Míg Kenpachi ivója tökéletes helyszín azoknak, akik gyorsan akarnak sokat inni, a szakébár inkább a minőségi ital és a kellemes esték híveit csalogatja. Ugyan árban veri a fent említett, konkurens italozót, mindez a nagyközönség számára is megfizethető, különösen a környezet és a tálalás miatt. A tipikusan japánosra berendezett bárban még sushit is felszolgálnak, valamint kellemes zene tesz róla, hogy a hely ha lehet, még hangulatosabb legyen.

Kamitora belépet és rögtön ment a pulthoz.
-Hello Renji.
-Szeva Kamitora. Mit kérsz?
-Most újra a régi vagyok szóval a régi kotyvalékot.
-Csináld meg.
-Add a hozzá valókat.
Kamitora megcsinálta majd megitta.
-És valami új?
-Nem hellottam semmit.
-Az osztagommal mivan?
-Nem hallota csak azt hogy te lementél a földre.
-Na én akkor megyek. Szevasz Renji.
-Viszlát Kamitora.
Majd Kamitora kiment a bárból.

Ahogy beléptem a bárba szemet szúrt egy srác hogy Renjivel beszélget.
-Üdv mind ketőtöknek. ÁÁ téged nem ismerlek én Kamitora Kenzo vagyok a 11.osztag hadnagya és törzs vendég.
-Ő itt a vissza térő vendég. Igaz Kami?
-Nem Kami. De igaz hogy mindig ide járok.
Elmosolyogtam ezen és ahogy nem figyeltem Renji már adta is ki a2 sörömet.
-Ne már tudod hogy most nem iszok anyit.
-Ezért kapsz enyit.
-Értem.

Ahogy meghallotam hogy kapitány tudtam hogy udvariatlan voltam.
-Bocsásson meg úram az udvariatlanságomért csak megszoktam hogy ide Kapitányok nem nagyon járnak.
Majd kortyoltam egyet a sörömből aminek a fele el is fogyott.
-És hogy lett kapitány ha kérdezhetem. Legyőzte a Kapitányt vagy megválasztoták?
És újra kortyolt a sörből és az el is fogyott már teljesen.

Meglepet kicsit a válasz de nem nagyon érdekelt hogy nem hívtak engem be.
-Nos a Zanpakutom eleme föld. És ez nagyon jó nekem. Csak még Bankaiom nincs de majd lesz az is.
Majd a másik sörömet kezdtem inni és ránéztem a Tv-re. Abban valami zene ment éppen.
-És te hány éves korodban haltál meg? Vagyis halt meg.
Megint tudta hogy udvariatlanvolt. de nem nagyon volt az az udvarias ember.

-Értem. Hát én is így vagyok de nem érdekel hogy mien csak tudjam használni és eddig sok bajból húzott ki. De ha nem lenne neve akkor nem sikerült volna hadnagyá válnom.
Majd újra kortyoltam és a Zanpakutomra néztem.
-De az jó hogy a 11.osztganál vagyok hadnagy mert szeretek harcolni és nem tudom elképzelni magam harc nélkül.
Majd megint kortyolt és az üveggel játszadozot közben.

-Egészség Kapitány.
Majd a maradék sörömet is lehúztam.
-Majd mehetek újra a földremert a házamat csak ott hagytam a barátaimra.
Ekkor Renji már rakta fel nekem a sört.
-Mondtam vagy nem?
-Nem iszol akkor sokáig ha a földre mész.
-De iszok ha olyan de keveset.
-De nem ilyen jót.
Ezen elkezdtünk nevetni mind.

