Itt találhatóak a boltok, ahol el lehet verni a fizetéseteket...Vagy egyszerűen csak sétálni egyet a "hétköznapi forgalomban".
Régebben közkedvelt helyszín volt a folyó partja...

Szörnyen rossz kedvem volt egész nap, mindenkivel csak kiabáltam ok nélkül. Önmagamat is alig viseltem el...A széken ülve, támasztottam a fejem és meredten bámultan az udvaron lévő fát. Még a rajta játszadozó madarak látványa sem tudott egy kicsi örömöt okozni.Az irodában ücsörögve eszembe jutott az egyik belvárosi sétám, amikor Katsu-ba futottam.
-A múltkor is képes volt egy kicsit felvidítani, hátha most is találkozom vele!-ugrottam fel a székből. Az ajtóhoz érve, kicsit elkomorodtam. Nem nagyon ment, hogy megfogjam a kilincset..."Csúnya dolgokat vágtam Kuro fejéhez...Hisagi-ról nem is beszélve..."támasztottam a fejem az ajtónak. "Szörnyű alak vagyok...pont nekem nem lett volna jogom őket bántani!" Fojt végig egy könnycsepp az arcomon.
Egy kis időre volt szükségem. Erőt akartam gyűjteni, hogy felkészüljek arra az esetre, ha szembetalálkozom valamelyikükkel. "Erre nincs bocsánat Hana!"
Nyomtam le a kilincset erőtlenül. Az ajtó nyikorogva araszolt egyre messzebb tőlem. A lábamat lépésre emeltem, de a kapitány hangját meghallva a falhoz lapultam. Halálra rémülve ácsorogtam. Nem akartam, hogy bejöjjön. Nem akartam látni, hogy mennyire megbántottam. Féltem attól, amit mondhat nekem. Csak el akartam futni, minden és mindenki elől.
A csukódó ajtó, megnyugtatott, hogy senki sem jön. Pánikolva rohantam ki a folyosóra és futottam az ajtó felé. A friss levegőre érve előbb csak lelassítottam, majd végül meg is álltam. Hagytam, hogy a szél játszon a hajammal, ahogy én a semmibe bámulok cél nélkül. Hirtelen az oldalamhoz kaptam, mert ráeszméltem, hogy a nagy sietség közepette mindkét zanpakuto-m bent hagytam az irodában. Vissza akartam indulni, de megtorpantam és inkább az ellenkező irányt választottam..."minél távolabb az osztag épületeitől."
Csak mentem, és mentem semmivel sem foglalkozva, azt se észrevéve, hogy már a Belvárosban kóborlok. Nem tudom meddig ücsörögtem a folyó partján, de amikor felnéztem már javában világított a sok csillag az égen."Vajon hány óra lehet..."néztem a sötét eget magam fölött. Egyedül abban voltam biztos, hogy nem akarok visszamenni...
-Hanaaa!-fordultam hátra egy vékonyka hangot hallva.-Hana!-integetett valaki felém rohanva.
-Katsu!-lepődtem meg, de visszaintettem neki.
-Már azt hittem elraboltak...-mosolygott fáradtan a futás után.
-Nem,csak...nem volt időm idejönni. Kérlek, ne haragudj!-
-Nincs miért haragudnom! Sajnos, csak köszönni tudtam iderohanni. A családom mérges,ha este kimaradok.-vakarászta a fejét.
-Akkor gyorsan siess haza!-simogattam meg a fejét.
-Majd! Előbb mesélj! Mi van veled?-az oldalamra néz.-Megint védekezés nélkül?!-vetette a szememre.-Jobban kéne vigyáznod! Nem tudhatod mikor támadnak meg!-oktatott ki rendesen.
-Most nem tartok ettől...de ha mégis megtörténne, hát akkor így jártam!-
-Hüm?-kapta fel a fejét.-Attól, hogy most még rossz a kedved és talán másokkal is összevesztél...-fürkészte az arcom, valami áruló jel után kutatva.-De ha te meghalsz, azzal csak további fájdalmat okozol nekik!-húzta ki magát, mert tudta, hogy nagy igazságot mond.
-Tudom...-rejtettem el a fejem a térdeim között.-De...nem tudok a szemükbe nézni.-
-Elfutottál? Milyen shinigami vagy te?!-bökött meg kicsit.
-A legrosszabb!-nem bírtam tovább sírni kezdtem.
-Azt nem hinném!-ült le mellém.-Minden rendbe fog jönni! Mennem kell! De ígérd meg nekem, hogy nem maradsz itt sokáig és bocsánatot kérsz tőlük minél hamarabb!-nem nagyon tudtam mit válaszolni, ezért némán ücsörögtem.
-Egy...-nem folytatta tovább a mondatát,csa hangosan szuszogott mellettem, mintha valamitől megijedt volna.
-Mit történt?-emeltem fel a fejem.
-Az ott!-mutatott egy hollow-ra elég közel hozzánk.
-Ez meg hogy került ide?!-tápászkodtam fel és álltam a kisfiú elé.-Maradj mögöttem.-
-De,de!-tiltakozott.-Mégis mivel fogsz harcolni?-válaszolni már nem sok időm lett volna, mert a lidérc gyorsan kiszúrt minket.
~Finom shinigami!~nyúlt a csápjaival felém. Türelmesen vártam, amíg biztos lesz abban, hogy megvan a célja és kihagy a figyelme. Mielőtt elértek volna a csápok egy shunpoval a háta mögé kerültem. Katsu-t betuszkoltam valami búvóhely féleségbe és azon agyaltam milyen kidou lehet ellene hatásos.
~Túl sokat gondolkozol egy helyben állva!~jelentette ki a legközelebbi fal felé ütve.
"A fenébe....Mégis miért ilyen gyors?"De megint nem maradt sok időm a védekezésre, mert mögém kerülve a gusztustalan csápjaival csapkodott mindenfelé.
"A futáson kivül mást is kéne már csinálnom!"
~Még mindig lassú!~termett előttem és lábaimat összekötözte néhány csápjával és rángatott egyre közelebb magához."A fene vigye el..."morogtam igen szorgosan.-Hadou 4: fehér villám!-tartottam lefelé mindkét kezem. Ilyen közelről rám is veszélyes volt a támadás, így rendesen meg is sérültek a lábaim,de legalább ki tudtam kecmeregni a fogságából.
Egy kis időt nyertem ezzel,de ahhoz már nem volt elég, hogy valami tervet végre összehozzak.
~Szánalmasan lassú lettél. Ennyire ne könnyítsd meg a dolgom! Az idióta katana-tok nélkül, amúgy is semmik vagytok! Ne félj! Lassan foglak felfalni, hogy minél tovább kinozhassalak!~
-Nem áll mééég szándékomban meghalni! Egyszer elég volt!-
~És mégis mivel fogsz megölni? Egy fakarddal?~
-Bakudou 75: Gochuu Tekan !-dőlt el mint egy krumpliszsák.-Túl sokat beszélsz!-léptem mellé, hogy egy másik kidou-val elpusztítom.
~Te pedig figyelmetlen!~
-Mi?-vettem észre,de már későn, hogy a csápjait, valahogy képes volt kiszabadítani a kötés alól. Védekezésképpen az arcom és mellkasom elé fogtam mindkét karom. Keservesen végighasított minden porcikámban a fájdalom, ahogy a csápok előbb a karjaimba, majd a vállaimba fúródtak.
~Na mivan? Ilyen könnyen megadod magad?!~reagált arra, hogy meg se moccanok.~És még te vagy hadnagy...elszomorító hír! Ha a kapitányod is ilyen harmatgyenge semmi élvezetet nem találok majd bennetek!~
-Őt hagyd ki ebből!-ragadtam meg az egyik csápot és rántottam ki.
~Nocsak! Azt hittem már elpatkoltál.~nevetett kárörvendően.
