Az egy évvel korábbi „szabad stílusú shunpo edzésük” után szinte várható volt, hogy ebben az évben is előállnak valamivel. Az ötletelésre temérdek alkalom nyílt, elvégre Shizuo rengeteget tartózkodott a 10. osztag területén – sokat kártyázott Anaoval. Az ilyen napok arra is ürügyet adtak az utóbbi időben, hogy megszervezzék az idei meglepetést. Nem volt egyszerű dolguk, hiszen nem mindig van húsvét, és éppen emiatt nem mindig nyílik alkalom arra sem, hogy büntetlenül megtréfálhassák Seireitei nőnemű lakosságát, különös tekintettel a Nőegylet tagjaira. Bár meglehetősen nehéz döntés volt, a több tervváltozat közül végül egy kimondottan barátságosat választottak ki, csak épp a kivitelezéssel akadtak problémák.
– Hány csaj is van még azon a listán? =.= – tette fel a nagy kérdést a sokadik cetli megírása után, amit épp a megfelelő helyre igyekezett felapplikálni. Szerencsére a 10. osztag megfelelő bázisnak bizonyult eddig is, Anao-chan legalábbis nem emelt még szót soha az ottani ügyködéseikkel szemben, sőt az utóbbi időben élénk érdeklődést mutatott a papírmunka végzése felé is, aminek kapcsán a betegség lehetőségét is megfontolták, de végül ráhagyták, és foglalkoztak a saját dolgukkal. Abból is volt elég, nem volt szükség fölösleges aggodalmakra. Így is ráment egy teljes nap az előkészületekre. Mikor végre megvoltak az utolsóval is, elégedetten hátradőlhettek pár percre. Aztán összeráncolta a szemöldökét, ahogy végignézett a terv alkotóelemein, és látszott rajta, hogy nagyon komolyan gondolkodik.
– Ez idáig rendben van. De hogyan fogjuk becsempészni? – tette fel a nagy kérdést a logisztikai problémával kapcsolatban. Erre volt talán a legnehezebb megtalálni a megoldást, de végül mégiscsak sikerült. Az éj leple alatt indultak meg a szállítmánnyal, hogy húsvét vasárnapjára minden a helyén legyen. Ráadásul Anao-channak hála az Egylet épületébe még csak nem is volt nagy mutatvány becsempészni a terméket, hiszen egy-két cukorkáért cserébe a belépőjét is megkapták. Csak Yuko robotjai... azokkal még így sem kellett volna összefutni, szóval inkább a surranás és osonás módszerét választották. A művelet végén pedig következett a kirakodás: mindenkinek névre szóló szalaggal ellátott bolyhos nyulacskák áraszthatták el a székházat. Minden tagnak egy. Az egyhangúlag jó nőnek megszavazott hölgyeményeknek még egy-egy lélekmobil-számot is mellékeltek, sosem lehet tudni alapon. Már csak arra kellett vigyázni, hogy a megszalagozott tapsifülesek a megfelelő helyiségben maradjanak, és egy se lógjon ki közülük, ami persze Murphynek hála eredményezett némi rohangálást az épületben, miközben arra is vigyázni kellett, hogy a gépőrséget kikerüljék. Volt pár pont, ahol misshion impossible-nek tűnt az egész szituáció. De a kiskorúakról sem feledkeztek meg, nekik a kalózhajó környékére sikerült elrejteni néhány finom édességet, miközben néha-néha hasra kellett vetődni az őrszemek elől, nehogy a 12. osztag ex-hadnagya rajta kapja őket. Valamiért nem volt kedve összefutni egy csillámporos robbanószerkezettel, amit abból a nőszemélyből kinézett, és az volt az érzése, Keisukének sem okozna túlzott örömet egy ilyen malőr. És ezzel még mindig nem értek az éjszaka végére, pedig már így is elég fárasztó volt a folyamatos rohangálás és bújócskázás, noha kimondottan jó szórakozás volt. Igazi bajtársias küldetés, hála az őrszemek okozta nehezítésnek.
Akadt egy-két nyusszancs, amiket külön szállítottak ki, bizonyos házakhoz, mivel nem tudták, hogy adott hölgyemény tagja-e az egyletnek, avagy sem. A munkának ez volt a legproblémásabb része, mert komolyan őrzött birtokokra is be kellett surranni, kicselezni a testőrséget, és a házisárká... khm, hölgyeményeket sem kellett volna felébreszteni, mert bizonyos helyeken az alvó nőszemély veszélyesebbnek tűnt, mint azok, akik védelmezni voltak hivatottak. Bizony, izgalmas volt a falhoz lapulás, surranás és egyéb hasonlatos dolgok. Mintha nem is nyusziünnepre készültek volna, hanem valami kémfilmet utánoztak volna. Ami azt illeti, Shizuo időnként el is játszott ezzel a gondolattal, és olyankor mindjárt érdekesebbnek tűnt a műsor. De azért a végére még így is el lehetett fáradni teljesen.
– Azért jövőre ne toljunk ki magunkkal ennyire... – jegyezte meg vigyorogva, mikor a küldetés végén visszatértek a hadnagy irodájába kipihenni magukat, és a nagy izgalmakra előkerültek a sakés poharak is.

