Karácsonyi Kaland //Határozatlan időre berekesztve//

Itt fog kezdődni kedden a kaland. Minden jelentkezőt fel szeretnék szólítani, hogy gyorsan reagáljon, hogy a karácsonyi vacsora le tudjon menni, mert olyan bűntudatot tudok okozni a szép, édi kislány szemeimmel, miközben elönti őket a könny!XD
Nos, tehát lesz egy előzetes gyülekező itt, ahol mindenki pánikba eshet. Valamint ettől a ponttól nagy átlagban elindulhat mindenki, amit találok egy dilis tudós fószert, aki hülyeségekkel traktálja a népet.Ez lesz az alap.
Ezen felül nem kell amiatt aggódni, hogy nem lesz semmi harc!(Ördögien nevet)

Sötét színpad közepén egy jól ismert motívummal: kör alakban sugárzó lámpa. A fénybe a jó öreg púpos formájú tudós áll:
-Helló, a nevem Nekoze Sazuken, már közel 300 éve szolgálok a Kutatási és Fejlesztési Irodánál és több fontosabb kísérletben vettem részt. Mint például a nem régiben elcse......., bocsánat. Elrontott kísérletben is.Szeretnék néhány dolgot mesélni erről: Tehát az egészet a csillapító rudakkal lehet megállítani. A készülék, amely lehetséges, hogy minden létező szellemi lényt megsemmisít a rudakkal megáll és nagy valószínűséggel meg is semmisül. Ezért biztos, hogy a városban egy épület összedől, de jobb, mint egy jó pár dimenzió-kuncog magában.-Nos, a rudakról akarok még beszélni. Ezeket kb. 700 éve készítették a 12.osztag tagjai. Eredetileg valami másra készültek, de valaki leöntötte teával a papírokat és, hogy tettét titkolja elpusztította az aktákat.-összeszorítja a kezét- DE TERMÉSZETESEN NEM ÉN VOLTAM!
A rudak egy spéci kőzetből készültek. Nagyon hamar reakcióba lépnek a szellemi energiával. Nos, ezért felszolítom a kedves keresőket,ne menjenek túl közel a rudakhoz, mert majdnem biztos átváltoznak azzá, ami legbelül él. Más szavakkal, amikor túl közel kerülnek a rudakhoz kijön önökből a legrosszabb énjük.
További szép estét- és ezennel legőrdül a függőny!
Több emberrel is előfordulhat ez, mert a rudak megtalálásában segítségünkre van az, hogy csak száll belőlük az energia.
Sok szerencsét és vigyázzanak családjukra, barátaikra, mert előre láthatóan, ha rossz helyen vannak rossz időben meg kell őket ölniük!

Kifutott az osztag épületéből a hó esésbe.:
- Imádom a havat, olyan szép. Főleg, hogy...-kihúzta a kardját a tokjából- szét lehet őket vágni.- hangos kacagással futott át a városon, közben a hópelyheket próbálta ketté szelni. Útközben több furcsa alakkal is összetalálkozott, akik meglepően vánszorogtak.:
~ Ezek elég hülyén néznek ki! Majd elmesélem a kapitánynak is.- és tovább szaladt a hosszú utcán.
Nem telt sok időbe, hogy odaérjen a találkozó pontra az ő sebességével. Nem volt ott senki, ezért lekuporodott az egyik fal sarkában és egy buta dallal szórakoztatta magát. Nem telt sok időbe, hogy a kapitánya odaérjen. Neki csapódott, mint a mágneshez a fém:
-Képzeld Na-Na, láttam néhány zakant alakot. Mond csak véletlenül nem a mi osztagunkból vannak? Mert ismerősnek tűnt ez az arc kifejezés, ahhoz amikor leszidod őket.-felnézett. Ő nem mutatott túl sok érzelmet, sőt még dühösnek is tűnt- mi a bajod?-egy papír lapot vett elő. A kislány rábámult:
~ Ha sokáig bámulom meglepetten akkor kitudom bogozni a szavakat.~ sokáig bámulta, de végül a kapitány megelégelte a 10 perc várakozást és elmagyarázta a lap tartalmát:
- Ezt mondta az a nyomi a 12 osztagból? Akkor most már tudom mi bajuk volt. Hamarosan meg kell őket ölni azokat akiken kijönnek a bolond dolgok- nevetve ugrálta körbe a kapitányt. Felugrott a hátára:
-Na-chan pedig harcolhat velük. Az nagyon vicces lesz!- leültek az egyik fal sarkába.

