Könyvtár

Tárgy: Re: Könyvtár Kedd Okt. 23, 2012 11:44 pm

He~hello! Könyvtár - Page 3 Onion_msn_smileys-23

Lassan kezdtem megszokni az új otthonomnak számító, már-már erődítménynek nevezhető helyet. Mióta itt vagyok többen is megfordultak itt, azonban igyekeztem elodázni, a valószínűleg elkerülhetetlen találkozást, bár nem tudtam volna megmondani, hogy miért, hiszen ezek a személyen nem jelenthetnek rám veszélyt. Legalábbis Tamachi~san, és Sierashi~san is ezt mondta. Ettől függetlenül nem igen tudtam volna okot mondani, amiért egyszer csak felbukkantam volna mellettük, lévén sosem találkoztunk, mégis mit kellene mondanom? @_@ Persze sokkal zökkenőmentesebb lett volna a találkozásom Sierashi~sannal is, ha előtte megismerkedünk, de nem volt rá alkalom. Rolling Eyes

Mivel eddigi életem alatt nem volt szükségem kapcsolatok kialakítására, így nem igazán tudtam, mit is kellene tennem, ráadásul nem is voltam biztos abban, hogy valakinek is szüksége lenne rám. Mire? Minek? Az, hogy a Daitenshinek értékes tagja lehetek, az a képességeimen múlik, nem pedig rajtam, mint személyen, hiszen ha egy másik személynek lennének hasonló képességei, akkor most ő lenne itt. Vagyis, azt hiszem ez a helyzet.
Lassú léptekkel ballagtam, hogy felderítsem az épület további részeit, hiszen olyan hatalmas volt, biztosan vannak érdekes részei is! Elidőztem néhány percig az edzőtermet nézve, bár nem léptem be, csak körül kémleltem. Biztosan úgy volt megépítve, hogy a legerősebb támadásokat is kibírják a falai, azonban nem szándékoztam egyedül edzeni, nehéz fejlődni, ha nincs mihez. De biztosan megmutatja majd Tamachi~san is még egyszer, ha visszatér. Kicsit össze is ráncoltam a homlokom, hiszen elég régóta nem láttam már a férfit, pedig azt mondta, hogy sok dolgunk lesz még, hogy sok mindent meg kell még tanuljak. Vállat vontam, biztosan előkerül majd, nem az én dolgom, hogy az időbeosztását firtassam. Kihátráltam, és tovább indultam, remélve, hogy találok valamit, ami lefoglal. Az újabb felfedezendő terem egészen furcsán nézett ki, mintha a kerekasztal lovagjaiból vették volna a díszletet. Mi ez, valami nagy ebédlő? O_o Bár ezt az opciót nem tartottam valószínűnek, lévén konyha sem volt, szóval valószínűleg valami gyűlésterem lehet, esetleg egy elnagyolt pókerasztal. Elmosolyodtam a gondolatra, ami képtelenségnek is hathatott volna, de eddig is láttam rengeteg olyan dolgot, ami nem éppen az ésszerűek közé sorolható. Tovább indultam, és valami eszméletlen jót fedeztem fel, ami talán valami számítástechnikai terem lehetett. Nem értettem különösebben a gépekhez, otthon sem volt ilyesmim, bár egyszer az egyik könyvtárban megmutatták, hogyan is működik, szóval nem volt teljesen ismeretlen számomra, csupán nem nyújtott élvezetet a használata. Jobban szerettem a könyveket, amik kézzel foghatóak voltak, és papír és tinta illatúak. Persze talán kicsit maradi vagyok, ez lehet az egészben a kulcsszó, és talán le kellene egyszer ülnöm, és jobban megismerni ezeket a dolgokat. Majd egyszer. Neutral

Ekkor zajt hallottam, mintha valaki közeledne. Egy pillanatra sem jöttem zavarba, egyszerű mozdulattal bevetültem az egyik asztal alá, amikor is valaki belépett a terembe. Ekkor tudatosult bennem, hogy mit is csinálok. Minek bújtam el? O.O Semmi okom arra, hogy elrejtőzzek, hiszen ide nem jöhet be más, csak a Daitenshi tagjai, szóval mostmár össze kell szednem magam! Kihátráltam az asztal alól, és zavart mosollyal fordultam az érkező felé.
- Hehehe, leejtettem valamit ^^” - Fészpalm

Jobb, ha meg sem szólalok, ezt még én sem hittem volna el. .__. Jobban szemügyre vettem a fiút, aki belépett, s nálam talán öt centivel volt alacsonyabb. Félrebillentettem a fejem, és úgy pásztáztam tovább, nem nyújtott fenyegető látványt, de jobb óvatosnak lenni! – Mi járatban erre?
Se bemutatkozás, vagy ilyesmi, jól van… Bár én eddig is tudtam, hogy társasági analfabéta vagyok, azonban ez mégis csak túlzás, még tőlem is. Kicsit feszülten álldogáltam tőle néhány méterre, de nem mozdultam, zavart mosolyom is eltűnt, és semmilyen arckifejezéssel a padlót pásztáztam néhány pillanatig, majd a gépekre pislantottam. Most mondani kellene valamit, vagy mi is a teendő? Jobban fel kellett volna készülnöm az asztal alatt! .__.

