A shinto templom titka //LEZÁRVA//

Tárgy: Re: A shinto templom titka //LEZÁRVA// Csüt. Jún. 24, 2010 2:26 am

*Hajh, még alig pár napja lépett elő espadává, de máris elzavarják egy ilyen küldetésre... Sokkal kényelmesebb volt jelentéktelen kis fracciónként tengetnie napjait Las Nochesben. Ha ezt tudta volna, inkább elmenekül abból a teremből, és élete hátralévő részét valahol a kietlen sivatagban tölti... Vagy éppen Karakurában - René-sama biztosan segítene neki valami lakást találni; sőt, lehet, azt is felajánlaná, hogy amíg nem talál házat magának, lakhat nála! Ráadásul az emberek világában lehet csak igazán szép fonalakat és kötésmintákat szerezni... Az összes eddigi gombolyaga és magazinja onnan származik, azokat is csak újra meg tudná venni valahol, ha már lóhalálában el kellett volna hagynia Hueco Mundót!
De inkább a feladatára kell most koncentrálnia, mielőtt Aizen-sama a nyakára nem küld egy újabb ellenfelet, aki meg van győződve arról, hogy erősebb Cephnél, és méltóbb rangjára. Ha belegondol, hogy ezek után mennyit kell majd még harcolnia az életéért, csak és kizárólag amiatt, mert néhányan az átlagosnál nagyobb hatalomvággyal születtek... Szóval be kell bizonyítania, hogy ő a legrátermettebb a 10. espada tisztségére, ezért felesleges rágondolni is arra, hogy elvegyék tőle a címet. Ezt pedig sajnálatos módon csak úgy tudja, ha minél több küldetésen vesz részt. Esetleg majd valamikor megpróbál elhinteni néhány pletykát nem létező vérszomjasságáról, hogy még hatásosabb legyen...
Ilyetén gondolatok és tervezgetések közepette battyog ennek a Soul Society nevezetű helynek egy elhagyatott részén, remélhetőleg egyenesen a megadott koordináták felé haladva. És szerencséjére nem is tévedt el - konstatálja egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében, ahogy meglátja a templomszerű épületet. Bár azt nem igazán tudja, hogy tulajdonképpen mi is az ok, amiért ideküldték - biztos nem figyelt eléggé -, az azonban elég egyértelmű, hogy muszáj lesz bemennie... Ahogy odaér a bejárathoz, kicsit megtorpan ugyan, egy mély sóhajt követően azonban kitárja az ajtót és belép...ne, ha nem csapná meg orrát valamiféle fertelmes bűz. Az első sor fuldoklás után reflexből orra elé kapja kezét, ruhaujjával eltakarva szaglószervét - ilyenkor kifizetődő csak igazán, hogy az átlagosnál hosszabb az ominózus ruhadarab! A szag-sokkot követően újfent elhatározza magát a belépésre, és ezúttal sikerül is pár lépést tennie (ki gondolná, hogy ennyi kitartást képes meríteni abból, miszerint ha feladja, akkor az eljövendő időszakban arrancarok egész garmadájával kell megküzdenie pozíciójáért), azonban egy ismeretlen lélekenergiára lesz figyelmes közvetlen közelében. Jó, az igazat megvallva szinte csak idegen reiatsukat érez, de ez a legújabb valami miatt megállásra készteti, és inkább kimasírozik az épületből. Csak jó szolgálatot tesz az is, aki pusztán őrködik, hogy ne juthassanak be shinigamik az épületbe!*
- Izéé... Üdv...
*Köszönti félszegen a váratlanul feltűnt halálistent, maszkjának maradékát birizgálva szórakozottan, majd, miután végighallgatta az ismeretlent, válaszol is neki.*
- Körbe sem tudnálak vezetni, ugyanis én sem ismerem itt a járást, pláne, mivel nem a búvóhelyem... Sőt, el se tudom képzelni, hogy bárki is élve megmaradna ott bent... Mindenesetre annak örülnék, ha meg tudnánk oldani harc nélkül a problémát.
*Fejezi be mondókáját halványan elmosolyodva, miközben le nem veszi szemeit a shinigamiról. Végre egy értelmes alak, akinek nem lételeme az erőszak! Remélhetőleg békésen megtárgyalhatja majd vele nem létező konfliktusukat... Hiszen miért kéne rögtön egymás torkának esniük csak azért, mert két különböző oldalra születtek?*

Tárgy: Re: A shinto templom titka //LEZÁRVA// Hétf. Júl. 19, 2010 2:47 am

A megfiatalodott környezetben mindenki bőszen el van foglalva saját problémáival. Két shinigami csapdában ragadt, egy felett a halál lebeg és ketten jobban teszik, ha elgondolkoznak a kompromisszum kötésen. Sőt, két újdonsült shinigami is bevetésre kész. Már, csak az a kérdés vevők e a felmerülő békés megoldásra...

1. csapat: Hana - Clarie
A kicsiny módosított lélek kézenfekvő ötlettel állt elő. Robbantsák magukra a lidércekre a bombákat. Ezzel semmi probléma nem adódna, ha tisztában lennének vele, merre találhatóak az időzített töltetek. Talán, ha egyikőjük óvatosan felméri a helyszínt, míg a másik lefoglalja vendégeitek lehet esélyetek. Azonban, arról ne felejtkezzenek el:
- könnyen robbannak;
- nem árt, ha gyors vagy;
- fentről figyelnek és Cielo, vagy az ikrek bármikor közbe léphetnek.

Esetleg megkísérelhetnek egy kirohanást, kockáztatva az egész alsó szint megsemmisülését, így játszva saját életükkel is. Továbbá, kiprovokálhatják a lidércek irányításával pontosan milyen alakzatban helyezték el az aknákat. Ehhez viszont nem árt a logikai, esetleg aknakeresőben szerezett tudás.

