-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 A Matsukura Kórház romjai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Annabelle Kemp
Mesélő
Mesélő
Annabelle Kemp

nő
Hozzászólások száma : 61
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2008. Sep. 21.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Mesélő
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te5000/15000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (5000/15000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyVas. Márc. 08, 2009 3:18 am


A karizmatikus lélek médium és műsorvezető, Don Kanonji, nemrégiben vett fel egy részt az új műsorából,"Szellemirtó Küldetés a Megszentelt Földön!", itt, az elhagyott romjain a feltehetően kísértet járta kórháznál Karakurában.

Nem csak szellem járta, hanem régi, koszos, és érdekes szagok terjengenek egyes szintjein. Tökéletes hely a bűnözés számára.

Vigyázat, garázdák, nehogy elkapjon benneteket a rendőrbácsi! XD
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te53000/65000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (53000/65000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyVas. Márc. 08, 2009 5:24 am

Egy kibaszottul mélyhűtő olvasztó árnyék üldözős napon kaptam egy faszormányos fülest, melynek értelmében a süveges mágus néven futó zöld ember összekoldult egy kis legelőnyi füvet. Melyik nyomorék ne akarna ellazulni egy kicsit? Ha úgy mondom legyező, leesik mindenkinek ki a terjesztő, ugye?

Fogtam is a vándorbotot és húztam is a belemet a bodegához, hogy felvásároljak egy kis cuccot. Alig folytam be a bejáraton máris kilométeres sorba ütköztem. Ebben a pöcegödör városban gyorsabban terjednek a hírek mint, ahogy Aizen lefőzi a gyógynövényes teáját.

Lepöcköltem pár rongybabát és beharcoltam magam a pulthoz, hogy kiverjem a szart is abból a vigyorgó idiótából. Alig estem be a pult alá és kerültem orr közeli találkozóba a fapapucsával, máris elkezdte lökni a vakert, hogy mi a tetves anyját keresek itt. Addig nyomta és nyomta, hogy elszakadt a cérnám és elordítottam magamat.
-FŰ, BASZD KI!-

Hipersebességgel vágta össze a legyezőjét és a létrája felkanalazott a padlóról, hogy hátra ciheljen. Eléggé kétségbe esett a hugyom is, hogy ebből szopás lesz, de nem is kicsit, amikor landoltam egy normálatlan talán agygyűjtő gyülekezet ülésén. A botjával életveszélyesen csápoló zöldövezet elregélte, hogy kapunk a csodaszerből, de közös használata kapjuk, úgyhogy villámgyorsan meneteljünk a kellően kihalt és idióta angol szavakkal vagdalkozó Don Kanonji mentes területre, aztán tépjünk kedvünkre.

Annyira nem tetszett a díszes társaság, főleg mert volt ismerős. A véleményem inkább megtartottam az utókornak és a vezényletemmel áttettük a telephelyet a romos épületbe. A megfelelő hely kiválasztásával aszittem elmegy az egész napom, mer valamelyik csürhetagnak sosem nyerte el a falncos ízlését. Végül a harmadik emeleten kötöttünk ki. Biztos azzé, hogy ha valaki repkedni akar garantáltan nyakát törje a művelettől... Mindegy is. Az jól beszopta! Nem az én gondom. Kinéztem egy sarkot és levágódtam a kényszerzubbonyomra. Nem árt ha nálam lesz, mer itten pokol fog elszabadulni, ha én betépek...
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te68000/100000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (68000/100000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyVas. Márc. 08, 2009 5:44 am

A Nap forrón süt és olyan gatyarohasztó meleg van, hogy legszívesebben belevetném magam egy kád jégbe. A 13. osztagi irodámban ülök, s épp a rohadt papírmunkát körmölöm, amikor elszakad a cérna.
~ A fene essen belé! Miért kell minden kibaszott hollow után feljegyzés írni?~ - dühöngők magamban, miközben az egészet elhajítom a fenébe. ~Jó elegem van! Lelépek...~
Miután ezt így megbeszéltem magammal, el is indulok az emberek világába.

Épp megérkezem Uraharához, amikor Masaki vágtat be az ajtón és azt ordítozza, hogy neki fű kell.
~Ez az! Ez kell nekem! Jól betépek, oszt nem lesz gond!~ - gondolom, majd amint a zöld kalapos bohóc átadja a cuccot, Masaki máris megfelelő hely után kezd kutatni, amíg én összeszedek pár embert.

Az immáron népes csoport élén haladok az ötlet kitalálója mellett. Pár perc kitartó séta után meg is pillantjuk a Don Kanonji által immár lidércmentes kórházat. A földszintet túl szembe tűnőnek találjuk, így az első emelet felé vesszük az irányt. Addig-addig baszakudunk, amíg a végén az harmadik emeleten kötünk ki. Hál' istennek elég magasan vagyunk, így meg van az esélye, hogy valaki biztos el fog szállni. Ha nem is az anyagtól...
Letelepedek az egyik sarokba épp, ahol egy nagyobb darab hiányzik a falból. Amilyen szerencsétlen vagyok, úgyis ki fogok zuhanni, szal' minek menjek távolabb.
~ A fenébe! Azt hittem, hogy legalább itt fent van valami légmozgás, hogy ne rohadjak meg!~ - dühöngök tovább magamban, miközben rágyújtok. Először csak egy normál cigire, hogy megtornáztassam a tüdőmet.


A hozzászólást Sierashi Yuusuke összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 09, 2009 7:42 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Cande Jaegerjaques
Espada
Espada


nő
Hozzászólások száma : 118
Registration date : 2008. Nov. 14.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te16000/30000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (16000/30000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyVas. Márc. 08, 2009 6:08 am

Mostanában túl sokat lóg a nyakamon ez a szöszke picsa, hamarosan azt veszem észre, hogy hullásnak indul gyönyörű hajam, mint azok a ku*va őszi levelek. Páran már említették, hogy az örökké vigyorgó Fradi-drukker, ismét újabb anyagot hozott az üzletébe, így gondoltam, hogy elzúzok hozzá, és megveszem tőle a szokásos nyugtató adagomat. Mikor odaértem megdöbbenésemre kikúrt sokan álltak sorba. Úgy voltam vele, hogy a tököm fogja kivárni a sort, és mint az amerikai fociban, törekedtem előre, buldózer stílusban.
-Takarodj az utamból! Héj, gyerekkel vagyok! Húzz arrébb!-rúgdostam fel sorjában azokat, akik nem voltak képesek letérni. Ahogy a pulthoz értem, az általános vigyorral köszöntött a legyezős pacák, amit mindig is rühelltem. Köpenyénél fogva kezdtem el vele pofázni, és nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy a pletyka igaz, és tényleg behozott egy új fajta szert. Mivel már pár segg is felfigyelt a dologra, a csőcselék után eredtem. Persze nem úgy volt, hogy azonnal találtunk a füvezésre alkalmas helyet, á há' má' hogy a faszba ne?! Aztán végre valahára találtunk egy placcot.
-Ez?-kezdtem el újjal mutogatni a rég elhagyatott kórház felé. Vállat vontam, aztán beléptem és a tagok egyenesen az emeletre mentek. Hogy mi a picsáért nem felelt meg a sok szarrágónak az első emelet, örökké rejtély marad a számomra. Egy kicsit lemaradtam. A rozoga lépcsőn majdnem egy ku*va nagyot zakózva, csak felértem. Ahogy körülnéztem a társaságon a sírás kerülgetett, hogy miért ver engem a Jó Isten... Az egyik sarokban egy köcsög punnyadt a kényszerzubbonyával, a terem közepén dajdajozó faszkalap a zászlójával, a másik szélen egy istenverte shinigami, egy zöld fejű picsa a cetlijével, egy ku*va érdekesen felöltözött kályha előttem, és a faszom se tudja, hogy került a béke hirdetője ide, de a kis ku*va is helyet kapott a társaságban.
-Ó hogy aza... Ennyi nyomorékot egy helyen!-rugdostam arrébb egy széthagyott tálat, és én is letelepedtem az egyik sarokba.
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te32500/45000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (32500/45000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyVas. Márc. 08, 2009 6:40 am

Fogalmam sincs miért de a raktárból folyamatosan szivárogtak el a vaizardok... Délutánra már egészen kezdett kiürülni.
*Mindenkinek dolga lenne? Ez már kicsit gyanús...* -csináltam épp egy szendvicset magamnak. *Lehet nekem is ki kéne mozdulnom egy kicsit...* -vágódtam le az egyik fotelba enni. Miután befejeztem elhatároztam hogy elmegyek sétálni. Elpakoltam magamnak egy könyvet is hogy ha a parkban kötnék ki le tudjam magam valamivel foglalni.
-Amúgy is Kisuke azt mondta megint szívesen segít nekem gyakorolni mint régen. -vettem a hátamra Shugotenshit és sétatempóban elindultam az Urahara-bolt felé. Az utam kellemes elmélkedéssel telt. Mivel a raktár elég messze van mindentől ezért volt is időm gondolkozni.
*Kicsit nehéz hozzászoknom megint ehhez a nyüzsgő élethez. A legjobban az visel meg hogy sose tudok eleget aludni ^^" Mindig túl korán van az ébresztő...Lassan már én is beállok a reggelkómásanébredők sorába...* -sóhajtottam egy fájdalmasat- *De talán egy kis edzés majd erőt önt belém* -próbáltam éltetőleg felfogni a dolgot.
Mikor odaértem a bolthoz meglepően sokan voltak odabent.
-Mi ez a csúcsforgalom? -néztem elképedve, ahogy Tessai alig győzni kiszolgálni a vevőket. Hátrébbsétáltam hogy megkeressem Kisukét.
-Nahát Shiori! -üdvözölt Urahara
-Szia Kisuke. -mosolyodtam el
-Minek köszönhetem látogatásodat? -majd egy kis szünetet tartott, és ledöbbent arckifejezéssel folytatta- Csak azt ne mondd hogy te is a fű miatt jöttél mint a többiek...... -húzta a képe elé a legyezőt.
-Mivan? Fű? Többiek? -néztem rá sandán- Kisuke te már megint mivel üzletelsz....?
Nem válaszolt hanem hátracipelt a bolt hátsó részébe. Újabb szájtátás után el is jutottam odáig hogy üdvözöljem az eltűntnek hitt vaizardokat.
-Öhm, sziasztok ^^" -integettem még mindig kissé zavartan.
Miután ismertették a szituációt, elég gyanakvó fejet vágva néztem végig az összeverődött társaságon.
*Abból nem lehet bajom ha csak elkísérem őket....* -próbáltam győzködni magam arról hogy belemenjek ebbe a hülyeségbe *Meg különben is itt vagyok 228 éves és úgy viselkedem mint egy begyöpösödött vénasszony....Egyszer élünk...* -jutottam elhatározásra, majd mikor leesett mit gondoltam cseppet elszörnyülködtem magamon.
*Egek, komolyan hat rám ez az életmódváltás...határozottan eszementebb dolgokon gondolkozom...* -dörzsöltem meg a homlokomat.
Majd miután a díszes társaság elindult célbavettünk egy bizalomgerjesztőnek neméppen nevezhető elhagyott kórházat.
-Biztos hogy nem volt jó a földszinten? -kérdeztem aggódva a körülményeket és lehetséges következményeket mérlegelve, mikor a harmadikon kötöttünk ki. Miután erre csak pár szúrós nézés volt a válasz jobbnak láttam inkább csendben maradni. Összeguberáltam magamnak egy forgós fotelt az egyik irodából és elhúzódtam az egyik sarokba.
-Egész népszerű lett ez az összejövetel. -néztem fel a könyvemből mikor már jócskán összegyűlt a tömeg.
Vissza az elejére Go down
Atori Isuka
Vaizard
Vaizard
Atori Isuka

Férfi
Hozzászólások száma : 27
Tartózkodási hely : A pokol legmélyebb bugyra...
Registration date : 2008. Dec. 30.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás:
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te10000/15000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (10000/15000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyVas. Márc. 08, 2009 7:49 am

Éppen szolidan sétálgattam Szöszivel a közeli utcákon és a parkban. Még most sem úgy történt ez a dolog, mint ahogy a képzeleteimben megjelenik, még most sem volt annyi merszem, hogy legalább megfogjam a kezét, vagy esetleg átkaroljam a derekát. Éppen arról folytattunk egy kicsi vitát, hogy megint vissza kell mennünk a „diliházba” ahol az a sok értelmes ember tömörült össze. Pár lépéssel a ház előtt valami zavarót véltem felfedezni.
-Öhm… olyan hiányérzetem van!

