Gyakorlótér

Tárgy: Gyakorlótér Kedd Nov. 22, 2011 4:47 am

Egy rövid sétába telik mire odaérünk a 9. osztag főépületétől, ehhez az osztag fennhatósága alá tartozó szabadtéri gyakorlótérre. Egy magasabb, sziklás helyen lett kialakítva, ahol lesüllyestették a földet, így egy keretet adva az egésznek. Ezután kiegyenesítették a talajt és egy lépcső is ki van alakítva két oldalon, hogy a gyakorolni vágyók le tudjanak jutni. Bármilyen edzésre alkalmas ez a hely, vannak kihelyezve céltáblák a kidou gyakorláshoz és elég nagy a terület a shunpo edzéshez is.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Kedd Nov. 22, 2011 5:13 am

Kidou edzés

Az irodámban ültem és éppen a papírokkal foglalkoztam, de sehogy sem bírtam jelen pillanatban koncentrálni a feladatomra. Folytan az az eset járt a fejemben, amikor meglátogattam Michit a 7. osztagban és csak alig páran ismertek fel. Ez azért is volt, mert nem volt rajtam a kapitányi haorim, mivel akkor nem voltam szolgálatban. Nem is azt akartam, hogy elkezdjenek nekem ott hajlongani meg hasonlók, de legalább rendesen köszönhettek volna és nem csak néztek volna rám, mint egy osztagon kívülire. Ezzel nem arra akartam célozni, hogy a 7. osztagosok faragatlanok, hanem hogy nem zavarok valami sok vizet kapitányként.
Tudom, hogy még csak nemrég neveztek ki, de én meg akarom gyorsítani a folyamatot és tenni akarok valamit, amiről emlékezni fognak rám a tisztek. Valami olyat akartam csinálni, ami nem csak nekem jó, de a résztvevőknek is és nem felejtik el néhány nap múlva. Nagyon el kellett gondolkoznom, hogy kitaláljak valami hasznos tevékenységet a tiszteknek. Végül ott lyukadtam ki, hogy talán egy közös edzés megfelelne ennek a követelménynek. Ha az osztag tagjainak tudtam tartani, akkor más osztagok tisztjeivel sem lesz problémám. És ha edzésről beszélek, akkor egyértelmű, hogy a kidout fogom választani, hiszen abban vagyok a legjobb. Ha jól tudom, sokan szeretik a kidout, így biztos eljönnének néhányan. Csak egy ütős edzőtervre van még szükségem és akkor remélhetőleg biztos lesz a sikerem.
A papírokat gyorsan félretettem és neki is kezdtem a tervezésnek, majd amikor mindennel készen voltam szétküldöttem a pokollepkéket a többi kapitánynak, hogy hirdessék ki az osztagaikban ezt az egyedülálló közös kidou edzést. Nem számítottam, hogy a 11. osztagból eljönne valaki is erre az edzésre, de ennek ellenére oda is elküldtem az üzenetet, hogy ők se maradjanak ki. Mikor ezzel megvoltam már csak egy megfelelő helyet kellett találnom, ami elég nagy több tucat személy befogadására is, mivel nem csak egy-két tisztnek szeretnék edzést tartani. Bár az is igaz, hogy kisebb csoportokban jobban megy a tanítás, én mégis meg fogok birkózni ezzel a feladattal. Viszont még az sem biztos, hogy sokan lesznek így nem élem még bele magam nagyon és nem fogok kétségbeesni, ha csak kevesen jönnek el.
Végignéztem az osztag edzőtermeit, de egyiket sem tartottam alkalmasnak erre a feladatra. Az osztag feljegyzéseiben azonban rábukkantam egy lezárt külső gyakorlótérre, amit már régóta nem használt senki. Személyesen elmentem oda, hogy meggyőződjek róla használhatnám-e erre a célra. A helyszíni szemle után megfelelőnek tartottam nagy tömegek befogadására, így megnyitottam, hogy ismét használhassa az osztag. Nem csak erre az alkalomra, bármilyen edzést meg lehet itt tartani. Ki ne szeretne a jó levegőn edzeni, ha megteheti. Még ha közeledik is a tél, nincs olyan hideg, hogy ne lehetne egy edzést megtartani a szabadban. Aki mégis fázna, majd az edzés közben bemelegedik, és nem fogja érezni, hogy hideg van.
Végre el is érkezett a várva-várt nap és kellemesen hűvös volt a levegő odakint, amit én igazán szerettem. Egy hideg fuvallattal felfrissülve kezdtem neki a reggeli rutinomnak, majd indultam is az edzés helyszínére, hiszen még volt egy kis dolgom. Odaérve el is kezdtem kirakosgatni a céltáblákat, ami elkélhet a kidou gyakorláshoz. Nem jöttem a kitűzött időpont előtt sokkal ide, mivel csak egy helyszíni szemlét akartam tartani még egyszer, hogy tényleg minden tökéletes legyen. Nem is kellett sokat várnom, nemsokára meg is érkeztek az első tanulni vágyók, ezért kihúztam magam, hogy úgy nézzek ki, mint egy tisztességes tanító. Ott állva végignéztem, ahogy szépen lassan beszállingóznak a tisztek a gyakorlótérre, amikor pedig elérkezettnek láttam az időt, belekezdtem a mondandómba.
- Üdvözlök mindenkit ezen az edzésen, és ha már mindenki megérkezett, akkor el is kezdenék beszélni a mai programról. Ma azt szeretném megtanítani nektek, mikor, hogy és melyik kidout alkalmazzátok harc közben. Ez küzdelemben elsősorban nem az számít, hogy kinek erősebbek a támadásai, hanem hogyan tudja azokat a megfelelő pillanatban, a legjobb módon alkalmazni. – kezdtem el összefoglalni az edzésem témáját röviden és érthetően, amivel megpróbálom felkelteni a résztvevők érdeklődését. – Az edzés első felében a 31-es hadouval, a Shakkahouval szeretnék egy kicsit foglalkozni, a végén pedig egy szimulációs gyakorlatot tartunk. – fejezem be a bevezetőt a gyakorlatok konkrét megnevezésével, majd odasétálok a céltáblákkal szembe, hogy bele is kezdjek a gyakorlati részbe.
- A kidou elméleti részével nem szeretném húzni az időt, valószínűleg mindenki megtanulta az Akadémián, így egyből rátérek a gyakorlatra. A 31-es hadout már az Akadémián tanították nektek, de ott még nem volt elég lélekenergiátok, hogy a mágia teljes erejét ki tudjátok használni. Most azonban már képesek lehettek egy magasabb fokon használni ezt a hadou. Mindjárt meg is mutatom, miről beszélek. – előre nyújtottam az egyik kezemet és készen álltam használni aaz említett mágiát. – Hadou 31, Shakkahou! – először csak a szokásos tűzgolyót lőttem el, majd amikor az célba ért, újra használtam ugyanezt a mágiát csak most a kezemben hagytam a tűzlabdát és egyszerűen kiengedtem belőle a tüzet lángszóróként. – Tisztán lehetett látni a két Shakkahou közötti különbséget, a másodiknál a kezemben tartottam a tűzgolyót és csak a mágia tűzerejét eresztettem ki. Ha érthetőbben akarom elmagyarázni, akkor olyan volt mintha egymás után folyamatosan lövöldöztem volna a Shakkahoukat, de így az idővel és a lélekenergiámmal is spóroltam valamennyit. – magyaráztam el ennek a használatnak a lényegét és alá is támasztottam néhány előnyös dologgal. Nem vártam el senkitől, hogy miután egyszer megmutattam mindenki tudja is alkalmazni, ezért lépésről-lépésre elmagyarázom a használatot, mint egy jó tanár.
- Akkor most megmutatom lassabban. Az elején ugyanazt kell csinálni, mint egy normál Shakkahounál, majd mikor megvan a tűzgolyónk, még több lélekenergiát vezetünk bele és mintha a tűzgolyón belül akarnánk létrehozni még egy Shakkahout. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az első Shakkahou csak burokként szolgál a másodiknak. Ezt a folyamatot addig kell folytatni, amíg úgy nem érezzük, hogy szét akar robbanni a kezünkben a tűzgolyó. Egész idő alatt teljes koncentrációra van szükségünk, mivel bármelyik pillanatban felrobbanhat a kezünkben és az nem lenne jó. Ha ezzel megvagyunk, akkor megnyithatjuk a Shakkahou külső oldalát és kiengedhetjük a benn összegyülemlett tűzerőt, majd ameddig szeretnénk, még több lélekenergiát vezethetünk a tűzgolyóba. – demonstrálom az elmondottakat gyakorlatban is, hogy mindenki számára érhető legyen. – Van valakinek kérdése? - de a biztonság kedvéért rákérdezek, hátha valakiben megfogalmazódott egy kérdés a látottakkal kapcsolatban.
- Akkor most rajtatokat a sor. Megpróbálhatjátok gyakorlatba ültetni a látottakat és ne adja fel senki, ha véletlenül elsőre nem sikerülne. Én itt leszek egész idő alatt és segíteni fogok, aki rászorul. – adom át a terepet a tiszteknek és megmutathatják nekem, mire képesek. Miközben ők próbálkoznak, én elkezdek sétálgatni a sorok között, és akinek látom, hogy segítségre van szüksége, néhány jó tanáccsal megsegítem.

Spoiler:

Tárgy: Re: Gyakorlótér Pént. Nov. 25, 2011 5:30 pm

~ Kidou edzés ~

A Kagami-rezidencia könyvtárának egyik asztala felett görnyedtem éppen gondolkodóba esve, amikor Onee-sama nyitott be a terembe. Mióta kijött a 4. osztagról, minden egyes alkalommal úgy köszöntöttem őt, hogy szorosan átöleltem, hadd érezze, hogy nincs egyedül és törődnek vele. A tragédia, ami érte számomra felfoghatatlan, ezért is csodálom, amiért képes volt ilyen gyorsan tovább lépni, és folytatni az életét. Ám ennek ellenére úgy érzem még nem heverte ki, és több pihenésre van szüksége, elvégre kapitányi teendőit is el kell látnia. Egyértelmű, hogy nem hagyhattam nemesi ügyekben segédkezni most és talán le kéne emelnem a válláról Otou-sama kezelésének a felügyeletét is, és már majdnem bele is kezdek, hogy felvessem ezt a javaslatot, de ő megelőzött azzal a kérdéssel, hogy hallottam-e mit szervez a 9. osztag. Meglepő lett volna, ha igen :< Annyira kevés időm jut a shinigamiskodásra T_T Persze a nővérem nem lett volna a nővérem, ha nem világosít fel azon nyomban, és mint kiderült, Nara-kun taichou nemes szándékok által vezéreltetve osztagok közötti közös kidou-gyakorlatot tervezett. Sutekiiiii~ *.* Bár én is a démonmágia nem vagyunk szoros barátságban, hiszen csak néhány, a számomra leghasznosabb varázslatot ismerem, kétség sem férhetett hozzá, hogy Ai-sama kedvéért én is elmegyek erre a jeles eseményre Surprised

A nemesi élet hozzászoktatott a korai érkezéshez, így a nevezett napon is az elsők között estem be a kyuubantai gyakorlóterére, amely már jól láthatóan elő volt készítve az akadémiáról ismerős céltáblákkal. Nosztalgikus érzések törtek rám, ami ilyen fiatalon nem kicsit furcsa, de úgy tűnik már jómagam is vénülök, ha ilyen gondolataim támadnak T_T
- Ohayou gozaimasu, Nara-dono! Kagami Ritsu vagyok, a har... har... khm... tizedik osztag tisztje. Kérem engedje meg, hogy előre is megköszönjem a fáradozását, azt hiszem a többi jelenlévő halálisten nevében is kijelenthetem, hogy hálával tartozunk önnek, amiért ezt a minden bizonnyal produktív programot megszervezte. Biztosíthatom, hogy Soul Society értékeli az osztagok összefogásáért tett erőfeszítéseit, kapitány.
Léptem ki a sorból és ragadtam magamhoz a szót, hogy kifejezzem tiszteletemet, mondandómat követően pedig udvariasan meghajoltam. Apró nyelvbotlásommal pedig nem törődtem, csupán magamban sírtam el magam, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Még mindig nem jegyeztem meg, hogy osztagot váltottam :/ De kedvemet ez nem szegte, ökleimet összeszorítva hergeltem és biztattam magam, hiszen ma valami újat fogok tanulni Surprised

Árgus szemekkel figyeltem a kyaputen minden szavát és mozdulatát. Már ránézésre is látszott, hogy a Shakkahouja jóval erősebb, mint az enyém, pedig még csak nem is idézett. Kicsit tétován néztem körbe, őszintén szólva kételyek merültek fel bennem, hogy mit is keresek itt. Örömmel fedeztem fel Kei-kun arcán, hogy valószínűleg ő sem látja, mit is kéne nézni, így legalább volt legalább egyvalaki, aki hasonló cipőben járt, mint én. Bár ettől függetlenül ez nekem magasnak tűnt :< Legalább nem túl feltűnően integethettem a fukutaichou-kunnak *>*
Azért igyekeztem magamba tömni az információkat, hiába éreztem úgy, hogy ez nekem egy kicsit sok instrukció egyszerre, és lehetne kicsit lassabb is a magyarázat. Amennyit megértettem, az alapján elég bonyolultnak tűnt, bár vizuálisan sikerült elképzelnem a trükköt, ami jó előjel volt... talán Embarassed

Kár, hogy a feléről sem tudtam kitalálni, hogy fogom elérni T_T Azért sóhajtottam egy jó nagyot, vettem néhány mély levegőt, és megpróbálkoztam vele.
- Kunrinsha yo! Chiniku no kamen, banshou, habataki, hito no na wo kansu mono yo! Shounetsu to souran, umihedate sakamaki minami he to ho wo susume yo! Hadou no sanjuuichi, Shakkahou! - idéztem meg a kidout, ám hiába tudtam, hogy nem szabadna elsütnöm, az mégis szinte automatikusan elrepült a kezemből o.O - Aah, gomennasai! T_T
Kértem elnézést félig ijedten, félig elkámpicsorodva az eredmény láttán attól a néhány halálistentől, akit kis híján eltaláltam a tűzgolyóval akaratomon kívül Embarassed

Ez jóval nehezebb lesz, mint gondoltam... De nem adhattam fel, Nara-kun taichou is megmondta, elsőre úgysem sikerülhetett! Megráztam a fejem, újra kinyújtottam a karom, és ismét szavalni kezdtem, de ezúttal nem mondtam ki a mágia számát és nevét, hogy jobban tudjam irányítani a kialakulását, és ne mondja azt az agyam, hogy kész van Neutral

A lassan kialakuló vörös gömb kicsi volt és pislákolt is, de ebből talán tovább lehetett menni.
- Anou... ezzel most mit kezdjek? Jaj, még több lélekenergia, persze-persze!
Motyogtam magam elé, kis híján a homlokomra is csaptam a Shakkahouval a kezemben, de még időben észbe kaptam o.O" Azonban sorsomat nem kerülhettem el, mivel amint megpróbáltam több reiatsut vezetni a golyóba, az igen furán kezdett viselkedni... kitágult, eldeformálódott és végül elvált a tenyeremtől, hogy felrobbanhasson tőlem fél méterre T_T Még szerencse, hogy nem a yukatáim egyikét vettem fel, hanem uniformisban jöttem el. Persze a tűzijáték magamra vonta a taichou figyelmét, aki kioktatott arról, hogy instabil volt a kidoum, mivel félbehagytam az idézését, ráadásul nem a belsejében, hanem mellé próbáltam odaidézni az új tűzgömböt. Elképesztő, hogy mi mindent meg tudnak mondani csupán néhány szóból a kapitányok Surprised

Úgyhogy újabb próbát tettem, ezúttal nem hagytam félbe :<
- Kunrinsha yo! Chiniku no kamen, banshou, habataki, hito no na wo kansu mono yo! Shounetsu to souran, umihedate sakamaki minami he to ho wo susume yo! Hadou no sanjuuichi, Shakkahou!
Roppantul koncentráltam arra, hogy ottmaradjon a helyén ez a fránya labda, és így sikerült is a kavargó felszínű energiagömböt megtartanom Surprised

Jó alaposan rákészültem a következő lépésre, még egy halk imát is elmormoltam toporgás közben, mielőtt növelni kezdtem volna a lélekenergia mennyiségét a tenyeremen. Feszülten figyeltem a Shakkahou állapotát, ha valaki hozzám ér garantáltan ki is ugrottam volna a bőrömből ijedtemben, annyira elmerültem a villódzó jelenség tanulmányozásában :/ De megéreztem, hogy mintha túlfújtam volna egy labdát, úgy kezdett viselkedni a mágia Surprised

Mármint a növekvő energia feszítette belülről a gömb falát, én meg félni kezdtem a kezemben lévő kidoutól. Ugyanakkor némi büszkeség is eltöltött, hiszen mintha előrehaladást véltem volna felfedezni!
Mihelyst meggyőződtem róla, hogy elég stabil a képződmény, óvatosan körbepillantottam, hogy lássam, kinek hogy megy. Csakhogy nem tudtam megállapítani, szinte ahány ember, annyiféleképpen néztek ki a Shakkahouk is... vagy inkább egyformának tűntek? Nem tudoooom T_T Ahogy azt se, most mit kéne csinálnom, de mintha valami isteni sugallat vezette volna a tekintetem, megláttam valamit. Egyik társam kezében ugyanis mintha megváltozott volna a tűzgömb, és élénkebbé, energikusabbá vált volna Surprised

Hát persze, ki kéne eresztenem a palackba zárt szellemet! Surprised

Újra fellelkesedve fogtam hozzá az említett folyamatnak, nyelvemet kidugva összpontosítottam a labdámra. Azonban a várt eredmény helyett a kidoum nemes egyszerűséggel szétesett abban a pillanatban, hogy megpróbáltam T_T Nem baj, mou ikkai!
- Kunrinsha yo! Chiniku no kamen, banshou, habataki, hito no na wo kansu mono yo! Shounetsu to souran, umihedate sakamaki minami he to ho wo susume yo! Hadou no sanjuuichi, Shakkahou!
Idéztem meg a mágiát ismét, nagyon pontosan ügyelve arra, hogy mindent úgy csináljak, ahogy az előbb is. Ismét eljutottam addig a pontig, hogy úgy éreztem, mindjárt felrobban a kezemben, szóval abbahagytam a reiatsuval való felfújását és még erősebben koncentrálva próbáltam meg kiengedni a felgyülemlett energiát. Az eredmény viszont így is ugyanaz lett, a kidou szétesett. Ahogy újra és újra megkíséreltem befejezni a folyamatot, egyre csalódottabbá váltam, hiszen amilyen jól indult, most úgy rekedtem meg és egy tapodtat sem haladtam előre. Fogalmam sincs, hogyan kéne úgy megnyitnom a Shakkahoum burkát, hogy ne omoljon össze az egész felépítése T_T
- Anou... ha szabad megkérdeznem, mit csinálok rosszul? T_T Amint megpróbálom kiszabadítani a belül felgyülemlett energiát, szétesik a kidoum. Ami azt illeti, a módszert sem egészen értem, elvégre ha kilyukasztunk egy felfújt labdát, akkor kiszökik belőle a levegő és használhatatlan lesz
Kérdeztem tanácstalanul, a szememet lesütve. Biztos csak én vagyok ilyen ügyetlen, ráadásul lassú is vagyok, de előbb szükségem volna egy-két tippre arra, hogy mégis hogyan fejezzem be a feladatot.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Vas. Nov. 27, 2011 4:41 am

- Kidou edzés -

Még csak néhány nap telt el hazatérésem óta, és nem tudom letagadni, iszonyúan hiányzott Soul Society. Na nem is maga Soul Society, inkább az arcok, mert hát az arcok a legjobbak, hisz mégis mire mennék NaoNao, Ricchan, meg a többiek nélkül? S tény, talán a legjobban nem is a férfiegyletes gyűlések, a hétvégi póker partik meg persze a rituális papírsztrájk az, ami a legjobban hiányzott, hanem Ai, végtére is mégis csak majdnem fél évig voltunk távol egymástól. Ez pedig gyakorlatilag hosszabb idő, mint amennyi ideje a karakurai kiküldetésem előtt ismertük egymást, ami talán elég gáz, de valamiért még sem bánom, hogy elvállaltam azt a küldetést. Vagyis… Talán mégis itt lett volna a helyem, de nem tudtam semmit, tényleg semmit arról, ami idehaza történt. Azt hiszem, ez az, ami megváltoztatta a kapcsolatunkat, hiszen még ha sikerült is megbeszélni a dolgainkat, valamiért egyszerűen érzem, hogy más az egész. Valami nem jó, valami nem stimmel. Tegnap volt egy pont, amikor kifejezetten kényelmetlenül éreztem magam, de azt hiszem, ez csak azért volt, mert annyi időt voltunk távol. Nem fogom csak úgy feladni az egészet, hiszen megküzdöttem azért, hogy együtt lehessünk. Eh, de tisztára elnyálasodok a végén… Ezzel jár, ha egy nő teljesen elcsavarja a fejem. Rolling Eyes

Mindegy is… Ai felhívta a figyelmem erre az edzésre, de ehh… Kidouk. confused

Mindig is voltak vele gondjaim, és hiába mondják nekem újra és újra, hogy csak többet kéne gyakorolnom, azzal sem megyek semmire. ¬_¬ Pedig nem is utálom a démonmágiát, egyszerűen csak nehezen megy, van egy kis problémám vele, de ez van. Neutral

Cigarettámmal kényelmesen pöfékelve keresem fel a 9. osztagot, ahová Shiratori taichou hirdette ki a közös, nyílt edzést. Azt hiszem, emlékszem a csávóra, még a 10. osztag tagja volt akkor, amikor én lettem a hadnagy, aztán meg a hadnagyi gyüliken boldogíthatta a népet, bár nem tudom, nekem kicsit olyan feszültnek tűnt azokon is meg minden. :/ Mindegy is, tulajdonképpen sosem dumáltam vele soha semmiről, úgyhogy nem tudhatom, sőt, ha mázlim van, megeshet, még a férfiegyletbe is sikerülhet őt beszerveznem, höhö. Cool

Úgyis híján vagyunk tagoknak egy ideje, s még csak most építjük újra félelmetes seregünket, hogy visszanyomjuk a nőegyletet a helyükre a konyhába szendvicset készíteni, mwahaha. Cool

Bár az a vicc, hogy tulajdonképpen ezt sem veszi komolyan senki az egyletből, inkább pókerrel ütjük el az időt, meg szakézgatással, meg persze dumálgatással. Bár Kami nem valami nagy dumagép, én általában osztom az észt helyette is. Na ja, mire is mennének nélkülem. Rolling Eyes

- Ossu! – köszönök be a gyakorlótérbe. Szép számmal érkeztek, meg azért felismerek pár arcot a harmadik, sőt, a hetedik meg a tízedik osztagból is. Innen legalább tudom, hogy nem vagyok egyedül, és jó helyre jöttem. Egy kézfogással üdvözlöm az ismerős arcokat, mielőtt elfoglalnám a helyem az egyik céltáblától néhány méterre. Hajjaj, azok a régi szép idők, amikor egy-egy unalmas óra elől inkább a tetőre menekültünk szakézni… Cool

Mai napig nem értem, miért nem vágtak meg hollow ismeretből meg kidouból, de talán már késő ezen agyalni, azt hiszem. Kedélyesen integetek vissza a távolban csápoló Ricchannak, miután sikerül megpillantanom a tömegben. Nem tudom, ő mennyit tud arról, ami Aival történt, sem arról, hogy sikerült kibékülnünk, de remélem, nem sokat. Persze ez eleve halott ötlet, mégis csak Ai húga… Vagyis a sógornőm. Félelmetes belegondolni. Neutral

A kapitány magyarázata kicsit hirtelen ér, túlságosan belemerültem a céltábla szuggerálásába, miközben egy röpke pillanatra kiszakadtam ebből a világból és gondolataimba mélyedtem, de még idejében feleszmélek, hogy követhessem a mai edzés témáját. Szerencsére még csak az üdvözlő micsodánál tart, szóval no problemo. A nagyobb gondot inkább az adja, amikor elkezdi a rendes magyarázatot, ami kétségtelenül kicsit sok nekem. Addig okés, hogy a shakkahou nevű kidouval fogunk dolgozni, amire fel is sóhajtok, hisz ez azok közé tartozik, amit azért sikerült tisztességesen elsajátítanom az akadémián, azt hiszem. De hogy az elméleti, vagy a gyakorlati résztől tartok inkább? Hajjaj. Ha nem tudnám, hogy az Axe-hatás majd átsegít, már biztosan inkább sztrájkolnék az egész ellen. Neutral