2. csapat: Cielo - Lala & Lily
A veszekedő ikerpáros, hamarosan lélekenergiáról észleli kényelmi helyzetéből figyelő espada társukat. Ha vonakodva is, de kénytelenek lesznek csatlakozni hozzá, elvégre Alegra távollétében, sajnálatos módon a harmadik minősül vezetőjüknek.
Útjuk során véletlenül, esetleg hátsó szándékkal, rálépnek egy kiálló faágszerű képződményre. A hatás nem marad el, viszont, ha abban reménykedtek ezzel Cielo életét is megkeserítik, nyertek. A tetőszerkezetről egy üvegbúra pottyan rájuk, melynek közepén egy kicsiny csőn keresztül szívnak el valamit. Mégis mit? Néhány perc múlva már észlelhetik. Bőrük egyre ráncosabb lesz és megeshet őszhajszálaik száma is megszaporodik. Talán, ha kitörnek elmúlik a hatása, viszont mi történik, ha mégse?

3. csapat: Hinode - Hrafn
Előttük heverő könyv minden négyszáz méteres hatósugárban elszívja a felszabadított lélekenergiát, tehát jobban teszik, ha csak fizikai támadásokkal próbálkoznak, vagy közösen kifundálják, miként szabaduljanak meg zavaró hatásától.
Feladatuk nehezíti, hogy bármiféle fizikális érintésre reagál, szóval egy bottal vagy ronggyal történő arrébb pöckölés sem célra vezető. Mit lehetne most tenni? Feladják? Elsétálnak? Megeshet, csupán annyi a teendő lemásolják a fedőlapon futó képsort, esetleg rájönnek ki lehet Jimmu és miféle kapcsolat fűzi a templomhoz?

4. csapat: Cande - Yuusuke
Talán, könnyebbség lenne, ha kettős erővel cserkészné be a zsákmányt és utána menne le a kötelező osztozkodási vita. Elvégre mindketten tudják mit akarnak, ebben a tervben pedig nem szerepel előzékenység. Mindketten maguknak akarják a tudóst.
Cande-nak egyértelműen abból a célból kell Hueco Mundo-ba szállítania, hogy a lidércek számára hasznos információval szolgáltathasson. Hogy ez mi lenne? Nos, nem világosították fel, de a laborban felütő zajok egyértelműen arra adnak következtetni itt elég véres kísérletek folytak. Néha, fizikálisan is érzékelheti, ahogy tűt szúrnak vénájába, vagy lüktetni és zúgni kezd feje a nyomástól. Ezekre, hogyan reagál? Képes tartani a lépést ellenfelével, netán bent ragad a laborban?
Yuusuke kitartóan fut keresztül a helységen. Sejtése szerint valahol elbújt a tudós, amiben maximálisan igaza van. Az arrancar maga is hallucinációktól küzdve húzza meg magát az egyik letakart asztal alatt. Ha pedig a shinigami elég szemfüles, és miért ne lenne? Akkor könnyedén rájöhet a szöszmötölésből, hol kell fellendítenie a hullászsákra emlékeztető anyagot. Ha ez sikerül, végre szemtől szembe találkozik a zavarodott mosollyal rothadó fogait mutogató arccal. Ezután mit tesz vele? Lehet, nem ártana pár egyszerű kérdéssel indítania.

5. csapat: Slarin - (Shoko) Nobu
A megbeszéltek szerint, rád van bízva a módszer és egyéb mocskos, vagy megalázóan egyszerű megoldás, hogy mi szerint szenderíted jobb létre az alapjaiban véve inaktív shinigami-t. Illetve, ha végeztél sem maradsz unalomra kárhoztatva. Szemfülesen kiszúrhatod, viszonylag közel hozzád a kertben egy viszonylag magas lélekenergiával megáldott ellenség sétálgat, mivel észlelhetően lassú a mozgása eldöntheted miként leped meg. Azonban nem árt tudnod, ezáltal szabad levegőre kell kerülnöd és kénytelen leszel egy labirintusban kutakodni kiszemelted után. Ha pedig az fordulna meg fejedben, felugrasz a tetőként körbeölelő lugasra, akkor szerezz be legalább két darab másfél méteres gólyalábakat.

6. csapat: Maya - Tadeo
A találkozást követően szemtanúi lesznek a tér változásának, illetve eldönthetik kifelé tartana, vagy tovább hátrálva bent rekednek az épületben. Esetleg, határozhatnak afelől együttesen járnak a változás végére, vagy önkényesen csak egymás kivégzésével foglalkoznak.

7. csapat: Kyousuke - Cephalus
Döntés egyenlőre a kezükben van. Rajtuk múlik, hogyan indul ismerkedésük. Békés vagy erőszakos úton kezdik?

Postolási Sorrend: Slarin Sleryrrlyn'dreskel, Nagano Nobu, Hrafn Zuniga, Sensai Hinode, Chizuki Maya, Tadeo Dellomeurtre, Sierashi Yuusuke, Cande Jaegerjacques, Hana Shuuhei Akamoto, Clarie Toshihiko, Cielo Sanchez, Lala & Lily, Morita Kyousuke, Cephalus-Ó-Madaidhín

