A közeli épületnek dőlve figyeltem, ahogy a szánalomtenger halálosztók a képességeiket villogtatják. Mit ne mondjak olyan izgalmas volt mint egy focimeccs labda nélkül. Szorgos ásítozás közepette támasztottam a fejem, hogy le ne essen unalmában. A Hao fószer parancsára abból a tizenöt dögből mindenki képmása ugrott elő. A földet csapkodva élveztem a helyzetet, hogy mennyit képesek szerencsétlenkedni magukkal.
-Nem félsz te balek, hogy egy vásári bohócon mulatsz ilyen jól, aki mellékesen saját szánalmas személyed?-

-Que?-kapom fel dühösen a fejem, hogy mégis ki szól be nekem ilyet.-Mi a....rohadt élet?-

-Térj már észhez Menyus! Ha ilyen fogyatékos fejjel meredsz mindenkire akkor már értem miért vagy ilyen kibaszott nagy LUZER!-

-De...te...ide...Mi van?-felfogom a kedves mondatát.-Luzer?!-pattanok fel idegesen.

-Talán süket is lettél nyomoronc?-bökdösi meg a fejem.

-Vedd el a tetves kezedet a fejemről vagy eltöröm!-

-Huh,de félek! Ha egy kicsit használnád az agynak nevezett elpenészedett szervedet rájönnél, hogy ha engem megütsz az neked is fájni fog...-

-Mi lenne, ha Professzor seggfej elődadása helyett kipróbálnám?-

-Csak nyugodtan...viszont én előre szóltam. És ha a csipás szemedet egy kicsit is kinyitnád rájönnél, hogy saját magaddal szemezel, buzikám!-

-Szemezel?!...Buzikám?!...-szorongattam a másolatom pólóját idegbeteg fejjel.

-Kattanj már le rólam! Hozzám még nem ért a globális felmelegedés!-

-Meleged garantáltan lesz ha szénné égetem a löttyedt segged!-vágom hozzá az Amaya-nak hozott ételes dobozt beköszönés gyanánt, amit egy jobb egyenessel teszek még emlékezetesebbé, hogy legyen egy kis természetes smink a szeme alatt.

-Gondoltam,ha már a kurván lettél kicsit kipofozlak! És még hálás is lehetsz...megspórolom a sminked árát!-

-A kék nem az én árnyalatom te kilométeres barom! Ennyire telik a hatalmas egódból? Egy vacak ütés?! Szánalmas vagy!-

-De akkor te is cuncimókuska!-küldök egy puszit felé alakítva tovább a buzit.-Na,de bigyi-bogyókám! Összekented a felsőm!-viszem át a tekergőző kísérő mozgásom támadóállásba.-Ezért bunti jár cila-mila!-

-Állok elébe homokzsák!-

A harc egyre hevesebben folyt, mikor egy újabb sötét alak jelent meg és megtámadta Mitsukot valamint Ken kapitányt. Én épp egy hollowval voltam elfoglalva, mikor valami sötét, vibráló energia vett körül, ami egyre inkább nyomasztóvá vált.
~Mi a fenére készülnek ezek?!? Nem látok semmit..
Egyik pillanatban eltűnt a sötétség, és mintha tükör lett volna a helyén, megláttam magam. Azonban ahogy mozgattam az ujjaimat, észrevettem, hogy valami nem stimmel. Ez valaki más...
-Te meg ki vagy, és hogy kerülsz ide?
-Ennyire butus vagy? Én te vagyok, és el foglak pusztítani!!- válaszolt ugyanazon a hangon, ahogy én szóltam hozzá.
Teljesen lebénított, mennyire hasonlít rám. Körbenéztem, és láttam, nem csak nekem van ilyen jellegű problémám: szinte mindenki a klónjával harcolt, kivéve Byakuyat és Hanaet, aki a segítségére sietett. Azt is észleltem, hogy a klónok támadásai megegyeznek a mi támadásainkkal.
~A fenébe! Most mit csináljak??
-Na mi van? Ennyire félsz tőlem? Hidd el, nem harapok.. A kardforgatásban jobb vagyok.- kacagott a képembe.
-Nyugodj meg, ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem!- felé rohantam és harcolni kezdtünk. Minden lépésemre fel volt készülve, egyszerűen nem tudtam megsebezni őt.
~Ez így nem lesz jó..
-Csak ennyire vagy képes? Szánalmas. Ennél még egy kezdő akadémiai tanuló is jobban harcol.
-Fogd be a szád!!- elrugaszkodtam a földtől, és a karjába szúrtam a kardot, és a földre estem, szerencsére talpra érkeztem.
-Ez meg mi a fene volt?
-Nem fene.. én.. és jobb lesz, ha felkötöd a nadrágod, mert eléggé felment bennem a pumpa!
~Na még így sem beszéltem.. Jót tesz nekem, hogy Renji a közelemben van..- jelent meg egy könnyed mosoly az arcomon.
-Nézzenek oda, hogy kinyílt a csipád! Azt hiszed, a száddal fogod megnyerni ezt a csatát? Tévedsz.. Kőkemény harc vár rád!- majd felém szegezte a kardot és ismét harcba kezdtünk.