Tárgy: Re: Könyvtár Szer. Okt. 24, 2012 1:32 am

He~hello! Kedves:...

Már jó ideje, hogy elhagytam Soul Society-t. Gotei-ből való kilépésemet pedig nem fogadta éppen teljes lelkesedés. Na persze az osztagok nem érthetik, s nem érezhetik amit én érzek mióta csatlakoztam a Daitenshi-hez. Olyan, mintha egy teljesen új világ nyílna meg előttem. Nincsenek fojtogató szabályok, sem örökös várakozás. Még a papírmunka is messzire elkerült mióta ide érkeztem, bár gyanítom lesz még dolgom efféle melóval is. Most viszont egészen másfele járt az eszem. Mielőtt megérkeztem, valami igen eszelős dologra szántam el magam, amit azóta sem bántam meg. Yukezo-senpai azt mondta hogy ha egyszer Tenshi leszek, onnantól nincs visszaút. Vagy talán nem is modta? Nem emlékszek tisztán. Az viszont biztos, hogy a Daitenshi szolgálat alól, csak a halál ad felmentést. Éppen ezért jó, sőt kiváló ötletnek tartottam azt amit tettem. Elmosolyodtam kissé, ahogy sétáltam a fészekben. A vállam fölött hátranyúlva megérintettem a lapockámat. Daitenshi. Azt jelenti arkangyal. Az angyaloknak pedig szárnyuk van. S bár az eyém még csak a hátamat betöltő tetoválásként van jelen, már ez is rengeteget jelent nekem.
Ideérkezésem óta ugyan még senkivel sem találkoztam, leszámítva Yukezo-senpait. Na persze nem is nagyon kerestem őket, de ez már más téma. Gondoltam, ha valakinek szüksége lesz rám, akkor megkeres. Addig pedig minek vesztegessem az idejüket értelmetlen fecsegéssel? Éppen ezért úgy döntöttem a mai napomat a könyvtár felderítésével, és az információtáram bővítésével fogom tölteni. Az úgyis rámfér, hiszen Gotei-ben nem leltem túlzottan sok információt a szervezetről, illetve amit sikerült megszereznem, azok kissé elfogult képet mutattak az Arkangyalokról. Így aztán jó ötletnek tűnt, hogy ide vezessen az első utam. A második pedig majd az edzőterembe fog vinni. Előtte viszont mindenképp informálódnom kellett. Beszálltam hát a liftbe, majd laza mozdulattal megindítottam lefele a felvonót. Fehér ingben, és egyszerű farmerben töltöttem a mai napomat.
Elindultam hát a folyosó egészen a könyvtár ajtajáig, ahol furcsa hangra lettem figyelmes. Mintha valaki mozogna odabent. Kicsit megörült a szívem, hiszen ez volt az első találkozásom, egy másik Daitenshi taggal. Megigazítottam magamon az ingemet, és a leglazább arcomat elővéve besétáltam a terembe. Furcsa látványban volt részem, ahogy egy lány kelt föl az egyik asztal mögül, vagy inkább alóla. Na persze az én szememnek feltűnik az ilyesmi. El akart bújni előlem. De akkor miért fedte fel magát? És egyáltalán miért akart elrejtőzni? Érthetetlen volt számomra a dolog. Bolond ez a lány vagy mi?
- Hehehe, leejtettem valamit ^^” - Béna hazugság. Ez az egyetlen mondat futott át az agyamon, és nem alaptalanul. Az előttem álló lány egyszerűen nem tudott fenyegetően hatni rám. Sőt épp az elenkezője. Olyan aranyosan esetlennek tűnt, hogy még el is vigyorodtam. Ekkor érkezett a második mondata.
- Mi járatban erre? -
- Csupán egy kis információszerzés. Semmi különös. - Mosolyogtam, és közelebb léptem hozzá. Kezet nyújtottam neki, hogy lássa nem harapok. - Egyébként Kazuho Kira vagyok. Tamachi Yukezo Tenshi-je. Örvendek a találkozásnak kedves... - Itt elhallgattam. Vártam a nevét, és a reakcióit. Furcsa figura volt ez a lány, de mivel ide csakis Daitenshi-k és Tenshik léphetnek be, így valószínűnek tartottam, hogy egy hozzám hasonló újoncról van szó. Egyszerűen nem voltam képes letörölni az arcomról azt a magabiztos és kedves vigyort ami kiült rá. Annyira meglepett ez a lány, és annyira bájos volt. Na meg persze halálosan örültem neki, hogy mióta Tenshi lettem, nem újult ki a betegségem. Maga a mámor dadogás nélkül beszélni.

