Lányos zavarban mértem fel a terepet. Szerencsétlen fiú… férfi… izééé, akit eltapostam. Nem tudtam eltalálni, hogy annyira fájt-e a lába, hogy csak egy szerencsétlen „au!”-felkiáltásra tellett neki, és örökre megnémítottam, vagy esetleg kifogtam egy vasembert, aki tényleg alig érezte meg az én „elefánt a porcelánboltban”-színdarabomat. Minden esetre lángvörös arcomat megpróbáltam leomló hajzuhatagom alá rejteni, és csakis a padlónak bemutatni.
Persze a különös idegen így is kiszúrta, hogy neki ez bizony meg sem kottyant. Most vagy ő volt jobban összezavarodva, vagy én… nem tudtam eldönteni. De mikor megkérdezte, hogy nem fogok-e sírni, akkor elérkeztem arra a pontra, mikor az ember lánya imádkozni kezd, hogy szánja meg a Jóisten, szakadjon rá a plafon vagy süllyedjen el most rögtön. Paradicsomszínű fejjel vizsgáltam továbbra is a padlót, miközben halkan motyogtam, bár inkább egércincogásnak hangozhatott, semmint normális beszédnek.
- Ne idegeskedjen, nem fogok sírni…
Ekkor egy kissé lehiggadtam, és mivel sorra kerültem a pultnál, kikértem a finomabbaknál finomabb édességeket. épp csak visszafordultam az idegenhez, aki ideges mozdulatokkal kalapált a levegőben, mikor az ámulattól részegen lefordult a kezemből a süteményes tálca. El sem tudtam hinni, hogy csak így a semmibe vetették magukat a szemem fényei. Döbbenten hallgattam az idegent, és sűrűn ráztam a fejem, hogy nincs igaza, és ne is folytassa a beszédet. Persze nem hatott ez a tagadó mozdulatom, vagyis nem láttam jelét, de képtelen voltam elhinni, hogy szerencsétlen magát vádolja a drágaságaim haláláért, miközben a komisz finomságok önként és dalolva vetették magukat a mélybe… vagyis szerettem volna ezt hinni.
Nem azért, mert kétségesnek láttam, hogy áldozatom ártatlan ebben a szörnyűséges balesetben, hanem mert szerintem én tehettem az egészről. Ha nem bambulok annyira, ha jobban tartom a tálcát, ha két kézzel kapaszkodom belé, valószínűleg nem történik meg ez az össznépi elhalálozás.
Szomorúan ácsorogtam az öngyilkos sütik teteme felett, miközben azt figyeltem, mit csinál az ismerős ismeretlen. Összehúztam a szemöldököm, mikor a férfi leguggolva megböködte egy ujjával a kupacot, majd reménytelenül nézett végig a romokon. Mikor elkapta a kezeimet, és az övéibe fogta, hirtelen azt sem tudtam, hova legyek. Pironkodva néztem hol a kezeimre, hol a taichou arcára, máskor meg a homlokát díszítő dínós ragtapasszal szemeztem. Azt hittem, elájulok, mikor megláttam, hogy könnyezik a halott sütemények felett, és miket mond nekem, de egyáltalán nem tudtam arról sem megfeledkezni, hogy a kezemet fogja. Rettentően aranyos volt, és bár tudtam, hogy nem egy súlycsoportba tartozunk, azért egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy barátok is lehetnénk.
- Nem-nem! Erre semmi szükség! – replikáztam sietősen a kifizetem felkiáltásra. – Ne vegye ilyen komolyan, kérem, nem a Maga hibája volt. Megbocsátok, eddig sem volt Önnel semmi bajom.
De amint láttam, mintha a falnak beszélnék. Amint szerencsétlen nagy bőszen a pultra csapott, egész láncreakciót indított el, amit senki sem jósolhatott volna meg előre. Én is csak dermedten álltam és szemléltem a mutatványt, jóllehet okosabb lett volna cselekednem, de nem tudtam, mégis mihez nyúlhatok, hisz még a végén nagyobb kárt tettem volna a kapitányban, mint amit a segítségem nélkül elszenvedett. Csak egy döbbent sóhajra futotta tőlem, mikor láttam, hogy üti ki a férfit egy műanyag tálka, aminek az erejétől (o.O?) elterült a padlón. Szegény, nem elég, hogy így elbánt vele egy műanyag vacak, még tetézte a bajait, hogy egyenesen a sütihullák közé, illetve rá esett.
Kifakadása könnyeket csalt a szemembe, amik már a sírós-száma óta ott fészkeltek a könnycsatornáimban csak arra várva, hogy túláradva elönthessék az egész világot. Igyekeztem őket gyors pislogással még az lőtt felszárítani, hogy kibuggyanhattak volna az arcomra, hogy ott kis csíkokat hagyva maguk után legörögjenek, és ők is a mélybe vessék magukat öngyilkolászás céljából. A kapitány fölé hajoltam, miután nagyjából összeszedtem magam, és riadtan hadarni kezdtem. Tudtam, hogy csak én vagyok az oka a sok bajának a nyomorult balszerencsémmel, ami akár át is ragadhatott rá, és szegény ezek után kénytelen lesz így leélni az életét.
- Taichou, ne haragudjon! Mondja, kérem, jól van?
Úgy sajnáltam szegényt, annyira nem érdemelte meg, hogy a közelembe keveredjen. Szégyenekben legszívesebben elástam volna magam, de megelégedtem annyival is, hogy arcomat a tenyerembe temettem.
- Miket beszél, Kapitány? – kérdeztem vissza, hisz még mindig nem értettem, miért magát vádolja az én vétkem elkövetésével. – Ugyan hogy haragudhatnék Magára? – pironkodva sütöttem le a szemeimet, mert eszembe jutott, hogy fogta a tenyerébe a kezeimet. Gyorsan megráztam a fejem, hogy elüldözzem ezeket a baleset szempontjából lényegtelen emlékképeket. – Ayumu Michiyonak hívnak, és inkább nekem kellene kiengesztelnem Magát, hisz ha én nem lépek rá a lábára, talán ez az egész meg sem történik.
Őrült magyarázkodásom közepette most jutott eszembe körbenézni úgy igazán. Elég nagy felfordulást sikerült okoznom, lehet, hogy soha többé be sem tehetem a lábam ebbe a boltba, és örökre kitiltanak, talán még az üzlet egy kilométeres körzetébe sem kerülhetek semmilyen módon sem. Ez lenne életem egyik legszörnyűbb eseménye, és nem igazán szeretném, ha bekövetkezne.
Gyorsan a pult felé fordultam, hogy megkérdezzem az eladót, merre találok vödröt, lapátot meg egyéb jó dolgokat, amik a takarításhoz nélkülözhetetlenek, arra azonban nem számítottam, hogy egy eltévedt holtestre lépek, és sikeresen elcsúszom rajta.
Meglepett, de halk sikoly csúszott ki a számon, mikor hirtelen borulni kezdtem. Nagyon, nagyon, nagyon reméltem, hogy semmire és senkire sem sikerült ráesnem, magamon kívül, mert azt a szégyent már biztos, hogy nem bírtam volna ki. Nem elég, hogy agyontaposom szerencsétlen taichout, aztán még leborítom a sütiket is, hagyom elzúgni Nagano Nobut, és még én magam is elzúgok.
- Rettenetes és reménytelen alak vagyok – motyogtam teljes letargiában, ahogy a talaj kifordult a lábaim alólam.

Befogtam a számat, és ezt szó szerint kell elképzelni. Ahogy Nagano taichou erélyesen kifejezte az ellenszenvét a magázással kapcsolatban, és letette voksát a tegezés mellett, rögvest az ajkaimra csaptam az egyik, majd a másik kezemmel is, mivel épp szándékomban állt egy ön, maga és társai tartalommal kacifántosan megtűzgélt mondatot mondani. A bennem rekedt szóáradattól és levegőtől gombóc nőtt a torkomba, mire a szorító érzésnek sikerült könnyeket csalnia a szemembe. Legalább annyira megijedtem, mintha arról akartam volna kiselőadást tartani neki, hogy milyen terveim vannak a kivégzésére, miközben nincsenek is, és nem is vagyok egy pszichopata. Igaz, ha ezt állt volna szándékomban részletezni neki, akkor tényleg lett volna félnivalóm, mert az azt jelentené, hogy teljesen és végérvényesen elmentek nálam otthonról.
A saját kapitányomon kívül nem sok rangban ennyivel felettem állóval beszélgettem mostanság, így meg akartam adni a neki kijáró tiszteletet, és nem a kora miatt magáztam egyfolytában. Valójában szemtelenül fiatal volt kapitánynak, bár látott már a történelem nála fiatalabbat is. Nem is lehetett sokkal idősebb nálam, mármint kinézetre, hisz az arca egészen fiatalos volt, kissé gyermeki, bár már felnőttes vonásokat tükrözött. (értelem powa -.-”) Nem értettem ehhez, így nem firtattam túl sokáig még magamban sem, inkább a rám törő szívrohammal küszködve próbáltam elmondani a kapitánynak, hogy megétettem.
- Nem fordul elő többé – dünnyögtem csendesen a kezeimet tördelve.
Képtelen voltam huzamosabb ideig rajta tartani a szememet, mert attól mindig csak elpirultam, és nem tudtam koncentrálni, mit mond. Halványan elmosolyodtam, mikor megpróbálta kitalálni a nevem… Annyira aranyos volt. Többször is félve, és enyhén vörösödve pislogtam az arcára – meg arra a cuki dínós ragtapaszra a homlokán –, hogy jól megnézzem magamnak, és emlékezzek rá. Nem akartam elfelejteni, mert igazán kedves volt azok után is, hogy majdnem a nyakát törte a bénaságom miatt, viszont – nagy valószínűséggel –, amint kijutunk innen, ő elindul a másik irányba, mindegy, hogy én melyiket választom, és minél gyorsabb iramban – talán még shunpot is bevet a meneküléshez –, fog távozni. T-T Mindezek ellenére nagyon kedves és szimpatikus volt, de nem vártam volna tőle, hogy a szükségesnél akár egy másodperccel is több időt töltsön el az én balszerencsés társaságomban.
Ő is pont ezt a témát taglalta, mármint a bénaságomat. Nem hittem el neki, hogy ez az egész galiba az ő hibájából történt, hiába mosolygott. Annyira bántott, hogy így gondolja, és hogy képes magát vádolni, na meg még mellé mosolyogni, hogy szégyenemben és a bűntudattól vezérelve inkább a padlót és az azt beterítő sütihullákat tanulmányoztam. Szegénykéim elég kérészéletűek voltak, talán épp annyira, mint az ismeretségem Nbou taichouval. Próbáltam nem belelovalni magam egyik végletbe sem, de az még mindig hihetőbb végkifejlet volt, hogy a kapitány fejvesztve menekül a közelemből, mint az, hogy akár egy pillanatot is szívesen töltene csak úgy a társaságomban.
Miután nagyjából összeszedtem magam, eszembe jutott, hogy illendő lenne segítséget nyújtani az eladónak, így felé fordultam, ám ekkor beütött a krach, és kezdődött a cirkuszi mutatvány.
Nem tudtam, hogy s mint – mert rövid ideig csukva volt a szemem –, de végül mégsem találkoztam szemtől – vagy egyéb más testrészemtől –, szemben a padlót borító csempével, mással azonban annál inkább. Amint földet(?) értem, azonnal hallottam és éreztem is egy hatalmas roppanást. Valakire ráestem, az biztos volt, és miután megláttam a lila fürtöket, már azt is tudtam, hogy hiába próbáltam nem Nobura borulni, mégis összejött az óriási és végtelen szerencsémnek hála. (-.-)”
Először nagyon megijedtem, és képtelenségek sorozata ötlött az eszembe. Hisz megöltem Nagano taichout! Megöltem őt… o.O T-T Rettentően szomorú voltam, de azért csak megtaláltam a történtek napos oldalát is – valószínűleg már teljesen bekattantam, és azért születhettek meg ezek az enyhén elmebeteg gondolatok. Mondjuk, még az a szerencse, hogy nem akárhány tiszt előtt gyilkoltam meg, mert akkor nekem kellett volna átvennem a helyét az osztagánál, ami egy csodálatos és rettentően gyors világvégéhez vezetett volna. El sem tudtam képzelni egy ilyen béna alakot, mint én, a kapitányi székben.
Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor Nobu-chan életjelet adott magáról, de mint szokás nálam, ezúttal is egyik végletből a másikba csaptak az érzéseim, saját magamat zavartam össze, és tettem semmissé a pillanatnyi megkönnyebbülésemet. Amint tudatosult bennem, hogy a kapitányra zuhantam, azon mód lemásztam róla, és iszonyatos haragomban bőgni kezdtem. Na, nem az életmentő HŐS-őmre haragudtam, hanem magamra, amiért képes voltam Nobut pihe-puha matracként használni, hogy a saját bőrömet mentsem. Dühös voltam magamra, hogy ilyen önző és béna vagyok, és alighanem komoly sérüléseket okoztam Nagano-sannak. Reméltem, hogy nem veszi észre azt a néhány csepp könnyet, ami zavartalanul végiggurult az arcomon, és szétplaccsant a kézfejemen. Nem akartam, hogy sírni lásson, így is elég kiábrándító alak voltam, ennél szánalmasabb már nehezen lehettem volna, de persze nekem ez is sikerült.
Leesett állal, és maszatos arccal néztem az ujjongó kapitányt, aki azért hálálkodott, mert nekem semmi bajom sem esett. (o.O?) Nem értettem az összefüggéseket, és egyáltalán nem vágtam a helyzetet sem. Most vagy hallucináltam, vagy álmodtam, vagy a kettő egyszerre. Nem fért a fejembe, hogy Nobu-chan hogy nem akadt ki tőlem, és még szánt szándékkal feláldozza értem a testi épségét, bár… Rettenetesen nagy szíve lehet, hogy kockáztatta az egészségét egy ilyen alakért, aki eleve menthetetlen eset. Felnéztem rá, és csodáltam őt, még arról is megfeledkeztem, hogy önmagamra haragszom, és hogy emiatt a düh miatt bömbölök, mint egy kisgyerek. Csak az járt a fejemben, hogy meg kell valahogy hálálnom Nagano-sannak az önzetlen tettét.
- Köszönöm, hogy megmentettél. *.* - mondtam csillogó szemekkel és hatalmas mosollyal az arcomon.