-Elvesztettél valamit, vagy mire gondolsz?
Pillantott rám Szöszi érdeklődő tekintettel, gondolom nem értette, hogy mit hiányolok már ennyire.
-Túl nagy a csend…

-Most, hogy mondod… a múltkori kiabálás után ez tényleg elég furcsa… ha akkor nem a saját szememmel látom, hogy emberek ordítoznak, azt hittem volna, hogy egy falka sakál meg egy csoport tasman-ördög összetalálkozott és azon kezdtek el vitatkozni.
Ahogy ezt a kis monológot végighallgattam egy kicsit elmosolyodtam, hiszen öröm volt hallani, hogy Elmira is észrevette a csoport fejében lévő ész mennyiségét.
-Majd megyek én előre… hátha megölték egymást és csupa vér minden…
Léptem a bejárati ajtóhoz, viszont mikor kinyitottam az ajtót, nem az a látvány várt amire számítottam. A csurom véres fal helyett és a szétszaggatott emberek helyett, csak az üres és „tiszta” szobát láttam.
-Rendben. Bejöhetsz, nem ölték meg egymást.
Mondtam kicsit lelombozottan, hiszen már tisztára beleéltem magam, hogy mindenki feldobta a talpát. Miután beljebb mentünk a házban ketten hat felé mentünk, hogy megkeressük a többieket, de minden kihalt volt. Már éppen előtört volna belőlem a hatalmas öröm, hogy összecuccoltak és elhúztak innen a picsába, hogy örömet okozzanak nekem, de nem… nekem meg kellett találni egy levelet, amin pár tömör és rövid szó volt olvasható.

„Bárki olvassa ezt a levelet, ne örüljön… visszajövünk!”
Miután elolvastam a szöveget, olyan apró darabokra szaggattam a levelet, hogy eladhattam volna konfettinek, de nem esett jól összesöpörni a földről.
-Jól vagy?
-Persze… nem tűntek el, visszajönnek.
-Nem keressük meg őket?
-Minek?
-Hogy tudjuk hol vannak… na gyere szépen.
Fogta meg a kezemet Szöszi és indultunk el az ajtó felé, hogy megkeressük ezt a sok értelmi fogyatékos baromcsordát. Már majdnem körbejártuk a Földgolyót, mikor végre kikötöttünk egy ismerős bolt előtt, ahol igen csak nagy volt a forgalom, de mikor betértünk a boltba egy ismerős hang már köszöntött is minket.
-Csak nem ti is a fűért jöttetek!?
Elmirával összenéztünk, aztán a hang forrása felé bandukoltunk.
Vissza az elejére Go down
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
Nagano Nobu

Férfi
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 33
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te19000/30000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (19000/30000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyHétf. Márc. 09, 2009 4:23 am

A nagy hőség Nobu ihletét is megtámadta. Már órák óta ült egy helyben kezében féltett kincsével (gitárja), de semmi sem jutott az eszébe pedig a megállapodás értelmében már két hete kész kéne lennie öt számmal.
Végső kínjában elkezdte keresni a legyezőt, amit még régebben kapott a kicsit furán viselkedő boltostól. A nappaliban uralkodó kupiban sikerült is rábukkannia és elégedetten vágódott le a kanapéra, onnan pedig a földre, mivel sikeresen elnézte hova is kéne érkeznie. Némi nyöszörgés kíséretében kihorgászta a hátsója alól a megtépázott legyezőt, aztán elkapta a felismerés.
-Zöld, akár a fű...fűűű....FŰŰŰŰŰ!-pattant fel boldogan és indult volna el, de beleakadt a lába egy táskába, amitől újfent a földön kötött ki.
A bokája kiszabadítása után jöhetett a mindennapos küzdelem, hogy kerítsen magának tiszta ruhát, aztán indult is az emberek világába Urahara-hoz. A boltot kisebb szerencsétlenkedések után találta csak meg és a meglepően hosszú sorba botlás el is keserítette. Lemondóan vakarta meg a fejét, de amikor előre pillantott úgy vette észre mintha egy ismerős arrancar túrt volna magának utat. Napszemüvegét feltolva meresztette még jobban szemeit, de tényleg úgy festett a dolog, hogy az a kék hajú egyed, Cande. Nem létező ingujját feltűrve eredt neki ő is a tömegfúrásnak, de csak két emberen jutott túl, aztán megállt a tehetsége.
-Huh,de magas...éééés...nagy vaaagy!-nyelt egy hatalmasat észlelve, hogy a minden tekintetben óriás férfi megfordult.
-Virágkaró!-
-Tess...ééék?-irdatlanul be volt rosálva. Kezdte úgy érezni fogak nélkül fog hazamenni, a kék-zöld foltokról nem is beszélve. A fölé emelkedő sziklától megszeppenve ment egyre jobban össze, de hirtelen mellette támadt megmentője. Tessai sietett a szorult helyzetéből kihúzni és mint mindig, most is csendesen intézte el a dolgot.
A bolt küszöbét átlépve soha nem érzett megnyugvás kerítette hatalmába Nobu-t. Persze nem hagyták sokáig fújtatni a zöld kalapos férfi azonnal körültáncolta és hátra vezette, mivel tisztában volt a ténnyel, miért jött a shinigami. A szobába belépve egy egész tömeg fogadta. Kínosan elmosolyodva integetett mindenkinek és foglalt helyet az ajtó mellett.
Mielőtt a társaság elindult volna a kiadott épület felé Nobu még gyorsan elkérte az elmaradhatatlan kellékét egy gigászi méretű jamaikai zászlót, aminek a kellős közepén egy canabis levél éktelenkedett. A nyakába kötve boldogan ugrott ki a boltból és energiától túlfűtve hajtotta a tömeget az elhagyatott kórház felé. Természetesen a lelkesedését hamar letörték és jó néhány púppal gazdagodva teljes csendben menetelt a sor végén.
-Akkor itt maradunk?-
-Kérdezz még ekkora nyomiságokat, baszd ki!-
-Jó lesz már!-ült le valamiféle kezdeményezésre várva, ami egyenlőre nem következett be.
Vissza az elejére Go down
Zel Syneza Ka'abel
Privaron Espada
Privaron Espada
Zel Syneza Ka'abel

Férfi
Libra Dog
Hozzászólások száma : 263
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura Town külvárosi elhagyatott kórház
Registration date : 2009. Feb. 25.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te17500/30000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (17500/30000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyHétf. Márc. 09, 2009 10:25 am

Éppen heverésztem a folyóparton az emberek világában, amikor szép lassan kezdem érezni, hogy kezd rohadt melegem lenni.
-Fú azt a büdös kúr*a, de gatyarohasztó meleg van.-kaptam fel a fejem idegesen, miközben egy jókorát rúgtam bele egy kőbe.-Ááá, de rohadt meleg van!-ordítottam, ahogy csak bírtam-Mi a faszom kellene, hogy lenyugodjak?-tettem föl magamban a kérdést, és mélyen elgondolkoztam. Majd egyszerre csak meglátom, hogy két ember beszélget az utcán:
-Te, hallottad?!
-Mit!?
-Uraharának új anyaga van!
-Ne viccelj, komoly?!
-Ja azt mondták jó erős.
-Akkor siessünk! Nem szeretnék lemaradni róla.
-Erre elrohantak Urarahara boltja felé.
~Jézus Isten! Ez az Urahara már nem csak ócskaságokat, de most már füvet is árul?!~kérdeztem ismét magamtól.
Sosem voltam az a nagy fű párti, de abban a pillanatban valahogy így éreztem:~most még azt is eltűröm, minthogy elviseljem ezt a hőséget.~majd fogtam magam, fölsétáltam az útra, rágyújtottam egy cigarettára és elindultam az Urahara bolt felé. Útközben még sok embert találtam, akik arról beszélgettek, hogy Uraharának füve van és mindegyikőjük szaladt, hogy bevásároljon belőle.
Mikor odaértem óriási sor állt a bolt előtt. Már éppen azon voltam, hogy elsikítsam magam, de rájöttem, hogy ennyire drasztikus megoldás nem kell bevetnem, helyette inkább gyorsan eldobtam a cigaretta csikkem, eltapostam, majd elkezdtem félre lökdösni az embereket. Majd mikor már az összes szemetet ellapátoltam magam elől, hirtelen megpillantom Kisukét, amint épp Yuusukéval és Masakival tárgyal, természetesen a fűért jöttek ők is.
-Hello Yuusuke...Masaki!-üdvözöltem őket, mire csak szúrós tekintetük volt a válasz.-Na...ahogy elnézem, ti sem bírjátok ezt a meleget mi?
Erre csak bólintással válaszoltak. Ekkor Kisuke átadott Yuusukeéknak egy nagy adag füvet.
-Hé! Kisuke! Abból nekem is adhatsz egy szép nagyot...szar napom van ma.-szóltam rá Kisukéra kissé idegesen, ugyanis a nap lassan kezdte fölforralni az agyvizemet.
Pár perc múlva visszajött egy jó adag fűvel és a kezembe nyomta, mire átadtam neki, a kicsit sem kevés mennyiségű pénzt. Később még csatlakozott pár ember, majd Masakival az élen, megindultunk egy jó helyet keresni. Végül a Matsura kórház romjainál kötöttünk ki. Fölmentünk a harmadik emeletre és ott gubbasztottunk mindannyian, a legtöbben bevonultak az egyik sarokba, én viszont az ablakot választottam, mivel odabent sem volt sokkal hidegebb mint odakint, így hát befeküdtem kényelmesen oda. Majd félszemmel néztem hátha történik valami.
Vissza az elejére Go down
Abarai Renji
Globális moderátor
Globális moderátor
Abarai Renji

