyik helyről a másikra, akkor bőven van időnk egymást megismerni, ha már így együtt kell dolgoznunk. Eddig még nem repültek ki kések a falból vagy hasonlók, így nem kell annyira figyelni mindenre. Persze fő az óvatosság, meg minden, de akkor is.
- Ó! – ámultam el, hogy ilyen jóban vannak Mistique taichouval, nem gondoltam volna, hogy ennyire. – Ő? – kérdezek vissza, amikor megemlíti egy másik barátját, majd Genkire néz. – Haruki nem kedveli. – mondom el a saját véleményemet az említett személyről. Attól még, hogy bocsánatot kért nem fogom megkedvelni, örüljön, hogy nem utálom már.
- Ha nem szólítod Harukit kislánynak, akkor beleegyezik a kérésbe. Akkor Haruki mostantól Omotének szólít. Rendben? – kötök alkut Omotével, hogy ne szólítson többet kislánynak, mert én nem vagyok kislány, legrosszabb esetben is nagylány vagyok, nem kicsi.
A gombnyomogatós feladat következett, ahol mindenki próbálta kitalálni, hogy is fogja ő megnyomni a gombjait. Mindenkinek meg volt a saját ötlete és a kevésbé kreatívoknak ott volt a lehetőség, hogy kézzel nyomják meg a gombokat. Körülnéztem a többieken és láttam, hogy itt nekem kell kezelésbe venni a dolgokat.
- Tessék Katsuo-san. Haruki nem tud semmilyen spéci technikáról, ami a Saito családnál egyedi lenne. – nyújtom át a sayámat a tőlem nem messze állónak együtt a válasszal a kérdésére, hogy segítsek neki a terve végrehajtásában. Bár nem különösen tetszett az újonnan kapott becenév, ezt elnézem, mert nem annyira rossz és a csapat egy értékes tagjától kaptam. – Haruki miatt nem kell aggódni a kardja alkalmas ilyenre. – teljesen megbíztam a képességeimben és sohasem vágytam másmilyenekre. Ez nekem tökéletesen megfelel, hiszen pont itt a példa, ebben a helyzetben is hasznos lesz, így nem cserélném semmilyen másikra.
- Genki és Omote megy a két ajtónál lévőkhöz, mivel azok közel vannak egymáshoz és azokat a legkönnyebb megnyomni kézzel. Katsuo-san kapja Omotétől jobbra lévő kettőt, Haruki pedig átveszi Tsugahara-san kettőjét és meg is vagyunk, mindenki készüljön fel. – nekem kell irányítanom mindenkit, mert tanácstalanul néznek, hogy mit is kéne csinálniuk. Valakinek össze kell fogni a csapatot, ha már ők nem alkalmasak rá. Indákat növesztek ki a földből és tekerem rá őket négy gomb köré, de még nem nyomom be őket. – Haruki háromig számol, és háromra mindenki nyomja be a gombjait. 1…2…3! – adom ki a parancsot és számolásnál a hármas számot jó erősen mondom ki, hogy mindenki jól hallja. Csak remélni tudtam, hogy mindenki benyomta a sajátját és nem szúrta el a valaki az összehangolásra tett erőfeszítésemet.
Miután eltelt az az öt másodperc, amit várni kellett hallatszott egy sziréna, amitől lekapcsolódott a bilincs a lábunkról és az ajtó is kinyílt. Végre mehettünk tovább, de amint kiléptem az ajtón megtorpantam. Valami megmagyarázhatatlant éreztem, amit furcsállni kezdtem. Végignéztem magamon, de nem láttam semmit, ami okot adott volna feltételezésemnek, hogy valami itt nincs rendben. Közben a többiek már jóval előttem voltak, de nem annyira, mivel nem messze tőlünk egy újabb ajtó fogadott.
Meg is szólalt a szokásos hangszóró, de ezúttal nem kaptunk semmilyen utasítást a feladvánnyal kapcsolatban, viszont van egy ábránk, ami körökből és nyilakból áll. Jobban megnézve ki tudtam venni, hogy a körök fejek akarnak lenni és egy-egy érzést ábrázolnak. Elkezdtem volna agyalni a feladványon, de félbeszakított Genki nagyon hosszú monológja, amit nem tudtam megállni, hogy ne kommentáljak.
- A bizonyítékai nem bizonyítanak semmit, akármilyen más oka is lehet az említett dolgoknak, mint amit maga elmondott. – mivel a hosszú szövegelés közben már eluntam magam, így csak a lényeget mondtam el és már nem volt kedvem ecsetelgetni, hogy szerintem milyen más oka lehet a történteknek. Ojii-san, ha meg akarná nézni, hogy alkalmas vagyok-e a feladatra, akkor nem Saitoval szövetkezne, hanem a többi öreggel találnának ki valamit. Bár az egyértelmű, hogyha rossz fiúra lenne szükségük, akkor ő lenne a legalkalmasabb.
Már a családfő választásnál eldöntötték, hogy egy vérbeli Shiranuinak kell vezetni a családot és akkor csak én maradtam és Naomi-neechan. Viszont neki rossz az egészsége és így nem bízták rá a vezetést, pedig ő lett volna az elsőszámú jelölt. Ojii-san viszont engem ajánlott be és egyben magát, hogy amíg beletanulok, addig ő elvégzi a teendőket. És annak ellenére, hogy ő nem vérszerinti Shiranui már egy ideje beházasodott a családba és megbíznak benne. Én mondjuk, nem tervezem, hogy átvegyem egyhamar a vezetést, mivel én most Shiratori-samának segítek minden erőmmel és nincs időm vezetőset játszani. Azt viszont nem hagyom, hogy ilyen álnok személy legyen a vezető, mint Saito.
Ezután belemerültem a gondolataimba, de meghallottam Genki kijelentését valamilyen könnyel kapcsolatban, de nem tudom miről beszélt, az arcán nem vettem észre semmit. Ekkor valami összeállt a fejemben és jobban megnéztem a köröket és észrevettem, hogy benyomhatók, mint a korábbi gombok. Tehát mindenkinek rá kell állnia az egyikre, de nekem melyikre kéne?
- Ne adja fel Tsugahara. Egy halálistennek mindig végre kell hajtania a küldetést, ez a kötelességünk. – egy kicsit kiakadtam osztagtársamra, nem adhat fel egy küldetést, ha már egyszer beleegyezett, hogy részt vesz rajta. Ezzel a hozzáállásával lehúzza a 9. osztag színvonalát.
Mondandóm után viszont feltűnt, hogy nem dagadnak az arcereim a dühtől, talán még sem voltam olyan dühös, mint terveztem? Pedig ez Shiratori-samát is érinti, hiszen ő a 9. osztag kapitánya és az osztag szintje lejjebb kerül, azzal Shiratori-samát is leírják. Na, szóval elővettem a kézitükrömet a ruhámból, ami egy normális lánynál elengedhetetlen kellék és megnéztem az arcomat. Meglepődve tapasztaltam, hogy olyan arcot vágtam, mintha Ueda fukutaichout hallgattam volna egy jó ideig, aki felsorolta nekem az összes szabályt, amit be kell tartani. Erre utalnának a nyilak az ábrában?
Egy kis hezitálás után megkerestem gyorsan az én helyemet és óvatosan ráálltam a megfelelő körre, amivel remélhetőleg teljesítettük a feladatot és tovább mehetünk, és elénk zúdíthatják az utolsó megpróbáltatást, hiszen a hangszóróban azt mondták, hogy ez volt az utolsó előtti, tehát a következő lesz az utolsó.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Vas. Ápr. 22, 2012 2:02 am

Három éves lego tapasztalataimat végre kamionoztathattam – kamatoztathattam -. Egy bot ide, egy illesztés oda, egy kötözés ide, egy csomózás oda. Pofon egyszerű! Olyan könnyű feladatnak látszódott, mint kerekfejű Samut rajzolni. Bizony, én már ismerem a pont-pont-vesszőcske művelődési – művészi – arc készítés továbbfejlesztett változatát. A dolog egyetlen szépséghibája az egyenúszkálásban – egyensúlyozásban – volt. Nehéz feladatnak bizonyult úgy emelgetni, ne essen szét. Még is bonyolult a horgászok élete, de én csomószor pecáztam ki plüssöket automatákból. Nem foghat ki rajtam, mert nem és kész! Ugyanazt kell csinálni, mint azoknál a fém szerkentyűknél, csak itt nem üvegből kellett mindenféle anya által megadott színes állatkát kiszedni. Hányszor izzadtam velük vértet – vért -. Nem kétséges ügyvédesen – ügyesen – helytálltam. Anya mindig szőrös állatkákkal kezében mehetett el én pedig elégedetten törölhettem le a fárasztó munkától gyöngyöződő homlokomat. Igazi, férfias színtiszta győzelem volt! Most is az lesz!
Nagyon ügyesen felemeltem kész botjaimat és Shiruki utasítását követve fordultam a kiadott piros pöttyökhöz. Még, hogy piros az igazi. Nevetséges! Szeretem a túrórúdit, de most akkor se értenék egyet a kijelentéssel, ha brokkoli dióhéjjal – diétával – fenyegetnének. A férfias bükkhegységem – büszkeségem-, így is szörnyen bántotta lánytól kapok parancsot. Nem vagyok hozzászokva copfos idegenek ugráltassanak. Kissé megrándult szemöldököm, de igazi papucsként, ahogy Watta bát szólongatják a háta mögött, tűrtem a megpróbáltatásokat. Különben is békét kötöttem Shiruki-val. Korán volt még az egyedet – egyezményt - felrúgni. Inkább orrom elé koncentráltam. Feszülten tapadtam kék szemeimmel a célra. Rajtjelzést várva doboltam ujjaimmal a kemény bambusz saya-n. Teljesen urrá lett rajtam az izgatottság. Pont olyan volt, mint az autóversenyek előtti végtelennek tűnő ácsorgás, mikor taposhatod tövig a gázt. Kész andante – adrenalin - löket! Kivéve, hogy nem volt igazából menő kocsim és versenyezni se versenyezhettem. Anya megtiltotta, míg nagykorú nem leszek. Azt meg állandóan változtatja, mikor következik be. Egyszer valami tizennyolcat emleget, aztán már huszonegyet, végén pedig átmegy százötvenháromba, mert, hogy a shinimini-t lassabban öregednek! Néha megfordul fejemben, csak lottó számokat sorol és lehet fel kéne írnom. Mármint Masa-nak, mert engem teljesen lekötne, megjegyezzem őket. A fődíj érdekében hajlandó vagyok komposztálás – kompromisszum – kötésre. Elvégre a nyeremény nagyobb része engem illet, mert nekem volt annyi eszem megjátsszam anya számait. Persze nem esnék túlzásokba. Lakatnának a villámban!
Milliárdos gondolatokból Shiruki számolása billentett ki, amire hajszál pontosan reagálva támadtam be a gombomat. Tekintve akadnak némi nehézségeim a számok világával, tartottam, ameddig láttam, hogy a többiek rajta csüngnek. Ki mondta nem lehet boldogulni a világban írás-olvasás-számolás problémákkal! Én vagyok a tökfőzelék –tökéletes- ellenpélda. Még jó, széles mosollyal könyveltem el a győzelmünket. Kizárt, vesztettünk volna. A teljesítést követően elégedetten kezdtem szétszedegetni botjaimat. Ideje volt visszaadni őket, ahogy ígértem. Persze szerelés közben éberen figyeltem a hangszóróból érkező szavakra. Csalódottan kellett felmorrannom.
-Máris? Azt hittem a játszóházak kifogyhatatlan munícióval rendelkeznek.-
Merő iróvénának – iróniának – szántam. Remélhetőleg a többiek is értették, mielőtt tényleg észre vehető lenne nekem semmi kifogásom az értelmetlen játék ellen. Szívesen maradnék, de a logaritmus – logikai – feladványokhoz nem értek túlzottan. Fárasztóak. Az ugrabugráló akadálypályákban legalább fejleszted a fizikád – fizikumod -. Ebben a fejtörő világban jobban értek a használd fejed valaki lefejelésére technikához. A következő feladványt se értettem túlzottan. Ha tényleg sms-t kell írni, akkor nagylelkűen átadom a lehetőséget. Már készültem lemondó nyilvánosságot – nyilatkozatot – adni, mikor Genki hosszas történet mesélésbe kezdett. Érdekes krimit kanyarított a pince körutunkból.
-Genki san. Benned tényleg egy nő veszett el!-
Veregettem meg együtt érzően vállát. Rémes lehetett ezzel együtt élni. Ok nélkül sirnak, hisztiznek, veszekednek. Borzalmas az élet. Legalábbis azt hittem helyzethez mérten komolyan viselkedem, de valami nem stimmelt. Mintha arcizmaim maguktól rándultak volna. Homlokom idegesen ráncolódott és szemöldököm dühödten húztam össze. Itt valami baj volt kibontakozóban. Nem értettem egyet a felsorolással, még se voltam rá mérges. Ez azt jelenthette, nekem is sikerült rájönnöm hova tartozom. A dühödt fejet nekem szánták. Nem értem miért. Kicsit sem illik hozzám.
-Kézrátéttel ragadós a hangulat ingadozás?- Helyeztem önkényesen ráncolódó szemöldökeim közé ujjaimat, hátha sikerül fellazítanom görcsös viselkedésüket. – Kizárásos alapon Dulifuli maradt nekem. Elnézve az arcomat, azt hiszem ezt a kört is megoldottuk! Lassan jöhetne valami jutalom, mert remekül haladunk!-
Lazítás közben, komótosan a kimaradó hangulatjelre sétáltam. Érdeklődve vártam mi következhet. Sapka, gombnyomás és sms jel üldözés után, mivel lehetne méltón lezárni ezt a szórakozást? Ha tippelhetek vagy még nagyobb ökörséggel, vagy ezután jön az igazi fekete leves. Nem lepődnék meg, ha mindez a közjáték, csak az ébrenlétünk – éberségünk – altatására szolgált. Nem lett volna tanácsos felkészületlenül beesni valami rémség karmai közé. Nem foghatna ki rajtam, ilyen olcsó trükk, de azért fő a biztonság.
-Észrevétel! Maradjunk éberek! Ki tudja, mikor vetnek a Küklopsz vermébe.-
Teszem hozzá higgadtan, államat dörzsölve. Valóban bölcs szavak hagyták el számat. Álnok klónom irigykedhetne mai teljesítményemen. Egyre jobban sajnálom nincs jelen és nem dönthetem el végérvényesen versengésünk.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Szer. Ápr. 25, 2012 1:06 am

Miután mindenki ráállt a megfelelő körre, azok szélei elkezdenek fényleni a saját lélekenergiátok színében, majd egy kis idő után kitárul előttetek az ajtó. Egy nagy terembe értek, aminek a közepén egy téglalap alakú elkerített rész volt. Úgy nézett ki, mint egy kisebb jégkorcsolyapálya jég nélkül, leszámítva, hogy a rövidebb oldalakon volt egy beugró rész, ami egy kicsit meg is volt emelve. A terem másik végén megláthatjátok Saitot és Kazuot egy oszlophoz kötözve, akinek szája be volt tapasztva és még mindig nem tért magához. Továbbá még ott volt egy fekete csuklyás fickó és két másik, akiknek már láthatjátok az arcukat.
- A feladatok alatt megszereztük a kellő adatokat. – egy kis idő után betoppannak a már jól ismert hangok tulajdonosai is és a férfi egyből jelentést tesz Saitonak, hogy minden készen áll az utolsó „játékhoz”.
- Az eddig kiállt próbák csak bemelegítésként funkcionáltak, most következik az igazi próbatétel. - szól felétek a nő, hogy ti is tisztában legyetek a helyzettel.
- Ha megnyeritek ezt a játékot, akkor épségben visszakapjátok Kazuo-sant. Ha pedig mi nyerünk, akkor átveszem a család vezetését. – közli veletek Saito a játék tétjét egy apró mosollyal az arcán. Végig ez volt a terve, hogy kicsalja a vezetői pozíciót, és ha nem állítjátok meg akkor sikerülni is fog neki.
- Akkor ismertetném a feladatot. Ez lesz itt a csatatér. – itt rámutat a terem közepén találhat területre, majd folytatja. – Először is mindenki álljon a két végen kialakított helyekre és vegye fel a szemüveget és a kesztyűket. – miközben mondja, mit kell csinálni, ő is úgy tesz, hogy lássátok, mit kell tennetek. – Ha ráálltatok egy négyzetre és felvettétek a szemüveget, akkor már ti is láthatjátok a pályán megjelenő avatárotokat. – ha úgy tesztek, ahogy mondják nektek, akkor valóban megpillanthatjátok a 3D-s chibi éneteket egy számmal a feje fölött. – Ezekkel fogunk harcolni és eldönteni a győztest. Irányítani a négyzetetek melletti nyilakkal lehet. Kaptok egy kis időt, hogy hozzászokjatok, majd kezdődik a küzdelem. – most van időtök kipróbálni az irányítást a nyilak segítségével. Egy 3x3 négyzet közepén álltok és minden oldalon van egy nyíl, amire ha ráléptek arra megy a karakteretek. Ez elején egy kicsit furcsa számotokra ez az irányítási mód, de egy kis próbálkozás után belejöttök.

