Vérvonat

Tárgy: Re: Vérvonat Szomb. Feb. 08, 2014 6:54 am

Elhúzott szájjal nézek Richi mamájára, akit szintén nagyon megviseltek a látottak. Mondjuk én becsuktam a szememet, de csak a hangok is elegek voltak ahhoz, hogy tudjam micsoda szörnyűség lehetett mindezt átélnie. Kicsit bűntudatom volt amiatt, hogy újból rákényszerítettük erre, de hát ha ez kell ahhoz, hogy kijussunk, hogy Richi lelkét megnyugtassuk, akkor szembe kell néznünk ezzel is. Igaz, mondani könnyű, tenni nehezebb. Kiráz a hideg, majd az új halálistenre döbbenten nézek, akinek egy hajszálnyin múlott, hogy ne a kavicskidou falán csattanjon Oo"
- Az micsoda, Mina...cchin? - nézek oldalra döntött fejjel a könyvre, amit Richi mamájának mutatott. Rögtön az előző szobában beszéltek jutottak eszembe, a feliratokról, meg a kötetről, amiből voltak az idézetek. - Ez az a könyv? - kérdezem Richi mamájától óvatosan, nem szeretném felzaklatni. - Hogy jutottál hozzá Minacchin? - nem tudom, hogy ez mennyire fontos, de jobbnak láttam megkérdezni. Bár biztos nem lenne itt, ha tudná, merre van a kijárat, de ha többet tudunk valamiről, amiről semmit nem tudunk az jó, nem? Surprised

Tárgy: Re: Vérvonat Szomb. Feb. 08, 2014 7:23 am

Ugyan kérésemnek nem tett eleget, de legalább a nővel törődik. Kicsit felhúzott orral nézek az újonnan megjelent shinigamira. Az hagyján, hogy nem tett jelentést egy rangban felete állónak, de még a nevét sem árulta el, mikor én illedelmesen bemutatkoztam. Ez azért egy kissé inzultáló. Vagy talán bennem van a hiba? Úgy tűnik, mintha Ufu és Anao is ismerné. Mindegy, ha ő maga nem tartotta említésre méltónak a saját nevét, akkor úgy kell neki...
Egyszer elég volt látnom a borzalmas jelenetet, szememet a földre szegezem, vagy éppen valakire nézek. Csak a sínekre ne kelljen néznem...
Kíváncsian nézek a könyvre amit az illetlen shinigami vesz elő. Az a szerencsétlen nő szerintem a saját nevét nem tudná megmondani, nemhogy kérdésekre válaszolni, de egy próbát megér. Kíváncsian várom, hátha mégis sikerül valamit kihúzni belőle...

Tárgy: Re: Vérvonat Szomb. Feb. 08, 2014 8:05 am

A gyereket nem tudtam sokáig nézni, ahhoz nem volt elég erőm, így inkább a többieket figyeltem, valamint az asszonyt tartottam, ki már csak remegett a sírástól, de könnye elfogyott. A gyerek sikítása nekem is fájt, ahogy valószínűleg mindenki másnak is. Amit a nő érezhetett most már, így hogy ide rángattuk, már nem teljesen érthettem, hiszen itt közrejátszott nála az anyaság, míg én "csak" a testvér barátomat, jegyesem bátyját öltem meg.
~Könyv?~ Néztem hirtelen Shounen-kunra.
- „Fogtam a kezét, de ő kiszakította a remegő ujjakat a markomból. Sápadt volt, az egész teste remegett, láttam, hogy fájdalmai vannak, de nem nézett rám. Gyűlölt, még az utolsó perceiben is. Mert én öltem meg.” - Mondtam az idézetet, mi a fejembe égett, s miközben mondtam, újra-újra láttam ahogy leszúrom Akira-t, ahogy megölöm, de erősnek kellett maradnom. - Ez is szerepel benne? Mert a nő szerint a falon olvasható idézet, az a könyvéből való.

Tárgy: Re: Vérvonat Hétf. Feb. 10, 2014 8:39 am

- Süti *.* -örömködök, amikor Cookie Master nekem is ad egyet. Az ő sütijei a legfinomabbak át egész világon. *.* Sajnos nincs idő a majszolásra, nagyrészt inkább Cookie Master nyomában kullogok a csapattal, és próbálom felfogni az eseményeket. Benne legalább tudom, hogy biztosra biztire bízhatok, hiszen ő is Karakuraizer, akár csak én. *.* A haoris lányra viszont gyanakvó pillantásokat küldözgetek, hiszen miért is van rajta Miyoko haorija, amikor nem is az övé?! Csúnya dolog mások holmijait lopni.Nem szabad ilyet tenni.
A csapat nyomában haladok, s újra fura helyeken vagyunk. Nem értem, nekem miért kell itt lennem. T.T a vasúti síneknek amúgy sem ilyennek kéne lenniük. Ez teljesen abszurd.
Amikor a nő összezuhan, én nem érzek szimpátiát felé. Szeretnék, de nem tudok. Ő egy rossz anya. Nem volt ott, amikor a fiának szüksége volt rá.
Egy idegen shinigami is megjelenik, de már olyan sok az idegen, hogy nem tudom, kinek kéne megfelelnem. Cookie Master öltözékébe kapaszkodok, és úgy kukkantok ki az új idegenre. Valami könyvről beszél. Én szeretek olvasni, de akkor sem tudom, mi történik.
- Cookie Master, ugye ki tudsz innen juttatni? - hangom alig hallani, szinte suttogás az egész.