-Azt csak szeretnéd!-akartam volna a másik csápot is kiszedni,de nekivágott a falnak olyan erővel, hogy össze is omlott. Alig álltam már a lábaimon és erőteljesen köhögtem felfelé egy csomó vért.
~Nem tartottál sokáig!~kommentálta, hogy letérdeltem.~Nem kérsz segítséget? Nem hozol ide még több shinigamit?
-Hana!-futott oda hozzám Katsu kétségbeesetten.
-Azt mondtam maradj ott!-kiabáltam vele mérgesen.
-Gyere!-akart volna felszedni a földről,de megfogtam a kezét és amilyen messze csak bírtam elvittem egy shunpoval.
-Itt már biztonságban leszel...-imbolyogtam, mert éreztem, hogy szédülök.
-Ne menj vissza!-kezdett el Katsu sírni és megölelt, hogy ne tudjak elmenni.
-Nem lesz semmi baj!-próbáltam nyugtatgatni a szorongató kisfiút.
-Ígérd meg, hogy visszajössz!-
-Megígérem!-simogattam meg a fejét, majd miután elengedett visszamentem a kibérelt hollow-mhoz.
~Minek mentetted meg? Ha elintéztelek téged, úgyis ő következik!~
-Hinoiri!-
~Megint valami pocsék kidou?~a négy szalag letekeredett rólam. A végüket összefogva a lélekenergiámmal összetapasztottam őket.
~Mit érsz egy lasszóval?~támadt türelmetlenül a csápjaival. A vörös kötéllel körbefontam és a földre rántottam őket. Shunpoval egy nehéz tárgyhoz kötöztem a másik végét, így kikötözve a lidércet.
-Hadou 31: Shakkahou!-választottam le a csápokat a testéről. A hollow üvöltve hátrált egy kicsit.
~Még így is rosszabb bőrben vagy mint én!~jelentette ki fölényeskedve.
"Igaza van...egyre homályosabban látok. És alig bírok egy helyben megállni. A reakcióidőm is sokkal lassabb így...Ki kell valamit találnom!" Alig fejeztem be egy szúró érzést éreztem a hasamban.
~Megleptelek? Nem csak ott voltak csápjaim!~nevetett elégedetten azon, hogy sikeresen felnyársalt. Gyorsan rángatott maga felé, nekem pedig már annyi erőm se volt, hogy tiltakozzak. Elég közel voltam már az undorító képéhez, amikor valami levágta az engem tartó csápot. A földre huppanva próbáltam volna megkeresni, hogy ki, merre, meddig, de csak egy sötét pacát láttam.
-Egyben vagy?-hozta rám a frászt a mellettem hirtelen megszólaló hang.
-Azt hiszem.-fogalmam sem volt ki az, hiszen alig voltam magamnál.
-Ezeket máskor ne hagyd el!-nyomta a kezembe mindkét katanam.-Tarts ki, rendben?-
-Aham.-markolásztam a zanpakuto-im.
~Ő az én vacsorám!~
-Azt nem hinném! Van még a feleségemmel egy elintézetlen ügyem!-"Feleség?"kaptam fel a fejem.
-Hana!-futott oda hozzám Katsu majd megfulladva.
-Nyu...-szorította ki belőlem még a szuszt is, annyira megölelt.-Ohóvatosan!-kapkodtam levegő után.
-Jaj, ne haragudj!-észreveszi, hogy egy másik shinigami is itt van.-Hát ő?-de a választ meg se várva a pólójából tépkedett le darabokat, hogy bekötözhessen.
-Nem kell!-tiltakoztam hiába.
-Maradj már nyugton!-
-De!-
-Nincs de!az ellentmondást nem tűrő választ hallva elmosolyodtam.
-Ő ott a kapitányom!-
-Ő a férjed?-
-Ezt meg honnan tudod?-akadtam ki egy percre.
-Jól informált vagyok!-kacsintott rám.
-Veszem észre!-simogattam meg a fejét.
-Ők azok?-kapta ki az ölemből mindkét katana-t.
-Öhm...igen! Ő itt Kinn Tennou! Ő pedig Akai Mamono!-
-Nem hívnád le az alajukat?-
-Aurora mostanság nem áll velem szóba...-vakarásztam a fejem zavaromban.
-Egy hölgy?-elkezd nevetni.-Két nő ritkán is viseli el egymás társaságát.-
-Héj!-böktem meg.-Csak csendesen, mert még meghallja!-nevettem én is. Addig vihorásztunk, hogy azt se vettük észre Hisagi mikor végzett a hollow-val.
-De jó lett hirtelen valaki kedve...-lépett oda hozzánk. Mivel látta, hogy elkomorodok hozzátette egy vigyor kíséretében.-De így is van rendjén! Szép munka volt. Köszönöm!-fordult a fiú felé.
-Egyszerüen csak Katsu! És szívesen!-
-Nos, drága feleségem...elcipelhetlek a 4. osztaghoz?-
-Gondolom.-pirultam el,de Katsut fejbe kólintottam, mert a reakciómat látva vihogásba kezdett.
-Nekem is mennem kell! Majd legközelebb találkozunk Hana! Néha a férjed is elhozhatnád!-magyarázott visszafelé futás közben.
-Egyszer hasra fog esni...-csóváltam meg a fejem.
-Na nyomás!-kapott fel Hisagi, hogy csak pislogtam most meg mi történt.
Elég sokáig voltunk csendben. Én a földet bámultam, mert nem tudtam mit mondjak és hogyan. Hát őt meg nem tudom, mert felnézni se mertem.
-Máskor azért egy fecnit hadj, hogy "Elmentem duzzogni a folyóparthoz..."vagy valami hasonlót.-viccelődött kicsit.
-Sajnálom!-más egyszerüen nem jutott az eszembe.
-Csak ne csinálj még egyszer ilyet. Nekem annyi is elég lesz...Te felszedtél pár kilót?-igyekezett oldani a hangulatom.
-Nem is!-böktem meg durcásan, amire egy elégedett vigyor volt a válasz.
-Haragszol még?-nyögtem ki végül.
-Már nem. Úgyis tudom, hogy nem gondoltad komolyan...Bár az nem tetszett, hogy Zrínyi kirohanást rendeztél nem is olyan régen. Mindig el fogsz rohangászni,ha összeveszünk? Mert ha igen, felszerelek egy központi zárat az irodád ajtajára.-
-Megígérem, hogy nem! Nem akarok bezárva lenni!-
-Csak ezért?-
-Neeeem,te baka!-ütögettem meg egy nyelvnyújtás közepette.
-Ha még egyszer rámnyújtod én esküszöm leharapom!-kötöszködés gyanánt még párszor kinyújtottam egymás után.-Na, most véged!-fékezett be.
-Nyeeee!-vigyorogtam a kétségbeesettet játszva.
-Túl jól vagy...biztos megsérültél?-
-Doktorbácsit játszol?-reagáltam arra, hogy végignézi a sebeimet.
-Eh...-hangzott a tömör válasz, miután újra vért köhögtem fel.-Jól tetteted az állapotod!-csóválta meg a fejét és letörölte a vért a számról.
-Ne vágj már ilyen aggódó fejet...-simogattam meg az arcát.
-Igyekszem!-sóhajtott nagyot a fejét vakarászva.
-Gyere ide!-öleltem magamhoz.-Nyugi a nyakadon maradok!-
-Ott nehezen...de az ölemben szívesen cipellek!-
-Ne poénkodd már el! Épp komolyan akartam beszélni!-vigyorogtam én is.
-Látom....és ez a mosoly a komor arcod,ugye?-
-Nyááá!-ütögettem meg a fejét.-Örülök, hogy nem haragszol...-
-Ezt majd otthon megbeszéljük!-vonogatta a szemöldökét.
-Te perverz állat!-vágtam kupán.
-Hát ezt érdemli a férjed?-T_T
-Ilyenkor igen..-
-Köszi.- - -"
-Szívesen!-vigyorogtam tovább köhécselve.
-Na, megjöttünk!-
-Ezt nézesd meg!-böktem rá a karjára.
-Minek?-
-MEEERT!-a továbbiakban az egész 4. osztag épülete azt hallgatta, hogy én az Igen-t, Hisagi pedig a Nem-et mondogatja egyre hevesebben. Sajnáltam szegény ápolót^^".