- Akkor kezdődhet a harc. – adja ki az utasítást Saito, majd emberei egyből támadásba is lendülnek. Először a szemüveges nő támad három Shakkahouhoz hasonló közepes mérető tűzgolyóval, amit Genki, Omote és Tsuga felé lő. Közben a mellette lévő szemüveges férfi egy narancssárga pajzsot von a pálya köré, ami néhány pillanat után láthatatlanná is válik. Igazából ők együtt támadnak, mert ha kikerülnétek a tűzgolyókat, akkor a falról visszapattannának, és ismét titeket vennének célba.
A világoskék hajú fiú Harukit veszi célba és pusztakézzel akarja megtámadni. A kaszás fiú pedig Katsuot akarja lecsapni fegyverével. A hátra maradt fekete csuklyás alak viszont egyelőre nem mozdul, és ha jól megnézitek, akkor láthatjátok, hogy száma helyén egy kérdőjel található. Miután leírtátok, hogy reagáltok a támadásra, ti is neki támadhattok, akármelyik pályán lévőnek.

Spoiler:

Tárgy: Re: Családi kalamajka Szer. Ápr. 25, 2012 3:16 am

Társaim megnyilvánulásai nem nagyon érdekelnek, inkább azzal foglalkozom, hogy végre túljussunk. Egyedül, csak Katsuo megnyilvánulására kacsintok egyet. Nincs komolyabb jelentése, inkább csak annyi, hogy megmosolyogtatott a megjegyzés. ártatlan visszajelzés. Miután mindenki rájött ilyen-olyan események után, hogy hová is kell állnia és felragyog az általam zárókőnek elnevezett szerkezet, végre tovább mehetünk. A szemeim elé kerülő látvány azonban alaposan meglep. Van ám pénze Saitonak meg a Shiranui nagypapának, hogy ilyen fullextrás játéktermet hoztak össze.
- Az anyja, ez már döfi.
Jegyzem meg, miközben alaposan végig nézem a területet. Hamarosan pedig elkezdenek előszállingózni ellenségeink. Azok a férfiak és nők, akik ezt az egész elmeroggyantságot kiötlötték. Mindenki végig mondja, hogy kinek mi a nyűgje és micsoda szuper dolgokat találtak ki. Majd Saito elkezdi magyarázni, hogy amennyiben nyernek övék a család vezetősége. Mielőtt elkezdődne a dolog én még karba fonom magam előtt a karomat és megszólalok.
- Bocsásson meg, hogy bele dumálok a dolgába. Tudom, maga valószínűleg nagyobb zseni, mint én. De miből gondolja, hogy bennünket shinigamikat, bármi hűséggel köti a Shiranui házhoz? Miért nem Shiranui Haruki-donoval intézi el ezt az ügyet? Küzdjenek meg maguk, életre halálra. Mégis miért kellene részt vennünk ebben a játékban? Nem vagyunk Shiranui Haruki-dono hűbéresei, nem vagyunk kötelesek küzdeni azért, hogy maguk ketten eldöntsék ki is legyen a nemesi ház vezetője.
Társaimra pillantok és kinyújtom feléjük karomat.
- Ne merjétek még felvenni a szemüveget és a kesztyűt!
Visszapillantok Saitora.
- Bűnösnek bizonyult emberrablásban, összeesküvésben és fenyegetésben. Mindezt azért, hogy egy kicsinyes és gyermeteg játékban döntse el, hogy maga vagy Shiranui Haruki-dono legyen a családfő. Maga vagy gyáva és nem mer Shiranui-san ellen kiállni tisztességes párbajban, vagy gyávasága őrültséggel is párosul. Nem lenne dolgunk, hogy ilyen nemesi viták eldöntésében közreműködjünk. Választhat... vagy megküzd szemtől szembe Shiranui Haruki-donoval, tisztességes párbajban, aminek felügyeletére elegen vagyunk jelen és eldönthetik, hogy ki is a jogosultabb a családfői címre. Vagy... részt veszünk a kisded játékában. De azzal a feltétellel, hogy győzelmünk esetén maga mond le Shiranui Haruki-dono javára a saját házának vezetéséről, továbbá önként a 46-ok tanácsának bírósága elé áll és bűnösnek vallja magát a fent említett vádpontokban és nem bújik semmiféle mentelmi jog mögé. Így korrekt az ajánlata erre a kis játékra, hiszen maga verziója szerint, csak visszakaptuk volna az öreg urat. Így azonban vállalja a felelősséget a tetteiért. Vereségünk esetén ugyan úgy maga nyer, győzelmünk esetén viszont maga is veszít. Bizonyítsa be maga, hogy alkalmas a család vezetésére! Ne pedig Shiranui Haruki-donot zsarolja a nagyapja életével.
Mondom és hacsak Saito bele nem egyezik a feltételeimbe, addig én fel nem veszem sem a szemüveget sem a kesztyűt. Remélhetőleg társaimnak is van annyi eszük, hogy sakkban tartsák Saitot és ők is hasonló módon cselekednek. Miért érnénk be annyival, hogy megmentjük Haruki-san nagypapáját? Ha kiharcolhatjuk azt is, hogy börtönbe zárathatjuk ezt az őrültet. Ha pedig társaim nem állnak ki szavam mellett kénytelenek nélkülem megküzdeni. Ez nem a hatalomról szól a csoportunk fölött, hanem az igazságszolgáltatásról. Legyen nemes vagy sem, nem tűröm, hogy rángassanak minket kényük kedvük szerint. Remélem Haruki-san is felfogja, most neki akarok jót.

Ha Saito elfogadja a feltételeket és bebizonyítja, hogy nem egy gyáva féreg, akkor magamra veszem a kesztyűt és a szemüveget. De csak ebben az esetben! Elkezdem gyakorolni a kis 3D-s chibivel a mozgást. Ütéseket és rúgásokat imitálok. A kis érték feltehetően az életerőt jelöli. Tehát, ha lenullázódik, akkor kiesik az illető a játékból. A saját értékemre pillantok és elmosolyodom, ezután végig nézem az ellenségeink értékeit. Hm. Roppant érdekes. Omotéra és Tsugaharára pillantok. Olyan hangon mondom, hogy csak mi halljuk, ellenségeink ne.
- Katsuo és Haruki jóval erősebb, mint ti. Bírni fogják. Támadjátok azt az ellenséget, amelyiket én. Csapat munka kell ide. Lehet, hogy ők megpróbálnak egy-egy elleni harcot kezdeményezni. Katsuo-kun, Haruki-san, benne vagytok? Bírni fogjátok? Mi hárman lecsapjuk az egyiket, addig ti elboldogultok. Amint végzünk az egyikkel, segítünk nektek.
Mondom a tervemet és remélem, hogy társaim most másodszor is hallgatnak rám. Amikor elkezdődik a csata és a szemüveges hölgy három tűzlabdához hasonló lövedéket indít ellenünk, amiből az egyiket nekem szánta, aktiválom az egyik shikai képességemet.
- Heiwa no Manto! [Harmónia Leple]
Lélekenergiám hirtelen felvillan az engem ábrázoló chibi körül a következő pillanatban, megtestesül rajta Heiwa képessége, vagyis egy páncéllal borított harcossal szemben találhatják magukat ellenségeink. A tűzlabda hatalmas energiájával mellkasomnak csapódik, minek hatására elterülök, mint egy ólajtó és mellkasomból sűrű fekete füst emelkedik fel. Na persze, meg ahogyan a kis hollow megálmodta. Az Utsusemi itt is alkalmazható shunpo technika. Szerencsére. Shunpommal, a hármunkra támadt nő mögé érkezem és megpróbálom másik shikai képességemet eredményesen használni. Remélem ellenfelem nem gyorsabb vagy jobb hakudából, mint én. Mert, ha jobb vagyok nála, akkor a Hét Lépés Csendje most alaposan lefogja lassítani. Mind a démonmágiában, shunpoban és talán még zanpakutoját sem lesz képes olyan jól használni, ha van neki. Persze mindez csak akkor érvényes, ha eltalálom.
- Nanatsu Hitoashi no Shijima. [ Hét Lépés Csendje ]
Sikeres találat esetén hét aprócska ütést mérek a nőre. Kettőt a vállaira, kettőt a csípőjére, kettőt a mellkasára és egyet a fejére. Valójában meg sem érzi az ütéseket. A hatást azonban igeni megérzi. Nem mozdulok el a háta mögül, Ha Tsugának és Omotenak van egy kis gógyija, akkor most szemből vagy valamilyen formában újabb két támadás fog irányulni célpontom ellen. S én se félek a támadásoktól, egy jó darabig és bizonyos mértékben, teljesen védett vagyok zanpakutomnak köszönhetően.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Szomb. Ápr. 28, 2012 4:41 am

Végül mindenki megtalálja, vagy így, vagy úgy a saját arcjelét, aminek egyébként totál logikátlan a kapcsolódása, de végül is mindegy. Amint mindenki megvan, a reiatsuink színében felvillannak és világítani kezdenek. Ez annyit tesz, hogy tovább mehetünk. Nos, először elrabolják az öreget, aztán egy föld alatti alagútba kényszerítve minket idiótábbnál idiótább játékokra kényszerítenek, amihez egyébként lehet, hogy egyáltalán nincs kedvünk, és végül még az utolsó csatát is egy nyomorult videójátékban fogjuk megejteni. Ez most komoly? Először a fal és a sapkák, aztán a gomnyomogatós, egymás láncát húzós, majd szépen sorban a logikátlan smiley-k. És most mit ad isten, egy újabb játék, ahol egy virtuális valóságban kell legyőzni az ellenfeleinket. Amint belépnek az eddig hallott hangok tulajdonosai, valamint áll még ott velük egy csuklyás valaki, rögtön elmondják a szabályokat. Összesen öten vannak – bár a gonoszok heten szoktak lenni nem? – és ismertetik a feltételeket. Takashi, amint véget ér a beszámolójuk szinte azonnal kifakad, és meg is értem. Én sem mondhattam volna szebben, ami most az ő száját hagyta el az imént. Én teljes mértékben mellé állok és támogatom, sőt, hogy még nagyobb nyomatékot adjak a szavainak, oda sétálok mellé és peckesen megállok, majd karba teszem a kezem. Ez nonszensz, hogy valaki ilyet műveljen. Közben végig az ismeretlen csuklyás alakot figyelem. Valahogy nekem nem tetszik, hogy nem tudunk róla semmit sem. Az a sanda gyanúm, ami már korábban is rám tört, hogy ezt az öreg Shiranui és Kazuo együtt tervelték ki, és a csuklyás alak nem más, mint maga Shiranui. Nagy baj, hogy nem látunk egyértelmű jeleket, amikből ki lehetne deríteni, hogy ki ő pontosan, de ha nem tévedek, akkor mi egy oltári nagy viccnek vagyunk, vagy leszünk a poénja. Félig fogtam csak fel, hogy Takashi mit ajánlott a másik ajánlat helyett, jobban mondva csak a végét, és egyáltalán nem éreztem. Valahogy volt az egész ügyben egy csavar, ami majd a végén jön, és a filmeknél ilyenkor írják ki, hogy „To be continued…”. Még jó, hogy ez nem egy film, így nem kell várni a következő részig, hanem rögtön megtudjuk majd, hogy mi a szitu állása. Lassan beadjuk a derekunkat, bár én még kissé vonakodom ettől a virtuális valóság dologtól.
- Miért ott küzdünk meg? Miért nem itt és most, szemtől szemben? Miért kell egy hülye videójátékot használni a csatára, miért nem lehet a klasszikus módon lerendezni ezt? – tettem fel kérdéseimet, remélve, hogy választ kapok rájuk. Talán az utolsók között vagyok, akik beállnak a sorba, és feladják a rendes harcot egy ilyen mű utánzatért. Nagy kegyesen, nagy nehezen mégis felveszem a kesztyűt és a szemüveget, majd ezzel szinte egy időben megjelenik az avatar-om és felette az életpont. Kétszázhatvan.
- Kétszázhatvan?! Most vicceltek?! – bődülök el, de látom, hogy az ellenfélnek nagyrészt e körül az érték körül van szintén az életpontja, ami annyiból jó, hogy nagyjából egálban vagyok velük, de egyébként meg egy az egyben élet-halál harc lenne belőle, ha neki mennék most rögtön egynek. Genki felvázolja a tervét, ami jónak tűnik, majd mikor mindenki készen áll, már támadásba is lendül. Haruki-ra, és Omote-ra nézek. Ők valószínű boldogulni fognak, bár ezeknek a képességeit még nem ismerjük. Igen, ezeknek, mert aki ennyire gyáva, nem érdemli meg, hogy személyként említsük meg őket, még gondolatban sem. Amúgy meg písz. Visszafordulok az ellenfeleink felé, és Katsou-ra nézek. Bírom a stílusát, majd Genkire, és jelzem neki, hogy én készen állok. Lehet, hogy már nem is látja, mert közben teljes erejével támadásba lendült. Takashi terve amúgy kissé vázlatos, de néha a legegyszerűbb dolgok a legnagyszerűbbek. Remélem ez most is így lesz. Ahogy támadásba lendül, már aktiválja is a Zanpakutoja-t, amire elismerően bólintok és hümmögök. Már volt alkalmam ellene küzdeni és részt venni egy csatában. Igaz, az edzés volt és mindketten visszafogtuk magunkat, de ez most másképp lesz, hisz ez most élesben megy.
- Nem szarozik. – jegyzem meg halkan, már lehet, hogy ezt Katsuo is hallota. Takashi akciója felvillanyoz és erőt önt belém. Ösztönzésként hat és én sem tétlenkedek sokáig. Ahogy társam, úgy én is rögtön aktiválom a Zanpakuto-m Shikai formáját, majd az ellenfelünkre támadok. Az acél kék lélek energia, ami hozzám tartozik, belőlem árad, megjelenik a chibi-m körül, jelezve, hogy készen állok a harcra, és bele adok apait, anyait. A kalapácsot forgatva, pörgetve használom, néha megállítom és egy-egy csapást mérek ellenfelem oldalára, illetve gyomorszájára, persze úgy, hogy Takashi-val egyelőre ne zavarjuk egymást. Semmi kedvem nincs kimaradni egy ilyen jó mókából. Eddig csak játszadoztak velünk, most mi játszadozunk velük. A harc közben figyelem a környezetem, nehogy egy véletlen támadás meglepjen minket, és a tekintetem még most is meg-megakad a csuklyás alakon.
~ Ha te vagy az Shiranui, esküszöm kitekerem a nyakad. – jegyzem meg magamban, persze nem gondolom komolyan, de ez így elég kegyetlen próba, ha Haruki erejét és rátermettségét akarja felmérni, hogy alkalmas-e a ház vezetésére és a címre. Visszatérek a csatához, és két kidou-val próbálkozom.
- Bakudou 4, Hainawa! – a lélek energia kötéllel ellenfelem lábait, pontosabban a bokáit veszem célba, és megpróbálom kirántani alóla. Akár sikerül a manőver, akár nem, a következő kidou-m , egy Hadou 33, Soukatsui, amit megpróbálok ellenfelem testére ellőni, így sebezve őt, de ha nem talál az sem gond, hisz akkor viszont elterelésnek tökéletes. Egy shunpo-val kerülök a bal oldalára és a kalapáccsal a mellkasát célzom meg. Ez egy igen sérülékeny pont, így ha eltalálom, akkor még jók is lehetünk akár. Megforgatom a Zanpakutom, ami még egy kis töltést visz a kalapácsba, majd forgatásból lövöm el a villámot belőle. Ahogy távozott, már töltődik is, mert tovább forgatva ellenfelemre támadok a combját célozva. Egy esetleges ellen támadás esetén a lehető legfelkészültebben várok rá, és védekezésképpen kilépek a támadás elől, majd én megyek át ellen támadásba , mégpedig aképpen, hogy kisöpröm a lábát alóla, és kalapácsommal a hasán keresztül próbálom a földbe passzírozni ellenfelem.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Vas. Ápr. 29, 2012 10:48 pm