Nara bemutatója azt hiszem, látványosra sikeredett, csak annyit veszek észre az egészből ugyanis, hogy a kidou nagyobbat robban, mint az enyém. Amennyire információim helyesek, és hihetek a szóbeszédeknek, tehetséges kidou használó, egyike a legjobbaknak a kapitányi gárdában. Én inkább a fizikai képességeimre szeretek támaszkodni, pedig tényleg nem ártana, ha a démonmágiával se lennék ennyire elakadva.
Nem tudom, mit lehetett rajta tisztán látni, újra és csak újra pislogok a mutatványra feltéve magamnak a kérdést, hogy akkor most mi van. Szükségem van némi időre, hogy megpróbáljam lassított felvételben levizualizálni magam előtt az egészet, de nem vagyok vizuális alkat, és amint elképzelem az egyik energialabdát, máris bekúszik a képbe egy jóóóó nagy darab… sajtburger. ._. Megrázom egyszer a fejem és beletúrok a hajamba, kezdem érteni, miért is utálták a diákok némelyik tantárgyat Karakura High Schoolban. De nem! Én nem adom fel! Akkor is megtanulom, ha a fene fenét eszik is. Cool

Na tehát, ha jól értettem a feladatot, egyszerre, vagyis egymás után kell kettő shakkahout megidézni. Tűzgolyón belül még egy tűzgolyó. Hirtelen eszembe jut az a strandlabda, amit egy szupermarketben láttam Karakurában, mert a labdán belül volt vagy három-négy másik labda is, bizonyára azért, mert így érdekesebben néz ki. Még mindig magas nekem az egész, a magyarázat az én IQ szintemnek túl gyors, de na, mindig is tudtam magamról, hogy nem vagyok egy nagy agytröszt, de legalább büszkén vállalom ezt is. :/
Mélyeket sóhajtok, négyütemű légzésem közepette készítem fel magam a gyakorlatra, s lehunyt szemekkel koncentrálok. Megtanultam, hogyan zárjam el a lélekenergia érzékelésem, most azonban ez inkább hátrányomra állna. Ezt a képzeletbeli függönyt, mellyel a szó szoros értelmében elfüggönyöztem magam, szépen lassan elhúzom, s máris érzem az első sikert azáltal, hogy érzek, mármint reiatsut, a többiek lélekenergiáját. Még most is nagyon zavaró az egész, egyszerűen nehezen koncentrálok mellette, de nem azért jöttem ide, hogy felsüljek egy ilyen gyakorlatban, ráadásul hadnagyként.
Szemeimet még mindig lehunyva tartom, feszült arckifejezésem pedig ha valaki látja, biztosan nagyon mókásnak tarthatja, hogy ennyire erőlködök és koncentrálok. Hahaha, mindjárt elnevetem magam. ¬_¬ Még mindig elég rossz a képzelőerőm, de azért megerőltetem magam, hátha mégis csak összejön az egész. Meg is jelenik lelki szemeim előtt, valamint a céltábla felé nyújtott kezemben is a tűzgolyó, miután elmormogom a kidou idézését, ám az olyan hirtelen ér véget, hogy nem tudom megtartani azt, s elemi erővel csapódik neki a céltáblának. Erő, az van benne, csupán a feladatot buktam el vele, de kinyitva a szemeimet konstatálom, hogy nem én vagyok egyedül ilyen béna. Csupán a vállamat rándítom, tulajdonképpen nem érdekel mások véleménye, mert nem és kész. Neutral

Újra behunyom a szemem, és felveszem az alapállást a céltábla felé nyújtott karral és apró oldalterpesszel. Szemeimet ismét lehunyom, így könnyebb elképzelnem a shakkahout, ami meg is jelenik, miután elmondom a hosszúra nyúlt megidéző szöveget. Ezúttal sikeresen megtartom a kezemben a kidout, s egy nagy sóhajjal, elégedetten kezdek bele az idézés megismétlésébe. Valahogy meg kell nyitni a kidou külső oldalát vagy mit, vagy nem, nem, előbb bele kell idézni, igen. Még képben vagyok. Cool

Az idézőszöveg viszont olyan hosszúnak bizonyul, hogy a felénél sem járok, amikor a kezemben a kidou gyakorlatilag felrobban, s pánikolva ugrok egyet hátra, hogy ne robbantsam le vele a saját csuklóimat. Arra meg a fene gondolna, hogy a támadás két oldalról érkezik, hiszen az egyik gyakorló kicsit elvéti a célt, és hiába kapom oldalra a fejem, már túl késő. Csupán kardom előrerántásával sikerül megvédenem magam attól, hogy a negyedik osztag betegszobáján kelljen raboskodnom, hiszen hadnagy vagyok, vagy mi a fene.
- Semmi gond, jól vagyok. – helyezem vissza kardomat hüvelyébe, és jelzésértékűen csapom fel fejemre az egyen-napszemüvegem. Kicsit kifújom magam, miközben a többieket lesem, van, akinek egészen jól megy, meg az a kissrác is szépen gyakorol, akinek köszönhetem az eltévedt támadást. Neutral

Mindegy is, inkább folytatom a gyakorlást, bár egy idő után egyre elkeseredettebben, egyre türelmetlenebben, de hiába, egyszerűen nem akar összejönni. Lehet, talán a türelmem fogyása lehet az indoka a folyamatos sikertelenségeknek? Arra ugyan végre sikerül rájönnöm, hogyan kezdjem el a kidouba idézni a kidout. Szépen, nyugisan kezdem el ismét az idézést, a szöveg elmormolása után újra belekezdek az idézésbe. Az elején persze ez jól is megy, és érzem, ahogyan a shakkahou egyre erősebb és erősebb lesz, ahogyan megtelítődik energiával, de még be sem fejezem annak feltöltését, mire az idéző szövegből egyszerűen elegem lesz, és sietve elmormolom azt, hogy minél hamarabb véget érjen. Nem értem, mit csinálok rosszul, hisz ilyenkor ez a nyomorék kidou egyszerűen semmivé foszlik. Nem megy, nem megy, nem megy! Sikerült végre felidegesítenem magam, ahogyan mindig teszem kidou edzéseken, ha egyszerűen nem akar sikerülni. Kezeim már zsebemben kutatnak, és ki is tapintom cigarettatárcámat, de sikerül tartanom magam, hogy ne gyújtsak rá itt, mert lehet, nem illik. Pedig most tényleg szükségem lenne egy szálra, hogy csessze meg ez a rohadt shakkahou. >.> Dühödten rúgok bele egy földön lévő kavicsba, hogy némiképp levezessem feszültségem és sötét pillantásokkal, morogva mustrálom azokat, akiknek megy ez az egész. Ricchan persze helyettem is elmondja a kérdésemet, de azért én is megszólalok, hogy közöljem a kapitánnyal, nem igazán akar összejönni a dolog. Uuuutálom, hogy megint én tűnök a leghülyébbnek. >.>
- Nekem ez egyszerűen magas. Nem értem. >.> – morgom hangosan, és pislogok dühösen. Sajnos jellemző rám, hogy kiidegelem magam az ilyenekkel, ezért se gyakorlok annyit a kidoukkal. ¬_¬ Ráadásul még csak azt sem tudom megfogalmazni Narának, konkrétan mi az, amit nem értek, vagy miért nem megy nekem ez az egész. Áh, katasztrófa. El se kellett volna jönnöm, tudhattam volna, hogy csak felidegesítem magam.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Vas. Nov. 27, 2011 6:06 am

Kidou edzés

Egyre türelmetlenebbül vártam ezt a napot, miután Kawashima Taichou tudósított a Kyuubantaiban rendezésre kerülő kidou edzésről. Természetesen ezzel még nem lett volna problémám, tisztában voltam azzal, miért adja át nekem ezt a csekélyke információfoszlányt. De rendkívül nem nyerte el tetszésemet mikor szívélyes elutasításom ellenére, melyben röviden nem kívántam élni a lehetőséggel, parancsba adta a kötelező megjelenést! >.> Még jó, hogy nem akarok elmenni, mégiscsak Vén Varjú osztagáról van szó, vagyis… ha tőle tanulok, akkor mire fel törekedhetnék arra a jövőben szóló momentumra, melyben le kívánom egyszer körözni? Cseppet sem ítélem ezt sportszerűnek! Hogyha tekinthetem mindezt valami hivatásos mérkőzésnek. Neutral

Ráadásul aznapra volt megbeszélve Kagami-samaval egy délutáni edzés a Sanbantai területén, amit váratlanul lemondott, így még ki fogást sem tudtam találni, hogy mi miatt nem tudok megjelenni ezen a globális elfoglaltságon. >.>
Egy megrökönyödött sóhajtás kíséretében állítottam meg a le – föl való sétálgatásomat a Kidoushuuban belüli szobámban, s a megfelelően bevetett ágyamon pihenő zanpakutomra vezettem tekintetemet. Rögtön belém nyílalt a felismerés… Yuki~onnaért meg kell tennem ezt az áldozatott! A mágiában sem jutok előrébb, hogyha ilyen kicsinyes problémák miatt egy helyben toporgok, mondhatni olyan, mint a süteménykészítés Miyoko-sannak! Minél többször állok neki, annál jobb lesz… ohh… anou… azt hiszem, ez nem megfelelő példa erre… °///°”
Zavartan, elvörösödve próbálom fejrázás kíséretében elkergetni az apró piros csíkot arcomról, mely felmerészkedet rám gondolataim hatására. S ezzel együtt Miyoko-san kedves tekintetét is megkíséreltem elkergetni fantáziámból, hogy koncentrálni tudjak a feladatomra. Nem puhulhatok el egy ilyen fontos pillanatban! >///>
Amint sikerült rendeznem az elmémben sürgő – forgó gondolataimat, el is indultam a Kyuubantai területére, ahol megszervezte az edzést Otou-san. Az osztag bejáratát ékesítő hatalmas kapu előtt állva vettem egy mély lélegzetet, közben megigazítva nyakam körül pihenő kék szín sálat, melyet a hűvös időre való tekintettel öltöttem magamra. Nem mintha túlontúl visszakoznák a hideg miatt, ami velejárója eme téli hónapoknak, de szem előtt tartottam Okaa-san aggódását, melyből kifolyólag a megfázásról és egyéb változatos betegségekről szokott kiselőadást tartani otthon, a hétvégei közös családi ebéd során.
Beljebb merészkedve az osztag területén, tekintetemmel kezdtem keresni az edzésre kijelölt helyszínt, melyet igen hamar kiszúrtam Vén Varjú, számomra még mindig igen szokatlan megjelenésének köszönhetően. Egyszerűen nem tudtam még megbékélni azzal, hogy már azon rangos tisztek között foglalja el a helyét, kik ezt a becses kelmét: a haorit, viselik. Egyre távolibbnak és nehezebbnek tűnt célom elérése Otou-san lekörözésével kapcsolatban. Odaérve a gyülekező pontra vezetem végig tekintetemet a már megérkezett társaságon.
- Kawashima Taichou küldött, hogy vegyek részt az edzéseden. – vetettem oda apámnak morogva, hol a földre – hol pedig rá nézve, amint némileg kíváncsi pillantását fedeztem fel, ahogy felém tekintett. Most legszívesebben elbújnék a sálam mögött, de termetem miatt ez nem kivitelezhető. – Anou… Konnichiwa. A nevem Hayakawa Yuki Hajime, Kidoushuubantai rokuseki. Yoroshiku onegaishimasu. – üdvözöltem az egyre sokasodó tömeget ezzel is elterelve a témát apámról, s a sok ismeretlen arc láttán, már csak formalitásból is, de bemutatkoztam. Ezt követően elfoglaltam helyemet valahol a sorban, hogy meg lehessen tartani a rendezettséget ennyi ember között, a gyakorlás során.
Némán, figyelmesen hallgatom végig Otou-san mondandóját, melyben ecseteli az edzésről szóló konkrétumokat. Érdekesnek ígérkezik az elérni kívánt cél, a szimulációs gyakorlatról nem is beszélve. Kicsit szíven üt, amiért a mágiáról szóló elméleti részt könnyedén átugorjuk. Szerencsémre, hogy Kagami-sama mesélt egyes, s mást erről a kidouról, melyet alkalmazni fogunk a gyakorlás során, mert most jócskán csak nagy hátránnyal indulnék a többiekhez képest az Akadémiai ismeretek híján. Néha kellemetlen, hogy azon évek kimaradtak számomra, de több shinigami mentoros segédkezése által, sikerült behoznom mindazt, melyről lemaradhattam volna. Amint az átmeneti sokkhatást átvészeltem, ismét Otou-san magyarázatával karöltött prezentációra vezettem figyelmemet, nehogy lemaradjak valami fontosról. Mégiscsak Otou-sant láthatom majd mágiát használni, vagyis… legalább legyen is hasznom abból, ha már itt vagyok! >///>
Lenyűgözve néztem végig a prezentációt, szinte nem is hallottam mellé a magyarázatot, mely elmondaná a kettő közötti különbséget. Mégis mi szükségem lett volna rá, hogyha szabad szemmel is kitűnően leszűrhető volt a különbség? Ráadásul mindezt idézés kihagyásával?
Hirtelenjében megszédültem, ahogy belegondoltam a kettőnk közti hatalmas különbségbe a kidou használat terén, s a célom még inkább távolibbnak tűnt számomra, szinte már – már elérhetetlennek. Megerőltetve magamat, igyekeztem az elmondott elméleti végrehajtást is figyelemmel követni a szédítő látvány során. Nehogy az legyen, hogy nem tudom véghezvinni ezt önállóan! >.> Kagami-sama tanításai során mindez más… ott persze, hogy gyakran kérem a segédkezését, több magyarázattal való alátámasztással a mágia használatához. De ott is elsődlegesen azért, hogy minél többet és többet tudhassak meg a kidoukkal kapcsolatban. Itt viszont… bizonyíthatok. Megmutathatom Otou-sannak, hogy eddigi tanulmányaimmal mire is jutottam! No meg ez az idősporolással kapcsolatos alkalmazás is igencsak elnyerte tetszésemet, szóval rendes elsajátításában duplán is ösztökélve vagyok.
A lassított bemutató, a végrehajtást illetően, nagyobb hasznot szolgált számomra, mint a különbségek észrevételéhez szolgáló prezentáció. Igyekeztem a magyarázatott szóról – szóra memorizálni, hogy ne legyen problémám és lépésről – lépésre haladhassak a Shakkahou ilyesfajta megidézésével. Ugyan fúrta oldalamat egy kérdés, s fel is akartam tenni, de nyomban meggondoltam magamat. ~ A segítése nélkül akarom ezt véghezvinni, nem kérdezhetek! >.> ~ Emlékeztettem magamat, ahogy felötlőt bennem a kérdezhetnék ingere, ezzel elvetve eme cselekedetemet, még gondolatban is.
- Hadou no sanjuuichi: Sha… - amint nekünk, „tanulóknak” átadta a terepet Otou-san, azon nyomban, nagy elkötelezettséggel idéztem is volna kezembe a kidout, hogy kísérletet tegyek eme fajta technika alkalmazására. Viszont előbb, a szemem sarkából észrevett kósza Lánglabdát kellett kikerülnöm, mielőtt egy véletlen során bántódásom esne miatta, s akadályozhatna a bősz gyakorlásban. Homlokráncolva fordultam a kiinduló pontja felé, amint nagy sebességgel elszáguldott a mágia mellettem, hogy kiszűrhessem, ki volt ilyen ügyetlen, s az orra alá dörgölhessem: legközelebb lehetne sokkalta elővigyázatosabb. De amint megláttam Kagami-sama testvérét bűnbánóan bocsánatért esedezni azon halálisteneknek, kik áldozatai voltak az iménti malőrjének, azon nyomban elszállt rossz szándékom, s elkönyveltem magamban, hogy „ez mindenkivel megesik”.
Visszafordultam, s ismét nekikezdtem az idézésnek. Remélve, hogy ezúttal egy váratlan Shakkahou sem kísérli meg keresztülhúzni terveimet, ezáltal összedöntve belefektetett koncentrációmat.
- Hadou no sanjuuichi: Shakkahou! – minden egyes csepp figyelmemet felhasználva igyekeztem markomban tartani a tűzlabdát, nehogy úgy járjon, mint egy – két illető esetében, hogy automatikusan tovább száll, akaratom ellenére. A normálméretű Lánglabdát kémlelve, végül továbbléptem a második fázisba, amint úgy éreztem, hogy nem fog elmoccanni markomból, majd elkezdtem lélekenergiát adagolni belé. De itt beleütköztem ama slamasztikába, melyet nem voltam hajlandó megérdeklődni Otou-santól becsületemhez mérten, s nem tudtam mire alapozni, hogy miképp fogom megérezni mikor a kidou eléri a határait, amelynél tovább nem szabad menni, különben kellemetlen események sorozata lesz a vége… robbanás képében.
S ím’ megtörtént a rémeset, amit el kívántam kerülni! Szerencsére megérzéseim mindig óramű pontossággal jeleznek, hogyha valami nincs rendjén, ebből kifolyólag még időben sikerült útjára engednem a mágiát, nehogy a markomban érjen utol a robbanása. Sajnos azt már nem volt időm felmérni, hogy merre is eresztem el.
- Vigyázz! – szólok a szerencsétlen áldozatnak, ki rosszkor volt, rossz helyen. De a veszélyre való felhívásom későn hangzott el, ugyanis addigra már bekövetkezett az ugyan kisebb, viszont annál nagyobb károkat okozó robbanás. Csak remélni tudtam, hogy nem esett baja az illetőnek, majd amint a felszálló porrengeteg leülepedett körülöttünk, akkor vettem némi pillantást a bajba jutottra, hogy láthassam, nem esett e komolyabb baja, s eme tanulmányozásnak hála fedezhettem fel, hogy az egyik lehető legrosszabb shinigamit sikerült kiszúrnom az elszúrt Shakkahoummal. – Anou… sumimasen, Juubantai fukutaichou-san! – hajolok meg előtte, bocsánatért esedezve. – Remélem nem esett baja, figyelmetlen voltam és… sajnos ez lett a vége… - mondtam kelletlenül beismerve az igazságot. Hiszen mire fel rontok el, egy mágia felerősítést Kidoushuubantaios létemre? Amint tudósított állapotáról, s pozitív eredményekkel szolgált, figyelmemet visszatereltem a gyakorlásra, s immáron sokkal, de sokkal óvatosabban álltam neki a megmérettető feladatnak.
- Hadou no sanjuuichi: Shakkahou! – a megszokottnál is kisebb Lánglabdát idézek meg markomba, ezzel próbálván meg kompenzálni az előbbi ballépésemet. Így, a bele irányított lélekenergia, hogyha túlontúl sok is lesz, akkor kevésbé van esélye felrobbanni apró mérete miatt, s időben észre is vehetem akár, ezzel megakadályozva az előbbihez hasonló esetet. Lassan szivárog át a labdába a lélekenergiám, de olyannyira óvatosan álltam neki ezúttal, hogy mikor már majdnem sikerült elérnem a célomat, akkor… akár egy felfújt ballon, mely megkötözés nélkül lett elengedve… leeresztődik, majd semmissé válik kezemben a megidézett mágia. Egy rendkívül nagy, kezdeti türelmetlenségre utaló szusszanást ejtek el, ezzel megpróbálva visszaszerezni a Shakkahou által elüldözött hidegvéremet, mielőtt a bosszúság úrrá lenne rajtam. Nem adhatom fel! Bizonyítanom kell! Sikerülni fog!
- Hadou no sanjuuichi: Shakkahou… - szinte suttogom az idézetet a kisebb izgalom hatására, ahogy az elkötelezettségem elég erőt adott ahhoz, hogy ismét nekivágjak a felerősített Lánglabda létrehozására. Igyekeztem elmémben vizionálni a megalkotásához szükséges lépéseket Otou-san elmondottai alapján, majd ezt gyakorlatba átitatva végrehajtani. ~ Mint Shakkahouban a Shakkahou… ~ emlékeztettem önön magamat, s minden figyelmemmel koncentráltam a rendes végrehajtásra, nehogy ismét robbanjon, avagy leereszkedjen és semmisé váljon, ahogy az előbbiekben történtek, majd ezennel tovább léptem a következő lépésre: a tűzerő szabadjára engedésére.
A siker hatására nem kis öröm járta át valómat, még arcomon is előbukkant egy kisebb mosoly ennek hatására. Megszüntetve a Lánglabdát még egyszer megkíséreltem megvalósítani, hogy ne csak egyszer övezte siker legyen hanem, hogy lássam valóban sikerült rájönnöm a nyitjára a dolognak! Ahogy Vén Varjút láttam a sorunk előtt elmenni, büszkén húztam ki magamat, majd a felerősített Shakkahout útjára engedve az egyik szabad céltábla felé prezentáltam ily’ módon Apámnak sikeremet. Majd talán, hogyha nem lesznek itt ennyien… megköszönöm mindezt Otou-sannak. >///>

Tárgy: Re: Gyakorlótér Vas. Nov. 27, 2011 9:33 am

Valami hirdetés, vagy mi a csodák csodájáról beszélt mindenki, hogy valami határozottan lesz a kilencedik osztagnál, de arra már nem jöttem rá micsoda. Papírt nem találtam, mert túl voltunk a szokásos haori mosáson, amit meg láttam túl bonyolult volt elolvasni. Biztosan pont azokról az órákról maradtam le, amikor a rajta szereplő betűket tanította anya. Várjunk, voltam én egyáltalán ilyesmin? Nem emlékszem, szóval nem lehetett fontos tudjam azt a sok krikszkrakszot, ami papírokon van. El kell őket égetni és kész! Nekem nem szükséges ismernem ezt az elfoglaltságot. Elég, ha Masa tisztában van velük és kifaggathatom, ha korrekcióra lenne szükségem. Márpedig jelenleg örülnék, ha megtalálnám, mert ő valamicske hírmorzsával szolgálhatott. Más szóba se kerülhetett! Panaló tabu téma! Vele háborúban állok! Zöldségeken kívül nincs közös témánk. Iszlám hadnagy meg…tényleg! Ő merre lehetett? Most belegondolva a gondomba nem találkoztam vele egy ideje. Remélhetőleg nem ragadta magával a fő-taichou újabb bosszúhadjárata, vagy a méltán híres, na meg gonosz klotyó manó, akit lehet az osztagra haragítottam, mert több kondérnyi brokkolit, répát, spárgát és cukkinit húztam le a férfimosdóban.
~Szellemirtókat kéne hívni!~ Simítom végig finoman ívelt államat, ritkán hangzatos bölcsességemtől dagadó mellkassal. Ennél jobb tervet nem találhattam volna egy másik futó problémára. Ha már arra nem jöttem rá, mit fogok csinálni a kilencedik osztagnál, ennyi sikerélményt tökéletesen megérdemeltem. Nem, mintha zavarba jönnék, céltalanul sétálgatok egy tök idegen környezetben, teljesen idegen halálistenek között. Előbb, főként utóbb rájövök mit kéne keresnem. Ha meg nem, védekezhetek vele, én megpróbáltam, csak eltévedtem útközben! Vannak tanúim itt jártam! Akiket nem biztos megtalálok még ebben az életben, de minek aggódnék ezen? Biztosan kitalálom minek keringek itt, mert tökéletesen uralom a helyzetet és mi a fene ez az ajtó? Ugyan már! Semmi bajom nem eshet, ha magabiztosan benyitok, aztán szörnyet halhatok, mert valami színes labda száll el mellettem! O.O

