Laboratórium

Tárgy: Re: Laboratórium Csüt. Márc. 28, 2013 2:02 am

A laboratórium olyan felségterület, ahol nem lehet ám akárkibe botlani. A 12. osztag mélyen őrzi itt a titkokat, amelyek nem azért titkok, mert féltékenyen őrzik a tudást. Hanem, mert időnként olyan kísérletek zajlanak, amelyek koránt sem publikusak. Egyeseket megrémítene már maga a helyszín is. Pontosabban az a hely, ahol Kamioka Shinrou méltóztatik dolgozni. A 12. osztag hadnagya ritka jó kedvében van, ami azt illeti. Sikeresnek mondható egyik kísérlete, ami miatt örömittasan lép be a 4. szinten lévő helyiségbe, ahol azonban nem egyedül találja magát. Már azért sincs egyedül, hiszen Yuuki, hű asszisztense, mellette lép be az irodába. Amikor megpillantják a bent dolgozó Akumát, a fiatal és kimondottan csinos Yuuki elmosolyodik. Mindig mosollyal fogadja az idegeneket. Shinrou reakciója ellenben teljesen más.
- Neve, rangja? Nem értesítettek, hogy új kollégát kapunk a Titkosított Részlegen.
Saját rangját nem szükséges közölnie, hiszen bal karján ott díszeleg a tizenkettedik osztag hadnagyi karszalagja, amely minden épeszű shinigami számára tudtul adja, hogy viselője az adott osztag hadnagya. Ha pedig Akuma-san egy picit is utánanézett az osztag vezetőségének, ha máskor nem, hát a beosztásakor biztos értesítették, hogy a hadnagy, egy bizonyos Kamioka Shinrou. A férfit könnyű felismerni, hiszen időnként biceg bal lábára. Az pedig köztudott, hogy kimondottan konzervatív, ami a nemesi jogokat illeti. A hadnagy pedig lassan elindul Akuma asztalához, ahol a férfi eddig tevékenykedett. Jelenleg nem biceg a hadnagy, hiszen nem fáradt el, de ha jó megfigyelő az ember, láthatja, hogy bal lábára időnként még így is furán lép. A Yuuki nevű nő, kedvesen mosolyog, majd egy asztalhoz lép, ami mögé leül egy székre és papírokat kezd rendezgetni. Valószínűsíthető, hogy az a hadnagy asztala. Shinrou eközben komoran figyeli az új munkatársat és várja a feleletet. Nem úgy tűnik a hadnagy, hogy valamiféle bolond, elvarázsolt, játékos figura lenne. Valószínűsíthető, hogy nem gyermek, mint a kapitány. Bár Shinrou őszinte híve a kapitánynak, így aztán azt se lehet feltételezni róla, hogy osztja a véleményt, miszerint a kapitány egy oktalan gyermek. Amikor Akuma bemutatkozik, az első amit Shinrou reagál kicsit furcsa lehet. Összehúzza a szemöldökét, mintha már a puszta válasz haragot váltott volna ki belőle, pedig csak nem tetszik neki a válasz.
- Szóval nem tartozik egyetlen nemesi családhoz sem?! Remek.
A hangsúlyból érződik, hogy a hadnagy koránt sem elégedett. Nehéz lesz vele jó viszonyba kerülni, ha igazak a szóbeszédek, miszerint nem kedveli a nem nemesi származásúakat. Sőt! Egyes pletykák szerint, egyenesen lenézi őket. Erre egyelőre nincs bizonyíték, de nem úgy tűnik, hogy a hadnagy el van ragadtatva az új hústól.
- Mivel foglalkozik? Yoshida-taichou milyen projektbe való belépésre adott engedélyt?
Kérdezi, majd egy széket húz Akuma asztalához, ahová kényelmesen leteszi magát. Most kezdődik a hadnagyi meghallgatás, a kapitányi audiencia után. A nő eközben úgy tűnik, hogy végzett a papírmunkával és az asztalból előcsusszanó klaviatúrán kezd el "zongorázni".

Tárgy: Re: Laboratórium Csüt. Márc. 28, 2013 2:40 am

A vérminta eddig nem sok mindenre reagált, úgy fest, hogy szükséges lesz hozzáadni pár apróságot. S ha azok a szerek se lesznek hatásosak, akkor intenzív reiatsu sugárzásnak kell kitenni. Legalább kiderül, hogyan is reagál egy arrancar vére a shinigamikra, már ha történik valami ilyesmi. Hátradől a székében, és egy ceruzát kezd egyensúlyozni az orra, és a felső ajka közt, miközben gondolkozik a megoldáson. Annyira sikerült belefelejtkeznie a játékba, hogy gondolkodni is elfelejtett, és azt se vette észre, hogy ketten már a közelében vannak, sőt, még meg is szólították, amitől kicsit megremegett a teste, és a ceruza is lepottyant.
- De kár, kezdhetem elölről, pedig majdnem megdőlt a rekordom.- fordult a székével, az idegen felé, és az első, amit észrevett, az a hadnagyi jelzés.
~ Legalább ez nem egy taknyos.- hálát ad magában ezért a fordulatért, de már ránézésre megmondja, hogy nem annyira szimpatikus ez a figura.
- Varui Akuma, rangom meg jelenleg nincs. Az pedig… hát nem tudom, gondolok a kapitánynak kellett volna jeleznie, hogy érkezem. És a hadnagyi jel mögött, gondolom van név is?- ha tudná a hadnagya nevét, akkor azt is tudta volna, hogy nem egy nyeletlen fejsze gyerek, mint a kapitányuk. Azzal meg nem foglalkozik, hogyan is jár a hadnagya, nem szokása nézni a lábakat. Inkább a saját bal lábát rakja fel a jobbra, és így várja, még megérkezik a hadnagya.
~ Remek, egy méregzsák, el van nagyon barmolva ez az osztag, de nagyon.- ezt gondolja, de közben végig barátságosan mosolyog.
- Pontosan, nem tartozom egyhez se, de nem értem, ez most hogyan is jön ide? Nemes, vagy nem nemes, szerintem lényegtelen.- már csak azért is, mert nemesekből kevesebb van, és nem is mennének semmire azok nélkül, akiknek nincs nemesi rangjuk.
- Nos, mint láthatja, éppen a hadnagyommal folytatnék társalgást, így jelenleg semmivel se foglalkozom. De előtte egy vérmintát elemeztem, és ha jól emlékszem, a kapitány… hát elfelejtettem, mire is kaptam engedélyt, ilyen élő dolgokkal kapcsolatos, meg ilyesmik. Majd megkérdezem, ha legközelebb találkozunk, vagy esetleg megteheti Ön is.- továbbra is barátságosan mosolyog, pedig legszívesebben elzavarná ezt a piperkőc hadnagyot, és folytatná a munkáját. Így sose lesz kész vele, nem hiányzik Akumának egy mitugrász, fontoskodó, rangos seggfej. Mintha csak púp lenne a hátán, amitől meg kell szabadulnia, tényleg, lehet azt is kéne tennie…

