Ebben a teremben vált Ichigo Vaizarddá. Az egész terem olyan mint egy kopár terület egy sivatagban, Urahara boltja alatt is van egy ilyen, ide járhatnak a Vaizardok edzeni.

Seiji elhúzta arca előtt a kezét előhívva Vaizard maszkját. Szeme fehérje fekete lett, barna szemét kihangsúlyozva, arca előtt lassan gyűlt a maszk, darabjai a semmiből gyűltek elő. Miután kiteljesedett a maszk Seiji szemei megvillantak.
~Akkor hajrá! lássuk most meddig marad rajtam!
-Kész vagy már?
Seiji egy ezüsthajú férfi felé nézett aki egy vadászkést szorongatott a kezeiben. Kensei állt ott és gyakorlásra készült.
-Igen, máris kezdhetjük.
Seiji kihúzta a Zanpakutoját a tokjából és megforgatta maga előtt.
-Vameku, Kage Okami!
Mondta hangosan, mire a kardja sötét füstöt kezdett ereszteni és megnőtt, miután megnőtt, a füst eltűnt, de helyette lett egy fogó a kard hátában, amit meg is markolt Seiji.
-Nah kezdjük!
Mondta hangosan Seiji és nekiugrott Kenseinek, majd fél órán át hevesen vívtak. Seiji érezte, hogy lassan vége a maszknak, így gyorsan hátrébb csúszott a levegőben. A maszk darabokra tört és Seiji lihegve maga elé nézett.
-Javultam, köszönöm az edzést... legközelebb remélem, hogy bírom tovább is, legalább öt perccel.

Seiji törökülésben meditált és beszélt a kardjához, amikor hirtelen erős szellemi energiát érzett meg, gyorsan felpattant és gondolkodás nélkül a szellemi energia forrása felé vette az irányt.
~Elég különös ez a szellemi energia... elég erős is, kitűnő alkalom lesz egy kis gyakorlásra, igaz Okami?
Kérdezte magában Seiji, majd Okami válaszolt neki:
-Igen, az lesz. Még távol állsz attól az erőtől, amit a vaizardok igazán birtokolnak, jobb ha edzed magad.
Mondta Okami Seijinek és felmentek a létrán az épületbe, majd onnan ki mentek és Seiji elkezdett a levegőben sétálni felfele, mintha egy láthatatlan lépcső lenne ott, majd néhány Shunpoval a belváros felé indult.

//folytatás Kakakura town utcáin//

- HIYORI, TE ÁLLAT!
*Hallatszik fentről az ordítás, amit hamarosan követ a hang tulajdonosa, Shun is. Méghozzá alacsonyan repülve... A fent emlegetett szőke istennyila ugyanis észrevette, hogy Shun már egy ideje nem gyakorolt. Inkább csak a többiek edzését nézte... Így hát egyértelmű volt, hogy most mindenképpen harcolnia kell valakivel. Csakhogy azok közül, akiket megkérdezett (Lisa, Kensei, Rose, Shinji), senki sem ért rá éppen. Már kezdett reménykedni, hogy ezúttal is sikerül ellógnia az edzést, amikor Hiyori - megunva a másik szerencsétlenkedését - nemes egyszerűséggel lelökte a lépcsőn... Aztán rázárta az ajtót, hogy még véletlenül se lóghasson meg.*
- Na, már csak ez hiányzott...
*Vakarja meg fejét, ahogy nézi a becsapódó ajtót. A másik vaizard azzal hagyta ott, hogy csak várjon, majd ő kerít neki edzőpartnert. Így hát nincs más megoldás: keres magának egy közeli sziklát, aminek ráül a tetejére törökülésben, majd leveszi hátáról Herufuaia-t, és a lépcső tetejét kezdi kémlelni, hogy ezúttal kinek személyében szándékozik büntetni a sors...*

