Az osztag kertje

Tárgy: Re: Az osztag kertje Csüt. Dec. 10, 2009 10:35 am

//Kertdíszítés Sierashi-módra//

- Gyere mááá~r!
*Kiált hátra testvérének, aki minden bizonnyal követi őt - legalábbis nagyon reméli, hogy nem lett faképnél hagyva abban a pillanatban, amikor a megvalósítás karácsonyi díszekkel és fénysorokkal kicsicsázott ösvényére léptek...
Természetesen saját zseniális ötlete volt ez is. Valahol olvasta, hogy ilyentájt az emberek világában sok helyen tartanak egy karácsony nevű ünnepet, és arra készülnek már egy hónappal előtte nagyjából. Képeket is látott, bizony! Az emberek ilyenkor mindenhova egy vörös ruhás öregember képét pakolják ki, vagy éppen különböző figurákat tesznek ki róla... És vannak még rénszarvasoknak nevezett szánhúzó lények is, meg hideg, fehér, hónak nevezett csapadék. Jómaga ugyan nem látott még egyiket se a fenti tünemények közül, de nagyon is megtetszettek neki a leírások. Különösen az ételek - és mennyi sütemény volt köztük!*
- Mindenképpen rá kell beszélnünk anyut is!
*Fordul ismét Katsuo felé, hadakozva a karjaiban tartott nagyméretű kosárral, mely a díszítéseket hivatott tartalmazni. Persze a hivatalos karácsonyi girlandok hiánya folytán a kupac elég hevenyészett - bár néhány szempontból minden bizonnyal kreatív, különösen a "nemszeretem" ételek újfajta felhasználására nézve - függőkből és miegyebekből áll.
Amiket, szintén saját lángelméjének szüleménye folytán, a tizenharmadik osztag kertjében fognak elhelyezni. Legalábbis addig, amíg észre nem veszi valaki, mekkora munkában is vannak... Mindenesetre egyelőre még meg van győződve arról, hogy fog neki örülni édesanyjuk és keresztanyjuk is. Ha meglátják, mennyire művészien felfrissítették a kert unalmas egyhangúságát, még talán süteménysütésre is ráveszik rokonaikat jutalomképpen!*
- Ne légy már olyan lassú, mint egy nyugdíjas csiga-lajhár keverék!
*Korholja le "tükörképét", majd hatalmas csattanással a földre ejti a hatalmas dobozt, és megfelelő alany után néz, amit/akit ünnepi díszbe öltöztethet. Nagy koncentrálásában még nyelvét is kidugja akaratlanul, ahogy hunyorogva szemléli a területet, végül tekintete megállapodik egy közeli fán, akit legelőször méltónak talál a nemes kitüntetéshez. Elő is kotor egy-két hosszabb girlandot, majd rögtön nekilát a törzs módszeres körbetekeréséhez, teljesen elfeledkezve Katsuóról...*

