-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Régen látott ismerős

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Teshigawara Shinobu
Fullbringer
Fullbringer
Teshigawara Shinobu

nő
Virgo Horse
Hozzászólások száma : 15
Age : 34
Tartózkodási hely : Emberek Világa
Registration date : 2012. Mar. 24.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Tanár/Genetikus/Technopata
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Régen látott ismerős Cl0te8000/15000Régen látott ismerős 29y5sib  (8000/15000)

Régen látott ismerős _
TémanyitásTárgy: Régen látott ismerős   Régen látott ismerős EmptyPént. Júl. 27, 2012 8:13 am

Felügyelő: Soifon
Résztvevők:
  • Teshigawara Shinobu
  • Sakai Hitomi



~ Régen látott ismerős ~

Éppen egyik oldalamról a másikra fordultam át álmomban, mikor a bal karomra erősített szerkezet működésbe lépett, majd enyhe fényjátékkal ébresztgetni kezdett. Egy öt perc elteltével sikerült annyira összeszednem magamat, hogy fel tudjak kelni.
- Jó reggelt, Emily. - köszöntem a karomon levő szerkezetnek és egy jót nyújtózkodtam. Az órára nézve, melyen az ötös szám és két nullás volt, röpke másodperctöredékek alatt állítottam össze a reggeli programomat.
Végighúzva az egyik ujjamat Emily oldalán értem el, hogy le tudjam venni onnan. Ritkán szoktam ilyesmit csinálni, hogy életem egyik legfontosabb éltető elemét nem az őt megillető helyen hordom. Ez a ritka alkalom pedig általában a fürdéshez kapcsolódik. Nem mintha nem lenne megfelelően védve a szerkezet mindenféle, ránézve káros, hatástól. Viszont ez egyfajta rituálé. Mondhatni ezen alkalmakkor valóban teljesen egyedül vagyok mindig. Végül a tisztálkodáshoz szükséges felszereléseket megragadva léptem be a fürdőszobába.
Rövid időn belül már a zuhanyzóban voltam. Finoman nekidőltem a hideg csempének és kezeimet magam mellett lógatva hagytam, hogy a meleg vízcseppek kedvükre folydogálgassanak a testemen arra, amerre kedvük tartja. Az én fejemben mindeközben emlékek, gondolatok és tervek tömkelege járt. Végiggondoltam, hogy mi mindent kell a mai nap elvégeznem, valamint azt is, hogy mit főzzek ma reggel az édesapámnak reggelire. Valami olyasmit akartam amit nagyon is szeret, hisz végtére is ma neve napja van. Ennyit megérdemel. A statikus semmittevést pár perc után megszakítottam, hogy a reggeli tisztálkodás végre valóban az legyen amire a neve utal. Ezt követően pedig szárítkozás, felöltözés, valamint Emily visszacsatlakoztatása következett, így hamarosan máris a konyhában foglalatoskodtam a reggelivel.
- Jó reggelt, édesapám. - köszöntöttem a helyiségbe belépő férfit. Látszott rajta, hogy még korán van neki ahhoz, hogy normális emberként tudjon viselkedni. Ezt jelezte az is, hogy csak egy intéssel köszönt vissza, majd helyet foglalt a konyhapult mellett, miután odahúzott egy széket. A megszokotthoz hasonlóan már várt rá ott egy bögre gőzölgő kávé, valamint a reggeli újság. Az a két dolog, ami már valamelyest emberré tudja varázsolni őt, még a legszörnyűbb reggeleken is.
- Jó étvágyat. - helyeztem az élelemmel megrakott tányért a férfi elé, majd leülve vele szembe és én is nekiláttam a reggeli elfogyasztásához. Ezalatt természetesen végighallgattam a véleményét a politikáról, a tőzsdéről, meg egy kevés technikai "vitánk" is volt, viszont ebben könnyedén meg tudtam változtatni a véleményét mindössze pár szóval.
- Így jó is lesz. - igazítottam meg édesapám nyakkendőjét, miután az átöltözéssel végezvén belépett a nappaliba. Sohasem voltam az a nagydarab lány, de az apám jelenlétében, mindig is kicsinek és védtelennek éreztem magam, de sohasem féltem. Mindig tudtam, hogy ha senki más a világon nem is, de ő képes engem bármitől megvédeni.
- Nagyon szerencsés lesz az a fiú akinek a felesége leszel, kicsim. - válaszolta a nagy darab ember, miután felsőjét is felvéve indulásra kész volt.
- Persze, de ahhoz kell egy férfi is. - pirultam el kissé. Fú, erre is csak az ő jelenlétében vagyok képes. Bármi nemű emóció kimutatására. Persze sokszor sokkal jobb az, hogy nem vagyok képes ilyesmire más... "emberek" társaságában. Nincs is rá szükség.
- Ugyan. Édesanyád szépségét örökölted. Rengeteg srác epekedik utánad. - simogatta meg az arcomat. Erre már tényleg szinte semmit sem tudtam válaszolni. Hihetetlen, a tanárnőt, akinek mindig mindenre válasza van, egyetlen rokona képes megfosztani ettől a képességétől.
- Válogatós vagyok. - válaszoltam végül egy ennyit. Az apám csak elmosolyodott, majd egy lelést követően elindult a munkahelyére. Én még egy darabig ott álldogáltam úgy, mintha egy olyan gép lennék, aminek a programja éppenséggel most mondta be az unalmas. Egyik oldalam azt szerette volna, ha soha senki sem tudná meg, hogy nekem igenis van egy ilyen "emberi" oldalam, míg a másik azt szerette volna, hogy igen, legyenek olyanok akik tudják. Persze jelenleg az előbbinek volt nagyobb hatalma a testem felett, így addigi lágy arcvonásaim pillanatok alatt eltűntek a kővé dermed arcomban, majd mint Pygmalion szerelme, úgy lettem én is élő márványszobor.
Elvégezve a maradék házimunkát hagytam el én is a házat és indultam el a munkahelyem felé. Az út alatt Emily segítségével elkészítettem a napirendemet a teendőimmel és minden mással kapcsolatban.
A tanári szobába a szokásos fejetlenség várt. Voltak akik a diákjaik miatt zúgolódtak, meg voltak akik a tanítási rendszert próbálták meg szóban reformálni. Nevetséges. A felém intézett köszönéseket rezzenéstelen arccal és mindössze egy biccentéssel jeleztem, hogy tudomásul vettem és viszont kívánom. Mondhatni a napi rutinos színjátékomat végeztem. Végül sikerült eljutnom az asztalomhoz, viszont helyet foglalni már nem igazán tudtam, hisz a figyelmemet megragadta az ott hagyott üzenet. Egy kérés volt a könyvtárosnő részéről. A leírtak alapján meggyűlt a baja a könyvtári számítógéppel. Édes istenem, bárcsak fel tudnák fogni az emberek, hogy igenis tisztelettel és megértéssel kell bánni a gépekkel. Ha kicsivel jobban odafigyelnének arra, hogy mit tesznek és milyen elvárásaik vannak a gépeknek, akkor nem lenne ennyi bajuk és az életük is könnyebb lenne.
Viszont nekem se erőm, se kedvem nincs ahhoz, hogy megváltoztassak minden embert a világon, így csupán egy apró sóhajjal nyugtázva a dolgot indulok el a könyvtár felé.
- Nyugodjon meg, meg tudom oldani, ha csendben marad. Neutral - közöltem az idegesítő nőszeméllyel, akinél sikerült elérnem azt, hogy egy életre megutáljon, de legalább ott hagyott, hogy egyedül dolgozzam. Első dolgom az volt, hogy összekössem a számítógépet Emilyvel, hisz nála jobban senki sem tud megoldani egy szoftverhibát. Na meg olyan vírus sem létezik, amelyiket könnyedén ne tudná elpusztítani, vagy a maga oldalára állítani. Ennek köszönhetően a javítás mindössze pár percet vesz igénybe. Természetesen ugyanakkor azt sem hagyom ki, hogy a számítógép szoftverein frissítéseket és fejlesztéseket végezzek el, hisz a vénasszonyt ismerve hanem holnap is itt kell kezdenem a reggelemet.
- Kész is. Szép munka Emily. - szakítom meg a számítógép és az általam olyannyira nagy becsben tartott szerkezet között a kapcsolatot, majd felállva a székről, melyen addig üldögéltem és szétnézek a teremben. Rögvest megakad a szemem egy olyan személyen, akit már ismerek, habár elég rég találkoztam vele. Egyetlen gondolatba kerül és a fülemen levő Nick rögvest megszakítja a nyugalmi állapotát és aktivizálva magát veszi fel valódi formáját ezzel megkönnyítve a lányról való adatszerzést.
A megszerzett adatok fényében Emily rögvest rá is keres a Sakai Hitomi néven ismert tudósra, ezzel megoldva azt, hogy tudatában legyek annak, hogy hol is dolgozik. Persze addigra a headset is visszaváltozik a készenléti állapotába, hogy azért mégse legyen esetleg feltűnő a nyomozásom, mire a lány felém fordítja az arcát és a tekintetét.
- Üdv, Sakai-san. - köszönök neki. Szerencsére nem áll olyan messze tőlem, hogy hangosabban kelljen beszélnem a szokásosnál, meg különben is, ez egy könyvtár, itt nem szabad hangoskodni. - Rég találkoztunk. - hoztam fel egyfajta katalizátort a beszélgetésbe, hisz remélhetőleg ahogy én sem, úgy ő sem felejtette el, hogy én ki vagyok, valamint, hogy hol is találkoztunk tulajdonképp. Persze nem követelhetem mindenkitől, hogy minden dologra emlékezzen, mint például azokra az emberekre akik az egyetem alatt osztály vagy legalább évfolyamtársai voltak, hisz mindenki nem rendelkezhet az enyémhez hasonló memóriával, viszont ha nem tévedek, akkor ez a lány rendelkezik ilyesmivel. Különben is mindig is azt éreztem, hogy valamivel különlegesebb a többi embernél. Persze azt már nem tudnám megmondani, hogy mivel, hisz konkrét információkat nem tudtam megszerezni ezzel kapcsolatban. Vagyis vagy nem létezik ilyesmi, vagy eltüntették, hogy ha ne adj isten, egy olyan kiváló hacker, mint amilyen én is tudok lenni, megjelenik akkor a titkok ne kerüljenek nyilvánosságra.
Vissza az elejére Go down
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 35
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Régen látott ismerős Cl0te33500/40000Régen látott ismerős 29y5sib  (33500/40000)