Tárgy: Re: Könyvtár Szer. Okt. 24, 2012 1:22 pm

He~hello! Könyvtár - Page 3 Onion_msn_smileys-23

Látszott rajta, hogy magyarázatom nm győzte meg, persze ezen nem csodálkozhatom, engem sem lehetett volna egy ilyennel átverni. Bár talán nem magamból kellene kiindulnom, hiszen ösztönből fakad nálam a gyanakvás, nehezen hittem el bármit is. Ennek ellenére nem értettem mosolyát. Most kinevetett? .__. De ezt nem tartottam valószínűnek, mert akkor hangosan nevetne, nem pedig mosolyogna, szóval csak biztosan jókedvű, mi nem bűn, sőt kifejezetten jó! Vagy valami ilyesmi. Válaszára félredöntöttem a fejem. Szóval információ… Ez azt jelenti, hogy ő ért ezekhez a szuperszonikusan zümmögő gépekhez? Surprised

Nem vagyok technofób, de azért értékeltem volna, ha papíralapú dolgok is lettek volna, el tudtam volna foglalni magam. A hozott könyvek mindegyikét kiolvastam már, és elmenni sem akartam, hiszen Tamachi~san bármikor visszajöhet, nem akartam volna pont elkerülni! Ahogy közelebb lépett, szinte automatikusan csusszantam egy lépéssel hátrébb, hiába, az ösztönök. Ismét zavartan elmosolyodtam, és visszaléptem eredeti helyemre, nehogy azt higgye, hogy menekülök előle! Vagyis de, de nem direkt. .__.
- Amane Fusako Miyu – Hajoltam meg kicsit, de tartottam a tisztes távolságot, nehogy megfejeljem, nem vetne rám túl jó fényt. – Nahát, Tamachi~san mondta, hogy van másik tenshije is, de nem számítottam rá, hogy véletlen találkozom vele!
Kicsit elcsodálkoztam, hiszen azt hittem, hogy majd Tamachi~san bemutat minket egymásnak, amikor megkezdjük az edzést, vagy a dolgunkat, vagy bármit. Azonban napok óta nem hallottam felőle egy fél szót sem… Kivétel az, mikor Sierashi~sannal beszélgettem, de ott is csak én említettem meg a nevét, ami nem ugyanaz. Szóval talán aggódnom illett volna, de olyan férfinak tűnt, aki tud vigyázni magára, ráadásul az aggodalmaskodás még senkit sem mentett meg, ha bajban volt. .__.
Kazuho~san folyamatos mosolyát egyáltalán nem tudtam viszont hova tenni. Talán valami vicces van rajtam? Beleakadt volna valami a hajamba, amíg az asztal alá vetődtem? O_O Óvatos, alig észrevehető mozdulatokkal futtattam végig ujjaimat egyenes szálú tincseimen, de semmit sem találtam. Megpróbáltam én magam is visszamosolyogni, és azon kezdtem el törni a fejem, hogy most mi is lenne a teendő? A Daitenshiben eddig sem fényeskedtem az ismerkedésben, hiszen Tamachi~san elől az ablakon át menekültem el, Sierashi~sant pedig egy tócsányi jéggel fektettem ki, szóval egyik sem volt zökkenőmentes találkozás. Pedig igazán nem vagyok én erőszakos alkat, csupán azt védem meg, amim még van, az életem. Aztán rájöttem, hogy Sierashi~sannál is az volt a kedvező pillanat, amikor meséltem egy viccet! Persze, utána kicsit megint elrontottam a dolgokat, de a szándék a fontos, azt kell értékelni! Rehabilitálódom, már az esetek nagy többségében előmászom rejtőzködős után, lassan eljutok addig, hogy talán nem vetülök menedékbe minden idegen lépés zajára. Talán… Neutral

De most nem ez a fontos, hanem, hogy mondanom kell valamit. Mégsem mesélhetem ugyanazt, mint Sierashi~sannak.
- Tudod, hogy hal meg a vegetáriánus? – Pislantottam rá – Fűbe harap!
Csak figyeltem a reakcióját, mert az volt a lényeg, meg azért mosolyogtam is, bár nem voltam róla meggyőződve, hogy ez a legjobb vicc a világon, de biztosan megteszi ahelyett, hogy csendben álldogálunk egymással szemben. Különben is, ha nem tetszik neki, akkor mondjon jobbat!