Alig hogy belevetette magát a harcba pár levágott démon után egy furcsa, a többinél jóval erősebb lénnyel került össze, ami hamarosan meglepetésre Naraku formáját vette fel. Azonban nem csak az ő alakját birtokolta, hanem kezei közt ott volt Nagini shikai alakjának képmása is.

- Ügyes trükk!

A démon Naraku neki támadt a rendes Narakunak. A jobb és bal oldali pengék felváltva érték egymást. A lény érezhetően birtokolt egy s mást is még Naraku képességei közül, mivel hasonlóan félelmetes tempót produkált mint a shinigami. Újabb gyors csapások következtek, míg nem a fegyverek végül egymásnak akaszkodtak. Az erő egyensúly miatt egyikőjük sem tudott a másik fölé kerekedni. Azonban...

- Meglehetősen elégedettnek tűnsz ahhoz képest hogy mennyit tudsz.

Naraku hangja érezhetően becsmérlő volt.

- Úristen birtoklod a testem és még a zanpakutom formáját is.

A hang átváltott becsmérlőből gúnyolódóvá, majd végül Naraku lesütötte a szemeit és szinte suttogva szólalt meg.

- Okiro! Nagini!

A lefelé álló, másik pengével nem érintkező penge szinte robbanás szerűen lőtt ki a másik pengétől, majd egy lánccal körbe vette a démont és végül Naraku addigra üresen lévő jobb kezében ért célba. (Hogy értsd a szellemi energiából álló lánc most körbe veszi a démont mint ha csak meg lenne kötve egy kötéllel és a kötél két végét Naraku fogná keresztezve,)

- Shoukyaku!

A lélekenergia lánc ami összekötötte a két kardot hirtelen vörösen kezdett ízzani. Aztán minden hihetetlenül gyorsan történt. A kardok és Naraku elszakadtak a lánctól, majd amaz egy hatalmas és halálos robbanás keretében megsemmisült, remélhetőleg a démon Narakuval egyűtt, míg az igazi shunpoval távolabb sietett hogy a robbanás őt ne érje annyira.

*Megállás nélkül támadja az ismeretlen szörnyeket, nem is törődve a többi shinigamival.*
~ A rohadt életbe... ~
*Szitkozódik magában, amikor a már halottnak hitt ellenfelek újra és újra feltápászkodnak. Végül mégis elmosolyodik: gondolhatta volna, hogy nem lesz ilyen könnyű menet...
Zavartan engedi lejjebb zanpakuto-ját, amikor eddigi ellenfelei meghátrálnak. Nem érti, mi a fene üthetett beléjük... Hirtelen sötét aura veszi körül őket, amit szintén nem tud mire vélni Akane. Rövid idő múlva, amikor már oszlani kezd a különös erő, szembetalálja magát - a saját hasonmásával?!*
- Te meg ki a franc vagy?
*Teszi fel a költői kérdést a klónnak, aki készségesen válaszol is rá... Ugyanolyan gúnyosan, ugyanakkor ugyanolyan nyugodtan is.*
- Mit gondolsz, észlény? Én te vagyok.
- Ugyan már... Nem is hasonlítunk egymásra. Én például magasabb vagyok...
- Cöh... Teljesen egyformák vagyunk, kedves kapitány...
- De csak addig, amíg nem cifrázom meg kicsit a bőrödet...
- Azt hiszed, meg tudsz sebezni?
- Nem hiszem, hanem tudom...
*Ezzel nekiugrik a másik Akane-nak, aki könnyen kivédi a támadást. A két Hisshinoseijin szikrázva csapódik egymásnak, mialatt a két Akane farkasszemet néz... Néhány másodperc után aztán a klón hátrébb lép néhányat.*
- Abateru Hisshinoseijin!
*Hívja elő zanpakuto-ját, aminek jeleként szeme égővörössé válik, és bal szemének látását is visszakapja...*
- Ez jó ötlet volt, így már sokkal kényelmesebb...
*Válaszol gúnyosan a klón, miközben megismétli Akane előző lépését, majd hozzáfűzi:*
- Nos, ha még nem jöttél volna rá, pontosan ugyanolyanok a képességeink...
*Gondolkozik el ellenfele vigyorogva, miközben kicsit megropogtatja nyakát. Talán nem is figyel ide rövid ideig... Az igazi kapitány ezt kihasználva shunpo-val közelíti meg ellenfelét, majd megragadja a másik ruháját, és egy kidou-t suttog el:*
- Hadou 17: Hebi no Ummei!
*Tenyeréből indák szabadulnak el, szorosan körbefonva ellenfelét. Arra azonban nem számít, hogy az előző mozdulatsort a klón is megteszi... A szálak most már az igazi kapitányt is szorítják. Patthelyzet...*
- Mit szólnál ahhoz, ha megölnélek és átvenném a helyed az osztagban? Senki se venné észre a különbséget...
*Szólal meg a klón, teljesen Akane arcába hajolva. Ez mintha erőt adna a shinigaminak...*
- Azt sosem fogod megérni!
*Kiált fel a kapitány dühösen, miközben zanpakuto-jával igyekszik elvágni az indákat. Ha ez sikerült, hátrébb ugrik, és zihálva kapkod levegő után, szemét végig ellenfelén tartva, majd megszólal gúnyolódva:*
- Egyébként is rögtön észrevennék a kettőnk közti különbségeket. Én sokkal kedvesebb vagyok, mint te...