Pánikra semmi indok! Épp, csak azt a keveset megélt életemet veszthettem volna el fél percen belül, mert be merészeltem nyitni egy csukott ajtón. Már kezdem érteni azt a tanácsot, óvakodj a zárt terektől! Rémisztő, de annál jobban felháborító! Ennyire hevesen letámadni, mert tudatlanul, na meg hívatlanul érkezem? Ez nem tiszta játék! Ilyeneket én szoktam bevetni. Kikérem magamnak! Mondjuk kicsivel később, miután fantasztikus reflexeimnek hála, levakarom hátam az ajtófélfáról. Olyan tökéletesen kenődtem fel rá papírvékonyságú lécként, amit az összes álcázó bűvész megirigyelhetne.
-Látványos üdvözlés!-
Tekintek elképedve a démonmágia, vagy minek nevezik őket hűlt helyére. Elismerésem az elsütőjének, amit kézjelzésekkel adok a jelenlévők tudtára, de legközelebb azért örülnék, ha adna vészjelzéseket, mielőtt védtelen idegenekre támadna vele. Apropó gyűlés! Azt hiszem megtaláltam, amit kerestem. Gondolom, az lehet, ha már ennyien vannak és ennyire gyakorolnak. Mit is gyakorolnak? Semmi probléma! Feltalálom magam és rájövök útközben mit kéne pontosan csinálnom.
-Aloha! Sierashi Katsuo a késve, de nem csüggedve érkező, lelkes diák vagyok!-
Intek a pubertásnak – publikumnak – megnyerő vigyorral, hogy igen befutottam. Abból nem lehet bajom bemutatkozom. Még összekeverhetnek a klónommal. Ahogy nézem, úgy is valami bigyulát kell regélni, aztán azt a labdát beújítani, meg megint idézni és azt hiszem, elmegyek megnézni, odakint vagyok e. Ez lehetetlen! Mármint semmi se lehetetlen nekem, hiszen mindent megoldok, de kikérem magamnak! Itt diszklimatizáció –diszkrimináció- van! Tehetség terén nem, viszont tanítás szempontjából halmozottan hátrányokat szenvedő zsenge shinigami vagyok! Nem jártam Akadémiára és a shakka mi már micsodás hajrákiáltást, csak hallomásból ismerem. Mármint, mintha technikailag is ismerném. Valamilyen rap szöveget megtanított Watta bá, ami után azokat a számozott bigyókat lehetett lőni, de általában nem jutottam el odáig. Rosszul magyarázott! Most nem én vagyok a hibás! Ha elbukik a diák, rosszul tanított a mestere! Én elszenvedője és nem generálója vagyok a problémának, hogy a Pokemon érdekesebb volt az előadásainál…
~Menni fog ez! Ellesek pár trükköt, aztán lefölözök mindenkit!~ Remek gondolat, melyet ördögi mosollyal kíséreltem meg teljesíteni, de hamarosan rá kellett jönnöm nem az örömtől kerekednek szemeim és gördül le egy-egy izzadtság csepp homlokomról. Maradjunk annyiban, nem számítottam rá egész boszorkánykonyha receptkönyvet kell megtanulnom percek alatt. Próbát azért megért, mennyire sikerült bemagolnom a szomszéd feleletéből. Nos, mindig van egy rossz próbálkozás a tökéletes előtt. Elsőre, csak fél távig jutottam, aztán elvesztem a babérkoszorú és gyümölcskosár között, mert hirtelen tök egyformának tűnt a kettő. Kosár vagy koszorú, egyre megy. Jelenleg tölcsér is lehetne, akkor se érdekelne, mert ez az erőlködés kezdett felbosszantani! Nem ér velem kiszúrni, mert elrontok valamit! Ha azt mondom, legyél meg, akkor legyél, mert legyél és kész!
Ki merném jelenteni ez volt a vég kezdete. Körülöttem hol alacsonyabban, hol magasabban szálltak a gömbök. Mindenkinek sikerült, csak NEKEM nem! Percek - mert pontos időt nem illik mondani - óta erőlködtem, erőlködtem, vért izzadtam, remekül bemelegítettem, ahogy mondani szokás, csak épp a következő fokig nem jutottam el. Nem volt labda! Itt valami átverés lehetett! Hiába mondtam el a szöveget, adtam bele energiát és böktem ki azt a hajrázós taktikai kiáltást nem történt semmi. Még futottam pár kört, amikor eldöntöttem nem bennem van a hiba! Ez a feladat csalás! Helyesebben szólva nem család, csak cseles! A harci szöveg nem a Sakálhód, hanem shakkahou volt! Háhá! Tudtam valami nem stimmmel! Így, mindjárt más lett! Kapásból szintet ugrottam, mint egy poke állatka! Már lett valami fényes szörnyetegem! ~Oké! Ebből, hogy lesz gömb?~ Vakartam meg fejem búbját, mesterien elrejtve tanácstalanságom. Nem maradhattam szégyenben egyet se tudok összeszövegelni. Nincs, ami kifoghatna rajtam. Ez nem kudarc, csak átmeneti, picit sokáig tartó zavar az erőben! Mi sem mutatja jobban, saját lélekenergiámat győzködtem, ha sikerrel járok, arra költöm zsebpénzem, elmegyek egy igazi getto negyedbe rap érzést tanulni! A sok küzdés pedig kifizetődik, mert a legnagyobb csend közepén, amikor mindenki a kapitányra szegezte tekintetét, hogy magyarázza el mégis mi a probléma, végre sikerült kicsinyke, viseltes, de mindenképp ígéretes shakkahou-mat ellőnöm.
-EZ A…hupsz! Gondoltam segítek felkelteni a sensei figyelmét. Neutral

–
Tettem le tenyerem, miközben erősen fókuszáltam, ne felejtsem el véletlen baleset folytán, megint, hogy kell ezt a sakál labdát csinálni, különben még annyira se fogom érteni, milyen felfújt labdát akar Tsuki chan kilyukasztani, mint eddig, és hoppá, miért nem vettem észre itt van? Sok a megválaszolatlan talány! Szóval, valamit bele kellett erőszakolni ebbe a labdába, aztán kilyukasztani? Most, komolyan teszteltetni akarják velem az adidas reklám szövegét? Nem lenne egyszerűbb lángszórót használni? Az sokkal menőbb! Tartani kell a szerkentyűt, élvezni a tűzet. Semmi erőlködés, végtelen fejtörők és spontán robbanás, mert, ahogy nézem itt vagy magukat, vagy mást, de valamit mindenképp szétszednek a jelöltek. Meg én is! Kétszer próbáltam meg, ezt a tuszkold bele a másikat is akciót, de mindkétszer az élni akarásomon múlt nem a karom robbant le a helyéről, hanem valami más. Elnézést, ha rossz felé repült, épp mentettem a saját életem! Surprised

Viszont az bizonyosságot nyert a démonmágia, olyan, mint a kerózás! Nem felejted el, csak gyakorolni kell és rájössz! A három valamis támadás is pöpecül ment a próbálkozások számával! Cool

-Gondolom valamerre keverednie kéne, mint a vízibombákban a víznek, vagy mi szösz…-
Furcsán néztek az orrom alatt elmormogott kijelentésemre, pedig esküszöm értelmes megjegyzésnek szántam. Vagy, ők még soha életükben nem dobáltak meg senkit lufibombákkal? Szomorú gyerekkoruk lehetett! Surprised

Tárgy: Re: Gyakorlótér Kedd Nov. 29, 2011 11:00 am

Edzés

Nobu már napok óta várja a már régebben meghirdetett , a 9.osztag gyakorlóterén zajló edzést. Amennyire várta, ugyanannyira sikerült ismét elaludni, pontosan úgy, mint amikor az első találkozása volt kapitányával. Hasonlóképpen rohant a helyszín felé, közben a következőt gondolta:
~-Francba! Percek kérdése és elkések! Miért nem tudok időben felkelni.....kellett nekem megint este későig gyakorolni...~
Miután magában megállapította a fentieket, azonnal rákapcsolt a sebességre és ezúttal a Shunpo nevezetű technikát használva rohant a 9.osztag gyakorlótere felé. Körülbelül 2-3 perc késés után sikeresen megérkezett, éppen egy kapitány öltözékben álló férfi beszédének közepére, ahol a 31.támadás új fajta használati módját magyarázta el.
Nem sokkal később befejeződött az aznapi gyakorlat demonstrációja, majd a legtöbben már el is kezdték a gyakorlatot. Egy ideig Nobu értetlenül állt, természetesen odafigyelt a sensei minden egyes szavára, (miután a helyszínre ért) azonban nehezen tudta feldolgozni a hallottakat.
~Tehát akkor most több lánglabdát kell kilőni, vagy inkább egy labdába kell többet vinni? Kicsit össze-zavarodtam. Egyáltalán milyen gyakorlat ez? Mikor kell a kardunkat használni?~türelmetlenkedett magában az ifjú shinigami; kívülről csak annyi látszott ebből az egészből, hogy enyhén hunyorítva és kissé dühös fejet vágva áll be a megfelelő pozícióba, a kapitánytól lehetőleg minél messzebb(hiszen, ha esetlegesen elrontja az mínusz pont lesz az ajánlásánál).
~Egek remélem, remélem jól értettem a feladatot!~ gondolta magában kissé izgulva, ám mégis határozottan mondja a következőket némi lélekenergia gyűjtése után:
-Hadou no 31: Shakkahou! - hangzott el a technika neve, azonban történt egy kis baki. Nobu teljesen megfeledkezett arról, hogy nem egy erőteljes lánglabda kilövése volt most a feladat - habár tökéletesen létrehozta a lánglabdát és kilőtte, mégsem ez volt a feladat. Óvatosan körbe nézett és látta, ahogy a többiek sem olyan biztosak magukban, de vannak azért, akik sikeresen teljesítik a gyakorlatot.
-Franc...-hangzott el némileg hangosan Nobu szájából, utána kissé zaklatottan felvette ismét alapállását, tenyereit előre helyezve a következőt mondta, ezúttal odafigyelve a gyakorlatra:
-Hadou no 31: Shakkahou! - mondta határozottan; legnagyobb megdöbbenésére másodjára (vagy ha úgy vesszük elsőre) sikerült neki a kapitány által kiszabott feladatot teljesíteni, legalábbis látszatra. Annak ellenére, hogy a technika pár másodpercig tökéletesen működött, az mégis hibádzott valamiben. Sikeresen létrehozott egy lánglabdát, amit megtartott kezében, majd kissé növelve a lélekenergiáját "kilyukasztotta" a labdát, amiből a lángcsóvák lángszóróként hagyták el azt. Idáig nem is volt probléma, azonban csak ezek után jöttek a komplikációk: a labdából kicsapó lángok folyamatosan erősödtek, látszott a technikán, hogy létrejött, de az idézője képtelen kontrollálni lélekenergiáját, hiszen egy ilyen technika megtanulásához bizonyos fokú precizitásra van szükség. Miután már a labda elért egy kritikus pontot, Nobu hirtelen visszatérve fél kábulatából, a félig amortizált lánglabdát kilőtte minél messzebb a többiektől; azonban az a labda sajnos sokkal nagyobbat robbant, mint amire számított, egy kisebb szélvihart keltve, de a többiek szerencsére nem nagyon foglalkoztak ezzel, mindenki el volt foglalva a saját gyakorlásával.
Noboru kissé megviselve hagyta abba a gyilkos technikát, rátámaszkodott térdére, majd kicsit kifújta magát, és miután sikerült összeszednie magát, rögtön felvette ismét az alapállását és magában elhatározta: Most sikerülnie kell! Nem elég létrehozni! Meg is kell tartani!
Az akadémián Nobu a legjobbak egyike volt mindig is mind kidou használatban, mind kardforgatásban. Szorgalmasan szokott gyakorolni, ám ez valamiért annyira nem látszott meg a gyakorlás során. Ugyan nem egy könnyű technikát tanultak, de Nobu mindig is hozzá volt szokva, hogy a dolgok elsőre tökéletesen sikerülnek - lehetséges, hogy emiatt egy kicsit elszállt magától.
Emiatt érezte magát különösen zaklatottnak és idegesnek, amiért nem sikerül egy egyszerű technikát teljesen kihasználni. Felveszi az alapállást és kimondja:
-Hadou no 31! Shakkahou! - Azonban spontán kilövi a labdát- , amit létrehozott ismét erőteljes volt és nem is olyan messze becsapódása után hatalmasat robbant.
-Hadou no 31! Shakkahou!- amely ki is lövődött azonnal.
-Hadou no 31! Shakkahou! - erőlködött, a végére már nem bírta és kissé megpihent és gondolkodott; ez nagy erénye, hogy az esetek zömében rendesen végiggondolja a dolgokat, kivétel ha azzal másnak akar bizonyítani, akkor képes a legrosszabb formáját mutatni. Behunyta a szemét egy gondolat erejéig:
~Najó...Ez így nem lesz jó. Szánalmas vagyok...Képes vagyok rá! Nem másokért, csak és kizárólag magam miatt csinálom!~kijelentette magában.
~Vegyük sorjában... Létrehozod a labdát a lélekenergiáddal, ám megtartod, közben óvatosan kiengeded a hőt, a lángot a labdából, közben nem növelve a lélekenergia szintet.~
Miközben ezt végigmondta magában, gondolatban vizuálisan is próbálta megcsinálni a feladatot, ezzel is növelve az esélyét, hogy utána sikerüljön.
Kinyitotta a szemét, felvette az alapállást ismét, majd a következőt mondta:
-Hadou no 31! Shakkahou! - kiáltotta, majd a feladatot némi szépséghibával, de sikeresen megcsinálta. Óvatosan megszüntette a technikát és pár másodperc megfagyott tekintet után örömében felugrott és egy hangos "Juhé"-t engedett meg magának.
A többször hibásan kilőtt technika bizony kissé megcsapta Noboru lélekenergiáját, de nem eléggé ahhoz, hogy bármi nemű problémát okozzon a további gyakorlatokon.
Miután sikeresen elvégezte utoljára a feladatot, várta a kapitány reakcióját.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Szer. Nov. 30, 2011 11:53 am

Kidou edzés Part 2

Még volt idő a kijelölt időpontig, amikor az edzés megkezdődik, de már néhány tiszt így is ideért, aminek kifejezetten örültem. Volt értelme megszervezni ezt a gyakorlatot, ha ennyire lelkesek a tanulni vágyó shinigamik. Egyre csak jöttek és jöttek még többen és egy szép kis tömeg összegyűlt itt, a 9. osztag gyakorlóterén. Ez egy kisebb lökést adott nekem, hogy mindent megtegyek, hogy tudásom egy részét sikeresen át tudjam adni a jelen lévőknek. Nem mellesleg pedig, Hajime is eljött az edzésemre, ami nagyon meglepő volt számomra. Nem vártam, hogy fel fog bukkanni, da nagyon örülök, hogy itt van. Bár mondta, hogy csakis Kawashima taichou, miatt jött el, ami egyből eloszlatta a gondolatomat, hogy magától jött el. Jól tettem végül, hogy a Kidoushuuba is elküldtem az üzenetet az edzésről, pedig egy ideig tétováztam, hiszen az ottani halálistenek többet tudnak a kidouról, mint a Gotei 13 bármely osztagának tagjai és talán visszahúznák őket a fejlődésben.
Nem sokkal miután üdvözöltem a megjelenteket, egy lány kiállt a sorból és a jelenlévőket képviselve megköszönte ez az edzést. Annyira meghatódtam egy pillanatra, hogy majdnem elbőgtem magam, pedig nem vagyok egy sírós fajta. Kagami-san felszólalása jól esett, de nem tudtam hirtelen mit mondani rá, ezért inkább folytattam a bevezetőmet, mielőtt még teljesen elérzékenyülök. Elmondtam minden információt a gyakorlatról, majd meg is mutattam lassan, hogy mindenki megértse, majd a tanulók megpróbálhatják az elméletet átvinni a gyakorlatba. Az elején még hagyni akartam, hogy maguktól próbálkozzanak meg a feladattal, hátha rájönnek a nyitjára, addig kifejezéstelen arcommal pásztázom a sorokat, de később majd besegítek nekik.
Időközben több késő is betoppant, ki ekkor, ki akkor, de nem voltam rájuk mérges, amiért nem voltak itt a megfelelő időpontban, már annak örültem, hogy eljöttek. Amikor viszont a sorokat róttam és közel voltam valamelyikhez, odamentem, hogy szóljak hozzájuk néhány szót.
- Tudod mi a feladat vagy elmondjam. – ajánlom fel a későknek, hogy elismétlem a gyakorlatot, mivel lemaradtak az elejéről. Közben már lehet ellesték másoktól, hogy mit kell csinálni, de én jó tanár módjára felajánlottam a segítségemet, és ha élnek vele, akkor a gyakorlókra mutogatva elmagyarázom egy kicsit rövidebben, mint az elején.
Talán kezdhettem volna valami könnyebb anyaggal, minthogy egyből bedobom őket a mély vízbe, de én hiszek bennük, hogy a legtöbbjük képes lesz elsajátítani ezt a felfejlesztett technikát. Bár még most csak a normál Shakkahouk repülnek mindenfelé, én attól még reménykedek. A kezdő kidou használóknak talán egy kicsit új ez a dolog, hogy az eredeti céljától eltérően használunk egy mágiát, de egy gyakorlottabb kidou használónak ezt tudni kell. A Shakkahout például lehet harcon kívül is használni, fényforrásnak a sötét helyeken vagy tűz gyújtására.
Miközben a sorok között sétáltam és néztem, ki hogy halad a feladattal, felfigyeltem Kagami-sanra, aki valamiért csak a kidou idézését mondta el, de a nevét nem. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen irányíthatatlanná vált a Shakkahou.
- Kagami-san, ha elmondja egy kidou idézését, akkor nem sokkal utána a számát és a nevét is ki kell mondani, különben a mágia nem úgy fog viselkedni, ahogy kéne. – próbálom elmagyarázni a kis tanítványomnak, hogy mit csinált rosszul az imént. Nem rosszindulatból mondtam el, hanem hogy legközelebb ne essen ugyanebbe a hibába.
Több meleg helyzet is volt, amikor nem arra repültek a Shakkahouk, amerre kellett volna, de a legveszélyesebb kétség kívül az volt, amikor Hajime Isami fukutaichou felé lőtte ki mágiáját. Már majdnem közbe avatkoztam, de szerencsére Isami-sannak jók voltak a reflexei és kardját előrántva sikeresen kivédte a felé közeledő támadást.
Körülnézve senki sem volt még képes végre hajtani a kiadott gyakorlatot, de mindenki nagyon próbálkozott. Egyszer csak hallom Kagami-san segítségkérő szavait, majd a többen is csatlakoznak hozzá, ezért odamentem, hogy mondjak néhány tippet. Utam közben észreveszem, hogy valakinek sikerült végrehajtani a felturbózott Shakkahout. Hajime volt az, ami nem volt meglepő, hiszen a Kidoushuu tagja és nem mellesleg a fiam, akire büszke voltam. Felé fordulva egy elégedett bólogatást intéztem felé egy halvány mosollyal az arcomon, majd folytattam az utam eredeti célom felé. Mindenki csöndben várta, hogy odaérjek és segítsek nekik, amikor egy Shakkahou robbanása törte meg a csöndet. Egy csöppet meglepődtem, nem fordítottam különösebb gondot a dolognak.
- Mondok egy egyszerű példát, amitől talán könnyebben fog menni. Ne labda legyen benne, hanem inkább egy vízzel teli léggömb, az sokkal inkább hasonlít a mostani feladatra. Ha kilyukasztom a lufit, akkor elkezd belőle kilövellni a víz és egyre kisebb lesz, de ha közben még több vizet töltök bele a száján keresztül egy locsolócsőből, akkor meg tudom valameddig tartani a méretét, csak gyorsan kell az egészet csinálni, mert a víz szaporán távozik a léggömbből. A mi esetünkben a víz a lélekenergiát jelenti, tehát folyamatosan pumpálni kell a mágiába, ameddig fenn szeretnénk tartani. – remélem ezzel segítettem, mert még egy példát nem biztos, hogy ki tudnék találni. Persze azért megpróbálnám, de a siker nem garantált az én esetemben.
A diákjaim újult erővel láttak neki a feladatnak és figyeltem ki lesz, aki először ráérez az ízére. Felfigyeltem egy fehér hajú fiúra, akinek majdnem sikerült egyik próbálkozására, de elvesztette az irányítást mágiája felett. Egyből tudtam, hogy mi volt a hibája, hiszen egyértelmű volt. Túl lelkes volt és nagyon görcsösen akarta teljesíteni a feladatot, ezért túl sok lélekenergiát akart beletuszkolni egyetlen egy kidouba.
- A túl sok lélekenergia volt a hiba, de jó úton haladsz. Csak így tovább. – ballagtam oda a szomorú fiúhoz, hogy rávilágítsak a hibájára. Ekkor eszembe jutott egy tipp a többieknek is, ami talán még megsegítheti őket. – Próbáljátok meg először a normál Shakkahou méretetektől egy kicsit kisebbet, de sűrűbbet létrehozni. Kicsiben talán könnyebben meg ez a gyakorlat. – kezdtem el hangosabban beszélni, hogy mindenki meghallja az újabb tippemet, majd továbbindultam.
Már többüknek sikerült végrehajtani az általam megmutatott technikaerősítést, ezért eljött az ideje, hogy lefújjam az edzés első felét és áttérjek a másodikra. Büszke voltam mindenkire, hisz szívét-lelkét beleadta a gyakorlatba és addig próbálkoztak, amíg végre sikerült megcsinálniuk. Bár voltak kérdéseik, de az belefért, nem tudhat mindenki elsőre mindent.
- Mindenkinek gratulálok, akinek sikerült végrehajtani a gyakorlatot és azok se csüggedjenek, akiknek még nem. Az edzés után, aki még szeretne, maradhat gyakorolni és szívesen válaszolok a további felmerülő kérdésekre is. Akkor most át is térnék a második részre, a szimulációs gyakorlatra. Bevezetésnek megmutatom az imént tanult technika egyik használati módját. – egy kicsit hátrébb álltam, nehogy véletlen baja essen valakinek, miközben a bemutatómat tartom. – Hadou 50, Rei no Kuron! – idézek meg egy klónt, aki elengedhetetlen szereplő lesz, hiszen ő fogja játszani az ellenfél szerepét. – Tegyük fel, hogy ellenfelünk egy védőpajzzsal védi és mi azt át akarjuk törni. A Shakkahouval szeretnék ezt megtenni, amivel egyben meg is lepjük az ellenfelünket, hiszen ő azt várja, hogy egy normál lánglabdát küldünk felé. Csinálhatnánk azt is, hogy egyesével lövöldözzük, de nagyobb nyomás alatt előbb át tudunk hatolni egy pajzson. – kezdtem neki magyarázatnak, majd ez élőben is bemutattam a klónommal. Létrehozott másik énem alkalmazta az Enkosent, míg én először egy normál Shakkahout lőttem ki, amibe persze nem raktam olyan sok lélekenergiát, mert már így áttörtem volna a pajzsot. Utána pedig lángszórószerűen alkalmaztam ugyanazt, amivel már áttörtem a védelmet.
- Persze nem csak így lehet összezúzni az ellenfelünk védelmét, ez egy módja annak. Egy másik mód, amit még megemlítenék, az olyan technikák használata, amik csak egy ponton érintkeznek a célponttal. Erre jó példa a Byakurai, ami kifejezetten alkalmas pajzsok áttörésére. Könnyedén át megy még a használó erejénél kicsit erősebb pajzsokon is, még ha csak egy kis lyukat hagy maga után, ezután már gyengébb csapás is áttöri a megmaradt védelmet a keletkezett repedések miatt. – ezt is demonstráltam az Enkosenen, de ezután már át akartam térni a jelenlévők tesztelésére. Az imént elmondott információkkal csak fel akartam vezetni, hogy mi lesz a feladatuk ebben a szimulációs gyakorlatban.
- Most, hogy megvagyok a bevezetéssel rátérek a feladatokra, amit gondolom, már sejtitek mi lesz. Az ellenfeletek védelmének áttörése. A klónjaim segítségével felállítok nektek egy harci helyzetet, amiben az a célotok, hogy megsebesítsétek az ellenséget. – amikor megemlítettem a klónokat még többet csináltam belőlük, hogy öten legyenek. – Álljatok össze ötfős csoportokba és kezdetét veheti a gyakorlat, de először elmondom a szabályokat. Amint beálltatok a klónokkal szemben, maximum egy-két lépésnyit mozdulhattok el és csakis támadó mágiát alkalmazhattok, mást nem. Más minden megengedett, használjátok a kreativitásotokat. Most pedig egy csoport kivételével, megkérek mindenkit, hogy egy kicsit menjen el innen, hogy ne tudjatok egymástól ötleteket ellesni. – miután a tisztek többsége úgy tett, ahogy mondtam és elég távol voltak ettől a területtől, beállítottam a klónokat és a tanulókat egymástól, olyan három méterre. Ők még nem tudják, de klónjaim a Sekit fogják használni, ami fog egy kis kihívást jelenteni a résztvevőknek. Lehet, hogy azt gondolták az Enkosen lesz a védelem, mivel azon mutattam be mindent, de akkor nagyot tévednek. Ha az lenne csak le kéne másolniuk engem, abban mi a pláne?
- Amint a klónjaim felhúzták a védelmüket, kezdjetek neki minél előbb a feladatnak, nem szabad sokat gondolkozni. – mondok el még egy fontos dolgot a jelenlévőknek, hiszen éles helyzetben sincs időnk gondolkodni, hogy most mit akarunk lépni. Felemeltem a jobb kezemet, jelezve, hogy készüljenek a fel és amint leengedtem a karom a klónjaim megidézték a kis védőpajzsukat, amivel elkezdődhetett a próbatétel.

