Nyugtalanul aludtam. Nem is tudom már mit álmodtam de hirtelen riadtam fel, mikor az ablakon beszűrődő fény megvilágította az arcomat. Bántotta is a szemem így ébredés után. Mikor kitisztult a látásom, első pillantásom az ágyam mellet lévő kardtartó állványra vezetett ahol Yamazakurát hagyom minden este. Azonban azt hittem rosszul látok. Yamazakura nem volt sehol. Megdörzsöltem a szemem és odanéztem még egyszer.
-Nem lehet, biztos még nem ébredtem fel rendesen.-próbáltam nyugtatni magam, de ki kellett ábrándulnom, mert a kard még mindig nem volt sehol. Hirtelen felpattantam az ágyból, kapkodva magamra kapkodtam a kimonómat, és nekiálltam feltúrni a szobámat.
Kétségbeesetten kutattam Yamazakura után, még szólongattam is bár nem igazán gondoltam komolyan hogy válaszolni fog. Fel alá rohangáltam a szobában, és járt az agyam hogy mi történhetett.
-Miért nincs ott?! Én tisztán emlékszem hogy oda tettem! Nem lehet hogy ellopták! Nem éreztem senki jelenlétét a szobámban egész éjjel! -néztem megint az állványra.
Néha-néha kifutkoztam a folyosóra és ott is járkáltam. Csak úgy körülbelül a harmadik ki-be rohangálás után fedeztem fel hogy mások is hasonlóképp tesznek. Megállítottam egy tisztet és elkezdtem faggatni.
-Mi történt? -kérdeztem
-Jaj kapitány, nem fogja elhinni, ez szörnyű! Mindenkinek eltűnt a zanpakutouja, senki sem tudja mi történhetett - rimánkodott
-nyugodj meg kérlek, biztos van magyarázat. -próbáltam csitítani
-A.. kapitányé is, -hasított bele a felismerés hirtelen. Én szomorúan lebámultam a földre.
-Kérlek nyugodj meg, ennek mindenképp a végére járunk. -mondtam, majd elindultam a szomszédos osztagok felé hogy megnézzem ott hasonlóképp jártak-e az emberek. Útközben önkéntelenül is Yamazakurát keresetem a kezemmel, és lenézve mindig eszembe jutott hogy nincs velem.

Elég békésen aludtam az ágyban,amíg arra nem keltem, hogy valami nagyon nyomja a fejem. Morogva kutakodtam,hogy mi is lehet az.
-Menj már arrébb Hisagi...-nyöszörögtem annak ellenére, hogy nem tudtam mi nyom. Megcsapkodva a férjem hátát felültem az ágyon.-Alszik mint akit fejbe vágtak...-vakarom meg a fejem. Kikászálódva az ágyból a konyha felé botorkálok."De szomjas lettem."csoszogás közben megdörzsölöm a szemeimet,mert a hold fénye abban a percben vaku volt a számomra. Az ajtófélfával való találkozás után némileg magamhoz is tértem. Egy poharat tartottam percek óta a csap alá, amikor rájöttem, hogy meg kéne nyitni a csapot, hogy víz is jöjjön. A felismerés után meg is tettem ezt a megterhelő feladatot. Kinézve a szobába elmosolyodtam azon, hogy Hisagi morgolódva fordul a helyemre.
-Tartsd is melegen!-rápillantok a székre, ahol a ruhámon kéne virítania mindkét zanpakutomnak.-Hol vannak?-csapom le a poharat mérgesen.-Hoppá...-^^" döbbenek rá,hogy kicsit heves reakcíó volt egy alvó ember mellett. Kidugtam a fejem a szobába, de a férjem továbbra is békésen aludt. Nagyot szusszantam és odameneteltem a székemhez. -Biztos ide tettem le este...-nézek körbe a házban csípőre tett kezekkel.-Nem lehet igaz...-mászkáltam keresztbe kasba az egész házat.-Hol lehet?-dobáltam ki a szekrényeket és forgattam fel mindent.-Képtelenség, hogy csak úgy eltüntek!-kezdtem szép lassan pánikba esni.-Aurora!-próbálkoztam a kardom szellemének lehívásával,de semmi. Épp látványosan kiabálni akartam volna. amikor kopogtattak az ajtón.-Tessék?-nyitok ajtót kissé ingerülten, azzal se foglalkozva, hogy hálóruhában ácsorgok egy tiszt előtt.
-Elnézést hadnagy,de egy elég nagy problémánk akadt!-
-Igazán? Véletlenül nincs köze a zanpakuto-khoz?-
-Honnan tudja?-lepődött meg látványosan.
-A miénk sincs meg...akarom mondani az enyém sincs meg!-^^"megvakarva a fejem helyesbítettem a válaszomon.-Azonnal felöltözöm és keresünk megoldást!-csuktam be az ajtót és visszaosontam a hálószobába. Lerángatva a ruhámat a székről gyorsan felöltöztem és iparkodtam csendesen elhagyni a házat.- Fel ne ébreszd!-húzom el a háló ajtaját.-Elég ha én aggódom, majd felkeltem,ha muszáj...ráfér az alvás...-az osztag épületei előtt már rendesen eluralkodott a káosz és ahogy megláttak mindenki letámadott, hogy mégis mi történt. Rendesen vörösödött a fejem, hogy én mégis honnan tudhatnám,de türelmesen kivártam,hogy a tömeg elcsendesedjen körülöttem.
-Fogalmam sincs, mi folyik itt. De először is mindenki őrizze meg a maradék türelmét!-

