Kamitora belép a gyakorló terembe. Leteszi a fegyverét és félmeztelen neki áll az edzésnek. Először mozdulatokat gyakorolt meg fejlesztet. Majd mikor végzet egy üveget vett elő.~Komolyan ezt akarom én? Kamitora ezzel vissza rakta az üveget és ekkor elvette a fegyvereit és kisétált a teremből.

Picit unatkoztam, ezért gondoltam eljövök edzeni Kamitorához. Megbeszéltünk egy időpontot, de természetesen én voltam itt előbb.
-Helló!
-Csá! Jöttél edzeni?
-Naná, szeretnék kimozdulni egy picikét.
-Rendben! Mivel kezdjünk?
-Döntsd el!-mondtam majd előrántottam a kardomat.

Ken megint hamarabb ért ide mint én.
-Hello Ken na akkor mivel kezdjük?
-Dönsd el te.
-Na akkor melegitsunk be és küzdhetünk azokkal a fakardokkal és a biztonság kedvéért elég sokat hoztam magammal.
Elvigyorodtam és egyet fel vettem.

Nyöh...Fakard. Na mindeg,y Kamitora döntött, hagytam, hogy nekem rontson. Kivédtem az első csapást. Megpróbálok hatalma furfanggal a háta mögé kerülni, majd onnan támadást indítani. Ha ez a támadás sikerül, akkor utána megcélzom vágásokkal előről a testét, kihasználva gyorsaságomat. Ha ez valamiért még sem jönne be, annyit tehetek, hogy előre kerülök, és megpróbálom előről kezdeni az egész hullámot, amivel legalább egy kis fárasztást elérek. Kíváncsi vagyok, mit lép erre!

Ken a hátam mögé került és támadni kezdet. ~Azt hiszi Ken hogy így el tud intézni? Na nem baj~ Majd ahogy Ken befejezte a támadását akkor én jöttem. Egy sólyom támadással probálkoztam ami egy derék magasságban történő vágással fejeződött be. Ha ez nem sikerült akkor megprobálok egy köríves rúgással egybe kötöt vágást mérni Kenre.
-Na ahogy végeztünk ezzel a fakardos harcal majd jöhet egy kis igazi küzdelem de akkor nem egymás elen mert van egy két tiszt itt az osztagban akik szeretnek velem küzdeni.

Naoki ráérősen sétál be a terembe, szokásához híven unott arckifejezéssel az arcán. Körülnéz a számára már ismerős terepen, odasétál a kedvenc szekrényéhez, kinyitja és kivesz egy kenőcsöt. Bekeni vele a kardját, amit ettől egy vékony, láthatatlan burok vesz körül. Ezáltal nem lesz annyira éles a kard, bár, ha eltalál valakit, akkor még mindig könnyedén összezúzhat egy-két csontot.
A kenőcsöt nem teszi el, hiszen az edzőpartnere még nem érkezett meg és nem biztos benne, hogy neki is van ilyen készítménye.
Kaabellel Seireitei-ben sétálva találkozott össze. A másik férfinek sem volt éppen semmi dolga, ezért beleegyezett egy kis közös gyakorlatozásba. Naoki mostanában kicsit felhagyott az edzésekkel, kicsit le is lustult. Ezért hívta ki a másik férfit, hogy visszaszerezze a régi formáját.
Reméli, hogy egy állandó edzőpartnert sikerül találnia Kaabel személyében. Úgy beszélték meg, hogy itt, a 11. osztag edzőtermében találkoznak. Kaabel bizonyára tisztába volt azzal, hogy az ismerős terep Naokinak fog kedvezni, de mégiscsak egy ex-espada, Naoki pedig "csak" egy shinigami. Így talán még egyenlőek is lesznek az erőviszonyok.
A férfi nekitámasztja a kardját a falnak és nekikezd a bemelegítésnek. Mikor végzett, ismét magához veszi a fegyverét, majd az ajtóval szemben megáll a falnál, hogy így várja ellenfelét.

