Karakura Town utcái

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Hétf. Jan. 19, 2009 9:40 am

- 0o°- Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása! - 0o° -

Az átöleléses megkérdezem mit szeretne és közben beletörlöm az összes nyálam a felsőjébe csak félig jött össze, de legalább a nyálamtól megszabadultam. A padon kényelmesen elhelyezkedtem és irtózatos falásba kezdtem. Borzalmasan régen volt utoljára, amikor emberi kajával tudtam elrontani a gyomromat.
-Ez de jóóóól esett!-ugrottam fel örmömben.-Nem is tudom mikor ettem ilyet utoljára...-nyújtózkodtam nagy boldogsággal.-Lassan nem férek bele ebbe a szoknyába!-ahogy az egyik kuka fölé hajoltam a blúzom felső két gombja megadta magát és jó messzire bezakózott a fűbe.
-Mi az isten... Te a melledre hízol?-
-Lehet!-vizsgálgattam az blúzt huzigálva, természetesen továbbra is tök ártatlan fejjel.-Most hogy néz ez ki! Még a melltartóm is látszik! Egyszerűbb lenne ha levenném!-kezdtem neki a vetkőzésnek.
-Azt ne mond te nyomorék, hogy a város kellős közepén akarsz nekiállni nudista találkozót rendezni!-
-Hüüüm?-néztem rá nagy szemekkel.-Zavarna?-
-Az istenit!-fordított hátat és indult meg a szatyraimmal.
-Most meg mi a bajod? Atoriiiiiiiiiiiiiiii? Hahóóóóóóóóóóó!-ordítoztam megint utána, ahelyett, hogy közelebb araszoltam volna.-TE BUNKÓÓÓÓÓÓÓ!-vágtam fejbe a blúzommal. Mit ne mondjak azonnal síri csend támadt a körzetünkben. A sok birka ember meg szorgos bámulásba kezdett. Volt, aki menekült, volt aki az orrát fogta és voltak akik tömegként vettek körül és vakítottak meg azokkal az apró kütyükkel.
-Hess, hess! Hagyjatok máááár!-
-Itt nem szokás így flangálni, te sügéééér!-
-Akkor vonszold vissza a formás seggedet, hogy kiszedhessek valamit a szatyrokból!-folytattuk tovább a kiabálást.
-Nesze, bazdmeg!-vágta le elém az összes lomomat.
-Vááááh! Van, ami törékeny!-
-Leszarom!-
-Háh!-hajoltam le és kezdtem el turkálni. Ha már félig levetkőztem azt terveztem, hogy teljesen stílust váltok. Találtam is egy csinos ruhácskát a sok lom között. Kellően rövid volt, ahogy szeretem, szép fekete volt a színe és hátul füzű díszítette.- Áááh, ezt veszem feeeeeel!-voltam elragadtatva saját magamtól, hogy ennyi eszem van. Azonnal el is kezdtem lerángatni a szoknyámat, aztán a harisnyámat és rúgtam el messzire a cipőket. A ruhát nagy szenvedések árán felrángattam magamra, az meg nem tudott izgatni, hogy mit szól ehhez a város vagy az idegrángást kapott Atori.
-A cipzárral gondjaim vannaaaak!-forgolódtam össze-vissza.-Segítenééééél??? Légyszi, légysziiiii!-

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Hétf. Jan. 19, 2009 10:11 am

/Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása!/

Mikor Elmira hatalmas vetkőzésbe kezdett azt hittem, hogy elájulok, hogy találhattam rá erre az idiótára. A nagy tömeggel már nem is foglalkoztam, hiszen nem az én mellemet fényképezik. Meg nem nekem látják a seggemet. Meg sem fordulva dobtam vissza neki a szatyrokat. Pár pillanat múlva viszont már megint hisztizni kezdett.
-A cipzárral gondjaim vannaaaaak! Segítenéééééél? Légyszi légysziiiiiii.
Kezdett el egyre jobban könyörögni, de nekem eszem ágában sem volt megfordulni. Inkább kiszúrtam magamnak egy pontot és folyamatosan azt néztem.
-Na akkor majd én segítek neked!
-Ha egy ujjal is hozzáérsz letöröm a kezedet és a seggedbe dugom!
Kezdtem el ordítozni, de még magam sem tudom kivel. Mikor megfordultam egy hatalmas kétajtós szekrénnyel néztem farkasszemet. Elég idegbeteg feje volt, fújtatott mint egy kanos bika. Felemeltem a kezem aztán egyszerűen homlokon pöcköltem.
-Takarodj már Tahóman! Az észt nem ebben a sorban osztogatják…
Kerültem ki, aztán léptem oda a még mindig szenvedő Elmirához. Megfogtam a vállait aztán megfordítottam, hogy háttal legyen nekem. Tök jó volt ez a ruha, csak ne egy ilyen ostobaság hordaná, bár ki tudja mi rejtőzik belül. Még nagyobb sötétség. Előre söpörtem azt a hatalmas dzsungelt amit ő a hajának hívott, aztán felhúztam a cipzárját.
-Menten kiköpöm a fogsoromat… rövidebb ruhát nem találtál? Ezzel az erővel járkálhatnál bugyiban meg melltartóban… mert ez se többet takar.
-Az előbb abban voltam, nem tetszett… most már ne variálj.
-Ki mondta, hogy nekem kell tetszened?
Vontam fel a szemöldököm, mire hirtelen síri csend lett. Rátettem Elmira arcára a kezem aztán közel hajoltam hozzá.
-Ne nézz így rám… még a végén tényleg a szádba repül a sült galamb!
-Mást akarsz te a számba adni…
-Egy nagy frászt!
Mentem távolabb tőle és kaptam föl a szatyrokat. Elindultam az egyik irányba, természetesen „Rinya” is velem jött, hiszen nálam volt a cucca. Már-már ott tartottam, hogy eldobálom az egészet a fenébe és visszamegyek a szobámba aludni. A fejem is egyre nőtt és egyre jobban vörösödött az idegességtől. Időközben Elmira már előttem baktatott, de hogy elromlott a lengéscsillapítója az biztos. Fél méterre kilengett a segge. Ezekben a pillanatokban bánt az a dolog, hogy nem tudok csukott szemmel járkálni. Még pár lépést megtettem aztán ledobtam a szatyrokat.
-Hazamegyek.
-Mi? Engem meg itt hagysz?
-Ugyan már nem volt eddig se bajod… ezután se lesz.
-De unatkozni fogok.
-Velem nem unatkozol?
-Nem!
-Leszarom… menj még el vásárolni… vegyél magadnak tűzpiros vadító fehérneműket.
-Abban szebb lennék?
-Hogy jön ez ide?
-Én kérdeztem előbb.
-Leszarom a kérdésedet… hazamegyek és kész. Nem érdekel a rinyálásod!
Kerültem ki a mondóka közben a szatyrokat is meg Elmirát is.

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Hétf. Jan. 19, 2009 10:24 am

- 0o°- Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása! - 0o° -

-Nem szeretek egyedül lenni.-válaszoltam nemes egyszerűséggel, semmi hiszti semmi kényesség nélkül. Aztán lehajoltam, hogy összeszedegessem a dolgaimat. Elég komoly melónak bizonyult, hiszen a szanaszét górált holmikat is össze kellett kapkodnom.-Kösszentyű, hogy idáig segítettél!-csápolás a részemről elég komoly erőltetett vigyorral. Aztán sarkon fordultam és elkezdtem rohanni valami félreeső hely felé. Ha haza akartam keveredni szükségem volt egy átjáróra. Ahogy a szemeimmel keresgéltem az előbbi alakban akadtam fent.
-Jaj,jaaj!-simogattam a hátsómat, hiszen most az találkozott közelebbről a betonnal. A hatalmas fazon elég rémisztően nézett ki és kicsit sem volt az esetem.
-Had segítsek felállni szépségem.-
-Megy egyedül is!-
-Ugyan már! Ne kéresd magad!-fogta meg az arcomat, amitől végképp felment a pumpa.
-Teeeeeeeeeeeeeeeee!-lendítettem a lábomat és rúgtam tökön.-Még egyszer hozzám ne merészelj nyúlni, te mocskos, degenerált, tuskóóóóóóó!-ütöttem az eddig jól bevált kakukkos órával a fejét. Jól esett szétverni az egészet a rusnya fején, legalább kiadtam magamból a dühömet.-Háh! Tapizz mást vesztes!-baktattam el mellette még durcásabban. Az sem tudott izgatni, hogy az összes vásárolt cuccomat otthagytam.
-Ez a cipőőőőőőő is, de kényelmetlen!-szenvedtem a leszedésükkel és hajítottam el őket jó messzire. Persze ettől a mozdulattól és látszódott a rózsaszín bugyim, de cseppet sem tudott izgatni.

