//Nos elkezdjük ezt a küldetést is végre//

*Hao végre engedéjt kapott az "apjától", hogy elmehessen a Seireiteibe és megölhess Byakuyát. Már nagyon rég várta ezt az ajándékot, hisz mióta ott tanul megnőtt az ereje. Furcsa módon nem egy pokoli kapuval jött, hanem egy hirtelen megjelent tűz örvényből bukkant elő, így a shinigamik is érezték a veszélyt. Byakuya nyugodtan sétált ki a helyszínre, hogy ismét a pokolba küldhesse Hao-t.

~Most megbosszulom mind azt amit velem tettél Byakuya! Bár a Pokolba jutásomnak nagy hasznát láttam, hisz új erőre tettem szert.

Gondolta dühösen Hao miközben egy csomó szörny jelent meg mögötte, de 15 szörny más volt mint a többi.

Nagai már jó pár napja nem csinált semmi érdek feszítőt. A hirtelen jött gonosz lélek energia az irodájában csapta meg:
- Ez aztán igazán büdös!- egy gyenge mosoly lett az arcán, hogy végre valami érdekeset csinálhat. Felugrott a székéből és kapitányi büszkeséggel sietett az 11.osztag székhelye elé.
Felmeredt az égre, ahonnan szerinte a lélek energia terjedhetett el. Az égen egy láng csóvát látott, ami igazán meglepte, mert az időjárás jelentésben erről nem volt szó. Ami viszont igazán szíven ütötte a láng mögött megjelenő borzalmak voltak:
- A Soul Societybe mióta juthatnak be ilyen mocskok.- ordította- az osztag húzza meg a gatya madzagot és készüljön fel a város lehetséges védelmére! Ez parancs volt!- az egész városban lehetett hallani. Majd a kardjához nyúlt:
~ Addig pedig feltartoztatom az ellenséget~ kuncogott magában. Ahogy a zanpakuto előkerült hangzott a halk parancs szó és a a kapitány szellemi energiája elkezdett a környezetben terjedni:
- Szoszogu Barakecueki!- a kardot elnyelte a sűrű víz és Nagai a szörnyek felé csapta, mint valami ostort:
- Ebből egyetek ti kis szörnyek!- szinte már-már ördögi kacagásba kezdett.

Ahogy az osztag gyakorló termében voltam akkor éreztem egy nagy erőt. Ahogy kiléptem már suei kapitány kint volt. Én is elővettem a zanpakutom és már készültem az össze csapásra.
-Kapitány azért nekem is hadjon egy keveset mert ez nem ér így.
Mosolyogtam el és elkezdtem ugrálni a tetőn és úgy vágtam a szörnyeket.
-Mik vagytok tik? Tán egy kis csirke szellemei?
Majd tovább ugráltam és vágtam őket.

Éppen végeztem a délutáni teámmal, majd visszaültem az íróasztalomhoz befejezni az aznapi papírmunkát mikor hirtelen kiesett a kezemből a toll.
-Mi ez? -pattantam fel az asztaltól- Ez határozottam nem jó! -kaptam fel Yamazakurát a kanapéról, majd kirohantam az energiát követve. Shunpoval pillanatok alatt a helyszínre értem, ahol megláttam Byakuyát farkasszemet nézni egy démoni figurával, és a már a szörnyekkel hadakozó Nagai kapitányt. De nem sok időm volt elámulni hiszen a démonnal együtt érkező szörnyek máris célba vettek. Én gyorsan lehívtam a shikai formát, amihez már nem is kellett parancsszót sem kiejtenem és egy épp felém tartó kisebb csoport felé suhintottam.
-Sakura no hana kaze. -és a széllökés elsöpörte a gyenge előörsöt. De a nyomukban néhány erősebb is érkezett, akiket néhány erőteljesebb csapással kellett elintéznem. Kihasználva a pillanatnyi szünetet, egy shunpoval Byakuya mellett termettem.
-Mi történt itt? Ki ez Kuchiki-sama? -néztem a démon felé.