Tárgy: Re: Vérvonat Hétf. Feb. 10, 2014 9:29 am

A nő továbbra sem reagál semmire, csak erőtlenül felnyög, ahogy az arcába tartják a könyvet. Már az sem biztos, hogy egyáltalán érzékeli a külvilágot, vagy olyannak érzékeli-e, amilyen. Tőle már nem fogtok információt szerezni.
A könyvet Jane Tunt írta, a címe Richi. Ami eddig nem tűnt fel Minának, most feltűnik valaki másnak: vörös tollal, szép, cikornyás betűkkel alá van írva, a szerző saját kezűleg dedikálta ezt a példányt. A felismerés hatására, mintha eddig rejtve lett volna, hirtelen mindenkinek eszébe jut, hogy neki is megvan a könyv, akár ajándékba kapta, akár önmaga szerezte be, akár máshogy került hozzá, és ő is aláíratta a szerzővel. A könyv története is nagyjából visszatér annak, aki végigolvasta, a tartalmából viszont nem nagyon szereztek új információt azon kívül, amit a nő elmondott, inkább a részletekre tér ki. Szó szerint idéz egy-egy veszekedést, vagy egy olyan időszakot, amikor hullámvölgyből jött ki a kapcsolatuk, a mélypont pedig azután következett, hogy Richit az anyja eltiltotta Sheryltől, a barátnőjétől, ami után három nappal éjszaka kimászott az ablakon, a vasútállomásra ment, és a vonat elé ugrott. Ennek a részleteiről egyébként nagyon keveset ír, abban az egy oldalban, ami az utolsó veszekedésük és a kórházi látogatás között szerepel, inkább a saját érzéseit írja le, mint a tényeket, egyetlen szót sem ejt arról, hogy a rendőrök mit mondtak neki. Ez már csak azért is gyanús, mert két percen keresztül tárgyalja a fia szobájában elhelyezett rejtett kamera egyes történéseit.
Hirtelen néma csend lesz. A vonatok megállnak, az üvöltés abbamarad, nem marad más hang, csak a nő zihálása, és a vércseppek lassú hullása a padlóra. Azonban érzitek, valaki figyel titeket, komoly ártó szándékkal. Nem nevet, nem ad ki hangot, csak lesben áll, és várja, hogy lecsaphasson. Mintha már nem szórakozna, olyan, mintha feldühítették volna valamivel.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az új shinigami nem tűnik túl okosnak, vagy legalábbis rossz a hallása, mert nem reagál a kedves shinigami nő szavaira semmit. Pedig, a rangjaikból ítélve, magasabb rangú kell legyen a nő, a hadnagyoktól nagyon szoktak félni azok, akik nem olyan erősek, mint Desmond-apu, vagy a családom valamelyik tagja.
Hirtelen visszatérnek az emlékeim, arról, hogy ajándékba kaptam egy könyvet egy darkosabb haveromtól a gördeszka pályán, még a tizenhatodik szülinapomra, és olvasgattam is belőle, de nem tetszett, úgyhogy ott, hogy Richit elgázolta a vonat, abbahagytam. Nem szeretem magam beteg emberek helyébe beleképzelni, márpedig elég beteges, hogy valaki a saját fiát kamerával figyeli, amikor az azt hiszi, hogy egyedül van. Ha Desmond-apu rejtett kamerát szerelne a szobámba, és látnám, lehet, hogy átköltöznék ’via-neehez, legalábbis pár hétre. Hú, a kamera!
- Szerintetek megvan valahol a biztonsági kamera felvétele?
Ahogy csend lesz, egy pillanatra megnyugszom, és körülnézek, de azután ösztönösen megérzem, ez nem jelent semmi jót. Ez egy újabb kegyetlen trükk lesz, hasonlatos az órák közötti szünetekhez, ha egyben lenne öt óra, hozzászoknál az általuk okozott fájdalomhoz, a szünetek miatt viszont mindegyik úgy hat, mintha friss lenne. A csend az üvöltésben is erre való.

Tárgy: Re: Vérvonat Hétf. Feb. 10, 2014 9:50 am

Fájdalom, szomorú emlékek, emlékek! Alkoholködös múltamból felderengett egy emlék, hogy mikor egy tizenegyes osztagtársam megtudta, hogy áthelyezésre kerülök egy könyvet adott amolyan búcsú ajándékként. Azt mondta, hogy látta, hogy az emberek világából hoztam könyveket, így ezért úgy gondolta, hogy onnan hoz nekem. Sosem olvastam bele, eltemetődött az egyéb holmijaim között. ~Ezen bánkódni eső után esernyő.~
Arra ocsúdtam fel, hogy csend lett, s valahonnan veszélyt érzékeltem.
- Raimaru-san! Azonnal vegye át a helyem, segítsem Ronan Phellera-sannak a nő támogatásában! - Mordultam rá az ifjúra. S ahogy helyet cseréltünk zanpakutou-mat balomba vettem, s jobbommal készen álltam, hogy bármikor reagálhassak a támadásra.
- Ebből a kidou-ból ki lehet menni? - Ahogy helyeselő választ kaptam már ugrottam is ki, engem nem zavart, hogy véres leszek-e vagy sem, addig míg nem az én vérem, addig nem számít. Reméltem, hogy ezzel a megmozdulásommal kiprovokálhatom a támadást, hogy legalább lássuk az ellenfelünket.

Tárgy: Re: Vérvonat Hétf. Feb. 10, 2014 11:30 am

Csak mondanom kellett... "ha ez így folytatódik, megsüketülök" és tessék: Hát nem megsüketültem? Legalábbis két pillanatig ezt hiszem. Rei hangja viszont ellenkezőjéről győz meg. Kedves, csilingelő hangjának pedig jobban megörülök mint valaha. Persze a helyzet nem alkalmas, hogy ezt kifejezzem de egy kedves mosolyt azért megejtek magam előtt, miközben hátranyúlok, hogy kezemet a fejére tegyem és megborzolhassam haját.
- Milyen "Szörny" lennék, ha egy ilyen hely kifogna rajtam. - Azonban közel sem vagyok ilyen magabiztos, csak azért mondom ezt, hogy megnyugtassam.
Most, hogy jobban megnézem azt a könyvet olyan ismerős valahonnan... Azt hiszem... Igen! Legutóbb, mikor Karakurában voltam egy hajléktalan fickó cserélte el a szendvicsemet egy könyvre. Ugyan nem sokat olvasok, de megsajnáltam, ezért elfogadtam a könyvet. Most jövök csak rá, hogy ez volt az a könyv!
Míg ezen elmélkedek, harmadik tisztem nem késlekedik, azonnal cselekedik. Hamarabb veszi észre a különös jelenlétet, mint én. Mire felocsúdok Ufu már kilép a védőfal mögül és már kisugárzásából érzem, hogy harcolni készül.
- Ufu várj! - Mondom, miközben utána lépek, elhagyva a biztonságos fedezéket. Reit persze nem rántom magammal, egy óvatos mozdulattal hátrébb lököm, épp csak annyira, hogy elengedje a ruhámat. - Ne provokáld! Talán nincs szükség rá, hogy harcoljunk. A konfliktusokra nem erőszakkal kell válaszolni! - Okítom ki tisztemet, de azért én is felkészülök minden eshetőségre. Nem lehet megbízni ebben a helyben, de őszintén hiszem, hogy nem a harc a megoldás.
- Anao figyelj Reiékre! - Adom ki neki a parancsot függetlenül attól, hogy ő a kapitány. Az előbbi technikával ő a legalkalmasabb, hogy megvédje őket...

