|
|
| |
Szerző | Üzenet |
---|
Shima Eizo 11. Osztag
Hozzászólások száma : 54 Tartózkodási hely : Valahol lófrál Registration date : 2014. Jan. 21. Hírnév : 0
Karakterinformáció Rang: - Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (6000/15000)
| Tárgy: Re: Park Hétf. Feb. 10, 2014 12:55 am | |
| Edzés (Nara Yuki Hajime-val) Elég rossz napom volt ma, szeretném elfeledni az egészet. Démonmágia gyakorlaton, mikor az osztálynak be kellett mutatni a Hadou 04: Byakurai nevű technikát, ami nálam olyan erős fényt eredményezett, amitől belezavarodtam az igébe, és kis híján majdnem szikrázni kezdett tőle a karom. A szerencsémnek köszönhettem csak, hogy azt a villámot még villámnak lehetett nevezni, de a céltáblát még így sem találta el, ráadásul Ueshima Kohaku-sensei, a Démonmágia oktató még valami kárt is emlegetett. Büntetésből maradnom kellett a tanítások után, és szemetet kellett szednem az akadémia környékén. Ennyire megalázó munkát még keresve sem találhattam, az egész osztály rajtam nevetett… de majd a holnapi Zanjutsu edzésen meg mutatom mindenkinek, hogy többre vagyok képes, mint azon az ostoba mágia órán! Így hát kerestem magamnak egy szabad teret a parkban, és elkezdtem edzeni a nem is tudom… levegő ellen? Bosszantó, hogy nem tudok senkit sem megkérni, hogy gyakoroljon velem, de sebaj, az alapállásokat egymagamban is tudom ismételni. Kezdem a kendoval, az nem annyira nehéz. Akik ezt a harcstílust sajátították el, azok azt mondják, hogy egy kardcsapása sokkal erősebb, ha két kézzel sújtanak le egy helyett, és hogy ezt hívják a kard útjának. Egyáltalán nem nagydolog, hiszen ezt mindenki tudta, mi abban a nehéz, ha két kézzel csapok egy helyett? Egészen kellemes tavaszi szél fúj, ahogyan kardomat suhogtatom a levegőben. A csupasz fák általában szomorúságot sugallnak, de én mégis valamitől jobb kedvre derültem. Kezdem megtalálni a békémet a korábban történt bosszúság után. Nincs is szükségem más gyakorló partnerre, nem hiányzik, hogy valaki előttem tébláboljon, nekem pedig ő miatta kelljen visszafognom a kardcsapásom erejét. A végén még vc-t is kell, hogy pucoljak azért, mert valakit véletlenül megsebeztem a kardommal. Eddig még nem vettem észre, de valakinek a figyelmét felkeltettem, és elkezdte kritizálni a tartásomat. Nem fordultam hátra, nem igazán érdekel mások véleménye. Bizonyára egy másik tanuló, aki tovább szeretne röhögni rajtam, a mai minősíthetetlen teljesítményem után. Nem baj, hadd röhögjenek csak! Holnap majd mindannyian nagyot fognak nézni, amiért lebecsültek. Viszont ha továbbra sem lesz képes elmenni, látva, hogy nem érdekel, akkor kénytelen leszek elzavarni. A második gúnyolódásra már megfordultam azzal a tudattal, hogy „na most már elég legyen”, de mikor így tettem, még áldottam magamat érte, amiért semmilyen sértő szó nem esett ki a számon. A Kidoushuu hadnagya? Ők nem a Gotei 13-tól független osztag? Eléggé keveset tudok róluk, de ha egy hadnagy, akkor neki is meg kell adnom a tiszteletet. - Üdvözlöm az akadémián, Nara Yuki Hajime-sama. – ezzel tisztelettudóan meghajoltam. – Az én nevem Shima Eizo. Köszönöm az észre vételeit a technikámmal kapcsolatban. A jövőben igyekezni fogok, hogy kijavítsam őket. Ha ő valóban egy hadnagy, akkor bizonyára tud egyet-s mást tanítani nekem. Itt a remek alkalom, úgy hogy bátorkodtam feltenni egy kérdést, bele akarok adni mindent a holnapi Zanjutsu órán. - Kérem, hogy ha tudna rám szánni egy kis időt… adna még néhány tanácsot a kardforgatásommal kapcsolatban? |
| | | Nara Yuki Hajime Kidoushuu
Hozzászólások száma : 105 Age : 29 Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén Registration date : 2011. Jun. 12. Hírnév : 10
Karakterinformáció Rang: Fuku Kidouchou Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (20700/30000)
| Tárgy: Re: Park Kedd Ápr. 15, 2014 6:43 am | |
| Edzés (Shima Eizo-nak) Lehet kicsit túl közvetlen voltam a tanulóval, mikor személyazonosságom ismertetése nélkül kezdtem kritizálni. Arca dühödt volt, mikor felém fordult, amit tökéletesen megértettem, eszembe se jutott felróni ezt neki. Nekem se nyerte volna el tetszésemet, hogyha egy vadidegen személy kritizálná vívótudásomat. - Értem. Ne haragudjon Shima-san, az előbbi udvariatlanságomért – döntöttem meg kissé törzsemet előre, bocsánatkérésem jeléül. Már éppen nyitottam a számat, hogy elejét vegyem a búcsúzásnak. Hiszen látszott rajta az, hogy a gyakorlást tovább kívánja folytatni, s megakadályozom ebben, csupán nem szeretett volna udvariatlan lenni. Igazán lenyűgözőnek találtam ezt, lévén ritka ilyen elszánt akadémiai tanulót látni. Főleg érdekes számomra ez, amiért jómagam magántanárok, külön oktatások lévén, vizsgákon keresztül teljesítettem az intézmény elvárásait szüleimnek