Nem nekem való a jelenlegi küldetés. Csak sodródok az árral és megyek a többiek után. Túlságosan ismeretlen számomra ez a helyzet. Még szerencse, hogy nem egyedül vagyok és vannak társaim. A régi életemben nem tudom hogyan oldanám meg ezt a feladatot. Valószínűleg már felrobbantottam volna az egész kócerájt.
- Rendben van, nincs több kislány! - kötök alkut Harukival.
Követem a többiek utasításait és beállok a megfelelő helyre. Ekkor hatalmas fényesség következik be, majd nemsokára kiderül, hogy teljesítettük a feladatot. Nagyon jók vagyunk eddig. Viszont a következő állomásunkon minden megváltozik. Ugyanis az ellenség felfedi a kilétét és szembe találkozunk velük. Most már a női hang tulajdonosa is itt van, ráadásul van még néhány másik manus, akik gondolom az ellenfeleink lesznek.
Egy gyors szemléltetés után a többiekre nézek, hogy ők mit gondolnak. Az egyértelmű, hogy harcolnunk kell velük, de nehogy már egy ilyen virtuális izében. Inkább rúgjuk szét a hátsójukat élőben. Akkor legalább tudom mire vagyok képes. Abban a kütyüben meg lehet, hogy legyengítenek.
Viszont Taka belemegy a játékba és felveszi az eszközöket, bár előtte még tart egy kisebb beszédet. Számomra ez meglehetősen viccesnek tűnik, szerintem én nem tudtam volna ezt elmondani nevetés nélkül. Majd amint eljön az ideje, én is felveszem a kesztyűt és a szemüveget, majd már látom is a másik teret. A fejem felett a „275” érték látható. Második leggyengébb vagyok a csapatban. Viszont az ellenfeleink alattunk vannak, tehát nem valószínű, hogy gond lesz. Főleg amíg tudom használni a kardom képességét is. Elég fura lesz így harcolni. Alaposan odafigyelek azalatt az idő alatt, amíg gyakorolhatunk. Sajnos nem sikerül hozzászoknom teljesen az irányításhoz, de nincs mit tenni, el kell kezdeni a harcot.
Az ellenfeleink támadnak először. A nő három tűzgolyót lő ki felénk, miközben a társa egy falat hoz létre. Könnyedén elugrok a felém száguldó veszedelem elől, azonban az visszapattan és majdnem eltalált. Még szerencse, hogy időben reagáltam és újfent elugrottam előle. Közben Taka már aktiválta az egyik képességét, amitől páncél borította be. Kissé meglep, hogy a testével fogja fel a támadást, de úgy néz ki, nincs semmi baja. Viszont működnek a Shikai képességek is. Ez jó jel!
- Oto Yuri! - aktiválom a kardom egyik kedvelt képességét.
Hamarosan már láthatatlanná is válok és elindulok a nő irányába. Eközben Tsuga kidou-kat használ. Nem sietem el a támadásomat. Ha a társamnak sikerül kirántania a nő lábát, majd a kék energiagömb is betalált, akkor következek én. Ha a hölgyemény a földön fekszik, akkor egyszerűen csak leszúrom. Ha pedig áll, akkor arcon csapom a kardom markolatával, majd a lábába döfök egyet. Ezután még egyszer arcon fejelem, hátha elterül a földön. Közben azért odafigyelek, nehogy a társa használjon valamit.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Pént. Május 04, 2012 9:39 am

Amint ráálltunk a saját körünkre, egy kis időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy fényesen világítani kezdjenek. Mindenkié más színben villant fel, az enyém például világos zölden világított, pont mint lélekenergiám. Nem kellett sok időnek eltelnie, már az ajtó nyílására leszünk figyelmesek. Lassan át is ballagunk a következő terembe, ami az eddigieknél sokkal nagyobb volt. Először a terem közepén található, téglalap alakú kialakított részre figyeltem fel. Amikor ezen néztem végig, megpillantom a helység másik végén Ojii-sant egy oszlophoz kötve. Nem csak ő volt ott, Saito is nem messze tartózkodott tőle kompániájával együtt, ami ki is egészül a hangszórós duóval. Meghallottam, hogy a szemüveges fickó valami adatok megszerzéséről hadovált, ami egy kicsit elgondolkodtatott. A csajtól még több információt kapunk és ezzel már összeállt valami a fejemben. Az eddigi feladatok csak arra kellettek, hogy adatokat gyűjtsenek rólunk. De vajon, mit tudhatnak rólunk?
Ahogy végignéztem ellenfeleinken, első látásra nem tűntek olyan erősnek és lélekenergiájuk sem volt olyan nagy. Azonban nem ítélek a külsőről, hiszen nem szabad a borító alapján megítélni egy könyvet. A halálisteneknél pedig fontos szabály, hogy ne becsüld le az ellenfeledet. Így én sem teszem.
Saito ezután közli velünk, hogy miért is „játszunk”, mi lesz a nyertesek jutalma. Nem lepett meg, hogy ezt akarja, hiszen az elejétől sejtettem. Elkezdi a hangszórós fickó mondani, mi is lesz a feladatunk, ha Genki egyből nem szólt volna közbe, hogy ő nem akar részt venni a játékon. Nem szólalok meg, inkább hagyom, hogy Saito mondjon neki valamit, én pedig közelebb lépek a csataterünkhöz, hogy közelebbről is megnézzem. Amikor pedig fel akarom venni a kellékeket újonnan Genki szólalt meg, amivel majdnem a szívbajt hozta rám. Ki adott neki engedélyt, hogy itt parancsolgasson nekünk. Nem nevezte ki senki parancsnoknak. Ezek után ismét egy hosszú monológba kezd, amiben bár velem akar jót tenni, még mindig nem jött rá, hogy ez az egész nem róla szól.
Végre magamon tudhatom a kesztyűket és a szemüveget, és ahogy elmondták, tényleg láttam a lekicsinyített énemet háromdimenziósan magam előtt. Olyan cuki volt, mint én, ha nem jobban. Ki is próbáltam egyből az irányítást és meggyőződtem róla, hogy ahogy mozgatom a kezeimet, úgy mozog a kicsi énem is. Ezután a nyilakkal próbálkoztam, hogy tudok egyszerre előre is nézni és megtalálni is őket. Nem nézhettem mindig oda, mert akkor nem látnám a harcot és könnyű célpont lennék. A shunpot is használtam és egyik nyílról a másikra mentem és megfigyeltem mennyire hatásos ez a módszer. Rövid idő után már ment minden, mint a karikacsapás, olyan volt mintha rendesen magam harcolnék. Egy kicsit mondjuk bénáztam, amikor például jobbra akartam menni, de az avatarom meg sem mozdult és csak ezután vettem észre, hogy a nyíl mellé léptem.
Ez idő alatt felfigyeltem az avatarunk feje fölött lebegő számra is, ami valószínűleg az éltünket jelzi, vagyis ha elfogy, Game Over. Szerencsémre az én számom volt majdnem a legnagyobb és egyben ugyanannyi volt, mint Katsuo-sannak. Azt viszont már nehezemre esett megemészteni, hogy Genkinek nagyobb volt a száma. Itt valami tévedés lehet, bizonyára elromlott a gépezet, ami ezeket kalkulálta. Biztos összecserélte a számokat, hiszen nekem kellett volna a legnagyobb szám tulajdonosának lenni.
Az ellenfeleink számát is megnéztem és egy kicsit csalódtam. Többre számítottam Saitotól, de csak ennyire futotta. Bár nem írom le őket, hiszen attól, hogy kevés pontjuk van, még tudhatnak harcolni. A fekete csuklyás fickón viszont megakad a szemem, hiszen egy kérdőjel van a száma helyén. Mi másért rejtegethetnék, minthogy sokkal erősebb nálunk és elbízzuk magunkat. De én átláttam rajtuk és nem dőlök be ennek a trükknek.
Miután jeleztük, hogy készen állunk, Saito szavai szolgáltak a kezdést jelző hangként. Egyből rám is támad a kék hajú fiú, aki szintén puszta kézzel harcol. Ennek örültem, mert így megcsillogtathatom a tudásomat. Az érkező ütést a megfelelő pillanatban eltérítem, majd egy rúgást próbálok rámérni a hasára, mivel éppen szabadon van az ütés miatt.
- Ne becsüld le Harukit. – reagálok Genki kérdésére, hogy el fogok-e bírni az ellenfelemmel. Mintha valaha is rászorultam volna a segítségére. Ez nevetséges. Nem is akarok ezzel időt vesztegetni, az ellenfelemre kell koncentrálnom, aki éppen egy újabb ütéssel közeledik felém. Alkarommal hárítom az érkező támadásokat, majd én is visszapróbálok ütni, amennyire lehetséges.
A tömegverekedés felé pillantok, ahol bár úgy mondták, hogy csapatmunka lesz, én sehol se látok ilyet. Az nem csapatmunka, ha mindenki egyre támad összes-vissza, minden rendszer nélkül. Együtt kéne támadniuk, az nem elég, hogy egyszerre támadnak. Ez a baj, ha több osztag tisztjeinek kell összedolgozniuk. Ráadásul nem is foglalkoznak a tőlük nem messze lévő fickóval.
- Hadou 29, Aka Fenikkusu! – amint éppen nem kellett ellenfelemmel foglalkoznom elküldtem egy tűzmadarat a szemüveges nő felé, hogy megzavarjam, ezzel a távolról érkező támadással. Nem sok időm volt erre, hiszen van nekem saját ellenfelem és inkább vele kell foglalkoznom.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Hétf. Május 07, 2012 5:06 am

Sötétzölden felvillanó körtől elégedetten húzom ki magam. Mi mást várhattunk, miután tökéletesen végre hajtottuk a feladatunkat? Azt hiszem egész jó ki csapatot alkotunk. Persze nélkülem nehéz lenne. Nem könnyű manapság, olyan shinigami-t találni, aki ilyen perecül – precízen- nyomkod gombokat, talál ki sapka színt, vagy áll rá a mérges hangulatjelre. Hiányos lett volna a banda. Velem vált teljessé. Nélkülözhetetlen vagyok, ez tény. Cool