- MELYIK IDIÓTA SZÓRAKOZIK MÁR MEGINT?!
*Éktelen ordítás hallatszik az ötödik osztag kapitányának szállása felől. Hamarosan maga Akane is megjelenik dühösen az ajtóban. Szeme villámokat szór az indulattól, ahogy végigvonul az osztag területén, egyenesen a kapitányi irodába. Senki nem is mer hozzászólni... Még úgy se, hogy Hisshinoseijin láthatóan nincs nála.*
- KI MERTE ELVINNI A ZANPAKUTO-MAT?!
*Folytatja a kiáltozást a dühtől tajtékozva. Már éjszaka is rosszul aludt - most már világos számára, hogy miért. Az este folyamán ugyanis valamilyen rejtélyes okból eltűnt kardja... Mikor felébredt, már nem találta sehol. Pedig az egész szobát felkutatta érte, és szólítgatta is, de semmi válasz - már előre fél, mivel fog kardja bosszút állni rajta, ha visszakerül hozzá.
Néhány perc után szerencsére lenyugszik, és át tudja gondolni az egészet. Valószínűleg egyik beosztottja sem merte volna ellopni fegyverét - ahhoz túl jól ismerik a kapitányt, hogy tudják, ez felér egy kisebbfajta öngyilkossággal számukra. Akkor viszont ki tehette? Gondolkodásából egy hang riasztja fel.*
- Ööö... Jól sejtem, hogy a kapitány zanpakuto-jának is nyoma veszett?
*Kérdezi megszeppenve tőle osztagának egyik friss tagja. Akane csak bólint egyet, és várja, hogy a másik folytassa a beszédet.*
- Az osztag összes tagjának eltűnt a kardja... És, ha jól hallottam, akkor nemcsak nekünk, hanem a többieknek is...
- Micsoda?!
*Pattan fel helyéről, és azonnal a társalgóba siet, a másik shinigamival a nyomában. Itt a helyiség közepére áll, hogy mindenki jól láthassa.*
- Higgadjatok le mindannyian! Ki fogjuk deríteni, mi folyik itt, mégpedig mihamarabb!
*Próbálja megnyugtatni beosztottjait. Közben keze önkéntelenül is Hisshinoseijin markolatát keresi...*

Roku egész éjszaka a papírjai fölött kuksolt, így nem igazán volt kipihent, és mivel nem volt kipihent elég ingerlékeny volt. A sok írástól már görcsölt a keze és a könnyek is folytak a szeméből, ezt megelégelve Roku eldobta a tollat ami a kezében volt, majd felpattant a székéről.
-Na... mára ennyi.
Nyújtozott egyet aztán elindult a szobája felé, már éppen félúton járt mikor is észrevette, hogy nincs az oldalán a zanpakutoja. A feje így is nagy volt a méregtől, de most a kétszeresére nőtt.
-AMAYAAAAAAAAAAAAAAAA.... azt ajánlom nagyon gyorsan add vissza a zanpakutom vagy nagyon megbánod.
Kelt ki magából és indult el Amaya szobája felé, de félúton tömegkarambolt szenvedett, ugyan is az összes tiszt kinnt tolongott a folyosón és egymással kiabáltak.
-Te vetted el a kardom?
-Minek kellene nekem a te kardod?
-Ez nem jó vicc... adjátok vissza a kardom...
-Hogy a jó fenébe adhatnám vissza a kardodat, ha nincs nálam?
-Hányszor mondjam még el neked te fogyatékos??? NINCS NÁLAM A ZANPAKUTÓD!!!!
-Na ha nem adod vissza a kardot azt nagyon megbánod.
-Öhm... elnézest... de nem fejeznétek be? Hahóóó.... héééé... én is itt vagyok!! Hello... a kapitányotok ugat hozzátok!!!
De a tömeg csak nem hallgatott el Roku feje a hatszorosára nőtt, majd torka szakadtából ordítani kezdett.
-Kultúráltan UgaSS!!!!
Erre az apró mondatocskára mindenki elhallgatott és a kapitányra nézett.
-Na szóval... köszönöm, hogy idefigyeltek.
-Valaki elvette a zanpakutomat... és én tudom is, hogy ki volt az!!
-Na ki volt az nagyokos??
-Ő!
Mutatott rá egy másik tisztre amiből ismét veszekedés lett, Roku inkább hagyta a dolgot és csak nézte a tömeget.
~Lassan tömegbunyó is lesz... ejj de jó... én tuti, hogy a kedvenc tisztemre fogadok... na de... ki fog ellenem fogadni? Ó a fene...
-TATSUUUUUUU-CHAAAAAAAAAAAAAN!
-Uram atyám... csak ő hiányzott az éjszakából...
Kapott rögtön a fejéhez, de ezzel egyidőben Amaya ráugrott a hátára és ütögetni kezdte a fejét.
-Mi ez a zsibvásár? ez a sok bamba csuhás bácsi miért néz ennyire? eladjuk őket cukorkáért?
-Öhm... Amaya örülnék, ha most lemásznál a hátamról... mert nem hiányzik még egy baj mellé egy gerincsérv...
-Ugyan... nem vagyok olyan nehéz...
- ^^"" Uh... tényleg nem...
-Na látod!
Csapta meg ismét a kardjával Amaya Roku fejét.
-Öhm... Amaya... mond, hogy nem a kardoddal csapkodod a fejem.
-Már pedig azzal ütögetem.
-MI????
-Ő LOPTA EL A ZANPAKUTONKAT!!!!
Kezdett el rohanni a nagy tömeg Roku és Amaya felé.
-Te szent isten..
Kezdett el rohanni Roku.
-Álljon meg kapitány... magát nem bántjuk... nekünk csak az az ördögfióka kell onnan.
-NA EBBŐL ELÉG LEGYEN!!
Kiáltotta el magát ismét és fékezett le egyből, a tömeg is megállt Roku mögött.
-Meg fogjuk oldani ezt a helyzetet... és biztos vagyok benne, hogy nem Amaya lopta el a kardunkat... hiszen hova dugta volna? Ő csak egy kislány.
-Nade Tatsu-chan... én nem kislány vagyok, hanem a hadnagya...
-Oké-oké a hadnagyom vagy... különben is, ahogy látom más osztagoknál is nagy a zavar...
Nézett rá az ide-oda szaladgáló emberekre.