Tárgy: Re: A shinto templom titka //LEZÁRVA// Szer. Aug. 04, 2010 2:18 am

Shinigamik… Arra születtem, hogy a vérüket ontsam, s kegyelmet nem ismerve küldjem a túlvilágra azokat, akik keresztezik az utam. Aizen két szavas parancsa egyszerű volt: öljem meg. S tartván magam küldetésemhez nem hagyhatok számára több esélyt a védekezésre.
A shinigaminak sajnos épp rossz napja van, hiszen nem cseverészni jöttem el ideáig, hanem azért, mert feladatom van. Különben sem tartoztam sohasem azok közé, akiket képesek ilyen-olyan dolgokkal eltéríteni küldetésükről. Valami fénypajzs blokkolja kardom lesújtását, mely által a shinigamit egy fejjel alacsonyabbá tettem volna. Úgy tűnik, még ezek a jelentéktelen, gyenge shinigamik is tartogatnak még számomra meglepetéseket. Arcomon önkéntelenül is megjelenik egy sötét vigyor jelezvén, hogy engem nem képes lekenyerezni efféle bókokkal. Különben is immunis vagyok rájuk.*
- Ez nem a te napod, sajnálom. - *intézem hozzá búcsúzó szavaim, holott valódi sajnálatról igazából szó sincs; megidézek meg egy bara-t szabad kezemre, melyet ezután ökölbe szorítok, hogy egy szemmel szinte követhetetlen ütéssorozattal áttörjem a fénylő pajzsot. A halálistent ezután az egyik falhoz szorítom, majd kezemmel belemarva torkába szabadítom meg az Élet okozta nehézségektől. Nyakcsigolyája hátborzongató hangot hallatván reccsen egyet, s élettelen arckifejezéssel figyelem a földre hulló testet. Hamarosan lélekszemcsékké fog bomlani, így tovább már nincs értelme itt időznöm. Egy halálistennel kevesebb. Nagy ügy. Nem voltam kegyetlen vele, nem szenvedhetett sokat. Halálosztásom egyetlen hátránya, hogy némi vér tapadt ezáltal bal kezemre. Nem kellemes látvány, és nem tartozom az eszement pszichopaták közé, akik a vörös massza láttán egyből elkezdenek kéjelegni. Valami gáz biztosan van az ilyen emberek fejében, megérdemelnének egy beutalót egy gumiszobába. Viszont ha ez nekik jó… Végül is mindegy, csak ne előttem csinálják és ne azokkal a személyekkel, akik fontosak számomra. Nem élvezetből ölök, és semmi hősiest nem látok cselekedetemben. Egyszerűen muszáj, különben velem végeznének. Fordított helyzetben az immáron a földre rogyó, élettelen testet valaha birtokló halálisten sem kímélt volna és talán énekelve ünnepelt volna foszladozó holttestem felett, s bizonyára azzal hősködött volna társainak, hogy végzett egy Espadával. Csak hogy én nem leszek figyelmetlen és nem adok olyan könnyedén lehetőséget arra, hogy mások trófeaként állítsanak be. Pedig nem vagyok rossz ember, vagyis arrancar, én nem tartom magam annak. De a kötelesség már csak kötelesség marad. A harcmezőn pedig kénytelen vagyok minden megmaradt emberiségem egy dobozba zárni. Nem fogom megsiratni az általam elhullott holtakat, egyszerűen nem ilyen a természetem, a bűntudatot pedig igazából sosem ismertem. Csak azt teszem, amire be vagyok programozva, s még ha az a kevés jó, amit arrancarrá válásomkor visszaszereztem tiltakozik is ellene… Majd elcsitul. Ahogy mindig is tette, ha ölnöm kellett. Előbb vagy utóbb, de végül mindig sikerül megbarátkoznia a helyzettel. Hisz ha a saját barátaim válnának az ellenségemmé, akkor is megtenném azt, amiért énem egy része kapálózva tiltakozik. Végül úgyis elfelejtem az életért könyörgő, vagy éppen dühödt, szánalomtól csillogó tekinteteket.
Feladatomnak azonban még nincs vége; az idegen lélekenergiát viszonylag közelről érzékelem, s nem is teketóriázok sokat; így is túl sok időt pazaroltam arra, hogy még egyszer, utoljára magamba véssem az arcot, akit valószínűleg hamarosan örökre elfelednek. Lélekenergiám igyekszem a lehető leginkább visszafogni, hogy a vélhetően kapitány szintű shinigamit a lehető legváratlanabbul legyek képes meglepni. Olyan, mintha egyfajta csali lenne, s mintha ő akarná, hogy megtaláljam, ám ez ebben a labirintusban, ahová jutok, bonyolultabbnak tűnik, mint szeretném. Persze megkönnyíthetném a dolgom azzal, hogy némi lélekenergiát sűrítek a talpam alá ezáltal a magasba emelkedve, hogy onnan keressem meg a shinigamit, aki úgy tűnik, csak rám vár, de… akkor hol marad az élvezet?
Egy újabb vicsort megejtve söpröm félre az arcomba lógó hajtincsem, ezzel viszont csak azt érem el, hogy némiképp sikerül vörösre festenem a homlokom. Hazaérve Hueco Mundoba bizonyára első dolgom lesz egy kellemes fürdőt venni és elszórakoztatni magam az atomszerkezeti ismeretekbe való belemerüléssel.
Olyan jó tíz perc tök hasztalan barangolás után végül nekitámaszkodok az egyik sövénynek és megadóan sóhajtok egyet. Nem is olyan egyszerű lélekenergia által betájolni a shinigami hollétét, és bár érzem, hogy közel van, egyszerűen képtelen vagyok megtalálni. Talán a legjobb az lenne, ha egyszerűen felgyújtanám ezt a kertet, ám lehet, a későbbiekben még problémák merülnének fel belőle. Valamint valljuk csak be, ez a környezeti adottság a legmegfelelőbb számomra, ha resurrección formámba kell váltanom. Mintha csak nekem találták volna ki… Könnyedén előnyömre fordíthatom a labirintus rengeteget nem beszélve a növényzetről.
Végül a shinigami talál meg engem, bár nem vagyok benne biztos, hogy direkt vagy véletlenül fordult be az egyik sarkon. Haorija alapján kapitánnyal állok szemben. Vagyis épp elég közel hozzá, hiszen egy hirtelen sonidoval a közelébe érve már igyekszem is lecsapni a fejét, bár kétlem, hogy ő olyan óvatlan lenne, mint a másik, akit nemrégiben elintéztem.*
- Üdvözletem… Látom, ezúttal egy kapitánnyal kell megbirkóznom. Slarin Sleryrrlyn’dreskel, az 5. espada. - *mutatkozok be talán fásult, talán komolynak tűnő arckifejezéssel az amúgy kicsit fura külsejű, s más környezetben talán egészen szimpatikusnak is vélhető alaknak.*