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Hétf. Jan. 19, 2009 10:47 am

/Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása!/

Miután Elmira elment érdekes módon csak egyetlen egy mondatocska járt a fejemben.
„Nem szeretek egyedül lenni.”
Akárhogy figyeltem másra mindig erre terelődött vissza a gondolatom. Homlokon csaptam magam aztán megfordultam és „Rinya” után indultam. Fogalmam sincs merre indult, de a zajos természetéről biztos könnyen megtalálom. Egy elég sötét és elhagyatott sikátorban jajgatást hallottam. Közelebb mentem a hang forráshoz, természetes módon az előző fószer volt akit rendesen helyben hagytak. A szatyrok rettenetesen ismerősek voltak, hiszen eddig ezeket cipeltem. A fickóval mit sem törődve szedtem össze az összes szatyrot. Szétnéztem, hogy ne hagyjak el semmi cuccot, bár ami törékeny volt az el is tört, de az nem számít. Pár lépés után két pár cipő keresztezte az utamat. Szintén összeszedtem a tipegőket az egyik szatyorba raktam őket és folytattam az utamat. Pár lépés után Elmira már előttem baktatott, ugyan abban a stílusban amiben eddig is sétálgatott. Egy darabig csendben követtem, de aztán egyre közelebb és közelebb kerültem hozzá.
-Elhagytad a szatyrokat.
-Mi a fene?
Fordult meg olyan gyorsan, hogy szabad szemmel nem volt látható.
-Ne ijedezz csak én hoztam vissza a cuccodat.
-De minek? Jól elvoltak azok a földön is.
-Persze. Ha már eddig elcipeltem, akkor cipelem tovább is…
Folytattuk tovább az utunkat a remek környezetben. De aztán Elmira sikítozni kezdett meg egy lábon ugrosott. Felvontam a szemöldököm aztán letettem a szatyrokat.
-Mi a fenét csinálsz? Xéna esőtáncot jár?
-Hülye! Beleléptem valamibe.
-Hát nem csodálom, hiszen egy sikátorban vagyunk… itt általában mindenféle szúrós szemetet kidobnak… vagy széttördelik az üvegeket, mert az tök jó szórakozás. Na mutasd.
Ültettem le egy dobozra, majd guggoltam le elé és vettem az ölembe a lábát.
-Nos igen… telibe trafáltál egy üvegszilánkot…
Kezdtem el elemezgetni a sérülést, de aztán akaratlanul is feljebb tévedt a tekintetem. Teljes egészében most néztem végig Elmirán, de aztán hamar szembetaláltam magam a szemével. Gyorsan kihúztam a talpából a szilánkot aztán felálltam.
-Nem lesz semmi bajod.
-De ugrálva menjek haza?
-Öhm… jobb lenne ha bekötnénk aztán felveszel egy normális és kényelmes lábbelit. Ha nem haragszol akkor a gomb nélküli blúz már úgy sem kell…
Húztam elő a ruhadarabot és szakítottam szét, aztán ismét az ölembe vettem „Rinya” lábát. Miután bekötöttem a hatalmas cipőválasztékot elé toltam.
-Válasz egyet. Aztán mehetünk.

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Kedd Jan. 20, 2009 1:16 am

- 0o°- Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása! - 0o° -

Úgy éreztem üldözési mániám van, mert határozottan hallottam, hogy jön valaki mögöttem. Szépen vörösödött is a fejem épp egy nagy levegő utáni ordibálásba akartam kezdeni, de belém fojtotta a szuszt Atori a szokásos stílusával. Kivételesen nem kezdtem megjegyzésekbe, hogy ennyire hiányzott a csinos hátsóm vagy szeretsz cipekedni, csak totyogtam tovább előtte mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ez egészen addig működött, amíg valamibe bele nem léptem.
-Miért olyan hülyék az emberek, hogy kidobálják a szemet az utcára, ha van kuka is ezen a nyamvadt környéken...ide érzem a szagukat!-fogtam be az orromat,mert valami vészesen rothadt a körzetünkben.
-Kettőt és könnyebbet kérdezz!-
-Szedd kiiiii! Nem akarok elkapni valami kóóóóóórt!-sipítoztam azonnal.
-Ha fél percre nyugton maradnál, te kukacot nyert idióta, meg is tudnám nézni!-
-Jó van naaaaaaaaa!-nyújtottam ki a nyelvemet és szökdécseltem közelebb.
-Nos igen… telibe trafáltál egy üvegszilánkot...-
-ÚRISTEN! Meg fogok halniiiiii...de nem akaroooook, még fiatal vagyok a halálhooooz! Segíííííts, nem akarok itt elpatkolniiiii!-
-Fejezd már be!-visszhangzott az egész sikátor Atori kiáltásától.
-Azért még nem kéne megsüketíteni!-kocogtattam meg a fejét, ami újfent méreggel töltötte el.-Méregzsák!-kuncogtam magamnak, de a vigyor hamar lefagyott a képemről, amikor a blúzom került a terítékre és apró cafatokra nem cincálta a divathoz semmit se konyító kontár. Eleinte szóhoz se jutottam, hogy a nagy nehezen méretemre talált felsőm így végezte, de hamar kitört belőlem a vulkán. Körülbelül annál a résznél, hogy elém tolta a cipőimet.
-TE ELMEBETEEEEEEEEEEEEG!-kólintottam fejbe az első kezem ügyébe eső darabbal.-EZ EGY OLTÁRI DRÁGA FELSŐ VOLT!-
-INKÁBB HAGYNOM KELLETT VOLNA, HOGY ELVÉREZZ???!-kezdtük elölről a kiabálunk egymásra kígyót-békát show műsort. Miután mindketten kifogytunk a válogatott szidalmakból egy sértődött "gyáááh" után levágtam magam a földre és válogatni kezdtem.
-Tornacipőőőőőőőőőő!-szorongattam a kínlódások árán megtalált kincsemet.-De nincs zokniiiiiim...-könyököltem rá a dobozra durcásan.-Akkor marad a papucs!-folytattam tovább a keresgélést.
-Találsz még ma valamit?-
-Ne siettess!-legyintgettem oda se figyelve az unott fejet vágó Atori-ra.-MEGVAAAAN!-ugrottam fel és vágtam azzal a lendülettel orron az idegsokkos méregzsákot.-Hopszáréééé! Jaaaaaj, vérzik!- dobtam le a dobozt és kotortam elő egy zsepit a táskámból.-Melyiket adjaaaam? Ez illatosított!-mérges pillantás.-Oké, nem válogatok!-fogtam az orrához óvatosan a zsebkendőt.
-Nagyon fáááj? Nem akartalak bántani! Most nem volt rá okom!-vakarásztam a másik kezemmel a fejemet.
-Ejeeszd...-
-Hogy?-elemeztem ki a szót.-Jaj, már!-ütöttem meg játékosan a mellkasát.-Ezt még tudom én is tartani! Legalább ezt engedd meg morgó medve!-nyújtottam ki a nyelvemet.
Nem sokáig maradtam nyugton, a szabad kezemmel megint elkezdtem kotorászni a táskámban. Kerestem valamiféle fájdalomcsillapítót, úgyis mindig kell adnom Hueco Mundo-ban a környezetemnek, szóval kellett lennie jó pár darabnak. Diadalittasan tartottam magasba a kihámozott tablettát.
-Mond, hogy áááá! Kapsz tőlem cukorkáááát!-elég pánikba torkolló nemleges fejrázás Atori-tól.-Ez csak fájdalomcsillapító!-újabb negatív fejrázás.-Jól vaaaan...-ragadtam meg a kezét és pakoltam a mellemre. Ettől természetesen kikerekedtek a szemei és egy kicsit el is tátotta a száját.-Győzeleeeeeem!-szuszakoltam bele a gyógyszert, majd erős szorítottam a felfelé az állkapcsát, hogy le is nyelje.-Lement már?-kérdeztem pár másodperc múlva, mivel erősen zsibbadtak a karjaim az erő demonstrációtól.

