*Valaki olyan húdefontosnak képzeli magát, hogy az osztagunk területén mászkál. Az ÉN területemen… Pont amikor járőröznöm kell…
Megszólítom, hátha oka is van annak, hogy ez a lila fejű itt tébolyog. Lila fejű… Mikor Verashunak lila szeme van…
A finomkodásnak most nincs helye, tök felesleges megjátszania magát. Minek is színészkedjen akkor, ha nincs az illetővel különösebb szándéka, csak megtudni, miben sántikál?
Azonban ez a homály még csak a nevét se mondja meg… Ahogy az osztagát és rangját sem. A pofátlanság netovábbja.*
”Azt hiszi, nem merek?” - *gondolja Verashu.* - „Hát merek! Attól, mert nem játszom meg magam kedves újoncnak, még nem nézhet levegőnek!”
*Az alak átjárót nyit, Suwun pedig nem habozik, utána ered. Kérdések; mintha ennek a férfinak lenne joga kérdéseket feltenni…
Szája gonosz mosolyra görbül, üveges, lila szemeiben is nyugtalanító fény villan.*
- Amiatt ne aggódjon. Én könnyedén kimagyarázom magam. Magával ellentétben.
*Hamarosan Karakura Town-ba érkeznek. Elképzelése sincs Suwunnak, mi a fenéért jött ide ez a férfi. De az biztos, hogy nem s titkolja hogy követi őt. Legfeljebb ájulást tetetve intézi el… a kedvenc technikájával. Egy kis babrálás az elmében, és megkapja a magáét…*

*Verashu továbbra is követi ezt a… harmadik tisztet. Annyit már elért, hogy bemutatkozzon. Hiába magasabb tiszt nála, nem hadnagy, és nem kapitány, valamint nem az ő osztagába tartozik. Nem fog kedvesen mosolyogni és hajlongva bemutatkozni. Még jelét se adja annak, hogy megjegyezte volna a bemutatkozást.
Még hogy ő loholna?! Látszik, hogy ez a férfi is lenézi őt… Amit jobb, ha nem tesz. Nem szívesen használná képességét – még a végén megfejtik, miből áll a kis titka.
A shinigami annak a híres-nevezetes Uraharának a boltja felé indul. Tán azt hiszi, megszökhet előle… Hát téved.
Hamarosan már az utcákon baktatnak. Kicsit nehézkes még a test, Suwun nincs annyira hozzászokva, ám persze semmi sem akadályozza meg őt abban, hogy célpontját kövesse. Mint egy rögeszme… Ismerve Suwunt pedig nem lenn meglepő, ha még Soul Society-ben is az illető csendes árnyékává válna.
Rávigyorog hát a lassan felidegelt férfira, üveges, lila szemeiben szinte látni a nyugtalanul kavargó tébolyt…
Egy szórakozó helyhez érnek, ám ezt Suwun csak akkor fogja fel, amikor már a dohányfüst kellemesen dohos szagát érzi a levegőben. Milyen rég is volt, hogy utoljára elszívott egyet a kártékony nikotinrúdból…
Ám pénz és dohány nincs nála… S ha már itt van, ebben a világban… A kísértés ebben a nyavalyás póttestben pedig sokkal nagyobb… Végül is, mit árthat egy szál?
A kiszemelt egy fiatalnak tűnő, Verashunak háttal ülő férfi; úgy tűnik, társasága van, és hát férfi… Biztos, hogy megkínálja Suwunt egy szállal. Nem lehet ellenállni az aranyos fejnek, melyet ilyenkor tud vágni…*
- Elnézést, uram… - *megy oda mellé, s pislog szépen az idegenre.*
- Remélem, egy szál cigarettával meg tud kínálni…
*Az üveges tekintetnek nyoma sincs. Hisz ezt hívják… alkalmazkodásnak…*

*Cigit megkapja, a szerencsétlen még öngyújtó után is kapkod. Még italra is meghívja. Ahogy számított rá. Férfiak… Elég egy kedves mosoly, s ál-érdeklődés, s ezzel meg is oldva a pénz-probléma.
