//Kollektív tetoválási akció - folytatás Shun szobájából//

*Fene se gondolta volna, hogy tulajdonképpen mindenkit érdekel ez a tetováló "túra"... Még akkor is, ha a csapat nagy része csak azért jön, hogy egy jót röhögjön Masakin... Mondjuk az igazán meglepte, hogy Sachiko is velük tart - a béketündérből valahogy nem nézte volna ki, hogy érdekelni fogja...*
- Hm? Jaaa, hogy ezek?
*Tér vissza gondolataiból, amikor meghallja Shiori kérdését, miközben megigazítja a szemöldökében lévő darabot.*
- Nagyjából tízévente csináltatok egy újabbat... Azért van ennyi a fülemben.
*Néz a vizardra, majd elgondolkozva hozzáfűzi:*
- Mostanában akartam még egyet belövetni, szóval még jól is jött Masaki ötlete...
*Lép ki az ajtón kabátját felvéve, majd zsebében kotorászik keveset, és rágyújt egy szál cigire.*
- Izmos herceg?
*Nevet fel, aminek következtében kis híján lenyeli a füstöt, ezért szavai hangos köhögésbe fulladnak. Erre egy újabb lapáttal tesz rá, amikor látja Shinji találkozását az oszloppal.*
- Nem lenne szép halál. Én inkább kihagynám.
*Hallja válaszként Hiyori fenyegetésére maga mellől, és természetesen nem tudja visszavágás nélkül hagyni...*
- Mintha te idegesítő személyiség lennél.
- A te bosszantásod egyszerűen megy.
*Ezzel pedig már el is tűnik kezéből a még majdnem teljes szál tüdőropi...*
- Add vissza!
*Kiált fel nikotinadagja után kapva, de elkésik - addigra már ugyanis a földön van eltaposva a szál.*
- Micsoda pocsékolás...
*Sóhajt fel, ahogy egy újabb szálat vesz elő zsebéből, és ismét rágyújt. Ekkor érkezik meg Yasu kutyafuttában, amit persze nem hagyhat szó nélkül...*
- Nocsak! Mégis kell a letörölhetetlen felirat, hogy emlékeztessen a fanságodra?
- Kuss legyen, piercingtündér! Szabad országban élünk. Oda megyek, ahova csak akarok!
- Ja. És oda, ahol éppen Masaki van...