Mina egész jót szórakozott azon, hogy a többiek, hogyan küzdenek maguk ellen. De nem tartott sokáig a jó kedve ugyan is előtte is megjelent saját maga.
-Na szevasz. Azt hittem te nem jössz el.
-Már miért ne jöttem volna?
-Hát én azt honnan tudjam... ahogy én ismerem magam leálltam volna valahol és elkezdek olvasgatni, vagy ilyesmi.
-De hülye vagy... látszik, hogy nem mindenben hasonlítunk.
-Na az nem biztos... van a jobb farpofádon egy sebhely?
A klón Mina forgolódni kezdett és készült lehúzni a nadrágját, hogy megnézze.
-Eh... tényleg nem hasonlítunk mindenben, te sokkal hülyébb vagy. Ki lenne az az állat aki itt ennyi ember előtt megnéz egy olyan sebhelyet ami a farpofáján van... ráadásul egy nemlétező seb.
-Öhm... na jó ebből elegem van. Nem akartalak rögtön kicsinálni, de úgy látom még is gyorsan kell cselekednem.
-Na ahhoz sok sikert hamuagy. Ha már így szóban kikészítelek akkor mi lesz a harcban... belegondolni sem merek.
A két Mina egyszerre húzták elő a zanpakutojukat és estek egymásnak.
-Ugyan már, ez az erő amivel nekem estél még nyúlfingnak is gyenge lenne.
-Fogd már be!!
Kezdett egyre idegesebb lenni a klón Mina, az eredeti ezen csak röhögött aztán ismét jött egy kard suhintás, amiből jó sok szikra keletkezett.
-WOW. Na látod ezt hívják isteni szikrának... ilyen szokott az elmédben előfordulni, ha egy jó ötleted támad... na neked nem lesznek ilyen szikráid, mert nincs eszed.
-Mintha neked olyan sok lenne.
-Hát több mint neked hidd el!!
Kacsintott rá Mina a klónra, aztán elugrott előlle. A másolat követte őt, minden mozdulatuk ugyan olyan volt, csak a beszédstílusról lehetett megkülönböztetni őket. Az egyik pillanatban mindketten magálltak.
-Na mi az cicus, csak nem kifáradtál?
Kezdett el ismét kötözködni a klónnal, ezután ismét egymásnak estek.

Mindenki elkezdte a harcot, voltak olyanok akik egyből egymásnak ugrottak, voltak olyanok kik fogócskáztak és voltak olyanok akik szócsatát vívtak.
A Nagaik egy szócsata után a shikai formában kezdték el a harcot. Nlha a klónnak volt kedvező, néha Nagainak. Mikor megunta ezt a vaizard megidézte a maszkját azzal a gondolattal, hogy ezt úgy se tudja utánozni a klón. Tévedett, a klón is ezt tette. Suei ezen, úgy megdöbbent, hogy a klón egy vágást tudott ejteni a karján. Tovább cikáztak a shunpo segítségével és egy-egy kisebb vágást ejtettek egymás testén. Nagainak sietnie kell mivel a maszkot nem tudja olyan hosszű idejig használni. Ha a maszk megszünik vége a harcnak.
Kamitorának nem sokáig tartott a harc. Az önbizalma miatt a klón egy súlyos sérülést okozott neki ami miatt nem tud tovább harcolni. A kard ami átszúrta nagyon rossz helyen hatolt Kamitorába. A hadnagy sok vért vesztett ami miatt harc képtelen. Egy tiszt segített neki elmenni a 4. osztaghoz.
Hanae egy kidouval sikeresen kivédte Hao támadását. A kapitány egy ötlettől vezérelve egy kidout küldött a bounto felé, hogy időt nyerjen Byakuyának. Sajnos a terve nem jött be mivel Hao felhasználva a bábja erejét porrá égette a fonalakat. Ez nem lesz elég a bounto lefogásához, ráadásul Hao segítője is megtámadta Hanae-t. Az ex-kapitány mesterét segítve, úgy döntött, hogy feltartja a shinigamit.
Ken elakarta pusztítani Kamitora klónját, de nem sikerült. De Kamitorának a sérülése miatt távoznia kellett. Ken ellen már nem csak a saját, de Kamitora klónja is volt. Eközben Genni is meg sérült, tehát három klónnal kellett szembe nézni. Ha szerencséje van Naraku segíteni fog neki.
Daisetsu nem sokat totojázott egyből a klónjának ugrott. Fujin képességeit mindketten kihasználják maximálisan. A klón Daisetsun már számos vágást ejtett. Daisetsunak kikell találnia valamit, hogy ne legyen túl gyorsan vége a küzdelmének.
Zekka és a klónja egy gyors beszélgetés után elkezdtek harcolni. A hirenkyaku segítségével gyors helyváltoztatások közben egymás felé lőtték a lélek nyilakat. Zekka egy nyillal épp, hogy súrolta a klón lábát. A klón emiatt egy nyíl vesszőt kezdett el megformázni. Pár perc után lőtte ki ami miatt nagyon nagy erejű nyíl lett. Zekka ha nem talált ki valamit súlyos sérüléseket szerezhet.