köszönhetően. Jobban belegondolva némi bűntudatom van ezzel kapcsolatban. De ha azt nézem, amiket eddig elértem, mindjárt más a helyzet, hiszen szüleim csupán a lehetőséget adták meg nekem, jómagam hasznosítottam és gyarapítottam a tudást, amit lealapoztak, s értem el általuk azt, melynek köszönhetően azt mondhatom most: hadnagy vagyok. Mélyről jövő sóhajjal zártam le gondolatmenetemet, mely során Shima-san kérése roppantul felkészületlenül ér. Meglepetten hőköltem hátrább egy lépést, homlokomat ráncolva. Lehet elbizonytalanítottam kritikámmal? Máshogy kellett volna tanácsot adnom neki? Minden bizonnyal… túlságosan személyeskedő voltam az előbb, nem is meglepő, hogy ezt váltottam ki belőle. Mély levegőt vettem, mely során hadnagyhoz illő kiállást öltöttem magamra, majd úgy néztem szembe az akadémiai tanulóval. - Végül is, az időmbe belefér – felelem. - Azonban nem tűröm a figyelmetlen és kételkedő tanulókat. – Adom tudtára kikötéseimet, melynek ismeretében vagyok csak hajlandó teljesíteni kérését. Úgy gondolom, ez nem lehet akkora probléma, hiszen ugyanezt biztosan elvárják az Akadémia tanárai is. Amennyiben Shima-san jelezte, hogy imént mondott szavaimat tudomásul vette, kissé elgondolkodva azon, hogy tulajdonképpen mit is mutathatnék egy akadémiai tanulónak kardhasználat terén, léptem közelebb hozzá. - Arra kérném, hogy a kardját helyezze vissza a tokjába, mivel nem áll rendelkezésünkre gyakorlókard, ezért a nálunk lévőket fogjuk használni. Ezzel elkerüljük az esetleges sérülések okozását – magyarázom meg egyúttal azt is, hogy miért kérem erre. - Nem tudom, hogy az osztályában pontosan hol tartanak a kendó művészetének elsajátításában, azonban amit mutatni fogok, alapjaiban véve nem lesz igazán eltérő attól, melyet az akadémián sajátít el – kezdek bele. - Míg a kendóban a vágások, döfések jellemzőek, addig az Ittou-ryuu stílus, melyből egy technikát fogok mutatni önnek, Shima-san, hatékonyságra törekszik. Elsődlegesen abban tér el a két irányzat, hogy az Ittou-ryuu célja az ellenfél védelmének megtörése, majd ezt követően egy gyors, határozott csapás mérése az ellen védtelenül hagyott pontjára – magyarázom. Mindezt célszerűnek véltem elmondani, bár a Kidoushuunál inkább mágia órákat vezetek le, mintsem kardforgatással kapcsolatosokat, így kissé bizonytalan voltam magamban. Ezért is megérzéseimre hagyatkozva adtam elő az elméleti hátterét a technikának. Nem akartam Shima-sant rögtön a mély tengerbe ugrasztani azzal, hogy nyomban mutattam volna neki a kardcsapásokat. Ez a megközelítés hibásnak tűnt, még gondolatban is, ezért remélem nincs ellenére az elméleti rész a gyakorlatit megelőzőleg. Szerencsére az utóbbi időben egyre fontosabbnak láttam elsajátítani a kardforgatás művészetét. Sokan már az akadémiai évek alatt elkezdik saját vívóstílusukat kialakítani, ezért jómagam, hasonló szándékból kezdtem nagyobb odafigyeléssel művelni eme harcművészeti ágat. Köztük belekóstolva több stílusba is, hogy legyen miből szemezgetnem a jövőben. Mindenesetre nem egyszerű se az elsajátítása a kardtechnikáknak, sem pedig a továbbadása, főleg annak érzetével, hogy ez számomra mégis az első ilyen alkalom, s emiatt egyfajta bizonyítási vágy ott pezsget mélyen bennem, hogy minél hatékonyabban adjam tovább azt, ami elsőre eszembe ötlött. Már pedig az első gondolat a helyes, általában. - Először bemutatom a mozdulatot, hogy lássa, aztán lépésenként segítek önnek elsajátítani, rendben? – ahogy Shima-san jelezte, hogy készen áll a Rei no Kuron technikát segítségül hívva idéztem meg egy klónt magamból, melynek asszisztálásával láthatóan bemutathatom a technikát. Normál esetben egy halálistent hívnék segítségül a gyakorlathoz, de mivel csak ketten vagyunk, és Shima-sannak voltaképpen látnia kell, mit is fog megtanulni, ezért praktikus megoldásnak tűnt eme mágia használata. Yuki~onnát levéve oldalamról, fogom meg markolatát úgy, hogy jobb kezem a keresztvas alatt, míg a bal pedig a markolat majdhogynem legalján helyezkedik el. A két kézfejem így alig egy apró részt hagy szabadon, a fegyver fogórészén. Ez a stabil tartás fogja elősegíteni számomra a kard könnyebb mozgatását. Ezt követően zanpakutomat fejem fölé emelem, majd lassú léptekkel elindulok klónom irányába, ki hasonló módon, mint én, karddal a kézben lépett előrébb. Bár ő a kendó alapálláshoz hasonlatosan, maga előtt tartva, könyöknél kissé behajlított karral, deréktól felfelé néző pengével indult meg felém, enyémhez hasonlatos tempóval. Első csapásomat balról mérem, amit a klón sikeresen hárít, ezt gyorsan követi egy újabb csapás jobbról, ismételten balról, s ekkor jön a lényegi része a technikának. Mikor az átmeneti szünetet az ellenfél – jelen esetben a klónom – kihasználná egy magasról