*Gondoljuk át csak nyugodtan és logikusan. Biztos nem lopás történt, mert akkor nem hiányozna egyszerre ennyi ember zanpakutouja. Tehát valami más dolog van a háttérben, de hogy történhetett meg ilyesmi* -próbáltam nyugodtan végiggondolni az egészet miközben igyekeztem a 12. osztag felé hiszen az volt a legközelebb, de minduntalan fájdalommal töltött el Yamazakura ismerős energiájának hiánya. Úgy megszoktam hogy most nem is tudok nélküle rendesen meglenni. Próbáltam kutatni az energiát a környéken, de nyomát sem éreztem sehol.
Mikor beértem a 12. osztag körletébe hasonló helyzet fogadott mint az én osztagomban. Fel-alá rohangáló emberek. De egy valamiben különböztek. A sok ember mind Amayát üldözte akinek a kezében megláttam a zanpakutoját, amin rendesen meg is lepődtem. a dolgok így még zavarosabb fényben tűntek fel. Úgy döntöttem megkeresem Rokut, hátha ő tud valamit erről, vagy ha mégsem akkor együtt elmehetünk felkeresni a többi osztag kapitányát és együtt csak jutunk valamire. A káoszban is sikerült viszonylag könnyen megtalálnom szerencsére, hiszen az Amayát üldöző csoport szoros nyomában volt és próbálta csitítani őket, eléggé eredménytelenül.
-Szia Roku! -köszöntem oda neki- Látom nálatok sem jobb a helyzet. De Amayának hogyhogy megvan a kardja? Tudsz erről valamit?

A mondatom nem nagyon használt.-Héj, az a ruhám!-araszoltam egyre hátrébb az ingerült tömeg elől, akik már azzal se nagyon foglalkoztak, hogy a felettesük vagyok.-Elég legyen már!-cibáltam ki az egyik tisztem kezéből a kimonom ujját, és a lendülettől majdnem sikerült hátra esnem. Nagyot fújtattam, de a hátrálást még mindig nem tudtam abbahagyni.
-Az 5. tisztnek...Hayabusa-nak még megvan a zanpakuto-ja!-kiáltotta el magát valaki. Több se kellett a többieknek azonnal megindultak a halálra rémült tiszt felé.
-A szentségit!-tértem ki véglegesen a hitemből. Megindultam a shinigami kupac felé és egyesével löktem őket arrébb, hogy oda tudjak menni az említett shinigamikoz.
-Itt és most mindenki fejezze be a vádaskodást!-léptem Hayabusa elé.
-De, hadnagy! Maga is vele van?-
-Mégis milyen idióta ötlet ez már? Mégis mi okom lenne ellopni mások zanpakuto-ját?! Gondolkozzanak már egy kicsit!-
-Ha nem lép arrébb, hadnagy...kénytelenek leszünk hatástalanítani.-
-Hogy micsoda?-néztem nagy szemekkel a tömegre, hogy ezt vajon kicsoda mondta.-Már pedig maradok!-emeltem fel a kezem, hogy ha kell kidou-val megpörkölök mindenkit. Legnagyobb sajnálatomra a dühödt tömeg gyorsabb volt és lefogtak.-Hogy az a...Mégis ki volt az, aki a felettesére támadott?!-kezdett a hangnemem fenyegetőbe átmenni, hiszen minden türelmemet elvesztettem már.
-Ragasszátok le a száját!-
-Miiii? Meg ne merészeld!-ficánkoltam akár egy partra vetett hal.
-De Ő a hadnagyunk!-
-Kit érdekel! Egy mocskos áruló! Ki kell derítenünk hova dugta el ez a féreg a kardjainkat!-
-Áruló te leszel,ha nem engedsz el...AZONNAL!-
-Ne ilyen hevesen hadnagy! Még a végén megsérül!-
-Most fenyeget?-
-Meglehet!-lökött meg akkora erővel, hogy elestem.
-Bakudou 1: első fogvatartó akadály!-fogtam le a lázadást szító tisztemet.-Ki kér még?!-akkora csend támadt, hogy még a tücskök ciripelését is lehetett hallani.-Na azért! Most pedig mindenki lehiggad! Három tiszt jöjjön velem! Maguk vigyázzanak a bajkeverőre. ÉS, ha megint gond lesz mire visszaérek nem csak gyerekeknek előírt kidou-t fogok használni!-indultam el az ötödik osztag felé.