Nem véletlen megengedhetek magamnak egy halovány mosolyt, miután tovább sétálhatunk a soron következő feladathoz. Az utolsó előtti kihíváshoz, vagyis ez már az utolsó, vagy még sem. Nem igazán figyeltem. Nem szeretek elveszni a részletekben. Lényeg a lényegben ebben a teremben, jégkorizni fogunk? Nem lenne rossz! Egy kis könnyed testmozgás levezetésként, vagy fő gonosz elleni felvezetésként! Tökéletesen mindegy. Az a biztos innen nem sokat fogunk már elmozdulni. Terem távolabbi felében ott lapult a két jó madár. Shir’apó megkötözve és Szántó teljes hd minőségben, megspékelve hűséges oldalbordáival, akik a hangszórókból beszéltek hozzánk.
Remélem csupa szépet írtak rólunk. Elsősorban rólam, ha már ennyit ügyeskedtem. Kiérdemelhetném a kreppapír – kreatív- sarok vezetési jogarát – jogát -. Ha azt meg nem adják beérem egy lego mester díjjal. Azért a tesztek résztvevőit is szokás jutalmazni. Rendben, csak bemelegítettünk az egyelőre nem tudom micsodára, de, ami késik nem múlik, hiszen rögtön felkapcsolnak -felvilágosítanak- az események láncolatáról. Tehát, maffia ügyletekbe keveredtünk. Shir’apó az idős keresztapa, akitől a ronda és gonosz rokonok el akarják szedni a hatalmat. Mi pedig a messziről jött idegenek vagyunk, akik nagylelkűen segítenek a jobbik trónfosztónak, mert ő keresztpapi érdekeit védi. Most már tökéletesen értek mindent. Kezdhették volna ezzel a teljes elején, azon a ponton betörnek elrabolni Shir’apót. Akkor nem kell mindenféle struccnak - stressznek – kitenni szegény idős bácsit. Mi lett volna, ha szívrohamot kap, elejtik útközben, beüti a fejét, meg hasonló balesetek. Nekik nem volt anyukájuk, aki megtanította, tiszteljék az időseket? A védtelen ráncosokat védeni és nem rabolgatni kell. Szomorú gyerekkoruk lehetett. A jogos háborgásnak köszönhetően, pedig azt hiszem lemaradtam. Hoppácska! Nem hallottam mit fűzött hozzá a szemüveges okostojás. Arra tértem észhez Genki újabb kiselőadást tart az élet problémáiról. Hosszas szövegelésére halk sóhaj szökik ki ajkaim közül és lemondóan marom végig arcomat. Tényleg komoly hangulatingoványokat –hangulatingadozásokat- produkál és mindig akkor, amikor nem kéne. Lehet ez nála valami betegség lesz.
Tenyerem takarásából egyenest Shiruki-ra pillantok. Aprócska rossz előérzetem támadt a helyzettel kapcsolatban. Félre értések ne essenek. Nem vagyok semmi elrontója. Nyugodtan egymásnak eshetnek Genki-vel, mondjuk pár óra múlva, miután kijutottunk innen. Addig nem ártana együttműködni és félre tolni a nemzetiségek – nemek – harcát. Erre készülve készen állok szétválasztani a kis kakasokat, vagy elfogadni Shiruki döntését. Amennyiben úgy határoz belemegy Genki szabályaiba, legyen. Ha felrúgja, megyek utána. Lévén övé az utolsó szó, kivételesen az ő lépését követem. Mit beszélek! Az a játék izgatja a fantáziámat. Tisztára feltüzelt a táncpados joystick léptető rendszer és virtuális sisak. Nagyon retro! Alig vártam kipróbálhassam nagyapáink vissza a jövőbe szerkós cuccait.
-Pöpec ötlet a nintendo wii! Éljen a hőskor! Mármint, alkalmazkodni tudni kell a helyzetekhez, ha a szükség úgy kívánja!-
Vágom ki magam nagyon lendületesen – leleményesen -. Többiekhez képest túlzott lelkesedés járt át. Éreztem a tarkómon landoló értetlen pillantásokat, amit egyértelmű nem hagyhattam. Gyorsan kijavítottam bakimat és minden zavartalanul csordogálhatott a kagylóban – medrében -. Fejemre húztam a harci sisakot, saját szemeimmel bámészkodtam a legnagyobb sajnálatomra kicsit sem kocka pixel-es világot és felmorranva könyvelem el, elméretezték a fejemet. Sose volt ekkora kerekded kobakom. Halkan megjegyezném kicsit vérzik a szívem nem lesz Mortal Kombat, de azért ez a pufi fejű képmás sem rossz. Gyorsan összeismerkedem a mozgatási rendszerrel, ami nem esik nehezemre, kivéve, ha sikerül a lendülettel együtt túllépnem a nyilakon. Szerencsére egész nagyok, szóval virtuális ugrálás közben sem nyúlhatok mellé. Menni fog ez! Magnumosságom - magabiztosságom – szárnyal és ezt nem vagyok rest közzé tenni. Ravasz mosollyal biccentek a felém néző társakra, majd küldök Genki felé egy bízd csak rám béke jelzést. Tényleg nem kell félteni. Örülök észre vette, de annak még jobban, nem beszélő zanpakutou-ja van.
-Akkor mi se maradhatunk le!-
Vigyorodok rá az orra alatt felmorranó Nakamura-ra. Nincs az a pénz lemaradjak a nyitányról. Ha már rajtot kiáltott ideje lesz odatenni magunkat. Azonnal kihúzom hüvelyéből Raion-t és leendő ellenfeleim között szemecskézve szegezem előre a pengét. Egyelőre nem aktiválom a shikai-om és menő varázslásokat se tudok, mint a többiek. Most aztán mindenki szemforgatna jó béna vagyok, de ez nem igaz. Felmérem mit tudhat az ellenfelem. Okosan kivárok. Nem, mintha sok kedvem lenne hozzá, de anya kitekeri a nyakam, ha kelleténél több folt lesz rajtam. Túljutva a tömény és helyenként lyukacsos taktikán, hamarosan felém támad a kaszás gyerek. Elég felelőtlenül lendíti azt a hatalmas fegyvert. Nem vagyok réti gaz, csak úgy megpróbáljon felaprítani. Kitartóan el-el löktem az ütéseit. Kivártam, malmoztam, még mindig nem léptem, aztán leguggolva a következő vízszintes vágás elől jöhettem én. Nagyjából azt hiszem ráéreztem a ritkaságra – ritmusra -!
-Banzai!- Kiáltom el magam, miután a hosszú pengére ugorva, remélhetőleg kibillentem egyensúlyából és megkínálom kedvenc démon pörkölésemmel. Az egyetlen hókuszpókusz, amit bármikor teljes mellszélességgel be tudok vetni. Ennek véletlen sincs köze ahhoz, egyezik a saját képességem típusával. Néha beüt a vész, mert elfelejtem a szövegét, de általában harmadik nekifutásra már sikerül. Most, pedig büszke lehet rám Watta bá. Elsőre telibe találtam a rap halandzsát. -Szemed közé egy… Hadō no yon: Byakurai!-
Nem várom meg, míg reagál, vagy csúnyán félszemű kalózzá változik. Háta mögé szaltózva kísérelem meg leszúrva, vagy legalább kigáncsolni. Ha az utóbbi sikerül nagyon kedves hoppárét szabadon eresztve rátaposok a torkára. Nem kéne ficánkolással megzavarjon a következő tervemben. Én, ugyanis nagyra vágyó vagyok. Szabadon eresztem lélekenergiám, halkan kimondom a parancsszavat, majd zanpakutou-m felveszi shikai alakját. A hálókat azonnal a távolban lapító fél felé navigálom. Remélhetőleg lesz rá időm és nem talál ki valamit a Haláli srác. Ideje lenne kezelésbe venni a kérdőjeles szektást is. Végén szörnyet hal az unalomtól.
-Héjhó, Misztérion! Ugye nem Kenny a neved és nem halsz meg minden epizódban?-
Kínálom meg Raion alap képességével. A hálókat nem sűrűn vehette észre. Túl gyorsan közlekednek és annyira vékony szálúak, maximum akkor szúrhatta ki, ha nagyítót hord a csuklyája alatt. Akkor lehet benne valami. Ha nem, akkor üdvözletem küldöm a fellegekből, mert a gyújtózsinórt megrántva finom elektromosság száguld felé a hálókon keresztül.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Szomb. Május 12, 2012 4:29 am

- Hogy mért kell részt venniük a játékban? Mivel, ha információim helyesek, akkor önök épp egy küldetésen vannak, hogy megvédjék az öreget, aki éppen az én fokságomban van és, ha nem tesznek úgy, ahogy szeretném, akkor egyszerűen végzek vele. – ekkor elővett egy tőrt, amit Kazuo nyakához szegezett. – Itt az én kezemben vannak az ütőkártyák és úgy kell táncolnotok, ahogy én fütyülök. De ezt az engedmény megtehetem, elfogadom a feltételeit, amúgy sincs okom félni a vereségtől. – látszott Saiton, hogy teljesen biztos magában és az embereiben.
- Így sokkal érdekesebb és kevésbé fáradunk ki. – adott választ a szemüveges fiú Tsuga kérdésére, de nem is fecsérelt több időt erre, inkább ismertette a játékot. A meccs kezdetét is vette. A három tűzgolyót Genki, Tsuga és Omote kikerülték, ki-ki a saját módján és egyből támadásba is lendültek.
- Nem szép dolog egy hölgyet hátba támadni. – szólt Genkihez a pár méterre álló szemüveges srác, mielőtt még a lányt elérte volna Genki támadása. Viszont csak ennyit szólt hozzá a támadáshoz, utána meg sem mozdult. A többiek is sorra támadtak és mindegyik eltalálta a lányt.
Közben Haruki bőszen harcol ellenfelével és sikeresen bevisz neki egy rúgást, amivel levesz 5 pontot. Amikor viszont karjával hárít egy ütést, ő maga is veszít 3 pontot.
- Hagy magyarázzam meg. Ha magához ér az ellenfél támadása, még ha védelmi pozícióban is van és nem is érez nagy fájdalmat, akkor is veszít pontokat. – örömmel világosította fel Harukit a történtekről az álldogáló férfi. Ezután a kék hajú fiú nem adott sok időt Harukinak, hogy megeméssze a dolgokat. A kezébe gyűjtötte a világoskék színű lélekenergiáját és ezzel megerősítve ütéseit támadott ismételten Harukira.
Katsuo is megállja a helyét ellenfele ellen és sikeresen kerüli el az érkező támadásokat. A kaszára állást is jól kivitelezi, amitől ellenfele elejti azt. A Byakuraitól pedig az utolsó pillanatban maga elé emelt, kezén lévő gyűrű által alkotott kék pajzs védte meg. Ahogy Katsuo a háta mögé ugrik és megpróbálja leszúrni, megfordulva az előbbi pajzzsal védi ki, de a gáncsolást nem tudta elkerülni, ami 2 pontjába került. Ahogy a rejtélyes alakra engedi ki a kardját, látni lehet, ahogy az elektromosság végighalad a testén, majd összeesik.
Genkiék csapata ez alatt már jól ellátták a lány baját és végignézhették, ahogy pontjai szépen a 0 felé közelednek. A földön fekvő lányra Omote méri a kegyelemdöfést kardjával, amikor is a lány teste egy nagy robbanásban eltűnik. A robbanás olyan nagy volt és erős, hogy a fél pályát beterített, még Harukiig is elért, Katsuo viszont megúszta. Helyette azt veszi észre, hogy elektrosokkolt barátja köddé vált (Utsusemit használt és csak az utóképet sikerült elkapni). Ekkor egy hosszú lánc érkezik Katsuo háta mögül, mivel idő közben a kaszás fiú letekerte fegyveréről. Látta, ahogy használod a kardodat és így próbál meg védekezni ellene. Egyszerre támad a lánccal és a kaszájával, hogy nehezebb dolgod legyen.
A robbanás utáni porfelhő elülni látszik és ezzel egy időben a narancssárga erőtér is felbomlik, amit a szemüveges fiú vont maga köré, hogy elkerülje a robbanást. Látszott az arcán a gonosz vigyor, és ahogy el lehet várni tőle, elkezdte mondani, mi is történt az imént.
- Jól sikerült a bábom? Nem az igazi Azura volt, ő itt van mellettem. – ekkor maga mellé nyúl, ahol eddig nem láttok semmit, majd egy láthatatlan leplet húz le a lányról, aki így ismét láthatóvá válik. – Nem vettétek észre, mikor cseréltem ki az igazival, mi? Egy pillanat alatt történt az egész, amikor ti a tűzgolyókkal foglalkoztatok. Elnyelte a támadásaitok erejét és Bamm. – újságolja el nagyképűen, hogy is hajtotta végre briliáns tervét, majd egy jót nevet rajtatok, hogy nem vettétek észre.
- Te olyan ügyes vagy Newton. – hízeleg neki Azura. – Akkor végre lássuk el a bajukat együtt. – ajánlotta fel a lány társának, amire megfogták egymás kezét és a szabad kezüket felétek tartják, amikből egy tucat zöld színű, lélekenergiából álló shuriken távozik, amik ráadásul még égnek is, egyenesen Omote és Tsuga felé.
Genki sem marad ki a jóból, őt a Katsuotól elmenekült, fekete csuklyás fickó támadja hátba a köpenyéből előhúzott katanával. Jól forgatja a kardját és nem lesz könnyű dolgod, ha ő az ellenfeled, hiszen még nem tudod, mennyi életpontja van.
A nagy harcok közepette az egyik sarokban egy kis hangkíséret közepette egy zöld alma materializálódik. Newton el is indul feléje, hogy megszerezze. Mivel nem tud shunpot használni, így meg tudjátok előzni, ha akarjátok és jelenlegi ellenfeleitektől meg tudtok szökni. Csak egy gond van, nem tudjátok, hogy mire képes. Meg lehet, hogy felviszi az életpontjaitokat, de az is lehet, hogy leviszi. Kockáztattok vagy nem?

Spoiler:

Tárgy: Re: Családi kalamajka Pént. Május 18, 2012 12:56 am

Alaposan meglep a dolog, hogy a lány egyszerűen nem is védekezett a támadásom ellen. De az se kecsegtet számomra túl sok jóval, hogy társaim támadásaira sem reagál. Ez azt jelenti, hogy vagy túl lassú lett vagy ... az egész valami átverés. Ennyire gyenge nem lehet valaki. Egyébként is hátrébb akartam shunpozni, no nem azért, mert félnék társaim támadásától. Lélekenergiájuk alapján csak felületes sérülést tudnának okozni. Vagy még annyit se. Inkább azért, hogy ne legyek túlságosan útban nekik. gyanús nekem ez a dolog, hogy túl egyszerű leverni őket. A fickó pedig semmit sem csinált, hogy megvédje a kis lánykát. Csapda.
- Vigyáá...
Kiáltanék két társamnak, de ekkor a bábú felrobban, aminek a szelét megérzem én is. Hátralök a lökéshullám, de sikerül megőriznem egyensúlyomat. Megrázom kicsit a fejemet, hiszen azért elég kemény egy ilyen lökéshullám után talpon maradni, de szerencsére alig telik bele pár pillanat és máris tiszta a fejem. Végig hallgatom a turbékoló gerle párt, hogy oda ne rohanjak. A legszívesebben kiköpnék egyet, hogy jelezzem ennyire azért ne legyünk már nyálasak. De nincs sok időm vacakolni, mert hátulról egy elég erős szúrás éri a hátamat. Még előre is tántorodom a szúrás erejétől. Szerencsére időben előre teszem jobb lábamat, aminek hatására nem bukok orra. Ez bőven elegendő ahhoz, hogy kapcsoljak a hátam mögül érkezett a támadás. Így gyorsan megperdülök, ügyesen kihasználta ellenfelem, hogy nem figyeltem rá. Pontosabban éreztem, hogy valami közelít, de mivel a turbékoló gerlepár nyálas, egymásnak hízelgő dumájára figyeltem, későn reagáltam ellenfelemre. Na jó, ha ez a fickó így játszik, akkor én meg úgy játszok. Nem fogok leállni vele adok kapok módon játszani. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire alkalmas technika ez a 4. osztag által gyógyításra alkalmazott Lélekszike. gyakorlatilag használható harcban is. Akkor most lássuk, hogy mire megyünk vele. Ujjaimat kinyújtom és kimondom a kidou nevét, ezzel megidézve kezemre a zöldes lélekenergia burkot.
- Bakudou 74: Kohaku Enjintou! [ Lélekszike ]
Mivel mindenki tökéletesen el van foglalva, valaki mással így most én is elleszek ezzel a fickóval foglalva. Arra koncentrálok, hogy a lélekszikét fenntartsam. Más kidout nem akarok használni, tervem pedig a következő. Mivel szemben állok vele jobbomat arra használom, hogy fegyveres támadását tudjam védeni, amíg balomat inkább jelenleg egyfajta szúró-vágó fegyvernek fogom fel. Próbálok minél közelebb kerülni hozzá. Úgy okoskodom, hogy amennyiben elég közel kerülhetek hozzá, akkor képes lehetek számos ütést bevinni neki. Így is teszek, ha sikerül közel kerülnöm hozzá, akkor balommal ütést mérek a gyomrára, míg jobbommal végig fedezem magamat. Jobb ötletem nincs, így ennél a tervnél maradok, függetlenül attól, hogy mennyire sikeres.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Csüt. Május 24, 2012 8:40 pm