Éppen a bulit hevertem ki mikor megkaptam az üzenetet, hogy a Sereiteit veszély fenyegeti. Átgondolva a dolgot, úgy gondoltam Zekkát is érdekelheti, így elmentem érte. NEm sokkal később az ablakán kopogtam. Ő kinyitotta és elregéltem a dolgot. Azonnal összekészülődött és megnyitottam a kaput. Mikor mindketten átértük már láttuk és éreztük is, hogy "felforrósodott" a hangulat. Én megdöbbenve láttam, hogy Hao volt az, hisz régén rendes volt és most... Lassan előhúztam a Zanpakutomat és elkezdtem a szörnyeket darabolni.

-Nem hittem volna, hogy így látlak Hao, de nem fogom hagyni magam a tény miatt, hogy régen a barátom voltál.

már éppen támadni akartam mikor egy nyugodt, de mégis nemesi hangot hallottam.

-Byakuya?! Hát legyen

Nyugodtam bele, hogy ő akar harcolni vele. Majd a többieket kerestem. A 11. osztagnak a képviselőit és Hanae kapitányt láttam csak.

-Hát ez a Seireitei-i kiruccanás sem úgy kezdődik, ahogy elterveztük. -néztem kicsit aggódva Daisetsura miközben megnyitotta a kaput. -Remélem tényleg nem fogok gondot okozni, de nagyon szeretnék segíteni a shinigamiknak, biztos tehetek értük valamit.
Mikor átértünk a kapun, kicsit megrémültem a látványtól. De nem ijedhetek már meg ennyitől. A Seireiteiben különben is sokkal jobban használhatók a képességeim a sok lélekszemcse miatt. Gyorsan le is hívtam az íjam és Daisetsu nyomában én is támadásba lendültem. Lelőttem néhány gyengébb démont.
-Talán ezekkel én is elboldogulok. -mondtam magamnak megnyugtatásképp mikor az imént ellőtt nyilamtól felrobbant az egyik- Nahát a shinigamik itt sokkal erősebbnek tűnnek, csak úgy árad belőlük a lélekenergia. -ámultam el kicsit kihasználva a lélegzetvételnyi szüntet, de aztán jött az újabb démon. Ez valamivel erősebb volt mint az előző, meg is támadott, de szerencsére egy hirenkyakuval sikerült kikerülnöm,és néhány nyílvessző után ez is szertefoszlott.

A székemben hintáztam és épp egy papír repülőt akartam eldobni, amikor egy pusztító lélekenergiát éreztem meg. Szokásomhoz híven hátrazakóztam a székkel, annyira bámultam az energia irányába. A földet érés után és nyöszörgés közepette megsimogattam a sérült hátsómat. Az asztalhoz léptem, felvettem Kin Tennou-t és Akai Mamono-t és tétovázás nélkül elindultam az energia irányába. Majdnem odaértem, amikor megéreztem Kuchiki Byakuya lélekenergiáját. "Minimalizálta...ez annyira jellemző rá!"futott végig a hideg hátamon. Hezitálva szorongattam a két zanpakutom, hogy menjek tovább, vagy egyszerűen csak forduljak vissza. "Még a végén azt is a fejemhez vágná, hogy gyáva vagyok!"ráncoltam össze a szemöldököm és elszántan folytattam tovább az utamat. Az épp harcolni készülő páros mögé érkeztem pont szembe az ott ácsorgó Nagai és Kawazoe kapitánnyal. "Jééé, Dai is itt van!" termettem mellettük egy shunpoval.
-Jó napot!-köszöntem oda nekik.-Mégis mi folyik itt?-kérdeztem némi érdeklődést mutatva, ha már idejöttem. Legszívesebben mégis visszarohantam volna az irodámba és elbújtam volna a fotel alá, ahogy régen csináltam,ha Byakuya mérges volt rám. Emlékszem,hogy fagyos hangon parancsolt ki mindig a búvóhelyem alól és jobb esetben egy lenéző pillantással megúsztam a szobafogság mellett. Sosem felejtem el, hogy mennyire tudta velem éreztetni egyetlen pillantásával, hogy senki vagyok."Minek jöttem én ide..."sóhajtottam nagyot és néztem le a földre.