Tárgy: Re: Vérvonat Hétf. Feb. 10, 2014 11:55 am

Elsápadok, ahogy a könyvet jobban szemügyre veszem, eszembe jut az a kötet, amit névrokon Naocchantól kértem el, hogy gyakorolhassam az olvasást. Keveset értettem belőle és nem tetszett a története, mert nem voltak benne medvék és annyira komoly mondanivalója volt, nehéz nyelvezettel, ami kifogott rajtam, de amit megértettem belőle brr... és amire emlékszem... mintha ott is a főszereplőt Richinek hívták volna. scratch

Kirázott a hideg, és megint kerülgetett egy rossz előérzet, mintha figyelnének. Ijesztő. Remélem nem egy újabb gonosz baba, és úgy tűnik ezúttal nem csak én vettem észre ezt.
- I-igen megoldható... - felelem a férfinak. - De véres leszel - mondom. Azonban érven nem igazán foglalkoztatta, ő ennek ellenére is ki akart menni. Mondjuk elég nagy ahhoz, ha ezt akarja, hát legyen... Megadtam neki a lehetőséget, a kidou egyik oldalába igyekeztem kevesebb lélekenergiát koncentrálni, hát... nem volt egyszerű. Egy kockába kellett képzelnem magamat, aminek én tartom az összes oldalát, és mintha az egyiket elengedtem volna, hogy kidűljön a helyéről úgy lazult meg a külvilágban a kavicskidou egyik oldala is. Na igen, de ezt cseppet sem olyan egyszerű visszailleszteni! Vagyis visszaáramoltatni bele az energiát.
Nagyon koncentráltam, még meg is izzadtam az erőlködésben, nagyon kevés ideje volt a szemkötős harmadik osztagosnak, hogy kimenjen, de remélem, épp elég volt. Mindeközben lassacskán fogtam fel csupán a külvilágban történteket, mint például azt, hogy Shizuk is kiszaladt a tisztje után, ami érthető.
- Oké, figyelek rá! - reagálok Shizukának. - Ki az a Rei? O.o" - teszem fel tétován a kérdést kis hatásszünet után.
- MIH?! SHIZUKA, még egyszer nem tudom megcsinálni, szóval kint maradsz! >.> - kiabálok utána még utólag, mikor sikerült felfognom a történéseket. Nagy levegőt vettem, majd a rendkívül rémesen kinéző nőre pillantottam, aztán Minacchinre és a két fiatalra.
- Mit mondtál az előbb? Úgy gondolod, hogy a kamerák segíthetnek? - igyekszem felidézni az arrancar előbbi szavait. Nem igazán szeretnék megbízni benne, de jobb tenni valamit, mint tétován állni. Ha csapdába csal minket, akkor magam gondoskodok róla, hogy ilyet többet ne tegyen.

Tárgy: Re: Vérvonat Szer. Feb. 12, 2014 4:30 am

Arcom pirosra vált, amikor a Miyokotól haorit lopó shinigami megkérdezi, hogy mégis ki az a Rei. Alig hallható nyüszítés után felemelem a kezemet. Nekem úgy tűnik, mintha Cookie Master jóban lenne egy tolvajjal. Mindenképpen beszélni fogok erről Aoi-channal. Nem tesz jót neki az ilyen társaság. Talán kampányolnunk kéne a suliban az ilyenek miatt. Én szívesen festek transzparenseket is. *-* Felhívhatnánk mindenki figyelmét arra, hogy mennyire csúnya dolog ilyet tenni. Sőt, még a lila hajú shinigamit is meghívom rá. Hátha akkor elgondolkozik azon, amin tett, és visszaadja Miyokonak a haoriját.
Bízom azonban a sütik mesterében, és ezúttal a tolvajgami mellé húzódok. Eléggé feszengve tartja fenn a kidout, amivel megvéd minket a vértől. Egészen elment az étvágyam ettől, mert gusztustalan. Cseppet sem ijesztő, de undorító. Pedig olyan jól néz ki a süti, amit kaptam...
- Majd én segítek. Kicsit feszengsz a kidou fenntartása alatt, túlságosan erőlteted. Hunyd le a szemed, és vegyél néhány mély levegőt, így. - prezentálom neki, hogy mire is gondolok. Az ilyen apróságok, mint a légzőtechnikák, éppen olyan fontosak a reiatsu kezelésnél, mint bármi másban. Máskülnben mekreked az energia, és nem tud természetesen áramolni.
- Látod? Máris jobb. ^^ - kicsit én is besegítek a kidou tartásában. Még ha nem is én idéztem. De ha szükség lesz rá, akkor én újra meg tudom idézni a Tozanshot. Ezután csendben figyelem Ronanékat, akik most valami videoszalagról beszélnek. Nem tudom, az hogyan oldja meg elveszettségünket, de remélem, hamar megtaláljuk. Nem mintha tudnám, hogyan is kéne belekezdeni...