Ez a csata nem úgy alakult, ahogy azt elterveztük. Az ellenfeleink, annak ellenére, hogy kevesebb élet pontot kaptak, az erejük jócskán meghaladta a mienket. Nem lesz könnyű dolgunk az biztos. Genki-vel és Omote-val szinte tökéletes összhangban támadtuk és győztük le a nőt, ám mikor Omote megadta neki a kegyelemdöfést, olyan dolog történt, amire egyikőnk sem számított. A nő teste szó szerint felrobbant, és a detonáció elég erős volt, hogy betöltse a rendelkezésre álló küzdőtér felét, még Haruki-t is elérte. Az egyetlen lehetőségem az volt, hogyha a kalapácsomon lévő villámokból létrehozom a védelmi mechanizmust, és próbálom kibekkelni, hogy ne találjon el a robbanás, ne kapjak semmilyen komoly sérülést. Amint a por elült, egy narancsszínű valami kezdett szépen szakaszosan lebomlani, észrevettem a szemüveges alakot. A füst ugyan még kavargott, de hamarosan elült, és az előzőleg leszúrt nő – Azura – állt mellette. Elkerekedett a szemem, és a padlóról kapartam össze az állam. Már éreztem, hogy erősebbek nálunk, na de ez azért már túlmutat mindenen.
- Mi ez a csalás? – kérdeztem felháborodva, bár ez igazából teljesen lényegtelen ez a kérdés. A prioritások megváltoztak, és mostmár a szemüveges fickó az elsődleges célpont. Nem sok lehetőségem van gondolkodni, de még csak előterjeszteni sem tudom az ötletem, mert néhány shuriken száguld felénk a nő felől. Esélyem sem maradt feltölteni a Zanpakuto-m, így az egyetlen lehetőségem az volt, hogy amennyit tudok, a kalapáccsal elcsapok amennyire csak tudok, mintha baseball-oznék, majd macskaügyességem kihasználva – ami nem a legjobb – félreugrom a következő adag shuriken elől, ami esetlegesen közeledik felém.
- Itt az ideje, hogy elintézzük a pápaszemest. – tértem a lényegre, amint volt egy szusszanásnyi időm, és a címzettek Omote és Takashi volt- bár az utóbbit láttam, hogy épp le van foglalva a csuklyás alakkal. Omote-val maradtam, és nekem volt is egy tervem, bár elég kockázatos és rizikós. Az esetleges további támadásokat, elkerülöm vagy kivédem. A szemüveges alak közelébe próbálok kerülni, egy csapást indítók meg a mellkasa felé a kalapácsommal, majd az Utsusemi nevű technikát használva, megpróbálok eltűnni a szeme elől, majd egy Senka technikával megpróbálom megtámadni, remélve, hogy sikerül, és így elmetszhetem a Saketsu-ját és Hakusui-ját, így harc képtelenné téve őt. Alig fejeztem be a a támadásom – akár sikerült, akár nem. Egy almát pillantok meg. Ráadásul zöld. A gyengém a zöld alma. Látom, hogy az egyik ellenfél épp az alma után veti magát. Lehet, hogy ártani fog, de nem hiszem, hogy akkor utána vetette volna magát bárki is az ellenfeleink közül. Ahogy azt ilyenkor illik, egy pillanatra magára hagyom Omote-t, és tudom, hogy meg fog birkózni a feladattal, amíg nem vagyok vele. Csak egy pillanat ez egész. Shunpo-val az alma mellett termek, remélve, hogy sikerült megelőznöm ellenfelem, és ha igen, felveszem.
- Erre fáj a fogad? – kérdezem, és közben fellengzősen viselkedem, és az almát feldobom a levegőbe kicsit, ami így hamar vissza is hullik a kezembe.
- Ne próbálj meg hazudni, vagy átverni. Ugyanis, ha ez az alma, ártani tudna, akkor nem indultál volna meg felé, nemde? – teszem fel neki a kérdést, és nagyon remélem, hogy az elméletem jó. Bátor, vagy épp botor dolog, de beleharapok az almába, és várom a hatását.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Hétf. Május 28, 2012 8:26 am

Miután megkaptuk minden kérdésre a választ, elkezdődött a harc. Az első támadás nagyon könnyen ment. Túlságosan is könnyen. Számítottam rá, hogy valamit kitalálnak ellenünk, éppen ezért is figyeltem oda. Azt hittem, hogy majd a pasas fog bevetni valamilyen támadást ellenünk, de teljesen más történt.
Könnyedén ellátjuk a baját a nőnek. Esélye sincs három jól képzett Shinigami ellen. Egymás után visszük be a találatokat, majd amikor oda érek hozzá, furcsa érzés fog el. Nem tudom mi az, de nagyon furcsán érzem magam. Ennek ellenére beviszem a kegyelemdöfést, csak hogy lecsökkentsem az ellenfél létszámát. Azonban ekkor történik egy újabb váratlan fordulat. Sejtettem, hogy valami lesz, éreztem, hogy nincs rendjén az egész, túl könnyű volt.
Amint eltalálom a nőt, meghallom Taka hangját. Tudom mit akar mondani, de már nincs rá ideje. A találatommal egy hatalmas robbanást idézek elő. Szerencsére még időben megéreztem a bajt, így a találat után shunpoval távolodok el a nőtől. Közben egy újabb képességet aktiválok. Egy kidou-val próbálom semlegesíteni a robbanást.
- Bakudou: 39! - ejtem ki a kidou-t. - Enkosen!
Ekkor magam elé idézem a lélekenergiámat, majd egy pajzsot alkotok belőle. A shunpo-nak hála még a robbanás ereje nem ért el engem, így könnyedén létrehozom a pajzsot. Az viszont már megint más kérdés, hogy sikerül-e kivédenem, vagy egyáltalán „túlélem-e” az egészet.
A védelem felállítása után csak pár pillanat telt el és máris jött a lökéshullám. A pajzsom egy ideig egész jól bírta, de utána megsemmisült, én pedig Haruki közelében terültem el a földön. Viszont nem fetrengek túl sokáig. Nem akarom, hogy miattam aggódjanak. Azonnal talpra állok és úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. A kardomra támaszkodok és úgy hallgatom a fickó meséjét. Tudtam én, hogy nem szabad csak így egy emberre támadnunk. Már bánom, hogy nem támadtam rá korábban, akkor ezt megakadályozhattam volna.
- Szerencsétlenek... - szólalok meg halkan a mese után.
Nagy hiba volt elárulni, hogy mit csinált. Így tudom, számíthatunk még más bábukra is. Majd a pár elindul felénk. Shurikeneket lőnek ki ránk, ezek elől Shunpo-val cikázok el, de úgy, hogy egyre közelebb kerüljek hozzájuk. Míg Nakamura a szemüveges pasassal foglalkozik, én a nőt veszem kezelés alá. Shunpo-val mögé kerülök, majd használok egy újabb képességet.
- Bakudou 01: Sai!
Ha sikerül megbénítanom, akkor egy szúrással végzek vele. Arra azonban odafigyelek, nehogy egy újabb hasonló trükkel lepjenek meg. Ha a bénítás nem sikerülne, akkor nagyon gyors csapásokat indítanék a kardommal a testére, hátha sikerül végeznem vele.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Hétf. Május 28, 2012 10:32 am

Elkezdődött a nagy harcunk, ami egy egyszerű játéknak van álcázva. Még csak nem rég kezdődött, így még nem vesztett senki sem pontokat és nem tervezem, hogy én leszek az első vagy akár a második. Én ahhoz túl jó vagyok és ez meg is látszik a harcom közben. Bár el kell ismernem, hogy ellenfelem se gyenge és talán az én szintemet is megüti. Na, jó ez nem igaz. Nagyon átlátszóak a mozdulatai és lassabbak, mint én, így könnyen ki bírom őket kerülni.
Éppen egy erősebbnek tűnő ütést akar bevinni nekem, amikor én egyszerűen ellépek előle és egy rúgást adok neki a figyelmetlenségéért. Egy öntelt mosollyal nézem, ahogy a pontjai lejjebb ugranak és elégedett voltam, hogy én okoztam az első pontvesztést. Amíg ezzel foglalkoztam már érkezett is vissza ellenfelem egy újabb ütéssel. Mivel egy kicsit elidőztem a gondolataimba, így nem tudtam elkerülni, csak az utolsó pillanatban emeltem karomat védekezésre.
- Nani? Haruki pontjai Nande? - már majdnem megnyugodtam, hogy megvédtem a pontjaimat a támadástól, de ekkor láttam, hogy ezért a tettemért vesztettem néhányat. Nem értettem, hogy ez miért történt, hiszen hárítottam a támadást, nem talált el, de mégis lement a pontom. Tudatlanságomban a szemüveges srác, aki Genkiéket figyelte, magyarázta meg a velem történteket.
Nem nagyon tetszett ez a szabály, amiről eddig nem tudtam, mivel mondtatjuk, hogy egy kicsit hátrányba kerültem egy kardhasználóhoz képest, aki nem érintkezik közvetlenül az ellenfeléhez. Még szerencse, hogy ellenfelem is hakuda használó és nem egy fegyverforgató. Mostantól viszont jobban kell vigyáznom és odafigyelnem minden mozdulatára.
Világoskék hajú ellenfelem nem hagyott sokáig agyalni az új szabályon, keze köré gyűjtötte a lélekenergiáját és ismételten támadott. Mivel nem hagyhatom, hogy eltaláljon, így egyelőre kitérek a támadások elől, amíg kitalálok valamit. Nem tudom, mi történne például, ha mondjuk, összeérnének a kezeink, amikor mindketten támadunk. Mindkettőnknek lemenne a pontja, vagy egyikünknek sem? Sok a megválaszolatlan kérdés, de valamit tennem kell, nem háríthatok örökké.
Egy szabad percemben a három jó madár felé pillantok, akik össze-vissza támadnak, ezért egy kidouval próbálom megzavarni őket, hogy tegyenek úgy, mint egy csapat, ha egy ellenfél ellen akarnak harcolni. De mintha nem is csináltam volna semmit, észre se vették cselekedetemet, ezért sértődötten ismét ellenfelemmel kezdtem foglalkozni.
Amikor végre meguntam a támadások kikerülését és elhatároztam, hogy támadni fogok, egy robbanás hangjára figyelek fel. Genkiék felől érkezett, de nem volt időm arra figyelni, mivel ellenfelem ki akarta használni elterelésnek ezt az alkalmat. Két tűz közé voltam zárva. Az egyik oldalról láttam az egyre növekvő robbanást, a másik oldalon pedig a lélekenergiával átitatott ütést készítő ellenfelemet. Nem menekülhettem el, ahelyett hogy elindultam volna hátra, előre mentem ellenfelem ütése felé. Megragadtam a csuklójánál és a robbanás és közém irányítottam, hogy felfogja a felém közelítő veszélyt. Most végre hasznát veszem, hogy kicsi vagyok, mivel simán elfértem ellenfelem mögött.
- Hadou 44, Kokutan Kou! - a robbanás után eleresztettem ellenfelemet, aki valószínűleg dühös lesz rám, hogy élőpajzsnak használtam. Viszont már kész voltam támadni, hiszen analizáltam a helyzetemet. Ha egyikünk se vesztene pontot találkozásunkkor, akkor megéri támadnom. Ha mindketten vesztenénk pontot, akkor is én kerülnék ki győztesen, mivel nekem több van, mint neki. Mindenképpen én nyernék, ezért is aktiváltam a kezemen a fekete tüzet, hogy a világoskék hajú fiúhoz hasonlóan én is felerősítsem az ütéseimet.
Ha ismét egy ütéssel próbálkozik, akkor a sajátomat ütköztetem neki az övének és megnézem, mi fog történni a pontjaimmal. Ezután pedig tovább támadok, elsősorban a fejét veszem célba, de a hasával is próbálkozok. Ezekkel tudom a legjobban megzavarni és még több lehetőséget adni magamnak.
A nagy ütéssorozatok közben meghallok egy apró hangot az egyik sarokból és figyelem, ahogy egy zöld alma jelenik meg a harctéren. Akármi is ez, jelen pillanatban nem érdekel, éppen a harcra koncentrálok. Nem is kell sokáig foglalkoznom az új objektummal, mivel ketten már el is indultak érte. Majd ők megverekednek és eldöntik kié is legyen.

Spoiler:

Tárgy: Re: Családi kalamajka Pént. Jún. 01, 2012 5:36 am

Előre tudom lehet bónusz tárgyakat használni, bevásárolok a tizenkettedik osztagnál. Arra hivatkoztam volna virtuális küldetéshez kell és most ők lesznek az aranytallér fogyasztó központ. Kicsike különlegességet – különbséget – jelentene, elfelejtenék fizetni, meg teljesen véletlen kimenne a fejemből vissza kéne őket szolgáltatni. A körülmények áldozataként maradna minden nálam és használnám a továbbiakban, míg tönkre nem mennének. Tisztára jutányos ajánlat lenne. Hirdetném a fejlesztéseiket! Nincs jobb ingyen reklamáció – reklám – az én szerény személyem önzetlen segítség gyújtásánál – nyújtásánál -. Meg is fogom lépni, mielőtt valaki gondolatolvasóként lenyúlná az ötletem. Mondjuk külsőmet alávaló módon lopkodó klónom! Nem adom a kacatjaim! Azok fényében nem mondok le róluk a kaszás fiúnak micsoda pajzsot tudott felhúzni egy gyűrű! Könnyedén védte a byakurai-om, amin még szép sértődötten horkanok fel. Az a legmenőbb démon lövöldözésem. Nem ért, csak így lekoptatni! Bosszúból elgondolkoztam rajta leszedem róla a hatalom gyűrűjét, de megígértem anyának nem lopok el senkitől, semmit. Mondjuk, ha kölcsön venném és már nem tudnám visszaadni, mert meghalt egész más a történet. Megformázandó – megfontolandó – ötlet! Kicsivel később visszatérek rá! Sajnos a gyerkőc nem maradt sokáig nyugton. Pedig eszméletlen lelkesen támasztottam rajta talpamat. Kész győzelem érzetem volt tőle. Nagyon hősiesen festhettem! Látná olcsó utánzatom, garantáltan megszégyenülve kullogna el, micsoda harcos vagyok! Cool

A sikertörténetet még magasabb szintekre emelte Raion villáma utolérte Kenny-t. Nem ettem füvészkertet – fűrészport -, bevegyem ennyitől megpurcant, vagy Nazgúl stílusosan szólva egy szál köpeny az egész ember. Gyanús volt a dolog, bár egész hatásvadászosan bejött, ahogy Obi van-osan besüppedt a fekete anyag. Ha már itt járunk fénykardot miért nem kapunk? Azzal lenne az igazi! Tényleg nem ér, csak az ellenség kapott tutkó kiegészítőket! Parasztot – panaszt – teszek a bíráknál, vagy tervezőknél, vagy nem tudom kicsodáknál. Egyenlő feltételeket követelek! Nem a magam, többiek érdekében! Én vert helyzetből is feljövök! Cool