Megpróbáltam elaludni, mivel nem volt mit tenni, de hiába. Anniyra unatkoztam, hogy aludni sem tudtam. Mikor becsuktam a szemem, olyan hirtelen jött idegen energia, hogy felborultam a székkel.
-Ezért valaki megfizet...Genni, asszem jöhetsz segiteni!
-Indulok!
-Siess!-de mire kiértem, már ő ott volt előttem. Rohantunk ahogyan csak tudtunk, és mire odaértunk, Kamitora és Nagai kapitány már rég harcoltak. Gyorsan felvettem kardommal a shikai formát, majd lecsaptam egy párat. Természetesen Kamitora elől.
-Jó napot! Remélem nem késtünk el!-Genniből soha nem néztem volna ki, hogy ennyire profin használja a kardját. Minden mozdulatával meglepett, majd amikor végzett, rám mosolygott.
-Remeeeek, kapitány!-nem tudtam mit csinálni, elmosolyodtam én is, és vártam, hogy Genni visszaugráljon hozzám.

A megszokott kapkodós tempómban vittem egy gondosan bebugyolált csomagot.
-Miért nem hívott küldöncöt? Miért nekem kell mindig ezeket a vackokat áthoznom?! Milyen elmeháborodott látott már olyat, hogy egy vaizard hoz egy shinigaminak ételt az emberek világából...nem is tudom miért nem tettem fel egy Hello Kitty-s maszkot a drága Amaya kedvéért. A seggét ne törölgessem ha már ott vagyok fényesre?! A faszomat ebbe a...-elhallgatok, a csoportos lélekenergia találkozót megérezve.-Ha ezt előre tudta az a zöldbarát flúgos vén kecske és kiherélem!-vágtam majdnem földhöz a kis dobozkát,de látva szemem előtt, hogy ezért mit kapnék a lila ördögfiókától inkább meggondoltam magam.
-Parti van a börtönlakóknál? Mégis hol hagytátok a trendi nari rucikákat?-kérdezem a többiektől, akik ekkor szétszóródva letámadják a tizenöt szörnyet.-Ennyit a békés esti, altató sétáról...-ültem le a földre.-Kuchiki Byakuya szemmel gyilkol...minő csoda!-vakarászom a fejem, mert annyira felizgat a két farkasszemet néző alak látványa,hogy majd elalszom. A szörnyek elintézésébe nincs kedvem beszállni, ha a körzetemet elkerülik nem esik bajuk. Tovább vakarva a fejemet ásítozom és kapom arrébb néha-néha a dobozkát, hogy ne essen rá egy falevél, faág, cserép és társai. Közben a kapitányt nézem. -Csitt-csattoska félti a gondosan kifésült haját, hogy ennyire álldogál?! Jaj még a végén letörik egy körme...Csak óvatosan Kuchiki apó! Gondolj a manikűrösödre!-kiabálok neki oda.

Naraku tisztes távolból figyelte ahogyan a shinigamik harcolnak, ölnek és meghalnak. Érdekesnek találta az ellenfél szellemi energiáinak összetételét. Valamennyire hasonlított a hollowokéhoz, de a nagy része teljesen más milyen volt. A legerősebb lény szellemi energiájának összetétele azonban más milyen volt, kicsit olyan mint a többié, viszont jobbára inkább hasonlított egy bounto energiájára. ~Ezeknek a lényeknek valahogy eltorzult az eredeti energiájuk és a torzítás hatására lettek ilyen erősek.~ futott át az agyán, ám ekkor egy ismeretlen és hatalmas, a többitől elütő, a shinigamiékra hasonlító erőt érzékelt.

- Érdekes nem?

