*Hosszú évek óta nem ért ilyesmi, éppen ezért jelenlegértetlenül állok ezen dolgok előtt. Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek; már mióta nem volt ilyen érzésem! Akárhogy is, társasággal nem zavar annyira a dolog. Habár Yukezo nem egy csendes fajta, de nem tartok attól, hogy bárkinek átadná ezt a titkot. Meg ha át is adná? Ugyan ki hinne egy tökre kattant shinigaminak, aivel kapcsolatosan még az omnitsukidou információi is zavarosak. De most végre tökéletesen ki kellene pihennem magam. S ez milyen irónikus is, amikor dolgozni jöttem. Ki is tekintek oldalra a tett helye irányába, de csupán mélyen nyugtázhatom magamnak, hogy a küldetés letudva.*
- Hmm, ki tudja. *Rántom egy kicsit vállamat, aztán megköszörülöm kiszáradt torkomat.* - Nem ismeri azt a bizonyos másik világot, mert sosem hagytuk, hogy megismerje; ennyi az egész. Na de ne a húgomról beszélgessünk! Ha megértesz, nem akarom felvenni a "megöllek, ha megbántod" stílust. Egyrészt, mert ő tudja mit csinál; másrészt, nem akarok fogócskázni. Nem tudok gyorsan futni    *Forgatom meg szemeimet kissé komikusan. Ebből fakadóan persze elég információm van a Tamachiról. Nem igazán akarok személyeskedni mert egyébként is egy Daitenshi. Aztán érdeklődve tekintek rá, amikor meggyújtja azt a cigit és köhögni kezd. Meghazudtolhatatlan félre eső vigyor kerekedik arcom egyik felén. Én pedig eléggé természetesen cigarettázok csendben egyet. Tekintetemet a fodrozódó patakra terelem, mialatt a semmiség zenéje szól fejemben. Sikerül végre kicsit kiüríteni gondolataimat egy könnyed meditációhoz. Mondjuk most nem fogok próbát tenni a zanpakutommal való beszélgetésre, csupán nyugatom magam, ameddig csak kell. Mire oldalra tekintek, azonban Yukezo már el is tűnik. Felhúznám szemöldököm, de a cigarettát tartó kezem újra megfeszül s kiejtem belőle azt. Unottan derűs hangulatom kerekedik, de csak addig a pár másodpercig, míg vissza nem ér a vándor.*
- Azt nem tudom, hogy hogy csináltad, de külön gratulálok hozzá. Azonban tekintve a helyzetet, ma fogsz inni. Én pedig meg foglak kínálni cigivel, hogy 600 évnyi tisztulásod útjába állva, újra kicsit agglegény lehess. *Legkevesebb rosszindulattal sem mondom mindezt. Afféle baráti gúnyolódás, amiért már látom magam előtt a férfi állapotát. Aztán pedig lenyaggatom magamról az itt- ott megszakadt és összevérzett lila iget. Amit pedig cserébe kaptam, kicsit meglep, hogy sikerült pont méreteset hoznia. Habár az izomzatomat jobban kiemeli, mint az előző. Közben elnevetem magam Yukezo megmozdulásán.*
- Régen a bátyám úgy tanított pókerezni, hogy minden egyes osztásnál ittuk a feleseket. Erre a saját elmondása szerint azért volt szükség, hogy még részegen se lehessen kártyával megverni. Igaz inni megtanított, de pókerben még mindig nem tudom megverni. *Aztán ráhúzok egyet az üvegre, majd visszanyújtom. Jó nagy löketnyi levegőt fújok ki közben.*
- Finom, rég ittam ilyesmit. S azért megkérdezném már tőled: Hogy lehetsz te ilyen fiatalos, amikor valami idős bácsinak kéne lenned a korod miatt?! Azt ne mond, hogy edzés és meditációt; mert a fizikumodat és az inget szemlélve egy normális ütést sem lennél képes pusztakézzel bevinni. Tehát, mi a sztory? *Aztán megint ráhúzok egyet a piára, majdan rágyújtok. A dobozt pedig csak úgy egyszerűen kiteszem, hogy szolgálja ki magát, amennyiben szeretné. Egyértelműen nemlegesen kezdem rázni a fejem.*
- Nem ma! Ma leisszuk magunkat, mondunk hülyeségeket, csinálunk ostobaságokat..stb. Legközelebb rátérhetünk a zanpakutora és hasonló felelősségteljes dolgokra. *Csóválom a fejem, hogy már képes lenne elrontani a dolgot, amikor még csak alig ittunk abból az üvegből. Majd cigivel a számban felkapok egy közepes nagyságú követ a földről. Elég erővel eldobom a patak túlpartja felé, ahol megpattan egy sziklán akkora erővel, hogy az szilánkosra törik a kő pedig visszarepül. Másfél méterrel Yukezo előtt fogom meg a tárgyat, majd vízbe dobom.*
- Beteg egy játék, még a feleségemmel játszottuk fiatal koromban. Volt már feleséged, tényleg?

