- Az lehet, de a karddal is jól kell bánni Seiji. Hiába közelharci fegyver Kage, ha a közelharci fegyverek titkait nem sajátítottad el. Én már lassan 580 éve létezem a középkor végétől kezdve. ~ Csak jöjjön be, amire gondolok. ~
Hito Seiji felé repült amilyen gyorsan csak tudott. Az első vágása jobbról érkezett, a második balról, amiatt meg tudta fogni a Vaizard jobb csukóját és Seiji háta mögé került, miközben fogta a jobb csuklót. A Hakuryuujinnal pedig a torkát vette célba, amivel pár centire állt meg a nyaktól.
- Most mit teszel Sawamura Seiji?
Ha ezt a trükkös csapdát megnézzük, akkor látható, hogy Hito feszesen, kinyújtott karral tartja az ellenfele jobb kezét, amiben a kardja van. Az egyik lábát a másiknak combjára helyezte a „mókusok törvénye miatt (védd a makkod)”. Bal a karral Hakuryuujint szegezte Seiji torkához. Sawamura meglepődött képet vágott, ami átment nyugodttá, s halk kuncogás zavarta meg a csendet.

-Túl közel vagy a tűzhöz...
Seiji csak ennyit mondott, aztán a kardjából előtört a farkas száj és körbe fogta ellenfele testét úgy, hogy ne tudjon ficánkolni.
-a Kage Kamut nem én irányítom, vagyis amíg élek mozog és véd, még ha eszméletlen is vagyok. A shikai csak akkor enged ki, ha én akarom, vagy meghalok.
Az árny ami Hito köré tekeredett és megszorította, aminek hatására elengedte Seijit.
~Engedd el.
A kérésre, azon nyomban elengedte Hitot az árny és Seiji ellenfele szemébe nézett.
-Én is a középkori japánban haltam meg, ezzel nem vagy egyedül... annyi az egész, hogy én hamarabb lettem Vaizard, de ugyanúgy szolgáltam Shinigamiként is, és kemény küzdöttem, hogy elfogadjanak... az egész életem arról szólt, hogy megdolgozok mindenért amit elérek, de a Vaizardoknál ez nem így működik. itt mindenki egyenlő.
Seiji ezután egy gyors vágást küldött Hito arca felé, ami épp csak megvágta, ha nem hajolt el előle Hito.

Hito nem hajolt el a vágás elől épp az árnnyal nézett farkas szemet.
~ Vigyázz HITO! –szólalt meg Hakuryuujin, de túlkésőn, s a maszk megsérült egy kicsit. Hito ugyan későn, de elég ideje volt, hogy maszkja kicsit sérüljön meg.
- Xaah! Ezek szerint a Zanpakutok erejét is vessük be?
Hito hátra szaltózott és snupoval kicsit távolabbra helyezte magát. Lassan letapintotta a rést a maszkon.
- Ugye nem rezeltél be ennyitől! – kiáltott fel Seiji
~ Majd meglátod.
Ezzel előre futott amilyen gyorsan csak lehetett. Sárga fényfoszlányok jelentek meg a testén - ez jelezte, hogy gyűjti az erejét a támadásra – és addigra Seiji felkészült rá. Amikor az ellenfele közelébe került Hito, forogni kezdett. Az energia foszlányok, pedig tölcsért alkottak, majd tornádóként csapást mért Hito Seijire, amit sorjában védett ki a fiú, de az utolsó vágás eltalálta a bal vállát, mert az utolsó előtti támadásnál a Kaga-t néhány másodperccel tovább tartott a védekezésbe állítás. Hito abba hagyta a forgást, s ott helyben majdnem seggre is zuhant. Megrázta a fejét és új pozíciót vett fel.
- Érdekes egy technika nem?
- Előbb a „mérges daru, most meg a halálos körforgás?
- Tényleg a középkori japánból származol. – Hito mélyen meghajolt.

