Az új szoba sok gonddal járt, főleg a be- és kipakolás. Mert ugyanis, egy régebbi szobát alakítottak át, és elég nehéz volt a bútorokat cipelni. A másik nagy nehézség, pedig az volt, hogy hogyan rendezzem be? Egyik délután unalmamban, már csak 2doboz "kacat" volt, mit még el kellett helyezni valahova. Többségben képek hevertek a kartondobozokban. Neki is láttam. Vesztemre túl nagy fába vágtam a fejszémet. A sok kis tárgyat nem tudtam sehogy sem úgy pakolni, hogy valahogy ki is nézzen. A szobában körbe-körbe járva, gondolkodtam. Mivel nem jutottam sokra és már szédültem is, úgy gondoltam szólok kapitányomnak.
~Talán tud segíteni, hisz az ő szobája is nemrég lett készen.-ezért fogtam magam, és átbattyogtam hozzá.
-Kipp-kopp!-kopogtam az ajtón. Egy tessék hallatán, halkan kinyitottam az ajtót.
-Elnézést, Hanae, hogy zavarlak! De ha nincs sok dolgod, volna kedved megnézni a szobámat? És talán tudnál is nekem segíteni, egy-két dologban, mert tudom hogy van szépérzéked!-mondtam az akkor épp teát szürcsölgető kapitányomnak.

-Egész kellemes ez az új szoba. Igaz nem is annyira új, hiszen akkor költöztem be mikor megkaptam a kapitányi címet, de hát az nem azért nem is volt annyira régen. Kezdem egész otthonosan belakni. -kuporogtam a tatamin a kis asztalkánál teafüvet áztatva. Majd miután elkészült a tea, átvonultam a kanapéra és elkezdtem régi jelentéseket tanulmányozni. A shinigamik többsége utálja a jelentéseket, és csak munkát lát bennük, de én szeretek régi küldetésekről olvasni. Nagyon sok hasznos információt lehet belőlük szerezni a hollowok viselkedéséről, és az ellenük hasznos technikákról.
*Kipp-kopp!*
-Tessék! -mondtam, majd miután az elhúzható ajtóban megjelent Namie jókedvűen üdvözöltem. -Szia Namie ^^ Örülök hogy látlak. -tettem le a jelentést a kezemből
-Elnézést, Hanae, hogy zavarlak! De ha nincs sok dolgod, volna kedved megnézni a szobámat? És talán tudnál is nekem segíteni, egy-két dologban, mert tudom hogy van szépérzéked!
-Szívesen segítek amiben tudok ^^ -álltam fel- De előtte van kedved meginni egy teát? És addig elmesélhetnéd mit hogyan gondoltál és meddig jutottál vele ^^ - invitáltam oda az asztalkához.

-Oh, köszönöm, egy teát elfogadok!-huppantam le Hanae mellé. A csészét a kezembe fogva folytattam.-Nos, hát hogy meddog jutottam... Már majdnem mindennel megvagyok, a nagyobb bútorok is a helyükön vannak. Az asztalkát is középre toltam, és az egyik falfestményt is felraktam. Viszont még maradt két doboz. Ebben a két dobozban vannak még kisebb holmik, mint például képek meg szobrok. Azokat valahogy nem tudom szépen elhelyezni. Lehet párat le kéne selejteznem?-gondolkodtam el rajta, majd belekortyoltam a teámba.
-Áh, Hanae, ez isteni! Nagyon jól esik, igazán finom teát tudsz készíteni ^^ Biztos finom lehet a menta teád is, bár még olyat nem kóstoltam.-kis szünet-Óh tényleg, mi a helyzet kedves Ulquval? Megvagytok mostanság? Elég rég hallottam felőle... igaz egy kicsit el voltam tünve én is ^^"-kapitányom válaszát hallgatva, láttam rajta, hogy pirulni kezd, amin csak mosolyogni tudtam.