Amint végzett az emberek világában, és visszatért, jelentett egyett az osztagánál, majd egész egyszerűen áthelyezte magát kedvenc bárjába. Már az utcán is boldog volt, hogy visszatérhetett ide. A küldetés olyan volt, mintha évekig tartott volna, pedig csak egy kis városban kellett felügyelnie egy hónapig. Zanpakutoja az oldalán lógott laza övén, így egy kicsit féloldalra biccent. Másik katanája már évek óta nem volt nála. A bártulajdonos lazán üdvözölte a vendégét.
- Üdv újra itt Yuke- intett, és már ki is készítette a szokásost.
- Üdvözletem Abarai-san- leült a pult elé, és megfogta a Tüzes hosszú nevezetű italát, majd lehúzta egybe. Szeméből egy kis könnycsepp is előbújt.
- Hhuhu, erre vágytam már egy hónapja- és a már előre kikészített érmét odagurította a tulajdonosnak- Tényleg köszi- és megrázta a fejét.
- És mi újság az Emberek világában- kérdezte végül Renji mikor már ráért. Erre elkezdte mesélni az egyik nagyobb kalandját. Pár perc után még három Tüzes hosszút gurított le, és egy kicsit már homályosan látott, de kitartóan mesélte unalmas történetét. Miután befejezte, Renji egy sóhajtással letudta a dolgot, és közben mindenkit kiszolgált.

Egy lány jött be a bárba. Körbe néz, majd meglátja Yukét, ahogy a bártól távozva leült egy magányos asztalhoz. Mindenkit elutasított, és mivel ismerték itt, tudták, hogy egy nemessel nem szabad ujjat húzni. Bár az elragadó lányt mindenképpen ideengedte, pláne, hogy udvariasan köszönt.
~ Legalább nem egy utcai csitri~ gondolta ~ Szóval Yuuki... aranyos név~
- Üdvözletem, és kérlek a továbbiakban hagyd az udvariaskodást. A Tamachi ház leszármazottja, a 7. osztag ötödik tisztje, Tamachi Yukezo vagyok. Bár nyugodtan hívhatsz Yukénak, vagy aminek akarsz, csak tudjam, hogy rólam van szó- mutatkozott be, de utána rájött, hogy a lány nem mindennapi képességekkel rendelkezik.
~ Hmm... a szellemi energiája körülbelül azonos az enyémmel. Nem semmi~ gondolta végig.
- Megkérdezhetem, hogy melyik osztagban szolgál? És tegezhetem, vagy maradjunk a szokásos formánál?- kérdezte hát. Remélte a csaj nem valami hatalmas verhetetlen úri hölgy, hogy letegezhesse.
~ Különben is. Én vagyok a nemes vagy nem? És én itt születtem, és lefogadom, hogy idősebb is vagyok nála~ gyerekeskedett, de közben végig a nyugodt békés arcot vágta.

~Szóval az ötödik osztag, és még a tiszti rangot sem érte el~ végig gondolta, hogy mit mondjon, és akkor végül kinyögte a céljait. Ekkor saját céljai jutottak az eszébe. Komamura-dono, meg minden.
- Milyen véletlen Yuuki. Képzeld,- és itt egy kis szünetet tartott, majd egyenesen a Shinigami szemébe nézett- Nekem is a kapitányi rangra fáj a fogam- mikor a céljai kerülnek szóba, mindig izgatott lesz, és ezt a jellemi változás is mutatja. Talán ekkor villog kegyetlen szeme is, amikor végig gondolja hogy fogja legyőzni a kapitányt.
- Nos... tudod, hogy lehetsz kapitány? Mert ha nem, akkor én szívesen segítek, hogy mit kell tenned, de előre szólok... ez egy hosszú út, de szerintem, mi értelme ilyen hosszú életet élni, ha nem lehetsz vezető- és egy mosolyt is eleresztett.
- Jut eszembe. Régen gyakoroltam már a Bankait. Túl rég, szóval ha megbocsátasz, nekem most mennem kell- és meghajolt Yuuki előtt, majd felállt. Kifizette Renjinek az ittléte árát, majd Shunpo nélkül távozott. Direkt. Ha esetleg megállítaná őt valaki, akkor van lehetőség rá. Nemesi köpenyét most spontán csak a vállán lógatva hagyta. Közben kint már szürköllött. Még visszafordult.
- Viszlát Yuuki. Rézemről az öröm, hogy megismerhettem- mondta, és kilépett. Ha esetleg utána jönne, a nemesi birtokunk felé vettem az irányt.