Naoki megrezzen, amikor Kaabel belépett a terembe. Amint a másik férfi is észreveszi, vigyorogva köszönti is.
-Helló Naoki! Jó, hogy újra látlak.
Naoki csak biccent üdvözletképpen, majd előveszi a kenőcsöt, amit az imént használt és Kaabel felé dobja.
- Fogd, kend be vele a kardod - "utasítja" nyugodt hangon. - Tompítja a kardok élét, nem fogjuk "véletlenül" megölni egymást.
-Rendben, kösz.
Miközben Kaabel kente a zanpakutot Naoki pár lépést tesz felé és szemügyre veszi a férfi kardját. Egyszerű fekete penge, díszítések nélkül. *Hmm, vajon mire képes?*
A költői kérdésre természetesen nem érkezett válasz. Közben Kaabel befejezte a kenegetést és megszólalt.
-Akkor kezdjük!
Naoki-t nem kellett bíztatni, egyből támadásba lendült. Felkapta a kardját, majd hegyével előle Kaabel felé hajította. A férfi ha nem éri túlságosan meglepetésként a támadás, akkor észreveheti, hogy a kard nem felé tart, hanem körülbelül egy fél méterrel jobbra mellé. Mire erre rájön, kb be is csapódik és remegve beleáll a falba.
Naoki a kardot elterelésnek dobta oda. Ha Kaabel követte a tekintetével a kardot, akkor valószínűleg 1-2 másodpercig nem figyel Naokira.
Ő ekkor lép akcióba. Shunpot használ, az ellenfele bal oldalán tűnik fel, az ellenkező irányban, mint amerre a férfi valószínűleg fordul, és megpróbálja kirúgni a lábait.

Naoki elégedetten nyugtázta, hogy támadása betalált, kihúzta a kardját, majd visszashunpozott a helyére és várta, hogy mit csinál Kaabel.
A másik férfi feltápászkodott és elmosolyodott.
- Bevallom Naoki eléggé alábecsültelek, és minden elismerésem...le vagyok nyűgözve a támadásodtól. De ne aggódj...nem foglak még egyszer alábecsülni
Kinyújtotta hosszú nyelvét, amitől Naoki enyhe undor fogta el, de persze ez nem ült ki az arcára.
- Ideje, hogy komolyan vegyem a harcot!
Látszott, hogy készül valamire, ezért Naoki a legjobb védekezés a támadás elvet használta és nekilendült.
Kardját felemelve, nyíltan támadott. Felugrott a levegőbe, majd egy erős vágást intézett Kaabel felé. Közben összegyűjtött egy kis szellemi energiát. Készült valamire.

Kaabel az utolsó pillanatban shunpozott félre Naoki kardja elől, de nem elégedett meg az egyszeri kitéréssel.
A terembe villámgyorsan száguldozott össze-vissza.
Naoki ezt nem tudta mire vélni, ezért kicsit távolabb húzódott ellenfelétől és minden eshetőségre készen védőállásba helyezkedett. Szemével, ha nehezen is, de követni tudta Kaabel mozgását, hiszen aki ismeri s shunpot annak nem okoz nehézséget kiismerni a másik shunpo használót. Nem terelte el semmi sem a figyelmét, ezért folyamatosan mereven rajtatartotta a szemét ellenfelén.
Naoki tudta, hogy nem tudja tl sokáig tartani az ellenfele ezt a sebességet, hiszen ez igencsak sok szellemi energiába kerül, azaz könnyen ki lehet merülni folyamatos használatától.
Ezért nem használják a shunpot hosszabb távon, kizárólag rövidtávon.

Naoki mindenre fel volt készülve, de arra, hogy sötétben kell harcolni, arra nem. Amikor Kaabal ott termett mellette és a zanpakutoja elkezdett füstöt termelni, Naoki azt se tudta hol van.
Már teljesen elborította a sötétség, amikor vaktában megpróbáld ellenfele felé vágni, de természetesen senkit sem talált el. *Nyugodj meg, koncentrálj!* szuggerálta magát. *Biztos kitalálsz valamit, csak kezd el gondolkodni!*
Eddigi egyre gyorsuló légzése visszaállt a normális szintre és teljesen megnyugodott.
*Nem látom, valószínűleg ő sem lát engem. Nem hinném, hogy csupán a szellemi energiám alapján akarna megkeresni, hiszen azt midnen shinigami megtanulja elrejteni még tanonc korában. Csak hallás, vagy szaglás útján tud megtalálni. Ez rossz. Nagyon rossz. Én nem igazán szoktam az érzékszerveimre hagyatkozni, ő meg biztos tapasztalt ebben a harcmodorban. Valahogy vissza kell állítani a körülményeket.*
Naoki ismét gondolkozni kezd.
*Azt hiszem nincs mit tenni. Kidout kell használnom. Ehh, pedig mennyire utálom én a mágiát!*
A férfi elővesz a zsebéből egy madzagot. Ráköti a kardja markolatára és párszor megpörgeti a fegyvert. *Ez tökéletes lesz*
Fél kézzel felemeli a fegyvert, koncentrál, majd megszólal.
- Hadou 58: Tenran!
A kidou hatására a kard örülten forogni kezd, egyre gyorsabban. Ez kisebb szélvihart kavar. Naoki körbeforgatja maga körül a kardot, hogy sehol se vegye körbe a sötétség.
Sajnos így is csak 1 méter a látótávolsága, de legalább nem tudják teljesen kiszolgáltatottan megtámadni.