Régen látott ismerős _
TémanyitásTárgy: Re: Régen látott ismerős   Régen látott ismerős EmptyKedd Aug. 07, 2012 11:29 am

~ Régen látott ismerős ~


Hosszú előkészületek, rohangálás és várakozás után végre magasabb szintre emelhettem a kutatásaimat, és az otthoni zuglabor helyett immár egy, a legmodernebb eszközökkel felszerelt kutatóintézetben élhetem ki legnagyobb szenvedélyemet *.* Olyan lehetőségek nyíltak meg előttem a Raionnak köszönhetően, amiről álmodni sem mertem ezelőtt, kaptam szakembereket a kezem alá, és immár nem csupán a genetika területén lavírozhatok, teljes mértékben kiélhetem a fantáziámat. Cserébe csupán egy jó adag felelősség szakadt a nyakamba, mint az intézet vezető kutatója, de ez már igazán semmiség azok után, amiken eddig keresztül mentem életemben. Csupán azt lesz furcsa megszokni, hogy költöznöm kellett, még ha nem is túl messzire, hiszen az épületkomplexum alig néhány száz méterre van a korábbi lakhelyemtől. Így mondjuk a sulira sem láttam rá, amit kicsit sajnáltam, mert valahogy szerettem figyelni reggel, ahogy beszállingóznak a diákok a kapun. Nosztalgikus érzések töltöttek el, és a gondtalan gyerekkorom emlékei még mindig képesek voltak felvidítani. Ezért is örültem neki, mikor megkaptam az iskola felkérését, immár negyedik alkalommal, hogy tartsak egy előadást. Más kérdés, hogy az első három alkalomból végül nem lett semmi, mert mindig közbejött valami, például az első alkalommal én voltam az, aki megtorpedózta a dolgot, de már a világ megmentése is közbeszólt egyszer.
Ahogy mindig, most is az órát tartó tanárral szerettem volna beszélgetni egy kicsit, mielőtt bármit is mondtam volna a felkérésre, így hát felkerekedtem, hogy megtegyem azt a néhány száz métert, ami elválasztott a tanintézménytől. Nem jártam még sokszor az épületben, szóval kellett némi eligazítás, hogy megtalálhassam a tanárit, benne reményeim szerint a fizikatanárral, mivelhogy úgy egyébként fizika témájú lett volna az előadás. Nem voltam nagy rajongója egyébként az ilyesminek, mivel finoman szólva sem voltam jó előadó, bár a Raionban már azért szereztem némi gyakorlatot benne, és talán már nem olyan unalmasak és szárazak, mint az elején ^^" Számban a szokásos pockymmal léptem be a tanári ajtaján egy kopogás után, és az első elém lépő tanárnak gyorsan el is magyaráztam, hogy ki vagyok és mit keresek itt. Homlokomat dörzsölgetve vettem tudomásul, hogy a fizikatanár, akinek az órájára bepofátlankodnék, állítólag a könyvtárban van, úgyhogy a szemüveges, hosszú szőkésbarna hajú férfit ott kéne keresnem. Annyi baj legyen, némi lépcsőn való botladozás után fel is találtam a könyvtárhoz, ahová belépve ezúttal a könyvtárossal kellett beszédbe elegyednem, csak hogy kiderüljön, a keresett személyt itt sem találom. Mattaku ^^" Erre volt a legkevésbé szükségem, egy fantomtanár után rohangálni, aki annyira új még, hogy a nevét se tudják Neutral A kobakom hátsó részét vakargatva, tanácstalanul néztem körbe, ám némileg átrendeződtek a vonásaim, amint megakadt a tekintetem egy fehéres hajú fiatal nőn. Néhány pillanatig mereven bámultam rá, hogy meggyőződjek róla, valóban azt látom, aki elsőre beugrott, de ha még kételkedtem is volna, a tény, hogy tudta a nevemet, minden homályt eloszlatott.
- Shino-chan! *.* - örültem meg régi ismerősömnek, és néhány lépést követően máris a nyakába ugrottam, hogy egy alapos ölelésben részesítsem. Hiába volt csak felületes az ismeretségünk a villámgyorsan tovaszálló egyetemi évekből, mégis nagyon megörültem neki. Voltaképpen ő volt az egyetlen évfolyamtársam, akire volt alkalmam felfigyelni, mégpedig azért, mert ugyanolyan tempóban végezte el a felsőfokú tanulmányait, mint én magam.
- Milyen kicsi a világ! Surprised Mit keresel Karakurában? Átutazóban vagy, vagy itt laksz te is? Surprised - kérdezősködtem kíváncsian, majd mivel éppen nem volt édesség a számban és pótolnom kellett ezt a hiányosságot, megkínáltam a pockyból a lányt is. Nem tudtam, hogy szereti-e, és őszintén szólva nem szívesen adtam volna, mert nasit nem adok ki a kezemből, de az illem megkívánta, hogy megkínáljam, és hát... engem úgy neveltek, hogy legyek udvarias.
- Cseppet sem változtál, bár... olyan sok idő nem telt el azóta ^^" - mondtam valami nagyon okosat, ügyes vagy, Hitomi Neutral Ez alatt a pár év alatt nemigen mennek végbe olyan fiziológiai változások, amik érdemessé tennének ilyen megjegyzést, legfeljebb a frizurája lehetne más Neutral
Vissza az elejére Go down
Teshigawara Shinobu
Fullbringer
Fullbringer
Teshigawara Shinobu