Seiji biccentett, meghajolni nem akart, eldöntötte, hogy soha senki előtt nem fog meghajolni, bármennyire is tiszteli az illetőt, miután a saját császárjában csalódott.
-Egyenesedj ki, egy harc közepén vagyunk.
Amint Hito felegyenesedett, Seiji maga elé fogta a kardját és ellenfele felé suhintott egyet vele, hogy észbe kapjon, harcolnia kell.
-Lassan abba kéne hagyni, edzésből is megárt a sok. szólj ha megállhatunk, amíg bírod szusszal mehet, miattad csináljuk, ne feledd.
Seiji ezután suhintott még párat, majd megindult hirtelen és alulról indított egy vágást Hito felé, majd ha kikerülte Hito vállal nekirohant, hadd repüljön.

Hito nem mozdult egy tapodtat sem. Kivédte a gyors támadást. Hito kilépett és Seijjit a mellkasánál megfogta és a földre taszította. Seiji nem verte be a fejét, ami egy igazi harcban sorsdöntő lehet. Ha Seiji beverte volna a fejét fél órán keresztül hentergett volna a földön, mert a mozgás központot verette volna be Hito. Hatalmas fejfájás és a fülben erős csilingelést hallott volna, de nem így történt.
Seiji kigurult Hito markából. Egy gyors helyváltoztatás után neki rontott Hitonak, aki még mindig guggolt. Seiji egy felső vágással akarta elintézni. Kaga épphogy megállt pár centire Hito nyakától.
- Vége! - szólalt meg Seiji.
- Már rég vége. A combjaidon elvágtam volna az artériás ereket és fél perc alatt kivéreznél. Ráadásul még a töködet is lemetszettem volna. – elkezdett Seiji lába között lebegtetni Hakuryuujint. Egy gyors kézmozdulattal levették a maszkjukat és a lépcsőn felsétáltak a következő pillanatban.
- Nem egyértelmű Hito, de egész jó edzés volt, tarthatnánk még ilyet egy párszor.
- Miért is ne, majd legközelebb. ^^
Ezzel elváltak útjaik egy kis időre.


ENDE

//Shun vs. Yasu, avagy piercingtündér a fanboy ellen//

- Mi van? Ilyen hamar előhívod zanpakuto-d?
*Kérdezi harsányan, bár igenis meglepte a másiknak ez a húzása. Azonban Shun már annyira belelovallta magát a harcba, hogy nem akarja ezt kimutatni. Ezzel is sebezhetőbbnek tűnne a másik szemében...*
- Mintha nekem minden vágyam az lenne, hogy a hozzád hasonlókkal szórakozzak...
*Válaszol Yasu magyarázatára. Nem ijed meg edzőtársának zanpakuto-jától: egyrészt látta már néhányszor használatban; másrészt pedig elég előnyt jelent számára a másik gyerekteste. Emiatt hiába idősebb nála Yasu, valószínűleg mégsem fogja bírni annyi ideig...*
- Csillagszóró?
*Vigyorodik el a kék szikrák láttán, miközben a lehető leggyorsabban kerülgeti őket. Miután mindet kikerülte, ismét hátrál egy keveset shunpo-val, majd lehajtja fejét, arca pedig gyanúsan elkomolyodik. Közben azért fél szemmel figyel Yasura, nehogy meglephesse.*
- Igazad van, rendezzük le gyorsan ezt az egészet.
*Kezét fejéhez emeli, ahova rögtön elkezdenek gyűlni a részecskék. Azután néz ismét ellenfelére, miután teljesen előhívta maszkját. Mindig is jobban szerette "használni" hollow énjét, mint zanpakuto-ját - persze csak miután megtanult uralkodni felette...*