Tárgy: Re: A shinto templom titka //LEZÁRVA// Hétf. Aug. 09, 2010 9:47 pm

Székével együtt borult hátra, miután bemerészkedett pár tiszt, hogy közöljenek vele két darab rémes hírt. Az első pont szerint, fel kell adnia a kényelmes ücsörgést, helyesebben szólva alvást és küldetésre menni. A második értelmében, pedig a shinto templomhoz száműzték, ahonnan megszámolhatatlan mennyiségű pletyka terjengett mindenféle lélekevő kísértetről. Szinte már látta is maga előtt, ahogy sok gusztustalan lény kergeti, mert ízletesnek találja a máját. Ettől a hideg rázta és tüntetőleg azonnal beköltözött az íróasztal takarásába. Persze, ez csak papíron volt elbújás, mivel egész feje a rejtek fölé magasodott. Viszont, Nobu fittyet hányt erre a picurka szépséghibára. Ugyanolyan lelkesen guggolt tovább és pislogott könyörgő szemekkel, hátha rájönnek nem tudják kirángatni a helységből. Legnagyobb szerencsétlenségére a tisztek tökéletesen ismerték. Némi huzavonával igyekezték felcsigázni, miért kéne mennie, aztán könnyed kijelentéssel az arcába vágták, ott tartózkodik a hadnagy. Csodák csodájára a felettes máris kiáltva pattant fel, amíg össze nem találkozott a csillárral. Pedig, csak annyit szeretett volna, ártatlanul megjegyzi már tudja hova ment Hino chan. Erre útját állja a galád fényforrás.
-Ezt most miért?!-
Szipogott fájdalmasan. Számításai szerint nem ezt érdemelte, de hát a Karib-tenger kalózaiból már megtanulta, ne higgyen Jack Sparrow szavában, vagyis a sajátjában, vagyis Jack általa kimondott szavaiban, vagyis...belezavarodott. Egyáltalán ő mikor látta azt a filmet?! Tűnődött el látványosan, miközben előhúzott egy dinós ragtapaszt, hogy elintézze újabb dudorját. Elkészülve a remekművel még mindig komoly töprengések közepette indult el megmenteni Aino-t. Hála a tisztek éberségének kezébe került fegyvere és épségben kijutott az épületből. Onnantól kezdve, sajnos egyedül kellett boldogulnia, ami oly mértékig sikeres volt egy hatalmas növénykazalban találta magát. Jobban mondva elvágódott néhány kiálló gyökérben. Felmordulva a természet humorérzékén megdörzsölte sérült hátsóját, annak reményében rájön merre lehet. Arra még neki sem volt nehéz rájönni, valamilyen labirintusszerű útvesztőbe keveredett, viszont az már saját kombináció eredménye lett, újra látta maga előtt a májáért viaskodó lények hordáját. A sanyarú jövőképétől felüvöltve bújt be az egyik közeli bokorba. Tervei szerint ott marad, amíg meg nem győződik róla nincs egyetlen ilyen szörnyeteg sem a kertben. Fantasztikus ötlet, aminek csak láncdohányos kényszere szabott gátat. Két remekül eltöltött perc és máris előmerészkedve pöfékelt, plusz osont, hiszen felfedte rejtekét és újat kellett keresnie. Illetve nem ártott volna megtalálnia a hadnagyát sem. Egyenlőre túl sok lélekenergia pattogott körülötte, ha pedig nem elég hülye, akkor egy közeledett is. A MÁJEVŐ LIDÉRC!O.O Nyelt hatalmasat, dermedten tekintve az érkezési hely felé. Le merné fogadni, még néhány ördögszekér is elsuhant az izzadtság cseppeket generáló homloka előtt! Ettől függetlenül nem tágított és feszülten figyelt, majd maga sem tudja minek, de megkopasztott egy bokrot megfelelő méretű faág reményében.
Sikeres akciója eredményével, jó pár karcolással és szakadt haori-val toporgott a végzetes kanyar előtt. Most, hogy ott volt már annyira nem akaródzott szembe találkozni a lénnyel. Viszont Hino chan várt rá! Ha nem védi meg a máját és győzi le, akkor őt sem mentheti meg! Emelte fejéhez a botot és lépett ki a labirintus újabb szakaszára. Legnagyobb döbbenetére nem egy gusztustalan szörny pislogott rá, hanem egy penge közeledett felé. Várjunk csak! Akkor megúszta és nem akarják elvenni a szerveit! Csillantak fel szemei bárgyú vigyor kíséretében. Azért a fejét megcélzott támadás elől sem ártott volna kitérnie, szóval hátrahajolva szabadult meg haja hosszától. Ha pedig ennyi nem lenne elég formabontó kezdés, még bele is sajgott dereka a megpróbáltatásba. Félig híd és teljes kiterülés között ragadva, igazán érdekes volt meghallgatni a vérpacákkal tarkított nő bemutatkozását. Helyesebben szólva, nem zavarta, hogy néz ki. Jelenleg maximálisan lekötötte valahogy megszabaduljon a kettétöréssel kecsegtető pózától, bármilyen segítséggel.
-Áháhááá...hehehel...loooo! Öhörvendek Slarin...izé...már...mint tege...z...hetlek? Oh, én...Naga...jahaj...no...Nobu! Eeeehm...megkér...hetnéhélek segíts ehegy kicsikét? Utána ráhá..rátéhetünk aaaaah...az ilyenkor szokásos dolgokra!-
Magyarázott lelkesen, már amennyire liluló feje engedte. Nem tudta kihúzzák e a slamasztikából, de igazán hálás lenne, mert akkor nem kéne azonnal elbotorkálnia négykézláb a negyedik osztagig vagy máris szervezni a temetését. Csak megesik rajta a szíve, nem igaz? Túl fiatal még a halálhoz, ezt neki is be kell látnia.T.T

