A kapitány és a hadnagy irodája

Tárgy: A kapitány és a hadnagy irodája Csüt. Szept. 18, 2008 4:25 am

Ahogy kinyitod az ajtót egy közepes méretű, viszonylag világos helyiségbe lépsz be. Jobb kéz felől látsz egy faasztalt egy székkel, rajta nagyon sok zöld(elkészült jelentések), kék(kérések, panaszok) és piros(sürgős,folyamatban lévő ügyek) mappa külön-külön halmokba rakva. Veled szemben szintén van egy ugyanolyan asztal mint a kapitányé, itt a hadnagy végzi mindennapi teendőit. Ezen az asztalon is sok mappa van, szintén az előbbi színrendszer szerint elrendezve. A bal oldalon sorban szekrények állnak. A falon egy nagy kép van, amin egy gyönyörű cseresznyefákkal övezett út látható, még a volt kapitány festette. Az irodába bárki bejöhet, a kapitány vagy a hadnagy minden problémára igyekszik megoldást találni.

Tárgy: Re: A kapitány és a hadnagy irodája Vas. Dec. 28, 2008 12:36 am

Már vagy egy órája az asztalnál ül és körmöl, pedig még csak ez az első napja a 4. Osztagnál. Csodálkozott is, hogy a fogadására küldött shinigami hölgy milyen nagy örömmel fogadta, s tuszkolta is egyenesen be a vezetőségi irodába, egyenesen a neki fenntartott asztalhoz. De amint meglátta az asztalon éktelenkedő, égbe nyúló akta-hegyet, világossá vált számára minden. Egyrészt, hogy miért ez a sietősen előadott érzelemkitörés. Másfelől pedig, és azt hiszem, ez a fontosabb, hogy miért nem vállalta el senki a hadnagyi pozíciót, még az osztag tagjai közül sem. "Mindig is sejtettem, hogy gyanús, miért egy külsőst hívnak meg erre a posztra... Hotarubi, ez is a te hibád, jól behúztál a csőbe, hallod?!" - morgolódik magában Teruo, miközben épp a fejére dőlő papíroszlopot próbálja meg kordában tartani. "Ugyan ki akarna ilyenekkel foglalkozni, mint például hogy Csőtörés a 8. Osztag kantinjában, illetve a személyes kedvencem, az Egyenruhák tisztítási és javítási munkálatainak jegyzéke...?" - s valóban, a számára legérdektelenebb ügyek aktái vegyülnek el az orvosi leletek erdejében, amikre úgyszintén alig van ideje, hogy egyáltalán átfussa őket...
Egyszóval, az újdonsült hadnagy, aki épp csak felvette a hivatali méltóságát(?) megadó hadnagyi karszalagját, most bajlódhat a hetek alatt felgyülemlett iratokkal. Kérdésére, hogy a kapitány asszonyt hol találja, eddig sokféle, és egymásnak tökéletesen ellentmondó válaszokat kapott, mint amilyen az "Éppen vizitel!", meg a "Jelenleg sajnos házon kívül van...". Úgyhogy Teruo, beletörődve sorsába, egy sóhaj keretében kénytelen volt elfogadni a szomorú tényt, hogy a napja hátra lévő részében az irodában kell gubbasztania, s még így is kevés az esély rá, hogy a nap végére kilát majd a papirosok alkotta mellvéd mögül. Amire pedig legalább azért lenne szüksége, hogy esetleg lássa is, ha kapitánya megérkezik s leül a vele szemben lévő íróasztalához...

Tárgy: Re: A kapitány és a hadnagy irodája Szer. Ápr. 22, 2009 1:55 am

Az ebédlőben idegesen járatta az ujjait. Már javában elmúlt dél, de szeretett kapitánya még elő sem került. Kezdett szörnyen aggódni, na meg mérges is lenni. Hiszen Aki-sama, ahogy ő nevezte, nem tarthatja meg a fittségét, ha nem táplálkozik rendesen. És ki más vigyázhatna rá, mint ő?! Illetve késni sem szokott ennyit. Yume szinte minden mozdulatát ismerte, hiszen eleinte szorgalmasan jegyzetelt...
Végképp megunva a malmozást feltankolt némi kaját és szélvész gyorsan suhant végig az épületben, hogy teljesen kifulladva érhessen az iroda elé. Természetesen mielőtt berontott volna hatalmas hévvel még fújtatott kettőt-hármat és megigazította magán ruháját. Utolsó simításként a haját is lapítgatta egy kicsit. Végül vett egy nagy levegőt és belökve az ajtón ugrott a szobába.
-TAAAAAAAAAAAAAAIIIIIIIIIIIIIIIIIIi-némi szünet, mert majd nem hasra esett valamiben-CHOOOOOOOOOOOOOOOOOO! HOZTAM KAJÓÓÓÓÓÓÓT!!-csapja le vidáman az asztalra a becsomagolt ételt. Lenézve az asztalra viszont senki sem volt ott. -Hüm?-pislogott nagyokat értetlenül, majd körbepásztázott a helységben.
-Sehol senki?-szomorodott el azonnal, de az ajtó elől nyöszörgésre lett figyelmes. Rémülten ugrott a földön fekvő bálványához. -Aki-samaaaa! Mi-mi-mi-miiii törtéééént?-rángatta fel a másikat és kezdte el leporolni a viseltes kimono-t. Közben azért rendesen el is pirult, hiszen épp letaperolta az imádott kapitányát.
-Szembe találkoztam az ajtóval...-
-Hogyaaaan?-vágott fancsali képet.-Hozzak rá jeget? Nem akar leülni? Vizet? Enni? Tényleg hoztam ebédet!-próbálkozott megnyerően mosolyogni.

Tárgy: A kapitány és a hadnagy irodája Csüt. Ápr. 23, 2009 2:15 am

Reggel úgy kezdtem a napomat, ahogy mindig is szoktam. Kelés után főztem magamnak egy jó kamilla teát, majd miközben ittam, az irodámból lestem kifele az ablakon. Gyönyörű idő volt kint, épp ezért sétáltam egyet és a gitárom is magammal vittem. Kimentem az osztagom kertjéhez és leültem egy fa alá. Ott kicsit elgitározgattam, de mint kiderült nem is volt olyan kicsi az az idő, amit ott töltöttem. Már elmúlt dél és eszembe jutott, hogy vissza kell mennem és fel kell kutatnom Yumet, mert különben megsértődik. Gondoltam először az irodám felé veszem az irányt, hátha ott tartózkodik. Besiettem, majd gyorsan ledobtam a gitárom az egyik sarokba, kinéztem az ablakon hátha meglátom Yumet, de nem így lett. Majd leültem a székembe, de nem bírtam egy percnél tovább nyugton maradni, túlságosan érdekelt, hogy mi lehet Yumeval. Fölpattantam a kényelmes székből és elindultam az ajtó felé, hogy megkeressem a lányt. Viszont már éppen nyúltam volna a kilincsért, mikor egyszerre valaki hirtelen berontott és az ajtóval fejbe ütött, de olyan erővel, hogy a földre estem tőle.
-TAAAAAAAAAAAAAAIIIIIIIIIIIIIIIIIII-hallottam egy ismerős, női hangot, ami egy pillanatra szünetelt mivel megbotlott bennem.-CHOOOOOOOOOOOOOOOOOO! HOZTAM KAJÓÓÓÓÓÓÓT!!-fojtatta tovább, majd láttam, amint a lány lerakja az asztalomra a csomagját.-Hüm? Sehol senki?-nézett körül, majd megfordult és végre észrevett. Yume volt az, mondjuk gondolhattam volna, hogy ő lehetett az.
-Aki-samaaaa! Mi-mi-mi-miiii törtéééént?-kérdezte, miközben fölkeltett.
-Szembe találkoztam az ajtóval...
-Hogyaaaan?-mondta furcsa fejjel.-Hozzak rá jeget? Nem akar leülni? Vizet? Enni? Tényleg hoztam ebédet!
-Vegyük sorban...-válaszoltam miközben leültem a székembe.-Köszönöm nem kell jég rá, nem fáj, de azért kedves tőled. A leülést már elvégeztem, mint látod, de kérlek foglalj helyet te is. Vizet nem kérek köszönöm, van teám, remélem szereted a kamilla teát.-mondtam, majd az asztalomon lévő kannából öntöttem neki egyet a csészémbe, majd felé nyújtottam.-Remélem nem baj, hogy utánam kell innod, az összes csészém eltörött és már csak ez az egy maradt meg.-kicsit megvakartam a fejem, amiért ilyen bunkó voltam.-Egyébként mi finomságot hoztál? Kicsit megéheztem, nem ettem semmit mióta fölkeltem, ne haragudj, hogy mindig neked kell hoznod nekem az ételt.-majd vártam, hogy esetleg Yume a csomagja után nyúljon és megmutassa mit hozott.-Közben azért mesélj kérlek...mi van veled?-kérdeztem, majd rákönyököltem az asztalra, hogy támasszam a fejemet, majd érdeklődve néztem a lányt mikor kezd bele a történetébe.

