-Nos merre is menjünk? Csak ki a kertbe? ^^-kérdezte érdeklődve. Én éppen készülődtem még egy kicsit. A nemrég felrakott tükör elé léptem és megigazítottam a kimonómat, és a hajamat.
-Rendben mehetünk ^^ -léptem vissza mellé- Szerintem sétáljunk egy kicsit a kertben aztán elnézhetünk Kaien irodája felé, Úgyis van arrafelé egy kis elintéznivalóm is ^^ El kell kérnem az egyik tiszttől egy régi jelentést. -jutott eszembe.
Egész kellemes idő volt odakint. Főleg így téli viszonylatokhoz képest. Sütött a nap, és egész érezhetően melegített is. De azért kicsit hűvös volt, így csavartam még egyet a sálon a nyakamban. Sétáltunk egy-két kört a kertben majd Kaien irodája felé vettük az irányt.
*Igazából nem is olyan sürgős az a papír, de kell valami indok hogy majd magukra hagyhassam őket ^^ persze nem lépek le azonnal mert az kicsit gyanús, de azért nem rabolom sokáig az idejüket* -tervezgettem
-Szeretem ezt a kertet ^^ Mondhatni ez a kedvenc helyem az egész osztagban. Nagyon sokszor kijövök ide sétálni ha épp nincs papírmunkám. -mondtam miközben átsétáltunk a patakocska hídján.- És...néha éjszakánként itt szoktunk találkozni. -tettem hozzá kicsit elpirulva.
Közben már majdnem megérkeztünk Kaienhez.

//Váratlan vendégek...//

-És...néha éjszakánként itt szoktunk találkozni-mondta Hanae elpirulva.
-Hát igen, szép is lehet, mikor egy gyönyörű holdfényes éjszakán együtt lehettek ^^-gondolkodtam el, ahogy átértünk a hídon. A tóban úszkáló sok-sok koi halat néztem, miközben egy kis szellő kerekedett. A cseresznyefák hamarosan virágoznak. ~Alig várom, hogy a hatalmas fák rózsaszín virágai alatt időzzek naphosszat. Imádom a tavaszt!-meredtem el a gondolataimban, mikor egy fura neszre nem lettem figyelmes. Hirtelen megálltam.
-Valami mozog a szemközti bokorban.-jegyeztem meg halkan a kapitányomnak, miközben a kardom felé nyúltam. ~Szerencse, hogy itt van a kardom...
-Mi lehet ott?
-Azt hiszem, kapitány, mindjárt kiderül....

Ahogy haladtunk egyre jobban eluralkodott rajtam valami nyugtalanító érzés. Ahhoz hasonlított mint mikor hollwokat érzek, de itt a Seireitetiben ez nem nagyon lehetséges így egyelőre nem törődtem vele. Ám az érzés egyre csak erősödött. Elég jó érzékem van a lélekenergia észleléséhez, így ezt már nem hagyhattam figyelmen kívül. Hirtelen megtorpantam, majd Namie is halkan odasúgta.
-Valami mozog a szemközti bokorban.-
-Mi lehet ott? A lélekenergialenyomata mint a hollowoké, de itt Seireiteiben? -kezdtem aggódni
-Azt hiszem, kapitány, mindjárt kiderül....
*A fenébe hogy Yamazakurát nem hoztam magammal.... * -kezdtem kicsit pánikolni, mikor négy hollow ugrott elő a bokrok közül.
-Akkor mégiscsak jól éreztem. -ugrottam Namie mellé, hogy fedezzem a hátát, ugyanis a hátunk mögül is hollowenergiát éreztem. -Nem lesz ez így jó... -shunpoztam az egyik hollow elé, majd egy erőteljes rúgást mértem a maszkjára. majd megpördülve a levegőben egy Shakkahouval fejeztem be a támadást.
-Eggyel kevesebb, de vajon mennyi lehet még? -ugrottam vissza Namie mellé
*Talán Yamazakura nélkül is menni fog* -nyugtattam magam- *Elvégre azért mégiscsak ketten vagyunk ezek ellen a messze nem kapitányszintű hollowok ellen....*