Tárgy: Re: Laboratórium Szomb. Márc. 30, 2013 12:03 am

- A nevem, Kamioka Shinrou.
Közlöm tárgyilagosan a nevemet az újonccal. Elvégre, abból, ahogyan viselkedik az jön le számomra, hogy vagy újonc az osztagban, vagy szándékosan felejt el mindenféle tiszteletadást megadni. A nemesekre tett megjegyzése fölött eltekintek. Tipikus, rukongaii bugris paraszt. Most mászott elő a sárkunyhóból és máris azt hiszi, hogy ő szarja a selymet. A hadnagyával folytatna? Hiszen éppen vele beszél. De mindegy is, az már csak hab a tortán, hogy azt állítja elfelejtette mire kapott engedélyt a kapitánytól. Akkor mindjárt megmondom neki, hogy mire van engedélye. Olyan engedélyt kap tőlem, hogy mindjárt nyulat fog, de nem is egyet, hanem rögtön vagy hármat.
- Szóval elfelejtette, hogy mire kapott engedélyt? Értem. Ez esetben, hagyja, csak az asztalon a motyóját. Yuuki, majd zárolja az elkezdett kísérleteit. Később folytathatja. Addig azonban magam mellé veszem és az asszisztensem lesz. A továbbiakban azokban a projektekben vehet részt, amelyekre utasítom.
Mivel úgy döntök, hogy inkább újonc és ezért képtelen megadni a tiszteltet, a hadnagyának, gyorsan megnyugtatom. Nem akarom, hogy szegény rommá dolgozza magát, ahogyan azt sem szeretném, hogy véletlenül hibázzon, ami miatt egy fontos projekt mehet kárba. Még a végén szegénykét kipenderítenék az osztagból, mert amatőrségéből kifolyólag elront valamit.
- Ne aggódjon, kezdetben nem kap olyan feladatot, amit ha elront, akkor valami fontos kutatás veszne veszendőbe. Ugyanis nem fogom ilyesmi közelébe engedni, nehogy újoncként, egyből ki is tegyék a szűrét, mert elrontott valamit.
Hátradőlök a székemen és kedélyes mosollyal figyelem az előttem unottan ücsörgő férfit. Végül megtöröm a csendet, mielőtt bármit is mondhatna új beosztására.
- Örül neki? A hadnagya mellett dolgozhat. Megtanulhatja első kézből a labor használat szabályzatát. Terráriumokat és ketreceket takaríthat, így közelről figyelheti meg a különböző élőlények hátrahagyott melléktermékeit. Nem kell aggódnia, hogy elront valamit. Abszolút biztonságos és veszélytelen lesz a munkája. Nem rögtön, holmi vérmintákkal dolgozni. Az veszélyes, még a végén elront valamit és mutáns lesz magából, mint a Pókemberben. Tudja, az az a film, amit imádnak az Élők. Állítólag már három részt is forgattak belőle. De egy szó, mint száz, nem szeretném, ha egyből veszélyes kutatásokba kezdne.
A magam alá húzott forgószékkel teszek egy kört a szék tengelye körül, majd bekapcsolom a kesztyűmbe épített Holokommunikátort.
- Bata-san, legyen szíves előkészíteni egy Z-13-az típusjelű védőruhát. Hamarosan érkezem Varui-sannal, ez az első munkanapja és úgy döntöttem, hogy bemehet a lábasfejűekhez.
Eközben az említett shinigamira pillantok és továbbra is mosolygok. Mekkora szerencse, hogy nem emlékszik a projektekre, amikre a Taichou engedélyt adott. Akkor most nem lenne kit beküldenem a laborunk három, élő lábasfejűéhez. Pedig az akváriumukat már ki kell ám takarítani, hiszen igen komoly szennyeződés rakódott le a padlóra. Rato, Tatio és Makito pedig biztos szíves örömest fognak játszani majd Varui-sannal. Elvégre, annyira aranyosak és szeretni valóak. Csak a csúnya, nagy, csőrszerű állkapcsuktól kell, hogy távol tartsa az ujjait. Igen kellemetlen lenne, ha az első alkalommal baleset történne és felfalná az újoncunkat valamelyik jószág.
- Remek kirándulás lesz, meglátja majd. Megismerkedhet a Hollowkutatási alrészlegünkkel. Nincs is fényesebb módja a kezdésének, minthogy kitakarítsa három kis kedvencünk akváriumát. Indulhatunk?

Tárgy: Re: Laboratórium Szomb. Márc. 30, 2013 12:45 am

- Khm, azt hiszem, hogy ezt nem áll módomban megtenni. Ahhoz túlságosan fontosak, hogy egy hozzá nem értő hozzáérjen, főleg, hogy zárolja. Nem személyes, de sajnos manapság úgy érzem, hogy majdnem mindenki kaphat bármilyen rangot, és nem az érdemei alapján, így ha nem túlságosan nagy gond, akkor elraknám én a munkámat. Elkerülve, hogy megsérüljenek a minták.- fejben már elképzelte, hogyan is fogja megölni ezt a pikerköc hadnagyot. Sose kedvelte az ilyen személyeket, és van egy érzése, hogy nem is fogja megkedvelni.
- Ismételten csak el kell utasítanom a kérését. Több okból is, az első, hogy nem vagyok újonc. Azóta az osztag tagja vagyok, hogy Urahara Kisuke átvette, tehát esetleg Ön lehet újonc, hadnagy. A másik pedig, amire feladatot kaptam, az csak is a kapitányra, és rám tartozik, így nem oszthattam meg mással, mivel… hogy is fogalmazzak, nem túlságosan etikus. Oh, és hogy miért nem találkozhattunk eddig? Nos, mivel a feleségem súlyosan megsérült egy támadásban, és nem is olyan rég hunyt el, így nem volt időm a kötelező köröket lefutni, és még egy gyereket is nevelnem kell.- amikor erről beszél, még igazi érzelem is vegyül a hangjába, és az arcára, a fájdalom. Majd utánozni kezdi a hadnagyát, és hátradől a székében, és még a mosolyt is olyanra veszi, mint az előtte helyet foglaló, csekély értelmi képességgel megáldott személy.
- Nos, nem mondanám, hogy nagyon boldog vagyok. Nem szeretek másokkal dolgozni, csak visszatartanak, és azt hiszem, a szar lapátolásra találhat más személyt is. Gondolom, nem szeretné, hogy a felgyülemlett feszültség miatt, amit ott szednék fel, az kihasson a későbbiekben a munkámra, és ezért a hadnagyunkat tegyék felelősé. Pókember? Sajnálom, de lehetőleg kerülők minden kontaktust az Élőkkel, kivéve, ha valami munka kapcsán szükséges találkoznom néhánnyal.- lehet ezért fegyelmit fog magának kikövetelni, de abban biztos, hogy nem fogja ezeket a feladatokat elvégezni. Csak hogy egy olyan személynek legyen valami, amire maszturbálhat, mert minden másban kevés sikerélménnyel rendelkezik. Hiába szól valakinek, vagy ha nagyon erőszakoskodnak, nos… történhetnek balesetek, mindig történhetnek balesetek. Mert azt nem fogja engedni, hogy a saját kutatási anyagába akárki belenézzen, akkor inkább már elpusztítja azokat.
- Ismerem azt a részleget, az osztag majdnem minden részlegét ismerem. Ahogy már mondtam, nem vagyok újonc. Magával ellentétben, mert ha jól tudom, mint hadnagy, tudnia kellene, hogy kik is tagjai az osztagnak, és azt is, ki miért van ott, ahol. És ha annyira érdekli, nos, a munkám nem más, mint elemezzek néhány vérmintát, amit arrancaroktól gyűjtöttek be. Oh, és eszembe jutott. Megvizsgálni, hogyan is reagál a shinigami reiatsura, már ha reagál rá egyáltalán, és még pár hasonló tesztet. Látja, csak némi más feladatra kell terelnie a gondolataimat, és már is minden rendbe jön.- váltott át barátságos mosolyra, habár meg tudná fojtani, egy kanál vízben a hadnagyát. Majd az asztala felé fordul a székével, és elővesz egy fiola vért, ami tartalmazza az egyik espada vérét, még ha el is törne, szerencsére biztos helyen van még belőle.
- Ezt egy kivételesen erős arrancartól szerezték. Az mondták, legalább kapitányi szinten volt az ereje. És akkor, most, hogy tudja mi a jelenlegi feladatom, megengedné, hogy folytassam? Tudja nem vagyok olyan szerencsés, hogy egy karszalagom van, ami miatt néha lazíthatok.