Tárgy: Re: A shinto templom titka //LEZÁRVA// Szomb. Okt. 02, 2010 12:58 am

Kezdett felhúzni a kiscsaj a folytonos okoskodásával. Jó, nem vagyok annyira hülye, hogy azt higgyem, hogy a könyv a shikaia, csupán poénkodni akartam, de úgy tűnt, hogy ez se esett le neki. Faszom ki van már az idióta shinigamikkal, akik azt hiszik, hogy ők a menőbbek csak azért, mert már kinyírtak rengeteg hollowot. Még alig néhány éve azt se tudták, hogy egyáltalán létezünk. Nyugodtan hátba támadhattuk volna őket, oszt köpni-nyelni nem tudtak volna. Sok csicska paraszt, akik azt hiszik, hogy okosabbak és erősebbek, csak azért mert már régebb óta ölik a sima, szottyadt seggű hollowokat.
Kissé elkerekedett szemmel figyeltem, ahogy a csaj próbált csinálni valamit, majd halk kuncogásban, végül harsány nevetésben törtem ki. Hát komolyan mondom, azt hittem behalok, ahogy próbálta előhívni a kis bénaság shikaiát. Szerintem előbb szültem volna mongúzt. >.> Mondjuk szarok is bele, mert így legalább gyorsabban kikészíthettem a shinigami bigét, mert nem tud majd nekem hókuspókuszolni a kardjával. Habár azzal a köcsög démonmágiával még mindig kinyírhat, ha annyira akar… -.- De úgy se fog sikerülni, mert én ugyebár zseni vagyok, és simán ki tudom kerülni egy ilyen kis nyomi támadásait. Cool

- Cöh… Mekkora egy csicska vagy, hogy még a shikaiodat se vagy képes használni… – mondtam lenézően vigyorogva, majd szép lassan elkezdtem betölteni egy barát, ami még el se érte a minimális szintet, de máris eltűnt. Bamba búrával lestem az üres kezemet, amiben nemrég még megtalálható volt a barnásan fénylő bara. Igazából kurvára nem volt lövésem se, hogy mi a faszom történhetett velem. Idegbeteg fejjel, dühös szemöldökrángások és érduzzadások közepette sandítottam fel a szöszire, aki köbö annyira meg volt lepődve az elmúlt néhány percen, mint én. Ettől függetlenül azonban kibaszottul felbasztam az agyam ezzel az egész szarsággal. Mi a faszom van már, hogy még egy rohadt barát se vagyok képes ellőni, és kinyírni a csajt?
- Ajánlom, hogy ne legyen ebben az egészben benne a kezed, szöszi. Mert különben saját kezemmel tekerem ki a nyakad. – morogtam, miközben egyre közelebb lépkedtem hozzá, s egyúttal a rohadt könyvhöz is. Igazából az először meg se fordult a fejemben, hogy talán a könyvnek lehet köze ehhez az egész „eltűnt minden lélekenergiám” cucchoz, azonban ahogy már elkezdtem gondolkozni, és ahogy már a shinigami is mondta, valószínűleg az ősrégi porfogó okozhatta ezt az egészet. Kíváncsi vagyok, hogy milyen gyopi állat lehetett akkora idióta, hogy ezt pont közénk dobta. Ha megtalálom, még a végén tök véletlenül teljes élvezettel taposom ki a belét, vagy adom át Erasnak, hogy játsszon vele. De nem… ennyire rosszat azért még én se kívánok az illető seggarcúnak, szóval minden bizonnyal én fogok rajta órák hosszat ugrálni, vagy meg majd szilvásat játszok vele a gondosan ápolgatott, és titkos kertemben, vagyis addig ütöm, amíg kékül. -.-
- Eh… Rúgd már arrébb azt a szart, hogy végre lenyomhassalak. Kezd elegem lenni ebből a szarakodásból. Van nekem fontosabb dolgom is, mint hogy veled szórakozzak. – szóltam oda fél úton megállva. Én aztán tuti, hogy nem nyúlok hozzá. Nem mintha félnék tőle, mert hát egy könyv… A könyvektől meg nem félek, mert mit féljek néhány vékony papírlaptól, amikre hülyeségek vannak karcolgatva? >.> Egyszerűen csak semmi kedvem sincs rugdosni az utunkban álló valamit. -.-