~Azzzz.~

Hallotta saját gondolataiban zanpakutoja hangját. Kihúzta fegyverét a tokból, majd parancsszava kimondása nélkül aktiválta a fegyvert.

- Remélem a hirtelen feltünő sok szellemi energia kellően felébresztett.

~Felébressssztett...~

Naraku egy bólintással nyugtázta Nagini válaszát, majd felugrott a levegőbe. ~Ideje megismerkedni velük.~ mondta magában, majd elindult hogy ő maga is neki kezdjen a harcnak.

*Éppen az ablakon bámul kifelé unottan - bár jelentéseket kellene körmölnie -, amikor egy ismeretlen lélekenergiára lesz figyelmes. Nem hasonlít egy általa ismert fajéra sem...*
~ Miért nem lehet egy perc nyugtom sem?! ~
*Bosszankodik magában, ahogy felkászálódik asztala mellől. Felkapja az előtte lévő Hisshinoseijint is, és övébe tűzi, majd ráérősen elindul a különös reiatsu forrása felé.
Mire odaér, már nagyban harcolnak a többiek.*
~ Ezek meg mit keresnek itt?! ~
*Néz felváltva Masakira és a farkasszemet néző Byakuyára értetlenül. Aztán szemügyre veszi az ellenfeleket is - de milyen szörnyek is ezek? Végül tekintete megakad a Hao-n, aki valószínűleg a balhé fő okozója lehet... Nem sokkal ezután egy újabb ellenség tűnik fel, aki rögtön meg is támadja a főparancsnokot és Mitsukót...*
- Hadou 1: Shou!
*Kiáltja reflexszerűen, miközben tenyerével hadnagya felé mutat. Remélhetőleg időben sikerül eltaszítania Mitsukót a másik kidou útjából...*
- Figyelj a többire is, te szerencsétlen!
*Üdvözli szokásos finom stílusában hadnagyát, majd saját maga is beszáll a harcba. Előrántja zanpakuto-ját, és megpróbálja leszúrni az egyik nekitámadó szörnyet. Végül is ki a fenét érdekel, hogy mi az, ha egyszer az ellenfele?*
- Hadou 33: Soukatsui!
*Támad egy újabb kidou-val az ismeretlen szörnyekre. Nem is foglalkozik azzal, hogy ki lehet az, aki az előbb Mitsukót szemelte ki célpontnak, így az sem tűnik fel neki, hogy shinigami az illető...*

Mina mint minden nap ma is az aztala fölött gubbasztott és írkálta a jelentéseket. Éppen aláírt volna egy 40 oldalas jelentést, mikor egy tiszt úgy rontott be az ajtón mint egy faltörőkos. Mina egy gyönyörűséges kék vonalat húzott keresztül a lapon, de ez még semmi, úgy rányomta a tollat, hogy legalább még 4 lapot át is szakított.
-Elnézést hadnagy.
-Á semmi baj... csak 3 órámba került ezt a 40 oldalt leírni... majd leírom megint. Na tessék mondjad.
Dőlt hátra a székben teljesen nyugodtan, de legbelül fel tudott volna robbanni.
-Arról lenne szó, hogy újításokat kellene végezni az épületen.
-Igen? És nekem ehhez mi közöm? Én csak hadnagy vagyok... ezt a kapitánnyal kell megbeszélned.
-Hát akkor elnézést.
Sarkonfordult a tiszt és már ki is ment, Mina felállt a székéből ekkor érzett egy nem minden napi erőt.
~Nahát-nahát... valami izgalom... szerintem már skótkockásra ültem a fenekemet.
Indult el az ajtófelé gondolkzva, aztán mikor megérkezett a helyszínre már javában mentek a harcok.
-Milyen jól elvannak... sok sikert a harcokhoz!
Ezt épphogy kimondta egy tábla repült felé, kikerülte aztán felmérte a terepet.
-Majdnem párban vannak... ha nagy "szerencsém" van akkor talán nekem is jut egy... remélem nem kerül sor erre!