Tárgy: Re: Könyvtár Csüt. Okt. 25, 2012 1:04 am

He~hello

Ahogy a közelébe értem szinte azonnal hátrébb lépett, majd azonnal vissza. Mi van ezzel? Nem tudja eldönteni, hogy paranoiás-e vagy sem? Másra ugyanis képtele voltam gondolni, hiszen a belépésem pillanatában is elrejtőzött, most pedig azonnal elhátrált, ám mindkét esetben meggondolta magát. Körbepillantottam a termen, mikor belém hasított a következő mondata. Ő is Yukezo thensije lenne? Ez érdekes, hiszen eddig nem hallottam felőle. Habár sejtettem, hogy nem én vagyok az egyetlen újonc a Daitenshi-ben, ez azért mégis meglepett. Zsebre vágom a kezem, majd lassan a mosolyom is tovaszáll, habár a tekintetemen ez mit se változtat. És továbbra sem tudom igazán hova tenni a reakcióit. Mi van ezzel a nővel? Ideges lenne? De mitől?
- Talán nem is olyan véletlen, hogy találkoztunk. Egyébként Tamachi-senpai nem említett téged, habár nem igazán volt időnk bájcsevegni. Szóval kissé hátrányban vagyok ilyen téren. Meg aztán mióta idejöttem, még senkivel sem találkoztam Tamachi-senpait leszámítva. - Továbbra is azon gondolkodtam, hogy vajon mi lelhette. Ilyen hatást nem szoktam nőkre gyakorolni, tehát biztos, hogy nem én vagyok az oka. Hacsak Yukezo nem mesélt valamit rólam. Képtelenségnek tűnt a dolog, de még ha így is van, akkor sem igazán tudok biztosat mondani. Inkább nem bocsátkozok találgatásokba, mert annak sosincs jó vége. - Ha nem bánod megnézek pár adatot amíg beszélgetünk. - Olyan természetese jöttek a mondatok, hogy az már-már félelmetes volt, hiszen alig egy hónapja, még megszólalni sem mertem egy ilyen nő közelében, most pedig teljesen simán s gördülékenyen megy a dolog. Kirázott tőle a hideg ahogy elfordultam és elindultam az egyik konzol felé. Alig két lépés múlva azonban olyan hatás ért, amitől megfagytam. Szép lassan kúszott fel a tudatomig a vicc és a poénja, aminek hatására széles vigyormaszkom nőtt, majd lassacskán rázni kezdett a röhögés. Nem volt a világ legjobb vicce, sőt olyan szakállas öreg poén volt ez, hogy inkább lett volna fájó, mint nevetséges. De most, ebben a helyzetben egyszerűen kifektetett. Le kellett ülnöm, hogy levegőt kapjak, és lassan magamhoz térjek. Miyu-ra pillantottam, még mindig mosolyogva.
- Ezt honnan szedted? - Kérdeztem költőien, hiszen sejtettem a választ. - Ez kb olyan vicc mint hogy: Hogy hal meg a tűzoltó. - Egy pillanatnyi hatásszünetet hagyva folytattam. - Elég hamar. - Nem vártam nevetést vagy hasonlót, hiszen ez a vicc is legalább annyira fárasztó volt mint az övé. De muszáj voltam valamivel rákontrázni, és fenntartani a beszélgetést. Közben pedig fél kézzel és fél szemmel az egyik konzolt kezdtem babrálni. A szervezetről készült információkat igyekeztem magamba szívni, de a fő fókusz Amane-sant illette meg.
- Te amúgy találkoztál már mással a szervezetből? Eddig ugyanis senkit sem láttam, rajtad kívül. még Sierashi-sama sem mutatkozott, pedig nagyon szeretném végre megismerni a vezért. Persze hallottam már róla valamennyit, de az mégsem ugyanaz, nem igaz? - Valóban rendkívül érdekelt, hogy milyen személy lehet a vezér. Nem csupán kíváncsiságból, hanem azért is, mert amit a Gotei 13-ban sikerült kiderítenem róla, az némileg elfogultan közölt információkat, és abból sem sokat. Éppen ezért a konzolon is az első keresésem az ő neve volt. Aztán szépen sorban kiderítek mindent a többi tagról is, így aztán könnyebben tudok velük beszélgetni. Amane-san válaszát vártam, és a reakcióját az egész helyzetre. Habár még mindig nem értettem a félelmét, és ez roppantul zavart. A fenébe hát csak mondott neki Yukezo valamit ami miatt ennyire fél tőlem? Vagy magától ennyire paranoiás? Nem tudhatom amíg meg nem kérdezem, de nem mehetek neki szembe egy ilyen kérdéssel. Óvatosan kell kipuhatolnom a dolgokat.
- Amúgy mit kerestél az asztal alatt? - Ugyan ez eléggé nyílt kérdés volt, mégsem kellett közvetlenül rákérdezem, és adtam neki egy esélyt, hogy az előző hibáján okulva újra válaszolhasson. Talán ezúttal az igazat.

Tárgy: Re: Könyvtár Pént. Okt. 26, 2012 12:45 am

He~hello! Könyvtár - Page 3 Onion_msn_smileys-23

Nem csodáltam, hogy Tamachi~san nem említett, hiszen amikor meglátogatott, akkor Kazuho~san valószínűleg már a Daitenshi tagja volt, így rólam nem tudott előre beszélni, hacsak nem médium, és a jövőbe lát, de nem tartottam valószínűnek. Surprised

Ráadásul ő is azt mondta, hogy nem beszéltek sokat, így érthető, hogy ne tud rólam. Vicces, Sierashi~san sem tudott rólam… Lehet Tamachi~san csak úgy, mindenfajta engedély nélkül hozott ide? O_O Akkor nem csoda, hogy megleptem Sierashi~sant, biztosan egyáltalán nem számított rá, hogy egy általa ismeretlen személy tartózkodhat a saját épületében. Én meg első meglepetésemben még rá is ugrottam, biztosan nem ez a legjobb fogadtatás, amit valaha kapott.
- Hogy érti, hogy nem véletlen? – Döntöm kissé félre a fejem.
Kérésére kissé arrébb álltam, hogy odaférjen a legközelebbi géphez, nem mintha akkora lettem volna, hogy tőlem ne bírt volna odamenni, csak az udvariasság kedvéért. Meg így legalább láttam, hogy mit is csinál, bár nem mentem túl közel, hiszen biztosan nem szereti, ha valaki közvetlen mögé magasodva olvasgatja azt, amin éppen dolgozik. Szegényt pont a géptől néhány lépésre érte a tökéletes poénom. Cool