Gondolta, hogy utána fog rohanni, de a célja meglepte.
- Szóval harcolni szeretnél... Végülis akár nyerek, akár vesztek, bemelegítésnek jó lesz. Itt helyben akarod kicsinálni magad, vagy máshol. Esetleg az osztagod edzőtermébe, vagy a Tamachi ház edzőterepe érdekel jobban- mosolygott, majd megállt, és a lányra nézett.
- A harc közben szeretnéd megtudni, hogy igazából milyen szinten állok, vagy jó lesz ha most megmondom?- kérdezte aztán, és várta a reakcióit a lánynak.
~ Vajon ő milyen szinten állhat. Csak mert. Minimum tiszti szinten kéne állnia, hogy felvegye a tempómat. Nem fogom kímélni, és mivel már évek óta nem engedtem szabadon a kardom. Ideje kipróbálni mennyit tudok fél részeg állapotban~

Yukezo belépett az ajtón, és leült a pultra. Körbe nézett, csak a szokásos csőcselék banda. Itt-ott hangosan felröhögtek. Ezt nehezen tűrte Yuke, de tűrte. Köszönt Renjinek, majd kikérte a rendszeres piáját.
~ Ismét itt. Hajh. A bankaijal nehezen haladok, de legalább tudok egy keveset még inni az edzés után~ és felhajtotta az italát. Érezte, hogy az izmai megfeszülnek, és a szemei könnyeznek egy keveset. Az orrát is kitisztította. Kért még kettőt, és már megvolt a hatása. Rámosolygott a pultosra, aki felhúzta a szemét, és gyengéden közölte a részeg fickóval.
- Na te se igyál többet részeg disznó!- Yuke csask egy jót röhögött rajta, de végül kitámyolygott a bárból. Egy befelé érkező shinigamit véletlenül fellökött. Nem vette észre.
- Jajj bocsánat uram véletlen volt- pechjére egy tizenegyedik osztag beli volt.
- Mit képzel maga, hogy csak így semmibe vesz engem, a nagy...- és itt Yuke egy kicsit bealudt álló helyében, és arra ébredt, hogy sajog a bal arca, és egy kicsit meg volt dagadva. Következőleg azt vette észre, hogy repül. Nem érdekelte. A földön fékezte. A következő pillanatban azt látta, hogy két tizenegyedik osztag beli áll körülötte, és az egyik leköpi. az akit fellökött. Yuke felállt, és már kapta a gyomrost is. Ez egy kicsit kijózanította. Felnyílt a szeme, és felfogta a történteket.
- Bocsánatot kértem heey... hukk... különben is... hukk... velem nem viselkedhetsz így... én vagyok Yuke..hukk..Yukezo Tamachi- és előrántotta nemesi zanpakutoját. Erre a két kocsma töltelék is kirántotta. Nem is értette, hogy egy ilyen bárba ilyen három részeges figura hogy járhat, mint ők. A kard láttán, azért kapcsolt az agya. Elmosolyodott. Direkt egy sokkal lassabb empót vett fel. Ide-oda ugrált. Egyszer-kétszer meg is szédült.
- Nagy ügy! Lassú vagy, mint a csiga- mondta az egyik, és hamar oda ugrott Yuke elé, és csapott. Csak spontán kivédte még nem akart nagyot lépni. Tudta, hogy kihányná a gyomra tartalmát. Most ketten támadt. Megrúgta az egyiket, a másikat hárított, majd vissza csapott. Könnyű szerrel védte. Yuke érezte a hárításon, hogy ha nem harmadolná le az erejét, akkor könnyedén ketté csapná a kardot. Hátra ugrott csak simán és egyszerűen.
- Gyengék vagytok- mondta nekik csak úgy megjegyző hangon. Erre egy kicsit pipák lettek.
- Te nem tudod hány Hollow halt meg a kezem által!- kiáltotta az akit fellökött.
- Különben is, ti nem egy az egy ellen szoktatok harcolni? Hol marad a harci becsület- mondta Yuke nekik, hátha ezzel megússza az egyiket. És hát nem igaza lett? Akit fellökött azonnal neki is ugrott, és azt kiáltotta:
- Hagyd rám őt, igaza van!- igazából a srácnak fogalma sem volt mi ellen állt ki. Yuke csak hárított, és hárított, és néhány gyenge támadást odatolt neki. Egy olyan öt perc elteltével Yuke kezdett tisztán látni. Aztán hátraugrott. Az ellenfele egy kicsit lihegett.
- Nos... most hogy egy kissé józan lettem, itt az ideje befejezni a csatát- és szabadon engedte az erejét. Bár a kardja maradt az eredeti. Igazából nem is lenne szabad neki szanadon engedni, hiszen ő egy tiszt. Nade. Egyenesen ellenfele szemébe nézett, aki most meglepetten állt ott. Azt hitte egyenrangúak.
- Neked 5000 évet kéne várni, hogy felérj az én szintemre kicsim- és teljes sebesség alatt ugyan, de eléggé gyorsan elhaladt a srác mellett, és megvágta az oldalát. Aztán visszafelé is, aztán megint. Oda vissza szaladgált, és itt-ott kevésbe, vagy mélyebben megdarabolta. Aztán háromszor kettévágta a kardját. Utána megtette ugyanezt a haverjával. Direkt olyan sérüléseket okozott, amivel a 4. osztaghoz kellett menniük. Miután vagy mindkettőjükön volt vagy 26 vágás, abba hagyta. Szembe állt velük, és várta a reakciót. Utólérte a saját lélek részecske kibocsájtását. Vagyis mindketten az ereje 29 szeresét kapták az eredeti erejének. Az egyik össze esett, és az akit fellökött, még talpon állt. A törött kard a kezében, a sebek égető érzése és az erő ami elhaladt melette, ledöbbentette.
- Ki vagy te?- kérdezte még, majd összeesett. Az emberek meglepetten ott álltak. Csak annyit láthattak, hogy egyszercsak a két shinigami sebek és fájdalmak hatására összeestek. Persze érezték, hogy valami megváltozott Yukén, de a igazából semmi sem látszott rajta. Majd az ifjú Tamachi fogta magát, és haza futott. Teljes gőzzel.