Férfi
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 394
Age : 40
Tartózkodási hely : Pont ott!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 40

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyKedd Márc. 10, 2009 4:22 am

A bugris Urahara-tól kaptam egy pokollepkét, hogy azonnal menjek át hozzá, mert van számomra egy kis melója. Nem kellett kétszer mondani, hogy hagyjam ott a töménytelen mennyiségű papírmunkát. Egyetlen dolgon akadtam fent, de nagyon...Honnan az ördögből szerzett pokollepkét?!
Átérve a bolthoz soha nem látott sor fogadott. "Mi a fene? Népgyűlést tartanak?" Figyeltem a kilométereken keresztül hömpölygő tömeget a kényelmes háztetőről. Igaz így még jobban égette a vörös búrámat a nap, de ez már mellékes.
Teljes lelki nyugalommal hagytam el a tetőt és landoltam az emberek mellett. A legtöbbjük úgy se vett észre. Maximum a keletkező szellőre kapták fel a fejüket. Azért nem akartam nagyon zavarni a köreiket, úgyhogy közöttük szlalomozva vágódtam be a boltba.
-Csá, Urahara! Itt meg mi a franc van? Feltaláltad a spanyol viaszt?-
-ÁÁh, Abarai barátom! Épp időben!-termett mellettem a sunyi vigyorával és barátilag átkarolt, amiből le lehetett vágni, valamit nagyon szeretne tőlem.
Minden további magyarázat nélkül villámgyorsan hátracibált az épületben és belegyömöszölt a póttestembe. Mit ne mondjak megint valami oltári vicces gúnya volt rajtam. Ez az lila trapézgatya és szivárványszínű felső még egy bohócnak is túlzás lett volna.
-Tessék egy napszemüveg! Higgye el szüksége lesz rá!-
-Na jó lesz már! Húzzuk be a vészféket és végre nyögd ki mihez öltöztem ki ennyire!- mutattam magamon végig elég gyilkos fejjel.
-Ön lesz a pásztor!-
-Heeeeh?-
-Gondolom látta a sort...-bólintok idegesen, csak hogy folytassa végre. -Nos, pár kedves közös ismerősünk itt van és örömmel venném,ha velük tartana.-
-Na, de mire?!-
-Csillapodjon! Azonnal mondom! Szóval, voltam olyan kegyes és elláttam őket egy kis fűvel!-
-Mivel? Hát azt találnak dögivel a réten...mér olyan nagy szenzáció ez?-
-Nem olyan füvet, Abarai barátom!-nyomott a kezembe egy vaskos lexikont.-Keresse csak ki!- némi szemöldökrángatózás kíséretében felcsaptam a röhejes kinézetű könyvet és kikerestem a szót.
-Hűh, ez oltári! Ezt nekem is ki kell próbálnom!-
-Remek! Akkor velük tart?-
-Hogy a fenébe ne mennék!-csörtettem a hátsó szobába a többiekért. -Ébresztő! Indulás van pelenkások!-vigyorogtam kajánul és tereltem ki mindenkit a helységből.
A nagyszájúak terén most se volt hiány, úgyhogy páran azonnal el is kezdtek pattogni merre, mikor, hogyan menjünk. A dagadó fejű Atori-n kicsit nagyot néztem, főleg mert mellette az agyhiányos szöszke feszített. A jamaikai zászlóval superman-t játszadozó Nobu-tól már előre rettegtem. Már anyag nélkül úgy rohangászott és kornyikált mint akinél elmentek otthonról.
-Nah, várunk még valakire?! Mert ha nem akkor elő az anyaggal és essünk neki!-
Vissza az elejére Go down
Kuro Umes
3. Osztag
3. Osztag
Kuro Umes

nő
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 183
Age : 34
Tartózkodási hely : 3. osztag/ 9. osztag
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag
Hovatartozás:
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te11800/15000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (11800/15000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyKedd Márc. 10, 2009 5:19 am

Szokásosan engem küldtek a 9. osztaghoz (nem tudom miért pont én -.-) a heti hírekkel. Bekopogtam a kapitányi irodába, de nem érkezett választ.
~Hol lehet? Csak nem kerültem el őt? -vizsgálódtam az irodában, mikor találtam egy fecnit, az alábbi felirattal:
~Karakurába mentem, majd jövök, a papírokat tegyétek az asztalra...
~Remek... Meglesem, mit csinál ott, csak előbb leadom ezeket. -indultam el a szerkesztőségbe.

-Jó napot kisasszony!
-Áh, jó napot! Most csak ennyi lenne. -nyújtottam át a mappát.
-Rendben, köszönöm.
-Szívesen. A legközelebbi viszont látásra.
Kiléptem az ajtón, majd úgy döntöttem, nem megyek vissza az osztagomhoz szólni, csak egy lepkét küldtem Hananak, hogy ne aggódjon. Megnyitottam az átjárót, és átléptem az emberek világába.
Az iskola előtt érkeztem meg, és úgy döntöttem, jobb lesz, ha Uruharához megyek, hiszen ő biztosan tudja, merre lehet Renji.

-Mit keresel itt falpofa? -jelent meg előttem Jinta.
-Szia! Uruharát keresem.
-Üdv Kuro-chan. Jelenleg nem tartózkodik itthon, a Matsukara kórházba ment.
-Ne jártasd a pofád, semmi köze hozzá! -vágta fejbe szegény kislányt.
-Köszönöm, Ururu. További szép napot!
-Neked is... -rúgott hátba.
Nem akartam leállni vele se veszekedni, se harcolni, ezért leporoltam magam, és a kórház felé vettem az irányt. Nem messze jártam az épülettől, mikor megéreztem egy egész seregnyi shinigami lélekenergiáját. Közelebb érve vaizardokat is éreztem.
~Mi a fene folyik itt? -értem a kórház bejáratához, majd beléptem az épületbe. Hangos nevetés és füstszag árasztott el mindent. Ahogy beljebb mentem, ismerős hangot véltem felfedezni a tömegben.- Ez Uruhara... Nobu... és Renji.
Halkan közelítettem a terem felé, ahonnan a hangokat hallottam, de ekkor valaki megfogta a vállam.

-Ni csak, egy shinigami... Csak nem füvezni jöttél? -szólalt meg, s mikor hátrafordultam, láttam, hogy egy espada.
-Hogy mit?
-Gyere, megmutatom!
Azzal "bekísért" a többiekhez.
Vissza az elejére Go down
René Zubarán
Privaron Espada
Privaron Espada
René Zubarán

Férfi
Hozzászólások száma : 89
Registration date : 2009. Mar. 04.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te10500/15000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (10500/15000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyKedd Márc. 10, 2009 6:10 am

Alig pár napja érkeztem Karakurába, de máris úgy ismertem a várost, mint a tenyeremet. Ma, csak úgy mint minden nap, céltalanul róttam az utcákat a gondolataimba merülve, mikor a tikkasztó hőségre való tekintettel egy fa árnyékába húzódtam. Körülbelül másfél órája hűsöltem az árnyékban, mikor hirtelen megcsapott az a bizonyos szag...
-*Hihetetlen, hogy az embernek sose lehet nyugta.... Átkozott shinigamik, megkeserítik az életem.* - Dünnyögtem magamban miközben feltápászkodtam a helyemről. Biztos voltam benne, hogy a bűz nem csak egy halálistentől származik, úgyhogy elkezdett furdalni a kíváncsiság, hogy mégis mi vonzott ide ennyi kaszást. Elindultam tehát a szag forrása felé, amiről később kiderült, hogy egy elhagyatott kórház. Itt már más lények jelenlétét is éreztem, de mivel elképzelésem sem volt, mi indokolja az össznépi gyűlést, beléptem az üres épületbe, és felmentem a harmadik emeletre a nyomokat követve. Mikor benyitottam egy kórterembe ahonnan a lélekenergiát éreztem kiáramolni, kissé váratlan látvány fogadott. A sűrű füstfüggönyön keresztül csak pár alakot láttam szétszórva a terem különböző pontjain amint éppen csigát tekernek, heverésznek, vagy rágyújtanak egy feltehetően kissé feltuningolt cigarettára.
- Hát, nem egészen erre számítottam - motyogtam alig hallhatóan egy mély sóhaj kíséretében. - *Feltűnőbb lenne sarkon fordulni és elillanni, mint behúzódni egy sötét zugba... Amúgy sem hiszem, hogy a jelenlétem feltűnne itt bárkinek is*. - Átszlalomoztam tehát a terem túlsó végébe, és leültem egy ablak alá a földre. Nekidőltem a falnak, és előpakoltam pár régi jó barátomat: egy pipát az ópiumhoz, egy félig teli üveg abszintot, egy kiskanalat, egy poharat, pár kockacukrot valamint egy doboz gyufát.
- Végül is, ha már itt vagyok....
Vissza az elejére Go down
Clarie Toshihiko
Módosított lélek
Módosított lélek
Clarie Toshihiko

nő
Aries Horse
Hozzászólások száma : 54
Age : 34
Tartózkodási hely : 5. osztag | Eiji nyomában
Registration date : 2009. Mar. 01.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Módosított Lélek; 3. osztag, 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te7500/12000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (7500/12000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyPént. Márc. 13, 2009 4:34 am

-HOGY MICSODA?! FÜVEZNI?! ÉS PONT ÉN??? HONNAN GONDOLTAD, HOGY ÉN ILYET TENNÉK??!!-dőltem fel székestül és hatalmas párnazuhatagot indítottam az egyik tiszt felé.
~Ilyet feltételezni rólam... hehh ész megáll! Bár...-simítottam végig kezemet államon ~Nem is lenne rossz... Gáh! Miket beszélek?! Már teljesen olyan leszek, mint ő...!!
>Khihihi! Csak nem rólam beszélsz?-rebegtette szemeit velem szemben kardom lelke>Ugyaaaan! Próbáld kííííí! Egy kis fűtől nem lesz bajóóód! Meglásd, egyszerre jobb kedveeeed leeesz! Khihihi!!!
~Nyeh, ne kacarássz már! Beszélsz hülyeségekeeeeet!!! Istenkém, miért teszed ezt veleeeem?? TT__TT
>Jaaaaajj máááár! Lehet, hogy még pasira is talááálsz! Úgyis be vagy kövesedveeee! Khihihihiii!
~Kjááá, nem bírom tovább! Persze, csak az hiányzik nekem! Egy füves hippi pasi!!! Gáááh...-téptem hajamat csomókban, és körbe-körbe mászkáltam.
>Na, ugyan! Menj el, tudom, hogy te is akarod! Vagy csak legyél ott! Nem kell kipróbálnod, bár ahogy téged ismerlek...
~Csitt már!-lendítettem meg kezemet, aminek a következtében leesett a polcról egy antik japán váza. A legnagyobb darabja is csak körömnyi méretű volt.
-Ó, HOGY AZ A....!-ahogy elkezdtem szedegetni a darabkákat, a kis dög addig-addig noszogatott, míg belementem ebbe az egész baromságba. Persze úgy indultam el, hogy 'Nem neeem, Clarie! Te csak ott leszel, nem szívsz el semmit sem és nem állsz le senkivel sem... nem bizony!'
Mivel tudtam a részleteket is, ezért csak az volt kérdéses, hogy hova kell menni... Hamarosan rátaláltam egy kisebb csapatra, akik a régi, elhagyatott kórház irányába meneteltek. Szinte biztos voltam benne, hogy jó társaságot követek, mert egy fazon, oltári nagy Jamaicai zászlóval futkározott körbe-körbe