-Eggyel kevesebb, de vajon mennyi lehet még?
-Nekem az is tök zavaros, hogy hogyan kerültek ezek ide?-Az egyik dög felénk is vette az irányt. Kardot rántottam és a lidérc felé ugrottam. Egy harci üvöltés közepette hátulról félbevágtam a szörnyet, és gyors irányváltoztatással Hanae mellé léptem. ~A fenébe is! Ez nem fér a fejembe! Remélem nem fog ez sokáig tartani. Bár, ahogy látom, Hanae elboldogul Yamazakura nélkül is.-gyors léptekkel termettem az egyik támadó lidérc felé. Két erőteljes kardcsapással lehántottam róla a maszkot, s így porrá vált. Hanae a hátunk mögött gyülekező dögöket, míg én a szemköztieket irtottam.
-És kettő, és három, és voálááá!-*vágta ketté az utolsó hollowot is*-Az utolsó is likvidálva!-dobtam hátra a szemembe lógó kósza tincseket. Ahogy a hátam mögé néztem, úgy vettem észre simán intézi a lány a szörnyeket. Mikor kivégezte ő is az utolsót, összenéztünk, s a kezemmel legyintettem egyet, hogy minden rendben van. Ekkor ismét egy újabb különös hangra lettem figyelmes. A szemben álló bokor mozgolódni kezdett, s kiugrott belőle egy akkora hollow, hogy magam is hátraugrottam a meglepettségtől.
-Na ezt már én sem hiszem el! Hogy fért el abban a bokorban, egy ilyen rohadt nagy rusnyaság?!-mértem össze a hollow termetét a bokorral, de sehogy sem passzolt össze. Megráztam a fejem, hogy ezzel most nincs időm foglalkozni, s harci állásba léptem.
-Heh, halálisten… neked lenni mindja véged!
-Anyám, borogass, ez még beszél is! O_o
-Nem sok beszéd, most lesz neked kinyúvad!!
-És úgy veszem ki a szavaiból, hogy külföldi… O_o”
-Lenni bátor, de bátor az, aki ostoba!
-O_o
-Mit néz bambán?! Védd magad, mert kampecó lesz mindja!
-O_o *eluralkodott fölötte az értelmes nézés powa*
-*homlokán lüktető ér* Hulye tyúk! Meghalol mindja!
-O_o *kész van*
-*-____-”” izzadságcseppek*
*a távolból figyel, kínos nézés, megjelennek az izzadságcseppek is*
*A hívott szám jelenleg nem kapcsolható, kérem, hagyjon üzenetet, vagy hívjon vissza később!* O_o
-Az Istenkéit! Most kampecó!!! *támadásba lendül*
-Esélytelen! *magához tért, végre*-a lidérc olyan lassan mozdult, hogy addig, vagy hatszor ki tudtam kerülni a támadását. Annyit ért ez az akció, hogy majd újból kell betonozni a járdát, mert azt ripityomra törte a bestia. Ezt a technikát sorozatosan ismételte, én meg ugráltam körülötte, mint a bakkecske.
-Ömm, Hanae, ha van kedved, megköszönném a segítségedet!-kiálottam ironikusan a hátam mögött mélázó lány felé.

Szorgosan kezdtük irtani a hollowokat, ám nem nagyon akartak fogyni. *Hogy a fenébe kerülhettek ezek ide?* -fogalmazódott meg egy egyre nagyobb kérdőjel a fejemben. Nem sokkal később Namie felfedezett egy különösen értelmes példányt...Hihetetlenül ostoba volt, de mivel tud beszélni azért talán valamit kihúzhatunk belőle. Namie jól elszórakozott vele, én pedig közben a környéket pásztáztam hátha találok valami nyomot.
-Ömm, Hanae, ha van kedved, megköszönném a segítségedet!-szólt hátra kicsit morcosan.
-Elnézést, máris ott...... -tűntem el egy shunpoval és jelentem meg ő és a hollow között- ..... vagyok.
Szembenéztem a bamba teremtménnyel majd nekiszegeztem a kérdést.
-Mit keresel te itt? Magadtól jöttél, vagy valaki küldött? -kérdeztem, de a továbbra is bamab arckifejezésből ítélve sejthettem hogy nem nagyon fogok választ kapni. A levegőben pedig egyre nyugtalanítóbb lett egy újabb jelenlét, bár sehogy sem tudtam behatárolni hogy mi az és hol van, csak azt éreztem hogy a közelben van valami különösen gyanús.
A hollow közben úgy döntött engem is megtámad. Nekemrontott a csodálatos sebességével. Megvártam míg közelebb ér, majd nagyot sóhajtva egy shunpoval eltűntem előle, és mikor kellőképp összezavarodott ismét megjelentem.
-Kérdeztem valamit....