Közelebb kúsztam a kapitányhoz, és mindenről-mindenkiről megfeledkezve magamhoz öleltem. úgy képzeltem, leginkább ezzel a tettemmel tudom megmutatni neki, mit érzek, és hogy milyen hatalmas szíve van, főleg az után, miután kitalálta, mi legyen a pórul járt sütihullákkal, akik hősi halottaivá váltak az én bénaságomnak. Persze az egész ölelés nem tartott fél percnél tovább, így is rendesen elszégyelltem magam, amiért csak így váratlanul letámadtam a taichout. Persze mi sem bizonyíthatta volna ékesebben a szégyenemet, mint rákvörös arcom, amit sehogy sem tudtam elrejteni a kíváncsi pillantások elől.
- Elnézést! – suttogtam fejemet lehajtva, azonban szám sarkában mosoly bujkált.
Fantasztikus, zseniális ötletei voltak. Én is úgy gondoltam, hogy az életüket vesztett finomságok megérdemlik a végtisztességet, még akkor is, ha kissé szétroncsolódott állapotban kerülnek a földbe. Ám ekkor Nubo-chan egy még csodásabb ötlettel állt elő, amit nem hagyhattam szó nélkül lebegni kettőnk között.
- Ugyan nem tudom, mit jelent az a szütyő… ehm… öhm… Süttyő? De nagyon tetszik az ötlet, hogy egy saját sütiemberkét készítsünk az eltávozott maradványokból. Elvégre az a legkevesebb, hogy kapnak egy saját, emberi formájú testet. – egyetlen dolog nem hagyott nyugodni, amiről persze meg is kérdeztem Nobut. – De utána eltemetjük a mi kis sütiemberkénket? *.*
Azt akartam, hogy a sütik békében nyugodjanak, és az az én szememben csak úgy volt lehetséges, ha végső nyughelyükre helyezzük őket. Nyugodtabb lettem volna, ha tudom, immár jobb létre szenderülnek, és biztosan a bűntudatom sem mardosott volna ilyen ember feletti erővel. Na jó, azt én magam sem hittem, hogy a bűntudat csak úgy elpártol majd mellőlem, elvégre szegény kapitányt is teljesen leamortizáltam és rengeteg kényelmetlen helyzetbe hoztam. De talán, ha sűrűn kérek tőle elnézést, és kitalálok valamit, amivel kiengesztelhetném, akkor talán… talán egyszer majd meg tud bocsájtani.
Visszatérve a sütiszörnyes, vagy miféle ötletre, remekbe szabott kis akció volt, csupán azt nem tudtam, hogyan visszük végre, de Nobu-chan – mint később kiderült –, még erre is tartogatott meglepetéseket. Mosolyogva néztem a taichou arcára, aki hatalmas, mondom: HATALMAS szemeket meresztett ám. Ha tehettem volna, menten elolvadok, ám így csak magamban csöpöghettem a látottakon. Olyan édes volt, mint egy kisgyerek, és ez egyre csak jobb lett, ahogy telt az idő. Halkan felkuncogtam, mikor hirtelen előhúzott a zsebéből egy hosszú csíkot, ami teli volt a homlokán látott ragtapaszhoz hasonlatos kis matricákkal.
- Remek lenne!^^
Széles vigyort villantottam rá, ekkor szúrtam ki az állán kevélyen terpeszkedő, enyhén szétkent csokimaszatot, ami leereszkedően kukucskált rám, és királyként érezte magát, amiért ő ilyen jó helyre került a többiekhez képest. Felemeltem a kezem, és Nobu-chan arcához közelítettem, de mielőtt még elérhettem volna, paradicsom-piros arccal, riadtan visszarántottam. Nem érhettem hozzá, mármint nem akartam fogdosni a taichout, mert igencsak idegen voltam neki, meg még a végén kinyírtam volna a hatalmas balszerencsémmel. Már csak az kellett volna, hogy kiskutya módjára rávessem magam, és úgy nyalogassam le a csokikrémet a fejéről. Totális siker lenne persze, ha azt akarnám, hogy hanyatt-homlok meneküljön.
- Khm… Ott, ott csokis az állad – mutogattam inkább rettentő elmésen a kérdéses pontra. – Egyébként nem kellene valamelyik sarokba költöznünk, vagy a bolt elé, hogy ne tartsuk fel a vásárlókat? – érdeklődtem szememet mindvégig lesütve, miközben már elkezdtem felszedegetni a tálcára a sütimaradványokat.

Elutasított. T_T Na, nem kell félreérteni, én barátilag közeledtem, és erre csak egy leereszkedő buksisimit kaptam a taichoutól. Pedig milyen különös mosollyal nézett le rám, mikor megöleltem, és örültem volna neki, ha visszaölel, vagy… vagy nem tudom, csak… mah T_T. De nem is várhattam ilyesmit, nem tudom, miért tettem mégis. Valószínűleg egyáltalán nem tetszett neki, hogy megöleltem, csak nagyon ügyesen tudja leplezni az érzéseit és gondolatait. Ha már kapitány, akkor értenie kell ehhez, hisz nem minden döntés tetszhet neki, mégis el kell fogadnia. Biztosan így volt az ölelésemmel is, azért ajándékozott meg ezzel a gyenge elutasító célzatot magában hordozó gesztussal. Talán úgy gondolta, megértem a célzást is, nem kell kimondania, amivel egy csomó időt megspórol magának.
Azért nem mutattam ki, mennyire nem tetszett ez az atyai cselekvés, azért belül még mindig… mah T-T. Vagy lehet, hogy csak szeretethiányom van? (o.O)” Nem akartam elkenődni, ezért rögvest össze is szedtem magam. Nem számított, hogy Nagano taichou megsimogatta a fejemet, és ez olyan érzéseket keltett bennem, amilyeneket, mert megmentette az életem, és szeretett volna velem Szütyőt, vagy kit csinálni. Jobban tette volna, ha menekül, ahogy a lába bírja, és tényleg számítania kellett volna ennek a félig sem barátságos cselekedetnek, és el kellett volna engednem, azt mondani neki, hogy rohanjon, de én akartam Őt barátomnak. Olyan volt… hogy aranyos, és kedves, és milyen sokáig kibírta velem, pedig mennyi rossz dolgot elkövetem ellene. Akár azt is hihette, hogy bajom van vele, vagy szándékosan merénylem meg. Pedig nem így volt, csak a hatalmas balszerencsém akarta kikészíteni. :/
Amiket nem sokkal ez után mondott, nem nagyon értettem. Hisz, ki vagy mi az a Mézi, és mit jent a srek? Azért észrevettem, micsoda rajongással beszél Nobu a témáról. Nem tehettem mást, rábíztam, mert elég kínai volt, amit mondott, nagyjából csak a töltelékszavakban, meg a megnézni-ben találtam valamicske értelmet. Tippeltem, mi lehet mézi, meg a serk… öhm… vagy valami hasonló, és mivel nézni kellett, ezért úgy képzeltem, vagy valami tárgyak lehetnek, mondjuk egy kiállítás részei, vagy, ha már sütiszörnyek, akkor akár egy cukrászda lakói is lehetnek. Mindenesetre nagyon felkeltette a kíváncsiságomat, és az előbbi rossz kedvemnek már se híre, se hamva nem maradt.
- Nagyon szívesen megnézném Veeeled. – kissé elnyújtottam az utolsó szót, és szégyenlősen pislogtam minden felé, csak ne a kapitány arcát kelljen néznem.
Nem mintha lett volna bármi bajom is vele, mármint említettem már, hogy dínós ragtapasz figyelte minden mozdulatomat a homloka közepéről, és volt pár () testékszere is, ettől még nagyon kedves és aranyos arca volt. Nagyon megnyerő, szinte el is felejtettem, hogy kapitány, és a felettesem… csak olyan volt vele lenni, mint egy egyszerű fiúval. Olyan arcpirítóan barátságos, és teljesen ismeretlen.
Megint csak el kellett mosolyodnom. Egy ilyen bók után az ember lánya törvényszerűen el is vörösödik, nekem is így kellett hát tennem, még ha nem akartam, akkor is. Tetszett, ahogy megpróbálta eltusolni, amit kimondott, pedig reméltem, hogy hallottam, habár ebben nem vagyok teljesen biztos. Nem tökéletes a hallásom, vagyis általában nem úgy műkszik, ahogy azt elvárnám tőled, és sokszor azt hallottam, amit szerettem volna, és nem azt, amit ténylegesen ki is mondtak. Ezt viszont nem vártam Nobu-chantól, ezért aztán meg is lepődtem rendesen, mégis nagyon kedvesnek találtam.
Azt már nehezebb volt eldöntenem, hogy a tudomására hozzam-e, hogy megértettem a bókját, és nagyon kedvesnek találom, meg egyéb dolgok. Nem akartam kényelmetlenebb helyzetbe hozni, mint ahogy érezhette magát, legalábbis a lila hajától jócskán elütő vörös arca, és a kínos csend, amibe süllyedt. Megfosztott a társaságától átmeneti zavarában, pedig örültem volna neki, ha beszél hozzám, akkor el is tudtam volna dönteni, mit mondhatnék neki. Kedveltem a hangos és hirtelen kirohanásait, és anélkül mosolyoghattam, hogy magamat kellett volna kinevetnem, vagy éppen csak kínomban mosolyogtam volna.
- Nagyo… nagyon kedves vagy – mondtam végül nagyokat nyelve, a katasztrófánk színhelyét figyelve. – Igazán nincs mit, szólni fogok máskor is.^^
Persze, ha találkozunk még, és ezt a tények állása szerint kétségesnek láttam, főleg, hogy amint elkezdtem összeszedegetni a sütimaradványokat, lefejeltem Nobu-chant. Pontosabban összefejeltünk, mert a balszerencse-mágnesem odavonzotta a buksiját az enyémhez, és bummm. Szegény, úgy sajnáltam. T_T Nem akartam teljesen leamortizálni, mert már így is azt tettem, erre még az okos kis fejét is sikerült kiütnöm… teljesen elrontottam. T_T Mi lesz, ha nem tud majd rendesen gondolkodni meg ilyenek, és a végén kirúgják a kapitányi állásából, nem barátkoznak vele az emberek, és egyedül marad hátralevő életében. Nem kívántam volna ilyen sorsot senkinek. Rettentő bűntudat emésztett az újabb merényletem miatt, mintha tényleg szándékosan próbálnám őt bántani, de nem így volt… Reméltem, hogy nem így van. T_T
- Áucs! Jaj, ugye nem fájt nagyon? – kérdeztem aggodalmaskodva, és a kétségbeeséstől könnyes szemekkel.
Ha nem utált meg ez alatt a rövid idő alatt, amit velem együtt töltött, akkor ő a világ legnagyobb szívű embere, de! Valamiért ő is úgy gondolhatta, hogy én ellenszenvet táplálok iránta, a helyett a ledefiniálhatatlan érzelemtenger helyett, ami bennem kavargott. Pedig szó sem volt olyasmiről, hogy bármiért is megharagudtam rá, talán nem is lettem volna képes, mert, ahogy az édi kölyökkutya-pillantását láttam, még azt is elfelejtettem, mi a frászt keresek a sütiromok között. Ledöbbenve méregettem, és közben megint magamat vádoltam, hogy voltam olyan gonosz, és elhitettem Nagano taichouval, hogy ő a hibás, miközben nem is.
- Vá-vá-vá-vá-vá… Na! – Fennakadt a lemez. Bizony sűrűn keletkezik ilyen gépzavar, ha valamit nagyon gyorsan akarok kimondani. Dadogni kezdek, és nem tudok leállni. – Várjunk, miért utálnálak?
Meg kellett kérdeznem, mert már teljesen összezavarodtam. Nem értettem őt, hisz nem tehetett semmiről, ő csak az elszenvedője volt az én bénázásomnak. Időszerű volt végre tisztázni a dolgokat, mert nem akartam, hogy továbbra is eméssze magát. Ezzel nekem sem segített sokat, hisz újra meg újra látnom kellett, hogy az én bűneimért ő érez lelkifurdalás, és ettől csak szomorú lettem.
- Semmi okom rá, hogy utáljalak, sőt… nagyon kedves vagy. Köszönöm!^^ – teljesen komolyan, halál vörös fejjel, de kimondtam, és nem lehetett visszavonni, meg nem is akartam. Tudni kellett a taichounak, hogy ő mindvégig nagyon kedves volt, még Süttyőt is akart velem életre kelteni, és megsimogatta a fejem, és aranyosnak nevezett, pedig semmi oka sem volt rá. Olyan szörnyen rossz voltam! T_T – És, igazad van. Kellene nekik egy hely, öhm… kint. Menjünk! *.*
Gyorsan összekapkodtam a megmaradt darabkákat, és kezemben a megpakolt tálcával nagy nehezen kiegyenesedtem. Nem vettem el a ragasztót Nobu-chantól, csak hátrapillantottam rá, és bátorító mosolyt villantottam felé. Érhette többféleképp is, ráhagytam, melyik tetszik neki. Értelmezhette: „Azonnal kijutunk, pillanatok kérdése, és nyugodtan elsétálhatsz, nem foglak kigáncsolni, vagy hasonlók”, de jelenthette azt is, hogy: „Ne maradj le, szeretném, ha segítenél Szütyőt csinálni, és velem együtt hantolnád el a kis szörnyikét.” Személy szerint én a második verzióra gondoltam.
Iszonyatos gyomorideggel sétáltam előre az ajtó felé, de hogy ellenőrző célzattal hátra-hátra pislogjak, arra nem vitt rá a lélek. Lehet, hogy akkor kényszernek érezte volna a cselekvésem, és velem maradt volna akkor is, ha nem akar. Nem akartam pszichológiai izékkel manipulálni, így csak reméltem, hogy Nobu-chan velem tart, és erősen imádkoztam, hogy eljussak az ajtóig anélkül, hogy leborítanám a süteményeket, vagy felbuknék a saját lábamban, vagy bármilyen más komolyabb balesetet szenvednék. Így is eléggé szétszedtem a helyet, talán soha többé nem engednek be.
Viszlát, kedves édességboltom! Szerettelek! T_T

Kezdtem megijedni és attól tartani, hogy talán Nobu-chan mégsem akar követni, egyáltalán el sem szándékozik menekülni, vagy úgy próbál tőlem szabadulni, hogy inkább figyelemelterelés gyanánt lemarad, és később, amíg arrébb állok az ajtóból, elslisszol mellettem. Hátranézni azért mégse nagyon mertem, nem is akartam őt zaklatni, de egyedül sem szívesen maradtam volna, főleg a halott sütiket cipelve. Olyan szomorú, és kissé ijesztő is volt a kezemben az a nagy romhalmaz, amit a szerencsétlenségem következtében összehoztunk Nobu-channal. Féltem, hogy bosszút állnak, amiért ennyi galádságot elkövettem ellenük.