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Kedd Jan. 20, 2009 7:47 am

/Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása!/

„Rinya” sikeresen orron vágott, de annyira, hogy egyből vérezni kezdett az orrom nem is kicsit.
-Nekem mindegy bazdmeg, csak add már ide azt a rohadt zsebkendőt…
Kezdtem el morogni, aztán pár perces szenvedés után adott egy zsepit. Minden áron arrébb akartam húzni a fejemet, de ő feszt jött utánam.
-Ejeszd…
A kis hegyi beszéde után valami után kutatni kezdett a táskájában. Türelmesen kivártam a dolgokat, bár éreztem, hogy egyre nagyobb az ér a fejemen. Ekkor előkapott valami fájdalomcsillapítót és minden áron a pofámba akarta tömni. Hősiesen ellenálltam a gyógyszernek és „Rinyának” is, ám ezután megragadta a kezem és az egyik mellére rakta. Hát, hogy a fenébe ne kerekedtek volna el a szemeim. Még a számat is kinyitottam egy kicsit. Nem tehettem róla, férfi reflex. De aztán gyorsan megbántam ezt a cselekedetet, mert a számba tolta azt a rohadt fájdalomcsillapítót.
-Lement már?
Szólalt meg pár pillanat múlva. Igazság szerint nem nyeltem le, mivel rögtön a fogaim közé löktem a kis tablettát, amit szépségesen szét is haraptam a Elmira miatt. Elvettem a kezemet „Rinya” melléről, aztán az arcára tettem. Bólintottam egyet, hogy végre elengedje az államat.
-Szóval lement?
Kérdezte újra, de ekkor hirtelen közelebb rántottam magamhoz és megcsókoltam. Heves lökésekkel átpateroltam a gyógyszer maradványokat az ő szájába, aztán elengedtem és távolabb mentem tőle.
-Bazdmeg… ez mi a faszra volt jó? Ha egyszer azt mondom, hogy nem kell a rohadt fájdalomcsillapítód, akkor ne erőszakold már belém legyél olyan kedves.
-Az én számba meg mit kezdjek vele? Nekem nem fáj semmim.
-Én meg leszarom az orromat… majd elmúlik a fájdalom… különben is már megszoktam ezt az érzetet.
Húztam távolabb a zsebkendőt az orromtól, már nem vérzett annyira, de még mindig szükségem volt a zsepire, így vissza is tettem oda. Elmira egy hatalmas köpéssel kipenderítette a szájából a fájdalomcsillapítót, aztán rám nézett. De az a fej. Egybefolyt a megbántottság, idegesség, gyilkolási vágy. Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni.
-Most megint mi a büdös élet van? Szokj már le erről a nézésről. A frász kerülget tőle…
-Úgy nézek ahogy akarok! Különben is, téged sem érdekel, hogy velem mi van… mit akarok meg ilyesmik, akkor engem sem érdekel, hogy téged mi zavar.
-Hoh… nagyon feszült lettél. Csak szét ne durranj.
-Te fogsz lassan szétdurranni. Annyit mérgelődsz, hogy az valami elképesztő… hozzád képest egy zsák csörgőkígyó lepkefing.
-Nahát… milyen szép bókot kaptam tőled megint.
Dobtam el végre a zsebkendőt, mert már nem volt rá szükségem.
-Na hova menjünk hiszti gép?
-Én veled sehova sem megyek.
Makacsolta meg magát, mint egy remek öszvér. A legjobb megoldást kerestem magamban. Leordítani már nem akartam, mióta megláttam azóta ordítozok vele, mintha csak egy rossz kutya lenne.
-Jössz vagy nem?
-Nem!
-Rendben!
Fogtam meg ismét a kezét és rántottam közel magamhoz. A homlokomat szorosan az övéhez toltam és úgy néztem bele a szemébe.
-Megmozdulsz vagy a hátamon viszlek! Választhatsz!

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Kedd Jan. 20, 2009 8:26 am

- 0o°- Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása! - 0o° -

"Ha valaki kiigazodik ezen a mérges agyhalotton én komolyan mondom megdicsérem! Sőt férjül vagy feleségül veszem!"morogtam magamban, de tovább már nem tudtam folytatni, mert nézzük meg mennyire tudod ráncolni a homlokodat játékba kezdett.
-Engedj eeeeel!-próbálkoztam kiszabadulni a szorításából. Úgy gondoltam szórakozzon a nénikéjével, úgyhogy szépen lendítettem a kezem és úgy képen vágtam, hogy a város végén is lehetett hallani. Mivel még mindig fogott kénytelen voltam a kicsit berogyasztott térdére ugorva ellökni magam. Gyorsan átfordultam a levegőben és beleugrottam a nyakába.-Ha cipelni akarsz,csak említened kellett volna...A pofonnal meg lógtam te kis szívtipró! Csókolgasd a csinos hátsómat!-könyököltem a fejére és beszéltem elkényeztetett hercegnő módjára.
-Na mi van méregzsák?-húzogattam meg a fület.-Ej, mik vannak neked! Nagyon vadítóaaaaaak! Máshol is tartogatsz még ilyen csinos kincseket?-vonogattam a szemöldökömet.
-Kussolsz! Ha nem maradsz nyugton beledoblak az első kukába!-
-Vhoaaaa! Ilyen magasan se voltam még!-
-Mert olyan alacsony vagy, hogy a rühes fűből se látsz ki létráról!-
-Jaj, ki beszél mááár! Az égimeszelők bálványa. Csak vigyázz nehogy egy repülőgép telibe trafáljon! Kár lenne azért a jólfésült hajadért! Gyerünk, te naplopóóóó! Fel a csomagokkal vagy hisztizniii fogoooook!-pár percnyi csend után.-Azt hiszem kint a bugyim...-
-És? az egész város látta már a tangádat!-
-Ej, leskelődünk sunyiban?-vigyorogtam elégedetten.-Menjüüüüünk fagyizniiiiiiiii!-ölelgettem szegény fejét, amitől nem sok mindent láthatott a külvilágból.-Most mond, hogy nem jóóó a melleim között pihenni...Hűűűűh, lufiiiiiiiiiiiiiiiii!-váltottam megint témát.-Ajaaaaaj! Azt hiszem rövidesen esni fog!-támaszkodtam a fejére, mert így még jobban előre tudtam hajolni, hogy láthassam a gyülekező sötét felhőket.-Nincs nálam esernyőőőőő! Háááh?-néztem le a hasára.-Hát ott meg mi dudorodik?-hajoltam előre és nyújtózkodtam lefelé.
-Mi bajod van?-
-Minek nőttééél te ekkoráraaaa?-húztam feljebb a pólóját.-Hűűűűűh!-kezdtem el birizgálni a köldökpiercingjét.-Tök jóóóól néz kiiiii!-
-El a kezekkel rinya és tipli felfelé vagy fejre ejtelek!-dagadtak újfent az erecskék kitartóan a homlokán.
-Tényleg nincs máshol?-kandikáltam be a póló alá.
-Bassz! Fejezed be, de azonnal!-támadott le a derekamra és kezdett eltolni magától, amiből arra következtettem, hogy szeretne eldobni Alaszkába.
-Jaaaaj!-ragaszkodtam a pólójához remélve, hogy így békén fog hagyni.

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Kedd Jan. 20, 2009 9:54 am

/Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása!/

Nem is tudom, hogy mi a jó fenének jöttem vissza ehhez a nőszemélyhez. Ha még 10 percet együtt kell töltenem vele, biztos, hogy megbolondulok. Szaladgálni fogok össze-vissza miközben a hajamat szaggatom ő meg csak röhög. Mikor a hajamat kezdte el borzolni, aztán a piercingeimet is bazirgálni kezdte, már tényleg az őrület határán voltam.
-Ha 10 másodpercen belül nem szállsz le rólam… nem engeded el a pólómat biztos ku*va élet, hogy olyan allergiás rohamot kapok tőled, hogy biztosan belehalok.
-Allergiás vagy rám?
-Lassacskán…
-De itt olyan jó… mindent belátok.
Kezdte el ismét simogatni a hajamat, nem tudom, de szerintem idegesítés képpen csinálta. Ismét előre hajolt, hogy a mellei hozzám érjenek.
-A rohadt büdös megveszekedett mocskos életbe már… szedd le rólam a tőgyeidet és ne simogasd azt a ku*va hajamat, mert idegsokkot kapok tőled.
-TŐGYEK??? Mit képzelsz, hogy beszélhetsz te az én formás melleimről???
-Hú bazdmeg… lezsibbadt az agyam… csak ezt fogta föl belőle, megőrülök… na pattanj rólam!
Hajoltam annyira hátra amennyire csak tudtam, de ennek az lett a hatása, hogy Elmira félig leszedte rólam a pólót félig leszakította ráadásnak még hátra is estünk, mert „Rinya” pirinyó agyában az nem fordult meg, hogy elengedjen. Jó nagyot puffantunk én úgy ahogy voltam olyan morgásba kezdtem, hogy az valami elképesztő. Úgy folyt belőlem a trágár szöveg, mint a csapból a víz. Megpróbáltam feltápászkodni, de ekkor Elmira megragadta a vállaimat és hátrarántott.
-Vhoaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. Mekkora tetkóóóóók. Milyen vadító és ellenállhatatlan! Ezzel csábítod a nőket mi? Teeee falu bikája! Vagy már nem is… inkább a város bikája.
-A fenéket… egyetlen egy ember nem látta ezeket… de mivel te szétszaggattad rajtam a ruhát, kénytelen leszek így közlekedni… remélem a gatyámat nem akarod leszedni.
-Most, hogy így mondod… megnézném Bikuci gatyáját.
-Na meg még mit nem Tőgyike!
-Csak egy pillantást vetek rá.
-Tudod mire vess pillantást.
Kaptam le magamról a pólóm maradékát és vágtam be egy kukába, megbirizgáltam a köldökpiercingemet, aztán szembefordultam Elmirával.
-De te is láttad a bugyimat!
-Pf… de én ne lerángattam rólad a szoknyát… te mutogatod a segged mindenkinek!
Kisvártatva „Rinya” is feltápászkodott. Természetesen rögtön felém indult.
-Ha egy ujjal is hozzám érsz…