Tárgy: Re: A shinto templom titka //LEZÁRVA// Szomb. Okt. 02, 2010 10:43 pm

Amikor megláttam, hogy az arrancar barája sem fejlődik tovább, sőt, eltűnt, még jobban leesett az állam. Eddig még azt is hihettem volna, hogy az ő keze van a dologban. De miután ugyanezt vágta az én fejemhez, kénytelen voltam belátni, nem csak a mi harcunk fogja eldönteni, egyáltalán marad-e valaki életben. Valami más erő is ügyködik ellenünk, csak nem tudom, hogy mi. De ki fogom deríteni, valahogyan...
-Ha az én kezem lenne benne, már nem lenne fejed... -morogtam, miközben kicsit közelebb hajoltam a könyvhöz.
Valami fura, képekre emlékeztető körvonalakat láttam a fedőlapon. Az egyiken egy torz alak volt, aki megfogta a könyvet... A következőn pedig mintha beszippantaná?
~Nem, biztosan csak rosszul látom a por miatt. Hiszen egy könyv nem képes ilyesmire! Bár, amióta SS-ben élek, sok olyan dolgot láttam, amit elsőre biztosan valami agyrémnek könyveltem volna el.
Még mélyebbre hajoltam, de mielőtt jobban szemügyre vehettem volna, kaptam a parancsot, miszerint nem ártana arrébb tessékelnem a könyvet. Felemelkedtem és a "lány" szemébe nézve morogtam.
-Ide figyelj, nem vagyok a csicskásod! Ha annyira zavar, nyugodtan piszkálgasd csak, de én hozzá nem nyúlok! Még karddal sem, ki tudja, mit tenne vele, hisz az energiámat is elszívta! -keltem ki magamból, hiszen most ébredtem á arra, hogy puszta kézzel kell majd megküzdenem vele- ha csak addig valami csoda folytán vissza nem kapom a képességeimet!
~Visszakapni az erőm? Ennek az esélye egyenlő a nullával- ha tényleg arról van szó, amire gondolok. Akkor viszont valamit együtt kellene tennünk, ezzel a ... lénnyel, velem szemben. De én NEM ÁLLOK ÖSSZE EGY ILYENNEL!! -kergettem el a gondolatokat és valami használható ötleten törtem a fejem.

Tárgy: Re: A shinto templom titka //LEZÁRVA// Kedd Okt. 05, 2010 7:22 am

Arrancarok, espadák, hollowok... nem kedveltem őket. Nem, a gyűlölet túl nagy luxus volt nekem, nem engedhettem meg magamnak. Hadagyként kötelességem ugyan irtani őket- mivel pedig meg akarok felelni a címemnek, engedelmesen fogom a fejeiket levágni... Ezen pedig nem fog változtatni az sem, hogy a jövőben mi történik. A magánéletben köthetek velük barátságot, ha a munkám megköveteli, hogy vérükben fürödjek. Arcomon teljesen véletlenül is megjelenik egy pillanatra a meglepettség: pedig inkább megijedtnek nevezném magam a semmiből fölbukkanó alakot látva. Hosszú, vörös haj, kissé távolságtartó kisugárzás...
- Nem nevezném ordibálásnak, csupán életjeleket kerestem. Láthatólag sikeresen, kedves...- néztem rá jelentőségteljesen, hogy árulja el a nevét. Mégis csak így illik, nem? Szégyen lenne, ha nem tudnám a helyes viselkedést. Miközben fejemben szüntelenül zakatolt szellemem hangja, önvédelmi célból a kardomra raktam a kezem. Nem nagyon akartam rögvest nekirontani, viszont céljaim érdekében úgyis kénytelen leszek átgázolni rajta. ha nem adja meg magát. Bár... nem látszik olyannak ez az alak. Halvány mosollyal mértem végig, hogy legalább valami pozitív benyomása legyen felőlem- mikor is szinte eltűnt, eldeformálódott körülöttünk a tér. Ledöbbenve konstantáltam a dolgot, majd kíváncsian néztem 'ellenfelemre', hogy ő mit is gondol a dologról. Úgy láttam rajta, mintha váratlanul érintené a dolog őt is. Engem mondjuk nem zavar, így gyorsan beljebb is lógtam, míg nem figyelt, de valahogy megint összefutottunk...
- Nem akarok veled harcolni, csak ha muszáj... elsőként inkább ki kellene deríteni, hogy mi történt itt. - mutattam az épület falára jelzésként, majd várakozva néztem rá. Persze az, hogy nem rajongtam az arrancarokkal való harcért, nem jelentette azt, hogy nem harcolnék velük komolyan. Bármennyire rideg és szenvtelen nőnek tűnök is, túl könnyű megsérteni. Bátyám erről tudna mesélni... ha él még odaát. Néha Kai arcával álmodok, de ennyi. A halottaknak meghaltak a hozzátartozói.. ide kerülésük után új életet kapnak, ahol a réginek nincs helye. Tudtam jól, mégis nehéz volt betartani. Megállni egyedül a lábamon- bár szerettem a munkámat-, nem könnyű. Nincs kihez futni, ha valami bánt... Mindent, egyszerűen mindent magamba zárni! Mintha lenne egy üreg, ami még követeli is ezeket a sötét érzelmeket, csak nehogy egy nap az a dög jóllakjon vele, és kitörjön. Nem tudom, képes lennék-e utána visszadobni a helyére.
- Amennyiben nekem akarsz rontani... nos, nem tiltakozom. Sosem árt egy kis csetepaté. Egyébként... Chizuki Maya, a 6. osztag hadnagya vagyok. - hajoltam meg előtte, ezzel adva lehetőséget egy gerinctelen támadásra. Mégsem támadt meg, így némi tisztelettel tekintettem rá- a fajtájának nem minden tagja hagyta volna ki ezt a lehetőséget...