Amint az ajtó elé értem, egy kéz hirtelen átnyúlt felettem, meg is ijedtem egy kicsit, és megtorpantam nagy menetemben. Kisebb csattanással vágódott ki az ajtó előttem, de olyan váratlanul, hogy nem tagadhattam, egy cseppet megijedtem. Lehet, hogy Nobu véletlenül túl erőszakosan nyitotta volna ki? Megeshet, hogy ilyen vad is tud lenni? Persze a saját kérdéseimre én is tudtam a választ. Lehetetlenség egytől egyig, biztosan csak valami véletlen folytán vágódott ki pont akkor az ajtó. Lehet, hogy az utolsó, aki betért, nem csukta be rendesen, vagy valaki sietősen távozott – mondjuk menekült abból a káoszból, amit sikerült kavarnom –, és akkor marad nyitva.
- Jól vagyok, ne idegeskedj… nem ijedtem meg – füllentettem, miközben fülig vörösödtem, majd értetlenkedve néztem Nobu-ra. – Hm?
Nem értettem, miről van szó. Nem láttam semmilyen kukacokat, ennek ellenére végighallgattam a kapitány különös beszámolóját. Érdekesnek és viccesnek találtam, így mosolyogva, csillogó szemekkel hallgattam. Nem tudtam, hogy ezt most rögtönözte-e, vagy szokásos ismerkedős mesét ad elő, hogy oldja a feszültséget, de rettentően tetszett. Aztán belegondoltam, hogy vibrált a tekintetem egy pillanatra, mikor összekólintottuk a fejünket, és iszonyatos bűntudat támadott meg. Szinte a földbe döngölt, és ott ugrált rajtam, minden levegőt kiszorítva a tüdőmből. Szegény, Nobu-chan, annyira beverte a fejét, hogy hallucinált is! T_T Komolyan rettenet vagyok! Mégis olyan kedvesen, olyan hatalmas szemekkel nézett rám, hogy képtelen voltam nem mosolyogni. Pedig olyan rosszul éreztem magam amiatt, hogy így tönkre tettem.
Belepirulva álltam a pillantását, kicsit különös volt ilyen közel lenni az arcához. Nem valószínű, hogy tudtam volna értelmes mondatokat kinyögni, jóllehet a taichou arra várt. Váratlanul lépett egyet hátra, mire én megbabonázva követtem, aztán szegény megint kapott egy adagot a balszerencsémből, biztosan a nyomulásom miatt, és bevágta a fejét az ajtófélfába. Annyit bántottam már szegényt, nagyon jól tette volna, ha addig menekül, amíg még tud. A végén még a lábait is tönkre teszem valamilyen módon, és akkor már semmi sem mentheti meg tőlem, a két lábon járó ön- és közveszélyes szörnyikétől.
- Öhm… nem tudom, talán láttam őket… nem emlékszem – hebegtem-habogtam, de tulajdonképpen nem tudtam, miket is beszélek.
Teljesen elvesztettem a fonalat ilyen közelségben a kapitánnyal, sőt azt sem tudom, pontosan mi késztetett rá, hogy megtegyem azt a lépést felé. Valószínűleg a beépített balszerencse-mágnesem vonzott szegény után, aztán megint csak megtette a magáét, és a szerencsétlen taichou itta meg a levét. Nagy nehezen azért kijutottunk az üzletből, én meg mint egy holdkóros néztem körbe-körbe. Jól teleszívtam a tüdőmet friss levegővel, és vártam, hogy ettől majd a fejemben uralkodó káosz eltűnjön, és kitisztuljanak tőle a gondolataim. Mikor végre magamhoz tértem, eszembe jutott, hogy csak bocsánatot kellene kérnem, vagy valami ilyesmi.
- Jól érzed magad? Bocsánat, hogy az előbb úgy… - Nem tudtam, mi lenne a megfelelő szó, így függőben hagytam a mondatot, és inkább becsatlakoztam Nobu-chanhoz a sírhely kutatásban. – Ott nagyszerű lesz! *.*
Néztem jobbra, pont amerre mutatott - ami neki bal volt, de nekem jobb. Tetszett az a hely, tetszett, mert tényleg kevesen mászkáltak arra, és mert el tudtam képzelni, hogy néha napján még egy-két virágcsokor is elférne ott anélkül, hogy bárkinek ártsak vele. Én biztosan ki fogok járni, és örülnék neki, ha Nagano taichou is velem tartana, de nem kérhettem rá, és nem is mertem volna. Tulajdonképpen semmit sem tudtam róla, csak annyit, hogy rettentő fogékony a balszerencsémre, és hogy könnyen leamortizálható… de ez szörnyű tudás volt, olyan, amit inkább nem szerettem volna tudni. Boldogabb lettem volna, ha nem történik ez a sok szörnyűség. T_T
Nobu biztosan jobban járt volna, ha meg sem ismer, jóllehet én tudom, hogy hazudnék, ha azt mondanám, én is jobb helyzetben lennék. Örültem, hogy megismertem őt, és nagyon kedvesnek tartottam. Főleg a sütiszörnyes ötletét, amit velem szeretne megcsinálni. Nagyon reméltem, hogy nem gyúrom bele őt is a romokba, de nem lehettem biztos magamban. Gyorsan elhessegettem ezeket a veszedelmes gondolatokat, nem is akartam velük foglalkozni, jobban érdekelt Nobu-chan, meg a kis Süttyő^^, bárhogy is nézzen ki.
- Én-én… nem igazán vagyok ebben otthon, de… de kezdhetnénk a törzsével, a pocakjával, aztán majd csinálunk neki lábakat, kezeket, meg fejet is… de mire gondolsz?
Annyira zavarban voltam, hogy nem tudtam mit kezdeni magammal. Tényleg nem tudtam, mit szokás ilyenkor csinálni, hogy s mint lesz az egész. Még ha lett volna kiindulópontom, mondjuk sütiembert már láttam, nem lehet nagyon más, és van ragtapaszunk, azzal majd kidíszítjük valahogy. Minden megoldható, bár nem hittem, hogy a ragtapasz szívesen ragad majd a krémes roncsokhoz, de azért csak próbálkoznunk kellett, és… csak csinálni szerettem volna. Már előre örültem neki, és reméltem, hogy most jól szórakozunk, és semmi sem árnyékolja be a mókánkat.
Készültem leülni, mikor megborult a kezemben a tálca, és majd szívrohamot kapva sikoltottam fel. Szerencsére sikerült időben visszafordítanom, így nem borult le, el is ámultam, mi történhetett. Hisz nem tudom mi lett most velem hirtelen, vagy ki babonázott így meg, hogy nem ejtettem el a maradványokat, de hálát adtam az égnek. Lehet, hogy most én hoztam a frászt szegény Nobura, szóval mégsem csináltam olyan jól a dolgokat. Ha már egy kicsit is megijesztettem, azért bocsánatot kell kérnem tőle, még akkor is, ha nem szándékosan tettem, mert mégis megtettem.
- N-ne haragudj! – kérleltem, és végre leültem, nehogy valamit tönkretegyek még gyorsan, frissen. – Amíg megpróbáljuk a világra hozni Süttyő mását, addig mesélhetnél valamit, ha nem vagyok nagyon tolakodó. Mit szeretsz csinálni, vagy mit szoktál, ha van még szabadidőd a kapitánykodás mellett?
Túl sok kérdést tettem fel, vártam is, hogy Nobu-chan csak úgy felborul, és láb-rángva bemondja az unalmast. Biztos már annyira lefárasztottam, hogy örült volna, ha csak csendben dolgozok a „gyermeken”, és nem zaklatom őt folyton. Azért még bíztam benne, hogy csak én képzelek hülyeségeket az egészbe, de nem tudhattam, valójában mi játszódik le Nobu-chan fejében. Az is lehet, hogy inkább visszamenekül a bevándorló kukacokhoz, csak, hogy ne kelljen velem társalognia. Meg is érteném… T_T

Hirtelen azt sem tudtam, mi történt. Csak úgy a semmiből, teljesen váratlanul szembetaláltam magam egy iszonyatosan elkeseredett és kétségbeesett Nobu-channal. T_T Majd megszakadt a szívem, ahogy ránéztem az összetört arcára, legszívesebben csak ölelgettem volna, míg elkékül az arca a légszomjtól, meg lehet, még akkor sem engedtem volna el szegénykét. De ha egyszer cukiiii!^^ Tényleg olyan volt, mint egy világtalan kisgyerek, aki egymagában nem igazán boldogul még. Hatalmas és édes plüssbe egy ötéves kisfiú rejtőzött.*.* Azért reméltem, hogy nem feltűnően csöpögök, nehogy megrémüljön szegény taichou, aztán nagy nehezen felfogva a riadalom okát, végre előállhatta valami értelmet tükröző felelettel is… mármint jó lett volna, ha nem csak össze-vissza zagyválok.
- Megmenteni? o.O – kissé ijedten pislogtam rá, elvégre nem én lennék a legalkalmasabb alak arra, hogy megmentsem őt, mivel az eddigi bajait is én okoztam, meg az óriás balszerencsém. – Huh…
Megkönnyebbülten sóhajtottam, hiszen mégsem volt olyan hatalmas a galiba, mint ahogy szegény Nobu érezte, és nekem sem kellett attól rettegnem, hogy most is én szúrtam el valamit, és megint bántottam őt. Csupán egy apró problémát kellett orvosolni, nem dőlt össze a világ, és az én szívem is a helyén maradhatott, meg persze szerencsétlen társamé is, ami fontosabb, mint az enyém… az nem lényeg.^^”
- Ez – emeltem fel egy kissé kapálózó végtagját, melyet ő is ezzel a névvel illetett, és amin körmét fekete lakk díszítette –, a bal kezed… az – cseréltem kezet, és a lila színre mutattam –, a jobb... Jól mondtad az előbb, csak egy cseppet belekavarodtál, de… de ilyen bárkivel megesik.
Gyorsan elengedtem a kezeit, hisz nem akartam én tapizni őt… csak végül mindig megtörtént. Nem tudtam, mi üthetett belém, csak a kapitány olyan kis szeretgetni való. Megráztam a fejem, hogy a koránt sem értelmes gondolatimmal ne most fárasszam magam, mikor Nobu-chan csendesen és váratlanul átölelt. Bíborszín arcomat rejtegetve, meg, mert csak jó volt, hogy megölelt, buksimat lehajtva én is visszaöleltem, majd gyorsan hátráltam egy lépést. Sok volt ez, még a végén egy újabb adag szerencsétlenséget ragasztok szegényre, vagy véletlenül megtaposom a lábát, esetleg elbuktatom, aztán még rá is esek, és agyonnyomom. Millió és egy szörnyűség történhetett volna, és én nem akartam, hogy még több baja essen a taichounak, mint amennyit már eddig is okoztam.
Azért azt nem tudtam megállni, hogy egy boldog kis sóhaj el ne hagyja a számat, amivel csak még inkább megbotránkoztattam magam. Csak süllyedtem volna el szégyenemben, de persze ez megint nem sikerült, akárhogy kívántam is. Viszont nagyon jól esett az ölelése… és én tudtam magamról, hogy rettentő szeretethiányos vagyok, és ha lenne merszem, végigölelgetném a világot is, így azonban csak azok maradtak, akik képesek elviselni az eszement viselkedésem. Az emberek egyébként sem ölelgetik csak úgy egymást, pedig ez egy nagyon jó dolog, mert olyankor szeretet járja át a szíveket, és boldogság. Habár a boldogság részéből most nem sok jutott nekem, a saját kis fejem hibájából, mert csak nem akart nyugton hagyni, ezért hát ki kellett hátrálnom az ölelésből, bár próbáltam nem túl feltűnően, nehogy megbántsam Nobut, mert akkor tört volna össze a szívem, amiért megint megfájdítottam az övét. T_T
Nem törődhettem sokat azzal, mi is játszódik le a fejemben – nem is lett volna sok értelme –, mert alig egy pillanatra nem figyeltem oda Nobu-chanra, máris újabb balszerencse-roham támadta meg. Komolyan nem lenne szabad a közelemben maradnia, de ő mégis ezt teszi. Lehet, az lenne a legjobb, ha a saját érdekében elküldeném, elmenekülne. De… Minek áltatom magam, úgyse küldeném el őt, annyira kedves volt velem, és még most is az, egyszerűen nem lenne szívem kiadni az útját, még akkor sem, ha ezzel csak a testi épségét próbálnám óvni. Ahogy kigondoltam mindezt, máris beütött a krach, mint ilyenkor szokás, és a semmiből előkerült filctoll kupakja megvakította a kapitányt. T_T
- Jesszus! Látsz még? Mármint izééé… jól vagy? Megnézhetem? – aggodalmaskodva próbáltam lábujjhegyre állni, és megnézni, él-e még a szeme.
A csúnya a balszerencsém megint megtámadta szegényt, mintha féltékeny lenne, hogy barátkozni próbálok… Még egyik eddigi ismerősöm sem járt így pórul, mikor velem töltötte a kevéske idejét, erre az egyetlen személy, aki nem is készült rá, hogy megismer, és csak véletlen futottunk össze, teljesen leamortizálódik, és még a látását is elveszti a közelemben… azt a gyermekien csillogó barna szeme világát. T_T Úgy sajnáltam, mert nem tehetett semmiről, csak az én társaságom elszenvedője volt. Mázli, hogy a szeme megmaradt, de azért mégis hatalmas bűntudat emésztett. Mindig rosszat teszek vele, akármennyire is próbálom ezt elkerülni. Annyira elkeseredetem, hogy kissé meg is ijedtem, mikor a filccel hadonászva egy aprócska szívességre ösztönzött.
- Felírni? – hirtelen az sem jutott el a tudatomig, mit is jelent maga a szó, aztán nagy megvilágosodásomban meg a frászt hozhattam a taichoura. – Nem. Nem! Vagyis… öhm… Ugye lemosható?
Elkezdtem nézegetni a filcet, de végül attól tartva, hogy Nobu megunja a várakozás, és itt hagy, inkább azon kezdtem agyalni, hogyan is intézzem el a dolgot anélkül, hogy össze kellene firkálnom a kezeit. Nagyon nem szerettem volna az én írásommal elcsúfítani a karjait. Nem mintha olyan rettentően rondán írtam volna, de nem ezt tartottam a legszebbnek a világon, meg úgy egyébként sem akartam összefirkálni őt. Valami úgyis félresiklott volna a műveletben, és akkor, jaj nekem, meg mindennek.