- Kutyuli, gyere ide, de azonnal!
*Üvöltött Hiyori szokásához híven, amire Yasu válaszképp elkezdte vakarászni a fülét.*
- Mi van már, szőkeség? Mikor hagy már nekem nyugtot?!
*Mondja kicsit emelt hangon, de a füle vakarását továbbra se hagyja abba. Hiyori levette lábáról a papucsot, és teljes erejével a fiúhoz vágta. Yasu vérző fejjel vágta magát hanyatt a kanapén, majd üvöltve ugrott fel.*
- Te szerencsétlen! Most majdnem kidobtad a szemem azzal a szarral! Amúgy meg mit akarsz?!
- Kellene egy edzőpartner. Mivel mindenkinek dolga van, ezért rád gondoltam. Te úgyis csak terpeszkedsz egész nap.
*Kezdte elregélni kínját a foghercegnő. Yasu nyugisan elcammogott a terem felé, majd feltépte a zárt ajtót, és levánszorgott. Meglepve vette észre, hogy Hiyori az ajtóban állva vigyorgott rá, majd egy rúgással letaszította őt a létra tetejéről.*
- Chö… Pancser…
*Vágta Yasura az ajtót, aki dühtől vöröslő fejjel szidni kezdte a szőkelibát. Nem sokáig dühönghetett, mivel feltűnt neki, hogy nincs egyedül a teremben. Hátra fordult, és meglátta Shunt az egyik sziklán ülni.*
- Te meg mit keresel itt, piercingtündér?

*Néhány perc alatt sikerül megnyugodnia, sőt, még egy szál cigit is elszív, mialatt várakozik. Végül is nem árt neki sem egy kis gyakorlás... Szerencsére nem kell sokáig üldögélnie, mivel hamarosan mintha hangokat hallana fentről... Az egyik biztosan Hiyori - ő szokott így ordítozni. De a másik hangot egyelőre nem tudja beazonosítani.
Épp a második szálra gyújt rá, amikor megérkezik edzőtársa - méghozzá Yasu képében! Nagyjából fél percig szóhoz sem jut a meglepettségtől. Utána aztán annál nagyobb erővel tör ki belőle a felháborodás. Pontosabban csak törne, ha jönne ki hang a torkán... Mi a fenét képzel úgy mégis az a szerencsétlen Hiyori, hogy pont a Masaki-fanboyt kellett mozgósítania?! Nála még Mashiro is jobb edzőtárs lett volna... Nagyon nincsenek egy súlycsoportban - legalábbis Shun szerint.*
- Te meg mit keresel itt, piercingtündér?
- Akár hiszed, akár nem, az a "kidőlt kerítés"-fogú Hiyori lökött le ide cirka öt perccel ezelőtt, hogy gyakoroljak... Utána meg elhúzott edzőpartnert keresni nekem...
*Fújja ki a füstöt, miközben Yasu reakcióját figyeli rezzenéstelen arccal.*
- Csak nem te leszel az ellenfél, fanboy?
*Vigyorodik el, miközben már rántja is elő kardját. Mire kérdését befejezi, már neki is ront a másiknak: Herufuaia-val épp szúrni készül egyenesen előre, míg a zanpakuto hüvelyét védekezőleg tartja maga előtt.*

- Akár hiszed, akár nem, az a "kidőlt kerítés"-fogú Hiyori lökött le ide cirka öt perccel ezelőtt, hogy gyakoroljak... Utána meg elhúzott edzőpartnert keresni nekem...
*Lassan, de biztosan végre leesik neki az a bizonyos tantusz, és rájön, hogy a bányarémek gyöngye nagy valószínűséggel Shunnak keresett edzőpartnert.*
- HIYORIIIIIIII! Vonszold le azt a fokhagyma méretű seggedet! Most azonnal!
*Üvöltött magából kifordulva, majd felrohant a létrán, de az ajtó sehogy se akart kinyílni. Valószínűleg azért, mert az a rohadt fogtündér kulcsra zárta. Beletörődve mászott le a létrán.*
- Csak nem te leszel az ellenfél, fanboy?
*Vigyorodik el Shun, amiből Yasu nem sok jót szűr le. A lány azonnal előkapja zanpakutoját, és azonnal megtámadja Yasut, aki egy shunpoval sikeresen kikerüli azt.*
- Hékás! Azért ne siess ennyire a megölésemmel…
*Üvöltötte, majd előhúzta Kaminarinokamit és felvette az alaphelyzetet. Hirtelen eltűnt, majd Shun mellett jelent meg ismét, egyre gyakrabban tűnt fel, és tűnt el abban reménykedve, hogy Shunt már kellőképp összezavarta. Majd amikor már megunta a futkosást, zanpakutojával lecsapott Shun jobb karjára.*