//Kollektív tetoválási akció - folytatás Shun szobájából//

- Hm? Jaaa, hogy ezek? -piszkálja meg Shun az egyik piercingjét - Nagyjából tízévente csináltatok egy újabbat... Azért van ennyi a fülemben. Mostanában akartam még egyet belövetni, szóval még jól is jött Masaki ötlete...
-Értem...én a 200. születésnapomra csináltattam a tetoválásomat. Éppen Európában jártam akkor. -tapogattam meg a nyakamat. Majd körétekertem a sálamat. A többiekkel tartva én is felöltözködtem és elindultunk. A raktár előtt már ott várt minket a most is idegbajos Masaki.
Én igyekeztem a tömeg végére maradni, és megint elmerengtem.
*Annyi helyen jártam már, és mégsem sikerült sehol megtalálnom a helyemet. Komolyan nem értem magamat. Annak idején minél távolabb akartam kerülni Seireitei emlékétől, és a vaizardoktól. Shuut is szinte alig használtam. Sosem kerestem a bajt, de ha hollowot éreztem a közelben azt mindig elpusztítottam. Valahogy belefásultam az életbe. Minden nap ugyanakkor kelni, ugyanazt csinálni. Nem vallottam be magamnak, de az a néhány alkalom amikor hollowokat öltem megint fellobbantotta a tüzet a lelkemben, de sajnos hamar újból kialudt.... Nem vagyok itt pár napja és máris megint azt érzem hogy élek. Olyan ez az érzés mintha idegen lenne. Újra élet tölti meg az üres lelkemet. Be se tudom ismerni magamnak hogy mennyire hiányzott. Olyan ostoba voltam hogy annak idején szó nélkül elmenekültem. Miután elvesztettem Haruot azt hittem sosem lehet teljes az életem, de kezdek rájönni hogy tévedtem. Lassan úgy érzem el kell engednem az emlékét, és keresni neki egy helyet a szívemben ahol örökre megőrizhetem, de kitörölni belőle a folyton kísértő fájdalmat és átadni a helyét valami sokkal szebb érzésnek....* -bámultam végig az előttem haladó tömegen elidőzve a menet elején nagyot sóhajtva, ám ekkor Sachiko megszólított.
-Ömm, Shiori!-lép oda mellém -Bocsi, csak nem szerettem volna egyedül kullogni ott a sor végén ^^"-Nahát, hogy hogy van erőd egy szobában lenned Masakival... Csodállak érte ^^
-Szia Sachiko. -mosolyogtam rá, ám kérdésére hirtelen nem tudtam mit válaszolni, mert nem tudtam vajon Masaki örülne-e neki ha elmondanám milyen jó házigazda. Még a végén ezzel is bosszantanák... -Hát igazából ki lehet bírni. -mosolyogtam továbbra is zavarban. Szerencsére a szokásos műsor félbeszakította a beszélgetésünket.
-Újabb szép megnyilvánulásoknak lehettünk fültanúi! ^^"-neveti el magát.
-Hát igen. -bámulom az előttünk veszekedőket.
Majd keresztülszáguld közöttünk Yasu aki közben beérte a díszmenetet. Nagyon kellemes társaság lehettem hiszen ismét a gondolataimba mélyedtem.
-Jaj elnézést ^^" -szólaltam meg öt perc után- Mostanában túl sokat gondolkozom- dörzsölgettem meg a tarkómat.
-Shun hol is van pontosan az a szalon? -léptem oda mellé kérdezősködni.

-Egen?! Valami baj van a harmónia szigetén?
-Nem kösz, minden oké... Mi történt veled? A szokottnál is idegesebb vagy...
-Cöh... ku*va jó a megfigyelő képességed!
-Eeehh... ^^" Azok ott elől tudják, hogy merre is van a tetováló szalon, vagy csak mennek az orruk után?-ugrált föl, hátha jobban belátja a terepet.
-Faszom se tudja, de ha két órán belül sem jutottunk sehova...
-Igen, van benne valami... Ám, Shun csak tudja, nem?
-Nagyon ajánlom neki....!
-Na és te...? Hogyhogy hátravándoroltál?-a kérdésére egyszerű választ kapott, mégpedig annyit, hogy a síró lány felé mutatott, és egy jóízűt morgott az orra alatt.
-Ó, értem...-a csönd beálltával, Masaki ismét hallgatni kezdte a zenét, én meg szépen lépkedtem mellette. Elölről megint csak a szokásos brillírozás hallatszott.
-Nah, lépek rendet csinálok, ebben a ku*va nagy barmokból álló társaságban...
-Okés!-lépett el mellőle. ~Én meg azt hiszem megkeresem Shiorit...

*Elgondolkozva sétálgat a menet legelején, fél füllel a szokásos veszekedést hallgatva, ami miatt aztán a legrövidebb kiruccanás is minimum félóráig tart.*
- Shun, hol is van pontosan az a szalon?
- Háát... Errefelé kell lennie egynek, úgy emlékszem...
*Fordul Shiori felé szórakozottan vigyorogva. Amikor aztán ezt a többiek is meghallják, kitör a vihar...*
- Vagyis nem tudod, merre kell menni?!
- Tudtam, hogy felesleges bármit is rábízni...
- Mi az, hogy "úgy emlékszel", fémgyűjtemény?! Te vagy a legjobban kilyuggatva!!!
*Vágja hozzá Hiyori is fél papucsát. Ezt a támadást ugyan még sikerül kikerülnie, a szeplős istennyila azonban ugyanazzal a lendülettel dobja arra másik papucsát, amit már nem tud kivédeni... Így nemes egyszerűséggel elveszti egyensúlyát, és reflexszerűen próbál belekapaszkodni valamibe, ezzel magával rántva a közelében álló Shinjit is.*
- Miért mindig engem ütnek?
*Siránkozik tovább a fogpaszták ura, miközben felkel a földről.*
- Inkább vigyorogj, az jobban áll...
*Morogja Shun az orra alatt, majd ő is talpra áll, és végül belekezd a magyarázatba.*
- Mégis mit gondoltok, tízévente megjelenek ugyanannál az embernél, hogy kéne egy új piercing?! Egyrészt addigra már rég bezár, de még ha nem is így lenne, mit szólna, ha meglátná, hogy ugyanúgy nézek ki?! Azt hinné, hogy ennyire jól tartom magam?! Cöh...
*Fakad ki bosszúsan, majd előkotorja zsebéből cigijét és öngyújtóját, hogy rágyújthasson.*
- Amúgy meg már el is érkeztünk ahhoz, ami olyan két hete nyílt meg...
*Mutat a nagyjából tíz méterre lévő épületre.*