Töltöttem neki teát majd beszélgetni kezdtünk.
-Értem szóval akkor már csak az utolsó simítások vannak hátra.... Szeretek képeket rendezgetni ^^ Majd meglátjuk hogy kell-e selejtezned, de próbálhatjuk úgy megoldani hogy mindent kirakjunk ^^. -kezdtem el tervezgetni.
-Áh, Hanae, ez isteni! Nagyon jól esik, igazán finom teát tudsz készíteni ^^ Biztos finom lehet a menta teád is, bár még olyat nem kóstoltam. -mondta.
-Köszönöm ^^ Majd legközelebb főzök neked olyat is ^^ -kortyoltam bele a sajátomba, ám a következő kérdés hallatán fuldokolni kezdtem...
-Óh tényleg, mi a helyzet kedves Ulquval? -kérdezte
-Ho..gy...Ul..qu? -köhécseltem a félrenyelt teát- Ugye tudod hogy erről még neked sem lenne szabad tudnod ^^" -mosolyodtam el zavaromban- De különben egész jól megvagyunk ^^ Bár sajnos nem sűrűn találkozunk, és azt az emberek világában. Bár néha elég vakmerően itt is felkeres éjszakánként ^^ -pirultam el
De ha már témánál vagyunk ti hogy álltok Kaiennel? ^^

A reakcióm jóformán ugyan az volt, mint Hanae esetében.
-Öhm... na erre a kérdésre is felkészülhettem volna ^^"...-kezdtem el forgatni a csészét a kezemben.-Mostanában sokan kérdezgették, hogy miújság van felénk, de egyenlőre még mindig jól megvagyunk. Sokat hülyéskedünk, és jó vele együtt lenni ^^. -nevetgéltem jókedvűen. Aztán kis szünet múltán témát váltottam.-De hogyhogy nem szabad tudni róla? Csak nem valami gonosztevő szét akar választani benneteket?-csodálkoztam el egy percre.-Hú, milyen romantikus lehet, hogy este is felkeres... és legalább az ablakodba mászik fel? Vagy ad neked szerenádot?-viccelődtem. Ahogy egyre jobban felvidultunk, eszembe jutott valami. -Jaj, tényleg! A szobámban még van egy kis maradék sushi. Nincs kedved velem megenni? Úgyis ebédidő van. ^^ Bár én még nem vagyok annyira éhes...-korgott fel a hasam közben.-De talán te az vagy.-mosolyogtam kissé elpirulva a gyomorkorgásom hallatán.

-De hogyhogy nem szabad tudni róla? Csak nem valami gonosztevő szét akar választani benneteket? -álmélkodott
-Hát igazából, mivel ő enyhén szólva is az ellenséghez tartozik, azért nem lenne jó ha egész Seireitei tudna róla hogy a Gotei 13 egyik kapitánya bizalmas viszonyt ápol egy Hueco mundoival.... ^^""" *köhm* -bújtam bele a csészémbe
-Hú, milyen romantikus lehet, hogy este is felkeres... és legalább az ablakodba mászik fel? Vagy ad neked szerenádot?--kezdett viccelődni
-Hát az ablak az stimmel néha, de legtöbbször a kertben találkozunk. Szerenádot? Még csak az kéne, hogy aztán nyakamon legyen az egész osztag hogy mi volt ez a mozgolódás éjszaka.... ^^"
És Kaien? De azért mégiscsak látsz rajta valamit ami elárulja hogy érez irántad nem? -próbáltam én is faggatózni
-Jaj, tényleg! A szobámban még van egy kis maradék sushi. Nincs kedved velem megenni? Úgyis ebédidő van. ^^ Bár én még nem vagyok annyira éhes...-De talán te az vagy. -mosolyodott el elpirulva egy árulkodó gyomorkorgás után.
-Felőlem mehetünk ^^ úgyis most készültem ebédelni ^^ -álltam fel, és indultunk át az ő szobájába.
-Yamazakura, nemsoká jövök, addig elleszel itt igaz? ^^ -néztem az állványa felé
-válaszolta
-És szoktatok romantikus programokat is szervezni, vagy egyenlőre még csak a baráti lógás jöhet szóba? -kérdezgelődtem miközben a folyosón sétáltunk