indított csapással, jómagam balra kilépve, fegyveremet derék magasságba, jobb oldalt tartva ütöm meg másolatom, támadási szándéka miatt védtelenül hagyott jobb oldalán, a dereka és a lengő borda közötti részt. A végén mindketten szorosan bal oldalunkhoz húzott karddal, ég felé néző pengével „zártuk” le a gyakorlatot. - Természetesen a támadás, amit látott, az egy éles helyzetben egy döfés lett volna a máj irányába, aminek sérülése esetén kevesebb, mint 15 perc alatt el lehet vérezni, körülményfüggő. Mindenesetre kezelés hiánya esetén életveszélyes a támadás. Ezért szeretném, ha ennek tudatában sajátítaná el ezt a technikát – fordulok Shima-san felé, komoly arcvonásokkal, hiszen ez nem olyan dolog, amivel szórakozni lehet. - Ha van valami kérdése most, akár a gyakorlat ideje alatt, nyugodtan tegye fel. Készen áll? – amennyiben helyeslő válasszal rábólintott kérdésemre, úgy léptem mellé. - Rendben, akkor vegye fel az alapállást – ahogy mellé értem, jómagam is az előzőhez hasonlóan, magam fölé emeltem a kardot, hogy lássa, miképpen kell kinéznie. - Jó lesz. Csak ügyeljen arra, hogy ne fogja ilyen görcsösen a keresztvas alatt, a keze az erőlködéstől izzadni fog, s tenyerei csúszóssá vállnak, mely ront a kard útjának vezetésén – intem óvá a gyakori hiba felől, majd leeresztve zanpakutomat, vállait, bal kezemmel picit hátrább húzva érzékeltetem a helyes tartást, amire az előbb is figyelmeztettem. - Picit kisebb terpesz – mutatok lábaira, majd amint korrigálta, jómagam ismét visszaléptem mellé, hogy mutassam a következő lépést, amennyiben nincs kérdése. - Most lépjen előre bal lábbal és nyújtott karral suhintson a levegőbe. Így – amint rám figyelt, lassú mozdulatokkal megmutattam, hogy is értem ezt. Bal lábbal előre léptem, térdnél kissé rogyasztott lábakkal. Egyenes háttal, nyújtott karral suhintottam a levegőbe, majd léptem vissza az alapállásba. - Ezt ismételje el párszor – mondtam, majd vártam, hogy nekiálljon. - Nyugodtan csinálja lassan, majd szép fokozatosan növeljen a sebességén, nem kell kapkodnia – tanácsolom, hiszen a sietséggel csak ront a teljesítményén. A mozdulat kivitelezésében nem láttam hibát, sőt úgy tűnt, hamar ráérzett a lényegére, ezért nem láttam értelmét húzni az időnek, tovább mutattam a lépéseket Shima-sannak. - Rendben, most két lépéssel fogom megtoldani ezt, szóval jól figyeljen. – Felvettem az alapállást, majd bal lábammal kilépve előre suhintottam, majd jobb lábamat a bal mellé téve vágtam a levegőbe még egyet, és egy egészen kicsit csúsztatva előrébb bal lábamat ütöttem a semmibe újból. - Figyelte a lábam mozgását? Megmutatom még egyszer – nem vártam választ tőle kérdésemre, újra elismételtem a mozdulatokat, majd ezt követően átadtam Shima-sannak a terepet. Jómagam arrébb álltam, hogy ne legyek útban, és onnan figyeltem csapásait, ha szükségét láttam közbeszóltam. - Picit apróbbat lépjen előrébb, különben kibillen a helyzetéből – figyelmeztettem Shima-sant. Majd mikor újból idejét láttam, hogy tovább lépjünk a technika, következő, már komolyabb szakaszához, kezem felemelésével jeleztem a tanulónak, hogy elég lesz. - A következő a technika leglényegesebb pontja, a védtelen pontra való támadás. Ugyan a mozdulatot hasonló helyzetben, mint amit a klónnal együtt mutattam be, bármikor alkalmazhatja, azt a harc hevében is fel kell tudnia ismernie. Így, hogy most elsajátítja a technikát, nem jelenti azt, hogy minden kritikus pillanatban használni is képes lesz. Főleg, hogy nagyon épít az alkalmazó gyorsaságára. Igaz, a láthatóságért lassabban mutattam be, de egy kellően tapasztalt kardforgató, egy komoly küzdelem szituációjában, ezek mind akár lekövethetetlen mozdulatok is lehetnek. Remélem érti, hogy mire szeretnék utalni ezzel – nézek Shima-sanra, majd újból felvettem az alapállást. Ha nem volt kérdése, akkor belekezdtem a mozdulatsor levezetésébe. Az utolsó csapást követően, melyet a levegőbe mértem, Shima-san láthatta, hogy a kardomat visszahúztam oldalamhoz, derék magasságba, pengét a vízszintestől picit magasabban tartva, mindezzel azt látatva, mint aki védtelenül hagyja felső testét, majd jobb lábammal, egy nagyobb terpesszel léptem előrébb, ezzel végrehajtva a döfést a zanpakutommal. Biztonság kedvéért még egyszer elismételtem a mozdulatot, és csak ezt követően fordultam Shima-sanhoz. - Azt ajánlom, hogy először a döfést ismételje el párszor. Szóval a penge visszahúzását, oldalnál való megtartását, majd jobb lábbal való nagy terpeszbe való előrelépést és ezzel egyidejűleg a szúrást – a szavaim tisztázásért meg is mutattam, mely részére gondolok itt a technika mozzanatait illetően. - Ha ez menni fog önnek, akkor összekötjük a két „részletet” és ha szeretné, utána ki is próbálhatja a szituációban, amit