//Shun vs. Yasu, avagy piercingtündér a fanboy ellen//

- Ágyúgolyót játszol? Amilyen kicsi vagy, még a végén tényleg összetévesztenének eggyel...
*Jegyzi meg Yasu zuhanórepülését látva. Éppen ki akarna térni ellenfele elől, mikor az magától is eltűnik egy shunpo-val, és egy közeli sziklán áll meg, miközben sértegeti Shunt...*
- Nem én hívtam elő a kardomat még a harc kezdete előtt...
*Válaszol ellenfelének bosszúsan. Fegyverét háta mögött tartja, majd cerót kezd el tölteni pengéjének hegyén, hogy minél kevésbé látszódjon. Még a másik fenékcsapkodása közben el is lövi a sárga gömböt, egyenesen Yasu hátsóját megcélozva vele.*
- Ki is fél?
*Kiáltja oda a másiknak, amikor az maszkjával együtt tűnik fel egy másik sziklán.*
~ Maszk és shikai egyszerre... ~
*Kezeit összekulcsolja, majd halk mormolásba kezd:*
- Ó, Nagyúr, a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása, Te, ki az Ember nevét hordozod, Faragj iker lótuszt egy fényét vesztett kék lángon. És várj, míg a lángoló tűz eléri a távoli mennyországot... Hadou 73: SOUREN SOUKATSUI!
*Hangja fokozatosan egyre erősebbé válik; a kidou nevét már kiáltja. Legjobb tudását adja bele ebbe a támadásba, és ha Yasu nem kerüli ki a lövést, igen csúnyán megsérülhet...*

//Shun vs. Yasu, avagy piercingtündér a fanboy ellen//

- Meg se fordult a fejemben, hogy hirtelen meghunyászkodsz... Úgy nem lenne olyan érdekes.
*Pillant Yasura, miután a másik kikerülte a támadást - bár eléggé megsérült a válla a kidou miatt...*
- Remélem, nem felejtetted el, hogy a kidou-k a kedvenceim...
*Fűzi hozzá halványan mosolyogva. Ellenfelének eltűnésekor gyorsan körülnéz, merről számíthat annak támadására. Az égre pont nem gondol, így csak akkor veszi észre a másikat, amikor az már fölötte áll a levegőben...*
- Ó, hogy az a...
*Morogja orra alatt, miközben oldalra vetődik a csapás elől - egyenesen le a szikláról, amin éppen állt -, aminek következtében úgy feltörli magával a talajt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ennek eredményei pedig a jobb oldalát elborító kisebb-nagyobb horzsolások... Magában felszisszenve tápászkodik fel. Mialatt újra lábra áll, jobb tenyerében egy ceróhoz kezd el energiát gyűjteni. Kezét úgy lógatja, mintha sokkal súlyosabban megsérült volna - ezzel próbálja meg elterelni Yasu figyelmét róla.*
- Ezzel a szövegeddel keresd meg Mashirót...
*Néz a másikra, majd előbb még erőtlenül lógó karját ellenfele irányába lendíti, és ellövi felé a cerót.*

//Shun vs. Yasu, avagy piercingtündér a fanboy ellen//

*Halkan füttyent, ahogy szemügyre veszi előbbi cerójának hatását. Magában pedig elképzeli Hiyori reakcióját az eseményekre - "Nem azt mondtam, hogy öld meg, te állat!!!", és halkan sóhajt egyet. Kicsit talán a kelleténél jobban belelendült a küzdelembe...*
- Élsz-e még?
*Kiált a becsapódás helye felé, ahol utoljára látta Yasut. Szerencsére ellenfele hamarosan feltűnik...*
- Miért én vegyek? Te voltál olyan bolond, hogy ebben gyere harcolni...
*Jegyzi meg harsányan. Igazság szerint nem gondolta, hogy sikerül előbbi akciójával átverni Yasut... A meglepettségtől egy pillanatra figyelme is lanyhul, ami épp elég arra, hogy a másik vaizard összeköthesse kezeit egy kidou-val...*
~ Hogy lehetek ilyen hülye? ~
*Fut át agyán, amikor feleszmél, immár összekötött kezekkel. Zanpakuto-ját mindenesetre továbbra is szorongatja, csak éppen használni nem tudja... Nyomdafestéket nem tűrő szavakat morogva igyekszik eltűnni shunpóval Yasu támadása elől, mialatt minden idegszálával arra koncentrál, hogyan tudna megszabadulni a fogva tartó kidou-tól...*