Láttam a hasonló reakciót, mint Sierashi~sannál, aki az elején úgy nézett ki, mint aki félre nyelte a levesport, de aztán nagyon is jót nevetett a viccemen! Kazuho~san is ekként tett, hiszen a kezdeti meglepettség után nagyon is hahotázni kezdett! Lehet a Daitenshivel pályát tévesztettem és inkább humoristának kellene mennem, kettőből kettő nevető nem is rossz arány. Cool

Bár azért nem akartam ilyet, hogy majd belehaljanak a viccekbe, mg ennyire nm is találtam jónak őket, szóval lehet csak a Daitenshi tagjain működik, ki kell próbálnom Tamachi~sanon is. Kérdésére kicsit elcsodálkoztam. Mi az, hogy honnan? Azért mindenki hall viccet innen-onnan, vagy csupán engem traktáltak effélékkel a régi munkahelyeimen? Nem hinném, bizonyára ő is hallott ilyesmit, annak ellenére, hogy shinigami volt, hiszen a Gotei Jusantaiban is bizonyára ismerik a poén fogalmát. Surprised

Persze már a belépése pillanatában érzékeltem, hogy kikhez is tartozik, vagyis mostmár olyasmi lehet, mint Tamachi~san, de ettől a reiatsuja nem változik. A válasz viccén elmosolyodtam, de csak illendőségből, a magam részéről nem igazán tudtam értékelni az ezekhez hasonló vicceket, nem tudtam, miért találják egyesek poénosnak. Surprised

- Tulajdonképpen sok helyen hallani efféléket – Feleltem kérdésére, mert bármennyire is költőinek szánhatta, azért minden esetben illik válaszolni egy feltett kérdésre.
Figyeltem, ahogy könnyed mozdulatokkal kezelte a gépet, a magam részéről biztos voltam benne, hogy minimum percekig olvasnám, hogy mivel mit is kell csinálnom, alaposan áttanulmányozva a parancssorokat és segítségeket. Tartottam magam ahhoz, hogy a könyvek kezelése sokkalta könnyebb, és talán élvezetesebb is, bár elfogult voltam, hiszen a könyvek között kiismertem magam, a gépekkel ellentétben. Ráadásul a gépek olykor hangosak is voltak, a könyvek ellenben nem zúgtak. Szeretem a csendet, könnyű meghallani úgy az oda nem illő elemek közeledtét, bárminek a legapróbb változását is.
- Igen, volt szerencsém Sierashi~sanhoz ^^” – Mosolyom ismét kicsit zavart lett, ahogy felrémlett előttem az első találkozás.
Nem volt éppen a nagykönyvben megírtak szerint történő. Főként, mert nem kopogott… Igen, még mindig ez bántott a legjobban, majd egyszer megbeszéljük, miként is közlekedünk. Arrogáns

Persze én sem fogadtam éppen úgy, ahogy valószínűleg várta, de ha egyszer meglepett! .__. A kérés egészen váratlanul ért, így csak arra kaptam a fejem, majd gondosan megvizsgáltam a plafont, és a padlót is, miközben a fejbúbomat vakartam. Hogy mit is? Aztán eszembe ötlött az egyetlen tárgy, ami elejthető volt, és mindig magamnál tartottam.
- Csak elejtettem a kitűzőmet ^^” – Nem vettem elő, biztosan neki is van, és tudja mire gondolok, ha pedig nm, akkor egyszerűen rákérdez és akkor megmutatom, már ha tényleg nálam van. .__.
Érdeklődve figyeltem, ahogy gondosan rákeres a nevekre, nem nagyon láttam, hogy maga a gép milyen adatokat hoz elő, és nem is értettem, hogy milyen célból néz utánuk. Netán keres valamit, vagy csak kíváncsi? Nem lehet tudni, ha az ember nem kérdez rá, de a magam részéről azzal voltam elfoglalva, hogy jobban szemügyre vegyem a hatalmas termet. Kezeimet a hátam mögött összekulcsolva dülöngéltem a sarkamon, hogy lássam, mi merre van, ha esetleg valamilyen okból kifolyólag szükséges lenne a taktikai visszavonulás. Persze Sierashi~san szerint lehetetlen betörni ide, azért jobb, ha felkészültek vagyunk.
- Miknek néz utána? – Kérdeztem csak úgy mellékesen, mintha csak udvarias lennék.
Megfigyeltem, hogy ha az ember nem túl érdeklődve teszi fel a megválaszolandó kérdéseket, a másik könnyebben, mert ő maga is úgy gondolja, ez egy érdektelen dolog. A túlzott figyelem és izgatottság zavarba hozza a másikat, vagy egyenesen élvezetet érez, hogy olyan információkat tartson vissza, amik érdeklik a másikat. Így a manipulációt is lehet manipulálni, milyen furcsa. Surprised