Tárgy: Re: Az osztag kertje Pént. Dec. 11, 2009 9:13 am

|| Kertdíszítés Sierashi-módra ||

Igazán örvendtem volna, ha imádott -illetve sokszor átkozott- vérrokonom nem értelmetlen fekete görbületek elsajátításával töltené nehezen kikönyörgött szabadidőnket, hanem hasznos dolgokkal! Mintát vehetne rólam, aki minden áldott napot edzéstervek kigondolásával tölt! Az más kérdés, hogy általában szemhéjam pihentetését részesítem előnyben. Szándék a fontos! Mindig ezt hallom a Mitsuko-san-nak magyarázkodó keresztapustól. Jelenleg azonban kénytelen vagyok lökött testvérem hóbortjaiban segédkezet nyújtani. Az áldott jó taktikus szívem fog egyszer a sírba tenni, hiszen mindent azért tettem, hogy hamarabb szabaduljak és ne kelljen hetekig füldugót használnom a szemrehányása miatt. Illetve, mivel én teszek neki szívességet, engem illet a bíráló szerepe. Leülhet mellém, ha egyenesen lesz feltéve a tábla! Sőt akár inni is kaphat, ha a fabrikált díszek fent lesznek. Másrészről feltett szándékom összehasonlítani az általunk készített és újságnak nevezett, vékony rétegekben kialakított, színes halom tartalmát! Érdekesnek találtam a bennük sorakozó rénszarvasokat! Kis részben hasonlóságot mutatnak a plüsseinkkel. Nem kizárt távoli rokonok! Esetleg mostoha testvérek! Bár teljesen mindegy. Azt se értem minek gondolkozom ilyen felesleges összefüggéseken. Sokan jobb lenne, ha végre rájönnék, honnan érkezik orrfacsaró bűz. Határozottan valamelyik kosár felől terjengett.
-Rohadsz! Amúgy haladok, ha nem tűnt volna fel. Lassan járj, tovább élsz!- Vágtam fancsali képet, gátat szabva további reakciónak. Nem mutathattam ki mennyire felkavarta törékeny gyomorháztartásomat eme szemérmetlenül aljas szag. Helyette elegáns ujjmozdulattal tájoltam be a Masa által hordozott csomagot. Valahogy rendellenesen festett a borsó füzér és akasztóval felszerelkezett brokkoli halom. ~Ez valami vega ünnep?~ Elmélkedtem a műanyag villa izzósort arrébb pöckölve. Valószínűleg nem velem támadhatott baj, mert ha furcsállom, akkor ott sántítania kell valaminek. Ekkor éles váltással tértem át édesanyánk elemzésére. Biztos a siker! Chiyoko-t könnyed energetika bevetésével tudjuk egyszerű cselekedetekre ösztönözni és némi díszítés, ünnepi vacsora, rengeteg sütemény nem okozhat problémát! Biztosra veszem egyszerűen teljesítené! Könyveltem el bólintva, majd némiképp közömbös arccal követtem a koncentrálás csúcsán méregető testvéremet. Hatványozottan kínos szituáció, mennyire leadta a szintet pár remekmű elhelyezése miatt. Idáig eljöttem, még itt vagyok, szóval teljesítettem a megállapodást. Utolsó pontként pedig felszínre kívánkozó vágyamon kell uralkodnom, ugyanis eddigi parancsolgatásai oly szinten karmolászták méltóságom, hogy a fához tekerve szeretnék vigadni pórul járt fivéremen. Nyilvánvaló lebukást nem kísérelhettem meg! Az csúfos vereség lenne! ~A csörgő segíthet!~ Hajítottam mérnöki pontossággal tarkón, majd shunpo-m segédletével intéztem el a fához ragaszkodást.
-Éreztem, hogy valami hiányzik! Veled tökéletes a díszítés!-