-Igen a quincyk már erről is meséltek. De azt mondták hogy ha valaki megállás nélkül át bír rohanni annak nem eshet baja. Remélem a túloldalon találkozunk. -majd hirtelen elhatározásból adtam egy puszit az arcára és berohantam a kapun.
-Itt elég sok lélekszemcse van, szóval nem lesz gond használni a hirenkyakut. -mondtam magamban majd koncentráltam és elkezdtem növelni a sebességemet. a hátam mögül morajlást hallottam.
-Ez biztos a takarító, de nincs időm szemügyre venni.
Láttam a kijáratot ami csak nagyon lassan akart közeledni. Én pedig kezdtem fáradni. Egyrészt a, mert még sosem használtam ilyen sok ideig a hirenkyakut, másrészt pedig az sem egy kellemes séta hogy egy élő ember a Lelkek világába akar kirándulni. De azt mondták hogyha átértem már könnyebb lesz.
Csak rohantam tovább, nyomomban a morajlással, és a kijárat lassan de biztosan közeledni kezdett. ám amikor már közel voltam hozzá elkezdett zsugorodni, de még épp idejében ugrottam át rajta. Ahogy átvetődtem a kapu eltűnt, én pedig füves talajon értem földet. Fellélegeztem és leporolva a ruhámat körülnéztem hogy merre van Daisetsu, és hogy egyáltalán én hol vagyok.
Egy hatalmas város láttam magam előtt, ami falakkal több részre volt osztva. A közepében pedig egy hatalmas tornyot és egy sziklaszirtet. Nagyon jól szervezett világnak tűnt. gondolkoztam már rajta hogy milyen lehet, de így élőben látni még lenyűgözőbb volt.
Kicsit elbambultam, és Daisetsu hangjára zökkentem vissza aki időközben már ott állt mellettem