Tárgy: Re: Vérvonat Szer. Feb. 12, 2014 11:22 am

A támadást nem sikerül kiprovokálni, csak egy halknak szánt, de az egész termet bezengő, ideges sóhaj söpör végig, hasonlóan ahhoz, ahogy a szél fúj. Érzitek, aki figyel titeket, nagyon közel van hozzátok, és bármelyik pillanatban rátok vetheti magát.
A kamerát le tudjátok szedni, de nincs benne felvétel, az valahol az állomáson lehet, de kérdéses, hogy el akartok-e indulni az állomáson, vagy inkább gyorsan elhagynátok. Most jó esélyetek van az új információkkal más helyeken, és a kulcsokkal például be tudtok menni a zárt ajtón, de gyorsan kell döntenetek, mert úgy tűnik, hogy a szörny eddig csak játszadozott veletek.
Mindenkinek kéz érinti meg a hátát, úgy érzi, mintha hátulról megfújnák a haját, letapossák a sarkát, úgy érzi, valaki áll mögötte. Ahogy megfordultok, nincs ott semmi. A nő már nem is mozog, ájultan lóg az őt tartó karok között.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Igen, szerintem segítene, ha látnánk az előzményeket. Valami jelet kéne keresni.- természetesen nem próbálom levenni a kamerát, egy hülye ismerősöm ellopott egyszer egyet, de annak a kamerának a felvétele alapján megtalálták, a felvételnek is itt kellene lennie valahol. Persze lehet, hogy a felvételen mi szerepelünk, lehet, hogy több liter vér, de talán kijuthatunk, ha megtalálunk valamit, ami hasznos lehet. Egyelőre, nincs más ötletem.
Ahogy egy kéz megérinti a vállam, hátrafordulok, de semmi. Érzem, hogy egyre közelebb van ez a valami, és most már nem csak játszadozni fog velünk, mint eddig, olyan, mintha dühös lenne. Hiába öltük meg azt a három valamit korábban, nem biztos, hogy bármire megyünk azzal, ha szétvágunk mindent.
- Valamerre menjünk, vagy csináljunk valamit, ne maradjunk itt!- magamtól nem tudok már csak azért sem elindulni, mert benne vagyok egy pajzs belsejében, amin nem lehet átsétálni, de ez a pajzs nem tudom, meddig véd meg minket. Az biztos, hogy a nőnek nem nyújt sok védelmet, már nagyon kevés van neki vissza.

Tárgy: Re: Vérvonat Csüt. Feb. 13, 2014 4:19 am

- A szobámban találtam, Anao kapitány, egy súlyzó mellett. Utóbbiban nincs semmi különleges, legalább is én nem vettem észre, de a könyvből való Urufu~san idézete is, valamint ez: "Már csak őt hallom, érzem, hogy követ engem. Megérzem a leheletét a nyakamon, meglátom az árnyékát a falon, hallom, ahogy elfojtottan levegőt vesz, hogy azután mindig eltűnjön, ha megfordulok. Tudom, egy napon meg fog ölni." Ez még sokat segíthet, egyébként ezek a könyv utolsó mondatai. Apropó, a könyv... azt hiszem, még régebben találtam egy ilyesmit gyerekkoromban a csatornában. Vagy nem? Nem, mégsem, az iskolai könyvtárból szereztem, halálom előtt nem sokkal. Előbbi hosszú történet, de ha akarják, szívesen elmesélem, miután kijutottunk ebből a bélpokolból.Értem!
Címeztem utolsó szavamat Urufu~sannak, és segítettem Ronannak, mint kiderült a neve. hogy a nőt támogassam. Urufu~san ötletét nem nagyon támogatták, de valamiért egyetértettem vele. És, mivel a nő már el is ájult, óvatosan letettem a földre, és lassan a zanpakutou~m markolatára tettem a kezem, de tovább nem mentem... még. Egyszerre csak mintha a könyv utolsó sorai megelevenednének, mintha valaki lenne mögöttünk, de mégsincs. Nagyot sóhajtottam:
- Azt hiszem, nem kell ettől a jelenéstől egyelőre félnünk, de azért mégis: ki fogad velem arra, hogy Richi szelleme nem hagy most minket?

Tárgy: Re: Vérvonat Csüt. Feb. 13, 2014 5:26 am

(A könyv 2012-ben íródott, csak azért spoilerezem le, mert már a második ember talált ki olyan háttér információt, ami ennek nem felel meg. Ezt a posztot törlöm, amint javították a hibát.)

Tárgy: Re: Vérvonat Szomb. Feb. 15, 2014 6:51 am

Mivel a könyv hollététől nem lettem okosabb, attól még Minacchinnek megköszönöm az infókat, aztán mikor meg tudom, hogy a kis szőke hajú kislány Rei, ahogy kérte Shizuk, fél szememet rajta tartom, mint ahogy mindenkin! Mondjuk igazán nem tudom, hogy lehet ennyi felé nézni? scratch