Tárgy: Re: Laboratórium Szer. Ápr. 03, 2013 6:25 am

Koordinálatlan energia

Nagyon izgatott voltam a mai nap, mert pontosan erre a napra esett, azaz időpont, amit névrokon Naocchannal sikerült egyeztetnem Rikkocchannal. Igen, jelenésem teljesen hivatalos, papírokhoz és egyéb aprósághoz kötött, így Yukko sem szólhat majd meg érte, mert a végén fogja magát és rám küldi a robothadseregét mikor én ártatlan vagyok. Olyan ártatlan, mint Himmecchan kicsi kislányának legújabb plüssbáránya. ˇ-ˇ
A hivatalos bejelentős és aláírt papírok mellett azért vittem magammal zöldséget és papírrepülőket hátha felkészületlenül fogad egy aljas csapda amit Yukko állíthat fel azért, hogy kiessek a játékból. Persze, ha tudja, hogy ma van a nagy nap és ma fogok érkezni, mert wuhhú *>*
Jártam már anno a 12. osztagnál, de akkor még Masamune taichou volt a főfőnök és főfőokosság, nem pedig Rikkocchan. Mindenesetre mikor megérkeztem és egy tisztecske jött, hogy kisegítsen még én mondtam neki, hogy kérek szépen olyan fehér köpenyt, ami Rikkoccannak is van, mert ide csak úgy lehet belépni, én már csak tudom. Még akkor ismertették velem ezt a nagyon, nagyon fontos szabályt, amikor először látogattam el ide valami fontos íratok miatt. Nem is értem, hogy miért velem lett az kipostázva :sratch: mondjuk, ha már akkor tudtában lettem volna az osztag feladatával el se hoztam volna ide, hanem rögtön elűztem volna azokat a gonosz teremtményeket. Lehet, hogy a papírok miatt nem hallottam mostanában semmit, de semmit Masamune taichouról? ToT Szent Lelkek királya mit tettem!! T^T
Kétségbeesetten lépdeltem a tiszt nyomában, aki azt állította elvezett Rikkocchanhoz. Reméltem is, hogy így van és nem pedig Yukko robotseregének közepébe terelget, mert az jújj, meg jajj. Ráadásul egyedül biztos nem győzedelmeskednék, és amúgy se lenne érvényes, mert hát így a 12. osztag hatalmas és annál is nagyobb előnyre tenne szert, de akkor is bundázás lenne és Rikkocchan nem nyúlna megátalkodott trükkökhöz, nem úgy ismertem meg, ő szabályok szerint játszik! ˇoˇ
- RIKKOOOCCHAAAAN~!! – köszöntöm, mikor a messziről meglátom, hiszen bárhol, bármikor felismerem Rikkocchant össze se lehet keverni senkivel még Yukkoval sem. Jobb kezemmel nagyban kalimpálok, hogy lássa, a sok fehérköpönyeges közül én integetek neki, de rám sem hederít és azt sem igazán értem, hogy miért választ el minket egy fal. A tiszt átvert? Olyan gonosz!! T-T Én beszélgetni jöttem Rikkocchannal és nem pedig nézegetni, miképpen dolgozik, mert amúgy sem igazán értem meg minden…
- Elnézést Juubantai taichou, de nem hallja önt, a fal hangszigetelt. $>.>\"$ – közli velem a tiszt én meg elképedve tapadtam az üvegre, kopogtam és mondogattam dolgokat, s valóban nem figyelt fel rá senki, mintha ott se lennék.
- De tök jó! *>* És kitörni ki lehet? Kipróbálom *p* – érdeklődöm és már tettem is volna egy kísérletet az Ikkotsuval, de a tiszt megállított, hogy nem túl jó ötlet valami kolosszális bádábummról és toxizékról harsogva, amiben egész Seretei aszpirint szedhet! O.o Legalábbis valami hasonló volt... - De akkor hogy beszéljek Rikkocchannal?! T3T Megmondalak Masa-jiinek, ha nem hagysz vele beszélgetni, én ezért jöttem, még papírom is van róla, nézd, néééézd~!! – szögezem le fennhordott orral, a hivatalos felgyújthatatlan papírt meglebegtetve előtte, s mintha csak ezt kellett volna mondanom Rikkocchan odabentről elindult kifelé, minden bizonnyal azért, mert most, ebben a pillanatban kezdődne a találkánk. *>* Igen, most pontos voltam és el se tévedtem olyan nagyon idefelé, mert névrokon Naocchan sokat segített nekem ebben, hogy tudjak beszélgetni Rikkocchannal fontosságokról, ami a rábízott haori után került szóba. :3

Tárgy: Re: Laboratórium Kedd Júl. 30, 2013 9:40 am

Energiácska koordinálgatás * w *

Már lassacskán közeleg, hogy egy évi-méve legyen annak a híres-neves és fergetegesen vett kapitányi vizsgának, ami után megkaptam az iszti-osztagocskám vezetését, meg már közeledik az újjáépítési firdi-fordulócskánk is, de ebbe most ne menjünk bele, mert kiri-kár lenne a jó kedvecskénkért, hiszen az nem volt éppenséggel felhőtlenül vidámacska napocska, és amúgy is élvezni kelligélne, hogy ennyire szipi-szupi és csudijó most a libi-laborkánk, amiben majdnem minden fellelhető, és azért csak majdnem, mert ami még nem, azon éppen dolgozunk, úgyhogy nem sokára be lesz vezetve vagy továbbfejlesztve, mivelhogy haladni kell a kiri-korocskával meg a tudománnyal, és persze a fijli-fejlődés sosem áll meg, amiben nekem kell haladnom az élen, mivel én vagyigálok ennek a hiper-szuper és extrán jó iszti-osztagocskának a kipi-kapitánya. ^ w ^ Na szóval ott tartigáltam a mindi-mondókámban, hogy a kipi-kapitányi vizsga után váltottam pár szót Nao-chan taichouval, aki annyira fúj Yuko-nee-chanra, bár ez egy oda-vissza dolog, ami teljességgel érthetetlen, de nekem mindegy, mert én jóban vagyok mindkettővel, de persze Nee-chant pici-micit jobban szeretem, meg izé-hozé, szóval biszi-beszélgettem egy pici-micit Nao-chan taichouval, és megigyi-egyeztünk, hogy egyszer majd tartunk egy találkozgatót, mert kelligélne neki valamiféle ketyere, csak azt nem mindi-mondigálta, miféle, de ez aztán a legkivi-kevésbé sem pribli-probléma, mert én bármit meg csinálgatok és alkotok, csak sijni-sajnos időpontot azóta sem sikerült egyeztetni, kivéve mostanra, mert Naomi-chan fuku sigi-segített, habár nem értigélem, erre miért volt szükségecske, mert Yuko-nee-chan is el tudigálta volna intézni, annyira csak nem lehetnek illi-ellenszenvesek egymásnak Nao-channal, de persze ez olyan fili-felnőttes dilgi-dolog lehet, szóval mindegy. Surprised

Csak akadgált még egy kis egyéb dilgi-dolgom Nao-chan taichou érkezgélése előtt, egész pinti-pontosan a kémiás részlegecskén, a misi-második szinten, ami miatt én nem igi-aggódok, szóligáltam már az egyik karbantartócskának, legyen oly kedves és cuki, hogy idefenn miri-marad, és ha Nao-chan megjövigél, lekíséri hozzám, mert nem tudom, meddig tartigálhat a fili-feladat, amiben kisegítésre szorulgatnak a tisztecskék odalenn, csak nem lehet olyan bonyolultságos bonyolultság, csak felnőttesen túl gindi-gondolkodják az egészet, és ezért nem akirgál sikerülni… nem ez lenne az első isi-este, de persze ez elnézhető, hiszen túl kimpi-komplikálják az igyi-ügyeiket. ^ v ^Természetesen ahogy azt én előre sijti-sejtigéltem is, ez nem kimi-komoly megoldhatatlan ügyecske, csak egy egyszerű képletecske, amit egyedül nem miri-mertek megoldigálni, merthogy viszi-veszélyes, de szerintem meg nem, csak sok volt a piri-para, mert amúgy meg nem veszéyles, legalábbis elili-enyésző az esélyecskéje annak, hogy az legyen, már ha normálisan és igyi-ügyesen csinálják, csak persze ezt nem mindenki látigálja át egyszerre, nem véletlen vagyok ám én a kipi-kapitány, ezeket nekem kell tudigálnom, hogy mindenkinek ott legyek, ha killi-kellek, akkor is, ha általában nem killi-kellek, mert okos-mokos tudós-mudós itt mindenki, de ha mégsem, akkor meg én sigi-segítek, és meg is van oldva a pribli-probléma. ^ v ^ Csak azzal nem szimi-számoltam, hogy így elszaladgál az időcske, ami már megint olyan butus-mutus felnőttecskés kifejezés, amit nem szeretek, mert az idő nem tud szaladgálni, mivelhogy fogalom, a fogalom meg megfigi-foghatatlan, tehát lábikója sem lehet, amivel elszaladjon, éppen azért mert csak méricskélni lehet, és abban sem a súlyát, hanem csak azt, hogy teligél, és amúgyis az akart lenni az igi-egész lényegecskéje, hogy Nao-chan már itt is várigál az üvegfalacska túloldalán, ami jó hírecske, mert így legalább lesz min ügyködni a nap hátralévő részecskéjében is, már ha éppen nappal van, mert ezt itt azért nem lehet bizti-miztosra venni, de azért pici-micit logikátlanka lenne, ha éjszakára beszéltem volna meg egy tili-találkozót. @_@
– Ivi-óvatosan, Nao-chan, nem lenne szerencsés esetecske, ha véletlenül felribi-robbantanál valamit, bár időnként én is szoktam, meg Yoko-nee-chan, meg azért a legtöbb emeletecskén megesik, de neked nem feltétlenül kellene, mert nem minden anyagocskával kili-kellemes dolog, és amúgy sem azért jivi-jövigéltél hozzám, hogy ribi-robbantgassunk, ugye-mugye? ^ w ^ – misi-mosolygok kidvi-kedvesen Nao-chanra, mert azért ez nekem is elismerésecske, hogy éppen hozzám fordulgatott, bár nem tudhatom, kit ismer rajtam kívül az iszti-osztagocskából, de azért mindenképpen jó dilgi-dolog, mert nekem is van munkácskám, ráadásul hasznos és nem csak kedvtelés, vagy nem tudom, a többiek időnként azért csinálgatnak olyat is, ami nem fili-feltétlenül a kedvtelésecskéjük, de én a miki-munkát is élvezem, úgyhogy akkor most nem értem, hogyan vagyigál ez, mert én mindent élvezek és szeretek, amit csinálok… na mindegyecske. - Gyiri-gyere, Nao-chan, mendegéljünk egy szintecskével lejjebb, ott több hely van beszélgetni, és út közben elmondigálhatod, miben kell a sigi-segítség, mert mintha valami energiapribli-probléma lett volna, de a részletekről még nem misi-meséltél ^ v ^ – idő-midő van rátérni az üzletecskére, mégsem lehet egész nap üvözölgetni egymást, és mialatt odavizi-vezetem Nao-chant a felvonóként használatos panelhez, rimi-remélhetőleg elmondigálja majd nekem, mi is volt az a konkrét bajocska, amit orvosolgatnunk kellene, és persze az is szipi-szupi lenne, ha helyből sikerült volna rátalálnom a megfili-felelő részlegecske szintjére, ahol a nekem kellő felszerelgetés is megvan, mert nagyon nem lenne kellemeteske, ha még utazgatni is kellene, meg pribi-próbálgatni, mire megtili-találom, mivel én már nagyon-nagyon és extrán szuperül szeretnék alkotgálni. * w *