Sör, cigi… Talán főhősnőnk túlságosan is paranoiás. Ám a meggyőződésének, miszerint a lila hajú shinigami valami áruláson töri a fejét, vége. Már nincs értelme mindenféle összeesküvés elméletet szőni, miszerint egy áruló van köztük. Már sokkal inkább a saját jövője az, amit félthet. Hisz ha a taichou megtudja, merre járt… Járőrözés helyett… Ebben a… kocsmában!
Nem, nem, nem, nem, nem… Azt nem hagyhatja… Minden ennek a másiknak a hibája!
Ezzel a probléma meg is oldva, hisz ha a másik shinigami azt mondja, ő hurcolta el Suwunt, hinni fognak neki. A fény az alagút végén, az igazi megváltás… Hisz kinek hisznek előbb? Az ártatlan, aranyos pofijú újoncnak, vagy ennek a lila hajú ipsének?*
- Nem tudom, mióta vagyok a barátnőd - *suttogja mézesmázos hangon.*
- De ha a taichou mérges lesz rám miattad, seperc alatt összeismertetlek téged két olyan idiótával.
*Fejével a két nagydarab melegre bök. Biztos talál hasonlóakat Rukongai-ban is.
Aztán a megszokott mosollyal a másik férfihoz fordul. Hisz késő, már meghívta őt valamire. S ha már itt rekedt, legalább érezze jól magát.*
- A sör nekem is jó lesz. - *mondja.*
- A nevem Verashu Suwun. Örülök, hogy megismerhetem. És Ön pedig…
*Szemeiben a futó, látszólagos érdeklődés tükröződik. Eddig nem volt beszédes a tag, de talán majd egy kis idő múlva, amikor már eléggé felöntött a garatra. Nem a nő az, akinek erőltetnie kell egy témát. Egy férfi mindig tud beszélni, ha nőről van szó.*

//ehh...ihlethiány//

*Igen szokatlan a helyzet, hogy egy kocsmában gyakorlatilag férfitársasággal van. Vagyis, hogy van olyan hímnemű egyed, aki a társaságot bámulja, de nem Suwunra fáj a foga. Az ember azt hinné, a férfi attól férfi, mert nőt hódít. Ehelyett az a két, láthatóan a kondiban nőtt gyerek inkább Keit nézi meg magának. Hogy mik vannak…
Egy gondolatbeli fejcsóválás után lerendezi magában a dolgot. Végtére is, nem rá tartozik. Maximum halkan múlat magában a dolgon. Amíg nincs belerángatva szánalmas kis emberegyedek egyéni problémáiba, addig mit érdekli a dolog?
Aztán persze eszébe jut, hogy ő már bele van rángatva. Hiszen ez az agy halott itt mellette azt hazudta annak a kettőnek, hogy ő a barátnője. Csak menekülni akart a kis rohadék. Azt hiszi, eszköznek használhatja őt. A manipuláció mesterét. Sajnos nem számított arra, hogy Suwun Úrnő nem szereti, ha eszközként van felhasználva. Éppen ellenkezőleg. Általában ő az, aki még a saját kapitányát is megvetendő játékszerként használja. Anélkül, hogy az bármit is észrevenne abból, hogy Suwun igazából inkább jó színész, mint megbízható tiszt.
Ráadásul ennek a senkiházinak sem volt kielégítő a válasza. Így hát, inkább csak egy furcsa mosolyt erőltet arcára, amit az ember a legbunkóbb nőszemélytől vár csak el. Nem lenne értelme válaszolni a lila üstökösnek. Nem az ő stílusa gyerekes vitákat folytatni. Azzal nem nyerne semmit. Csak felesleges idő,-és energiapazarlás lenne. Még csak nem is szórakoztató. Hiszen sokkal nevetségesebben festene Mr. Lilasörény, ha az a két homokkupac támadná le ismét. Vajon mit szólnának hozzá, ha kiderülne adoniszukról, hogy Suwun igazból nem a barátnője? Talán dühösek lennének. Talán csalódottak. Vagy tán egy újabb lehetőséget látnának az újonnan kialakult helyzetben… Egyébként is, az a pasi, aki rikító lila fejjel mászkál, az ne csodálja, hogy homokosok szúrják ki őt elsőként a tömegből…
Így hát, Kei ma egy szép napban reménykedhet. Hisz Suwun hajlandó őt megmenteni attól a másik kettőtől, akik még mindig őt stírölik. Lehet, a flört miatt Suwunt csak szimplán ribancnak nézik. Ki tudja? De az biztos, hogy véleményük lesz, és ki is fogják nyilvánítani.