Tárgy: Re: Könyvtár Hétf. Nov. 05, 2012 1:22 am

He~hello

Furcsállottam a válaszát, hiszen aligha lehetett igaz, hogy egy kitűzőért pontosan ilyen időzítéssel kelljen lebukni az asztal alá. Mindenesetre nem faggattam tovább, mert úgy tűnt nem akarja elmondani, miért is próbált elbújni előlem. Igazából teljesen elvesztettem az érdeklődésem a téma iránt, így egy félmosoly keretében feljebb hajtottam az ingem gallérját, hogy lássa a belső oldalra helyezett kitűzőt.
- Szerintem tartsd biztos helyen. Akkor nem veszted el. - Ezzel vissza is hajtottam a gallért, és az adatokat kezdtem fürkészni. Sok érdekes információt találtam magáról a szervezetről, sőt a vezérünkről is, de nem sokkal lettem okosabb mint eddig. Amit itt tároltak az végül is ugyanaz volt, mint amit Gotei-ben találtam a szervezetről, csupán más perspektívából. Sierashi-sama személyét illetően pedig szinte semmivel sem jutottam többre. A fenébe is, nem szeretek vakon tapogatózni. Szeretem tudni, hogy kivel kerülök majd szembe, még ha a vezérem is az. Ha összefutok a Daitenshi vezérével, azért illendő lenne tudni róla pár információt, ami lényeges lehet. Mást ez nem zavart volna, de nekem kifejezetten sokat számított, ha tudtam, hogy az akivel majd beszélgetnem kell mit szeret és mit nem. Gördülékenyebbé s tökéletesebbé varázsolja a dolgot, ha tudom mit érdemes mondanom, s mit kell elkerülnöm. Sajnos itt úgy tűnik a megérzéseimre kell majd hagyatkoznom. Az egyetlen, ami előnyömre vált, hogy találtam egy képet Sierashi-samáról. Ez megkönnyíti a dolgomat ha megpillantom. Egy pillanatra felcsillan a szemem, mikor Miyu közli, hogy találkozott már a vezetőnkkel, de aztán gyorsan le is lombozódok, hiszen nem lenne túl előnyös faggatózni. Még a végén furcsának gondolna a kérdéseim miatt. Vagy túlbuzgónak vélne, vagy esztelen rajongónak nézne, ez pedig kicsit sem válna előnyömre. Így jobbnak láttam hallgatni. Csupán bólintottam a kijelentésére, miszerint volt szerencséje a vezérhez. Ezek után általánosságban kezdtem el kutatni a Daitenshi eddigi ténykedéseit illetően. Itt azért bővebb leírást kaptam a dolgokról mint Gotei-ben, s úgy tűnt még hasznomra válhat az információ a sors dárdájának megszerzéséről, elpusztításáról, és az eddigi akciókról. Mohón faltam magamba a tudást, de közben egy pillanatra sem felejtkeztem el a beszélgetőpartneremről. Amane-san felé pillantottam, amikor megérkezett a következő kérdése. Éreztem a kíváncsiságát, és az udvariasságát, így gondoltam illő lenne válaszolni. Meg a kíváncsisága amúgy is felkeltette az érdeklődésem.
- A Daitenshi adatait tanulmányozom. Úgy is fogalmazhatunk, hogy utánanézek mélyebben, hogy milyen szervezethez is csatlakoztunk. Gotei-ben ugyan van erről némi információ, de vajmi kevés az amihez hozzáférhettem, és még kevesebb az ami elfogulatlanul közölne az Arkangyalokról bármit is. Éppen ezért kicsit átnézem, hogy hogy is működik az egész szervezet, hogy mit csináltak eddig, hogy kik lesznek a vezetőink és a társaink. Szeretem tudni, hogy mi hogyan működik. Szeretek mélyebben a dolgok mögé nézni. Meg ha már itt vagyok, jó pont ha előre tudok gondolkodni. Ezt pedig csak akkor tudom megtenni, ha megismerem a szervezet gondolkodásmódját. Próbálom felmérni, hogy milyen a Daitenshi gondolkodása, így csökkentve a hibalehetőségeket a későbbi akciók során. Egy ninja legfontosabb fegyvere az alkalmazkodókészsége. A második ami fontos eszköz a kezében az információ. A többi csak mellékes. Ha mindent tudsz akkor bárhol képes vagy alkalmazkodni. Ha mindent tudsz, akkor biztonságban érezheted magad, mert bármire fel tudsz készülni. - Talán kicsit hosszúra sikerült az előadásom, de nem zavart. Próbáltam fenntartani a lány érdeklődését, majd mikor úgy tűnt felfogta amit közölni akartam vele, még egy mondatot hozzátettem.
- Ha csinálok valamit, azt szeretem tökéletesen csinálni. Te nem így vagy vele? - Meg sem vártam amíg válaszol. Talán túl sok volt számára az információ, talán csak értelmetlennek tartja a gondolkodásmenetemet. Mindegy is volt. Visszafordultam a gép felé, és kikapcsoltam a konzolt, majd a lány felé fordultam.
- Egyébként nem kell magáznod.