Kitörés

*Hosszas meredésemben majdnem azt is elfelejtené, hogy itt van tőlem nem messze egy alak, akivel éppen beszélgetek. Ez az alak pedig a húgom társa. Igazán jobban odafigyelnék, de furcsa szagok állják az utam ebben. Megváltozik tekintetem erre a behatásra, de könnyedén behunyom azt, hogy kontrolláljam magam. Az ürességre gondolok, amikor a Féregbolyban meditáltam. Rengeteget foglalkoztam ezzel, hiszen ennek köszönhető az a nagy mértékű egyensúly, amit képes vagyok produkálni. Felhúzom némelyest szemöldököm, amikor az időt említi.*
- A bátyámon kívül nem találkoztam még olyannal, aki idő zanpakutot forgatna. Persze ott van Tamachi Nazo is, akiről tudok e téren; de úgy emlékszem neked térhajlító zanpakutod van nem? Akkor mégis hogyan lehetsz hatással az időre? Vagy netán találkoztál már Kaitoval és paradoxonba helyezett? *Nyomós, valamint számomra érdekfeszítő kérdések ezek. A beszélgetéseink előrehaladtával egyre jobban megbizonyosodhatok arról, hogy Yukezo felettébb bonyolult személyiség kíván lenni. Azonban sem a shinigamik, sem az emberek nem lehetnek bonyolultak. Van egy megérzésem arra, hogy itt többről van szó. S hirtelen újra megcsap egy fajta illat. Közelebb megyek Yukezohoz, de nem értem. Magamon teljesen más illatot érzek, mint rajta.*
- Benned van más is. Nem vagy teljesen shinigami már.. *Billentem kicsit oldalra a fejem, hiszen kiszagoltam. Aztán iszok én is rendesen abból az üvegből, mert eléggé rosszul veszi ki, hogy itt tolakodok, mi közben a piát meg stoppolják. Az utolsó kortynál majdnem elnevetem magam, majd lerakom az üveget és folytatom a nevetést.*
- A Mars számomra idegen kifejezés. Nem túl sokat jártam az emberek világában, tudod a 2. osztagnak nem ez a dolga. Egyébként is 83 éve a föld alatt szolgálok, ami okot ad arra, hogy miért ne ismerjem azt a Marsot. *Nyugtázom magamnak, hogy a Féregboly adta "élmények" sok mástól megfosztottak. Ám ettől sosem éreztem magamat kevesebbnek, csupán másképpen kellett mindig is tájékozódnom. Kezembe kapok újra egy kavicsot.*
- Ha elég erős vagy hozzá, ezzel embert ölni is lehet. Gondolom ez nem új információ! Megtanítom, amennyiben elég erős leszel hakudából. *Teszem mindezt hozzá, majd leülök mellé és vizsltom, mialatt elmesél egy részletet az életéből. Egyszer csak rátér Yukezo Mayára, amikor ökölbe szorul a kezem. Ezen mondandóira nem igazán tudok mit reagálni, csupán ismét felállni és kavicsot dobálni a patakba. Nem első alkalommal jutok el odáig, hogy pont olyannal találkozok, akinek a valakijét még én csuktam le a hajdani kapitányommal karöltve. Kissé elkomorodom.*
- Nem eltűnt, hanem meghalt. *Állítom meg Yukezot mondandójában. Természetesen ez nem az igazság, de mivel minden esetemnél ezt szoktam mondani, így most is ezt fogom. Mivel a munkámról nem beszélhetek, attól még a dühöt enyhíthetem, ami a személy eltűnése okoz, bizonyos shinigamikban.* - Chizuki Mayáról kiderült a vaizardsága, ez pedig tudod mit jelentett a Gotei Juusantaiban? Akkoriban még nem volt Daitenshi szövetség, és nem békéltek meg a vaizardsággal az informálatlanság miatt. Ám az eset ellenére nem a 2. osztag végzett vele, hanem a hollofikációja. De ezek olyan információk Yukezo, amiket nem igazán lenne tanácsos megosztanod bárkivel is. Én is csak azért tudom, mert magas rangú tiszt vagyok a 2. osztagban. *Aztán szembe fordulok vele, hogy még hozzátegyek valamit ehhez a dologhoz.* - A testére gyakorlatilag hetekkel később bukkantam rá, mint hogy elkezdtődtek a dolgok. A testet megvizsgálva pedig kiderült, hogy ő volt. Az egyetlen hely, ahol őrzik emlékét, az a harmadik osztagban állított szentély; amit még Mizushima Takeo csináltatott. Róla tudsz, hiszen ő vigyázott Reire. *Ekkor aztán megozgatom vállaimat és egy kicsit kinyújtózom.* - De ne beszéljünk erről, mert nekem tilos munkáról beszélnem. *Csóválom meg fejem, bár nem is beszéltem munkáról. Csupán eltusoltam valamit, némi igazságérzettel. Mindezt mindenféle idegesség nélkül. Gúnyos mosolyt kezdek mutatni, levakarhatatlanul.*