- Hát én igazából nem azért… őh… jó – Rei tanácsára lehunyom a szememet, mély levegőket veszek. Valóban sokkal könnyebb volt utána a pajzsot fenntartani. Bár igazából szerintem azért nem stabil, mert nem szoktam túl sokszor előidézni, csak ha tényleg muszáj, mert a kidouk megérdemlik, hogy nemes célokra használjuk őket, mint ahogy most is én.
- Rendben, egy próbát megér – mondom a kamerás ötletre, és hagyom, hogy valaki cselekedjen, amiért én tartom a pajzsot, ami nem egyszerű, és nem hiszem, hogy az a stabilitásán segítene, ha lekapnám a falról a kamerát…
Gondolkodva nézek magam elé és esetleg azok ügyködésére, kik a kamerával foglalatoskodtak, amikor is valaki megérinti a hátamat, kiráz a hideg attól, hogy belefújnak a hajamba és fáj, ahogy a sarkamra taposnak. Bár kizárt dolog, hogy bárki is bejuthasson a pajzsba, mégis döbbenten, kissé ijedten fordulok sarkon, hogy láthassam ki az, ha kell, megvédjem magam egy Ikkotsuval. De nem volt mögöttem senki.
Homlokomat ráncolva meredtem a semmibe, majdhogynem megfeledkezve a Tozanshoról, aminél ha Rei nem segített volna be, bizonyosan összeomlott volna pár másodperces figyelmetlenségem miatt.
- Nem kizárt Minacchin, a legjobb lenne, ha megmutatná magát, hogy megbeszélhessük, ahelyett, hogy játszadozna – morgom. - Reicchan, át tudod venni a pajzsot? – kérdezem tőle, és ha igen akkor megkérem rá, hogy legyen szíves átvenni. Nem akarom se erőltetni, sem pedig, hogy olyasmit vállaljon magára, amit nem tud megcsinálni. Csak hát a tanácsaiból azt vettem ki, hogy nagyon ügyeske a kidoukból.
- Egyetértek, az egy helyben való toporgással nem jutunk semerre. Azokkal a kulcsokkal esetleg más ajtókat is ki tudnál nyitni, Minacchin? – amennyiben Reicchan át tudta tőlem venni a pajzsot, akkor magamra vállalom az eléggé rossz állapotban lévő nő cipelését. De megtorpantam, Shizuk és a tisztje még nem tértek vissza nélkülük meg nem szívesen mentem volna tovább, habozásomat abba az irányba való tekintésem is egyértelmű volt amerre elszaladtak mindketten. Bár nagyok mindketten, remélem Shizuknak vág annyira az esze, hogy kövessenek, nem akarom itt hagyni őket ezen a borzalmas helyen.

Tárgy: Re: Vérvonat Szomb. Feb. 15, 2014 8:23 am

Nem jött elő, de a hadnagyom utánam jött, s szavaitól valami halvány lelkiismeret furdalást éreztem, hiszen a fegyveres provokáció nem a harmadik, hanem a tizenegyedik osztagra jellemző. Osztagom szemlélete ellen cselekedtem.
- Elnézést. Valamiért úgy éreztem, ez a megfelelő lépés. Reméltem, hogy legalább előcsalogatni sikerül. Sajnálom. - Lassan kezdtem megszokni, hogy Ufu-nak szólít.
A hát érintés, haj fújás, sarokra lépés hármasára először felmerült a gondolat, hogy talán mégis sikerült elő csalogatni, így meg is fordultam, úgy hogy közben úgy léptem, hogy egy lépéssel távolabb kerüljek a mögöttem lévőtől.
- Senki... - Súgtam magam elé, s aztán a hadnagyomra nézem, s vártam az utasításait, instrukcióit.

Tárgy: Re: Vérvonat Szomb. Feb. 15, 2014 11:41 pm

kicsit sajnálom, hogy nem rúgtam vissza Ufut a falon belülre, lassan reagáltam és mire megtehettem volna, Anao már bezárta a rést. Aggódom, hogy mivel nézünk szembe, lehet, hogy Ufunak baja esik, azt pedig nem bocsájtanám meg.
Gondolatmenetemet egy jelenlét szakítja meg, melyet hátam mögül érzek. Mikor azonban megfordulok akkor nincs ott semmi.
- Te is érezted Ufu? - Kérdezem kétkedve, hátha csak hallucináltam, mikor megerősíti, ő is érezte, gyanakvón fordulok körbe, miközben hátamat tisztemének vetem, hogy másodszorra ne lephessen meg semmi hátulról. Egy darabig csak némán várok, fülelek, de mivel a jelenlét teljesen eltűnt Ufu felé fordulok és kiadom a parancsot a visszavonulásra.
- Ennek így nincs értelme. Kijáratot kell keresnünk. Térjünk vissza a többiekhez. - Ahogy visszahátrálunk figyelmem egy pillanatra sem lankad és még mindig tisztem hátát fedezem.
- Anao engedj be! - Parancsolok rá remélve, hogy ki tudja nyitni ismét a kidout.

Tárgy: Re: Vérvonat Szomb. Feb. 22, 2014 6:50 am

Bólintok a haori tolvajnak, s kicsit rákoncentrálok a pajzsra, amit így voltaképpen gond nélkül át tudok venni. Ha jól értem, valami felvételt akarnak megkeresni. Mondjuk nekem mindegy, amíg haza tudok jutni. Épségben. Meg persze úgy, hogy a szobám a régi legyen. Nekem holnap mégis csak matek dolgozatom lesz. Ki kéne aludnom magam. Ezek után viszont... confused

Hallottam egy technikáról, ami egyfajta hordágyat csinál, amivel sérülteket lehet szállítani. A gyógyítási technikákkal azonban még csak most ismerkedem, hiszen szerintem ez egy nagyon szép dolog, de sajnos ilyet nem tudok csinálni. Alig merem felemelni a hangom a sok tapasztalt shinigami, valamint az arrancar kozott.
- Uhm... Anou... Ismer valaki azt a technikát, amivel sérülteket lehet szállítani? - próba cseresznye. A cseresznye pedig finom. Főleg a sok habos sütemény tetején. Cookie Master ezt már csak tudja.
- Izé... Lehet egy kérdésem? - ha a lila hajú shinigami figyel, akkor felteszem neki azt.
- Miért van rajtad Miyo-chan haorija? - hátha kiderül, hogy nem is lopta. De akkor is gyanús. Igaz, mintha Miyo-chané egy kicsikét megtépett lett volna. S ha jobban megnézem, a sziimbólum is más a hátán. Nem igazán értem én ezt. Yuu bácsiéknak tényleg igazuk van a Gotei-el kapcsolatban. Furák a dolgaik, de nagyon. :/