Tárgy: Re: Laboratórium Kedd Aug. 13, 2013 10:15 pm

[ Főzőcske a laborban – avagy hogyan robbantsuk magunkra a labort ]

Már csupán csak várnunk kell, hogy befejezze a szerkezet az analizálást, és végre elkezdhetjük újra megalkotni az üzemanyagot, ami egyszer talán igen hasznos lesz majd világunk számára. Nem mondom, hogy létfontosságú, hiszen nem lehet megtalálni a természetben, s nem lenne egyszerű egyszerre több száz litert előállítani belőle, de valószínűleg hasznát vehetjük majd a későbbiekben, néhány dologban. Én mindenesetre biztos hasznát veszem majd, ha egyszer elkészül hozzá a járművem, melyet saját célra fogok felhasználni. Legalábbis egyelőre. Aztán meg kitudja… :oLehetséges, hogy egyszer majd tömeggyártásba kezdek, és elterjed egész Soul Societyben. *3*
- Sok minden érdekel, Yoshida-san, de főleg a kémia, fizika, valamint a mérnöki tudományok érdekelnek igazán. Szeretek új dolgokat alkotni. – válaszolom, miközben a dolgozó gépezetet figyelem.
Nem épp a leggyorsabb, de minden esetre egyszerűbb, mint napokig kísérletezni az asztalon található összes anyaggal. Végül néhány perc elteltével kiköpi a teleírt papírlapot, s végre kibogarászhatjuk, hogy mik találhatóak benne.
- Ó, valóban! Ennek segítségével már hozzá láthatunk a munkához, és amennyire látom, minden szükséges anyag megvan. – nézem végig a hozzávalókat, s meg is nyugszom egy kicsit, mikor végig pásztázom az asztalt. Valóban minden megvan hozzá.
Feladatunk igencsak fontos, és sajnos igen veszélyes is, hiszen ha kísérletezésünk során rossz sorrendben, és rossz mennyiségben adjuk hozzá a különböző anyagokat, akár egész Seireitei is kárát láthatja. Láthatóan ez nem jutott eszébe Yoshida-san-nak, hiszen rendületlenül tölti egyik kéncsőből a másikba az anyagokat. Nagyon nem lesz ez így jó, gyorsan meg kell állítanom, ám mielőtt még sikerülne
- Valójában még nem vagyok kész a jármű vázlataival, de ha ennyire érdekli önt, akkor megpróbálom minél hamarabb befejezni őket ^.^ – adom meg végül a választ egy korábbi kérdésére, s szerényen arrébb tessékelem.
Tényleg nem lenne jó, ha felrobbantaná az egész osztagot, vagy akár egész Seireitei-t, hiszen annak mi is kárát látnánk, s ki tudja… Lehet, létrehoz egy olyan anyagot, ami csak az épületeket dönti romba, a shinigamikat pedig életben hagyja. Vicces kép lenne, ahogy egy meztelen shinigami a zuhany alatt dudorászva hirtelen azt venné észre, hogy már nincs is zuhanyzója. Sőt, nem hogy zuhanyzója, de lakhelye, s azon belül fürdőszobája sincs. Kellemetlen egy helyzet lenne, annyi biztos. Surprised

Pár percnyi öntözgetés után, látszólag végre sikerült elkészíteni. Miután vettem belőle némi mintát, a tesztgépbe helyeztem analizálás céljából.
- Köszönöm szépen a segítséget, Yoshida-san, és igazán örülök, hogy megismerhettem.
Tényleg így is gondoltam, hiszen így legalább nem unatkoztam. :oPersze annak azért valamivel jobban örültem volna, hogy ha nem próbálja meg ránk robbantani az egész hóbelebancot, dehát no. Bárkivel előfordul, még velem is, hogy olykor kicsit meglódul a kezem, és túl sok hozzávalót adok hozzá.
- Úgy gondolom, hogy mára ennyi izgalom igazán elég volt. Mi lenne, ha az „izé” kivizsgálását áttennénk egy másik időpontra?
Cseppet se lenne kellemes, ha ez úttal tényleg végezne velünk a kísérletezések során. Surprised

Én legalábbis nagyon nem örülnék neki, hiszen még annyi dolog van, amit szeretnék megtenni, és feltalálni, meg minden. *3*

Tárgy: Re: Laboratórium Vas. Szept. 01, 2013 11:27 pm

Főzőcske a laborban – avagy hogyan robbantsuk magunkra a labort <- esküszöm ez csak egy kolosszális véletlen, nem szándékos! ToT

Figyelmesen hallgatom Ichirouta-san érdeklődési körét a tudomány szerteágazó válfajaival kapcsolatban.
- A kémia engem is érdekel ^v^ – mosolygok rá, lévén máris van egy közös téma, amiről akármikor társaloghatunk a jövőben.
Való igaz, jómagam a kémiába én is belemerültem, a bomba robbanóanyagának összeállításához pedig létfontosságú tényező, ugyan a fizika is közre játszik egyes kísérleteimben, bár ez a tudományág éppen csak annyira áll közel hozzám, amennyire szükséges, ha választani kellene, mindenképpen a kémia mellett helyezném le szavazatomat.
Mindezen gondolataim során elszaladt velem a ló, s Ichirouta-san erre igyekezett is felhívni a figyelmemet, hiszen miután egy kéncső az enyészeté lett rögtön ellátott ama fontos információval, hogy valójában az anyag még csak egy aprócska kelléke egy félkész munkának. Szerencsére ezen lényeges tényező hiányában nem követtem el nagyobb károkat a laborban, így nyugodt lélekkel vizslatom a kéncső martalékát az asztalon, melyet igyekszem is eltakarítani magam után, miután a szükséges fertőtlenítést megejtettem, hogy ne legyen Ichirouta-sannak útban a továbbiakban.
- Áhh, így már mindent értek Ichirouta-san! ^ v ^ Ugyan, miattam csak ne siessen! Mindent a maga idejében, a legjobb munka úgy érik meg igazán, ha adnak neki időt. De boldogan lennék az elsők között, kik láthatják a jármű vázlatát ^v^ – jegyzem meg az eszköz papírra vetett alakját illetően. Roppantul érdekel a jármű, melyről a kutatás is folyik, s természetesen átadom a terepet Ichirouta-sannak, mert jómagam a munkamenet ismeretének hiányában bármennyire is akartam volna, se ment volna az anyag ismételt elkészítése, bár… ha nagyon belemártanám magamat a dologba, talán sikerülne elkészítenem. De minden bizonnyal huzamosabb időbe tellene, mint amennyi idő alatt Ichirouta-san el tudja készíteni, lévén ő egyszer már megcsinálta.
A másodjára elkészített anyag analizálását érdeklődve vártam, mely külsőre is igencsak hasonlított az „ízéhez”. Talán sikerült ugyan azt kihozni a gép által kiadott vegyi összetevők arányaiból? Mert a gép természetesen kiadhatja a tartalmát az „ízének”, nem féltétlenül szerepel az írtakon pontosan ugyan abban a sorrendben, mint ahogy el lett készítve. S egy sorrendváltozásból is születhet más, mint a mennyiségek eltérő arányaiból. Azonban a gép most rendkívül lassan folytatta az anyag elemeire bontását, s talán ez hosszabb ideig is eltarthat, mint az előző esetében.
- Rendben Ichirouta-san ^v^ Egy jelentésben rendkívül örülnék, ha beszámolna az eredményről, rendkívül felkeltette az érdeklődésemet ez az ismeretlen anyag – szögezem le, mielőtt távoznék, hiszen még nekem is számtalan teendőm akad, melyet a mai nap során el kell végeznem. - További szép napot Ichirouta-san és ne feledje, hogy túlórázásért nem jár plusz fizetés ^v^ – szögezem le szórakozottan, majd egy kedves fejhajtással, karba font kézzel tovább állok, hogy a félbehagyott munkálataimat folytassam, hiszen nem a lazsálásomért fizetnek.