a klónon mutattam be. Ez esetben én fogom helyettesíteni a másolatom szerepét – ajánlom fel, mint lehetőségképpen a gyakorláshoz. Bár én mindenképpen ajánlani tudom ezt. Jómagam is gyakran gyakorolok a klónjaim segítségével, olykor-olykor egy halálisten társamat is megkérem rá, hiszen így lehet igazán elsajátítani egy technikát. Ezzel egyidejűleg tűntetem el klónomat, hiszen már nincs rá szükségem, csupán most fordítottam erre időt, majd ha Shima-san élni szeretne a lehetőséggel, jómagam a lehető legjobban igyekszem adni az „ellenfél” szerepét. Amennyiben hibát vélek felfedezni mozdulatában, arra felhívom figyelmét, hogy legközelebb ki tudja javítani, persze nem panaszkodtam, ha többször szerette volna kipróbálni a technikát egy élő személy ellen. Ráértem, így annyiszor próbálhatta meg, amennyiszer csak akarta. Azonban mikor a fáradság igen komoly jelét kezdtem felfedezni rajta, s magamon is már-már érzékeltem, hogy lankad a figyelmem jelezte, hogy szünetet kérek. - Azt hiszem mára ennyi elég lesz, úgy gondolom, eléggé a karjában van már a mozdulat, Shima-san – mondom, afféle dicséretképpen. - Ha szeretné máskor is nyugodtan forduljon hozzám, engem a Kidoushuunál megtalál – kissé zavartan mondtam az alábbit. Nem igazán szoktam ilyesmit ajánlani másoknak, majd elbúcsúzva a tanulótól távoztam az Akadémia területéről.
- Spoiler:
Sikerült (eljutnom idáig) *>* Ne haragudj, hogy eddig kellett várni rám, remélem, tetszik a post, ha kérdésed van, vagy bármi óhaj, sóhaj, kívánság, csak nyugodtan küldj Pü-t, vagy írj rám chaten. Ha a karaktered ki is szeretné próbálni magát, akkor nyugodtan bemozgathatod Hajimét ^-^A mozdulatot videóban is láthatod, itt: https://www.youtube.com/watch?v=jScJxtLdIBU (4:09-4:26 perc között). Amennyiben meg van a postoddal, és nem szeretnél még egy kört ráhúzni, nyugodtan kérd a lezárását a megfelelő topicban. (Nekem a 2. edzésem volt, az első Kaminari Taki-nak volt kidoura.)
|
| | | Shima Eizo 11. Osztag
Hozzászólások száma : 54 Tartózkodási hely : Valahol lófrál Registration date : 2014. Jan. 21. Hírnév : 0
Karakterinformáció Rang: - Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (6000/15000)
| Tárgy: Re: Park Szomb. Május 03, 2014 3:10 am | |
| Edzés (Nara Yuki Hajime-val) Mintha egy kicsit meglepődött volna a kérésemen, lehet, rossz embertől kérek segítséget? Végtére is külsőre fiatalabb, mint én, így nem hibáztatom őt, ha nem tud többet, jobbat mutatni én nálam, viszont az ezt követő határozott kiállása eloszlatta bennem a kételyeket. - Igenis, minden tiszteletem az öné, hadnagy úr. – hajoltam meg mélyen. Miután részletezte a biztonsági előírásokat, egy bólintással jeleztem, hogy tudomásul vettem, majd visszahelyeztem kardomat tokjába. - Ittou-ryuu? – néztem pislogva. – Már mint igen, hallottam róla, de a tudásom efelől hiányos. – adtam elő az okost. A fenéket hallottam róla, az Élők világában még csak kardot sem tartottam a kezemben, a peremvidéken pedig nem volt szükségem arra, hogy elméletet tanuljak ahhoz, hogy lecsapjak pár fejet. Ha az Akadémián tanítottak volna valami ilyesmit, arra meg nem figyeltem oda, csak az alapállást lestem el, a hadonászáshoz pedig nem találtam szükségesnek az észt, csak vigyek bele dühöt és elszántságot, azt majd csak lesz valami. Persze ez esetben minden figyelmem a tanáromé lesz, ha már volt hajlandó időt áldozni rám a szabadidejéből. Ahogy kivettem a szavaiból, annyira ez a stílus sem lesz idegen számomra, egy erős csapás mérése az ellenfél védelmén, majd egy annál is erősebb csapás ugyan oda, immáron a védtelen pontra… azt hiszem. Általában nehezen tanulok abból, amit még nem láttam, ahogyan a sötét nindzsák létezésében sem hittem először, amíg nem találkoztam velük rémálmomban. Figyelmesen végig nézem, hogyan is demonstrálja a mozdulatsort a saját klónján. Egy kicsit irigy lettem a fiúra, nem a precíz technika miatt, hanem sokkal inkább a klón miatt. Lennének terveim egy saját magamról mintázott klónhadsereggel, de ez nálam sokkal inkább elképzelhetetlen. Már mint nem nekem lenne lehetetlen, hiszen bármikor elővarázsolok egy hadsereget a kisujjamból, csupán nagyságomat túlságosan lealacsonyítaná, ha valami kidou huszár volnék. A klónhadseregről szőtt nagy álmom, majd annak valószerűtlensége persze nem vonta el a figyelmemet az edzésről, és egy kis elszántság telepedett arcomra miután megtudtam, hogy egy ilyen támadással már komoly sérülést is okozhatok a másikban. - Persze hogy készen állok, alig várom már. – ahogy láttam, nem lesz nehéz, két kéz a markolaton, majd a kardot fej fölé emelve, lassú léptek előre. Tanácsait megfogadva, kijavítom a hibáimat, valamint egy kicsit bizonytalanná is válok, hogy tényleg ennyi van belőle. Teljesen szokatlan az ilyen