Ez a nap több okból is különlegesnek számít. Kezdjük azzal, hogy Shizuo ezúttal nem maradt benn előző este a könyvtárban éjnek évadjáig, s ebből kifolyólag korán reggel máris talpon van. Na persze, most sem azért, hogy munkáját végezvén a könyvtárban ücsörögjön. Ó nem, nem, annál sokkal fontosabb programot egyeztetett két cimborájával. A megbeszélt időpontban már ott is van Keisuke irodájánál, és ezúttal hajlandó eltekinteni attól a ténytől, hogy az irodának nevezett helyiség némileg romos. Ameddig a tulajdonosra vár Keoval, felveszi a napszemcsijét, hogy legalább a stílusosság érzete meglegyen.
– Bezony, minden a helyén – válaszol az üdvözlő kézfogás után a tizedik osztag hadnagyának. A vezényszó elhangzásával a többiekkel együtt betárazza mai „fegyverét”, hogy mehessen a menet. Nem lesz egyszerű, de mindenképpen megéri majd. Remélhetőleg. Biztos alaposan átgondolta ezt a kis mókázást? Biztos, határozottan! Még akkor is, ha garantáltan ki akarják majd nyírni érte. És az első célszemély már közeleg is. *.*
Szegény Naot, kicsi védelmezettjét már előre sajnálja, hiszen ő a testőre, de hát ha egyszer nőből van és felnőtt, akkor bizony neki is kijár a hideg meglepetés, mert ez egy ilyen nap. A bevezetőt persze meghagyja Keisukének, neki már van gyakorlata a beszédben, ő elég, ha a versikéjét elmondja. A megfelelő jel után persze, amire szintén nem kell túl sokat várni.
– Zöld az erdő, zöld a páfrány, meglocsollak Házisárkány! - a kicsi kapitány hadnagyához hasonlóan elvigyorodik, majd egy gyors összenézés után már önti is a vödör tartalmát a kapitányra. Nem várja meg, míg a kicsi lánynak leesik, pontosan mi is történt az imént, azonnal shunpora vált, hogy még véletlen se kelljen szembenéznie haragjával, mert azért egy mumusűző feketepéter-bajnokkal már mégsem kellene huzamosabban kekeckednie.
Ha már osztagnál vannak, a következő áldozatnak Keisuke 3. tisztjét pécézik ki, mert miért ne? Csakcsupán néhány gyerek állhatná útjukat, de szerencsére gondoltak ők a kölkökre már korábban is. Némi csokival talán ők is rávehetők az együttműködésre, s ha az elterelés sikeres, már a Hime nevű célszemély is kapja a nyakába a hideg zuhanyt. És így tovább a tizedik osztag minden nőnemű shinigamijával. Ha már ősi szokás, minden hölgyeménynek kijár.
Következő napirendi pontként a második osztagot jelölik meg, mivel egyik főkolomposuk – merthogy hárman vannak – türelmetlen az ottani célpontot illetően. Annyi baj legyen, legfeljebb végigkergeti őket a fél Gotei, ezért a kis szórakozásért, nem probléma. Legalább nem kell bemennie a legközelebbi shunpo edzésre, meglesz az most. És ami azt illeti, osonásból is tökéletes kiképzést kap ennek a melónak hála. Fene abba a jól szervezett ninja-alakulatba. ._. Ráadásul az egyik legrangosabb tiszttel kell kezdeni, de hát legyen meg Keisuke öröme. Sakai-san megöntözésébe ő is beszáll a maga adagjával, szép mennyiségű hideg vízzel a vödörből. S már rohanhatnak is tovább ismét.
Az Onmitsukidou után pedig az első osztag következik. Semmi baja az ottani hadnaggyal, de hát ha egyszer ő is nőből van, neki is kijár a mai napra előírt zuhany. Még szerencse, hogy a főkapitány legalább érti a tréfát, különben igencsak nagy bajban lennének már most, pedig a java még hátra van. Az nem lenne vicces, ha ezen a ponton máris elkapnák őket. Ráadásul mielőtt a kedves kishúga is kaphatna a jóból… T-T
De pont ezért vannak hárman, így az első osztagot is sikeresen kipipálhatják és mehetnek tovább a harmadik osztagba. Még szerencse, hogy az ottani kapitány is az ő oldalukon áll, és így hátulról lephetik meg a két hadnagyot. A gyors kereket oldás előtt még rávigyorog kishúgára, tőle merőben szokatlan módon. Végülis, ha már itt vannak, és úgyis találkoztak Shizukával, akkor megérdemli, hogy tudja, kitől kapta a vizet a nyakába. De persze innen is ideje tovább lépni, mielőtt komolyabb lincselésben részesülnének. Elvégre ő tudja jól, hogy a húga mesteri hakudás, és a legkevésbé sem óhajt a karmai közé keveredni ez után a műsor után. Az nem lenne túl szép.