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Szer. Jan. 21, 2009 12:29 am

- 0o°- Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása! - 0o° -

Az újabb beszólása megint elvette a kedvemet attól, hogy bármit is fejéhez vágjak szóban vagy tárgy formájában. Inkább felkanalaztam magam a földről és megigazítottam a ruhámat, hiszen vészesen felcsúszott. Gondoltam hagyom élni ezt a nyomit, mert menten felrobban. „Lehet az előbb nem fájdalomcsillapítóval, hanem nyugtatóval kellett volna próbálkoznom. És majdnem elszóltam magam, hogy nekem is tetkóm. Pont neki kéne megmutogatni...cöh Még a végén kiderülne, hogy valami tapló shinigami. Nem lennék meglepve.” Egy sértődött fej bevágása után elindultam és úgy tettem mintha nem érdekelne mit magyaráz, csak elsétálok mellette. Viszont, ahogy a fél centiméteres körzetébe értem oldalba böktem az egyik ujjammal.
- ÚRISTEN! Hozzád érteeeem! - játszottam egyszerre döbbentet és ártatlant. - Nem én voltam az ujjam önállósította magát! Most mit fogsz vele csinálni? Megbünteted? – nyomtam az orra alá az ujjamat.
- De még hogy!-kapta be szegény, szerencsétlen lopó és mutatóujjamat.
- Ááááááá....Kannibááááááááááááááál! - ordibáltam, mert úgy éreztem leharapja a helyéről is, legalább is a szemeit elnézve képes lett volna rá. Olyan gonoszul nézett le rám, hogy egy vérengző fenevad elbújhatott volna mellette. Már csak a morgást hiányoltam. - Ereszd! Rossz kutyaaaa! –toporzékoltam és ütögettem a hasát. Szerencsémre nem ízlett neki, mert hamar ki is köpte, aztán arrébb lökve haladt tovább.
- Megmondtam, hogy pórul fogsz járni…-
- Nem én…csak az ujjam! – törölgettem le az esetleges DNS mintát róla. – Szenvedélyes bika vagy teeee… - kuncogtam magamnak. – Várj egy picit! Hééééééé! Atoriiiiii! Hallasz? – semmi reakció és még csak meg sem állt. - Remek. Nem baj, majd utolérem! – kezdtem el turkálni az ottmaradt szatyrok között. Szépen kigóráltam a használhatatlan elemeket, a maradékot pedig a szó szoros értelmében egybe borítottam. A hatszáz csomagból rögtön csak három maradt. - Kész zsenipalánta vagyok! Jaj, ezt itt ne hagyjaaaaam! –
- Jönnél már végre?! –
- Jövőőőőőőőőőőőőőők! – rohantam a sorozatgyilkos fejjel ácsorgó kísérőmhöz. - Tessék! – fogtam meg a kezét a nyomtam bele valamit.
- Mi a frász ez? –
- Egy póló! Feketeeee… - nyújtottam ki a nyelvemet. – Ajándékba vettem valakinek, de neked most nagyobb hasznod van rá, ahogy elnézem. Nagyon feszengsz a lenge öltözékedben. És ha már rám allergiás vagy, legalább a környezetedtől ne kapj sokkot! – mosolyogtam fogkrém reklámokat megszégyenítő módon. – Neeeeee? – hajoltam megint idegesítően közel hozzá.– Nem tetszik? –
- Őszintén? –
- Inkább nem akarom tudni… - fordultam el lemondóan. – A tiéd! Azt kezdesz vele, amit szeretnél! De ha lehet, ne akkor dobd bele egy kukába, amikor még itt vagyok! Megérdemelted a hordálkodásért! – indultam el a megfogyatkozott szatyraimmal. Megint felnéztem, de a felhők nem akartak tágítani és elvánszorogni a várostól jó messzire. – Keresni kéne valamilyen fedett helyet… Ez neked nem szólt! Épp eleget idegesítettelek! Nyugodtan menj haza. Ennyi cuccot már el fogok bíííí… Ááááh! – tartottam az egyik szatyrot a fejem fölé. – Ne máááááár….el fogok ázniiiii… gááháááá! Mocskos időjárás! – siránkoztam szorgalmasan. Kis idő múlva feltűnt, hogy szokatlanul nagy a csend mögöttem. Kicsit felbőszített a gondolat, hogy egy „Szia, mentem!” nélkül húzott el, úgyhogy dühösen kaptam hátra a fejemet. Reméltem még látom a távolodó sötétséget és leordíthatom a haját, ha már ennyire tahó volt, hogy köszönés nélkül húzott el. A dolog nem éppen úgy sült el, ahogy az agyamban lepergett…
~Elmira agya: Egy sakálként üvöltöző lány, aki egy sötét pacának kiabál rendületlenül. A szövegelést reakció híján abbahagyja és a papucsát megküldve vágja fejbe a sötét valamit. Erre a paca hátat fordít, a tér átváltozik pokollá, minden hol tűz és forróság. Kisvártatva elkezdődik egy kitartó szópárbaj, aminek végén a lány sértődötten távozik és ázik szét.~

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Szer. Jan. 21, 2009 8:49 am

/Nasi a városban/

Nasi habtestének varrása nem bírta ki a pofoncsatát és magát megadva vált szét elég sok helyen. A tömés is ki-ki kandikált, és cérnák töménytelen mennyisége követte a mozdulatát, akár egy fátyol. Marionett bábúnak könnyedén el lehetett volna adni. Ráadásul még az egyik hatalmas és szerinte ellenállhatatlan szeme is kiesett helyéről. Sértődöttségének rögvest hangot is adott. A kellő hatást képtelen volt elérni. A szőkék legpaprikásabb tagja csak némán tűrte, hogy panaszáradatok tengerét zúdítják a fejére.
-Ne...nem is fogsz ordibálni vagy...vagy megragadni szegény megtápozott arcomat?! Mi történt veled? Beteg lennél?-
-Nincsen semmi bajom. Inkább húzzál befelé! Indulunk haza!-
-De még maradni szeretnék. Sosem láttam a várost éjszakai pompájában!- gondoltamban persze az apró plüss inkább a kései órákban flangáló alul öltözött nőkre vágyakozott, hiszen péntek volt. Minden normális humanoid bulizni indult már. - Miért nem megyünk el szórakozni? Lenne tánc...nőőők! Sok mell..rövid szoknya! Még több mell! Oh, maga lenne a paradicsom! Induljunk máris!- Justin azonnal lecsapott a távozni készülő macskára és hagyta, hogy kifulladásig evezzen a levegőben.
-Én azt mondtam H-A-Z-A M-E-G-Y-Ü-N-K! Vetted az adást? Kotorj a táskába villámgyorsan vagy kikapom a tömésed!-
-Megint bántanál? Lenne szíved az én kidolgozott izomzatomat ütni?! Még érzek te szívtelen barbár! Nem elég, hogy úgy nézek ki mintha a húgod megevett volna vacsorára? Még tovább akarod alázni az amúgy is megsínylett önbecsülésemet?-