tőlem, magamra sem ismerek, hiszen ugye bár nekem mindig, minden elsőre szokott sikerülni, a magamfajta tökéletes fickó nem engedheti meg magának, hogy hibázzon. Figyelem, hogyan szemlélteti a következő mozdulatot kihasználva, hogy még van puskám, hiszen éles helyzetben már nem lehet kéznél egy Hajime fukutaicho, aki újból megmutatja nekem a technikát. Bár a klónjával vívott párbaj során ez némiképp gyorsabban nézett ki, így nem voltam rest áthidalni a lassúzást, mire ő figyelmeztetett is a túlzott sietségem miatt. - Elnézést kérek a hibáim miatt, próbálok megfelelni. – habár a csapásaimba most nem javított bele, de azért azt se higgye, hogy megint ártó szándékúnak könyvelem el a tanácsait, és hálátlan morgásba kezdek magamban, mint az elején. Már csak az hiányozna, hogy meggondolja magát, és itt hagyjon, amiért nem mutatok igyekezetet. Remélem ilyesmi nem fenyeget, fontos nekem az a holnapi nap. A következő lépésnél éreztem, hogy nem a csapásokon van a hangsúly, hanem sokkal inkább a lábtechnikán, hiszen anélkül nem sokat ér az egész. Bal láb előre, majd vágás, jobb láb a bal mellé, majd vágás, bal kissé előre csúsztatva, majd ismét vágás, asszem menni fog. Amint átadta a porondot, én is megpróbáltam hasznosítani a látottakat, és elkezdtem a lábtechnikával megspékelt csapásoknak. - Valahogy így gondolta? – fordulok felé bizonytalanul az első próba után, mire érkezik is az újabb tanács. Eleget téve kérésének, a következőket már próbáltam pontosabban csinálni, úgy látom ezekben már nem talált hibákat, hiszen folytatta tovább, vagy legalábbis csak remélem, hogy nem az időspórolást tartotta szem előtt. - Megértettem, készen állok a végső lépésre. – helyeseltem, végre elérkeztünk a fináléhoz, és az előzők sikeres memorizálásával állhatok neki. Egy jól irányzott szúrást mutatott be, ahol a derékból indított lendület, és a vele egy időben elindított jobb láb közreműködése játszik kulcsfontosságú szerepet. Ajánlatára, hogy ezt itt és most egy hús-vér emberen hasznosíthatom, ami ez esetben ő, rögtön felcsillant a szemem. Noha bár nem azért, mert szánt szándékomban áll kardélre hányni szegény Hajime fukutaicho-t, a Lelkek királya őrizzen ettől a bűntettől, vagy mit is szoktak ilyenkor épp mondani a szent fazekak, szóval sokkal inkább azért, hogy ezt az Ittou-ryuut nem csak a levegőben hadonászva tanulhatom meg. - Na hát, köszönöm a lehetőséget, amiért nem rest egy gyakorló párbaj folyamán is tanítani. Még egy kicsit át ismétlem magamban az eddigieket, még mielőtt neki látnánk, de ígérem, nem rabolom sokáig az idejét. Ha lát hibát, kérem szóljon. – álltam neki a három lépésben megtanított mozdulatsornak, ha volt mondandója, meghallgattam, illetve javítottam a technikán. Elégnek láttam csak néhányszor megismételni az immáron egy egészet alkotó mozdulatsort, nem akartam az idejét feleslegesen húzni, bizonyára neki is lenne jobb dolga, mint hadnagyként, akadémiásokat okítani. Ez után jeleztem, hogy felkészültem, majd egymással szembe állva, felvettük az alapállást. Egy kicsi izgatottság fertőzött meg, aminek hatására vettem egy mély levegőt, majd jelzésére végre elindultam. Jobb kezem a markolat felett, a bal pedig annak alján, fejem fölé emelve, csapásra készen a zanpakuto, majd lassú léptek előre. Bal láb, majd csapás, jobb láb a bal mellé, majd csapás, utána jobb előre csúsztatva, és csapás, vagy lehet inkább ballal kellett volna? Mivel egy pillanat erejéig sikerült elbizonytalanodnom, így az első próbálkozásom kudarccal zárult, a hadnagy is észrevehette, hogy nem voltam biztos magamban a lépéseim közben, mire én új kört kértem. Továbbá igaza volt abban, hogy éles helyzetben nem lehet a be tanult ritmusra támaszkodni, hiszen sok minden befolyásolja a végső döfést. Amint egyre jobban elmélyültünk a gyakorló párbajban, észrevettem, hogy egyre nagyobb társaság néz minket, ami nekem csak fokozta a harci kedvemet, persze Hajima fukutaichora is oda figyeltem, ne hogy túlzásba vigyem az elszántságot. Bár ha így lett volna, akkor sem lett volna semmi baj, hiszen ő látszólag tökéletesen uralja az összecsapást, minden támadásomra figyelemmel van. Mikor már mind a ketten kiizzadtunk, vagyis csak ő, mert én sosem fáradok el, csak a halandók, szóval jelzett, hogy elég lesz, és gyakorlottnak lát már engem. - Köszönöm, amiért időt szakított rám, Hajime fukutaicho. Lenyűgöző, hogy mennyi mindent tud, örülök, hogy megosztotta velem tapasztalatait. Szerencsés utat kívánok hazafele. – hajoltam meg mélyen ismét, és folytattam tovább a gyakorlást azután is, miután távozott. Holnap már jó eséllyel szerezhetem vissza az elvesztett becsületemet az osztályban. //Köszönöm a mentorálást!// |
| | | Yoshida Yukio Akadémista
Hozzászólások száma : 8 Registration date : 2012. Nov. 09. Hírnév : 4