// Köszönöm szépen a játékot :3 //

Tárgy: Re: Laboratórium Hétf. Szept. 02, 2013 12:07 am

Koordinálatlan energia

A tiszt próbált nekem valami megmagyarázni és csak beszélt és beszélt tovább a toxiizékról, amikből semmit sem értettem, így szememet forgatva ráhagytam a dolgot. Pedig ez a papír igen fontos és sok mindenre felhatalmazást ad, ezért is írtam meg névrokon Naocchannal és emiatt is hoztam magammal, meg persze azért is, mert rendkívül fontos.
- Rikkocchan *o* – lelkesen kapom a hang irányába a fejemet. - Nem egészen értem mi ribi-robbanna fel… én nem Yukkocchan vagyok. – fejemet vakartam értetlenkedve, ahogy már Rikkocchantól is a veszélyes helyzetről hallok, pedig én csak az üveg erősségére voltam kíváncsi, hogy ez miben függött volna össze a robbanással, toxi és aszpirin ízékkel aaazt… nem tudom. :/
- Oooké *o* – Rikkocchan mellé sietek, majd köhintek egyet, hogy felkészüljek a beszédre, de nem lesz túl komoly, vagyis komoly lesz, de mellőzöm a komoly hangzást, mert az mégis, hogy nézne ki? Teljesen feszülté válna a folyosó levegője, és nincs ablak se, vagyis én nem láttam, amivel szellőztetni lehetne és akkor mindenki rosszkedvűvé válna és senki sem végezné úgy a feladatát, ahogy kellene.
- Nos, képzeld el, az egyik nap elmentem Keo-báró-samához, ahol nagy változások voltak, vagyis inkább találkoztam valakivel, akivel eddig még soha! Valami Ama kicsoda volt a nevét nem tudtam megjegyezni, de olyan ijesztő volt T-T Ráadásul azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy fényesen világító radar, mi azt akarja, hogy mindenki megtalálja, és emiatt nem vagyok jó testőr, pedig én hivatalosan is Keo-báró-sama főtestőre vagyok és ő vállig állította, hogy a lélekenergiám miatt ez lehetetlen! Pedig… pedig én tényleg az vagyok, egy testőr! Te ugye elhiszed Rikkocchan? T^T Mert ez az Ama kicsoda nem hitte el és el akarja venni a másik állásomat pedig a 10. osztagnak minden kell, amiből pénz folyik be az újításokhoz, mert képzeld Masa-jii nem minden javítást áll saját költségből! Akad, amit nekünk kell finanszírozni, és az kész rablás! – bólogatok nagy okosan, bár biztos tudja Rikkocchan miről beszélek, hiszen ő is egy nagy osztag fehér leplének a vigyázója.
- Szóval… volt egy este mikor Himmecchan esti meséjét hallgattam és ő mondott nekem, vagyis nekünk egy Kenpachiról olyan dolgokat, hogy volt valami szemkötője, ami segített neki visszafogni a lélekenergiáját és ebből rögtön arra gondoltam, hogy talán nekem is lehetne ilyenem! Nagy okoskodás után pedig arra jutottam, hogy te biztos jó vagy az ilyesmikben, hiszen te vagy Rikkocchan meg minden… vagyis tudnál nekem valami ilyesmit csinálni! Tudod, olyat, ami ennek a Kenpachinak volt, csak kavicsosban, még kavicsokat is hozam! Lécci~~~ *-* – nagy könyörgő szemekkel vágtam Rikkocchan elé, hogy minél hatásosabb és meggyőzőbb legyek.
- Rikkocchan, nekem ez nagyon fontos! Nem akarom, hogy ez az Ama kicsoda ne higgye azt, hogy nem vagyok jó testőr, ráadásul… azt is… azt is mondta, hogy ezzel másoknak is ártok, szóval tennem kell valamit. – szipogom a végét, amiért valami a vállamra nehezedett és könnyek kezdtek gyűlni a szememben. Én nem akarok a 10. osztagban senkinek sem bajt okozni, meg a barátaimnak sem, így Rikkocchan az egyetlen és utolsó reménységem!
- Még fizetek is, ha kell! – sütit, cukrot és ryout is húztam elő a zsebemből, hátha ezzel végképp meg tudom győzni Rikkocchant arról, hogy mennyire fontos ez nekem és így talán segít is nekem, ahogy azt nagyon, de nagyon remélem.

Tárgy: Re: Laboratórium Szer. Szept. 18, 2013 11:20 am

Energiácska koordinálgatás * w *

Nem egészen értigélem, Nao-chan miért hasonlítgálja magát Yuko-nee-chanhoz, mikor Onee-chan nem is szokigált robi-robbantgatni, csak néha, de akkor sem veszélyesen, és még csak azt se lehet mondigálni, hogy olyan túlontúl sűrűcskén tenné, mert akkor legalább tudigálnám, hogy tényleg rendesen szokása, pedig anno apuci is sűrűn emlegette, hogy Nee-chan szerigél robbantgálni, de erről sajnos-majnos leszokigált, pedig biztos-miztos jó miki-móka lenne néha vele menni robbantgatni, mondjuk a kinti gyakorlópályára, ahol azt a szuperérdekes shunpo-edzésecskét is tartigálta. * w * De mindegyke, mert most Nao-chan pribli-problémájával kellene foglalkozgálnom, ami nem is tudigálom, mennyire kimi-komoly, mert legutóbb picit összefüggéstelenke volt, amit elmondigált róla, úgyhogy most ideje lenne végre kiderítgélni, miben is kell a sigi-segítség, mert ha nem tudigálom, nem tudom megoldigálni, vagy hibásan oldigálom meg, ami még nagyobb pribli-probléma lenne, úgyhogy ezt jó lenne mellőzkélni. @_@ Közben-mözben azért elugrándozgatok Nao-chan oldalán a fel-le mozgó panelekig, mert azokkal fogunk utazgálni, mivel gyirsi-gyorsabbak, mint a lépcsőcske, és amúgy is egyszerűbb ezeket használgatni, meg nem is tudom, közlekedgél-e valaki mostanság a lépcsőcskéken, de nem hiszem, hogy az illető örülne neki, ha szembe mennénk vele, még akkor sem, ha nem szűkecske az a lépcsőházacska, de akkor–makkor is jobb, ha nem rihi-rohangálunk bele senkibe, akinél mondjuk kísérleti eredményecskék vannak. > . <
– Nem Amatsuji Youko-nee-sanra gondolgálsz, Nao-chan? – kérdezgélem meg buksivakarva, mert azért sosem lehet tudni, de Youko-nee-san azért értigéli ám a dolgocskáját, és abban igazat kell adigálnom neki, hogy Nao-chant bárhol és bármikor meglelem, mert úgy és olyan egyértelműen érzékelhető a reiatsuja, hogy nem jelent kihívásocskát, amit azért én többnyire szeretgélek ám, és ez így olyan furi, főleg mert kipi-kapitány meg minden, de hát nem gondoltam, hogy ez ilyen nagy pribli-probléma lehetgél. :surprised: – Hát, tényleg elég feltűnő jelenségecske vagy, és sajna-majna a lámpa egy nagyon jó hasonlatocska, bár én inkább nagy-nagy csillagocskát mondigálnék a legsötétebb égbolton, mert kábé úgy világítasz, de ezen persze-mersze lehet ám segíteni, és nem is binyi-bonyolult, csak tudni kell a reiatsu-kontrollt, vagy pont az nem megy? O_o Az sem baj, megoldigálható, csak egy cseppecskét binyi-bonyolultabb, de szerintem én meg tudigálom csinálni, csakcsupán pár percecske vagy órácska kelligél hozzá, egy nap alatt tuti-muti megvan ^ w ^ – misi-mosolygok Nao-chanra, mert ki tudigálná, ha én nem, mondjuk Tsuki-nee-chan biztos-miztos, mert neki ez a szakterületecskéje, de ezt azért szeretgélném én megcsinálni, mert nem olyan binyi-bonyolult, legalábbis hangzásra, csak Nao-chan leírása néha-méha összefüggéstelenke, de azért kibogozgálható, csak no. @_@ Meg azért én tulajdonképpen már az elején igen-migent mondigáltam, csak lehet, nem elég hangosan vagy egyértelműcskén, mert úgy tűnik, Nao-chan nem értigélte, de persze-mersze ha ryou van a dilgi-dolgocskában, akkor nekünk is könnyebbecske lesz, és végül is mégsem tehetgélek mindent szívjóságocskából, és tirmi-természetecskén az üzlet az üzlet, úgyhogy lelkesen rábólintgálok az ajánlatocskára, amint Nao-chan engedgéli, hogy szóhoz jutosgáljak.
– Oksi-moksi, Nao-chan, de előbb ellenőrizgetni kell a kavicsocskákat, meg egyebek, és persze-mersze meg kell mondigálnod, milyen tárgyacskát szeretnél, mert nem csak szemkötigélő lehetne ám, hanem mondjuk karkötőcske is, az mondjuk sokkal-mokkal nőiesebb, és Tsuki-nee-chan szerint az ilyenekre is adigálni kell, de tirmi-természetesen a döntésecske a tiéd, csak mondjuk olyasmi legyen, amit mindig tudsz viselni, mert például egy nipi-napszemüvegecske nem lenne jó, mert azt az irodácskádban leveszed, szóval érted, ugye-mugye? ^ v ^ – mosolygok egy Yuko-nee-chantól tanultat, mert végül is mégiscsak üzleti tárgyalásocskán vagyunk, és mivel meg is érkeztünk a panelecskéhez, beviszem a megfili-felelő szintecske kódját, mert akkor-makkor mi most a reiatsus részlegecskére megyünk, hiszen-miszen az ilyesmiket ott kelligél elintézni, és egyebek, és rimi-remélem, Nao-chan is megértigélte, mit akargáltam mindi-mondogatni az előbb. ^ w ^
A megfili-felelő részlegecskén pedig azonnal elevezetgélem Nao-chant egy gépecskéhez, ami méricskélni tudigálja a kompatibilitásocskát az ő reiatsuja, és az általa hozigált ásványocskák között-mözött, mert azért nem minden kövecske jó mindenkinek, és egy ilyen szerkentyűcskéhez mégiscsak a legmegfili-felelőbb kövecskét kelligélne kiválasztgálni, mert minden mással gyengécsképp és bili-balesetveszélyesebb, és még így is leszigél majd pár pribi-próba, mert a gépecske is mindig legalább két-három viri-variációcskát adigál, amiből még mindig el kell találgatni a legjobabcskát, ami persze-mersze nem éppen egyszerű. @_@
– Megmutigálod azokat a kövecskéket, Nao-chan? Sajna-majna ki kell választgálni közülük a legjobbat, mármint amelyik a te reiatsuddal a leginkább passzolgat, és nem biztos-miztos, hogy a kedvencecskéd a tökély-mökély, de persze-mersze ez sem kizárt, de azért az a tutibizti, ha meg is méricskélem, rendi-bendi? ^ w ^ – azt azért-mazért nem teszigélem hozzá, hogy megvan az esélyecskéje, hogy nincs nála a megfelelő kövecske, mert nem akargálom máris lelombozgálni, főleg mivel még nem tudigáljuk az eredményecskét, de mindenek előtt Nao-chan lélekenergia-lenyomatát viszem fel a gépecskére, mert csak így tudigál pontos-montos eredményecskét adigálni, és csak utána következnek a kili-különböző kavicsocskák. Nem is mondigálok semmicskét az eredményekről, ameddig el nem készülgetek az összessel, ami azért nem rivi-rövid folyamatocska, de egyre kili-kellemetlenebbl érezgélem migi-magam, mert sehogyem akargál összejönni a megfili-felelő kombinációcska, ami nem tetszik, mert ilyen nem lihi-lehet, vagyis persze-mersze igen, de Nao-chan nem fogigál örülgetni, mert biztos-miztos ezek a kedvencecske kavicsocskái, de azért van ám jó oldalacskája is, talán azzal szebbé tehetgélem neki, vagy nem, nem tudom, nem akargálok neki csalódást okozni. T-T
– Izé-mizé, Nao-chan, az a helyzetecske, hogy ezek a kövecskék nem megfili-felelők a célocskánkhoz, vagyis ezeket nem rakosgálhatom az eszközöcskédre, de van ám jó oldala is a dilgi-dolognak, mert van nagy-nagy ásványocska-készletecskénk, amiben ilyen pici-mici kövecskék is vannak, és azok közül választgathatsz majd magadnak párat, ami megtetszigél és alkalmas is a reiatsudhoz, ami azt jelentgéli, hogy kapigálsz ingyen kövecskéket grátisz a szerkentyűdhöz, ugye-mugye ez nem risszi-rosszacska? * w *” – vázolgálom azonnal az ötletecskét, de előbb megviri-várom a válaszocskát, hogy csak akkor vegyigéljem elő a kavicsocskás tálcácskát, amikor már Nao-chan rábólintgatott az ötletecskére, mert addig-maddig úgyis fili-felesleges lenne. ^ w ^”