A harc elkezdődött. A jelenlévől elkezdték írtani a szörnyeket, de azok újra, meg újra felálltak. Kezdték gyanítani, hogy ilyen féle erővel még sose találkoztak. Hao Byakuyával is elkezdett harcolni ami a legnagyobb harcnak tűnt. Ekkor érkezett meg a bounto egyik segédje Hanshou Shunketsu is megérkezett. Ő alattomosan egy Hadou no 2#: Byakuraiial támadta meg Mitsuko hadnagyot és Ken főkapitányt. Ha nem eszmélnek időben lehet véget ér a harc számukra. Hao eközben intett az elit szörnyeknek, hogy kezdhetik az akciót. Ekkor hatalmas sötét aura vibrált és mikor befejeződött a jelenlévők saját magukkal találkoztak. Zavarodottan nézték képmásukat mikor hao megtette a kezdő lépést ami a parancsból állt: TÁMADÁS! Ekkor a klónok megtámadták "saját magukat" ugyan azon az állapotban mint ők voltak. //Tehát aki shikait használt azt shikaiial támadta meg a klón. Kezdek belebonyolódni ^^"// Byakuya megelégelte az adok-kapok játékot és kiengedte Zanpakutoját: Chire! Senbonzakura. Hao örült, hogy egy új szinten harcolhat ellenségével, hisz ez eddig igen kevés volt. A szirmokat a bounto felé irányította, bár ez még mindig kevés volt. Úgy néz ki Byakuya egyedül nem fogja tudni legyőzni. Ezt látva Hanae beleavatkozott a harcba egy Sakura no hana kaze-vel amivel magára terelte Hao figyelmét így Byakuyának sikerült megsebeznie a bountot. Emiatt vért köpött és bedurvúlt. Egy hatlmas villámot lőtt Hanae felé miközben egy tűz örvényt irányított Byakuyára.
Eközben a klónok nagyon megizzasztották ellenségeiket. Shunketsu látta, hogy "mestere" bajban van így segíteni indult neki.

Nagai nem bírt olyan jól a szörnyekkel, mint várta:
~ Ezek a valamik nem is hasonlítanak az eddig ismert hollowokhoz. Ezek sérthetetlenek.~ Hátra ugrott, hogy jobban lássa ellenfelét. Ebben a pillanatban a levegő vibrálni kezdett és sötétség öntötte el a levegőt egy pillanatra:
- Huhh, ez fura volt!- vissza fordult a szörnyhöz:
- Hol is tartottunk barátom?- Ekkor suei Nagainak a vállát valaki megfogta és a fülébe sűgodt egy rövid, de elégé megrendítő mondatot:
-,, Én vagyok az aki megfog öl!,,- hang meglepően ismerősnek tűnt:
- Ki a pokol vagy- megfordult és saját maga tükör képét látta maga előtt:
- Ezt aztán jól titkolták a szüleim- kuncogott-, te meg mi az isten verése vagy
-,, Hát nem nyilván való? Én te vagyok. De két kapitány nem fér egy osztagban, tehát valakinek mennie kell és az biztos, hogy nem én leszek
- Az biztos, hogy nem én leszek?! Túl sokat jár a szád inkább mutasd mit tudsz!
-,, Emiatt ne fáljon a feje asszonyom! Szoszogu Barakecueki!,,- a kapitány szeme tágra nyílt ijedtében.:
~ Ez az alak az én tökéletes másom~ odafordult a másik oldalon harcoló hadnagyához. nála is ez volt a legnagyobb probléma. Nem volt mit tenni harcolni kellett. Nagai neki esett Nagainak. Összecsapták a kardokat. Vízcseppek keringtek körülöttük. Suei Nagai magasra ugrott, hogy lecsapjon. Minden erejét belepréselte a vízsávba, hogy olyat okozon, ami igazán fáj. De egy másikkal kivédte a csapást a klón. Az eltallta kpitány válát.
~ Nincs mit tenni!~ az arcához emelte a kezét~ ezt csak nem sikerült ellopnia~ ahogy végig húzta megjelent a maszkja. Viszont az ellenfelének is megjelent a maszk:
- TE aztán igazi ellenfél vagy, te vagy talán az eddig legerősebb ez azt jelenti jól fogok szórakozni.
- Azt csak te hiszed!- A háta mögött termet. Nagai alig tudta védeni a csapást:
~ Teljesen mindegy mit haszálok ez lemásolja! Most bebizonyosodik, hogy puszta erővel nem érek túl sokat~ Ahogy levegőt vett, rájött, hogy túl kiszámítható ebben az állapotában:
- Ne méláz te szerencsétlen!- és felhasította a kapitány mellkasát, úgy hogy még a maszkja is lerepűlt. Nagai a földre zuhant. Ellen fele megelégedetten távozott volna, amikor a szellemi energia elárasztótta Nagai testét. Körötte minden véres volt. Lenyaltta az ujjáról a vért:
- Na csak így tovább, talán még meg is ölsz!