-Nagyon örülök, hogy sikerült.- mondtam és még a másik oldalon kapott puszit viszonoztam.
-Na, hogy tetszik a Tiszta Lelkek Városa?- kérdeztem tőle és megigazítottam a kimonomat majd levettem a kapitányi köppenyemet és eltettem.
-Na mostmár magadat is kivételes Quincynek hívhatod, hisz átjöttél.- mosolyogtam
-Egyébként nehéz volt?- kérdeztem érdeklődve
~Na innentől remélem könnyen fog menni.- gondolkoztam majd elindultunk

-Még szép hogy sikerül átérnem! -mondtam kicsit durcásan, de a puszi kiengesztelt.
-Na, hogy tetszik a Tiszta Lelkek Városa?- kérdezte
-Sokkal szebb mint amilyennek képzeltem. -mosolyogtam- És te is jól festesz kimonóban ^^
-Egyébként nehéz volt?- kérdezte
-Hát eléggé szednem kellett a lábamat, de szerencsére olyan sok lélekszemcse állt a rendelkezésemre hogy a hirenkyaku alkalmazása nem okozott gondot. De remélem ha már így megdolgoztattál az átjutással azért rendesen körbevezetsz mielőtt visszaindulunk. Ja és a csillagokat is szeretném látni ^^. -osztottam ki a feladatokat, majd elindultunk.
-Merre megyünk először? -kérdeztem

-Sokkal szebb mint amilyennek képzeltem. -mosolygott
-Örülök, hogy kellemesen csalódtál.- mondtam
-Neked is jól áll ez a fehér egyenruha...- mosolyogtam
-Merre megyünk először? -kérdezte
-Hát elsőnek a 3. osztagban felkeressük Hana hadnagyot, hogy mi lesz.- mondtam séta közben.
~Remélem a hétvégén megtartjuk a bulit, mert készülök, már sütit is vettem Hana-nak.- gondolkoztam. Később beértünk a belvárosba amikor Amayával találkoztunk.
-Szia Furapofa!- kiáltotta majd az ölembe ugrott.
-Szia törpe!- válaszoltam.
-Hát te ki vagy Hófehérke?- kérdezte Amaya Zekkát és felé ugrott, de amikor elakart rúgaszkodni az ölemből én elengedtem és lezuhant.
-Ő Kagari Zekka. Egy Quincy. Zekka ő Amaya hadnagy, de a hadnagyot ne tedd hozzá- mondtam majd üdvözölték egymást. Ekkor közelebb mentem Zekkához
-Próbáld elviselni kérlek.- súgtam neki.
-Engem vár Roku-chan. Pá pá.- köszönt és gyorsan elfutott.
~Amaya a saját lábán. Jujj mi jön még.- gondolkoztam
-Aranyos kis lány. - jegyezte meg.
-Mert még nem ismered.- mondtam majd tovább mentünk.

-Merre megyünk először? -kérdezte
-Hát elsőnek a 3. osztagban felkeressük Hana hadnagyot, hogy mi lesz.- mondta séta közben.
Nem sokkal miután elindultunk egy kislány üdvözölt minket.
Aranyos kis lány. - jegyeztem meg.
-Mert még nem ismered.- mondta Dai majd tovább mentünk.
Miközben a belváros utcáin sétáltunk én folyton csak körbe lesegettem, és mindent jól szemügyre vettem, ide oda nézelődtem.
-Nahát, nem is hinné az ember hogy a túlvilágon van, ha nem mászkálna mindenki kimonóban. Kicsit furcsán festhetek itt az egyenruhámban ^^"
Amúgy merrefelé van az a harmadik osztag? Ezek az utcák olyanok mint valami labirintus. Hogy tudtok ti itt kiigazodni?

-Nahát, nem is hinné az ember hogy a túlvilágon van, ha nem mászkálna mindenki kimonóban. Kicsit furcsán festhetek itt az egyenruhámban ^^"

-Legalább kitűnsz.- mondtam
-Amúgy merrefelé van az a harmadik osztag? Ezek az utcák olyanok mint valami labirintus. Hogy tudtok ti itt kiigazodni?- kérdezte, én éppen válaszolni akartam amikor megláttam Hana-t.
-Ott van Hana.- mondtam és oda siettünk
-Szia Hana!- köszöntem neki
-Szia Dai!- köszönt majd felfigyelt Zekkára. -Szia! Én Hana Akamoto vagyok.- mutatkozott be
-Helló! Én Kagari Zekka vagyok- köszönt Zekka
-Azért jöttünk, hogy megkérdezzük, hogy ráérsz-e akkor eljönni a buliba...