- Háát... Errefelé kell lennie egynek, úgy emlékszem...-nézett körül gyanúsan határozottan Shun.
A többiek egyből leordították, hogy hogy képzeli hogy nem tudja, de aztán végül megérthetők az érvei. Ez kicsit hasonlít arra ahogy nekem folyton költözködnöm kellett... Bár azért mégis van némi különbség egy új tetoválószalon keresése és egy új otthon keresése között.
-Egyben vagy még? -kérdeztem miután Hiyori kommentálta. Ő morgott egy sort, majd feltápászkodott.
- Amúgy meg már el is érkeztünk ahhoz, ami olyan két hete nyílt meg...-mutogatott egy már szemmel is jól kivehetően tetoválószalonnak tűnő épületre.
-Jé tényleg! Hiszen én már párszor el is mentem mellette mikor bevásárolni voltam. -esett el a tantusz- Amúgy most akkor mind bevonulunk? Beférünk ennyien egyáltalán? -néztem végig a díszes társaságon.
Yasu még mindig duzzogott, és közben csatlakozott hozzá a krokodilkönnyeit szárogató Mashiro is. Hiyori még mindig Shunt és Shinjit gyepálta. Sachiko pedig Masakival beszélgetett, de úgy láttam felém igyekszik.
-Azt hiszem megérkeztünk ^^ -Mutattam meg Sachikonak is az épületet előttünk- Amúgy látom Masaki még mindig nincs túl beszédes kedvében... -néztem ahogy előresiet és beviharzik a szalonba.
-Hé minket is várj meg! -kiabáltam utána, majd igyekeztem felzárkózni.

[Karakura találkozás x)]

* Nem volt semmi a mai nap újabb hollowal kűzdött , persze ez egy igazi shinigaminak meg sem kottyant volna
de neki így is nagy kaland volt mert nincs annyi ereje mint azoknak a shinigamiknak akik megkapták a kiképzést.*
- Újabb nap és újabb ellenséggel kűzdöttem , milyen dolog az hogy minden nap fel akar valami tünni?
* kérdezett csak úgy maga elé és közben megigazította a hátán a táskát , végülis egyik óráról megkellett lógnia hogy elintézhesse azt a behemótot ami a sulitól kicsit beljebb a városban garázdálkodott.*
~ Öcsém még pár ilyen eset és télleg megesz egy hollow , nem sokat tudok ezekről a lélek dolgokról csak annyit amit megtudtam attól aki engem is shinigamivá tett , de nem vagyok egy teljes értékű shinigami , azt mondta hogy ő csak 5. tiszt de akkor a nála nagyobbaknak is milyen hatalma lehet. Én nem is akarok annyira szembekerülni velük ...
remélem nem fogom szúrni a szemüket itt mert takarítom a hollowokat bár az ő dolguk lenne , dehát helyettes shinigami vagyok.~
* gondolta nagybőszen és közben leült az egyik lépcsőre , még korai volt hazamenni , arra nem lakott túl sok osztálytársa amerre ő így egyedül üldögélt egyenlőre a lépcsőn.*

[Karakura találkozás x)]

