Téves riasztás volt, a 12. osztagos megállapította, hogy ártalmatlan lény, ezért fel is oldottam a kidoumat. Ekkor a patkány oda is repült a gazdájához, aki nem volt más, mint az a 6. osztagos, akivel egyszer küldetésre kellett mennem. Megint csak a bajt csinálja. -.-
Ezután Takagi-san odahozta hozzám Hajimét és el kellett neki mondanom, mit is csináltunk, amikor először találkoztunk a tengerparton.
- Úsztunk a tengerparton, olyan edzésféleséget próbáltunk ki. - magyaráztam el Hajimének, bár nem tudom, minek kellett tőlem is hallania, ha már Takagi-san elmondta neki.
Mivel a táncot már úgy is félbeszakították és nincs is kedvem tovább folytatni, ezért inkább kikérdezem a személyzet, hátha megtudok valamit, ami fontos lehet.
- Elnézést, ki bérelte fel magukat? - mentem oda a teát osztogató nőhöz, hogy feltegyem neki kérdésemet.

Kicsit megkönnyebbülten konstatáltam, hogy semmi veszélyt nem jelentett a fénylő valami, de azért örültem, hogy Nara~taichou sem vette félvállról. Amikor megjelent mellettünk Takagi~san és Nara~kun, bár érdekelt engem is a kapitány válasza, mégis tovább indultam. Biztos voltam benne, hogy a továbbiakat ez ügyben rájuk hagyhatom, és engem abban a pillanatban jobban érdekelt a másik maszkos, akit nem ismertem. Felé, és a kalóz jelemezeshez indultam, mivel épp egymással beszélgettek.
- Elnézést, hogy megzavarom önöket, de pontosan melyik osztag tagjai önök? ^.^ - Próbáltam udvariasan érdeklődni. - Egy kis játékot gondoltunk ki Nara~taichouval, ezért érdeklődöm! ^.^ - Ezzel szerettem volna elérni, hogy ne tudják meg, gyanakszom rájuk. Persze a szemem rajtuk tartottam, ha hazudni próbáltak, azt igyekeztem kiszúrni.

Takagi-san miután roppantul zavarba ejtő módon odaterelt Otou-sanhoz, kérdőn néztem rá, várva a választ, amit a nő tett fel neki. Otou-sanban jobban bízok ilyen téren, bár lehet, hogy Takagi-san orránál fogva vezeti Otou-sant és talán engem is, és vajon akkor, most ezért... felelősséget kellene vállalnom?
Zavart arccal igyekszem kihámozni karomat Takagi-san kezeiből, és áldom az eget, hogy Miyoko-chan nincs itt és ezt nem látja, mert igazán szégyellném magamat emiatt.
- Értem... – motyogom, tekintetemet a földre szegezve. Apró bűntudatom támadt emiatt, amiért téves feltételezéseket vontam le a délutáni szórakozásból, azonban mindez el is illant, amikor Druida-san megjegyzését hallom a dologról. Arcom a meglepettségtől halvány pír önti el, ahogy igazán zavarba ejtő gondolatok jutnak eszembe, majd kissé idegesen követem Otou-sant.
- Otou-san!! - szólok utána, hogy bevárjon. Éppen a gondolataimat gyűjtöttem össze, hogy számon kérjem a részletekről, mert valójában elég gyanús ez az egész, de ahogy váratlanul megállt előttem, majdnem nekimentem. Kérdőn torpantam meg és néztem ki háta mögül, hogy kihez beszél, nem akartam a szavába vágni, mert azt nem illik, majd utána megkérdezem, amit szeretnék tőle.

- Hmm. - gondolkoztam el azon, ami a nő mondott és már a cég neve is nagyon gyanús volt, biztos csak valami kamu név lehet.
- Szeretnél még valamit Hajime? - vettem észre, hogy Hajime utánam jött és a nevemet mondta.
- Chiruochiba taichou. - bólintottam neki köszönésképpen. - Magának is. - az illem azt kívánta, hogy viszonozzam a dicséretet, bár fogalmam sincs minek is öltözött.

Arcomon továbbra is kedvesnek tetsző mosoly játszott, annak ellenére, hogy a válasz kicsit sem volt megfelelő a kérdésre. Épp ezért meg is változott ezen arckifejezésnek a kisugárzása, lévén ha szemmel képes lettem volna ölni, bizonyosan nem éli túl. Szemmel követtem is mozgását, így csak fél füllel figyeltem a másik két tiszt mondandójára, de az érdeklődésemet felkeltőkön túl válaszoló tiszt is gyanúsnak tetszett, hiszen ha valóban az osztagtársa a menekülő, mért nem válaszolta egyszerűen ezt?
Felvontam szemöldököm, ahogy a másik alak is kitérő választ adott, és ha nem lettek volna ennyien körülöttünk, valószínűleg egy kidouval megkötöttem volna, hogy ne szaladhasson tovább, de így csak a tömegen keresztül eredtem utána, magára hagyva a két másikat. Nem tartoztam feléjük magyarázattal, így még csak vissza sem fordultam, csak arra törekedtem, ne veszítsem szem elől a kalózt, aki már nem csupán gyanús volt, egyenesen bűnösnek tetszett. Hogy miben, azt még nem tudtam, de biztos lehet benne, hogy a korábbi "tréfája" nem marad válasz nélkül. ^.^

Amint meggyőződtem róla, hogy valami készül ezen a partyn, éreztem is a megjelenő arrancar lélekenergiát. Többen megelőztek már az elkapásában, akik sokkal közelebb voltak hozzá, mint én, ezért nekem már nem kellett rá bakudout szórnom, hisz így is fogságba esett már.
- Most pedig mesélhetsz! Mi célja volt ennek a partynak? - nem akartam kimaradni az arrancar vallatásából, ezért shunpoval mellette termettem és nekiszegeztem a tokjából kihúzott zanpakutoumat. Ha a kidoukból ki is szabadulni, így már nem tud mit tenni, hiszen pár pillanat alatt levágom a fejét.

Ha nem lett volna éles a helyzet, lévén arrancar lélekenergia szabadult fel a kalózruhás alak felől, akár el is mosolyodhattam volna, elvégre gyanúm beigazolódott. Bár tulajdonképpen jobban örültem volna, ha csupán amiatt kellett volna aggódnom, hogy a tiszt a munkáját lógta el. Szerencsére sokan mások is készen álltak arra, hogyha kell, még inkább harcképtelenné tegyék az alakot, így nekem már nem kellett ezzel foglalkoznom. A válasza pedig közel sem volt kielégítő.
- Amennyiben további mondandója lenne, úgy gondolom azt legkönnyebben a Juuniibantai tudja belőle kihúzni. ^.^ - Pillantottam a két kapitányra, elvégre rangban felettem álltak, nekik kellett eldönteni, hogy mihez kezdjünk az arrancarral.
Azonban úgy gondoltam, ritkán sikerül élve elfognunk ilyesmire készülő hollowokat, jobban járnánk, ha a tizenkettedik oszagosok alaposabban utána járnának. Nem voltam híve a vallatásnak, és azt sem tartottam, hogy a cél szentesíti az eszközt, ezúttal viszont több kapitány közelébe merészkedett egy arrancar, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Talán készülnek valamire...