Ahogy öltem a szörnyeket közben észre vettem hogy egyre többen lettek. Amilyen gyorsan csak tudtam támdatam de egyszer csak nem láttam semmit. egy alak jelent meg előttem. Majd mikor közelebb lépet észre vettem hogy ez az én testem.
-Ki a rák vagy te tolvaj?
-Én a te másod vagyok és gyilkosod.
-Engem nem fogsz megölni mert az igazi jobb mint a másolat.
Ekkor egymásnak rontotunk. Én Shikai formát használtam hirtelen mikor a másolat is azt használt. Ahogy én támadtam tudta a lépéseket hogy merre menjen a támadás elől.
-Ne már Kamitora csak enyire tudsz koncentrálni? Mi a baj? Ja az hogy nem tudod hogy a barátaiddal mi történik.
-Miért mi van velük.
-Nos ez a kis idő nem számit. A Kapitányod nem sokára meghal.
Ekkor neki rontotam a másolatnak. Aki vérezni kezdett. De ekkor ő is megvágot.
-De jó végre valakinek sikerült. de ne bízd el magad kedves ellen felem.
A klón meglepödött mert Kamitora ezt nem csinálta még soha. Így most megint én sebesitetem meg. De nem nagyon sikerült megvágnom mert elugrot.
-Elég fura vagy te nem voltál ilyen.
-Látod nem tudsz róllam semmit sem. Mert ez a legbelső lénem szóval jobb vagyok mint egy másolat.
ekkor a másolat megtámadot és átszúrta a kardját a mellkasomon.

Sok ember idesereglett, de szükség is van rájuk hiszen nem akármilyen ellenséggel állunk szemben. Mikor jobban megnéztem az alakot felismertem Haot. Hirtelen meg is lepődtem, de nincs más választás meg kell küzdenünk vele hiszen átállt a démonok oldalára. A többiek eltűntek mellőlünk, ugyanis mindenki szembekerült saját maga klónjával. Ördögi egy csel nem mondom, de talán megbirkóznak vele. Byakuya és én ott maradtunk szemben Haoval.
-Chire Senbonzakura-mondta ki a parancsszót Byakuya, majd a szirmokat a bounto felé irányította.
-Sakura no hana kaze. -suhintottam én is hogy besegítsek Byakuya első sikertelen támadása után. Ezt kihasználva sikerült megsebeznie Haot. Ő bedühödött, Byakuyára egy tűzörvényt, rám pedig egy villámot irányított.
-Hadou 63: Raikouhou -irányítottam a kidout a villám felé, ami így megfékezte a támadást, bár a találkozásuk hatalmas robbanásban teljesült ki amitől hátratántorodtam.
-Kuchiki-sama! -néztem hirtelen felé, de a porfelhőtől nem láttam semmit.Nem tétováztam.
*megint el kell terelnem a figyelmét hogy Byakuya támadni tudjon. Ez a porfelhő még hasznos is lehet, gyorsan kell cselekdnem míg el nem ül a por*
-Hadou 89: Itami no kenshi! -kiáltottam jó hangosan, hogy Byakuya is hallja valahol a porfelhőben. A fonalakat Hao felé irányítottam és vártam hogy Byakuya besegítsen. Mikor a fonalak körbefonták Haot egy jó nagy adag reiatsut irányítottam bele a biztonság kedvéért, mert nem tudom meddig leszek képes tartani a démont.