- Felbosszantani nem a nemességem miatt tudlak. Már vagy három éve nem hordtam semmiféle nemesi öltözetet. Afféle fekete "bárány" khm farkas vagyok a családban. *Aztán rágyújtok egyet és előveszem az ingem alól a nyakláncomat, amin egy sarló alakú medál van. Egy pillanatig bámulom, majd leveszem magamról és oda dobom neki.*
- Valóban. Valamikor apám Ebizo, elhagyta a Fon-házat; ami a mi családi szabályaink szerint megegyezik a halál büntetéssel. Ez közvetlen édesanyám halála után történt, aki belehalt a születésembe. A Fon- ház természetesen üldöztette, de amikor tudomást szerzett a Kanata és Ebizo féle gyermekről, fagyasztották mindezt. Nálunk az élet szent, és minden gyermeknek joga van rá. Így védve a gyermeket a 46-ok dolgát is távolt tartottuk mindettől és Ebizo szolgálatát kivontuk a Goteitől, mi szerint visszavonult shinigami. Aztán Ai miután elindult a Akadémiára, eljött a pillanat. De csak a balesetet látom, amiben a feleségemre és apámra omlik egy épület a Rukongaiban portyázó hollowok miatt. Karin szintén 2. osztagos volt, konkrétan a keigunnál; azaz a kapitány szakaszában. Erős, de rendkívülien érzékeny természet volt. *Közben alig látszik meg valami az arcomon, amitől jól látható, hogy az idegzetem szinte megacélozott lett.*
- Nem tudom, hogy került oda és miért; azt viszont igen, hogy ezt a nyakláncot még úgy kaptam tőle. Azóta nem házasodtam meg, mert munkamániás lettem. *Vakarom meg a tarkómat, és inkább iszok abból a még létező piából, amit aztán elpusztítok rögvest.*
- Habár, lehet hogy Shihouin Nadeshiko, Yoruichi húga miatt lettem ilyen mániákus.. *Hunyorítok egy kicsit.* - De ő kiveri a plafont, így csak barát lehet. *Azért végig fut a gondolataimon egy kicsit, aztán most Yukezora pillantok, mert ő jön.*
- Minek aztán hallhattad a múltam egy szegmensét, most te jössz. Érdekelne, hogy miért éppen a húgom? Valahogy nekem úgy tűnt, hogy egyszer majd Byakuya fogja feleségül venni. A Kuchiki egy időben feltűnően sokat járt a Kagamikhoz, beszélgetni Ritsu nővérével. *Előcsapok egy kis noteszt, amiből kiolvasom ezeket az információkat, majd elrakom.* - Tudok ezt azt, na! *Felkelthetem a figyelmét, hogy ugyan mit tudhatod még; de egyelőre ennyi elég volt, vagy nem? Kicsit hümmögök a produkciójára, de a legutolsó kérdésén kicsit elmélkedni kezdek.*
- Remélem tisztában vagy azzal, hogy a shinigami pénz itt kétszer annyit ér az emberek világában?! Tudtommal te nemes vagy; nem tartom jó ötletnek a dolgot. Az álláspontodat megértem, de rossz ötletnek tartom a dolgot. A Daitenshihez tartozol, nemes vagy, a lányodddal és tanítványaiddal akarsz foglalkozni, mi alatt könyvelsz? Remélem tudod, hogy ezt egy nő nehezen viseli. *Közben kezeimmel számolva érvelek, hogy pontosan hány dolgot is akar egy héten vagy egy nap csinálni. S most leginkább objektív megfigyelést végzek, mi után megmondom neki a véleményt, azaz konklúziót.*
- A lányodnak különben is azzal segítesz, ha ott vagy.. nem pedig folyamat elvagy valahol. S akkor sejthetem azt is, hogy egyszer a senki sem tud róla, hogy mi sógorok leszünk. Egy kapcsolatot is ápolni kell, gondolom én. Meg akkor a Tamachi- ház feje is vagy.. mióta elmentél, vannak dolgok amik ott is szétestek. Én barátom nem ajánlom, hogy emberi világban mindezek mellett még munkát vállalj, mert rád fog szakadni Demoklész kardja. *Aztán elveszem tőle a nyakláncom és visszateszem a nyakamba.* - Bár nekem édes mindegy hogyan akarod tönkre tenni az életed. : Ha kell segítség, csak szólj.. tudod a barátok bármit megtesznek a barátjukért.. *Persze itt most afféle fekete humornak szántam az egészet.*