Karakterinformáció Rang: - Hovatartozás: Lélekenergia: (2500/5000)
| Tárgy: Re: Park Vas. Május 18, 2014 2:56 am | |
| Bjekkencs les Nagyocskákat pillogóztam Suzsu~chanra, mert nem igazságosan értigéltem, hogy mi okozatból kellengőzne nekem küzdögélnem egy kirárályi sarjacskával. Páratlangondozáshoz kelligél egy kéztyűt dobigálni a másik arcocskájába, és akkor elhívódik, és egy nagy rétecskén lelövögélik egyugyanazt, de akkor meghalódik az egyikőjük. A nagymamama szerint mi lelkecskék vagyunk, és ha meghalódunk, akkor emberkék lesződünk, ahogy az iskokolában tanították, de én nem szereretnék emberke lennődni, mert apu és anyu, Jikko~neechan és Csuki~neechan, meg Yuko~neesama, és nagypapapi meg a nagymamama is lelkecske, és én nem szereretnék egyedül emberecske lenni! ToT - De én máj Suzsu~chan bajátocskája vagyódok, nem? Akkoj méjt kell nekem küzsdögélni? Nem szejetgélnék kettesegyedül lennigélni embejecske! TwT – Persze nem sírdogáltam, mert apa sem sírdogált sohasenem, amikor megtüzesedett a köpenykéje, csak nagyot szippantottgáltam a nózimból, nehogy kicsordigáljon a vizecske a szemecskémből. Félre billegettem fejecskémet, ahogy a pónikról beszigélt, mert én ismergettem ám azokat is, de pónigolni nem szoktak a hercegecskék! Sőt, a gyerekecskéken és törpikéken kívül szerintecském senki se nem szokott pónigolni, mert a felnővekvőknek már hosszúságos lábikójuk van, mint apunak, és az leérdigélne a földre, és akkor beakadózna valamibe, és lepottyannának. A fákról sem jó lepotyorászni, mert bibisek leszünk, és a bibiket csípős kenőccsel kell kenigélni, de azért az jó, hogy mintás sebtapizót lehet rá raggaggasztani. - Nem Suzsu~chan apjó, hanem a kojocskája! – Nyugtatóztam meg, mert ha nagyon hangoskásan toporgál, elugrál majd az össze bjekkencs. – Nézsd, Suzsu~chan sokkal magasságosabb lennigélne, ha a haját is hasznosítgálná! – Fogtam meg néhány tincsecskét, és a fejecskéje felé emeltetem, ahogy apu, és az én hajcsim is szokott kikukucsolni, persze nem erősecskén, mert az fájdigált volna. – Szejintem pájpejcjagasztóval így majadna! Nem is méltányoltam válaszocskára a letevést, hogy én rontigáltam volna el valamicskét, mert bizonyosságosan nem így történigélhetett, elvégére zseni vagyok, mint apu! ˘_˘ Ráadogatásul a bjekkencsek alattomosogat állatkák, és még a külsőségük is csúszós, nehogy elkapkodhassák őket, mondattal így nem lehetetett az én hibázásom. - A hejcegecske bjekkencsek tudnak beszigélni, mint a mesécskékben! – Sokat olvasigáltam ennek a ténykének utána, és huszonkilenc mesécske éppen elegendőséges alapocskát bizonyosít a tény megállításához! Megvárandóztam, amíg Suzsu~chan elérdegőzött a bjekkencs mögé, aki nézőlegesen nem is sejtigált semmit se nem, csak üldögélt a napocska sugararai alatt. Felelősségtelen egy bjekkencs volt, nem is tűnigélt hercegecskének, mert azoknak harcolgálniuk is kellett, és olyankor gondolkodásba zuhanniuk, és cseleskedniük, ez a bjekkencs meg még csak nem is számolgatott rá! Azért adigáltam jelecskét Suzsu~channak, mert a nem hercegecske bjekkencs is bjekkencs, ha még nem tapogatózott ilyesmikét. Pontosságosan úgy mutogatóztam, ahogyan hakuda órácskán egyszer mutigálta Suzsu~chan, hogy a papája tanítgatta neki, hogy lássa, én megjejegyeztem! Ő pedig nagyon ügyességesen ijesztigélte meg a bjekkencset, én pedig eléindultam, hogy akkor elkapózzam, de a bjekkencs tényleg nem volt hercegecskés, mert együltalán nem úgy ugrózott, hogy óvatosságosan, ahogy illet volna neki! Azért annyira magasságosat nem tudott ugratózni, mint én vagyok, mert megettettem az összes zöldességet, amit a nagymamama a tányéromra pakolászott, meg azt is, amit Jikko~neechan tett át, gondolkodva arra, hogy nekem legalább olyan magasságosra kell nőnigélnem, mint apunak! Így arra lettem figyelmességes, hogy az Akadémiai ruhácskámba huppant bele. T_T Nagyon csúszós volt a bőrikéje, ezt már érezgéltem, ahogy ficánkolgatott benne, de nem tudigált kikeverődni, mert odabent sötétke volt, és nem látigálhatott valami jól. De nekem meg nagyon nevetősségem támadott, mert csiklandozott a mozgolódása, így kényelmetlen voltam megfogni a hasikámat a nagy nevetőzésben. - Suzsu~chan! TwT – Mondtam nevetés közben, mert én nem érzigéltem jól magamat, nem azért nevetgélgettem! – Vedd ki! – Nem is tudogattam már mást mondogatni, mert nagyon kellett kacagrázni. Reméligéltem, hogy nem marad örökösre ottan a bjekkencs, mert nevetőzve nagyon remegőztem, és így nem lehetett volna rendesen kísérletezni, ahogy apu is szokott. ToT |
| | | Ayasegawa Yumichika Globális moderátor
Hozzászólások száma : 122 Age : 32 Registration date : 2012. Jan. 06. Hírnév : 6
| Tárgy: Re: Park Kedd Május 27, 2014 10:26 pm | |
| Üdv!