- Látom, leesett.
*Vigyorodik el ismét, amikor elordítja magát Yasu.*
~ Egész gyors és jó a reakciója... ~
*Konstatálja magában, amikor a másik vaizard egy shunpo-val kikerüli a támadást. Az előbbi nagy lendülete miatt nem tud olyan hirtelen lefékezni és majdnem orra is esik, így egy kisebbfajta tigrisbukfencet kell végrehajtania az ütközésmentes megálláshoz.*
- Hékás! Azért ne siess ennyire a megölésemmel...
- Ki a fene akar megölni? Akkor elvesztenénk a legfőbb Masaki-idegesítőt...
*Fordul edzőtársa felé.*
- Hacchi egyébként is könnyedén meggyógyít bármikor.
*Fűzi hozzá egykedvűen. Szemét le nem veszi a másikról, igyekszik még a legapróbb mozdulatokat is figyelemmel kísérni.*
~ Hamarabb kell felkelned ahhoz, ha engem össze akarsz zavarni... ~
- Ezzel csak feleslegesen fárasztod magad!
*Kiáltja oda Yasunak, amikor a másik éppen ismét visszahátrál a shunpo-val. Sejti, hogy még nem akarja ténylegesen megtámadni a másik, de azért mégis minden alkalommal Yasu felé fordítja zanpakuto-ja hüvelyét védekezésképpen.
Az utolsó csapás azonban pont jobb karját éri, amiben a kardhüvelyt tartja, így Herufuaia-val kell megállítania a másik pengét. Ha ez sikerül, jobb a karjában tartott fekete tokot Yasu felé lendíti, majd shunpo-val hátrébb vonul.*

/Seiji vs. Hito/

Lementem egy kicsit gyakorolni. Elvileg azt mondták a többiek, hogy itt tudok gyakorolni. A látvány pazar volt, de nem értettem hogyan lehetséges egy sziklás területet itt előkészíteni úgy, hogy az ég felettünk van, s még világosság van, mint nappal a felszínen. Egyszer cask nagy iramban futottam előre és az egyik sziklán felfutva a magasba ugrottam.
- Hakuryuujin Fusshoku!
A szél feltámadt és a kardom el kezdett mozogni. A látványa olyan volt, mintha vibrálna a penge. Majd hirtelen a Zanpakutomból egy tornádó bújt ki és a hegyeket porrá próbálta zúzni.
~ Egész erős a támadás, de ennél sokkal többre vagyok képes.
Snupoval a földre mozgattam magam és a maszkomat előhívtam. Gyakorolni akartam a maszkkal, hogy minél tovább rajtam maradhasson. Oda mentem az egyik hegyszerűséghez és a kardommal egyet suhintottam feléje. A hegyet kettészelte a Zanpakutom ereje.
- A maszk még nem esett szét, egész jól bírja. Bárcsak lenne valaki, aki kiállna ellenem.
Ezzel felfele cammogtam, amikor a szembejövő Seiji megfogta a vállam
- Maradj még egy kicsit újonc.

The member 'Hokorashii Hito' has done the following action : Dobókocka

#1 'Támadás' : 9

--------------------------------

#2 'Védekezés' : 8

--------------------------------

#3 'Támadás' : 2

Seiji meglátott egy srácot, amint épp gyakorolt, majd megragadta a vállát és megszólította. miután beleegyezett ellenfele, felsétált a levegőbe és lenézett.
-Akkor kezdjük, jó harcot.
Seiji elhúzta lassan a kezét arca előtt, lassan feje elé gyűjtve maszkját a semmiből. Szeme lassan elsötétült, majd fekete lett és villant egyet, miután teljes lett a maszk, ami egy Farkas fejére orrolt leginkább, néhány fekete csíkkal benne. ezután maga elé emelte Zanpakutoját és megszólalt:-Vameku, okami.-Ennek hatására sötét füstöt kezdett ereszteni kardja és mint egy két méteresre nőtt és megváltozott a formája és egy fogás jelent meg a kard hátulján.
-Te támadsz először, vagy támadjak én? Használjunk képességeket is, vagy csak sima kardpárbaj legyen?

Hito végig maga elé nézett miközben Seiji felkészült Hito ellazította magát és a sok szörnyűségre gondolt a múltjából, ami megdobta egy kis adrenalinnal.
- Te támadsz először, vagy támadjak én? Használjunk képességeket is, vagy csak sima kardpárbaj legyen? (idézet)
Hito lassan felszegte a fejét Seijire, egy abszurd mosolyt csalt magára s így szólt:
- Döntsd el te. De egy tippet adok, adj bele mindent. – az ellenfél nagy és széles mosolyt adott válaszul, valamint egy kis hümmögést.
Hito előrántotta a Zanpakutoját és feldobta azt, ami el sem érte a másik Vaizardot. Miközben esett lefele a kard Hito gyorsan fel teleportálta a maszkját az arcára, s elkapta a kardját.
- Hekuryuujin! – mondta torz hangon a maszktól Hito. – Akkor lássuk, mit tudunk.
Hirtelen túl nagy lett a szél. A Zanpakuto formája nem változott, csupán kékesfehér lett fekete helyett.
- Csapjunk bele!