nő
Virgo Horse
Hozzászólások száma : 15
Age : 34
Tartózkodási hely : Emberek Világa
Registration date : 2012. Mar. 24.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Tanár/Genetikus/Technopata
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Régen látott ismerős Cl0te8000/15000Régen látott ismerős 29y5sib  (8000/15000)

Régen látott ismerős _
TémanyitásTárgy: Re: Régen látott ismerős   Régen látott ismerős EmptyCsüt. Szept. 27, 2012 7:23 am

~ Régen látott ismerős ~

Azt hiszem, hogy részben az én memóriámon is megtalálhatóak bizonyos lyukak. Persze nem olyan eget rengető dolgokat felejtek el, viszont határozottan ezek is kínosak lehetnek bizonyos helyzetben. Szerencsére a felém vetülő lány látványa hamar visszahozta ezeket az elfeledettnek vélt emlékképeket, aminek köszönhetően a jobb lábam még idejében mozdult ahhoz, hogy hárítsam azon próbálkozását, hogy a nyakamban kössön ki. Ezen az sem változtatott, hogy egy könyvtárban voltunk. Neutral
- Látom te sem változtál. Ugyan az a közvetlen személy vagy, mint az egyetemen. - Guggoltam le, hogy a lánnyal egy magasságban legyen a fejem, viszont ennek köszönhetően egy érdekes dolgot fedeztem fel. A karmicsodáját. Egy cseppet sem hasonlított egy órához vagy valami. Nick rögvest aktiválódott is, hogy a szükséges kezdő információt megszerezhessem ahhoz, hogy esetleges mélyebb kutatásokba bonyolódhassak.
~ Digitális? - történt meg az adatátvitel a másodperc tört része alatt az agyam és a kis szerkentyű között, ami egy gyors vizsgálat után a szemem előtt levő kis képernyőre ki is vetítette a választ százalékosan kiszámolva.
~ 85%? Az már értelmes fajnak bizonyul. -mosolyodtam el magamban, lévén az arcomra semmilyen érzelem nem ült ki, még csak a kíváncsiság apró jelei sem.
- Itt lakok. - válaszoltam csak úgy, udvariasságból. - Megnézhetem? - kérdeztem a lánytól, viszont már azalatt hozzáértem mutatóujjammal, mintha csak utalni szeretnék a kérdésem tárgyára, viszont a célom sokkalta másabb volt. Immáron Emily is aktiválva lett, hogy rajta keresztül a képességemet használva képes legyek kommunikációba bocsátkozni a megérintett tárggyal. Pár érdekes és jó pár haszontalan információt is sikerült megszereznem ezen beszélgetés alatt.
- Miért van szükséged egy olyan szerkezetre ami szabályozza az általad kibocsájtott lélekenergia mennyiségét? - vettem le a tekintetemet a szerkezetről és a lányra emeltem. Azért a titoktartás gyanánt a kérdéssel egy annyit vártam, míg a terem teljesen kiürül, hisz diákok órák alatt nem tartózkodnak itt, a könyvtárost meg elküldtem már rég, hogy ne zavarjon. Ugyanakkor nem ez volt az egyetlen olyan információ amivel kapcsolatban érdekelt bővebb kifejtés engem.
- Ráadásul a szerkezet az úgynevezett Raion-S Kutatóintézetben készült. - álltam fel, majd pár lépéssel eltávolodva a lánytól, Emilyt ismét aktiválva immáron holografikus kivetítőn jelenítettem meg először a város térképét, majd megkeresve az intézetet, annak külső látképét.
- Megtudhatom, hogy milyen relációban állsz egy ilyen elitnek számító kutatóbázissal? - mialatt érdeklődtem azt a kezemet amelyiken Emily volt finoman a hozzám legközelebb levő monitorra helyeztem. Tudom jól, hogy az emberek, sajnos, nem úgy viselkednek mint a gépek, így lehetséges egy agresszív hozzáállásmód a dolgokhoz és amíg bárminemű digitális eszköz vagy alkatrész van a közelemben nem kell amiatt aggódnom, hogy teljesen védtelen maradnék.
Vissza az elejére Go down
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 35
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Régen látott ismerős Cl0te33500/40000Régen látott ismerős 29y5sib  (33500/40000)

Régen látott ismerős _
TémanyitásTárgy: Re: Régen látott ismerős   Régen látott ismerős EmptyKedd Okt. 09, 2012 1:16 am