-Geeez...-csaptam rá homlokomra. Ahogy elértem én is a kórházhoz, mivel a tagok az emeletre indultak, vállat vonva arra mentem. A csodálatos társaságot magam előtt látva, kicsit habozni kezdtem, hogy valóban itt a helyem.
-Huh hova kerültem...? TT__TT-néztem körbe hüppögve. A terem másik szélén ácsingózott egy a többiekhez "normálisabban" felöltözött egyed. Egy lány. Gondoltam egyet, s felé indultam.
-Csak nem te is ebbe a társaságba való vagy....?Oo
-Öhm, izé... nem, de ez... hosszú történet.... ^^"
-Egyébként, szija! Clarie vagyok! ^^-nyújtottam kezemet
-Sachiko! ^^ Örvendek! ^^
-Te, figy az ott... annak mindig ilyen jó kedve van?-vettem fel az értelmes, gondolkodó arckifejezést, ahogy a canabis-zászlós ipsét bambultam
-Nem ismerem... lehet ő már a hangulattól beállt! ^^"-nevetett jókedvűen
-Haha! Az lehet... szegény, pedig a normális kategóriába is tartozhatna...-néztem felé még mindig meredt szemekkel
Vissza az elejére Go down
Kinjo Sora Yasushi
Vaizard
Vaizard
Kinjo Sora Yasushi

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 78
Age : 64
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Sep. 21.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te14000/15000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (14000/15000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptySzomb. Márc. 14, 2009 1:17 am

Urahara megkérte, hogy segítkezzen újabb akciójában, s mivel Sachiko igen is sokat köszönhet a kalapos férfinak, nem utasíthatja vissza a megkérést. Hamarosan beavatta a feladatba, miszerint egy újabb árucikk érkezett Kisuke boltjába, s mikor szagot fognak a fű-éhes fogyasztók, Sachikora hárul az a feladat, hogy kiossza, illetve egyformán elossza a füvet. Egy pár segítővel el is indult, kezükben hatalmas kartondobozokkal, melyekben a kincs rejtőzött. Ahogy az előre nyomuló tömeget figyelte, akik a régi kórház épülete felé vették az irányt, nem tehetett mást, a dobozokkal megrakott emberekkel együtt ő is arra ment. Egyenesen fel, a harmadik emeletig. Volt benne egy kicsi félelem, hisz nem szerette volna, ha valaki lezúg az emeletről, úgy feltételezte, hogy úgy is őt vonnák felelősségre.
Az üres terembe belépve, egyenesen hátrafelé indultak, hogy az egyik szobába elhelyezzék az anyagot, míg össze nem gyűlik a csoport. Igazán érdekes, számára meghökkentő emberekkel találta szembe magát, akikről sosem feltételezte volna, hogy egyszer is valamiféle droghoz nyúlnának. Sachiko az a fajta lélek volt, aki nem ellenezte oly módon a kábítószert, de előszeretettel sem használta. Hite szerint, még szabad füves cigarettát szívni, de az annál keményebb drogoktól rettentően irtózott. Mint a béke, a lelki megnyugvás és az élet boldogságát előtérbe helyező személy, örömmel telve pakolta le a dobozokat. Egy kicsit kifújva magát, visszaindult a tagokhoz.
Az egyik ablakhoz lépve figyelte a tűkön ülő társaságot. Voltak olyan egyének is, akik már felszerelkezve érkezte, meg sem várták, hogy a többiek is elkezdjék a "lazulást". Mikor vaizard barátaiból is két személyt is vélt felfedezni, kissé megrendült a bizalom terén. Bár magától sem volt elragadtatva, azt meg végképp nem feltételezte volna, hogy a kedvesnek tűnő, Shiori is füvezés miatt érkezett ide. Masakit persze, már ismerte annyira, hogy elképzelte róla, hogy egy szörnyen unalmas napon vagy egy ilyen, embertelen forró napon a kanapéján heverészve füstöl, mint egy gyárkémény.
Az egyedek közt, szinte feltűnési viszketegségben szenvedő férfit sokszor fél szemmel figyelte, hogy vajon mikor esik el a lelógó cipőfűzőjében. Bár ahogy elnézte, semmi sem zavarhatta volna meg heves zászló lengetésében. Nem sokkal később a hihetetlen kék hajú nő személyt vette figyelembe, ahogy ott toporzékol, mint egy veszett vad, és a nyugtatója után kotorászik. Ezen Sachiko csak mosolyogni tudott. A magas, vörös hajjal rendelkező férfi unottan bambult, és igazgatta magán igen érdekes ruházatát. Egy pillanaton belül, ismét érkezett valaki. Ez a valaki pedig egy shinigami volt. A vöröske meghökkenve ismerte fel a lányt, és magyarázkodás vette kezdetét. Sachikonak nem kellett sok képzelőerő, hogy rájöjjön mi a vita tárgya...
Már így is káprázott a szeme a sok extrém színű hajviselettől, de mikor bambulásából felrázta egy hihetetlenül UV zöld hajú leány, kicsit kételkedett benne, hogy még a való világban van. Mint megtudta Clarie a neve a shinigaminak, beszélgetésbe kezdtek, és ismét a rohangászó "zászlós-fiú" volt a téma.
Negyed óra elteltével, mivel nem volt több mozgás a lépcső területéről, ezért a vörös hajú férfi sürgetően kérdezgetni kezdte a többieket, hogy várnak e még valakit. Mivel Sachiko is unatkozott, ezért vállat vonva, embereit összehívva a szoba felé indultak, hogy osztogatni kezdhessék a füves dohányt. Ahogy kivitték közszemlére, egyből hatalmas fejetlenség kerekedett. Némelyek lökdösődni illetve trágár szavakkal illették meg egymást. Persze Sachiko kitartóan nyugtatta az embereket, hogy nem maradnak le semmiről, és nyugodjanak le, vagy nem lesz anyag-osztás. A segítői is próbálták visszatartani a népet, hamarosan sikerrel, ugyanis a tömeg kicsit lenyugodott, és mintha sorba rendeződtek volna. Így, megkönnyebbülve kezdte el kiosztani először egyesével a cigarettákat.
Ahogy a tömeg letelepedve kezdek beállni, még néha körbeszaladt és egy kisebb tálcán adogatta továbbra is a füvet. Persze arra gondosan figyelt, hogy nehogy valaki túlságosan is ellazuljon...
Vissza az elejére Go down
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Férfi
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 42
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te53000/65000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (53000/65000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyVas. Márc. 15, 2009 1:04 am

Ha egy szerencsétlen járókelő vagy hajléktalan idetévedt volna kajakra azt hitte volna hallucinál. Olyan tagok mászkáltak errefelé, hogy még nekem is kettéálltak a szemeim. Kibaszott színes békekövet gyűlésre emlékeztetett az egész. Már csak a tábortűz hiányzott, meg egy rekedt kappan hangú nyomoronc, aki kornyikál a világmegváltásról...
Némi döglődés után úgy festett mindenki befutott, aki el akarta szívni a maradék agyát. Sőt néhány járatos lazuló, már bekészítette a saját szerkóját is a bulihoz. Az abszintos rémálmot gyorsan karanténba dugtam fejben. Nem volt ingerenciám még azt a löttyöt is benyelni...A fanta-ba fűt növesztő idiótáról meg inkább tudomást se vettem. Biztos narancsültetvényre gyúrt a bárója.
Engem egyenlőre lekötött a retkes hőség és egy terv kiötlése, aminek segítségével véglegesen kiiktathattam a zászlóval csalapáló értelmi fogyatékost. Olyan szinten idegesített, hogy szemrebbenés nélkül segítettem volna be a repkedésébe. Bár ahogy elnéztem még egy mozdulat és eltaknyol a cipőfűzőjében. Szerencsétlen lúzer...de legalább errefelé legyezett volna, hogy legyen egy kis szellő. Egy frászt! Fordulna fel a csicskája! Még a hasznát se tudjuk venni a bespeed-ezett csórójának.
Aztán nehogy unatkozzon a nép, még lement az argentin szappanopera legújabb része is. A vörös hippi növendék és a kihipózott törpilla között. Ettől már azt hittem atomrobbanás megy végbe a rohadt lámpaburámban, de szerencsére feltűnt a fő békeszigetlakó és elkezdte osztogatni az anyagot. Majdnem belefulladtam az első slukkba, amikor észrevételeztem, hogy mimóza is elszed egy szálat. Azt hittem már képzelődöm a sok stressztől, de nagyon úgy állt a szitu, hogy ez a valóság.
Minden gyökér rácuppant az elemózsiára és megkezdődött a tömeges lazulás. Volt, aki már vigyázzba vágódott az első tetves szippantástól és volt, aki kapásból kettővel edzett a hangulatára. Engem persze kurvára nem zavart kinek mi a nyűge, mert egy egoista f*sz vagyok. Valami ratyi gyenge egy leosztás volt ez a cucc. Már félúton jártam, de nem sok változást éreztem. Kedvem lett volna felgyújtani a zöldbarát bugrist átverés gyanújával. Bár így lesz kinek hazarugdosnia a sok raktártölteléket...
A józan eszem is csak elhatározásilag maradt meg. A cigi végére fogta magát és batyuval a hátán elszaladt a picsába. Beütött nálam is a globális dimenzióteremtés. Elég durva fokozatban...
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te68000/100000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (68000/100000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyPént. Márc. 20, 2009 8:43 pm