Gondolkodni kezdtem.
-Tudod, már nem is értem, hogy mit is érzek... Én az a fajta vagyok, aki ha szeret is valakit, nem tudja kimutatni... és nem is tud mit kezdeni a helyzettel... Szóval, csak vagyok bele a nagyvilágba és nem tudom mit tegyek... Abban reménykedem, hogy majd ő lép először... és ha tényleg biztos a dolog, akkor majd én is próbálkozom ^^ Addig meg csak barátilag közeledek hozzá ^^.- válaszoltam diplomatikusan, aztán elpirultam és magyarázkodni kezdtem.-Jajj ugye milyen buta vagyok? Összehordok itt olyan sok baromságot, még magam sem értem... Szerinted ez normális? ^^" -Bár most viszont örülnék neki, ha csak úgy betoppanna hozzánk. Nem tudom hova mehetett... Még az új szobámat sem látta.-szomorkodtam, de rögtön témát váltottam. -Egyébként örülnék neki, ha csak szimplán bemutatnád nekem Ulquiorrát. Igaz, hogy ismerem, de annyira mégsem ^^ És nyugodj meg, bennem megbízhatsz, titokban tartom, és eddig sem beszéltem róla senkinek sem ^^.-kapitányomat hallgatva beléptünk a szobába.
-Nos, ez lenne az. Szerinted jól lett berendezve? Vagy kéne mit változtatni? ^^" -amíg Hanae körülnézett, addig én előszedtem az ételt.-Nos, ha szemügyre vetted, akkor gyere enni! ^^-modtam mosolyogva, miközbe a tányérokat szedegettem elő.

-Hát igen nehéz dolog először lépni...Életemben nekem is folyton ez volt a problémám -sóhajtottam- Viszont ez most más volt ^^ kicsit sem mondható átlagos történetnek a találkozásunk ^^"" Majd ha sort kerítünk a bemutatásra akkor elmesélem
Különben egyáltalán nem vagy buta ^^ Ez teljesen természetes hogy nem vagy biztos magadban, ez nem olyan egyszerű hogy csak eldöntöd hogy igen vagy nem, ennek idő kell ^^ Meglátod Kaien hamarosan lépni fog ha továbbra is ugyanúgy viselkedsz ahogy szoktál ^^ Emiatt nem kell megváltoznod -próbáltam kicsit nyugtatni, mert láttam hogy megint nagyon zavarba jött.
Közben megérkeztünk, és beinvitált.
-Nahát nagyon szépen berendezted! -ámuldoztam- Tényleg nem sok minden maradt hátra ^^
-Nos, ha szemügyre vetted, akkor gyere enni! ^^-mondta mosolyogva, miközben a tányérokat szedegette elő.
-Rendben ^^ -mondtam majd tettem egy kört, szemügyre véve a berendezést. Majd odaléptem a szoba közepén hagyott dobozhoz, és megnézegettem a még benne maradt holmikat. Aztán bementem a konyhába.
-Szerintem azokat a kalligráfiás képeket kitehetnénk az ágy fölött két oldalt, a buddha szobrot meg az éjjeli szekrénykére.... ^^ -kezdtem sorolni az ötleteimet, miközben elkezdtünk enni.