// Amerikai Foci Vaizard módra //

Lesiettem gyorsan és kb. 5-10 perc alatt összeraktam a páját, amikor már a nyagrésza már megvolt a lépcsőtöl kb. fél km-re. Gyorsan még visszafutottam a szobámban és hoztam a malac bőrt. Amikor visszaértem a többiek csondálták az egyszerű pályát. Masaki szokása szerint kigúnyolta, de ez nem nagyon zavat.
- Hali! Ilyen gyorsan leértetek és idejöttetek? na mindegy. Akkor elismétlem a szabályokat:
Akkor elmagyarázom a lényeg az, hogy akinél van a labda azt kell leszerelni, miközben annak társai próbálják ezt megakadályozni. A taouchdown 2 pontos. Az ajándék rúgás, ami a touchdown után van 1 pontos. Szóval ha sikerült leszerelni az ellenfelet akkor onnan, akkor ti jöttök. kidou és hollow képesságek ki vannak zárva. Csupán a puszta fizikai erőtöket, és a snupot használhatjátok, de a snupo is korlátozva van: be snupozni a célvonalhoz tilos.
Szóval ha van egyébb kérdésetek akkor osszuk el a csapatokat és kezdhetünk is akár.


// A hsz írás sorrendje:
1. Chiyoko
2. Yasu
3. Shun
4. Masaki
5. Hito
6. Sachiko
7. Namie
8. Hanabi //

Miután lementünk a vaizardok föld alatti termébe, egy ideig elméláztam magamban, meghökkentő volt, hogy egy raktár alatt egy komplett kis világ terül el. Már állt egy kezdetleges pálya, mellettem egy goromba vaizard élesen kritizálta is. Ekkor érkezett meg egyik társa, aki fittyet se hányva munkája kritizálására, elsorolta a szabályokat. Én a végére kicsit bevadultam, és lelkesedésemet reprezentálandó kikaptam a bőrt Hokorashii kezéből.
- Woaaah, játszuuunk!! - üvöltöttem, majd földhöz vágtam a labdát.
- Ööö, hehe, szóval akkor tehát izé.... Választunk csapatokat?^^" - kérdeztem kissé megszeppenve

//Amerikai Foci Vaizard módra//

- Ez meg mi a fene...?
*Fordul meg tengelye körül rögtön, mikor észreveszi, hogy nyílik a lejárat ajtaja. A kidou természetesen még mindig erősen tartja kezeit - elég érdekes látvány lehet így, mindez társulva meglepett és/vagy értetlen arckifejezésével... Aztán megvilágosodik számára az egész. Nemrég beszélt Hitóval erről a focis ötletről... Mondjuk elképzelni nem tudta, hogy nézhet ki élesben egy ilyen játék, de a tudat, hogy a másik csapat tagjait legálisan támadhatja le, rögtön elnyerte tetszését.*
- Hééé! Szedd le rólam ezt a szart!
*Kiált ezúttal a miniatűr vaizard után, aki természetesen rögtön lelécel, hogy meggyógyíttassa magát Hacchival... Egyre jobb képet nyújthat, ahogy ő is felfelé igyekszik a lépcsőn jelenleg még hasznavehetetlen karjaival, szinte minden második lépésnél majd' orra bukva, és nem utolsó sorban Yasut szidva.
Miután szinte csodával határos módon felért a raktárba egyetlen felesés nélkül, már viszonylag simán megy Hacchi felkutatása és megkérése, hogy tüntesse el a kidou-t róla, valamint sérüléseit is hozza helyre. Pár perc múlva tér vissza teljes épségben, és végighallgatja a szabályokat.*

//Amerikai foci vaizard módra//

-Hahó megjöttem! -cuccoltam le a bevásárlás után a konyhaasztalra.
Azonban gyanúsan furcsának tűnt az a csend ami fogadott: a saját hangom visszhangja az üres házban. Általában már az előző háztömbnél hallom hogy kezdek közeledni, de most gyanúsan csendes a ház. Ami annyit jelent, hogy vagy rejtélyesen eltűntek....vagy mind lent vannak a föld alatti teremben. A második egyszerűbben utánajárható, de mit keresnének mind ott. Ha nem muszáj senki sem szeret egy légtérben tartózkodni a másikkal ezért általában a ház minden sarkában találni egy-egy embert.
-A foci! -vágtam hirtelen homlokon magam- El is felejtettem hogy Hito emlegette a múltkor. Akkor ezek szerint erre most kerül sor.
Kényelmesen felmásztam az emeletre lepakolni a kabátomat meg az egyéb téli felszerelést, és utána célba vettem a föld alatti termet.
Mikor leértem körbenézte, és a távolban megpillantottam az összeverődött társaságot. Mivel egész eddig sétálgattam most már nem volt kedvem hozzá, ezért villámlépésben közelítettem feléjük.
-Engem meg szépen kihagytatok volna mi? -bukkantam fel mellettük- Remélem még nem késtem le a csapatelosztásról.