Az irodámból szélvészként rontottam ki.
-KÁVÉÉ!-morogtam,de a közös konyhában nem volt...a kapitányi iroda szintén üres volt ilyen szempontból."Ez a lókötő meg merre van?"lenézek a tetemes kupacra."Eh...haladt ez valamit ma?"belelapoztam pár dokumentumba,de inkább a távozás mellett voksoltam.-Nekem most kávé kell!-hisztiztem magamnak a bögrémet fogdosva. Már az egész osztagot felforgattam szobástól, tisztestől, hogy van e nekik koffeinbombájuk, de semmi. Nem volt más választásom..."Be kell mennem a városba."TTT_TTT
Sietős léptekkel közlekedtem, de a bögrét szerencsére letettem, már épp a boltnál voltam, a célnál, az életmentőnél, amikor Daisetsu rám köszönt. Eléggé látszott a fejemen, hogy meglepődtem az itteni jelenlétén.
-Szia Dai!-nyögtem ki végül.-Szia!-mosolyodtam a mellette álló lányra.-Én Hana Shuuhei Akamoto vagyok!-
-Hello, én Kagari Zekka vagyok.-hajolt meg illedelmesen.
-Ugyan! Nem kell ilyen formálisnak lenned!-legyintettem zavarodottan vigyorogva tovább.-Örülök, hogy megismertelek Zekka.-kacsintottam felé.
-Azért jöttünk, hogy megkérdezzük, hogy ráérsz-e akkor eljönni a buliba...-
-Buli?-gondolkoztam el kicsit.-Jaaa, a házavató vagy mi is.-^^"
-Eh...igen.-vakarászta a fejét Dai.
-Elég sok a munka,de majd szabaddá teszem magam! Mikor is lesz pontosan jelenésem?-aztán közel hajolok a férfihez.-Csak nem a barátnőd?-vonogattam kíváncsian a szemöldököm.

Nem is kellett elmennünk a 3.osztagig, útközben találkoztunk Hanával.
Én Hana Shuuhei Akamoto vagyok!-
-Hello, én Kagari Zekka vagyok.-hajoltam meg illedelmesen.
-Ugyan! Nem kell ilyen formálisnak lenned!-legyintettem zavarodottan vigyorogva tovább.-Örülök, hogy megismertelek Zekka.-kacsintott felém.
Majd Daial elkezdték megbeszélni a részleteket. Én közeben megint elkalandoztam a város jövés menését figyelve. Néha találkozott a tekintetem néhány csodálkozó szempárral, akkor mindig zavarba jöttem és másfelé tekintgettem.

-Azért jöttünk, hogy megkérdezzük, hogy ráérsz-e akkor eljönni a buliba...
-Buli?-gondolkozott el kicsit.
Jaaa, a házavató vagy mi is.^^"
-Eh...igen.-vakarásztam a fejemet.
-Elég sok a munka, de majd szabaddá teszem magam! Mikor is lesz pontosan jelenésem?
-Holnap lesz a buli, de már vettem sütit.-mondtam majd közel hajolt hozzám.
-Csak nem a barátnőd?-vonogatta kíváncsian a szemöldökét.
-Hát... öhm... igen.- mondtam, bár elgondolkodtam, hogy már nevezhetem-e annak, de a csók után úgy gondoltam, hogy már szabad.
-Egyébként te mit csinálsz itt? Nem a jelentéseket kéne írnod? A shinigami életemből ez nem igazán hiányzik.- mondtam

-Hát... öhm... igen.-
-Hohó!-csaptam hátba.-Te kis ravasz! Felmentél csajozni?-vigyorogtam tovább.
-Egyébként te mit csinálsz itt? Nem a jelentéseket kéne írnod? A shinigami életemből ez nem igazán hiányzik.-
-Eh...ünneprontó...-hunyorogtam rá morcosan.-Igazából kávéért jöttem ide!-böktem a boltra.-Már jó pár napja az irodában porosodtam és enélkül nem élném túl, erre ma elfogyott.-TTT_TTT
-Éhértem.-^^"
-Egyszer szívesen körbevezetlek felénk Zekka, ha ez a naplopó lusta lenne rá...-fordultam a lány felé mert már eléggé elkalandozott a tömeg nézésével.

-Egyszer szívesen körbevezetlek felénk Zekka, ha ez a naplopó lusta lenne rá...-fordult felém Hana
-Tessék? Ja elnézést kicsit elkalandoztam, remek lenne Hana. -mosolyogtam- Csak elég macerás Soul society és Karakura város között közlekednem, de igyekszem gyakran eljönni, persze csak ha nem zavarok. -mondtam elpirulva

-Eh...ünneprontó...-hunyorgott rám morcosan.
-Igazából kávéért jöttem ide!-mutatott a boltra.
-Már jó pár napja az irodában porosodtam és enélkül nem élném túl, erre ma elfogyott.-TTT_TTT
-Éhértem. A férjecskéd, hogy van?-kacsintottam
-Egyszer szívesen körbevezetlek felénk Zekka, ha ez a naplopó lusta lenne rá...-fordult a lány felé mert már eléggé elkalandozott a tömeg nézésével.
-Naplopó? Lusta? Hát így ismersz Hana? Minden küldetésen ott voltam, igaz mellette a fürdőben is.-mondtam, de a végét már halkan.
-És mi a helyzet Seireitei-ben?-kérdeztem érdeklőd
~Még megkell hívnom: Mitsuko-t, Akane-t, bár nem bulizós típus, Kaiko, Masaki, Hana, Hanae, Zekka, Kaname, Kuro, Michi. Több sajnos most nem jut az eszembe, ezért majd ők meghívják a többieket.-gondolkoztam
-Hana tudsz segíteni a shinigamik meghívásában?- kérdeztem majd felsoroltam akiket megkell hívni.