*Remekül elpiálgatok itt Yukezoval, ámbár még nem teljesen tiszták előttem, hogy miért is. Vannak már információk erről az alakról, de mindegyik azt mondaná, hogy ne bízzak benne. Mégis az eszem valami mást súg a fülembe, ami sokkal közelebb áll hozzám. Csak azért nem kéne teljesen megbíznom benne, mert szinte egyáltalán nem ismerem. E miatt kicsit tovább időzök a válasszal. Persze, egyből is képes lennék reakciót kiváltani, csak éppen tartom magam továbbra is a nyugalmi állapotomhoz. Valahogy már a szórakozásban sem tudom magam kellőképpen ellazítani. Mindössze a bátyámnak vagyok képes egyáltalán, teljesen megnyílni. Még Nadeshikonak sem, pedig szinte együtt nőttünk fel.*
- Tudok én róluk eleget, s én csupán azt mondtam el neked, amit láttam. *Nyugodt hangerővel közlöm, mintha csak én magam is elhinném mindazt, amit mondok. Jó magam is tudom, hogy ez hazugság; s azért meglepődve érint - bármennyire is nem mutatom ki - , hogy Yukezo- san képes volt felfedezni ezt a hazugságot. Ebből is csak arra tudok következtetni, hogy a férfinak a gondolkodása talán végtelenül logikus lehet. A bolondság maszkja meg csak egy felszínes megbújása az igazságnak. Ebből a nézőpontból tekintve, meg tudom látni mindazon hasonlóságokat, amelyek kettőnkben benne vannak. Kíváncsi leszek, hogy valaha leveszi majd előttem a maszkját, avagy sem? Igazán őszintén beszél jelen pillanatban is, ámbár szinte érzem, hogy ez az igazságnak csupán egy néhány momentuma, amiben még lenne ott bőven.*
- Hidd el, nekem is. *Nem valami megnyugtató beszéd ez, de láthatja, hogy a mondandóm itt nem igazán ért véget. Csupán a nagy beszélgetés kellős közepébe muszáj rágyújtanom. A cigaretta majd segít abban, hogy egy kicsit másképpen legyek képes gondolkodni. Kicsit visszatekintek a múltra, aztán átvetítem ezt a jelenre.*
- Szerintem, azért tartod furcsának, mert nem ismered még őt igazán. Tudod, a feleségemnél megtanultam, hogy egy nő mindig tud meglepetést okozni. Lehet, ideje lenne megfognod azt a mézesmadzagot és a kezedbe venni az irányítást. Ha meg akarod érteni a kettőtök között kialakult érzelmeket, ahhoz meg kéne ismerned őt is. Ő nagyban különbözik mindattól, amit mutat. Tudom, hisz évtizedeken keresztül figyeltem őt. Persze, ez titok. *Teszem hozzá, egy cigi szippantás után. Nem nagyon festene jól, ha kiderülne, hogy eléggé jól ismerem már ahhoz, hogy tudjak róla ezt azt. Viszont leszoktam már erről, mivel beláttam egy - két dolgot.*
- Tudod, volt egyszer egy küldetésünk. Ott az anyjának, Kanatanak a nagybátyja volt egy terve arra, hogy miképpen ölje meg az anyját vagy őt. Nem tudom, hogy tudsz-e róla, de Ai kétszeresen is örökös. A Miyazaki- ház független nemesi - ház volt, amíg Kanata be nem házasodott. A házuk tradíciója, hogy női örökösök vannak. Így aztán Ai ott is soros lenne, ha a Kagami-háznál nem teszik meg annak. El tudom képzelni, hogy két házat is vezet jelenleg. *Aztán iszok én is még. Hosszasan elmeredek azért magam előtt, de tudom, hogy ennyivel még nem végeztem. Ha már belekezdtem ebbe a témába, szeretném befejezni is.*
- Azon a küldetésen Shin elmondta Ainak, hogy a bátyja vagyok. Akkor tudta meg a család foltját. Meglehetősen érzékenyen tekintette, s azóta elutasító az irányomban. Ennek ellenére rettentő erős lehetett, ha kardot emelt egy rokonára. Szóval, majd ha jobban megismered, akkor megtehetnél nekem egy szívességet. *Nem is mondok többet a szívességről, hisz ő is tudhatja, hogy mit akarok. Egyszerűen jó lenne, ha jobb kapcsolatba kerülhetnék a húgommal. Akármennyire is nem hozzátartozó a Fon-házhoz, attól még a testvérem, s egyetlen húgom. Még az is lehetséges, hogy Kaiton kívül ő az egyetlen, akihez jobban tudok igazodni. Soifon természetével sokszor nem tudok azonosulni, ezért alkalmanként vitáink is vannak. A többi bátyámmal meg annak idején annyit nem találkoztam, hogy ismerjem őket. Bár haláluk engem is megrázott.*