Tárgy: Re: A kapitány és a hadnagy irodája Kedd Ápr. 28, 2009 7:58 am

Szerencséjére az imádott személye jól viselte a váratlan támadását és a megszokott higgadtsággal válaszolt a felé intézett kérdések hadára. Yume gyorsan le is ült vele szemben és a szavain csüngve figyelte miket mond. Az ajánlatot esze ágában sem volt visszautasítani, már csak azért sem,mert magától a kapitányától kapta. Odahúzta magához a poharát és figyelte a gőzölgő teáját. Miután szóba került az éhség szó villámütésre pattant fel a helyéről rendesen le is öntve magát az itókájával.
-Jaaaj, de ügyetlen vagyoook...ráment az asztali papírokra is!-szégyellte el magát és gyorsan rohant egy törlőruháért, hogy a lehető legkevesebb irat vesszen kárba. Vissza sietve a szobába szorgosan látott neki takarítani. -Annyira sajnálom! Figyelhettem volna jobban is!-
-Ugyan, nem történt ilyen nagy baj! Megengeded, hogy segítsek?-
-Nem, nem!-rázta meg a fejét és mosolyodott el.-Aki-sama, te csak pihenj!Látszik rajtad, hogy fáradt vagy! Mindjárt az ebédedet is odaadom!-nevetett rá a felettesére is, de amint elpirult visszafordult a munkájához. Az átnedvesedett lapokat óvatosan megtörölgette és kitette az ablakpárkányra. Súly gyanánt pedig az asztalról elvett eszközöket tette rájuk.
-Így ni!-csapta össze a tenyereit. Odalépve az asztalhoz felvette a kis csomagot és kibontotta.-Egy kicsit már kihűlt, de nem vészes...-tolta a bálványa elé.
-Amíg eszel, addig mesélek magamról! Hmm...később keltem mint szoktam és a fürdő addigra dugig volt. Ráadásul a meleg vizet is kipancsolták! Mindegy, legalább felébredtem! Aztán jöttem dolgozni, de nem láttalak Aki-sama, ezért aggódni kezdtem. Örülök, hogy nem történt semmi bajod! Aztán segítettem az újoncoknak...körbevezetés, bemutatkozás, magyarázkodás. Dél is lett, úgyhogy mentem ebédelni...-folytattam nagy lendülettel a mesélést.

Tárgy: A kapitány és a hadnagy irodája Szer. Ápr. 29, 2009 1:38 am

Yume el is foglalta a helyét és a teának is örült, ahogy elnéztem. Ahogy beszéltem hozzá, ő csak figyelte a gőzölgő teát, majd mikor az éhségre rátértem, fölpattant és véletlenül kiöntötte az asztalomra és néhány papírt is eláztatott.
-Jaaaj, de ügyetlen vagyoook...ráment az asztali papírokra is!-szégyelte el magát, majd gyorsan megpróbálta föltörölni egy törlőronggyal.-Annyira sajnálom! Figyelhettem volna jobban is!
-Ugyan, nem történt ilyen nagy baj! Megengeded, hogy segítsek?-kérdeztem tőle, miközben fölálltam és oda hajoltam hozzá, mire ő kicsit újra elvörösödött.
-Nem, nem!-rázta fejét hevesen, majd visszatessékelt a székembe.-Aki-sama, te csak pihenj!Látszik rajtad, hogy fáradt vagy! Mindjárt az ebédedet is odaadom!-mosolygott felém, majd kirakta a nedves lapokat a napra, az ablakba száradni.-Így ni!-tapsolt, miután kirakta mind, majd odalépett az asztalhoz és kinyitotta a csomagját.-Egy kicsit már kihűlt, de nem vészes...-tolta felém, de szinte még gőzölgött, így nem értettem mire értette, hogy lehűlt. Vettem belőle egy falatot, majd a szemeim hatalmasra kitárultak. Az étel mennyei volt, persze minden étel elképesztően finom volt, amit Yume készített, de ez most különösen jól esett. Gyorsan elkezdtem kapkodni az ételt,mint akit éheztettek volna, majd a felénél kicsit lepihentem, hogy hallgassam, amit Yume mond nekem.
-Amíg eszel, addig mesélek magamról!Hmm...később keltem mint szoktam és a fürdő addigra dugig volt. Ráadásul a meleg vizet is kipancsolták! Mindegy, legalább felébredtem! Aztán jöttem dolgozni, de nem láttalak Aki-sama, ezért aggódni kezdtem. Örülök, hogy nem történt semmi bajod! Aztán segítettem az újoncoknak...körbevezetés, bemutatkozás, magyarázkodás. Dél is lett, úgyhogy mentem ebédelni...
-Hmm...-merengtem el egy pillanatra azon, amit mondott.-Hát nekem van itt az irodámban is fürdőszoba...-ajánltam föl neki a kellemes fürdésre való lehetőséget.-Mindig van meleg víz, hatalmas a kád és mindent megtalálsz, ami csak kellhet.-mosolyogtam rá, majd fölálltam és megmutattam a helyiséget neki. Majd a szekrényemben kerestem neki egy jó puha törülközőt. Egy kettőt végig szagoltam, majd megállapítottam melyiknek van a legjobb illata, bár mindegyiknek körülbelül olyan volt az illata, mint nekem, de kicsit mintha egy illatos parfümre emlékeztetett volna. Kivettem a törülközőt, majd oda nyújtottam Yumenak.-Menny csak...-mosolyogtam megint rá.-Én megvárlak.-mondtam, majd leültem ismét a székembe és a gitáromat is kézbe vettem, hogy míg a lány fürdik én ellegyek.