- Talán… fel-felírom, csak előtte még… – elég nyögvenyelősen ment a beszéd, mert megpróbáltam kitalálni, hogyan is mondhatnám el, amit akarok. – Ööö… Azt hiszem, a legbiztosabb viszonyítási pont benned van. – mondtam nagyon elmésen, és hogy ezt könnyebben elmagyarázhassam neki, fogtam a kezét, és a szíve fölé helyeztem. – Érzed, hogy dobog a szíved? Az mindig a bal oldaladon marad, akármit is teszel vele, annak ott kell lennie, ha csak nem veszik ki a testedből, de arra ne kerüljön sor. – észrevettem, mit is csinálok már megint, és gyorsan elvettem a kezem. A kutyafáját is már! És még el is vörösödtem. – Szóval… ez a baloldal, a másik meg értelemszerűen aaa.
Teljes zavarban, égő arccal, és hatalmas bűntudattal csaptam le a filcre, és hogy még véletlen se kelljen Nobu-chan szemébe néznem, kissé hátat fordítva neki, a kezét meg minél távolabb húzva tőle, elkezdtem felfirkantani a jobb illetve a bal szavakat a csuklója belső felére. Úgy írtam, hogy könnyen elolvashassa, jól látható legyen, és ne kelljen forgatnia, meg fejtetőre állnia, hogy értelmes szavakat kapjon a betűkből. Miután végeztem a nehézkes munkával, végre megpihenhettem egy cseppet, elhárítottam a veszélyt, habár lehetséges, hogy teljesen leégettem a taichout, és világrengető zavarba is hoztam, azért próbáltam úgy tenni, mintha normális lennék. Legalább a látszat megmaradjon.
Lassan csak elkezdtünk munkálkodni a sütiemberkén, miközben Nobu-chan válaszolt az általam feltett kérdésekre. Kissé szétszórt volt ugyan, és figyelnem is kellett rendesen, nehogy lemaradjak, azért csak sikerült elkapnom a lényeget. Voltak ugyan olyan dolgok, amiket nem értettem kristálytisztán, példának okért a fühühüüüü, bármi is legyen az, jobbnak láttam nem tudni, mit takar. Azt sem igazán sikerült kitalálnom, hogyan lenne összefüggésbe hozható a veszélyes jelző pont a kapitánnyal, hisz én semmi veszélyeset se találtam benne… maximum a hajlamot az én balszerencsém okozta sérülések elszenvedésére, de ez könnyen kiküszöbölhető lett volna a negatív tényező, vagyis a saját jelenlétem kiiktatásával.
- Én… én nagyon örülnék neki, és szívesen megismerkednék a többiekkel is. *.* - És bár nem értettem a miértet, mármint, hogy miért szeretne bemutatni a többieknek, hisz egy senki voltam neki, azért mégis boldog kis pillangók repkedtek a hasamban. Még szerencse, hogy ültem, mert lehet, hogy az örömtől rövid időn belül egyébként is a földön kötöttem volna ki. – Nem vagy veszélyes… ha az lennél, már hetedhét határon is túl lennék.^^ És én, hogy… Hát, a nyolcadik osztag oszlopos tagja vagyok jelenleg, nem mintha nélkülözhetőnek tartanám magam, de szeretek ott lenni, mindenki nagyon kedves.
Nem is értettem magam, hogy beszélhetek ilyen sokat mindig. Mintha folyton zavarban lennék, aminek ugyan volt igazságtartalma, de nem teljesen. Néha azért egészen felszabadultam, még a kapitány társaságában is, azok voltak az ösztönös megmozdulásaim, a többi meg… Leginkább az általam okozott sérülései miatti bűntudatból, meg a félelmemből, hogy megbántom őt, esetleg újabb testi sértést követek el ellne, vagy egyéb módon sértem meg, és satöbbiből következtek.
- Ja, igen… Hogy mit csinálok szabadidőmben? Tulajdonképpen mostanában nem volt sok… de nem vagyok valami érdekes ember. Csak úgy elvagyok, olvasgatok, vagy imádom a kicsiket.^^ Tudom, kicsit furcsán hangzik, de nagyon aranyosnak tartom őket, és szeretek velük játszani… - Míg meséltem, közben a tálca szélére kezdtem rakosgatni a nagyobb, egészben maradt darabokat, amik még egész értelmesen néztek ki, vagy felhasználhattuk róluk a díszítést. – Meg, ha egyszer, vagyis többször is sikerül összefutnunk, Shiratori hadnagy majd megtanít sütni… persze ha nem bizonyulok pocsék tanítványnak, és nem gyújtom magunkra a konyhát a nagy tehetségemmel.
Az utolsó mondatot már inkább csak magamnak motyogtam, és figyelmen kívül is hagytam. Micsoda butaságokat fecsegek itt össze, meg vissza, még a végén a kapitány is fogja magát és elmegy, mert nem bírja már idegileg ezt a sok nyafogást. Inkább folytattam tovább, ami elkezdtem, meg figyeltem, milyen szorgalmasan dolgozik Süttyő pocakján. Tényleg olyan volt, akár egy kisgyerek, minden koncentrációját bevetve ügyelt, hogy a legtökéletesebbet hozhassa ki a művéből.
- Nagyon jó ötlet.^^ - bólintottam rá a pocak-tervre, majd hirtelen megtorpantam.
Szegény Nobu-chan már megint teljesen kétségbe volt esve, és láttam, ahogy teljes letargiában szorítja magához egy pillanatra a cigarettáját. A szívem miszlikbe roppant a kép láttán… Mintha az alvós maciját szándékoztam volna elvenni tőle. Egy szemét cigigyilkosnak éreztem magam, pedig meg sem fordult a fejemben, hogy felhasználjak akár egy szálat is a dobozból. Valamilyen megoldás kellett, de sürgősen. Mire az ötlet szikrája varázsütésre pattant ki a fejemből, csak attól rettegtem, nehogy valami lángra kapjon a nagyszabású tervemtől.
- Maradj itt… vagyis kérlek! Azonnal visszajövök. – daráltam el gyorsan, miközben felpattantam, a bolt bejárata felé kezdtem rohanni.
Az ajtóból még hátrakukkantottam, és egy bátorító mosolyt villantottam a kapitányra, majd berontva a boltba sietősen összekapkodtam néhány édességet. Láttam, hogy az eladó, aki idő közben feltakarította a háborús romokat, szúrós szemekkel nézeget. Tudtam, hogy elvesztettem a bizalmát, de megígértem magamnak, hogy visszaszerzem, ha addig élek is. Meg természetesen a Nagano taichou becsületén esett csorbát is kiküszöbölöm, ez a legkevesebb azok után, amit miattam kellett elszenvednie.
Gondolkoztam, hogy shunpot merjek-e használni, de végül nem tettem. Az nem vetett volna jó fényt rám, főleg, ahogy vásároltam, mintha csak összekapkodtam volna ezt meg azt, miközben előre megfontolt szándékkal történt a vásárlás, csak az eladó ezt nem tudhatta. Boldogságom az ajtófélfát súrolhatta, miután becsületesen kifizetve az árut, a még mindig kint ügyködő Nobu felé sétáltam a zsákmánnyal. Így legalább megmaradhatott az ő élvezeti cikke, ami lássuk be, nem sokban különbözött az én őrült süti-szenvedélyemtől, bár nem károsította annyira az ember egészségét, de mindenkinek van hibája.
Újra lekuporodtam a helyemre, és a sok bizbazzal az ölemben elmosolyodtam. Nem igazán voltam képben még mindig azt illetően, hogyan is kellene kinéznie egy Süttyőnek, de azért láttam már embert, és nagy valószínűséggel leginkább csak abban különbözhet, hogy sütiből van.
- Nobu-chan… - szóltam kissé bátortalanul. – Hoztam néhány finomságot, hátha ezzel majd… Mit csináltál az ujjaddal? – kérdeztem, miután megláttam, hogy az ujján domborít egy ragtapasz egy cukorkával együtt. Ha nem én, majd ő dolgozza bele magát a süteménybe? – Segíthetek? – nyúltam a keze után, és leoperáltam a tapaszt védtelen áldozatáról. – Szóval, hol is tartottam? Jaaa, azt akartam mondani, hogy hoztam gumicukrot, meg csoki rudakat, és apró, színes cukrokat is, meg nyalókát, bár ezzel nem tudom, mit kezdhetnénk.
Felé nyújtottam az újonnan begyűjtött holmikat, kezdve a kólás gumicukival, amiből csinálhatnánk neki hajat, meg a csokis pálcikákkal, amiket felhasználhatunk végtagoknak a cukorkákon át, amikből rakhatunk neki szemeket, meg szájat, esetleg orrot is, vagy gombokat, ha ruha is kerül rá. A nyalókákkal viszont, azokkal a kerek, lapos nyalókákkal, amikből hármat is felkaptam, és mégsem tudtam, mit akarok vele kezdeni, még most sem tudtam, mit lehetne kezdeni.
Teljesen szét voltam esve a kapitány közelében, nem mintha nagyon bántam volna, mégis biztos nagyon zavaró volt, hogy nem tudom kimondani, amit akarok, és nem tudok értelmesen válaszolni, meg viselkedni. Tanácstalanul álltam a dolog előtt, és reméltem, Nobunak akad valami jobb ötlete is, mint nekem.

Belepirultam, mikor Nobu-chan lelkendezését hallgattam, hogy milyen szépen is írok meg egyebek, pedig nem is volt így. De annyira édes volt, hogy ellenkezés helyett inkább csak felvettem a szokásos színemet, mikor rám tör a kislányos zavar, és félve pislogtam csak fel néha-néha, meg halk, cincogó kisegér hangot hallattam. Lehetett volna láthatatlanná válni, megtettem volna, de mivel képtelen voltam rá, ezért muszáj volt – meg egyébként is maradni akartam –, maradnom, és szembenéznem a felhőkarcoló magas cukisággal. *.*
- Köszö-nöm.^^ - nyeltem egy nagyot, és inkább kezdtem foglalatoskodni a sütihullával, semmint, hogy fel kelljen emelnem a fejem.
Mégis annyira tetszett a taichou társasága, hogy képtelen voltam elszakadni tőle, és ez a fura érzés nem hagyott békén. Mindig zavarba jöttem, mindig dadogni kezdtem, folyamatosan elpirultam, és ha mindez nem lett volna elég, akkor felteszem az angyalkás csúcsdíszt is a karácsonyfára annak képében, hogy azok a buta pillangók, amik már korábban is ott repdestek a pocakomban, minden másodperc elteltével egyre jobban felpörögtek, és egész lepkeforgószelet idéztek elő. Pedig semmi okuk sem volt rá, és kezdett idegesítő lenni. Ami még inkább meglepett, hogy mikor Nobu-chanra néztem, és véletlen elkaptam a pillantását, a pillangóhadtest annyira fellázadt, hogy félő volt, hamarosan kitörnek a hasikámból nagy izgatottságukban.
- Hát… persze, mármint… nem értem, miről van szó. :/
Kissé elszomorított, és el is bizonytalanított a dolgot illetően. Próbáltam nem mutatni, de egy pillanatra lefagyott az arcomról a mosoly, és csak nagy nehézségek árán sikerült összekaparni a ripityára tört maradványokat. A pocakomban tomboló pillangók is egy szempillantás alatt szívroham áldozatai lettek, és a mélybe zuhanva semmivé váltak. Arra gondoltam, hogy Nobu-chan talán csak udvariasságból hívott el a bandájához, és igazából nem szeretné, hogy elmenjek, vagy találkozzam a barátaival, amit teljes mértékig meg is értettem. Megint elrontottam a barátkozási kísérletét, mikor nagy hevesen lecsaptam az udvarias ajánlatára. Olyan béna vagyok. T_T
Azért nem engedhettem meg magamnak, hogy az önsajnálat mélységes bugyraiba süppedjek, mert nem voltam egyedül, és nem szerettem volna, ha Nobu-chan rosszul érezné magát azért, mert én béna voltam. Még a végén a világtalan ábrázatomat látva kötelességének érezné, hogy megvigasztaljon azért, amit el sem követett, hát inkább elregéltem neki, mik azok az említésre sem méltó események az életemből, amiket a szabadidőnek nevezett mini órákban végzek.
- Tehet…ség? – értetlenkedtem, majd az önirónia fegyverével leszúrtam magam. – Ez a szó… nem igazán összeegyeztethető velem. Tehetségem maximum a süti evésben és a balszerencsében mutatkozik meg, de nem hiszem, hogy ezek értékelhető tevékenységnek számítanak.
Halvány mosoly kíséretében mondtam mindezeket, miközben fejben a dípsarokba bújtam magam elől, amiért ilyen aljas módon próbálkoztam letörni Nobu-chan jókedvét. Pedig én nem szándékosan csináltam, hiszen olyan aranyos volt. T_T De láthatóan… Nem igen törte meg a csatározásom magammal, vagy csak nem vette észre a burkolt önkritikát, minden esetre tovább fűzte a gondolatmenetét. Örültem ennek, jóllehet még így is bűntudatot éreztem, amiért megpróbáltam magamra terelni a beszélgetést. Nagano kapitány nem érdemelte meg, hogy a siránkozásommal kínozzam, és nem is akartam neki igazán erről beszélni, csak… én csak nem tudtam, mi a frászkarika üthetett belém, hisz nem volt olyan pillanat, mikor ne éreztem volna szükségét, hogy a férfira pillantsak, vagy ne dobbant volna hatalmasat a szívem, mikor sikerült elkapnom egy-egy bódító mosolyát. El sem tudtam képzelni, milyen új keletű korság kerített a hatalmába, de talán nem ártana szólnom a taichounak, vagy távol tartanom tőle magam, nehogy elkapja ő is ezt a nyavalyát. Sajnálnám, ha őt is megtámadná, és maga alá temetné ez az idegen kór.
- Természetesen, szí… akarom mondani… ha lenne kedved hozzá, talán megpróbálhatnánk egyszer, de nem kötelező, ha nem…
Égő arccal, bárgyú vigyorral, de csak kimondtam, méghozzá sikerült anélkül, hogy bárminemű kényszerérzetet keltettem volna Nobu-ban, legalábbis nagyon reménykedtem benne, hogy nem érzi majd kötelezőnek a gyermeknyelv tanulását. Úgy szerettem volna azt mondani neki, hogy szívesen és nagyon örülnék, ha azt a kis időt – amíg képes lenne kibírni a kiállhatatlan természetem –, a kedves társaságában tölthetném el, mégsem tehettem meg. Ha még egyszer visszakozásra késztettem volna a nyomulásommal… :S Féltem, hogy elutasít majd, pedig annyira kedves volt, de nem akartam erőszakkal rákényszeríteni magam. A végén még elsírtam volna magam, amivel meg egy jó adag bűntudatot sóztam volna szegényre. Ezt nem akartam, azért inkább jó előre felajánlottam neki a menekülés lehetőségét.