- Hát, remélem, hogy nem a pénz miatt fogod elvenni a húgom! *Pillantok oldalra egy félelmetes tekintettel, majd elnevetem magam és vállon veregetem.* - Miért nem indítjátok be újra a gazdaságot? Gondolom a Kagami-ház sem finanszírozhat benneteket örökké. *Noha, ezek olyan információk lennének, amiket csak a fejemből szültem ki. A Fon-ház fekete bárányaként viszont meglepő lenne tőlem, hogy konyítok bármit is a politikához. Sajnos, sokkal jobban, mint bárki más abban a házban. A munkám szüleménye, hogy sok mindent átlátok a politikában és korrupcióban. Mindezt viszont nem mutathatom ki, pedig most komor arcot vághatnék, ha ellenkezőleg cselekedhetnék. Aztán felhúzom a szemöldökömet, közben figyelem az attrakciót azzal a mesterségesen teremtett rózsával.*
- Tekintve, hogy a hadnagyom is kikezdett már velem nem egyszer; illetve jó páran az osztagból.. lenne rá lehetőségem. Mindössze, nem tudnék megmaradni egy óránál többet egy olyan nő társaságában, akivel nem vagyok képes szórakozni. Meg persze a munkám terméke, hogy a nőkben nem igazán tudok megbízni. *Mesélek neki ezt azt, aztán fordulok felé, hogy ideje neki is kiteregetnie. Sőt, rá is kérdezek valamire.*
- Bocs, de meg kell kérdeznem, mert valamit nem értek. Te és Ai, hogyan? Rólad nem tudom elképzelni, hogy egy olyan nőbe szeress bele, mint ő. *Véleményezek ehhez a dologhoz, nem túl kedveset. Aztán hosszasan elrévülök a világon és a benne alkotott szerepemen. Sok dolog van, amit már megértek, viszont sok olyan dolog is létezik benne, amiről nem beszélhetek. Ez a rengeteg kérdőjel bizonyára mindig előttem fog lebegni.*
- Meg úgy érezheted, hogy már sok mindenre képes vagy. El kell, hogy szomorítsalak, szinte semmire sem vagy képes. Előbb vagy utóbb rájössz, hogy az erő semmit sem ér egy acélozott elme nélkül. Tekintve ezeket a kis dolgaidat, még viselkedni sem tanultál meg. *Mosolygok egy nagyot, mert megtehetem. Viszont a kiirtandó személyükkel még csak gondolatban sem vagyok képes foglalkozni. Yukezo még nem ismer annyira, hogy ezek a dolgok nem igazán képesek érdekelni. De nem magam, hanem ő miatta. Jobb, ha én pont nem tudok sok mindenről, mert veszélyes lehet. Természetesen ezt ő nem tudhatja, így aztán elég, ha úgy állítom be, hogy szinte meg sem hallottam.*

*Hátra dőlök, majd megtámasztom magamat a könyökömmel. Kissé kényelmes most így nyújtózkodni, valamint egy másik perspektívából figyelem meg a környezetem. Ettől pedig nosztalgikus gondolatok kapnak el, mintha csak a Fon- birtok egy szegmensében lennék. A a ház tetői és környezete jut eszembe, ahogyan bizonyos fák lombozatában a ház őrei rejtőznek, gyakran sikertelenül. Habár egy átlagos shinigaminak szinte semmi esélye sincs arra, hogy rájöjjön az őrség hollétére, én már szinte fejből tudom, hogy ki hol tartózkodik és mely időpontban. De ezek is annyira jellegtelen dolgok, mégis megadják azt a fajta hangulatot, amit nem tudnék ellökni magamtól. Éppen ezért még mindig vesződöm a húgomat illetően, hogy mi is lesz a következő lépés. Vajon megbocsát valaha? Vagy csak a haragja az, amit közelről is megismerhetek? Akárhogyan is, a családom részét képviseli, s gyakran már azaz elképzelésem, hogy többször jut eszembe, mint Kaito. Azt hiszem, többet kellene a bátyámmal foglalkoznom, mint amennyit jelenleg foglalkozom vele. Furcsa, hogy ezek a dolgok mind Yukezo mellett jutnak eszembe. Biccentek neki egyet a szívesség miatt, sokat jelent nekem, hogy felvehessem a kapcsolatot Aival. Ha nem így lenne, nem tettem volna el láb alól mindazokat, akik ártani kívántak neki bizonyos kis kori eseteiben. Ebből adódóan is lehetett az, hogy Kaito továbbra sem engedte el a zanpakutomat. Habár érdemtelen lett az egész, az egyre több vér egyre jobban sürgette ezt a napot. Nem volt esély arra, hogy örökké visszatartsuk az állapotot. Ha viszont ez a férfi képes lenne nekem segíteni a kontrollban, akkor minden további nélkül vállalhatnám a zanpakutomat; majd meglátjuk. Rágyújtok egy cigire és beleiszok a piába; a felkerekedő csendben, cigarettám sistergését hallgatom. Aztán elindul kettőnk között az a nemesi társalgás, amit csupán egy kimondottan őszinte nevetéssel áldom meg.*