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Szer. Jan. 21, 2009 9:07 am

/Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása!/

Miután Elmira a kezembe nyomta azt a pólót amit másnak vett eleinte csak nézegettem. Mi a frászt kezdjek egy olyan pólóval amit másnak szántak. Időközben esni kezdett az eső „Rinya” persze, hogy sikítozni kezdett, hogy tönkremegy a frizurája. Valamit kotyogott nekem, hogy nyugodtan haza mehetek innen már viszi a szatyrokat. De valami remek varázsló bújhatott el benne, mivel a tömérdek mennyiségű szatyorból csinált hármat amit remekül el tudott cipelgetni. Ez nagyon sok cselekedet volt nekem egyszerre így nem tudtam hirtelen kipréselni magamból semmi értelmes szöveget. Elmira meg csak távolodott tőlem, de még akkor is beszélt valamit. Megrántottam a vállam aztán magamra kaptam a pólót. Nem tudom kinek akarta venni, de pont az én méretem volt. A kezeimet zsebre dugtam, aztán felnéztem az égre. Jó nagy felhők gyűltek fölénk, és nagyon úgy nézett ki, hogy nem akarnak egykönnyen elmenni innen, még a szél sem fújt. Aztán hirtelen csend lett. Nagyon furcsa volt számomra ez a hirtelen beállt csend. Felvontam a szemöldökömet aztán abba az irányba néztem amiben Elmira topogott az előbb. Még mindig háttal volt nekem. Gondoltam kihasználom a helyzetet így gyorsan a háta mögé sétáltam. Egy gyors mozdulattal „Rinya” felém fordult, de látszott rajta, hogy nem ezt a látványt várta. Már a száját is nyitotta, hogy egy remek letoló szöveget küldjön felém, mint például:
„-Köszönni elfelejtettél Vadócka!
-Talán szia Cica!
-Szevasz bazdmeg.”
Na jó az utolsó nem az ő stílusa, ez már az lett volna amit én mondanék neki, ha hozzá kezdene a rinyáláshoz. Látszólag elakadt tőlem a szava, szerintem még levegőt is elfelejtett venni. Csettintgetni kezdtem a szeme előtt, de lefagyott. Keresni kezdtem rajta valami gombot, hátha restartolni lehet. De nem találtam rajta semmi ilyesmit. Jobb ötletet nem nagyon találtam így lassacskán megfogtam a tarkóját és lehajoltam hozzá. Kicsit alacsonyan volt, de nem lehet mindenki Jeti mint én. Hosszasan megcsókoltam, de eleinte nem csuktam be a szemem. Kíváncsi voltam milyen fejet vág hozzá, de pár pillanat múlva az ő szeme lecsukódott. Ekkor én léptem egyet előre, ekkor ő is lépett egyet hátra. Így haladoztunk a fal felé, mikor oda értünk végre én is lecsuktam a szememet. Az egyik kezemet a falra tettem a feje mellé, a másikat inkább elhúztam a tarkójáról és a csípőjére tettem. Jó hosszú idő után elhúztam onnan a fejemet, a fejemmel együtt a két kezemet is.
-Nocsak… csak nem beléd szorult a szó? Látszik, hogy nem erre számítottál úgy hogy ne is kezdj el magyarázkodni…
-Ohóó… nagyon vad valaki.
-Jajj öregem… inkább keressünk valami száraz helyet, mert teljesen elázik a rucid, meg a csini friszkód…
-Milyen igazad van…
-Bár ezzel már elkéstünk, mert a hajadból csorog a víz.
-Nem azért, de azt hiszed a tiéd száraz?
-Ilyet nem mondtam… de nem az én ruhám tapad annyira hozzám, hogy lassan még egy pattanást is lehet, majd látni…
-Pattanás?? Nem vagyok pattanásos.
Hatalmas csattanás. A kezem a homlokomon landolt. Pár perc megérdemelt pihenő után megfogtam „Rinya” kezét és elindultam vele a szűk kicsike sikátorban. Ha tovább folytatunk ilyen értelmes és emelkedett társalgást, biztos, hogy felkötöm magam egy cérnadarabra, de csak azért egy cérnára, mert az jobban fáj.

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Szer. Jan. 21, 2009 9:59 am

- 0o°- Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása! - 0o° -

Egy óriási kérdőjel keletkezett a fejemben, hogy megint le lettem támadva. Kezdett erős gyanúm lenni, hogy valaki nagyon szeretne hazavinni és megnézetni velem a bélyeggyűjteményét és ahogy elnéztem magamat, követtem volna mint egy pincsi. "Na nehogy már megfogjon egy pasi. Ráadásul embeeer!" fogtam meg a fejemet és a hirtelen kővé dermedést felváltotta a hisztérikus ugrálás. Ez nem mást jelentett mint, hogy sikerült egy újabb képet elképzelnem a fejemben.
~ Elmira agya: Megvillan az Aizen-re emlékeztető figura szeme és ördögi vigyorral közli, hogy ezért a tettéért meg kell fizetnie. Hűséges csatlósai a vakvezető kutyával ábrázolt Tousen és a rókát simogató Gin boszorkányszerkóban berepülnek egy seprűn. Megfognák a szőke szőrkupacot és feldobnák a mágiára, amit Aizen egy stílusos hajigazítás után felgyújtana.~
-Már megint mi a fészkes fene ütött beléd?-
-Ááááh!-támadtam le a semmit sem sejtő Atori-t.-Nem akarom, nem akarom, nem akaroooooom!-piócaként öleltem, még menekülési időt sem hagytam neki.
-Bökd már ki érthető verzióban is, hogy mi a faszról locsogsz!- lökte hátra az egyetlen mozdítható testrészemet vagyis a fejemet. Épp neki akartam lendülni, hogy mi a nagy helyzet, de rájöttem csak még nagyobb idiótának nézne, ha karattyolni kezdnék össze-vissza valami Aizen-ről, meg mágiáról.
-Öhm...csak....csak...-gondolkoztam erősen mit mondjak-Már így is túlságosan eláztam! Nem akarok ázott kutya lenniiiiii! Oda a szép külsőőőőm! Anélkül pedig semmit se érek...-tettem hozzá halkan az utolsó mondatot. Mivel elég bamba fejet vágott önmagához képest is megrántottam és elkezdtem előtte topogni.
-Indulááááás! Kezd hideg lenniii!-
-Látszik!-bökött határozottan egy pontra rajtam.
-Szerinted rajtad nem látszik?-mutattam két centit elég erősen célozva Atori bizonyos méretére a vízben és hidegben. Az ingerült szemöldök rángatást egy nyelvnyújtással honoráltam. -A'cca a mancsod!- fogtam meg a kezét, de ez nem tetszett neki.-Mi rosszat csináltaaaam?- kezdtem el szánom-bánom bűneimet fejet vágni.
-A karomat...Fogd már te idióta!-
-Okééééé!-ugrottam mellé. - Hova menjünk? Azt se tudom merreee vagyuuuunk! Az oké, hogy szűk meg büdös és sikátornak hívják, de itt nincs semmi hely ahová be tudnánk ülniiii!-
-Jaj, kussolj már el!- fogtam be a számat, de a nagy elhatározás nem tartott sokáig. Muszáj volt kommentálnom, hogy felvette a pólómat.
-Tetsziiiik?-
-Mi?-
-A póló te, észlény!-
-Mégsem flangálhattam félmeztelenül...-
-Ezt tőled igennek veszem! Jól áll! Igazi rossz fiú vagy benne. -kacsintottam rá.- Amúgy, kérdezhetek valamit?-
-Ha rohadtul nemet mondok is járni fog a pofád.-
-Gyeh! A modorod olyan mint egy szúnyogriasztó. Ha nem öl meg kiírt!-
-Kössz, az új bókot!-
-Nincs mit! Szóóóóóvaaaaaaaal a kérdésem!- fogalmazgattam újra hatalmas koncentrációval.

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Csüt. Jan. 22, 2009 10:33 am

/Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása!/

Az idegrángás kerülgetett ettől a helyzettől. Nem igaz, hogy nem tudja kibökni, hogy mi a fenét akar tőlem kérdezni. Már körülbelül három perce gondolkozik azon a hülyeségen, biztos, hogy hülyeséget fog kérdezni. Eddig nem úgy ismerem, hogy értelmesen bíráljam el. A szemöldököm már nem is kicsit rángatózott, az erek a fejemen egyre jobban kidudorodtak, a szívemről ne is beszéljünk milyen gyorsan kezdett el verni, aztán nem bírtam tovább magammal.
-Áh, bazdmeeg… nyögd már ki mi a faszt akarsz vagy komolyan mondom olyat teszek, amit kurvára meg fogok bánni… vagy talán még sem… csak hallgass még két percig és biztos megtudom, hogy megbánom-e a tettem vagy nem.
Körülbelül fél perces csend, után olyan ideges lettem, hogy megjelent körülöttem a pokol. Már a szarv is növekedett a homlokomon, kezdett patám lenni meg ilyesmik. Viszont Elmira még most sem szólalt meg.
-Basznád meeeeeeeeg!! Nyögd ki, de nagyon gyorsan! Megbolondulok tőled… te fizeted azt a kibaszott kórházi kezelést, ha diliházba kötök ki… nekem nincs ilyenekre pénzem… te vásárolsz ennyi szart!
Keltem ki magamból, de aztán „Rinya” rátette a mutató ujját a számra.
-Pszt. Nem hallom, hogy esik az eső.
Na ez volt az utolsó csepp a poharamban. Nem bírom tovább szétrobbanok. Ennél, már csak az volt idegesítőbb, hogy Elmirának tetszett ez a helyzet. Elég jókat röhögött rajtam. Elhúztam a kezét a számtól aztán vettem egy mély levegőt.
-Szuuuuuuuuuuuuuszááááááááááááááááááááá.
-Ne kommentálj…
-Mély levegő… bent tart… kifúj…
-Kuss már bazdmeg!
Ordítottam el magam, csak úgy vízhangzott tőlem a sikátor. Eltakartam a szememet az egyik kezemmel, aztán nyugtatni kezdtem magam. Egy szép hosszú történetet mondtam el magamban. Már-már imának hangzott, még jó, hogy nem mondtam ki hangosan ezeket a mondatokat. Aztán végre elvettem onnan a kezemet és kezdtem mindent ez elejéről.
-Na szóval… mit akarsz kérdezni?
-Én?
-Nem az a büdös trógerember ott a hátunk mögött bazdki…
-Ki van a hátunk mögött? Védj meg tőle!! Bántaniiiiiiiiiiiii fooog …
Kezdett el hisztériázni, de én gyorsan befogtam a száját aztán közelebb hajoltam hozzá.
-M-I A F-A-SZ-T A-K-A-R-T-Á-L K-É-R-D-E-Z-N-I??
Kezdtem el tagolni neki ismét azt a kérdést amit az előbb is feltettem neki, csak egy kicsit máshogy. Elhúztam a szájáról a kezemet, aztán vártam a kérdést.
-Te mindig ilyen idegbeteg vagy?
-Ez volt a kérdés? Különben igen…
-Nem ez volt a kérdés… a kérdés az, hogy… milyen érdekes szobája lehet már egy ilyen embernek… a tiéd, hogy néz ki? Láthatnám? Nem akarsz elvinni magadhoz?
Kezdte el vonogatni a szemöldökét.