Spoiler:

Tárgy: Re: Gyakorlótér Vas. Dec. 04, 2011 10:09 am

Kidou edzés part 2

Önbecsülésem az egekbe szökött a siker adta öröm hatására. Azzal, hogy elnyertem Apám elégedettségét, egy apró lépést tehettem a lekörözéséről szóló ösvényen, kicsi mégis fontos lépést számomra. S a sikeresen felerősített Shakkahoum becsapódását követően, amint eleget mustráltam a kissé darabokban végzett céltáblát, szemem sarkából feltűnik a sok tanácstalan arc. Gondolom azok csoportja, kiknek nem volt elegendő a magyarázat a megvalósításhoz. Vén Varjú új magyarázata a technikához rendkívül érdekesen hangzott az én szemszögömből, bár úgy tűnt, hogy egy – két résztvevő az előbbi elmondottakkal ráeszmélt arra, miképp kell megcsinálni ezt a Shakkahout. Vagy legalábbis, némileg több elképzelése van róla, mint az imént. Türelmesen vártam az edzés második felvonását, persze igyekeztem közben figyelemmel kísérni a többiek bősz gyakorlását, akiknek még nem sikerült végrehajtani a feladatott, s az egyes kósza Shakkahoukat elkerülni, mielőtt nekem esnem bántódásom, amely miatt lemaradhatnék arról a szimulációs gyakorlatról, melyet még az elején említett Otou-san.
Amint Apám ismét beszélni kezdett, ezzel magára vonva figyelmünket, hallgattam végig mondandóját, mely az edzés második felével volt kapcsolatos. Már tűkön ültem a kíváncsiságtól, s érdeklődve vártam a bemutatóját, melynek első lépése is már lesokkolt. Hadou no gojuu, Rei no Kuron… nem hittem volna, hogy Otou-san ismeri ezt a kidout (>.>), melyről még én, csupán könyvekben olvashattam! Ez nem ér, egyáltalán nem! Mad

Mérgelődve, összeszűkült szemmel vizslattam felé, nem akartam látni, nem akartam elfogadni, hogy sorozatszámra nő a mágia, s tudás, mellyel előttem áll. Az előbbi lépés, melyről azt hittem közelebb kerültem lekörözéséhez, oly’ távolinak tűnt hirtelen, a képzeletbeli szakadék ismét megmutatta magát előttem. Megrázva fejemet próbáltam visszaterelni a rosszalló gondolataimat a külvilág eseményeire, hiszen nem maradhatok le a feladatban! Megfelelően kell teljesítenem, Otou-san segítsége nélkül! >.>
Elkötelezvén magamat, minden apró szót és demonstráció közben tett mozzanatot teljes figyelemmel követtem, mégis mélyen legbelül nehezen békéltem meg azzal, hogy Otou-san alkalmazta az iménti mágiát, amely hatására még egy lett belőle. Belső, lelki békémet csupán az otthon átadásra várakozó sütemény gondolata hozta meg, melyet Miyoko-sannak szánok, miről már igencsak érdekel véleménye... de most nem kalandozhatok el! >///> Fráh, mi van velem?! >///> Ez most nem olyan helyzet, hogy Miyoko-sanra gondoljak! >///>
A bemutató, mely két féle verziót is elénk tárt, Otou-sannak hála, élénken raktározódott el elmémben, mellé a hozzátartozó magyarázattal, amint elhessegetem elmémből a Miyoko-sanról szóló gondolataimat kicsit későbbre. Hiszen a feladat adott, a védelem megsemmisítése, s az ellenfél megsebesítése, s ez, ilyesfajta merengések közben nem kivitelezhető. Mert mindhiába tűnik egyszerűnek, igencsak egyértelmű, hogy ezerszer nehezebb lesz. Nehéz, amiért kevés mozgásteret kapunk. Minden bizonnyal tökéletesen kivitelezhető a feladat a tapasztaltabbak számára, de jómagam még nem vettem részt annyi küzdelemben, hogy figyelemmel vegyem a kevés mozgást és apró mennyiségű, de minőségben és erőben jobb támadásokat. Viszont ez nem hátráltat meg, csupán logika kérdése lehet az egész, a megfelelő megvalósításhoz.
- Szóval, csak le kell győzni „téged”? – teszem fel a költői kérdést orrom alatt, átmeneti kíváncsi csillogással kék szememben tekintve, az Otou-san újabban megjelenített másolatai irányába, melyet az előbbi technika segítségével valósított meg. Meghökkentő! Szövege, amely szerint csupán öten maradhatunk jelen az első megméretetésben, nem haboztam a merész, első vállalkozók között lenni. Ugyan engem hidegen hagyott, hogy valaki hasonló megoldást akar e véghezvinni majd ezután, amit én is szeretnék csinálni még akkor is, ha netalántán sikerül.
Engedelmesen álltam be a kijelölt pontra, ahova Otou-san mutatta, majd a velem szembe állított Vén Varjú másolatra szegeztem hűvösségtől sugárzó tekintetemet. Van egy lehetőségem legyőzni Apámat, megmutatni, hogy én ezerszer jobb vagyok nála!
Gondolataim folyamatosan zakatoltak az általam ismert mágiák adta lehetőségeken. Alapvetően szerettem volna alkalmazni az újonnan meg tanult Shakkahout, mely sokkal erősebb, mint az alap Lánglabda. Viszont figyelembe kellett vennem a pajzsot, mellyen először át kell törnöm, mielőtt támadásba kezdenék, mely lássuk be, már ezen a pontos is igencsak nehéz. De még azt sem tudtam, hogy melyik mágia megsemmisítésében gondolkodjak, hiszen mégis Otou-sanról van szó, van elég furfangos ahhoz, hogy nem Enkosen védelemmel ruházta fel klónjait, hanem valami mással, melyet hidegvérrel fognak alkalmazni, s ki tudja, hogy pontosan… mit? Persze ez csak feltételezés… hiszen csupán egy edzésen vagyunk, melyen nem biztos, hogy véghezvinne ilyesfajta aljas mozzanatot. Fráh, nem hittem volna, hogy egyszer valaha is bánni fogom, hogy nem ismerem Vén Varjút eléggé, hogy ezt tudhassam! >.>
Felkészülten vetettem meg lábamat, s vártam a jelzésre, mely megmutatja, hogy mikor indíthatjuk el az általunk elképzelt mágiasorozatot. Kétségeim támadtak tervemben, nem tudtam, hogy mennyi esélyem lesz a helyes, megfelelő megvalósítására, s ahogy Otou-san figyelmeztetett minket, miszerint nem lenne előnyös túl sokat merengeni ezen, szinte minden megfelelő lehetőségre való elképzelésem darabokra hullott e mondat hatására. Kissé elbizonytalanodtam terveimben, nem tudtam rendesen bízni bennük, szinte a torkomban dobogott a szívem az izgalom hatására.
Mi lesz, hogyha nem fogom tudni megmutatni Vén Varjúnak, hogy jobb vagyok nála? Mi lesz, hogyha már az elején megbukok a megvalósításban? Belegondolni is rossz, látni lelki szemeim előtt még inkább. Nem akarom, hogy megtörténjen, sikerülnie kell, akárcsak az előbb a felerősített Shakkahounak!
Otou-san a jelzést megadta. Kezdhetjük. Elszántan fújtam ki a levegőt tüdőmből, mintha csak kétségeimet üldözném el eme apró, mégis nagyszabású tettemmel, s már emeltem is jobbomat készenlétbe, kihúzva magamat, ahogy Kagami-sama a rám szánt gyakorlási időkben mutatta. E mellé bölcs szavait is felidézem a mozzanatomhoz, mely a mágia tisztelettel való használatáról szól.
- Hadou no gojuuhachi: Tenran! – jobb tenyeremből szép lassan egy forgószél kezdett felbukkanni, a tölcsér heves sebességgel téve a körkörös mozgást indult meg az ellenfelemként jelenlévő Vén Varjú másolatának irányába, ki azon nyomban felhúzta pajzsát, mely rendkívülien nagy meglepetésemre nem az előbb látott példákban kibontakozott Enkosen, hanem a Seki nevezetű bakudou volt. Viszont nem foglalatoskodhattam eme szent másodpercek töredékei alatt ezzel, hiszen minden egyes pillanat számít, hogyha végre kívánom hajtani, lehetőleg sikeresen, ezt a megmérettetést. Ugyan Enkosen esetében akartam elindítani a Tenrant, viszont úgy nézett ki, itt is hatásos volt vele az elképzelésem, miszerint ezzel képes vagyok kicsit kibillenteni a klónt az egyensúlyából, zavarni a koncentrációját a védelmébe fektetett összpontosításban.
- Hadou no sanjuusan: Soukatusi! – szállt is, szinte azonnal az Orchidea Égboltot követően második támadásom, mellyel már a pajzs védelmének a jelentős részét kívántam meggyengíteni, jobbik esetben megtördelni, hogy a már az idézésének mormogásába belekezdett, most tanult felerősített kidout, a Vörös tűzágyút, nagyobb hatással lőhessem el felé. Persze fennállt a veszélye, hogy a bősz gyakorlásom, s nemrég történt sikerek ellenére nem sikerül úgy összpontosítanom, hogy a mágia sikeresen felfújja magát, s nagyobb erejével engedhessem szabadjára. De igyekeztem koncentrálni rá, s nem a sikertelenség ösvényére szaladni vele. Figyelmemmel a mágia sikerére, illetve a megpróbáltatás megfelelő, vagy legalább elismerhető végrehajtására összpontosítani, nem arra, hogy Vén Varjút miképp körözhetem le azzal, hogy másolatát képes vagyok a földbe tiporni, avagy sem. Kagami-sama sem igen örülne annak, hogyha másra figyelnék, nem pedig a mágiák helyes használatára, s ha túlontúl elbuknék, az sem kizárt, hogy az általa tanultakat is lealacsonyítom, azt pedig cseppet sem szeretném! Számomra mindaz, amit megmutatott a mágia világával kapcsolatban nagyon is értékesek. Így, meg kell mutatnom, nem volt fölösleges az idő, amelyet a kidou részletesebb megismerésére szántam Kagami-sama felügyeletével!
- Hadou no sanjuuichi: Shakkahou! – a bűbáj parancsszavai, az idézést követően, határozottan hangoztak el tőlem. Igyekeztem a lehető legtöbb, de a tűréshatárán belüli lélekenergiát belepumpálni, mellyel talán jobban be is biztosíthatom a technika kombóm sikerességét. Legalábbis, igencsak reménykedek a pozitív végkimenetelben. Ha nem lesz az, azt sem bánom, legfeljebb addig nem teszek ínét egy tapodtat sem, míg nem sikerül ezt megvalósítanom! >.>
Az alkalmazott mágiák által felkevert por, s kőzetdarabok sokasága miatt elbújtatott klónt nem láthattam, hiába próbáltam minél inkább összeszűkült szemmel kémlelni a portengerbe, hogy kiszúrhassak valamiféle nyomot a gondolataimban túlbuzgó, kíváncsi dilemmára való választ.
- Sikerült, avagy sem? – motyogtam a csupán magamnak feltett, elmémben visszhangzódó kérdést, megpróbált palástolni kívánt izgatottsággal várva.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Kedd Dec. 06, 2011 10:21 am

Noboru örömmel tapasztalta, hogy sikeresen teljesítette edzője által kiszabott feladatot. Mondjuk ideje is volt, hogy sikerüljön, hiszen rengeteget szenvedett vele, rengeteg lélekenergiát beleölt az egészbe, úgyhogy nagyot csalódott volna, ha végül nem sikerült volna. A kapitány dicsérő szavai erővel töltik el Nobut; a következő feladatot várta, hogy bizonyíthasson(elsősorban magának), hogy képes arra, hogy elvégezze azt a munkát, amit kiszabtak neki, akármilyen nehéznek is tűnik.
A következő feladat az volt, hogy egy speciális technikával létrehozott kapitány-klónt kell legyőzni, mégpedig úgy, hogy annak védekező technikáját felül kell múlni egy támadó mágiával. A tanár ezt demonstrálta is: a klón alkalmazta az Enkosen védekező techikát, amit aztán fel is tört a gyakorlók szeme láttára, közben ismertette a leghatásosabb módszert, amivel fel lehet törni ezt a Bakudou-t. A klónok egymástól távolabb elhelyezkedtek, az egyikhez Nobu oda is ment, megállt vele szemben, tenyerét enyhén felemelte, majd várta a kapitány-klón parancsát a kezdésre.
~A Kapitány klónjai az Enkosen védekező technikával fognak védekezni több, mint valószínű... Azonban ha figyelembe veszem az előző feladat nehézségét, akkor egyértelmű, hogy valami újítást is bele fog rakni a gyakorlatba! Valószínűleg ellentámadást fog alkalmazni, hogy éles helyzetben, amikor a támadásra figyelünk mennyire nyitott a védelmünk...Talán...Meglátjuk! Vagy talán egy másik...~
Ám nem tudta befejezni gondolatait, ami mellesleg rádöbbentette volna a kapitány cselszövésére, mert a klón rögtön felhúzta védelmét, ezzel jelezve a feladat indulását. Noboru arca komor lett, majd határozottan mondta:
-Kezdjük!-kiáltotta.
Egyszer csak elkezdett rohanni a klón felé, közben különböző kézjeleket formálva, a következő szöveget mondva:

-Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Pokol és Zűrzavar. Tenger hullámzó akadálya indul dél felé. Hadou 31: Shakkahou!!- kiáltja, miközben gyorsan halad ellenfele felé. Majd kinéz magának egy pontot és oda céloz, pontosan úgy, ahogy a kapitány javasolta. Miután ezzel megvan, hatalmas por keletkezik, amiben csak éppen hogy ki lehet venni az ellenfelet, azonban Nobu tudja pontosan, hogy hol van, ugyanis rögtön a porfelhő fölé ugrik, majd újabb egyedi kézjelek után a következőt kiáltja:

-Hadou 04: Byakurai!- Ezzel egy villámot küld ellenfele felé, amely egy pontban nagy mértékben képes meggyengíteni a védelmi vonalat. Hangos csattanással ütközött a technika az ellenfél védelmének. A védelmi technikák nagy részének ereje használójának stabil lélekenergiájából tevődik össze. Ha azt megzavarják, vagy eltérítik a figyelmét, nagy mértékben csökkentheti a védekező technikának az erejét. Ezt próbálta az előző támadássorozattal elérni Nobu. Miután befejezte a fehérvillámot, Shunpot alkalmazva ismét az ellenfél előtt termett ugyanott, ahonnan a lánglabdát indította. Ez a folyamat egy szempillantás alatt történt meg, tehát a Fehér Villám nevű technika éppen hogy elhagyta mutatóujját, máris ott termett előtte és a következőt lehetett hallani:

-Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Az Igazság és Mértékletesség nevében. Az álmok ezen bűntelen falán engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából. Hadou 33: Soukatsui!! - Üvölti és a lehető legtöbb lélekenergiát beleadva támadja ellenfelét. A kezéből egy hatalmas erejű pusztító kék tűzként lecsapó támadó mágia távozott, ami, ha minden igaz jelentős károkat okozott az ellenfél klón pajzsán. Legalábbis Nobu erre számít, bár, ha a kapitány tervez valamit, akkor résen lesz, hogy ha kell időben tudjon reagálni.
Minden esetre a biztonság kedvéért megkísérel egy új dolgot, amit azelőtt még soha sem próbált meg, főleg harc közben nem:
Tisztában van azzal, hogy reiatsuja alapvetően szél/kidou típusú, ami erős támadóeszköz tud lenni, főleg, ha másnak a védőburkát kell feltörni. Minden esetre egy tűz alapú technikát több tízszeres erőre is fel lehet turbózni pusztán más jellegű lélekenergia áramoltatásával. Ezt próbálja meg Nobu is alkalmazni, amit viszont nem akar elsietni, hiszen ez a technika rosszul is kisülhet, mert nagyon robbanékonnyá, de inkább instabillá teszi a mágiát.
-Hadou 31: Shakkahou! Mondja, majd megcsinál egy sima tűzlabdát átlagos méretre, amit utána felturbóz egy kis plusz szél típusú reiatsuval. Az eredményt még nem tudhatja, de a technikát a közben felszálló porköd miatt nem süti el, inkább megvárja, amíg az eltűnik és utána lövi ki ellenfelére.

Mivel a Shunpo nem számít technikának, hiszen csak pusztán sebesség növelésről van szó, Noboru nem követett el szabálysértést és ha minden a terv szerint haladt, akkor sikeresen teljesítette a feladatát.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Csüt. Dec. 08, 2011 8:37 am

- Kidou edzés -

Valahogy a kedvem és a lelkesedésem elment az egésztől. Már az Akadémián is béna voltam kidoukból, vagyis tulajdonképpen nem lettem volna olyan gáz belőle, ha kitartóan gyakorlok, viszont valahogy olyan ehh az egész. :/ A hakudával és a zanjutsuval nem volt olyan gondom, mint a démonmágiával, lévén gyerekkorom óta különböző harcművészeti oktatásokra járattak, vagyis csak-csak belém ivódtak a dolgok, na meg emiatt egyszerűen természetesnek veszem azt, ha épp kardot forgatok a kezemben meg hasonlók. Ellenben a kidou nekem akadémistaként egy teljesen új dolog volt, amihez nem tudtam, és még most sem tudok hozzászokni. Fogalmam sincs, hogy kell megkülönböztetni két külön típusú lélekenergiát, úgyhogy van is miért szívnom rendesen. Hadnagy létemre talán én szuperálok itt a legrosszabbul, bár Katsu magyarázata hallgatása közben egy képzeletbeli villanykörte felvillan a kobakom felett, hogy mi van, ha ez lenne a megoldás. Kitartóan próbálom hát vizualizálni az egészet, a fene vigye a bekúszó sajtburger képeket, azonban ekkor a kapitány magyarázata csak még jobban összezavarja a fejemben a dolgot. Áh, nem fog menni soha, minek is erőlködök, nem értem, és kész. >.> Pedig én tényleg, de tényleg igyekeztem! Becsszó. |-( Mellékes apróság, hogy igyekezhettem volna jobban is, nekem legalábbis szükségem lett volna még egy kis időre, de mire újra nekiállnék a gyakorlatnak – a magyarázatot igyekszem fejben tartani annak ellenére, hogy nem igazán értem - , már kapom is a forró drótot, hogy az új gyakorlat következik. Eh, ráadásul csapatokban. confused

Ez legalább indokot ad arra, hogy felvegyem a jópofaság álarcát, így hiába duzzogok továbbra is, azért igyekszem jó pofát vágni az egészhez, mintha nekem az egész a lehető legjobban menne meg minden. Igaz, ez cseppet sem igaz, de úgyis mindenki ellesz a saját bajával, mintsem velem törődjön, igaz?
- Ricchan, Katsu! Legyünk egy csapatban! – szemelem ki egyből osztagom két tisztjét, na meg hamarosan előkaparok két másikat is, akik szintén a mi osztagunkba járnak. Azt hiszem, nem fogják bánni, na meg Ricchan amúgy is olyan kis elveszettnek tűnik szegény. Katsut nem kell féltenem, asszem, ha meg ennek vége van, garantáltan teljesíttetem vele a férfivá válás első feladatát. Cool

Szakét szerintem még nem ivott, de hiszen milyen férfi az, aki nem bírja a szakét? Korán kell kezdeni, ugyebár. Cool

Nem bánom, ha csak egy kis sikerélményem lesz, talááán hajlandó leszek tovább gyakorolni az elsajátíthatatlant, aztán még az is lehet, hogy nem. Nem rendelkezem túl nagy lélekenergiával, az Akadémiára is csak sokadik próbálkozásra vettek fel, úgyhogy talán ez is oka lehet annak, hogy a kidoukkal ennyire meggyűlik a bajom, persze attól én még próbálkozok, vagyis néha, vagyis hónapok óta csak most először. Neutral

A feladatot meglepő módon elég kreatívnak tartom, nekem biztos nem jutott volna az eszembe ilyen. Surprised

Ráadásul még én is könnyen megértem, mit kell csinálni, szóval azt hiszem, már csak azzal lesz gond, ha egyszerűen maga a kidou nem fog úgy elsülni, ahogyan kéne neki. Meg azt hiszem, kezdem érteni a logikát is. Szóval a lényeg valami olyasmi, hogy az ellenfél arra számít, hogy a shakkahou nem fog nagyot sebezni, erre kiderül, hogy mégis, ugye? Hiszen tulajdonképpen némelyik zanjutsu fogás is erre alapozik, hogy meglepjük az ellenfelet, vagy mi. Surprised

A szemem előtt az lebeg, amikor gyerekként egyszer véletlenül széttörtem egy kaviccsal az egyik emeleti ablakot, vagyis csak egy lyuk keletkezett rajta, de utána valaki hozzáért, és az apró rés mentén először szétrepedt, végül összeomlott az egész.
Ritsuval, Katsuval és a másik két tiszttel állunk össze egy csapatba taichou-san klónjai elé, akik amint megkapjuk a jelzést, felhúzzák magukra kidou pajzsukat. Valamiért kétlem, hogy ellene működne ez a meglepetés dolog, szerintem kifejezetten számít rá, na meg eh. :/ De nincs rinyálás, Ritsu előtt semmiképp! Hát mit fog mondani az én Ricchanom Ai-channak, ha elkezdek szerencsétlenkedni? >.> (xD)
Ha Shiratori nem gondolt volna erre, már biztosan kicsit oldalra pillantanék, hogy megnézzem, a többi csapat mit és hogyan csinál, hogy valami képet kapjak az egészről, mint egy kisdiák, aki nem tanult a dolgozatra, ezért a padtársáról les. De mi vagyunk a legtisztességesebb és a legkúlabb osztag, úgyhogy amúgy sincs szükségünk csalásra. Mwahahaha, mi leszünk a legkirályabbak, mert én azt mondom. Cool

Nyilvánvalóan először shakkahouval próbálkozok, úgy, ahogyan még az Akadémián tanultuk, na persze valamiért nem sokat használt a taichou-san klónja ellen. :/ Bár lehetett volna valami remek kis jutalom is a tétje az egésznek, akkor nagyobb lenne a motiváció, például egy takarító a 4. osztagból a hadnagyiba, igazán ránk férne. Surprised

Hirtelen csak egy-két másik kidou jut az eszembe, amit talán el tudnék végezni, hogy áttörjem a védelmet, tehát nyilvánvalóan a Hadou 32: Oukasen nevű kidouval próbálkozom. Igyekszem a lehető legtöbb reiatsut sűríteni a technikába, hiszen egy Enkosent így tuti biztos, hogy megállít, ugye? Várom is a nagy csattanást, vibráló színeket meg konfettivihart, de semmi sem történik, vagyis valami történik, csak éppen nem az, amire számítottam. Most akkor vagy az én hadoum volt gyenge… vagy ez nem is Enkosen. O.O

A mértéket elvesztettem hát, de az mióta is érdekel engem? Inkább oldalterpeszbe állok és két kezemet a megfelelő szögbe tartom, hogy megidézzek egy újabb shakkahout. Megpróbálom minél inkább elképzelni a tanultakat, a shakkahou a shakkahouban dolog, és azt hiszem, egy ideig sikerül is, hiszen amint megidéztem az elsőt, már sikerült is felturbóznom belülről egy másikkal. Azonban a következő lépésig nem tudok eljutni, hiszen úgy érzem, hogy mindjárt felrobban, így inkább ellövöm azt, persze a siker érdekében.
A pajzs még mindig sértetlen. >.> Vesztenivalóm úgy sincs, na meg én már csak azért is meg akarom mutatni magamnak, hogy igenis, menni fog ez a dolog. Normál harci esetben persze már rég a kardom forgatására támaszkodtam volna és fegyveres harccal próbálnék valamiféle előnyhöz jutni, azonban ez most tabu, ugyanúgy, mint a shunpo is, hiába is olyan remek kis technikának számít az is. Újra elkezdem mormolni a kidou idézését, amit még nem lövök el, majd megint megpróbálom teletömni reiatsuval, ahogyan az előbb is tettem. Érzem, hogy most már van esélyem a sikerre, hiszen az előbb már egészen közel kerültem hozzá. Na ki a király? Cool

Lelki szemeim előtt egy narancssárga burokban képződik a vöröses, energiával túltelített anyag, azonban megpróbálom addig tartani, amíg tudom, Végül elképzelem, ahogyan szépen, lassan leomlik róla a narancssárga burok, és csak ezután engedem el a kidout. Tőlem ez is nagy teljesítmény, minden esetre remélem, a legjobbakat, hiszen ezzel le is járt a gyakorlatra fordított idő. Az eredménytől függetlenül vigyorogva pillantok Ritsu és Katsu irányába, hogy felmérjem, nekik hogy sikerült. Azt hiszem, ezért megérdemlünk egy pizzázást meg szakézást, a taichou-san is velünk tarthat, ha akar. Cool

Spoiler:

Tárgy: Re: Gyakorlótér Kedd Dec. 13, 2011 7:12 pm

~ Kidou edzés, part two ~

Valamennyire megnyugtató volt látni, hogy nem csak én voltam az, akinek a feladat megoldása... nehézségeket okozott. Ha rápillantottam Kei-kunra vagy Kacchanra, az általuk mutatott teljesítmény sem tűnt jobbnak, mint az enyém. Legalábbis a végeredményt tekintve semmiképp sem. Kei-kun miatt kicsit aggódtam is, úgy tűnt, őt mintha megviselte volna idegileg az akadály, amibe a 10. osztag kollektíve beleütközött. Pedig úgy éreztem, hogy már csak egy aprócska lökésre van szükségem ahhoz, hogy teljesítsem a feladatot, hiszen egyetlen icike-picike mozzanatra vagyok a végcéltól. Azonban ahogy az lenni szokott, az utolsó lépést a legnehezebb megtenni, így végül elbizonytalanodva, tanácstalanul vontam kérdőre a körülöttem állókat, valamint Nara-kun senseit. Ám nem ő, hanem az a ragyogó sziporka világította meg előttem a sötét utat, amely végül Kacchan ajkain szökött ki. Elkerekedő szemekkel meredtem Masaru-sama kiköpött mására, arcom pedig néhány pillant múlva legszebb és legörömtelibb mosolyommal karöltve ragyogott fel. Hát persze! A külső és a belső Shakkahou is lélekenergiából áll, olyan, mintha egy vízgömb lenne a kezemben! És a víz irányításában, keverésében már bőven van tapasztalatom, hála Kaminami féltő gondoskodásának. Azt hiszem most jól jön, hogy víz alapú lélekölőm van Surprised