Megjelenik az átjáró, majd az ajtó félre csúszik, én pedig kilépek az emberek világába. Abban a különleges póttestben vagyok, mint amiben a legtöbb Vaizard, így nem szükséges kilépnem a testből, ahhoz, hogy harcolhassak.
~Mostanában egyre többet járok ide... No, nem mintha annyi hollow tűnne fel, de akkor is. Jó elszabadulni Soul Societyből, ha csak egy rövid időre is.~ - gondolom magamban, miközben ráérősen lépkedek az utcán. Megigazítom hátamon Zanpakutuomat, azután a zsebembe nyúlok és előveszek egy szál cigit. Miután rágyújtottam, vidáman fújom ki a füstöt, miközben élvezem, ahogy a kora délutáni napsugarak megvilágítják az arcomat. Hirtelen egy lélekenergiára leszek figyelmes.
~Hm... A természetéből ítélve nem hollow. Talán egy shinigami... Mit kereshet itt?~ - gondolkodom, majd egy shunpo után az egyik ház tetején jelenek meg. Elővillantom spéci telómat, amire a parancsok szoktak érkezni. ~Különös... Semmilyen riasztás nem volt mostanában... Akkor viszont már vissza kellett volna térnie... Nah, nézzük csak meg ki kóricál erre!~
Elszívom a cigimet, a csikket pedig lefricskázom a ház tetejéről. Becsukom a szemem és újra koncentrálni kezdek arra a bizonyos energiára.
~Közel van.~
Egyik házról a másikra villámtáncolva //xD// juttok egyre közelebb célomhoz. Pár perc múlva megláttok egy fiút üldögélni egy lépcsőn. Akármilyen különös is a reiatsu kibocsájtója a srác.
~Ez érdekesebb lesz, mint gondoltam...~ - teszem hozzá magamban, majd lelépek a háztetejéről, s használva shunpomat mögötte jellenek meg újra.
- Szevasz, öcsi! - kiáltok rá vidáman. Valószínűleg halálra fog rémülni.

°.° Karakura találkozás °.°

Szokásos sétámon voltam, mikor a közelben egy ismerős lélekenergiát vettem észre. Természetesen azonnal éreztem, hogy ez nem más, mint Yuusuke-kun. Úgy gondoltam, hogy meglepem, ezért megpróbáltam minél jobban elrejteni a lélekenergiámat.
~ Úgy is észre fog venni…
Pesszimistáskodott Toshi, ami miatt kicsit csalódott lettem, hiszen valószínűleg tényleg észre veszi, hogy a közelben vagyok.
~ Ne legyél már ilyen ünneprontó, Toshi-chan. Fogadjunk, hogy úgy se fog észre venni.
Vigyorogtam huncutul, mikor egyik háztetőről ugrottam a másikra keresve a megfelelő helyet, hogy mikor támadhatom le. Épp mikor megtaláltam a megfelelő helyet, egy fiú tűnt fel, akinek az átlagostól nagyobb volt a lélekenergiája. Nem igazán törődtem vele, hiszen manapság elég sok olyan ember van, akinek magasabb a lélekenergiája, mint a többinek. De hogy halálra ne ijesszem szegény srácot, úgy gondoltam szárazföldön vetem be magam, így egy shunpoval lekerültem a ház elé. Óvatosan kezdtem el Yuusuke-kun felé lopakodni, majd a legváratlanabb pillanatban hátulról átölelem, és elkiáltom magam.
- Szia, Yuusuke-ku~~~n!
Szegény vagy szívrohamot, plusz dobhártya beszakadást kap a kis akciómtól, vagy pedig csak egyszerűen nyugtázza, hogy hátulról letámadtam.