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Pént. Jan. 23, 2009 4:45 am

- 0o°- Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása! - 0o° -

A nagy kérdésem nem éppen a várható reakciót érte el. Atori feje csak még jobban vörösödött, aztán rám nézett és elkezdett röhögni. Csak tudnám milyen vicces dolgot mondhattam. A kérdőjelek ezrei szaladgáltak a fejem felett. Mivel semmilyen érdemleges információt nem sikerült kibogoznom az önkívületi állapotban motyogó dilisből az írásjelet felváltotta az error szó. Szó szerint meghalt az agyat ettől az állapottól.
-Most mégis mi volt ennyire vicceeeees? Nem értem minek kell ezen ennyit viháncolni! Annyit gondolkoztam rajta, hogy milyen formában tegyeeem feeeeel!-még mindig semmi válasz.-Bunkóóó vagy!-rúgtam bokán, mivel a méretes fejét képtelenség lett volna elérni. Mérgesen dobolva a lábammal vártam, hogy végre meg is szólaljon és magyarázatot adjon erre az értelmetlen röhögésre.
-Hjaaj...bwááhá....ez volt életem eddigi leges...legjobb vicce!-fújtatott nagyokat a szemeit törölgetve.-A válaszom...NEM!-
-Mi nem? Beszélj már világosabban! Azt se tudom mi ütött beléd! Mégis mit mondtam, ami ennyire nevetséges volt???-
-Már azt hittem valami világrengető dolgot teszel fel...-
-Nálad szerintem az is ide sorolandó, ha valaki hozzád szól. Undok vagy mindenkivel szemben, de hidd el nekem nálad rosszabbak vesznek körül, úgyhogy fordulj fel!-
-Beléd csapott az áram, hogy ilyeneket beszélsz? Nem hinném, hogy kíváncsi lettem volna a szaros kis véleményedre!-
-Nem érdekeeeeeeeeel!-nyújtottam ki nyelvem és elfordulva tőle indultam el megint. Kezdtem jégveremben érezni magamat, de azért jól esett ez a kis eső. Az egyhangú Hueco Mundo-ban ilyesmi úgyse fordul elő, ezért ki kellett használnom minden percet. Neki is álltam ugrálgatni a pocsolyák között, persze a sérült lábamat felhúzva. Nem mertem megkockáztatni, hogy ránehezedjek. Egész jól belejöttem a dologba. Még dudorászni is elkezdtem valami dalt, amit az egyik üzletben hallottam. A végére már nem izgatott, hogy vízbe ugrok e vagy sem, csak rohangásztam össze-vissza és élveztem, ahogy esik az eső.
-De jóóóó!-néztem fel az égre és hagytam had essenek rám az esőcseppek. A kisvártatva érkező lehurrogás után gyorsan el is kedvetlenedtem és átváltottam hisztizésre.
-Ennek a sikátornak sosem lesz vége? Egyáltalán nincs errefelé semmi sem...Kihalt az egész hely. Nyááááh...-hátrafordulok a kísérőmhöz.-Nagyokos! Igazán kivihetnél már innen! Nem akarok egész nap az esőben gyalogolniiii! Mit kérsz cserébe? Levegyem a bugyim? Adjak neked valamit? Fizesselek le? Hááááh?-

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Szomb. Jan. 24, 2009 5:07 am

// Nasi a városban //

-Mégis hova mennél ilyenkor? Még hogy nagy mellek... Ezen a környéken még egy jóféle diszkó sincs... Nem elég neked azok a mellek amiket a fitness-csatornán bámulsz?
-De az nem olyan!
-Figyu, az van, hogy kibaszottul fáradt vagyok... Kiidegeztél... Látni akarod a várost, mi? Akkor nem húzom össze a táskám, és panorámás kilátót kapsz útközben!-raktam bele Nasit a táskámba. Persze, hogy nem tetszett ez neki, egyből sipákolni kezdett. Egész ódákat kezdett el regélni a női nem gyönyörű adottságairól, vagy mit hablatyolt össze. Koszos deszkámon most nem száguldoztam, hogy lássa Nasi ezt a "szépséges" tájat. Már majdnem hazaértünk. Mikor befordultam a sarkon egy érdekes dolog ütötte föl a figyelmem.
-Na nézzenek oda... A szomszéd macskája...
-Miholkimerrehogyanhányméter?
-Hát azzal meg mivan?-szálltam le a deszkámról, és közelebb léptem a cicához.-Van valami a lábával...
-Fúj ne nyúlj hozzá, lehet hogy rühes! Még a végén elkapok tőle valamit!
-Nyugi, cica, nincs semmi baj!-vettem kezembe a reszkető állatot.
-Hé, mit művelsz?-igyekeztem gyorsan hazavinni a kis macskát.
-Nasi, akár tetszik, akár nem, ez a kismacska ma nálunk marad! Elég rossz bőrben van...-nyitottam be a házunkba.

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Szomb. Jan. 24, 2009 8:32 am

/Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása!/

Ilyen jót még életemben nem röhögtem. Még, hogy vigyem föl magamhoz, isten ments! Oda ugyan be nem teszik a lábukat az ilyen alakok, oda csak én egyedül mehetek be. Legtöbben már azt hiszik, hogy ott ördögi szertartásokat rendezek. Nem csoda mondjuk, ha azt hiszik hiszen minden fekete a szobámban, alig jut be fény a szobába, de nekem úgy jó. Nekem úgy nagyon tetszik. „Rinya” tökéletesen elvolt a pocsolyába ugrálással én meg csak sétálgattam utána, de azért kíváncsi vagyok, mikor hallom azt a hírt, hogy Elmira meghalt, mert olyan vérfertőzést kapott amilyet még ember soha nem látott. Már éppen kezdtem jól érezni magamat, ám ekkor „Rinya” megfordult és makodni kezdett valamit.
-Ugyan már… csurom víz vagy bazdki, most már aztán tök mindegy, hogy száraz helyre jutunk-e vagy nem… különben is ne picsogj, te jöttél erre… ha nem annyi eszed lenne mint egy cipőtalpnak, akkor már eleve nem jöttél volna be ide, és most nem rinyálnál itt nekem öt percenként, hogy ki akarsz már innen menni, meg megázol.
Értem hozzá egyre közelebb a mondókám közben, mert végre képes volt abbahagyni a hülye ugrálását.
-Különben is mi a f*sz vagyok én? Térkép? GPS? Vagy még is mi? Áh vááárj, fogadjunk azt hiszed, hogy iránytű van belém építve… na de ha jobban bele gondolok, akkor még is mi az szarnak kellene kivinnem innen téged? Eddig még nem tűnt föl, hogy ez egy egyirányú szűk utca? Nincsenek kereszteződések, sarkok… semmi olyan amiben el lehetne tévedni. Na gyere mutatom az utat Libus!
Fogtam meg a kezét és kezdtem el vonszolni abba az irányba amibe eddig is mentünk, csak most már egy kicsit gyorsabb tempóban.
-Ne rángass már! Fáj a lábam! Fázok! Finomabban nem tudod?
-Édes faszom! Befognád öt kibaszott percre a pofádat?
Keltem ki magamból ismét, de szerencsére nem is beszélt többet. Egész jót sétálgattunk abban a mocsokban ami a sikátorban volt, de szerintem mérte az időt vagy nem tudom, de pontosan öt perc múlva megszólalt.
-Mikor érünk már ki innen?
-Hogy jött volna rá a cifra fosás arra a személyre aki kitalálta ezt a kibaszott sikátort! Komolyan a falra mászok, ha még egyszer megkérdezed, hogy mikor jutunk ki innen!!
Valahogy csak fel lehet idegesíteni őt is, vagy talán zavarba hozni őt, vagy ilyesmi. Olyan nincs, hogy semmi sem zavarja. Talán ha zavarban van, vagy ideges akkor befogja a lepénylesőjét egy kicsit.
-Miért akarsz innen kijutni ilyen gyorsan? Nem élvezed, hogy fogom a kezed? Nem akarsz kettesben lenni velem? Talán zavar, hogy ennyi ideig vagy egy fiúval egy sötét sikátorban? Vagy talán félsz, hogy kannibál vagyok? Vagy azt gondolod, hogy azt várom mikor ájulsz el? Aztán kihasználhatom a helyzetet kedvem szerint?
Kezdtem el olyan kérdéseket feltenni neki amin még én is elcsodálkoztam, hogy képes vagyok ilyeneket kiadni a számból.