~ Régen látott ismerős ~


Az egyik pillanatban még szélesre tárt karokkal közelítettem a lány felé, a másikban pedig már a földön találtam magam és kóválygó fejemet ráztam. A két pillanat között történtek előtt kicsit értetlenül álltam, illetve jelen esetben ültem a könyvtár padlóján. Nemigen vettem számításba, hogy a lány különös üdvözlési formát választva a földhöz vág. Azt hiszem most tudom, Teruo-chan mit érezhet olykor-olykor Régen látott ismerős 4079864673 Annak kizártam a lehetőségét, hogy esetleg ellenséges fellépésnek véljem a mozzanatot, inkább csak reflex lehetett. Így hát mosolyogva pillantottam fel Shino-chanra, miközben ő leguggolt mellém.
- Ami azt illeti, az... mindegy, hagyjuk ^^" - magyaráztam volna, hogy az egyetemi viselkedésemnek semmi köze nem volt az őszinteséghez, szemben a mostani reakciómmal, de úgy döntöttem, inkább nem állok neki rázúdítani a bajaimat rögtön kettő mondat után, meg úgy egyáltalán sem. Már nem az a lány vagyok, aki szereti sajnáltatni magát, inkább szeretném elfelejteni a múltam sötétebbik részét. Kár, hogy ez a lehetetlen kategóriát súrolja, a memóriám legapróbb részleteit is el tudom érni bármikor.
Érdeklődve vontam fel a szemöldököm, mikor megpillantottam a szemére kúszó szerkezetet. Az átalakulás módja igencsak modern technológiára vallott, bár egyelőre nem tettem szóvá, honnan tett szert egy ilyen szerkezetre és hogy mire is szolgál. Shino-chant ismerve még azt is elképzelhetőnek tartottam, hogy ő maga készítette, nem lett volna meglepő, ha ilyesmivel foglalkozna.
- Nahát! Mikor költöztél ide? Surprised - kérdeztem csodálkozva. Milyen kicsi a világ! Nem lehetett itt túl régen, ha még nem találkoztam vele, vagy nem láttam meg legalább az utcán. Nem olyan nagy ez a város, nagyon kevés ismeretlen arccal találkozok, ha az utcákat járom. Ártatlan és érdeklődő arckifejezésem azonban egy csapásra eltűnt, ahogy hozzáért a csuklómon lévő energiaszabályzóhoz. Lélekenergiája felszabadulására azonnal reagáltam, és miközben egy-két szikra felvillant, képességemmel forgattam meg az eszköz peremét, addig emelve reiatsumat, amíg a testem által kibocsátott elektromágneses mező frekvenciáját le nem tudtam csökkenteni egy EEG-hez hasonló letapogatásig. Szükségem volt néhány másodpercre, míg csukott szemmel elemeztem egykori csoporttársam agytevékenységét és összehasonlítottam azokkal a mintákkal, amelyekkel már találkoztam kutatásai során. Ilyenkor úgy működött az elmém, mintha egy számítógép mappáiban keresgéltem volna. Sorban villantak fel az egyezések, és fokozatosan szűkítettem. Mentális képesség... Kommunikációs aspektus... Élettelen létformákkal való kapcsolatfelvétel... Eddig jutottam, míg tartott a folyamat, ám a feltett kérdése egyértelműsítette, hogy milyen kategóriába is tartozik az ereje. Elmosolyodtam, kellemesen meglepett, hogy őt sem csupán a memóriája teszi különlegessé, bár... volt valami nagyon furcsa és nyugtalanító abban a lélekenergiában, amit az imént éreztem. Valami, amitől kissé feszültté váltam, és nem csak azért, mert még sosem találkoztam ilyen mintával. Körülnéztem, és tekintve, hogy nem volt senki más a teremben, bátran kezdtem beszélni.
- Ha engedném a lélekenergiám nyers mennyiségét, károsítanám a szervezeted, valamint levegőt is nehezebben tudnál venni a szokásosnál. Szükséges ez az eszköz ahhoz, hogy ne borítsam fel a környezetem egyensúlyát. Nem tudom, hogy mennyire ismertek számodra a kormány által vezetett minket érintő programok és kategorizálási rendszerek, de elég legyen annyi, hogy egyike vagyok az öt S-rank espernek a világon. Ennél már csak egy magasabb szint létezik - feleltem végül. Elég sokatmondónak hittem ezt további magyarázat nélkül is. Egyetlen pillanat elég volt ahhoz, hogy teljesen más irányba terelődjön a beszélgetésünk, és a szokásos szia-hogy vagy-de rég láttuk egymást-mit csinálsz mostanában mederből elfajuljon. Kezdtem úgy érezni, hogy örökké üldözni fog a szakmám, és sosem fogok tudni egy hétköznapi beszélgetést lefolytatni senkivel az égegyadta világon ^^"
- Tudod elég nagy udvariatlanság egy technopatától szó nélkül kifaggatni más elektronikus eszközeit Rolling Eyes - jegyeztem meg kissé szemrehányóan. Részemről meg udvariatlanság mások agytevékenységét észrevétlenül letapogatni képességhasználat közben, szóval így kvittek voltunk legalább. Remélem én is legalább annyira megleptem, mint ő engem Neutral Mindenesetre a reiatsuja nagysága alapján Shino-chan nemigen lehetett C-ranknál magasabb szintű, bár a pontos besoroláshoz jobban kellett volna ismernem a képességét.
- Mattaku ^^" Azt hiszem ugrott a normális beszélgetés esélye, mi? Pedig azért kíváncsi volnék, mit csinálsz most - sóhajtottam fel a következő kérdése hallatán, de aztán megadtam magam - Ott dolgozom. Én vagyok a felelős az ott zajló kutatásokért. Az "S" a komplexum nevében az én vezetéknevemre utal - válaszoltam, miközben én is felálltam a földről, és leporoltam magam. Ideje volt pótolni a számból eltűnt édességet, úgyhogy miután a zsebemből kivéve sikeresen leejtettem a pockys dobozomat és foganatosítottam a felvételét, a rövidke kaland után csak kikötött a számban egy csokis ropi. Végül megközelítettem az egyik széket, és leültem rá.
- Azt hiszem te jössz. Honnan hallottál a kutatóintézetről és mióta vagy a "szakmában"? Már az egyetemen is ilyen voltál? - szegeztem neki kérdéseimet komoly ábrázattal, de aztán elmosolyodtam. Tényleg... milyen kicsi a világ! Rolling Eyes
Vissza az elejére Go down
Teshigawara Shinobu
Fullbringer
Fullbringer
Teshigawara Shinobu

nő
Virgo Horse
Hozzászólások száma : 15
Age : 34
Tartózkodási hely : Emberek Világa
Registration date : 2012. Mar. 24.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Tanár/Genetikus/Technopata
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Régen látott ismerős Cl0te8000/15000Régen látott ismerős 29y5sib  (8000/15000)

Régen látott ismerős _
TémanyitásTárgy: Re: Régen látott ismerős   Régen látott ismerős EmptyKedd Nov. 06, 2012 10:18 am

