|
|
| |
Szerző | Üzenet |
---|
Sierashi Yuusuke Daitenshi
Hozzászólások száma : 914 Age : 31 Tartózkodási hely : Karakura városa Registration date : 2009. Jan. 19. Hírnév : 127
Karakterinformáció Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui Hovatartozás: Daitenshi Lélekenergia: (68000/100000)
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Pént. Júl. 17, 2009 1:07 am | |
| //Usake Tedeko vaizardá válása//
Shun tekintetének gyilkos villanását csak egy gúnyos mosollyal viszonozom. Már épp kényelembe helyezem magam, amikor kiderül; nem lesz nyugtom. Masaki új ruciján nézek egyet, és azon gondolkodom, hogy miképp fog megbirkózni a cölibátussal. Nem lesz egyszerű az már biztos. Bár az is kétséges, hogy egyáltalán felszentelték-e. Megrázom a fejem, majd tovább henyélek. Eközben Katai megint mindent tudni akar. Rossz szokása, jó volna, ha leszokna erről. Shiori pedig már a változásba kezdett sráccal küzd. Hm, elég jól bírja, sőt még a lányt is sikerül arrébb taszítania. Hatalmasat ásítva fordulok vissza a többiek felé, amikor Aya-chan tűnik fel a látómezőmben. Ezt követően egy ököl érintését érzem a gyomorszájam környékén, ami azzal jár, hogy felordítok és egy hernyót utánozva vonaglani kezdek. - Hát szervusz Yuu! Tudtommal azt üzentem, hogy Te gyere, nem azt, hogy Te, és a Pincsid. - szól kedvesen, míg én a halálomon vagyok. Azután sokkal kedvesebben fordul hadnagyomhoz, amit nem értek. Miért van az, hogy mindig én fogom ki a brutális személyiségét? Persze a cigimre esek, s nem csak kiégetem a ruhámat, de még be is oltódik az a szar. - Nem tehetek róla! - kiáltok utána még mindig szenvedne, miközben megpróbálok feltápászkodni - Egyszerűen levakarhatatlan! Nagy nehezen sikerül felkelnem, majd morcosan leporolom magam. Miért kell mindent erőszakkal megoldani? Nem élhetnénk békében és szeretetben? Ehh, mindig is jót röhögtem az ilyen kamudumákon. Shun pedig beavatja Katait a Vaizardok titkába. Nem mondom, ő lett volna az utolsó,a kinek ezt elmondtam volna magamról. Egy elejtett mondat, amit nekem kellesz megmagyaráznom. Igazából nem is tudom, hogy hogyan kezdjem el. Visszaülök a kőre, majd jobbomat az arcom elé emelem. Érzések, emlékek kavarognak bennem. Mennyi dolog történt már azóta, hogy sikerült igába hajtanom a lidércet. Aizen... Akitől kaptuk ezt az átkot, mely' egyben ajándék is. Szellemi részecskéket gyűjtök a kezembe, majd egy függőleges rántással megidézem hollow-maszkomat. A szervakkal és ábrákkal díszített álarcot félre tolom, így már láthatóvá válnak aranysárgán izzó íriszeim. Hangom eltorzult, s valami megfoghatatlan sötétség árad belőle. - Tudni akarod az igazságot? - kérdezek vissza, miközben egy nagyobb löket reiatsut szabadítok fel. Szokásos ezüstkék aurám körbeleng, de most egy fekete körvonal is látszódik. - Vaizardok vagyunk, mind. Kivéve persze Aya-chant, aki halálisten. Amikor egy Shinigami eléri képességeinek határát, onnan már nem képes tovább fejlődni. Nos, Aizen és később Urahara is azt kutatta, miképp lehet eltörölni ezt a határt. Végül sikerrel jártak, bár nem sokon múlott, hogy meghaljunk. Tessék, ez az igazság. Nem vagyunk hollowok, mert képesek vagyunk halálisteni képességeket használni. De Shinigamik sem vagyunk, hisz' a lidérc erőket is uraljuk. Ha elárulsz minket... Megöllek... Lehunyom szemeimet, azután egy intéssel eltüntetem a maszkot. Utolsó mondatom még néhány másodpercig lebeg közöttünk. Kiérződött a hangomból, hogy komolyan gondoltam. Újabb vitaminrudacskát veszek elő, és rágyújtok. Remélem, most már békén leszek hagyva, s nézhetem a küzdelmet. Majd akkor ugrom be a „ringbe", ha már eléggé eluralkodik Usaken a belső hollowja. |
| | | Katai Siraseru 8. Osztag
Hozzászólások száma : 146 Tartózkodási hely : 8. osztag - Kapitányi és Hadnagyi Iroda Registration date : 2008. Dec. 04. Hírnév : 1
Karakterinformáció Rang: 8. osztag - Hadnagy Hovatartozás: Lélekenergia: (9500/10000)
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Csüt. Júl. 30, 2009 8:36 am | |
| Mialatt körülöttünk zajlottak az események, én ezzel mit sem törődve a milliomodik kérdésemet is feltettem Yuusukénak, aki eddig még nem sok válasszal tisztelt meg. A millió-egyedik kérdésembe viszont egy másik résztvevő vágott bele. - Gyakorlatilag viszont nem haltunk meg, hadnagy úr, és nem kéne mindent bevenned, amivel etetnek Seireitei-ben... - majd a cigijét elnyomja a közeli sziklafalban folyatja mondandóját. - Mondjuk úgy, hogy Aizen kísérleti patkányai lettünk... - kis hatásszünetet hagyva - A kapitányod is tud róla mesélni bőven, hogyan szerzett egy lidércet "albérletbe"... Kijelentése igazán letaglózott. Elsőre értetlenül nézek rá, majd Yuusukéhoz fordulok magyarázatért, aki persze még mindig inkább hallgat és néz levegőnek, minthogy válaszra méltasson. Már éppen Neki esnék, mikor egy újabb személy közeledik felénk. - Hát szervusz Yuu! - köszön, majd "baráti" üdvözlésképpen egy jókora gyomrost ad az említettnek. - Nem tehetek róla! Egyszerűen levakarhatatlan! - panaszkodik kislány módjára. ~Persze, ha én nem felügyelném, akkor kicsoda? - tekintek rá a szokásos lenéző arckifejezésemmel. - Tudtommal azt üzentem, hogy Te gyere, nem azt, hogy Te, és a Pincsid. - mutogat felém, miközben végigmér majd, hogy nyomatékosítsa mennyire is örül Yuunak újabb gyomorszájon vágást ad Neki. A következő pillanatban ez a kedves idegen, mintha megkergült volna, úgy viselkedik. Rövid színjáték után kislányos bájjal támad le. -Sziaaaaa! Aya vagyok, a vaizardok bébiszittere, és egyben a 11. osztag ex-kapitánya. - köszön és néz rám olyan ártatlanul, mintha ma született bárány volna. Az egész helyzetet nem tudom mire vélni, és még az itt lévő emberek is zakkantak. Egy darabig értetlenül nézek a lányra, mikorra végre eszembe jut, hogy be kéne mutatkoznom. -Katai Siraseru. Örvendek?! - mondom ki hallhatóan bizonytalanul, de bármennyire is próbálnám nem sikerülne másképpen, így inkább nem is magyarázkodom. -Hadnagyi rangon vagyok a 8-dik osztagban. - teszem hozzá. Közben elgondolkodtam, hogy tudomásom szerint nem léteznek ex-kapitányok, mert a kapitányok vagy előlépnek a 46-ok tanácsába, vagy a királyi testőrségbe, vagy meghalnak, de hogy rangjukat vesztetté váljanak, ez felfoghatatlannak tűnik. Mint ahogy eddig nagyjából minden, amivel itt találkoztam.
Ez alatt a "szerencsétlen" fickót olyan kidou technikák fogságába ejtik, amilyenekkel még soha nem találkoztam vagy maximum "tankönyvben" láttam. A védőfalak mögött pedig a srác láthatóan elég rossz állapotban van, mert megkezdte az átalakulást hollowwá. Az egyik jelenlévő pedig már be is ment, gondolom én, hogy végezzen vele. ~De mire ez a felhajtás? Mi ez az egész? Valami hülye szektás rituálé, ahol balul járt lelkekkel játszadoznak? - fut végig az agyamon és talán még tovább is töprengenék rajta, ha nem érdekelnének más témák. Közben Yuusukénak sikerült magához térnie az előző sokkból és mintha már tudomásul venné, hogy létezem. Visszaül a telephelyére és, mintha esti mesére készülődne úgy viselkedik. Arcát a kezébe temeti, majd...
...egy pillanatra mintha elveszíteném az eszméletem és mikor újra sikerül látnom ott van előttem Yuusuke az arcán egy furcsa maszkkal. Hihetetlenül erős szellemi energia áramlik belőle, amitől nehézzé válik a légzésem. Erős, de egyben romlott is ez a hatalmas energia, amit felszabadít. Olyan fojtogató, gonosz, elnyomó, hogy már szinte a rosszullét környékez tőle. - Tudni akarod az igazságot? - kérdezi fellengzősen, majd mintha még nem lenne elég, további energiát szabadít fel, ami már számomra a felfoghatóság és leginkább elviselhetőség határát súrolja. Amióta Yuusuke tölti be a kapitányi rangot az osztagunkban, még sosem volt alkalmam élesben találkozni az erejével. A belőle áradó reiatsu rideg kékre festi a levegőt körülötte, melyben időnként sötét gonosz átáramlások látszanak. Félelmetes látványt nyújt és még félelmetesebb ezzel a mérhetetlen erővel párosítva. Hangja is megváltozik, torz démoni hatást kelt teljes lényével. Mikor már a fulladás határát súrolva szememet alig bírom Yuusukén tartani, csak akkor szólal meg újra. - Vaizardok vagyunk, mind. Kivéve persze Aya-chant, aki halálisten. Amikor egy Shinigami eléri képességeinek határát, onnan már nem képes tovább fejlődni. Nos, Aizen és később Urahara is azt kutatta, miképp lehet eltörölni ezt a határt. Végül sikerrel jártak, bár nem sokon múlott, hogy meghaljunk. Tessék, ez az igazság. Nem vagyunk hollowok, mert képesek vagyunk halálisteni képességeket használni. De Shinigamik sem vagyunk, hisz' a lidérc erőket is uraljuk. Ha elárulsz minket... Megöllek... - ér mondandója végére, amit megkönnyebbüléssel fogadok. Egy legyintéssel eltünteti magáról a maszkot és végre fellélegezhetek. Bár igyekeztem emelt fővel viselni megpróbáltatásaimat, de az élményt, hogy újra képes vagyok lélegezni tüdőm köhögéssel hálálja meg. Rövid idő múlva már akár, el is felejthetném a dolgot, mivel sikerül teljesen magamhoz térni, de az események feldolgozásához szükségem van egy jókora fejszellőztetésre. -Sétálni mentem. - vágom Yuusukehoz, aki nem tűnik túl meglepettnek a kijelentésemen. -Mikorra dolgom lesz, visszajövök. - bár igazán nem tudom miért is vagyunk itt, de küldetésként kezelem és inkább nem kérdezek, mert most több választ kaptam, mint akartam.