Nyuszi hopp

Éves hagyományt teremtettünk a kisnyuszikák, tojások és vizes lufik nevében, hiszen ezúttal is elhatároztuk magunkat, hogy meglepjük a nőket valamivel. Na jó,jó, de mivel? Ütöttük össze kobakjainkat, s habár nem volt kosmetál, de az ötletek csak úgy sziporkáztak egymás után.Jó lenne idén nem megöletni magunkat, hiszen valljuk be, a tavalyi ilyen akció volt. Szembenéztünk a halállal, és mindenkit meglocsoltunk. Még azt is, aki jóval erősebb nálunk. Ami valljuk be, errefelé nem egy életbiztosítás.
Szóval hát, így állunk. Gondolkoztunk, és gondolkoztunk tovább, tudjátok, mint az ’icimackó. Megannyi terv jutott eszünkbe, életveszélyes és kevésbé kinyírnak miatta a nők fajtájúak egyaránt, de az igazi és egyetlen végül az lett, ami miatt garantáltan beszerzünk néhány jó nő telefonszámot. Michicsi biztosan értékeli majd, hogy mi aztán ennyire aranyosak is tudunk lenni, hogy ilyen meglepetéssel készülünk a Nőegylet számára.
- Hana egy erős nyolcas... Naomi mondjuk egy hatos... Rosa hetes... Nadecsancsi kilences... Youko legyen ötös... Ai tízes... – listázom a neveket, s jegyzetelem fel őket egy-egy jónőségi rátával felszerelve őket. A legjobb nők ugyanis, akik ráadásul szinglik is, még lélekmobl számot is kapnak. Még jó, hogy itt ez a sok papír az irodában. A hátuljukra jó sokat lehet írni.
A kis tapsifülekből csempésztünk annyit, amennyi nő van a Goteiben. Ami nem kis mennyiség, tekintve, élőlényekről van szó, a fő probléma viszont az, hogy ezek itt nagyon hangosak. Nem gondoltam volna, hogy az édibédi kisnyuszikák ilyen hangokat tudnak kiadni. Majdnem olyan sokkoló, mint amikor Karakurában azt láttam, hogy a galamb egy nagy szelet kolbászt eszik meg. Ez ijesztő. Azóta félek is a turbékoló dögöktől. >.>
A nyuszikat ketrecekben szállítjuk, azonban egyértelmű, hogy túl sokan vannak ahhoz, hogy egyetlen fordulóból képesek legyünk az éjszaka leple alatt elszállítani őket, hacsak nem találunk ki valamit. A bejutásban ismételten a droidok jelentenek fő akadályozó tényezőt persze, viszont semmiképpen sem akartam magunkra vonni a figyelmüket. Nem véletlen hát, hogy zanpakutomat is magammal hoztam.
- Na ezt figyeld, és tanulj a Mestertől. Olyat mutatok, ami legyen a kettőnk titka. Majd belülről kinyitom neked az ajtót. – kisnyuszi ketrechalmaznak támaszkodok, kardomat elővéve pedig villantok egy bankait. Még edzésnek is megteszi, hiszen eddig vajmi kevés hasznát vettem a képességnek. Konkrétan misszióm nem volt még olyan, ami megfelelt neki.
Parancsszó után ketrecestül eltűnök, mint az árnyék, konkrétan én magam leszek az árnyék. A földön tisztán kirajzolódik az a sötét folt, ami én vagyok a picit talán megrémült kisnyulakkal, azonban csak néhány másodpercet időzünk itt. Az árnyék a földön suhan tovább, a nőegylet székháza felé, s az ajtó apró résén át surranunk be az egylet területére. A droidoknak esélyük sincs. Odabent pedig egyszerűen visszacsinálom magunkat, a kardomat elégedetten visszahelyezem, s NaoNaotól szerzett kártyával belülről kinyitom Shizuonak az ajtót. Őt ugyanis már nem tudtam magammal hozni. De nem kétlem azt, hogy még így is ide tud ninjutsuzni.
Végül a fun part következik. A ketrecekből egyenként vettük ki a nyuszikákat, hogy helyben rakjuk rá a színes kis masnikat. Mindegyik nyuszin egy-egy névre szóló masni van, ezáltal kívánva boldog nyuszinapot minden nőegylet tagnak. Michi ráadásul csillámos szalagot kapott. Úgy tudtam, hogy az a kedvence.

A gyerekek is megkapják a maguk meglepijét. Ha nyuszit nem is, de csokit kapnak eleget, nem féltvén őket a fogszuvasodástól, mindezt gondosan elrejtve a kalózhajón Még egy kis térképet is rajzoltunk nekik, tekercsbe csavarva, csak hogy legyen mit felfedezni. A lurkók imádják az ilyet úgyis.
Hajnalig nem sok időnk maradt ugyan, de mi nem adtuk fel, így is nekivágtunk a quest további részének. Ez már csak azért is macerás, mert mint kiderült, nem csak a nőegyletben vannak nők, különösen jó nők. Így aztán maradt a többieknek a hzhoz szállítás. Minden nem nőegyletes nő ébredjen csak arra, hogy egy kis tapsifüles musszog neki az ajtaja előtt. *>* Még szerencse, hogy minden osztaggal van valami összeköttetésünk, így bárhová be tudtunk jutni, nem maradt kivétel a meglepetés elől.
- Igazad van, Shizuo. Jövőre több szakét veszünk. – válaszolok megjegyzésére, miközben a harmadikat töltöm, immáron fáradtan, az irodámban pihenve az éjszakai mozgalmakat.