Lelkesen fogtam hozzá újra a próbálkozásnak, bár az első kísérletem után rá kellett jönnöm, hogy ha túl izgatott vagyok, akkor nem fog menni. Szóval igyekeztem nyugalmat erőltetni magamra, mintha csak egy nemesi gyűlésen készülnék beszédhez.
- Kunrinsha yo! Chiniku no kamen, banshou, habataki, hito no na wo kansu mono yo! Shounetsu to souran, umihedate sakamaki minami he to ho wo susume yo! Hadou no sanjuuichi, Shakkahou!
A vörös energiagömb megformálódott, jómagam pedig a tőlem telhető legmagasabb koncentrációval fogtam hozzá tovább adagolni bele a lélekenergiát. Így, hogy a reiatsumat víznek képzeltem, valahogy az egész sokkal könnyebb volt, sokkal inkább éreztem, hogy meddig lehet feszíteni a húrt, és gyorsabban is ment a tűzgolyó megalkotása. Aztán jött a kulcspont, az energia szabadon engedése. Vettem egy mély levegőt, és mintha csak egy vízgömb lenne a kezemben, úgy kevertem össze a nagy labdát, meg a kicsi labdát belül. Még engem is meglepett az eredmény, ugyanis... sikerült ***.*** A kezemet elhagyó Shakkahou valahogy úgy nézett ki, mint a példában szereplő kidou, és az ereje is nagyobb volt, ahogy becsapódott... a céltábla mögött a falba. Kissé ijedten vettem tudomásul, hogy a nagy összpontosításban a célzásra már nem maradt erőm. Ami azt illeti, egyébként sem vagyok benne valami jó. De aggályaimat hamar félresöpörte az örömöm Surprised

- Arigatou Kacchan, életmentő vagy! *.*
Hálálkodtam a fiúnak, egy nagy öleléssel és egy puszival megköszönve neki a segítséget. Kitörő boldogsággal töltött el a sikerélmény, biztosan büszke lesz rám Onee-sama is, ha megtudja, hogy érdemes volt elküldenie ide. Én persze soha nem leszek olyan erős shinigami, mint ő, de nekem nem is az a célom, hogy erős legyek. Számomra a halálistenség inkább most már egyszerű kikapcsolódás, még ha fura is ilyet mondani Surprised

Nara-kun sensei aztán nemsokára összetapsolt minket, hogy újabb feladatot adjon. Bevallom kicsit tartottam attól, hogy ismét valami megerőltető feladatot fog adni. Nekem már bőven elég lett volna ennyi is, kicsit elcsigázottan üldögéltem a földön, amíg ő ismertette a következő leckét. Így hát egyrészt örültem, amikor kiderült, hogy csak a megtanultakat kéne átültetni gyakorlatba, másrészt viszont megijedtem attól, hogy harcolni kell, mivel én azt nem nagyon tudok. Nami-chanra támaszkodom rendszerint, ha küzdeni kell, és legfeljebb annyit tudok, hogyan kombináljam a lélekölőm tulajdonságait démonmágiával, azonban magával a kidouval való harc nem tartozott az erősségeim közé. A bemutató látványos volt, de kissé elvonta a figyelmemet, hogy hirtelen több is lett a senseiből, így csak annyit láttam belőle, hogy különféle kidoukkal töri át Nara-kun taichou a másik Nara-kun taichou pajzsát. Aztán Nara-kun taichouból még több lett, és megkaptuk, hogy mindannyiunknak le kell győznie egy-egy Nara-kun taichout @.@ De hát én csak 6. tiszt vagyok, hogy győzhetnék le egy kapitányt? scratch

Ráadásul még szabályokat is be kell tartanunk, egyre reménytelenebbnek tűnt a dolog. Már azon is el kellett gondolkoznom, hogy milyen hadoukat is ismerek... hát nem sokat. Nem mehetnék inkább haza? T_T
- Hai, legyünk, Kei-kun... :/
Egyeztem bele kissé elkámpicsorodva az ötletbe, majd lemondóan felsóhajtottam. Kicsit fel kellett lelkesítenem magam, elvégre nem okozhatok csalódást senkinek. Mindenki bízik bennem és erőt merít a lelkesedésemből meg az energiámból, én meg itt kesergek azon, hogy túl nagy fába vágták a fejszémet. Hát milyen dolog ez? Surprised

- Yoooosshi, csináljuk meg!
Gyürkőztem neki a feladatnak nagy elhatározással, bár még mindig zavart, hogy Nara-kun taichou képmása áll velem szemben. Na meg az, hogy meg kéne támadnom. Remélem nem fog fájni neki, ha eltalálom, bár akkor talán nem vállalkozna a feladatra önként, ha így lenne... ugye? Bár a kapitány megadja nekünk a jelet, hogy kezdhetjük, én mégis tétováztam kicsit. Nem igazán tudtam, mit kezdjek a szituációval, de aztán a bemutatóra visszaemlékezve végül úgy döntöttem, hogy egy Byakuraijal próbálkozok, mivel ha Nara-kun sensei is azzal törte át a pajzsot, akkor az nem lehet rossz választás Surprised

Az idézést követően két ujjamból elő is csapódott egy bátortalan Fehér Villám, de persze ártalmatlanul pattant le a kapitány pajzsáról. Jé, ez nem is az a kidou volt, amivel demonstrált nekünk a 9. osztag vezetője Surprised

Bámulatos, mennyiféle és -fajta mágiát ismer! Sikertelenségemen azonban ez a felfedezés nem segített, így megpróbáltam azt a Shakkahout, amit eddig gyakoroltunk, hátha azzal sikerül. Újra végigmentem azokon a lépéseken, amik szükségesek voltak a lángszórós tűzgömb megkreálásához, gyakorlásomnak köszönhetően már viszonylag jól ment, még ha egy kicsit lassan is. Most arra is tudtam figyelni, hogy célozzak, így jó irányba indult el a hadou, csakhogy az újfent fennakadt a pajzson :/
- Nem megy, túl gyenge vagyok T_T
Keseregtem halkan magam előtt, így sose fogom áttörni ezt a pajzsot. Bár használhatnám Nami-chant, akkor az ő ereje egy Tsuzuri Raidennel kombinálva biztosan elegendő lenne, de csak kidout használhatunk... azt hiszem scratch

Talán, ha valahogy megkerülhetném azt az energiamicsodát... Végül az egyik mellettem elsülő kidou miatt keletkező porfelhő ihlet meg, úgy döntöttem erre fogok feltenni mindent. Kockáztatni fogok! Surprised

A tervem az volt, hogy a földbe lövök egy Shakkahout, és a felcsapódó porral akadályozom Nara-kun taichou látását. Így mikor ellövöm felé a második kidoumat, csak később veheti azt észre és nem lesz ideje megfelelően felhúzni a védőpajzsát, én pedig áttöröm azt! Surprised

A rizikó csupán abban rejlett, hogy az előbb a Tűzlabda gyengének bizonyult, így a magasabb szintű Soukatsuival kellett próbálkozzak, és nem tudtam, hogy azzal is képes leszek-e megcsinálni azt, amit a Shakkahouval gyakoroltam.
- Kunrinsha yo! Chiniku no kamen, banshou, habataki, hito no na wo kansu mono yo! Shounetsu to souran, umihedate sakamaki minami he to ho wo susume yo! Hadou no sanjuuichi, Shakkahou!
Idéztem meg a hadout, melyet ezúttal is megerősítettem egy ilyen belső lánggolyóval, hiába volt a célpontja a köztünk lévő füves talaj. Már éreztem, hogy egyre kevésbé bírom mind energiával, mint odafigyeléssel, szóval talán ez volt az utolsó dobásom. Amint becsapódott a vörös energiagömb, és felszállt a por, hozzá is fogtam a következő idézéshez.
- Kunrinsha yo! Chiniku no kamen, banshou, habataki, hito no na wo kansu mono yo! Shinri to sessei, tsumi shirame yume no kabe ni wazuka ni tsume wo tate yo! Hadou no sanjuusan, Soukatsui!
Mormogtam el az idézést az orrom alatt, majd a keletkező labdába elkezdtem úgy önteni a reiatsut, mint az előbb a Shakkahouba. A kékesfehér energiagömb persze másképp viselkedett, így csak remélni tudtam, hogy jól csinálom. Ahol a robbanáspont elérést véltem, ott elkezdtem összekeverni a külső és a belső kidout, majd útjára engedtem a kék tűzlöketet. Nem lettem volna meglepve, ha nem sikerül, de mást nem tudtam kitalálni. Én ehhez tehetségtelen és ügyetlen vagyok :/ Csak annyi maradt bennem, hogy hátradőljek, és elterüljek a füvön.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Pént. Dec. 16, 2011 6:52 am

Álmomban se hittem volna kertészeti továbbfényképezésre –továbbképzésre- csöppentem be. Legalábbis erősen, azaz információ terjengett az éterben, hogyan kell locsolócsővel öntözni. Megnyitod a csapot. Mi ebben olyan bonyolult? Surprised

Körülbelül az egész, ha ezt nem vízzel, hanem lélekelemózsiával –lélekenergiával- kivitelezed. Miért nem maradhatunk a lufibombáknál? Még Tsuki chan-nak is az a változat tetszik jobban. Hoppácska! Surprised

Most lebukott! Ismeri ezt a játékot! Mik ki nem derülnek! Lehet ő maga egy titkos lufis alakulat feje! Ezek után szemmel fogom tartani, nehogy kiderüljön, játszótéri csapatunk rejtett ellenségével tartózkodom egy munkahely fedél alatt, csak nem tudományosodott –tudatosult- bennem. Az egyértelmű, zsebóriás –zseniális- vagyok és tökéletes tervvel álltam elő, amiért elégedett vigyázzállással fogadom a felém érkező gratulációt. Egyértelmű többet érdemlek szóbeli dicséretnél, még se akarok teljesítetlen -telhetetlen- lenni, kézforgást követelek silány másolatom kövezőjétől –követőjétől-, erre nem összekevernek vele? Surprised

Tsuki chan súlyos látomás –látás- problémákkal küzdhet, ha képes volt jó néven, de rossz helyzetben rám akaszkodni. Az ölelés dolog még hagyján! Elnézném, hiszen nem törhetem darabkáira lelkesedésében, na, de a puszi! Az már felsőségártalom –felségárulás-! Anyának is szigorúan négy fal között, tanuk nélkül engedem, mert ez engedmény –engedély- mentes közeledés és a testem erősítő –erőszakos- eltulajdonítása! Ki nem állhatom az arcon landoló puszit! Nem vagyok gyerek, hogy mama csuppanósokat kelljen nekem osztani. Remekül felnőttem nélkülük, ráadásul nem fogok csalni, hogy csókokat lopogatok, mert tíz centit akarok nőni! Inkább az eső, mint ez a gilisztás - gusztustalan - valami!
-Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, de nyálas dolgokba ne bonyolódjunk! Blőeh!-
Törölgettem le Tsuki chan maradványait, nem tetszésemet kifejező fintorral. Az ezt megelőző nyelvnyújtásos hideglelés, csupán képzelet szüleménye volt. Állj le a duganyozással –drogozással -, mert nem egészséges! Surprised

Minden nap ezt magyarázzák hirdetésekben, vagy Masa átvert! Ha igen, arra rá fogok jönni. Azután, végre elvégzem a kertészkedést és leperzselem a céltáblát napalmos locsolócsöves sakálhóddal! Nem kell mást csinálnom, mint hódot formálni, megkevergetni benne a vizet és kilocsolni egy kisebb sakált, miközben állandóan csapon tenyerelek, nehogy elfogyjon a víz! Szépen hangzik. Szebben, mint kiveteményezve –kivitelezve-. Néhány messzi földekre távozott kísérlet után rá kellett jönnöm, nem csak az óvónő figyelmét nehéz kijátszani, de sakálhódot bonyolítani se gyerekjáték. Vagyis, nem nekem való! Surprised

Ettől lesz egységnyi –egyedi-, amikor az enyém sikerülni fog. Azt még nem találtam fel –ki-, hogy fogok egyszerre ennyi mindenre figyelni. Nara sensei utasításai szerint ne legyen nagy és ne legyen erős, amit értek a negyedik osztag békességére tekintettel, de pumpálás, vagy csapolás, vagy pumpás csapolás közben kicsit nem mindig tudok konverzálni –koncentrálni- kicsi, gyenge hódom legyen, ami nem akar kijönni a másikból, esetleg nagy, erős sakálom legyen, ami fel akar robbanni, mielőtt két hódom lehetne. Bonyolult helyzet, de egyszer csak rájön ez a fránya sakálhód nincs menekvése, bókoljon be –hódoljon be -.
Ehhez nem volt másra szükség, mint kifogyhatatlan rajzfilmes –túladagolásomra – tudásomra-. Mondtam én még Watta bának, sok tv-zés meghozza a kívánt eredményt, nem kell úgy idegeskedni mást se vagyok hajlandó otthon tenni. Akkor szívtam magamba a tudást, mely jelenleg megmentette becsességem –becsületem-. Elég volt egyszer becsuknom szemem, elmélyedve Tom-nak képzelni magam, ahogy lassan vizet eresztek a locsolócsőbe, melynek vége a kezemet megtestesítő Jerry szájában volt. Aztán teleengedtem kis egeret addig, ne durranjon szét, ezzel lett még egy sakálhódom és valahol itt elakadtam néhány másodpercre mégis, mivel bökjem meg ellenségem hasát, hogy sugárban jöjjön ki belőle? Nem ártott volna gyorsan rájönnöm, mielőtt szétplaccsan Jerry lufi, amikor eszembe jutott kell neki erőbökés, ami sikerült is. Tényleg, verhetetlen vagyok! Cool

Kúszott arcomra a széles mosoly, hiszen éreztem győzelmem ízét, csak épp arra nem figyeltem szinten tarsam a nyomást. Lett egy keskeny lángcsóvám, de utána kénytelen voltam elhajítani hódot. Nem jött össze, de már értem mi volt a probiotikum – probléma -. Lufiszúrás után nem vissza, hanem elvettem a vizet! Legközelebb már profin fog menni és miért ne élesben? Ezt nevezem kihívásnak és, hű, de sok Nara sensei lett! Surprised

A sokkból meg észhez se térhettem, mert egy Iszlám hadnagy szólított meg! Surprised

Meglepetés meglepetés hátán. Tényleg megérte idejönni. Éreztem jó móka lesz, mielőtt rájöttem volna hova kerültem.
-Okézsoké, Iszlám hadnagy!-
Államat végigsimítva hümmentek fel, micsoda remek triót hoztunk össze szerény személyemmel. Biztosra vettem plusz pontokat fogunk gyűjteni, mert mi voltunk és ezt nem kell tovább ragozni! Inkább rákoncentráltam kivételesen figyeljek a játékszabályokra. Nem erősségem a betartásuk és szeretem őket kikárosítani –kikerülni-, főleg, ha tele voltak unalmas részletekkel. Nara sensei, viszont nagyon tömören közölte a tényeket, pedig, ha sokáig húzta volna, legalább ráfoghattam volna, nem tudtam követni. Kénytelen leszek kid micsodával harcolni, amiket ismerek én egyáltalán? Az egyiket igen! A Byakuray-ra határozottan emlékszem! Azzal akartam kényelmesen megsütni a pulykát. Beültem a nappaliba és onnan akartam kilőni a konyhaasztalon hagyott madarat. Már nem tudom mi történt, csak azt, hogy aznap éhes maradtam és anya hónapokig magyarázta villámmal nem szabad játszani. Most tehetek róla az a képességem? Surprised

Merengésből arra horkanhattam fel, kezdődhetett a gyakorlat. Mind Iszlám hadnagy, mind Tsuki chan nekiesett a démon mágnesnek –démonmágia-, de én csak álltam, álltam, felnéztem, tarkót vakarta, aztán rájöttem nekem ez nem tetszik. Úgy nem kihívás egy helyben vannak veled szemben. Feladat, ettől még feladat. Végre kellett hajtanom, mert nem akarok büntetést kapni. Néhány perces semmittevés után elővettem az egyetlen magnumomat –mágiát- és folyamatosan lőni kezdtem sensei kettőre, hiszen átéreztem milyen idegesítő, ha lopják külsődet. Nara sensei azt mondta ez képes megrepeszteni a buborékot –burkot-, de az én villámom elég gyenge volt. Azért vállaltam be többet, hogy teljen az idő! Surprised

Ezt most ki vette be? Masa, akasztott rám némi legokockát –logikát-, szóval lekötöttem klón sensei figyelmét az állandó pajzsolással, hátha a nagyjából egy helyre becsapódó villám berepeszti azt a masszív pajzsot. Nem túlzottan akart sikerülni, mert semmi sem lehet elég egyszerű, de én se fogyhattam ki szulfátból –szuflából-, ezért egye fene, megint elővettem Tom-ot és lépésről lépésre degeszre engedtem Jerry-t, majd figyeltem, ahogy kiköpi az egész vizet. Legalábbis úgy kellett volna működnie, aztán kiderül mi lett belőle. Én már más tengerpartokon jártam, hogy figyelhessem mi történt. Nem vakszerencséből akartam győzni, hanem saját erőből.
Újabb sakálhód lerap-elésébe kezdtem, miközben elrugaszkodtam helyemről. Akik nem tudnák rólam, verhetetlen bajnok vagyok kidobósban. Nálam több távolságot helyből távugrásban, nem tett meg senki. Folyton én nyertem a versenyeket, mert nem találtak el. Az más kérdés, hogy néha én se találtam el senkit. Megnyugtatásra közölném, azóta rengeteget fejlődött a célzó képességem. Legalábbis gyakran eltaláltam, amit akartam. Most, viszont biztosan el fogom találni, mert ha nem is kerültem közvetlen közel hozzá a két talajérintéssel végrehajtott bevetődő sakálhód eldobásom pontosan rápottyant Nara sensei kettőre. (mezei ugrás, NEM shunpo) Lehet feleslegesen, mert sikerült volna az előbbi kísérletem? Jelenleg erre nem tudok válaszolni. Vitt előre a fiatalos lendületem, most mit mondhatnék. Áh, megvan!
-Két lépés volt!-
Tártam szét gyermeki ártatlansággal kezemet, miután felkászálódtam estemből. Nem adták meg pontosan mennyi az a két lépésnyi távolság és sose lehet tudni, ki képes óriási távokat megtenni egy-egy lépéssel. Surprised

Én betartottam a szabályokat, mert két lépésnél engedtem el a támadást. Az más kérdés még fél métert csúsztam előre. Akkor már nem ért talajt a lábam, tehát nem volt lépés! Természetes, hogy kimagyarázom! Cool

Tényleg, a feladatot megcsináltam? Mondjuk akkor nem fog érni. Nem baj, akkor visszamegyek túlórában haori-t égetni, hogy a semmiért fogyasztottam az erőmet.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Vas. Dec. 18, 2011 7:29 am

Hayakawa Yuki Hajime: A feladat végrehajtása számodra sikeres, sőt, túl is teljesítetted, hiszen nem az volt a cél, hogy porig is alázd ellenfeled. A második postodban leírt részletesség miatt megérdemled az 1000 LP jutalmat.

Noboru Akamasu: A shunpo szintén technikának bizonyul, a támadásaidat pedig könnyedén visszaverte a klón védőpajzsával. A feladatot félre is értelmezted, a szabályainak megszegése miatt számodra az edzés sikertelen.

Keisuke Isami: Utolsó támadásod elég nagy lett, és végül sikerült elsajátítanod a technikát, amit megtanultatok. A kis felületű pajzsot ugyan nem törte át, azonban képes volt egy kis tűzerő megsebesíteni a klónt. Számodra ez 1000 LP jutalmat jelent.

Kagami Ritsu: Mindent megtettél ugyan, kísérleted mégis sikertelennek bizonyul. Bár nem volt szerencséd, a fejlődés talán némi pihenés után már érzékelhetó lesz. Számodra törekvésed 1000 LP-t jelent.

Sierashi Katsuo: Furfangos megoldásoddal sikeresen teljesítetted a feladatot, még Shiratori kapitány elismerését is bezsebelheted mutatványodért. Jutalmad 1000 LP érte.

Nara Shiratori: Ugyan véletlen kihagytad a postodból, hogy a pajzsot időnként újra is kell aktiválni, alkalmi tanítványaiddal türelmes voltál. Edzésed nyilvánvalóan sikerrel zárul. Jutalmat a legközelebbi sikeres edzésed után kapsz rá.

_________

A kapott pontokat mindenki kidou képzettségre köteles tenni. Az értékelést Soifonnal és Narával közös egyeztetés alapján készítettem.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Szomb. Jan. 21, 2012 11:21 am

Családi kidou edzés

Napok óta csak egy dolog jár a fejemben és sehogy se tudom kiverni onnan. Úgy gondoltam addig a küldetésig, amikor azzal a majommal találkoztunk, hogy minden rendben van. De ez nem teljesen igaz. Még hogyha felületes dolog is, akkor is szükség van rá és talán már régóta meg kellett volna tennem. Eddig természetesnek vettem, hogy ott van nekem, de fizikai formában is ki kell fejeznem, hogy szükségem van rá. Most már nem tudnám elképzelni az életemet nélküle és nem tudom, mit csinálnék, ha valaki elvenné tőlem.
Csak a megfelelő pillanatra vártam és azt hiszem megtaláltam. Amikor szólt Tasu, hogy szeretné, ha tanítanék neki néhány módszert, amivel ügyesebb lesz a kidou használatban, tudtam, hogy eljött az én időm. Nem csak abból, hogy ez egy tökéletes alkalom lesz a tervem megvalósításához, hanem Tasu a kezembe nyomott egy ezüst gyűrűt. Először megrémültem, hogy ő akarja megkérni az én kezemet, de felvilágosított, hogy majd adjam vissza neki, ha elérkezettnek látom az időt. Értettem a célzásából, ezek szerint mindketten ugyanarra gondoltunk egy időben, ebből is látszik, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Viszont ha most egyből visszaadnám neki, nem lenne elég tökéletes és romantikus, amit ő megérdemel. Nem mintha, arra törekednék, hogy a legromantikusabb legyen, de most egy kicsit még meg is vagyok illetődve és olyankor kellene odaadnom neki, amikor nem számít rá. És erre az edzésünk lezárása lesz a legalkalmasabb. Lehet, hogy ő éppen arra várt, hogy azonnal az ujjára húzom a gyűrűt, akkor talán egy kicsit csalódni fog, de egy-kettőre el fogja felejteni, ha majd tényleg megtörténik.
Edzésprogramnak rögvest nekiálltam, nem kellett valami nagy dolgot kitalálnom, hiszen Tasu nem béna a kidou használathoz, csak kellett néhány módszer, amivel sikeresebbek lesznek a varázslatai. Még emlékszem, ami nálam nagy szó, arra a küldetésre, amin együtt voltunk régebben. Ő még a 2. osztag tisztje volt, én pedig a 6. osztag hadnagya és még ott volt rajtunk kívül Anao és Arliva, de most nem ez a fontos. Az akkori teljesítményéből tudok következtetni, hogy min kéne javítania. A hatalmas kőgolyó megállító akciójából látszik, hogy nem teljesen tudja, mikor mit kéne használni. Persze lehet, azóta fejlődött valamennyit, attól még nem árthat egy kis szimulációs gyakorlat.
Másnap már a megbeszélt időpont előtt kimentem a gyakorlótérre, annak ellenére, hogy nem kellett előkészítenem semmit az edzéshez. Inkább itt vártam, mint hogy késve jöjjek ki. Egy közeli fa tövében akartam letelepedni, ami csak néhány méterrel arrébb volt. Ez érthető is volt, hiszen egy elszabadult kidou leégethette volna. Na, mindegy is, leterítettem a kapitányi haorimat a földre és szépen kényelembe helyeztem magam rajta.
Csak pár szemhunyásnyit pihenhettem, már éreztem is Tasumi lélekenergiáját és nem volt egyedül. Feltápászkodtam, kiráztam a haorimat és leugrottam a gyakorlótérre, hogy ott várjam be őket. Amikor éppen a lépcsőn jöttek le, már elkezdtem nekik integetni köszönésképpen.
- Sziasztok, hát te Hajime hogyhogy itt vagy, nem mintha nem örülnék neked? – köszöntöttem őket szóval is, amikor közelebb értek hozzám és érdeklődtem Hajime ittlétének oka után is. Csak nem ő is edzeni akar velünk? Akkor ez egy családi program lesz? Már csak Shizune hiányzik és teljes lesz a kép. Vajon milyen kifogással fog élni, hogy eljött ide? Gondolom, nem fogja bevallani nekem, hogy önszántából jött el.
- Ma úgy terveztem, hogy mondok néhány érdekes információt a kidouk használatával kapcsolatban, majd ilyen próba harcot tartunk, amiben azt gyakoroljunk, hogy milyen szituációban melyik kidou a legelőnyösebb számunkra. – osztom meg kezdésnek mai tanítványaimmal, hogy mit is fogunk csinálni. Ezek még talán Hajimének is hasznos gyakorlatok lesznek, nem csak Tasunak. Nem valami kemény edzés lesz, de azért hasznos és talán egy kicsit mókás is.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Csüt. Feb. 23, 2012 10:15 pm