//Amerikai Foci Vaizard módra AFV//

*Egyre jobb, újabb versenyző! Érzem, hogy nagy sikere lesz itt ennek a játéknak. *
- Na faszogányok, nézzetek ide. Már csak azt kell eldönteni, hogy ki kivel legyen, válasszunk 2 csapatkapitányt.
- Masaki! – üvöltöttek a lányok.
- Legyen, a másik?
- Masaki! – újra üvöltöttek a lányok.
- Oooké, hát akkor leszek én. Van nálam… - kutatgattam a zsebeimet – egy érme. – egy perc után csak megtaláltam. – Fej vagy írás Masaki?
- A fejedet ütöm, gyerünk már, siess.
- Akkor tied a fej. – mindenki elcsöndesedett és pöccintettem is felfele a pénzt. – Höh… írás én kezdek. Ööm… legyen Shun.
- Hm.. legyen Shiori...
- Akkor Chiyoko.
- Direkt agy vérzéssel akarsz lekerülni a pályáról, igaz Hito! Gyere Yasu!
- Van még 2 játékosunk, Akkor Namie. Shachiko nálad lesz, megfelel?
- Hát te tényleg komoly sérüléssel akarsz a szobádban haldokolni...

Csapatok:

1. csapat:
- Masaki
- Yasu
- Shiori
- Shachiko

2. csapat:
- Hito
- Shun
- Chiyoko
- Namie

Az események gyorsan történtek, szinte azt sem tudtam mi a manó történik, egyszer csak ott találtam magam egy teremben, és máris csapatokba osztottak. Igaz, hogy először Hanae keresésére indultam, nem vágtam le, hogy mégis hogy kerültem ide...
- Van még 2 játékosunk, Akkor Namie. Sachiko nálad lesz, megfelel?
- Hát te tényleg komoly sérüléssel akarsz a szobádban haldokolni...
-Hát izé... nekem megfelel ez a felállás...-nyögtem ki végül. Őszintén szólva nagyon nem értettem ehhez a dologhoz, arról meg nem is beszélve, hogy egyáltalán mi ennek a célja... Bár végülis érdekesnek ígérkezett ezért nem is nagyon pattogtam.
-Nos akkor? Mikor kezdünk? ^^

//Usake Tedeko vaizarddá válása//

Ez a nap is úgy telt mint a többi, bár volt benne valami kis érdekesség is. Úgy déltájt ismeretlen lélekenergiára lettem figyelmes, és valószínűleg nem csak én, hanem az édibédi vaizardkáim is, hiszen kicsit fagyosabb volt a hangulat a megszokottnál is. Érdekelt volna, hogy honnan tud rólunk egyáltalán, és hogy hogy talált ide. Nem sokáig kellett gondolkodnom, hiszen Urahara szokta küldözgetni ide a shinigamikat, és a többi emberkét, akik valamilyen segítségre szorulnak. Hamarosan találkoztunk is a shinigamival és kiderült, hogy tényleg segítség kell neki, hiszen van egy nyughatatlan belső hollowja. Hiyoriék azonnal el húzták a csíkot mondván ők nem akarják megint végig csinálni, így hát magunkra maradtunk a többiekkel. Miután levonultunk a terembe, gyorsan helycserés támadást vetettünk be Toshival, és ő kezdte el mondani a dolgokat…



- Na ide figyeljetek. Ez a szerencsétlen azért jött, hogy segítsünk a hollowja legyőzésében, és mivel Hiyoriék elhúztak a francba, nekünk kell megszenvednünk vele. Ajánlom, hogy mindenki vegye ki a dologból a részét, mert különben annyi kört futtatok vele, hogy visszasírja a Tedekóval való játszadozást!
Hadartam el gyorsan, egy levegő vétellel.
- Masaki, remélem figyelsz, de ha nem akkor futhatsz 500 kört azért mert nem figyelsz, és még 500-at azért, mert dumálsz is mellé…
Mondtam dühös szemöldökrángással, majd folytattam beszédem egy mély levegővétel után.
- 10-15 percenként fogjuk egymást váltani. Hacchi majd megcsinálja nekünk a falat, a viszont többit nekünk kell elintézni.
Fejeztem be a mondókámat.
- Esetleg kérdés?
Kérdeztem, de mivel senki sem jelezte, hogy valami számára nem tiszta, ezért úgy gondoltam, hogy elkezdhetjük.