Tárgy: Re: Könyvtár Hétf. Nov. 12, 2012 12:23 am

Megjelenés

*Bizonytalanság zuhatagában állni nem oly' egyszerű, mint azt bárki is hinné. Yuusuke szavaiban láttam értelmet, ugyanakkor önön gondolkodásmódomnak köszönhetően mindig fogok kivetni valót találni mások szavaiban. Mondhatni a saját válaszaimra akarok rá jönni, nem akarom elhinni mások szavait. Úgy érzem jelenleg nem hittérítésre lenne szükségem, hanem egy kis önismereti tréningre. Rá kell jönnöm, hogy hol hibáztam, s azt a későbbiekben lehetőség szerint el nem követni. Így aztán Yuke egy olyan feladatot bízott rám távozása előtt, amely cseppet sem könnyű ám nem megoldhatatlan. Talán ez is a tanítása része lenne? Hogyan legyek mentor? Vagy hogyan cselekedjek bizonyos esetekben? Azt hiszem, mióta elsőként léptem be az új generációt nézve, azóta folyvást tanulok. De nem csupán a saját mentoromtól, hanem azoktól is, akiknek köszönhetően még mindig működőképes lehet egy ilyesfajta szervezet. Habár a jövőben mi fogjuk betölteni az ő szerepüket, szerintem a folyamat hosszadalmas lesz. Legalább is én még mindig nem találtam meg a konkrét okát annak, hogy miért lettem a Daitenshi tagja. Mélyen bennem is el vannak ültetve a védelmezők mentalitása, de még mindig bizonytalanul állok a dolgokhoz.
Ezért sem állhatok készen arra, hogy Daitenshi legyek. Az erő talán egy másodlagos dolog, a fejemmel lehet a baj. Szídásokkal találkozok folyvást, mert gondolkodásmódom még mindig nem ütheti meg az övékét. E nap viszont tökéletes arra, hogy megtudjam, szakaszomat mely tagok bővítik. Bármennyire is Yuu tenshije vagyok per pillanat, ettől függetlenül valószínűleg a youkaiok feladatát fogom betölteni. Tehát egy egészen nosztalgikus érzés lesz rajtam úrrá, amint a könyvtár felé haladok. Emlékszem erre a helyre, legalábbis az előzőre; amellyel már a legújabb tenshik nem ismerkedhetnek meg. Sajnos nem sikerült megakadályoznom, hogy ki tudja milyen mértékig elégjen; de végül legyőztük Yukezoval az elénk állított boszorkányt. Mély sóhajtásként ér a felvillanó emlékfolyam, amelyből a kiszűrődő hangok zökkentenek ki. Egy férfi hangját hallom meg, s közelebb lépek a résnyire nyitva maradt ajtóhoz, hogy bepillantsak némelyest. Ekkor juthat csak el a tudatomig a köpenyek láttán, hogy Yuke tenshijeinek a beszélgetését hallgatom éppen. Jó magamon is van egy a mai nap, s pompásnak találom azt, hogy éppen itt vannak. Egyébként is beszélni szerettem volna velük pár szót. Bár még mindig nem tudom hogyan álljak ehhez a dologhoz, nem tudtam, hogy több tenshi is lesz.*
- Én a helyedben sosem próbáltam volna információkhoz jutni a Gotei Juusantaitól. Tudod a Daitenshi dolgai akkor is titkosak, ha éppen nem tűnik annak. Csak az tudja az igazságot, aki tagja a szervezetnek. *Lépek ki az ajtó mögül határozottan. Ők pedig ki tudja mit láthatnak jelenleg. Az bizonyos, hogy a küllemi dolgok adottak, valamint azt is észre vehetik a köpenyem alapján, hogy magam is Yukezo tenshije vagyok; de talán a lélekenergiámban találhatnak kivetni valót. Bár merem remélni, hogy találkoztak már vaizarddal.*
- Nara Shizune vagyok, Yukezo volt, jelenleg Sierashi tenshije. *Kissé paradoxon az, amit mondok..hiszen a válljelzésem alapján nem lehetnék Yuu tenshije, mégis így mutatkozom be. A shinigaminak talán még a Goteiben levő történtek alapján is beugorhat a nevem. Ugyanis részt vettem Yuusuke kiszabadításán, amelynél ki is derült, hogy Nara Shiratori kapitány lánya is megjelent. Kicsit közelebb lépdelek hozzájuk.*
- Véleményem szerint a Daitenshinek nincs konkrétan kialakult ideája. Az emberek világát védelmezzük, ha már a Gotei nem képes rá. Azonban minden mentornak megvan a maga gondolkodásmódja, ettől olyan változatos a felhozatal. Nem kell konkrét dolgokhoz alkalmazkodnod a mentorodon kívül, elég..ha megtalálod a magad okát, hogy miért vagy képes akár az életeddel fizetni mások életéért cserébe. Csak úgy nem adjuk a bőrünket..ugyebár. Wink

*Cinkosan kacsintok rá egyet, majd tekintetem némelyest elkomorodik.*
- A helyzet az, hogy okkal jöttem ide hozzátok. Yukezo jelenleg csapdában van egy démonnál, nem tudni, hogy valaha is visszatér. A daitenshi mindenesetre nem adja fel a keresését, addig is maga Yukezo bízott meg azzal, hogy viseljem gondotokat. Szeretnék legalább annyit megtudni, hogy mikor titeket hívott meg Yuke a szervezetbe mit mondott? Valamint..őő mi a nevetek? *Kínosan elmosolyodom, aztán megváltozik a kisugárzásom. Nehéz lett volna újra kifejtenem a történteket. Majd sóhajtok egyet, igyekszem a negativitásomat nem átadni nekik. Bonyolult lenne elmondani nekik, hogy mi is volt Yuke és én köztem. Meg minek is beszélnék már róla?*