Tárgy: Re: Laboratórium Hétf. Okt. 21, 2013 7:36 am

Koordinálatlan energia

Miközben Rikkocchan oldalán mendegéltem és meséltem a régmúlt történéseit, hogy tudja mi gondból, okból kerestem fel és kérem a segítségét... kérdésére hirtelen megtorpanok. Meglepetten, tátott szájjal, hal módjára tátogok.
- D-de ő volt, ő! Ama kicsoda, igen! – helyeselek végétre is rá gondoltam. Az mellékes, hogy a nevét nem tudtam megjegyezni, hiszen csak egyszer találkoztam vele. Kicsit elszomorodok azon, hogy Rikkocchan is egyetért Ama… hogy is hívjákkal, és nem az én pártomat fogja. De egy mosolyt erőltettek az arcomra, amikor meghallom Rikkochantól, hogy ő inkább csillagnak mondaná a dolgot, nem pedig lámpának.
- Szeretem a csillagokat – teszem szóvá Rikkocchannak. Bár azt sem értem, hogy milyen reiatsu korlátról és társairól beszél, bár némelyik kifejezés ismerősnek hangzik, mintha lett volna ilyesmiről szó az Akadémián is :scratch:De nem tudom, régen volt.
Tarkómat vakargatom, miközben próbálom kibogozni Rikkocchan szavait. A megbecsült idővel kapcsolatban, amely alatt el tudja készíteni ezt az eszközt naaagyon megörülök. Nem is fog sokáig tartani. Csak egyet kell aludni és kész is lesz!
Helyeslően bólogatok Rikkocchan mondanivalójára, bár sajnálom, hogy nem lehet Kenpachi féle szemkötőm, vagy a napszemcsimet átalakítani, de a karkötő gondolata is nagyon jól hangzik. Bár akár lehetne nyaklánc is! Áh, az nem jó, ugyan annyi gond van vele, mint mondjuk a hosszú hajjal, mindenben fel lehet vele akadni az meg olyan mohh, inkább legyen karkötő, ahogy Rikkocchan ajánlotta, végül is ő jobban ért hozzá. Surprised

- Oké, legyen karkötő! Mi? Lehet, hogy nem jók a kavicsok? – lehajtott fejjel, némi bűntudattal nézem a padlót, pedig micsoda gondossággal választottam ki a kavicsokat! T-T Mindegyik nagyon fontos nekem és még nevük is van, és mindet valaki mástól kaptam, szóval tényleg közel állnak hozzám és pontosan emiatt gondoltam, hogy talán lehetne…
- És esetleg… mégiscsak… mondjuk… rendben[/i] – hagyom rá végül Rikkocchanra a dolgot. Végül egy próbát megígért velük. :3 Különben is, tökmenő, lesz egy kavicsos karkötőm! *.*
Beszállva a fel-lemozgó eszközbe csodálkozva pislogok a falon lévő számokra, majd elhűlten veszem tudomásul, hogy a föld megmozdul a talpunk alatt és megyünk felfelé. Az előbb is nagyon lenyűgözött, amikor az a tiszt odakísért Rikkocchanhoz, de egyszerűen nem tudok betelni vele, olyan vicces!
Mikor megérkeztünk a laborba mindenféle eszköz van itt, amihez hozzá szeretnék érni, de csak az egyikhez sikerül, hogy kielégítsem kíváncsiságomat. Azonban komolyabban ezt se tudom megtanulmányozni, mert egy tiszt rögtön elhesseget onnét, amire lefelé konyuló szájjal már mondanám, hogy de hát én Rikkocchannal vagyok meg ilyenek, azonban Rikkocchan szólt, hogy mutassam neki a köveket, inkább nem mentem bele a részletekbe.
- Tessék, ezek lennének azok – mondom mosolyogva, előhalászva a haorim alól kétmaroknyi kavicsot a legközelebbi üres asztallapra. Van köztük mindenféle! Ametiszt, narancssárga kő, barna kavics, szürke kavicsok, de abból rengeteg, jáde, szóval tényleg mindenféle! Ráadásul tényleg mindegyik komolyan kötődik hozzám, elejétől a végéig el tudnám mondani, hogy mit mikor, és kitől, és hol találtam, vagy kaptam!
- Szerinted lesz olyan, ami jó, Rikkocchan? – kérdezem reménykedve, mert Rikkocchan mégis az imént mondta, hogy valami nagy kivizsgáláson kell átesnie a kavicsocskáimnak. Szinte éreztem azt a szorongató érzést, amit a várakozás okoz, míg Rikkocchan tanulmányozza a kavicsaimat.
- Miii? Nem jók? T^T – letörten horgasztom lefelé a fejemet. - Pedig nagy gondossággal választottam ki őket – panaszolom Rikkocchannak. - És egyik sem, még… még ez sem jó? – mutatok rá az egyik sötétszürke, barna csíkos kavicsomra. Azonban Rikkocchan ötletét sem hagyom figyelmen kívül, végtére is milyen kedves tőle!
- Még több kavics? *-* – gondolkodok el hangosan. - Szóval kapok új kavicsokat? – kérdezek rá a biztonság kedvéért. Ha tényleg így van, csillogó szemekkel boldogan teszem el a köveimet, hiszen új testvéreik lesznek, még ha csinosabb karkötő formájában, akkor is!
- Tényleg választhatok? *_* – alig hiszek a fülemnek és a szemeimmel fürkészően vizsgálom a kavicsokat, amiket Rikocchan dobozban elém helyez. Annyi van, annyi féle és mindegyik tetszik, mooohh~ Mit tegyek? Meg van!
Hangos kiszámoló dalolásába kezdek, amin Rikkocchan talán picit meglepődhet, pedig ilyen helyzetekkor mindig jól jön! Így mindent mindig könnyebb eldönteni!
- Ezek legyenek! – veszem ki mindig azt, amelyikre a kiszámoló utolsó szólama esett, majd úgy a huszadik után abbahagyom és felpillantok a doboz tartalmáról. - Öhm… Rikkochan, mégis mennyit választhatok? :3