Rettenetesen fázott a téli hó esésben:
- Az a bolond törpe Kim, előre szaladt, engem meg jól itt hagyott fázni!- ahogy ment előre egy küldönc jelent meg az ötödik osztag különítményéből.
-Hát te meg?- egy papírt adott neki át. A 12.osztagtól származott és a rudak tulajdonságait ecsetelte.:
- Nagyszerű, már megijedtem, hogy csak a városban fogunk szaladgálni. Bár sietni kell, mert nagy bajt fog okozni az, ha késlekedem.- megindult sietve. Út közben néhány elég fura shinigamival találkozott. Elmentek csak egyszerűen mellette:
~ Ezek még köszönni sem álltak meg, pedig a többség haptágba húzza magát egy kapitány közeletével. Biztos elkezdődött már a folyamat. Ha jobban koncentrálok akkor talán. Meg tudom érezni. ahogy megpróbálta, fejen csapta a szellemi energia. Majdnem elesett.
-Ez meg mit jelentsen. A szellemi energia nem tud engem ennyire letablózni.
~ Még azt is érzem, hogy a levegőt nehezebben veszem. Mint valami emberi lélek.
Hamar a találkozó ponthoz ért. A hadnagya már ott rontotta a levegőt. Ő is elmesélte a városban tapasztaltakat. Nagai elővette a lapot, de Kimnek nehezére esett az olvasás:
- Ó, te kis retardált! Az egésznek a lényege az.......................- elmagyarázta részletesen. Ő is örült a harc gondolatának:
- Ja, nagyon klassz, de addig sajna meg kell várni a többieket.-leültek és várakoztak.

-Ez most valami vicc?! -néztem kérdőn az üzenetet hozó tisztre amint ott ácsorgott előttem mondandóját befejezve- De legalább van még bőven időnk szentestéig....
-Ja és ezt is küldte még a professzor úr.. -nyújtott át egy papírt amin az oszlopok tulajdonságai, és találkozási hely volt feltüntetve.
-Seireitei zűrösebb mint valaha, azt elfelejtették közölni a kinevezésemkor, hogy ennyiszer meg kell menteni a világot... -sóhajtottam- De mi lenne velünk ha sosem történne semmi. -kaptam fel Yamazakurát- Köszönöm, indulok azonnal. Te is elmehetsz ^^ -mondtam a tisztnek.
-I-igenis kapitány! -zökkent vissza elmerültségéből, amiben épp Yamazakurát csodálta amit az oldalamra kötöm. Meghajolt majd távozott. Én még egyszer szemügyre vettem a papírt és elindultam a megbeszélt találkozási helyre.
-Meg fogsz fázni. -szólalt meg az oldalamon Yamazakura
-Igazad van ^^ -dörzsöltem össze a kezem az ajtóban állva- Azt hiszem felveszek még egy sálat is. -siettem vissza, majd miután a nyakamra tekertem, kiléptem a hóesésbe és végigsétáltam az osztagom területén, hogy közben azért ellenőrizzem minden rendben van-e, ezután pedig shunpoval pillanatok alatt odaértem Nagai kapitányhoz és a kis hadnagyához.
-Üdvözletem. -köszöntem nekik- Kikre számíthatunk még? -kérdeztem, miközben a kezemet dörzsölgettem a hidegben