A tapasztaltak és hallottak igen csak felborították eddigi stabil elképzelésemet a világról és működéséről. Elárulva éreztem magam és leginkább mindenkire haragudtam. Bár a látottak teljesen újszerűek voltak, valahogy mégis ismerős borzongást váltottak ki belőlem. Mintha nem először éreztem volna ilyet. Annyi minden kavargott a fejemben, hogy képtelen lettem volna egy dologra koncentrálni. Így némi meditációt követően igyekeztem csak arra törekedni, hogy innen egy darabban érkezzek haza, aztán majd a nyugodt környezetben lesz időm gondolkodni. A meditáció segített és tisztább fejjel indulhattam vissza többiekhez. A séta és meditáció után szótlanul ülök vissza Yuu mellé és várom, hogy közöljék mikor lesz szükség rám. |
| | | Masaki Sachiaru Vaizard
Hozzászólások száma : 490 Age : 42 Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög! Registration date : 2008. Sep. 06. Hírnév : 21
Karakterinformáció Rang: Pali sensei Hovatartozás: Független Lélekenergia: (53000/65000)
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Csüt. Aug. 13, 2009 9:26 pm | |
| // Teddi seggének baszott porcelán gyilkossá rugdosása //
Repesztős, villogó felnis, gyagyaszaggató járgányként cuffogtam magamnak jó néhány kört, mire be tudtam lőni egy nyáladzó sztár beállást, amiben egyetlen cseszett alkatrészem sem kerül vérkifingós kinyiffanásba. Golyóstollas tintapacagyártó tippmixem se volt, hogy a jó anyámba fogok Bruce Lili-t alakítani ebben a pálcikafeszkós kutyagumiban. Más nem bevágok egy bikafújtatós 'hej,de fasza, szexi legény' ruhaszaggatást, hátha a látványomtól nyüszítve kotor el valamelyik sarokba Teddi mackósajt vagy helyből lesokkol a sokkolóval élesztgetett ketyeréje. Nekem osztán túrós seggű puputeve trottyantására mindegy, mitől terül el a nyomoréka! Miután a sötét éjszakát színre varázsoló seggfej srácok is hidaltak egyet a látványomtól, kezdtem sasolni miről koptatja lepénylesőjét kattant hallucinogén lufi. Az északi sarki fókahaverokat irányba lőtt kajabálása akkora köcsög menetszelet gerjesztett, hogy extra durva tempóban lifegett a mesterien kivasalt séróm. Technó zenére is kezdett rángatózni a fejemen poshadó szőrcsíkom. Szórakozzon a szultán nagy kupac szart ábrázoló turbánjával! Tudja ez a seggfej mennyit faszomkodom a ku*va fejblökimmel mire eltűnnek a kunkori malacfarkak?! A sötét árnyam rohadt elszánt gyilkolási tervét az önkéntesen beáldozó turmixoltűrhajókilövő küldte vissza galócát lopkodni a sínek alá, helyette belimbózott a kötényben flangáló nyanya, akit elkapott a cifra aggódás. Kissé kellemesebben szadista lett volna az aurám, ha kimarad ebből a mókából nagyságos asszonyság, mert így hugyozhatom összefelé magam az idegtől. Épp valakit a seggemre aggatott keresztre akartam ráfeszíteni, amikor a szefósan decibelhatáros libuska megküldte a családi örökségből rászakadt óráját. A tökömig kivert a víz mire a kezembe bűvészkedtem azt az ócska szerencsétlenséget. -Teeee...-csápoltam a buzisággal miközben előszedtem a fiókból tanyasi szövegem.-Ne akard, hogy a magasan trónoló szentfazék nevében térítő hadjárat áldozatává válj, mert azt ku...csúnyán beszo...szívod...SZENTSÉGIT!- eltörölhetetlen lelkesedéssel elkezdtem vetegetni a bocsánatkérő kereszteket, de kitűnő fülszenzorommal lecsekkoltam a pukkadozó szektatagokat is, akiket sorban vágtam le taxióra helyett. Legalább van egy szem előnye ennek a cseszettségnek. Azért az baszottul mámoros lenne, ha nem gerjedne rá a repeszesszíneshulladékra. A könnyed elősimogatás után működésre fenyítettem az annyira beszámítható mérőt mint a nyomorult tulaja és totyógalamb mintájára hányásig köröztem az előtér előtt. Az ku*va biztos, ha egyetlen hajszála letörik energiabombának én bemászok, de garantáltan hullát gyártok a nyálát verő kisköcsögből! |
| | | Shihouin Yoruichi Admin
Hozzászólások száma : 807 Age : 33 Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;) Registration date : 2008. Sep. 05. Hírnév : 114
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Kedd Nov. 03, 2009 1:39 am | |
| //Usake Tedeko vaizarddá válása – Mesélő//
Kinti események
Végre megkezdődött Tedekoban a belső harc, mely kívülről is megmutatkozik. Arcán kezd megjelenni a maszk, majd az oszlopok, melyekkel Hacchi a földhöz szegezte, elkezdtek remegni. Alig 4-5 perc telt el, mióta Shiori bekeveredett a védőfalon belülre, hogy egy időre féken tartsa az épp kitörni készülő fiút. Néhány perc elteltével, az oszlopok megrepednek, majd darabokra hullanak. Nem bírták már tovább Tedeko erejét. Masakinak gondosan néznie kell az órát, ha nem szeretné, hogy kedvese túl sokáig maradjon odabent, vagy hogy megsérüljön. Alig oldódott fel a fiút fogva tartó kidou, máris rátámadt Shiorira, aki kitartóan védekezett. Szerencséjére azonban már az ideje jó része letelt, így hamarosan valaki helyettesítheti. Hogy ki, az egyelőre még rejtély. Ezt nektek kell megbeszélnetek.
Tedeko lelkén belüli események //Ha nem gond, átvenném a belső hollowod irányítását. ^^//
Miután elaltattak, a belső hollowod kezdett ébredezni, ami nem volt jó jel. Odakint már érződött az ereje, azonban ő még csak kóstolgatott téged. Egyelőre csak lábával rúgott beléd, aminek következtében métereket csúsztál. Hollow éned egy katanád húzott elő tokjából, amivel feléd mutatott. - Most pedig át veszem az uralmat a tested felett. Rontott neked nagyjából ugyan akkora sebességgel, mint amilyen számodra is lehetséges. Hirtelen egy másik katana jelent meg előtted a semmiből, mely ugyan olyan volt, mint sajátod. Talán még képességei is ugyan azok voltak, azonban ez nem derül ki mindaddig, amíg meg nem próbálod előhívni shikaiod. |
| | | Kikuchi Aya Shinigami
Hozzászólások száma : 77 Age : 37 Tartózkodási hely : legtöbbször a vaizardocskákkal együtt, a raktárban *.* Registration date : 2009. Feb. 13. Hírnév : 0
Karakterinformáció Rang: 11. osztag volt kapitánya Hovatartozás: Lélekenergia: (16000/30000)
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Kedd Nov. 03, 2009 4:19 am | |
| //Usake Tedeko vaizarddá válása//
Naaagy ártatlan szemekkel pislogtam Yuu-chanra és hadnagyára felváltva, miközben a vaizard fél elregélte, hogy kik is azok a vaizardok. - Yuuuu-chaaaaa~n! Azért előadhattad volna kicsit gyengédebben is... Mondtam neki kissé morcosan, hiszen szerencsétlen hadnagyát eléggé lesokkolta ezzel az egésszel, aki nem sokkal a történet elregélése után távozott is. Ráadásul meg is fenyegette. Mondjuk jó, én is ezt tettem volna, hiszen elméletileg én védem őket, már amennyire tőlem telik. Igaz, lassan már tök gyengusnak érzem magam mellettük, hiszen ők lényegében vaizardok, én meg csak egy egyszerű shinigami. - Remélem nem fogja szét szedni az a vadállat odabent... Pillantottam Shiori és Tedeko harca felé. Már elég csúnyán benne voltak a harcban, és az átalakuló srác egyre veszélyesebb technikákat használt. Bevallom, kicsit aggódtam Shio miatt... - Az hiszem, hogy én megyek be Shio után. Esetleg ellenvetés? Pislogtam körbe, hátha látok ellenkező felet. Max. ha van, majd Toshi-chan lecsapja, vagy valami. Mindenképp szerettem volna még az elején letudni a harcot, hiszen ki tudja, hogy a későbbiekben milyen erős lesz. Nekem meg nincs olyan maszkizém, hogy hirtelen a duplájára növeljem az erőmet. Szóval minél hamarabb letudom, annál egyszerűbb lesz, és annál kevesebb sérülést szenvedek el. - Masaki, te meg ne morogj... Toshi-chan kezd megint morci lenni. Dobtam fejbe a kezembe kerülő kaviccsal, hátha észhez tér. |
| | | Hanabi Shiori Vaizard
Hozzászólások száma : 361 Age : 36 Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva Registration date : 2008. Dec. 29. Hírnév : 24
Karakterinformáció Rang: Vaizard Hovatartozás: Független Lélekenergia: (32500/45000)
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Hétf. Júl. 18, 2011 3:39 am | |
| ...folytatás
Betörés a vaizard lakba Anao módra - hát te meg ki vagy és hogy kerültél ide? Σ(゚Д゚|||)
Tényleg nem akartam kiábrándító lenni, de az engem dicsérő szavakat muszáj volt megmosolyognom. Ezt vajon mind arról az egyetlen képről és a fantáziájával karöltve vonta le következtetésként? Hát nem tudom mindenesetre messze nem ilyen fényes a helyzet esetemben úgy érzem. A pusztakezes harcban való igaz talán megállom a helyem, de a villámlépésen még mindig lenne mit csiszolni. A végén még kiderül, hogy ő bizonyul jobbnak nálam! Nem elképzelhetetlen fantazma, hiszen ha jól értettem harmadik tiszt az osztago..volt osztagomban. Össze kéne szednem magam, hogy ne okozzak csalódást, ha már ennyire idealizálni látszanak. Bár azt hiszem ezzel majd még kéne kezdeni valamit, mert nem szeretném ha ezen a szinten maradna ez az ismeretség. Kapitány koromban sem szerettem ha többnek gondoltak annál ami vagyok. Igaz, nem is tettem túl sokat annak érdekében, hogy megismertessem az emberekkel azt aki valójában vagyok. De ezen épp itt az ideje változtatni, és azt hiszem ez jó kezdet lesz. Bár nem tudom mennyire kivitelezhető próbálkozás lesz meggyőzni Anaot, hogy kezeljen Shioriként, és ne a 10. osztag volt kapitányaként.... De egyelőre csak egy feladat... Először is irány az edzőterem, ott nyugodtan kiötölhetjük, hogy miképp kezdhetnénk neki a dolgoknak. Amint leértünk Anao is hasonlóképp meglepetten reagált az edzőtermi célokra kialakított pusztaság látványára, mint általában azok akik először járnak itt. Mondjuk érthető, hiszen ki gondolná, hogy egy ekkora tér, nem mellesleg saját égbolttal, van egy elhagyatott raktárépület alatt. Én magam sem értem igazából, hogy Kisukének hogy sikerült kiviteleznie, de mindenesetre hálás vagyok neki, mert igen praktikus helynek bizonyult eddig is. A hozzáfűzött kommentár viszont nem igazán nyugtatott meg a rám váró ismeretlen megpróbáltatások előtt állva. Inkább nem merek belegondolni abba, hogy hogy nézhet ki szeretett osztagom a mai időkben. Bárhogy próbálok ezek után asszociálni, csak valami füstölgő romhalmaz jelenik meg lelki szemeim előtt. Megrázva a fejemet próbáltam elhessegetni a valószínűleg csak rémképet és koncentráltam vissza a vendégemre. -Való igaz... -helyeseltem majd a földre huppanva zavartan túrtam bele a hajamba, hátha megszáll az ihlet, hogy most hogyan