~ Régen látott ismerős ~

Az a véleményem, hogy korábbi tevékenységem következtében sikeresen megváltoztattam a beszélgetés jövőbeli folyamatát. legalább nem csak az unalmas egyszerű információkat kell a számra vennem, amiket amúgy mind meglehet tudni. illetve csak pár nagyon esszenciális dolgot lehet megtudni rólam, hisz minden más szigorú és áttörhetetlen védelmi zár alatt van, még az iskolában rögzített felvételek is. Ha már technopata vagyok, legalább rendesen tudjam magam megvédeni minden ilyesfajta dologban, nem igaz?
- Mindig is itt éltem. Akárcsak a szüleim. - feleltem a válaszára rezzenéstelen arccal. Számomra egyszerűen természetes volt, hogy egy ilyen helyre születtem, ráadásul az is, hogy visszatértem ide, egy olyan helyre ahol a lélekenergia koncentráció ilyen magas. Mondhatni ez egy melegágy annak, hogyha genetikai kutatásokat kívánok végezni a hozzám hasonlókkal vagy a különleges képességű emberekkel kapcsolatban.
- Ne érts félre, elhiszem, hogy nagy mennyiségű lélekenergiával rendelkezel. Ezt már csak a testedből áradó elektromos mező erőssége alapján is képes vagyok eldönteni. - emeltem fel egy frissen összeépített elektromossági mező mérő szerkezetet, mialatt egy kisebb hatásszünetet tartottam. - Viszont az a kategorizálási rendszer, amit az állam használ értéktelen és haszontalan. Aszerint mérik be egy esper erejét, hogy mire képes. Ez pedig egyedül semmit sem ér. Példának okáért ha egy olyas valakit veszel, aki érintésre fel tud robbantani bármit amihez hozzáér. Lehet, hogy megtanulta professzionálisan használni a képességét, viszont a képessége így is, maximum, az állami rangsorolást használva, mindössze D szinten lehet. Igaz, hogy nagy destruktív erővel rendelkezik, de akkor is csupán egy gyenge szintű képesség. Ezzel ellentétben ha például veszel egy telepatát, még ha nem is tudja megfelelően irányítani a képességét, az a képesség úgy is magas kategóriába tartozik és még sincs destruktív ereje. Legalábbis fizikai semmiképp. - fejtettem ki a véleményemet, hogy ne csupán az legyen, hogy ócsárolom azt a valóban pocsék rendszerezést. Talán ha nem lennék annyira közömbös, akkor egy szabad pillanatomban elszórakozhatnék azzal, hogy átalakítom a hivatalos dolgokat egy valóban értékelhető rendszerre, habár fogalmam sincs, hogy az pozitív vagy negatív irányba lökné-e el a dolgot.
- Csak hogy tudd, megvolt az engedélyem a szabad adatmozgatáshoz. A kis karkötőd egész örömmel nyújtotta át nekem a kellő információkat. - válaszoltam hanyagul, hisz végtére is az csak természetes, hogy engedélyt kérek egy géptől, hogy beléphessek a rendszerébe, még ha egy primitívebbről is van szó. Meg különben is, megvan az a rossz szokásom, hogy valamilyen programot magam után hagyok, ezzel növelve a már amúgy sem kicsi hatáskörömet.
- Őszintén szólva én nem zavartatom magam emiatt. Számomra sokkal előnyösebb ez a fajta beszélgetés, hisz ha szükséges akkor a hétköznapi száraz információcserét is bele lehet vonni ha szükséges. A kíváncsiságodat kielégítendő pedig jelenleg itt dolgozom technikusként és tanárnőként, valamint besegítek az édesapámnak, mind a munkahelyén, mind pedig az általa vezetett dojoban. - feleltem elhadarva az információkat. Egyszerűen nem éreztem túlságosan szükségesnek az ilyesfajta információcserét, hisz az emberek többsége legalább heti rendszerességgel megkérdik ezt, míg nekem elég mindössze egyszer értesülni arról, hogy mivel foglalkoznak a szabadidejükben ahelyett, hogy valami értelmesebb elfoglaltságot keresnének.
- A kutatóintézetet roppant könnyű elérni az interneten keresztül. elég gyenge a technikai behatolás elleni védelme az intézetnek. Ajánlom, hogy mihamarabb orvosold ezt a problémát. A "szakmában" egész pontosan születésemtől kezdve benne vagyok. A képességem, akárcsak a tökéletes memóriám, már megszületésem után aktiválódott, így mondhatni azóta képes vagyok a rendszerek felülírására és átkonfigurálására. Viszont komolyabban és célszerűen mindössze öt éves korom óta "űzöm a szakmát", és ennek az oka ez a szerkezet itt a bal karomon. - a hosszú magyarázatot követően fel is emeltem az említett testrészt, hogy jobban szemügyre vehesse a szerkezetet. Közel hozzá biztos nem engedem. "Mindent a szemnek és semmit a kéznek!"
Habár kevés dolog van, ami meglepetés tud okozni nekem, Emily kijelzőjén megjelenő pontok és vörös színű figyelmeztető felirat határozottan ezt az érzelmet váltotta ki belőlem, viszont ez nem ült ki az arcomra. beszélgetőpartneremet már nem volt időm figyelmeztetni, mert minden lehetséges helyről ismeretlen maszkos emberek törtek be a könyvtárba. Ha szemem nem csalt akkor, mintha az egyikőjük egy diáklányt is behozott volna magával.
- Van egy olyan érzésem, hogy az egész beszélgetésünket fel akarják borítani. - szóltam oda a beszélgetőpartneremnek, miközben az első rám támadó személyt egy jól irányzott rúgással küldtem neki, az egyik könyvespolcnak.
- Ezek a tiédek. Megyek a lányért. - közöltem Hitomival, miután ellökve magam a következő támadótól elindultam megkeresni azt a lányt akit behoztak magukkal. Tanárként nem engedhetem, hogy baja essen és különben is, a rendőrök is előbb az ártatlanokat mentik ki és csak azután bocsátkoznak ellenállásba. Természetesen a közben az utamba kerülő alakokat annak rendje és módja szerint egy ütéssel vagy rúgással félreállítottam. Az egyetlen dolog ami zavart csupán az volt, hogy az általuk használt mozdulatokat nagyon is jól ismertem,sőt mi több, a hét folyamán még meg is tanítottam a dojoba járó fiataloknak.
Egy kevés rossz érzés volt bennem, hisz egykori egyetemi társamat ott hagytam jó pár támadóval, viszont azt feltételezem, hogy nem csak a lélekenergiája, de a harci tudása is magas. Ha nem, akkor majd egyszerűen megmentem őt is. Neutral


//A rád támadó egyének csupán egyszerű utcai harcosok különleges képességekkel, viszont nem erősek Tehát mindössze jégtüskéket,tűzgömböket és hasonlókat képesek hajigálni feléd, ugyanakkor különböző harcművészeteket is tudnak használni, tehát pusztakezes tapasztalatuk van.//
Vissza az elejére Go down
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 35
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Régen látott ismerős Cl0te33500/40000Régen látott ismerős 29y5sib  (33500/40000)