A sört kézhez kapja, amit bájos mosolyával s a „köszönöm” szó praktikus használatával hálál meg. Ha mindenki sörözik, ő nem fog koktélokat szürcsölgetni. Amúgy is, idiótán festene rózsaszín szívószálas és narancssárga napernyős, 2 perc alatt elfogyó italokkal. Egyszerűen nem szereti őket. Igaz, egy hagyományos kis szakézásnál nincs is jobb… Igaz, már alig 3 isshou üveggel bír meginni belőle. Az Akadémia óta leszokott a keményebb ivásokról.*
- Még kicsit idegen nekem ez a hely. - *kezd bele egy témába. Láthatóan Kei megkukult. Ha már ő nem dumál semmiről, majd ő kitalál valamit. Igaz, ezzel némileg megcsorbul a másik férfiassága, persze képletesen. Hiszen a férfi dolga, hogy nagydumás legyen, és állandóan kérdezzen. Lehet, csak Suwun ennyire földhöz ragadt. De amikor ő élt, a férfiak még mertek megszólalni ahelyett, hogy lábuk közé behúzott farokkal ülnének, mint valami szerencsétlen. Húznák be más lábai közé…
Ki érti a hímeket? Az élet s a nőnem nagy kérdése. De legalább a modern fiókákat még megtanították arra, hogy ha nő van a dologban, ők fizetnek.*
- Nem mondom, adhatnának jobb zenét is. - *bök rá arra a vacakra, amit zenegépnek neveznek, s amiből valami elnyújtott balladaszerűség szólt. Aztán, ha valaki a szövegre is figyel, észreveheti, hogy az igazából nem gyászdal, hanem szerelmi bánatról, csalódásról meg efféle emberi dolgokról szól. Olyan érzelmekről, amit Suwun teljesen megvet. Bár igazából mindenféle érzelemtől kifejezetten undorodik. Tán ez teszi őt tökéletesen érzelemmentes, jéghideg lelkű nőszeméllyé. S igen, pont emiatt képes mindenkit az ujjai köré csavarni. Mert igazából nem érdekli őt senki. S mert tökéletesen átlát az embereken.*
- Gondolom, nem csak ilyen zenéket adnak le itt. - *folytatja két slukk között, ujjai közt elegánsan tartva a cigarettát.*
- Bár te biztosan többet tudsz erről a helyről, meg az átlagos hangulatról. Legalábbis, olyan embernek tűnsz, aki járatos ezen a helyen. Hmmm, szerinted lehet kérni valami pörgősebb számot is? – kérdezi, ezután lila szemeivel érdeklődést mutatva, le sem véve a másik tekintetéről, kortyol bele a sörbe.
A padlizsán fej persze belekontárkodik a beszélgetéskezdeményezésbe. Bár csak tüzet kér, az ez utáni gyerekes hahotázása a pulton ismét egy olyan dolog, ami nem tette szimpatikusabbá őt Suwun szemeiben. Mit érdekli őt, hogy ő mit csinál? Törődjön a saját dolgával! Igazából semmi köze ahhoz, hogy Suwun mikor és kivel kavar. Hisz pár perce még azt mondta, hogy… Á, már nem is tudni, mit magyarázott. Suwun csak valami pulikutyákra emlékszik belőle. Biztos az igazi barátnőjéről beszélt.*
- Valami baj van? - *fordítja Warau felé fejét, arcán a legnagyobb nemtörődöm kifejezéssel, szemeiből pedig szinte áramlik a gondolat, hogy „fogd be a pofád”.
Egy megkukult szerencsétlen, egy abnormális padlizsán, s két homokdűne, kik talán Hueco Mundoból szöktek. Keresve se talált volna szórakoztatóbb társaságot…*

*A válaszokat szinte azonnal megkapja, s miután Suwun szerez néhány információt a zenegépről, már rohan is egy mosoly kíséretében zenét váltani. Illedelmesen elneveti magát a férfi megjegyzésén, miközben vizualizálja a szívrohamos papákat. Még csak az kéne… Akkor most egyenként el kéne küldenie a lelkeket Soul Societybe, ráadásul a póttestét se hagyhatja csak úgy hátra.