Tárgy: Re: Az osztag kertje Vas. Dec. 13, 2009 2:40 am

//Kertdíszítés Sierashi-módra//

- Segíthetnél igazán... Még ott maradt két másik doboz, amit nem voltál hajlandó elhozni!
*Zsörtölődik tovább, ha már egyszer ilyen nemtörődöm ikertestvérrel "áldotta meg" a sors. Mindent neki kell megcsinálnia, míg Katsuo csak lazsál... Akármennyire próbálja ugyan elhitetni vele, hogy kőkemény szellemi munkát végez - hiszen Masaru tökéletesen tisztában van azzal, hogy az nem képes ilyesmire, aki az ész osztásakor a sor végére állt be, és már nem maradt belőle, mire a pulthoz került...
Bár próbálja felrugdosni egyetlen félresikerült tükörképét ez esetben, ahogy most is. Ezúttal vaktában egy kisebb Byakurai-t küld szeretetcsomagként Katsuo számára, hogy kapja már össze magát végre, a legkevesebbet sem törődve azzal, mit talál el, ha elvéti a célt. Hajh, milyen nehéz dolog egymaga elvégeznie minden feladatot!*
- Feltételezem, valamelyik ágról örököltél egy nagy adag lajhár-csiga gént...
*Jegyzi meg, ezúttal már arra se méltatva testvérét, hogy hátraforduljon. Végül aztán sietve beleszagol a levegőbe és kelletlenül megállapítja, hogy a jelenlegi rendkívüli esetben kivételesen igaza van Katsuónak, és tényleg követi őket valamiféle beazonosíthatatlan bűz, ráadásul tényleg kivételes kreativitással és ízléssel megkomponált díszei felől. Valahogy eddig észre se vette...*
- Az orrod pedig egy törpe vadászkutyától örökölted...
*Rándítja meg vállát, hatalmas erőfeszítések által eltüntetve az arcára kiült fintort, mely jelzi, hogy bármennyire nem akarja kimutatni, mégis elismeri ezúttal testvére igazát, gondolatban pedig sajnálja, hogy saját maga miért nem örökölt mondjuk a fókáéhoz hasonlóan becsukható orrnyílásokat, melyek hathatós segítséget nyújtanának a lebukás elkerülésében.
Miután nagy nehezen legyőzte ingerét a sajátkezűleg készített girlandok szemétbe dobására és három flakon légfrissítő szétfújására, már nem is foglalkozik mással, csak a fák díszítésével. Lábujjhegyen nyújtózkodva igyekszik a lehető legmagasabb pontokra felaggatni ötletbörzéjének termékeit, és figyelmének lankadása miatt igencsak kellemetlenül érinti a váratlanul fejében felzendülő harangszó, melyet a tarkójával intim kapcsolatba kerülő csengettyű okoz. A nagy lendületnek köszönhetően lefejeli a fatörzset is, aminek köszönhetően néhány másodperc kiesik emlékezetéből, és mire magához tér, azon veszi észre magát, hogy már saját maga is a díszítés szerves részét képezi...*
- Díjazom, hogy ennyire megnövelted a fa eszmei értékét szerény tökéletes személyem felfüggesztésével, de SZEDJ LE INNEN MOST AZONNAL!!!
*Fog bele mondókájába, mely egyre hangosodik, végül pedig elsöprő erejű ordítássá magasztosul. Bár a rettentő orgánum félelmetességét finoman szólva csökkenti az az apró tény, hogy a kiáltás alatt Masaru a legkevésbé sem elegáns kalimpálásba kezd lábaival, mialatt igyekszik kibontani magát a borsófüzér fogságából...*

Tárgy: Re: Az osztag kertje Vas. Dec. 27, 2009 9:25 am

|| Kertdíszítés Sierashi-módra ||

Szűz hallójárataim tapasztalatlan érzékeire hatványozottan káros decibel tolongástól, ujjaim behelyezésével védtem egészséges életem. Komoly károsodást elszenvedni ilyen korban felérne lelkem puzzle darabjainak szétcsúszásával! Egyenlőre szomorkodó gyógyszerfüggő, pedig nem akarok lenni! És mit reagáljak vastüdejét bőszen rejtegető fivérem meglepetésére, ami persze nem igaz, mert születésünk után is az én tűréshatárom feszegette bécsi keringő opera változatával. Illetve kegyetlen röhögéstől, csak határtalan jóindulatom mentette meg. Más valószínűleg mutatóujját felé bökve sírná vörösre szemeit ezen a poríttatta vásznon futó jelenetsoron, melyen partra vetett hal szenved kétéltű lét hiányától. Maradjunk annyiban, ez a műsor kiáltott az utolsó másodpercig tartó nézésért, így én sem ellenkezhettem. Nem hagyhattam cserben kérlelő pillantásait! Amúgy is kíváncsisággal töltött el meddig bírhatja az üvöltés és mozgás kombinációt. Figyelembe véve a korát, illetve értelmi szintjét, hamar ki fog dőlni! Akkor pedig bosszúm még tökéletesebb lehet, mert alkoholos filccel összemázolhatom arcát! Végre mindenki láthatná közöttünk húzódó és mellékesen nyilvánvaló tényeket, mely szerint az én isteni folyók gyűjtötte tökéletességből nyert, férfias vonalaimnak csak silány változatával rendelkezik. Mellékesen hozzáfűzném, elégtételt nyerhetnék eddig felgyülemlett sérelmeimért! Folyton kegyelem nélkül használta ki botladozó tanulóösvényem hibáit és igyekezett befeketíteni hősi jövőm, de érdememre szóljon sosem sikerült neki!
-A te szavaiddal élve pénz központú a világ, nem de? Vagyis ha levennélek megfosztanám az Etióp kisgyerekeket egy fél tyúk combjától!-
Helyeztem kényelembe magam, precíz pontossággal szembe életéért küzdő testvéremmel. Mivel semmi szükségét nem éreztem, hogy eme felhőtlen szórakozásért büntetést kapjak, egyszerű ujjmozdulattal elhajítottam a kínok árán megtalált - rohadó - fűzért. Égi közbelépésemnek hála Masa nagyobb lendülettel rugózott, így elszakítva kötelét.
-Szörnyű mennyire nem boldogulsz nélkülem!-
Tettem hozzá szemem sarkából követve vérrokonom mozdulatait. Ez tökéletes menekülésként is szolgált, hiszen egy Sierashi-nak tudnia kell mikor távozzon! Főként, ha ismeri a közelgő vészt...