Érdeklődve figyeltem a sebességét, és meg kellett állapítanom, hogy félelmetes. sikerült belefutnunk egy őrjáratba, aminek nem igazán örültem. Már az úticéltól is ki voltam akadva... ha ezt egyesek megtudják, életem végéig engem szekálnak majd. Végülis én voltam za osztag valószínűleg egyetlen anti - alkoholistája, annak ellenére, hogy jól bírtam az italt. mindenkit, akit részegen láttam, hideg víz alá nyomtam, és az alkohol káros hatásairól tartottam neki beszámolót... erre most meg egy szinte vadidegen shinigamival egy kocsma felé versenyzek az éjszaka kellős közepén...
Tamachi elterelte az őrjárat figyelmét, én pedig alapsebességgem maximumával kilőttem a bár felé. Kis idő múlva láttam, hogy Yukezo jön, és szépen meg is előz. különösebb lelki trauma nélkül feldolgoztam ezt is, úgy voltam vele, hogy ennél szokatlanabb úgysem történhet ma már velem.
A bárban Renji Yukezo lábát látva meg is kérdezte:
- Yuke, te levetted a lábadról azt a szart?
Majd rövid időn belül egy aprbb, egészen jól kinéző helyiségben találtam magam, és Yukezo is belépett.
- Törzsvendég vagyok... Jól fizető törzsvendég - mosolygott. Igen, összehoztam, valószínűleg egy újabb alkoholistát sodort utamba a Sors, aki a segítségemre szorul... bár ha már a többivel se boldogulok... akadhat némi probkéma itt is. Inkább csendben leültem a felkínált helyre, és vártam, hogy mit fogok kapni. Majd pillantáspm a velem szemben ülőre esett, és megszólaltam:
- Úgy láttam, egészen jól ismer téged az az őrjáratos. - mosolyogtam - Mesélj valamit magadról, ha van kedved hozzá.