Hanáék egy "kellemes" beszélgetés után egy "vicces" fogócskába kezdtek. Hana a végén feladta a futást és a shikaijal megtámadta a klónt. A klón könnyű szerrel kivédte a támadást és lemásolva ezt ő is ezzel a technikával vette célba Hanat.
Mitsuko és klónja a csevegést befejezve párnacsatához folyamodtak párna nélkül. A tollak nem voltak hatásosak mivel a két nagy mennyiségű toll kioltotta egymást. A klón megelégelve ezt használta a Tenno Inazuma-t. Mitsuko ha ezt nem védi ki csak darabokban hagyhatja el a csatamezőt.
Masaki és a klónja egy szellemes beszéd után a tettek mezejére léptek. A klón egyből előhívta a shikait és Masakinak ugrott. Mindketten dühösek így lehetséges, hogy az nyer aki letud higgadni? Eddig, úgy néz ki ez nem fog menni nekik. //Ehh.. Kezdem unni TT_TT//
Kuro és klónja az ismerkedés után harcba kezdtek. Szinte ugyan azon mozdulatokat használták. Ez megnehezítheti Kuro dolgát. //Shunketsure nem pocsékolok időt XD Najó, őt lentebb fogom említeni Haoval.//
Hogy Renji és klónja beszélgetését egy szóval jellemezzem: szellemes. A két tök fej egymás sértegetése után kieresztette a Zanpakutoját. Renji és a klón Zabimaru segítségével harcolt, de a kard mérete miatt nem sok sikerrel...
Narakunak sikerült elpusztítania a klónját. A klón nem figyelt eléggé ami furcsa, mivel az igazi shinigami jellemével rendelkezett. Lehet Naraku is figyelmetlen? Lehet, hogy ezen múlik Ken élete, hisz a kapitány most három klón ellen küzd.
Akane és klónja egyből elkezdték a harcot. Akane levette a szemfedőjét és a shikait használva újra látott. A klón is ezt tette, de ez még nem volt jelentős. A két Zanpakuto összecsapott amit jelentős mennyiségű szikta jelzett.
A Mina vs. klón küzdelem hasonlított Masaki és klónja harcára. Egymást sértegették, de mikor megelégelték ők is elkezdték a harcot.
Byakuya, Hao és Shunketsu párbaj volt a leglátványosabb. Byakuya is kivédte Hao támadását majd egy kidout lőtt Hao felé. Shunketsu eközben Hanae-t támad meg, hogy ezzel is segítsen a mesterének. Shunketsu a Hadou 4: Byakurai-t használva lefoglalta Hanae-t. Eközben Hao megidézte a tűzből és villámból készült kardjait. A bounto neki ugrott a shinigaminak, de Byakuya sorozatosan hárította a támadásokat. Emellett sikerült megsebeznie is Haot. A bounto ettől bedühödve egy tűz golyót indított el Byakuya felé. Byakuya nem láthatta, de Hao egy villámot is küldött a Tűz golyó után. A kapitány, bár védte a tüzes labdát, de a villám eltalálta a bal combját. Hanae és Shunketsu még mindig farkasszemet nézett. Hanae tette meg az első lépést mely a Sakura no hana kaze használata volt. Vajon Shunketsu kifogja tudni védeni?

Már nagyon fogyott az ereje. Elkezdett gondolkozni, mi is legyen a következő mozdulata:
~ A másolat ismeri a mozdulataimat és egyenlőek is vagyunk. Csak az segítene, ha valami újat találnék ki ellene. Viszont a gondolkodás sosem volt az erősségem. Húzni se tudom az erőt, kénytelen vagyok a végsőkig bekeményíteni~ feloldotta a maszkját ~ Ennek nincs túl sok értelme ilyen küzdelemben, de a BanKainak sincs több esélye.~ ekkora a klón támadást indított. Nagai épp, hogy kitudta védeni, elugrott egy szomszédos tetőre. A sérüléseiből sok vért vesztett, látása homályosodott. A klón nagyot nevetett:

- Mi a baj kapitány, fájnak a sebeid? Ne aggodalmaskodj miattuk, mert hamarosan úgyis meghalsz! Ehhez viszont én fogom az első lépéseket tenni!
- Miről beszélsz te majom?
- Arról az aprócska tényről, hogy én tudom azt amit te.- feloldotta a maszkját, Nagai összeráncolta homlokát. A szörny felemelte a kardját-BanKai- a virág kinyílt és a gyökerek szétterjedtek és a kard is megnőtt.
- Bankaival támadsz engemet? Rendben van............- levette a kapitányi köpenyt- Én is tudok játszadozni, BANKAI -tükörképként álltak egymással szemben- Baramizo no Sikjo. Most rjtad kipróbálhatom az új támadást, bár lehet belőle kockázat, de tényleg erős vagy, ahogyan elvárhatom magamtól. Ezt úgysem ismerheted- Nagai konctrált:
- REIENAMI!- Összecsaptak a kardok. Nagai ebben a pillanatban a vizet visszaforgatta kardjáról a szárnyai felé. Amit úgy irányított, hogy ellenfelébe szúrodjanak. A Bankaija majdnem megszűnt és a lélekenregiája is megsinylette. A szájából vércsöpögöt mikozben figyelte munkája eredményét.