- De rég beszéltem már bárkivel is ezekről a dolgokról. Tudod, én kivettem magam a családi dolgokból. Fogalmazzunk úgy, hogy elutasítottam a Fon-ház fejeségét is, ezért volt egy ideig Soifon a ház feje. Nekem ahhoz nincs érzékem, hogy pénzt halmozzak fel. Az intrikát leginkább valakinek az elfogására vagy kivégzésére alkalmazom..sokkal egyszerűbb nem? *Nyújtózok ki némelyest mondataim után. Már évek óta nem volt senki, aki ilyesmit mondott volna nekem. Leginkább azért, mert miután abszolut megmondtam mindenkinek, hogy hagyjanak ebből ki, hallgattak is rám. Nem mondom, hogy nem helyes ez így, hiszen valószínűleg én lennék a legkétszínűbb shinigami, ha pontosan azokat zárnám rács alá, akik ellenem vétettek. A Féregboly parancsnokaként sajnos senki nem kérdezne arról, hogy a döntésem jogos volt-e, avagy sem..mély egyetértés lenne az egész, én pedig inkább nem keveredem ilyen dolgokba. A nemesi társadalom háromnegyedét kedvem lenne a Féregbolyba dobni, de hát nem lehet, mert a korrupció, sokkal erősebb nálam. Ha valakit jogtalanul lefejeznek? Senki még csak fel sem meri hozni, hogy ez büntetendő volt, ha mondjuk egy Kuchikiről van szó. Ám a Shihouin-házat sem védeném meg ebben, akkor sem, ha házunk elkötelezett híve annak, hogy a Shihouinokat meg kell védeni. Ez az egész ügy tiszta ördögi kör, én pedig már inkább lakok egy barlangban, mintsem ezekről a dolgokról értesüljek. Oldalra billentem fejemet, amikor visszakanyarodunk Aira és ő rá.*
- Hát, szerintem nagyjából te sem tudod, hogy milyen is vagy valójában, nem tudsz objektív szemmel tekinteni önmagadra. Velem mondhatni ésszerűen viselkedsz, Aival gondolom előadod a nemesebbik oldaladat, a Daitenshiben meg a villámvándor vagy egy bolond. Ennek az összemasszírozása lehet az, ami vagy igazából. *Vállat rántok.* - Persze ez csak egy feltételezés.. *A tévedésemnek megvan a joga, csupán közre játszik az is, hogy eddigi fél életemet bizonyos lelkek és shinigamik megfigyelésével töltöttem. Nyolcvan év alatt már csak megtanul az ember profilozni első látásra. Nekem már alapvető információkhoz elég, ha végig nézek rajta és azt is tudom, hogy milyen fésűvel és hogyan fésülte meg a haját. Vagy miket szeret az arcfestése alapján, esetleg a szeméből és a reiatsujából a korát...ezek afféle ösztönös megállapítások, amiknek mindenki aláveti magát, akik kapcsolatba lépnek velem. Noha, Yukezoról valóban csak információk vannak, de úgy hiszem, hogy nem mind hazugság. Az például nem lehet hazugság, hogy végtére is mennyit ölt meg egy- egy alkalommal, amikor száműzött volt, vagy az, hogy a Tamachi-ház feje. Néhány dolgot még ő sem képes elrejteni, akármennyire is hóbortos a jelleme. Közben azért a cigim már a feléig leégett, előre dőlök inkább mert kezd kényelmetlenné válni ez a testhelyzet.*
- Igen. *Különös, hogy Yukezonak nem mond semmit az a név, hogy Shihouin Yoruichi, amikor jobban közismert, mint bármelyik hajdani kapitány. Mindenesetre szívom tovább a cigarettámat, amíg csak tart, és közben hallgatom Yukezonak a fordulatát. Kelletlenül nézek magam elé, amikor a koromat és a kapcsolataimat pedzegeti, abból is csak egyetlen egyet. A nőt emlegeti fel, akinek köszönhetem, hogy képes voltam megtartani a nyitottságomat és nem lettem egy antiszociális lény. Hümmögök egyet megállapítására, ám a virágos metaforájánál kiakad a mérőm és morbid módon tekintek vissza rá, egy ironikus mosoly keretében.*
- Mi? Te azt akarod, hogy támasszam fel a halott feleségemet? *Persze látszik, hogy csak terelem a témát, hogy legyen időm gondolkodni a megállapításán. Ezekből a szavakból persze én már sok mindent felismertem, és akár igazak is lehetnek, de mégis háttérbe kell szorítanom mindezeket. Ez valamiféle családi baromság lehet, hogy a Fonok egy ideje már nem hogy nem házasodnak, de utódaik sincsenek. Szerencse, hogy azért egy-kettőnk elég erős ahhoz, hogy ne haljon ki a ház.*