A végére már egy egész népes csoport gyűlt össze a kórházban. Ennyi gyökeret még életemben nem láttam. Hála az égnek, rajtam kívül senkinek nem voltak öngyilkos hajlamai, így legalább békén hagytak a kidőlt falszakasz mellett. Bár elgondolkodtató, hogy beszívva mi fog történni velem. Valószínűleg megtanulok repülni. nem lesz nagy kaland... Alig vagyunk pár méter magasan és ha leesek, akkor sem halhatok meg. Mert ugye effektíve már hulla vagyok egy ideje. Ennyiből jó a shinigami élet. Mivel úgy gondolom, hogy rá kéne erősíteni a tüdőmunkára, így előkaparok egy szál cigit és rágyújtok. A füstön keresztül szemlélem a többi szerencsétlent. Masakin látszik, hogy már megint az idegsokk kerülgeti. Nem is csodálom. Még jó, hogy elhozta magával a kényszerzubbonyát, csak az a kérdés, hogy ki fogja rá felrakni. Mert, hogy én hozzá nem nyúlok az is biztos. Igen, együttérzés órákat vettem tőle.
A zászlós idiótáról, ne is beszéljünk... Cannabis feeling powa! Füvet is csak távolról láttunk, de ez úgy ugrál itt, mintha mit t'om én hány grammot eltüntetett volna. Már most szárnyal a hülyéje, akkor minek neki anyag? Viszont tetszik a zászlója, azt lehet lenyúlom a nagy lazulás végén. Utána ott van a csávó, abban a rikító színű nadrágban. Szó szerint kiégette a retinámat, szóval még egy veszélyfaktor nekem. Az egy dolog, hogy bekábulva lezakózok, mert akkor legalább nem érzem a fájdalmat. Nah, de vakon szambázni, azért az már nem olyan poénos. Láttam ő is tele volt fűvel. Talán túl sokkal is, mert hirtelen belekevert egy keveset a fantájába. Azt hittem befejelem a falat a hülyesége láttán. Amúgy számomra érthetetlen volt, hogy minek van mindenkinél ennyi anyag. Pár gramm elég lett volna az egész bandának, erre mindenkinél minimum két kila virít. Szép az élet, éljen a túl adagolás! Látszik, hiába jöttek olyan nagy kedvvel, a fele ha kipróbálta már valójában. Ha szerencsénk van, hátha pár hülyével kevesebb lesz a végén.
Sok színű társaság gyűlt össze, az már szent igaz. Kiszúrva a tömegben, legalább két arrancart pillantottam meg. Mondjuk az ordítozó, kék hajút elég nehéz lett volna figyelmen kívül hagyni. Ha jól láttam a másiknál még valami pia is van. Van egy olyan érzésem, hogy mégis jobban leszek vele. Legalábbis addig, amíg meg nem ittam, amit hozott. Kis idő múlva megpillantom Zelt is. Mi van itt? Osztagtalálkozó? Senkinek nincs jobb dolga mára?
Alig hogy végig gondoltam volna megjelent Sachiko egy nagy tálca fűvel. A sok gyökeret félrelökdösve magam előtt próbáltam én is egy kevéshez jutni. Amint sikerült a küldetésem újra elvonulok a sarkomba. Még jó, hogy hoztam magammal cigipapírt, különben szívhatnám az ujjamról. Pár másodperc és máris egy szép dzsanga tündököl a kezemben. Elhajítva a rendes csikket, most erre gyújtok rá. Már elég sokat elszívtam, de még mindig nem éreztem semmi hatását. Méghogy jó cucc! Visszamegyek és lenyeletem Kisukével az egész szart. Jól átverte a fejünket. Eközben olyan érzésem támad, mintha fejbe vertek volna egy edénnyel. Vagyis én erre következtettem a bekövetkezett szédülésből. Kábán meredtem a kezemben tartott jointra, majd bárgyúan elmosolyodtam. Még se olyan rossz az anyag, mint ahogy először gondoltam
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Cande Jaegerjaques
Espada
Espada


nő
Hozzászólások száma : 118
Registration date : 2008. Nov. 14.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te16000/30000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (16000/30000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyVas. Márc. 22, 2009 1:20 am

Volt, aki pár slukk után beállt. Ez még hagyján is volt, de mikor a szemem előtt zacskó számra öntötték az anyagot az üdítőjükbe, lezakóztam. Abban reménykedtem, hogy a két balfasz hamarosan kiugrik az ablakból, esetleg közös erővel letombolnak az amúgy is rozoga lépcsőn, vagy csak szimplán megmurdelnak túladagolásban. A zászlós faszi még mindig csak rohangászott, már kurvára baszta a csőrömet. Azon voltam, hogy odamegyek, és a seggébe feldugom azt a kibaszott zászlóját, oszt úgy lengesse a kis köcsög. Piroska a Hófehérkével alakított perpatvarán meg csak nagyokat tudtam röhögni… még mindig... alig vártam, hogy anyuci fülénél fogva hazarángassa a pici fiút. Alapból sem hiányzott ide ez a Prison Break-es ficsúr. Arról nem is beszélve, hogy a szörnyű öltözéke kibaszta nálam a biztosítékot, végleg... asszem nem csak nálam... Nyomorult shingami, ez sem tud már mit kitalálni magának...
Mikor az agyvizem elérte azt a hőfokot, hogy forrásnak indult, a békegalamb előttem termett, és a kezembe nyomott egy dohányt. Idegbetegségem határtalan volt, ám a slukk gyorsan lenyugtatott. Igaz, az elsőnél, majd kihánytam a belem is, mert nem voltam híres a dohányzásról, sőt... Aztán lassan megszoktam. Már a végénél jártam, de akkor sem éreztem sok hatását. Valahogy a negyedik vagy ötödik szálnál éreztem, hogy kezdek bebandzsulni. Nem sokkal később már az állás is nehezen ment, ezért jobbnak láttam, ha kényelembe helyezem magam, a falnak dőlve. Szinte már én is ott tartottam, hogy szárnyalok, a virágokkal borított mező fölött. A Red Bull ehhez képest meg elmehet a jó ku*va anyjába... Hamarosan egész jó kedvem lett. Felpattantam a helyemről és úgymond, „bedobtam” magam. Első sorban odamentem a zászlós kölyökhöz. Mézes mázos hangon elértem, hogy nekem adja a zászlóját... Mivel sírdogálni kezdett érte, dühbe gurultam
-A faszom beléd! Már mióta itt hadonászol ezzel a szarral! Elegem van belőled!! Kell a zászlód, mi? Nesze akkor itt van!-kezdtem el vele püfölni a csórit, aminek nemigen örült. A nagy kergetőzés persze mindenkinek feltűnt és a bamba nézésekre csak köptem egyet, és őket is elküldtem egy melegebb éghajlatra. Mikor már belefulladtam a saját nyálamba, legyintettem egyet, menj isten hírével, a ku*va zászlóddal együtt. Elszambáztam a legközelebben vélt falhoz és odatámaszkodtam. A hangok valahogy egy pillanatra eltorzultak, ezért azt sem vettem észre, hogy az egyik nyomi kényszerzubbonyán ácsingózok. Arra eszméltem fel, hogy ütögeti a lábamat, hülye barom, már ő is teljesen be volt állva
-Nekem ugatsz, aranygaluska?-gugoltam le és néztem vele farkasszemet, kaján vigyorral. A faszi meg csak pofázott és pofázott, a fele sem jutott el az agyamig, főleg úgy, hogy alig volt kivehető a beszéde... Rosszabb, mint egy alkoholista... –Eeh, ja hogy erről szálljak leee... nyehh... vájá...-másztam le végül a cuccáról-Így megfelel, édesem?-nyomtam egy puszit a homlokára, amit olyan szinten rosszallónak vett, hogy megbírt volna ölni... A kis macájáról meg nem is beszélve. A másik vaizart lotyó úgy nézett felém, hogy simán meg tudott volna ölni a tekintetével.
-Imádok gonóóóóóccc lennííííí! Sáláláláááá~~ -szökdeltem el mellette, azt vártam mikor fog megütni... A kis ribinek nincs annyi mersze, asszem jobban is járt...
Aztán beütött valami és a zöldség irányába eredtem. Csóri csaj azt sem vágta ki mi hol merre vagyok. Nemtom miért, de megint a nyugtatómért könyörögtem. Már-már fenyegetőztem.
-Na, Cande kérlek, csüccs le, hozok neked inni!
-Takaroggyááá vissza anyádba, te senkiházi hippinőcske!-kezdtem el csatarászni
-Na nyugodj le légy szíves!
-Rohadjatok meg, nem adjátok ide a gyógyimat! Gonosz dögök!-addig addig nyávogtam, míg két ipse fel nem kapott és az egyik sarokba nem ültetett. –Köcsögök!-ugattam utánuk. Nem maradtan sokáig a seggemen, újabb terrorizálásba kezdtem. Amíg a Kiskályha el volt foglalva a Törpillával (igaz, eddig Piroska és Hófehérke voltak XD), addig odaosontam Renji cuccához. A táskájában turkálva rátaláltam egy kincsre. Egy igazán fantasztikus sapkára, ami jamaikai színekben virított. Ahogy a fejemre húztam felkiáltottam és ugrálni kedztem mint egy dilibogyó. (huh többször nem füvezek XD)
-Hékás! Az az enyém!
-Csak volt, MISZTER!!!-ismét futásnak eredtem, a hülye meg jött utánam. Kár, hogy egy ágytálban elbotlottam, így Vöröske elvette tőlem a nehezen megszerzett kincsecskét.
-Gonóóóóc disznóóó vagyoool! TT_TT-nyújtogattam ki a nyelvemet, majd feltápászkodtam.
Annyira irritált az a nyugodtan ácsingózó shinigami, hogy egy újabb remek ötletem támadt. Táncikálva közeledtem hozzá.
-Szijjaaa cicafijjúúú! Nem tudom ki vagy, de nadon egyedül vagyol! Mizuuu veleeed??! Jöttem, hozzád, ne ácsorogj itt egymagaaad *-* –kezdtem el remegtetni szempilláimat és édi-bédin mosolyogtam a shinigami felé, aki láthatóan nem tudta hova tenni a dolgokat
//Csak mert Yuu panaszkodott XD//
Vissza az elejére Go down
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 35
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te32500/45000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (32500/45000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyVas. Márc. 22, 2009 3:39 am