-Ez egészen jó ötlet! Eszembe sem jutott, hogy oda is lehetne valamit tenni. ^^”-ahogy jöttek a jobbnál jobb ötletek, úgy fogyott a sushi is.-Áh, ez jól esett! Neked hogy ízlett, Hanae?-láttam rajta, hogy ő is jól belakott, így hát teli pocakkal folytattuk a beszélgetést. Egy kis csönd lett, míg kifújtuk magunkat, aztán folytattam.-És mondd csak, hogy képzelted el, mégis meddig fog ez így menni Ulquval? Gondolom, itt többről van szó…-pörgettem a kezemben az evőpálcákat.-Jajj, biztos aranyosak vagytok együtt…^__^ De gondolom, neked is könnyebb lenne, ha nem kéne bujkálnotok… Ez az egész, kicsit hasonlít a Rómeó és Júliára... Csak ennek legyen happy end a vége! ^^-mosolyogtam el magam, majd felpattantam a helyemről.-Nos, szerintem lassacskán kezdjünk el pakolászni… hamarosan besötétedik, nem akarom rabolni fölöslegesen az idődet. Először kezdjük a te javaslataiddal!-és elkezdtük rendezgetni a holmikat, úgy ahogy Hanae javasolta. A Buddha szobrot a szekrényre, a kis képet az ajtóval szemben lévő falra, és a faliszőnyeget a szekrények közé tettük.-Hmm, egész csini lett! ^^-ebben a nagy pakolászásban nagyon jó kedvem lett, egyrészt, mert nem voltam egyedül, másrészt, mert a kapitányommal lehettem…(és persze azért is, mert nem csak nekem kellett egyedül pakolni xD). Nagyjából már kész voltunk, már csak az egyik kartondobozban volt pár régi kacat.-Nahát ennyi kütyüt! Nem is emlékeztem rá, hogy ezek még megvannak.-ahogy túrni kezdtem a dobozban, egy ősrégi fotóalbumot találtam. A kezembe fogtam és ledermedtem. Ahogy ott térdeltem a földön, Hanae meglátta, s odalépett. Aggódott, vajon mi történhetett velem.
-Csak találtam valamit… valamit, amit nem akartam többé a kezembe venni…-az albumról letöröltem a port, majd odamutattam Hanaenek.-Szívem szerint elégetném, vagy kidobnám… de mégis, ha jobban belegondolok, csak ez maradt az előző életemből, meg pár tárgy…-aztán kis csönd, majd lapozgatni kezdtem. Hanaet gondolom érdekelte milyen fotók vannak benne, ezért letelepedett mellém.-Öhm nos…-vakarásztam a fejem zavarodottan-Ezekről a dolgokról ugyebár még sosem meséltem… lehet itt az ideje ^^”. Ezen a fotón kb. 3 vagy 4 éves lehettem. Ez itt, azt hiszem egy nyári kiránduláson, készülhetett. Na és ők itt…-nagyot nyeltem-Ők a szüleim… Már nem nagyon emlékszem rájuk, csak nagyvonalakban. Azt tudom, hogy egy ideig nagyon szerettük egymást, aztán meg valahogy elidegenedtünk… Apám külföldre ment dolgozni, én meg ottmaradtam anyámmal. Mikor nagyobb lettem, tényleg elég gonoszul viselkedtem anyámmal… Lehet, hogy csak a korral járt, már nem tudom…-Hanae csak csöndben figyelt, nem tudom mit gondolhatott, hogy így most mindent kitálalok neki…^^””””Ahogy nézegettük a fényképeket, egyre több dolog jutott az eszembe.-Meséljek valamit?-kezdtem el halkan.-Azt, hogy, hogyan is kerültem ide?...Egy tök átlagos napon, egy tök átlag veszekedésnek indult, anyámmal. A fejemhez vágott mindent, és én is elmondtam szinte mindennek. Már jóformán kimondta, hogy utál, ezért fogtam magam, és este kiszöktem. Elmentünk a haverokkal bulizni, és az én fantasztikus ötletemnek köszönhetően haltam meg… Fura, mi? A sors iróniája vagy milye… Tudod, mert az az ötletem támadt, hogy menjünk el az állomásra, ha jól emlékszem… És egy rövidebb úton mentünk arra. Belénk kötöttek az ottani rossz fiúk és engem szerencsésen leszúrtak… És nem magamat sajnálom mert maghaltam, hanem azokat, akik szerettek…-keresni kezdtem egy képet az albumban, tudtam, hogy van róla kép.-Tessék, ő volt az akkori fiúm… Képzelheted, mit érezhetett át, mikor a karjaiban haltam meg… Jesszus, még csak most gondoltam ebbe bele… Mondjuk eszembe jutott, hogy felkeresem a szeretteimet, de nincs erőm, hogy újból lássam őket…-az album végére érve becsuktam, és mosolyogtam egyet, csak azért, hogy nehogy sírva fakadjak.-Nos, hogy így minden hülyeséggel elárasztottalak, kérsz egy kis teát?^^-Hanae csak bólintott, én gyorsan kiszaladtam a konyhába, összeütöttem egy teát, majd visszasiettem. Ahogy kortyoltuk a teát ismét szóltam.-Na és neked vannak fényképeid? Ha nem veszed tolakodásnak, érdekelne, neked milyen életed volt? Szüleid? Testvéreid? Szerelmek? Mindent tudni szeretnék! ^__^-csúsztam közelebb kapitányom felé, és vártam, vajon mit válaszol…