- Őszintén? Keisukevel nem is illettek össze. Ai azon különleges nők közé tartozik, akiknek vagy képes vagy dominálni a kardját, vagy nem. Ha nem, akkor utadra mehetsz, ha igen, akkor viszont jó alattomosnak kell lenned, hogy ne találja ki. A húgom nem adja könnyen magát, pláne nem a tehetségteleneknek; szóval belátom, hogy okosan csinálhattad, ha meggyőzted. De nyilván ez csak az első lépés, még egyáltalán nem biztos, hogy lesz következő. Keisuke is csak eddig a pontig jutott. *Kevésbé kedvesen kacsintok rá, amint megosztom vele véleményemet a kettejük ügyéről. Úgy vélem Ai szívét szerelemre lobbantani könnyűbb, mint megtartani. Lehet, hogy ez nem így van, de eddigi megfigyeléseim alapján erre jöttem rá. Most megint hátrább dőlök, valamint az engem ért témának köszönhetően újra rágyújtok. Ha ez így megy tovább, Yukezo mellett láncdohányos leszek a végén. (x"D)
Ekkor a gonoszságára kénytelen vagyok a szemeibe tekinteni. A sárga tekintete meg valószínűleg az enyéimet is előidézi. Tekintete és szavai elsőre nem érnek el semmiféle hatást, de csak addig, míg szemeit nem kezdem el másképpen nézni. Pechemre Yukezonak a sárga íriszei eszembe juttatják Nadeshiko szemeit. A világ pedig pár pillanatra fátyolozottan tűnik el tekintetem előtt, amelyre kiesik a cigi a számból. Az első felnőtt emlékképek jutnak eszembe, amikor Nadeshikot érett nőként egy tavaszi Yukatában pillantottam meg a Shihouin birtokon. A tekintetét sosem felejtem, amikor pimaszul nézett rám, aztán elfordult. Na igen, ez egy kellemetlen eset volt, mivel akkor még igencsak feleségem volt, ámbár ő nem volt jelen; szerencsémre. Mindenesetre a cigi már éppen a földet érné, amikor utána kapok a levegőben és visszaveszem a számba. Felsóhajtok egyet és elfordítom tekintetemet; pillanatnyi mosolyom komor felhőket idéznek arcomon.*
- Nadeshiko nem lehet más, mint egy múló álom vagy szeszély. Három érvem szól ellene sajnos, de talán majd egyszer ez is megváltozik. Szinte Nadeshikoval nőttem fel, így ő egy olyan barát - valamint bizalmas -, amit kár lenne elrontani, ha ő nem úgy gondolja. Aztán pedig az egyik beosztottam, a második osztagban nem megengedett, ha osztott a figyelmed az érzelmeid miatt. Illetve Nadeshiko főnemes, gondolod, hogy Yuuken hagyná neki, pláne velem, aki kimondottan megtagadta a Shihouin-ház védelmét? Nem hiába nem lépnek kapcsolatba a főnemesek a köznemesekkel..gondolom. *Feszülten dörzsölöm meg a homlokom, két mondat között pedig beleiszok a kifogyóban levő piából.* - Túl sok ellenérvem van a lány felé, akkor is, ha nem közömbös a számomra. *Nincs mit tenni; kevés vagyok én ahhoz, hogy egy ilyen nőt megszerezzek. Valószínűleg Kaito is lecsapna, ha én pont egy ilyen virágot szeretnék elrabolni; noha, élvezném az tény.*

*Tekintetem elé sodródó falevelek festik be a "vörös" éjszakát. A zanpakutomból áradó vérszomjat csupán azért vagyok képes még kezelni, mert nem teljesen ébredt fel. Ez a legnagyobb szerencsém is egyben, ami azt illeti. Mindenesetre nem fogok a börtönben tanyázó nyomorultak szintjére alacsonyodni. Akármennyire is valahol az én börtönöm a Féregboly, mégsem akarok eszményileg oda tartozni. Valami egészen másra vágyom már, olyasmire, amit eddig nem volt kedvem bevallani magamnak. Érdekes, hogy ehhez éppen ezzel az alakkal kellett találkoznom. A hozzáállása a dolgokhoz legalább annyira ostoba, mint zseniális. Könnyen össze tudnám keverni egy beteg 12. osztagossal, ha nem tudnék ezt azt róla. Jelenleg pedig minő képtelenségnek tűnhet, hogy nekem ennek az őrültnek a segítsége kell. Kérdéses ugyan, hogy vagyok-e én is legalább ennyire őrült ezzel a zanpakutoval az oldalamon? (x"D) Ait érintő mondataihoz nem fűzök különösebben hozzá semmit. Tanács is volt a részemről, s egyben óva intés is. Ait nem szórakozhatja el, ha pedig megteszi, akkor talán utolsó lehetőségét szalasztotta el a normálisabb életre. Tamachi Yukezo bármennyire is a sötét utak járta nemes, akkor is nemes. Ha pedig szerelmes Aiba, akkor megszerzi magának; nála persze ez ilyen egyszerű. De mint az említett nő bátyja; vajon nekem miféle érzéseket