Megpróbáltam a sütiszörny készítésre koncentrálni, elvégre csak ezért voltunk még itt, aztán mindenki megy majd a dolgára. Valószínűleg, ha nem pattant volna ki a fejéből az ötlet, Nobu-chan már heted hét határon is túl járna. Elfoglalt lehetett, és több esélyt láttam arra, hogy szívesen töltené az idejét másokkal, akik nem ön-, és közveszélyesek, és akik mellett nem kell attól tartania, hogy visszavonhatatlan ígéreteket tesz.
Szándékomban állt leütni magam ezért a megszámlálhatatlan sok és hatalmas sületlenségekért, amikből kupacokat építhettem volna, hogy aztán egy aranyos kis teherfurgon segítségével kitúrjam őket a fejemből, és eltűnjenek az éterben. Idilli gondolatim további gondozására, és életmentő ötletem végrehajtására nem kerülhetett sor, mert váratlanul megzavarta hős munkásomat a hallójárataimon át érkező izgatott hangzavar. Előbb jutott el a buci fejemig a szóáradat, s csak később észleletem a látványt, de a hevesen mutogató Nobu-chan még így is jó kedvre derített. Tudtam, hogy hetes, a haorija ezt bizalmasan közölte velem, mikor egy kis időre elég közel kerültünk egymáshoz (^^)”, ennek ellenére mégis sikerült mosolyt csalnia az arcomra ezzel a felismeréssel.
Annál nagyobb volt a riadalmam, mikor az égből lecsapott a dohányzás ártó szelleme, és egy semmiből előkerült cigarettás doboz képében rátámadt Nobu-chanra egy fejre mért ütéssel próbálva őt a földre küldeni. Meg sem vártam, mi történik, csak reflexből ugrottam, hogy jobban szemügyre vegyem a találatot kapott ólomkatonát, de mielőtt még túlhevült volna a motorom a sok pörgéstől, gyorsan lehűtöttem magam. Elvégre ez a baleset is az én közelségem miatt érhette a utol a pórul járt taichout. Még az ég sem nézheti jó szemmel, hogy nyúzom szegény Nobut, ezért próbálja tőlem megszabadítani, még olyan módszerektől sem riadva vissza, amikkel a menekíteni szándékozott ártatlant amortizálja le. T_T Feléledt benne a védelmező ösztön, de ahelyett, hogy eszeveszett anyaállatként vetődtem volna szerencsétlenre, hogy halálra nyomorgassam, a helyemen maradtam, és attól való félelmemben, hogy akár egy hozzá intézett szavamra is kezdetété veheti a cigaretta-felhőszakadás, megpróbáltam minél csendesebb lenni. Mit mondhatnék, nem ment, de ez érthető azok után, hogy a kapitány váratlanul egyik pillanatról a másikra holt sápadttá vált, és furán rángatózni kezdett a szeme.
- Nobu-chan… jól vagy?! o.O – adtam hangot kétségbeesésemnek.
Ugyan nem nyugodtam meg, mihelyst válasz érkezett a kérdésemre, de egy kissé felengedhettem az agyonpasszírozni készülő aggodalmam alatt. Igazán semmi baj sem történt, csak a cigaretta bűvös játéka szólt közbe az egyébként is romokban heverő önuralmam fenntartásába, és megpróbált azzal kikészíteni, hogy megint szegény Nagano taichout veszi elő. Alattomos egy dög volt ez a nikotin, ezért óvtam, akivel csak megtehettem, a zsákutcájából, mert onnan nem volt kiút. Vagy ha volt is… hát, azt nagyon nehéz volt felkutatni. :/
- Nyugodtan rágyújthatsz.^^” – mondtam zavartan, amiért engedélyt kért tőlem. – Engem nem zavar.
Szükségét éreztem ezt is hozzáfűzni, habár ebben szemernyi igazság sem volt, de az illendőség így kívánta, és egyébként sem akartam, hogy a kapitánynak szenvednie kelljen csak azért, mert én nem szívlelem a dohányfüstöt. Zavaromat leplezni próbálván újra kezelésbe vettem a süteményeket, bár nem mutattam valami hatalmas hozzáértést és alkotói tehetséget, én nem voltam olyan profi ebben, mint társam, aki… aki hátrált. o.O Megtorpantam a bonyolult és nagy körültekintést igénylő mozdulatsor közepette, és az arcomra kiült, visszatarthatatlanul rakoncátlan szomorúsággal hirtelen rákaptam a pillantásom.
- No-nobu-chan, elmész? T.T – csúszott ki a számon a kérdés a legnagyobb reménytelenséggel a hangomban.
Csak tudtam – talán vártam is –, hogy szegény egyszer úgy dönt, hogy jobb menekülőre fogni. Túl szép lett volna, hogy velem marad, míg elhantoljuk a kis szörnyikét… elhiszem, hogy már sok voltam neki, hisz én is kiakadok magamtól néhanap, meg aztán csak idegen vagyok neki… Hatalmas letargiámba süllyedve önkéntelenül is a sütis tálcára firkálgattam az ujjaimmal, miközben azon dolgoztam, miként ne mutassam ki a szomorúságomat. Furcsán rosszul éreztem magam, és a pocakomba költözött pillangók izgatott szárnycsapásainak helyét is egészen más érzések vették át. Mintha összerágtam, és lenyeltem volna egy autóroncsot – millió szúrós, éles kis tárgy állt belém, és rántotta össze az izmaimat, fájdalmat hagyva maga után. Komolyan kezdtem megijedni, és magamban már a negyedik osztag és az alapos kivizsgálás gondolatával kacérkodtam, mikor meghallottam, mit taglal Nobu-chan.
- Én… én úhúgy gondoltam, hogy gumicukiból lehetne a frizurája. – motyogtam ide-oda pillantva, és tovább turkálva a romokat. – És a… a gitár nagyszerűű ötlet! De ha… de, ha menned kell, ne érezd magad maradásra kényszerítve, éhén nem akarlak fe-feltartani Téged. T_T
Én tényleg próbáltam „nem a halálomon vagyok” arckifejezést vágni, bár nem voltam biztos a sikeremben. Nem tudtam hova tenni a viselkedésemet, hisz ilyen még sosem fordult elő velem. Míg én önmagamat szapultam, váratlanul Shinjou is kedvet kapott leordítani a fejemet, mire ijedten rezzentem össze, hogy aztán rendbe tegyem kissé magam. Tudtam most tényleg nagy bajt okozhattam, mert zanpakutou lelkem nem szokott csak úgy a semmiért leszólni. Elképzeltem hát, ahogy a chibi én átsétál a színen egy seprűvel, meg egy rózsaszínű szemeteslapáttal, és dalolászva összehuzigálja a széthullott darabjaimat. Tovább is fűztem a kis mesét egy falnak támasztott létrával, minek segítségével a chibi én egy háztetőre jutva a darabjaimmal, onnan a földre borítva a maradványokat visszaépít az állva maradt körvonalamba. Ezen gondolat annyira megtetszett, rögtön jobb kedvre derültem tőle, és meg sem próbáltam visszahozni a hirtelen rám tört búskomorságot.
Nagy lenyugodalmamban neki kezdtem Süttyő fejének megformázásához, és közben jókedvemet tetőzve egy mesezenét kezdtem dúdolni. Ugyan nem tudtam, honnan jöhetett, ezt egyszer csak megismertem, és az óta tartott különös kapcsolatunk. Hol felelevenedett bennem, hol újra feledésbe merült. Végül annyira elhatalmasodott rajtam az alkotói hév, hogy utcát, Nobut feledve, magam elé magyarázva halkan dalolászni kezdtem.
- Volt egyszer egy csodabogár… - és így tovább folytattam, amíg csak kitartott a versszak, onnan aztán elölről kezdtem, mert miért ne. ^^”
Már nem bántott, hogy Nobu elmegy-e, vagy marad, habár különösen szerettem volna, hogy legyen még velem. Ha akarja, úgyis itt hagy, de reméltem, hogy nem csak a meneküléséről való figyelemelterelés céljából sorolgatja az ötleteit, hanem mert mégsem szándékozik elhúzni a csíkot. Ezen gondolatok közt kezdett formát ölteni egy kerekedő fejecske – na, jó, volt egy kis horpadás a jobb oldalán, de az kiküszöbölhető méreteket öltött csupán, tehát ezen nem idegeskedtem –, sok-sok színes sütemény morzsából.

Csomó dolog történt a világban, míg én el voltam foglalva a nyugodalmas kis tevékenységemmel. Példának okért ott volt Nobu-chan, aki miután gyújtogatta önmagát, reményvesztetten ájuldozott el, és tért magához, hogy tudassa velem, pánikra semmi ok. Az én kamerám azonban nem mutatott egyebet, mint kicsi buksim szivárványos tengerében úszkáló chibi énemet, aki rózsaszín matracon nyújtózkodott a limonádé áradáson ringatózva, és hol újratöltötte koktélos poharacskáját, amin meglepetés gyanánt egy kis napernyő trónolt, vagy a felszínen úszkáló gumicuki halacskákból vadászott le egyet-kettőt, kényesen válogatva a kedvenc ízeit. Ezt a keleti kényelmet még egy szultán is megirigyelte volna, nem csoda hát, hogy az én két vizslató távcsövem mit sem látott a hátam mögött lezajló eseményekből.
Persze azért volt, hogy igenis füleltem, meg hallottam néhány háttérzajt, amiből kikövetkeztethettem, mi is folyik a hátam mögött, de annyi bátorság nem igen szorult belém, hogy akár csak egyszer is meglessem, mi történik valójában, és persze nem is akartam zargatni a kapitányt. Felnőtt ember, majd eldönti, mit szeretne, meg mit nem. De nagy kő esett le a szívemről, mikor nagy soká, hatalmas hatásszünet után, de végül választ kaptam kétségbeesett kérdésemre, amit az óta, természetesen, már vagy egy milliószor megbántam. Még a végén kényszernek érzi majd a taichou a társaságom. Szólni nem szóltam, nem hiszem, hogy kellett volna, de nem is tudtam volna, mert szívem teljesen túlcsordult a színes és édes gyümölcslétől, amin chibi én siklott profi szörfösként apró szárnyacskákkal megtoldva, hogy minden veszélytől védve legyen. Csak elpirultam egy kissé, mert hát csak rájött Nobu-chan, hogy merről is fúj a szél, és nem akartam, megtudja, milyen gyenge is vagyok. Meg egyáltalán… azt sem tudtam, milyen nyavalya támadott meg, csak úgy kellett, hogy velem legyen, mert furcsán jó volt.
- Köszönöm! Nagyon kedves vagy, Nobu-chan. – Muszáj volt ránéznem, egyrészt az újonnan kialakult különleges kórom miatt, másrészt meg, mert hálás pillantással és mosollyal szerettem volna megajándékozni.
Ha nem ült volna olyan messze, és… még szerencse, hogy nem volt a közelemben, szegény valószínűleg nem bírt volna el még egy Michi-féle fejvesztett szeretgetési rohamot, ami felért egy támadással is. Jobb nem kísérteni a sorsot, ha már itt szeretne maradni. De titkon azért még csöpöghettem, ahogy végignéztem a földre rajzolgató, vörös arcú kapitányra. *.* Sütis tálcát kapargattam, meg minden frászt elkövettem már világrengető kínomban, hogy visszafogjam magam, és ellenálljak annak az elemi vonzásnak, ami mind jobban fellángolt, valahányszor a taichoura néztem. Nem akartam én lerohanni, meg egyáltalán nem értettem az egészet egyébként sem. Nem tudtam, hogy milyen veszedelmes vadorzó készül kitörni belőlem, és agyonnyomorgatni szegényt. És ha ez nem lett volna elég…
Nem tudtam, hihetek-e két kicsi fülemnek, pedig most mindkettővel ugyanazt hallottam, és láttam is. Nobu-chan olyan édes volt, akár a legédesebb mignon, és… Elájultam, meghaltam, vagy MEGHALTAM! *.* Ezen a három lehetőségen kívül képtelen voltam mást is elképzelni, főleg, hogy a szívem is vagy megállt, vagy olyan gyorsan vert, hogy a szívverésem egyetlen hosszú dobbanássá állt össze. Chibi én vergődve haldoklott a fejemben, mikor észrevettem, milyen közel is keveredtünk Nobu-channal, pedig istenemre mondom, még az is teljesen hétköznapinak hatott, hogy a vállam felett átnyúlva helyezgette a gumicukrokat, és jaj, de… hogy elolvadtam így visszagondolva olyan történésekre, mint a hajam remegése, mikor a kapitány beszélt, vagy a nyakamat csiklandozó lehelete. Nem csodáltam, hogy chibi én olyan sok sebből vérzett, hisz még én is majdnem halálomat leltem a nagy lelki sokkban.
- Annyira szeretném – mondtam ki szinte teljes önkívületben, mert igazából nem így akartam, de még vissza sem tudtam szívni. Sugárzó mosollyal az arcomon pislogtam Nobura, és olyan bugyután éreztem magam, mint még soha. Nem csodáltam volna, ha fejvesztve menekül előlem. De biztos valami varázsló volt, hogy így meg tudta zavarni a mini fejemet… gondolatmenetemet pedig véletlenül hangosan is tovább fűztem. – Tudsz lufiállatkákat is gyártani? Vagyis… hihi. – zártam le teljesen eszement csevegésemet kuncogásba ölt zavarommal, és paradicsomra változott arcom rejtegetésével.
A nyelvem összegabalyodott, és nem engedte, hogy bármi értelmeset is kimondhattam volna. Szegény taichou most megint kötelességének érzi, hogy esetleg összefussunk, még ha nem is akar, akkor is. Mindig olyan rossz vagyok… mah. T.T Ripityára tört a szívem, hogy szegény Nobu már megint kétségbeesett, és örült szabadkozásba kezdett, na de már nem is igazán tudtam követni, hogy vagy miért. Kicsit zavaros volt, meg úgy egyáltalán… nem találtam okát a nagy bocsánatkérésnek, meg világvégének.
