Mikor eltűnt a nem kissé gyanús feladatott megosztó öregúr gyors bemutatkozás kezdődött. A bemutatkozás után meg tudtam, hogy mind számilag mind erőileg én vagyok a legkisebb és leggyengébb a kis társaságában. A leggyengébbe nem voltam biztos azonban ezen nem törtem a fejem. Elmondtam véleményemet a küldetésről. A legerősebb a vörös hajó Espada Tadeo. Úgy éreztem, hogy nem nekem kellene elindulni elsőnek. Kis idő múlva elindult és én követtem. Miközben barangoltunk gondolatok járkáltak a fejemben.
~ Hogy lehetséges ez és miért is van ott pontosan? Ez nekem nagyon nem tetszik.~
Gondolataimmal elmerülve észre se vettem, hogy mindjárt kiérünk a barlangból. Amint kiértünk Tadeo egy Garganatát akart nyitni azonban, pont ekkor jelent meg ismét az öregember aki szintén Garganatát akart nyitni.. Látszott Tadeon, hogy nem tetszik neki a dolog, de rá hagyta és a saját átjáróját bezárta. Miután az öreg teljesen kinyitotta az átjárót senki nem mozdult meg. Tadeo - n úgy láttam, hogy sértőn veszi tudomásul, hogy megint neki kell kezdeményezzen. Biccentett egyet majd belépett a Garganatába. Arcomon a bizalmatlanság ült ki, de követtem Tadeo-t. Kezeimet nadrágom zsebeibe gyömöszölve. Semmi különleges nem volt ebben az átjáróban. Így csak nyugodtan sétáltam előre, követve az előttem haladót.
Amikor kiértünk belőle egy csodaszép fényárban úszó helyen voltunk.
~ Nem is tudtam, hogy Soul Society - be van ilyen hely is és lássuk be sokkal jobb is mint az a homokos förtelem. Csodálatos. ~ Közben Tadeo-ra néztem ~ Ha jól látom Tadeo - sama nem osztja a véleményemet. ~ fejemet lassan hátra fordítva ~ Az Ikrek meg csak vitatkoznak. ~
Egy élcelődő hang hallatszott hirtelenjében. Ahogy oda néztem láttam, hogy az a személy volt aki pár pillanattal ezelőtt még a barlangban jelent meg. A mondandóját gyorsan elmondta,"legalábbis szerintem" és indult el egy ház felé, ami mögött el is tűnt.
~ Még valakit velünk? Előzőek? ~
merültem el gondolataimban amikor végre a szavakat fel tudtam fogni. Eközben Tadeo elindult utána, sokat nem töprengve én is elindultam. Közben kiélveztem ennek a tájnak minden előnyét amit csak tudtam. Egy szűkebb folyosó előtt találtam magam. Szerencsére még éppen elkaptam amint Tadeo halvány vonalai eltűnnek benne így követtem őt. gondolkodni nem volt időm, lefoglalt a szűk folyosón való átkelés. Amint kiértem egy az előbbinél is szebb látvány tárult a szemem elé. Kis patakok, gyönyörű fák és szebbnél szebb növények tarkították a tájat.
~ Fene...nincs időm nézelődni...gyerünk. ~ Gondoltam miközben utolértem vezetőinket egy kis ház ajtaja előtt. Ahogy mindannyian oda érkeztünk bepaterolt minket majd hellyel kínált minket. A mondandóját a többiek reakcióit figyelve hallgattam végig. Közben egy kis teát töltött nekünk, amit megköszöntem, majd beleittam. Ahogy befejezte és várta a kérdéseket, Tadeo kezdte el. Megvártam míg befejezni és illemet kicsit elhanyagolva tettem fel a kérdéseimet.
- Az előbb azt mondta mikor találkoztunk, hogy várt még valakit? Konkrét személyre gondolt?
Mire utalt avval, hogy előzőek? - A hangom udvarias maradt.

Ahogy elhagytuk a helyiséget egy folyosóra értünk. Tadeo A vezetőnk mögött haladt én meg Tadeot követtem pár lépéssel lemaradva. Jobbnak láttam nem kihúzni a gyufát nem akartam felesleges harcba keveredni és nem sok esélyem lenne a győzelemre. Tekintetem a folyosó területeire futott.