A játék úgy is egyre izgalmasabbá voltozott. Valami nagyot robbanhatott a ring legtávolabbi pontján. Engem elkerült, túl karizmatikus voltam neki. Abból jöttem rá, figyelek az apró részvényekre – részletekre -. A nagy hangzavar és arcomat érő légáramlat bölcsen árulkodott felvetésemről. Gyorsan tettem is felmérő tekintést, mi lehet a többiekkel. Láthatóan az összes fekete Péter talpon volt, Genki se beszélt, szóval minden a legnagyobb rendben volt. Az én helyzetemet kivéve. Ravaszdi Kenny köddé vált! Megmondtam, hogy Obi van! Cool

Kaszáska, pedig csodálatos szendvicsbe próbált csomagolni a fegyveréről előkeveredő lánccal.
-Kezdek mérges lenni…-
Jegyzem meg összevont szemöldökkel. Bosszantott, mennyi rejtett tartalékos fegyverrel vannak felszerelve ellenfeleink. Nem zavart jobb készletük van, mert a gonoszok mindig technikai előnnyel indulnak, csak az, mi nem kaptunk semmit! Én is akarok menő fegyvert! Nem kell a legújabb! Beérem egy régebbi modellel és egyetlen darabbal! Azért látszatra legyen már meg az egyenlő körmenet – körülmény -. Még szép teljesen felháborodtam! Kaszája mellett még a láncot is tudta felém lendíteni. Duplán támadhatott és ha nem vagyok eszemnél könnyedén körbetekerheti Raion-on, vagy rajtam, aztán vége a történetnek. Pont, ezért támadt az a fennormányos – fenomenális – ötletem, elkapom, vagy hagyom karomra tekeredjen a fém. Kivárom a megfelelő pillanatot, csuklómra kerüljön a lánc. Megrántom, hátha rúgás közelbe kerül tőle, esetleg kiejti a kaszát. Útközben míg ezzel foglalatoskodik, remélhetőleg elfelejtkezik róla hálókat tudok szövögetni. Ha sikerül lekötnöm a figyelmét és viszonylag kis helyen tudom tartani, akkor körbeszőhetem Raion-nal. Kész a recept, megsüthetem grill csirkének! Kitalál valami mást bajban leszek. Még nem találtam ki „b” tervet. Erre mondhatnám, hoppáré Surprised

, de csak mondhatnám. Én bizakodó vagyok és bízok a sikerekben. Watta bá azt tanította magabiztosan hajtsunk végre minden feladatot. Az menni fog! Én tudom, mindent meg tudok oldani, még azt is, amit nem! Akkor idővel rájövök, vagy Masa véletlen jó helyen jár…

Tárgy: Re: Családi kalamajka Hétf. Jún. 25, 2012 7:05 am

Spoiler:

Genki:

Bár a robbanástól elmenekültél, a lökéshullám miatt így is elvesztettél 5 pontot. A hátulról érkező szúrás viszont, ehhez hozzáad még 10 pontnyi veszteséget. A Lélekszike használata közbeni védekezés miatt további pontokat vesztesz, kétszer védekeztél a kardja miatt ezért 2-2 pont megy le, a többi kardsuhintást elkerülted. De persze nem csak te vesztettél pontokat neked is sikerült bevinned egy ütést a mellkasára, amitől megjelent az életpontja a feje felett (350) és lement belőle 5.
- Heagaro, Yougandaichi (Emelkedj, Lávafennsík)! - hallatszott a csuklyás szájából a zanpakutouja hívószava és neve. Ez pont akkor történt, amikor közel kerültél hozzá és éppen a gyomrát céloztad be. Ekkor a kezed elé kerül a kardja, ami már magmából tevődik össze. Amikor hozzáérsz megérezhetted a magma forróságát és vesztesz 4 pontot. Viszont gyorsan kapcsolsz, és még mielőtt eltávolodnál tőle, máshol is megtámadod. A vállát veszed célba a lélekszikével, de balszerencsédre elkerüli és csak a csuklyáját tudod megvágni, ami így leesik a fejéről és megmutatkozik az arca.
Ellenfeled kardja suhintásával lávát indít el feléd, de mielőtt visszatámadhattál volna, Haruki jelenik meg és támad rá az újonnan leleplezett egyedre. Mivel elvették az ellenfeledet, így kereshetsz magadnak egy másikat. Nem is kell sokat keresned, visszatérsz az eredeti ellenfeleidhez, Azurához és Newtonhoz, akikkel szemben ott van Omote, akinek segítő kezet nyújtasz. Így kezdetét veheti a kettő a kettő elleni harcotok.

Tsuga:
A robbanás legnagyobb részét a védelmi technikád felfogta, de a végén átszakadt a védelmed és 5 pontot vesztettél. A shurikeneket sikerül vagy eltérítened, vagy elugrani előlük, így ebből nem szereztél sebzést. A te első támadásod, ami a kalapácsod Newton mellkasába juttatása volt, sikeres volt, így 8 ponttól szabadítottad meg.
- Ez egy kicsit gyors volt, de többször nem kapsz el. - mondta, majd a következő pillanatban a teste üvegesen csillogott, mintha valamivel körülvette volna a testét. Már a Senka első vágásánál megakadsz, mivel egyszerűen visszapattant a testéről a pengéd.
Az almáért folytatott harcot természetesen te nyered, és amikor feldobod, majd leesik, egyből eltűnik a testedben, mivel ez egy számítógépes alma, így nem lehet úgy megenni, mint az igazit. Balszerencsédre viszont életpontod az alap zöld színről lilára változik, mert egy mérgezett almát ettél meg.
- Tévedsz. Honnan veszed, hogy nem számítottam rá, hogy közületek valaki nem fogja pont ezt gondolni és előttem megszerezni? - ült ki az arcára az elégedett mosoly, hogy terve bevált. - A játékokban általában a piros alma jelent jót és ez itt is így van. - egy utolsó útravalóként mondta neked, majd csettintett egyet, amire egy zöld fal kezdett el hátrafelé tolni. Alig tudsz észbe kapni, mi történik, mert olyan gyorsan történt, nem semmit tenni ellene odalapultál a falhoz.
Amikor megállt a fal, nem messze találod magad Katsuohoz, aki előtt éppen két ellenfél is van (Berry, Ken). Mivel ide sodródtál, ezért úgy döntesz, hogy segítesz neki és kiegyenlíted az esélyeket.
(A méreg miatt bizonyos időközönként lemegy valamennyi az életedből. A poszt végén az az érték van, amivel a kör végén rendelkezel, ha ezután nem szerzel semmilyen sérülést.)

Omote:
A robbanást nem tudtad elkerülni az Enkosen nem elég erős, hogy megállítson ekkora robbanást, így gyorsan semmivé vált és 20 életpontot vesztettél. A shurikenek elől neked is sikerül elmenekülnöd és Azura kezét is hátra tudtad kötni. Amikor viszont leszúrnád Azurát, kezeiből lángok csapnak ki feléd, így nem tudod véghezvinni tervedet, hacsak nem akarsz megpörkölődni.
- Ilyen apróságokkal nem tudsz megbénítani. - mondta, majd kiszabadította a kezeit a kidouból és ismét szabadon mozoghatott. - Ha eddig nem vetted volna észre a képességeink hasonlóak a ti kidouitokhoz, így nem nehéz kitörnöm belőlük, főleg az ilyen gyengékből. - próbált társalgást kezdeményezni, majd az eddig kezében pislákoló lángok hirtelen megnyúltak és úgy kezdte el használni a tüzet Azura, mintha egy ostort tartana a kezében. Mindkét kezében volt egy és azokkal kezdett el feléd csapkodni.
Nem csak néhányszor csapott feléd, hanem jó sokszor, így nem lesz könnyű az elkerülésük, és ha támadnál, akkor az sem. Egy idő után viszont két másik résztvevő csatlakozik a harcotokhoz. Az ellenfél oldalán visszatért Newton az almaszedésből, a te oldaladon pedig megjelenik Genki. Így kezdetét veheti a kettő a kettő elleni harcotok.

Haruki:
Haruki pont veszteségei: 4 pont öklök összeütközése, 3 pont Katsuo-val összekoccanás, 3 pont esés miatt.
Berry pont veszteségei: 20 pont a robbanás miatt, 4 pont öklök összeütközése.

Katsuo:
Csak kerülgeted ellenfeled támadását és vársz a megfelelő pillanatra, ami lassan el is jön. Rátekeredik a lánc a karodra, de amikor magad felé rántod ellenfeledet, ő nem vár ölbe tett kézzel, hanem letekeri a másik láncot fegyveréről. Igen, nem csak egy van neki, hanem kettő. A másikat pedig arra használja, hogy maga után rántsa Harukit, aki nem messze harcolt. És nem csak egyszerűen megrántsa, hanem maga elé juttatja, így ő előbb ér oda hozzád. Elmenekülni nincs időd, mert mire leszednéd a kezedről a láncot, már túl késő és összeütköztetek, ezért 3-3 pontot vesztetek.
Egy ideig ismerkedtek az új felállással, hogy kettő a kettő elleni harc lesz, de egyelőre nem lendül támadásba senki. Egyszer csak Haruki neki indul, de ahelyett hogy támadni egyszerűen elmegy ellenfeleitek mellett, így egyedül maradtál két ellenféllel. Szerencsédre viszont Tsuga pont nálad lyukadt ki, így beállt neked segíteni, így itt is kialakult egy kettő a kettő elleni harc.

Spoiler:

Tárgy: Re: Családi kalamajka Hétf. Jún. 25, 2012 7:10 am

A tervem a robbanás elkerülésére természetesen tökéletesen bevált és egy karcolás nélkül megúsztam az egészet. Nem hittem volna, hogy valaha is örülni fogok a kicsi termetemnek. Ellenfelem viszont biztos, hogy nem boldog a jelenlegi helyzetével, mert pajzsnak használtam, ezért a robbanás után egyből rám támadott a lélekenergiával beburkolt kezével. Erre számítottam is ezért rögtön aktiváltam a fekete tűzet a kezemre és úgy csaptam össze vele. Amint összeértek az ökleink, egyből figyeltem, hogy változik e pontjaink állása, amire a mindkettőnk részéről történő pont csökkenés választ is adott.
Felkészültem, hogy így fogom tovább folytatni a harcot, amíg nullára le nem mennek a pontjai, de ekkor megéreztem valamit, hogy hozzáér a lábamhoz, majd magával ránt. Hirtelen nem is tudtam, hogy mi történik, de megláttam a lábamon egy láncot, ami Katsuo-san ellenfeléhez vezetett. A lendület miatt alig tudtam elérni a láncot, de végül sikerült. Leszedni nem lett volna időm, mielőtt nekicsapódok Katsuo-sannak, de egy valamit még tehettem.
- Hadou 11, Tsuzuri Raiden! - vezettem áramot a láncba, de vigyáztam, hogy a két lánc ne érjen egymáshoz, mert akkor Katsuo-san is kapna belőle, amit nem akarok. Az eredményt nincs időm egyből megnézni, mert sikerült leszednem a lábamról a láncot, de ekkor nekirepültem Katsuo-sannak.
- Gomennasai, gomennasai, gomennasai! - kezdtem sűrű bocsánatkérésbe, mivel már megint sikerült Katsuo-sanra esnem. Remélem nem fog megharagudni rám, hiszen a kaszás hibája volt és nem az enyém, én is csak egy áldozat vagyok. Ekkor jut eszembe, hogy megnézzem, mi is történt az említett személlyel.
- A kaszám nyele tömény fából van, és nem vezeti az áramot. - jelentette ki elégedetten, hogy nem használt ellene a kidoum. Nem voltam elégedett az eredménnyel, de nem tudtam ellene tenni. Közben a korábbi ellenfelem is közelebb jött, tehát egy páros harcra számíthatunk.
Nem tudom, hogy fognak együttműködni, hiszen az én ellenfelem puszta kézzel harcol, a másik meg egy kaszával. Biztos tudnak valamit csinálni, de én nem könnyítem meg nekik. Előhíztam a kardomat a hüvelyéből, hogy mostantól azzal harcoljak. Mindenki tudja, hogy puszta kéz ellen karddal jobb harcolni, tehát én is így teszek.
Egy ideig csak farkasszemet néztünk egymással, senki sem mozdult meg, biztos mindenki a megfelelő alkalomra várt. Nem volt ötletem, hogy dolgozhatnánk össze Katsuo-sannal, mivel nem teljesen ismertem a képességeit. Lehet, hogy ő már kitalált valamit, vagy ha nem akkor majd azt csináljuk, amit jónak látunk és lehetőségünk van rá.
Már fordultam volna oda Katsuo-sanhoz, hogy pár szót váltsak vele, de megakad a szemem ellenfeleink mögött jó pár méterre harcoló Genkin és a csuklyás alakon. Ebben a pillanatban hullott le a lepel róla és kikerekedett szemmel néztem rá, mivel felismertem. Hogyan is feledkezhetnék meg a szüleim gyilkosáról.
Nem bírtam megfékezni magamat, először az igazi testemmel akartam rátámadni a galádra, de meg se tudtam mozdulni. Nem tudtam elhagyni a kijelölt területet és megölni az alávalót. Jobb ötlet híján a kis chibi figuraként támadtam a játékban lévő énjére, elsuhanva eddigi ellenfeleim mellett, hogy az új célpontra vessem magamat.
- Doke! Haruki innen átveszi. - szólok Genki felé határozott dühvel a hangomban. Remélem, nem akar velem ellenkezni ebben az állapotban, mert nem járna jól. Most csak is a bosszú járt a fejemben és nem hagyom, hogy valaki is az utamba álljon. Rossz shinigamival kezdett ki és nem fogja megélni a holnapot.
- Haero konoue, Haru no Nanakusa! - kiabáltam a zanpakutoum parancsszavát és egyből a teljes alakjában kezdem használni, mert itt most nincs helye annak, hogy visszafogjam magam. Aktiválás után neki is kezdek a támadásnak minden várakozás nélkül. Első pár csapásomat fürgén védi ki a kardjával, ami valamilyen lávából és kövekből áll össze. Balszerencséjére támadásaimat még nem arra akartam használni, hogy megsebezzem, hanem hogy magvakat juttassak a kardjába, vagy amit éppen sikerül megkarcolnom. Kardja úgy tűnik, hogy könnyen megkarcolható, de azért nem becsülöm le, hiszen egy lélekölő kardról van szó.
Amikor elérkezettnek láttam az időt, csettintésre a kardjába juttatott majdnem összes magvat arra használtam, hogy megkötözzék a rohadékot. Ezt a pillanatnyi gyengeséget akartam kihasználni, hogy egy teljes erejű rúgást mérjek a gyomrára. Ebből majd megtanulja, hogy ne húzza ki nálam a gyufát, mert könnyen meghalhat.
Meglepetésemre nem úgy történik minden, mint ahogy én akartam, mert a kardjából kitörő láva átégeti az indáimat és könnyedén kiszabadul a fogságukból, majd megragadja a bokámat és arrébb dob. Ennyitől azonban nem tántorodok meg, rögtön fel is álltam az esésből és felé mutatok az ostorommal, aminek hatására a kardjában maradt egyik magból egy hatalmas vörösfenyőt növesztek ki, ami köztudottan nem éghető. Bár nem tudom, meddig bírja lávával szemben, ezért gyorsan támadásba lendülök megint, ezúttal a kardommal akarom megvágni a testét. Ezzel sokkal jobban meg tudom kínozni, hiszen nagyon fájdalmas lehet, ha kijön a bőröd alól egy fa.