Családi kidou edzés

A mai napom kicsit szabadabb volt a kelleténél, amiért Kawashima taichou a túl sok munkálkodásom miatt orromra kötötte, hogy próbáljak meg egy kicsit kikapcsolódni, pihenni. Eleinte azt sem tudtam, mégis mit csinálhatnék a váratlanul nyakamba akasztott szabadidővel. Hiszen, nem lenne túl okos ötlet a kényszerpihenő alatt a Kidoushuu területén lófrálni, mert a végén a Kapitány úgy gondolja, hogy nem tettem eleget parancsának. Emiatt maradt az otthon ülés, vagyis a konyhában való sütés. Jobbnak láttam ismét nekifutni és megpróbálkozni vele, bármennyire is kellemetlen számomra a sütés rejtelmeinek nehézkes elsajátítása. Különben is, már lassan kéthete, hogy nem vittem Miyoko-sannak kóstoló adagot! >///>” Midőn gerinctelenség ez tőlem! ._.” Így sosem fogok, némileg jó benyomást szerezni Miyoko-sannál… >///>”
Konyhában való ügyeskedésemben már csak egyetlen egy személy hátráltatott meg. Vagyis… pontosabban szólva egyáltalán nem számítottam arra, hogy itt van Okaa-san is. Rendkívül nagy kreativitásnak adtam jelét, amikor rögtönzött módon tüntettem el a süteménykészítésem nyomait. Ezek szerint valóban jó ötlet volt Verashu Suwun keresztanyám egyes fondorlatait meghallgatni a nyomok eltüntetéséről. Még csak az hiányozna számomra, hogy Okaa-san vagy Otou-san rájöjjön erre. ._.” Így is elég kellemetlen számomra, hogy fiú létemre édességet sütök egy nagyon szép Embarassed

… anou… szóval, lánynak! >///>
- O-okaa-san… nem tudtam, hogy itthon vagy. – szólalok meg kicsit bizonytalanul mikor keresztülviharzott a konyhán, látszólag nagyon keresve valamit. Legalábbis elég sietős nézelődéséből ezt mertem feltételezni. S amint megosztotta velem, mire is készülődik érdeklődve vezettem rá tekintetemet.
- Mágiagyakorlás? Öhm… anou… Okaa-san, én is jöhetek? – óvatosan puhatolózok, hátha engedélyt ad rá. Bár a legutóbbi késő estis kiruccanásom miatt úgy tudom, még mindig neheztel, hiába kértem megannyiszor elnézést tőle és biztosítottam arról, hogy nem fog ilyesmi még egyszer előfordulni. De remélem, hogy ezzel kapcsolatos haragja nem olyan mély, hogy egy ilyen lehetőséget is elvonjon tőlem… nagyon szeretem a kidoukat és minél többet akarok tudni róluk. Tanárok hiányában pedig nem minden tikos fondorlatukat sajátíthatok el a kidoukról szóló tekercsekből. Így hát izgatottan vártam Okaa-san feleletét, s amint áldását adta arra, hogy vele tartsak az edzésre, lelkes, örömteli csillogás bukkant fel kék íriszemben. S mielőtt végleg elviharoztam volna én is készülődni egy fontosabb kérdéssel állok elő, mely felett imént, nemes egyszerűséggel sikerült átsiklanom. Nem is értem, hogy nem vehettem számba ezt! Fészpalm

- Anou… Okaa-san, ki fogja tartani az edzést? Ha szabad kérdeznem… – kicsit kellemetlen lenne számomra, ha esetleg Kawashima taichoutól kért segédkezet, hiszen a kapitányom jelenleg pihenésre ösztökélt és az edzés nem éppen mondható annak. Bár az is igaz, hogy számomra még az is remek kikapcsolódás. De ennek ellenére sem merném ezt megkockáztatni, mivel nem szeretnék emiatt esetleges fejmosás részese lenni. ._.”
Felelete sokkal inkább meglepett, mint hittem. Viszont igen egyértelmű válasznak sorolható, de mégsem ez fordult meg fejemben először: Vénvarjú… ._. Kicsit elbizonytalanodtam ezzel kapcsolatban, mivel már anno is megállapítottam – amikor a Taichou kötelezett arra, hogy megjelenjek Otou-san osztagában tartott globális mágiaedzetésén –, hogy cseppet sem igazságos így az elmémben kialakított „verseny” közte és köztem, ha tőle is kapok segítséget. :< De már nem vonhattam vissza, főleg azért nem, mert mégis csak én kértem Okaa-sant arra, hogy adjon engedélyt a mágiagyakorláson való részvételre.
Egy nagyobb szusszanás kíséretében nyeltem le a dolgot és igyekeztem elfogadni a történteket, hogyha okosabb lettem volna és előbb kérdeztem meg volna a becses edző nevét, akkor most nem lennék ilyen helyzetben. Már alig vártam, hogy Okaa-san elkészüljön és indulhassunk, hogy minél előbb túl legyek rajta. Legalábbis első gondolatom ez volt az edzéssel kapcsolatban, míg odaérésünk során nem bukkant fel gyerekes kíváncsiságom gondolatmenetemben, mely érdekli Otou-san mágia ismerete. >///>”
Kicsit idegesen trappoltam le eme elmélkedésem miatt a 9. osztag tágas gyakorlóterére levezető lépcsőn, Okaa-san sarkában, amint odaértünk. Szinte észre sem vettem Vénvarjú lelkes üdvözlését, csak akkor, amikor már leértünk a lejáró aljára. Ennyire késtünk volna, hogy Otou-san már ilyen hamar itt van? ._.” Pedig direkt mondtam Okaa-sannak, hogy fölösleges a kapkodása, mert biztos késik. Ezek szerint tévedtem... Neutral

- Csa… csak, mert! Nem mindegy? >///> Nem hallottál arról, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik? >///>” – bújok ki Vénvarjú kíváncsiskodó kérdése alól és csak reménykedni tudok abban, hogy Okaa-san nem márt be előtte azon információval, hogy önszántamból kívántam eljönni vele ide. Ideges zavaromban még valami találó pontot is igyekeztem keresni, melyet figyelhetek közben, mert félő, hogy tekintetem nagyon hamar elárulná az igazságot, mely nem lenne túlontúl helyénvaló.
A mai edzéssel kapcsolatos ötletei elmondása során kezdtem konkrétan figyelmemet rá összpontosítani, s érdeklődve végighallgatni őt. Az elméleti részt illetően majd megesz a kíváncsiság, s a „mely helyzetben, melyik kidou alkalmazása a bölcsebb dolog” gyakorlat is érdekesen hangzik. Főleg, hogy nálam gyakran fordul elő a mágia ösztönös alkalmazása, mivel nem szoktam előre gondolni, hogy melyiket is lenne a legjobb bevetni és pontosan miért. Így még ez a gyakorlat is jól jöhet számomra a későbbiekben.
- Nekem tetszik az ötlet… >///>” – szólok közbe párcsevejükbe, miközben közzé teszem véleményemet, szinte már majdnem elfeledve Otou-sannal felmerülő tanulási problémámat. Viszont, ahogy belemerültem a tervei boncolgatásába még egyszer előhozakodott bennem ezen idegesítő gondolat. Remélem, nem lesz hátráltató tényező ez számomra a hamarost leadott tudás elsajátításában, mivel az eléggé, hogy is mondjam? Kellemetlen lenne. >.>”

Spoiler:

Tárgy: Re: Gyakorlótér Kedd Ápr. 10, 2012 10:25 am

Zanpakutou edzés

Szokásomhoz híven az irodámban ültem és a munkámat végeztem, amikor valamilyen oknál fogva eszembe jutott az az edzés, amire más osztagokból is érkeztek. Már elég sok idő eltelt azóta és talán meg lehetne ismételni. Én nagyon élveztem, hogy nem csak a saját osztagom tagjainak segítek, hanem másoknak is. Ahogy láttam nekik is tetszett az edzésem és elég szép számban jöttek el. Így talán megpróbálkozhatnék még egy edzés megtartásával, de ezúttal nem a kidou lenne a téma, mert az legutóbb volt, hanem inkább zanpakutou használat. Mért pont az? Mivel jelenleg nem fűlik a fogam zanjutsu edzéshez, ezért csak ez maradt, mivel még ebben vagyok jó.
Kérdezhetném magamtól, hogy miért akarok ennyire edzést tartani és az osztagban miért kötelező részt venni az edzéseken. A válasz egyszerű, fontosnak tartom, hogy a következő generáció halálistenei megfelelő edzést kapjanak és egy napon felül tudjanak minket múlni. Ezzel az edzéssel pedig meg akarom őket tanítani arra, hogy a legnagyobb erő ott rejtőzik közvetlen mellettük a zanpakutoujukban, csak meg kell tanulniuk előhívni. Közös edzéseken nem szokott gyakori lenni, hogy együtt gyakoroljuk a zanpkautou használatát, inkább kettesben a zanpakutouval szokták ezt intézni a tisztek, és ha problémájuk van, akkor kérnek segítséget egy kapitánytól vagy hadnagytól. Én azonban most egyszerre akarok segíteni mindenkinek, aki eljön, hogy egy kicsivel jobban tudják kezelni a kardjukat.
Erre az edzésre így nem is kell különösebben felkészülnöm, hiszen nem tudhatom, kinek milyen problémája van a kardja használatában vagy milyen képességekkel is rendelkezik a zanpakutouja. Csak annyi feladatom van, hogy kihirdetem a többi osztagban az edzés lehetőséget és meg is vagyok az előkészületekkel. Nemsokára már repültek is a pokollepkék az osztagokhoz az információval az edzésről és az itteni faliújságra is kitűztem, hogy pár nap múlva egy közös edzés várható.
Az a néhány nap, ami a kitűzött időpontig volt, gyorsan eltelt és mehettem is a gyakorlótérre, ahol az edzést terveztem megtartani. Ott elég nagy hely van, és nem kell az edzőteremben nyomorogni. Csak reménykedek benne, hogy most is elég sokan eljönnek, mint az előző alkalommal. De akármennyien is jönnek el, tudom, hogy lesz értelme ennek az egésznek, mert aki eljön az mindenképpen tanul valamint. Legalábbis reménykedek benne. Még mindig a fülemben csengenek Kagami-san szavai, amivel megköszönte mindenki nevében a fáradozásaimat, mielőtt még elkezdődött volna az edzést. Tehát bízott bennem, hogy meg tudok tartani egy remek edzést és ez még most is erőt ad nekem.
- Üdvözlök mindenkit ezen a meghirdetett edzésen, ahol a zanpakutou kerül főszerepbe. – kezdtem bele a köszöntésbe, miután végignéztem, hogy szépen lassan megérkezett mindenki, vagyis gondolom, hogy mindenki, mivel nem tudom, hány tiszt akart eljönni. – Azt mindenki tudja, hogy zanpakutounk lelkünk egy része és mindegyikből különféle képességeket lehet előhívni. Ám nem elég csak előhívni, azt meg is kell tanulni használni. És ennek megtanítására ki lehetne alkalmasabb, mint maga zanpakutounk lelke. Mivel az ő képességeiről van szó, ezért csak ő tudja elmondani nekünk, hogy is kell használni azokat. Ezen az edzésen azt akarom elérni, hogy hatékonyabban tudjátok használni a shikai képességeiteket. – egy kis szünetet tartok, mivel megvoltam az általános dolgok magyarázatával, most pedig jöhet az edzéshez kötődő tudnivalók.
– Első feladatotok, hogy megbeszéljetek egy harci stratégiát a zanpakutoutokkal, amiben használjátok a shikai technikáitokat. A zanpakutoutok lelke tudja legjobban, hogy lehet leghatékonyabban használni az egyes technikákat. Bár, ha eddig nem mondta el nektek egy-egy technika megfelelő használatát, akkor lehet, hogy még nem vagytok elég képzettek hozzá. Most viszont mindenképpen rá kell vennetek a kardotokat, hogy egy csapatot alkossatok. Ha nincs ötletetek, hogy tegyétek, akkor mondjátok azt nekik, hogy piszkavasnak neveztem őket. Bár gondolom, hallják, amit mondok, szóval ez már meg volt. Ezt az előnyötökre is fordíthatjátok, mivel rajtam kell majd bemutatni a támadást, amit kidolgoztok. – jó hosszan szövegeltem a gyakorlatról, de remélem érthető is volt. Bízok benne, hogy a kardok kigúnyolása egy jó stratégia lesz és nem csak az én zanpakutoum olyan, aki nem szereti, ha le piszkavasozzák. A szorgalmasabb diákok már bizonyára bele is vetették magukat a feladatba, ezért én sem lazsálhatok, elkezdek közbejárni és segítőkezet nyújtok, aki igényt tart rá.
- A támadássorozathoz, amit kitaláltok, más technikákat is felhasználhattok, de ne felejtsétek, hogy a zanpakutoutok maradjon a középpontban. Most elkezdek körbemenni, és akinek kell egy kis segítség, nyugodtan szóljon, szívesen segítek. – adok egy utolsó mentőövet a résztvevőknek, majd sorban mindenkihez odamegyek, és aki rászorul, annak segítek. Remélem mindenkinek sikerül megoldania ezt a nem olyan nehéz feladatot, mivel még csak ezután jön a neheze. Be kell mutatni a megálmodott támadást, még pedig rajtam, de nem fogom hagyni, hogy csak olyan könnyedén betaláljon.
- Remélem már mindenki megtervezte a támadását, mert akkor el is kezdhetnénk a bemutatást. – mondandóm közben előhúztam a kardomat hüvelyéből és egy suhintással shikaiba léptem vele. Mivel már elértem a bankai szintet, ezért nem szükséges a parancsszó kimondása, anélkül is kiengedhetem a kardomat. – Álljatok sorba és elkezdhetitek a támadást. Amint az előtted álló elindította a támadását, már készülhetsz is elő a sajátoddal, nem kell megvárni, amíg betalál. És még egy fontos nem kell visszafogni magatokat, el fogok bírni a támadásaitokkal. – a feladat elmondása után magam elé emeltem a kardomat és felkészültem a védekezésre. Csak bízni tudok benne, hogy a résztvevők között lesz tűz elemű zanpakutouval rendelkező, mert azt könnyedén tudom hatástalanítani, hála a kardomnak. Ez jó dolog, hogy a kardom annak ellenére, hogy jég elemű erősebb a tűz eleműeknél, de van ennek is egy hátránya, hogy gyengébb a többi jég eleműnél. Erre Elianával folytatott harcom közben jöttem rá, de azóta már túltettem magam ezen és kidoumat kihasználom, hogy behozzam ezt a hátrányomat.

Spoiler:

Tárgy: Re: Gyakorlótér Szer. Ápr. 11, 2012 8:24 am

Zanpakuto gyakorlat

Hát az úgy volt, hogy valamiért nem engedték meg Yoriko-channak és nekem, hogy bent maradjunk a laborban, mert hogy szerintük a kísérlet túl nagy és veszélyes nekünk. >.> Persze ez nem igaz, mi már igenis, nagyok vagyunk, nagyobbak, mint Miyoko, és nem értem azt, hogy miért nem engedték, hogy legalább nézhessük a kísérletet. ._. Olyan utálatos mindenki, hogy fúúú, de nagyon, és sosem fogom megbocsájtani nekik, hogy nem engedték, hogy lent lehessünk! >.< T.T Még csak az Activityt sem engedték meg, hogy kihozzuk onnan, meg aztán ketten egyáltalán nem mókás játszani vele, minimum négyen kellünk hozzá, hogy jó legyen, a múltkor is olyan jól elszórakoztunk apuval és Shizu-channal. Surprised

Persze azóta megtanítottam apunak, hogyan kell lerajzolni egy tisztességes protont, Shizu-channak meg bemutattuk, hogyan is néz ki egy igazi bacillus anthracis! Most azonban ettől az örömünktől is megfosztottak, s ha nem látnánk meg időben a hirdetést a faliújságon, már indulnánk is csalódottan újranézni a High School Musical első részét.
- Már nem is érdekel az a buta kísérlet! Teszteljenek maguknak reiatsu~desu emulátort! >_> – rángatom magammal Yoriko-chant elfelé az osztag épületeitől. Ugyan már néhány nappal ezelőtt is láttam ezt a kiírást, eddig nem igazán érdekelt az egész, jobban izgatott az a kísérlet, melyet a mai nap hajtanak végre, azonban így, hogy kicsuktak minket a labor egész területéről, mert szerintük gyerekeknek nem való most ott lenni, már nincs mit tenni, muszáj valamivel elfoglalnunk magunkat.
Az út a kilencedik osztagig hosszú és kimerítő még shunpoval is, így miután megérkezünk az osztag bejáratához, nekidőlök a falnak, és kifújom magam. Az arcom teljesen átvörösödött, és kicsit a hajam is a szemembe lóg. Elfáradtam kissé, de egy pár perces kényszer,-és gumicukor pihenő után – mindig van néhány nassink a köpenyünkben – be is térünk a gyakorlótérre, ahol ennek az edzésnek lennie kell.
Riko-chanba belekarolva lépek be a terembe, sikerül az elsők között megérkeznünk. Shinigami egyenruhánk felett most nem hordjuk azt a köpenyt, ami az osztagtagságunk is jelzi egyben, pedig nagyon pindurin ki is csicsáztam azt a magam módján, éppen ezért most nem vagyok olyan shiny, mint általában, éppen csak egy kicsit, köszönhetően a bogyós, lovacskás hajguminak, amit a Póni magazinban adtak.
- Riko-chan, szerinted hogyan köszönjünk neki~desu? – súgom Yoriko fülébe, mert ő biztosan tudja, hogy melyik lenne a helyes. Idegen felnőttek között ebbe mindig belezavarodok. >.> Shiratori taichou~desu nem tűnik olyan öregnek, talán olyan öreg, mint az apu, bár azért még sem olyan öreg, mint Masato-san. Végül megegyezünk közösen, hogy mi lenne a legcélszerűbb, így amikor Shiratori taichou elé állunk, egyszerre és hangosan köszönünk rá, ahogyan illik.
- Csókolom, Shira-bácsi. – köszönünk rá egyszerre, és várakozunk tovább. Hamarosan persze mások is megérkeznek, mi pedig vigyorogva kezdjük el hallgatni Shira-bácsit, hogy mit kell itt csinálni. Természetesen a zanpakutomat nem hagytam ám odahaza, hiszen róluk szól az edzés, nem? Surprised

Azt hittem, hogy majd sok újat fogok hallani a zanpakutokról, de minden, amit a kapitány elmond, csupán olyan dolgok, amiket az Akadémián is megtanítanak mindenkinek. Az egész ha jól értem, inkább gyakorlatból fog állni, amivel csupán egy a gond: rá kell támadnom egy kapitányra! O.O

Döbbenten pislogok hol Yoriko-chanra, hol a többiekre, azonban azt kell látnom, hogy talán egyedül én akadok ki ezen ennyire. Zanjutsuból és hakudából is azért voltam mindig is gyenge, mert sose mertem megütni és megvágni másokat, és én is mindig félek akkor, ha csak hárítani kell, még a gyakorló kardoktól is megijedtem. Bár az íjászat azért más szerencsére, ahhoz csak helyes tartás kell, attól félek, nem leszek rá képes. T.T
- Chikuden, kawaii kouma desu! TwT – idézem meg kelletlenül zanpakutom shikai alakját, s fel is öltöm csilli-villi effektek közepette kardom teljesebb formáját. A többi fegyvertől eltérően nekem egy rózsaszín fényből álló íjam lesz, bár az egészet leeresztem fejemben, miközben próbálom túltenni magam azon, hogy miféle könyörtelen feladatot kell teljesítenem. Én nem vagyok képes rátámadni még a zanpakutommal sem semmire és senkire, aki él és mozog! TTT_TTT
Ugyan elsőként érkeztünk, hagyom, hogy néhányan elénk kerüljenek a sorban, hogy bemutassák, mit tudnak. Igazán oda sem figyelek arra, mit csinálnak, csak néha szegem fel a fejem, hogy azt lássam, hogyan védi ki a támadásokat a kapitány. Zanpakutom lelke mindeközben megpróbál lenyugtatni, hogy semmi sem történt, úgy tűnik, nála nem igazán jött be ez az egész piszkavasosdi, de akárhogyan is próbálkozom, nem sikerül nyugodtnak maradnom. Hallom a hangját, ahogyan arra kér, hogy higgadjak le, és egyszerűen teljesítsem a feladatot. Én viszont nem akarooooom! Nem bírok rátámadni senkire, aki él. T.T Nem véletlen, hogy leginkább céltáblákon gyakorlok inkább.. ^^”
A stratégia megbeszélése nem igazán sikerül, vagyis én próbálkozom, de úgy tényleg és igazán; Kouma-chan~desu nem akarja megérteni, hogy nekem ez nem megy. Megmondom őt is az apunak, mert nem viselkedik. >.> Többet aggódni viszont nincs időm, mert én kerülök sorra, így megszeppenten állok meg néhány méterre a kapitány előtt. Kouma-chan azt mondja, hogy nem kell félnem, hogy baja esik, de mi van, ha mégis? Nem, nem is attól félek, hogy baja esik, mert tudom, hogy nem, de mégis… T^T Azonban ekkor villan egy rózsaszín felhő az eszembe, hiszen tudok ám én olyat, ami nem is másabb a kidobónál, leszámítva, hogy nem olyan fájdalmas, és nem lesz tőle bajod, meg sokkal szebb és cukibb is. Érzem magamban, ahogyan a világ legcukibb pónilova nyihaházva elmosolyodik, az eddig remegő kezeim pedig megmerevednek. Gununu fejet vágva pislogok a kapitányra, majd megemelem íjam, s a szokásos fehér helyett egy élénk rózsaszín nyilat idézek meg. Tartásom egyenes, s túl nagy erőt sem kell belevinnem a húr megfeszítésébe. A látszat ellenére egészen jól kezelem az íjam, azt hiszem. Egyenesen Shira-chan-taichou~desura célzok vele, majd végül elengedem a húrt, hogy a nyíl sebesen a kapitány felé repüljön. Bármit találok el, a látvány garantált, ha pedig nem lesz elég gyors, akkor őt magát fogom eltalálni. Azonban fájdalommal nem jár, ha sikerrel járok, ehelyett a kedvenc színemben fog tündökölni, mert a rózsaszín olyan cuki! *-* Ha nem találom el, abban az esetben az lesz rózsaszín, amit sikerül megérintenem vele. A szín azonban csupán mellékhatás, hiszen mondhatni, rózsaszín szemüvegen át lát az, akit sikerül beszíneznem. Hiába, legalább hozok egy kis színt a kapitány-desu~chan életébe. Surprised