is tovább. -Hm mivel is kellene kezdeni... először talán kérhetnék egy erődemonstrációt, hogy lássam van-e egyáltalán mit fejleszteni a hakudádon? -kezdtem körbenézegetni, majd rövidesen kiszúrtam egy elég masszívnak tűnő sziklát. Ezután mellé shunpozva megütögettem az oldalát. -Ezt itt... egyetlen koncentrált ütést. -adtam ki az utasítást, ám némi ez habozást váltott ki a másik félből. Hirtelen nem értettem, hogy valami rosszat mondtam-e, de mire megkérdezhettem volna, hogy minden rendben van-e, már itt is termettek, hogy teljesítsék a kérésemet. Elővigyázatosságból hátrébb léptem jónéhány lépést, mert nem tudtam mire számítsak. Női megérzésem helyesnek is bizonyult, miszerint többet rejteget magában a lányzó, mint azt ránézésre gondolná az ember. Már csak a belőle dőlő lélekenergia miatt is... mondjuk azt nem ártana valamilyen formában visszafognia, ha nem akar magának galibát...de most nem ez van terítéken. Az ütés erejét megítélve, jócskán egy szinten lehetett velem, így eléggé meglőve éreztem magam a téren, hogy tanítanom kellene. Miközben ülepedett lefelé a felkeveredett por, hirtelenjében valamiféle depresszív aura szállt meg mindkettőnket. Engem azért, mert tanácstalan voltam, őt viszont nem tudom miért, de határozottan éreztem, hogy eléggé elkenődött. -Ez szép volt! -jegyzetem meg dicséretképp, hátha az volt a baj, hogy elmerengésemben nem reagáltam semmit. -Sőt igazság szerint talán még engem is felülmúlt! - tettem hozzá elismerősen. -Az erőnlétben úgy nézem nincs szükséged különösebb tréningre. -hümmögtem. -Viszont ha nem csal a szemem elég merevek a mozdulataid. Akit látva én elhatároztam, hogy tökéletesítem a közelharci technikáimat, nem csak rettentő erős volt, de az egész megjelenéséből sugárzott az elegancia. Nem tudom mennyit segíthetek neked vele, de azt hiszem arra meg tudlak tanítani, hogy vizuálisan is tökéletesíthesd a harcmodorod, és esetleg néhány kombinált mozdulatot elsajátítani. -vontam le a következtetést. Tudom, hogy nem ez a legfontosabb, de mivel úgy látom semmilyen téren nem szenved olyan hiányt, amit megvannak a képességeim orvosolni, ezért marad a precizitás. -Tudom, hogy elsőre nem hangzik valami egetrengetőnek, de hidd el nekem, ha egy komolyabb ellenféllel harcolsz, minden felesleges mozdulatnak komoly jelentősége lehet. -magyaráztam tovább az álláspontomat. És mellesleg mindig azt vallottam, hogy hiába vagyunk harcosok, mi nők, nem kell, hogy a harctéren is teljesen megszűnjünk azok lenni. - Remélem nem zavart össze túlságosan a hablatyolásom, de ha bármi kérdésed van, vagy egyáltalán nincs is kedved az egészhez, mondd csak meg bátran! |
| | | Shiroichi Anao 10. Osztag
Hozzászólások száma : 368 Age : 44 Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között Registration date : 2010. Dec. 03. Hírnév : 77
Karakterinformáció Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3* Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (40700/45000)
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Szomb. Júl. 23, 2011 12:47 am | |
| Betörés Vizard lakba Anao módra, avagy találkozás a 10. osztag volt kapitányával *>* Nagy ámuldozva nézem a föld alatt elhelyezkedő éggel és naaagy kövekkel kirakott „ edzőtermet”. Nem is tudtam, hogy a föld alatt tényleg van élet! *o* Hatalmas csodálkozással az arcomon lépdelek lefelé a hosszú lépcsőn, amely e helyre vezet és alig tudtam megállni, hogy szavakkal kifejezzem az elmémben forgolódó sűrű dicséretekkel teli gondolatok részleteit, melyben e helyet illettem. Még kevésbé pozitív oldalamra is felhívtam véletlenül a Sensei figyelmét, nem mintha titkolnom kellett volna előtte, csak... csak nem akarom ezzel elrettenteni magától az edzéstől és annak fogalmától. T-T’’ De e leterhelő eszmefutatás azonnal tovaszáll, amint gondolataimat vissza sikerül vezetnem az új dogok „ tanulására”. Bár már idejét se tudom a hatalmas lelkesedésnek egy új dolog megtanulását illetően, viszont ez~ olyan dolog, melynek nem lehet nem örülni! *.* A 10. osztag volt kapitánya vett szárnyai alá, hogy menő új dolgokat sajátíthassak el. *__* A Mester irányába nézve vártam végül, hogy dönt, a tanulás, mely ágával is szeretne kezdeni, amely végül az általam imádott hakuda lett. *.*- Igen, sajnos túl sok mindent is kellene~ T-T... – jegyeztem meg a költői kérdésére, mivel valójában igaz, hogy az utóbbi időben kezdtem el igazán rágyúrni a pusztakezes harc rejtelmeibe, s lehet erős kezem, hogyha nem tudok valamit változtatni rajta. Jól tudom, hogy van hiányosságom, csak nem tudom, hogy mi is lehet az. Önmarcangolásom során figyeltem fel az oktatói utasításra, melynél egy lépést hátra hőköltem. A Kavics nagy tesóját kellene szétcsapnom... nekem? T-T’’ Nem vagyok Kavics gyilkos, de... de a tanulásért mindent meg kell tennem. Mohh~... nyugodj békében nagy Kavics, majd... majd eltemetlek! TToTT’’ Nyelve egy aprót, hunytam le a szememet, majd fekete-lilás lángszerű lélekenergiámat magam körül áramoltatva kezdtem jobb öklömre rávezetni, hogy a feladatnak eleget téve egy ütéssel kivitelezzem a Szikla ( TT.TT) – bocsi Kavics nagy tesó! – „ halálát”. Az ütést egy Ikkotsuba igyekeztem átfektetni, hogy rendesen kivitelezzem a jobbegyenest, melynek hatására a szikla apró pici darabokban hullott a földre. Elszontyolodva nézek az apró porfelhő – melyet az ütés erejével sikerült keltenem - szertefoszlása során elém táruló Szikla kis darabjaira a földön. A dicséretet halva meghatódok, mely arcomon is látszik, de bennem kavarog a tudat, hogy elpusztítottam a Kavics nagytesóját, emiatt nem igazán tudom kifejezni a boldogsággal teli felemet, mely legszívesebben arra invitálna, hogy pattogjak örömömben, csak hát.. nem megy, mert Kaviics. T.T- A Kavics bátyója... megpróbállak megmenteni~... - motyogtam leguggolva a kőzetmartalékok mellé, s a sziklából maradt pár darabot megpróbálom egymásra tenni, hátha összeáll, de nem sikerült, ledőlt. T-T~ - Megöltem TT___TT... – préseltem ki magamból a szomorú szavakat, de a negatív hangulat ellenére rajzolok a földbe egy keresztet egy „ RIP” felirattal megfűszerezve azt mellékelve még, hogy: „ A Kavics bátyójának emlékéül”. Legalábbis remélem, hogy ezt sikerült odafirkálnom és nem valami mást, mely nem is azt jelenti, amit írni akartam. *>*’’Felállva egy mély levegőt vettem, miután túltettem magamat az egészen és egy darabkát belőle, azét még eltettem emlékül, hogy hazavihessem. A 10. osztag volt kapitánya-senseire néztem, ahogy tudatosult bennem mondandója, mely szerint „ felülmúltam”. O.o Neeem az le-he-tet-len. Csak, csak vigasztalni akar, vagy nem tudom. ToT- Áh... elég sablonos ütést volt. T.T’’ Azért köszönöm sensei a dicséretet. *.* Bár kötve hiszem, hogy felülmúlhattam volna... O__o... – vakartam meg a fejemet tanácstalanul, mivel tudom, hogy van egy nagy hiányjel a hakudámon, csak nem tudom, hogy mi az, s erre a kérdőjelre a választ lehet, hogy most kaptam meg. o.O – Kombinált mozdulat? – ismételtem el kérdőn az általa említett információt, amiért erre a dologra cseppet sem gondoltam, hogy esetleg több ütést egybekeverni és egy újat kihozni belőle. Elmémben próbáltam felszínre hozni pár lehetőséget, bár elég kevés közelharci személlyel találkoztam az életemben, így aligha jön fel bennem apró foszlány ezzel kapcsolatban. Lehangoltam vettem tudomásul, hogy alig van elképzelésem arról, melyről beszélt így tényleg sok mindenről lehetek lemaradva és az eddig lélektükrömmel látott hakudámon lévő hiányjel hirtelen gigászira nőtt tekintetem előtt. - Még, hogy nincs kedvem?! O_o Pont ellenkezőleg! Tudja sensei elég kevés hozzáértésem van a pusztakezes harchoz *>*’’ Ütni tudok, csak mást nem... – mondom zavart tarkóvakarás kíséretében, hiszen csak pofozkodni tanultam meg, s ennek finomítására nem is gondoltam, főleg nem az imént említett komplikálásra. Ha, a mágia nem is az erősségem, akkor valahogy mégis meg kellene tanulni ezt mérlegelni. >.<’’ – Öhm... mit kell tennem? – tettem fel a költői kérdést, ezzel megmutatva halványlila gőzöm sincs arról, hogy a Mester miképp kívánja megközelíteni az imént említett dolgokat. De mielőtt felelhetett volna tőlem szokatlan komolysággal a hangomban hozakodtam elő egy bennem motoszkáló kérdéssel, melyet a 10. osztag volt kapitány által mondottakból született meg. - Mondja~ sensei... Ön, Ki miatt kezdte el a pusztakezes harc rejtelmeit tanulni? – vizslattam felé a kíváncsiság nagy erejű csillogásával szememben, amiért abban reménykedek, hogy nem maradok válasz nélkül, amiért esetleg mély pontokat érintettem vele vagy valami... lehet ennek érzelmi alapja is és azért nem kívánom megbántani a senseit, szóval ha nem is felelne az sem baj, csak azért... érdekel. >.<’’ |
| | | Hanabi Shiori Vaizard
Hozzászólások száma : 361 Age : 36 Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva Registration date : 2008. Dec. 29. Hírnév : 24
Karakterinformáció Rang: Vaizard Hovatartozás: Független Lélekenergia: (32500/45000)
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Szomb. Júl. 30, 2011 12:53 am | |
| Betörés a vaizard lakba Anao módra - hát te meg ki vagy és hogy kerültél ide? Σ(゚Д゚|||)