-Éhértem. A férjecskéd, hogy van?-kacsintott felém Daisetsu.
-Jelen pillanatban nem tudom milyen szoknya után rohangászik,de amúgy köszöni szépen jól van,csak nem esik neki jól a munka.-
-Ki szereti a töménytelen mennyiségű papírmunkát?-
-Egy könyvmoly...-nyújtottam ki a nyelvem.
-Egyszer szívesen körbevezetlek felénk Zekka, ha ez a naplopó lusta lenne rá...-fordultam Zekka felé.
-Tessék? Ja elnézést kicsit elkalandoztam, remek lenne Hana. -kicsit elmosolyodtam a lány zavarán,de igyekeztem elkomolyodni.- Csak elég macerás Soul society és Karakura város között közlekednem, de igyekszem gyakran eljönni, persze csak ha nem zavarok. -
-Engem sosem zavarsz!-kacsintottam felé.
-Naplopó? Lusta? Hát így ismersz Hana? Minden küldetésen ott voltam, igaz mellette a fürdőben is.-esett le Dai-nak, hogy miket mondtam.
-Jobb későn mint soha...-kuncogtam magamnak.-Persze, hogy nem vagy az.-veregettem hátba, miközben Zekka felé kacsintottam kötözködően.
-És mi a helyzet Seireitei-ben?-húzta ki magát a férfi
-Egyenlőre nyugalom...bár még mindig nagy az üresedés egyes posztokon.Lehet ijesztőek vagyunk az újoncoknak?-vigyorodtam el és vártam, hogy Dai válaszoljon,de ő éppen el volt gondolkozva, úgyhogy feleslegesen várakoztam.
-Hana tudsz segíteni a shinigamik meghívásában?- szólalt meg hirtelen.
-Még szép!-elsorolja a neveket.-Szép kis lista...-^^"-Yoruichi? Naraku? Renji? Hisagi...ja neki szólok...öhm...még gondolkozom ki van itt!-^^"-Merre kezdjünk? Vagy mit csináljak?-vonogattam érdeklődve a szemöldököm.

-Engem sosem zavarsz!-kacsintott felém Hana.
-Akkor most szólunk mindenkinek akinek tudunk? -kérdeztem vissza, bár tudtam miről van szó de nem akartam megint nagyokat hallgatni *a szándék a fontos* nyugtattam magam
-Én is szívesen segítek, csak az a gond hogy senkit nem ismerek ^^" de ha veletek tartok akkor talán legközelebb már magamtól is eltájékozódok.És így a város is megismerhetem. Persze csak ha nem tartalak fel. -tettem gyorsan hozzá, majd elindultam, de két lépés után visszafordultam.
-Öhm.. merre is indulunk először? -néztem zavarodottan, mert tudtam hogy megint hülyeséget csináltam.

*Minori éppen céltalanul lődörgött a népes városka utcáin. Vennie kellett Nanae-nek macskatápot, és gondolta, hogy egyúttal kiruccan egy kicsit várost nézni. Szerette az emberek tömegét, biztonságot jelentett neki, ha volt valaki a közelben. Vidám szerelmespárok, kacarászó fiatal lányok és szülők a fiatal gyermekeikkel. Mindez most olyan kellemes érzést keltett Minori-ban, hogy mosolyogva járt az utcán. Ám figyelmét hamar lekötötte egy édességbolt, és azonnal a kirakatánál termett. Aggódva kotorta elő pénztárcáját, és kezdte számolgatni a pénzét, de szerencséjére volt elég, hogy még macskatápra is maradjon. Izgatottan lépett be a boltba, és jó sokáig elidőzött a különféle cukorkák nézegetésében és kiválasztásában, ugyanis csak egyfééből tudott venni. Végül egy karamellás cukorkákat rejtó zacskóval lépett ki elégedetten és buzgón szabadította ki papírjai közül az édességet.
Egy kis idő múlva már egy zacskóval sétálgatott, benne cicája vacsorájával. Éppen bele akarta tenni a zacskóba a cukrokat, mivel kiszakadt a másik zacskója, majd a pénztárcáját is, mikor az kiesett a kezéből és kigurult belőle a megannyi csilingelő yen az utca közepére.*

''A Város mindig nagyobbnak tűnik, ha neked egyetlen egy valakit kell csak megtalálnod benne!" Morfondírozok magamban, miközben a főutcán vágok át éppen...

Talán negyed órája sincs, hogy még Seitereiben voltam és Minorinak néztem utána. A lány egy igazi jelenség, ha a róla szóló "mondák" nem csalnak. Be kell vallanom, hogy kíváncsian várom a találkozást. Azonban sajnos kiábrándítanak: pár alsóbb rendű tiszt közli, hogy Minori a vVárosba tart éppen. A macskatápot amolyan kulcsszóként említették meg, úgyhogy célom, hogy felkutassak egy ilyen boltot. Rémlik, hogy merre is láttam ilyet, ígyhát nincs más dolgom, mint végigmenni a legrövidebb úton, amin feltehetőleg Minori is átvágott...

Gyönyörű, napfényes, szellős délután volt. A levegő nem rekedt meg, volt eg enyhe kis légmozgás és ez rendkívül jólesett. Sietősre fogtam a lépéseimet, hogy a shinigamit még a boltban utolérjem. Alig 1-2 ismerőssel, tanonctárssal, vagy akadémiai, más évfolyamosokkal találkoztam, köszöntünk egymásnak, majd el is váltunk. Megemlítendő, hogy utam egy édességes bolt mellett is elhaladt... de nem figyeltem, hogy ki is vásárol éppen bennt.

Így reméltem, hogy ezúttal igazam lesz... nos, nem lett. Minori elvileg még nem is járt a boltban. Tanácstalan voltam, hogy hol kerülhettük el egymást... rühellem a várakozást.

Visszafelé indultam egy másik útvonalon. Végre volt időm néhány közelebbi baráttal is beszélgetni, így mikor elváltunk újra sietve tértem vissza a főútra. Körbenézek, csilingelés, felkutatom, majd magamban jólesve mosolyodok el: ez már csakis Ő lehet!

- Shiroyuki Minori, igaz? Lépek mellé és kérdem. Konstatálom, hogy pontosan mi is történt, így leguggolok és sűrűn rápislantva, hogy nem-e veszi tolakodásnak, vagy nem-e vél tolvajnak és elfogadja-e segítségemet.