*Egyre idegesebben próbálja értelmezni beosztottjainak összevissza bekiabálásait. Ez elég nehezen megy, ugyanis senki sem várja meg, hogy a másik is befejezze mondandóját...*
- Egyszerre csak egy beszéljen!
*Kiált fel ingerülten. Rövid időre csend is lesz, és néhányan meg is ragadják az alkalmat, hogy kipanaszkodják magukat a kapitánynak. Akane feszült figyelemmel hallgat végig mindenkit, minden apróságra ügyelve, azonban semmit sem tud kideríteni. Mindenki ugyanazt mondja: zavartan aludtak, és mire felkeltek, szőrén-szálán eltűnt zanpakuto-juk...
Elgondolkozva vakarja meg fejét. Sötétben tapogatózik az eseteket illetően... Ekkor jelenik meg a társalgó ajtajában egyik tisztje - méghozzá katanájával az oldalán!*
- Mi ez a nagy felfordulás itt?
*Kérdezi a tiszt értetlenül, Akane pedig majd' hanyatt esik a meglepetéstől, azonban gyorsan össze kell szednie magát, mivel néhány forrófejűbb beosztottja azonnal nekiront az illetőnek...*
- Áruló!
- Kapjátok el!
*Egy pillanat alatt még az előzőnél is nagyobb zavar kerekedik, ugyanis egyre többen rontanak neki szegény tisztnek...*
- ELÉG LEGYEN!
*Kiált fel a kapitány, megunva az egész marhaságot. Reflexszerűen húzná elő Hisshinoseijint, azonban sajnos rá kell döbbennie, hogy sehol sincs kardja... Mély levegőt vesz, majd folytatja:*
- Mit képzeltek magatokról, hogy saját bajtársatokat támadjátok meg?! Ő meg mi a franchoz kezdene egy rakat karddal, amiket nem tud használni?!
*Igencsak feldühítette saját beosztottjainak engedetlensége, és ez látszik is rajta... A többség szerencsére engedelmeskedik még neki, de a néhány rendbontó továbbra is hőbörög, bár az előzőnél jóval halkabban.*
- Ha elfelejtettétek volna, a kapitányotok vagyok! Hogy mertek ellenszegülni egy parancsnak?!
*Szeme villámokat szór a dühtől, amikor észreveszi, hogy az a pár shinigami egyre közelebb próbál kerülni mind a kapitányhoz, mind pedig a zanpakuto-val még rendelkező tiszthez. Mikor már csak néhány lépésnyire vannak tőle, egyszerre ráugranak a tisztre...*
- Hadou 1: Shou!
*Küld egy kidou-t a támadók felé, ami egyenesen a falig taszítja őket nagy erővel. A csapódásnak köszönhetően a zavargók kis időre eszméletüket is vesztik - ezután remélhetőleg rájön mindenki az osztagból, hogy nem tanácsos ujjat húzni a kapitánnyal...*
- Vigyétek őket a fogdába, hátha ott sikerül megnyugodniuk!
*Utasítja a többieket nagyot sóhajtva.*
~ Vajon mi lesz még itt... ~
*Aggódik magában. Ráadásul Mitsukót se látta még ma... Ő is jókor tud elaludni... Mindegy. Megvárja, míg elszállítják a zavargókat, majd maga is kilép az épület elé. Komoran néz körül, amikor észreveszi a közeledő alakot.*
- Akamoto hadnagy! Gondolom, a harmadik osztagnál is eltűntek a fegyverek...
*Jegyzi meg kissé csodálkozva, hiszen nem számított arra, hogy Hana elhagyja osztagát.*