Tárgy: Re: A kapitány és a hadnagy irodája Csüt. Ápr. 30, 2009 11:53 pm

A történetét hirtelen szakított félbe Aki-sama hümmögése. Felnézve kapitányára próbálta kideríteni min járhat a feje. El sem akarta hinni, amikor felajánlotta, hogy használja a fürdőszobáját. Teljesen elolvadt a boldogságtól. Egy ekkora ajándékot kapni. Ráadásul bemehet a szeretett személye magánszférájába és használhatja a dolgait. Kedve lett volna azonnal táncra perdülni. Persze előtte igyekezett tartani magát, hiszen csúnyán festene, ha látványosan kapna rajongói rohamot. Fülig pirulva mentegetőzött.
-Jaj, nem szükséges! Így is okozok elég gondot, taichoo!-
-Ne kéresd magad, Yume!- állt fel az asztaltól és lépett oda hozzá. A lány még jobban zavarba jött és idegesen kezdett el játszani az egyik papírlappal. -Legalább had mutassam meg neked!-
-Re..rendben!-nyelt egy hatalmasat és lépett oda a fürdő ajtajában álló kapitányához. A zavarát némileg csillapította, hogy figyelme a bent lévő tárgyakra irányult. Csodálattal nézett szét odabent és egy hatalmas mosollyal fordult körbe.
-Ez gyönyörűűűű!-
-Örülök, hogy tetszik!-ezek után megkapta a törölközőt és rácsukták az ajtót.
Egy darabig csak feszülten szorongatta a puha anyagot, miközben kitartóan álldogált a helység közepén. Végül meggyőzte magát, hogy semmi baj sem lesz és nekilátott a mosakodásnak. Gondosan kiválasztott magának egy habfürdőt és elégedetten terült el a kádban.
Kis idő múlva észbe kapott, már elég régóta áztatja magát. Sietősen kilépett a kádból, de megcsúszott a csempén és elesett. A mutatványára azonnal az ajtóhoz sietett Aki-sama, aki aggódva kérdezgette jól van e.
-Nincs semmi baj!-kászálódott fel a csempéről a kikészített törölközőbe csavarva magát.
-Biztosan?-
-Pe...persze! Minden rendben!-kapkodott továbbra is, majd pár perc múlva már felöltözve csuromvizes hajjal kilépett a fürdőből. Elengedett egy elégedett sóhajt és fülig érő vigyorral fordult a székében ücsörgő feletteséhez.
-Köszönööööööm! Mennyei vooolt! Hova tegyem a törölközőt?-nyújtózkodott egyet megpillantva az asztalon heverő kiscsomagot -Ízlett az ebéd?-

Tárgy: A kapitány és a hadnagy irodája Pént. Május 01, 2009 9:27 am

Miután sikerült rábeszélnem nagy nehezen, hogy megmártózzon szépen leültem a székembe, majd pengettem a húrokat. Miután ráuntam visszaraktam a sarokba, majd megnéztem, hogy megszáradtak-e már a nedves papírok az ablakban. Mindegyik csont száraz volt már, igaz volt rajta egy-két olvashatatlan sor, az összemosódott tinta miatt. Föltornyoltam az asztalra, majd visszaültem a helyemre, hogy megegyem a maradék ételt. Még mindig mennyeinek éreztem, így nagyon gyorsan befaltam az egészet.
Ekkor meghallottam, hogy Yume fölkiáltott. Rögtön fölpattantam és nem törődve a dolgokkal, berontottam. Szerencsére pont volt rajta törölköző.
-Nincs semmi baj!-közölte, miközben fölkászálódott a padlóról.
-Biztosan?-kérdeztem miközben már éppen oda rohantam volna hozzá, hogy megnézzem nincs-e valami baja.
-Pe...persze! Minden rendben!-mondta miközben teljesen összeszedte magát, majd ekkor kimentem és ismét leültem. Pár perc múlva kilépett az ajtón, teljesen fölöltözve, még teljesen vizes hajjal. A megszokott széles mosollyal tekintett rám, majd pár lépést tett felém.
-Köszönööööööm! Mennyei vooolt! Hova tegyem a törölközőt?-nyújtózkodott egyet, majd meglátta az üres csomagját.-Ízlett az ebéd?
-Igen, nagyon is! Nagyon finomakat készítesz te nekem Yume, istenem mihez is kezdenék nélküled.-ekkor tényleg belegondoltam, micsoda hanyag lusta dög lennék nélküle, majd gyorsan el is tereltem róla a figyelmem.-Ja, add csak ide!-fogtam meg a törülközőt, hogy kicsit megszáríthassam a haját. Elkezdtem finoman dörzsölni a fejét, majd megcsapott Yume szép barna hajának mámorító illata. Nem bírtam ki, hogy ne szagoljak bele, olyan finom illatot bocsátott ki. Bár kicsit zavarba jöttem jómagam is, amiért ezt tettem.-Jaj ne haragudj, de olyan jó illata volt a hajadnak.-majd miután megszárítottam kicsit a haját, a nedves törülközőt kiraktam száradni a napra, én pedig vissza ültem a helyemre.-Ugye akkor tényleg nem fáj semmid? Nem szeretném, ha valami bajod esne.-mosolyogtam rá, majd eszembe jutott a kis ajándék, amit még Yumenak vettem, csak elfelejtettem odaadni neki. Kihúztam a fiókomat és előszedtem a csomagot.-Remélem tetszeni fog neked!-nyújtottam át a kezébe a gondosan becsomagolt ajándékot.

Tárgy: Re: A kapitány és a hadnagy irodája Csüt. Május 07, 2009 3:47 am

/Első nap az osztagnál/

~Újra láthatom a megmentőmet! Annyira örülök, hogy átkerültem ide. Remélem nem leszek túlságosan ügyetlen... -haladtam a kapitányi iroda felé.
Mikor odaértem, nagyot sóhajtottam. Igaz, ismertem a kapitányt, de akkor is a felettesem mától. Bekopogtam és vártam.
-Tessék! -szólt ki.
Benyitottam, és megláttam a papírkupac felett görnyedni. Bezártam magam után az ajtót, majd az asztaltól néhány méterre megálltam.
-Sakuranbo Kai, 3. tiszt szolgálatra jelentkezik, kapitány!
-Rendben.. -írogatott még mindig a papírokra, fel se nézett.
~Látom rosszkor jöttem, nagyon sok dolga van.
-Még lenne egy kérdésem. -tördeltem az ujjaimat.- Ugye Önnel találkoztam évekkel ezelőtt Karakurában? -bár én biztos voltam benne, de jobbnak láttam, ha tisztázom vele a helyzetet.