A zenegépnél egy cyber goth számot választ ki, amit valószínűleg nem sokan ismernek, és talán a műfajjal se találkozott egyikük sem, de hát legalább sikerül kicsit kitágítani a világukat. Ezek az emberek még csak azt se tudják, mi van a halál után… Jó, igaz, persze Suwun se tudta, amíg meg nem tapasztalta, de hát… Ez már bőven elég indok arra, hogy magasabb szintre emelkedjen, mint ők. Ráadásul shinigami is, ami igen nagy szó ebben a világban.
Aztán persze visszavonul a pulthoz Kei és a másik shinigami mellé. Még eltelhet akár 10 perc is, mire az ő száma fog következni, azonban addig is megihat még egy koktélt, hiszen néha finomabb italokat is kell inni. Ennyitől biztosan nem fog berúgni, na meg már amúgy is lejárt az őrjárati ideje rég.
Kei ekkor megkérdezi őket, hogy ismerik-e egymást, s lényegében rá is trafál a válaszra; valóban nevezhetőek ők amolyan „munktársaknak”, bár a barátság igen távol áll tőlük. Suwun csak a felszínes kapcsolatok kifejezést ismeri, a barátságot nem.*
- Egy cégnél dolgozunk, igen. - *válaszol neki, aztán a szívószálával kihörpinti az utolsó kortyot a koktélból, hogy aztán a pohár hangosan koppanjon a pulton jelezve a nagy keblű pultos hölgynek, hogy újabb mosogatni valója akadt.
Aztán végre felhangzik az a szám, ami Suwun választása volt. Egy mosoly keretében már int is Keinek, hogy jöjjön legalább egy kicsit táncolni. Elég nyuszi a srác, de Suwun most csak jól akarja magát érezni. Úgyhogy ha jön, akkor jön, ha nem, akkor nem. Minden esetre ő most a kocsma belseje felé indul. Még ha komoly táncba nem is kezd bele, csak laza mozgásba, azért sikerül leadnia egy kis feszültséget. Mert hát, ha shinigami lesz az emberből halála után, számíthat rengeteg stresszre, ami a munkájával jár.*
- Kösz a társaságot, de nekem már mennem kell. - *pillant fel az órára, amikor a számnak vége lesz.*
- Nekem holnap is munka… És azzal a másikkal ellentétben - *fejével most a lila fejű felé biccent* - én nem szeretném másnaposan végezni a dolgom. - *mosolyog, hogy aztán egy integetés után egyszerűen kisétáljon a kocsmából. Nem látja értelmét annak, hogy továbbra is itt maradjon. Mellesleg, sose kerül feljebb a ranglétrán, ha állandóan valami kocsmában dekkol. Nem engedheti meg magának, hogy valami elzüllött, alkoholista némbernek titulálják.*

//igen, tudom, szar reag lett, de szerintem felesleges ideáig húzni a játékot -.- //

Ha a világ ellened fordul, a megoldás a tombolás!

*Van egy pont, amikor úgy érzem, nem bírom tovább, és nem akarok többet az unalmas fehér falak között kóvályogni. Nem beszélve arról, hogy az egyik arrancar, ki tudja már, hogy is hívják, egész nap követett és úgy beszélt velem, mintha valami kishercegnő lennék. Amikor már annyi nyugtot sem hagyott nekem, hogy egy torony tetején ücsörögve fejezhessek be egy bejegyzést a naplómban, azt hittem, felforr az agyvizem. Nehezen fogtam vissza magam, hogy ne intézzem el egy Ceroval, de azt már nem bírtam ki, hogy ne kenjem neki a legközelebbi falnak. Ami pár száz méterre, a következő torony volt ez esetben. Szóval a napló a zsebembe került ismét, hamarosan pedig már nyitottam is a gargantát az emberek világába. Végülis tökmindegy, mit csinálok, csak ne kelljen itt maradnom. Elegem van már a plusz figyelemből. Mindez egy átkozott tetoválás miatt. Röhejes.