Várakozásaimmal ellentétben egész figyelmes hallgatóságot kaptam a mondókámhoz. Vagy legalábbis próbált bőszen bólogatva efféle hatást elérni. Mindenesetre örültem neki, hogy nem hagytak faképnél a szövegelésem közepén, és még díjazzák is az ötletet amit felvetettem. Valamit mindenképp kezdeni akartam a helyzettel, aztán esetleg közben derül még ki valami amin csiszolni lehet. Annak ellenére, hogy kapitány voltam, sosem vettem még így pártfogásba senkit, úgyhogy csak arra próbálok meg támaszkodni, ahogy annak idején engem edzettek. Bár akkor is a saját fejlődésemre, és nem a tanítási mechanizmusokra koncentráltam... pedig most milyen jól jönne. -Igen, néhány mozdulatsort, amiket egymás után végrehajtva növelni lehet a támadás sikerének mértékét. -magyaráztam tovább, bár lehet kevésbé tankönyvszerűen kellett volna előadnom. Láttam is a reakción, hogy nem jó irányból közelítem meg a dolgot, így gyorsan korrigáltam magam. -Áh nincs benne semmi ördöngösség, csak meg kell találni azokat az ütéseket, rúgásokat amik kiegészítik egymást, és gördülékenyen lehet őket egymás mögé pakolni. Tudod, mintha ööö Rubik kígyóval játszanál, azt ismered? Mikor van egy girbe gurba láncolatod összekötött kis fakockákból, és ha jól hajtogatod össze egy tökéletes nagy kocka lesz belőle. Nah ennek is valami ilyesmi a lényege! -tartottam egy kis szünetet, hogy legyen idő megemészteni a magyarázatom, és persze hogy kitaláljam mit mondjak még ezután. De szerencsémre megkönnyítették a helyzetem egy újabb hozzám intézett kérdéssel. Igazából semmi titok nincs benne, hiszen ha még mindig őriznek rólam dokumentumokat, akkor ennek is nyoma lehet, szóval nem hiszem, hogy baj lehet belőle ha elmesélem, így rövidke hümmögés után bele is kezdtem. -Hát tudod, én annak idején nem a 10. osztagban kezdtem a szolgálataimat, hanem a másodikban. Esetleg hallottál már Shihouin Yoruichiről? Akkoriban ő volt a kapitányom, és roppant mód felnéztem rá. Igaz közvetlenül nem igazán volt lehetőségem tőle tanulni, de az a lókötő Kisuke is nagyon sokat segített beleverni az alapokat a kobakomba. -kopogtattam meg az említett gondolkodóalkalmatosságot. Nagyon szerettem azt a néhány évet, hiszen csupa kedves emlék fűz ahhoz az osztaghoz. Igazából bánom is meg nem is, hogy végül áthelyeztek a tizedik osztagba. De az biztos, hogy örülök, hogy mindkettőnek tagja lehettem. Viszont régóta piszkálja már a kíváncsiságomat a kérdés, és már nem tudom megállni, hogy ne adjak neki hangot, úgyhogy egy kicsit még szeretném tovább tologatni a tényleges edzés elkezdését. -És mondd csak... mostanában, hogy mennek a dolgok odaát? Nem azért kérdezem, mert valami merényletet terveznék és titkos információkat gyűjtök hozzá az osztagról! -szögeztem le határozottan mentegetőzve, elvégre mégis csak egy "áruló" vagyok... -Csak annyiszor gondolkodtam már, hogy miként alakult az osztag sorsa, és kapott-e jó vezetőt, aki terelgeti.... -sóhajtottam egyet. Tudom, hogy nekem már nem kellene efféle dolgokkal foglalkoznom, de valahogy annyira a szívemhez nőtt az egész, hogy nem tudok csak úgy megfeledkezni róla, és élni az új életemet anélkül, hogy néha néha ne gondolnék rá. Túl sok minden van, amiről szeretnék tudni, viszont jobb lenne nem pedzegetni a témát ha nem akarok bajba kerülni, vagy ne adj isten másokat bajba sodorni. Azt semmiképp sem szeretném. -De tudod mit, inkább hagyjuk a beszélgetést, és kezdjük el edzést. -pattantam fel hirtelen elmosolyodva, és fordítottam egy pillanatra hátat, hogy megtörölgessem a szemem. Nekigyűrkőzve a feladatnak, elkezdtem kotorászni a zsebemben, hogy keressek egy hajgumit, amivel felkötözhetem az útból a hajamat. Miután ezt villámtempóban ki is viteleztem egy határozottam levegővétellel rendeztem össze a gondolataimat. -Kezdésnek nézzünk akkor egy egyszerűbb rúgás kombinációt. Elsőként egy egyszerű egyenes rúgás, aztán rugaszkodónak használva az ellenfél testét kicsit behajlítva a lábad teszel egy háromnegyed fordulatot, hogy újabb rúgást mérhess rá oldalról. -magyaráztam miközben lassan mutattam is a folyamatot. -Tudsz követni? -kérdeztem rá miután befejeztem. |
| | | Shiroichi Anao 10. Osztag
Hozzászólások száma : 368 Age : 44 Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között Registration date : 2010. Dec. 03. Hírnév : 77
Karakterinformáció Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3* Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (40700/45000)
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Pént. Aug. 05, 2011 2:01 am | |
| Betörés Vizard lakba Anao módra, avagy találkozás a 10. osztag volt kapitányával *>* A 10. osztag volt Kapitánya-sensei magyarázatát teljes odafigyeléssel hallgattam végig, de még így is megmozgatta agytekervényeimet, hogy egyáltalán el tudjam képzelni a dolgot, de több mint kevésbé akart ez sikerülni. Fejem mellett egy óriási kérdőjel felbukkanása jelezte reménytelen esetemet, hiszen időt szakít rám, segít, erre nem értem mit mond. Ez kellemetlen. ToT” Szívem szerint azon nyomban kerestem volna egy sarkot, hogy a rajtam hirtelen úrrá lett depressziót ott heverjem ki, összetört lélekkel köröket rajzolgatva a homokba. Csak egy bökkenő volt, nem tudtam, hogy hol van ennek a tágas edzőterepnek a vége. Ezért maradt a földre szegezett tekintet és a gondolat béli önmarcangolás. De, amint meghallom magyarázatának másik változatát, a remény szikrája csillan fel szememben hatására, mégsem vagyok olyan… olyan csúnya átvitt értelmű szó, amit inkább nem aggatnék most magamra. - Áh’ sokka~ szóval pont úgy, mint a Rubik kígyó! – csaptam jobb öklömet, nyitott bal tenyerembe, ahogy végre leeset a tantusz és értettem pontosan miképp is érti Sensei a kombinált mozdulatokat. Sőt, lelki szemeim előtt már láttam is kirajzolódni egy talán helyes kombinált mozdulat sorozatot, persze a fantázia szüleménye jócskán csak távol áll a valós világtól így hamar megálljt intettem a videónak, mielőtt teletömködi fejemet megvalósíthatatlan lépésekkel. Bár talán jobban tettem volna, hogyha még úszkálok a képzelet világában és nem zaklatom szegény 10. osztag volt Kapitánya-senseit efféle komoly kérdésekkel, mint az előbbi, amit feltettem. Meg se fordult fejemben, hogy esetleg érzékeny pontot tapintok meg ezzel. De már késő bánat, mert ismételten csak abba a szituációba kerültem, hogy előbb beszélek, aztán „ gondolkodok”. Amikor halottam azt a bizonyos „ hümmöt” már nem is tudtam mit csináljak… elfehéredve vártam mit mond. Megosztja e velem és a kíváncsiságom nyugszik – legalább… öhm… minimum fél percig –, avagy nem és az elmémet elhalmozza, majd a kérdések áradata? T^T De szerencsére az utóbbi lett, elmondja, nekem! *.* Teljes figyelemmel hallgatom végig a hakuda jártasságának a történetét. - Ooo… *.* Ismerte Villámléptű Yoruichit személyesen? *-* – néztem, nagy csillogó kutyaszemeket meresztve a 10. osztag volt Kapitánya-senseire. Jómagam ténybe tény nem ismertem személyesen, viszont hallottam róla. Mint például azt is, hogy Ő a leggyorsabb Soul Society történelmében. Igazi gyerekes álom ugyan, de mindig is azt kívántam bár csak lehetnék olyan gyors, mint ahogy Ő, amennyiben a mendemondák valóban igazak. Mindig lassú shunpovval szenvedtem mikor a bankai elérése óta, viszont végre valahára megtapasztalhattam a gyorsaság ízét. *.* - Am… Yoruichi tényleg olyan gyors volt, ahogy tartották? – bátorkodok kíváncsiskodni e felől, szájról – szájra terjedő hírben nem igen szeretek megbízni de, hogyha kapok megerősítést, akkor még inkább eltökélhetem magam a gyorshajtás témában. Mondjuk, Csíkos Kalapról említett dolgokban már kételkedem, s ez tekintetemben is látszik, hogy nem igen tudom elképzelni, amint a Hippi tanít valamit bárkinek is. - Am… a Juubantait, azért szeretted? Gondolom a Nibantai biztosan a szívedhez nőtt, hogyha Shinigami pályafutásodat ott kezdted. Öhm… ano~ gomen, gomen. >.< Túlságosan is kíváncsi vagyok! >.<” – néztem a földre, ahogy szégyen jelek sorakoztak fel fejem fölött a mentegetőzésem során. Ennyire kíváncsinak lenni, biztosan van már egy plusz ötszázasom azon a 13(1) koromon. De nem tehetek róla, a 10. osztag volt Kapitnya-senseiről van szó! T.T Persze, hogy utána kérdezek annak miképp viszonyult a Juubantaihoz, ha már eredeti neve helyett illetem volt rangjával. Pont bocsánatkérésemkor vágott bele szavaimba, s felfigyelve a kérdésére nagyot nézve emeltem rá tekintetemet. Persze, nem gondoltam cseppet sem, hogy bántaná a Juubantait, mégis a volt Kapitánya az osztagnak. >.< - Ne aggódj, Juubantai Ex – Taichou-sensei! *.* Az osztag remekül van! *_* Speciális úton távolítjuk el az Ördög által teremtett iratokat, a kert gyönyörű~ mint mindig, múltkor viszont ki volt téve egy hatalmas veszélynek a Juunibantai miatt! Tudod Ők riválisok lettek számunka a Fukutájcsójuk kihívta Simán Csak Keisuke-samat és ezért csúnya szájborger robotokat küldött ellenünk. Majdnem odaveszett a sziklakert. T.T” – mesélem el teljes odaadással az osztagról az Én szemben jócskán csak lényegesnek vélt dolgokat a Juubantai volt Kapitánya-senseinek. Igen, nagyon is fontosnak véltem megemlíteni a Juunibantait érő támadást, mégis milyen szörnyű dolog szájborgereket uszítani a Seretei legjobb osztagára? T.T Hát ugye, hogy rossz? De naaagyon megkönnyebbültem az érdeklődése miatt, mert így megtudhattam, igen a Juubantai volt Kapitánya-sensei igencsak kedvelhette az osztagot, ez nem kétség! *.* - Igen, igen az edzés! *-* - néztem lelkesen bológatva, ahogy hirtelen témát ugrottunk, mondjuk nekem nincs ellenemre a beszélgetés, de azért az edzés is egyaránt érdekel. Főleg, hogy a 10. osztag volt Kapitánya-sensei tanít. ***.*** Figyelmesen hallgatva, illetve a Sensei után csinálva azt, amit mutat, igyekszem tartani a lépést. Egyenes rúgást még lassítva is sikerülne kiviteleznem, viszont a fordulattal akadt egy kis gondom, sejtéseim szerint túlfordulhattam vagy valami, vagy nekem van némi oldalzavarom és ezért csavarodok bele ennél a lépésnél. - Öhm.. igyekszem! >.< - elismételve még egyszer a háromnegyed fordulat tételénél, megint nem sikeredik valami és az oldalról történő rúgás nem jön össze, még lassítva sem. De nem adhatom fel! >-< Harmadjára elismételve sikerül… sikerül!! *.* - Ühüm, igen tudlak követni!!! *.* - mondom vidáman bólogatva, amiért sikerült elismételnem a Sensei által tett rúgás sorozatott, majd kíváncsian néztem rá, hogy mi lehet a következő, avagy a folytatás ennél a kombónál. |
| | | Yamato Katsurou Vaizard
Hozzászólások száma : 30 Age : 28 Tartózkodási hely : Mindig máshol :| || Karakura Town Registration date : 2009. Jul. 19. Hírnév : 0
Karakterinformáció Rang: Vaizard Hovatartozás: Független Lélekenergia: (11500/15000)
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Kedd Nov. 01, 2011 10:28 pm | |