Tárgy: Re: A shinto templom titka //LEZÁRVA// Pént. Okt. 08, 2010 10:06 pm

Védekező mechanizmus. Igen csodálatos látvány és mily lealacsonyító tulajdonság. Ösztönös cselekvés, ami magától felszínre tör az érzettel teljes mértékben ellentétes módon. Egyszerű félrevezetés. Könnyedén lehet hinni a hallásunknak, de ha egy kicsit is jobban szemügyre vesszük, tessék ott az igazi jelentés. Félelem, meglepettség és döbbenet. Az efféle kiszolgáltatottságot pedig mi mással lehetne ellensúlyozni, mint a magabiztos reakcióval. Némi csípős megjegyzés, agresszív szó és máris meggyőzi magát, senki sem észleli instabil érzelmeit. Tökéletes álca, mely nem szolgál másra, csak a gyengeség leplezésére. Azonban, mitől tarthat az előttem álló nő? A haláltól? Nem hinném. Akkor már rég elhullott volna, vagy mentálisan összeomlik. Netán az ölés undorító következményétől? A felelősségtől, mások vére tapad ujjaihoz? Nos, megtörténhet. Most is hezitál. Csupán védekezően markolássza fegyverét. Nem kétséges a világ legalantasabb munkáját végzi. Ész nélkül írtja a lidérceket és emlékszik még, miért teszi? Az mind gyönyörű maszlag, védjük az ártatlanokat, de valóban így van? Hol marad a személyes indíttatás a berögződött kényszeren túl? Mi motiválja ezen túl? A menekülés kecsegtető lehetősége? Elvégre, ha megöl egyet, némi időre szabadul az újabb csapás alól. Netán, abban reménykedik, nem provokál harc nélkül tovább állhat? Igazán kedves feltételezése, hogy sok társával ellentétben tulajdonít számomra némi intelligenciát, de hiba lenne elfelejtkeznem arról, miért vagyok itt. Megeshet érdekes lénynek tartom, aki mellett más esetben elsétálnék, viszont a jelenlegi helyzetben kénytelen leszek kardot emelni rá.
Elhatározásom némiképp akadályozta az eddigi kihalt terem pillanatok alatt végbemenő változása. A dohos szag elillanása és semmiből felbukkanó fáklyák fénye mindenkire nyugtalanítóan hatna, ám ha tehetem, én hálás vagyok a helyzet minimálisan szinten pozitív irányba haladásával. Egyenlőre annyi a dolgom likvidáljam a fejét kapkodó shinigami-t, amiben áldásos a fényviszonyok alakulása. Miután a munkám kellemetlen részével végeztem, akkor térhetek rá a helyszín kézzel fogható változásának okaira. Számomra nem nehéz kikövetkeztetni az ostoba kísérletező nyúlt bele egy folyamatba, amit jobb lett volna nem bolygatni. Pont ezen tulajdonság miatt gyűlölöm az eszüket nagyra tartó lényeket. Úgy vélik, ha megtalálják a kirakós legkisebb elemét, máris ismerik az egész képet. A pökhendiségük határtalan. Természetes, hogy felesleges okoskodók, akiket nem szabadna gyakorlati síkra ereszteni.
-Örvendek a találkozásnak Chizuki Maya.-
Viszonozva az udvarias gesztust biccentek fejemmel. Megeshet érzéketlenségem némi spekulációra ad okot, mely szerint azon csendes gyilkosok közé tartozom, kik szó nélkül ölnek, ha lehetőség nyílik rá. Ám, csalódást kell okoznom. Egyszerűen számító vagyok. Úgy viselkedem, ahogy a helyzet megköveteli és úgy cselekszem, ahogy az ellenfelem szeretné. Tehát, jelenleg várakoznom szükséges. Az ellenfelem, össze van zavarodva. Két válasz, két teljesen ellentétes mondandó. Láthatóan nem egyezik azon két elem, amit meg kell és amit meg szeretne tenni. A kötelesség és szabad akarat, lám mily gyakran mond ellent egymásnak. Lehet, hibázom, de egyenlőre veszélytelen elem a küldetés szemszögéből. Legalábbis addig a pontig, amíg elhatározásra nem jut. Érdekelne, vajon mit választ. Az első és veszélyben legkézenfekvőbb muszáj lehetőségét, vagy a szabad akarat látszatát keltő menekülést?
-Vajon, ha meg akartalak volna ölni, most tudnál beszélni? Arra, ott van a kijárat.-
Fordítok hátat, némi információ elhintését követően. Innentől kezdve rábízom az első döntés jogát. Követ, ezzel lemondva a kecsegtető szabadságról, vagy megpróbálja élni a saját életét. Nos, bármit is tegyen, már nincs hozzá közöm. Ám, ha utánam lép, előbb utóbb megérkezünk a pontra, valakinek vesznie kell. Addig is, jobb lesz rátalálni a változás forrására. Nem szándékozom más térben, netán időben körözni egy kőtákolmány belsejében.

Tárgy: Re: A shinto templom titka //LEZÁRVA// Pént. Okt. 08, 2010 10:15 pm

Az arrancar szövegelésére oda se figyelve szelem át a helyiséget, kutatva tovább a sebes léptű tudós után. Arcomon gúnyos mosoly játszik, kizárt dolog, hogy együtt dolgozzak egy olyannal, mint Ő, tiltja a vallásom. Kettőnk közül nem Én szorulok a segítségre, ezért miért is paktálnék le az ellenféllel? Orom még mindig sajog kissé, azonban a vörösség már eltűnt szerencsére, ezt az egyik közeli lombikba pillantva tudom leellenőrizni. Szerencsétlenségemre ismét sikerült szem elől tévesztenem a csodabogarat, ennek hála cifra szitkozódások egész áradatát zúdítom mindenre, ami a közelemben van. Káromkodásomnak azonban hamar vége szakad, amikor egy ismeretlen eredetű zaj csapja meg hallójárataimat. Feszült figyelemmel kezdek el lavírozni az asztalok között, ügyet sem vetve a furcsán viselkedő Espadára. Valójában ez egy igen nagy hiba a részemről, nem is csodálkoznék, ha hirtelen egy katana állna ki a hátamból. A rossz gondolatokat elhessegetve fordítom összes figyelmem a kutatásra, bízva abban, hogy van annyi gerinc a lidércben, ami megakadályozza hátbatámadásomat. Alig észrevehetően pislogok magam mögé, egyáltalán nem tartok a nőtől, de azért jobb félni, mint utána sírkövest hívatni! Saját szellemességemen derülve lököm félre a hullazsákra emlékeztető anyagot, majd a lelkesedés szikrája nélkül vizsgálom meg a bútor alatti részt. Szemeim rögtön diadalittasan csillannak fel, amint megpillantom az elég őrültnek kinéző muksót, akinek elég ködös a tekintete. A beteg állat biztos bedrogozta magát, s csak így volt képes kellő nyugodtsággal elmenekülni előlünk, a sarokban való sírdogálás helyett. Az igazat megvallva egy kicsit sajnálom szerencsétlen, olyan sok energiát fordíthatott a megfelelő elrejtőzésre, erre most pár perc alatt lelőttem a poént. Szörnyű vagyok! Rolling Eyes