Shima Eizo: Jól megfogalmazott postokat írtál, jutalmad 500 LP.
Nara Yuki Hajime: Ez az edzésed is jóra sikeredett, ahogy az előző is, ezért kapsz is jutalmat 1000 LP képében.
A pontokat zanjutsura (Hajimének az egyiket kidoura) kell raknotok. Az edzést ezzel LEZÁROM. |
| | | Rosui Suzume Akadémista
Hozzászólások száma : 70 Age : 12 Tartózkodási hely : Papa vagy a mama mellett; Lélektovábbképző Akadémia Registration date : 2012. Oct. 12. Hírnév : 7
Karakterinformáció Rang: másodéves tanuló Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (3500/5000)
| Tárgy: Re: Park Szomb. Jún. 28, 2014 7:21 am | |
| Bjekkencs les - Buta vagy Yu-kun? Azértecske kelligél harcocskáznod, hogy bebizonyítsd, hogy barátocskám vagy, ettől nem leszel emberecske – magyarázocskálom. - És ez benne van a hercegecskék etikettecske könyvecskéjében, ami nem szakácskönyvecske, mert abban nincsenecskék receptecskék. Az etikettecske másocska, ott a helyesecske magatartósdicska van, amit az akadémiácskán is tanulgatunk – magyarázgatom Yu-kunnak, mert most nem tűnik olyan okosocskának, mint amilyenecske szokott lennigélni, és ezt még a felnőttecskék is szokták kevergélni, már halligáltam rólácska. Ami nekemecske leginkább firi-furicska, hogy Yu-kun nem zsenicske éppenecske, mert mégis csak Riko-senpai kis tesócskája, és Riko-senpai a legeslegokosabbacska halálistenecske, és mindig okosmokosocska. - Suzume korocskája sem apjó ˇ.ˇ Suzume már öt évesecske! – mutatom a számocskát a kezecskémen. Bár tovább is tudok számolgatni, mint öt, nagyon sokáig! Még ezernél is megy továbbocska. - Yu-kun TwT Tönkre tettecskélted Suzume hajacskáját, így hogyan fogocskál Suzume majd a bjekkencs hercegecske elé álldogálni? – kérdezem kétségbeesetten, ahogy azt Tsuki-chantól láttam sokszorocska. - De ez így nem is szépecske – mondigáltam el, hogy nekem nem tetszigél így. - A fiúcskáknak lehet, hogy jól álldigál, Aniuenak is ilyen a hajacskája, össze-visszaálldogálós, de a lányocskáknak szép hajacskájuknak kell, hogy legyen, mert hercegnőcskék! – magyarázgatom, hogy Yu-kun is tudigálja ezt. - Óh, ez igazocska! – bólogattam arra, hogy a bjekkencsek tudocskálnak beszélgetni velünk, és valóban sok-sok mesécskében volt errecske példácska. A bjekkencs bekerítősdi simánocska ment, Yu-kun emlékezgetett a jelecskére, amit mutatgattam neki, amit a papától tanulgattam. Azonbanacska beütött egy problémácska, ami Yu-kun kétségbeesettecske hangocskája volt. Nem értigéltem a dolgocskát, hogy mi történt, ezért oda siettgéltem, amint szólt nekecském. Én úgy láttigáltam, hogy felé ugrott a bjekkencske, de akkor most hovácska lett? - Yu-kun, ha ilyen hangosocska vagy, az összes bjekkencset elkergetőződ – szólogatok rá, majd megtorpanok felé menetgélés közbenecske. - Vagy ez is a célocskád, Yu-kun? Nem akarsz harcolgatni Suzumécskéért a bjekkencs hercegecskével? T_T – kérdezgélem tőle kétségbeesettecskén, ahogy Tsuki-chantól hallocskáltam és láttigáltam sokszor. Ez általában hatigálni szokott, szóval biztos nagyon jelentősecske értelmikéje van. - Micsodácskát, Yu-kun? – billentem oldalacskára a fejecskémet, amiért nem értetgélem, hogy mit szeretgélne, hogy mit kellene kivegyigéljek és honnanacska. Értetlenül nézegecskélek rá, majd lassacskán megértetgélem mi is a helyzetecske. A bjekkenecske rátámadt Yu-kunocskára! Ejnye-bejnye, szegény Yu-kun, milyen gonosz herceg bjekkenecske, meg se várta, hogy Yu-kun felkészülgéljen. Ez nem szépecske! Nem is tetszigél már a hercegecske bjekkencs ötletecske. - Maradj nyugodtkácskán Yu-kun, bízd csak Suzuméra! – mondigálom, majd elindulgattam fel. A papa mutatgatott nekem egy remek fogásocskát, ami jócska lehet ilyenecskékre. Kigáncsoltam Yu-kunt, majd amikor a földöcskén volt megfogtam a lábacskáját, de Yu-kun nehézecske volt, ezért nem ment úgy a felemelgetése, ahogy azt szeretgéltem volna, de így is kipottyangatott a ruhácskájából a bjekkencske, amelyecske fülé mérgesecskén magaslottam. - Csúnya hercegecske, hogy merted bántani Yu-kunt, nem is vagy igazi hercegecske! ˇ_ˇ – kötögélem a bjekkencskének az orrocskájára az igazságocskát, aki megszeppengetve álldogált előttem. Dobbantottam felécskéje, hogy megijeszgéljem és elmeneküljön. - Jól vagy, Yu-kun? – kíváncsiskodva fordulok felécskéje, amint a csúnya hercegecske elmenekülgetett. - Miért fekszikélsz a földecskén Yu-kun? ^_^ |