| .:A nagy Edzés!:. Yuusuke-sama besegít?!?! A nyitott ablakon langyos napfény szűrődik be és egyenesen az arcomra vetül. Még magam se tudom, hogy mi a fene történik ugyanis nagy nyugodtan alszok a puha kis ágyamban. Manapság sokkal többet alszok és nyugodtabban. Nem tudom miért. Lehet azért, mert tudom, hogy Aizen elbukott. Örömmel töltött el, de szomorú is voltam, mert gyengének éreztem magam. Láttam és éreztem a nagy lélekenergiákat amik jelen voltak. Az enyém eltörpült mellettük és ez egy kicsit zavart. Addig a percig azt hittem, hogy erős vagyok, hogy képes vagyok bármire az erőmmel erre tessék... Akkor és ott elhatároztam, hogy nem állok le addig míg legalább fele olyan erős nem leszek mint Yuusuke-sama. Nem tudom miért ő a mérce. Talán azért, mert iszonyatosan erős és bátor? Lehetséges... A langyos napfények köszönhetően felébredtem és kinyitottam a szemem aminek köszönhetően fél percre megvakultam ugyanis a fénybe néztem bele. Nagyon örültem neki mit ne mondjak. Átfordultam a másik oldalamra és megpróbáltam visszaaludni abban reménykedve, hogy tudok még minimum egy fél órácskát pihenni. De sajnálatos módon nem jött össze, mert a napfény olyan mértékbe kiégette az álmot a szememből, hogy kellemetlennek éreztem becsukni lélektükreimet. Nagy nehezen felültem az ágyamon és meglepődve láttam, hogy a tegnapi rendrakásnak nyoma sincs. Nos, igen, ha rendet rakok akkor annak fél óra múlva vége is ugyanis sose tudom, hogy mit hova rakok ezért mindig feltúrok mindent, de sose rakom vissza a cuccokat azért, hogy majd, ha kell könnyedén megtaláljam. Kimásztam az ágyból, de sajnos rosszul tettem, mert az egy dolog, hogy langyos napocska süt be az ablakomon, akkor is hideg van. Valószínűleg az ablak egész éjszaka nyitva volt ennek köszönhetően annyira lehűlt, hogy azt vártam, hogy melyik percben ugrik a képembe egy jegesmedve vagy egy pingvin. Szerencsémre nem történt meg. Egyenesen a szekrényemhez botorkáltam, hogy felöltözzek nehogy halálra fagyjak. Nem szeretem a hideget. Sokkal jobban szeretem, ha izzadok a melegtől vagy rövidnadrágban és trikóban futkorászhatok anélkül, hogy megfagynék. Elővettem egy farmert, egy pólót és egy jó vastag pulcsit. Tíz perces öltözködés után már nem fáztam annyira mint azelőtt, de azért még éreztem, hogy hideg van. Ketsueki Hyourin az egyik sarokban pihent. Odamentem felkaptam és a kardommal a kezemben elindultam a konyha felé, hogy készítsek magamnak egy jó meleg kávét vagy egy jó kis teát, ami majd felmelegít. A konyhában nem találkoztam senkivel sem. Nagy valószínűséggel még mindenki alszik és csak én vagyok olyan hülye, hogy ilyenkor ébren vagyok. Nem én tehetek róla! Az a fránya napfény volt, aki aljasul az arcomba világított és felébresztett. Én még halál nyugodtan aludtam volna tovább és álmodtam volna valami szépet, de sajnos nem így történt. A kardomat leraktam a konyhapultra és nekikezdtem a kávékészítésnek, mert mire leértem a konyhába úgy döntöttem, hogy kávézok. Az kicsit fel melegít és közben fel is ébreszt valamennyire. A dolog nem ment olyan könnyen mint ahogy gondoltam. Folyamatosan ásítottam és annak köszönhetően mindig kiöntöttem valamit. Vagy a kávét vagy a vizet, de sose volt olyan, hogy minden a pohárban vagy a tárolójában maradt volna. Nagy nehezen sikerült felraknom a kávét. Végig ott álltam a kávéfőző előtt és türelmetlenül vártam, hogy kész legyen a fekete, energiát adó nedű. Pár perc múlva gőzáradat kíséretében lefőtt a kávé én pedig szokatlan gyorsasággal kitöltöttem magamnak és úgy ahogy volt, feketén megittam. Nem volt valami kellemes az a keserű íz, de legalább felmelegített. Éreztem ahogy végigmegy a nyelőcsövemen és célba ér a gyomromba. Miután elmostam a használt bögrét a hűtőhöz léptem, hogy megnézzem van e valami ehető ugyanis a gyomrom háborogni kezdett mint a tenger. Szerencsére volt benne pár falat amit gyorsan be is lapátoltam hátha az lenyugtatja a gyomromat. ~Majd ebédelek valahol...~ gondoltam majd elindultam vissza a szobámba, hogy még legalább egy órát had lustuljak. Mikor benyitottam a szobámba úgy döntöttem, hogy nem lustulok hanem inkább összepakolom úgy a cuccaimat, hogy a fontosabb dolgokat egy sarokba bedobálom, hogy biztos ami biztos alapon majd megtalálhassam őket. A többi cuccomat szépen összepakoltam és betuszkoltam a ruhásszekrényem egyik polcára. Miután végeztem fogtam magam és bekempeltem magam a TV-m elé. Bekapcsoltam és abban reménykedtem, hogy van valami értelmes műsor a sok hülye reklámon és sorozatokon kívül. Ahogy sorra kapcsolgattam a csatornákat rátaláltam egy igazán érdekes mesére. Tulajdonképpen nem tudtam, hogy miről szól és, hogy mi a lényege, de nem is érdekelt. Jobb volt mint a semmi és legalább nem unatkoztam. Sajnos a mesének gyorsan vége lett ezért tovább kapcsolgattam mikor eszembe jutott, hogy nekem mi a célom. Az, hogy erősebb legyek és azt úgy nem tudom elérni, hogy a tv előtt meresztem a fenekemet és butítom magam a sok agyzsibbasztó sorozattal, mesével és reklámmal. Viszont egyedül unalmas edzeni. Kell egy olyan személy aki erősebb nálam és tud edzetni. Hosszas gondolkozás után csak egyetlen egy ember jutott az eszembe. Sierashi Yuusuke. Igen ő tökéletes edző lenne számomra hiszen ő kiállt Aizen ellen is és most Aizen hol van? Valahol a süllyesztőben. Felálltam és ekkor eszembe jutott, hogy a fegyveremet lent hagytam a konyhába.... igen... csak én lehetek ennyire debil, hogy a lelkem egy darabját elhagyom. Egy shunpo segítségével leszáguldoztam a konyhába és szerencsére még ott volt a konyhapulton, senki sem nyúlt hozzá. Felkaptam és az oldalamra kötöttem majd elindultam Yuusuke szobája felé abban reménykedve, hogy most éppenséggel itt van a raktárban és hajlandó lesz elvállalni az edzőm szerepét. Megérkeztem a szobájához. Vettem egy nagy levegőt és bekopogtam. Majd miután remélhetőleg hallottam azt, hogy beenged benyitok és egy mosoly kíséretében üdvözlöm. - Jó reggelt! Yamato vagyok, ha nem ismerne. Elnézést a korai zavarásért, de arra gondoltam, hogy ha lehetséges és önnek is megfelel akkor tartana nekem egy edzést? Az edzés témája a maszkom használata lenne.- mondtam majd a mondandóm végén meghajoltam és reménykedve vártam a válaszát. Ekkor eszembe jutott, hogy nem is mondtam neki, hogy hol lenne az edzés. - Jajj... és még valami. Az edzés a föld alatti teremben lenne.- mondtam nagy izgatottsággal. Reménykedtem benne, hogy igent mond és indulhatunk a termek felé. Még soha életemben nem kértem ilyet egyetlen egy embertől sem. Yuuske-sama az első akitől ilyet kértem és az is lehet, hogy az edzésünk után az utolsó is, ha elérem a kívánt szintet a maszkhasználatomban. Abban reménykedve, hogy jön utánam kiléptem az ajtón és elindultam az említett helyszínre ahol majd az edzést tartjuk. Apró és lassú léptekkel indultam el lefelé és párszor hátratekintettem, hogy jön e vagy sem. Ha nem jön akkor megpróbálok egyedül edzeni bár kétlem, hogy úgy sikerrel fogok járni. Pár percnyi lassú séta után megérkeztem a teremhez. Megálltam a bejáratnál és megvártam míg Yuusuke megérkezik, ha egyáltalán vette a fáradságot, és utánam jött. Miután remélhetőleg megérkezett beléptem a nagy terembe és vártam a feladatot. |
| | | Sierashi Yuusuke Daitenshi
Hozzászólások száma : 914 Age : 31 Tartózkodási hely : Karakura városa Registration date : 2009. Jan. 19. Hírnév : 127
Karakterinformáció Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui Hovatartozás: Daitenshi Lélekenergia: (68000/100000)
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Kedd Nov. 01, 2011 11:57 pm | |
| [A nagy edzés]
Halk zúgás tölti be a szobát, nem túl zavaró, ám ahhoz mégis elég erőteljes, hogy egy idő után felhívja magára az ember figyelmét. Leginkább a tengerre emlékeztet, viszont a raktárt minden oldalról épületek és szárazföld veszi körbe, ezért képzelődésemnek semmi alapja nincs. Csipás szemeimet nagy nehézségek árán feszítem szét és első pillantásomat az éjjeliszekrényen fekvő órára vetem. Még szinte hajnal van, viszont valami már meg is zavarta a reggelem, csakhogy szuperül induljon a nap. A furcsa hanghatás forrását követve pásztázom át a helyiséget, melyben brutális méreteket öltő rendetlenség uralkodik. Az utóbbi idők megpróbáltatásai miatt egyáltalán nem figyeltem oda környezetemre, majdhogynem csak aludni meg enni jártam haza, s ennek meg is van a látszata. Az egyik sarokban méretes kupacban áll a szennyes, a közeljövőben szólni fogok a Zöldfülűnek, hogy munka van. Mindenfelé különböző instant kajás dobozokat látni, némelyik teljesen kiürítve, ám egy-egy tartóban azért található ez-az, habár ezek többsége feltehetőleg már magától is képes lenne a mozgásra. Egyszóval a gondos női kéz hiánya igencsak meglátszik a helyiségben, mint ahogy nyúzott arcomon is felfedezhető a Chiyo-chan iránti vágyakozás okozta melankólia. A szokásos módon minden elromlott, pár napja menekülnöm is kellett, ami valljuk be nem épp a megfelelő viselkedésforma, főleg Aizen hidegre tétele után. A Seireitei megrágott és kiköpött, akárcsak egy rágót, ami már elveszítette az ízét. Érezve az egyre inkább éledő indulatot lelkemben folytatom inkább tovább a kutatást, mielőtt összetörnék pár berendezési tárgyat. Nem túl meglepő módon a tévéből érkezik a zaj, amin műsoron éppen az óceán hullámzását adják. Mi a bánatért nézek ilyen hülyeséget lefekvés előtt? Értetlenkedve túrok bele amúgy is kócos hajzatomba, mialatt a távirányító segítségbe vételével kikapcsolom a szerkezetet. Gáz ilyen dolog miatt berekeszteni egy igencsak kellemes álmot, szóval párnámat a fejemre húzva próbálok visszaszenderedni, amit azonban egy kopogássorozat akadályoz meg. Nem tudom ki az a marha, aki kora reggel kopácsol, viszont az a tény bizonyos, mely szerint legalább három helyen fogom eltörni a kezét! Emeltebb hangon megfogalmazott kérdésemet - Miafaszvanmá’?! – követően kinyílik az ajtó, aminek küszöbén egy cingár alak álldogál, látszólag nagy vidáman. Látószerveimet dörzsölgetve próbálom meg beazonosítani a jelenséget, eközben szabad balommal eldobható tárgyat keresek, viszont legnagyobb megrökönyödésemre semmit nem találok a közelben, illetve az órát csak nem fogom elhajigálni, egy van belőle és drága volt. A Keljfeljancsi annyira pörög, mint aki már lehúzott volna egy fél kancsó kávét, gyorsan fel is vázolja jövetelének okát. Lévén csak minden második szavát értem, így kissé elhamarkodott a bólintás, amivel válaszolok, s feltehetőleg elhibázott is, mivel jól láthatóan menetelről volt szó, legalábbis kifordulása a nyílászárón ezt jelenthette. Felháborodott horkantás kíséretében hajítom párnámat a szoba átellenes