*Minori kétségbeesve guggolt le, hogy próbálja összeszedni minél hamarabb a sok aprót, mikor is valaki a nevét mondva guggolt le hozzá.
- Öhm, igen, én lennék - mondta kicsit bátortalanul - köszönöm a segítséget! - mosolygott hevesen, mikor az idegen összeszedte a pénzét.
Felemelkedett a földről, és zavartan pislogott az ezüst hajú férfira.
- Miben segíthetek? - mosolyodott el végül.
Ritkán esik meg, hogy kimondottan őt keresi fel valaki. Közben elrendezgette dolgait a zacskójában, majd megpillantotta a megmaradt 2 karamellás cukorkát. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy megkínálja az idegent, de végül letett róla.*~Biztosan nem olyan gyerekes, hogy cukorkákkal tömi magát, mint én...~* sóhajtott egyet, de nem hagyta, hogy szokásos mosolya lelankadjon.

~Valóban jelenség!~ Fut át egy halovány, őszinte mosoly-szerűség az arcomon, ahogy egy pillanatra végigfut a tekintetem rajta: Meg nem mondanám egyszerű emberként róla, hogy shinigami, sőt! Normális halandóként még talán középsikolásnak sem saccolnám: ahogy itt áll, a nujenekkel bájosan "szerencsétenkedve", macskatápot és valami édesseg boltot reklámozó kis zacskót markolászva. Nincs más szó rá, mint: bájos és jelenség.

- Öhm... -gondolkozok el hirtelen- mit szólna hozzá, ha folytatnánk az utat visszafele Seiterei felé és közben megbeszéljük. A gólyák elsó hollow-vadászatáról lenne szó: egy kis kisegítésre lenne szükségem.
Mondom és közben lassan én már indulok is, hogy ahogy felajánlottam, séta közben ejtsük meg a beszélgetést. Bár természetesen ha még némileg bajlódik az elpakolással, akkor nem fogok elindulni.

Észre sem veszem, hogy az az enyhe kis mosoly hosszabb vendég, mint én magam észrevettem.
- Igyekszünk minél biztonságosabb körülményeket megteremteni hozzá. Így pár shinigmai és hadnagy fog kisegíteni, hogy a védelem tökéletes legyen. Önt ajánlották az akadémiai tanszék vezetői, ezér kerestem fel. Mondhatom tovább?
Ugyan ez nem az a teljesen hivatalos hangnem, azonban az a gyenge mosoly így is eltűnik lassan Owando arcáról és marad a szokásos, elég merev maszk.

- A gólyák első hollow vadászata? Érdekesen hangzik! - lelkesedett a lány, majd sietve Owando mellé lépett, hogy ne maradjon le.
Minori kezeit hátul összekulcsolva halad mellette, közben beszédét hallgatja.
- Hm, engem ajánlottak? - lepődött meg egy pillanatra a lány.
Kicsit el is pirult, sosem gondolta volna, hogy őt ajánlani fogják bármire is.
- Szivesen segítek bármiben! - csivitelte felvidulva - Nyugodtan folytas... ömm, folytassa - kicsit szokatlan volt a számára, hogy valaki magázza, de jól esett neki.
Úgy érezte, hogy teljesen egyenrangú a mellette haladó férfival még annak ellenére, hogy a másik még csak tanonc. Lelkesen nézett fel Owando-ra, és már előre izgult, hogy segíthet valamiben, amire külön őt ajánlották. ~Talán mégsem szerepeltem olyan csúfosan az akadémián!~ és már előre eltevezte, hogy minden erejével azon lesz, hogy a legjobban teljesítsen, ha már megkérték rá. ~A hollow-kal még én is elbírok!~

Az az aprócska kis mosoly azért csak visszakúszik az arcára, ahogy a lány felveszi vele a ritmust. Ugyan ő még csak tanonc, de úgy érzi, hogy remekül együtt tudna működni a lánnyal. Olyan kis egyszerű teremtésnek látszik, aki könnyedén és gond nélkül tud venni bármilyen akadályt, mosolyogva, a legrövidebb és legegyszerűbb utakat mindig megtalálva.
Lepillant rá, ahogy a lány mondata elhangzik és csak tovább enyhül az a bizonyos "hivatalos-maszk" az arcán.

Majd ahogy elhangzik, így reagál második mondatára:
- Így van! Ha jól tudom, akkor két hadnagyon és talán egy kapitányon kívül Ön az egyetlen shinigami, akit ajánlottak. Meglepi talán? Pillantok újra le rá kérdőn-mosolyogva.

- Oh, ennek örülök! Veszem tudomásul, amit mond és így elszakítva róla tekintetemet újra összeszedem mondandómat.
- Amennyiben elvállalja hamarosan indulnánk is. Nagyjából 2 óra múlva. Ez lesz az első alkalom és nem fogunk tegyebet tenni, minthogy körbejárjuk a terepet. Amennyiben biztonságosnak bizonyul a helyszín, már aznap este elkezdődik a másnapi vadászat megszervezése. Elvileg Önre hárulna a feladat, hogy a gólyákat eligazítsa másnap, hisz Ön is vett már részt -csak csupán még első évfolyamosként- hasonlón. Bár ez még nem biztos, majd kiderül az ellenőrzés során, vagy utána bizonyosan. Némileg megkéstek a szervezéssel... így... ezért is csupán most kereshetem fel Önt.
Végzek a mondókámmal. Érzem, hogy a lány még mindig mellettem jön, nem előz meg, nem próbál lépést tartani előttem, nem szól közbe és tesz élest megjegyzést esetleges hibákra hívva fel a figyelmemet. Jólesik a közelsége: azt hiszem nem lesz gond, ha együtt kell majd levezetnünk a vadászatot. Sőt! Úgy érzem, ha így történik, akkor jól fogom érezni magam.