Érdekesebbnél érdekesebb emberek gyűltek össze, és minél többen lettünk annál türelmetlenebb lett mindenki. mikor elkezdték osztogatni az anyagot, mindenki egy csapásra elhallgatott, de aztán panaszkodni kezdtek hogy nem elég erős.
-Ha ennyire gyenge talán nekem sem árthat meg.... -tápászkodtam fel és a tálcával a kezében rohangászó Sachiko nyomába eredtem.
-Öhm, izé én is kaphatok egyet? -bökdöstem erőteljesen a jointok felé. Miután nagy nehezen megszereztem visszavonultam a székembe.
-Ugye ezt nem gondolod komolyan....? -nézett Shuu olyan csúnyán hogy majdnem megijedtem tőle.
-De nézd meg, mindenki azért panaszkodik hogy gyenge... -mutogattam a teremben elégedetlenkedők felé.
-Azt hittem azután az akadémia eset után elment a kedved tőle...
-Mi, te tudsz arról? De hiszen akkor még nem tudtalak megidézni.. -pirultam el.
-De attól még ott lógtam az oldaladon...
-Hát igen az elég kínos eset volt.... -dörzsöltem meg a tarkómat.
Mikor gólya voltam beavatófeladatként le kellett gyűrnöm egy egész adag füves cigit. Amiben mint utóbb kiderült, vagy háromszor annyi fű volt mint egy normál adagban... Ezért attól az egy darabtól is először majdnem megfulladtam, mire végeztem meg már az iskola tetején szólongattam az őrangyalomat az éjszaka kellős közepén...és persze ordibálva. Naná hogy az egyik tanár meghallotta, és razziát tartott. A többiek idejében elmenekültek, de mivel én nem tudtam magamról, elkaptak, és úgy kellett leráncigálni a tetőről. Örülök is hogy nem voltam magamnál, mert akkora fejmosást kaptam hogy másnap is zúgott a fejem...hát még mikor a szüleim megtudták hogy mit művelt a kedves lányuk, na azt se kívánom senkinek...Szerintem az egészet direkt csinálták hogy megbosszulják rajtam ki vagyok..hát ez sikerült is nekik. Körülbelül akkor kezdtem távolmaradni az emberektől. Nem akartam hogy megint ilyen csúnyán megalázzanak.
-Különben is ideje túllépni a múlton.... -forgattam a kezemben a jointot, majd meggyújtottam és beleszívtam.
A fulladozás ismerős volt...lehet hogy rossz ötlet volt, mert ahogy megint körbenéztem láttam hogy mégsem volt olyan gyenge ez a cucc mint elsőre tűnt, mert ahogy a többiek már a végére értek kezdtek elszállni tőle.
-Azt hiszem ezt mégsem gondoltam komolyan. -krákogtam, de már mindegy volt, mert éreztem hogy szédülni kezdek. Próbáltam felállni hogy eljussak az ablakig levegőzni, de közben jópár embernek sikeresen nekimentem. Volt aki ezt elnézőbben kommentálta, de a kékhajú arrancarlány szabályosan leüvöltötte a fejemet hogy hogy merek egy méternél közelebb menni hozzá...Aztán hirtelen azt vettem észre hogy hasraesek valamiben, amit aztán beazonosítottam hogy nem "valami" hanem "valaki" volt...
-Bocsánat. -néztem fel bűnbánó szemekkel mikor végre fel tudtam tápászkodni. Miért is ne, pont Masakiban kellett felbuknom..
Vissza az elejére Go down
Atori Isuka
Vaizard
Vaizard
Atori Isuka

Férfi
Hozzászólások száma : 27
Tartózkodási hely : A pokol legmélyebb bugyra...
Registration date : 2008. Dec. 30.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás:
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te10000/15000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (10000/15000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyCsüt. Márc. 26, 2009 9:21 am

Mikor végre mi is utolértük a többieket, hát megmondom őszintén nem vágytam arra, hogy ilyen sok kis köcsöggel meg rinyálós libával legyek összezárva, de hát nem lehet mit tenni, ezt dobta a gép. Életemben nem láttam még ilyen vicces dolgot mint ezek. Hogy lehet így füvezni, hát ez valami ingyenes kabarénak indult szerintem. Az egyik azt se tudta hol van, a másik meg mászkált mint fing a gatyában. Valami elképzelhetetlen szar anyag lehetett, ha ilyen hatással van az emberekre. De azon milyet röhögtem, mikor az elején mindenki rinyált, hogy gyenge, most meg tántorognak össze vissza. Kotlóstyúk megborult Tahókirályba, komolyan ha ezek összejönnek ott kő kövön nem maradna, Tahókirály mindig üvöltözne szegény Kotlóstyúkkal, hogy ne rinyáljon mindenért. Kotlóstyúk meg bőgne, hogy vele mindig ordítozik mindenki. Számomra már csak egy adag pattogatott kukorica kellett volna meg egy üveg sör, aztán én tök jól elvagyok velük. Ha már ilyen kiszámíthatatlan állapotban voltak, reménykedtem abban is, hogy valamelyik leesik a lépcsőn vagy kibukik az ablakon, de eddig süket fülekre talált az imám. Mikor kényelmesen nekidőltem a falnak, akkor szólalt meg mellettem hosszas hallgatás után Elmira is.
-Nem próbáljuk ki mi is?
-Óh… én attól tartok, ha én beszívok nincs azaz isten, vagy kötél ami lefog.
-Ne aggódj… megtalálom a módot arra, hogy leállítsalak.
-Biztos vagy te ebben?
Vontam fel a szemöldökömet és néztem rá Szöszire, de ahogy elnézegettem az arcát elég magabiztos volt. Viszont nem lenne jó azt nézni abban a dobozban amiben képeket és mutatnak meg hangok jönnek belőle és általában csak hasztalan dolgokat mutogatnak benne, rövidebben és egyszerűbben TV, hogy egy elhagyatott épületben eszeveszett mészárlás volt.

-Naaaaaaaaaa… nem halsz bele.
-Azt egy szóval sem mondtam, hogy belehalok… csak azt mondtam, hogy nem lenne jó vége a dolognak.
-Jajj ugyan már.
Legyintett egyet Szöszi és gyújtotta meg a mi adagunkat. Elég furcsa volt látni, hogy előttem szívja el a fél füves cigijét, és én meg sem próbálom megakadályozni, de végül is ezért jöttünk ide. Mikor felém nyújtotta az adagom először a szemébe néztem és próbáltam kideríteni, hogy szerinte milyen lehet ez a fajta tudatmódosítószer(de szépen fogalmaztam *büszke magára XD*).
-Ne engem nézz… szívd el és akkor megtudod.
Megrántottam a vállam, aztán én is beadtam a derekamat végre valahára. Hát az első két slukktól az ég egy adta világon semmit sem éreztem, ha jobban belegondolok ezzel az erővel kimehettem volna a kertbe vagy egy mezőre, lefekszek szedek egy marék szép zöld gyepet, aztán elrágcsálom. Körülbelül ennyit ért ez a pár slukk, de már úgy voltam vele, hogy nem keresek sem mezőt sem zöld gyepet inkább elszívom a maradékot és lesz ami lesz. Szívhattam volna naphosszat ezt az adagot, már lassan a fejemet is elszívtam, de még most sem éreztem semmit. Egy egyszerű mozdulattal eldobtam a végét, aztán kifújtam az utolsó adag füstömet. Halvány lila fingom sincs, hogy a többiek minek örültek ennyire, valamelyik barom már repülőnek képzelte magát úgy szaladgált körbe-körbe a szobában, hogy közben brümmögött, meg dőlt a pofájából a nyál, mert eszeveszettül elkezdett nyáladzani, rosszabb volt mint Pavlov kutyája. Szöszi csak röhögcsélt mellettem, meg egy kicsin inogott is. Csak én lennék ilyen degenerált, hogy egyáltalán nem hatnak rám az ilyen szerek?! Talán nekem nincs olyan szervem amit befolyásolni tudnának az ilyen szerek. Ez a megoldás!
-Tejjjjeeee… Ano… Ati… Atoni… Arito… Atoriiiiiii…
Próbálkozott Szöszi a nevem kimondásával.
-Csak sikerült…
Morogtam egy sort aztán lenéztem rá.

-Még mottan sem érezel semmit se nem?
-Nem kifejezetten.
-És kifejezettelenül?
-Úgy sem…
Csóváltam meg a fejem az értelmes beszélgetésen, aztán sóhajtottam egyet. Hát ez sem jött be, egyszer akarok kirúgni a hámból akkor sem sikerül, mert nincs egy csöppnyi eszem sem, amit el tudnék butítani. Viszont alig pislogtam párat, már egy érdekes dolgot láttam. A Milka tehén volt az személyesen, de az még mind semmi, beszélt is!! Hát komolyan, még is van egy csöppnyi eszem, amit el lehet butítani ilyen útszéléről összeszedett bigyulákkal. Hát inkább nem akartam hosszasan társalogni egy lila tehénnel, aki ráadásul egy reklám tehén. Inkább szélsebesen megráztam a fejemet és visszadőltem a falnak. Legnagyobb megkönnyebbülésem akkor jött elő, mikor kis fura izék kezdtek el előttem énekelni. Nem igazán tudtam beazonosítani őket, így a nemtetszésemet is kimutattam irántuk, úgy kezdtem el rugdosni őket, mint az amerikai focilabdákat. Már csak ordítoznom kellett volna, hogy „KÉK 12! , KÉK 12!”, viszont nem ordítoztam, még csak az kellett volna, hogy valaki megtudja, hogy én is beszívtam. Pár perces nyugalom után viszont jött a hal… bocsánat, a hab a tortára (XD). Egereket láttam… az még hagyján, hogy egér volt… de sötétlila!! Ha ez nem lenne elég, rózsaszín mountainbike-n száguldoztak előttem. Annyira kikerekedtek a szemeim, hogy szinte beborította a két szemem az egész fejemet. Már-már azt hittem, hogy lassan egy nagy szem lesz a fejem. Hát én mindent le tudok már nyelni szinte, de ez… ez egyszerűen hihetetlen volt. Leguggoltam és úgy kezdtem el követni a kis egereket a szememmel, de aztán az egyik megállt előttem.

-Szasz haver!! Nincs véletlenül zsebrőzséd?
-Mim?
-Gyújtód te retardált barom…
Állt meg egy másik is és vette elő a jointot a háta mögül.
-Jah, de van.
Teljesen hülyének nézhettek, mikor elkezdtem gyújtogatni a gyufát magam előtt és tartom egy kicsit a levegőben. Viszont a lile egerek elkezdtek előttem cigizni, ami elég ritka látvány volt, így nem szerettem volna elhalasztani az alkalmat.

-Öregem… mekkora anyag.
Terültek ki sorra a kisfickók előttem és kezdtek köröket fújkálni a füstből.
-Hé haver… láttál már ilyen menő egereket?
-Öhm…
-Na látod, hogy nem… mi lenne ha velünk bandáznál ezek után?
Köpni-nyelni nem tudtam, hiszen hogyan bandázhatnék egerekkel?! Ha ezt tenném, valószínűleg inkább a dilidokikkal bandáznék, egy szép fehér szobában aminek a falai gumiból vannak, meg szép hosszú ujjú kabát van rajtam ráadásnak a kabát ujjai hátul szépen rögzítve vannak.
Vissza az elejére Go down
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
Nagano Nobu

Férfi
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 33
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te19000/30000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (19000/30000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyVas. Ápr. 05, 2009 7:04 am