- Nem történt semmi, ne idegeskedj!^^
Megpróbáltam hátrafordulni, hogy bátorító mosolyt villantsak szerencsétlen áldozatomra, mire ijedten észleletem, hogy kiterült, akár szegény süti szörnyünk még a kezdetek kezdetén. T.T Lesajnáltam a további munkám ott, ahol van, és rémületemben fejvesztve hajoltam Nobu fölé, hogy ellenőrizhessem, él-e még, vagy már az utolsókat rugdalja. Szerencsére mellkasának ütemes hullámzása – félő volt, ha sokáig nézem, még tengeri beteg leszek –, idejében megnyugtatott, így még az előtt visszavehettem az elfogadhatatlan távolságból kevésbé veszedelmesre, mielőtt valami félig önkívületi révületből vigyort nem csalt arcomra Nagano-san felszólalása.
- Mondtam már, hogy semmi sem történt, igazán… de…
Miszlikbe aprítódott szívecském egészen lázban égett, hogy Nobu-chan ennyire szívére veszi azt, amiről nekem fogalmam sincs, hogy elkövetett. Annyira, de annyira meg szerettem volna vigasztalni, hogy meg nem állhattam, ne vetődjek rá, és ölelgessem addig, míg annyira agyonszeretgetem, hogy már kékülni kezd az arca, vagy nem kapálózik segítségért visongatva. Én tényleg próbáltam beérni a fejben elképzelt chibijeinkkel eljátszva, de az nem volt elég hatásos, mert Nobunak mindettől nem lett jobb kedve, ezért maradtam a jól bevált, de tolakodó módszernél. Nem nézhettem tétlen, hogyan takarja be a taichout a sok sötét felhő, és reméltem, hogy egy ölelés majd megváltja a világot, vagy ha nem is, azért egy kicsivel jobb kedve lesz.
- Segítesz elkészíteni Süttyőt? Már nem is kell olyan sok.^^
Bíztatásnak szántam, de sikerült lelomboznom saját magam. Nem szerettem volna, hogy befejezzük a kis emberkét, mert akkor Nobu-chan ment volna a dolgára, jó messzire tőlem, én meg mentem volna valamerre, ami remélhetőleg jó helyre vezetett volna. Chibi énem – nem mellékesen –, éppen turmixgépben fulladozott a szivárványos gyümölcsleveimmel, és próbálta túlélni az őrült örvényt, ami általában akkor keletkezett, mikor chibi Nobu megnyomta a gép bekapcsoló gombját. Ezen gondolatok közepette véglegesen leszögeztem magamban, hogy ha világvége tör ki, nekem akkor is el KELL látogatnom a negyedik osztaghoz, vagy kikérni Maki-chan szakvéleményét az esetről. Szegény Nagano kapitány is kikészül a végén, ha továbbra is őt bámulom, de… mi történhetett vele?! T_T
- Édes Istenkééém! Mi… mi a szösz támadott meg? – túrtam megrövidült tincsei közé, és hatalmas szemeket meresztettem rá.
A dohányzás nagy szelleme állt rajta bosszút… már megint, amiért egy ilyen antinikotinista társaságában jól szórakozik. Pontosabban én nem tudtam, mint szórakozik, mert eddig leginkább ő keveredett bajba, és szerzett millió meg egy kisebb-nagyobb zúzódást. Talán a „temetés” után még a negyedik – jó, tudom, kicsit rá vagyok akadva szegény negyedikesre, de nem tehetek róla, ha egyszer ők a legjobbak ilyen téren –, osztaghoz is el kell cibálnom az események mostani alakulása szerint, és ő mégis azt állítja, jól érzi magát velem. De tényleg, talán az is lehet, hogy a sok-sok balesettől beszél félre meg össze-vissza. Nem igazán zavart volna ez a verzió sem, mármint… mindenképpen aranyosnak találtam az óriás „plüss” fiút. *.*
Zavartan kapkodtam ide meg oda a kezem, mert nem akartam aggatni a kapitánynak. Mindez idő alatt egyik felbolydulást keltő napirendi pontról a másikra ugrottunk, így a megperzselt frizurája is a múlté lett néhány perc leforgása alatt. Sokkal jobban lekötött Süttyő „felélesztése”, semmint olyan apróságokra adhattam volna, hogy megint elszontyolodjak, amiért Nobu amortizálódik a közelségem okán. Helyette épp sütimanus egyik lábát – amihez természetesen a csokis rudat használtuk –, próbáltam a pocakjához ragasztani egy dínós tapasz segítségével, és nagy munkámat teljes átéléssel, belemélyedve végeztem, mikor fejem kongva csapódott egy ismeretlen repülő tárgyhoz…Vagyis nem is volt éppen repülő tárgy, csak olyan teljesen váratlanul ért a koccanás, hogy azt sem tudtam, mi a csudi történ. DE! Lekaramboloztam szegény Nobu-chan buksiját. T_T Süllyedtem volna el szégyenemben, és hatalmas, könyörgő szemeket meresztettem, hogy még egyszer bocsájtsa meg az ügyetlenkedésemet. Úgy, de úgy sajnáltam, majdnem könnyeket is ejtettem, de Shinjou torokköszörülése végül még a levegőt is belém fojtotta, nemhogy a könnycsatornáimat lezárta kis vaskapukkal.
- Ne-ne… Ne haragudj, én ann-annyira nem láttam a fejedet, hogy hú. – magyarázkodtam remegős hangon. – Bobobocsánatot kérek! T_T
Megannyi bűvös gondolatom támadt, hogyan is tehetném jóvá azt a sok katasztrófát, amit a taichounak okoztam, például fagyi evés, vagy… kifújt az ötlettáram. Még egy utolsót rúgott, aztán pocakját az ég felé meresztve, végtagjait szanaszéjjel hányva kilehelte lelkét a chibi énem. Vége volt a mesének, bár kicsit happy endesebbet is el tudtam volna képzelni, de ha így alakult, hát így alakult. Na de, még koránt sem volt vége a hirtelen kialakult találkánknak, és még jó pár simítás hátravolt a szörnyikénken is, nem is tudtam, miért kezdtem máris siratni azt a csodálatos napot. Inkább tovább ragasztgattam immár sokkal óvatosabban, mint korábban, sokszor Nobu-chanra pillantva, persze csak elővigyázatosságból, hogy többször ne veszíthessem szem elől a buksi fejecskéjét. *.*

- Istenkém! Jól vagy, életben maradsz még? – nyöszörögtem a nagy erejű fejestől elterült taichounak.
Mah. T_T Borzalmas vagyok. El sem hiszem, hogy képes vagyok így gyilkolni a kapitányt. Pedig Isten látja lelkem, nem volt szándékomban, de mégis… mégiscsak megérdemeltem, hogy Nobu-chan lenénizzen, az voltam, egy gonosz néni, aki becsalta a mézeskalácsházba. Nem is! BANYA VOLTAM!!! Egy gonosz boszorkány, nem egy kedves néni, aki gyógyítgatja az erdei állatokat, vénséges vén megtestesült gonoszság voltam. T_T Olyan sűrű dípfelhők keringtek felettem, hogy nem láttam, mit-merre, csak az itt-ott lecsapkodó villámok szúrtak szemet, de szó szerint. Megérdemeltem! Ha már voltam olyan gonosz, semmire kellő vadállat, hogy álnok módon megtámadtam a taichout, hát nekem is bűnhődnöm kellett.
És hogy koccant fogsora! Az is lehet, hogy összetörtem szép kis fogsorát, vagy kiütöttem egy-két fogát, de akkor, jaj nekem! Elrontom szegény kapitányt, semmi esélye sem lesz párt találni magának, és akkor hogy lesznek kisgyerekei, meg boldog élete, felesége, meg unokái, meg butuska kutyája, aki úgy csapkod a farkával nagy izgalmában, hogy majd szétveri a házat. És nem lesz esélye, hogy nagy család körében ráboruljon a karácsonyfa pont, mikor a csúcsdíszt helyezné fel, és nem vághatja fel a ki tudja, milyen állatból készült sültet, és nem vitatkozhat, hogy az ő házában vannak, tehát az ő elöljárósági feladata, és semmi jó dologban nem lehet része, ami a távoli, közeli, távoli jövőjében megtörténhetne.
- Nekem semmi bajom, de… de jaj! Nézd, mit tettem… T_T – reményvesztett ábrázattal néztem, hogy Nobu-chan hogy operálja ki a biz-bazát a szájából, és keresi a felét, ami nem tudom, milyen volt.
És még engem is invitált keresésre?! o.O Hát nem okoztam én már elég gondot neki így is? Még szeretné, hogy valamit szétverjek, hogy őt rontsam el, vagy lebontsam a fél várost. Most kellene felállnom, meg sikoltoznom, hogy karantén, karantén, valaki hozzon nekem kényszerzubbonyt, és dugjon be valami ideggyógyászatra, vagy olyan helyre, ahonnan nincsen kiút, hogy ne tehessek semmi rosszat se Nobu-channak. Nem bírnám ki, hogy még valami katasztrófa áldozatává avanzsáljam, hisz már így is eleget szenvedett miattam. Próbáltam inkább nem megmozdulni, sőt, rá sem nézni nagyon a taichoura, nehogy már attól is sebesülés érje, meg persze tudtam, ha mozogni kezdek, biztos, hogy örökre elveszik a bügyürű, ami így is miattam került veszélybe.
Tágra nyílt szemekkel hallgattam, mi a szöszt próbál nekem suttogni Nobu, aztán már csak arra eszméltem, hogy végigszántott mindent, és jaj, hol kötött ki. o.O De megszerezte, megszerezte a bigyót, csak, hát akkor is… Arcom ilyen vörös színt még soha, de soha, de soha nem mutatott, és most… Egyáltalán nem tudtam, ilyenkor mi tévő legyen az egyszeri lány. Csak annyit tudtam, amennyit ilyen helyzetben lehetett, mármint a fene sem tudta, mit lehetett, én csak megtámasztottam magam a két tenyeremmel Nobu hátán, és reméltem, hogy nem ölöm meg. Sok lett volna már a mai nap, elég sokat kapott tőlem, többször is úgy volt, hogy életét veszti, de azt nem élném túl. T_T
- Sem-semmi baj, Nobu-chan… ööö… kitalálom-juk, mit csinálj… - dadogtam össze-vissza, és erősen koncentráltam, hogy ne ájuljak el.
Tényleg nem tudtam, hogy egy ilyen helyzetből hogy lehet úgy kikeveredni, hogy ne égessem még tovább az alattam lévőt semmilyen módon, miközben én sem töröm nyakam a lejutással. Persze nem én voltam az elsőszámú ebben az esetben, sokkal inkább a kapitány, hisz rettentő megalázó helyzetbe sodortam. Bárki, aki láthatta, félregondolhatta a dolgokat. Nem engedhettem meg, hogy egy kapitányról azt feltételezzék, ilyen könnyen el lehet bánni vele, mert hát az, hogy a hátán ücsörgök, nem értelmezhető sokféleképpen, leginkább úgy, hogy én – mint mezei shinigami – rendre utasítottam őt. De hát, hogy tehettem volna pont én?
Semmi ötletem nem volt, és még az a néhány apró foszlány is teljesen elpárolgott a fejemből, ami némi reménységet nyújthatott volna. Csakhogy erről tényleg nem én tehettem, hanem Nobu-chan felém nyújtott keze, ami furcsán kicsavarodva ugyan, de így is tökéletes volt, és tökéletesen cseppfolyóssá váltam már magától a szándéktól is. Nem állhattam, meg ne fogjam balját, melyen az én nyomi kis betűim is ott éktelenkedtek. De olyan jó volt, felettébb megnyugtató, és kitörölte a gondolatokat a fejemből, pedig ez nem volt jó húzás, mert nekem tervet kellett fabrikálnom.
Szegényről időszerű lett volna lemásznom, nem csoda, hogy nyöszörgött, nehéz lehettem. Nem akartam derékba törni az életét, a karrierjét, meg őt magát sem. Fene azt a sütimániámat, hogy mindig csak a buci fejemet tömöm, most meg kilapítom a nagy fenekemmel szerencsétlen taichout! T_T Pedig mégsem tudtam, mit lehetne tenni, mert azért mégiscsak elég szorult helyzetben voltunk, de miután Nobu elvette kezét, hogy a másikat adja oda helyette, pontosabban a benne lévő pici bügyüszt, már egyenesen sokkot kaptam. Hát még rám bízná azt a legkedvesebbik tárgyat, amiért képes volt ilyen megalázó helyzetbe is sodorni magát? T_T Nem lehet ennyire jó, én meg nem lehetek ennyire rossz, hogy nem próbálom meg már minden erőmmel azt a… a kutyafáját, miért ilyen mini?! Gyorsan ökölbe zártam a kezem, és úgy szorítottam a kis vackot, hogy attól féltem, összeroppantom. És ekkor! Kipattant az isteni szikra a fejemből, amitől majd lángra kapott az egész arcom, de muszáj volt végrehajtani, nem égethettem tovább a kapitányt.
- Nee-ne ijedj meg! Én csak… kitaláltam, mi legyen, szóval nyuhugiii, nem fogok leesni… asszem. – magyarázkodtam, és előrehajolva átkaroltam Nobu-chan nyakát, egy kicsit talán szorosan is, hogy végrehajthassuk a nagyszerű szabadulási tervet. – Most már nyugodtan felülhetsz, és… és én le tudok mászni a hátadról.
Biztos nagyon kényelmetlenül érezte magát a kapitány, de én próbáltam nem agyonnyomorgatni, meg még jobban megszégyeníteni, meg minden, de azért na. Nem vagyok fából, és attól függetlenül, hogy úgy csimpaszkodtam rajta, mint egy kismajom az anyukáján, sőt erősen próbálkoztam az oxigéntől is megvonni a szép kis fejecskéjét, azért még így is olyan volt az egész, mint egy ölelés, és nagyon jól esett. Persze kedves gondolataimtól, meg a kis akciómtól vörös fejjel másztam le végül a felegyenesedett kapitányról. Könyörgő tekintettel, égő arccal néztem fel rá, és azon csodálkoztam, miként lehetséges, hogy még nem gyulladt ki a hajam. A forróságtól, ami a fejemben tombolt, egyszerűen és könnyen lángra kaphatott volna a hajam. Olyan lettem volna, mint az a görög isten, Hádész, haj helyett nekem is csak a tűz lobogott volna a fejem felett. Reméltem, ez mégsem történik meg, szörnyű lett volna tüzet fogni Nobu-chan előtt, még a végén őt is megégettem volna, így ahelyett, hogy továbbra is nagyszabású belobbanási akciómra vártam volna, kezdtem el körbekémlelni, hol is moshatnám meg a bizgerét.
