- Köszönöm…Szólíts csak Narának – mondom Druida-sannak, kissé zavartan. Még nekem is szoknom kell az új vezetéknevemet. Tanácsára pedig veszek a csirkés szendvicsekből. - Érdekelnek a régi történetek az Emberi Világból, és szerintem jól válogatta össze jelmezének a darabjait – jegyzem meg. - Magam is a történelemből merítettem név szerint Saitō Hajime egy samurai a Shinsengumi egységének 3. kapitánya anno az Edo korszakból - osztom meg vele, hogy konkrétan kinek öltöztem be. Nem csoda, hogy megfogott a történelmi személy tehetsége, még a keresztnevünk is ugyan az.
Otou-san volt tisztjére kissé megszeppenten nézek, jól megdolgozza gondolataimat, hogy értelmet találjak szavaiban, de eléggé kevés sikerrel szűröm le, hogy mit szeretne. A hódításból gondolok csak arra, hogy talán a nőkről való csevegést vetette fel. Otou-sannak eléggé, öhm... eleven beosztottjai vannak… Oo”
- Öhmmm… anou… é-én nekem tetszik v-valaki – motyogom vöröslő fejjel, és örülök, hogy a jelmezemhez hosszú, vastag sál is járt, mert az mögé rejthettem pipacsszín arcomat. Nem tudom, mennyire lenne hasznos számomra, öhm… Masachika-san (?) segítsége a közvetlen stílusával, így sem igazán tudom, hogy Miyoko-chan milyen típusú férfiakat kedvel
- Öhm… nem muszáj, vagyis igazából nyugodtan szólíthat Hayakawának is, ha önnek úgy kényelmesebb é-én tényleg nem kötelezem arra, hogy máshogy szólítson! – hadarom az első osztag hadnagyának. Eszem ágában sincs utasításokat adni neki. Egyre kellemetlenebbül érzem magamat, ráadásul mindezt produkálni Otou-san társaságában, biztos nagyon kellemetlen helyzetbe sodortam most ezzel… Jajj, szedd már össze magad Hajime! >///>
Az asztalnál boruló italok csörömpölésére odanézek és szinte hálát adtam az égnek, hogy most történt ez. Bár nem tűnik olyan nagy dolognak...
- Öhm.. megnézem mi történt - mondom zavart idegességgel, hogy eloldalazzak egy kicsit a társaságtól, még ha a látottak eléggé egyértelművé is teszik a helyzetet.

Tágra nyílt szemekkel nézek Masachika-sanra, nem találva hirtelen a szavakat a válaszhoz.
- Khm... még nem tisztázódott, egyelőre még csak ízé... egyirányú a dolog? - magyarázom kicsit bizonytalanul. Bár igaz, tényleg nem tudom mit gondol rólam Miyoko-chan, és most, hogy nálunk él kistestvérével csak megnehezítette a helyzetemet... >///>"
Megtorpanok Shiranui-fukutaichou-san hangját hallva. Először körülnézek, hogy a kérése kinek szólhat, nekem vagy Otou-sannak, de mivel Otou-san a furcsa sötét ruhás alakkal jóval arrébb volt, mint én így csak magamra tudtam gondolni. Tétován álltam a kérés előtt, majd zavartan kerestem egy asztalfelületet, ahova lerakhatom az érintetlen szendvicset egy tálra és megtörölhetem a kezemet. Zsíros kézzel udvariatlanság egy hölggyel táncolni, főleg az 1. osztag hadnagyával! O//O"
- Ö-öhmm... p-persze Shiranui-fukutaichou-san, de nem vagyok valami jártas a tánc művészetében >//>" - zavart pírral az arcomon lépek mellé, legszívesebben elsüllyednék, ha tudnék. De most muszáj megemberelnem magamat ennyi ember előtt! Mégse hozhatok szégyen Otou-sanra. Bár rendkívül kellemetlen volt számomra, hogy pont egy ismeretlen dal szólt, melyhez nem is igazán tudtam a tánclépéseket és Shiranui-fukutaichou-sannak kellett vezetnie... >///>"
- Anou... értettem! - eleinte meglepnek a hadnagy szavai, melyben figyelmeztet a helyzetet illetően, ámbár én nem a furcsa sötét alakra gyanakodtam eleinte, bár tény, lehet nem árt a körmükre nézni, miben sántikálnak, remélem Otou-san nem keveredik bele semmi rosszba. - Összeesküvésre gyanakszik Shiranui-fukutaichou-san? Ugye tudja, hogy az apám a Gotei hű kapitánya, ok nélkül biztos nem keveredne bele semmibe!

- Ennyire azért nem rossz a szemem.   - jegyzem meg az ismeretlen farkasdenevérembernek, bár nem tudom, hogy honnan tudja, hogy rossz a szemem. Egy 2. osztagos kémről van szó? o_O
- De valamit érzek itt, de nem tudom, honnan jön ez a furcsa érzés. Tartsa szemmel a helyzetet, én is azt teszem. - ahogy kérték megnéztem lélekenergia érzékeléssel a környék lélekenergiáját, de mivel sokan vagyunk, ezért nem lehet pontosan bemérni honnan is jöhet.
Vissza is mentem oda, ahol eddig álltam, de Hajime időközben elkezdett táncolni Shiranui fukutaichouval, ezért csak Takagi-sanhoz tudtam szólni.
- Jól mulatsz? - fordultam Takagi-sanhoz és ittam egy kis teát közben, de mivel aggódtam Hajime miatt, nehogy történjen vele valami, ezért közelebb akartam menni hozzá, de ő éppen középen volt ahol táncoltak.
- Nincs kedved táncolni? - nyújtottam a kezem Takagi-san felé, hogy jöjjön velem táncolni, bár nem vagyok benne valami jó, de valamit majd csak összehozok.

- Masachika-san Takagi-san akar veled váltani pár szót. - böködtem meg Masachika-san hátát, miután átkarolta Hajimét és próbáltam tőle megmenteni feláldozva Takagi-sant, hiszen ők már ismerik egymást. Persze pár bocsánatkérő pillantást idéztem Takagi-san felé, hogy ne haragudjon meg rám, hogy bele kellett kevernem.
Takagi-san beleegyezett, hogy táncolhatunk, ezért odavezettem, ahol Hajime és Shiranui fukutaichou táncolt, hogy a közelükben legyünk. Meg nem is tudom, hogy kell erre a számra táncolni, ezért megpróbáltam leutánozni amit Hajime is csinál, az biztos nem lehet annyira rossz.
- Sajnálom, hogy korábban átpasszoltam neked Masachika-sant, csak nem akartam, hogy rossz hatással legyen Hajimére. - szóban is bocsánatot kértem Takagi-santól.