~ Úgy érzem nem fontos a folyosó megjegyzése inkább a többiekről kellene minél több információt gyűjtenem. Később még elég hasznos lehet. Tadeo erősnek tűnik nem véletlenül kapott espadai rangot. Jobb ha annyira meghúzom magam amennyire lehet és kerülöm a feltűnést valamint tovább játszom a nagyon gyenge és ügyetlen Arrancar szerepét….de lehet sokkal többre nem is lennék képes a jelenlegi szintemen.~ Arcomra egy halovány mosoly húzódott.
Ahogy merengtem magamban észre se vettem, hogy kiértünk a folyosóról csak arra lettem figyelmes, hogy a fény jóval intenzívebb mint bent és a levegő is frissebb, de nem csak ez volt ami feltűnt. Két Shinigami állt velünk szemben. Tartásukról és energia szintjükről lerítt, hogy csak beosztottak, semmilyen tisztséget nem töltenek be, ettől függetlenül elég zavaróan hatottak. Zabpaktoum-ra helyeztem jobb kezem és vártam az előadás tovább csordogálását. Sokat nem tudtam merengeni mivel egyikőjük Tadeora támadt.
~ Nha ennek annyi…nem próbálom megállítani hiszen a szeméből látszik, hogy becsvágyóak és semmi más nem hathat rájuk csak a győzelem amire nem sok esélyük van és a vereség ami nagyvalószínűséggel a halálukat következményezi. Tadeot megállítani nem fogom, ő se hallgatna szép szóra és valószínűleg rám is rám támadna. ~ merengek miközben figyelem Tadeo mozdulatait amivel kivédi a Shinigami nem éppen furfangos támadását.
~ Jobb lehetőségem nincs is Tadeo mozdulatainak megfigyelésére. Az ellenfeleink nem erősek habár a jelenlegi képességeikkel elég jól haladnak. Nem mellesleg a vezetőnk hovatartozását is megtudom figyelni. Kicsit furcsa, hogy pont itt lyukadtak ki az ellenfeleink és már harcra készen is voltak, a meglepődöttség jelei nélkül álltak velünk szemben. Remélem a gyanúm alaptalan, de ennek a végére kell járnom. ~ gondolom miközben pár kardcsapás elől el sonidózok. Egyszerre akarom magamról elterelni a figyelmet mint nehéz ellenfél és közben minél többet megtudni a jelenlegi helyzetről. Az ellenfelek erejétől szerencsére megtehetem. Ép az egyik felülről érkező kardtámadásra koncentrálok amikor hallom, hogy valaki a földre zuhan. Szerencsétlenségemre nem láttam, hogy mi történt csak a földön fekvő személy kilétében voltam biztos, Tadeo aki a földre zuhant. Ellenfeleink önbizalma jelentős mértékben megnőtt mivel a legerősebb ellenfelüket egy kis időre kivonták a forgalomból. Az egyik oda szól a vezetőnknek, hogy kötözzön meg minket. Jobbnak láttam nyugton maradni, nem hiszem hogy egy Espadat különösképpen Tadeot egy egyszerű Shinigami képes lenne eszméletlenné tenni főleg hosszú ideig. Jobb kivárni és remélhetőleg az öreg megmutatja valódi énjét. Próbáltam arcomra a meglepődöttség és a kétségbeesés jeleit felönteni. Az öregember elindul egy kötél elé ami nem messze tőlünk hever a földön.
Sejtésem helyes volt. Tadeo eszmélet vesztése pár pillanatig tartott csupán. Furcsa esett volt, hogy Tadeo hozzám szólt, valamint nem lekicsinylő hangnemben, hanem szinte udvariasan kért meg rá, hogy tereljem el a támadóink figyelmét, hogy végett vessen ennek a helyzetnek.
Körültekintően bólintottam, majd előhúztam a kardomat szépen halkan. Közben bajos gondolatok jutottak eszembe.
~ Ez nem jó…ha most harcol akkor annak a kettőnek vége. Kockázatos,de meg kell próbálnom. A lehetőség adott, az ellenfeleink túlzottan is el vannak szállva magútól és túl sok támadható felületet hagytak. Jó van…remélem nem fog balul kisülni….~
A támadóink nem álltak olyan messze tőlünk ezért nagyon kedvező helyzetbe hoztak. Megvárva a kellő pillanatot amikor mindenki figyelme elterelődött a gyenge Arrancarról elkezdtem végre hajtani tervem.