Tárgy: Re: A kapitány és a hadnagy irodája Pént. Május 08, 2009 6:15 am

A kapitánya reakcióján, csak még szélesebben mosolygott. Nagyon is jól estek neki ezek a szavak. Felértek egy gigászi méretű csokiheggyel Yume számára. Na meg a fankodásának is újabb táptalajjal szolgáltak ezek a mondatok. Ilyenkor szokott gondolatban fel-le rohangászni és boldogan sipítozni.
-Taichoooo! Ne mondj ilyeneket! Teljesen zavarba hozol...-legyintgetett szorgosan, miközben bebújt a törölköző mögé, hogy ne látszódjon már megint elpirult. Kezdte kicsit kínosnak érezni a piros alma színét akárhányszor csak Aki-sama közelében tartózkodott.
Mire megint magához tért, már kikapták kezéből a pamutot és gyengéden a fejét törölgették vele. Persze megint rátört a szokásos szín, de most még rátett jó pár lapáttal az is, hogy hozzáért imádata tárgya. Kedve lett volna helyben elolvadni vagy legalább előkapni egy fényképezőt és megörökíteni ezt a pillanatot. A nagy remegése közepette azért illetlen sem akart lenni, ezért nehézkesen kinyögött egy "köszönöm"öt. Alig fejezte be a szót kővé dermedt. Aki-sama közel hajolt hozzá, ő pedig teljesen fonalat vesztett. Hirtelen kismillió gondolat fordult meg a fejében, minek tehette, csak éppen a helyes megoldás nem. Kicsit csalódott volt, de végtére is nem lehetett elégedetlen. Csodás bókot kapott.
-Semmi baj!-fordult hátra sikeresen arcon csapva a hajával kapitányát.-Jaaaaj, ne haragudjon taichooooo! Olyan ügyetlen vagyoooook!-TT.TT
-Egy kis hajtól nem lesz maradandó sérülésem! Nyugalom!-mosolyodott el, amitől hadnagya azonnal lehiggadt.
Hatalmas szemekkel figyelte, ahogy Aki-sama visszaül a székébe és kényelemesen elhelyezkedik rajta. Minden nap elnézegette volna. Neki bőven elég volt, ha szemeivel követhette a háttérben megbújva felettese legapróbb mozdulatait is. Teljesen megvolt ezzel elégedve.
-Ahham! Teljesen jól vagyooooook!-fordult körbe boldogan párat, aztán megpróbálta visszanyerni az egyensúlyát.-Azt hiszem kicsit elszédülteeeem...-vakarta meg zavarodottan a fejét.
Az előadása után gyorsan leült a másikkal szemben. Nem akart több balul elsült mutatványt bemutatni. Érdeklődve pislogott, amikor kotorászni kezdett Aki-sama az asztala fiókjában. El se tudta képzelni mit akarhat. Aztán láss csodát egy ajándékot adott oda Yume-nak.
-Enyém?-mutogatott magára hitetlenkedve.
-Persze, hacsak nincs még valaki az irodában...-
-Öhm...-ütögette a mutatóujjait elszégyellve magát.-Mégis miért kaptam?-
-Előbb bontsd ki! Látni szeretném, hogy tetszik e!-
-Biztosan fog! De nem kellett volnaaaaa! Ne tessék rám költeni a fizetésééééét taichooooo!-magyarázott durcásan,csípőre tett kezekkel. Viszont pár perc után megadta magát és elvette a dobozkát. Párszor megforgatta a kezében és óvatosan megrázta.
-Mi ez?-
-Bontsd ki és megtudod!-
-Jól van na!-nyújtotta ki a nyelvét és látott neki finoman leszedni a csomagolást.

Tárgy: A kapitány és a hadnagy irodája Pént. Május 15, 2009 2:52 am

/Első nap az osztagnál/

Mostanság elég sok papír érkezik hozzám a gyengélkedőről és az osztag környékéről. Így nem sok időm van. Reggel fölkelve is csak megfürödtem és már azonnal elkezdtem körmölni a papírmunkákat.
Alighogy elkezdtem, pár perc múlva valaki bekopogott az ajtómon.
-Tessék!
-Sakuranbo Kai, 3. tiszt szolgálatra jelentkezik, kapitány!
-Rendben...-írtam tovább, bunkó módon még csak föl sem néztem. Néhány pillanatig csak csönd honolt, majd föltette az első kérdését.
-Lenne egy kérdésem...Ugye önnel találkoztam évekkel ezelőtt Karakurában?-kicsit gondolkodtam, majd föl idéztem a nevet. Fölnéztem, hogy az arcban is biztos legyek.
-Igen...Jól emlékszem arra napra...-mosolyogtam felé kedvesen, majd visszanéztem a papírokra, hogy megtudjam mennyivel lehetek készen és mivel már azalatt az egy perc alatt is vagy már ötöt megírtam, úgy döntöttem marad időm még a beszélgetésre is.-Örülök, hogy újra épségben látlak.-álltam föl a székemből, majd nyájasan átöleltem a lányt, közbe reménykedve, hogy Yume nem jár arrafelé.
-Én is.
-És mond csak mit szeretnél? Remélem nem még több papírt hoztál nekem!-szörnyülködtem el egy pillanatra, majd megnyugodtam miután nem láttam nála semmi lapra emlékeztetőt.

Tárgy: A kapitány és a hadnagy irodája Pént. Május 15, 2009 3:44 am

-Enyém?-kérdezte, miközben hitetlenkedve magára mutogatott.
-Persze, hacsak nincs még valaki az irodában...
-Öhm...-kezdte el összeütögetni a két mutató ujját-Mégis miért kaptam?
-Előbb bontsd ki! Látni szeretném, hogy tetszik e!
-Biztosan fog! De nem kellett volnaaaaa! Ne tessék rám költeni a fizetésééééét taichooooo!-szónokolt csípőre tett kézzel kicsit, majd megforgatta kicsit a dobozt és óvatosan megrázogatta.-Mi ez?
-Bontsd ki és megtudod!
-Jól van na!-öltött rám nyelvet, majd elkezdte kibontani a csomagot.
Egy nap mikor Karakurában jártam, egy piacon megakadt a szemem egy aranyos kis barna plüssmacin, ami egy hatalmas szívet szorongatott. Valahogyan Yume jutott eszembe és azonnal meg is vettem. De úgy éreztem kellene még hozzá valami, ezért bementem az ékszerészhez is. Ott kinéztem egy szét arany gyűrűt, aminek elég nagy karát száma is volt, szerencsére még azt is tudtam Yumeról, hogy mekkora az ujja mérete. Majd miután azt is felvásároltam az utam a Karakurában lévő villámhoz vezetett. Ott belevarrtam Yume nevét a szívbe és a gyűrűt is hozzá varrtam, de csak egy szállal, hogy aztán föl is bírja venni. Valamint egy finom bonbont is társítottam hozzá, hogy valami édességgel is kedveskedjek. Majd miután ezt az ajándékot gondosan elraktam az irodám fiókjába, egy ideig teljesen megfeledkeztem róla, mivel ritka az olyan eset, hogy Yumeval az irodámban beszélgetnénk.
-Na tetszik?-mosolyogtam felé kedvesen, reménykedve, hogy nem toltam megint el valamit, ahogy az szokott lenni.-Nem tudtam mit szeretsz pontosan...így kicsit kevertem az ajándékokat.-vakartam meg a fejem.-Egyébként abból az okból kaptad, amiért ennyire szeretlek. Valahogy szerettem volna viszonozni és sajnos nem tudtam, hogy pontosan mi is lehetne az...-majd csak figyeltem a lány reakcióját.

Tárgy: Re: A kapitány és a hadnagy irodája Pént. Május 15, 2009 9:01 pm

/Első nap az osztagnál/

Meglepett a válasza, miszerint jól emlékszik rá, pedig már évekkel ezelőtt volt. Abbahagyta a papírmunkát, felállt az asztaltól és megölelt. Eléggé furcsálltam a dolgot, de jó esett. Talán azt éreztem, hogy aggódott értem, de nem akartam bebeszélni magamnak efféle dolgokat.
-És mond csak mit szeretnél? Remélem nem még több papírt hoztál nekem! -távolodott el egy kicsit, majd ismét elmosolyodott.
-Áh, nem! -mosolyogtam én is.- Csak gondoltam megmutatom magam, hiszen ilyenkor illik egy új tisztnek bemutatkozni a kapitányának. Meg gondoltam megkérdezem ezt a dolgot, hiszen néhány évig nem is találkoztunk, de most itt volt rá a lehetőség.
-Nagyon jól tetted! Már engem is foglalkoztatott a gondolat, hogy mi lett veled. Azt hallottam, hogy felvettek az akadémiára, de a tanulmányaidról nem hallottam. Aztán úgy elhomályosult az a bizonyos eset, és mikor bemutatkoztál, nem is igazán emlékeztem rád.
-Értem. -pillantottam a kupac papírra.- Épp nagy munkában van ha jól látom, talán nem is zavarok tovább.