Halántékomat vakarva, tanácstalanul álldogálok a 13. osztag kapitányának irodája előtt. Már legalább öt perce, hogy bekopogtam, de még nem érkezett válasz.
~ Talán előre szólnom kellett volna, hogy jövök…~ - gondolom, miközben kimonóm belső zsebében kotorászok. Pár másodperc elteltével, kezemben virít egy doboz cigaretta.
~ Le kellene szoknom… Mi szar lenne már halottként meghalni tüdőrákban…^^”. ~ - teszem hozzá magamban, vigyorogva. Belegondolva elég hülyén nézhetek ki… Egy megtermett férfiember, aki magában röhög egy doboz cigi felett. Megvonom a vállam és éppen készülnék rágyújtani, amikor furcsa hangok ütik meg a fülem. Az osztag kertje felől jönnek. Két különböző női hang és egy harmadik beazonosíthatatlan. S, mintha a harmadiknak gondjai lennének a nyelvhasználattal.
~ Lehet, hogy diszlexiás! ~ - fut át az agyamon, aminek hatására újra elkap a röhögés. ~ Nah, nézzük meg, mi folyik ott…~
Pár gyors shunpo után, máris a kert bejáratánál vagyok. Bekukkantva látom, hogy újdonsült taichoumat és – a karszalagból ítélve – új hadnagyomat láthatom éppen harc közben. Jah, meg a beszédhibás hollowot, akinek ránézésre épp annyi esze van, mint egy marék lepkének.
~ Asszem, jól elszórakoznak…~ - gondolom, miközben a kibontakozó helyzetet figyelem. ~ Talán közbe kéne lépnem… Bár, csak elbírnak ketten egy ilyen agyalágyult lidérccel. Mit is beszélek, hisz’ egy kapitányról van szó, de azért közelebb megyek.~
Elhatározva magam egy újabb villámtánc után, már Hanae mellett tűnök fel. Épp kérdez valamit a hollowtól, amit nem hallok, ezért nem is nagyon érdekel. Micsoda bunkó egyén vagyok… xD
- Konichiwa, Taicho! Sierashi Yuusuke, szolgálatra jelentkezik! - kurjantom el magam vidáman, aminek hatására úgy tűnik, mintha a kelleténél egy kicsit több szakét fogyasztottam volna.

//Hanae mondta, hogy csatlakozhatok...^^//

~Ez a nyomorék hollow mit össze nem kínlódik...-csapok a homlokomra nagyot sóhajtva.~Legszívesebben két felé szelném, de így nem sok mindent tudnánk meg, mégis hogy kerültek ide...-töprengtem el, mikor a közelben megjelent egy számomra ismeretlen alak.
- Konichiwa, Taicho! Sierashi Yuusuke, szolgálatra jelentkezik! -hallatszik a távolból. ~Áh, szóval egy újabb emberkével szaporodtunk... De király! Csak tudnám, hogy mi szél hozta ide...? Ennyire hangosan sikoltozunk? /xD/-gondolkodtam el, mikor hollow-pajtásunk egy újabb remek támadást nem indított. Hatalmas mancsát meglendítve egy ormótlanul lassú lendítés közepette, majdnem pofára vágódott. A támadás szele miatt kicsit meginogtam, legalább a hajamat a helyére tette.
-Ehjje....-morgott össze-vissza a hollow. Ha jól hallottam, még valami külföldi szöveget is eldarált. Gondolom elmondott egy miatyánkot, vagy hasonló /xD/
-Mi az, szörnyeteg? Hallom nagyon lököd a vakert!-nevetem el magam, gúnyolódva.
-Grr!-mérgesen újabb támadásba lendült. Mivel nem volt jobb ötletem, ezért csak félreugrottam és egy kisebb sebet ejtettem bal lábán. Ennek következtében a hollow megrogyott és ordítani kezdett. Míg a földön szenvedett, odapattantam a többiekhez.
-Szió, Sierashi! Namie Fujishima vagyok, a hadnagyod! Üdv köztünk! ^^-mutatkoztam be jókedvűen