Tárgy: Re: Vérvonat Vas. Feb. 23, 2014 12:52 pm

Mintha hirtelen eleredne az eső, vér kezd el zuhogni a vágányokra, ti azonban védve vagytok a sűrűn hulló vörös folyadéktól, ami mindent elborít, ami nincs a tető alatt. A levegő nehézzé válik, és bár szaga nincs, úgy érzitek, hogy nem bírjátok belélegezni, mintha nem lenne benne oxigén, szinte fájdalmat okoz beszívni. Azonban nem fulladtok meg, tudtok még lélegezni, bármennyire rosszul esik. A kidou azonban összeomlik, egyik pillanatról a másikra.
Bárki, vagy bármi is szórakozik veletek, továbbra sem mutatkozik, csak a gyerekes játékait játssza veletek- meglebbenti Rei haját, egy tockost ad Yashuhironak, Shizuka pedig úgy érzi, mintha valaki hátulról szorosan átölelné. Anao, Minashaku és Ronan már tapasztalhat valami kellemetlenebbet is ennél, mindannyian úgy érzik, hogy megérintik az arcukat, és azon a helyen valóban ottmarad egy véres tenyérnyom.
A kamerában meglepő módon találhattok egy cd-t, ha valaki leveszi a falról, a Minashakunál lévő kulcsokkal pedig azt tapasztalhatjátok, hogy be tudtok menni bármilyen zárt ajtón, ha próbálgatjátok őket egy darabig. Az állomáson rengeteg hely van, ahová benyithattok, de kimehettek a két bejárati ajtón s.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kezd hányingerem lenni ettől a helytől, tényleg sokkal jobb lenne, ha ez a szörny előbújna, mint az, hogy ezt csinálja velünk. Hiába élek Hueco Mundoban, ez vitathatatlanul a legrosszabb hely, ahol eddigi életemben jártam. Remélem, hogy ha kijutottam innen, nem is kerülök soha még csak megközelítően rossz helyre sem. Egy pillanatra azt hiszem, meg is fulladok, annyira rossz itt a levegő. Talán ezért omlott össze a shinigamik pajzsa is.
Mivel most nem nagyon tudok beleszólni a beszélgetésükbe, úgy döntök, leszedem a kamerát. A legjobb lenne, ha valami biztonsági termet keresnénk, de nem merek elválni a csapattól, láttam már elég horrorfilmet hozzá, hogy tudjam, mi történne akkor velem. A kezem hosszabbá varázsolom, hogy elérjem, és a rögzítésnél letöröm a falról, és megvizsgálom, és rögtön meg is lepődök. Nem értem, hogy lehet benne a felvétel.
- Találtam egy cd-t…- a kezemmel odakapok, ahol megérintették az arcomat, és először azt hiszem, hogy csak valamelyik shinigami volt, de ahogy elveszem a kezem, vér van rajta, ahogy az arcomon is. Ezúttal tényleg hajszálon múlik, hogy nem esek pánikba, és nem is hányom el magam, de azért eléggé remegő kézzel, kapkodva törlöm meg az arcom.

/Bocsi, hogy eddig tartott, legalább a heti hármat próbáljuk tartani a jövőben, tényleg gyorsan vége lesz már./

Tárgy: Re: Vérvonat Hétf. Feb. 24, 2014 6:36 am

Egy bólintással jeleztem hadnagyomnak, hogy igen, én is éreztem. Bosszantó volt, hogy valaki szórakozik velünk. Viszont számomra kellemes esemény volt, hogy a kidou eltűnt, bár taktikailag, a többiek miatt nem volt jó. De a mágia eltűnése feletti "örömöm", s a taktikai jelentősége feletti aggodalomnak nem maradt sok idő, mivel vér kezdett esni az "égből", s vele együtt valami méreg is eshetett, mert nehéz volt a levegő vétel. Minthogyha azt akarta volna valaki, hogy ne nagyon izegjünk-mozogjunk, hogy erőnk maradékait a légvételre használjuk csak. Első pillanatokban meggörnyedtem, de valami bennem azt mondta, hogy nem tűnhetek gyengének. Ezért kihúztam hátam, s a shirasaya-mat szorítottam... Tarkón csaptak.
- Elnézést, Hadnagy... hogy csekély ok... miatt léptem fel... agresszívan. - Hajoltam meg elöljáróm felé, bár nem értettem, hogy miért csapott meg, viszont annak örültem, hogy csak ilyen gyengén legyintett meg, mert valószínűleg ájultan hevernék, hogyha olyan erővel kaptam volna, mint az oldalba bökést, vagy a hát lapogatást...
A kütyü nem nagyon izgatott fel, azt ráhagytam azokra, akik értenek hozzá, így inkább felettesemnek igyekeztem segíteni, vagy hogyha azt mondta, hogy valaki másnak segítsek, hát segítettem.

Tárgy: Re: Vérvonat Hétf. Feb. 24, 2014 7:27 am

Fenébe... Esne legalább tisztességes eső, vörös ételfestékkel, de nem, ennek tényleg muszáj igazi vérnek lennie, a szagából már éreztem. Mármint abból a kevés tüdőmbe jutó levegőből, mert ez a szennyedék valamiért akadályozta légzésünket. A szellem most arcul csapott, az arcomon lévő meleg ragacsból éreztem, hogy ez nem egy villámgyors valaki volt, hanem a szellem. Habár, ha vlaaki elég gyors, bevérezhette volna a kezét, de a jelen alkalom semmire, legfőképpen nem viccelődésre volt alkalmas. Engem igazából már nem is érdekelt, egy tenyérnyi vérrel több vagy kevesebb, nem igazán számít. Amikor az arrancar talált egy CD-t, rögtön eszembe jutott, hogy a moziteremben laptopról ment a film, talán az be tudja olvasni.
- Jöjjenek, van egy ötletem.
Mondtam, majd a moziterem felé vettem az utat, ami közben már kezembe is vettem a rózsaszín kulcsot, amivel aznegyik oldalon nyílt, azzal a másikon is fog. Miután bementünk, az enyelgő párt, ha egyáltalán ott voltak, figyelembe se vettem, célirányosan a laptophoz mentem, és azt mondtam:
- Kérem a lemezt!
Mertem ilyen hangon beszélni, mert tudtam, hogy az arrancarnál van, aki egy kölyök. Miután megkaptam, kinyitottam az optikai meghajtót, ha volt benne egy másik lemez, azt kivettem, leraktam, és betettem a lemezt, majd becsuktam, és vártam, hogy kijöjjön valami.