[Karakura Találkozás]


- Mi a franc... * fordultam meg ilyedten és közben kicsit a megfordulás után hátráltam *
- Te meg honnan kerültél mögém öreg ? Teljesen halálra rémisztettél .
*ezt csak úgy spontán jött majd mikor jobban felmértem a fickót feltünt valami érdekesség. Még úgy is hogy nem tudok lélekenergiát érzékelni , még így is megcsapott annak a fickónak a lélekenergiája , ráadásul ott volt nála egy Zanpakuto ...*
- Az ott egy Zanpakuto , ki a csuda vagy ? * kérdeztem és közben azon gondolkoztam vajon érdemes lenne e átmenni shinigamiba és totálisan nekiesni , bár nem volt valószínű hogy ebből a szempontból biztos lenne hogy túléli.
Majd egy újabb ember illetve nem ember de ember formájú lény tünt fel , mint tudjuk ő sem volt ember shinigami formában ... Egy csaj tünt fel de hogy mi okból , mint az előző fazon ez is fülsüketítően ráordított az előzőre amit én nem nagyon tudtam volna díjazni . Valószínűleg a Yuusuke név amin a csaj a másikat szólította a neve volt , ez elég eszes következtetés volt.*
~ Nem tudom milyen céllel vannak itt és miért épp velem ilyesztegetőznek ... legyilkoltam pár hollowot és már valamiért idecsődült két nagyobb erejű shinigami , egy másik kérdés pedig hogy miért tudják kinn hordani a Zanpakutojukat a testükön és ez nem lélek alak mivel nem voltak egyenruhában , inkább csak sima emberi cuccokban.*
- Két Shinigami miért keres fel engem ... oké elég nagy a lélekenergiám hogy lássalak titeket de ennél többre én sem vagyok képes . * mondtam egy jó nagyot lódítva , nem akartam azzal kezdeni hogy "Hello bejegyzetlen shinigami vagyok aki csak véletlenül vált azzá" reméltem hogy nem jönnek rá arra hogy van shinigami erőm ... nem tudtam miért de attól kicsit tartottam. De ha annyit tudnak mint gondolom úgyis egykettőre rájönnek.*

-=Karakura Találkozás=-

Miközben várom a köszöntésem által kiváltott reakciót, egy új, ismerős lélekenergia tűnik fel. A reiatsu gazdája egyre közelebb ér, majd feltűnik a hozzátartozó személy is.
- Szia, Yuusuke-ku~~~n! - sikolt a fülembe valaki a hátam mögül és átölel. Vigyorogva dugom az egyik ujjam a bal fülembe, ami sikeresen bedugult az elöző akció során.
- Szia, Aya-chan! - köszönök vissza, miközben félig oldalra fordulok és magamhoz ölelem őt. Eközben az ismeretlen srác is aktivizálódni kezd. Felugrik az eddigi helyéről és riadtan mered rám. Elég bunkó módon még mindig kaján vigyor vírit az arcomon.
- Te meg honnan kerültél mögém öreg? Teljesen halálra rémisztettél. - szól szemrehányóan. Fejemet forgatva nézelődök, majd, mint akinek meggyújtottak egy villanykörtét a fejében, válaszolok.
- Öhh... Onnan fentről! - mutatok a mögöttem lévő háztetőre. Lehet, hogy tényleg nagyon ráijesztettem.
- Az ott egy Zanpakuto, ki a csuda vagy? - teszi fel a következő kérdést. Rövid gondolkozási idő után, úgy döntök az igazat mondom neki.
- A nevem Sierashi Yuusuke. A 13. osztag 3. tisztje vagyok. - kezdtem bele a mondokámba, majd megragadom Dotonryuu markolatát. - Igen, ez egy Zanpakutuo.
- Két Shinigami miért keres fel engem ... oké elég nagy a lélekenergiám hogy lássalak titeket de ennél többre én sem vagyok képes. - mondja, de rögtön levágom, hogy hazudik.
~Nicsak-nicsak... Mibe bontlottunk bele? Ez érdekes lesz...~ - gondolom magamban, miközben újra elvigyorodok.
- Nem tudom, hogy vagy vele Aya-chan, de szerintem ez a fiú át akar minket verni. - fordulok a lányhoz, majd vissza a gyerekhez. - Ha ez mind igaz, akkor mond csak... Honnan tudod, hogy shinigamik vagyunk és, hogy mi ez itt a hátamon?
Miután kimondtam a halálisten szót rákacsintottam Ayára. Semmi kedvem nincs még jobban ráijeszteni a kölyökre. Nem kell tudnia róla, hogy nem vagyunk épp szokásosak. Volt már dolgom megnövekedett lélekenergiájú emberrel, de ennek a srácnak valahogy másabb volt a kisugárzása. Valamiért a shinigamikéra emlékeztet...