- Hello! ^^ Kérlek, szólíts Yuusukének, ha tegeződhetünk. – mondom megpróbálva túl kiabálni a hollow ordítását.
~ A rák vigye már el! Még a gondolataimat is alig hallom. ~– teszem hozzá gondolatban (xD).
- Egy pillanatra, ha megbocsátanak hölgyeim… - mondom, majd az ujjamba koncentrálok egy kevés lélek energiát, majd így szólok: - Hadou 04: Byakuray!
Fehér villanás és a lidérc már hanyatt fekszik a porban. Nem sok energiát adtam bele, hiszen nem akartam megölni. Egyelőre…
Hollowunk, mint a hátára fordított szarvasbogár, úgy próbálkozik újra talpra állni.
~ Szánalmas… -.-". ~
- Kellj már fel te féreg és mond meg, hogy mit keresel itt! – kiáltok oda neki, de valszeg valami rohamot kapott, mert csak rángatózik össze-vissza. Újabb érthetetlen morgás hallatszik felőle.
~ Mondom én, hogy diszlexiás!~ - gondolom magamban. Nagyon megtetszett ez a szó és még igaz is szerencsétlenre.
- Nem lehetsz valami fejlett… - szólok a hollownak gúnyosan, miközben fejemet félre döntve bámulok rá. – - Hiszen, még beszélni se tudsz rendesen. Lehetséges, hogy valami előember voltál előző életedben…Ki kéne vágnom a nyelved… Akkor viszont semmit nem tudnánk meg tőled. Igaz-e, Taichou? Te mit gondolsz, Namie-chan? – kérdezem vigyorogva a hadnagyot. Biztos kapni fogok még a megszólításért, de ez most olyan jól jött.

A hollow mellett ácsorogtam, és vártam hogy végre kinyögjön valamit, mikor feltűnt egy újabb lélekenergia, és nem sokkal később a gazdája is.
- Konichiwa, Taicho! Sierashi Yuusuke, szolgálatra jelentkezik!
-Üdvözöllek Yuusuke. Nem éppen a legjobb alkalom a bemutatkozásra, de én vagyok a kapitányod Kawazoe Hanae ^^ -mosolyodtam el- A formaságot majd elintézzük ha ezzel végeztünk rendben? -kérdeztem a hollow felé bökve.
Yuusuke úgy döntött elkábítja a hollowot.
*hát ezt most mivégre kellett? Így biztos nem fog beszélni....* -néztem kicsit kérdőn, ám annyiban hagytam *Nem szeretném már az első napján lehordani ^^"*
- Nem lehetsz valami fejlett… - kezdi el levonni a következtetéseket Yuusuke amiket már mi is megtettünk Namiével- Hiszen, még beszélni se tudsz rendesen. Lehetséges, hogy valami előember voltál előző életedben…Ki kéne vágnom a nyelved… Akkor viszont semmit nem tudnánk meg tőled. Igaz-e, Taichou? Te mit gondolsz, Namie-chan?
-Javaslom inkább foglalkozzunk addig a többivel -böktem a hátam mögé a közeledő ocsmányságok felé- Aztán majd ha felébred akkor kifaggatjuk. Szeretném minél hamarabb lezárni ezt az ügyet, mivel mint látható nincs velem a zanpakutoum. -egy gyors Soukatsui a hátam mögé- Így nem lenne szerencsés nagyobb bajba keverni magunkat, mert nem biztos hogy Yamazakura nélkül tudok rajtatok segíteni.... -újabb shunpo és maszkra mért rúgás, majd egy újabb hollowval kevesebb.
Beszédes példányunk pedig még mindig a földön vergődik.

- Javaslom, inkább foglalkozzunk addig a többivel. - szól a kapitány, miközben én is a mögötte közeledő dögök felé pillantok. – Aztán, majd ha felébred, akkor kifaggatjuk. Szeretném minél hamarabb lezárni ezt az ügyet, mivel mint látható nincs velem a zanpakutoum. Így nem lenne szerencsés nagyobb bajba keverni magunkat, mert nem biztos, hogy Yamazakura nélkül tudok rajtatok segíteni…
- Egy percig se izgulj, Taichou. – szólok magabiztosan, majd egy gyors villámtánc után már Hanae mögött termek. Jobb kézzel félig kihúzom hüvelyéből zanpakutoumat, így háttal a hollownak védekezek karmai ellen. Karom alatt átdugom bal kézfejemet, azután ismét energiát koncentrálok bele és egy Byakurayyal homlokon lövöm a támadó lidércet. Amint a lény elenyészik, előrántom Dotonryuu-t teljes valójába.
- Kezdenek nagyon elszemtelenedni… - mondom, miután egy újabb hollowot szabadítok meg a fejétől. -… vagy egyre hülyébbek. Nem sok értelmét látom ide jönni Soul Societyba, ahol több száz shinigami van, és levágatni magukat. Ez így teljességgel értelmetlen. - Fejezem be monológomat, s fejemet vakarva lépek el egy összeesni készülő ellen elől.
Beszédes barátunk //Nem igaz, csak úgy ontom magamból az alliterációkat… XD// felé fordulok, akinek nagy sokára sikerült feltápászkodnia, de így szánalmasabb látvány nyújt, mint előtte.
- No, nem baj, majd ezt is megkérdezzük tőle. – bökök Dotonryuuval a lidérc felé, s fegyveremet függőleges, kissé ferdén magam előtt tartva, védekező pozícióban hátrálok feletteseim mellé.