Tárgy: Re: Az osztag kertje Kedd Dec. 21, 2010 4:52 am

~ Aiko-chan nagy találkozása a 13. osztag új tisztjével ~

- Sétálok, sééétálok egy kis dombra lecsücsülök~~ – énekelgettem, miközben sétálgattam az osztag területén, és arra gondoltam, hogy milyen szupcsi lenne már, ha találkoznék egy tök új tiszttel, akit szadizhatok. Sajnos már mindenki ismer, így tudják, hogy nem jó ötlet a közelembe jönni, ha túl szeretnék élni egyben a napot. Nem tehetek róla, hogy szeretek játszani, és jókat mulatni az ügyetlen bácsikon és néniken, amikor pofára esnek az általam kifeszített damilban. Tök vicces tud lenni, mikor üvöltve kezdenek el kergetni a folyosókon. Szeretek másokat idegesíteni, csak az a baj, hogy ők nem értékelik ezt. Pedig én komolyan erőlködök, hogy nekik is jó legyen az egész buli, de ha egyszer ilyen begyepesedett vénemberek és asszonyok, nem tehetek róla.
Némi sétálgatás és ugrálgatás után végül úgy döntöttem, hogy ideje kiszabadulni a kertbe, hátha valami szerencsétlen flótással összeakadok. Tuti megdobálom jó alaposan hógolyóval, vagy valami. A lényeg az, hogy tutkó, hogy beborítom a hóba. *>* A hó tök jó dolog. A hó hideg, meg nedves, és lehet belőle hóvárat építeni, meg hóembert, meg hópalotát. Ja, meg meglehet benne fürdetni a tiszteket is. Igaz, hogy a patakban is meg lehet őket, de a hóban azért mégiscsak jobb. Legalábbis én jobban élvezem.
Felvettem a kedvenc nyuszis sapkácskám, meg a kesztyűcském, rá meg persze rávettem a kedvenc kabátkám, és már indultam is a tök jó havas kertbe, hogy kiéljem magam a hófehér dolgok építgetésében. Vagyis csak akkor élem ki magam, ha nem találkozom valakivel. No, de mindegy is. Először egy eszkimóházat kell építeni, amiben majd kempelhetek, ha úgy tartja kedvem. Tök szupcsi lesz majd benne játszani. Nem érdekel, hogy ha megfagyok, mert hát lényegében én építettem, és büszkének kell lennem rá. Így hát majd egész nap bent fogok fagyoskodni, és megmutatom Mitsu-channak is, mert hát ő a legszuperebb nővérke a világon. Persze néha legszívesebben letagadnám, amiért olyan butus tud lenni, meg amilyen gyerekes dolgokat tud művelni attól függetlenül, hogy van gyereke, de mégis imádom, és mégis a legeslegeslegjobb nővérkének tartom.
Boldogan kezdtem összegyűjteni a havat, hogy aztán elkészíthessem az első téglát a házikóhoz.

Tárgy: Re: Az osztag kertje Kedd Jan. 04, 2011 6:07 am

Asami találkozik egy 13. osztagos lánnyal!