//Usake Tedeko vizarddá válása//

*Csak egy szokásos nap... lenne, ha nem tűnne fel egy teljesen ismeretlen lélekenergia... Már éppen indult, hogy számon kérje Hacchit, mi a fene van a védőfalával, amikor belép az előző reiatsu tulajdonosa, és beszámol arról, hogy némi segítség kéne a belső hollowjához... Hiyoriék természetesen azonnal lelépnek - Shun is csatlakozna a csapathoz, ha nem hatástalanítanák egy fél pár papuccsal... Így hát orrát fogva - és lustaságukért a lelécelőket szidva - muszáj segítenie a hollow megzabolázásában... No, nem baj, legalább kicsit edzhet, aminek hiányát szintén folyton hallgathatja a többiektől... Most majd egy időre letudja ezt is. Ráérősen battyog le a föld alatti edzőterembe.*
- Nocsak, még egy kapitány is időt szakított ránk bokros teendői közepette...!
*Kiált fel mintegy üdvözlésképpen, amikor megjelenik Yuusuke is - ráadásul hadnagyával... Látszólag teljesen közömbösen méri végig az ismeretlent, habár kissé talán megvetően - mondjuk ez érthető is Shun shinigamikkal ápolt viszonyát nézve. Ekkor kezd bele magyarázatába Aya, akit egy közeli sziklának dőlve hallgat végig.*
- Szóval egy óránál valamivel több időnk van, mi?
*Teszi fel a költői kérdést, gyorsan megszámolva a jelenlévőket, majd kezébe veszi katanáját.*
- Szóval ki fogja kezdeni a tomboló újonc lefoglalását?
*Folytatja rövid szünet után. Mást nem mer kérdezni, mivel túlságosan is jól ismeri már Toshi munkamódszereit... Futni pedig egyáltalán nem akar, elég lesz bőven az, hogy egy féllidérccel kell küzdenie...*

//Usake Tedeko vaizarddá válása//

-Csak nem valami munka van, hogy mindenki így eltűnt? -kérdeztem érdeklődve az igencsak kiürült nappaliban tanyázókat.
Hamar fel is világosítottak, és nem is kellett tévednem.
-Áhám szóval ez a helyzet...Hát hiába, Hiyoriék sosem szerettek "jótékonykodni".. -jegyeztem meg nagyot sóhajtva- Gondolom jó lenne ha többen mennénk, hogy tudjuk váltani egymást igaz? -néztem Ayára, aki egy bólintással helyeselt.
Volt még egy kis idő mielőtt elkezdjük, és még Yuut is meg kellett várnunk, aki szintén jön hogy segítsen, ezért felmentem hogy előkerítsem Shugotenshit. Ott pihent a szobában az egyik fotelben Vameku mellett. Egész jól megvoltak egymással, legalábbis Shuu még nem panaszkodott. Bár ebben az is közrejátszhat hogy Vameku szinte mindig alszik....
-Munka van Shuu. -trappoltam oda, és kaptam fel a fotelból. Majd lementem a föld alatti terembe a többiekhez. Hamarosan meg is érkezett mindenki, és Aya elmondta a folyamat menetét.
- Szóval ki fogja kezdeni a tomboló újonc lefoglalását?-kérdezte Shun.
-Azt hiszem megyek én elsőnek... -lóbáltam meg a zanpakutoumat jelentkezés gyanánt a levegőben.
*Minél előbb túl leszek az első körömön annál több időm marad pihenni a következőre. És talán az elején még nem fog annyira elszabadulni, így talán meg is tudok birkózni vele* -mérlegeltem a lehetőségeket.