Régen látott ismerős _
TémanyitásTárgy: Re: Régen látott ismerős   Régen látott ismerős EmptySzer. Jan. 09, 2013 7:58 am

~ Régen látott ismerős ~


Felvontam a szemöldökömet, elég komoly meglepetést okozott a lány azzal a kijelentésével, hogy mindig is itt élt. A külső jegyei összetéveszthetetlenek, ezüstös színű haja és sötétlila szeme kifejezetten karakteressé teszik az arcét, szemben az én teljesen közönséges külsőmmel. Nagyon csodálkoztam rajta, hogy még nem láttam, különösen, hogy itt dolgozik az iskolában, én meg alig egy köpésre laktam innen nem olyan régen, és most sem kerültem sokkal messzebbre, hogy immár egy komplett kutatóintézet van a kezeim alatt, nem csak egy amúgy hipermodern sufnilabor. Bár így, hogy említette, már összeállt a kép az apjával kapcsolatban, eddig naivan arra gondoltam, hogy a Teshigawara-féle dojo csak véletlen egybeesés lehet, hiába nem egy túl gyakori név az övéké.
- Oh, szóval édesapád a rendőrfőnök? Surprised Így már úgy érzem, az megy csodaszámba, hogy nem futottunk eddig össze - kérdeztem rá a biztonság kedvéért, de a válasz magától értetődő volt számomra tulajdonképpen. Akárhogy is, tényleg furának tartottam, hogy ez alatt a pár év alatt nem találkoztunk egyáltalán, hiába élünk ugyanabban a városkában, ráadásul ugyanazon a tájékon is megfordultunk párszor. Kicsi a világ, de ilyenkor meg óriásinak tűnik Neutral
- Az osztályozási rendszernek nem sok köze van a destruktív erőhöz, ha tökéletesen elsajátítottad a képességed, nem lehetsz D szinten - cáfoltam meg az állítását, bár nem volt fontos mindez, hiszen nem egy ostoba rendszer fogja eldönteni, hogy mire vagy képes, hanem te magad. Mértékadónak jó legfeljebb, na meg veszélyforrásnak, hiszen az erőszintem miatt különleges figyelmet kapok a kormánytól, akárcsak a többi hasonló szintű esper. Kicsit irigylem is az olyanokat, mint Shino-chan, de ha nem sajátítottam volna el a képességem ilyen szinten, nem tudnék annyira hasznos sem lenni a Daitenshinek, ami már csak a céljaim miatt is fontos számomra.
- Eheh, viszonylag friss még a rendszer, lehetnek rajta rések egy komoly tudású technopata számára ^^" Megpróbáltam kapcsolatba lépni egy fiúval, aki segíthetne, de nem sikerült elérnem, én magam pedig nem vagyok ennek a szakértője :/ Szóval igen, szükségünk volna egy technopatára, aki érti a dolgát - söpörtem hajamat a fülem mögé kisebb zavaromban. Egyelőre semmi olyasmi nincs a szervereken, ami hétpecsétes titok lenne, amíg ez meg nem oldódik, addig csak egy eszement kockáztatna meg ilyesmit. Tekintetem azonban ekkor kikaptam az ablakon, hiszen valamit közeledni éreztem. A lány is nyugtalanul fordította arra a fejét, az ok pedig pillanatokon belül láthatóvá vált. A betörő maszkosok láttán vonásaim megszigorodtak, és azonnal úgy fordultam, hogy szembekerüljek velük. Karkötőmön a kapcsoló máris magasabb energiafokozatra váltott.
- Yosshi, bízd csak rám őket! - feleltem magabiztosan. Nem kellett hozzá sok sütnivaló, hogy ne piknikező társaságnak nézzem a támadóinkat, akik teljesen véletlenül tévedtek az ablakokon keresztül ide, szóval két célom lett. Nulla delikvenst átengedni az általam képzett védvonalon, hogy senki se támadhassa hátba Shino-chant, illetve kideríteni, hogy mi a célja ezeknek az embereknek.
- Rossz lánnyal húztak ujjat, uraim Rolling Eyes - jegyeztem meg, az első felém reppenő támadást, ami néhány jégtüske volt, egy könnyed és forró elektromos lökéshullámmal törtem meg. Képességemnek köszönhetően nem okozott gondot a mozgásukat követni, így ez a figyelemelterelő akció befuccsolt. A látóteremen kívülről érkező lábkaszálás elől oldalra léptem, és egy jól begyakorolt mozdulattal rúgtam vesén a férfit. Ekkor ugyan kezeimre árnyékbéklyó húzódott, és két tűzgömb indult meg felém, de karok nélkül is remekül tudok boldogulni, amit egy gyors teleportálással és az azt követő, testemből előbújó elektromos sokkal be is bizonyítottam. Remélhetőleg ledöntöttem mindenkit a lábáról, akinek rám fájt a foga, és elég kraftot tettem bele, hogy ideiglenes izombénulást okozzak ellenfeleimnek, ennél többet nem igazán akartam nekik ártani. A sötét kötéltől megszabadulva, odaléptem az egyikükhöz azzal a szándékkal, hogy picit megrázogatom néhány voltocskával, hátha meglátom, mi jár a fejében, amíg fogom a kezét. Gondolom nem a tegnap esti filmen gondolkodik éppen, hanem a missziójukon Neutral
Vissza az elejére Go down
Teshigawara Shinobu
Fullbringer
Fullbringer
Teshigawara Shinobu

nő
Virgo Horse
Hozzászólások száma : 15
Age : 34
Tartózkodási hely : Emberek Világa
Registration date : 2012. Mar. 24.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Tanár/Genetikus/Technopata
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Régen látott ismerős Cl0te8000/15000Régen látott ismerős 29y5sib  (8000/15000)

Régen látott ismerős _
TémanyitásTárgy: Re: Régen látott ismerős   Régen látott ismerős EmptySzer. Jan. 09, 2013 9:30 am