Én még nagyon új voltam ebben az őrosztagos izébe, de örültem neki, mert nagyon szerettem harcolni akár az életem árán is. Volt ott egy pár jó helyes csávó is igaz nem vok valami nagy pasi faló, de dögösek voltak, na de mindegy. Nagyon szerettem volna egy havert, mert az osztag kertében már sokszor voltam, de még nem találkoztam senkivel:S. Aztán ma, amikor beléptem megpillantottam egy kislányt nem tudtam mi lehet a neve, de nem mertem oda menni és megkérdezni a nevét, és hogy hányadik tiszt mert még olyan fiatal. Azon törtem a maradék eszemet, hogy ha bekerül, akkor biztos, hogy nagyon pro az a kiscsaj. De akkor se merek, oda menni, mert csalodot vagyok, hogy ő jobb nálam:S inkább még körül nézek egy kicsit, az úgysem árthat, mert még felkel, fedezem ezt az egészet és remélem, megismerkedek valakivel. Sétáltam még nagyon sokáig és már hulla voltam annyira elfáradtam és véletlenül megcsúsztam a jégen és pofára estem nagyon fájt és még a könnyeim is ki jöttek és csak egy kicsi horzsolásom volt, de nem bántam, mert tudom, hogy legközelebb jobban kell figyelnem. Emlékszem, hogy kiskoromba imádtam a havat és most is és neki álltam építeni valamit és egy hóember lett. Nagyon tetszett nem is tudtam, hogy elsírjam, magam örömömben vagy csak mosolyogjak. Már nagyon késő lett, de az a lány még mindig itt volt és elhatároztam, hogy oda megyek és megkérdezem, hogy mi a neve. Elindultam, de nagyon lassan úgy, mint egy tolószékes nénike. Addig, amíg sétáltam elgondolkodtam azon, hogy milyen lehet a való világ! Nem tudom, hogy hogy jutott ilyen az eszembe ebben a helyzetben, de nagyon örültem, hogy itt vagyok és nem a való világban, mert itt sokkal jobban érzem magam, de még magányosnak vagyok, de ezen lehet segíteni ha sok emberel össze haverkodok hisz nem lehet tudni, hogy melyik percben futok össze valakivel és barátok leszünk vagy csak szakézunk, de én egyet tudok, hogy ha valakivel rosszba leszek engem nem érdekel bármi áron megvédem ha harcolni megyek vele. Na de térjünk vissza az a kiscsaj tél ilyen, még mit keres, itt hisz már nagyon késő van, lehet szólnom, kéne neki, de még a nevét se tudom *bizonytalanság* nem baj odamegyek, köszönök és megkérdezem mi a neve és, hogy még mit keres itt. Igen azt hiszem ez jó lesz. Oda mentem és ezt mondtam neki:
-Szia! Mi a neved? Mit keresel még itt már rég vissza kellett volna menned a szálás helyedre.

Tárgy: Re: Az osztag kertje Csüt. Márc. 10, 2011 6:02 am

~ Aiko-chan nagy találkozása a 13. osztag új tisztjével ~

Házikóm egyre szebb lett, és egyre több téglája volt. Még szerencse, hogy a zanpuizém miatt jól bírom a hideget, különben már tuti, hogy mirelit kislány lennék. Kicsit összerezzenek, mikor meghallom az idegen hangot a hátam mögül, így bátortalanul hátrafordulok, hogy megvizsgálhassam magamnak az illető személyt, és hogy megnyugvással könyvelhessem el magamban, hogy nem a nagy, és csúnya, és szőrös jeti látogatott meg ebben a nagy hidegben.
Vhuhúúúú hát tök szupi, hogy végre van új tiszt az osztagban, akivel játszhatok, és aki nem ismer, és nem fut el rögtön, amint meglát. Rég volt már alkalmam teljesen kikészíteni bárkit is idegileg, azonban most haaatalmas nagy szerencséjére egyetlen rosszcsont ötletem sincs, amit bevethetnék ellene. Na, de majd idő közben csak megihletődök, és aztán lesz majd sikítozás, meg pánik, meg csúnya beszéd. De ha csúnyán is beszélne, kénytelen leszek majd szólni Kawi-channak, hogy intézze el, mert ha valaki csúnya szavakat motyog, akkor az rossz ember, meg minden. Surprised

Legalábbis Mitsu-chan azt mondja, hogy ha valaki káromkodik, akkor az könnyen bekerülhet a 11. osztagba is. De ha ez így van, akkor fogalmam sincs, hogy nővérkém hogyan keveredhetett a barbárok közé. Na jó, nem mindenki barbár abban az osztagban, hiszen Miyo-chan apukája egész rendes, meg minden. Én tökre kedvelem. Surprised