A 12. Osztag a feje tetejére állt, Amaya rohangászott mint a bolondok, a többi ügyefogyott tiszt pedig rohangászott utánna.
-Fejezzétek már be!
-Ne álljon az utunkba kapitány... tuti, hogy kicsináljuk Amayát.
-Oké, sok sikert hozzá.
Állt meg végül és dőlt neki egy fának, ekkor jelent meg a helyszínen Hanae kapitány.
-Szia Roku! Látom nálatok sem jobb a helyzet. De Amayának hogyhogy megvan a kardja? Tudsz erről valamit?
Roku éppen beszélni akart mikor Amaya ráugrott Hanae hátára.
-Nálatok is elmenekültek a znapakuto-k?
-Neee...Neki ne mond el Amaya.
-Deeee...elmondom! Szerintem a zanpakuto-k elfutottak...mert nem kaptak elég cukorkát! Tényleg!-Mit is esznek a kardok?
-Uram atyám... Amaya a zanpakutok nem esznek semmit... de te sem kapsz se cukrot se nyalókát ha továbbra is ott lógsz a kapitány hátán!
-Nincs is cukorkád...
-Azt te honnan tudod, hogy nincsen a zsebemben egy csomaggal?
Amaya rögtön leugrott Hanae hátáról és Roku felé közeledett.
-CUKORKAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.
-Ne-ne-ne-neeeeee.
Még mielőtt Amaya odaért volna hozzá, Roku gyorsan kikapott egy zacskó cukrot a zsebéből és a lány felé dobta.
-Na azt hiszem ezzel ellesz egy darabig... szóval ott tartottunk, hogy... Üdvözlöm kapitány, arról fogalmam sincs, hogy Amayának miért van meg a zanpakutoja, de ha így folytatja akkor mindenki őt fogja kergetni. Erről jut eszembe... ahogy látom a te kardod sincs meg, mivel még egyetlen egyszer sem láttalak a kardod nélkül...
A tisztekből álló tömeg egyre közelebb került a cukrot falatozó Amayához, Roku a homlokára csapott.
-Csupa bolondok vesznek körül... -.-""" NEM MEGMONDTAM HOGY HAGYJÁTOK ŐT BÉKÉN??? Mit nem lehet ezen érteni??
-De kapitány... most talán megfoghatjuk és kikérdezhetjük.
-Maga csak ne kérdezgessen senkit... itt marad mindenki, mi addig megpróbáljuk kideríteni, hogy mi a helyzet a többi osztagnál... gyere Amaya még a végén kikészíted az összes tisztet aki az osztagba tartozik...
-Ha már ennyi embernek nincs meg a zanpakutoja akkor itt valami nem stimmel... jobb ha megkérdezzük a többi kapitányt is.

Roku éppen beszélni akart mikor Amaya ráugrott a hátamra.
-Nálatok is elmenekültek a znapakuto-k?
-Neee...Neki ne mond el Amaya.
-Deeee...elmondom! Szerintem a zanpakuto-k elfutottak...mert nem kaptak elég cukorkát! Tényleg!-Mit is esznek a kardok?
-Uram atyám... Amaya a zanpakutok nem esznek semmit... de te sem kapsz se cukrot se nyalókát ha továbbra is ott lógsz a kapitány hátán!
-Nincs is cukorkád...
-Azt te honnan tudod, hogy nincsen a zsebemben egy csomaggal?
Amaya rögtön leugrott a hátamról és Roku felé közeledett.
-CUKORKAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.
-Ne-ne-ne-neeeeee.
Még mielőtt Amaya odaért volna hozzá, Roku gyorsan kikapott egy zacskó cukrot a zsebéből és a lány felé dobta.
Én jóformán szóhoz sem jutottam tőle, de mikor elment egy kicsit tudtunk beszélgetni Rokuval.
-Ajaj itt még rosszabb a helyzet mint nálunk, legalábbis még nem láttam zanpakutouval rendelkező tisztet mikor eljöttem, de lehet hogy azóta már ott is elszabadult a pokol. -néztem az osztagom épületei felé aggódva- Szerintem mihamarabb keressük fel a többi kapitányt.
-De mi lesz amayával? -kérdezte Roku
-Szerintem tud magára vigyázni. -néztem halvány mosollyal a tisztekkel vidáman kergetőző hadnagyra -Legalább neki jó kedve van-sóhajtottam- De ha ennyire félted elhozhatod őt is....
... Érzem hogy valaki játszik velünk, azt hiszi a nagy káoszban elrejtőzhet de érzem hogy van itt valaki aki közben jót szórakozik rajtunk....Ezért is kell mihamarabb felkeresnünk a többieket hogy együtt a nyomába eredhessünk. Javaslom először a 6. oszatghoz menjünk. -mondtam a közben az Ayamát üldöző tiszteknek ordítozott.

