Remélecskélem, hogy Aniuenak nem esett nagyocska bajocskája. Tudocskálom, hogy én vagyigálok a legkisebbecske, de Suzume is erősecske, mert akadémiácskára is járhat és a mama szerint is ügyesecske vagyigálok, szóvalacska semmi gondocska nincs azzal, hogy a bátyócskámnak segédkeztem. De ha nem időcskében segédkeztem volna, az viszont gondocska lenne már, mert akkor Aniue betegecske lesz és orvosocskákhoz kell vinni és az nem jócska, még ha az orvosbácsicska a mama ismerőcskéje és nagyon finomacska süticskét szokott adogatni nekünkecske.
- Taki-ani a pillécskével szólt az orvosbácsinak? – kérdezgélem kíváncsian, nehogy elfelejtgélje, az nem lenne jócska Aniuenak, mert ha betegecske lett, akkor gyorsan meg kell gyógyítgatni.
Amígocska Taki-ani Aneuenak mutatgat valamicskét, én Aniue mellett álldigálok.
- Nagyonacska bibisecske lett, Aniue? :/ – kérdezgélem aggódgálva, ahogy a felnőttecskék szokták, amikor elesünk. Persze eleskézni véletlenül szoktunk és sokszorocska nem is fájdogál annyira, ahogy azt a nagyocskák hiszik!
Megvárigáltam, amíg Taki-ani elmondigálja Aneuenak a dolgocskákat, majd amikor odajött hozzám az idősebbik bátyuskám, kíváncsian nézegettem fel reácska, mert még magasabbacska Suzuménál.
- Miért csak Aneuenak mutogattad azt meg, Taki-ani? – kérdezgélem. Amikor elmondigálja, hogy Suzuménak is nagyon különlegesecske feladatocskája lesz, nagyonacska fellelkesülgetek. Mosolyogva nézigélek hol az egyik-hol a másik bátyusomra. Suzume úgy fog csinálni, mint egy verebecske! - De jócska! – rikkantom. - Csináljuk! Mit kelligél csinálgatnia Suzuménak Taki-ani? – nézecskélek rá és várom, hogy elmondigálja mit kell tennigélni és hogyanacska, mert az iskolácskában ilyet nem tanítgattak még.
Nagyon örülgéltem, hogy madaracskás feladatocska lesz, mert az előbbecske is egy verebecske helyére képzelgettem magacskámat, hogy könnyebben mendigéljen a feladatocska.
Amit Taki-ani mutatgat nekem először könnyűcskének tűnigél, de igazából sokkal nehezebbecske. Erre akkorka jövök reácska, amikor megpróbálgatom Taki-ani után csinálgatni a rúgásocskát. Sokkal-mokkal nehezebbecske, mert a lábacskám irányát meg kell változgatattni, ez még nem is lenne nehezecske, de amikor elkezdtem rúgni és lefelé vinni a lábacskámat megbillentem, éppen, hogy el tudtam kapni Taki-anit. Szerencsécske, hogy mellettem maradgált az első próbálkozásocskánál! T-T
- Suzuménak menni fogocskál! – jelentem ki, majd a bábucskára nézecskéltem. Nem hagyocskálom magacskámat, meg tudom csinálgatni!
Lassan ismételtem el a rúgásocskát, most odafigyelgéltem az egyensúlyocskámra, amivel megint bajocska volt, mert amikor lefelé viszem a lábacskámat, az egyensúlyocskámat elveszítgetem, úgy kell ellen tartogatnom kezecskémmel, mint az előbb, csak most még jobbacskán, és a lábacskámnál se mindegyecske, hogy a lábfejecskémre, vagy a sarkacskámra helyezem a súlyocskámat. Az egyiknél jobban billegek, a másiknál kevesebbecskét billenecskélek ide-odácska. A rúgásocskát lassan ismételgetem, hogy kitapasztgáljam hova helyezzem inkább súlyocskámat, amikor a lábacskámat elkezdem a rúgásocska közben lefelé vinnicskélni. Rájövöcskélek, ha az álló lábacskámat is csúsztatom picit a rúgás irányocskájába már a lábacskám fejecskéjét, akkor könnyedecskében megtartigálom egyensúlyocskámat.
Meg is mutatom Taki-aninek, hogy mire jöttem reácska és ha nem bajocska, akkor így próbálgatom a rúgásocskát, az egyik próbálkozásomnál nem is billegtem nagyonacska, ezért bátracskán álltam ki a főfeladatocskához!
Ez egy mumus bábucska, amit le kell győzigélnem, az egyik már bántottgadta Aniuet, a többieknek nem eshet bajucskák miatta. Nagy levegőcskét vettem, felvettem az alapállásocskát. Elindítottam a lábacskámat, törzsecskémet is fordítgattam a rúgás irányocskájába, ahogy az előző feladatocskánál, kezecskéimmel rásegítettem az egyensúlyocskám megtartására lábacskámnak. Amikor lefelé kezdtem vinnigélni a lábacskámat, a lábacskámmal, amelyiken álldogáltam, azt picit abba az irányba csúsztattam, amelyik irányocskába rúgtam. A bábucska lábai volt a cél, és most arra ment a rúgásocskám. Éreztem, hogy kezecskéimmel valamit nem csinálgatok jól, de már megrúgtam a bábucskát, ami fel is dűlt, próbálgattam egyensúlyozni, de végül én is elesgéltem. Azt hiszem nagyonacska szerettem volna megleckéztetni a mumus bábú szövetségeskéjét és nagy erőcskével akartam megrúgni, nagyobbacskával, mint amit eddigecske csinálgattam és ezért nem tudigáltam lekövetni a mozgásocskámat, nem helyeztem időben az egyensúlyocskámat át a lábacskámnál, ezért dülöngéltem el. Talán ha előbb észreveszigélem, hogy hol hibázgattam, akkor segítgetni tudigáltam volna a kezecskéimmel.
Pocok pufi arcot öltöttem magacskámra, és csúnyácskán néztem a bábucskára, miközben felálldogáltam. Nem így akargadtam… T-T De Taki-ani meg volt elégedve így is velecskéje.
- Suzuménak gyakorolgatnia kell még – jelentgetem ki. Az órácskán nem eshetek majd el, akkor kinevetgélnének, és én azt nem szeretgélném. - Nem baj, ha Suzume még marad gyakorolgatni? – kérdezem Aneuet és Aniuet, mert megjött a doktorbácsicska, és ha kell, akkor Suzume is megy velücskék, nehogy baj legyenecske, mert Aniue betegecske és meg kell gyógyulgatnia mielőbb és a testvérecskék dolga ilyenkor egymás melletecskéjük lennigélni. Ha nem kell velücskéjük mennigélnem, akkor segítek Taki-aninak, de előtte még párszor elgyakorolgatom a rúgásocskát, hogy rendesen megyegessen legközelebb, most nem fogocskálok kapkodni!

// Köszönöm a játékot! :3 És ne haragudjatok a kései postért! >.< //