Tárgy: Re: A kapitány és a hadnagy irodája Pént. Május 22, 2009 12:16 am

Nagyon óvatosan bontotta le a színes papírost, mert meg akarta becsülni imádott kapitánya munkáját. Ugyanis biztosra vette, hogy maga csomagolta be az ajándékát. Alig bírta türtőztetni a kíváncsiságát, de erősebb volt a vele szemben ülő iránti tisztelete mint, hogy gyerek módjára szétcincálja apró fecnikre a borítást. Meglátva a szőrös, barna fejecskét máris hatalmas csillogó szemekkel meredt Aki-sama-ra. Ha valaki ismerte könnyen rájöhetett, mennyire szereti a puha plüssfigurákat. Könnyekig hatódva horgászta ki az enni való játékot és ölelte magához.
-Ez annyira édeeeeeees.....taichooooooo!-kezdett el sírni örömében, amit eleinte nem tudott hova tenni felettese. Az arcára volt írva, hogy félre értelmezte a reakciót és úgy vette, mintha nem tetszene Yume-nak a barna bundás. Valójában viszont szerelem lett első látásra. Már eleve imádta, mivel magától a szeretett személytől kapta.
Ahogy teljes átéléssel lapogatta az ajándékát feltűnt neki, hogy valami nyomja a mellkasát. Kicsit megtörölgetve az arcát emelte fel az állatkát. Alig bírt szóhoz jutni. Kikerekedett szemekkel meredt a maci hasára függesztett gyűrűt látva. Akarva akaratlanul is csak az a kép pergett le a szeme előtt, ahogy teljesül a régen dédelgetett álma. Letérdel elé istenített kapitánya és megkéri a csodálatosan mély hangján menjen hozzá feleségül. Más magyarázatot végig sem akart gondolni! Hiszen ki adna aranygyűrűt neki, ráadásul szívecskére erősítve, ha nem ez a szándéka?!
Még hatalmasabb krokodil könnyeket hullatva pillantott fel az asztalnál teljesen kétségbe esett férfire. Legszívesebben felpattant volna és egy igent ordítozva a nyakában kötött volna ki, de egyenlőre csak megelégedett annyival, hogy bociszemekkel pislogva próbálja valamiféle beszédre sarkallni a másikat. Kisvártatva érkezett is a válasz. Yume-nak megint csalódnia kellett. Nem éppen az történt, amire számított. Kicsit zavarodottan kezdett még jobban sírni, de most inkább kínjában. Sikerült megint mindent félre értenie pedig megszokhatná már, hogy csak az ő fantáziájában kérik meg a kezét. Mielőtt rájött volna Aki-sama mi is pontosan a baja egy mosoly erőltetett az arcára és elkezdett magyarázni.
-Nagy...on szépen köszönöm! Nem kellett volna ennyi mindent vennie, taicho!-törölgette tovább az arcát és próbálkozott tényleg örülni annak, amit kapott. Végtére is gondolt rá a bálványa és egy csomó drága holmit adott neki. Csúnya dolog lenne, ha nem mutatná ki mennyire boldog csak, mert a buta álma megint nem jött be. -Tényleg tetszeneeeek!- győzködte kicsit tovább a felettesét.

Tárgy: A kapitány és a hadnagy irodája Pént. Május 22, 2009 6:30 am

Kicsit befagytam annál a pillanatnál mikor Yume elkezdett sírni, eleinte nem tudtam hova tegyem vajon az érzelem kitörését. Majd mikor a gyűrűt is meglátta nagyon megörült, de továbbra is sírt, de reméltem csak örömébe. Bár mintha nem arra számított volna, mint ami történt.
-Nagy...on szépen köszönöm! Nem kellett volna ennyi mindent vennie, taicho!-törölgette tovább könnyes arcát.-Tényleg tetszeneeeek!
-Ennek örülök.-mosolyogtam felé, majd egy csókot ejtettem az arcára.-Legközelebb már sokkal jobb ajándékot kapsz...Nem is sejted még.-kicsit gonosz módon próbáltam fölizgatni a lányt, de nem szerettem volna, elárulni mit kap majd tőlem.
Ekkor a száradó törülközőre pillantottam és eszembe jutott, hogy nekem is fürödnöm kéne.
-Uhh...Megbocsátasz egy öt percre kérlek? Most jutott eszembe, hogy ma még nem is fürödtem.-vakartam meg zavaromban a fejem.-Ígérem nem tart, majd sokáig.-gyorsan előkaptam egy újabb törülközőt, majd rögtön be is mentem a fürdőbe. Nem volt szívem otthagyni egy ilyen baromság miatt, de kicsit kínos volt már, mivel sokat rohangáltam a nagy melegben.
Pár perc múlva végeztem is a fürdéssel, megtörülköztem és csak a cipőmet és a nadrágomat kaptam magamra, ugyanis sikeresen össze vizeztem a felsőmet. Kiléptem a fürdőből, majd ismét láttam a tündéri kis Yumet, aki csak nagy szemekkel áll és néz engem.
-Bocsánat, remélem nem tartott sokáig.-kicsit még törültem a hajamat, mert elég vizes volt az is.-Mond csak...Szeretnél valami finomat enni?-kérdeztem mosolyogva tőle. Általában, ha megkívánok valakit szemét módon ugráltatok valakit, hogy hozzon nekem valamit, de most kivételesen volt nálam mindenből. Kinyitottam a kis spájzomat, majd hagytam, hogy Yume válasszon a sok torta, sütemény és egyéb finomság közül.

Tárgy: A kapitány és a hadnagy irodája Pént. Május 22, 2009 6:51 am

/Első nap az osztagnál/

-Áh, nem!-mosolygott vissza ő is.-Csak gondoltam megmutatom magam, hiszen ilyenkor illik egy új tisztnek bemutatkozni a kapitányának. Meg gondoltam megkérdezem ezt a dolgot, hiszen néhány évig nem is találkoztunk, de most itt volt rá a lehetőség.
-Nagyon jól tetted! Már engem is foglalkoztatott a gondolat, hogy mi lett veled. Azt hallottam, hogy felvettek az akadémiára, de a tanulmányaidról nem hallottam. Aztán úgy elhomályosult az a bizonyos eset, és mikor bemutatkoztál, nem is igazán emlékeztem rád.
-Értem.-pillantott el az asztalomon heverő papír kupacra.-Épp nagy munkában van ha jól látom, talán nem is zavarok tovább.
-Jajj ugyan már.-fogtam meg a vállát mielőtt eltávozik.-Az bármikor ráér, de te most vagy itt. Szerintem még egy partyt is összedobok neked!-kaptam föl a fejem és kicsit elgondolkoztam az ötleten. Majd vissza ültem az asztalomhoz és intettem, hogy ő is üljön le mellém.-Kérlek mesélj mi történt veled. Tudni szeretném, hogy lett belőled Shinigami és, hogy miért is jöttél az én osztagomba.-kicsit csak bámultam a lányt és vártam mikor kezd bele a történet mesélésbe.-Ja és ha gondolod közben ehetsz is valamit.-kínáltam föl az édességes szekrényemet.