Tárgy: Re: Vérvonat Kedd Feb. 25, 2014 6:34 am

Éppen mondani szeretnék valamit tisztemnek, mikor egyszerűen elfogy a levegő a tüdőmből, s az újabb levegő vétele nehézkesnek bizonyul. Arcom megrándul a fájdalomtól amit érzek, még azt a lehetőséget is latba veszem, hogy mostantól inkább nem veszek levegőt, de megfulladni mégsem szeretnék.
- Semmi gond... - válaszolom röviden Ufunak, s inkább elhallgatok és megpróbálok a lehető leglassabban lélegezni innentől kezdve.
Ijedten fordulok meg, mikor a fal összeomlik, pont mikor be akartam volna hátrálni a biztonságába.
- Anao! - Köhögök egy kicsit, nem kellett volna így felüvöltenem. - Nem hiszem el, hogy nem tudsz egy egyszerű kidout... - Mielőtt Rei derékig véres lehetne a bezúduló vértömegtől felkapom a hátamra. Ugyan teljesen nem tudom megóvni mivel én is véres vagyok, de ha csak egy kicsit kevésbé lesz koszos akkor rendben... Mikor kiderül, hogy Reinél omlott össze a fal, csak elmosolyodok és megdicsérem, milyen ügyes, sőt egy sütit is előveszek ajándékképpen a zsebemből, sajnos azonban teljesen átitatódott vérrel. így már ehetetlen. Borzasztó... T_T Sajnálom hogy a "fiataloknak" is érintkezniük kell a vérrel, nem tudhatjuk nem-e valami bajuk lesz tőle.
A CD különösebben nem tölt el örömmel, nem túlzottan vagyok kíváncsi mi van rajta, inkább az egyik ajtón távoznék.
- Én arra szavazok, hogy próbáljunk meg kijutni, vagy legalább másik szobába távozni, hátha ott jobban lehet lélegezni... Ufu segíts Anaonak fogni a nőt. - Hangom az átlagosnál is parancsolóbb, rövid és lényegre törő.
- Rei válassz egy ajtót. - Kérem meg kedvesen, már amennyire jelen helyzetben ez érezhető erőlködő hangomon... A kiválasztott ajtóhoz megyek, megpróbálok benyitni. Zárva... Esetleg megpróbálom berúgni, ha ez sem sikerül csak zavartan nézek a többiekre...
- Valaki ötlet? Esetleg van egy kulcs valakinél? -

Tárgy: Re: Vérvonat Pént. Márc. 07, 2014 2:01 am

- Igazából mindenkinek van haorija, aki kapitány – mondom meglepetten, miközben döbbenten nézek Reicchanra a kérdését hallva. Azonnal a haorimra nézek, ami picikét elszakadt, meg icipicit foltos lett. De ugye, ez az én haorim… igaz? Vagy… jajj TT_TT
- Neee, ez tényleg Myo-chan haorija?! – kérdezem kétségbeesetten forogva, ahogy próbálom megnézni a hátamon lévő számot.
- Ne, ne, ne! Nem akartam az övét felhúzni! – mentegetőzöm. Bár nem tudtam, hogy Myo-chan ekkorát nőtt, hogy ilyen nagy haori kell már neki, eddig nem ilyenje volt, ez fura.
- Várj, Reicchan te ismered Myo-chant? *>* - kérdezem, amint átveszem Richi mamáját a többiektől.
A pajzs összeomlása váratlanul ért, ha tudtam volna, hogy a habozásom ehhez vezet, akkor elindultam volna a többiekkel már valamerre. Shizuk szavait csak azért nem kommentálom, mert igazából ez a kidou nem is egyszerű, és buta, hogy ezt ő nem tudja, nem tudja megbecsülni a mágiát! ˇ-ˇ
A ránk zúduló vér szagától kissé émelyegni kezdek, egyedül az akaratom miatt tudok talpon maradni, mert minél előbb ki akarom vinni innen a többieket, látni, hogy a 10. osztagban másoknak sincs semmi baja. Illetve Richi mamáját sem szerettem volna elejteni, nem lett volna szép tőlem, hiszen én is erősködtem abban, hogy jöjjön velünk.
Szabad kezemmel, amivel nem Richi mamáját fogom, az arcomhoz érek, amikor úgy érzem valaki megfogott ott, de a többiek távolabb voltak tőlem, szóval ők nem lehettek. Apró idegességgel nézek körül, hogy lássam ki lehetett az, de a vértől alig látok az orrom hegyéig. Majdnem elejtem Richi mamáját, mikor Shizuk tisztje segít megtartani őt. Hálásan nézek rá, majd őt követve, abban bízva, hogy tudja merre kell menni, megyek előre.
Mikor olyan helyre értünk, ahol nem zuhogott ránk a vér minden felöl, meredten néztem magam elé, ahogy próbáltam elfelejteni az iménti látványt és az előbbi érzést az arcomon, de ez eléggé nehezen ment. Kínomban már arra gondoltam, hogy vajon a Tenran széllöketével le tudnám e söpörni magunkról ezt a… vért. Összeszorítottam a szememet, majd megráztam a fejemet, hogy kiverjem ezt a butaságot a fejemből, és hogy legalább az arcomról lecsöpögjön az undi anyag. Majd néztem, hogy Minacchin mégis mit csinál.