Következő áldozataik között is igencsak nagy nevek szerepelnek, úgy mint az osztagok vezetősége. Legalábbis közöttük vannak azok a személyek, akiktől valamennyire tart, főleg abból a szempontból, hogy képes lesz-e idejében elshunpozni előlük. Mert példának okáért a 13. osztag kapitánya, Hanae, vagy az ötödik osztag kapitánya, Akane elől meglógás mutatványa már kissé veszedelmes, mi több hazárdőr vállalkozásnak minősült a szemében. De még Rosa-san sem épp a legkönnyebb esetek minősítését érdemelte ki, pedig ő is előkelő pozíciót foglalt el a mai célpontlistáján. No de menekvés nincs, bizony elkapnak ők mindenkit, hála Keo kis kapcsolattal szerzett kütyüjének. Mázli, hogy egyesek jóban vannak a 12. osztaggal, főleg, hogy őket is meg kell látogatniuk. Persze a kapitány ott is gyerek, és ugyanúgy lekenyerezhető egy kis csokinyuszival, mint azt például Haruki-channál is remélik.
Még a nyolcadik osztagos Ninomiya-sant és Hayakawa-sant is sikerül meglepniük, nem is beszélve a hatodik osztag kedves hadnagyáról. Utóbbi szintén parakategóriás házisárkány, akinél igencsak bajos lenne, ha elkapná őket, hiszen ki tudja, miféle szörnyűségeket művelne velük. O.o Na nem, azt azért jó lenne nem bevállalni, ameddig még működik a vízágyú, és képesek shunpozni. Nao óta már nem is nagyon bajlódtak a versekkel, a meglepetés ereje hasznosabbnak bizonyult, ha futni kellett. De szerencsére a veszedelmesebb perszónákig ezt már sikerült kitapasztalniuk, így talán annyira nem volt életveszélyes a dolog.
A nap végére, mire nagy fáradtan Kenpachi ivójába térnek, már sikeresen teljesítettnek minősül a küldetésük is. Lehet, hogy ezért jó sokat kellett shunpozni, és jó sok sakét érdemelnek miatta jutalmul, de abszolút sikernek könyvelhető el a program. Majd jövőre még furmányosabbat találnak ki, hogy valami újat vigyenek a buliba.

Az egy évvel korábbi „szabad stílusú shunpo edzésük” után szinte várható volt, hogy ebben az évben is előállnak valamivel. Az ötletelésre temérdek alkalom nyílt, elvégre Shizuo rengeteget tartózkodott a 10. osztag területén – sokat kártyázott Anaoval. Az ilyen napok arra is ürügyet adtak az utóbbi időben, hogy megszervezzék az idei meglepetést. Nem volt egyszerű dolguk, hiszen nem mindig van húsvét, és éppen emiatt nem mindig nyílik alkalom arra sem, hogy büntetlenül megtréfálhassák Seireitei nőnemű lakosságát, különös tekintettel a Nőegylet tagjaira. Bár meglehetősen nehéz döntés volt, a több tervváltozat közül végül egy kimondottan barátságosat választottak ki, csak épp a kivitelezéssel akadtak problémák.
– Hány csaj is van még azon a listán? =.= – tette fel a nagy kérdést a sokadik cetli megírása után, amit épp a megfelelő helyre igyekezett felapplikálni. Szerencsére a 10. osztag megfelelő bázisnak bizonyult eddig is, Anao-chan legalábbis nem emelt még szót soha az ottani ügyködéseikkel szemben, sőt az utóbbi időben élénk érdeklődést mutatott a papírmunka végzése felé is, aminek kapcsán a betegség lehetőségét is megfontolták, de végül ráhagyták, és foglalkoztak a saját dolgukkal. Abból is volt elég, nem volt szükség fölösleges aggodalmakra. Így is ráment egy teljes nap az előkészületekre. Mikor végre megvoltak az utolsóval is, elégedetten hátradőlhettek pár percre. Aztán összeráncolta a szemöldökét, ahogy végignézett a terv alkotóelemein, és látszott rajta, hogy nagyon komolyan gondolkodik.