- Kisokutadashii Jiboujiki – mormogom el halkan. Próbáltam az erőmet koncentrálni, hogy ne legyen annyira nagy a hatósugara,. Az hiányzik a legkevésbé, hogy a környékről több ellenfél gyűljön a környékre. A támadás sikeres volt és ellenfeleink egy pillanatra megtorpantak. Ez több is volt mint elég. Hátuk mögé Sonidózva könyökömmel a tarkójukra ütést mértem. Ettől eszméletüket vesztették, de az életük megmaradt. Tadeo felé fordultam miközben kardomat hüvelyébe vissza csúsztattam.
- Sajnálom Tadeo – sama, nem állt szándékomban az útjába és a terve elé állni. – felelem tisztelet adó hangon majd ugyan ezen hangnemben folytatom. – Talán még hasznukat vehetjük a későbbiek során, remélem nem bánja. – egy gyanús pillantást vetettem a vezetőnkre.
~ Remélem nem fog nagyon haragudni rám amiért a harcába avatkoztam, de nem tudtam volna végignézni ennek a kettőnek a halálát még ha ilyenek is… ~
Majd óvatosan várom a folytatást.

Az elájult Shinigamik felett vártam Tadeo reakcióját az imént történtek felől. Habár nem mondott semmit a tekintetéből kiolvasható volt,hogy nem tetszik neki az a cselekedetem, de elviseli azt. A környék csendes volt, talán túl csendes is ami kis aggállyal töltött el, de ha valami gond lenne akkor az Espada társamon lehetne látni bármilyen árulkodó jelet még ha nem is szólna. Eközben észre vettem a kísérőnk szellemi energiáját ami a hátunk mögül volt érezhető. Lassan az energia forrás felé fordultam és megláttam kísérőnket aki már egy karddal a kezében áll.
~ Talán segíteni jött, hogy Katana van nála? Nem hiszem... jobb lesz vigyázni. Sok volt ma a különleges véletlen valamint jó lenne ettől a kettőtől megtudni valamit és folytatni azt amiért idejöttünk. ~ Majd szemem sarkából rápillantok Tadeo-ra aki már hamarabb észre vette vezetőnk jelenlétét és mintha hasonló gondolatok járnának a fejében. Egyszerre csak különös energia áradt a segítőnk felől. Gyorsan vissza pillantottam rá és ezen rövid idő alatt jó pár shinigami jelent meg és fogott köre minket. Nem mellesleg a vezetőnk energiája egyre jobban kezdett hasonlítani egy Shinigamiéra. Tekintetemből inkább sajnálatot mint meglepődöttséget lehet kiolvasni.
~ Hát sikeresen beleestünk egy ilyen primitív csapdába. Ez azért egy kicsit megalázó...Most mit fogunk csinálni Tadeo - sama? Most nem fogok elhamarkodottan cselekedni, megvárom ő miként reagál az éppen kialakult helyzetre és követem. ~ Pillantok a mellettem álló Espadára aki éppen a homlokából kibuggyant vért törli le. Sok idő nem volt töprengni, mert pár másodperc múlva a csuklóim erősen összekoppannak és evvel együtt tudatosul bennem, hogy ténylegesen elfogtak. Ezután elveszik tőlünk a Katanáinkat, mintha azt hinnék, hogy ezek nélkül szárnya szegett madarak vagyunk. Arcomra a kétségbe esés jeleit próbáltam erőltetni, habár a színészkedés nem megy olyan jól nekem mint az eddig társának vélt egyének. Ezután megtudjuk ténylegesen is, hogy ki-ő és mik a szándékai.
Meghallgatva kicsit furcsának találtam ezt a nagy felhajtást két Arrancar elfogását egy könnyed beszélgetés céljából. A szituáció nem igazán tetszett. A csuklómat fogva tartó mágiára terelődött pár másodpercre a figyelmem.
~ Nem olyan gyenge mágia, de nem lehetetlen megtörni habár túl sok felesleges energiába kerülne. Nem tudom jó ötlet-e találkozni a kapitánnyal, mert hiába Espada Tadeo ők helyzeti és létszám fölényben is vannak. ~ Tekintek Tadeora aki szemlátomást teljesen kizárta a menekülés legkisebb gondolatát is a fejéből. Halovány mosoly terem arcomon.
~ Az elveim és a személyiségem nem engedik, hogy egyedül hadjam még ha semmi segítséget sem tudok neki nyújtani. ~ Közben Tadeora nézve tudatom vele, hogy azt teszem amit ő csinál.