Tárgy: Re: A kapitány és a hadnagy irodája Vas. Május 24, 2009 2:58 am

oOo A 4. osztag új (kis) HŐSE! oOo

~Végre elkezdődik az igazi játék!~
Gondoltam magamban, ahogy a 4. osztag hosszú-hosszú folyosóit szeltem, számban egy incsi-fincsi epres nyalókával. Ahogy jókedvűen szökdécseltem, egyre jobban kezdett nehezedni a hátamon levő cicás táska tartalma, így hamarosan többször is meg kellett állnom pihenni. Nem értettem, hogy miért is olyan nehéz, hisz csak a legfontosabb dolgaimat hoztam el magammal. Mégis hogy nézne az már ki, hogy otthon hagyom az autógyűjteményemet vagy a társasjáték szettemet. A spongyabobos plüssömről meg ne is beszéljünk!
~Haaaaajj, annyi sok egyforma ajtó vaaaan! Honnan fogom felismerni a bácsi ajtaját?~
Rajzolódott arcomra az a bizonyos elmerengés, mikor táskámat előre lendítve, szorgos kutakodásba kezdtem. Időközben már a nyalóka is elfogyott, így hát muszáj volt valami új édesség után nézni. A halomnyi kisautó és plüss között (amik igenis létfontosságúak!) alig találtam meg a kincset, rágógumi formájában!
-Nyamíííí! Hubba Bubba, ráadásul görögdinnyés! A kedvenceeem!-
Bontottam fel, s tömtem be egyszerre vagy hármat, s hatalmas csámcsogásba kezdtem. A maradékot beletuszkoltam a kacatokkal már amúgy is megtelt nadrágzsebembe, hogy még véletlenül se tűnjön el. A szorgos buborékfújások közepette értem el, egy addig még nem látott ajtó elé.
~Ó, biztos ez a bácsi irodája, vagy mije...~
Pukkant ki ezekben a percekben ismét egy buborék, ami teljes mértékben beterítette az egész pofimat. Kis nyüszögés után, végül sikerült lekísánkodnom magamról a nagyja rágót, majd illedelmesen (mert jólnevelt kisfiú vagyok) bekopogtam, ami úgy nézett ki, hogy lendítettem a lábamat s belerúgtam az ajtóba. Két nagyobb rúgás után, gondoltam úgyis meghallotta a bent lévő, így megragadtam a kilincset... Szó szerint. Ugyanis tiszta ragacs voltam a rágótól, de úgy éreztem, hogy akit zavar a piszkos kilincs, az majd úgyis megtakarítja.
-CSÓKOLÓÓÓÓÓÓÓÓM!!!!!
Rontottam be, de persze az illedelmes köszönés (csatakiáltás formájában) nem maradhatott el. Ahogy betomboltam, rögtön meg is pillantottam azt a bácsit, aki a játszadozást fogja vezetni. Nem tudom miért, de a bácsinak elég vicces feje volt, így nagy vidáman odaugráltam az asztala elé.
-Csókolom, bácsi! Jöttem játszani! Maki Kenta, a 4. osztag leghősiesebb 4. tisztje jelentkezik!!!
Mutatkoztam be, majd igyekeztem felcsüccsenni az egyik asztallal szemben lévő székbe, hogy kiegyelődjön a magasságunk, s magam mellé ültettem a cicás táskámat is.

Tárgy: Re: A kapitány és a hadnagy irodája Kedd Május 26, 2009 11:07 pm

/Első nap az osztagnál/

Eléggé meglepődtem a viselkedésén, megfogta a vállam, sőt még egy partit is akar nekem szervezni. Szerencsére hellyel kínált, így nem kezdtem el hebegni a mondottakon.
-Kérlek mesélj mi történt veled. Tudni szeretném, hogy lett belőled Shinigami és, hogy miért is jöttél az én osztagomba. -nézett rám én pedig megpróbáltam összeszedni a gondolataimat.- Ja és ha gondolod közben ehetsz is valamit.-kínáltam föl az édességes szekrényemet.
-Köszönöm, de most nem kérek. -fészkelődtem egy kicsit a széken, majd rákezdtem.- Miután átküldtél ebbe a világba elég fura volt minden. A lelkek persze hasonlóak az emberekhez, van aki rossz útra tért és van, aki szorgosan éli mindennapjait. Ezért döntöttem úgy, hogy én is hasznos része leszek ennek a közösségnek. Na meg tetszett az a gondolat, hogy én is segíthetek valamilyen módon a kóbor lelkeknek átjutni ide. Jelentkeztem az Akadémiára. Szerencsére nem volt túlságosan nehéz teljesítenem a követelményeket, bár eleinte eléggé kitikkadtam a gyakorlásokon.- mosolyodtam el.- Aztán jött a vizsga, szerencsére mindenen átmentem. De még mindig a gyógyítás és a növények foglalkoztattak, így nagyon megörültem, mikor hallottam, hogy van egy osztag, akik ezzel foglalkoznak. Emiatt jelentkeztem ide. Mikor kiderült, hogy te vagy itt a kapitány, nagyon meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy találkozunk még, azt meg végképp nem, hogy egy osztagba kerülünk.. Nos, azt hiszem ennyi a történetem. -tettem karba a kezem, és a kapitány arcát kémleltem.

Tárgy: A kapitány és a hadnagy irodája Szer. Május 27, 2009 3:32 am

oOo A 4. osztag új (kis) HŐSE! oOo

Örömmel tudtam meg, hogy ismét csatlakozott egy újabb személy az osztagomhoz. Viszont sajna fogalmam sem volt ki lehetett az. Mivel nem én engedélyeztem őt az osztagban, hanem Yume drága, ezért nem láttam még őt ésnem is mondtak róla semmit. Reggel besiettem az irodámba, hátha jelentkezni kíván nálam az új fiú, de egy ideig senki sem lépett be az ajtómon.
Mivel úgy láttam, hogy van időm ezért gyorsan elmentem lefürödni is. Akkor sem jött be senki, így még nyugodtan megszárítkoztam, majd fölöltöztem.
~Jöhetne már...Úgy terveztem ma Yumeval vacsorázom...~gondoltam magamban, majd leültem a székembe, hogy ott unatkozzak addig is ne állva. Pár pillanat múlva azonban ,,kopogást" hallottam, bár inkább úgy tűnt, mintha nekidobtak volna egy homokzsákot az ajtónak. Majd valaki benyitott, de hozzá adott egy szép köszöntőt is, amitől a fél fülre megsüketültem.
-CSÓKOLÓÓÓÓÓÓÓÓM!!!!!-kiáltotta a belépő, aki nagy meglepetésemre egy gyerek volt. El is csodálkoztam kicsit és bevágtam a ,,WTF?!" fejet.
-Öhm...Szia!-mosolyogtam kicsit zavarban, majd megvizsgáltam a pöttöm gyereket..
-Csókolom, bácsi! Jöttem játszani! Maki Kenta, a 4. osztag leghősiesebb 4. tisztje jelentkezik!!!-jelentette ki, miközben hozott magának egy széket és ráült.
-Mi?! Te lennél az új tagunk?-kérdeztem miközben éppen elfogott volna a nevetés, de visszafogtam magam.-Örülök a találkozásnak.-mosolyogtam felé, de ezúttal már a tőlem megszokható módon.-Az én nevem Momichi Aki Ryakuren. ÉS téged mi szél hozott Kenta?