Karakura Town is a merő unalom lett volna, mint mindig, ha nem figyelek fel egy ismerős lélekenergiára. Ami viszont még engem is meglepett, hogy mintha még örülnék is annak, hogy valahol a közelben tudhatom Mayát, aki abban a pillanatban mögöttem is terem. Egy félmosollyal nyugtázom a tényt, hogy a shinigami, az egyetlen shinigami "barátom" - már ha nevezhetem annak a kapcsolatunkat - megszólít, a már olyan régen hallott Linzer jelzővel. Szinte hiányzott ez a... kedves... becenév. Valószínűleg persze látja a bal lapockámon virító 5-ös számot, de nem hagyok neki időt, hogy rákérdezzen. Persze az nem kicsit meglep, hogy egy fehér haorit látok rajta. Szóval kapitány lett. Érdekes, mennyire megváltozott az életünk.*
- Remélem, leöltél azért a göncért cserébe egy másik shinigamit, Maya. Bár gondolom, erre nincs sok esély. - *üdvözlöm egy vicsornak is beillő mosollyal arcomon. Bár kezem kardom markolatára téved, tudom, hogy a harcunkra nem most kerül sor. Majd egyszer. De addig is...
Nem kicsit meglep, amikor Maya bejelenti, hogy ő most mindennél jobban vágyik egy kis tombolásra, és hogy van-e kedvem vele tartani mondjuk egy kocsmába. Szívemből beszélt... Most valami miatt nekem is kedvem lenne egy jóleső őrjöngésre, és persze minél több alkohol, annál jobb. Ám kérdés, hogy megoldható-e ez ebben a testben.
Maya mintha számított volna erre, mert elvezet valami raktárhoz, ahol ezeket a bizonyos póttesteket tárolják. Valami olyasmit magyaráz, hogy egy leánybúcsúra szeretett volna elhívni, és azért készített nekem is egyet, szóval igencsak meglepett a dolog, méginkább az, hogy hamarosan ismét emberi testben villoghattam. Furcsa a maszkom nélkül mászkálni, ruházatom pedig az egészen punkos, szaggatott farmerből - aminek az egyik szára rövid, a másik hosszú - , és egy egyszerű, fehér pólóból áll, amire egy kedvenc bandám logója van felírva. S most pedig itt vagyunk; az ajtó hangosan csapódik utánunk, és egy üres asztalt próbálunk találni. Ami nem nagyon van; ebben a füstös kocsmában a tömegtől és a dohányszagtól is alig lehet levegőt venni. Igen, van pofám elorozni egy asztalt, amikor valami tinisrác banda akar leülni oda. Úgy sem mernek belém kötni. Vagy csak próbálják meg. Régen ettem emberi lelket úgyis. Igaz, Maya társaságában nem lenne tanácsos.*
- Na ki vele, mi ez a hirtelen változás? Addig oké, hogy kapitány lettél meg minden, de nem annak a tombolós fajtának ismertelek meg az összecsapásunk folyamán. - kérdezek rá egyből a dologra, miközben Maya elém rakja a sört, amit kértem, és előzőleg ki is fizettem neki. Ugyanis míg ő a pultnál intézte az italrendelést, én addig helyet kerestem. Igaz, hogy nem találtam, de csináltam magunknak. Az olyan kis porbafingóknak, mint azok a tinik, ilyenkor már rég ágyban a helyük.*

*Nem csodálkozok azon, hogy észrevette a lapockámon lévő tetoválást. Hiába, ez az átka annak, hogy általában összefogott hajjal járok. De senki se tudja elképzelni, hogy mennyi bajjal jár, ha kiengedem a hajam. A maszkom még véletlenül sincs olyan helyen, hogy kényelmesen és fájdalommentesen ki tudjam fésülni, és mire vége a napnak, a fejem mintha egy bozóttá változna, ha nem fogom össze nap mint nap. Nem, nem változtam kényes kiscsajjá, de azért ennyire adok a külsőmre. Mert azért mégis...*
- Gyanítom, hogy Aizen-sama akart likvidálni, miután vesztettem az ellen a Yuusuke ellen, akit már említettem, ezért rám küldte az előző Espadát. Azt hitte, hogy nem merek. Hát merek. Most már nem maradt semmi abból a volt Espadából. - *vonom meg a vállam, ezzel le is tudva a sztorit. Elég tömören és röviden foglaltam össze a lényeget, de végülis minden benne van, ami Mayát esetleg érdekli. Persze a mai napig biztos vagyok abban, hogy Aizen-sama azon a bizonyos napon csak meg akart öletni, de hát... nem igazán van lehetőségem fellebbezni ellene. A hatalma túl nagy ahhoz, hogy szembeszálljak vele. Persze a hűségem továbbra is a régi, mégis, azóta a bizonyos nap óta mintha felnyílt volna a szemem és ismét elkezdtem volna gondolkozni úgy, ahogy azelőtt egyszer sem. Hát csak ennyit jelent számára még a leghűségesebb szolgája is? Ilyen egyszerűen öleti meg őket egymással, ahogyan épp a szeszélyei diktálják? Eddig két privaront ismertem meg személyesen. Az egyik meglépett, a másikat meg kidobták. Vajon mit kell tennem azért, hogy én sose jussak erre a sorsra, vajon mit bizonyítsak be Aizen-samának?