- Akamoto hadnagy! Gondolom, a harmadik osztagnál is eltűntek a fegyverek...-
-Jó estét Akiyama kapitány! Valóban...valaki jól szórakozhat...-
-Hello! Látom nektek is akadt némi problémátok ...-lépett oda hozzánk Mitsuko.
-Szia Mitsuko! Csak egy bolhányi...-mosolyogtam rá. -Két tisztem is eljött velem, de őket a további osztagokhoz küldtem. Hátha látna valami különöset...-vakarásztam meg a fejem.-Önöknél is van olyan tiszt akinek megvan a zanpakuto-ja?-kérdeztem valamit, hogy ne legyen akkora csend. A kapitány válaszát követően egy pokollepke érkezett hozzám.
-Hmm?-vártam meglepetten, hogy közölje a hordozott információját.
"A hatodik osztagban találkoztunk Kawazoe Hanae-vel a 13. osztag kapitányával, Roku Tatsuki-val a 12. osztag kapitányával és Amaya Uresii-vel a 12. osztag hadnagyával. Az említett osztag területén egy fontos lapot találtak, ami komoly szerepet játszhat a zavar megoldásában." Gyorsan elmondtam a lényeget a Akiyama kapitánynak és hadnagyának.
-Gondolom velem tartanak majd a 6. osztaghoz, igaz?-^^. Éreztem, hogy ezt felesleges volt kérdeznem,de már megtettem.
Az említett osztag kerületébe beérve hamar megláttuk az öt embert. Ettől kezdve végig úgy vigyorogtam, mint aki rosszban sántikál. Elég közel érve hozzájuk egy kiáltottam magam.
-Rokucikaaaa!-kezdek el rohanni a kapitány felé és ugrok a nyakába.-Jáj,de régen láttalak!-
-Értem, értem...de azért levegőre még szükségem lesz!-
-Hopika...bocsi!-^^"-Jó estét Kawazoe kapitány!-tartok egy kis szünetet.-Nos, mi jót találtak?-közben odahajolok Rokuhoz.-Hogy vagy? Mi van veled? Van jányzó a láthatárón? Nem készülsz ki Amaya-tól? Milyen bájitalokat kotyvasztottál már össze? -bombáztam le azonnal a kérdéseimmel.
-Elnézést, hadnagy!-
-Oh, elnézést skacok!-kapok észbe, hogy két tisztem is itt szobrozik további utasításra várva.-Nyugodtan menjetek vissza a 3. osztagba. Ha bármiféle zűr támadna, azonnal értesítsetek!-
-Igenis.-hajolnak meg előbb előttem, amitől majdnem agybajt kapok, aztán a többiek előtt, majd visszaindulnak az osztagunkba.

- Felőlem nyugodtan szórakozzon, csak ne az én káromra...
*Jegyzi meg bosszankodva Hanának.*
- Te meg hol a fenében voltál úgy mégis?!
*Vonja kérdőre Mitsukót, amikor ő is feltűnik a színen.*
- Van, és az előbb próbálták meg néhányan meglincselni velem együtt... Talán hallottad is...
*Válaszol a kérdésre, majd hozzáteszi:*
- Mondjuk úgy, hogy sikerül levernem a kitörni készülő felkelést...
*Ekkor érkezik a pokollepke. Szemöldökét enyhén felhúzva várja, míg Hana átveszi az üzenetet, és elmondja nekik is. Figyelmesen hallgatja végig a beszámolót.*
~ Szóval a hatodik osztagban van valami... Vajon mi lehet az a fontos lap? ~
*Gondolkozik magában, amikor eljut tudatához az újabb kérdés.*
- Jól gondolod.
*Bólint komolyan. Most valahogy nincs olyan kedvében, hogy az előbbi értelmetlen kérdésre gúnyos megjegyzéseket tegyen... Ami talán érthető is. Indulás előtt néhány tisztjének oszt ki még feladatokat - többek közt azt, hogy vigyázzanak a zavargókra és ügyeljenek arra, hogy ne legyen még egy lázadást szító shinigami. Bár az előző kidou-bemutatót látva nem valószínű, hogy lenne olyan hülye, aki megpróbál ilyesmit tenni kapitánya ellen...
Hamar megérkeznek az említett területre, ahol gyorsan észreveszik a többieket is. Egy biccentéssel köszönti a már jelen lévőket.*
- Talán nem ez a legalkalmasabb pillanat ilyesmiket megtárgyalni, hadnagy...
*Jegyzi meg, amikor észreveszi, hogy Hana azonnal letámadja Rokut kérdéseivel.*
- Mi is volt az a fontos lap, amiért idecsődítettetek?
*Kérdezi meg végül a hirtelen beálló csendben.*