végébe, azután villámgyors mosakodást, valamint öltözést követően elindulok arra, amerre korai zaklatómat vélem haladni. Egy rohadt teát nem tudtam magamnak csinálni, ámbátor ezirányú céljaimat egyre-másra meghiúsítja valaki, kezdem azt érezni, hogy számomra ezen ital fogyasztása elátkozott cselekedet. Edzeni kora reggel pedig a lehető legnagyobb marhaság, amit csak ki lehet találni, az égre könyörgöm, a Hachibantai kapitánya voltam, számomra a korai kelés olyan, mint másnak a tüzes parázson járkálás. Marhaság! Jelenlegi állapotomban a gondolkodás igazán nehézkes funkció, ráadásul még a vizelés is Rám jött, szóval egy elmormogott bocsánatkérés közepette fordulok sarkon vissza a lakóhelyiségem felé, mivel lélekölőmet is ott hagytam, meg a folyóügyeket ugye el kell intézni. Visszafelé tartva már valamivel kedélyesebb hangulatban vagyok, balomban lazán lóbálok katanámat, midőn jobbomban egy kissé száraznak látszó pizzát tartok. Meglehet már vagy két-három napos is, viszont amíg rohadni nem kezd, addig számomra a fogyasztható kategóriába tartozik. Másodjára meghallgatva mondandóját már fel is fogom miért jöttünk a földalatti edzőterembe, ellenben fanyar grimaszom arra enged következtetni, hogy nem sok kedvem van egy megvadult lidérccel csatározni hajnalok hajnalán, aki simán Espada szinten van. Azért reménykedem, miszerint valamilyen szinten tudja kontrollálni a benne rejtőző sötétséget. - A maszk… Igen-igen… Erőnk jelképe, ugye, hehe? – kezdek bele kicsit szétszórtan, miután betuszkoltam a pofámba az utolsó falatokat is. – Mondanom se kell, Mi mind, akik képesek vagyunk előhívni lidérci képességeinket, egyszer már megnyertük a csatát a belső hollowval szemben, azonban ez nem azt jelenti, hogy a háború is győzelemmel zárult. Elég egyszer elgyengülni és máris az életedre tör a bensődben élő szörny, s megkísérli elfoglalni a tested, megfertőzni az elméd, bekebelezni a lelked. Erős jellemre, megingathatatlan koncentrációra van szükség ahhoz, hogy aggodalom nélkül használhasd ezt az erőt. A félelmeidből és a gyengeségeidből táplálkozik, minél gyengébb vagy, Ő annál hatalmasabb. Az elméleti okítás fontos része a tananyagnak, de Én személy szerint jobban szeretem meg is mutatni azt, amiről éppen beszélek. Ennek megfelelően immáron üres kezemet a homlokomhoz emelem, ujjaim közé pedig lélekrészecskéket koncentrálok. Egy lefelé tartó rántás, s képemen máris ott díszeleg a fekete csíkokkal díszített maszk, amely már második stádiumában van. Amikor elértem képességeim határát és szert tettem a Ressureciónra, akkor az álarc is megváltozott. Lélekenergiámban is nagyobb ugrás figyelhető meg, reiatsum fullasztó tömegként nehezedik mindenkire, aki nem elég erős az elviseléséhez. Ez már régen nem kapitányi szint, sokkalta több. A koponyarészt a fejem oldalára tolom, ekképp ismét láthatóvá válnak vonásaim, valamint az aranyszín íriszek is, amik az átváltozás velejárói. Mind fizikai, mind szellemi értelemben megnőnek az ember képességei ilyenkor, gond nélkül elbírnék egy erősebb adjuchasszal vagy shinigamival kardom előhúzása nélkül is. - Tudásunk nem természetes, ebből adódóan bizonyos technikák alkalmazásához sokkal több összpontosításra van szükségünk, mint mondjuk egy arrancarnak. – folytatom a magyarázást immáron elváltoztatott hangon. – Első dolgod szinkronba kerülni önmagaddal, lecsendesíteni gondolataidat és csak lebegni a semmiben. Bármennyire is akarnánk, nem tudunk szövetséget kötni lelkünk lidérc részével, lévén mindenben az ellentétünk és nincs más céljuk, mint elpusztítani Minket. A lehető legjobban el kell nyomnod és kordában kell tartani, nem szabad hagyni, hogy irányítson. Amint ez sikerül, összesűríted a körülötted keringő sötét aurát egyetlen gömbbe, amit utána elsüthetsz. Ezt hívják Ceronak, bár gondolom ezzel tisztában vagy. Mutatom! Különösebb megerőltetés nélkül emelem fel jobb karomat, ami így derékszöget zár be a testemmel. Tenyerem közepére sűrítem a testemben keringő fagyos kisugárzást, amely ennek köszönhetően ezüstösen kék színben felizzik. Nem más ez sem, mint egy kidou elsütése, annyira még a formájára sem kell ügyelni, hisz’ minél nagyobb ívben sebez, annál jobb. Ezen gondolatmenet alapján engedem útjára a sugarat, amely szinte elemi erővel robban ki a fentebb is említett testrészből, mély árkot húzva száguld el a terem másik felébe, ahol méretesebb sziklákat szétzúzva válik semmisé. Körülbelül ennyit várok el Yamatotól is, nincs ebben semmi ördöngösség. Elégedett bólintással szemlélem művemet, aztán egy laza intéssel eltüntetem a maszkot és letelepedek az egyik közeli kőre, törökülésben. Lábaimon keresztbe vezetve Dotonryuu pihen, jómagam pedig unottan könyökölve várom, hogy vajon mire is fog menni lakótársam. Nem lesz túlzottan egyszerű a gyakorlat, minden attól függ, hogy milyen szinten képes dominálni. Számomra ez mindeddig csak háromszor jelentett gondot, habár ebből egyszer önként adtam át a kormányt Seisukenak, mivel nem voltam elég erős. Elgondolkodva pillantok rá a nyakamba függő medálra, aminek egyik különleges képessége abban rejlik, miszerint képes megszakítani az újjászületést, amennyiben elveszíteném a gyeplőt. Beláthatatlan következményei lennének, simán rátámadnék akár a társaimra is, ezért nem engedhetem meg magamnak a felelőtlenség luxusát. Nagyobb ásítás közepette látom be, hogy számomra ez igencsak unalmas időtöltés, csinálhatnék közben reggelit is, úgyis el lesz ezzel feltehetőleg egész délelőtt. A tervezetet át is ültetem gyakorlatba, így egy intéssel elköszönök, majd lomhán klaffogó papucsokkal indulok el a konyha felé, ahol remélhetőleg hamarosan már egy forrón gőzölgő tea mellett olvashatok valami mangát. |
| | | Yamato Katsurou Vaizard
Hozzászólások száma : 30 Age : 28 Tartózkodási hely : Mindig máshol :| || Karakura Town Registration date : 2009. Jul. 19. Hírnév : 0
Karakterinformáció Rang: Vaizard Hovatartozás: Független Lélekenergia: (11500/15000)
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Szer. Nov. 02, 2011 1:48 am | |
| .:A nagy Edzés!:. Yuusuke-sama besegít?!?! Mikor beléptem a terembe még mielőtt belekezdhettünk volna a dolgokba körbenéztem, hogy megnézzem mekkora hely áll majd rendelkezésemre. Meglepődve láttam, hogy elég nagy a helyiség, ami azt jelenti, hogy nyugodtan edzhetek. Lépések zaja csapta meg a fülemet ezért a bejárat felé tekintettem ahol megjelent Yuusuke, de még mielőtt belépett volna bocsánatot kért és jelezte, hogy nemsokára jön. Esküszöm hanyagabb mint egy tinédzser. Na, mindegy az a lényeg, hogy sikerült rávennem arra, hogy lemásszon ide csak azért, hogy nekem tartson edzést. Igen ez is meglep...nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen menni fog a dolog. Azt hittem, hogy majd ébresztgetnem kell meg hasonlók, de nem. Csak kopognom kellett és ő beengedett. A szobája jóval kupisabb volt mint az enyém és ez meglepett, mert egy ideig azt hittem, hogy az egész raktárban az én szobám a legrendetlenebb erre tessék az egyik legerősebb egyben a legtrehányabb is. Pár perc elteltével ismét megjelent, de már a kezében ott volt a fegyvere is, és ahogy láttam könnyebben mozgott mint azelőtt. Valószínűleg a csapot engedte meg, de ez most nem is érdekel. Elég annyi nekem, hogy itt van és remélhetőleg kezdhetjük az edzést. Vajon sikerrel fogok járni bármiféle feladatot tűz ki? Hmm. Az is lehet, hogy elbukok és szégyent hozok magamra és azt valahogy nem szeretném. Nem akarom rosszul érezni azért magamat, mert valamit rosszul csinálok. Sose voltam jó a mások által kitűzött feladatok elvégzésében, mert akkor meg volt szabva, hogy mit, mikor, és hogyan kéne csinálnom én meg inkább a magam ura vagyok, de a mostani esetben, ha úgy adódik akkor azt fogom csinálni amit az Edzőm mond. Kicsit furcsán éreztem magam, mert tényleg nem voltam még olyan edzésen ahol tanítottak. Eddig csak olyan edzésen vettem részt ahol egyedül, saját magamnak tartottam meg mindent. Mondjuk az már nagyon régen volt, ha jól emlékszem akkor amikor még a Gotei 13 szolgálatában álltam. Nem tudom, miért, de már valahogy nem tud izgatni a sok shinigami. Főleg nem a vezetők. Ahogy értesültem egyéb forrásokból úgy hallottam, hogy a Seireitei kezd úgymond csődbe menni. Van egy két dolog ami nem úgy alakul ahogy ők szeretnék. Ráadásul a Winter War idején eléggé lerombolták a shinigamik otthonát. Majdhogynem a földdel tették egyenlővé az oda beáramló arrancarok, hollowk, illetve Espadak. A nagy gondolkodásban Yuusuke handja zavart meg ugyanis belekezdett az elméleti oktatásnak. Nos, igen az is fontos, de elég sok időt el tud venni az edzésből. Nem akartam érte szólni, mert mégis szívességet tesz nekem azzal, hogy eljött és tényleg tart nekem egy edzést. Ha beszólnék neki szinte biztos, hogy lelépne, de előtte megajándékozna valami tápos kidouval. Annak meg nem nagyon örülnék, mert akkor a gyengélkedőn vagy a temetőben kötnék ki, és ott nem lehet edzeni. Miután Yuusuke befejezte a mondani valóját a homlokához emelte a kezét és játszi könnyedséggel megjelenítette a maszkját. Ezt követően hatalmas lélekenergiát is felszabadított ami tonnás súlyként nyomta a hátamat és éreztem, hogy egyre nehezebben veszem a levegőt. Nos, igen ez az igazi erő. Ez sokkal nagyobb mint egy kapitány ereje. Nem tudtam magammal mit kezdeni. A mozgás épp ugyan olyan nehezen ment mint a levegő vétel. És mivel levegőt is elég nehézkesen vettem megszólalni még nehezebben ment. Ez azt jelentette, hogy ha Yuusuke nem hagyja abba minél hamarabb ezt a nagy bemutatást akkor én itt szépen összepréselődöm a nagy lélekenergia nyomása alatt. Próbáltam ellenállni, de ismételten gyengének bizonyultam. Már éppen megpróbáltam volna jelezni Yuusukénak mikor ő felvázolta, hogy mi is lenne a feladatom. Ez mind szép és jó volt meg tetszett is csak egyenlőre levegőt alig kapok nemhogy megmozduljak... Miután befejezte a mondani valóját jött a hab a tortán ugyanis bemutatta, hogy hogyan is kell majd kinéznie a dolognak. Egy szép cero hagyta el a kezét és haladt végig utat törve magának a sziklákban. Miután a cero semmivé foszlott Yuusuke deaktiválta a maszkját. Végre normálisan kaptam levegőt és mozogni is tudtam. - Szóval