Tárgy: Re: Könyvtár Kedd Jan. 15, 2013 2:53 pm

He~hello! Könyvtár - Page 3 Onion_msn_smileys-23

Szerencsére tökéletesen elhitte minden szavam, bár a megjegyzésére majdnem közbeszúrtam, hogy nem szokásom elveszíteni dolgokat, de az tökéletes lebukás lett volna, így inkább magamban tartottam. Amúgyis általában inkább így tettem, sokkalta biztonságban éreztem magam, ha hallgattam, elvégre úgy nem mondok butaságot, vagy árulkodó dolgot. Azt mondjuk nem értettem, mért kutat a Daitenshi után, hiszen Tamachi~san biztosan neki is elmondott mindent, mint nekem. Surprised

Legalábbis hozzám nagyon-nagyon sokat beszélt, amikor este felkeresett, és szerintem a felét sem tudnám felidézni, csak ha az életem múlna rajta, mert olyankor nincs kifogás. Neutral

És hogy én is így lennék vele? Talán tényleg szeretem tudni a dolgokat, de csupán praktikus okokból, mégpedig minél felkészültebb vagy, annál nagyobb az előnyöd. Persze nem minden esetben, de a legtöbben így volt! A felkészültség már fél siker, a másik fele pedig talán az elszántság és az ötletesség volt… Ne is tudom, én inkább felkészültem mindenre, és számítottam a legrosszabbnál rosszabbra is, mert ez a világ természetesen olyan, ahol bármi megtörténhet.
- Természetesen jó felkészültnek lenni, és tökéletesen csinálni, de nem hiszem, hogy felül akarnák írni a gondolkodásmódunkat. – Pislogtam rá nagy szemekkel, kissé értetlenül.
Egy percig sem feltételeztem, hogy Tamachi~san olyasmire akarna rávenni, amit nem szeretnék megtenni, vagy olyanról győzne meg, amit lehetetlennek tartok. Sierashi~san is nagyon kedves volt, amikor találkoztunk, még arról is mesélt, hogy mi történt velük, pedig biztosan nehéz volt neki, mert azt mondta, hogy olyan árulta el, akiben bízott, és én ezt meg tudtam érteni.
A tegezés felajánlására kicsit zavarba jöttem, már megszoktam, hogy mindenkit magázok, hiszen ez a tisztelet jele, én pedig tiszteltem úgy általában az embereket, meg úgy mindenki, amíg nem akartak megölni. Surprised

Utána már nehéz lett volna. .__. Bár Urahara~sant kedveltem annak ellenére is, hogy a Juuniibantai kapitánya volt, mert megmentett, és segített beilleszkedni, szóval ő egy kivétel, mert bár a tisztjei meg akartak ölni, ő azért rendes volt.
A hirtelen hangra nem voltam felkészülve, pedig mindenre fel kell készülni! Hiába mondta Sierashi~sama, hogy idegenek nem jöhetnek be, lám most ki van itt! Összerezzenve hátráltam az ülő Kazuho~san mögé, és onnan pislogtam a belépő lányra, aki kinézete alapján olyan volt, mint mi, ez kicsit megnyugtatott. Természetesen nem teljesen, hiszen akár lophatta is az egyenruhát, de erre kicsi volt az esély, főleg mert olyan kedvesen válaszolt Kazuho~san kérdéseire, és egy besurranó tolvaj inkább feltűnés nélkül, el akarna slisszolni ahelyett, hogy leálljon velünk társalogni, így kijjebb jöttem a szék mögül.
Egyáltalán nem értettem, milyen démonról is beszél, de volt egy olyan érzésem, hogy ezúttal rossz személyt haragított magára Tamachi~san. Biztosan őt is zuhanyzás közben látogatta meg, és ezért lett mérges… Lehet nekem is be kellett volna zárnom valahova, bár a szuper gyorsaságával biztosan hamar kiszabadult volna, szóval innen is ki fog, így nem aggódom annyira. Ráadásul Nara~san szerint a Daitenshi nem adja fel, szóval nincs is miért pánikolnom, sokkal fontosabb, hogy érti azt, hogy foglalkozzon velünk.
- Amane Fusako Miyu vagyok ^o^” – Mutatkoztam be, és egy kicsit is meghajoltam felé. – Mit ért azon, hogy mit mondott nekünk Tamachi~san? Szó szerint kíváncsi rá?
Ó, hogy az a mennydörgő hangcsapda jelezze be, tudtam, hogy meg kellene jobban jegyeznem a dolgokat, mert most meg kikérdezik… Milyen dolog ez? Erről nem volt ám szó! Megvakartam a fejem, és próbáltam koncentrálni arra az estére, de olyan sok minden előkerült, lehet, hogy csak pont a lényegtelenekre emlékszem, igazán pontosíthatna Nara~san. Neutral