Tárgy: Re: Gyakorlótér Szer. Ápr. 11, 2012 11:26 pm

Zanpakutou edzés

Pár nappal azután, hogy az első edzést levezettem, méghozzá Rosui-neesan-nak segítettem a kidou használatban, hír érkezett, hogy néhány nap múlva Nara Shiratori-taichou, aki a kilencedik osztag kapitánya osztagok közötti edzést fog tartani az osztaga gyakorlóterén, és minden osztagból szívesen lát érdeklődőket. Először nem is akartam menni, hiszen Ginyuushijin-nel jól megvagyunk, jó néha szoktunk vitázni, egymásra szólni, kiabálni egymással, de szerintem ez természetes, hiszen nem vagyunk tökéletesek, és milyen unalmas lenne, ha tökéletesek lennénk, nem igaz? Így folytattam a napi teendőimet. Felsöpörtem az osztag udvarát és kitakarítottam a szobámat. Miután végeztem, elmeséltem Ginyuushijin-nek, hogy Nara-taichou zanpakutou edzést fog tartani, és én úgy érzem, hogy nekünk nem kell megjelennünk ott. Amit erre válaszolt az meglepett. Egyszerűen kijelentette, hogyha nem jelenek meg, akkor csak leshetem, hogy mikor fog a későbbiekben segíteni nekem, aztán elhallgatott, és csak az edzés helyszínén volt csak újra megszólalni.
Az edzés előtti napon utána érdeklődtem, hogy hogyan is juthatok el a megadott helyre, így az edzés napján minden késedelem nélkül jutottam el a helyszínre, ahol már voltak néhányan, köztük kettő gyerek, kettő kislány. ~Nohát, de fiatal shinigamik, bár az is igaz, hogy Ta..ki, se éppen mondható sokkal idősebbnek náluk, így ránézésre.~
- Elnézést a zavarásért, Nara-taichou! – Hajoltam meg a 9. osztag kapitánya előtt – Chiruochiba Airisu vagyok a yonbantai egyik tisztje. Köszönetet is szeretnék mondani, amiért nekünk is, nem kyuubantai tagoknak is lehetősége nyílt részt venni ezen az edzésen. – Kettőt hátra lépek, aztán felegyenesedek. Miközben várunk elhatározom, hogy edzés után a gyerekeknek adok a magán vanília készletemből, vagy ha nem szeretnék a vaníliát, akkor elviszem őket az Okashi édességboltba, már, ha eljönnek.
Mikor a kapitány elkezd beszélni, csendben figyelek minden szavára. Először üdvözöl minket, aztán a zanpakutou-k és a használójuk kapcsolatáról beszél. Aztán elmondja, hogy az első feladatunk, hogy a zanpakutou szellemünkkel beszéljünk meg egy stratégiát, aztán támadjunk rá sorjában.
- Még hogy piszkavas? Hogy merészel így sértegetni engem? – Tör ki mérgesen Ginyuusijin. – Attól, hogy kapitány nem beszélhet így rólam! Chiruochiba! El fogjuk látni a baját!
~ Ginyuusijin! Miért kellene bántani? Jó, tudom, hogy ő mondta, hogy támadjunk rá, de mindenképpen muszáj bántanunk is? ~ És már el is merültem a zanpakutou szellememmel való tárgyalásba.
- Túl jó, ahhoz, hogy eltaláld, tehát csak nyugodtan próbálkozhatsz.
~ De mi lesz, ha a félrehordás miatt nem őt találom el?
- Nem fogsz félre hordani, mert tisztán fogod látni a célpontot, mert be fogom fogni a füledet, így te nem fogod hallani a könny dallamot!
~ És ezt eddig is meg tudtad volna csinálni? Áh! Egyelőre lényegtelen. Majd később meg beszéljük, most inkább ötöljünk ki valami stratégiát. Mit szólnál, ha valami kidou-val elterelném a figyelmét, és aztán támadnék rá a könny dallam segítségével?
- Nem rossz ötlet, még be is válhat, mondjuk, megidézed a shikai alakom, aktiválod a „Könny dallam”ot, aztán egy dupla idézéssel ráküldhetnéd azt a tűzlabdát, és annak takarásában támadhatnál.
~ És mit szólnál, ha egy felugrásból küldeném rá a shakkahuo-t, vagyis csak látszólag rá, de igazából elé lövök, és a porfelhő mögül támadnék?
- Akkor már a kidou-t ki is hagyhatnád, és a porfelhőt is a „Könny dallam” segítségével hozhatnád létre. Sőt akár a porfelhő utáni támadást célozd direkt mellé, aztán a harmadik már lehet pontos!
~ Ez jól hangzik, és még kivitelezhetőnek is tűnik! Rendben, ez jó lesz! ~ Úgy hiszem még időben hagyhattuk abba a megbeszélést és semmi fontost nem hagytam ki, mert ahogy vissza zökkentem a valóságba Nara-taichou azt mondta, hogy reméli, hogy mind megterveztük a támadást, mert most a bemutatásuk jön. A kardját elővette és egy suhintással váltott shikai-ba. ~Ez hogy lehetséges Ginyuushijin?~ Kérdeztem a kardomat, de ő nem válaszolt. A kapitány megkért minket, hogy álljunk sorba és támadjunk rá egyesével, de mégse kell megvárni, hogy az előttünk álló végezzen a támadással, hanem rögtön utána mi is támadhatunk.
A sorban a rózsaszínhajú kislány után következtem. Úgy láttam, hogy a kishölgy vacillált, hogy tényleg megtámadja-e, de végül egy rózsaszín nyilat lőtt ki rá. Én ekkor aktiváltam a shikai-omat, amit azt hiszem már hamarabb meg kellett volna tennem.
- Ohisama wa nemurikomu. || Otsukisama wa warau. || Biwa wa kurayami o uchihorobosu! – Szavaltam kardom hívó versét, mire a kardom eltűnt a kezemből és helyette egy méterszer méteres ezüstösen ragyogó lant jelent meg a fejem mögött. Kicsit oldalasan felugrottam és elrugaszkodás közben aktiváltam a támadó képességét zanpakutou-mnak. - Namida kakyoku! – Jobbomat ökölbe szorítva a szívem fölé húztam, a balkezemet szintén ökölbe szorítva előre emeltem, s a bal mutató ujjamat kinyújtottam úgy, hogy Nara-taichou lába elé céloztam, vagyis próbáltam oda célozni, és lehetőleg a levegőben. Miután aktiválódott a támadás szomorú, könnyfakasztó dallamok váltak hallhatóvá, amit én most, hála Ginyuushijin-nek, hogy befogta a fülemet, jóformán nem hallottam. Valószínűleg ez a támadás sikeres lehetett, hiszen látszott, hogy a nyaláb nem igazán a kapitány felé haladt, ahogy földre értem indítottam a második támadást, amit úgy terveztem, hogy a kapitány jobb oldala mellé célzom, bár az enyhe porfelhőtől én se láttam a célpontot, csak remélhettem, hogy nem találtam el senkit se. A harmadik nyalábot valahova a kardja felé céloztam meg. Ezután a támadás után egy hátra shunpo-zással és a technikadeaktiválással jeleztem, hogy végeztem a támadással.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Csüt. Ápr. 12, 2012 7:44 am

Zanpakutou edzés Shira-bácsi módra *-*

Annyira jó, és szuper és csodálatos, és annyira vártam ezt a napot, amikor majd megcsinálják az osztagban azt a szipi-szupi kísérletet, és már mindjárt el is kezdik… *-* Csak sajnos nélkülünk, mert minket kiküldenek a felnőttek, mert szerintük nem vagyunk most a laborba valók. T_T Ezt azért komolyan vitatgatnám, hiszen mi is tizenkettesek vagyunk és mi is kísérletezgetünk és szerintem csináltunk már olyan kutatást, amihez ennél veszélyesebb volt összeszedni a kontrollmintát meg a kísérleti anyagot, csak nem tudnak róla, de ha tudnának, biztos égnek állna a hajuk és nagyon-nagyon tisztelnének is minket! ˘^˘ De amúgy sem tudnak tökéletesen kizárni, mert vannak benn nanokamerák, amik küldik a jeleket a majdnem tökéletesen működő hologramos kis ketyerémnek, persze csak azért nem mondom, hogy tökéletes, mert folyamatosan fejlesztés alatt áll, és még mindig tudom továbbfejleszteni, de ezen keresztül most megnézhetnénk a kísérletet, és nevethetnénk a buta felnőtteken, mert biztosan elfelejtenének számításba venni valamit… De Tsuki-nee-chan olyan gyorsan indul meg a kyuubantai felé arra az edzésre, hogy időm sincs neki elmondani, hogy minket ugyan nem tudnak kivonni a kísérleteikből, és ez most olyan nyooo~ . T.T De az edzés is érdekesnek tűnik, bár csak a témáját ismerem, de a taichou-chan bácsi biztosan tud majd valami érdekeset mondani, vagyis hát remélem, hogy fog majd mondani valami érdekeset is, mert nem lenne jó, ha unatkoznék az elméleti anyagon csak azért, mert már tudom. Mindez persze az odaúton való shunpozás közben jut okos kis buksimba, vagy hogy van ez, de legalább gyorsan telik az út és a shunpo és… pokollepke~! *-* Kár, hogy most nincs időm megfigyelni a szárnyaikat meg a mozgásukat, de majd legközelebb holovideóra veszem ám! Na szóval elég annyi hozzá, hogy így esett a rémeset, Tsuki-nee-chant nehéz beérni és csak itt a kyuubantai előtt jött össze, mert elkalandoztam, mikor indultunk, vagyis nem kalandoztam el, csak említeni akartam a rejtett kamerákat, de most is megtehetném vagy… Milyen jó kérdést tett fel! °o°”
– Shira-chan bácsinak természetesen csókolommal, nem, Onee-chan? – gondolkodom el Onee-chanba karolva befelé menet, amikor már látjuk a taichou bácsit. Persze nem tudom, helyes-e ez a fajta megszólítás, hiszen Rai-chan taichou bácsit sem zavarja, hogy Rai-channak hívom, de ő más, mert ő a mi kapitányunk… Végül persze sikerül is konszenzusra jutnunk, mert nekünk természetesen mindig sikerül, hiszen ügyesek vagyunk és okosak, és mindketten tudósok, no meg Yamakida-ágról unokatestvérek is, és nekem Onee-chan véleménye nagyon is fontos, szóval majd meglepem odahaza a videóval.
– Csókolom, Shira-bácsi! Surprised

– köszönünk Onee-channal kórusban, hiszen az elsők között érkeztünk így illik az elsők között köszönni is, mert csak. Most már nagyon várom, mi lesz majd itt és lelkesen mosolyogva és nevetgélve várom, hogy elkezdődjön végre, még ugrándozok is egy keveset Onee-chan mellett, mielőtt mindenki befut, vagy majdnem mindenki, ki tudja, én nem, de ez nagyon izgi! *-* Illetve az lenne, ha nem a sablonanyagot ismételnénk, pedig milyen jó lett volna újat hallani… nagy kár, hogy ez most nem jött össze, de Shira-chan bácsi biztosan csak tekintettel akar lenni a feledékenyekre, úgyhogy ezt nem róhatom fel neki! *o* Akkor biztos-miztos nagyon megfontolt… De egyben nagyon aranyos is, hiszen egy edzés keretében szeretne játszani! *w* Ez nagyon szipi-szupi csudijó móka lesz! Tsuin Fuearivel úgyis olyan régen játszottunk shikaiosdit, úgyhogy majd most kiszórakozhatjuk magunkat, hiszen ez csak játék, és a tanulós játékot komolyan kell venni, pont mint azt a jó kis tudós Activity-t, amit most szintén nem engedtek nekünk kihozni a laborból. ¬_¬ Mindegy, hiszen most itt van Shira-chan bácsi aki majd játszik velünk a többiek helyett! *-*
Az ikertőröcskék szellemtündérei máris mondják nekem a maguk ötleteit, és nekem valahogy természetes, hogy egy rugóra jár az eszecskénk és kiegészítjük egymás gondolatait, ötleteit és újakat hozunk, hogy még szuperebb legyen. Tsuin Fueari nagyon aranyos és aktív és ötletes kis zanpakutou, biztos vagyok benne, hogy közös ötleteink érdekes játékot fognak eredményezni, és Shira-bácsinak is tetszeni fog! *_* Ugye? De nem lövöm el okos kis buksim szüleményét az elsők között, mert a többiektől is lehet tanulni meg trükköket ellesni és hasonlók. Szóval nagyon ügyes nagylány módjára beállok a sorocskába, Tsuki-nee-chan mögé, mert mégiscsak ő az idősebb, ő próbálkozzon elsőnek. >< Meg különben is, jobb innen drukkolni neki, hiszen ő nagyon ügyes és biztosan menni is fog neki a játék célját elérni! *.*
Miközben hagyom a fekete hajú bácsit előrébb lépni, hogy ő következzen, előveszem az ikertőröket és elmondom a hívóvarázsigét.
- Yuugi shiro, Tsuin Fueari! – a varázsige hatására a tőröcskéim át is változnak azzá a két gyönyörű, ezüst varázspálcává, amikkel úgy szeretek játszani, ha éppen lehet. *.* Márpedig most lehet, mert Shira-chan bácsi azt mondta, vele kell játszanunk shikaiosdit, akkor pedig miért fognám vissza magam? De az előttem lévő bácsi csinált ide szép nagy füstöt, és én így nem fogom tudni rendesen játszani a játékot, úgyhogy egyelőre csak felveszem az alapállást, és megvárom, hogy megint tisztán lehessen látni, és élvezhető legyen, amit csinálok. Mert szeretnék jól szórakozni, ha már játszunk. *-*
– Vigyázz magadra, Shira-bácsi! ~^.^~ – mosolygok rá, mielőtt meglendítem a pálcáimat és útjukra bocsátom a lélekenergia-madzagokon függő gömböcskéket, amik a pálcáimon voltak eddig, mert úgy látszott igazi varázspálcának. Azért remélem, Shira-chan bácsi tényleg vigyázni fog, mert ha az egyik gömböm eltalálja, akkor bizony megcsapja a villámocska. O.o De hát ő akart játszani, ez pedig a velejárója. Szerencse, hogy a gömböcskéimet én is tudom irányítani a madzagjaim által, de persze sokkal nagyobb buli, ha mindenki azt hiszi, a pálcákkal mozgatom őket, úgyhogy szép lendületesen mozdítom a kezecskéimben tartott pálcákat is arrafelé, amerre a gömböket vezetem. Így sokkal viccesebb! ~^.^~
Ezzel játszogatok egy-két percecskét, remélem a többiek sem unatkoznak, de azért szeretnék ám mókázni én is egy komolyabb támadásocskával, úgyhogy ki kell próbálni, Tsuin Fueari kedvencét is, ha már annyira szerette volna, tehát engedek a kérésének és megadom a módját a játszadozásnak, csak előbb visszahúzom a gömböket a pálcák tetejére, mert innen jobb lesz.
– Kyuugi wo asobe, Tsuin Fueari! – erre a parancsra a gömböcskéim kiengedik az 5-5 gömbvillámot magukból, amiket aztán irányítgatok Shira-chan bácsi felé. Remélem, azért hozzáérnek majd valamihez, mert csak akkor tűnnek el, viszont az nem lenne jó, ha Shira-chan bácsi lenne az, akihez hozzáérnek, mert akkor az úgy kicsit sok elektromos sokk lenne, de ennek a technikának ez a hatása… Majd legfeljebb földelem őket és a föld miatt tűnnek el, ha máshogy nem is. Minden esetre egy ideig szabadon manőverezgetek velük, mert ez olyan jó játék, pálcákkal irányítva távolból. Tisztára olyan, mintha igazi varázsló lányka lennék! *-* Ez annyira menő! Remélem, a többi jelenlévőnek is tetszik, mert kifejezetten szórakozni és szórakoztatni szeretnék. Ez is ismérve a jó játékoknak, nem? *.*
Miután végeztem, elteszem az ismét ikertőrök képében tündöklő tündérkéimet és vidáman odaugrándozok Tsuki-nee-chan mellé megsúgni, hogy ha az edzésnek vége, meg tudjuk majd nézni holovideón az osztagbeli kísérletet levezetőnek. *-* Kezdek fáradni. T^T

Tárgy: Re: Gyakorlótér Csüt. Ápr. 12, 2012 8:03 am

A 9. osztag kapitánya Zanpakuto edzést tart. Ez kifejezetten jól hangzott. Igen sok mindent lehet tanulni egy kapitánytól. Különösen a zanpakutokról. Ők, akik már képesek a bankai használatára és kapitányi rangba emelkedtek maguk a megtestesült példaképek. Tény és való, hogy számomra Verashu taichou a minta, elvégre ő a kapitányom. De egy másik kapitány is már-már képes elérni azokba a magaslatokba, ahol a kapitány jár.
~ Te biztos nem dajkálsz a kapitányod irányába gyengéd érzelmeket? Olyan meghatóan mondtad, hogy majdnem kicsordult a könnyem. ~
- Tudsz róla Heiwa, hogy időnként ki tudnám tekerni a nyakad?
No igen Heiwa igen sokat tud, de időnként téved. Igen, teljesen biztos vagyok benne, hogy téved. Megrázom fejem, hogy a gondolataimat ne zavarja meg semmi. Az edzésre tartottam és nem sokára fel is sejlik előttem a kilencedik osztag épülete. Mindig elcsodálkozom ezeken a szépséges épületeken és a környéken, ahová épültek. A harmónia és nyugalom árad belőlük, miközben tudja mindenki, hogy halálos harcosokat képeznek és szállásolnak falaik között. Megállok egy pillanatra és engedem, hogy átjárjon a helyből áradó harmónia. Minden épületnek más és más energiája van. Ennek kicsit más, mint második otthonomnak, a 2. osztag épületének. A rövidke szertartás után hamar megtalálom a gyakorlóteret. Amikor belépek már vannak néhányan. Egyikük a negyedik osztagos, akivel volt szerencsém egyszer már találkoznom. A fiatal lányokat nem ismerem. Mindannyiuknak aprócskát biccentek, aztán meglátom a kilencedik osztag kapitányát. Volt már vele egy közös Hakuda edzésem. Mélyen meghajolok előtte és megszólalok.
- Örvendek a találkozásnak Taichou! Örömömre szolgál, hogy az ön iránymutatása alatt fejleszthetem képességeimet.
Miután kiegyenesedtem végig hallgatom a magyarázatot. Igen, ebben teljesen igaza van. Zanpakutonk lelkünk részei. Képességeink pedig a lelkünk darabjával való harmonikus kapcsolattól függ. Ez teljesen érthető számomra. Ennek ellenére bólogatok és figyelek. Azután kiderül a feladat is. Zanpakutonkkal együttműködve meg kell próbálnunk eltalálni a kapitányt. Övemből előveszem a lélekölőmet, amely eléggé eltér a megszokottól. Talán még meg is lepődnek a többiek, hogy egy bambuszból készült fuvolát veszek elő. Nem zavar, ha kinevetnek. Még a piszkavasnak való nevezés sem zavarja meg Harmóniát. Ő maga a nyugalom. A parancsszó kimondása közben azonban a fuvolám kettéválik és egy wakizashihoz hasonló penge jelenik meg egy pár pillanatra. Aztán el is tűnik.
- Awasaro Heiwa! [ Egyesíts Harmónia! ]
Mivel nem nagyon áll szándékomban, hogy amikor kivédi a támadásomat megsérüljek a kardja miatt, először védekező képességemet aktiválom.
- Heiwa no Manto! [ Harmónia Leple ]
A képesség nevének kimondása után, azonnal megjelenik rajtam páncélom. De támadni még nem támadok, kivárom a sorom.
~ Ki kell használnod azt, hogy valaki másra koncentrál. Ő is shinigami és lélek, neki is kell egy kis idő, amíg áttér a következőt ellenfélre. Amikor az előtted álló befejezi a támadását, akkor indíts akciót. ~ Nyugodtan figyelem az előttem lévőket. Először a fiatalabb shinigami lány támad Nara Shiratori kapitányra. A terv megszületett fejemben. Heiwa remek ötletet adott. Megvárom, amíg Yoriko is befejezi a támadását. Amint befejezi az utolsó támadását, akkor támadok én.
~ Csendes szellőként sújts le, de dagadj orkánná.~
Heiwa mindig ezekben a rébuszokban mondja el, hogy mit is csináljak. Pontosan tudom, hogy mit csinálok. Tehát, amint Airisu távozik már ki is mondom a kidout. Bár nem vagyok túl jó démonmágiában, ezt már annyit gyakoroltam, hogy nincs az az isten, hogy elrontsam. Kezeimet egy pillanatra keresztezem magam előtt, amíg lélekenergiám egy részét démonmágiába sűrítem.
- Bakudou 01: Sai!
Nem, egyáltalán nem reménykedem abban, hogy sokáig hátráltatja a kapitányt. Ez Inkább arra való, hogy egy pillanatra megzavarjam a fegyverének tartásában. Ha hakudára kényszerítem, akkor sikeres lehet a támadásom. A kezében fegyvert tartva a fegyverforgatói tudománya ellen kell bevetnem képességemet. Én márpedig hátrányban vagyok a hakudával, zanjutsuval szemben. Katanájával nyilvánvalóan nagyobb az elérése, amin belül képes védekezni. A Sai azonban, hacsak pillanatokig is tart, rövid másodpercekig őt is pusztakezes képzettségére szorítja. Ha abban egy picit is jobb vagyok nála, akkor képes lehetek bevinni ellene a találatot. Azt mondta ne fogjam magam vissza. Márpedig én kombinálom képzettségeimet, hogy ellensúlyozzam azt a tényt, hogy nem viselek kardot. Remélem a kapitány nem haragszik meg, hogy egy ilyen alapszintű kidouval igyekszem harci potenciálját csökkenteni, de kénytelen vagyok. Akár sikerül a kidoummal pillanatokra hakudára kényszeríteni akár nem, elé shunpozok és végre hajtom támadásomat.
- Nanatsu Hitoashi no Shijima! [ Hét Lépés Csendje ]
A támadás kimondása után hét gyors ütést indítok meg a kapitány ellen. Amennyiben társaim lassabbak nálam nem is láthatják a támadás sorozatot. Egy ütés indul a kapitány fejére, kettő a vállaira, kettő a mellkasára és végül kettő a csípőjére. Támadásom kivédése vagy sikeressége után megszólalok, miközben meghajlok. A testtartásom bocsánatkérésről árulkodik.
- Bocsássa meg nekem Taichou, hogy használtam kidout is. De ez a szokványos harcmodorunk a zanpakutommal. Igyekszünk ellenfeleink lehetőségeit korlátozni és utána lecsapni.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Szomb. Ápr. 14, 2012 5:02 am