-Ajaj itt még rosszabb a helyzet mint nálunk, legalábbis még nem láttam zanpakutouval rendelkező tisztet mikor eljöttem, de lehet hogy azóta már ott is elszabadult a pokol. Szerintem mihamarabb keressük fel a többi kapitányt.
-De mi lesz Amayával?
-Szerintem tud magára vigyázni.
-Igaz.
Pár perc séta után Amaya utólérte őket, és szokásához híven felugrott Roku hátára. Egy párszor megcsapkodta a fejét, aztán ráadásnak ugrálni is kezdett.
-Tatsu-chan! Hopika! Nem ütöttem nagyot, ugye?
-Nem dehogy, már megszoktam.
-Hova megyünk?
Még mielőtt Roku válaszolhatott volna Amaya már folytatta is a mondókáját.
-De jóóó! Túrázunk egyet? Sátrunk van? De még csak bakancs sincs rajtunk. Így nem tudunk hegyet mászni...
-Milyen igaz... ^^"
-Kértek cukorkát? Picit nyálasak lettek, de még finomak!!! Még van! Biztos nem kértek?
-Köszönöm Amaya én nem kérek, és szerintem Hanae kapitánynak sem fáj a foga a te... cukorkádra.
-Hát jó.
Pár percnyi csend után megérkeztek a 6. Osztag kertjébe, kis idő múlva pedig a többi kapitány is megérkezett.
-Úgy látszik nem csak nálunk van felfordulás.
-Rokucikaaaa! Jaj de régen láttalak!
-Értem értem... de azért még levegőre szükségem van... főleg, hogy most Amaya is rajtam csüng meg te is.
-Hopika...bocsi!
Ezután végre sikerültz egy kicsit tárgyalni a kapitányoknak és a hadnagyoknak, de Hana nem nagyon bírt magával így ismételten Rokuhoz hajolt.
-Hogy vagy? Mi van veled? Van jányzó a láthatárón? Nem készülsz ki Amaya-tól? Milyen bájitalokat kotyvasztottál már össze?
-Köszönöm jól vagyok! Leányzó... ^^" ... öhm... Amaya előtt nem a legszerencsésebb ilyenekről beszélgetni, mondjuk most főleg nem, mert egy küldetés kellős közepén vagyunk... de ha érdekel akkor elmondom valamikor. Amayától pedig csak az első hetekben készültem ki... már megtanultam, hogyan bánjak vele... egy kis cukorkától olyan mint egy kezesbárány ^^. Kotyvasztani pedig... már sokmindent kotyvasztottam, de ezek szakmai titkok, ne haragudj.
Ezután Roku köszönti az érkezőket, majd a lábaalatt valami papírcsörgést hall, mikor lehajol érte szinte leszakad a... az arca.
- Mi is volt az a fontos lap, amiért idecsődítettetek?
-Elvileg egy nagyon fontos iratot találtak ennek az osztagnak a kertjében... személyleírás és egyéb infók.
Adja oda a többi kapitánynak, hogy ők is tanulmányozhassák.
-Bár szerintem ez így túlságosan is egyszerű lenne... szerintem valakire rá akarják kenni az egészet... mint az Osztagomnál Amayára... neki valami oknál fogva megmaradt a zanpakutoja.
Ezután Roku lép közelebb Hanához.
-Na és te, bocs... ti hogy vagytok? Nem nehéz a házas élet? Megvan kötve a kezed rendesen fogadjunk... pedig sok baromságot csináltunk együtt...
Roku folytatta volna tovább ám ekkor Amaya egy jó nagyot ütött a fejére.
-Na mivan már?
-Oda figyeljen Tatsu-chan... lemarad a lényegről.

Miután a kapitányok sorra elolvasták a lapot, az arrancar még jobban felbuzdult. /Talán ez lesz a veszte, hogy túlságosan is szeret idegesíteni másokat./ Megbabonáz pár shinigamit, hogy támadja meg a másikat és néhányat arra is rávesz, hogy a kapitányokra és a hadnagyokra támadjon. Ha ez nem lenne elég még három lidércet is idecsalogat. Tele van kíváncsisággal, nagyon érdekli, hogy a shinigamik hogyan harcolnak a zanpakutojuk nélkül. Úgy gondolja, ha ezt elég hosszú ideig tanulmányozza, akkor megismeri az összes támadást a shinigamiktól.

A 6.osztagban találkoztunk a többi kapitánnyal és hadnaggyal is. Úgy néz ki itt félúton gyűlt össze a társaság. A titokzatos tolvajunk is sejthette hiszen ide rejtette az üzenetét. Miután mindenki elolvasta végül hozzám került a lap.
-Hát igen ez elég egyértelmű személyleírás. Bizonyára elég magabiztos és figyelemhajhász egy egyén lehet. -vontam le a következtetést.Ekkor eszembejutott hogy ha a tolvajunk ennyire szeret a figyelem középpontjában lenni, akkor talán most is itt van valahol. Ezért kicsit emeltebb hangon folytattam -Mindenesetre meglehet hogy csak valami trükköt alkalmaz és nem is olyan erős ellenfél amilyennek tűnik. Az emberek világában az ilyet kóros feltűnési viszketegségnek nevezik. -mondtam, a többiek viszont nem értették miért beszélek hangosan ám ekkor egymásra rontott néhány tiszt és néhányan ránk is támadtak.
A felém üvöltve rohanót egy bakudoval sikeresen lefegyvereztem, ám ekkor hollowüvöltést hallottunk.
-Még ezek is? -néztem a hang irányába és megláttam 3 hollowot- Ketten jöjjenek velem a hollowok ellen a többiek pedig próbálják lefegyverezni a megzavarodott embereket! -kiáltottam a többiek felé, majd automatikusan nyúltam volna Yamazakura után, de csalódottan kellett ráeszmélnem hogy még mindig nincs velem. Onnan ahol álltam egy Byakurait küldtem az egyik hollow felé, majd shunpoval közelebb léptem hozzá, közben pedig hátranéztem hogy ki tart velem.
Közben pedig próbáltam koncentrálni az idegen energiára, de ebben a tébolyban még az ismerős shinigamik energiáját sem tudtam pontosan beazonosítani, nemhogy egy idegen megtalálni, így erről egy időre le kellett tennem.