Tárgy: Re: Vérvonat Szer. Márc. 12, 2014 5:29 am

A kidoum felsül, mert egy furi érzés megzavar, ezért pedig nagyon, de nagyon összeszégyellem magam. T.T Hiszen mindent elrontottam, amikor ennek nem így kéne lennie. Egyedül Cookie Master az, aki azt mondja, hogy még így is ügyes voltam. *w* Biztosan csak nem akart megsérteni.
- Bocsánat... Nem így akartam. - valóban nem így terveztem ám. Egyébként pedig csak haza akarok végre menni. Mert nem igazán fogom fel, hogy minek kell nekünk ezzel a nővel foglalkoznia. Rossz anya volt. Csúnya dolog ilyet mondani, de bizonyos mértékben megérdemelte a sorsát. Az én anyukám sem szeret már.
- Miyoko a legjobb barátnőm. Vagyis az volt, amikor Soul Societyben éltem. - nem szoktam tagadni a shinigamik előtt, hogy ki vagyok. Igaz, eddig nem sokkal találkoztam, legalábbis a Daitenshin kívül. Igazság szerint nem is nagyon foglalkozok velük. Most is jobb lenne, ha a holnapi matekatika témazáróra aludhatnám végre ki magam. Amúgy is gyenge vagyok matekból... Ugye a Gotei ír nekem igazolást, ha reggelig eltart a dolog?
Megnézem alaposan a számot a taichou haoriján. Az mindent megmagyaráz, ha minden kapitánynak van egy, de ez akkor is gyanús nekem. Hmm... Miyoko melyik osztag kapitánya is? Egyáltalán hány osztag létezik? 10... azt hiszem, Miyokonak a tizes a száma. Azt hiszem.
- Ez biztosan Miyoko haorija. ^^" - világosítom fel szegény, tudatlan shinigamit. Azt hiszem, azt mondák, hogy a Daitenshinek amúgy is ez a dolga. Remélem, nem fog elkeseredni.
- De semmi baj, balesetek mindig előfordulnak. ^^ Anou... hogyan jutunk innen haza? - talán végre kapok választ is arra, hogy hogyan mehetek vissza oda, ahonnan elindultam. Nem jött jókor ez a dolog. Nem igazán örülök ennek az egész hercehurcának egy kis vér meg valami videó miatt. :/

Tárgy: Re: Vérvonat Hétf. Márc. 17, 2014 7:35 am

Mielőtt bárki bármerre elindulhatott volna, egy kapucnis felsőt és farmernadrágot viselő, magas, vékony alak lép ki azon az ajtón, amerről Mina jött. Az arca árnyékban marad, csak egy fehér fogsort láthattok, ahogy rátok mosolyog, így az egyetlen látható testfelülete a két keze, amik első ránézésre egy kamaszkorú fiúhoz tartoznak. Ami viszont érdekesebb lehet számotokra, hogy az egyikben egy fekete félautomata pisztolyt tart, amit rögtön felétek emel, és rátok is lő.
Nem egyértelmű, hová célzott, az egyik golyó súrolja Shizuka nyakát, mielőtt a falba csapódna, a másik pedig telibe találja Ronan jobb vállát, a lövedéket ugyan lelassítja a hierroja, de ezzel csak annyit ér el, hogy nem jut el a csontig. A kapucnis alak ezután mintha úgy döntene, hogy egyelőre nem lő többet, leereszti a fegyvert tartó kezét a teste mellé.
- Van nálatok valami, ami az enyém. Adjátok át, és élhettek még egy darabig.- a fehér mosoly továbbra is fel-felcsillan a kapucni alól, a hangja pedig olyan, mintha minden irányból szólna egyszerre.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Úgy tűnik, mindenki más irányba akar elindulni, meg van, akinek az a terve, hogy itt ácsorogjunk. Pedig annál biztosabban talán nem is lehet meghalni.
A bal kezembe átteszem a cd-t, hogy a jobbal előhúzzam a zanpakutom, ahogy megjelenik az alak, aki valószínű a halott srác valami megtestesülése lehet, de nem akarok előre rohanni, itt én vagyok a leggyengébbek egyike, jobb ezt most rábízni a shinigamikra.
Pár pillanatig nem is érzem, hogy fájna, hogy meglőttek, csak utána görnyedek előre, és kapok a vállamhoz, és mondok pár ronda káromkodást az anyanyelvemen, amit Clementina nővértől hallottam még az árvaházban. Ez határozottan sokkal jobban fáj, mint az influenzaoltás.
Az első gondolatom, hogy a kapucnis a lemezre gondolhat, az kell neki, de természetesen nem adom oda neki, és amennyire tudok, úgy fordulok, hogy ne lássa, hogy a kezemben van. Bár igazság szerint, valószínű már tudja, hogy nálam van.

/Bocsi a késésért! Március 27 estig le kell zavarnom a küldetést, úgyhogy szerda estig mindenki írjon, aki tud!/

Tárgy: Re: Vérvonat Szer. Márc. 19, 2014 6:35 am

Remek. Egyelőre senki se követett, amit viszont jól tettek, mert onnan jött ki egy pisztolyt tartó, magas, vékony, ijesztő ember, aki kísérteties kezében pisztolyt tartott, és az egyszerűség kedvéért nem a legközelebbire, azaz rám célzott, hanem két másikra, és a lemezt tartó gyereket el is találta. Nem akartam rögtön odaugrani, hogy segítsek, mert valami fontos lehet nála, ez feltűnő lehetne.
Kifejtenéd? nem nagyon tudom, mire gondolsz.
Vigyorogtam, amíg a kezemet észrevétlenül a kardomra csúsztattam. Persze rájöttem, hogy valószínűleg a lemez kell neki, de jobb színlelni a tudatlanságot.

Tárgy: Re: Vérvonat Szer. Márc. 19, 2014 8:24 am

Hadnagyomnak engedelmeskedve segítettem "Anao"-taichounak a nőt tartani... ~Egy kapitány! #.O!~ Kissé lassan esett csak le, hogy egy másik osztag kapitányával hozott össze a sors. Kereshetném a kifogásokat, de az őszinte magyarázat egyszerűbb: ittasan ébredtem, megrémültem, azután furcsa dolgok követték egymást, így a figyelmem más kötötte le.
A csuklyás kölyök valami fura eszközt tartott a kezében, első ránézésre nem tulajdonítottam neki fontosságot, azt hittem, hogy valami játék, vagy mi. Aztán durranás és az arrancar-kun halandzsázik. Újra végig mértem az érkezőt, de nem mozdultam, hanem vártam a hadnagyom utasítására, amit legjobb tudásommal igyekeztem végrehajtani.