- Tudod mit, hollow… Kössük meg azt a szövetséget, ha ennyire szeretnél az oldaladon tudni… - jegyzem meg halkan, miközben még mindig a szebbik felemet mutatom felé. – Viszont annyit már most leszögeznék, hogy azé lesz a fószer, aki hamarabb megtalálja. Úgy gondolom, ez egy tisztességes ajánlat, a helyedben elfogadnám. Ráadásul a felesleges vérontás nem illene hozzánk, túlságosan műveltek vagyunk, igaz-e?
Természetesen eszemben sincs segíteni Neki, csupán a megtévesztés miatt egyeztem bele a kényszerű együtt dolgozásba. Hangos csatakiáltást követően rántom elő a fickót ruhája nyakánál fogva, mintha már nem találtam volna meg percekkel korábban. Elégedett vigyorral a képemen lököm neki a közeli asztalnak, ezzel valószínűleg felborítva néhány üvegcsét, amelyekben kitudja milyen dögletes mérgek kaptak helyet. Lövésem sincs, milyen bizarr dolgok folytak itt megérkezésünk előtt, ellenben nem is akarom megtudni, mert a végén még otthon rosszat álmodnék. Szökési kísérleteit hamar megakadályozom, amikor lélekölőmet egy laza forgatást követően nyakának szegezem, a penge éle talán még meg is karcolja bőrét. Nem törődök túlságosan a testi épségével, mivel a végén lehet meg kell majd ölnöm, szóval jobb kíméletlenül kezdeni az ismerkedést, annál inkább megfélemlítődik az ellenfél. Mondjuk ez a félnótás talán még fel se fogta, hogy bizony elkapták és most csak egy hajszálon függ az élete. Be kell valljam, elég pszichopata feje van, nem lepődnék meg rajta, ha a következő pillanatban öngyilkos lenne vagy valami ilyesmi. Mivel eddig szaladgáltam, nem tartom túlságosan fontosnak elsietni a dolgot, inkább nyugodtan húzok elő egy szál cigarettát a zsebemben lévő dobozból, a 3. osztag hadnagya most messze járhat, nem állhat közém és a megérdemelt nikotinadag közé Vonásaim a mennyei gyönyörűséget jelképező kifejezésbe rendeződnek, ahogy az első slukk füst a számba kerül. Szinte már jobb, mint a szex, de csak szinte, mivel ott nem kell attól tartanom, miszerint felgyullad az ágy! Surprised

Ámbátor, ha elég forró a hangulat, akkor akár még az is megtörténhet. szemöldökrángatás

Saját gyökérségeimen vihorászva fordítom acélkék íriszeimet az elfogott személy felé, ideje elkezdeni a vallatást.
- Mi a neved, zakkant? – érdeklődöm nem túl kedvesen, a levakarhatatlan jókedv pedig még mindig a fülemhez akarja ragasztani szám széleit. – Uhh, öcsém, nem ártana egy TicTac is hallod-e?! Nos, félretéve a szokásos köröket, szeretnék érdeklődni afelől, hogy mi a fenét csinálsz itt a kis vackodban? Ajánlom eszedbe ne jusson átverni, mert rögtön elvágom a torkod és ezzel még jobban is jártál! Látod a kékhajú bigét mögöttem? Olyat tud csinálni egy férfival, ami után már csak kisasszonynak tudják szólítani a delikvenst…
Megpróbálok kellően komoly arcot vágni a légből kapott sületlenséghez, viszont jobban belegondolva tényleg kinézem az alul öltözött lidércből, hogy szívfájdalom nélkül kasztrálna bárkit, ha úgy hozná a Sors. Ettől az ideától a hideg szaladgál a hátamon, ezentúl kétszer is megnézem majd, hol lengedezik kardjának vége! Az ürge őrült vigyora pedig egyre jobban idegesít, talán el kéne törnöm az orrát, az kétségtelenül lelombozná pár másodpercre. Ötletem használhatóságán elmélkedve pöfékelek tovább, s csak remélni merem, miszerint semmi robbanékony anyag nem került a levegőbe, mert különben rövid úton búcsút mondhatnék a szemöldökömnek. Elég hülyén néznék ki a két szőrcsík nélkül, szóval inkább bízva bízok a legjobbakban. Türelmetlenül toporogva várom az üldözött dalolását, ezzel egyidejűleg a Zanpakutuo-t markoló kezem rezzenéstelen marad. Nem ajánlom az ugrálást, mert abból úgy is csak fejetlenség lesz a végén. Neutral

Tárgy: Re: A shinto templom titka //LEZÁRVA// Vas. Jan. 23, 2011 10:23 am

Üdv!

Mivel a küldetés résztvevőinek többsége úgy döntött, hogy nem kívánja tovább folytatni a küldit, ezért kénytelen vagyok lezárni. Minden résztvevő kap 1500 lp-t és 1000 ryou-t Smile

Gratulálok!

További kellemes játékot!