Seiji elmosolyodott a maszk alatt és megragadta a kard pengéjének hátulján lévő fogót és a vállára dobta a kardot.
-Akkor csak sima kard vívás. Lássuk mit tudsz.
Seiji levette a válláról a méretes kardot és megragadta a markolatát is a szabad kezével, majd támadásba lendült.nagy sebességgel szállt felé a levegőben, majd erősen a lendületet kihasználva felülről rá akart egy hatalmasat vágni Hitora, amit ha kivédett akkor a föld alatta beroppant volna, ha kikerülte akkor Seiji gyorsan kihúzza a földből és lendületből felé vág párat.

Hito látva a zuhaó támadást snupoval kikerüli és 1 másodperc sem tellett el, hogy vissza snupozzon, hogy lecsapjon a Vaizardra. Visszafele nehézkes volt a látás, mert Seiji támadása egy kisebb krátert és nagy pórfelhőt okozott. Hito terve nem jött össze, mert Seiji képes volt a támadást kivédenie. Alig volt pár másodperce, hogy kihúzza a kardot és kivédje. Miközben egymást próbálták lenyomni Hito gondolkozott közben.
~ Istenem, eléggé erős ez a fickó, de nem baj. Azt szeretem, ha az ellenfél mindent bele ad. A lélek energiánk majdnem azonos, az övé nagyobb, de az most nem jelent semmit ez a kis különbség, vagy nagyon sokat? A tartása, a reflexe, mind azt mutatja, hogy alapos kiképzést kapott. Nem túl idős lehet ez a srác szerintem. Egy majdnem 570 éves lélek mögött sok tapasztalat rejlik. Vajon melyik győz? A régi tapasztalat, vagy az alapos Vaizard kiképzés? Meglátjuk, kiderül…~

Seiji egy nagyobb földdarabot kirántott a földből, olyan gyorsan rántotta maga elé a kardját, hogy védjen, de mivel a kard fogásából adódóan jobban el tudta osztani az erejét az ütésben egy kis előnyben volt és a védekezésből hátranyomás lett, Seiji izmai megfeszültek és a lábával lendületet vett, hogy nagyobb sikerrel üsse vissza a támadást, ha sikerül elütnie, akkor egyből utánaszúr, ha nem akkor hátrébb csúszik rátámad néhány vágással.
~Kage Okami, analízist kérek majd a harci stílusáról és a gyengéiről.
-Ennyi még kevés ahho...
~mondom MAJD... látom te se vagy az a türelmes fajta, okami, valamennyire hasonlítunk egymásra.

Hito érezte, hogy Seiji minden erejét összeszedte az elnyomásra. Viszont Hokorashii tudta, hogy valami nincs rendben. Zavargást érzett az erőfeszítésben.
~ Szóval gondolkozik.
~ Hallgasd a Zanpakutoját, mintha beszélne hozzá. – szólalt meg Hekuryuujin.
~ De mit?
~ Az jó kérdés, majd kiderül.
~ Tudsz nekem hátszelet idézni?
~ Nem gond. – a kérést teljesítette Hekuryuujin.
A szél újra tombolni kezdett, majd a szél hát szélként használt Hitonak. Seiji kicsit meglepődött, de nem hagyta magát. Lábával jobban kitámasztott, erősebben.
~ Már kezdem unni a tolást.
Ezután gyorsan helyet változtattak. Őket alig lehetett látni. Az egyes helyeken csupán alakjuk elmosódottságát lehetett látni, és a katanak zaja zavarta meg a csendet. Lassan a kardok sercegése jelezte, hogy a mérleg elfog dölni az egyik oldalra…

Seiji rosszallóan csóválta fejét, de nem szólt érte. nyomta keményen, majd hirtelen eltűntek aztán egy ponton megjelentek és Seiji kezén az erek megduzzadtak és reiatsut kezdett kiereszteni, aminek hatására sötét aura jelent meg körülötte és az aura egy farkas formáját vette fel ami vicsorított a szél pedig a háta mögé fújta a kiszálló füstszerű reiatsut. Seiji egyre erősebben nyomta, a reiatsuját is bevetve.
-Mit művelsz? ennyire el akarod nyomni őt? Ez őrület...
~Ne vonyíts a fejemben! Ez csak gyakorlás, mit izgulsz, ha elnyomom támadunk, készülj.