Csak azért mégis sok izé bácsi van ott, néni meg tök kevés, és ez számomra kicsit furi. Surprised

No, de mindegy is, hiszen egyelőre az új barátosommal kell foglalkoznom, aki azt hiszem hamarosan a 4. osztaghoz fog kerülni elmebajjal. Surprised

- A nevem Ninomiya Aiko – pattanok fel kihúzva magam. Mellkasom kidomborítva, elégedetten pillantok az új tisztre, akit még egyáltalán nem ismerek. De amúgy… mi az, hogy csak így kérdőre von. Nem tudja, hogy én vagyok a naaagy és hatalmas Mitsu-chan hugicája? Surprised

Na, majd lassacskán úgy is felvilágosítom erről az aprócska tényről, nem kell ám megijedni.
- Kijöttem hóvárat építeni, mert unatkoztam odabent. Már minden játékkal játszottam, és mindenki próbál elkergetni valami hülye kifogással, ha játszani próbálok vele. – vágok tök ártatlan fejet, hátha megesik rajtam a szíve, és kint marad velem játszani. Remélhetőleg még nem értesült rólam a többi tiszttől, mert ha igen, akkor lehet, hogy ő is menekülőre fogja majd a dolgot, és csak úgy egyszerűen itt hagy az épülgető iglummal.
- Téged hogy hívnak? Még nem láttalak az osztagban… - kérdezem eltűnődést színlelve. Valahogy mégis ki kell derítenem, hogy mi lehet a neve, elvégre nem hívhatom Újonc néninek, nem? Surprised

Tárgy: Re: Az osztag kertje Hétf. Márc. 21, 2011 3:34 am

Beszélgetés a remélhetőleg új barátnőmmel!

-Köszönöm, hogy elmondtad a neved, de nem tudom mért nagyon ismerős. Az én nevem Masuko Asami és újonc vagyok.
Nem fázol? Megértem, hogy kint vagy és a hóval játszol, de már nagyon késő van nem kéne inkább már lefeküdnöd??? -mondtam
nagyon idegesen és kíváncsi vagyok ha megkérdezném tőle, hogy meg mutatná-e a helyet igent mondana-e?!
-Öööööööööööööööö... Szeretnélek megkérni ha holnap van egy kis szabad időd megmutathatnád nekem ezt a helyet?-nagyon reménykedtem,hogy igent mond .
-Izé ha gondolod és még maradsz akkor itt maradnák veled az beszélgethetnénk és legalább elmondhatnád ki jó fej ki nem meg ilyenek és, hogy mikor kell kelni és stb.-És összeesem és álmodok... Jaj istenem csak add hogy igent mondjon de olyan érthetetlen fejet vágott mint aki kitalált egy ötletet hogy hogyan küldjön el. Nagyon ideges lettem és a lábaim nem bírták tovább a hideget és összerogytam mint akit lelőttek és elkezdtek folyni a könnyeim és a fejem is fájt és beugrott, hogy biztos amikor pofára estem nagyon bevágtam a fejem ,de nem vettem észre basszus mi lesz ebből?
-Nem tudnál elkísérni, a szobámig mert nem nagyon tudok mozogni? És bocsi, hogy erre kérlek pedig még nem is ismerlek nagyon sajnálom . De kérlek segíts mert még nem ismerek senkit és látom, hogy nagyon fiatal vagy de én mégis a segítségedet kérem.- Nagyon fáj gondoltam
de ezt nem nagyon akartam kimutatni és eszembe jutott hogyan is fájhat ha az előbb nem?? talán csak beképzelem vagy mi?? Áááá teljesen összezavarodtam mint valami idegbeteg és sikítottam egyet torkom szakadtából és felkeltem .
-Basszus mi történt?? Nem emlékszem semmire csak arra, hogy álmodtam és könyörögtem neked, hogy segíts. Azta ilyen még nem volt. Elnézésedet kérem, hogy ha megijesztettelek, sajnálom.- Ááááááá, hogy lehetek ekkora pancser, hogy ilyen történik amikor lehetne
egy haverom még akkor is, hogy fiatal. De most nagyon megijedtem mert hallottam valami furcsa hangot és ránéztem a kis csajra vagyis Aikora és megkérdeztem:
- Te nem hallottad az előbbi hangot mint ha valaki üvöltene? -Hát most nem tudom mi tévő legyek.
-Várj mindjárt vissza jövök csak megnézem mi az ! -Elmentem megkeresni a hangot de már nem nem onnan jött a hang hanem más honnan. Ott is megnéztem de utána meg nem hallatszott és vissza mentem a lányhoz, és mondtam:
-Nem találtam semmit sajnálom, hogy udvariatlan voltam.-Basszus mekkora szerencsétlenségem van és vártam ,hogy a lány megszólaljon mert mosolygót!...