Kicsit meglepődtem mikor előkerült Namie fényképalbuma. Láttam mennyire fáj neki a régi élete.
-Nekem nem igazán maradt meg semmim a régi életemből, csak az emlékeim. Számomra a legrosszabb az volt hogy minden tökéletes volt. Álmodni sem lehet jobb életet, mint amilyet épp építeni kezdtem. Rendes volt a családom, bekerültem az egyetemre ahova egész diákkoromban vágytam, és még Európába is eljuthattam.........volna.
De sajnos itt szólt közbe a véletlen. Nem sokan tudnak róla, hogy hogy haltam meg. Egy baleset volt. Épp a repülőn ültem mikor eltérítették, és a terroristák megöltek. Nem is ez a legrosszabb, hanem hogy a gép nem sokkal később lezuhant. Sőt talán még hálás is lehetek azoknak a szörnyű embereknek hogy nem kellett látnom azt ahogy mindenki más is meghal..... -hirtelen felkaptam a fejem-
Jaj ne haragudj elgondolkoztam! ^^" -próbáltam mosolyogni.
De utána ismét jól alakultak a dolgaim ^^ Bár attól eltekintve hogy az éhségtől már majdnem haldokoltam ^^""" De ha akkor nem indulok el akkor Ulquiorra sem talál rám....
Képzeld el, ő vitt haza mikor már nem voltam magamnál és adott ételt. Ám én egészen addig nem is emlékeztem rá, míg az egyik küldetésen újra nem találkoztunk -pirultam el kissé- Azóta szokott meglátogatni.
Igazából nekem nincs bajom a mostani helyzettel, mert végül is akire nem tartozik az amúgy sem tudna a magánéletemről, akivel pedig jóban vagyok, azt így is úgy is beavatnám ^^
Na azt hiszem ez így jó is lesz ^^ -szólaltam meg miután végre beigazgattam az utolsó képet is a falon- Most már egyáltalán nem is csálé ^^ -mondtam miután visszaültünk az asztalhoz teázni.

-Jaj ne haragudj, elgondolkoztam! ^^"
-Ugyan, miért is haragudnék? Én is sok mindent kitálaltam…^^
-De utána ismét jól alakultak a dolgaim ^^ Bár attól eltekintve, hogy az éhségtől már majdnem haldokoltam ^^""" De ha akkor nem indulok el, akkor Ulquiorra sem talál rám....
-Nahát, ez az Ulqu, egy igazi őrangyal!
- Képzeld el, ő vitt haza mikor már nem voltam magamnál és adott ételt. Ám én egészen addig nem is emlékeztem rá, míg az egyik küldetésen újra nem találkoztunk Azóta szokott meglátogatni.-mondta Hanae, miközben igazgatta az utolsó képet az egyik falon.
-Igazán kedves… ki sem nézné belőle az ember ^^”
- Na azt hiszem ez így jó is lesz ^^. Most már egyáltalán nem is csálé ^^
-Áh, végre végeztünk mindennel!-ültem le fellélegezve. -Hú nem is tudom, hogy köszönjem meg, ezt a sok segítséget, Hanae! ARIGATOU!!! ^____^-a lány csak intett mosolyogva, s a teájába kortyolt. Aztán újabb témát dobott fel Hanae. Mégpedig kiderült, hogy egy újabb taggal szaporodott a13. osztag.
-Tényleg?! Jé, nem is tudtam róla! De mostanában jött az osztaghoz, nem? Huh, látszik, hogy igen elástam magam az ügyintézések között. Az a sok papír… mintha sosem fogyna el ^^””…-még a lány sem igen tudott sok mindent az újoncról, de amit tudott, arról szépen beszámolt.
-Hm, úgy tűnik ez egy kedves teremtés… már ahogy a szavaidból kivettem…-gondolkodtam-Mi lenne, ha holnap összehívnánk a csapatot? Lerendeznénk a formaságokat, meg hasonlók… Készítenék valami édességet, meg egy kis teát. Szerintem mindenki rászánna egy délutánt...-kezdtem el összepakolni a tányérokat.-Na mit szólsz hozzá? ^^-kérdeztem Hanaet, miközben a csészémbe töltöttem egy kis teát.