- Természetesen segítek visszarakni aaa… izét. ^^” – motyogtam fej vakarva.
Hiába pörögtem, forogtam, meg nézelődtem, hova mehetnék mosogatni, csak annyit értem el, hogy megszédültem. De semmi baj, talpon maradtam, csupán a szemem előtt villódzott minden, és apró bigyuszok táncoltak karba fogva, fehér zsebkendőkkel integetve, akár egy asszonykórus. Mér csak azt vártam, mikor kezdenek dalolni. Azon agyaltam, talán mégis elestem, hogy ilyen abszurd dolgokat hallucinálok, de azok után, hogy egyszer táncoló édességekkel találkoztam, már semmin sem kellene igazán meglepődnöm. Elvégre egyébként sem vagyok egy teljesen százas alak.
Végül nem tudtam mást kitalálni, visszarohantam az édességboltba, és nagy bocsánatkérések közepette, idegbajtól kerülgetve, mosogattam az ékszert. Féltem, hogy elejtem, elmenekül a lefolyóban, és az ott lakó aligátorok majd felfalják, és semmi esélyem sem lesz visszaszerezni Nobu-channak. Pedig vennék neki ezret is, de látszik, hogy ezt nagyon, de nagyon szereti, és az élete árán sem engedné ki a karmaiból. Nem is várnám el tőle, az olyan lenne, mintha bárki azt kérné tőlem, hogy ne rajzoljak többé szerelmes, meg ilyen-olyan nyuszikákat. Maga lenne a kínszenvedés! De megint elkalandoztam, és világvégét vizualizáltam, meg iszonyatos krokodilok próbáltak feltörni a mosdókagylóból, legalábbis úgy gondoltam, hogy a zúgás-nyikorgás-morgolódás, ami az egész mosdót megrázta, csakis a tömeges hüllőtámadást jelezheti, így szedtem a sátorfámat, és amilyen gyorsan lehetett, olyan gyorsan lépegettem kifelé a boltból.
Az ajtóban még visszafordultam, és hátamat a trükkös szerkezetnek vetve néztem vissza az eladóra. Valami olyasmit próbáltam vele közölni, hogy ne haragudjon a hatalmas felfordulásért, amit itt sikerült összeügyködnöm, mikor az ajtó önálló életre kelt, kivágódott mögöttem gonosz manók által bátorítva, én pedig dobtam egy hátast. Kivágódtam a porba, és ott ücsörögtem néhány percig magamon nevetgélve. Nem hittem el, hogy ennyire béna tudok lenni, mert mégis hányszor megy ez egyhuzamban, mármint naponta többször is képes vagyok ugyanezt a trükköt elsütni, és sosem unom meg, pedig nem is szándékos. Komolyan szánalmasan viselkedem! T_T Végül csak sikerült felkelnem, és villámlépéssel Nobuhoz botorkálnom, hogy aztán sokkot kapva ácsoroghassak előtte.
- Eööööaaa… Én még… még soha, de soha, nem is tudom… nem láttam még ilyet. – gagyarásztam össze-vissza. – Biztosan azt akarod, hogy én szereljem össze? Egyáltalán mit, meg hogy? – nyifogtam reményvesztetten, és a markomban tartott kis bigyót nézegettem. – Hogy kell feltenni ezt a pirinyó bügyürűt?
Tanácstanul álltam az eset felett, meg persze pipiskedtem is, hogy felérjem a kapitányt. Egyik kezemmel megtámaszkodtam a vállán, és próbáltam közelebbről is megszemlélni ezt az egészet. Látnom kellett, mit is… na, szóval érthető, tudni akartam, hogy működik ez az egész, a piercinges dolog, meg minden. Aztán végül nyüszíkelve, remegő kézzel, de összehoztam az embert próbáló feladatot, megvalósítottam, és büszke voltam magamra. De nem tudtam biztosan, jól csináltam-e, meg nem hullik-e majd szét, ezért hatalmas szemeket meresztve fürkésztem Nobu-chan száját. () Aztán inkább gyorsan félrekaptam a pillantásomat, mert hát mégis hogy néz az ki, hogy őt bámulom, és elvörösödve a lábaim kezdtem nézegetni, amikkel kis szomorú fejeket próbáltam rajzolni a homokba.
- Öhm… én, sajnálom, hogy szétszedtem a piercinged, meg, hogy így terrorizáltalak, meg mindent, amit elkövettem ellened, de ugye maradsz még? T_T – kérleltem halkan. – Talán… talán befejezhetnénk Süttyőt.
Meg sem vártam a válaszát, máris kézen ragadtam, mint a kisgyerekek egymást a játszótéren, és a fejemben lejátszódó chibi akció is ugyanígy ment le. Kicsi én a homokozóban vonszolta chibi Nobut, és erőszakosan letámadva interjúvolta meg, lenne-e a barátja. Én nem szerettem volna ilyen drasztikus módon ráerőltetni a barátságomat szegény Nobu-chanra, viszont azt igen is akartam, hogy maradjon. És úgy döntöttem, sehogy sem fogom neki hagyni, hogy elmenjen.*.* Hát nem tettem mást, mint szegény taichout Süttyő félig kész teste fölé vonszoltam, és kilométer távolságra mászva tőle, nehogy megint elronthassam, kezdtem neki a munkának, pontosabban nem kezdtem neki, csak figyeltem Nobut, de azért úgy tettem, mintha.^^

Tisztességesen elpirultam, úgy annak rendje és módja szerint, és szempillám alól mertem csak fellesni Nobura, készen arra, hogy bármelyik másodpercben elkapjam róla pillantásomat, és behúzzam nyakam, mint egy félős teknős, vagy nyuszika, mert a nyuszika aranyosabb, bár a pici ékszerteknősök is cukik voltak, jóllehet eddig csak messziről szemléltem őket, mert nem volt még bennem annyi bátorság, hogy métereknél közelebb merészkedjek a kemény páncélos állatkákhoz. De egyszer, mikor nagy leszek, és hős, és lesz mellettem egy másik teljesen bátor ember, akkor majd közelebb megyek hozzájuk, és talán még a kezembe is veszem az apró kis lényeket, mert olyan moooh, hogy picik, lassúak meg zöldek. Majdnem olyanok, mint Yoda, de szerencsére nincs velük az Erő, vagy legalábbis nem fitogtatják.
- Köszi!^^ – nyögtem ki nagy nehezen a sokadik hatalmas és fullasztó nyelés után, a Taichoura nézni viszont még mindig nem mertem rendesen.
Hirtelen Nobu-chan majdnem elveszett a szemem elől, kezdtem is megriadni, hogy összemegy szegényke, vagy mi történik vele, de aztán rájöttem, hogy csak leguggolt, ki tudja, milyen célból. Végül erre is gyorsan rájöttem, és majd elsüllyedtem először, hogy szomorú smiley-kat rajzolgatok a társaságában, mikor nagyon is kedves, aranyos, de mikor megláttam, hogy mit is alakít ki az én kicsit sem boldog és kezdetleges alkotásaimból, a szívem felderült, chibi én hatalmas, neon fényekkel villódzó táblát lóbált, rajta Nobu-chan felirat, szemeibe pedig apró könnycseppek szöktek. Természetesen olyan gyorsan pislogtam ki a kis huncut vízcseppeket, amik csupán örömömet jelezték, mégis megtévesztőek lehettek volna, hogy mire újra a „kéz a kézben”-párosra pillantottam, már csak a boldog mosoly maradt az arcomon.
Miután szegény Nobu-chant, mint fékezhetetlen szivárvány-póni vonszoltam vissza Süttyő megkezdett süti teste fölé, és figyeltem, hogyan dolgozik az édes kis alakon, volt időm kicsit gondolkodni, és rájöttem, hogy ilyen kedves személlyel, mint ő mostanság nem sűrűn találkoztam. Persze ott van nekem Nyuci-chan, meg Berry nyuszi, Tuxedo-cat és Hana-chan, de valahogy vele másképp éreztem magam, mint előtte bárkivel, és nem meglepő módon a gyomromban is egyre gyakrabban, vagy inkább egyre rövidebb megszakításokkal kapott szárnyra az őrült pillangóraj. Már fel sem vettem, sőt, ahogy a keményen dolgozó fiú arcára tévedt a pillantásom, ami egyébként szinte rátapadt, egyre boldogabb és boldogabb lettem. Letörölhetetlen mosolyt ült ki az arcomra, és valahányszor Nobu-channal összetalálkozott a tekintetünk, csak még szélesebb lett a mosolyom, még hatalmasabb hurrikánt kavartak a lepkék a pocimban, és még lelkesebben biztattam.
- Nagyon ügyes vagy.^^ – dicsértem meg kislányos zavarommal küszködve, közben hajammal játszva egy tincset tekergettem végeláthatatlanul az ujjam körül. – Remekül alakul!
És így tovább, folyamatosan csicseregtem neki, mert nem tudtam megállni, hogy ne szóljak hozzá, és ne hozzam a tudomására, hogy igenis egy tehetséges művész él benne. Tetszett, ahogy pakolgatta a darabokat ide-oda, színes frizurát alakított ki mini-Süttyőnek, majd hatalmas odafigyeléssel a végtagjait kezdte pakolgatni. Sütiember első mancsa sikeresen a helyére is került, de a második valami globális véletlennek köszönhetően éppen az előtt repedt el, hogy sikerült volna a törzséhez rögzíteni. Amint recsegve-ropogva kettőben végezte a csoki rúd, még a lélegzetem is fenn akadt, és önkéntelenül is Nobu taichou felé nyújtottam a kezem, hogy megvigasztaljam. Azonban mielőtt észrevette volna, már vissza is rántottam a karom, elsősorban azért, mert még mindig szomorkás hangulatban ugyan, de zseniális ötletével rendbe hozta a nagy galibát, és szép lassan elkészült a remekmű.
Talán… talán nekem is segítenem kellett volna, hisz a legtöbb munkát Nobu végezte, de annyira össze-vissza állt a fejem, hogy nem is tudtam volna, mit hova tegyek, és teljesen lefoglalt, hogy a kapitányt figyeljem. Nagyon aranyos volt, ahogy dolgozott, és egy kicsit elszontyolodtam, mikor végzett, mert ez azt is jelentette, hogy belátható időn belül szétválnak útjaink, és mindketten megyünk a magunk dolgára, visszazökkenve oda, ahol a bolt előtt tartottunk. De nem akaródzott megválnom ettől a felhőtlen érzéstől, mert be kell valljam, Nagano taichou mellett kezdtem el igazán felszabadulni, már rég nem engedtem el magam így senki előtt sem, és hiába idegeskedtem, jajongtam, és szabadkoztam szinte másodpercenként, hiába amortizáltam le szegényt, a vele töltött idő biztosan a legszebb napjaim között marad egész hátralevő életemben.
Ekkor Nobu-chan újra rám nézett, majd félrenyeltem a nyálam, és torkomat köszörülve, köhécselve, szememet elfutották a könnyek, nagyot nyelve túltettem maga az esten, csupán az volt a baj, hogy így lemaradtam egy-két dologról, amit a kapitány mondhatott, legalábbis láttam, hogy mozog a fiú szája, amiből arra következtettem, hogy hang is jött ki a torkán, nem csak szórakozásból tátogott, mint egy halacska. Erre meg persze megint beindult a fantáziám, és vad módon máris a hatalmas óceán kékségében csápoltam, vidáman dalolászva Ússz és evezz szövegű zseniális kis dalocskát. Alig tettem meg pár métert új, áramvonalas, zöldeskék-kékeszöld testemben, máris előttem szlalomozott egy lila, nyúlánk halacska, egy fekete köves horoggal a szájában. Váratlanul a halacska hátraszaltót vetett, mire újra szemtől szembe találtam magam a kapitánnyal. Tudtam, hogy már ideje lenne valamit mondanom, ezért hát kinyitottam a szám, és nem gondolkodva beszélni kezdtem.
- HAL! – hadartam, aztán nyakamat behúzva grimaszoltam.
Egy kis ideig még zavartan pislogtam magam elé, és árulkodó vörösség öntötte el az arcom, ahogy azon agyaltam, honnan is jött a hal dolog, kezdve onnan, hogy kicsi fejemben Nobu halacskával karamboloztam, egészen odáig, hogy hatalmas felindulás közepette kicsúszott a számon a hal szó. Gyorsan kisimítottam az arcomból a hajam, és a sütiszörnyet kezdtem el tanulmányozni, hogy véleményezzem, és feleljek a hozzám intézett kérdésre, de mivel még mindig eléggé össze voltam kuszálódva a hal miatt, így inkább bocsánatot próbáltam kérni, előbbi hangos felszólalásomért, és lehetetlen viselkedésemért.
- Ne-ne haragudj, nem tudom, ho-onnan jött a hal. o.O – dadogtam kissé, majd folytattam mondókámat. – Nem kell rá semmm… – ám ekkor újra megakadtam, valami eszembe jutott.
Süttyőben már volt valami olyan, ami hasonlított rám, vagy legalábbis visszavezethető volt hozzám, méghozzá, hogy apró teste, színes frizurája, és majdnem minden más része ehető volt, és nem csak ehető, hanem édesség, amit imádtam. De akartam, legyen valami, amiről azt mondanám, igen, Nobu-chan is belekerült a közös munkába, és bár nagy részét ő végezte el, az nem jelentette azt, hogy ennyi elég is belőle. Szinte villámsebességgel pásztáztam végig minden cukor darabkát, süti maradványt ééés… pont, mikor már úgy volt, mégsem találok semmi jót, megláttam a három nyalókát, és szinte rögvest lecsaptam az egyikre. Gyors mozdulatokkal szedtem le róla a csomagolást, és vigyázva, nehogy elkenjem Süttyő pocakját, a kedves kis vadóc sütire helyeztem a gitárrá kinevezett finomságot. Nem tudom, Nobu-chan felismerte-e, csak reménykedtem benne, nem stop táblát vél felfedezni a rögtönzött hangszerben, majd mint aki jól végezte dolgát, minden eddigi búmat feledve, elégedetten mosolyogtam a taichoura.
- Mit gondolsz? – kérdeztem félénken, de lelkesen.