Tárgy: Re: Laboratórium Hétf. Márc. 03, 2014 12:00 am

Néhány hónapnak el kellett telnie az osztagváltásom óta, hogy a hadnaggyal találkozhassak, a mai napon valamiért szüksége van rám a laboratóriumban. Nem tudom, hogy csak egy bemutatkozást vár-e, vagy valami segítséget akar ott tőlem, de különösebben nem is töröm rajta a fejem, egyszerűen csak megyek.
Túlzottan sok dolgom nincs a laborban, az eddigi találmányaim nem igazán jutottak el a kivitelezés fázisába, és különben is mechanikával foglalkozom mindig, ahhoz pedig nem igazán kellenek laboratóriumi körülmények. Kicsit sokáig tart a beléptetés, úgyhogy ha nem feltétlenül kell ide jönnöm, nem vesztegetem az időmet itt.
Nem ismerem még látásból sem a hadnagyunkat, csak annyit tudok róla, hogy valami nemes-féle ő is, mint az első osztag hadnagya, de különösebb szóbeszédek nincsenek róla, meg amúgy sem szeretek szóbeszédek alapján megítélni senkit. Megkapja tőlem a hadnagyi rangjáért járó tiszteletet, azután eldöntöm, hogy érdemel-e többet. A császári hadseregben is találkoztam idiótákkal, akik magasabb rendfokozatban voltak nálam, előttük is éppen úgy tisztelegtem, mint a kompetens tisztek előtt, azután rendszerint eltávolították őket a pozíciójukból, vagy széttépte őket valami jenki fegyver, ez a két eshetőség állt fent idióta tiszteknek a japán hadseregben.
A beléptetés ezúttal viszonylag gyorsan halad, csak a laborhoz tartozó védőfelszereléseket kell felvennem, azután megcélzom azt a szintet, ahová hívtak. Egy kicsit talán tényleg kíváncsi vagyok, mit akarhat a hadnagy, de igaz ami igaz, idegessé azért nem tesz. Nem vagyok karrierista, úgyhogy különösebben nem oszt, nem szoroz a hadnagy első benyomása rólam. Ha érdekelne, hogy milyen rangom van, az első osztagban elég gyorsan feljebb jutottam volna a ranglétrán, ebből a szempontból, most hátrányosabb helyzetben vagyok.
A hadnagyod viszonylag gyorsan felismerem a karszalagjáról, és rögtön oda is megyek hozzá, és enyhén meghajtom felé a fejem.
- Hivatott, Kamioka hadnagy?- első ránézésre, viszonylag karizmatikus tisztnek tűnik, amilyennek egy hadnagynak lennie kell, de persze, nem a külseje számít, hanem a szavai, a viselkedése.

Tárgy: Re: Laboratórium Hétf. Márc. 03, 2014 12:32 pm

A laboratóriumban éppen szokásos munkámat végzem, vagyis most éppen nem mert némi papírmunkát végzek. Nem szeretnék elmaradni vele, így a jelentések átnézésével, javításával és hitelesítésével foglalkozom. Persze kizárólag azon jelentések esetében, amelyet nem a kapitányhoz kell küldeni, hasonló eljárás céljából. Az utolsó előtti papírhalmot készülök lepecsételt borítékba helyezni, hogy később az archívumban könnyebb legyen elrakni, illetve szükség esetén előkotorni, amikor egy férfi hangja üti meg a fülemet. Felpillantok ültemből és shinigamit pillantok meg. nem kell sokat érdeklődnöm, hogy eldöntsem ki is érkezett hozzám, hiszen én magam hívattam az újoncot. Pontosabban az osztagunknál újonc. A kapitány elbeszélése alapján, korábban már szolgált az 1. osztagnál.
- Örvendek a találkozásnak, Hida Tetsuya. A nevem Kamioka Shinrou, a Junibantai hadnagya vagyok. A kapitány azonban ezt már valószínűleg említette.
Mondom, majd kezet nyújtok s ha elfogadja, egy határozott kézszorításban lehet része. A kézfogás után, a papírokat elrakom az asztalról, majd előveszek egy aktát. Kinyitom, majd belepillantok s egyből ki is szúrom a szükséges információt, ennek ellenére a férfire pillantok, majd kérdést intézek hozzá. Az elkövetkezendő kérdések, csak a szokásos körök lefutására utalnak.
- Amint látom, az Első Osztagtól jött át hozzánk. Az akadémiai eredményei, alapján szép karriert futhatott volna be, akár az Egyeseknél is. Mi az oka, hogy átjött a Kutatási és Fejlesztésiekhez?
Kérdésemre adott válaszát figyelmesen hallgatom, de a véleményem egyelőre nem ül ki az arcomra. Rezzenéstelen szempárral figyelem. Miután megkaptam a választ, nem kell sokat várakoznia, hamar érkezik a következő kérdés.
- Köszönöm a válaszát, de nem akarom fölöslegesen húzni az idejét. Legyen szíves foglaljon helyet. Biztosan talál egy üres forgószéket. Van gyakorlata az Iremono használatában?
Amennyiben a válasza a nem, az asztal fiókjából kiveszem az első ránézésre tojásgránát alakú tárgyat és könnyedén a férfi felé dobom, mintha labda lenne.
- Törhetetlen, bizonyos ideig a reiatsu alapú képességek és támadások ellen is kitart. Az oldalán talál egy gombot, ha megnyomja, akkor aktiválja. Begyűjti a környezetben fellelhető reiatsu részecskéket, majd elemzi azokat. Az elemzése, egyelőre roppant bugyuta. Mindössze arra képes, hogy beazonosítja a felszedett részecskék alapján, a forrás fajtáját. Ezen kívül, amint látja, elő kell szedni, meg kell nyomni a gombot ... tehát körülményes a használata. Egy praktikusabb, gyorsabb működésű, okosabb darabon dolgozom. A tervek szerint, egy emlékező protokollt, barát-ellenség felismerő funkciót, valamint reiatsu számlálót fog kapni. Az adatokat pedig, akár azonnal elő lehet majd hívni, még a csatatéren is. A mérete nem fog túlzottan változni s egyelőre elméletben a modern headsetekhez hasonló kinézete lesz. Íme.
Azzal Tetsuya elé tolom az általam rajzolt vázlatokat. A high-tech Iremonot, igyekeztem a lehető legjobban ábrázolni. Bár egyelőre, csak az elképzelések vannak meg róla. Minden bizonnyal lehet majd finomítani, fejleszteni.
- Remélem sejti, hogy mennyire megkönnyítené az osztagunk tagjai számára, az adatgyűjtést. A fejlesztés lényege azonban sokkal inkább az egész Gotei 13 munkáját segítené elő. Legalábbis ezek a jövőbeli terveim. Azt szeretném, ha a segítségemre lenne ebben a munkában. Nem csak a készülék elkészítése fölött kell majd görnyednünk. Terepmunkára is számíthatunk, ha el akarjuk készíteni a prototípust. Nos, érdekli a lehetőség?