Szegény Nobu életében nem érezte még magát, ennyire kereszttűzben. Szinte minden szempár őt bámulta meredten. Ez még nem is lett volna olyan nagy tragédia, de az, ahogy néztek már nagyon is rémisztő volt. Szinte mindenki a pokolra kívánta, amitől egyre pocsékabbul érezte magát feltűnő bőrében. Ennek természetesen megint az lett a vége, hogy fészkelődni kezdett.
Mondani sem kell a láda, amin kedvenc shinigamink trónolt, meglehetősen ingatag lábakon álldogált, így egy határozottabb mozdulata után a szó szoros értelmében felborult. Komoly morajlás támadt a helységben, ami még jobban összetörte érzékeny lelkét. Túlságosan kezdte magát nem kívánatos személynek érezni.
Fülét farkát behúzva kászálódott fel és sattyogott egy üresen tátongó törmelék kupac mögé. Útközben előadott némi bukdácsolást, hiszen jó párszor fel akart botlani saját cipőfűzőjében. Beérve a fedezéke mögé sóhajtott egy hatalmasat és bekötötte a csukáját. Nem is ártott, ismerve a hallucináló képességeit jobb előrelátónak lenni. Kényelmesen elhelyezkedett és várta történjen is végre valami.
Épp elbóbiskolóban volt, amikor egy tálca kötött ki az orra előtt. Rémülten hökkent hátra, amitől a mögötte lévő kőbe vágta fejét. Kisebb szerencsétlenkedés után helyre rázódott és visszanézett a lányra. Félszegen mosolygott, ami két lehetőséget jelenthetett. Vagy teljesen hibbantnak nézte vagy sajnálta. Vagy nemes egyszerűséggel sajnálta, mert agyilag satuhülye.
-Jól vagy?-
-Aham, ne aggódj! Kemény a kobakom!-válaszolta totális zavarban.
Ezután megint nem történt semmi, csak álltak egymással szemben. Vagyis a lány állt Nobu előtt. Akár két szobor, akik várnak valami csodára. Végül a lány újra megszólalt halkan.
-Nem akarsz venni?-
-Mi...jaaa! De-deeeee!-vett el a tálcáról egy füves cigit. Láthatóan nem spóroltak az alapanyaggal, már csak az volt a kérdés miért.-Köszönöm! Te nem ülsz le?-
-Oh, de! Csak előtte mindenkinek kiosztom az első kört!-
Egy gyors bólintás után gyújtót próbált keresni. Mondani sem kell töménytelen mennyiségű zseb volt a ruhájában. Beletelt legalább fél órába mire sikerült előkerítenie az arany színű tűzcsiholót. Végre összejött a hadművelet és hatalmasat szívott a kezében pihenő cuccból.
-Remélem jönni fog az ihlet...-egyre jobban kezdett lazulni, de semmi több nem történt. Na igen, nem az első eset, hogy "agysejt gyilkoláshoz" folyamodik és a kezdők miatt előfordulhat, hogy óvatosabban bántak az erősséggel.
Épp el akarta nyomni a csikket, amikor minden ok nélkül pukkadozni kezdett a röhögéstől. Nem bírta abbahagyni, bár fogalma sem volt mit talált ennyire szórakoztatónak. A földön kinyúlva viháncolt magának egy darabig, aztán kutyacsontok kezdtek el hullani a plafonról. Értetlenül pislogott párat, de a mulatozást továbbra sem bírta befejezni. A következő momentumban már a csontokat kergette, akik lebegni kezdtek a föld felett és keresztbe kasul cikáztak a helységben. Nagyon belemerült a rohangászásba,de aztán elvágódott valamiben. Oldalra fordult, hogy mi lehet,de csak egy pálmafát látott, akinek ki volt sminkelve az arca. Nobu meggyőződése volt, hogy egy pálmafának látszódó transzvesztitát lát. Megbökdöste párszor a beszélő izét, aztán vigyorgott pár sort. Eléggé kezdte magát furcsán érezni. Hullámozni kezdett az egész szoba és színes kockák úszkáltak mindenfelé...
Vissza az elejére Go down
Zel Syneza Ka'abel
Privaron Espada
Privaron Espada
Zel Syneza Ka'abel

Férfi
Libra Dog
Hozzászólások száma : 263
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura Town külvárosi elhagyatott kórház
Registration date : 2009. Feb. 25.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te17500/30000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (17500/30000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyPént. Ápr. 10, 2009 5:13 am

Kicsit sokáig üldögéltem ott az ablakban, bár jót is tett nekem, mivel néha megcsapott egy enyhe szél fuvallat.
Voltak akik már azonnal előkapták a maguk adagját, de akadtat olyanok is, akik a közös adagból vettek. Én nem közösködtem a többiekkel, inkább maradtam, a drága kis Cannabisnál. De még én nem vettem elő. Előbb körbe néztem a társaságon. Életemben nem láttam még ennyi barmot egy helyen...én lehettem valószínűleg a legnagyobb közöttük. A jelenlévők közül csak Yuusukét és Candét ismertem, bár az nagy fejtörést okozott számomra, hogy mi az anyám kínját keresett ott Cande. Gyorsan össze is húztam magam, nehogy észrevegyen. Bár aligha vett volna észre, mivel túlságosan elvolt foglalva Yuusukéval.
-Vigyázz Yuu! Nehogy valami baromságot nyögj be..mert az lesz számodra az utolsó hülyeség, ami elhagyta a szádat!-jegyeztem meg halkan, de szerencsére nem hallották meg.
Miután úgy éreztem, hogy már szinte gorombaság, hogy én nem vagyok csonton, én is előkaptam a saját adagomat. Az első slukknál semmit nem éreztem, ezért még egyet beleszívtam. Az már viszont rendesen megtette a hatását. Ha nem kapom el még fél kézzel az ablakpárkányt biztos, hogy eltörtem volna jó pár csontomat.
Gyorsan visszahúztam magamat, majd visszaültem, nem nagyon törődtem vele, hogy esetleg még egyszer is leeshetek. Majd körbe néztem újra a társaságon. Ezúttal az emberekből már csak elmosódott pacákat láttam, valamint a terem is már csak egy színes, hullámzó végtelenségnek tűnt.
Az előbb említetteken más bajom nem volt. Szinte még józannak számítottam, amitől eléggé ideges lettem. Nagy szerencsémre, mikor benyúltam a zsebembe, találtam egy kis üveg alkoholt. Fogalmam nem volt, hogy pontosan mi volt az üvegben, mivel olvasni nem bírtam már, de úgy gondoltam, mivel az enyém, rossz nem lehet.
Gyorsan föl is bontottam, majd lehúztam a felét. Majdnem újra kiestem, de ezúttal a lábammal megtartottam magamat. Újra fölkeltem, majd beleszívtam a Cannabisba még egyet és lehúztam a maradék alkoholt is. Most már teljesen kész voltam, de valahogy majd csak kibírom, gondoltam.
Ekkor viszont arra leszek figyelmes, hogy lent van néhány barom füves, akik csak emberek voltak. Már ki voltak ütve, mindegyik a padlón feküdt, de volt előttük egy még alig használt vízipipa. Le is ugrottam érte, hogy fölhozzam, gyorsan letöröltem róla a sok tetű szája nyomát, majd visszaugrottam az ablakba.
-Nah fasza srácok most már pipánk is van.-mondtam nevetve majd begyújtottam a nemrég kiégett szenet, és raktam bele azt hiszem málna ízű gyümölcsöt, nem nagyon tudtam, mivel már be voltam kábulva.
Vissza az elejére Go down
Abarai Renji
Globális moderátor
Globális moderátor
Abarai Renji

Férfi
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 394
Age : 40
Tartózkodási hely : Pont ott!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 40

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyKedd Ápr. 28, 2009 11:58 pm

Kivert a víz is, amikor körbenéztem az összegyűlt népen. Hát itt aztán tényleg megfordult minden és nem éppen a "fajta" megnevezésre gondolok. Lehet ki se fogom bírni józanul, mert már most sírógörcsöt kaptam a röhögéstől, hogy mit le nem vág egy-két tag. Sőt fejben már fogadásokat is kötöttem ki mikor és hol fog kikötni, na meg ki lesz a legnagyobb hallucináló. Nobu-ra fogadnék, mert az a félkegyelmű még "épp" pillanataiban is úgy fest mint egy drogos.
Fejemet csóválgattam, amikor feltűnt Sachiko az első adaggal. Pislogtam is jó párat, hogy honnan került elő, bár elég abból a tényből kiindulnom, hogy főhippi az egész országban. Már túl volt pár emberen, amikor feltűnt a hóhérom. Azt hittem összepisilem magam, olyan mérhetetlen sátán módjára nézett rám 'Fehérke'. Szorgosan nyeltem jó néhányat és gyakoroltam a levegővétel bonyolult feladatát, aztán feltápászkodtam a földről és odasétáltam hozzá bűnbánó fejjel.
-Szi..hi..jaa életem fonala!-
-Ne becézgess! Ezért!-mutatott körbe határozottan dühösen.-Ezért jöttél ide?-
-Hát...tudod...az úgy volt...Urahara?-léptem a zöld bugris mellé és kicsit magam elé toltam, hogy felfogja előttem az esetleges pofont.
-Ohóóó...látom nagyon beletenyereltem Umes kisasszony lelkébe!-
-Ne jópofizz!-mindketten vigyázzba vágjuk magunkat.
-Én kértem Abarai barátomat, hogy jöjjön! Nem ártana ha valaki szemmel tartaná a huligánokat...-
-Ez azt jelenti te nem fogsz...-bökdösött a Sachiko által hurcolászott tálcára. Nem mertem mondani, hogy 'Terveim szerint, de! Betéptem volna...' szóval csak ráztam a fejem nemlegesen.
Kisebb csend keletkezett ezután, de nagyon dagadt 'Fehérke' feje, amiből tudtam semmi szép sem fog kisülni. Végül sóhajtott egy nagyot és sértődötten felnézett rám.
-Szólhattál volna...nem az bánt, hogy füvezni akarsz...-
-Jaj, édesem!-előztem be Urahara-t, nehogy a vén kujon kezdje el helyettem vigasztalni a szépségemet. -Ne haragudj! El is mehetünk,ha szeretnéd!- hajoltam le hozzá és nyomtam egy csókot az arcára. -Az lesz, amit mondasz...-tettem hozzá halkan. Már így is nagy volt a háttérben vihorászó és megjegyzéseket tevő tömeg ezt már végképp nem kellett hallaniuk.
-Jahaaaaaj....annyi...raraaaa romajtikuuuuuus!-csápolt a háttérben a szőke liba.
-Ne pofázz már te is repedt sarkú! Így is elfolynak!-
-Kuss legyen vagy domestos-szal mosom ki a rühes pofádat!-
-Ugyan erre semmi szükség...-csillapítgatta őket Sachiko.
-Titta drááááá....maaaaaa!-repkedett össze-vissza a túladagolt jamaikai fegyenc.
-A gorondolataimat se halom...nem halom...halllloooom! Tő...höhö...letek!-szólt be még a Shunsui-i babérokra törekvő kapitányka is.
-Eeeeh...-kezdett el rángatózni a szemöldököm.
Vissza az elejére Go down
Kuro Umes
3. Osztag
3. Osztag
Kuro Umes

nő
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 183
Age : 34
Tartózkodási hely : 3. osztag/ 9. osztag
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag
Hovatartozás:
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te11800/15000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (11800/15000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptySzer. Ápr. 29, 2009 3:48 am

Belépve a terembe végigpillantottam a tömegen: a többség már füstölt, egyesek azt se tudták szerintem, fiúk-e vagy lányok. Nobut nem volt nehéz felismerni, szokás szerint alig bírt megállni a lábán, de most sokkal komolyabbnak látszott a helyzet. Néhányan voltak még HM-ból, vaizardok és shinigamik is részt vettek a "Nagy parti"-n.
Végre megtaláltam Vöröskét, aki éppen az egyik fal mellett ücsörgött és éppen egy tálcát nyújtottak felé tele füves cigivel. Iszonyatosan mérges lettem rá. Nem szerettem azt, amikor ilyen hülyeségekbe ment bele, úgyhogy felé indultam szinte izzó szemekkel.
Heves magyarázkodásba kezdett, közben Uruhara is megtalált minket, na meg minden jelenlévő szempár ránk szegeződött. Nem tudtam mást tenni, csak egy nagy sóhaj, és abbahagytam a fejmosást. Renji felajánlotta, hogy menjünk el, de jobbnak láttam, ha maradunk. Nem venném a szívemre, ha az Urahara által kinevezett felügyelő nélkül maradna a társaság. Elég szépen beálltak, és nem kéne egy baleset.
A többiek cinikus megjegyzései csak még jobban idegesítettek, ezért úgy döntöttem, maradunk.