Shiratori-sama zanpakutou edzése

Egy szokványos napnak indult, amit természetesen Shiratori-samával szerettem volna eltölteni, de nem úgy történt minden, ahogy vártam. Éppen az iratokat rendezgettem, amikor Shiratori-sama felpattant a székéből és kiment az irodából minden szó nélkül. Amint utánanéztem, hova is megy, azt láttam, hogy a faliújságra tűz ki valamit, majd továbbáll, de azt már nem tudom most, mire készül.
Amint kellő távolságba került, kimentem a faliújsághoz, hogy megnézzem, mi az a hír, amit meg akar osztani az osztaggal és előtte nekem mondott el. Egy zanpakutou edzés? Vajon nem akarja, hogy elmenjek rá és ezért nem szólt nekem? Nem, ez bizonyára valami tévedés lehet. Már tudom is, biztos Shiratori-sama már természetesnek vesz, hogy én ott vagyok minden edzésen, amit tart és megfeledkezett arról, hogy nekem is szólni kéne, ha már ilyen edzést tart. Pontosan ez lehet az oka és feleslegesen aggódtam, hogy nem akarja, hogy elmenjek az edzésére. Hát igen már úgy olvasok Shiratori-samában, mint egy könyvben.
Mindegy, most inkább nem foglalkozok tovább ezzel, helyette visszatérek a feladatom elvégzéséhez. Ha majd a jövőben megemlítené nekem az edzést Shiratori-sama természetesen eljátszanám a tudatlan kislányt, akit nem értesítettek erről, de persze a végén megbocsátanék Shiratori-samának, hogy lássa, mennyire kedves vagyok. Viszont, ha ő nem említi meg, akkor én sem hozom fel a dolgot.
Lassan el is telt az edzésig lévő idő, még szabadnapot is kivettem, bár nem volt hozzá semmi kedvem, de Shiratori-samának nem tudok ellent mondani. Ez idő alatt próbáltam egy kicsit magamban gyakorolni a shikai használatot, hogy az edzésen megmutassam, mit is tudok. Bár nem tudtam pontosan, mi is lesz a feladat, biztos szükség lesz a shikaimra és nem akarok leégni Shiratori-sam előtt.
Az edzés napján Shiratori-sama később jött be az irodába, mint általában, ami azért lehetett, mert előkészítettem a helyszínt az gyakorlatozásra. Én már korábban megvoltam az iratok válogatásával és éppen tamagoyakit ettem, amit természetesen én készítettem. Az utóbbi időben egyre többször eszek tamagoyakit és talán hamarosan már a kedvencem lesz. Már meg kéne tanulni valami újfajta összeállításban elkészíteni, amiről majd megtudakolom Kohaku-donot, mert ilyen apró-cseprő dolgokkal nem zavarhatom Shiratori-samát. Őt is megkínáltam a házi készítésű ételemből, majd átvittem néhány iratot Ueda fukutaichounak. Amikor visszaértem már nem volt ott Shiratori-sama biztos már a gyakorlótéren van és várja, hogy elkezdődjön az edzés. Nekem is sietnem kell, még gyorsan kifényesítettem a kardom pengéjét, hogy szépen csillogjon és indultam is célom felé.
Éppen a gyakorlótérhez vezető lépcsőn halad lefelé, amikor megpillantottam Shiratori-sama előtt Yamakida Tsukit és Yoshida Yorikot, akiket a Gyerekegyletben ismertem meg. Tudom, hogy nem vagyok oda való, mert hiszen én már nem vagyok olyan kisgyerek, mint ők, de miután Michi-san is javasolta, hogy csatlakozzak az egyletbe, ha már a Nőegyletben is velük játszom. De persze nem azért vagyok velük, mert élvezem. Na, jó talán egy kicsit élvezem és megteszi kikapcsolódás gyanánt, de főleg azért csinálom, hogy segítsek Michi-sannak, mert nem bír el egyedül a gyerekekkel, hiszen aki anyuka az odaviszi a gyűlésekre a lányukat és van egy jó pár. Tsuki és Yoriko amúgy meg az ellenséghez tartozik, én Miyoko taichou oldalán állok, és nem jó pofizok az ellenséggel.
- Shiratori-sama! Haruki megérkezett és részt vesz az edzésen. – Shiratori-sama felé szaladás közben elkezdek kiabálni minél hangosabban, hogy mindenki meghallja, hogy én itt vagyok és meglegyen a tökéletes belépőm. Fő célom viszont, hogy a két ellenséges személy felfigyeljen rám és megtudják, hogy Shiratori-sama az enyém és nem kaparinthatják meg a cukiságukkal.
Shiratori-sama el is kezdte az edzést az ismertetéssel, amit figyelmesen végighallgattam és csodáltam, hogy milyen szépen mondja el a teendőnket, csak úgy ittam a szavait. Jó, lehet hogy csak én képzeltem be a dolgokat, inkább már ki is verem a fejemből az egészet, helyette a feladatra koncentrálok, mivel villantani akarok valami bravúrosat.
~ Haru hallottad Shiratori-samát, segítened kell nekem, mert amit Shiratori-sama mond, az úgy is van. ~ szépen leültem a földre törökülésbe és jinzen állapotban beléptem a belső világomba, majd egyből rátértem a lényegre.
~ És ha én nem akarok segíteni. Azt hiszi az a nagy kapitányod, hogy ez az ósdi piszkavasas trükk nálam, majd beválik, én annál sokkal okosabb vagyok. ~ kezdett el egyből ellentmondani nekem Haru, ami nem is lepett meg, hiszen általában ezt teszi, mivel nem szereti, hogyha parancsolgatok neki.
~ Haruki nem is gondolta, hogy bedőlsz ilyen trükknek, hiszen a részem vagy és olyan okos vagy, mint én. ~ mondtam minden hezitálás nélkül, mert már tudtam, hogy mit kell tennem, hogy meggyőzzem Harut, már rutinos tevékenységnek számít nálam a rábeszélése.
~ Hát ezt jól mondod. Talán segíthetek egy kicsit, ha ennyire akarod. ~ mondta önelégülten, hogy elismertem tudását, ami nem volt olyan megterhelő kimondani, hiszen olyan volt, mintha magamat dicsértem volna. Ezután megosztottuk egymással ötleteinket és egy kis idő alatt nagyjából összeraktunk egy tervet, amit bevethetünk Shiratori-sama ellen. Ezután már nem volt szükség rá, hogy a belső világomban tartózkodjak, hiszen amúgy is tudunk beszélni Haruval. Amint visszatértem láttam, hogy éppen felém közeledik Shiratori-sama, ezért gyorsan felálltam és leveregettem a popsimról a piszkot.
- Haruki nem kér segítséget Shiratori-samától, de azért köszöni. – mosolygok a felém közeledőre és egyből elutasítom a segítségét, mivel én egyedül akartam megoldani ezt a feladatot. Remélem utána büszke lesz rám, hogy egyedül ilyen ügyesen végrehajtottam a feladatot, ha már nem szólt nekem, hogy lesz ilyen edzés. Legalább ő is megtudja, hogy érdemes engem tanítani, mert mindent megpróbálok megcsinálni és talán ezután még többet fog velem foglalkozni.
Amint jelezte Shiratori-sama, hogy kezdődhet a bemutató egyből előre mentem, hogy majd én kezdem és megmutatom a többieknek, hogy is kell ezt csinálni. Megláthatják, mire képes egy 9. osztagos, aki egyben Shiratori-sama tanítványa is. Azért nem aggódom, hogy megsebesíteném Shiratori-samát, hiszen ő egy kapitány, meg se kottyan neki egy egyszerű tiszt támadása.
- Haero, Haru no Nanakusa! – hívtam elő a kardom shikai alakját, majd egyből a földbe szúrtam pár pillanatig. Miután kihúztam a zanpakutoumat a földből Shiratori-sama felé mutattam vele, ekkor egy vastagabb inda távozik a földből és indul el Shiratori-sama felé. Közben a kardomat a távozó indához érintettem, hogy egy apró csíkot húzzak rajta. Én is neki indultam párhuzamosan az indával, ami eddig egyenesen haladt Shiratori-sama felé, de most enyhén jobbra kanyarodott.
- Haero konoue, Haru no Nanakusa! – aktiváltam a teljes shikaimat és immár egy ostor volt a kezemben, amivel egyből csaptam egyet Shiratori-sama felé. Elvártam, hogy Shiratori-sama ki fogja védeni a támadásomat és rá tudom tekerni az ostoromat a kardjára, ezzel odahúzom magam Shiratori-samához és a lendületet kihasználva egy rúgást próbálok bevinni. Közben az inda a kanyar után ismét Shiratori-sama felé indul, de ez csak egy elterelés, mivel a vágásból fog kijönni meglepetésként még több inda, így a két támadás egyszerre ér Shiratori-samához.
Amikor végeztem a gyakorlatommal, szép komódosan, felemelt fejjel ballagtam le a pályáról, hogy ne legyek az útban. Most mindenki megláthatta, hogy mire is vagyok képes és irigykedhetnek, hogy nekem ilyen klassz kardom van és nekik meg nincs. Bár az is igaz, hogy a zanpakutoum nem feltétlen támadásra van, hiszen ha úgy vesszük egyik technikám sem támadó, az csak mellékes, hogy én úgy használom, ahogy.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Vas. Ápr. 15, 2012 2:06 am

Zanpu edzés Nara-channal

Ez a reggel is olyan lett volna, mint a többi. Egy kis hajnali edzés, ásztatom magam a kádban vagy épp az osztag fürdőjében melyet nem is olyan rég a hadnagynak köszönhetően fedezhettem fel. Ám a mai nap nem így fog telni, mint a Riteitai parancsnoka titkos információkat kell kézbesítenem a Soutaichounak és pár fontos személynek, akiknek nevét és rangját most homály fedi. Hogy az üzenetekben mi állt azt sem tudhatom hisz én csak a közvetítésért felelek, ha elolvasnám, mi van, bennük hamar ott végezném, ahol nem akarom.
Oda érve az 1. osztag kapitányának ajtajához bekopogok majd belépve az ajtón a kapitányhoz lépek. Fél térdre ereszkedve két kézzel tartom a lepecsételt tekercset. Miután átvette engedélyt kapok a lelépésre. Tovább is állok és miután minden üzenetet kézbesítek, visszatérek az osztagba.
- Itt az idő a pihenésre. Annyit shunpoztam ma már, hogy a lábaim leszakadnak.
- Akkor menjünk a fürdőbe. Jó? – jelenik meg nyakamat átkarolva Ookami-chan és hangjából érzékelem milyen izgatott.
- Remek én is pont erre gondoltam. De lehetőleg fogd vissza magad. – parancsolok, rá miközben utunk az edzőterem felé veszem. Útközben elhaladok a faliújság mellett ahol ismerős szagra leszek, figyelmes ám nem tudom hirtelen hova tenni. Nem is igazán foglalkozom, vele hisz most inkább az érdekel, hogy érezhessem a meleg vízkényeztető hatását mielőtt még új munkát kapok.
Beérve sajnos rá kell jönnöm, hogy nem csak mi ketten, leszünk odabent. Az öltözőből már tisztán hallom a férfiak beszélgetését mely rögtön el is halkul, mikor belépek egy szál törölközőbe csavarva.
- Mi az fiúk elvitte a cica a nyelvüket? – fordulok feléjük, ám épp, hogy csak újra beszédbe elegyednének Ookami-chan ront be anyaszült meztelenül és veti rá magát rám, így mint első alkalommal most is egyszerre csapódunk a meleg fürdővízbe.
- ’ttaku. Mondtam, hogy fogd vissza magad, most nézd meg megint elázott a törölközőm. – nézek bosszúsan a lányra, aki nem is figyel rám és ezt még azzal is jelzi, hogy dúdolgatni kezd. Csak azért sem húzom fel magam rajta így inkább kiteszem az elázott ruhaanyagot a kád mellé és szemeimet lecsukva lazulok el. Miközben pihenek, indirekt módon belefülelek a pár méterrel arrébb lévő férfiak beszélgetésébe.
- Hallottátok, a 9. osztag kapitánya zanpakuto edzést tart és bárki elmehet rá. Épp tegnap tűzte ki az üzenő falra a hírt.
Éretem már ezek szerint Nara-chan szagát éreztem az előbb.
- És elmész rá? – folyik tovább a társalgás.
- Áh dehogy, nem érek rá.
~ Hmm… miért is ne. Egy edzés, a ma reggelit úgy is kihagytam a küldetés miatt. ~ Szólok is Ookami-channak, hogy indulunk, majd még megkérdem a férfiakat, hogy mikor is lesz pontosan az edzés és indulok is.
Mint megtudtam nem is olyan sokára így nem is pocsékolom az időt és elindulok a 9. osztag felé. Könnyen el találok odáig hisz csak a Taicho szagát kell követnem. Még útba igazítás sem szükséges annak ellenére, hogy errefelé nem sokat jártam mióta megvakultam. Mire elérem, a gyakorlóteret már vannak többen is. Nara-chanon kívül csak egy ismerős szagot érzek mégpedig Genki-sanét.
- Üdv, Nara-chan… Ízé elnézést, Shiratori taicho. Chikanatsu Kira, 2. osztag 5. tiszt. És üdv mindenkinek, aki itt még összegyűlt. – intek a csapat felé mosollyal az arcomon.
Igen, igen a zanpakutok a lelkünk egy része blablabla… Kezd bele Nara az unalmasnak ígérkező sablonszövegbe, amit vagy százszor, ha nem hallottam az Akadémiai évek alatt. Az uncsi szöveg után azonban egyből felkelti, figyelmemet mikor ahhoz a részhez jut, hogy vele kell majd megküzdenünk. ~ Jól hangzik. Kipróbálhatjuk magunkat egy kapitány ellen és még vissza fogni sem kell magunkat. Nem Ookami-chan?.... Mi?…. Ki? Ja, igen tök jó… Mi az csak nem aludtál? Na de most ébredj, össze kell hoznunk egy ütős stratégiát. ~ Ébresztgetem immár belsővilágomban kardom szellemét. Miután végre sikerül egy kis éberséget vernem a lányba megbeszéljük, hogy mi lenne a legalkalmasabb technikám. A magbeszélés miatt mire visszatérek a belső világomból már elkezdték az edzést. A páran már végeztek. A következő, pedig aki sorra kerül nem más, mint Genki-san. Hogy láthassam is mi történik, körülöttem bekapcsolom az Irimét. Nos, a harcra nem igazán figyelek, inkább megfigyelem a környezetet és így véglegesíthessem stratégiámat.
Én következem. Szépen megvártam, hogy osztagtársam végezzen, és úgy állok a férfi elé.
- Kagero, Kageookami. – mondom el nyugodtan a parancsszót és a shikaiba váltott kardom hegyét a földhöz érintem. – Hanto shiro! – parancsolok farkasaimnak a megjelenésre minek hatására előbújnak az árnyékomból a termetes négylábúak. Parancsomra - amit gondolati úton adok nekik – kettéválna és Shiratori bal és jobb oldalára kerülnek tartva a két és fél méteres távolságot.
- Kage no mushi! – válik, a fekete pengém szilárdból légneművé majd eltűnik az árnyékomban.
A farkasok ekkor támadnak rá és míg elterelik a figyelmét egy suhintást végzek a kezemben maradt markolattal. A mozdulatra két fekete szalag indul meg nyíl egyenesen árnyékomból a kapitány felé egy-két centivel a földtől. Amint sikerül a férfit megközelíteniük irányt váltanak és a mellkasa felé igyekeznek. Persze itt még nincs vége, hisz míg azokkal van elfoglalva a maradék kettőt is megindítom egy csapással ám ezek nem, alulról hanem felülről támadnak.
A támadásom végeztével a szalagok visszahúzódnak és a technikát megszűntetem. Ha esetleg farkasaim még életbe lennének őket is megszüntetem, viszont ha meghaltak ezzel már nem kell, bajlódnom hisz megölésükkel rögvest szétfoszlanak. Végezetül elzárom a shikaim és egy meghajlás után félre állok, ha esetleg lenne még valaki rajtam kívül.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Hétf. Ápr. 16, 2012 10:18 am

~~§Zanpakutou edzés§~~
Shiratori taichou módra

Nagyot nyújtózva tettem egyik lábamat a másik után az osztag egyik folyosóján sétálva. Mióta nem vagyok képes elvégezni a papírmunkák rám eső részét, azóta sok a szabadidőm, amit általában a tisztek pesztrálásával és felügyelésével töltöm. Persze ezt a pesztrálást nem kell rosszul érteni, csupán szigorúan felügyelem azt, hogy jól végzik-e a munkájukat ahhoz, hogy minden olajozottan működjön. Az, hogy egymagam sétálok ezen a folyosón pedig azt jelenti, hogy sehol semmi gond és minden úgy megy ahogy mennie kell. Ez persze nem jelenti azt, hogy élvezem is ezt a helyzetet. Sőt, most nagyon is úgy érzem, hogy...
- Unatkozo~m. - vágtam hörcsögpofit sétálgatás közben és azon morfondíroztam, hogy mivel is tölthetném el ezt a sok szabadidőmet, ami a nyakamba zúdult. Ülhetnék Raiden vagy Miya-chan nyakán, de mindkettejüknek meg van a maga gondja és a birtokra sem kell visszamennem, mert ott is a legnagyobb rendben van minden.
~ Megpróbálhatnád Shiratori taichou edzését. - szólalt meg Hotaru, ami jelen esetben kissé a frászt hozta rám. Neki ez mindig sikerül, hogy olyankor szólaljon meg, amikor a legkevésbé számítok rá. Bizonyára sportot űz belőle vagy valami.
~ Miféle edzésről beszélsz? - érdeklődtem, hisz nem igazán volt fogalmam róla és elsőre nem is esett le, hogy miről beszél és hogy tudnom kellene róla. Lyuka agy... lyukas agy... ^^"
~ Arról a zanpakutou edzésről beszélek, amire a felhívást nem is oylan rég aggattuk ki az osztag hirdetőtáblájára. Vagy már el is felejtetted? Mattaku... ~ A magyarázat után már nekem is bevillant, hogy miről is beszél a másik személyiségem, sőt egy képzeletbeli facepalmmal jutalmaztam magam, hisz még én voltam az, aki a hirdetést kiszállító tiszttel fel is olvastattam annak a tartalmát. Mégse aggathatok ki olyasmi, amiről azt sem tudom, hogy mi az, nem igaz? Viszont a szemrehányás a feledékenységemmel kapcsolatosan sértett. Nem tehetek arról, hogy annyi mindent kellet azután csinálnom és annyi mindenre figyelni meg koncentrálni, hogy kiment a fejemből a dolog.
~ Jól van na. >.> Én is elfelejthetek dolgokat, oké? >.> Különben is, elég ha egyikünk fejben tartja a dolgot. - sikerült továbbfejlesztenem a korábbi hörcsögpofit egy kis piros árnyalattal, hisz nem esett jól Hotaru sértegetése meg minden. Meg aztán most én is megmondtam neki a magamét. >.>
Végül hosszas elmélkedés és filozofálgatás után, ami nem telt bele öt percnél több időmbe, úgy döntöttem, hogy ez az edzés jó program lesz ahhoz, hogy feldobjam vele a napomat. Így először is egy cetlit ragasztottam ki a hadnagyi ajtajára, hogy merre vagyok, meg, hogy ne keressenek. Ugyanakkor nem tudtam megállni azt sem, hogy pár virágot ne rajzoljak a lapra, bár nem tudom, hogy végül is virágok lettek-e vagy csak krix-kraxok, de a szándék a lényeg nem? ^.^
- Konnichiwa! - köszöntem be mosolyogva és hangosan, miután shunpoval megtettem az utat a két osztag barakkjai között és kis útbaigazítás kérése után még a gyakorlóteret is megtaláltam. Illetve követtem a hangokat, de az már más tál tészta. Meg aztán belépés után illedelmesen is meghajoltam, mert hát én nemes is vagyok, meg hadnagy is úgyhogy illik az ilyesmi. A kapitány mondókáját nyugodtan hallgattam, illetve hallgattuk végig, hisz Hotarunak sem volt szándékában beleszólni vagy valami.
~ Kupaktanács. - térdeltem le és a zanpakutouimat az ölembe helyezve meditálásba kezdtem. A kupaktanács pedig nagyon jó kifejezés volt, hisz a stratégia kialakításához négy személy kellett, hogy összedugja a fejét. Pár pillanat múlva pedig már a bálteremben találva magam épp Frey partnereként táncoltam. A helységben táncoló másik párost Hotaru és Freya alkotta.
~ Valami ötlet? - érdeklődtem táncikálás közben, bár volt egy olyan érzésem, hogy a stratégiát majd Hotaruval kettesben kell kitaláljuk. A zanpautouim lelkei inkább a tapasztalati úton való tanulás hívei.
~ Mi megmutattuk, mire vagyunk képesek. Hogy hogy használtok, az rajtatok múlik. - szólalt meg halkan Frey, majd egyszerűen átvette Hotaru helyét Freya mellett és eltáncikáltak, majd eltűntek. Az előbb gondolatmenetből kiindulván nem lepett meg a dolog, így csak érdően néztem Hotarura.
~ Ne nézz rám úgy, mintha nagy stratéga lennék, hisz ismersz. - emelte fel védekezően Hotaru a kezeit, én pedig itt már tudtam, hogy akkor a dolog oroszlán része rám fog maradni. Így jobb kezdet híján azt kezdtem el elemezni, hogy a shikaiom képességei között melyek azok, amik jelen esetben megfelelőnek bizonyulnának. Szerencsére nem kellett olyan sokat gondolkodnom, hisz a képességek többnyire nagyon is egymásra épülnek, mintegy kombinációt kialakítva. Tulajdonképp annyi dolgom volt, hogy a megfelelő kombinációt kialakítva felépítsem a támadás menetét, amit relatíve elég hamar véghez is vittem.
Végül visszatérve a valóságba a földről feltápászkodva ismételten megnyújtóztattam magam egy kicsit. Valamiért olyan, mintha napok óta nem mozogtam volna semmit. Talán keresnem kéne egy jó masszőrt vagy valami és attól bizonyára elmúlna ez az érzet bennem.
- Akkor azt hiszem, hogy én következnék, Shiratori taichou. - mosolyogtam a kapitányra, majd kivontam a kardjaimat a helyükről. - Terasu, Tsuin tsu hoshi no tasogare. Homon! Bunri ni naru! - ejtettem ki a kardom hívószavát, majd azután az első két képesség nevét. A kardom gyorsan felvette a shikai alakját, s míg máskor kissé szokatlan volt számomra a vakság, úgy most ilyen problémáim nem voltak, valamint hamarosan Hotaru is megjelent mellettem úgy, mintha csak egy klón lett volna.
- Hikari o konran sa seru! - mondtam ki a harmadik képesség nevét is, aminek hatására erős fényt bocsájtott ki mindkettőnk teste. Nagyon reméltem, hogy azért nem fogok sérülést okozni a kapitánynak, de végtére is azt mondta, hogy ne fogjam magam vissza, így hát nem is fogom. Éppen ezért kihasználva azt, hogy feltehetőleg a fény vele együtt mindenki mást is elvakít rögvest támadásba lendülünk Hotaruval és mindketten megsorozzuk a kapitányt pár ütéssel kétfelől. Ha pedig szorgalmasan védi a támadásainkat a fegyverével, akkor még egy jó adagnyi hangos sikítással is meg kell birkózniuk a teremben lévőknek minden egyes támadás kivédése után. A támadásokat befejezvén pedig shunpoval távolodok el, majd egyetlen gondolattal elzárom a shikai alakot vissza a két lélekölőbe.
- Elnézést kérek, mindenkitől. - hajoltam meg bocsánatkérően, hisz elvakítottam őket és még a fülüket is erős hanghatások érték az én hibámból. Feltehetőleg senki sem számított arra, hogy ilyesmi képességekkel rendelkezem vagy valami. Végül helyet foglalva valahol vártam, hogy lesz-e esetleg még valamiféle feladat, vagy, hogy miféle elemzést kapok a kapitánytól a stratégiámat illetően.

Tárgy: Re: Gyakorlótér Csüt. Ápr. 19, 2012 11:14 am

Zanpakuto edzés

Már régóta nem sikerült szorosabbra fűznöm a kapcsolatot Kurosaméval, úgyhogy úgy döntöttem, hogy én is elmegyek a 9.osztag nyilvános edzésére. Ezt az egy dolgot ugyan szerettem volna külső segítség nélkül fejleszteni, de hiába válok egyre erősebbé, Kurosame képességeit ugyanolyan szinten kezelem, mint végzős koromban, ez pedig közel sem elfogadható. A víz csak akkor jó fegyver, ha megfelelő mennyiséget megfelelő sebességgel irányítunk, én pedig egyelőre nem jeleskedek egyikben sem. Kurosame a társam, jobban meg akarom ismerni, ha Bankaim nem is lesz valószínű soha, legalább azt a shikai képességet el akarom sajátítani, amit ő használ ellenem a belső világomban.
Ahogy belépek, meghajlok a kapitány felé, de a szóbeli üdvözlést kihagyom. Elég sokan vannak itt, akik már kellő zajt csináltak, ez szerintem éppen elég hozzá, hogy kifejezzem a tiszteletem. Kamioka-sanon kívül egyetlen ismerős arcot sem fedezek fel, úgyhogy odaállok a közelébe, természetesen felé és meghajlok, és halkan köszönök neki is. Nem tudom, hogy ő észre vett-e, mármint hogy felismerte-e a lélekenergiám.
Figyelmesen hallgatom végig a kapitány mondandóját. Amikor piszkavasnak nevezi a jelenlévők kardjait, megérzem, hogy a belső világomban egy óriási hullám sújtott a szigetre, ami a középpontjában áll. Soha nem éreztem még dühösnek a kardom lelkét, úgyhogy nagyon meglep, hogy így reagált erre az egyértelmű provokációra. Ez azonban el is múlik egyetlen pillanat alatt, aztán érzem, hogy visszaállt a normális állapot.
Lótuszülésbe helyezkedek, és a kardot a térdeimre fektetem. Becsukom a szemem, és rövid időn belül megjelenik előttem a belső világom. Ezúttal nem az esőben állok, rögtön a szentélyben jelenek meg, pontosan Kurosaméval szemben. A kard szellem eléggé vészjóslóan fest a templom félhomályában, ahogy a gyertyák fényében táncol a hatalmas árnyéka a falakon. Olyan nagy és hatalmas, elképesztő, hogy együttműködik velem, még ha csak egy kis részét mutatta meg nekem az eddigi erejének. Ha mindent elsajátítanék, amit tud, talán egy tengert is irányíthatnék...
"-Mi a terved, Shinichi-san?"-furcsának találtam, hogy nem rögtön Kurosame javasolt valamit, de elkezdtem gondolkozni azon, hogy mit kellene csinálnunk.
-Szerintem megpróbálok némi vizet köré juttatni a Kuronamival, és ha már körülötte van, akkor a Desumarival veszem körbe. Azon gondolkoztam, hogy használjak-e valamilyen kidout, de igazából most tiéd a főszerep, úgyhogy szerintem felesleges. Úgyis gyorsan megtörné.
"-Nem lenne szabad így hozzáállnod. Nagyon erős, ennyi erővel megtámadni is felesleges, akármit teszünk, kizárt, hogy sikerüljön. Ez még nem ok rá, hogy ne tedd, egy gyengébb ellenfél ellen működni fog, amit csinálsz."
-Igazad van, Kurosame-san. Akkor használok kidout is, az egyikkel kicsit gyorsíthatok a támadáson.
Miközben figyelem a többiek támadását, az 50.hadouval megidézek egy klónt, nem akarom ezzel húzni még az időt azután, hogy én jövök majd, rögtön a lényegre akarok térni.
Kamioka-san képességei eléggé felkészületlenül érnek, a szemem ugyan gyorsan eltakarom, de a sikítás, ha messze is van, enyhe fejfájást okoz így is. Elég nehéz lehet így harcolni, csak egy teljesen süket és vak ellenfél kerülhet ki a kard hatásai alól. Ilyenkor elgondolkozok rajta, hogy talán mégsem olyan különleges a kardom, mint amilyennek gondolom, elvégre csak simán vizet lövöldöz, de akkor is az enyém, és számomra így is az.
-Akkor kezdeném, Nara-taichou. Shokuse minanomono, Kurosame! Kuronami!
A shikaiba váltást a másolattal egyszerre vittük véghez, de a magas nyomású hullámokat felváltva küldjük rá, így fele annyi szünet van. Ha ki akarna térni, akkor megtehetné, úgyhogy gondoltam rá, hogy nem kellene-e valamilyen varázslattal megkötni, de azt már tényleg tiszteletlenségnek számítana, elvégre nincs olyan varázslatom, ami ott tudná tartani. Ha egy azonos szintű ellenféllel vívnék éles harcot, akkor természetesen használtam volna valamilyen bakudout.
Amikor már a tizediket lövöm el, abbahagyom, és összeszorítom az ujjaim. -Desumari Rengeteg víz van körülötte, úgyhogy a gömbhöz bőven van alapanyagom, ezúttal gyorsan be is fog zárulni, a klónom pedig folyamatosan lövöldözi tovább az alapanyagként szolgáló vizet a gömbre. Persze csak addig, amíg a kapitány ki nem tört belőle, akkor eltüntetem a klónt, és némán meghajlok a kapitány felé. Kicsit sok víz került a kezem nyomán a padlóra, de szerintem ez lesz a legkisebb baja ennek a teremnek a végére.