Tárgy: Re: Az osztag kertje Pént. Ápr. 08, 2011 10:45 pm

~ Aiko-chan nagy találkozása a 13. osztag új tisztjével ~

Meglepődve pislogok az újoncra, mikor megjegyzi: ismerős számára a nevem. Neee mááááár… Melyik ütődött tiszt volt az, aki beszélt neki rólam? >.< Bizti, hogy megkeresem, és akkor jajj lesz neki, mert lecsapom, meg… meg… olyat csinálok, ami miatt örökre megjegyzi, hogy nem kéne árulkodni. Az árulkodás csúnya dolog, főleg akkor, ha ezzel nekem tesz rosszat. Bár az is lehet, hogy csak szép, és jó dolgokat mondtak rólam. Surprised

Némi gyors gondolkodás, és hiszti után végül azért az is leesett, hogy bizony nem én vagyok az egyetlen Ninomiya a Gotei 13 szolgálatában. Elvégre Mitsu-chan, az én drágaságos nővérkém egy naaagy és hatalmas shinigami, akit mindenki ismer. Az már más kérdés, hogy amúgy egy totálisan nagy balfék, és még a saját lábában is képes lenne felbukni. De ettől függetlenül ő az egyik kapitány, vagyis erős, meg minden. >.<
- Lehet azért ismerős a nevem, mert a nővérkém Ninomiya Mitsuko. Ő a 8. osztag kapitánya. – húzom ki magam büszkén, hiszen az is vagyok. Szeretem a nővérkémet, és szeretek vele dicsekedni is. Csak azt nem szeretem, hogy néha olyan kis buta. Látszik, hogy minden ész nekem jutott, de sebaj, ezért megbocsátok neki.
- Egyébként nem, nem fázok. Rendesen felöltöztem, még sálam is, kesztyűcském, meg sapim is van. Szóval jóóóól felöltöztem. – mutogatom sorban a téli kellékeimet. Ráadásul nekem meg van szokva a hideg elvégre a zanpakutom jég alapú, szóval akár még fürdőruciban is rohangálhatnék a -40 fokban, azt se nagyon érzékelném. Surprised

Viszont valahogy a hangneme nagyon nem tetszett. Mi az, hogy nekem valaki parancsolgat? >.< Ez természetesen bosszúért kiált, így máris elkezdtek nyikorogni agytekervényeim, hogy kieszeljek ellene valamit.
- Rendben, megmutatom neked az osztagot. Úgy is szeretnélek valamivel meglepni. – mondom barátságos mosollyal pofimon. Nem is sejtheti, hogy forralok ellene valami gaztettet. Muhahahaha… Twisted Evil

- Kawi-chan nagyon jó fej, meg úgy mindenki jó fej. Mindenkivel jókat lehet játsza… ni… O.o – szakítom meg hirtelen mondókámat, hiszen az új tisztecske összeesik, és beleborul a hóemberembe. Na, ez aztán több a soknál, most már tényleg! Surprised

Mi az, hogy csak így bele borulgat az én drága hóemberkémbe, és szétrombolja azt? T-T Gyusziiiiiiiii T-T Igen, Gyuszinak neveztem el a hóemberkémet. Most miért ne? Surprised

Lett volna Hosé Armando? Surprised

Az olyan sokat használt, hogy már mindenki unja >.<
Szóval, épp Masu-chant élesztgettem, már ha nem ütötte ki magát annyira, amikor fordult egyet, és azzal a lendülettel képen is vágott. Itt döntöttem el, hogy én aztán biztos nem fogok neki segíteni. Az már tutifix. >.<
- Csak kidőltél, és vergődtél, aztán képen vágtál, de előtte még leromboltad Gyuszit. >.> – hadartam el morcosan Masu-chan kérdésére válaszolva. Sose bocsátom meg, hogy megölte Gyuszit T-T Szegénykém… Pedig még nem is volt teljesen kifejlett hóember… Még hiányzott a feje, szeme és orra. A csini kalapjáról meg nem is beszélve – amit természetesen Mitsu szobájából hoztam. Surprised

- Én nem hallottam semmit… – morogtam durcásan.