Sajnos a támadásom nem járt sikerrel, így a tervemnek is lőttek.Hao megidézte a bábjait, és porrá égette a lélekenergiafonalaimat. Gyorsan elengedtem a fonalakat, amin Hao bábjának tüze kúszott a kezem felé. Próbáltam még támadni, de a báb mindig megakadályozott benne. Messzebb sodródtam Haotól és Byakuyától, amikor megláttam a felém közeledő Shunketsut. Én próbáltam visszamenni segíteni Byakuyának, amikor egy Byakurai suhant el a fülem mellett. Megfordultam és máris megláttam a felém közeledő következő kidout. Én ezt is épphogy kikerülve szembekerültem Shunketsuval, és egy darabig farkasszemet néztünk.
Úgy gondoltam ne húzzuk tovább az időt ezért felé küldtem egy sakura no hane kazét, és shunpoval cikázva még kettőt más-más irányból.

-Na jó! Ebből elég!- ordítottam és egy cerot kezdtem el tölteni. Egy shunpoval eltüntem majd fölötte jelentem meg.
-Bankai!- ordítottam miközben előttem a cerot, így előnybe jutottam és még utána küldtem két szél pengét is. A klón a cerot könnyen védte, de a másik két támadás már eltalálta. Az egyik a jobb combját, a másik a mellkasát. A klón is megidézte a bankait, plussz még a maszknak is elkezdte az idézését. Én ezt nem néztem tétlenül ismét felé irányítottam a szelet, de most mint egy forgószél. A klón sikeresen hárította a támadást és sikeresen meidézte a maszkot. Sokkal gyorsabb volt mint én és ismét kis vágásokat ejtett rajtam. A testem minden pontjából spriccelt a vér. Elkezdtem én is idézni a maszkomat.
-Na lám... Mindent vagy semmit, ugye?- mosolyodtam el a harc miatt, de nem volt sok időm. Egy cerot lőtt felém ami el is talált és a falnak csapódtam.
-A francba! Lehet, hogy itt a vég?- tettem fel magamnak a kérdést. De ekkor erőt vettem magamon és feltápászkodtam.
~Valamit ki kell találnom, mert így szerencsétlen véget fog érni az életem.- gondolkoztam és egy barát lőttem felé ami eltalálta. A klón ismét megtámadott, már karddal. Gyorsan megidéztem a kardomat és kivédtem a támadását és közben a szíve helyére tettem a kezemet majd elkezdtem tölteni az energiát egy cerohoz.

A nyilam súrolta a bal lábát, amire ő egy ellentámadással válaszolt.
-Áu a bokám, még szerencse hogy nem tudsz célozni. -szisszent fel
-Örülj neki hogy jók a reflexeid.... *talán még jobbak is mint az enyémek* -futott át az agyamon egy aggódó gondolat.
-Te csak ne bókolgass nekem -mondta a klón
-Ha szidnálak akkor végül is magamat szidnám ^^", ahhoz meg nincs kedvem. -válaszoltam
-Na de fecsegéssel nem sokra megyünk. -készítette elő a következő támadását.én sem tétováztam, előkaptam pár ezüstkapszulát és belekezdtem egy technika elkántálásába. Egy borzasztó erősnek tűnő nyilat lőtt ki felém. Én abban a pillanatba hogy ellőtte a nyilat, kimondtam az aktiváló parancsszót:
-"Tilt the goblet to the west - Emerald Grail!" Volcore! -kiáltottam majd a robbanás megsemmisítette a nyilat, de mindkettőnket elsodort a lökéshullám. Egymástól néhánytíz méterre sodródva egyikünket egy fal másikunkat egy fa állította meg. Egyenlőre nem láttam ellenfelemet a porfelhőtől, de gyorsan feltápászkodtam, és most én kezdtem el egy erősebb nyilat formázni.