Tárgy: Re: A kapitány és a hadnagy irodája Csüt. Május 28, 2009 3:21 am

oOo A 4. osztag új (kis) HŐSE! oOo

~Nyaaaa, most mi ez a nagy kiakadááás? >>.<<~
Nyavirkoltam magamban, ahogy a bácsi szeme csak egyre jobban düledezett.
-Örülök a találkozásnak. Az én nevem Momichi Aki Ryakuren. És téged mi szél hozott Kenta?-
-Szél? Milyen szél? Éjn a saját lábamon jöttem ide...-
Néztem felé teljesen összezavarodva, hiszen fel sem tudtam fogni, hogy milyen szelekről beszél itt nekem. Nem vagyok én Aladdin, hogy a szőnyegemmel suhanok a keleti szeleken, vagy mi a manó... vagy a csodaszőnyeg csak úgy simán megy magától? Áh mindegy is...
-Különben meg azért jöttem, hogy izé... hogy itt legyek! A 4. osztagba jelentkeztem, mert olyan murisnak találtam ezt az osztagot! Itt úgy tűnik sokat lehet játszani, és egy csomó érdekes holmi van itt! *.*-
Kezdtem bele iszonyat gyors sebességgel a mondókámba, egyre többször forgolódtam, s izgágáskodtam, hisz már alig bírtam magammal, annyira de annyira körül szerettem volna nézni, még alaposabban.
-Szeretnék már körülnézni! Mikor megyünk, s mutatja meg a szobámat? És hol van a helyettesed? Tudóóód, a hadnagy néni vagy bácsi? Na és mikor adsz már nekem valami finomat? Olyan éhes vagyok... csak nem szeretné a bácsi, hogy itt éhezzen a legbátrabb shinigamijaaaa?-
Pattantam le a székről és pattogva, mint egy kis nyuszika, odaigyekeztem az egyik polchoz, ahol pár könyv volt, és egészen belemerültem a nézegetésükbe. Persze csak messziről nézegettem, hisz anyukám mindig azt mondta, hogy másnak a cuccához engedély nélkül ne nyúljak. Igaz, még olvasni is nehezen tudtam, ezért eléggé bajban voltam azzal a sok orvosos könyvvel. Olyan furi szavak voltak egymás mellé pakolgatva, mintha egy földönkívüli nyelvet próbálnék kibogozni. Mikor már teljes sötétség volt, átsétáltam a szoba túlsó felére, és a falra aggatott képeket kezdtem el nézegetni. A bácsi egy csomó másik bácsival és nénivel volt rajta, s néhányon elég vicces fejjel nézett, így fülig érő vigyorral vizsgáltam meg. Mikor ezzel is végeztem visszapattogtam a táskámért és rámeredtem a bácsira.
-Nyah, akkor megmutatod a szobámat? Szeretném már lerakni ezt a naaagy táskát... tudod, nagyon nehéz, de nagyon nagyon fontos dolgok vannak ám benne!-
Mondtam, s már a mondat végére szinte csak súgtam, teljesen titkosan és sejtelmesen.

Tárgy: Re: A kapitány és a hadnagy irodája Kedd Jún. 02, 2009 8:08 am

Szegény Yume a füle tövéig pirult el, miután kapott egy puszit az arcára. Összehúzva magát gyűrkészte egyik kezével a ruháját, míg a másikkal próbálta takargatni a lángvörös arcát. Feleslegesen igyekezte tagadni a paradicsomban érezte magát. Az ő féltett vágyainak Aki-sama közelsége is bőségesen megfelelt. Neki az is tökéletesen elég volt, ha bokornak álcázva figyelhette minden rendben van az imádott felettesével. Ráadásul az a halk mondatocska is ott motoszkált a fejében. Garantáltan újabb álmatlan éjszakákat okozva neki, hogy terveket eszeljen ki mégis mire gondolhatott a szeretett kapitánya.
A további szavai, csak részletekben jutottak el hozzá. Jobban lefoglalta a tény, hogy nyugton maradjon és ne kezdjen el ujjongani. Ez persze egészen odáig működött, hogy becsukódott Aki-sama mögött az ajtó. Yume mint egy időzített bomba ugrott el. Kezeit összekulcsolva az arca előtt mosolygott földöntúli boldogsággal. Körülötte pedig hatalmas világító és csillogó aura keletkezett.
-Micsoda puszi landolt az arcomooooon!-visítozta a lehető leghalkabban, eszméletlenül csillogó szemekkel. Végül előadott egy boldog ugrálást is az irodában, ám ekkor eszébe jutott fel kell írnia min is gondolkozzon szabadidejében. Nyelvnyújtogatós koncentráció után előhorgászott egy szőrös lila tollat és felkapott az asztalról egy üres lapot. Szépen addig tépkedte, amíg megfelelő méretű nem lett, majd gyorsan felkaristolta a mondatot. Épp sikerült eltennie a tollat, amikor kilépett szeretett taichoooo-ja! A látványtól kevés híja volt, hogy ájultan essen össze, de megmutatva hatalmas lelki erejét megköszörülte torkát és kínszenvedések árán Aki-sama arcán tartotta a tekintetét. "Micsoda isteni felsőteeeest! Elnézegetném egész álló naaap! Vajon a taichooo tudja mennyire jól néz ki?! Áh, egészen biztos!"
-Yume?-
-Öhm, tessék édese...-hallgatott el hirtelen és törte a fejét mivel vágja ki magát.-Jöhet az édesség!-mosolyodott el egy lámpácskával a búbja felett. Gyorsan odarohant a felhozatalhoz és csillogó szemekkel csorgatta a nyálát. Persze csak képletesen. Sosem viselkedne így a kedvence előtt! -Jaj, de jól néz ki az összes!-ugrándozott szinte követhetetlenül a polcok között.
-Abból és annyit veszel, amennyit csak szeretnél!-
-Köszönöööööm!-mosolygott rá a felettesére hálás szemekkel és pattant a nyakába váratlanul-Olyan édes vaaaagy, taichooooo!-

Tárgy: A kapitány és a hadnagy irodája Pént. Jún. 05, 2009 9:41 pm

/Első nap az osztagnál/

-Köszönöm, de most nem kérek. -válaszolt az előző kérdésemre a lány, majd látszott, amint éppen elgondolkodik a főbbik kérdésen is. -Miután átküldtél ebbe a világba elég fura volt minden. A lelkek persze hasonlóak az emberekhez, van aki rossz útra tért és van, aki szorgosan éli mindennapjait. Ezért döntöttem úgy, hogy én is hasznos része leszek ennek a közösségnek. Na meg tetszett az a gondolat, hogy én is segíthetek valamilyen módon a kóbor lelkeknek átjutni ide. Jelentkeztem az Akadémiára. Szerencsére nem volt túlságosan nehéz teljesítenem a követelményeket, bár eleinte eléggé kitikkadtam a gyakorlásokon. -mosolygott felém, majd folytatta. -Aztán jött a vizsga, szerencsére mindenen átmentem. De még mindig a gyógyítás és a növények foglalkoztattak, így nagyon megörültem, mikor hallottam, hogy van egy osztag, akik ezzel foglalkoznak. Emiatt jelentkeztem ide. Mikor kiderült, hogy te vagy itt a kapitány, nagyon meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy találkozunk még, azt meg végképp nem, hogy egy osztagba kerülünk.. Nos, azt hiszem ennyi a történetem. -én ismét csak egy mosollyal néztem rá.
-Érdekes...Azt mondtad ugye, hogy szereted a növényeket? Hát akkor...-keltem föl a székből, majd a polcomról leemeltem egy gyönyörű szép lilás és rózsaszínes színekben pompázó virágot. Én is nagy rajongója voltam a virágoknak, így nem is egyet tartottam az irodámban, a szobámban is vagy van tíz. Azt a kincset is nagyon szerettem, mivel én magam termesztettem és nagyon szerettem ránézni, ha éppen ideges voltam, vagy rossz volt a hangulatom. Oda léptem a lányhoz és felé nyújtottam a virágot. -Tessék! Fogadd el! -mosolyogtam rá, majd miután elvette én visszaültem a székembe , majd a mellettem heverő papír kupacból kikerestem Kai lapját és kicsit beleolvastam. Majd letettem és ismét a lányra tekintettem. -És mond csak minden a kedvedre van? Mert, ha esetleg nem megfelelő számodra a szobád, vagy esetleg szeretnél valami változást, akkor szólj nekem nyugodtan.