Kicsit fura volt a számára az idegen tanonc. Néha olyan diplomatikusnak tűnt a beszéde és arckifejezése alapján, a következő pillanatban pedig kedvesnek. Általában akikkel Minori találkozott nem beszéltek vele így, inkább amolyan lenézően, de már megszokta.
- Hát, egy kicsit meglep , ugyanis nem jeleskedtem feltűnően az akadémián... - majd bátortalanul letekint a földre egy kis pírral az arcán.
Majd figyelmesen hallgatta a másik beszédét.
- Hmm rendben, úgy sincs semmi elfoglaltságom, szivesen segíthetek. - majd elkezdett lázasan kutatni emlékezetében a saját első hollow elleni küzdelmére.
Ám sajnos elsőre nem emlékszik sokmindenre, majd villámcsapásként ugrik be a kép, amint egy méretes hollow közelít felé, fejbetalálja, ő pedig a következő pillanatban a földön nyöszörgött, és egy jó időre elvesztette az emlékezetét. A kellemetlen emlékre pedig újra elpirult. ~Remélem nem lesz hasonló eset...~
- Ömm - tétovázott egy kicsit - Mellesleg szabad kérdeznem a nevét? - fordult újból Owando felé.
Nem volt már szokatlan számára a magázás, mivel ő is mindenkit magázni szokott, csak elsőre meglepődött, hogy őt is magázza valaki. Bér néha éppen ezért szedik le a fejét, főleg a fiatalabb női shinigamik, miszerint ne magázza őket, mert öregít. Ígyhát Minori kezdett teljesen tanácstalan lenni ez ügyben.
~Vajon miért ilyen komoly? Bár ahogy visszagondolok a többi shinigami akiket ismerek meg nem elég kötelességtudóak, mintha egy játék lenne az egész... Az osztagomban is azzal versengenek a tisztek egymás közt, hogy ki lóg el több munkát.~
- Amúgy ha jól sejtem ön már nem a gólyák közé tartozik - próbálta a lány rávezetni a kérdésre, miszerint hányadikos.
Ő maga is furrcsálta, de szivesen beszélt ezzel az emberrel, nem érezte hogy lenézné vagy hasonlók, sokkal hamarabb is kezdett megnyílni előtte. Ugyanis Minori is hasonló, mint a jég, csak egy másik formában, miszerint ha "felolvad" előkerül igazi természete, vagyis a vidáman cseverésző, álmodozó énje, aki minden egyes gondolatát megosztja.

- Hát, attól még, hogy Ön nem így emlékszik, nyílván oka van annak, hogy mégis Magára van szükség.
Biccent bátorítóan a fiú, majd kicsit beletúrva üstökébe -ettől a mozdulattól mintha az egész kölyök megváltozott volna. Mert igen, egyébként egy kölyökkel, alig felnőttel beszélget Minori. 19-20 évesen áll itt mellette és úgy saccolja, hogy a lány sem lehet jóval több nála. Talán 1-2 év, de azt is inkább mínuszban számolná fel neki.- A karó mintha eltűnt volna a tartásából, arcára álmodozó tekintet ül ki, egész kis lezsernek tűnik egy pillanatra. De ez csupán egy pillanat és ha volt is egyeltalán, hát az biztos, hogy mostanra visszatemetődött sok-sok minden alá. Mélyre.

Halkan sóhajt egyet, majd meglepetten pillant le, ahogy a lány is visszamagáz. Jólesik neki, hogy a lány is "tiszteletét adja", bár értelemszerűen egy tanonc és egy shinigami nincs rangban egymás mellett. Arról nem is beszélve, hogy egy nővel társalog. Részéről a magázás egyértelmű volt az első pillanattól kezdve, de most igazán szívét-melengeti, hogy a shinigami-lány, Minori is megadja felé ezt a tiszteletet.
Mindazonáltal szégyenli, hogy a bemutatkozásról elfelejtkezett:
- Bocsánat, nekem úgy rémlett, hogy...Egy rövidke kis pillanatra elgondolkodik, majd: de nem. Kérem bocsásson meg. A nevem Koshirou. Koshirou Owando. Örvendek!

[- Amúgy ha jól sejtem ön már nem a gólyák közé tartozik]
- Nem, valóban nem erről van szó. Majd már folytatná is a mondatát, hiszen szerette mindig kifejteni a gondolatait, logikusan, egyenesen: "Ha így lenne akkor nagy felelőtlenség lenne, ha magukkal mennék, hiszen nyílván nem lennének meg a képességeim, hogy megvédjem magam egy esetleges komolyabb támadástól." Azonban eszébe jut, hogy nyílván ezt Minomi is tudja. Kapcsol és igyekszik elrejteni szégyenét, hogy majdnem kioktatta feljebbvalóját:
- Tény, hogy én is Akadémiai hallgató vagyok, azonban nem, nem gólya. A végzős csoportok közül jelöltek ki. Elsősorban mint üzenetközvetítő és csak másodsorban mint résztvevő és szervező. Az én szavam nem számít, ott Önökön lesz a hangsúly.
Mondom komoran. Valóban így gondolom, hogy én itt nem fogok nagy szerephez jutni. Természetesen örülök, hogy kiválasztattam és hálával gondolok a feladatra, ami előttem áll. Mégha némi irónia is keveredik hozzá...

Kamitora nagy léptekkel ment az utcán mikor meglátta régi helyét ahova bement enni. Mikor kijött két személy látot az egyik Minori volt de a márik egy ezüst hajú srác. Kamitora leült egy fa mellé és ott nézte mit művelnek és mosolygott. Majd folytata a nézelődést.. ~Hmm de jó újra itt lenni csak semmilyen olyan ismerős nincs itt akivel el tudnám ütni az időt.
-Hé te ott te fiú. Ki vagy? Melyik osztaghoz tartozol?
Majd feltápászkodot és oda ment a fiúhoz.