Spoiler:

Tárgy: Re: Családi kalamajka Szomb. Jún. 30, 2012 11:54 pm

Hogy csökken némileg az életerőm nem nagyon zavar. Biztos, hogy nem fogok emiatt pánikolni vagy bármi más nyavalygásba kezdeni. Támadásaim sajnos nem úgy sikerednek, ahogyan szerettem volna, viszont némi életerőt így is sikerült levernem róla. Na meg a csuklyát is levágtam a fejéről.
- Saito! Arról nem volt szó, hogy ilyen ronda pasikat küldesz ellenünk.
Mondom és készülnék a következő támadásra, de időközben megérkezik Haruki és lendületesen megkér arra, hogy húzzak már a jó búbánatosba. Na jó, igazából egyáltalán nem ragaszkodom ezen ellenfelemhez, így átadom Harukinak és Omote felé pillantok.
- Shiranui-samáé lehet. Én megyek, segítek Omotenak.
A 6. osztagos ismerősöm, éppen egy kisebb problémával küzd. Konkrétan azzal, hogy Azura és Newton ellen küzd. Közben csattognak, robbannak a kidouk és ki tudja mennyi minden történik körülöttem célpontomra koncentrálok. Gyorsan felmérem a terepet és Azurát pillantom meg, aki két ostorral próbálja megcsapkodni Omotét. Nekem ez pont kapóra jön. Feltételezem, hogy az ostorok irányítása és azzal való támadás komoly koncentrációt igényel, elvégre elég egy mozgékony fegyver az ostor. Legyen szó kidouról vagy shikai formájú zanpakutouról. Ha egyszer elkezdett támadni nem tud hirtelen a háta mögé is koncentrálni. Legalábbis én erősen erre számítok, a fegyverekhez nem értek olyan szinten, mint a hakudához, de amennyiben egy kicsit is igaz a fegyveres harcra is, hogy ha belekezdesz a lendületbe, akkor annak irányát nehezen változtatod meg, akkor lehet esélyem. Támadásomat abban a szellemben kezdem el Azura ellen, hogy newton akár korábban, most is a lány segítségére készül. Ezen támadásom azonban csapda. Azurát meghagyom Omoténak, én Newtonra pályázok. Azura mögé shunpozok és miközben ő éppen Omote ellen harcol, felkészülök egy méretes ütésre Azura ellen. Jobb kezemet ütésre emelem és felkészülök egy gerinctörő ütésre, még reiatsumból is keringtetek eleget a kezembe, hogy az ütés kellően erős legyen. Számításom részben be is jön, érkezik Newton, hogy kimenekítse Azurát az orvtámadásomból. Arra azonban nem gondolhatott, hiszen nem láthat bele a fejembe, hogy pont arra vártam, hogy érkezzen és igyekezzen kimenekíteni Azurát. A következő pillanatban ugyanis használom az Utsusemit. Remélem, hogy Newton nem lát minden mozdulatot és talán csak egy villanást érzékel abból, hogy a háta mögé igyekszem kerülni. Az hátra hagyott kabóca egyébként is készül hátba ütni Azurát, ha pedig Newton elhiszi, hogy megint orvtámadással készülök lecsapni a barátnőjére, akkor nagyon megfogja bánni tévedését. Ha sikerült tervem odáig, hogy a háta mögé shunpozzak, akkor már nem lesz túl nehéz dolgom. Legalábbis abban reménykedem, hogy képes vagyok kellő gyorsasággal végrehajtani. Spiccbe emelem a lábamat és az Ashige nevű technikával próbálom Newton térdhajlatát komolyabban károsítani. Ha sikerül térdre rogyasztani Newtont, jobb kezem mutató és középső ujját a tarkójának szegezem. Reiatsumat egyetlen kidouba sűrítem, érzem ahogy az energia végig zubog a testemen. Majd félhangosan kimondom a kidou nevét, amivel megpróbálom Newtont egy időre kifektetni vagy ha azt nem is sikerül, egy nagy adag életerőt leverni róla a kidouval.
- Hadou 04: Byakurai!
Remélem hogy sikerül, mert egy Keigunoshoz méltó megmozdulás lenne. Ráadásul a pofájáért igen csak kijárna Newtonnak egy ehhez hasonló lecke, kapjon már az agyához. Mégis mit képzel magáról? Attól, hogy egy hibbant hapsinak a fenékpolírozója, még gondolkodhatna. Úgy hiszi, hogy nem fogják mindannyian a Féregbolyban végezni? Ostoba.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Pént. Júl. 13, 2012 3:20 am

Hevesen ver a szívem. Minden reményem a védő technikámban van, bár tudom, hogy nem elég erős. A robbanás túl erős, ez a képesség pedig nem ilyen támadások kivédésére van kitalálva. Végül a félelmem beigazolódik. A lángok elérnek és a technika csődöt mond. Szinte azonnal hatalmas fájdalmat érzek, pár pillanatra még az eszméletemet is elveszítem. Szerencsére tényleg csak pár másodperc volt, így nem végeztek velem.
Kissé csalódva fogadom az életpont veszteségemet, de jelenleg nincs időm búslakodni. Így hát támadásba lendülök újfent. Shunpoval a nő mögé kerülök és sikeresen megbénítom. Végül már majdnem leszúrom, de ekkor lángnyelvek csapnak felém. Azonnal kitérek az irányukból, de így sajnos nem sikerül a tervem. Rövid időre megfordul a fejemben, hogy még így is leszúrom, de akkor lehet hogy később valami máshogy kerülök bajba. Ráadásul az égési sérülések nem kellemesek. Így hát életben marad Azura.
A nő próbál beszélgetni, de én nem válaszolok neki. Csak állok némán és őt figyelem. Sajnos van még néhány trükkje, így amikor meglátom a lángoló ostorokat, kissé elfanyalodok. Ez aztán az én formám. Nagyon óvatosan kerülgetem a felém záporozó csapásokat. Nem lenne jó, ha eltalálna. Gondolom az a tűz is nagyon fájdalmas, ráadásul akár még a ruhám is lángra kaphat. Most két dolgot tehetek: vagy távolról lövöldözök rá kido-t, vagy valahogy a közelébe férkőzök. Az utóbbi lenne a legjobb, mert ha előtte állok, akkor nem tudna olyan könnyen csapkodni az ostoraival.
Végül Taka és az ő „pajtása” is csatlakozik hozzánk. Ekkor nagy meglepetésemre a 2. osztagos lecsap a nőre hátulról. Ezt a lehetőséget használom ki, hogy én is támadásba lendüljek. Shunpoval kioldalazok Azura baljára, majd szabadjára engedek egy kido-t.
- Hadou 04: Byakurai! - aktiválom a képességet.
Amint kilőtte az energia lövedékemet, máris Shunpozok a másik oldalára és lerohanom. Így nem tud azonnal felém csapni. A Byakurai elől könnyedén ellép, így az nem talál be, viszont én felém túl későn fordul, így megereszthetek egy támadást. A kardommal nagyjából mell magasságban suhintok fel, egy félkörívet írok le ezzel. Ha a támadásom sikerül, akkor még ketté is vághatom, vagy egyszerűen csak megvágom a testét, jelen esetben a kebleit. A kardomnak van még egy képessége, amit nem használtam ki, de azt szeretném megtartani később. Legyen egy titkos fegyver is a tarsolyomban.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Szomb. Júl. 14, 2012 5:05 am

Nem panaszkodhattam, tervem egészen bevált. Némi porszem belegördült a gépezetbe, így nem vehettem elő szivattyút – szivart- , Hannibálosan kijelenthessem „Imádom, ha egy terv sikerül!”. Idézettel felmerülő kérdésre senki sem tudja kábeles tv-n szoktam régi sorozatokat nézni, anya tudta nélkül. Valamiért nem szívleli, ha erőszakos műsorokat nézek, mert folyton azt mondja leépíti a szellemiségemet, ami azért fura, mert nem szoktam lepedőbe bújva másokat ijesztgetni. Fel kéne már villanyosítani – világosítani - kinőttem ebből a korból. Ha már átlátszó akarok lenni kerítek egy tizenkettedik osztagos vegetáriánust, akit pár fazék brokkoliért cserébe meggyőzhetek adjon nekem valami menő találmányt. Háborúban is szükségesek az egyezkedések. Nem jelenti azt galád árulóvá lettem, mert az én osztagom egyértelműen a legjobb és köpenyes okoskák nem fölözik le a mi zseblámpásan – zseniálisan – szikrázó lángoló elménket, pusztán élek a kölcsönös kihasználás elvével, ami fogalmam sincs mit jelent, de egész jól hangzik. Amúgy sem jött volna rosszul valamilyen asztal alatt átnyújtott takarmány – találmány-. Odáig minden tökéletesen működött rabul ejtettem a láncot, csak, hogy Merlin-nel van dolgom és előhúzott kalapból még egyet! Erre aztán nem számítottam, bár szívesen látnék hasonló trükkösen váratlan ketyerét a karácsonyra kért popcorn gép mellé.
Barátságosan eltátottam számat és mehetett a hoppával Surprised

megfűszerezett szemöldök ráncolás, mert akkor se ér, nekik ennyi rejtett tartalékuk van! Legalább sértő mód engem másoló klónom itt lenne, őt hibáztathassam! A hiányá miatt, be kellett érnem a hangos felhorkanással és Shiruki nevű sebes vonat gázolással felérő becsapódásával. Több sebből vérzett az az elképzelés toljam el, máshol placcsanjon földre. Kezdetnek az esélytelenek nyugalmában sodródtam az árammal – árral -. Esélytelen volt kitérhessek előle. Aztán anya két hónapra szobafogságra ítélne, ha nem védelmeznék bajba jutott nőket, pedig Shiruki nem is nő, de anyával nem vitaminozok – veszekszem -. Végül, békét kötöttem vele és rossz húzás lenne pont szorult helyzetben felrúgni. Watta bá unásig ismételgette sose bosszantsak fel egy nőt harc közben, mert az nekem nem jó, csak nem értem miért nem. Tényleg nem tudom követni a felnőttek gondolkodását. Mindent túlbonyolítanak!
-Kezdem megszokni, Shiruki! Beajánlhatom magam a személyes hordágyadnak (hordárodnak)?-
Kászálódtam fel a földről széles mosollyal. Ennyivel nem törik meg a lelkesedésem. Úgy is eldöntöttem részletekre szedem azt a kaszát! Felbosszantottak a részükre hajló bűvész fegyver arénával –arzenállal-. Innentől fogva ha törik, ha szakad, szó szerint szakad, megpörkölöm a hátsóját! Fél füllel hallottam azt mondta Shiruki-nak tömény fából van a fegyvere. Nem, azért szemtelenül felvágottat adjak – felvágjak -, de ha már könyveket bújó másolattal töltöd napjaid, ragad rád némi piszok, így a felfedező körútjaim során olyan informátorok – információk- jutottak fülembe, mint fa ellen remek működik a tűz. A leglobbanékonyabb osztag tagjaként, pedig büszkén vállalom fel a szerepet és kezdek heves gondolkozásba. Azok a fránya rap szövegek! Nem lehet őket megjegyezni! Amíg gondolataimba mélyedtem, még is, hogy a nem mondom ki hangosan, mert anya zöldellőre – zöldséggel – büntet, szóval, mit és merre motyogjak üzembe állítottam Raion-t.
-Darth Maul és Darth Amul! Ki mondta a fára pályázunk…-kacsintottam a kaszás párosunkra megrántva a pengémből induló fonalakat. Magas biztosítással – magabiztosan – hazudni mindig jól ment. Két év a játszótéren megtanított rá, remek létesítmény tani – lélektani- előny, ekkora arcként jeleskedni. Nem, mintha nagy lenne a fejem, de térjünk vissza arra, törtem az agyam és reményem fonalaimba vetettem. Nem láttam mennyire fogták közre krampuszt és újonnan betévedő cselgáncs művészt, így azt sem mennyire lesz ellenük hatásos. Igazából, némi idő kellett, összerakjam a varázslabda hókuszpókot, közben elszenvedve egy Shiruki tornádót. Elképzelésem sincs mi üthetett belé, de nagyon sietősen távozott. Megjegyezhetném bántó viselkedése, de biztos azért tette, mert látta egyedül is boldogulok. Természetesen, úgy is lesz, amint kitalálom a mondókát. Pont eléggé sértőnek éreztem ilyenekkel paráználkodik – pedálozik- kaszás ellenfelünk, mint titokban titkosított második lánc, vagy féltávnál behívott csapattárs. Másnak nem áll jól, ha felvág! Az a tuti, szenvedjenek a folyamatos sokkolással, hiszen ahány fonalat érintenek, annyi áramütés csapja meg őket. Nem tudom előre, meddig köti le sötét olalhoz tartozó erejüket a hálószövevény, pont ezért vettem sietősre a vers tanulást. Feszülten fókuszáltam a célra és azt se vettem hirtelen észre Tsuga mellém keveredett. Szó szerint megilletődve kerekedtek el szemeim, amikor felpillantottam és semmiből jött vándorként ott ácsorgott. Veszélyes sport ez a ninja közlekedés. Nekem se ártana már megtanulni.
-Játsszunk torpedósat! Én megrohamozom az ötárbocos kaszást egy varázslasztival, utána kopaszd meg a kis vitorlást! – Fordultam felé széles vigyorral. Reméltem nem talál ki mást, mert a nyitányt neki adom, utána lefoglalom magam a másik kemény legénnyel. – Éééés…indulás! – fejeztem be a motyogást látványosan felsóhajtva, ami nem azt mutatta unnám a banánt. - Hadō no gojūyon: Haien!-
Dobtam meg nagy nehezen a fa kaszás gyerkőcöt idézett varázslattal, amit verejtékes munkával sikerült összehozni. Más teendőm már nem akadt, csak felcsatolni a shupo-mat, aztán két lépés között fejbe vágni egy kis ringbe került törmelékkel. Mire nem jó a jedi erő! Cool

Némi halántékkal –csalással – beidézett tárgy mozgatás, na, de nekik arról nem kell tudni van egy remek karkötőm, amivel kicsike bigyókat reptetek. Mialatt a csodával volt elfoglalva, vagy épp arrébb próbálta őket paterolni, erre nem tudok egyértelmű választ adni, mert nincs tenyér méretű üveggolyóm. Lényeg az én is megérkeztem a nyakára, hogy hasba vághassam Raion markolatával. Valami oknál fogva nem sikerülne, mert ellenfelem felkészülten várna, netán előkerülne néhány trükkje megpróbálom egy Geki-vel lefagyasztani. Már, ha marad időm elhadarni a mondókát.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Vas. Aug. 05, 2012 9:51 am

Spoiler:

Genki:

Ahogy vártad, Azura megtámadásánál Newton a megmentésére siet, így esélyed volt használni rajta az Ashige nevű technikát. De mivel ez csak egy 3D-s játék, ezért nem tudsz neki maradandó sérülést okozni, csak a pontjain látszik meg esése közbe, hogy megtámadtad (-12 pont). Amikor viszont a tarkójába akarsz lőni egy Byakurait, valami eltaszít onnan és csak néhány pillanat múlva veszed észre, hogy egy hatszögű pajzs védi Newtont.
- Csak nem gondoltad, hogy védtelenül hagyom testem azon részét, amit nem látok? - Newton gúnyos mosolyával teszi fel a költői kérdését feléd irányítva. Közben volt ideje felállni és készen állni a harc folytatására. Kinyújtotta feléd a kezét, amiből öt sárga egy méter hosszú kötél indult meg azzal a céllal, hogy megkötözzenek.