Nem elég, hogy nem tudtam megölni ezeket a lényeket, még valaki kidou-t is küldött rám.~Ezaaaz bébi, így tovább, idegesíts nyugodtan!~Gondoltam idegesen, miután kitértem. Egy pár karcolás volt rajtam, ami nem volt nagy baj. De utána megláttam a klónomat, és teljesen elborult az agyam, de megpróbáltam magam visszafogni.
-Te meg ki a **** vagy?
-Ken Aruya!
-Az én vagyok...
-ÉÉÉN
-Jó van ne itt játszd az ovist!-azzal nekirontottm, de ő már mögötem volt.~Legalább olyan gyors, mint én...~Szerencsére tudom követni, és ezt az is jelentette, hogy én adtam neki az első vágást.
-Csak egy klón va...-ekkor azonban megpróbált megvágni, de kivédtem. Nem úgy a következő hármat.
-Ennyi vagy...-~Hogy csinálta? Nem lassíthatok...várjunk csak!~
-Nagai! Cserélhetnénk ellenfelet nem?-ekkor azonban Kamitorát is megláttam, akin már egy kard éppen átment.
-Tetted leee!-azzal Kamitora klónját gyorsan leszúrtam, de ekkor jött az én klónom is. Próbáltam védekezni, és inkább Genni felé menni, ugyanis ő már szinte harcképtelen állapotban volt. Kamitora volt az egyetlen szabad ember, ezért Genni klónját rábiztam, miközben én egy biztonságos helyet kerestem a hadnagyomnak. Klónom persze követett, de mikor legkedvesebb tisztemet elvittem a 4. osztghoz, visszetértünk a megszokott helyre.

//Ken most Daisetsu jött volna a sorrend szerint és után Zekka, majd te. Kérlek figyelj a sorrendre! Kuchiki Byakuya//

Hirtelen megjelent előttem Daisetsu 2.0 aki ugyan őgy tartotta a Zanpakutot mint én és ugyan úgy beszélt... Egyből neki támadtam, de ő mindent kivédett, sőt még meg is sebzett.

>Ismerem az összes mozdulatodat és az összes kombinációdat.

Jelentette ki a klón egy vigyor kíséretében.

-Lehet ismered a mozdulataimat, de ha fordítva csinálok mindent azt is utánozni tudod?

Kérdeztem majd a földbe szúrtam a Zanpakutomat és pusztakézzel indultam el felé. Egyszer sikerült megütnöm, de utána sikerült megvágnia. Kihúztam a Zanpakutomat a földből és felé tartottam.

-Kaze Tenshou!

Kiáltottam majd egy sűrített levegőből álló csapást idnítottam el felé.

~Remélem ez már bejön, mert nem tudok mit kitalálni. Van másik támadási képesség, de ha ezt kivédi a másikat is kitudja.

Reménykedtem, de simán hárítani tudta.

-A francba mit tudok ellene csinálni!!!