Naoki pár látott egy méteres körzetben, hátsó szemmel nem rendelkezik. Ezért Kaabel támadását csak akkor észlelte, amikor már mellette állt. Akkor is csak azért, mert a támadás okvetlenül felszabadít egy kis szellemi energiát, bármennyire is próbálja elrejteni az illető.
Naoki nem tudott mit csinálni, villámgyorsan megpróbálta maga elé kapni pörgő kardját.
Ez sikerült is, azonban nem tudta teljesen kivédeni ezzel Kaabel támadását, lelassította ugyan, de a kardja pörgése megállt, ahogy ütközött a másik karddal és a lendülettől Naoki fejének csapódott. A férfi az ütéstől megtántorodott és egy pillanatra el is kábult, de gyorsan összeszedte magát és egy hátraszaltóval eltávolodott ellenfelétől.
*Na ebből elég! Ha ez a füst marad, akkor hamarosan veszíteni fogok. Ki kell találnom valamit.* amíg gondolkozott, újra aktiválta a Tenrant, óvatosan elsétált a legközelebbi falig, majd nekivetette a hátát. *Na, ez most patthelyzet. Támadni nem tud, de sajnos én se. Ezt a füstöt sűrgősen el kell takarítanom.* Kis gondolkozás után rájött a megoldásra. Egy váratlan mozdulattal megfordult és a pörgő kardot belevágta az edzőterem fából készült falába, ezzel jókora lyukat képezve rajta. A fekete füst, azonnal elkezdett eltűnni a teremből, kis idő múlva kitisztult a levegő.
Naoki felemelte a kardját és ismét védőállásba helyezkedett.
- Ez nem volt rossz. De nem elég ahhoz, hogy legyőzz.
Többet nem szólt, csak várta Kaabel reakcióját.

Miután kitisztult a levegő a Naokival szemben álló Kaabel nevetni kezdett.
- Csak, hogy végre megszólaltál, Naoki...Remélem élvezed a harcot, mert én nagyon!- itt kicsit megemelte a hangját
- Idáig csak apró trükköket használtunk, de itt az idő, hogy most már nyers erővel küzdjünk!
- Nyers erővel? - kérdezett vissza Naoki csendesen, majd egy pillanatra töprengő fejet vágott.
- Na nem, ez egy edzés, én pedig nem szeretnélek megölni. Azonban kezdem unni ezt a harcot. Ideje befejezni! - még mielőtt elérné Kaabel támadása, villámgyorsan összegyűjt annyi reitsut amennyit csak tud és egy újabb kidout használ.
- Hadou 50: Rei no kuron! - kiálltja, mire egy klón jelenik meg mellette. Naoki felemeli a kardját, hogy védje Kaabel támadását, de még mielőtt leérkezne ellenfele kardja, nevén szólítja a saját kardját:
- Gento akari! - Ennek hatására a kard ezüstösen felvillan és egy pillanatra elvakítja Kaabelt, de nem töri meg a támadását, ezért összecsap Naokival. A támadás ereje egy kicsit el is sodorja, de végül megveti a lábát és megáll.
A másik Naoki, amikor Kaabel és első Naoki kardja találkoztak, félreugrott, majd amikor a támadás lendületétől megállt a 2 küzdő hátulról Kaabelre támadt és a háta felé vágott.

*Most megvagy* gondolta Naoki amikor hátulról nekitámadott Kaabelnek. Felemelte a kardját és már éppen lesúlytott volna ellenfele hátára, amikor az borzasztóan elkezdett sikítani. Naoki egy pillanatra kizökkent a koncentrációjából és ennek és Kaabel sikolyának a hatására a klónja megsemmisült.
A koncentráció elvesztése miatt a támadást sem tudta tökéletesen befejezni, de még így is megsebesítette ellenfelét, majd villámgyorsan távolabb is ugrott tőle. Amikor leérkezett látta, hogy ellenfele ugyanígy tett.
- Hogy érted, hogy ,,kezded ezt unni''? - Hiszen a szemedből is látszik, hogy élvezed a harcot... Ne tettesd az érzelmeidet... AZ HAJT TÉGED ELŐRE!!! - üvöltötte felé Kaabel.
- Semmit sem értesz - válaszolt Naoki nyugodt hangon. - Az érzelmek nemhogy előre visznek, hanem gyengévé tesznek. Az olyan embernek, aki az érzelmeit nem tartja kordában mindig van gyengepontja. Ezért is foglak most legyőzni. - fejezte be, majd ő is elkezdett shunpozni Kaabel felé.
Félúton összecsaptak és egymás felé csaptak a kardjukkal. Egyszerre mozdultak, egyforma sebességgel. A következő pillanatban mindketten azt tapasztalták, hogy a másik kardja a nyakuknál van.
Naoki elmosolyodott. - Azt hiszem ez patthelyzet. Kicsit ugyan elragadtattuk magunkat, de ez még mindig csak egy edzés. Egyezzünk ki egy döntetlenben, mit szólsz hozzá? - vetette fel a kérdést Naoki és a másik kezét Kaabel felé nyújtotta.