– Ez idáig rendben van. De hogyan fogjuk becsempészni? – tette fel a nagy kérdést a logisztikai problémával kapcsolatban. Erre volt talán a legnehezebb megtalálni a megoldást, de végül mégiscsak sikerült. Az éj leple alatt indultak meg a szállítmánnyal, hogy húsvét vasárnapjára minden a helyén legyen. Ráadásul Anao-channak hála az Egylet épületébe még csak nem is volt nagy mutatvány becsempészni a terméket, hiszen egy-két cukorkáért cserébe a belépőjét is megkapták. Csak Yuko robotjai... azokkal még így sem kellett volna összefutni, szóval inkább a surranás és osonás módszerét választották. A művelet végén pedig következett a kirakodás: mindenkinek névre szóló szalaggal ellátott bolyhos nyulacskák áraszthatták el a székházat. Minden tagnak egy. Az egyhangúlag jó nőnek megszavazott hölgyeményeknek még egy-egy lélekmobil-számot is mellékeltek, sosem lehet tudni alapon. Már csak arra kellett vigyázni, hogy a megszalagozott tapsifülesek a megfelelő helyiségben maradjanak, és egy se lógjon ki közülük, ami persze Murphynek hála eredményezett némi rohangálást az épületben, miközben arra is vigyázni kellett, hogy a gépőrséget kikerüljék. Volt pár pont, ahol misshion impossible-nek tűnt az egész szituáció. De a kiskorúakról sem feledkeztek meg, nekik a kalózhajó környékére sikerült elrejteni néhány finom édességet, miközben néha-néha hasra kellett vetődni az őrszemek elől, nehogy a 12. osztag ex-hadnagya rajta kapja őket. Valamiért nem volt kedve összefutni egy csillámporos robbanószerkezettel, amit abból a nőszemélyből kinézett, és az volt az érzése, Keisukének sem okozna túlzott örömet egy ilyen malőr. És ezzel még mindig nem értek az éjszaka végére, pedig már így is elég fárasztó volt a folyamatos rohangálás és bújócskázás, noha kimondottan jó szórakozás volt. Igazi bajtársias küldetés, hála az őrszemek okozta nehezítésnek.
Akadt egy-két nyusszancs, amiket külön szállítottak ki, bizonyos házakhoz, mivel nem tudták, hogy adott hölgyemény tagja-e az egyletnek, avagy sem. A munkának ez volt a legproblémásabb része, mert komolyan őrzött birtokokra is be kellett surranni, kicselezni a testőrséget, és a házisárká... khm, hölgyeményeket sem kellett volna felébreszteni, mert bizonyos helyeken az alvó nőszemély veszélyesebbnek tűnt, mint azok, akik védelmezni voltak hivatottak. Bizony, izgalmas volt a falhoz lapulás, surranás és egyéb hasonlatos dolgok. Mintha nem is nyusziünnepre készültek volna, hanem valami kémfilmet utánoztak volna. Ami azt illeti, Shizuo időnként el is játszott ezzel a gondolattal, és olyankor mindjárt érdekesebbnek tűnt a műsor. De azért a végére még így is el lehetett fáradni teljesen.
– Azért jövőre ne toljunk ki magunkkal ennyire... – jegyezte meg vigyorogva, mikor a küldetés végén visszatértek a hadnagy irodájába kipihenni magukat, és a nagy izgalmakra előkerültek a sakés poharak is.

Nyuszi hopp

Éves hagyományt teremtettünk a kisnyuszikák, tojások és vizes lufik nevében, hiszen ezúttal is elhatároztuk magunkat, hogy meglepjük a nőket valamivel. Na jó,jó, de mivel? Ütöttük össze kobakjainkat, s habár nem volt kosmetál, de az ötletek csak úgy sziporkáztak egymás után.Jó lenne idén nem megöletni magunkat, hiszen valljuk be, a tavalyi ilyen akció volt. Szembenéztünk a halállal, és mindenkit meglocsoltunk. Még azt is, aki jóval erősebb nálunk. Ami valljuk be, errefelé nem egy életbiztosítás.
Szóval hát, így állunk. Gondolkoztunk, és gondolkoztunk tovább, tudjátok, mint az ’icimackó. Megannyi terv jutott eszünkbe, életveszélyes és kevésbé kinyírnak miatta a nők fajtájúak egyaránt, de az igazi és egyetlen végül az lett, ami miatt garantáltan beszerzünk néhány jó nő telefonszámot. Michicsi biztosan értékeli majd, hogy mi aztán ennyire aranyosak is tudunk lenni, hogy ilyen meglepetéssel készülünk a Nőegylet számára.