-Mi a jó franc ez?-kerekedik ki a szemem egy pillanat töredéke alatt, ahogy az egyik fa mögül kilép egy ismerős alak. -Ulquiorra?? Oo Most mindenki meghülyült??-nézek zavarodottan kapitányom felé, aki úgy tűnt, hogy perceken belül összeesik a meglepettségtől. Nem volt sok időm nézelődni, mert "Mr. I'm very fast!" - uraság ismét támadásba lendült. Annyira szánalmas volt, hogy nem volt más választásom... egy gyors lépéssel a háta mögé értem, s a legerősebb támadásommal leszeltem róla a maszkot. Hatalmas üvöltése közepette, eltűnt a semmibe. Homlokomról letörölve a verejtéket a távolból figyeltem Hanaet.
-Yuusuke!-kiáltottam felé, amire felfigyelt, s intettem neki, hogy jöjjön ide.-Figyelj rám! Hagyjuk Hanaet egyedül most! Ne nézz ilyen kikerekedett szemekkel! Most ez Hanae harca lesz! Csak a legutolsó pillanatban szólunk közbe... Addig pedig várunk... Ne kérdezz semmit, csak maradj nyugton!-parancsoltam neki, nyugodt hanggal, s a katanámat visszahelyeztem a hüvelyébe. ~Remélem nem lesz gond... és Hanae megbirkózik vele... Bár ez a különös lélekenergia zavar...-merengtem el magamban aggódva.


// Légyszi tartsuk be a sorrendet! ^^" Először a mesélő, utánna Hanae, majd Namie és csak utánna írj Yuusuke! Remélem nem gond, hogy szólok ^^" //

Épp egy újabb hollow fejébe robbantottam egy shakkahout, mikor a másodperc tört része alatt elállt a lélegzetem.
- Tűnjetek innét, nincs semmi dolgotok! -hallottam meg a jól ismert hangot a bokrok közül, majd a következő pillanatban a gazdáját is.
Kikerekedett szemmel álltam és néztem ahogy közeledik felém. *Ulquiorra? De miért nem éreztem eddig? Ez nem lehet, itt valami nem stimmel* -próbáltam nyugodt maradni, tekintettel arra hogy Yuusuke semmit sem tud a fennálló helyzetről...
*Ez az a nyugtalanító energia. Ezt éreztem eddig. De ez nem lehet ő. Külsőre teljesen ugyanolyan, de jól ismerem minden porcikáját, és határozottan állíthatom hogy valami nem stimmel. Ha az ő energiáját érzem, az megnyugtat, de ez a reiatsu...nyugtalanító és egyáltalán nem illik hozzá.* -kerülgetett a pánikroham, de muszáj volt továbbra is nyugodtnak maradnom.
- Sajnálom, Hanae... -sétált továbbra is felém.
-Ne közelíts! -ordítottam rá, amitől hirtelen megtorpant kicsit
Közben Namie próbálta menteni a helyzetet, azzal hogy minél távolabb akarta tőlem tartani Yuusukét.
-Namie, kérlek hozzátok el a zanpakutoumat! -kiáltottam oda neki- Ez egy nagyon veszélyes és erős arrancar!
*Talán mire visszaérnek sikerül fényt derítenem arra mi folyik itt*
-Mi van veled? Ki vagy te? -álltam előtte remegő lábakkal
*Ő biztos nem jönne csak úgy ide, hiszen tudja hogy ez veszélyes*
-Aizen tett veled valamit?