Valószínűleg egyből Ryuunosuke sorsára jutnék, ha látná, hogy most kivel iszogatok ebben a kocsmában. Paranoiára viszont nincs okom, mert mégis kinek állna szándékában követni még ide is? ha egy arrancar itt lenne rajtam kívül, biztosan megérezném. Hiába, az új rang jár annyi büszkeséggel, hogy tudjam, mit engedhetek meg magamnak. Azt mindenképp, hogy szabadidőmet azzal és ott töltsem el, akivel és ahol éppen kedvem támad. Most pedig Mayára esik a sor. Ez van, amelyik arrancar pedig merészel panaszkodni miatta, annak szépen betöröm a koponyáját.*
- Jeggyűrű? Értem. - *húzom meg az üveget, a sör pedig máris vészesen fogyni kezd. Csúnyán elbánt szegénnyel a sors. Először is, shinigami lett belőle, majd kapitány, erre még valami szerelmi baja is van... Biztos egy másik shinigamival kezdett. Jellemző.*
- A férfiakat nem lehet komolyan lenni, bár bevallom, Las Nochesben egy igazit se láttam. Annál is jobb, legalább tudják, ki a főnök. - *kacsintok, majd az üvegem koccintásra emelem.*
- Látom, neked is szükséged van egy kis tombolásra. Talán nem is véletlen, hogy összefutottunk. - *iszok ismét, majd a zenegép felé pislogok nagyokat. Huszonéves srácok nyomkodják rajta a gombokt, főleg mai slágereket meg rock dalokat kiválasztva. Remélem, nem sokáig fogják ezeket a számokat játszani, mert hamar bele fogok unni.
A képbe persze beleront valami ki tudja, milyen idős bácsi. Vagyis, körülbelül egy idős lenne velem, ha nem haltam volna meg, de neki erről nem kell tudnia, meg úgy se hinné el.*
- Nem dohányzom. - *válaszolom meg érzelemmentes fejjel a kérdését, miszerint meg tudnám-e szánni egy szál cigarettával. Bár annak idején dohányoztam, ezzel tisztában vagyok, de így, arrancarként nincs szükségem rá. Bár póttestben lehet, hogy ismét visszatérnek a régi jó szokásaim.*
- És te? - *fordulok ismét Maya felé, hogy megtudjam, ő dohányzik-e. Végülis, annyira én se vagyok gerinctelen, hogy ezt az idős bácsit elküldjem a halál... na, szóval oda. Majd azokat a srácokat, ha még sokat babrálnak a zenegépen. Nem mintha kedvem lenne komoly verekedésbe keveredni, de amíg nem provokálnak, addig biztonságban vannak. Márpedig ez a hely nem tűnik úgy, mintha nem lennének mindennaposak a kocsmai bunyók. Egészen az emberi életemre emlékeztet a feelingje. Már amire emlékszem az emberi életemből.*
- Nem vagyok valami jó vígasztalásban, tudom, de ha gondolod, elmondhatod nekem, ami fontos. Vagy inkább csak... - *matatok a zsebemben az emberi világban használatos pénz után kutatva.*
- *Igyunk meg pár töményt is. Valami miatt megkívántam a tequilát. - *pattanok fel, hogy néhány embert félretolva a pultnál és egy "hé, csapos!" felkiáltással elsőként adhassam le "rendelésem" a bögyös kis pincércsajnak. Lehet, Gabi, az egyik fracciónom rossz hatással van rám. Ha már se nem pezsgőt, se nem bort nem iszok, hanem tequilát, az azt jelzi, hogy itt tényleg gáz van.*