Tárgy: Re: Az osztag kertje Hétf. Május 30, 2011 3:39 am

-Hát nem tudom de a kapitányok nevét még nem annyira tudom szólva lehet, onnan hallottam a nevedet amikor elmondták, de az is lehet,hogy nem.- Majdnem elkezdtem nevetni mert tudtam az összes kapitány nevét és én már sejtettem ki is ez a bajkeverő lány sőt inkább nagyon is tudtam még jó hogy azt hazudtam ,hogy nem tudom ki lehet nem is állt volna szóba velem, de neki erről nem kell tudnia.XDXD És azon gondolkodtam még milyen csínt kéne neki vissza adni ha majd ő is bajba kever engem. -Akkor megnyugodtam ha nem fázol, de talán az is közbe játszik talán a zanpaktoud a jéggel kapcsolatos?? De nem kell elárulni ha nem akarod.-Már nagyon kiwi voltam, hogy milyen a zanpaktou ereje.
- Ha majd elég jól megismertük egymást harcolhatnánk is és megnézzük ki az erősebb!- Nagyon elgondoltam azon, hogy mire gondolhatott az előbbieken amit mondott "valamivel meglepni" egyfolytában az a bajkeverő szavai ismétlődtek le bennem. -Nagyon köszönöm örök hálám.-De még volt valami furcsa abban a csajban olyan fejet vágott mint aki megkapja a magáét. -Nagyon sajnálom és ha kell segítek vissza építeni a hóemberedet. -Miután elmentem, hogy megnézzem a hangot és nem találtam semmit vissza mentem a csajhoz"bajkeverő" és mindenért bocsánatot kértem letérdeltem ahogy illően szokás és elnézést kértem. Mert nagyon bántott ez az egész.
-Nagyon sajnálom a történteket remélem még mindig megmutatott ezt a helye - még akkor is, hogy ilyen nagy bajkeverő- és remélem még lehetünk barátok is.-Azután gyorsan segíteni akartam neki, hogy a hóembere megint úgy nézzen ki mint azelőtt. De megint hallottam azt a hangot és nem tudom mi volt az nagyon felbosszantott és még közelebbről jött mint az előtt. Hátra néztem és megláttam valamit nem láttam nagyon jól csak amikor oda ugrott hozzám amikor már ép elővettem a kardom DAICHI-t amikor látom ,hogy ez egy kiskutya nagyon örültem neki mert olyan cuki pofa volt. Nem tudtam kié lehet ezért oda fordultam a megbántott Aiko-hoz és megkérdeztem , hogy nem tudja hogy ki a gazdája, de mint ha mégse hallotta volna csak csinálta tovább a hóembert ezért megkérdeztem még egyszer, de akkor sem válaszolt. Nem tudom mit csináljak meglökjem, kiabáljak rá vagy mi?? Azt beugrott oda tettem a kiskutyát és megint megkérdeztem, hogy kié ez a kutya?? Vártam a választ,de nem jött basszus mi lett vele előbb még máshogy
viselkedett és az is leeset, hogy én zavarom ezért mondtam:
- Ha zavarok elmegyek nem tudom még mit csináljak, hogy bocsánatot kérjek,
de mivel mást nem tudok ezért akkor elmegyek szia.-
Nagyon megilyedtem szavaimon, hogy miért teszem ezt de igaz még sokkal fiatalabb mint én, de nem érdekel. Bocsáss meg Úram, hogy ezt tettem de úgy érzem igazam volt ezért szép lassan elindultam abban reménykedve, hogy még vissza hív. (nem tudtam hová mennyek mert nem tudtam, hogy mi hol van xdxd) Smile