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Szomb. Jan. 24, 2009 9:22 am

- 0o°- Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása! - 0o° -

Úgy festett a helyes, de mogorva, undok dögnél véglegesen elszakadt a cérna. Csak úgy folyt belőle, hogy mennyire elege van belőlem és feleslegesen nyafogok, mert már csontig áztam. Természetesen én eleresztettem a fülem mellett a "fordulnál fel" stílusú megjegyzéseit. Sőt, amikor felszólított rá, hogy maradjak öt percre csendben meg is tettem. Fejben szépen kiszámoltam az időt. Naná, hogy agybajt kapott ettől is.
A várt eredménytől rögtön kuncogásba is kezdtem, de ami ezután jött. A meglepődöttségtől még a szemeim is kikerekedtek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire benne van a perverz dolgokban, de láthatóan nagyon könnyedén tette fel a kérdések áradatát.
-Hűűűűűűű!-böktem oldalba.-Te aztán mocskosul perverz fickó vagy! Lássuk csak, hogy is voltak a kérdések!-kezdtem el gondolkozni, miközben mellettem Atori úgy fújtatott akár egy gőzmozdony. Valószínűleg nem éppen ezt a reakciót várta tőlem.
-Miért akarok kijutni? Végül is nem kell sietnem. Két napig szabad vagyok! De azért egy sikátor elég nyomasztó heeeely. Nyááh...buta vagy, ha zavar, hogy egy "pasival" vagyok kettesben. Mit tervezel szépfiú?-böktem újra oldalba.-Sötét? Azért annyira nem.-néztem körbe terepfelmérés céljából.-Kannibál? Akkor az előbbi két alkalommal nem le,hanem bekaptál volna! Mi is volt...jah! Nincs olyan szerencséd, hogy elájuljak! Ébren sokkal jobban szeretem!-
-A pofám leszakad!-fogta a fejét Atori.
-Hüümm?-néztem fel rá.-Fáj a fejed?-erre egy megöllek pillantás érkezett.
-Okééé Mr. Gyilkos, befogtam!-kezdtem el kicsavargatni a töménytelen vízmennyiséget a hajamból, már amennyire fél kézzel sikerült.
-Háááh...már meg is fáztam...Várj már egy kicsit!-fékeztem be és rántottam vissza Atori-t is.
-Mi a picsa van már megint? Kiesett a szilikon?
-Kikérem magamnak ezek itt a természet ajándékai! Megfogtad! Érezned kellett volna! Vagy ilyen sok nővel volt eddig dolgod?-

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Szomb. Jan. 24, 2009 10:35 am

/Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása!/

-Kikérem magamnak ezek itt a természet ajándékai! Megfogtad! Érezned kellett volna! Vagy ilyen sok nővel volt eddig dolgod?
Egy hatalmas sóhajtás eresztettem el, aztán megpróbáltam nyugodtan megszólalni, amiből csak az lett, hogy összeszorított foggal kezdtem beszélni.
-NE IDEGESÍTS TOVÁBB...
-Nem értettem... mi lenne, ha nem szorítanád össze a fogad?
Pár perces csend a részemről.
-Az lenne bazdmeg, hogy akkor kimondom amit kurvára magamban akarok tartani... az előbb pedig azt pofáztam, hogy ne idegesíts tovább...
-Akkor tényeg sok mellett foghattál...
-Óh, hogy kaptam volna szívrohamot mikor kitettem a lábamat a szobámból... oké indulhatunk.
Rántottam magamután megint, de annyira, hogy rámesett. Összeakadt a lábunk így én pofával előrre estem, majdnem bele egy tócsába. "Rinya" rögtön nevetni kezdett, hogy ezt de szerencsésen megúszta, nekem meg növekedett a fejem, már-már úgy sípolt mint az a bizonyos vízforraló.
-Mássz le rólam, de kurvagyorsan!
-Itt olyan kééényelmes!
Nyújtózott el rajtam, már csak az ágyazás hiányzott. Ha lett volna kéznél takaró tuti, hogy megágyaz magának és elalszik rajtam.
-Mondom olyan baszott gyorsan mássz le rólam mint a villám, vagy te is a földön kötsz ki.
Semmi válasz.
-Hallod mit pofázok bazdmeg?
Támasztottam meg a fejemet az egyik kezemmel, de ekkor Elmira gyorsan elhúzta onnan a kezemet. A fejem a hirtelen támasz kihúzás miatt a földhöz koccant egyenesen bele az előttem lévő tócsába.
-Nem szoktuk karózni a tököt.
-Adok neked olyan tököt, csak tudjak felállni innen...
-Óóóóóóóóóóóóóóóóóh... megmutatod a kukacod?
-Mi a faszról gagyogsz?
-Te mondtad, hogy adsz nekem tököt...
-Nem olyan tököt te vadbarom! Húú... nem igaz! Hogy lehet valaki ilyen hülye?!
Egy gyors fordulással lelöktem magamról "Rinyát", aztán megpróbáltam felállni.
-Te hülyeeeeee... most, hogy fogok kinézni? Összepiszkoltad a rucimat!
-Leszarom a ruhádat.
-Én meg nem.
Rántott vissza a földre, de alkalmazta a "remek" lefogó technikáját.
-Most ezzel akarsz a földnek szegezni, hogy rámülsz?
-Úgy se tudnál innen elmenni...
-Hát hogyne... a súlyodból ítélve nem vagy csak 58-61 kg között... úgyhogy mint az előbb is, olyan könnyen lerúghatnálak magamról.
-Akkor miért nem teszed meg? Csak nem ennyire kanos valaki? Vagy talán élvezed, hogy most először ül így rajtad valaki? Így is van... kikell használni a helyzetet...

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Vas. Jan. 25, 2009 5:15 am

//Véletlen találkozás//

Ma én voltam a soros hogy bevásároljak, így kora reggel el is indultam a bevásárlókörútra. Ez majdnem egy egész délelőttös program, hiszen azért ezt a rengeteg embert mindennel ellátni nem is macera. Főleg hogy egyre többen bukkannak, fel és csatlakoznak. Bár ezt pont én mondom, aki szintén most csöppentem bele az életükbe... -sóhajtoztam miközben felpakoltam a hatalmas szatyrokat.
-Nézzük csak minden megvan? -kotorásztam elő a zsebemből a listát- Cigi Shunnak, manga Lisának... csak tudnám hogy ezeket miért velem vetetik meg...A kaja még haggyán, de ezek? -néztem tovább a listát
< Azt hiszem a fogkrémet kifelejtetted >-szólat meg Shuu a hátamon. Szegényt egy hengernek álcázott tokban kell tartanom ha az utcára megyek, hogy ne okozzak felesleges riadalmat az emberekben
-Tényleg igazad van! -gyűrtem vissza a listát a zsebembe- Amúgy nyugodtan előjöhetsz ha nem bírod odabent, mert az emberek úgysem látnak.
< Igaz is...nem is tudom miért nem jutott ez nekem eszembe >-mondta majd megjelent mellettem.
-Most akkor kicsoda, kinek az őrangyala? -mosolyodtam el.
< Te is érzed? >-szólalt meg hirtelen
-Vaizard...de nem a többiek közül való..vajon ki lehet ez? -kémleltem a környéket, majd egy feltűnően felém igyekező alakot pillantottam meg.
-Szia, rég láttalak.-fékezett be mellettem Kuchiki Kazuma
-Szia. -üdvözöltem kicsit meglepetten- Te is Karakurában laksz? -kérdeztem miután lepakoltam magam mellé a csomagokat. A mellettem álló Shuu egy kicsit morcosan nézett rá, bár ő igazából mindenkivel bizalmatlan.

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Vas. Jan. 25, 2009 5:50 am

//Véletlen találkozás//

-Látom te vásároltál be a többi baromnak.- vigyorodtam el. -Azért ezek a bevásárló körutak sem hiányoznak nekem.- jegyezte meg.
-Látom még mindig nagyon kedveled őket ^^""
-És, te hogy vagy? És a többiek?-
-Köszönöm jól ^^. A többiek is megvannak, bár én csak néhány napja lakom velük együtt. Miután történt az "incidens" én is a magam útját kezdtem járni, de 100 év után visszahúzott a szívem a Soul societyre emlékeztető dolgokhoz.
-Látom éppen visszafele indultál, vagyis gondolom. Segítsek?- kérdezte, közben pedig a zanpakutouját szorongatta.
-Én nem szeretem ha az emberek látják hogy nálam van a zanpakutoum. -néztem a kardjára- Úgy sem értenék, és a végén még elmeháborodottnak, vagy valami alvilági szervezet tagjának néznének ^^"
Jaa, köszönöm boldogulok a csomagakkal...-jutott hirtelen eszembe hogy még nem is válaszoltam a kérdésére- De még nem visszafele megyek, mert van egy két dolog amit elfelejtettem ^^"
Shuu még mindig ott ácsorgott mellettem és a vaizardot méregette. Én kicsit oldalba böktem.
-Ne légy már ilyen szótlan. -hordtam le kicsit.
< Elnézést > -vette elő a hivatalos hangnemét, amit nem igazán kedveltem
-Ha van kedved, beszélgethetünk egy kicsit útközben -fordultam megint Kazumához