Tárgy: Gyülekező Kedd Dec. 16, 2008 3:24 pm

A szívderítő tájékoztató után még vissza kellett sietnem a 8-dik osztag állomáshelyére kiosztani a feladatokat, hogy a távollétemben is haladjanak a dolgok és ki ne pusztuljanak Kaname kapitány növényei...
Miután végeztem az osztagomnál, igyekeztem jól felöltözni és sietteni a megbeszélt találkozási pontra, hogy ne megint utolsóként érkezzek. A helyszínt nehéz lett volna eltéveszteni, mivel szinte úszott a különféle magas rangú tisztek szivárgó szellemi energiájától.
Érkezésemkor már ott várakozott Hanae kapitány, Nagai kapitány és hadnagy Heijo Kim. Díszes kis társaság van gyülekezőben a kialakult helyzet kapcsán szóval jobb lesz komolyan venni a feladatot.
-Tiszteletem a megjelenteknek! - üdvözöltem a már várakozókat.
-Üdv hadnagy! Csak nem maga is jön? Éppen az iránt érdeklődtem, hogy még kik fogják képviseltetni magukat.
-Hanae kapitány! - lépek oda felé meghajolva.
Majd Suei Nagai felé fordulva is megadom a tiszteletet.
Hello Katai hadnagy! - köszönt kicsit végigmérve a 11-dik osztag kapitánya.
~Hát ez a tejfölös szájú shinigami meg mit keres itt? Még a tinta sem száradt meg a kinevezésén és máris ekkora volumenű küldetésen vesz részt? Csak nehogy túl nagy falat legyen Neki elsőre.
-Tudják esetleg, hogy mennyien is leszünk pontosan? - érdeklődöm a küldetés nagyságrendje irányt, miközben azt mérlegelem, hogy milyen feladatom is lesz, ha csak a Gotei13 elitje lesz itt.

Az üzenet alapján feltápászkodtam a székemből és magamra aggattam a létező összes meleg holmit, ami csak a kezem ügyébe akadt. Még sapkát is húztam, ami nálam elég ritka dolog. "Ennyit a békés Karácsonyról..."dörmögtem magamban és léptem ki a hóesésbe.
Az indulás után jött egy remek ötlet, hogy hóembert csináljak. Igaz, hogy időre kellett volna mennem, de ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy kinek az ablaka alatt hagyjam ajándékba. Addig gondolkoztam, amíg szép lassan kiértem a tiszta lelkek városából.
-Jesszus!-álltam meg azonnal.-Úgy néz ki egy kicsit elgondolkoztam!-vakarásztam a fejemet és shunpo-val visszasiettem a tizenkettedik osztag területére. "Akkor Rokuci kapja! Már úgy sincs időm visszamenni az ötödik osztaghoz..."
Szép óvatosan odaosontam a kapitányi irodához, ami könnyen felismerhető volt, mert odabent Amaya kiabált vagy lehet az éneklés lett volna. Az ablak előtt megálltam és bekukucskáltam. A hadnagy az asztalán ugrált minden lapot szétszórva, a zenére pedig torka szakadtából kiabált.
-Jézusom!-kuncogtam majd hátraesve a hóban. Meggyőződve arról, hogy Amaya nem fog észrevenni nekiláttam a hóemberkémnek. Szép nagy darabot akartam, ezért az összes havat felgurítottam az iroda elől. Az alsó inkább kocka lett, a másik kettőhöz képest pedig jóval nagyobbra sikerült, de inkább nem kezdtem hozzá a lefaragásához. A második rész felpakolása okozott némi problémát, főleg, ha a súlyából indulunk ki.
-Menj már fel!-erőlködtem elég látványosan.
-Jéééééé!-szólalt meg mellettem valaki, amitől azon nyomban elejtettem a hóember törzsét.-Szia Flúgos néni!-
-Ááááh, Amaya!-^^"
-Mit csinálsz?-
-Hóembert gyártok...segítesz?-
-Igeeeeen!-kezdett el ugrálni örömében.-Csináljuk Tatsu-chan-t!!!-
-Öhm...oké!-^^"-De azt majd neked kell befejezni, mert én...huh, nagyon késésben vagyok!-
-Rendben!-
-Tessék!-adom oda a kesztyűimet.-Egy kicsit nagy a kezedre, de nem szeretném,ha megfáznál!-
-Köszönööööm!-kapta ki a kezeimből, a kedvenc kesztyűmet. "Ezt se fogom viszontlátni."
-Akkor én most megyek! De még visszanézek!-integettem neki és mentem be a megbeszélésre.