Végeztünk szinte az összes hollowval, amikor egy ismeretlen alak lép elő a fák takarásából és elzavarja a többi lidércet. Úgy tűnik, mintha ismerné a kapitányt.
~ Mi folyik itt? Nem értem…~
- Namie, kérlek hozzátok el a zanpakutoumat! – kiált felénk Hanae. - Ez egy nagyon veszélyes és erős arrancar!
- Mi a halál? Ki ez a gyökér? – kérdezem, miközben Namie próbál elrángatni a közelükből. Nem találkoztam még ezzel az arrancarral ez előtt, de mégis érzem azt a borzalmas mennyiségű reiatsut, ami belőle árad.
~ Ebből még baj lesz.~ - gondolom, s engedve a hadnagynak egyre távolabb kerülök kettőjüktől.
Látom, amint a Taichou lába megremeg. Szívem szerint mellette lennék, de fontos parancsot add kettőnknek. El kell hoznunk a fegyverét.
~ A fene vinné el! Pont ma bolondul meg a világ, amikor épp áthelyeznek? ~ - gondolom, majd fásultan hüvelyébe lököm a kardomat.
- Ne féljen, Hanae kapitány! – mondom megpróbálva nyugalmat erőltetni a hangomba. – Pár pillanat és visszatérünk.
Fejezem be mondandómat, azután nagy nehezen hátat fordítok a párosnak.
- Mehetünk, Namie-san? – fordulok a hadnagy felé indulásra készen.

-Igen, menjünk! Tudom is hol hagyta a kardját!-gyors léptekkel indultunk meg az épületbe, egyenesen Hanae kapitány irodája felé.
-Zárva van!-kiáltottam fel miközben az ajtót kezdtem volna kinyitni. Yuusuke egy kis gondolkodásnyi idő elteltével, nemes egyszerűséggel berúgta az ajtót. Én csak pislogtam párat. -Ejha! Oo-szólaltam meg végül, miközben beléptem az irodába. -Na már csak azt kéne kideríteni, hogy merre tehette el a kardját...-kezdünk el mindketten hevesen kutakodni kapitányunk dolgai között. -Talán a szekrényében...-jött az ötletem, s a szekrénye elé léptem. Ahogy kinyitottam, sajnos nem volt benne a kard, csak néhány irat és pár ruha.
-Mégis hol keressük?-fordultam a tiszt felé aggódva.

Miután Namie és Yuusuke eltűntek, végre rendesen kérdőre vonhattam Ulquiorrát.
-Mi ütött beléd? Nem vagy önmagad! Ki vagy te? -zúdítottam rá a kérdéseimet, de ő egyre csak közeledett felém. Én próbáltam lassan hátrálni, de végül odaért hozzám és átölelt.
-kérlek hagyj! -kezdtem el könnyezni. Próbáltam tiltakozni, de a józan eszemet elhomályosította a szerelem. Azonban hamar rájöttem.
*Ez nem az ő ölelése. Már biztos vagyok. Ez nem lehet ő.* -nyitottam ki a szemem, és próbáltam ellökni magamtól, ám ekkor szúró fájdalmat éreztem a hátamban. Hirtelen felkaptam a fejem és gúnyos vigyort láttam kiülni az arcára. Minden erőmet összeszedve ellöktem magamtól, de így azonban a hátamba mélyesztett körmei mély heget hagytak maguk után. Shunpoval távolabb ugrottam tőle.
-Azt mondtam válaszolj! -álltam meg előtte ridegen- KI vagy te?
Ezért még nagyon megfizetsz. -kezdett el bennem forrni a düh, de nem hagyhattam hogy eluralkodjon rajtam. *Meg kell őriznem a hidegvérem, és halogatni a harcot, míg Yamazakura nincs újra velem. Kétlem hogy nélküle lenne esélyem ez ellen az arrancar ellen. Ha jobban koncentrálok érzem hogy az ereje nem espada szintű, szóval már csak emiatt sem lehet Ulquiorra.* -néztem farkasszemet vele és próbáltam kifürkészni a gondolatait. Figyletem minden rezzenésére, de azok már korántsem hasonlítottak az övéhez. Tudom jól, hiszen ismerem..
*Remélem tényleg így van ahogy gondolom* -bukkant fel bennem némi kétely- *Ki tudja ezek a Hueco mundoiak mire képesek...de Aizen-sama arről nem tudhat...esetleg valaki aki egyszer kifigyelt minket és most gondolta ördögi tréfát űz velem*

Mivel nem jutottunk egyről a kettőre, ezért idegesen járkáltam föl alá az irodában.
-Mégis merre van...?
-És ha a szobájában?
-Jáháj!-csaptam magam homlokon-Hogy ez eddig mért nem jutott az eszembe!!-rohantunk át kapitányunk szobájába. Addig okés, hogy átmentünk, de itt is meg kéne keresni... Kezdtük felforgatni Hanae szobáját, de csak nem találtuk
-Hova tudja ez a nő rakni?-mérgelődtem, ahogy nyitogattam a szekrényét.