°.° Karakura találkozás °.°

Kicsit csalódottan nézek Yuusuke-kunra, aki mosolyogva fordul felém.
- Nem ééééér! Legalább egy kicsit megijedhettél voltnaaa!
Nyafogok egy sort, majd elengedem, és mellé táncikálok, hogy szemügyre vehessem a másik jelenlévőt.
- Ez ki ez? Te ismered?
Pislogtam értetlenül a fiúra, és Yuusuke-kunra és hallgattam a vallatást is. Kicsit sértőnek találtam a fiú modorát, ráadásul még kérdőre is vont minket.
- Két Shinigami miért keres fel engem ... oké elég nagy a lélekenergiám hogy lássalak titeket de ennél többre én sem vagyok képes.
- Miért keresnénk téged, ha azt sem tudjuk, hogy ki vagy?
Mondtam kicsit morcosan, hiszen sosem szerettem, ha bárki is afelől kérdezget, hogy valyon miért követjük. Arra is gondoltam, hogy lehet, hogy szegény gyerek kicsit paranoiás, és ezért hiszi azt, hogy utána megyük.
- Nem tudom, hogy vagy vele Aya-chan, de szerintem ez a fiú át akar minket verni. Ha ez mind igaz, akkor mond csak... Honnan tudod, hogy shinigamik vagyunk és, hogy mi ez itt a hátamon?
Yuusuke-kun kacsintásából arra következtettem, hogy nem lenne jó ötlet, ha elmondanánk neki az igazat, valószínűleg vagy hülyének nézne, sírva elrohanna, vagy pedig valami olyat tenne, ami egyikünknek se lenne jó, ezért inkább lakatot pakoltam a pici kis számra.
- Egyébként ez engem is érdekelne... Vajon honnan tudhat egy egyszerű ember ennyit rólunk?
Vettem kicsit gondolkodóra a dolgot, hiszen tényleg nem volt lövésem se, hogy honnan tudhat a shinigamikról egy sima mezei ember.

[Karakura Találkozás]

- Ha a sima embernek már mondott ezekről a dolgokról sokmindent egy másik shinigami a dolgokról ... teszem azt hogy már láttam életemben shinigamit és ő mondta el nekem , akkor azt mondom hogy nem tudok semmi másról csak hogy sima ember vagyok . De mivel te olyan nagy és okosnak látszol .
* mondta semleges hangnemben*
- Inkább nem szórakozom az időt, nem vagyok senki ... csak egy idegen Shinigami .
* mondta majd elővett egy kis pirulát amit bevett majd újra könnyebbnek érezte magát , pár pillanat mulva már nem is volt a testében , inkább csak nézte hogy a helyettesítő hogyan csinálja a dolgát.*
- Ez a test dolog mindíg kikészít * mondta a pótlélek majd az igazi aki már halálisteni egyenruhában volt így szólt.*
- Na vidd el a testemet , esetleg haza ... nagyon útban vagy itt ... nem mintha harcra kerülne a sor csak nem lenne szép ha az én testemben mutatkozva beszélnél bárkivel is.*
- Máris. * mondta majd elindult hazafelé Iratuza testével felszerelkezve.*
- A nevem Kamimaru Iratuza , shinigami helyettes vagyok . * mondta és közben a saját Zanpakutoját a hátára támaszotta amiről még a nevét sem tudta szegényről, mert még arról nem hallott hogy egy Zanpakutonak neve is van.*
- Nos remélem ez elég érdekes volt de nem akarom se azt hogy elvigyetek sem azt hogy bármi hátrányom származzon ebből , csak Karakurában irtom a hollowokat akik idetévednek ... azokból is csak a kisebb fajtát mert a nagyobbak szétcsapnak ... nem vagyok annyira jelentős hogy bármilyen jelentés készüljön rólam .
* mondta és így is gondolta hisz nem akart egyik adattárban sem szerepelni míg meg nem hal a fizikai teste.*