-Jó napot!-köszöntem oda mindenkinek, miközben leoperáltam a havas kabátomat magamról. Mindenki megérkezése után egy fura fazon kezdett egy beszélni a problémáról, meg menteni magát, hogy nem ő okozta a galibát.
-Fura fazonok vannak az osztagodban!-súgtam oda Roku-nak, majd megpukkadva a röhögéstől.-Mi volt a jelentkezési feltétel? Két megbukott év az akadémián? Vagy sárgaházi papír?-gonoszkodtam tovább.

Egy tiszt üzenetét hallgattam végig, közben néha megeresztettem egy "pfff" hangot. Miután vége lett, ismét belekezdtem.
-Pff...ember...tudom, hogy ez nem igaz...-Nagy nehezen elhittem, majd felkaptam a zanpakutomat.
-Shiroi Ryu most jó dolgod lesz...-felvettem a kabátomat.
-Jajj, valamit elfelejtettem! Genni!
-Ha?-azzal idefáradt hozzám, én pedig elmeséltem neki a storyt, és nagy mosollyal a száján kérdezte.
-Én is mehetek?
-Persze, ezt akartam megkérdezni...
-Szupcsííííííííí! Megyek, felöltözöm.-azzal leakasztott egy kabátszerűséget a fogasról, én pedig ugyan úgy, ahogyan ő, megcsináltam. Nemsokkal ezután elindultunk a találka helyre, azonban mivel a hadnagyom eléggé fázott, teljesen ráragadt a kezemre, és nem akarta elengedni, mert félt, hogy megfagy. Odaértünk a többiekhez, én pedig intettem volna, de Genni annyira szorította a karom, hogy nem tudtam megmozdítani, ezért másikkal kellett.
-Hellóka!

Hallottam, hogy valaki benyitott az ajtón, de hogy ki, az rejtély. Én ugyanis az irodában intéztem a papírmunkát. Ami nem volt szükséges, azt azonnal ki is löktem a kukába. Hátradőltem a székkel, és egy jó kis dallamot dúdolgattam, amivel a kapitányt ki lehet készíteni, de még idejében megszólalt.
-Genni!
-Ha?-lementem, a kapitány pedig elmondta, hogy ki volt itt, és hogy miért volt itt, én meg végig mosolyogtam az egészet.
-Én is mehetek?-kérdeztem pattogva az örömtől.
-Persze, ezt akartam megkérdezni...
-Szupcsííííííííí! Megyek, felöltözöm!-azzal megkerestem a kabátkámat, de ismét a normális közlekedési formában haladtam. Magyarul ugráltam ^^! A kapitány végigvezetett az utcákon, közben én nagyon fáztam, ezért kénytelen voltam ,,rátekeredni'' Ken karjára, de úgy, hogy nehogy meg bírja mozdítani. Szerintem olyan érzése volt, hogy mindjárt eltörik a karja, én pedig csak csukott szemmel mosolyogtam. Odaértünk a találkahelyre, de a kapitánykám kezét nem engedtem ám el, hiába próbálkozott. Végül a másik kezével intett, és köszönt is, végül én is megszólaltam.
-Hellókaaaaaaaa^^-aranyos pofikámat megmutattam mindenkinek. Végül azonban elengedtem a kapitányomat, hogy azért még tudja használni a bal kezét. Annyira rosszat nem akarok én neki. De mivel én egyre jobban fáztam, ezért ő ideadta a kabátját.
-Óóóó...-^^-Köszönöm kapitány- Razz

-jegyeztem mag, majd azonnal magamra vettem a jó, meleg ruhát. Nem is csodálom, hogy ő nem fázik.