~ Hm… furcsállom, hogy nem próbál egy lépéssel előttem járni. Térj észhez fiú. Lepj meg.
~ Ne akard, hogy meglepjen.
~ Ugyan ez egy tréning, semmi más. Nem lenne baj. Érzem, küzdeni akarsz az ő Zanpakutojával.
~ Nem volt nehéz kitalálni Eistein.
~ Türelem barátom, még nincs vége a harcnak, számítok rád.
Hito mély levegőt vett, és kitért a nagy nyomás alól. A nagy nyomás, ugyan akkor lendületté vált Seiji számára. Pár kényszerített lépés után hátrálnia kellett, mert Hito egyszer felső, másodszor alsó vágást használt folyamatos sorozatban, majd felugrott és egy teljes felső támadással próbálta a földre kényszeríteni ellenfelét, de nem sikerült. Aztán megint a nyomás-nyomás alatt patt helyzetbe kerültek. Seiji alatt egy kicsike kráter alakult ki, viszont ezzel szuggerálta Hito a fiút.
~ Istenem csak lendülne be az egész.
~ Maradj elővigyázatos, óvakodj. Nagy ereje van.
~ Tudom, figyelek.
~ Helyes.

-Térj már észhez és vess be! Nem mondom többször, ha nem csinálod, akkor magamtól támadok!
~Jó, ha ennyire nem bírsz a seggeden maradni akkor rajta!
Seiji elmosolyodott és ellenfele szemében nézett, miközben remegett a Zanpakutoja előtte.
-Kage Kamu.
Mondta halkan a maszk mögött, mire a kard pengéjén sötéten gomolyogni kezdett a füst és hirtelen egy farkasszáj tört elő a sötét füstszerű árnyékból és ellenfele keze felé harapott.
~Remélem boldog vagy, nem terveztem, hogy bevetem egy ideig ezt a technikát.
-Mert bolond vagy, így is túl kevés a technikánk ahhoz, hogy ne használj engem! Örülj, hogy hajlandó vagyok segíteni neked, most pedig vissza a harchoz! Az ellenfél szelet használ, vagyis a Zanpakutoja szél manipulációval bír, figyelj jól!
~Megint? Mi a fene van mostanában mindenki szelezik! Ez már a harmadik szélmanipuláló a héten!

- Mindjárt megharap a Zanpakutod… - a sötét farkas majdnem elérte Hito kezét - Hekuryuujin Dakata!
Újra a szél tombolt Hito hátra ugorva snupozott é s kardjával irányítani kezdte Seijit érő löketeket. Nem akart ártani a fiúnak ezért talpon hagyta a fiút, viszont, amikor tehette közelebb férkőzött. Végül újra patt helyzetbe kerültek direkt.
- Bocsáss meg Seiji, de a Zanpakutod rakoncátlankodik.
- Miféle technika volt ez?
- Ez az összezavarás, az egyensúlyvesztés, és a durva irányításról szól, majd az egyik pillanatban végezni azzal, akivel művelem ezt. Egy szóval ez egy alattomos technika.
- Akkor kivédtem ezt a technikát.
- Nem, ezt így akartam. nem akarok maradandó sérülést okozni.
- Folytassuk!
- Hai!
A beszélgetést mindvégig a Zanpakutok sercegése zavarta.
~ Na, talán már valami újat is kitalál, gyerünk. Érzem, hogy többre vagy képes, használd a fejed Seiji.

-Ha többre számítasz, sajnálom, csak ez a technika van az ismeretemben... de jobb ha vigyázol, a szelet nem érinti az árnyékokat, így nem használ a Kage kamu ellen...
Seiji gyorsan repült ellenfele felé Zanpakutojának markolatát fogva, majd amikor közel ért hozzá szabad kezével ráfogott hátul a fogó részre és megfeszítve izmait egy hatalmas erejű vágást indított jobbról, miközben ismét kibújni készült a Kage Kamu, hogy ellenfele után kapjon bármerre megy. A kage kamu másfél méterre tud menni, de ezt ellenfele nem tudja, Seijinek okosan kell kihasználnia minden egyes lépését.