| | | Yoshida Yukio Akadémista
Hozzászólások száma : 8 Registration date : 2012. Nov. 09. Hírnév : 4
Karakterinformáció Rang: - Hovatartozás: Lélekenergia: (2500/5000)
| Tárgy: Re: Park Csüt. Júl. 17, 2014 1:21 pm | |
| Bjekkencs les - Nem elégecske, hogy négyütt uzsonnázsáskoj Suzsu~channak adogattam azs almácskámat? – Pillóztam nagy szemecskékkel, mert azt gondolóztam, hogy olyat csak barátocskák és rokonkák csinálnak. Márpedig én sose gondolgatok olyasmire, amiben nincs igyomság! – De ott csak akkoj kelligél hajcolni, ha a mellettfelecske sájkány! És én nem vagyok! T.T Mert arról tudigálnék, ha sárkányocska lennigélnék, biztosasan elmondigálta volna anyu, vagy apu! Rávonásul az otthoni tüzecskéket sem én szoktam fújdogálni, hanem apu és anyu szokigálta robbantgagatni, és akkor mi csak a füstöcskét látjuk, a tüzet nem is nagyon. Meg még az ágyikóm sem gyulladozott ki sohasenem, pedig az éghető, és álmocska közben biztosan kigyuldigálna, mert akkor nem tudigálnám visszafogni a tüzecskémet. - Azs még zsengő, vagyis apjó! – Mondigáltam neki, hogy okosodjon sokat, mert a zsenge szónak nem is volt értelmecskéje, de valami hassonlóságosat mondott legutóbb nagymamama, a zsengét pedig a növényekre hasznosítjuk, Suzsu~chan viszont nem virágocska! Nem értigéltem, hogy mért a hajacskájával akar Suzsu~chan álldogálni, mikor a lábikóival kell, a hajacskájában nincsenek izmocskák, amin áldogálhatna. Rávonásul úgy nézelődött kifelé, mint aki menten pityergőzik, pedig nem is huzigáltam meg a hajacskáját, direktesen figyelőztem rá, nehogy fájdogáljon. - Szejintem Suzsu~channak mindnégy milyenecskén van a hajacskája, mejt azs számolgat, amilyenecske befelől! – Próbálóztam vígsztalgatni, ahogy a könyvecskékben is szokástólták. Sok könyvecskében piszkosocskák, és szegénykék a lányok, de a hercegecskék akkor sem kergetőzik el őket, mert látigálják, hogy szépecskék. És mivel én is hercegecske vagyogatok, ahogy Suzsu~chan mondigálta, így én is látigálom, hogy Suzsu~channak nem kelligél kócostalannak lennigélnie, hogy szóbaállingózzak vele! Aztán rám támadódgatott a bjekkencs, és már nem is akargatóztam annyira meg fogócskálni, mert nagyon csiklandózott. Próbálgattam én is kiszedigélni, de hatástalannak bizonytalanodott, miközben nagyon kelligélt nevetőznöm, és fogózkodnom az oldalacskámba, el ne dőlöngéljek. Nem is tudigáltam figyelkőzni Suzsu~chanra, annyira fickándolt a bjekkencs, hogy csak aztat szerigéltem volna, ha nem lenne már a ruhácskámban! Persze, ha engedgélték volna, hogy az apu féle köpenyke legyen rajtacskám, abba bizonytalanul nem tudott volna így beugrigálni a bjekkencs! Nem voltacskam teljesítményesen felkészenlétülve Suzsu~chan segítségére, így egyszerűcskén neluhappantóztam háttal a fűben, majd figyelőztem, ahogy felemelgetni próbálózik, mint ahogy szokocsgáltunk gyakorlatolózni az órácskán. De most nem is tudigáltam letennigélni a kezecskémet, mert fel-le mozgatózott, hogy kihulligáljon a bjekkencs a ruhácskámból. Érzigéltem, hogy nem csak a bjekkencs, de a nagymamama ültel csomagolt reggeggeli is ki akaródzik potyorászkódni! Mákocskára még időcskében előbukkangatott a cselfonó bjekkencs, így elengedőzött Suzsu~chan is. - Jól vagyok, csak elfájadtam! – Terülgetődtem ki a füvecskében, és a nagy izgatottságra való nézéssel pihengetőztem kicsikécskét. – Köszönöm, hogy kivedigélted a bjekkencset, azst hittődtem, hogy öjökkön-öjökkösig nevetőzsni fogok! T_T – Naná, hogy még mindig nem pityergőztem, mert a fiúk olyat sosenem szokásoltak! – Szejetnéd, ha hálásságom jelzséséül megcsinigálnám a hajacskád? Látszódgáltam, hogy ez nagyon fontosságos voltigált neki, és már megfigyelgettem, hogy fonigálják a lányok a hajacskájukat, és nem tűnigélt bonyodalmasocskás dolognak, zseniként bizonytalanságosan megtudigáltam volna csinálni. Felcsüccsentem, és megvárdogáltam, hogy Suzsu~chan elém üldigéljen, aztán nekiálldogáltam, hogy csinálgassak a hajacskájából hármacskát, aztán azocskákat cserélgetőzzem, mert csak ennyit kellingőzött csinálgatni, hogy fonócskálásnak lehessen nevezigélni! |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: Park | |
| |
| | | |
| |
|