Kaabel elfogadta a felé nyújtott kezet és megrázta.
- Én is úgy vélem. Remek ellenfél voltál, Shikoku Naoki - mondta a férfi, majd az ajtó felé indult, hiszen befejezték az edzést. Félúton még visszaszólt.
- Kössz az edzést Naoki! De ne feledd...ezt még nem tudtuk le!
Naoki csak biccentett búcsúzásképpen.
Amint a férfi kilépett az ajtón, kardját visszacsúsztatta a hüvelyébe, összeszedte a cuccait és ő is az ajtó felé indult.
Amikor odaért még egyszer visszanézett. A falon lévő résre tekintve, amit még ő ütött, megcsóválta a fejét, majd kilépett az ajtón.
*Hogy mit fogok én ezért kapni...*

Lassú léptekkel vonult végig az edzőtermek mellett, útját hangos koppanások követték, amint minden egyes talajérintés visszhangja messzire jutott a sima falak mentén. Mintha egy arrancar lett volna, úgy festett fehér ruhájában, csak mellkasáról hiányzott a tátongó lyuk, mely ellenségeik biztos ismertetőjegye volt. Volt már dolga olyanokkal, akik nemcsak kinézetét tévesztették össze, de lélekenergiáját is egy korcs szívtelenének érezték, de mivel ő most itt sétál, a tévedők megkapták hibájukért a bűntetést.
Egy dal járt a fejében, kitörölhetetlenül ette bele magát elméjébe, örjítő dühhel zakatolt a agyában, megszűnni nem akaróan marta egyre mélyebbre magát, mígnem egyszer csak elhallgatott. Shinitenshi alakja jelent meg előtte, s az addig zaklatott elme egy szívdobbanásnyi időszelet múltával akár a csend metafórája is lehetett volna. A férfi csak mosolygott gazdáján, kinek feje szokatlan sebességgel váltott át a káosz lángoló katlanjából a rend tejfehér mennyboltjává. S, hogy miért voltak borúsak Ennichi gondolatai? Lényegtelen, hiszen Shinitenshi jelenléte megoldotta.
- Régen nem használtál már. Talán el is felejtetted, hogyan kell...
- Félsz talán, hogy csatát vesztel miattam?
- Én csak egy kard vagyok, nem magamat félem ... hanem Téged.
Ennichi apró mosollyal és halvány pírrel felelt a kard szellemének, aki feladva addigi kényelmes helyét az edzőtermet körülvevő téglafalon, egy ugrással a másik mellett termett.
- Hívj elő, hadd tomboljam ki magam, hacsak rövid időre is... - suttogta a nő fülébe, olyan közel hajolva, hogy Ennichi érezte volna minden lélegzetvételét, ha Shinitenshinek lett volna tüdeje. - Kérlek...
- Hát legyen! - a Halálangyal azonnal eltűnt, amikor meghallotta a nő válaszát, s Ennichi nem is késlekedett sokat, hogy kimondja kardjának parancsszavát. - Korose, Shinitenshi!
A szavak mennydörgésként hagyták el a torkát, s talán magát is megijesztette, amikor saját hangjába keveredve hallotta Shinitenshi karakteres baritonját. Karja - melyben a még katana formában pihenő kardja várakozott - felemelkedett, s oly biztos módon mutatta a maga előtt lévő irányt, mint ahogyan roppant iránytű találja meg északot. Angyalok kórusa zengett fel, majd hangjuk egyre mélyült, egyre torzult, amint a kardról cseppenő fekete vér átalakította a katanát Shinitenshi shikai alakjára. Ennichi két, egymást keresztető vágással repítette le a mocskot a pengéről, majd alap támadóállásba mozdította testét. Torkát egy kiáltás hagyta el, mellyel elkezdte gyakorló mozdulatsorát.

Éppen az edzőterem környékén jártam amikor megéreztem, hogy valaki szabadjára engedte az erejét. Úgy döntöttem, hogy utánanézek a dolognak, ezért bementem az épületbe odabent egy embert találtam csak, a 9.tisztünket Ennichit éppen gyakorolt a kardjával. Egy darabig csak néztem, de tudtam, hogy rám is férne némi testmozgás.
-Heló mi lenne, ha együtt edzenénk.- Egy kicsit vártam, majd folytattam.
-Persze csak, ha nem gond tudod régen nem használtam a zanpakutomat és már attól félek, hogy be fog rozsdásodni. Mit szólsz hozzá?- kérdeztem tőle az ajtóból. Reméltem, hogy igent mond majd a felkérésemre és végre megmozgathatom papírmunkától berozsdásodott végtagjaimat.