nekem is ezt kell megcsinálnom? - kérdezem elképedve majd tágra nyílt szemekkel bámulom a nagy árkot és szétrombolt sziklákat. Lehet, hogy egy kicsit magasra tettem azt a bizonyos lécet? Nem... meg tudom csinálni én bízok magamban. Már csak az a kérdés, hogy hány hónapig fogok itt rothadni míg sikerül... ~Már megint túlságosan negatív vagyok... természetesen sikerülni fog.... ne egyből, de valamikor majd csak sikerül ~ gondoltam majd tekintetemmel végigkövettem Yuusukét aki végül törökülésben elhelyezkedett majd unott arccal elkezdte nézni ahogyan szenvedni fogok. Ennek nem nagyon örültem, mert nem szeretem, ha ennyire feltűnően bámulnak, ugyanis akkor elkezdek izgulni és elrontok mindent aminek következtében akár még ezt a jó kis edzőtermet is le tudnám rombolni aminek szerintem senki sem örülne. Mondjuk neki muszáj néznie, mert ha látja, hogy valami gikszer van mondjuk nem tudok uralkodni a belső lidércemen és ő átveszi az uralmat, valakinek le kell fognia valahogyan, mert a végén ha nem fogna le csak végignézné ahogyan pusztítok az is lehet, hogy nem csak ezt a termet pusztítom el hanem magát a raktárat is és azért biztos, hogy az össze raktárlakó kibelezne vagy annál durvább dolgokat tennének velem. Miután sikerült legyőznöm a lámpalázamat behunytam a szememet és elkezdtem koncentrálni. A gondolataimat elkezdtem lecsendesíteni ami egy kicsit nehézkesen ment hiszen az agyam folyamatosan azon gondolkozott, hogy mi lesz ha nem járok sikerrel és az a rohadék lidércem észreveszi, hogy szabad az út... ekkor megszólalt egy hang a fejemben. ~ Nocsak.... csak nem félsz attól, hogy pik-pakk szétszedek itt mindent? Mondjuk azt is észrevettem, hogy nem figyelsz arra a kis hülyére. Azt mondta, hogy félelmeidből, illetve a gyengeségedből táplálkozom. Annak köszönhetően, hogy most rettegsz attól, hogy elbuksz sikerült elég erőt összegyűjtenem ahhoz, hogy elfoglaljam a tested. Amúgy hívj nyugodtan Yoshinak. ~ hallottam a hátborzongató hangot. Nem örültem neki, de nem tehettem mást itt az ideje, hogy elkezdjem a feladatot. El kell nyomnom és uralkodnom kell rajta. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de akkor is meg kell tennem. Még mielőtt válaszolhattam volna ismét megrettentem. Halk kacaj hallatszott a fejemben én pedig kezdtem kétségbe esni, hogy úristen itt a vég. Az arcomhoz nyúltam ahol már ott díszelgett a maszk csak azt nem tudom, hogy mikor hívtam elő. Az is lehet, hogy Yoshi volt mikor sikerült egy másodpercre átvenni az uralmat a testem felett. ~Nem fogom magam olyan könnyen adni te kis rohadék. Eldöntöttem, hogy erősebb leszek és ebben még te sem gátolhatsz meg! ~ mondtam neki remegő hangon majd megpróbáltam elnyomni a hagnját a fejemben. Eleinte mintha egy kicsit halkabban hallottam volna és akkor elbíztam magam. Nem kellett volna elbíznom magam az biztos. ~ Ugyan már... hiszen én te vagyok csak bennem az igazi éned tükröződik nem pedig az a jó kisfiú. Úgyse fog sikerülni... én mindig is erősebb voltam nálad... ~ mondta gúnyosan majd megpróbálta ismét átvenni az uralmat a testem felett, de most nem hagytam magam. Küzdöttem és csak küzdöttem abban reménykedve, hogy ismételten le tudom győzni megmutatva neki, hogy ki a főnök. ~ Egyszer már legyőztelek, másodjára nem lesz nehéz...~ válaszoltam neki majd mindennél jobban elkezdtem összpontosítani a feladatomra. Nem érdekel, hogy az a kis rohadék mit magyaráz. Kinyújtottam a kezemet és megpróbálkoztam a ceroval, ha sikerül, ha nem. Nagyon, reménykedek benne, hogy sikerül, mert már nagyon kezdem unni Yoshi idegesítő hangját és azt, hogy erősebbnek hiszi magát nálam. Pedig nem az. Ha egyszer sikerült legyőznöm akkor másodjára tényleg nem lehet nehezebb. Hacsak véletlenül igazat nem mond és erősebb lett azóta... mondjuk igen... elég sokszor rettegtem, féltem és éreztem magam gyengének és néha még annak is bizonyultam. Ő pedig csak ült a sötétben és várta a megfelelő pillanatot ami lehetséges, hogy most érkezett el? Nem.... nem hagyom, hogy átvegye az uralmat felettem. Az első próbálkozásom kudarcba fulladt ugyanis a nagy koncentrálásban sikerült megzavarnia annak a kis rohadéknak. ~ Nézd csak... az általad bálványozott személy akit a nagy edzésre kértél meg elmegy, lelép itt hagy téged. Látod... ennyit érsz... ~ mondta ezzel elérve azt, hogy ne figyeljek semmire csak arra ahogyan Yuusuke kihalad az ajtón. Ezzel kicsit felidegesített, de valahogy megértettem. Számára unalmas hiszen ő nem csinálhat semmit sem. Ő csak ül egy helyben és nézi ahogyan én szenvedek. Most már csak azért is megmutatom neki, hogy nem vagyok én olyan szerencsétlen amilyennek tűnök. Ismételten lehunytam a szemem is megjelenítettem az álarcomat. Yoshi megint megpróbált terrorizálni, de szerencsére csak egy két szót tudtam kivenni a mondani valójából, de még az is igazán fel tudott idegesíteni. ~ Yoshi... egyetlen dologra kérlek.... FOGD BE AZT A NAGY POFÁDAT!~ ordítottam le a fejét majd ismételten megpróbáltam a feladatot ami most könnyebbnek tűnt mint a legelején. Remélem sikerülni is fog mert ha nem akkor elsüllyedek szégyenemben és közben kinyírom Yoshit. //köszi az edzést! // |
| | | Szayel Aporro Granz Admin
Hozzászólások száma : 712 Age : 35 Registration date : 2010. Aug. 04. Hírnév : 45
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Szer. Nov. 02, 2011 11:03 pm | |
| Sierashi Yuusuke: Felelőtlenség tőled ilyen egyszerűen magára hagyni társad, hiszen ha valakinek, neked tudnod kéne, hogy mekkora veszélyt okozhat egy belső hollow, hisz egy ilyen edzés alkalmával gyakorlatilag bármikor elszabadulhat, ha csökken a vaizard koncentrációja. Szerencsédre Katsurou képes kordában tartani őt, ám legközelebb ilyen ne forduljon elő. Ezen az edzésen még nem térülnek meg befektetett energiáid, de a legközelebbin már te is kapsz jutalmat.
Yamato Katsurou: Az elhatározás néha egyszerűen kevés. Nehezen állták ki magadért, s folyton kétségek közt vergődtél, ám mindez érthető, belső hollowod néha túl nagy ellenfél. Ha elsőre nem is, de másodjára csak megjelenik kezedben egy vörös színű gömb, melyből egyetlen, lomha, ám pusztításra alkalmas energiasugár csap ki. Maszkodat képes voltál tíz másodpercig fenn tartani, ami az eddigi határod duplája, azonban a cero sikeres kilövése után kimerülten esel össze. Hangos, megfáradt lihegésed közben azonban egy mosoly terül szét arcodon. Megcsináltad. Kicsivel nagyobb befolyásod van Yoshi felett, ami kereken 500 LP-t jelent, amit maszkhasználat diszciplíniára kell tenned. |
| | | Masaki Sachiaru Vaizard
Hozzászólások száma : 490 Age : 42 Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög! Registration date : 2008. Sep. 06. Hírnév : 21
Karakterinformáció Rang: Pali sensei Hovatartozás: Független Lélekenergia: (53000/65000)
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Szomb. Aug. 11, 2012 2:39 am | |
| Befűző tötymörgés tapló formációban - Lecsusszanva is sziporkázót, Asszony!
Homályos derengésben foszforeszkáló tohonya csápjaimat szambáztattam angolna rángásos buznyákként. Mikro ketyeréről csörgedező hörgő zúzdára, csáppöckökkel dobbantva tángáltam síkvidékire tetves csihipuhi pagoda göröngyös tanyáját. Gyökér Tomcsika a gőzpuffantó melóját elhappolva eregettem a sutyerák oxigén pacákat. Atomra tojtoj budiként telibe gyűlt a gané, hogy mi a faszomat domborítok be a kurva dobhártya zsír lobbantó mazsi villantásomtól. Szaros vakolatot paskolta a szutykos idegvégződéses besülésem, annyira, de marhára becsiccsent a paráztatási faktor. Lazán ringbe górtam a frottírt, mert bassza meg a csülkömbe szántott sávokat a kozmásítástól vinnyogó picsa bugyogásba araszoló lötty csöpik. Rohadtul kipattintották a Niagara dugaszát. Gecóra a kussban duzzadó ámbrás Phelps gyűjtőde kongatott be. Mekkora redvás spontán felsülés, csatakosra polcolódott gatyamadzagként vergődök a stájszban, oszt csak egy szaros tippnek akarok sorozást lepattintani. Az se tutifix nem lógatnak ki az Antarktisz sutyi zugába elbaszott tartalék szellő lengedezőként feszíteni, mert ekkora gógyi lágyult osztrigaként zörgök a harasztban totál faszságokról tépve a rizsa ültetvényeket. Rohadtul nem szájas jancsi szögelés nem postáznak búsba mamutot sarkantyúzni. Asszony berángó malom szünettől mentesen, úgy telibe durrantja a valagam, pentagonba koccintom a gyors durrogtató kommanósokat. Ha meg nem komázza a pofámból kandikáló kapa nyelét, még lájtosan pofámra uszít egy csicsásan téma rémába rohadt tempósan bele kanyarodó üstököst. Hát, ezt már bebucskáztam. Baszottul kitipegett gógyi hálózatból, kurva univerzum barmaként benyomulok asszony legratyibb év strigula szponzorálásába. Francért lógatom be a felesen cinkes csalit a pöcegödörbe! Retekre szirénázó picsa vágtával lépett le a szaros értelmi szikra maradványom. Kurvára beszopattam a picsámat az már hót ziher. Azért, ha már belemászkáltam a körös fruska pecujába lezavartam sódert. Összetákoltam egy sütyerákban szilárdított rágcsa balfaszságot, teleszórva gyökér vakerokkal. Azokra a redvás mákos laska édesség mérgezésekre hajaztak. Ha már asszonynak világra borulós napszakasza ütlegelte a dátum araszolást, csak rátalpaltam vackos lábas foglalózásra. Nem egy gigantikusan tányérra baszott habos csók, de leszarom, mert kurvára nem erre hasaltattam be a fekvő zsernyákot. Hón alá csapattam édi falatkákat, felcsattogtam privát zónába és „Told be!” vergődéssel ott hagytam a sunyiba. Pállósra vinnyogtam volna az aszott picsámat asszonykán, mit dobbant erre a frenetikusan elbaszott tákolmányra, főleg, ha szétpattintja az áldozatot és kitorpedózik a „Bebuktad”, „Csócsáljá még”, „Folyt köv”, vagy „Markolj másikat” szopacs szöveg. Atomra vágom a rafkós bigéje nem fogja behabzsolni a szaros mócsingokat, hanem ezerrel trancsíroz majd a szalag cincáló fecniért, amin köbö csak annyi tesped: „Pöpec farodat toszigáld le a pinencébe!” Miután keresztül kasul rágódik a lúzer beetetésen, valszeg gürizni fog benne a Dumbós sasolás, miféle elfajzott tátikát pattintottam már megest ki a varázs csóka ládikájából, szal lenyomul ebbe a dzsuvás posvadványba. Oszt akkor mi lesz? Kurvára velős károgás, mert rohadtul nem csapatom mit kéne benyögnöm. Mármint azt baromira szelem, miféle szarozást kéne tollba darálnom, de, hogy milyen formációban kanyarítom menüre? Na, ez a kurva terebélyesen kikúrt zsákos verembe farolás! Tököm se kunkorodik dugóráncigálóba! Majdan nyomatok valami istenbaszását. Addig károgok a brummogós bundájára már baszottul előre ügetve a zabos vágtákra. -Csocsi, ünnepi pipi.