-Nem megyünk sehova. Maradunk! -toltam el egy kicsit magamtól.- Mi az mit bámultok? Menjetek inkább bárányt legeltetni... -kaptam fel egy kicsit a vizet.
Erre mindenki elfordult és folytatta a szívást. Urahara is elindult felfedezni, ki milyen állapotban van és hogy mennyi anyag fogyott el. Végre "kettesben maradtunk Vörikével.
-Nem akarom, hogy valami baj történjen azért, mert elrángattalak. -fogtam meg a kezét, és viszonoztam az előbbi puszit.
-Nem hiszem, hogy bármi baj történne! -vigyorgott.- Amúgy is vannak elegen, hogy megakadályozzanak valakit a kiugrásban, már a van még annyi ép eszük...
-Na most már megmondhatod az igazat.. Te is rá akartál gyújtani, igaz?
Vissza az elejére Go down
René Zubarán
Privaron Espada
Privaron Espada
René Zubarán

Férfi
Hozzászólások száma : 89
Registration date : 2009. Mar. 04.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te10500/15000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (10500/15000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyKedd Május 12, 2009 8:53 am

Keservesen sóhajtoztam, ahogy végignéztem ezen az összeverbuválóldott koszos társaságon, nehezemre esett elhinni, hogy sikerült maradásra bírni magam. Hiába készítettem elő izzó szenvedéllyel a pipámat, még ez a számomra oly kellemes foglalatosság se kötött le eléggé ahhoz, hogy orrlyukaimon keresztül ne szívjam be a shinigami csürhe mindent elárasztó, gyomorforgató szagát. A pipatömködést megszakítva előhalásztam egy levendula illatú zsebkendőt, és addig szippanottam belőle jó mélyeket, míg a kendő bódító illata az összes nem kívánatos szagot elűzte szaglószervemből, így visszatérhettem félbehagyott elfoglaltságomhoz.
Hiába elimináltam egy zavaró tényezőt, máris helyébe lépett egy másik: az elviselhetetlen hangzavar. Egy transzvesztita elmeháborodott olyan hangon nyerített, hogy belerengett az egész térség, majd eszeveszett cikázásba kezdett, aminek hatására szerencsére hamarosan el is vágódott, és elhallgatott egy kis időre.
Tőle nem messze egy szánni való nyomorultat osztott éppen egy hölgyemény, de még ők is csendesen sutyorgó gerlepárnak tűntek egy minden bizonnyal feltűnési viszketegségben szenvedő, mocskos szájú fruska mellett, aki legnagyobb meglepetésemre szintén az arrancar tábort erősítette. Gyorsan elhessegettem minden vele kapcsolatos sötét gondolatot, mert ugyan roppant rövid idő alatt sikerült kicsapnia nálam a biztosítékot, az elveimet nem adnám fel egy ilyen csitriért.
Nem volt mit tenni, csak úgy szabadulhattam meg ettől a fertőben kéjelgő népségtől, ha a saját kis világomba zárkózom, így miután a a golyócskává gyúrt csandut a pipába helyeztem, a falnak vetettem hátam, majd mélyeket szívtam a szipkából.
- Jöjj hát Nin, az álmok hercegnője, enyhíts meggyötört lelkemen... - motyogtam az orrom alá rekedten, miközben kifújtam a füstöt. Hogy fokozzam az amúgy sem elhanyagolható hatást, egy pohár abszintot vettem magamhoz kísérőnek.
A bódulat hatására már egyre nehezedő szemhéjaim alól kábultan pislogtam az embertömgere, a szép lassan hatalmába kerítő eufória még az elviselhetetlen bűzből is lenyűgözően szédítő illatfelhőt varázsolt.
Már csupán egy vékony résen át szemléltem az egyre szépülő helységet, melyet hol színes, tekergőző karikák leptek el, miket a beszűrődő napfény vetett; hol higanyszerű, simogatóan selymes tapintású folyadék árasztott el feltörvén a kórházteremben szanaszét heverő vakcinákból. Pár hosszú percre még engem is elborított ez a különös ár, és legnagyobb csodálkozásomra nem hogy nem fulladtam meg, eddig ismeretlen, álomszép képek tárultak elém.
*Álom.... Talán már rég nem azt látom, amit a puszta szemem enged látni.* - Villant meg egy gondolat hirtelen a fejemben, aminek habozás nélkül igazat adtam volna, ha nem jelentkeznek még az ébrenlét tünetei. Maga a tudat, hogy ha bár nem is teljesen, de ébren vagyok, és ugyan reagálni nem tudok rájuk, de tisztában vagyok az engem körülvevő történésekkel.
Mielőtt elnyomott az álom pár arc még kitűnt a tömegből. Ismerős arcok, ami igazán furcsa, tekintve hogy nem rég érkeztem a városba, és a szomszéd nénit leszámítva csak Shunt ismerem, és látásból azt a két szerzetet, akik vele voltak a megismerkedésünk napján..
- A Kócos! - kiáltottam magamban, de hiába küzdöttem minden erőmmel, könyörtelenül elborította elmém egy már tragikusan ámulatba ejtően szép álom, és nem engedett szabadon egy jó órán át.
Vissza az elejére Go down
Clarie Toshihiko
Módosított lélek
Módosított lélek
Clarie Toshihiko

nő
Aries Horse
Hozzászólások száma : 54
Age : 34
Tartózkodási hely : 5. osztag | Eiji nyomában
Registration date : 2009. Mar. 01.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Módosított Lélek; 3. osztag, 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te7500/12000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (7500/12000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptyHétf. Jún. 15, 2009 2:23 am



Szinte csodálkozva merengtem, hogy van itt is ezen a bolondok gyűlésén valaki, aki úgymond az eszével és a kitartásával kordában tartja ezt az istenverte társaságot. Hihetetlen hogy milyen alakok találják itt meg egymást. Nagy szemekkel nézelődtem körbe, és néha néha igen érdekes látványnak lehettem szem és fül tanúja. Sosem gondoltam volna, hogy mondjuk arrancar és vaizard között lehet ilyen önfeledt csevegés, vagy ami mégjobb... Shinigami és espada között! Pillantottam a már mostanra fullig ellazuló Yuusuke és Cande párosra, de annyira rémisztő látványnak mutatkozott, hogy inkább elnéztem másfelé.
Egy újabb szépséges látványba botlottam... öhm, vagyis a látvány botlott egy igen nagyot. Bizony, a canabisos fiúcska, akkorát zúzott a padlón, kedves Renji lábaiban, hogy talán három ember is csak nehezen tudta volna onnan felvakarni. Szegénykét már már sajnáltam, és többször is a fejemhez kaptam, hogy honnan van ennyi tökkelütött. Addig a kis szentecske, akivel egy jót tudtam beszélgetni sürögve forogva osztogatta a cigarettákat. Hm, mondhatom elég szép megbízatást szabtak rá. Sokat sikerült mosolyognom az ide oda dülöngélő embereken, de a manóba is! Nem azért jöttem ide, hogy ne érezzem magam jól! Lassacskán üldözőbe vettem Sachikot, és kértem tőle egy szálat. Először csak nézegettem és jól megfigyeltem.

~Még hogy ilyet vegyek a számba? TT-TT
~Khihihi! Mert, mi bajod van vele?
~Olyan izé ez az egész... én nem ilyen vagyok... meg különben is büdi! T-T
~Haaaaajh, azért jöttünk el hogy kirúgjunk egy kicsit a hámból!
~Persze, igaz, de akkor is...
~Naaaaa próbáld már ki! Bezzeg ha nekem lehetneeee! Khihihi!
~Igen, neked nem kéne kétszer mondani....
~Nyah, szánd rá magad!
~Jólvan... végtére is egyszer élünk.... Vagyis na... ez így zavaros...
~Ne rizsázz már gyújtsd meg!
-Vipera győzködése midnig is célba ér, ezért egy kis fintorra az arcomon, mégis rászánom magam. Már az elős slukknál hatalmas köhögésbe kezdek, s még a szemem is könnybe lábad. Mivel nagyon nem nyerte el a tetszésemet ez a bigyó, fulladozva odalibbenek a félig romba dőlt ablakhoz és kidobom azt a tüdő-és agysejtgyilkoló fegyvert. Egy nagyot sóhajtva ismét körbenézek a punnyadó társaságon.
-Inkább megyek, és én is segítek Sachikonak! ^^
Vissza az elejére Go down
Kinjo Sora Yasushi
Vaizard
Vaizard
Kinjo Sora Yasushi

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 78
Age : 64
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Sep. 21.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai Cl0te14000/15000A Matsukura Kórház romjai 29y5sib  (14000/15000)

A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai EmptySzomb. Szept. 12, 2009 12:16 am

Egyre nagyobb kezdett lenni az össze-visszaság, ami Sachikonak igazán nem tetszett. Legfőképp azért sem, mert néhány ütődött a kelleténél több dohányhoz jutott hozzá. Kapkodva próbálja mihamarabb kiszedni az illetők kezéből a butító szenvedélycikket... mármint amennyi megmaradt belőlük. Biztos volt benne, ha valamelyiknek is baja esik, azért is ő tarthatja a hátát. Így nem tehetett mást, minthogy a lehető leggyorsabb tempóba kapcsolva körbejárja a terepet, és megvizsgálja az embereket. A művelet végrehajtásába Clarie is becsatlakozott, amivel kissé könyebbnek érezte terhe súlyát Sachiko. Úgy volt vele, hogy ketten talán eredményesebb lesz az illetők leállítása. Persze Kisuke-re nem számíthattak. A férfi bezzeg mindig ilyenkor tűnik el, mint szamár a ködben.
Kicsit leverte a víz Sachikot ahogy próbálta zökkenőmentesen elkobozni a dohányt, a túladagolás elkerülése érdekében, ami nem mindig sikerült. A rengeteg nyávogó teremtés nem akarta nyugodni. Egy ember még a szoknyáját is majdnem lerángatta róla, amitől csak berezelni tudott. Úgy volt vele, hogy nem érdekli, gyorsan eltűnik a helyszínről. Sajnos Clarie sem volt valami eredményes, ezért úgy döntött a két lány, hogy a megszerzett cigarettákat elzárják egy időre, s igyekeznek nem a középpontban lenni, nehogy megtalálják őket az elbutult emberek, akik egy újabb adagért imádkoznak.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




A Matsukura Kórház romjai _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai Empty

Vissza az elejére Go down
 

A Matsukura Kórház romjai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Belváros-