Tárgy: Re: Laboratórium Csüt. Május 22, 2014 11:59 pm

Energiácska koordinálgatás * w *

Nigyi-nagyon örülgélek, hogy Nao-chan végül is a karkötigélő mellett tette le a voksocskáját, mert az azért-mazért állandóan hordigálható, és mégsem kell leveszigélni, főleg, ha jól van megcsinálkálva, amit persze-mersze itt alapból úgy csinálgálunk, hiszen-miszen én is azt szerigélném, ha minden a lehető legtiki-tökéletesebb lennikélne, szóval-móval a megoldásocska biztos-miztosan megleszigél majdan. ^ w ^ A kivi-kavicsocskák átvizsgálgatása sajna-majna pontosan azt az eredményecskét hozigálja, amitől személy szerint a legjobban tartigáltam, mert biztos-miztosnak tűnt, hogy ettől a hírecskétől Nao-chan el fog szimi-szomorodni, de persze-mersze azért tartaléktervikém van, mert miért ne lenne, hiszen mindenre két-három tervikével készülgélek és ez most sincsen ám misi-másként, csak hát ahhoz kelligél még egy pici idő-midőcske, hogy meglegyen a tiki-tökély ásványocska Nao-chan szerkentyűcskéjéhez. * w *”
– Igen-migen, kapigálsz új kivi-kavicsokat és választgathatsz is! * w *” – biztosítgálom kivi-kedves ügyfelecském, hogy nem értigélte félre az előbb elhangzott javaslatocskámat és annak feltételeit meg kondíciócskáit, csak ehhez előbb le kell futigáltatnom egy gyirsi-gyorsacska elemzésecskét a juubantai kipi-kapitányocskájának reiatsucskájával a gépecskén, ami kidobigálja majd, melyek a megfelelő kivi-kavicsocskák, de név és kompatibilitási szint szerint és akkor csak azt a tálcácskát kell kikódigálnom, ami a legjibi-jobbacska, meg esetleg a második és harmadik, hogy elővehessem Nao-channak a választékocskát, amiből szemezgethet majd magának karkötőre valót. Pici-micit megütközgélek, amikor kiszimi-számolgatósdiba kezdigél, mert azt gindi-gondoltam, majd szépség és szimpátiácska szerint választgat, bár szerintem nálunk nem az esztétikácska a szempontika, hanem a felhiszni-használhatóság, amikor beszerzigélünk valamit, de ez persze-mersze most mellékeske kecske, és a legfinti-fontosabb Nao-chan választásocskája. ^ w ^ Mire észbe kapigálok, máris annyi kavicsocska került kiválasztigálásra, hogy azzal háromszor körbetekergethetném Nao-chan kezecskéjét, ha figyelembe veszigéljük a fémecskét is, amit bele kell majd rakigálnom, elvégre az egy standard kütyücske, és annak fémből kell lennikélnie, és igazából az elkészítési időcskéje egy óra alatti, csak ugye-mugye az eszközöcske dizájnocskája sem mindegy, és ahhoz kelligélnek az ásványocskák is, hogy segítsék a ketyerécske működgetését, csak ehh, lehet, mindez sokacska lesz, de nem bizti-mizti. @_@
– Egyelőre elég lesz, Nao-chan, előbb válasszunk valami helyes kis formikát a karkötőcskédnek, aztán ha kell, akkor válogatgálunk még, de lehet, hogy még sokacska is leszigél * v *”” – indítványozgálom, mielőtt még ugyanennyi kavicsocska kerülgél kiválasztigálásra, meg aztán én nem vagyok tündibündi ékszerészecske, hogy mindenféle binyi-bonyolult dolgocskát el tudigáljak készítgélni, így egy kicsit korlátozottacska a lehetőségecske, arról nem is beszélgetve, hogy ugyebár a fém vázacskát mindenképpen bele kell építgélnem, és a magvat adigáló fő apróságot is meg kelligél majd csinálgálnom, hogy ásványocskának tűnjön, és ez ugyebár nagyban függ attól, Nao-chan mégis milyen ékszerecskét szeretgélne. @_@ Így aztán a gépecskén előkeresgélem a megfelelőnek ítélt és viszonylag könnyű küllemecskéket, hogy megmutigáljam a képecskéket a majdani kész művecskéről Nao-channak, és ha választgatott, akkor egyelőre elrakigálom a tálcácskát és összeszedigélem a kivili-választgált kavicskákat, hogy azokkal egy másik asztalkához mendegéljek, ahol majd összerakigálom a kész szerkezetecskét, csak előbb visszareppengélek vendégecskémhez, és előkeresgélek neki a gépecskén egy ásványkatalógusocskát, hogy ott gyönyörködhessen a kavicskákban, és addig se zavirgálja szegény tisztecskéket, mert nem biztos-miztos, hogy túlzott-múlzottan örülgélnének ennek. ^ ^”
– Itt tudsz még gyönyörködni pici-micit a kavicsocskákban, ameddig én dolgozgálok a karkötőcskéden, ami szerintem pár óra alatt elkészülgél, szóval addig itt maradgálhatsz és keresgélhetsz a gépecskén, amit csak szerigélnél * w * – azért-mazért a gépecskét előtte beprigi-programozgattam, hogy csak bizonyos utasítgatások szerint járikáljon el, és Nao-chan véletlenül se tudja lefigyi-fagyasztani vagy kinyírogálni szegénykémnek a szerverecskéjét, tehát-mehát elintézgéltem, hogy kárt ne lehessen csinálgálni, mert én ugyebár egy zseni vagyigálok, szóval-móval most mehetek dolgozkálni. Cool

Tárgy: Re: Laboratórium Pént. Május 23, 2014 10:11 am

Koordinálatlan energia

Olyan boldog voltam, hogy a kavicstestvéreket gyarapíthatom új tagokkal, még ha belőlük karkötő is lesz. Sok fog függeni tőlük, szóval igen fontosak lesznek így is számomra, akárcsak a többi szép kövecském a gyűjteményemben. *_*
- Mi, hogy sok lesz? – kérdezem megrökönyödve. - Vagyis, hogy nem használhatjuk fel mindegyik kavicsot, amit kiválasztottam? Ne mááár, Rikocchan TT.TT Az kegyetlenség lenne a többi kaviccsal szemben, ha még belőlük is választanom kell… – mondom szomorkásan, majd felcsillan a szemem, mikor szóba kerül, hogy a formát is én választhatok neki.
- De jó, oké! – vetem is bele magam a lehetőségekbe. Mindeközben megfeledkezve az előbbi gondról, mert remek ötlet jutott eszembe! Olyat fogok választani, amihez kelleni fog ennyi kavicsocska, már pedig addig nem fogok dönteni, ameddig nem tudom ezt az elképzelésemet teljesíteni! ˇ_ˇ
Lehet kicsit sokat kellett rám várnia Rikocchannak, és többször ringattam téves hittben, mikor láttam egy szép formalehetőséget, és felcsillant rá a szemem, hosszasan elidőzve rajta néztem egy ideig, majd megráztam a fejemet nemlegesen és folytattam a lehetőségek tanulmányozását. Sokat tűnődtem, végül megmaradtam egy egyszerű és nagyszerű formán. Nem hiszem, hogy túl kellene csicsázni, már pedig a legtöbb, ilyen girbegurba állásával az volt. Egyszerű kerek karperecre böktem rá, ráadásul sok kavicsot is igényelt; ragyogó szemekkel néztem Rikkocchanra.
- Ez legyen – mondom, mutatva a győztest. - Ugye állítható lesz? *_* – kérdezem reményteljesen. Igazából örülnék álkulcsnak is, amit bele lehetne szerelni, meg zseblámpának, mert azzal kevésbé lenne ijesztő az osztagban végigsétálni, ha nincs fent a Hold. De igazából nekem már az is bőven elég, ha kész lesz és az se baj igazándiból, hogyha nem lehet majd állítgatni.
Mikor Rikocchan hirtelen elviharzott, előre-hátra dülöngélve néztem körül, megszámolgattam a zsebemben lapuló kavicsokat, majd mivel mindegyik megvolt, megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni egy tiszttel, aki mellettem állt, de nagyon hamar le szeretett volna koptatni magáról, ráadásul mintha Yukkocchant[/b] láttam volna, elsétálni az előbb nem mesze magamtól O.o Brr, csak ne vegyen észre. @.@
- Úh, tényleg? *o* – nézek [i]Rikkocchanra, ki időközben visszatért és teljesen varázslatos módon megnyitott nekem a monitoron egy kavicsokkal teli oldalt. - WOOOW *.* – elálmélkodva nézem a kivetítőt, és miután elmagyarázta nekem Rikkocchan, hogyan tudok lépkedni közöttük, teljesen belemerültem a nézegetésükbe. Volt egy két, sőt igazából az összes, de kifejezetten volt pár darab kavics, amin nagyon megakadt a tekintetem és úgy örültem volna, ha a kezemben tarthatnám őket. Megpróbáltam kiszedni a gépből, de valami láthatatlan üvegfal megakadályozott benne, gonosz T_T
- Ha nem adod ide ezt a kavicsot, akkor esküszöm én! – morranok rá mérgesen, megfogva hátamon pihenő Hyozanryuu markolatát. Éreztem, ahogy a sötét színű lélekenergia körbeveszi testemet, majd hirtelen eltűnik. Miihiii~?
Döbbenten fordítom a kezemet érő hideg irányába fejemet, ahol Rikkocchant pillantom meg, bal csuklómon a… KAVICSOS KARKÖTŐVEL!!! *_*
- Wííí *.* – csodálva emelem fel kezemet, hogy jobban szemügyre vehessem. - De csini! – dicsérem meg a karkötőt, ezt követően pillantok a kapitányra. - Nagyon szépen köszönöm, Rikkocchan *>* – részesítem nagyölelésben, amiért ilyen gondossággal eljárt az ügyet illetően és ilyen csudijó ékszert hozott ki végül nekem. - Nos, akkor mennyibe is fog ez kerülni? *_*

// Köszönöm szépen a játékot :3 //