-Összehívni az osztagot? Hm megfontolandó ötlet ^^ Egyszer sort keríthetünk majd rá. -gondolkoztam el Namie ötletén
-Hm most hogy itt végeztünk nem megyünk el sétálni egy kicsit? ^^ Esetleg meglátogathatnánk Kaient is ; ) -mosolyogtam a hadnagyra- Biztos örülne egy kis társaságnak.
Kiittam a csészémből a maradék teát, majd felálltam és segítettem elpakolni a tányérokat. Közben kicsit szótlan voltam, mert eszembe jutott hogy Ulquiorra már elég régen látogatott meg utoljára, és üzenetet sem nagyon küldött. Bár ezt már megszoktam, hiszen tudom hogy neki is vigyázni kell. *Azért hiányzik....* -sóhajtottam egyet, de aztán gyorsan egy mosollyal nyugtáztam hogy végeztünk, mert nem akartam elrontani Namie kedvét a siránkozásommal. *mindenesetre még ma küldök neki üzenetet* -határoztam el magamban, amitől tényleg jobb kedvem lett.
-Akkor megyünk sétálni? -kérdeztem, majd kinéztem az ablakon- Nézd az idő is milyen szép ^^ kár lenne kihagyni egy ilyen délutánt ^^
*Kicsit irigylem Kaien miatt...tény hogy nekik kicsit könnyebb összeegyeztetni az életüket mint nekünk, de az biztos hogy semmi pénzért nem mondanék le róla ^^* -néztem kicsit bambulva a még mindig pakolászó hadnagy felé.

-Persze, miért is ne? Tényleg jó idő van! ^^ Nekem sem árt egy kis séta.-pakoltam el a helyére az utolsó tányért is. Kicsit rendet rakva, átöltöztem, menetre készen. -Egyébként, lehet, hogy közbe össze is futunk Kaiennal. Bár nem tudom, merre lófrálhat, de hátha van neki is kedve velünk jönni ^^ - mondtam
-Apropó, a gyűlésre meg majd még visszatérünk ^^-jegyeztem meg még. -Nos merre is menjünk? Csak ki a kertbe? ^^-kérdeztem érdeklődve az akkor készülődő kapitányomat.

-Nos merre is menjünk? Csak ki a kertbe? ^^-kérdezte érdeklődve. Én éppen készülődtem még egy kicsit. A nemrég felrakott tükör elé léptem és megigazítottam a kimonómat, és a hajamat.
-Rendben mehetünk ^^ -léptem vissza mellé- Szerintem sétáljunk egy kicsit a kertben aztán elnézhetünk Kaien irodája felé, Úgyis van arrafelé egy kis elintéznivalóm is ^^ El kell kérnem az egyik tiszttől egy régi jelentést. -jutott eszembe.
Egész kellemes idő volt odakint. Főleg így téli viszonylatokhoz képest. Sütött a nap, és egész érezhetően melegített is. De azért kicsit hűvös volt, így csavartam még egyet a sálon a nyakamban. Sétáltunk egy-két kört a kertben majd Kaien irodája felé vettük az irányt.
*Igazából nem is olyan sürgős az a papír, de kell valami indok hogy majd magukra hagyhassam őket ^^ persze nem lépek le azonnal mert az kicsit gyanús, de azért nem rabolom sokáig az idejüket* -tervezgettem