~ Ez az folytasd, ne hagyd abba, de figyelj a részletekre.
Hito szemszögéből nézve a balról érkező csapást csupán egy féle képben tudta meghiúsítani. A bal kezével arrébb lökte Seiji kezét, de nem eléggé. Hito válla megsérült, de nem volt vészes, viszont elég fájdalmas, ami miatt Hito a földre térdelt az egyik lábával.
~ Vérzel… mondtam, hogy legyél óvatos!
~ Te aztán tudod nyugtatni az embert, ugye tudod?
~ Rajta, még győzhetsz.
~ Ez csak egy edzés, nyugalom.
Hito gyorsan felállt és a következő erőteljes támadásokat próbálta kivédeni. Egyszer csak oldalról kezdett támadni Seiji. Hito egy kicsit behajolt, és abban a pózban simán kivédte a támadást, de átgurult a Vaizard a háton, majd egy pillanat alatt egy alulról érkező támadást védett ki Hito, mihelyst Seiji földre ért.
- Nagyon jó, fejlődsz. Ezt már szeretem…

Seiji megpörgette a kezében a zanpakutot és maga elé tartotta.
-nem bánsz rosszul a kardoddal és erős támadásaid is vannak. erős Vaizard lesz belőled, ha teljesen kiképzünk.
Seiji megropogtatta vállát, majd oldalra húzva a kardját támadásba lendült. irtózatos sebességgel szállt Hito felé és izomból küldött felé egy vágást, amit védett, de hátracsúszott tőle, Seiji pedig repül felé tovább, de a következő vágásnál már a földre tette a lábait és úgy harcolt ellene tovább.
-Most mit csinálsz? Mutasd meg mit tudsz neki! vess be engem is!
~Gyakorlásnál? ne röhögtess, most csak kardozunk...
Seiji felrántotta a kardját és gyors szúrásokkal kezdte sorozni Hitot.

~ Végre, kezd érdekesebbé válni.
~ Hajrá Hito-kun! De figyelj.
~ Köszönöm barátom.
A maszk mögött Hito egy széles mosolyt ejtett, majd felugrott a levegőre. Seiji egy kis irányváltoztatás után szurkálni kezdett sorozatosan. Hito Egy-kettőt majdnem bekapott. Miközben hátrált védekezett amilyen gyorsan csak tudott. Az utóbbi szúrások már olyan gyorsak voltak, mint a varrógép tűje.
~ Hihetetlen gyorsaság.
~ Ezt akartad nem? Akkor bírd is.
~ Nem azt mondtam, hogy nem bírom, de egész jó a fiú.
~ Igen, és a Zanpakutoja újabb támadásokra készül, legalábbis lehetséges a süvítéséből ítélve.
~ Rendben, nem fog érni meglepetés.
~ Remélem is.
Seiji-kun abba hagyta a szurkálásokat és felkészült a következő körre. Mindkettőjük kimutatta reitsujukat. A két reitsu talákozásakor pár szikla meg is repedt. Hito kékes fehéresen, Seiji, pedig…

Seiji ellökte magát a földtől és támadásba lendült. Gyorsan repült Hito felé, majd alulról vágott egyet fele, utána oldalra húzta a Zanpakutoját, vízszintes helyzetbe hozta pár pillanat alatt a testét és pörögni kezdett a levegőben rengeteg vágással sorozva Hitot.
-Meg vagy őrülve? így még sose támadtál senkire!
~Mert még nem kardoztam senki ellen ennyire intenzíven. Mindenki csak a képességeit használta, te közelharci zanpakuto vagy, kihasználom.
-Óhhh, egyébként hadd mutassam be a zanpakutom két vágás közben. A neve Kage Okami, közelharci típusú Zanpakuto, de nem tudom, hogy ezt észre lehet-e venni rajta. A legárulkodóbb jel a mérete és a formája, ez a kis fogó rész hátul ugyanis lehetővé teszi, hogy jobban elosszam az erőm a vágásoknál és szúrásoknál. A képességét gondolom láttad, a lényege, hogy a farkasszájnál csak a fogak sérülékenyek, a test sebezhetetlen, ha átvágod újra összenő, hiszen csak árnyék. Másfél méterre tudom kinyújtani, a kardom két méter hosszú., így a támadások nagy részétől védve vagyok, ha kis kardot használ az ellenfél.