-Ugyanazt amit te!-fordította felém Akai Mamono-t. A füsttől köhögve egy kicsit arrébb ugrottam,de a mozdulatomat látva közeledni kezdett felém.-Tudod mit tudok még?-
-Ne csigázz!-hessegette a port az orrom elől. Világ életemben rosszul viseltem a pici porcicákat, amint megéreztem egyet az orrom körül heves hapcizásba kezdtem. Nem szerettem volna, most egy ilyen rohamot bemutatni, ezért mindent megtettem, hogy arrébb kerüljek az érintett helyről.
-Ak...ak...-hatalmas tüsszentés.
-Legalább te is rosszul viseled!-vigyorgok elégedetten,de egy cserépben sikeresen hátraestem. Erre a klón kezdett el gúnyosan vigyorogni. "Remek. Saját magamon röhögök...ennél rosszabb már nem lehetne..."kászálódom fel lassan. Épp a kimono-m leporolásával foglalkoztam, amikor ismerős mozdulat árnyékát láttam meg.-A feneeeeeeeee...-kezdtem el, amennyire csak telt tőlem távolodni a másik Hana-tól.
-Hikari yume tate!-hallottam magam mögött a parancsot, amire persze elfordítottam a hang irányába a fejem. A következő pillanatban nekimentem a saját pajzsomnak. Meglepődötten vettem észre, hogy nem tudok benne ki és be közlekedni. Normál esetben a betonon kellett volna landolnom, ehelyett a aranyszínű fal állított meg. Az arcomat fogva fordultam hátra ingerülten.
-Ehhez nem volt jogod!-
-Mindenhez van jogom...-
-Aurora!-pislogtam körbe, hogy biztos legyek benne a lusta nőszemély hallja,hogy neki beszélek.
~Mi van már megint?~üldögélt egy Naraku közelében lévő fán és figyelte a férfit elmerengve.~Épp más elfoglaltságom van! Ez a döglesztő jégcsap itt lent...mit meg nem adnék, hogy felmelegíthessem!~ egy szemforgatás után, összekaptam magam, hogy higgadtan beszéljek vele.
*Egy kicsit felém is fordulnál?*
~Csak ha nagyon muszáj...Oh, annak az Adonisznak odaát micsoda karja van...hmmm...Mi a gond?~kérdezte rám se pillantva.
*Saját magam?!*
~A kisebbségi komplexusoddal nem tudok mit kezdeni...~
*A szentségit! A klónom a problémám!*
~És, hogy jövök én a képbe?...Üsd még kemény legény! Istenem,de magas...~
*Ő kőbunkó. Mas...a fenébe! Ne tereld el a gondolataimat!*
~Nem kellett sokat tennem ezért!~kuncog magának jókedvűen.
*Mit csináljak magammal?*
~Nem csak pajzsod van, amivel védeni tudod magad. Néha az őzike is támadásra kényszerül...Áááááh...jól látom? A tesód még mindig isteni pasi! Ja, bocs...ex-tesód!~
*Eeeh...köszi, hogy ezeket a fergeteges információkat közölted velem...*
~Bármikor! Most ha nem haragudsz megnézem, annak a hátsóját közelebbről is!~
-Hogy mi?-kérdeztem hangosan,de addigra Aurora már eltűnt a szemem elől. Csendesen hálát adtam az égnek, hogy azt már nem fogom látni. Egy fejrázás után a klónomra igyekeztem koncentrálni, aki természetesen nem lazsált ezidáig.
-Mond pápá!Hadou 63: Raikouhou!-nem használhattam a hüvelyében pihenő Kin Tennou-t, mert féltem, hogy ha a másikat megsértem az eredeti is megsérül. Arra sem volt már időm, hogy ugyanazzal a kidou-val válaszoljak. Csak álltam egy helyben, hogy mit tegyek miközben a kidou egyre közelebb volt hozzám. "Most nem sérülhetek meg. Mozdulj már meg!"mondogattam magamnak,de a testem nem akart válaszolni."Nincs shunpo-m...és már túl közel van." Egyszerűen csak annyit tettem, hogy szorongattam a fehér markolatot. Fogalmam sem volt, miért, de két szót ejtettem ki. Határozottan és tisztán.
-Kin Jari!- Kin Tennou aranyszínűen kezdett izzani és egy hosszú csík hagyta el a penge élét. Átfúrva magát a kidou-n megállíthatatlanul tartott a klón felé. A démonmágia maradványa így is okozott sérülést. A bal karomon végig apróbb karcolások voltak, a bal vállam úgy nézett ki mintha valaki ezer apró tűt szúrt volna bele. "Tűpárna..."gondoltam azonnal magamban. Az arcomon is volt jó pár horzsolás és a hátamat is bevertem a "falba", de az nem fájt annyira. Rémülten lenéztem a hasamra,de láthatóan nem érte sérülés. Egy halvány mosoly után a klón felé néztem, aki élettelenül esett össze, mert a szívében benne állt egy arany színű tőr, ami nem sokkal később szertefoszlott.
*Köszönöm Aurora...*

Kamitora klónj sikeresen megúszta a támadást, és Genni klónja is rám maradt. Az enyém pedig nagyon erős. Kamitorát le tudtam győzni Shikai-al, de ha még Genni-re is figyelnem kell, akkor ide már ez nem elég. De az én utálatos hasonmásom lemásolta volna, tehát ismét fölénybe keverednek. Nem tudtam mit kitalálni, kilőttem egy kidout(Hadou 33), majd hátulról próbálok támadást indítani. Ha ez sikerül, akkor minden gyorsaságommal támadok, és csak egyetlen karcolásra vártam. Mikor megkarcoltam a klónom ruháját, az leégett róla.
-A kardom egyik képessége, hogy amihez hozzáér, az szét ég. Tehát vigyázz magadra, ha nem akarsz megsülni!-elégedett mosoly, majd a hadnagyom klónja támadott meg, én meg megpróbálok védekezni. Bár mivel utána az ál Kamitora és ál Ken megtámadtak, már nem volt ennyi elég. Fogócskázzunk!

