Elegancsosan által hajladozom a deszkám. Betapaszolom mán aprófalat fülesét. Ne dumbózzon! Eztet nem szabadpályás neki lecsekkolni.

Befenyítem csáveszt öklössel. Gagyesz a humorparesz. Besztrájkolok! Még jó hogy! Innentől smafu a téma. Láb lógati vagyon. Ujjamat se moccintom, míg be nem nyomatja a script-be arany bötűvel: "százkicsinálóultrahiperoldóhentfegyó amigo-nak". Addig osztán némaBob-olok. Feszítek ezerrel, oszt kukaság. Gyöngymoszatnak azé csízfaktorral biccentek. Van itten fuvaroztatás. Bárhová eldöccenek véle. Az nem téma! Bádábumm a suttyó, nem a csini pipi. Amannak a beugatós snaucernek meg...pfáh! Üzen a hóhér! Barom karifa izzósor...

Elsőként a frissen beszerzett orosz vodkámat húztam meg, már csak úgy barátian, hisz tudom, az erős piát lebecsülni fél berúgás, én pedig vagy teljesen vagy sehogy elv alapján iszok! Erre pedig kísérőként egy kis sört ittam volna ha lett volna nálam, azonban hiába kerestem ruházatom, s testnyílásaim bármely zugában, nem találtam sehol. Mielőtt vissza szerettem volna menni a többiek közé, még ittam egy aprócska nyeletett a skót whiskeyből! Hallani lehet a vicceket a népre jellemző irigységről, ám becsületükre váljék, az alkohollal nem fukarkodnak! A megállapítás után viszont már ideje volt visszaindulnom a többiekhez, azonban az ajtó nem nyílt.

Lassú agytekervényeim is feldolgozták a helyzetet a harmadik próbálkozás után!

Nyugtzáztam a napot a végével, s mivel az ökör is állva pisál, folytattam az ivászatot!

Ezzel vállat von, fél kezébe veszi az összes kockáját, ami elfér a markában, és kifejezetten Masachikánó felé tartja a kezét, miközben a többiekkel kezd kommunikálni. Ha Masa egy rossz szót szól, vagy csak hozzáér, kidobja neki az Insta Death-et.

Oppláré-hoppláré! Végigdöngetek a sztrádán, beárnyaljam mini mazsi szemredőit. Eztet a nemzetközileg befoglalt ujjlendülést, csak ne csekkolja befeléje. Majdan rája ér még ezzel a témázással.

Húzzuk be a tróger huzentjét, mert ez nem áldásos állapot szitu. Nekem csak ne mondja meg a tutit, amikor levettem a...PICSBE! Elvesződtem a fonallal! Mendegy! E van mán! Asse tom, mostan mi ténfereg a hovába, de jah! Hozsánna uzsonna! Vagyon püfölőm! Zsírmájer! Meg mostan mifenének kockázik nekem?O-o

Radarozom ezerrel a kis pettyesre. Nem vágeszolom mostan mi zöldellik a pázsiton. Csak nem rothadt az ubi....vagy ezt mostan benyakaltam, mint Rozi a mozis élményt?O-o Hátal, majdan lesz valami a semmin kívül.

Berántom a vállast. Tom is én, milyen sárkányszamart osztanak a pofámra csicseregi csesztetésért.

Mielőtt bárki tovább akarná nyúzni, felvési a lapra is, szép nagy betűkkel, le is rajzolja a piros karikában áthúzott praclit. A firkálás végeztén, hogy mindenki jól lássa, körbemutatja.

Lenézve a visszakapott feltét nélküli pizzára rezignáltan megpaskolja Suzu-chan buksiját. //De legalább hagyott nekem is valamit.//

Rosszalló fejcsóva kíséretében két adag gumicukrot markol fel az asztalról és nyújtja aktuális etalonja felé. Az egyik párat a kezébe nyomja, füldugó gyanánt a kicsinek, a másikat, nem zavartatva magát a páciens szájába igyekszik tömködni. Csak addig jó pasi, amíg nem üvöltve szentségel.

Gyorsan teszi hozzá, mielőtt még mielőtt durcára venné a gumimaci-támadást.

Felkelek a padlóról és labilis lábaimon megtámaszkodva csak egy kis friss levegőre vágyok, így egy kidouval szétrobbantom az ajtót, majd a fogva tartóimmal nem foglalkozva, kimegyek levegőzni miközben egy cigarettát szívok!