Omote:
- Mi van elvitte a cica a nyelvedet? - továbbra sem akarja feladni Azura, hogy beszédre késztessen. A tűzostorok csapásait ügyesen elkerültek, de az egyik majdnem eltalált.
Ügyesen időzítetted a támadásodat, arra az időpontra, amikor Genki is rátámad a lányra, de ez csak egy pillanatig tereli el Azura figyelmét, mert észreveszi, hogy Newton már a segítségére is sietett, így elkerüli a Byakurait. Viszont az ez után következő gyors helyváltoztatás és újabb támadás meghozta gyümölcsét és levett 9 pontot. Azura azonban nem adja fel ennyitől, így egyik tűzostorát átformálja egy tűzkarddá, hogy közelről is jól tudjon támadni.

Katsuo:
Ellenfeled már látta a képességedet, így mielőtt megmozdulna, megpörgeti a kaszáját, hogy szabad utat nyisson magának. Kidoudat is kaszájával akarja elintézni, de amikor átvágta, az felrobbant és ezért 3 pontot vesztett. A törmelékekkel is hasonlóan járt el, de szerencséjére azok nem robbantak fel, így megúszta sérülés nélkül. Kihasználtad a pillanatot, amíg nem figyelt rád és sikeresen bevittél neki 5 pontnyi sebzést a kardod markolatával.
Ellenfelednek nem tetszik, hogy ilyen könnyen megsebzed, ezért kaszájába koncentrálja a lélekenergiáját, amiből így suhintásra egy világoskék energianyaláb indul meg feléd. Nem csak egyszer csinálja ezt, hanem többször is felbosszantottad és minél előbb el akar intézni.

Tsuga (előző körben NJK-ként funkcionál):
Elkezdett harcolni ellenfelével, közben a mérgezett alma miatt 10 pont lement a kör végére, de ekkor végre elmúlt a hatása és több gondot nem okoz.

Mindenki:
Haruki harci kiáltására lesz mindenki figyelmes, amikor is a játék félbeszakad. Ismét az igazi testeteket irányíthatjátok, de egyből észlelitek is a lélekenergiátok csökkenését, mert amit a játékban elhasználtatok az most tűnik el a testetekből. Ellenfeleitek elkezdenek menekülni a kijáraton keresztül, amin érkeztek. Az ex-csuklyás hátra marad, hogy kardjából kilövellő lávával állja az utatokat és időt nyerjen a többinek a menekülésre. Mielőtt azonban elmenekülnének Newton és Azura összehangolja erőiket és egy elektromos ráccsal állít meg titeket.
Nem maradt más hátra, mint megpróbálni áttörni az akadályotokba állított rácsot. De vajon sikerülni fog?

Spoiler:

Tárgy: Re: Családi kalamajka Vas. Aug. 05, 2012 9:55 am

Spoiler:

Eddigi stratégiámmal ellenfelemnek csak a kardját sikerült eltalálnom, de most nem fogok kudarcot vallani, hogy őt magát is megsebezzem az ostorommal. Csak egy jól irányzott csapást kell bevinnem és meg is könnyítettem a helyzetet. Persze csak a sajátomat, ellenfelemnek ezzel csak sokkal rosszabb és keservesebb lesz, mert én úgy akarom, hogy legyen.
Éppen ezt készülök végrehajtani, miközben egyre közelebb érek a gyilkoshoz. Minden csak pár pillanat volt, de úgy tűnt, mintha néhány percig is elhúzódott volna meglepődésemtől. Ahogy elindítom ostoromat, már abban a másodpercben védekezésre emelte a kardját, így megint nem sikerült eltalálnom. Oldalra nézve láthattam a földön heverő fámat, amit átégetett vagy inkább átmart a kardjából kiengedett lávával.
Miután rájöttem, hogy megint nem fogom tudni közvetlen a testét megsebezni, gyorsan hátra shunpoztam, nehogy esélyt adjak neki a támadásra. Ismételten csak a kardját találtam el az ostorommal, így cseppet sem kerültem közelebb a célomhoz. Ezt viszont ismételten felhasználhatom eltereléshez, még ha nem is fogják sokáig kibírni az indáim, egy kis időd biztos fogok tudni velük nyerni.
Már indultam is volna támadni, de amikor a magvaimat aktiváltam volna, észrevettem, hogy nem történik semmi. Nem sokáig álltam értetlenül, mert leesett mi is történt. A kardja belsejébe juttatott magvakat is megsemmisített a lávájával, így azokkal már nem tudok mit kezdeni.
- Hadou 50, Rei no Kuron! - idézek meg magamból két klónt, majd elkezdünk körözni ellenfelünk körül shunponk segítségével a megfelelő alkalomra várva, hogy támadhassunk. Valahogy majdcsak sikerül megvágnom, még ha meg is kell többszöröznöm hozzá magamat.
Egyszerre indítjuk meg ostorainkat a középen álldogálóra, hogy legalább egyikünknek biztosan sikerüljön eltalálnia. Ha pedig az megvan a legkönyörtelenebb kínzásokban lesz része. Megtudja, hogy milyen érzés, amikor egy inda végigmegy a bőröd alatt. Ebben a témában nem ismerek könyörületet.
Támadásainkra egy forgással válaszol, miközben kardjából lávát enged ki a támadóira. Szerencsénkre csak ostorainkat találta el vele és azoknak kisebb égési nyomokat leszámítva semmi bajuk, hiszek zanpakutouk, amik nem olyan könnyen törnek el. Miután ez a támadás sem sikerült néhány méterrel hátrább kerültünk a célponttól, hogy újabb stratégiát eszeljek ki.
Most már rájöttem, hogy az lesz a legjobb, ha lenyugszom, és nem forrófejűen támadok rá, mert abból nem sül ki semmi jó. Logikusan kell gondolkoznom és megkeresnem a gyengepontját, ami nem lesz könnyű, hiszen a lávadobálgatáson kívül nem mutatott még semmi. Rejtegetné az igazi erejét, vagy éppen csak lebecsül, hogy anélkül is le tud győzni? Nekem mindent be kell vetnem ellene, ha győzni akarok, de balszerencsémre kardom képességei nincsenek hatással rá a lávája miatt. Vagy nem mindegyik?
Úgy tűnik, hogy ő nem tervezi, hogy rám támad, ezt pedig a saját javamra fordíthatom. A klónjaim takarásában a kardommal a hátam közepét enyhén megvágom, majd onnan növesztek ki egy árvácskát. Bár ez a pályán mindenkire hatással lesz, de ők észre se fogják venni, hiszen mindkét harcoló félre hatással lesz, így ugyanolyanok maradnak az erőviszonyok, mint eddig, leszámítva az enyémet, mert nekem jobb lesz.
Ezután elgondolkoztam, hogy is kellene támadnom és legfőképpen, hogy mivel. Elgondolkozás közben a kezemre pillantva meg is találom a választ kérdésemre. Nem csak az árvácskám az egy dolog van, amit használhatok, hiszen nekem nem csak zanpakutoum van, hanem még itt van Obaa-chan gyűrűje is. Bár nem mindennap használható, most itt az ideje, hogy bégre használatba vegyem.
A virágom aktivizálódásához még kellett egy kis időt nyernem, de jobbnak láttam, ha a gyűrűt most használom, legalább azzal szerezzek magamnak egy kis győzelemérzést. Már készültem volna támadásba lendülni, de ekkor ellenfelem megzavart benne.
- Várj, nem te voltál az a gyerek, akinek kinyírtam a szüleit? - mondta, mintha semmiség lenne ez egész, erre én teljesen feldühödtem és harci kiáltásom visszhangzott a teremben, amire klónjaimmal együtt megindultunk. Ők elterelésként szolgáltak, amíg én mögöttük előkészítem a támadást.
Fölülről érkeztünk és miután kardjával eltűntette a két klónomat láthatta, ahogy kezembe a lélekenergia egy gömb formáját ölti. Nem sokáig szemlélődhetett, mert egy shunpoval elé kerültem és egy kiáltás kíséretében a hasába engedtem a lélekenergia sűrítményt.
A végeredményt már nem csodálhattam meg, mert ekkor az egész játék összeomlott. És, hogy miért is volt ez? Igazi testemből is valamilyen oknál fogva lélekenergia áramlott és kiszabadította magát béklyójából. Nem ábrándoztam sokat a történteken, hiszen még mindig itt vannak ellenfelem velünk szemben, csak éppen nagyobb formában. Amint elmozdultam eddigi helyemről érezhettem, hogy lélekenergia szintem megesett, de nem foglalkoztam vele, csak is a shinigami fajzat érdekelt. Mert hát ő ugye az volt? Rendelkezett zanpakutouval tehát halálistennek számít. Osztaghoz viszont nem hiszem, hogy tartozik, mivel nincs rajta egyenruha. Na, de nem is tudom ezt minek hoztam föl, ez most nem érdekes, majd később utána nézek.
Ahogy menekülő ellenfelek után eredek, a gyilkos állja utamat a lávájával, amit ugyan könnyedén kikerülök, de ő is pont ezt akarja, mert így elég idejük volt elmenekülni és lezárni a kijáratot, amin ezt megtették. Nem estem kétségbe, hogy most elmenekültek, egyből a rács áttörésének módján kezdtem el gondolkozni. Figyelembe kellett venni, hogy áram van a rácsokban és csak úgy nem érhetünk hozzá. Valami távolról indítható támadásra van szükségünk, vagyis egy kidoura.
- Hadou 54, Haien! - egy tűzgolyót lövők a rács egyik részére, mivel ennél jobb ötletem most nincs és csak most tűnt fel, hogy majdnem az összes lélekenergiámat elhasználtam a korábbi harcnál. Tehát még ha át is tudunk jutni ezen a rácson, nem biztos, hogy el tudjuk kapni a menekülő bagázst. Nem tudom, hogy többiek milyen helyzetben vannak, de ők is elhasználták a lélekenergiájuk egy részét.

Tárgy: Re: Családi kalamajka Szer. Aug. 08, 2012 11:28 pm

Minden úgy történt, ahogyan elterveztem. Amikor Azura mögé kerültem és látszólag támadást intéztem a lány ellen, Newton azonnal annak segítségére sietett. Én azonban cselesebb voltam és Newton háta mögé kerültem, hogy az Ashige nevű technikámat használhassam rajta. sajnálatos módon arról teljesen megfeledkeztem, hogy ettől nem fog szétroncsolódni egyetlen belső szerve sem. Ez csak egy játék. Az azonban kárpótolt, hogy az életerejéből 12 pontot sikerült elszednem. Legalább érzik a törődést. A kidoum sajnos nem találta el Newtont, ugyanis egy pajzzsal védte magát hátulról. Gúnyos szavait nem kommentálom, nem tud felhúzni. Azonban nincs sok lehetőségem gondolkodni, vagy válaszolni, mert Newton valami kidouval nyúl ki felém. A kötelek egyáltalán nem kecsegtetnek jóval. Kimondottan rossz érzésem van. Semmi kedvem megkötöződni. Hoppá! Az viszont leesett, hogy Newton feltehetően lassabb nálam. Elvégre nem látta, hogy készülök megrúgni. Ha igazam van és Newton tényleg lassabb nálam, akkor van rá esélyem, hogy egy újabb meglepetéssel, további pontokat húzzak le tőle. Az Utsusemit használva, hátra hagyok egy kabócát, amit Newton feltehetően örömkönnyek közepette jól meg is kötöz. Én azonban már rég nem vagyok ott, hiszen hátulról próbálom egy magas rúgással fejbe rúgni és ezzel újabb pontoktól megszabadítani ellenségeinket. Hiába zseniális tervem Shiranui-san felől különös kiáltást hallok. De nem csak én, mindannyian halljuk. A kiáltás után közvetlenül a játék meg is szakad. Pár pillanatig csak erőteljesen pislogok és lesek magam elé, hogy most akkor mi is van. Hamar kiderül, hogy az ellenség menekül. Üldözni kezdenénk őket, de az egyik ellenfelünk egy lávafolyamot önt elénk, amibe kellemetlen lenne belelépni. De mire van a shunpo, ha nem arra, hogy ugrásunka hatótávját megnöveljük és átugorhassuk a lávafolyamot. Én így is teszek, shunpom segítségével felgyorsulok és megpróbálom átugrani a lávamezőt. Remélhetőleg a többiek is így tesznek. Ez azonban nem a vég, hanem a kezdet, ugyanis Newton és Azura erőiket egyesítik és egy elektromos rácsot hoznak létre, a kijáratot elzárva. Haruki kidouval próbálja semlegesíteni. Én sajnos nem vagyok túl jó a kidouk elhárításában, de megpróbálkozom hozzá tenni a kísérlethez. Lélekenergiámat ujjaimba koncentrálom és ellövöm, egyetlen támadó kidoumat.
- Hadnou 04: Byakurai!
Remélhetőleg sikerül meggyengíteni a rácsot. De akár sikerül, akár nem, egy pokollepke idézésébe kezdek. A pokollepkét Verashu Shuwun-taichounak címzem, az üzenet pedig tartalmazza, hogy Shiranui Kazuo-t elrabolták, őt és Shiranui Harukit életveszélyesen megfenyegették, az életükre törtek. Ezt Shiranui Harukin és rajtam kívül, további három shinigami tanúsíthatja. A két nemes életére Saito Ryuunosuke vezetésével törtek. Egy kidou akadály miatt a menekülésben előnyre tettek szert, ezért kérem Verashu Suwun-taichout, hogy emberrablás, gyilkossági kísérlet és a Gotei 13 öt tisztje életének veszélyeztetésének vádjával, adjon ki elfogatási parancsot Saito Ryuunosuke ellen. Miután eme üzenetet sikeresen elküldtem a pokollepkével, már csak abban reménykedem, hogy sikerül ezt a rácsot mielőbb megtörni és utolérni a menekülőket. Erősen kétlem, hogy Shiranui-san ne lenne hajlandó tanúskodni Saito ellen. Evégre az a férfi meg akarja ölni őket. Ráadásul gyáva módon még el is fut, jogos büntetése elől. Abban is kételkedem, hogy a kapitányom ne venné komolyan az üzenetemet, elvégre nem szokásom vaktában vádaskodni. Mi előbb utóbb szabadulunk a ketreces csapdából és megpróbálhatjuk utolérni Saitot. A pokollepke azonban feltehetően gyorsabban jut el a kapitányhoz. Így a galád nemes, kis szerencsével, egyenesen a Keigun karmai közé szaladhat. Onnan pedig nincs menekvés. A rács megszüntetéséhez többet sajnos nem tudok hozzátenni, de a pokollepke feltehetően megteszi a dolgát.