~Mennyivel jobban szeretem én az őszt, mint a telet.. Hóesés.. Lucsok.. És persze HIDEEG!! -vacogtam a találkahely felé.- Csak tudnám, mi lehet annyira fontos, hogy pokollepkét küldött Hana, és még meg se várt. Na majd ha odaértem, megtudom.
Ilyen nagy eszmefuttatások között érkeztem a 12. osztag területére, ahol megláttam Amayát, aki éppen egy répa orrot készült feltenni a hóemberére, de nem érte el.
-Segítsek? -léptem mögé, amitől kicsit megilletődött.
-Szia Pompomnyuszi! Ha megkérlek, ezt felrakod Tatshu-chan orrának?
-Persze, de egyszerűbb lesz, ha felemellek, és oda rakod, ahova szeretnéd.
-Szuper -megfogtam, és felemeltem- még egy kicsit, siker!! Ezért kapsz egy nyalókát! -kezdett matatni a zsebeiben.- Meg is van! Köszönöm a segítséget! -nyújtotta át az édességet.
-Igazán nincs mit. Most azonban mennem kell, Hana már vár.
-Ezt visszaadnád Flúgos néninek? -vette le a kesztyűket.
-Persze!
-Jó szórakozást!
-Köszi! -majd elindultam a találkára.

Már elég sokan összegyűltek, mire odaérkeztem.
-Üdv mindenkinek! -intettem az egybegyűltek felé.
Szerencsére megtaláltam a kesztyű gazdáját, és átnyújtottam neki, majd elmesélte, milyen okból kellett "idesietnem". Még érkeztek páran, majd a tudós megtartotta részletes beszámolóját.

"Mi az ördög lehet ennyire fontos, hogy itthon zaklatnak?" vágtam ki idegesen az bejárati ajtót és néztem le gyilkos szemekkel az alacsony tisztre.
-Mi van?-szórtam villámokat, hiszen kellemes semmittevésre készültem és semmi kedvem sem volt kimoccanni a meleg házból.
-Elnézést, kapitány!-nyújtott felém egy borítékot. A kezei annyira remegtek mint egy kocsonya földrengéskor, úgyhogy gyorsan kikaptam a fehér levelet a karmai közül.
-Még valami?-
-Választ is kéne vinnem! Suei kapitány megöl,ha nem viszek semmilyen üzenetet visszafelé!-egy morgás kíséretében szétszaggattam a borítékot és elolvastam a komoly üzenetet.
~Told ide a segged, vagy lemaradsz a küldetésről és tovább nem fogsz érdekelni! Lent van, hogy hányra és hová sprintelj! Na, csá!~
-Lényegre törő mint mindig...-vakartam meg a fejem.-A válaszom ott leszek és bőven a részidőn belül fogom teljesíteni a távot!-
-Igen is!-hajolt meg és tűnt el egy szempillantás alatt. Ezután szorgos morgás kíséretében összeszedtem magam és felvettem a megszokott shinigami öltözéket, hiszen abban a percben egy nem túl férfias lila kimono-ban feszítettem (épp a kádban feküdt).
A kedvenc kendőm keresgélésével eltelt az időm nagy része, így a kapott sütit befalni már nem volt időm. Párat felkapva indultam el a találka helyére. Szerencsémre nem kellett sok osztagon átvágni magamat abban a vérfagyasztó hidegben.
-Hello mindenkinek!-léptem be dideregve a helységbe.- Ki gárgyult már meg?-kapok egy anyai pofont Hana-tól és egy "maradtál-volna-csendben" pillantást Kuro-tól.-Nektek is szia! Ezt miért kaptam?-
-Gondoltam így üdvözöllek...-
-Inkább állj ide szépen és fogd be a pici szádat!-
-Tanúsíthatod, hogy nem is olyan pici...-
-Elég lesz már...-stoppoltam be és vigyorogtam nagyokat, hogy sikerült beszólnom.