A számomra, saját magam által, kinevezett ellenfelek nem okoztak túlságosan nagy gondot. Főleg úgy, hogy rengeteg mozdulatukat felismertem, hisz volt, amelyiket én magam tanítottam meg a dojoban edző fiataloknak. Ha tudtam volna, hogy erre használják fel amit tanítottam nekik, akkor... se tehettem volna semmit mert nem lett volna bizonyítékom. Ráadásul most sem tudom egyikről sem, hogy kicsoda pontosan lévén maszkot viselnek. Azt sem tudtam, hogy rendelkeznek különleges képességekkel. Legközelebb jobban kell figyelnem. ^^"
- Jól vagy? - kérdeztem a lánytól, akit behoztak, viszont nem kis meglepetéssel hátráltam, mikor kiderült, hogy ő is a maszkos támadókhoz tartozott. A francba. Elterelés volt, hogy különválasszanak minket. Viszont gondolom arra nem számítottak, hogy Hitomival együtt képesek vagyunk felvenni a versenyt a túlerővel szemben. Mondjuk nem is meglepő lévén nekik sem volt információjuk arról, hogy én is birtokában vagyok némi emberfeletti erőnek, habár, nekem azt még nem kell bevetni ahhoz, hogy győzzek.
- Ez igazán különös. Pont egy állami létesítményben támadni. - húztam oda az ájult lány testét a Hitomi által legyőzött ellenfelekéhez. Első gondolatom az volt, hogy talán szólni kellene a rendőrségnek, viszont ezt hamar el kellett vetnem annak a fényében, hogy rendőrautó szirénáját hallottam meg. Igaz is, az iskola fel van szerelve, hogy betörés esetén elinduljon a riasztó. Ez valamelyest jelen esetben megkönnyítette a dolgunkat.
- Bushi! - szinte repdestem az örömtől az apám hangját meghallva és meglátva az ajtón besiető férfit. igaz, hogy a rendőrség többi magasabb rangú tisztjével sem lett volna problémám lévén ismerem őket, viszont ez sokkal kedvezőbb volt így. Az apám szavai viszont kevésbé voltak azok. - El kell tűnnötök innen.
- De hát miért? - lepődtem meg, hisz mi áldozatok vagyunk, akik megvédték magukat a támadókkal szemben. Egy neves kutató és egy iskolai tanár. Semmi több. Viszont a választ már nem kaptam meg, mert az ajtón, amin az apám korábban bejött, most állig felfegyverzett személyek jöttek be. Ruházatilag a taktikai beavatkozó egységek öltözetére hajaztak, azzal az eltéréssel, hogy "U.I.E.F." felirat volt az öltözetükön. Egyáltalán nem értettem, hogy mit keresnek itt, hisz se terrorcselekmény, sem pedig szervezett bűnözés vagy fegyveres bűncselekmény nem folyt. Esetleg betörésnek nevezhető.
- Mit csinálnak?! Ez az én hatásköröm! Tegyék le a fegyvert! - kelt ki magából az apám, feltehetőleg az én jelenlétem miatt, viszont egyik egységtag sem mozdult meg. Talán ezek a rendőrök nem tudják, hogy az apám a helyi rendőrfőnök. Vagy nem is idevalósi rendőrök? Rendőrök ezek egyáltalán?
- Teshigawara-sa~n. - hallottam meg egy különös, ismeretlen hangot az ajtó felől, aki rendellenesen hosszan elnyújtotta a magánhangzót a "san" szócskában. Kicsit talán, mintha angol akcentussal beszélt volna. Hamarosan magát az alakot is megláttuk. Egy nálam jó pár centivel magasabb férfi volt. Fekete öltönyt viselt, kék inggel és fehér nyakkendővel. Fején szintén fekete kalap volt, melyet annyira a fejébe húzott, hogy a szemét nem is láthattam. Irritáló volt.
Régen látott ismerős Takahashi_Kouchi
- Ne haragudjon, de ez nem az ön hatásköre. Ez az én hatásköröm, mint arról gondolom kapott értesítést. Kísérjék ki. - egyszerűen leesett az állam, hogy egy férfi csak így beszél az apámmal. Az apámmal, aki egy rendőrfőnök. Ha nem lettek volna itt ezek a tisztek bizonyára okot adtam volna arra, hogy letartóztassanak. Ahogy az apámat elnézem ő is hasonlóképp tett volna. "Minden rendben lesz." Mondta az apám mielőtt két tiszt kivált a minket körbevevőkből és kikísérték. Az ismeretlen férfi lassú léptekkel közeledett felénk egészen addig, amíg a lába bele nem ütközött az egyik földön fekvő eszméletlen támadóba.
- Mire várnak még? Vigyék ki ezeket és intézkedjenek róla, hogy fél óra múlva kikérdezhető állapotban legyenek. - adta ki a parancsot miután pár pillanatig nézte a testet. Legalábbis erre tudok következtetni abból amilyen szögben a feje állt.
- Jöjjenek. Beszédem van magukkal. - tette a kezét a vállunkra és kicsivel arrébb vitt, hogy a tisztek nyugodtan dolgozhassanak és ne legyünk útban. Tisztában voltam azzal, hogy legalább hirtelen felindulásból négy módot tudnék arra, hogy fájdalmat okozzak neki azért, hogy így beszélt az apámmal és, hogy ezt a beszédformát a mi esetünkben sem változtatta meg. Viszont kénytelen voltam jó kislány lenni és követni az utasításait. Nem akartam bajba keverni se Hitomit sem pedig az apámat. Még ha ezt a helyzetet nem is érzem igazságosnak.
- Szánalmas, hogy ezzel kell töltsem az időt. Gondolom magyarázatot várnak, hogy ki vagyok, és hogy mi ez az egész. - szavait szinte csak úgy köpte elénk, majd egy mélyet szívott a szájában levő cigarettából. Ez az ember se tanult sok jó modort, hisz tudhatná, hogy egy könyvtárban szigorúan tilos a dohányzás...
- Rendben. Legyen. Elmondom. A nevem Takahashi Kouchi. Az United International Esper Force, röviden UIEF, ügynöke vagyok. A szervezet azzal foglalkozik, hogy elfogja és hatástalanítsa a különleges erővel rendelkező esper embereket... - itt egy pillanatra szünetet tartott és határozottan úgy éreztem, mintha engem nézett volna. - és nem esper embereket. De beszéljünk úgy, mint ember az emberekkel. Skill Out.
Hirtelen szörnyen éreztem magam. Olyan volt, mintha megsüketültem volna, pedig hallottam a dolgukat végző tisztek hangját. Aztán rövid időn belül megértettem ennek az állapotnak az okát. nem hallottam se Emily sem pedig Nick hangját. Viszont nem volt esélyem ezzel sokat törődni, hisz épp csak annyi időm maradt, hogy a mellettem elesni készülő lányt elkapjam és leültessem valahová, majd nem épp finom vádló pillantást vessek a "támadónkra".
- Ne ijedjenek meg. Ez az állapot csak átmeneti, Sakai Hitomi és Teshigawara Shinobu. A képességem a Skill Out névre hallgat. Ennek hatására, rövid időre bár és átmenetileg, de képes vagyok megfosztani egy espert a képessége használatától. Viszont végig kell hallgassanak. Amit ma tettek, bár önvédelem volt, de átszegték a Nemzetközi Esper Törvény egyik paragrafusát, miszerint közintézményen belül használták a különleges képességüket nyíltan. Ezért simán le is csukhatnám önöket. Neutral Viszont van két választási lehetőségük. A: Ilyet még egyszer nem követnek el. Segítik az UIEF munkáját. Valamint rögvest mehetnek haza. B: kapnak fejenként egy pár gyönyörű szép karperecet, mely megakadályozza önöket a képességük használatában és irány a börtön. Remélem, az A választ választják. - fonta össze a karjait maga előtt és jólesően pöfékelt. Egyszerűen szörnyen irritáló volt számomra ez az alak.
- De hogyan segítsünk önöknek a képességeink nélkül? - kérdeztem, hisz az én hasznomat leginkább az általam birtokolt különleges képességgel vehetik csak. és így elengedhetetlen annak a használata. meg mi a franc ez a Nemzetközi Esper Törvény? Soha életemben nem hallottam róla.
- Az UIEF-et segítő esperek különleges engedélyt kapnak, hogy szükség esetén használhassák az erejüket, természetesen továbbra sem közlétesítményben. Ugyanakkor minden szükséges támogatást is megkapnának tőlünk. - azt hiszem, hogy sohasem éreztem magam még ennyire patthelyzetben. Ha most elfogadom ennek az alaknak az ajánlatát, akkor visszakapom a képességeimet, viszont segítenem kell valami olyasmiben, amiről semmit sem tudok. Ha viszont elutasítom, akkor börtönbe kerülök és soha többet nem leszek képes beszélni se Emilyvel, se Nickel, sem pedig bármilyen más gépezettel. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak.
- Mi tévők legyünk? - néztem segélykérően egykori csoporttársamra, hogy hátha ő többet tudna előremozdítani a dologból. Sajnos én még némi sokkhatás alatt vagyok...