-Köszönöm jól vagyok! Leányzó... ^^" ... öhm... Amaya előtt nem a legszerencsésebb ilyenekről beszélgetni, mondjuk most főleg nem, mert egy küldetés kellős közepén vagyunk... de ha érdekel akkor elmondom valamikor. Amayától pedig csak az első hetekben készültem ki... már megtanultam, hogyan bánjak vele... egy kis cukorkától olyan mint egy kezesbárány ^^. Kotyvasztani pedig... már sokmindent kotyvasztottam, de ezek szakmai titkok, ne haragudj.-meglepődtem, hogy Roku válaszolt Akane kapitány leszólása után is,de elvégre egy rangon vannak.
-Félsz, hogy megrontod? Ennyire sokat perverzkedtek?-játszok rá, hogy ez váratlan információ volt nekem.-Alap, hogy kifaggatlak! Mikor?-vonogatom a szemöldököm. Gyorsan visszafordulva a tömeghez türelmesen végighallgatom a zsörtölődő kapitányt, Roku válaszát rá és Hanae kapitány elmélkedését, amin jót vidultam.
-Mond valamit kapitány. Beteges egy alak lehet.-kacsintok felé.
-Na és te, bocs... ti hogy vagytok? Nem nehéz a házas élet? Megvan kötve a kezed rendesen fogadjunk... pedig sok baromságot csináltunk együtt...-szólalt meg újra Roku.
-Megvagyunk! Jam....-sóhajtok nagyot.-De érthető is. Elég...hogy is mondjam őrült voltam...vagyok...leszek, szóval kell is a rövid póráz. Jaj, azok nagyon hiányoznak!-vágom hátba a kapitányt.-Valamikor ismételni kéne, persze kötöttebb keretek között...-^^"-És most ígérem nem fogom ellopni a forrócsokidat! Mehehe...Meg nem öntök jeget oda!-mutatok a hátsójára és vigyorogtam szorgosan egy darabig, de pár tiszt ezt rögtön az arcomra fagyasztotta amikor ránk támadt. A helyzet csak még jobb rózsásabb lett a hollow-k feltűnésével.
-Remek...Te vagy a védelmi vár!-állok Roku háta mögé.-Ne nézz így rám! Kinyír Hisagi, ha megsérülök!-
-Eddig ez nem nagyon zavart...-motyogott mérgesen.
-Eddig!! Ezen van a hangsúly!-
-Mitől lettél ilyen beszari Flúgos néni?-csapkodta meg a fejem Amaya.
-Róla elfelejtkeztem...Ja, és nem tartozik rád, Amaya!-
-Neeeee?-hajolt közelebb az arcomhoz.-Beteg vagy Flúgos néni?-
-Neeeeem....Ereszd el a hajam!-zavartunk le egy kisebb szabaduló show-t, miközben a többiek már régen el voltak foglalva a lidércekkel és tisztekkel.

- Természetesen az idiótákat próbáltam külön választani, akik összeugrottak. Miért, mit gondolt, kedves, drága, egyetlen taichoum?
- Talán azt, hogy már megint elaludtál, kedves, drága, egyetlen hadnagyom...
*Válaszol hadnagyának gúnyosan, még a hatodik osztag felé vezető úton.
Roku és Hana csevegését is könyörtelenül félbeszakítja, majd kézbe veszi az említett adatlapot, és alaposan végigtanulmányozza.*
- Nálunk is megmaradt egy tisztnek a zanpakuto-ja. Majdnem meg is lincseltek miatta...
*Jegyzi meg mintegy mellékesen, a cetli olvasgatása közben.*
- Van egyáltalán ilyen nevű shinigami?
*Kérdezi meg végül. Simán kinézné az ismeretlen tolvajból, hogy csak játszani akar velük ilyen kis trükkökkel... Hanae hangosabb beszédét nem tudja mire vélni - nem is akarja. Biztos megvan rá az oka, hogy felemelje a hangját, őt azonban mindez nem érdekli egészen addig, amíg vissza nem szerzik zanpakuto-ikat...
Ekkor támadja meg a kis csapatot néhány tiszt.*
~ Mindenki megőrült?! ~
*Bosszankodik magában, miközben kitér az egyik shinigami elől.*
- Hadou 1: Shou.
*Löki el magától a támadót egy kidou-val, aki remélhetőleg nagyot nyekkenve távozik közeléből, amikor néhány hollow üvöltése hangzik fel. Szó nélkül követi a másik kapitányt a hollow-k irányába.*
- Hadou 33: Soukatsui!
*Céloz a legközelebbi lidércre. Dühében talán kicsit nagyobb erejű kidou-t küld ellenfelére, mint ami egészséges... Legalábbis a hollow számára.*