Az előző napot az öcsémmel kellett töltenem, kiállva a legkegyetlenebb hóval elkövethető kínzásokat. Másnapra, mint ahogy várható volt, lázasan, fájó torokkal és karikás szemekkel ébredtem. Rögtön a fürdőszobába vettem volna az irányt, ha nem állja el valami az utam. Jobban szemügyre véve Rangiku vonásait véltem benne felfedezni.
- Jó reggelt! ^^
- Mióta van kulcsod ide? -.- -kérdeztem egy farönk életkedvével.
- Te adtad, még a múltkor. Nem emlékszel?- válasz helyet csak bólintottam jelezve, hogy bármit mondok, nem változtat semmit
- Beteg vagy? Elmegyek gyógyszerért, jó?- újabb bólintás a válasz. Hamarosan el is indult, de mivel elfelejtette elrakni a pénztárcám, valószínűsíthető volt, hogy nem sok mindent várhatok vissza.
Az irodámban mindig tartok „túlélő-felszerelést”, ezért eldöntöttem, hogy megszerzem ezeket, még mielőtt az ágyba leszek kényszerítve. Elkezdtem felpakolni magamra a legmelegebb téli ruháimat, körbetekertem magam a hangulatomat hűen tükröző, és a fekete kabátommal nagyszerű összhangban lévő szivárványszínű sálammal, végső lépésként pedig felkaptam Asseishá-t . Ezután nagy nehezen belevetettem magam a kegyetlen télbe.
A jó fél órás kínzó séta után átfagyva, de még egy kevés életjelet mutatva sikeresen megérkeztem. A fiókomat kinyitva megleltem kicsi szívem egyetlen, hőn áhított vágyát: egy doboz Aspirint. Be is vettem rögtön egy szemet, és várva a hatást, átolvastam az asztalomon lévő papírokat. Az egyik közülük valószínűleg fontos küldetés, bár az értesítésből csak a világvége és a karácsony fogott meg. Ismét elindultam, de már a papíron leírt találkozóhely felé. Útközben, jobb dolog híján felkerestem Asseisha társaságát
~ Ezek alapból összefüggő dolgok, nem tudom, mit kell kombinálni… Legfeljebb nem csak a kiolvasztásomra foglak használni~ néztem le a zanpakuto-mra
~ Te most nekem vartyogsz??? SENKI SEM KÍVÁNCSI RÁD!!!~ ezzel becsapta a képzeletbeli ajtót.
~ Na de Joaquina Carmencia! Ezért vettem a nevemre a 6 kölyködet? Ezért fizetem az apádnak az öregotthont? Az ember halálra dolgozza magát a dohányültetvényen, te meg még vacsorát sem tudsz készíteni! Sőt, részegen sem jöhetek haza! Hol itt a tisztesség! És még te vagy felháborodva?~ az ő temperamentumán próbáltam tovább hergelni sikertelenül.
~ Rendben, elválok!~ szólalt meg végül két perc múlva. Már kezdtem megrémülni, hogy netán tényleg sorsomra akar hagyni, de szerencsére folytatta: ~ Tudd meg: megcsaltalak Carlos Eduaro-val!~
~ Azzal a 70 éves kertésszel?~
~ Még így is megértőbb, mint te!~
~ Nem zavar, hogy szegény semmit sem hall?~
~ Az érzelmi kötődés a lényeg, ami benned nincs meg…~
Az egész úton folytattuk a „szappanoperánkat”, így mire megérkeztem, teljesen kiégtem. Köszönésképp megejtettem egy ”Jo”-t és vártam a további fejleményeket…

Valami hülye értelmetlen szöveget olvastam végig. Persze, hogy a felét sem értettem hiszen egy jó horror film kellős közepén voltam, amit már régóta meg akarok nézni. Már csak egy kicsi kell, hogy végigmenjen és megtudjam ki a gyilkos. Már csak egy kicsit, kibírom, nem kések el. Aztán valaki becsörtetett a szobámba egy idétlen maszkba és ordítozott mint a bolondok. Fújtattam egyet, aztán felvettem a chips-es tálat és a fejéhez vágtam. A maszkos fazon rögtön hanyatt vágódott én pedig a képernyőre néztem, de akkor már a stáblista ment. A fejem gőzölögni kezdett a távirányító pedig összeroppant a kezemben. Felálltam és az ostoba tiszthez sétáltam.
-Mi a jó Isteeeeeeen?- fogtam meg a ruháját és emeltem föl szemmagasságba.
-Oh… Akito… nyugi!
-Nyugodt vagyok, de mi a fenének vagy itt ebben az ostoba maszkban?
-Hát… te kértél meg rá, hogy jelezzem ha menned kell.
-Valóban ezt mondtam, de nem arra gondoltam, hogy rohangálj maszkban mint a részegek.
-Oké-oké nyugi… akkor én… kimegyek…
Mikor elengedtem a fickót jó nagyot puffant a földön, aztán csúszott mászott, hogy eljusson az ajtóig. Megfordultam és a zanpakutomért indultam. De ekkor valaki megint benyitott.
-Akito… ne haragudj, de menned kell…
Olyan erősen csaptam a homlokomhoz, hogy zengett tőle az egész szoba, de szerintem még a mellettem lévő szobák is. Egy szempillantás alatt kaptam föl egy vázát és az ajtó felé dobtam. Miután megszabadultam az elmezavarodott tiszttől felkaptam a kabátomat és elindultam, de már nem is siettem, mert tudtam, hogy elkéstem. Elég messze volt az a megbeszélőhely. A szöveg közepére még odaértem. Remek legalább tudni fogom, hogy mit is kell keresnem.
-Hello-hello!
Köszöntem halkan, de egyetlen egy embert nem ismertem a csapatból, de még sem vagyok bunkó ezért köszöntem.