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Vas. Jan. 25, 2009 6:01 am

- 0o°- Váratlan összefutás! Avagy! Az őrült és az ördög találkozása! - 0o° -

Olyat se tapasztaltam még, hogy valakinek ilyen kényelmes háta legyen. El tudtam volna rajta aludni. Bár lehet két perc után lefordultam volna róla, ismerve az alvási szokásaimat. Gondoltam ideje lenne, hogy ellazuljon a pattanásig feszült méregzsák és megmasszírozom a vállát, de úgy mozgolódott mint egy sajtkukac és még az ordítozást sem volt képes befejezni.
A bizonyos tök témánál, már kezdett bennem éledezni a remény. A lelkesedésem viszont hamar le is lohadt, akár Atori egy bizonyos ponton. "Lehet meleg? Azért csinálja a fesztivált, mert forró akár egy nyári délután! Úristen! Ne mááááár! Miért homokos minden jó pasi az embereknééééél? Nyáááh...lehet nekem se ártana már haladni a korral és átpártolni a saját nememre. Uuuh...nem hangzik túl jóóóól!" Hisztiztem magamban az egyik csinos pocsolyában ücsörögve.
Gondoltam már kiderítem mi a nagy nemzetközi helyzet, ezért rávetettem magam a feltápászkodó Atori-ra. Nem is bírtam ki a félreérthetetlen helyzetet, vigyorogni kezdtem akár egy beszívott hippi, aki a mennyországban érzi magát.
-Hát hogyne... a súlyodból ítélve nem vagy csak 58-61 kg között... úgyhogy mint az előbb is, olyan könnyen lerúghatnálak magamról.-
-Akkor miért nem teszed meg? Csak nem ennyire kanos valaki? Vagy talán élvezed, hogy most először ül így rajtad valaki? Így is van.-ütögettem meg a mellkasát buzdítóan.-Ki kell használni minden rendelkezésedre álló helyzetet!-
-Tudod mit fogok kihasználni? Azokat az éveket, amik azután lesznek, hogy elpatkolsz!-
-Hajrááá! Addig majd élvezkedhetsz kéjenc!-
-Tudod ki a kéjenc, ribanc?!-
-RIBANC???? Heh...pedig már kezdtem azt hinni, hogy nem buksz az utca széli lányokra!-
-Szerinted miért van kurvára elegem belőled?-
-Mert túl szép vagyok és nem bírsz magaddal!-érkezett az okos megjegyzésem, ami után azt hiszem még egy pszichológus is kitette volna a "ZÁRVA" táblát. Főleg, ha meglátta volna a szürke fejű rossz fiúka arcát. Akkor még a praxisáról is lemondott volna azon nyomban.
-Ez aztán kibaszott elmés válasz volt szőkeség! Nálad már csak egy csiga lehet okosabb! Komolyan mondom eltévedtél, amikor az észt osztogatták!-
-Ahaaaaam....- játszottam gyalogol a pálcikaemberkét, ami szépen felsétált Atori szájához.-Csitt már!-hajoltam közel hozzá. Ideje volt, hogy én viszonozzam az előző két csókot, de ez a csinos szépség menekülőre vette a témát. Dőlt és dőlt hátrafelé. Be is vetettem azonnal a B jeligéjű tervemet. Mind a két kezét rápakoltam a hátsómra, így nem volt mivel támaszkodnia, én pedig simán támadhattam le. Lehet kicsit nagy volt a lendületem, mert nagyot koppant a feje, de legalább sikerült lekapnom!

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Vas. Jan. 25, 2009 7:12 am

//Véletlen találkozás//

-Említettél valami 100 éves incidenst, ha nem esik nehezedre mesélnél róla, mert akkor már Las Nochesbe voltam.- -kérdezte miközben sétáltunk.
-Igazából akkor lettem vaizard. Biztos hallottál róla, hiszen Masaki, Shun, meg a többiek is akkor tettek szert a hollow erőre. De ez már régi történet. Annyi a lényeg hogy bennünk nem önszántából ébredt fel a hollow, hanem úgy ébresztették fel. Csúnya egy kísérlet volt, de szerencsére mindannyian sikeresen megbirkóztunk vele.
< Remélem többet nem jön elő az a valami >
-Én is Shuu -sóhajtottam- De amúgy te miért voltál Hueco Mundoban? -lettem kíváncsi
< Zavar hogy faggatózik > -morgott Shuu
-Jaj ne légy már olyan mint aki citromba harapott. -hortam le megint a mellettem sétálgató kardszellemet.
*Bár tény hogy nem nagyon szeretek a shinigami dolgaimról beszélni...*
< Hiányzik Haruo igaz? >
Én erre csak szomorúan sóhajtottam *Tudod hogy igen...*
Aztán érdeklődve fordultam vissza Kazumához, hogy meghallgassam az ő történetét.
-Én még soha nem jártam Las Nochesben.

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Csüt. Jan. 29, 2009 3:54 am

//Véletlen találkozás//

Érdeklődve hallgattam végig Kazuma történetét.
-Ez nagyon érdekes... -álmélkodtam- De már biztos nem állsz Hueco Mundo oldalán ugye? -néztem rá kicsit szúrós szemmel.
-Jaj ne haragudj, igazából semmi közöm hozzá -hallgattam el egy kicsit- De nem rokonszenvezem Aizennel és a csatlósaival...
Ezután egy kicsit csendben sétáltunk, majd hirtelen megtorpantam.
-Nekem ide be kell ugranom. -mutattam a mellettünk lévő boltra- Egy pillanat és jövök. Megkérhetnélek hogy addig vigyázol a többi holmira? -lobogtattam a kezemben lévő szatyrokat, majd gyorsan lepakoltam őket és besiettem a boltba.
-Lássuk csak Shinji milyen fogkefét is magyarázott? a többiek azt mondták nagyon háklis arra hogy mindig megnyerő legyen a néha elég ijesztően pszichopata mosolya ^^" -nézegettem a választékot- Na azt hiszem ez az. -emeltem le egyet a polcról, majd kifizettem és siettem vissza Kazumához.
-Na itt is vagyok. -kaptam fel a szatyrokat- Akkor én indulnék haza, mert szerintem már várják a kaját. -néztem az órámra- Nincs kedved elkísérni és beköszönni a többieknek?

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Csüt. Jan. 29, 2009 8:51 am

Úgy láttam kicsit megsértődött a kérdésemen, de én elnézést kértem. *Már megint előbb beszéltem mint gondolkodtam* -ballagtam mellette
< Szerintem teljesen jogos kérdés volt > -szólalt meg Shugotenshi
*Ma még a szokottnál is morcosabb vagy* -sóhajtottam egyet.
-Hát itt vagyunk -szólalt meg végül Kazuma, amitől hirtelen kicsit megijedtem mert annyira elmerültem a gondolataimban.
-Ja,.. tényleg -kaptam fel zavarodottan a fejem.
-Tényleg ne haragudj ha megbántottalak, de sajnos nem tudok igazán bízni az emberekben és sajnos ezt mindig sikerül éreztetnem velük... -mondtam kicsit bűnbánóan- Azért örülök hogy összefutottunk ^^
Közben bentről kiszűrődött a szokásos csatazaj ami megérkezésünk után csak egyre hangosabb lett. Gondolom mindenki hiányolja már a cuccait.
-Úgy hallom odabent már dúlnak az indulatok ^^" De nincs kedved bejönni egy teára? Azt hiszem most itthon van mindenki, üdvözölhetnéd őket. -mondtam, ám ekkor egy ember feje bukkant fel az ajtóban.
-Hol a f*szban voltál már? Nem elég hogy órákig váratsz minket most meg itt b*aszod az eget az ajtó előtt? Dohánygyár már rajtam veri le a cigije hiányát... -hangzott Masaki köszöntője
-Inkább örülnél neki hogy nem neked kellett drogériába mászkálnod... -morogtam kicsit- Különben is vendéget hoztam.
-Akkor bejössz? -fordultam Kazumához megint

Tárgy: Re: Karakura Town utcái Pént. Jan. 30, 2009 10:25 pm

//Véletlen találkozás//

-Á, inkább nem. Nem érzem magam eléggé felkészültnek. De üdvözlöm a többieket.- mondta.
-Hát ahogy gondolod. -mondtam kicsit szomorúan- Akkor remélem találkozunk még valamikor
–Örülök, hogy találkoztunk Sziasztok.- köszönt el majd visszasétált a város felé.
-Na tessék most boldog vagy? -löktem Masaki kezébe a csomagokat, aki a szokásos cöh kíséretében mindenkinek "szétosztotta" a vásárolt holmit.
*kicsit különös figura, de neki sem lehetett könnyű élete* -néztem utána, majd besiettem a raktárba hogy valamit meg tudjak még menteni a bevásárolmányból.
-Ha valami tönkremegy nem én megyek el megint venni -szóltam be már jó előre