Vissza az elejére Go down
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

nő
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 35
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Régen látott ismerős Cl0te33500/40000Régen látott ismerős 29y5sib  (33500/40000)

Régen látott ismerős _
TémanyitásTárgy: Re: Régen látott ismerős   Régen látott ismerős EmptyCsüt. Aug. 22, 2013 8:25 am

Hoppá, azt hiszem kicsit túlzásba vittem, ugyanis kiütöttem a támadóinkat Neutral Gondoltam ennél jobb a strapabírásuk különleges képességű emberekként, de ezek szerint tévedtem. Kicsit bonyolult az emberi szervezet reakcióját kiszámítani megfelelő paraméterek nélkül :/ Egy darabig böködtem az egyiket, mintha bottal piszkálnám, de nem adott semmi reakciót, eszméletét vesztette. Mattaku ^^"
- Itt senki sem számítana rá, jó húzás lett volna, ha gyorsan rajtunk tudnak ütni - egyenesedtem fel, és az ablakok egyikének maradványai közé lépve tekintettem ki az ablakon, mihelyst meghallottam a szirénák hangját. Elhúztam a számat, a rendőrségnek többnyire gőze nincs a különleges képességű emberekről, és mivel ketten vagyunk, ellentmondhatnak egymásnak a tanúvallomásaink, ha megpróbálunk valami zöldséget kitalálni, hogy védjük a titkunkat.
Keresztbe font karral figyeltem, ahogy megérkezett a rendőrfőnök, vagyis hát Shino-chan apja, de egy biccentéssel azért üdvözöltem a férfit, mikor épp nem egymással voltak elfoglalva. A szavaira viszont felfigyeltem, nem volt szokványos dolog, hogy egy rendőr elküldene minket a tetthelyszínről, sokkal inkább itt kéne tartania :suspect:A belépő egyenruhások láttán aztán minden értelmet nyert, az UIEF rövidítés láttán már fogtam is a fejemet. Hallottam már róluk, egy rettentő kotnyeles, félig-meddig hivatalosnak mondható rendfenntartó szervezet voltak önkényesen alkotott "törvényekkel". Közönyös arccal néztem végig a kibontakozó jelenetet, főszerepben egy magát nagyfiúnak képzelő mitugrásszal. Mihelyst vállamra tette a kezét, azonnal le is söpörtem onnan és a saját lábamon fáradtam odébb néhány lépéssel.
- Tisztában vagyok vele, hogy kik maguk, Kouchi-chan - jegyeztem meg szúrós szemmel, bár Shino-chanon látszott, hogy fogalma sincs, mi folyik itt, így neki nem ártott a magyarázat. Annyi ilyen szervezet van, és mind azért harcol a bürokratáival, hogy hatalmat nyerhessen... Az UIEF csak a jéghegy csúcsa volt. Szinte éreztem, ahogy egy negáló hullám átfut a testemen, a következő pillanatban pedig elveszítettem a lábaim felett az irányítást, egyáltalán nem is éreztem őket. Gyűlöltem az érzést, és bár a lány elkapott, így is kiült az arcomra, mennyire szívesen kitekerném ennek az alaknak a nyakát. Pontosan tudtam, mi történt, semlegesítette a képességeinket.
- Ez teljesen szükségtelen erőfitogtatás volt, Miister, nem tanúsítottunk ellenállást. Hogyan rendelkezik a NET a hatalommal való visszaélésről? - szúrtam oda egy csípős megjegyzést, habár elég megalázó volt mindezt úgy megtenni, hogy a lábaimat képtelen vagyok használni és majdhogynem tehetetlenül feküdtem Shino-chan ölében - Ha a segítségünket akarja, nem kell paragrafusok és fenyegetések mögé bújnia, legyen egyenes és bökje ki, mit akar, Kouchi-cha~n - játszottam el én is a nevével kicsit dallamosan, ahogy ő tette az imént. Ez a fickó a beképzelt hatalmával több, mint idegesítő volt, ha csak simán megkér minket, sokkal segítőkészebbek lettünk volna, ez egészen biztos. Így viszont csak csinált magának két ellenséget. Szánalmas figura volt, ám én cseppet sem féltem tőlük. Nem egy bürokrata fog kiszúrni velem. Bátorítóan Shino-chanra mosolyogtam, szegényt sokkal jobban megviselte ez a hajcihő, mint engem. Én viszont tudtam, mit csinálok.
Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 35
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Régen látott ismerős _
TémanyitásTárgy: Re: Régen látott ismerős   Régen látott ismerős EmptyVas. Márc. 09, 2014 4:55 am

A küldetés hosszabb ideje áll. Megkérném a küldetés mesélőjét, hogy jelezzen vissza nekem, miszerint folytatni kívánja-e a küldetést.
Ha két héten belül nem kapok választ, a küldetést lezárom.
Ezt az üzenetet minden olyan küldetés megkapja, ahová 2013 óta nem érkezett post. Kivétel: azok a küldetések, ahol tudom, hogy mi a helyzet, vagy a mesélővel külön beszéltem.
Ezt a hozzászólást, amennyiben a küldetést folytatni kívánják, törölni fogom.
Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 35
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Régen látott ismerős _
TémanyitásTárgy: Re: Régen látott ismerős   Régen látott ismerős EmptyHétf. Márc. 24, 2014 4:46 am

A küldetést lezárom. Mindenki jutalma 1500 LP és 2000 ryou.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Régen látott ismerős _
TémanyitásTárgy: Re: Régen látott ismerős   Régen látott ismerős Empty

Vissza az elejére Go down
 

Régen látott ismerős

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában :: Lezárt küldetések-