- Hana egy erős nyolcas... Naomi mondjuk egy hatos... Rosa hetes... Nadecsancsi kilences... Youko legyen ötös... Ai tízes... – listázom a neveket, s jegyzetelem fel őket egy-egy jónőségi rátával felszerelve őket. A legjobb nők ugyanis, akik ráadásul szinglik is, még lélekmobl számot is kapnak. Még jó, hogy itt ez a sok papír az irodában. A hátuljukra jó sokat lehet írni.
A kis tapsifülekből csempésztünk annyit, amennyi nő van a Goteiben. Ami nem kis mennyiség, tekintve, élőlényekről van szó, a fő probléma viszont az, hogy ezek itt nagyon hangosak. Nem gondoltam volna, hogy az édibédi kisnyuszikák ilyen hangokat tudnak kiadni. Majdnem olyan sokkoló, mint amikor Karakurában azt láttam, hogy a galamb egy nagy szelet kolbászt eszik meg. Ez ijesztő. Azóta félek is a turbékoló dögöktől. >.>
A nyuszikat ketrecekben szállítjuk, azonban egyértelmű, hogy túl sokan vannak ahhoz, hogy egyetlen fordulóból képesek legyünk az éjszaka leple alatt elszállítani őket, hacsak nem találunk ki valamit. A bejutásban ismételten a droidok jelentenek fő akadályozó tényezőt persze, viszont semmiképpen sem akartam magunkra vonni a figyelmüket. Nem véletlen hát, hogy zanpakutomat is magammal hoztam.
- Na ezt figyeld, és tanulj a Mestertől. Olyat mutatok, ami legyen a kettőnk titka. Majd belülről kinyitom neked az ajtót. – kisnyuszi ketrechalmaznak támaszkodok, kardomat elővéve pedig villantok egy bankait. Még edzésnek is megteszi, hiszen eddig vajmi kevés hasznát vettem a képességnek. Konkrétan misszióm nem volt még olyan, ami megfelelt neki.
Parancsszó után ketrecestül eltűnök, mint az árnyék, konkrétan én magam leszek az árnyék. A földön tisztán kirajzolódik az a sötét folt, ami én vagyok a picit talán megrémült kisnyulakkal, azonban csak néhány másodpercet időzünk itt. Az árnyék a földön suhan tovább, a nőegylet székháza felé, s az ajtó apró résén át surranunk be az egylet területére. A droidoknak esélyük sincs. Odabent pedig egyszerűen visszacsinálom magunkat, a kardomat elégedetten visszahelyezem, s NaoNaotól szerzett kártyával belülről kinyitom Shizuonak az ajtót. Őt ugyanis már nem tudtam magammal hozni. De nem kétlem azt, hogy még így is ide tud ninjutsuzni.
Végül a fun part következik. A ketrecekből egyenként vettük ki a nyuszikákat, hogy helyben rakjuk rá a színes kis masnikat. Mindegyik nyuszin egy-egy névre szóló masni van, ezáltal kívánva boldog nyuszinapot minden nőegylet tagnak. Michi ráadásul csillámos szalagot kapott. Úgy tudtam, hogy az a kedvence.

A gyerekek is megkapják a maguk meglepijét. Ha nyuszit nem is, de csokit kapnak eleget, nem féltvén őket a fogszuvasodástól, mindezt gondosan elrejtve a kalózhajón Még egy kis térképet is rajzoltunk nekik, tekercsbe csavarva, csak hogy legyen mit felfedezni. A lurkók imádják az ilyet úgyis.
Hajnalig nem sok időnk maradt ugyan, de mi nem adtuk fel, így is nekivágtunk a quest további részének. Ez már csak azért is macerás, mert mint kiderült, nem csak a nőegyletben vannak nők, különösen jó nők. Így aztán maradt a többieknek a hzhoz szállítás. Minden nem nőegyletes nő ébredjen csak arra, hogy egy kis tapsifüles musszog neki az ajtaja előtt. *>* Még szerencse, hogy minden osztaggal van valami összeköttetésünk, így bárhová be tudtunk jutni, nem maradt kivétel a meglepetés elől.
- Igazad van, Shizuo. Jövőre több szakét veszünk. – válaszolok megjegyzésére, miközben a harmadikat töltöm, immáron fáradtan, az irodámban pihenve az éjszakai mozgalmakat.