kellene egyébiránt táplálnom? Masmarokkal kellene falhoz vágnom Yukezot, vagy esetleg jóba kellene lennünk? Akárhogyan is kellene cselekednem, most még az egyik sem megy. A hold rám vetülő fénye minden jobb érzést képes elkergetni belőlem, kivéve egyet. Azt a bizonyos érzést szerintem soha semmi nem tudna elkergetni, valamint nem is hagynám. Nadeshiko túl sokat jelent a számomra ahhoz, hogy hagyjam feledésbe merülni az arcát. Inkább gondolok rá, és kapaszkodom belé, amikor úgy érzem, hogy a sötét téboly hatalmába kerít; mintsem hagyjam magam sodródni az árral. A jelenlegi állapotomban semmi sem tűnik olyan egyszerűnek, szóval inkább csak rágyújtok még egy cigarettára, illetve kiiszom az alkoholos üveg utolsó cseppjeit is.*
- Nadeshiko a beosztottam. Még nekem parancsnoki státuszom van, addig ő az alparancsnokom. Megérted, ha kifogásaim között ott van a munkahelyi összeköttetés is. *Ahogy kimondom ezeket szavakat, szinte magamba karmolok. teljesen komolyan gondoltam mindezeket? Yukezo pont arra próbál vezetni, hogy fatális tévképzetekben élek. Évtizedek alatt felállított mentalitásomnak pedig nem lesz elég egyetlen éjszaka, hogy meg legyen törve. Maradok a jelenlegi álláspontomnál, aztán a sorra következő mondataira felvonom szemöldökeimet.*
- Mi sem lenne egyszerűbb, csak hogy ő..fogalmazzunk úgy, hogy sajátosan látja a maga világát. Ugyanakkor miből gondolod, hogy jó hadnaggyá válnék? *Azért muszáj feltennem ezt a kérdést, de hogy választ erre már nem kapok, annak én kifejezetten örülök. Maradjon ez meg egy megválaszolatlan kérdésnek; elvégre, akármit is mondana, csak spekulációnak minősülne. Nem lenne egyéb, mint az ő csavaros észjárása, amibe bizonyára csak a húgom lát bele. Nem igazán akarom megtudni, hogy milyen lennék hadnagyként, de csak mert soha nem fordult meg ilyesmi a fejemben. Ha valamiben igen, ebben biztosan bízhatok Kaitoban. A vezetési készségeire nem panaszkodhatom, csupán a megítélő képességét vethetem a szemére. Kaito mindig is vajszívű volt, s a kirakott álarc csak egy összetörhető maszkja volt mindig is. Ami kívül, az gyakran - vagy inkább soha - nem egyezett meg a belül fogalmával. Én pedig sosem különböztem attól, hogy milyennek mutatom magam. Nincsenek ilyen éles kanyarok, ezért valahol Kaito is labilis. Természetesen ezt sosem hánytam a szemére; mert miért is tenném? A fivérem, illetve az egyetlen családtagom, aki még mindig közel áll hozzám valahol.*
- Nekem mindegy, hogy mit kezdesz Yuukennel. Bár a segítségedet elfogadom, de nem most. Addig nem foglalkoznék Nadeshikoval, amíg a zanpakutommal nem békülök ki. Erősebb vagyok Nadeshikonál, tartanék attól, hogy egy óvatlan pillanatban megölném, mert képtelen vagyok kordában tartani az ösztöneimet, érzéseimet, érzéseket és még sorolhatnám.. *Nem tetézem tovább a helyzetet, mert csak még több olyan dolgot mondanék, amitől már nekem is undorom lenne. Annak pedig valami nagyon groteszk dolognak kellene lennie, hogy már én is undort kapjak. Szegény Nadeshiko, már én kezdem sajnálni őt, amiért érzéseim vannak iránta. ( ) Megfogom az üveget és a folyóba dobom, majd magam is felállok. Szinte érzem, ahogyan a sajnálati gondolatmenetemre a szemeim is sárgává változtak. Mindegy, legalább ezzel a képességgel nem vagyok egyedül; Yukezo is képes erre.*
- Miért is ne? *Még úgysem teleportáltam soha, kíváncsi vagyok, hogy ő aztán miken megy keresztül ezzel a képességgel. Mit ne mondjak, eléggé érdekes újra talajt váltani és ilyen hamar megérkezni Soul Societyba.* - Egészségedre ezzel a zanpakutoval! @_@ *Sápadok el, amikor az ital azt gondolja, hogy fel- le elkezd táncolni a gyomromban. Végzetes hiba egyiket, hogy nem igen fújtam ki a levegőt. A rókázás szerencsére nem történik meg, de miután intek neki, hogy jó-jó, akkor már igencsak angyalkákat kezdek el látni minden felé. Na jó, így érdekes lesz hazajutni; inkább felhívok egy Font, hogy jöjjön már el támogatni, mert megsérültem. >.> xD*