Rokunak igazán nem kellett messzire mennie, még a történetet is tudta. De ha már ennyi idióta, elmezavarodott, fogyatékos tiszt veszi körül, akkor már muszáj elfogadnia, hogy ő a vezetőjük. Kissé ingerülten toporzékolt az irodájában és azon morfondírozott, hogy kimenjen- e innen egyáltalán. Amaya ki-be szaladozott az irodából, néha-néha egy-egy papírt maga után sodorva a hatalmas lendülettől amivel rohangászik. Érdekes módon Rokut most még ez sem zavarta, aztán bejött egy tiszt is.
-Elnézést uram… de…
-De? Mi de?? Nehogy azt mond, hogy megint elvesztettetek valamit, mert komolyan mondom az összes idiótát elbocsájtom!
-Öhm… nem vesztettünk el semmit uram, csak… érdeklődnék, hogy megy-e a megbeszélésre…
-Mit beszéljek meg ezen? Én nagyon jól tudom a történetet… szóval nem akarom végighallgatni a saját szövegemet…
-Öhm… rendben, de… a szövegnek mindjárt vége, talán… készülődnie kellene.
Roku elég szúrós pillantásokat intézett a tiszt felé, aki mint egy rakéta úgy száguldott el az ajtóból. Érdekes módon Amaya nem jött vissza. Roku megfordult, hogy a zanpakutojáért menjen, ám ekkor megpillantotta a hóembert építő Hanát és Amayát. Akármennyire is mérges volt, ezen elmosolyodott. Aztán felkapta a kardot meg a kabátját és kilépett az irodából. Aztán a megbeszélő terembe ment. Már mindenki itt volt és hallgatták az előadást. Roku beállt a tömegbe, mintha minden rendben lenne.
-Hello mindenkinek.
Köszönt bele a tömegbe, de aztán valaki elég érdekes megjegyzéseket tett az osztagával kapcsolatban. Az a személy nem más volt mint Hana.
-Fura fazonok vannak az osztagodban!-Mi volt a jelentkezési feltétel? Két megbukott év az akadémián? Vagy sárgaházi papír?
-Köszi a bókot Hana... amúgy nem adtam ilyen határokat nekik! Maguktól találnak meg ezek az idióták... de ha ennek az ügynek vége... leépítést csinálok az osztagomba!
Súgta vissza neki, ekkor viszont Renji is elkezdte a hülyeségét.
-Hello mindenki! Ki gárgyult már meg? -Hatalmas csattanás.- -Nektek is szia! Ezt miért kaptam?
Miután Roku abbahagyta a mosolygást megbökte Renji oldalát.
-Te figyu Renji... leépítést csinálok az osztagomba... nem akarsz jönni a sok hülye helyett?
-Nahát... ez igazán megtisztelő... lehetek a laborban is?
-Persze, hogy lehetsz... ami azt illeti te mindig ott leszel.
-Tényleg?
-Persze... kísérleti nyulakból hiány van!
Kezdett el nevetni halkan.
-Ne ezt még visszakapod... tudóskám!
-Oké nyulam-bulam!

A küldetésvezető inaktívsága miatt (és mert már karácsony rég elmúlt) a küldetést határozatlan ideig LEZÁROM.