-Te viszont annyira hívogató boxzsák vagy,hogy muszáj lesz megütnöm a csinos pofikádat!-termek előtt egy shunpo-val. Egy jobb egyenessel indítom az adok-kapok játékot. Felváltva rúgtuk, ütöttük meg egymást, ahol csak értük és mivel azonos volt a logikánk egy idő múlva áttértünk az egymás támadásainak hárítgatására.

-Unalmas vagy melegfront!-ugrik arrébb letörölve a vércsíkot szájáról.

-Te meg annyira izgalmas, hogy téli álmot is tudnék aludni ezen a kibaszott helyen is!-

-Ha egyszer nem tudsz felizgatni...operáltasd át magad és már is jobban fog menni a dolog!-

-A te képedet kéne inkább...rusnya vagy, cseszd meg!-

-Köszönöm a bókot, a te nevedben is.-vigyorodik el, amitől úgy érzem, hogy felrobbanok. Egy lassú mozdulattal a háta mögé nyúl és előveszi Vameku Bampai-át.

-Na, most halt meg ez a "de-hasonlítunk-egymásra" elmélet. Nem szokásom használni a zanpakuto-m.-állok elégedetten, hogy mennyire lángelme vagyok, amiért ezt sikerült észre vennem.

-Rajtad jobb, hamar túlesni. Káros vagy az egészségemre...-mereszti felém a saját katanam.

-Suttyó paraszt vagy, bazd meg! Nem elég, hogy lemásolsz, de még a SAJÁT zanpakuto-m is a képembe mutogatod?!-

-Búcsúajándéknak szántam, te szánalmas szarkupac!-kezd el felém rohanni.

-Ne is álmodozz nyomoronc, hogy ellened fogom használni...Nem érdemled meg!-egy berregő hangot adok ki.-Ön megbukott a vizsgán!-szépen kivártam, amíg elég közel vonszolja a seggét és lehívtam a hollow maszkom.-Megjött a kaszás, Józsika!-ordítok felé eltorzult hangon.-Jigoku no Tabi!-küldtem felé a pokolian gyors kék labdát.-Tyűűű...ez aztán pöpec cucc!-emelem fel a maszkot követve a támadásomat.-Végre valamit hasznosat is tanultam a sok fogyatékos között...-lelki szemeim előtt már láttam, hogy Hiyori nyúzni fog, hogy ezt fejlesszem addig, hogy a grillcsirkéjét meg tudjam sütni. "Sokkos csirke biztosan kisülne belőle..."gondolom magamban, miközben várom, hogy mit lép erre a klónom.

Minden energiámat beleadva harcoltam ellene, de sikertelen volt minden támadásom. Még csak karcolások sem estek rajta.
~Valami mást kell bevetnem.. Egy kidou!! Azt talán nem tudja kivédeni.
Épp földet értem, mikor eldöntöttem, mit használok ellene: Bakudou 9: Geki.
-Na mi baj?? Csak nem elfáradtál?? Én még csak most kezdtek belejönni!- ropogtatta ki a nyakát.
-Nem fáradtam el, ne aggódj, nem kell még hazamenned és felvenni a pizsit.
-Akkor mutasd meg, mit tudsz!- indult felém a kardjával.
-Bakudou 9: Geki! -suttogtam, majd megjelent a vörös fény.
-Azt hiszed ezzel meg tudsz állítani?? Bakudou 9: Geki!- utánozta le a támadásom. -Meglepetés!!
-Akkor módosítok a tervemen..-futott át az agyamon egy-két ötlet, majd ismét hívtam egy támadást. -Bakudou 75: Gochuu Tekkan!
Szerencsére erre nem számított ellenfelem, és még időben, a bénítása előtt véghez tudtam vinni a kidout. Azonban nem sokáig tartotta fogva, mivel eléggé kimerültem, és nem volt elég erős a kötés. Néhány karcolással megúszta, de most még elszántabban indult felém.
-Mit képzelsz magadról?? Így hátba támadni?? Azt hittem barátok vagyunk, de most már tényleg elegem van belőled! Még egy kicsit elszórakozom veled, aztán kivágom a szíved!- röhögött az arcomba.
-Ne hidd, hogy ilyen könnyen elbánhatsz velem! Akuarai awai!- nyújtottam ki felé a kardom, és éreztem, ahogy forrósodik a levegő. -Shukan Hagane!- indítottam meg a tűzörvényt, és vártam a hatást.