Tárgy: A kapitány és a hadnagy irodája Pént. Jún. 05, 2009 10:08 pm

oOo A 4. osztag új (kis) HŐSE! oOo

-Szél? Milyen szél? Éjn a saját lábamon jöttem ide.. -nézett össze-vissza, valószínűleg nem értette az egészet, valószínűleg mivel gyerek, de nem is volt baj, én csak kellemesen mosolyogtam. -Különben meg azért jöttem, hogy izé... hogy itt legyek! A 4. osztagba jelentkeztem, mert olyan murisnak találtam ezt az osztagot! Itt úgy tűnik sokat lehet játszani, és egy csomó érdekes holmi van itt! -kiáltozott és forgott, kíváncsi szemekkel.
-Értem. Ennek nagyon örülök. -szóltam vissza neki a szokásos módon.
-Szeretnék már körülnézni! Mikor megyünk, s mutatja meg a szobámat? És hol van a helyettesed? Tudóóód, a hadnagy néni vagy bácsi? Na és mikor adsz már nekem valami finomat? Olyan éhes vagyok... csak nem szeretné a bácsi, hogy itt éhezzen a legbátrabb shinigamijaaaa? -szegénykém nem tudott magával mit kezdeni. Leugrott a székről, majd megnézegette a polcomon lévő könyveket, de valószínűleg nem találta túlzottan érdekesnek őket, nem is hibáztatom ezért, hiszen még kicsi ahhoz, hogy megértse mi is van ráírva. Majd a szoba túlsó felébe sietett és a falra kiaggatott osztag képet csodálta, hatalmas vigyorral. Majd vissza sietett és rám meredt.
-Nyah, akkor megmutatod a szobámat? Szeretném már lerakni ezt a naaagy táskát... tudod, nagyon nehéz, de nagyon nagyon fontos dolgok vannak ám benne! -sugdosta oda nekem, mire én ismét mosolyogtam, majd fölálltam és megsimogattam a kis fejét.
-Kezdjük sorjában...Ha gondolod azonnal elmehetünk és körbevezethetlek az egész 4. osztagi környéket és a szobádat is örömest megmutathatom. De azt még sem hagyhatjuk, hogy éhesen maradjon az én bátor kis Shinigamim. -mosolyogtam rá szelíden, majd az egyik nagy szekrényem irányába vettem az irányt. Az volt az édességes szekrényem, amit örömmel kínáltam föl mindenkinek. Kinyitottam és elé tártam az, számára kincses szekrénynek mondható, szinte már szoba nagyságú kamrát. Valójában tényleg egy kamra volt, de én jobb szerettem szekrénynek hívni. -Egyél amennyi csak jól esik. -szóltam neki és nem is kellett kétszer mondanom neki, azonnal kutakodni kezdett a sok torta, cukor és más édesség közt. -Egyébként a helyettesemet Yumenak hívják. Nagyon kedves lány, szerintem szeretni fogod és jól kijöttök majd. -közöltem vele, majd csak vártam mikor hagyja abba a majszolgatást

Tárgy: A kapitány és a hadnagy irodája Pént. Jún. 05, 2009 11:03 pm

A lány ismét teljesen elvörösödve nézett felém, mikor kiléptem.
~Vajon én lennék az oka, vagy ilyen meleg lenne itt? Igaz elég sok növény van itt, lehet az okozza. ~gyorsan oda siettem hozzá és rátettem a homlokára a kezem, hogy megnézzem nem lázas-e, vagy hasonló.
-Hmm...Úgy tűnik minden rendben. Remélem nem történt veled semmi. -mosolyogtam rá, de azért látszódott az aggódó fej rajtam.
Majd kinyitottam a nemrég említett spájzt és a lány szeme felcsillant, aminek nagyon örültem.
-Yume?
-Öhm, tessék édese... -kezdett bele a kérdésébe, majd csak érdeklődve vártam, hogy befejezze mondatát. -Jöhet az édesség!-fejezte be gyorsan, majd elmosolyodtam és csak néztem, amint a lány besiet a kis szobaszerűségbe és hatalmas szemekkel néz körbe.
-Abból és annyit veszel, amennyit csak szeretnél! -szóltam be hozzá.
-Köszönöööööm! -mosolygott felém ő is, majd váratlanul a nyakamba ugrott és mielőtt leesett volna elkaptam. Kicsit furcsa fejjel bámultam rá Yumera, hiszen ez teljesen meglepetés szerűen ért és nem tudtam mit mondani. Életemben először kicsit zavarba éreztem magamat, ahogy ott fogtam a lányt. -Olyan édes vaaaagy, taichooooo! -mondta Yume, amire kedvem támadt volna megvakarni a fejemet, ahogy azt szoktam, de nem engedhettem el őt, mert szegénykém még megsérül.
-Ugyan...Tudod, hogy szeretlek...Semmiség... -nem tudtam mit mondani nagyon, leginkább csak hadartam össze-vissza, ami csak az eszembe jutott. Soha nem éreztem még ilyet. -Akkor kiválasztottad mit is szeretnél? Csak mert itt elég hideg van és még fölső sincs rajtam. -húztam ki magam gyorsan a szótlanság alól, majd vártam a választ.

Tárgy: Re: A kapitány és a hadnagy irodája Vas. Jún. 14, 2009 8:28 pm

/Első nap az osztagnál/

Nagyon meglepett, mikor egy gyönyörű virágot nyújtott felém. Zavaromban még arról is megfeledkeztem, hogy ellenkezzek. Pedig normális esetben nem fogadok el ilyesmit, de ez annyira szép növény volt, hogy teljesen megbabonázott.
Hallottam, hogy valamit szöszmötöl a papírok közt, miközben még mindig a színekben pompázó cserepes virágot nézegettem. A szemem sarkából láttam, hogy ismét felém néz, így tekintetemet rávezettem. Nagyon kedves volt, szerette volna, ha jól érzem magam az osztagnál, és ő segítségemre állt.
-Köszönöm, minden nagyon szép és megfelel nekem. -szorongattam még mindig a cserepet.
-Rendben. -mosolygott, majd a papírjait rendezgette.
-Még lenne két kérdésem.
-Mondd csak, hallgatlak!
-Hogyan szólítsalak? Mert az egy dolog, hogy ismerjük egymást egy ideje, de csak a kapitányom vagy, és hát be kéne tartanom bizonyos tiszteletet veled szemben. A másik pedig, hogy ezt a virágot hogyan kell gondozni? Úgy értem, milyen sűrűn öntözzem? -néztem ki az ablakon.