Miközbe irtottam a szörnyeket egyszer csak mellettem termett egy lány aki a tökéletes másom volt. Hirenkyakuval előttem termett és egy íjat hívott le a kezébe.
-Ki vagy te? -néztem értetlenül- Az nem lehet hogy én, milyen átkozott trükk ez? -hebegtem de a klón nem sok reakcióidőt hagyott.
-Ilyen lassú a felfogásod? Csodálom hogy egyáltalán normális quincynek nevezed magad. -mondta majd hirenkykuval mögöttem termett és ellőtt egy nyilat. Én amilyen gyorsan csak tudtam előhűztam egy Seele Schneidert és azzal hárítottam a nyílvesszőt, ami sajnos nem teljesen úgy sikerült ahogy elterveztem, és máris szereztem egy sebet a bal vállamra.
-Na ez remek. -szisszentem fel- Legalább olyan erős, vagy még erősebb mint én. -egy lélegzetvételnyi idő alatt körbepillantottam , és láttam hogy másoknak is ugyanígy meg kell küzdeniük önmagukkal.
-Na jólvan akkor, ha harc hát legyen harc. -hívtam le újból az íjamat- Győzzön a jobbik!
-És a győztes kapja meg azt a helyes vaizardot ott-mutatott Daisetsu felé a klón kissé elpirulva- feltéve ha túléli a küzdelmét. -tette hozzá szomorkásan
-Na ebben nem osztozom! -csattantam fel, majd támadásba lendültem, hirenkyakuval tettem pár elterelő mozdulatot, majd hirtelen bal oldalt megjelenve és is kilőttem a nyilam, majd szorosan a nyomában egy újabbat is.

Az összes jelen lévő shinigami nagy erőkkel harcolt már,de én még mindig csak egy helyben szobroztam. A tekintetem párszor a szintén küzdelembe kezdő Byakuya-ra tévedt. Még mindig ugyanolyan rideg, kimért a tekintete és gépiesen megtervezett a mozgása. Ahogy beszélni kezd Hao-hoz még a hideg is végigfut a hátamon. A szörnyek gyorsan fogyatkoznak, de az a maradék tizenöt sokkal másabb lélekenergiát áraszt magából. Hao intésére ezeket a szörnyeket sötét erőtér vette körül. A "köd" eloszlása után mindenki saját magával találta szemben önmagát. Én csak értelmesen pislogtam a másik Hana-ra.
-Így nézek ki?-mutogattam bambán az alakra.-Nincs is ekkora fülem! És neki miért nagyobbak a mellei?!-siránkoztam a másolatnak. Egy faágat felkapva ütögettem a fejét, mert nem volt szívem saját magamra kardot rántani. Akkor az eszembe se jutott, hogy bármiféle képességemmel is létezhet a klón a kinézetemen kívül. Egy idő után ő is felemelt egy gallyat, amivel szintén meg akart ütni. Rémisztően nagy volta mérete, ahogy a fejem felé közeledett, így jobbnak láttam iszkolni. A faágamat eldobva kezdtem el menekülni az utánam rohanó klón elől. Érdekes táncot jártam, hogy ki tudjam kerülni az újra és újra megtörténő ütéseit és eközben még a hajam falevéltelenítését is meg kellett oldanom.
-Nem is vagyok ennyire....hooooh...agresszív! Milyen elfuseráááááált változat ez már??!-zsörtölődtem hangosan.-Sosem szoktam futni!!!-fordulok hátra hirtelen,de gyorsan hátat is fordítok az ismétlődő gallysuhintás miatt. -Valaki állítsa meg!!!-TT-TT. A menekülés még eltartott egy ideig, de a mérgem elérte a maximumot, úgyhogy befékeztem.-Teeeee!-bökök felé indulatosan. A levegőbe ugorva kirúgtam a gallyat "saját magam" kezéből.-Nem szoktam ilyen bamba képet vágni!-dobom fejbe egy kaviccsal a klónt.-Hinoiri!-szólom el magam Akai Mamono-t előrántva. Gonosz mosoly kíséretében kivárom, amíg letekeredik a négy vörös szalag, aztán folytatom a támadásomat.-Kurai Taisen!-indulnak meg szélvész gyorsan a szalagok másolat Hana felé. Miután gúzsba kötöttem a vörös kötéllel, megrántom kicsit zanpakuto-m ezzel elindítva a vérvörös lángörvényt. Már elkönyveltem, hogy ezt túléltem, amikor egy hatalmas robbanással megsemmisítette a varázslatot.
-Mégis mit művelsz?!-förmedek rá azonnal.