-Lóbálom be a csápomat marha pofa repesztő vigyorgással. Baszott tapló gombaként felkászálódva ráncigáltam kifelé a dínomdánomot, mert azokra retekre nincsen már ingerenciám tuskóba szorult paliként vonyítsak. Gecire nem hozott limbó lázba mi lesz azzal a rakás fossal, elgórtam a picsába. Úgy kongatódik, ahogy a tetvesen beforgolódott kedély skálája beidegződik. Csörtettem asszonyhoz és telibe döngettem egy retkes szektához lécelő friss oldalast pácosító cuppanással. Ha már csoszogó keretes szotyi csoportosulásra tagosodott kijárt a rohadt menőzős felhajtást. Kár, hogy lezavarva a baszott luvnya szaggató mellényt kurvára befuccsoltam. Telibe támogattam gigászin elcseszett lámpa burám asszonyka sárga korong ellenző lapátjának és kurvára nem rugdaltam fokföldi gazocska porzó körzetébe, miféle csöppentős selyem legény mellé pofázásról tépjem a rikácsolómat, mielőtt ráfanyalodnék a rohadt szitu csírára. -Ez kurvára lebőgés…-Túrtam bele korpa telepbe, hátha kikandikál valamilyen retkes vaker nyomató kupon. Az én gógyimban bereteszelték a csöppentős nyálmájer pacsmagolást, miféle nyomoréksággal csapassam a mókázást. Szipolyoztam hektó számra a hörgőke tágító szörcsögést, meg masíroztam körözött felvágottként, de egy deka poshantás nem szállingózott kifelé. Gecire oda kozmásodtam a rezsóra. Cseszettül nem cuppantam rá a szitura, melyik tetves végződésről szorongassam marokra a redvás görbülő mondókát. Ez a dedós tötyimötyi viszont baszottul kipréselte a ne bunkózz vesztegzárat. Addig cikáztattam meredeken humuszba döngető réti szárny verdesőt, kurvára rápacsáltam a kifényelt kis ficsúr cövekelésre és lúzer sügérként odaköhintettem a baszakodást. -A faszomat már ebbe a szorulásos luvnya vergődésbe. Bassza meg! Mingyá kinyögöm!- Trilláztam telibe a málnást sávosba ágasító szusszantást. Útközben még témába csapattam némi paraszti széna turkálást. Elkavarodott kis tulokként befoglalóztam asszonyka mancsát és ufósra bandzsítottam, hátha berosál elganézott a gyogyó bogyóm Mexikóba somblero kukacokat tenyészteni. -Hozzám jössz?- Ez oszt hatványozottan mustár gázos krihácsolásra sült el. E van, bár szutykos sprite-ot a pofámba nem kanalaznék. Lecsapattam a szitut és rohadtul berándult a klotyós fellendülés túlbukfenceztem ezen a szaros csibe kéregetésen. Telibe zavartam és pont, pont, kurvára nem tuszkolom puttonyba mi lobban ebből légtérbe, de én baromira tövig toltam a maxot. Nem vonyítottam tágasabbra a Hód pottyantósát, csak rőzséről szakadt foggyer termeszként kiböktem a frankót. |
| | | Hanabi Shiori Vaizard
Hozzászólások száma : 361 Age : 36 Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva Registration date : 2008. Dec. 29. Hírnév : 24
Karakterinformáció Rang: Vaizard Hovatartozás: Független Lélekenergia: (32500/45000)
| Tárgy: Re: Föld alatti terem Szer. Aug. 15, 2012 4:03 am | |
| Befűző tötymörgés tapló formációban – Ideje felnőni a feladathoz
Annyi születésnapot ünnepeltem, és nem ünnepeltem már, hogyha mindegyikről csak egy oldalt írnék, már egy tisztességes könyv kijönne belőle. Volt idő, amikor egyedül fújtam el a gyertyámat, és volt olyan is, amikor borgőzös hangulatban koccintottam egy kisebb zenész társasággal. Utóbbi idők hozományaként még a mai napig akad olyan, akitől kapok egy emailt valamelyik régi címemre. A mai napom reggele is azzal telt, hogy ébredés után egyedül találva magam a szobában egy alapos nyújtózkodás után végigböngésztem a levelezőfiókokat, ahol tényleg találtam is megválaszolandó jókívánságokat. Ilyenkor válasz írás közben mindig eszembe jut, hogy vajon mi lehet azóta többnyire szeleburdi és tipikusan zenész ismerőseimmel, így nem tudtam megállni, hogy ne fűzzek bele némi érdeklődést a hogylétük felől. Emlékszem akkor lepődtem meg a legjobban, mikor talán egykét éve, egyikük azzal válaszolt, hogy megnősült, és nemrég született egy kislánya. Még egy fotót is mellékelt, amin büszke apukaként pózol a csöppség mellett. Hatalmas szemekkel pislogva a monitor előtt vágott tarkón a felismerés, hogy de elszaladt az idő. Nem is magamon veszem észre, hanem a környezetemen. Főleg mióta a vaizardokkal élek, igazság szerint mintha megállt volna az óra. Mi nem sokat változunk, ez az állandóság pedig hajlamos elfeledtetni velem, hogy lassan már négy éve, hogy ideköltöztem. Mintha csak tegnap lett volna… Újfent előtörő merengésem egy futó ciklon betörése szakította félbe. Még jóformán jó reggelt kívánni sem volt időm, Masaki máris eltűnt, maga mögött hagyva a tálcát az asztalon. Közelebbről szemügyre véve, a rajta lévő sütemények nem voltak épp a konyhaművészet remekművei, tehát ő készítette őket. Ezen felfedezésen elmosolyodva felderült ábrázattal vettem fel egyet, hogy erőfeszítéseit értékelendő meg is kóstoljam. Az íze határozottan jó volt! Rengeteget fejlődött mióta a szárnyaim alá vettem a kulináris tudományának fejlesztését. Már csak a külcsínen kell egy kicsit csiszolni és tökéletes lesz. Büszke vagyok rá! Olyannyira fellelkesültem, hogy alig vettem észre, hogy ezek igazából szerencsesütinek készültek, és aprócska üzenetet rejtenek. Kihalászva a papírkát találtam szembe magam a stílusosan Masaki tollából származó irományokkal. Mivel még nem reggeliztem, ezért nem volt probléma azzal, hogy a végére járjak a sütiknek. Igaz kicsit csaltam, mert az utolsókat már csak kettétörtem, hogy megnézzem az üzeneteket, és csak azután csipegettem belőle. Sunyimód a legaljára rejtve találtam meg azt a papírt, amin egy előrevezető utasítás volt olvasható. Úgy ahogy voltam, a pizsamaként rajtam lévő, Masakitól kölcsönvett régi bő Dir en Grey-es pólóban, kócos hajjal cammogtam le a pincébe, mert szörnyen kíváncsivá tett, hogy mi ez a kincskeresősdi. Csak nem valami reggeli edzéssel akar megdolgoztatni annak örömére, hogy vénülök? Szép is lenne odalent kergetőzni, hogy már délre hullafáradtan dőljek ki! Kissé félszegen sétáltam le a széles lépcsőn, és pislogtam körbe, hogy merről számíthatok orv támadásra. De elővigyázatosságom szerencsére hiábavaló volt, mert amint leértem vigyorogva osztottak ki egy „Isten éltessen” csókot, amit elmosolyodva viszonoztam. Ehhez viszont nem tudom mi szükség volt leköltözni ide. Valami határozottan gyanús. Pláne akkor kezdett előmászni a rossz előérzetem, mikor homlokát az enyémnek döntve sűrű fogalmazásba kezdett. Vagyis feltűnően csendben volt, ami ugye azt jelenti, hogy fontos dolgokat készül mondani, csak nem tudja, hogyan álljon neki. - Csak nyugodtan, én ráérek. –pakoltam egyik kezemet az arcára egy türelmes mosoly kíséretében. Bár egyre inkább érdekelt vajon mit szeretne mondani. Viszont ha siettetném, annak semmi haszna sem lenne. Hosszas habozás és némi káromkodós erőgyűjtés után megfogta a kezem és végül kibökött két olyan szót, aminek hallatán úgy fagyott le a rendszer, hogy hatalmasra kerekedett szemeimen kívül semmi sem árulkodott arról, hogy felfogtam volna, amit kérdezett. Hogy őszinte legyek, pont az állandóság miatt nem gondoltam még sosem arra, hogy van tovább ebből az állapotból, amiben most vagyunk. Kicsiként, még Seireiteiben sokat álmodoztam arról, hogy egyszer majd férjhez megyek. A nővérem esküvőjén is végig azon képzelegtem, hogy vajon hogy fog mutatni rajtam az a csodaszép fehér kimono. De aztán egy idő után elfelejtettem ezt az álmomat, ahogy beilleszkedtem a nekem kijutó életbe. Szinte teljesen lemondtam róla, és szép lassan belém is rögzült a tudat, hogy ez a dolog csak az embereknek és a shinigamiknak jár, nekem nem. Talán pont ezért blokkoltam le most ennyire. Nem tagadom, kicsit megrémültem attól, ahogy a sok régen elfeledett emlék és álmodozás egy csapásra a felszínre tört, és könnyek formájában csordogált lefelé az arcomon. A pillanat tört része alatt olyan káosz uralkodott el a fejemben, tele mindenféle ellentétes érzésekkel, meggyőződésekkel, reményekkel, előítéletekkel, félelmekkel, hogy egy értelmes gondolatot sem tudtam kihámozni belőle. Mégis, az egyetlen dolog, ami tisztán ott lebegett közöttük, amibe úgy éreztem kapaszkodhatok, hogy bármilyen formában, de Masaki mellett szeretném leélni az életemet. Ahogy kicsit magamhoz tértem, szörnyen bűntudatom lett, hogy nem tudtam megfékezni a könnyeimet. Még mielőtt félreértették volna, kicsit elhúztam a fejem az övétől, hogy a szemébe nézhessek. - Holtunkiglan és még azután is. –mosolyodtam el, miközben a szemeimet törölgettem, de csak nem akart elállni a patak. Igazából azt sem tudom, mit érzek… de az biztos, hogy nem a szomorúságtól sírok, ez pedig talán egyértelműen leolvasható az arcomról. Talán jobb volna most nem gondolkodnom, de képtelen voltam kizárni a fejemből a felismerést, hogy elég egyértelmű jelet kaptam az élettől arra, hogy ideje lenne felnőnöm. - Ígérem minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ebből a lázadó zenészből jó feleség legyen. Nem biztos, hogy könnyen fog menni, szóval kérlek légy türelmes. Nem tagadom, hogy kihívás elé állítottál, de ne csapjon be a látszat! Csak kicsit váratlanul ért a dolog… annál semmiben sem vagyok biztosabb, hogy veled akarom leélni az életem. –öleltem át a vállára hajtva a fejemet. Aztán kicsit megvakarva a fejemet néztem fel rá megint. - Megint sokat beszélek igaz? –szégyelltem el magam. Közben pedig az is eszembe jutott, a hajamban piszkálva, hogy még csak nem is igazán vagyok lánykéréshez öltözve. De azt hiszem ennek pont így volt meg a varázsa… legalább olyan spontán, mint Masaki. Ahogy túlestem az első sokkon, és kezdtem lenyugodni, egyre kevésbé hatott ijesztőnek a házasság gondolata. Egyedül csak a ceremónia nagyszabású felhajtását nem igazán kívántam a mostanában elterjedt habos-babos európai kivitelben, de azt hiszem, erről még bőven van időnk kompromisszumot kötni.
|
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: Föld alatti terem | |
| |
| | | |
| |
|