Már egy jó ideje kutatunk a szobában, de csak nem találjuk a kardot. Percekig próbálok egy kb. 30 centis fiókokkal rendelkező íróasztalt átkutatni. Utána rájövök, hogy egy 1 méteres katana legfeljebb szétvagdosva férne el bennük. ^^”
- És, ha a szobájában van? – teszem fel a kérdést, miután csak nem találtuk az irodában.
-Jáháj!- csap a homlokára Namie. - Hogy ez eddig mért nem jutott az eszembe!- kiált, majd rohanunk át kapitányunk szobájába.
- Hova tudja ez a nő rakni?- kérdezte, miközben idegesen nyitogatta a szekrényeket. Néhány másodperc múlva, miközben a hadnagy feldúlja a szobát, megpillantom egy állványon a kapitány fegyverét.
- Ott van! – ordítom el magam jól ráijesztve a hadnagyra, majd átesve a kanapén megkaparítom Yamazakurát. – Siessünk vissza!
Megvárom, míg Namie bólint, azután Shunpokkal a kert felé vesszük az irányt.

- Ha már így rákérdeztél... 69. arrancar, Atera Endriago... -ült ki megint gúnyos vigyor az arcára, amint a szemem előtt vette fel egy nő alakját.
*Szóval erről van szó...esett le egy nagy kő a szívemről, de a gondok ezzel még nem oldódtak meg....*
-Te aljas... -emeltem fel a kezem hogy előkészítsek egy kidout. *De honnan tudhatott rólam?* -vetődött fel bennem a kérdés, de mintha csak a gondolataimban olvasott volna, immár valódi alakjában rákezdett.
- Gondolom, érdekel, honnan tudtam kettőtök viszonyáról... -Nos, ha valakihez hozzáérek, képes vagyok felvenni az alakját... Ekkor pedig megkapom az érintett legutóbbi emlékeit is... Hasznos, mi? -készülődött ráérősen a támadásra.
-Átkozott! -indultam meg felé, immár teljes erőbedobással. Shunpoval fölé kerültem, majd egy jól irányzott rúgással megcéloztam a fejét, ezután pedig a kezemben készített kidout lőttem el felé- Hadou 33 Shakkahou -érintettem a kezem a hátára.
Közben eszembe jutott hogy én is megsebesültem. Nem volt komoly sérülés, de a harc után mindenképp ellátásra szorul.
*Hol maradnak már...* -néztem körbe türelmetlenül *Ha addig sikerül feltartanom amíg Yamazakura ideér már nyert ügyem van*
-Sajnálom de nem hagyhatom hogy erről bárki másnak is beszélj. - ugrottam hátrébb és vártam a támadásom hatását.

-Épp időben!-szólalok meg végül, mikor sikeresen visszatértünk a kertbe. Ahhoz is volt szerencsénk, mikor az Ulquiorrának hitt arrancar átalakul egy elméletileg női élőlénnyé.
-Na az ott meg mi a Jóisten? Oo-mutogatok felé hevesen, amikor Yuusuke megrázza a vállamat, hogy térjek már magamhoz. Egy shunpo-val gyorsan ott is termünk Hanae háta mögött.
-Kapitány! A kardja!-dobja oda Yuusuke kapitányunk kezébe Yamazakurát.
-Hanae, jól vagy?-teszem fel kérdésem aggódva.
-Semmi gond...
Kardomat újból kihúzva hüvelyéből, támadási helyzetbe álltam. Nem is igazán volt időm sokáig helyezkedni, ugyanis az arrancar egy igen érdekes, általam még sosem látott támadást alkalmazott. Kardját meglendítve egy óriási szelet támasztott fel, s a szél pedig mintha pengékké alakultak volna. Ha egy pillanatra is elméláztam volna, akkor biztos vagyok benne, hogy otthagytam volna a fogamat.
-Huh, ez rohadt meleg helyzet volt!-sóhajtok fel, kicsit megkönnyebbülve.