Naraku pusztító támadása teljesen felemésztette a démonklónt, ami képességeiből adódóan hiába tudta lemásolni a shinigami szinte összes képességét, a legfontosabbat, ami az eredeti, az igazi léleknek egy darabja, a zanpakuto szellemét nem tudta megidézni, hiszen azok egyek tulajdonosukkal, nem pedig hordozható kisállatok. A shinigami nagyon sok lélekenergiát áldozott bele a támadásba, így egy ideig nehezére esett a levegő vétel is, de lassacskán kontrollálta, majd a lélekenergiáját is szinkronba hozta, így bár nem teljes erővel, de újra készen állt a harcra. Márpedig harcból volt bőven. A gyengébb shinigamik a démonokkal küzdöttek, míg az erősebbek, Narakuhoz hasonlóan saját képmásukkal hadakoztak. Ken Aruya, az első osztag kapitánya, egyben főkapitány azonban három ellenféllel is harcolt. Az egyik a saját képmása volt, a másik viszont két hadnagy, Kenzo és Genni, Aruya kapitány hadnagya.~Még szerencse hogy a lélekenergiáik összetétele elárulja őket, különben nem tudnám megkülönböztetni őket.~gondolta magában a shinigami, majd az időközben az eredeti formájába visszaváltozott zanpakutot visszahelyezte a tokjába és szép lassan, kimérten indult meg Aruya kapitány és három ellenfele felé. Mikor már viszonylag közel, mégis tisztes távolságban volt, előre emelte mind két kezét, majd Kenzo hadnagy másolatát állította leendő támadásának központjába.

- Ó Nagyúr, a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása, Te, ki az Ember nevét hordozod... a végítélet és a pusztulás nevében. A tenger a gátat ostromolja. Indulj dél felé!

Kántálta félhangosan a pusztító kidou technika igéjét, majd mikor a másolat Kenzo pontosan célkeresztbe került, elordította magát.

- Hadou no 31. Shakkahou!

A vörös lélekenergia gömb sebesen hasított a másolat felé, hogy annak létét örökre kitörölje a tér-idő kontinuumból.

*Végül sikerül elvágni az indákat mindkettejüknek, amit egy újabb gyors pengeváltás követ.*
- Egészen szívós vagy.
- Veled ellentétben...
*Folytatják mindketten a szócsatát, miután hátrább ugrottak a legutóbbi összecsapás után. Most, hogy visszanyerte teljesen látását, már jóval könnyebben megy számára a harc. Az a baj, hogy ezzel a klón is hasonlóképpen van...*
- Na, mi van?! Máris kidöglöttél?
*Sértegeti tovább a hasonmás Akanét. A kapitány csak szó nélkül megrázza a fejét.*
- Pedig nem is vagy olyan vénség, mint amilyennek látszol...
- Kedvesem, saját magadról is beszélsz...
*Vigyorodik el, azonban csak tanácstalanságát próbálja leplezni. A biztos távolságban legalább egy kicsit ki is piheni magát, hogy aztán újult erővel támadhasson...*
- Bankai! Hanatsu Hisshinoseijin!
*Hívja elő zanpakuto-ja végső formáját. Ekkor a másolat is megteszi ugyanezeket a lépéseket, és mindkét pengéből egyszerre válik ki a füst. A különbség azonban az, hogy az ellenfélnél nem jelenik meg egy bankai-másolat...*
- De rohadtul használhatatlan a kardod!
- Csak egy kicsit őrült, ahogy a neve is mutatja... És nem szereti, ha sértegetik - nézd el neki...
*Mosolyodik el. Reménykedett, hogy a másolat-Hisshinoseijin is hasonlóképp fog tenni, ha nem tetszik neki valami... Szerencséjére ez a trükk bevált.*
- Mit akarsz már megint?!
~ Talán ha segítenél legyőzni a másikat... ~
- Hagyjál már békén... Nem harcolom nálam gyengébbek ellen! Akkor más lenne a helyzet, ha az én klónom is megjelent volna, de így felesleges bármit is tennem...
*Jelenti ki a bankai hangos röhögés közepette, majd ő is eltűnik... Most a klón Akanén van a kárörvendés sora...*
- Ez ügyes húzás lett volna... Talán mégsem olyan rossz ez a zanpakuto...
*Ezzel Akane maradék reménye is sikeresen elszállt... Bár az megütötte fülét, hogy az ellenfél gyengébb, mint ő. Vajon mire érthette ezt...? Néhány percnyi gondolkodás után végül eszébe jut az újabb - és egyben utolsó - megoldás. Remélhetőleg ez már sikerülni fog...
Shunpo-t használva közvetlenül a másolat orra elé kerül, majd felugrik és fentről támadja meg ellenfelét. Az természetesen kivédi a mozdulatot, az igazi Akane azonban a levegőben maradva nem ereszti el a másikat: továbbra is erősen nyomja lefelé az ál-Hisshinoseijint.*
- Tessuru!
*Kiált fel végül, kihasználva, hogy klónja a védekezéssel van elfoglalva. A karok egy pillanat alatt előtörnek ellenfele lába alól és megragadják azt, miközben Akane teljes erejével rásegít a süllyedésre... Remélhetőleg minél hamarabb elnyeli a föld a másolatot...*