Miután immár közös megegyezés alapján egésszé nyilvánítottuk a kis gitárszaggatót, magamhoz vettem az egyik nyalókát, ami még megmaradt, a másikat a kapitány felé nyújtottam, hátha kéri, mert én neki vettem. Nem tudtam, szereti-e az édességeket, vagy sem, de úgy voltam vele, hogy az epres-joghurtosnak nem lehet ellenállni, hisz ez a Drágaszááág. *.* Miután végre újra boldog chibi én ugrándozott a fejemben, és limonádét szürcsölgetett szurkolói sapkájából, egyszarvú csillámpónikat kergetve, Nobunak fantasztikus ötlete támadt, hova tehetnénk azt a sok sütit, ami mind kimaradt. Sajnos túlságosan ügybuzgó volt, és mielőtt ötlete kipattant fejéből, jól megkínozta magát. Úgy sajnáltam szegényt le is támadtam, megmarad-e.
- Minden rendben, Taichou? o.O – kapálóztam én is idegesen, mire majdnem hajamba ragadt a kezemben tartott nyalóka.
Nagy bénázva inkább pihenőt rendeltem el magamnak, mert sokkal rémesebb esetet véltem felfedezni ebben a majdnem katasztrófában, például, hogy szegény srác így is sokat megélt, és a mai napon még inkább megkínzott haja keveredik nyalókám céltáblájának közepére. Nem bírnám ki, ha még valamivel terrorizálnám, így inkább mindig jól látható helyen tartottam a hajgyilkos finomságot… pontosabban majdnem mindig, de ha egyszer a kezemben volt Drágaszág, azért nem tehettem meg vele, hogy csak tartogatom, a végén még csalódna bennem, és elhagyna, azt meg nem élném túl.
- Nobuuuu-chaaan, ez fantasztikus ötlet! *.* – pattantam fel, és vetődtem ugyanazzal a lendülettel egyenesen a kapitányra, még a nyalókámmal sem törődtem, csak csöpögve, boldog kisgyerekekről fantáziálva szeretgettem a zseniális fiút, aztán meg összerezzenve a hirtelen hangemeléstől lapultam hozzá, mint alamuszi nyuszi a fűben. – Ne-nem, ez egy tökéletes ötlet volt, a Télapó sem találhatott volna ki jobbat.
Igyekeztem meggyőzni Nobu-chant, hogy igenis nagyszerű dolgot javasolt, és eszemben sincs nem megfogadni a tanácsát, ennek demonstrálásaképp pedig elkapva az első arra járó kisgyerekeket, máris felkínáltam számukra a finomságos sütiket, és amíg csak volt, és beléjük fért, osztottam nekik hatalmas mosollyal az arcomon. Valószínűleg Nobu-chan is így cselekedett, bár annyi lefoglalt, hogy igazságosan osszam a gyerkőcök között a sütit, hogy nem tudtam teljesen odafigyelni a kapitányra. Végül elfogyott a maradék, és csillogó tekintettel néztem végig kedves Nobun, hogy ilyen csodálatos javaslattal állt elő. Nem tudtam hogy megköszönni neki, lehetséges, nekem eszembe sem jutott volna, és milyen szerencsém volt, hogy egy ilyen nagy hős, mint ő, velem volt.
Hagytam kicsit pihenni, míg keretem egy dobozt, amibe fektethetjük Süttyőt, hogy aztán földön túli létre indítsuk. Nagy szomorúság lett úrrá rajtam, hogy immár ilyen közel voltunk közös művünk befejezéséhez, de azért erőt vettem magamon, és nagy lelkesen kutattam egy értelmes doboz után, hogy találjak valami használhatót. Miután nagy nehezen, mindenféle természeti erővel, meg ki tudja, mikkel megküzdöttem, embert próbáló erőfeszítések árán végül előmásztam egy elviselhető állapotú, és viszonylag kicsi dobozzal, amibe mégis belefér Süttyő mása. Kis segítséget kérve Nobu-chantól, remegő kezekkel emeltem a tálca egyik felét, míg ő, minden reményem szerint a másikat, hogy végül teljesen sértetlenül érkezzen meg a doboz aljára a sütiszörnyike.
- Én még… nem csináltam ilyeeet, de… dee…
Minden bátorságomat össze kellett, hogy szedjem, de végül, ügyelve, hogy a taichou kellő távolságra legyen, hakudámat felhasználva egy szép kis krátert alakítottam ki Süttyőnek az öklömmel. Nem adtam bele a teljes erőmet, féltem, hogy a végén még aláásom az édességest, és akkor biztosan borítékolhattam volna az Örökellenség címet. Örültem, hogy Nyuci-chan az anyukám, meg annak is, hogy rábírt, gyakoroljam egy kicsit a pusztakezes harcot, mert van, mikor nem jön rosszul. Hát, én most először láttam meg az előnyét, és jóllehet éles helyzetben, valaki ellen egyáltalán nem tudnám használni, gödröt ásni még mindig jó lesz a tudományom.^^”
- A-azt hiszem, kész vagyok… - motyogtam az enyhe porfelhőben, amit mutatványommal kavartam, és Nobu-chant kutattam szemeimmel, ellenőrizzem, nem esett-e baja. Reméltem, hogy nem, de ki tudja, olyan kis cukorborsó, a végén még valami baja lesz itt nekem. o.O Enyhén tüsszögve a szűnni nem akaró portól, végül csak a fiú nyomára bukkantam, és boldogan rámosolyogtam. Végül is, még egyben volt, és csak ez számított.

Hát az úgy volt… végül is közösben túléltük Nobu-channal az esetet, mármint, hogy krátert ütöttem kedvenc édességes boltom, kisszerelmem falának tövébe, és mivel nem véletlen történt az eset, ezért aztán szegény Süttyő egészen közel került már ahhoz, bizony végső nyugodalomba helyezzük, pedig én nem akartam, mert elszontyolodtam, valahányszor az jutott eszembe, merre is megyünk mi ketten a Taichouval. Igaz ugyan, hogy, tudni illett, egy helyről, vagyis hogy majdnem, közben meg mégsem érkeztünk, de azt azért nem vártam, majd pont velem akar hazamenni, mert elég veszélyt hoztam szegényre már így is, nem akartam, még inkább kockáztassa testi épségét csak miattam.
Édes Cukiságot így is elrontottam már megint, pedig annyira édes volt, megölelgetett, és rettentő jól esett, és a gyerekekkel is… wuuuuh… *.* Annyira odavoltam, ahogy a kicsikkel foglalatoskodott, csak úgy törpejárt, meglepő, de így is elég magas volt, és jahaj, nem tudtam túlságosan értelmesen viselkedni a közelében. Nem mintha máshol, mások társaságában tudtam volna, de nem éreztem magam ilyen furán, most meg még a lábaim is árulókként hullámzó kiskígyót játszottak, és egészen gumisan kezdtek el kiolvadozni alólam, hogy csak pörgött kicsi fejem a kicsi vállam körül, és nagyon boldog könnyűséggel emelkedett ismeretlen rózsaszín fellegek közelébe, hogy kicsi lufi legyen madzagját Nobu-chan kezére erősítve, nehogy elveszítse.
Szóval így imbolyogtam össze meg vissza, meg megint körbe, hogy aztán már csak azt vettem észre, megint annyira ”sajnálomszegényt!T.T” Nobu-chanon lógtam, és eszemben sem volt elengedni, csak boldogan ölelgettem, mint valami levakarhatatlan matrica. Hiába guggolt, valahogy mégis sikerült úgy benyomorgatni, csak kapaszkodtam a nyakába, és bomoltam minden felé, hogy kicsi fejem körül hatalmas piros izék repkedtek, csak annyira nem tudtam kinézni, hogy végül aztán elvonódott figyelemmel pislogtam óriási szemekkel Éditaichou-chan arcába olyan nagyon közelről, hogy egyenes vonalú élő adásban láthatta, hogy lesz egyetlen pillanat alatt vörös a fejem, de annak is a leglehetetlenebb színe. Olyan igyekezettel kotortam volna hátra, hogy lábaimmal mit sem törődve, csak elengedtem Nobu nyakát, aztán zutty, már le is tottyantam a hátsómra, és sürgősen sok bocsánatkéréssel, néztem mindent, ami létezett, hogy süllyedjek el.
Kicsi szerencsétlen balesetben végül senki sem vesztette életét, és én olyan merész mutatvánnyal csillogtattam meg, hogy porfelhőkészítésben mekkora tehetséggel áldott meg az ég, szinte büszke lettem volna magamra, ha nem hallom meg Nobu-chan befulladt beszédét és beszédes fullákolását. o_O Rettentő bűntudatom miatt most épp ellenkezőleg színeződött arcom, és falfehéren fénylett, mit tettem Nobuval, hát mégsem éli túl a délutánt, pedig már annyira reménykedtem benne. T-T Egyszerűen nem akartam elhinni, meg tudni sem, hogy én voltam, aki ha nem is tette el teljesen a lába alól, akkor is örök életére kitartó tüdővészbe sodortam, vagy súlyos fejsérülésbe kergettem, de… MOOOOH! T~T Atyaisteeeen! o.O Mégiscsak kitettem a lábát is alóla, nem hiszem, hogy még létezne ilyen gonosz némber, mint én. T~T
Remegő ajkakkal néztem, hogyan borul össze, mint egy rozoga kártyavár a legédesebb fiú, ééés… majdnem az első fiú, akit megismertem, mikor egyszer csak már hipp-hopp fel is kelt, és nagyon tevékenyen tenni kezdett, én meg csak álltam tovább, remegő lábakkal, hatalmas szemekkel, és rengeteg aggódó, pirosan villódzó, ugrizó kérdőjellel fejem fölött. Épp készültem aggódó nagymama módjára homlokát tapogatni, mikor rám nézett rettentő szomorúan, és megszakadt a szívem. Úgy nem sok mi volt, amit hallottam, és el is jutott a tudatomig, amiről beszélt, de valami olyasmi volt, hogy nem gondoltam rajta, vagy hogy…?
Teljesen leblokkoltam, mert most jöttem rá, hogy itt a vége, aztán fuss el véle, és-és-és, én nem akartam, annyira nem, hogy nagyon nem. Amit még nem akartam szintén, az a gonosz könnyek megállíthatatlan vad csobogása volt, ami igazából csak azt jelentette, hogy először teljesen könnyes szemekkel lélegeztem asztmás mongusztát utánozva nagyon is mélyeket, és végig csak azon voltam, hogy ne sírjak, nem sírjak, hogy aztán addig pislogtam, ki nem folyt az első könnyem, onnantól meg veszett menet volt, hiába is mondogattam magamnak, hogy kár siratni az aludttejet. Nem akartam én bömbölni, meg zavarba hozni Nobu-chant, pedig tudtam, hogyha meglátja majd valaki az utcán, hogy én iszonyatos lendülettel itatom az egereket, szegény taichou biztosan nagyon kellemetlenül fogja érezni magát. T-T
Idő közben kicsi zombiként átevickéltem Nobu-chan oldalára, ahonnan nézhettem, mit csinál, miközben Süttyő kis gitárhősünket is láttam. Olyan kis aranyos volt, ahogy pihengetett, miközben felette gondos kezek gyártottak egy piciri keresztet dínós ragtapaszból eszkábálva. *.* Halvány mosollyal arcomon, hogyan tevékenykedik a csodásan kedves fiú, és hiába bőgtem óvódás kisgyerek módjára, még mindig éreztem a csomó sok gonosz kispillangót a gyomromban repkedni iszonyatos szárnyakkal pörölni.
- Ööö~öhm… - adtam hangot véleményemnek kicsit magasabb hangú nyöszörgéssel, mint szokásom volt. – Én semmihit… nem, és igen, és… T-T – nem tudtam, mit is, aa~ahogy is, én csak, csakis annyit akartam, hogy nem is tudtam. Csak nem akartam elengedni Nobu-chant, mert annyi mindent tudott, és annyira kedves volt, és nem akartam egyedül maradni, mert olyan szép nap volt, nem akartam éjjel megint rosszat álmodni, és rosszul aludni, és semmi egyebet sem, mert féltem. Erre most lett egy hősöm, akit haza kell engednem. T~T De alig bambultam bele a szörnyű jövőbe, hangja máris felhangzott, amitől kicsit jobban éreztem magam. – Én el… sze-szeretnék veled eljönni, e-eljövünk.? T~T – dadogtam két szipogás között, kicsit kérdő felhangot is adva mondókámnak.
Fogalmam egy szál se volt, még lufi fejemben sem, ami most kipukkant egy kicsi időre, hogy mennyire bátor lehet a Nanabantai taichou, de úgy tűnt, legalább, mint az oroszlán, olyan bátor, ha nem jobban, mert még alig ismert, már akkor majdnem meghalt, és most, hogy egyre több ideje ismerjük egymást, már egyre bizonyosabb, hogy súlyos életveszélyben forog, mikor velem van. T-T És ennek ellenére mégis velem szeretne jönni, el sem tudtam, hinni, mégis megtettem, mert egy pillanat múlva már egész megkönnyebbültem, a mellkasomat sem szorította és nyomta agyon a sírhatnék,és már kezdett apadni a vízutánpótlásom is. Míg így elvoltam, éppen csak nagyon óvatosan segítettem ujjaimnak olyan mellékes tevékenységként elföldelni Süttyőt, és még néhány könnyet hullatva néztem fel Nobura.
- Ez nem igaz! °O° - szólaltam fel rögvest, hogy megcáfoljam a kapitányt önvádjában, és mindenféle bűntudattól nehezedő felhőt elűzzek feje fölül. – Én… szerintem is ideje lenne mennünk, és tudom, hogy… hogy is tudom, a… azt tudom, hogy nem akarod csak úgy itt hagyni Süttyőt, de hát hamarosan visszajövünk, és pihennie kell, mert nagyon hosszú napja volt, míg elkészült. ^.^” – magyaráztam, és arcomat törölgetve feltápászkodtam. – És! – fogtam teljesen váratlanul beszédbe, mert majdnem elfelejtettem, amit a legjobban szerettem volna, és amiről titkon végig reméltem, hogy bekövetkezik, és nem fog helyette lábát nyakába kapva kengyelfutó gyalogkakukk menekülést produkálni. – Szeretném, ha elkísérnél. *°*
Ezután bár kissé kipirulva, de de félig Nobu-chant, félig Süttyő nyughelyét figyelve búcsút intettem a kicsi halomnak, és megígértem, minél hamarabb meglátogatjuk, aztán már el is indultunk, meglepő módon elsőre a jó irány felé, legalábbis egy rövid útszakaszon. Kicsit bajos volt, de megoldottuk a dolgot, vagyis úgy rémlett, szóval csak elsétáltunk a naplementébe, és méh szabadságot sem kellett kivennünk másnap, ami egész jó jelnek bizonyult a tájékozódási képességeinkkel. ^.^