Ahogy megyünk szétnézni, az egyik tisztnek el kell mennie a mosdóba. Ez se valami kötelességtudó, küldetés közben kell elintéznie az ügyes-bajos dolgait. Megint egy használhatatlan tisztet kell küldetésre küldeni. Mindegy nem is foglalkozok vele, bár az feltűnt egy idő után, hogy nem csak eggyel lettünk kevesebben, hanem kettővel és a másikról fogalmam sincs, hogy hová tűnt. Pedig nem akartam elhagyni tisztet.
Keresés közben rájöttem, hogy több magas lélekenergiájú ember is van itt és nem mindegyik haldoklok, tehát nem csak beképzeltem, hogy látnak, hanem tényleg láttak. Amikor erre rájöttem, az egyik közelben lévő öltönyös férfi még felém is integetett, amit nem tudtam, mire vélni. Ennek ellenére egy meglepődött ábrázattal visszaintegettem.
- Elnézést, ismerjük egymást? - közelebb is mentem hozzá, hogy feltegyem a kérdésemet, mert igen gyanúsnak nézett ki. Minek jön valaki öltönyben kórházba?

Meglepődtem. habár látni nem láthattam az eseményt éreztem ahogy elfogy a bácsi lélekenergiája, éreztem egy különös tárgy illatát és hallottam a szívás hangját. Sajnos a taichou megelőzött és hamarabb ejtette foglyul a "támadót". Viszont az ezt követő kérdésétől majdnem sikerült padlót fognom. Azt hiszem, hogy sikerült kifognom a legpoénkodóbb kapitányt az összes közül. ^^"
- Bocsánat, taichou. Nem látok. ^.^ - ütöttem a kapitány vállába, ezzel is jelezve, hogy mit gondolok a kérdéséről és legalább jól el tudtam rejtőzni fogyatékosságom mögé. Vannak a vakságnak is előnyei. ^.^
- Engem inkább az érdekelne, hogy kinek dolgozik? És miért rabol lelkeket? ^.^ - kérdeztem aranyosan és kedvesen, persze a lelki terrort is alkalmazva, hisz addigra már mindkét katanám a kezeimben helyet foglalva a talaj felé nézett a hegyével és vészesen csillogott a kórterem fényében. Nem adok neki sok választási lehetőséget.

Kojiro: Megpróbálod tönkretenni a gépet, azonban ez nem lesz olyan egyszerű, hogy egyszerűen csak nekirontasz a kardoddal. Csapásodat egyszerűen visszaveri valami, mintha védve lenne az ilyen primitív támadásoktól. Megpróbálhatod kideríteni, mi lehet az oka, de semmit sem veszel észre. A mechanikusok nyugodtan szerelik tovább a gépet. Valamiféle henger alakú kapszulákat raknak be pár rekeszbe, amiben fehér színű gázok vannak.

Mina: Úgy döntesz, megnézed közelebbről a gépet. A padlón egy összeszerelési útmutatót találsz, mely a szerkezet működését is elmagyarázza. Valamiféle modern típusú generátor lehet. A leírás szerint a rekeszekben tárolt anyagot használja fel ahhoz, hogy jelentős mennyiségű áramot termeljen. Rendkívül környezetbarát megoldás, hiszen nem használja ki a Föld és az anyatermészet energiaforrásait. Az anyag valamiféle gáz, a tudományos magyarázatot nem igazán értitek. A szerkezeten, valamint a gépen is egy CC betűjelű logo található.

Kami, Rosa: A kidou azonnal gúsba köti az öltönyös végtagjait, a tárgyat azonban még mindig szorosan tartja kezei között. Arcán őszinte döbbenet látszik, amikor rátok néz. Legfeljebb 18 éves lehet, az arcán lévő körszakálltól viszont idősebbnek tűnik korosztályánál.
- Mi a... o.O - nyögi ki, s pillant rátok, hol a kapitányt, hol a hadnagyot méregetve.
- Milyen szellemirtók? De hiszen éppen maguknak segítek! - fakad ki. Teljességgel nem érti, miért is viselkedtek vele ellenségesen.

Miho: Kilépsz az ablakon, talpad alá reiatsut gyűjtesz, s az ablakon keresztül próbálsz belesni. A redőny viszont le van húzva. Látod ugyan, hogy mesterséges fény van odabent, de nem tudod meg, a teremben mi is történik pontosan.

Nara: Az öltönyös fickó nem lehet idősebb 30-nál, azonban látszik rajta, hogy feszeng egy kissé ebben az öltözetben. Nem nagyon lehet hozzászokva ahhoz, hogy ilyesmit hordjon.
- Ugyan, kérlek, csupán tiszteletemet róttam le egy shinigami előtt. Mert te egy shinigami vagy, ugye? Én éppen azért dolgozom, hogy segítsek nektek. - furcsa, hogy tegez téged. De talán még inkább furcsa az, amint mond neked. Feltűnhet neked az is, hogy egyik shinigami társad egy kék hajú fazonnal beszélget.

Ryu: A két ember egy darabig döbbenten pislog rád, hogy neked meg mégis mi bajod. Egyikük ráadásul épp valami kekszfélét evett. Az elrágcsált tartalom most potyog kifelé, ahogyan tátott szájjal figyeli bohóckodásod. Végül aztán nem bírják és nevetni kezdenek. Nem tudják komolyan venni színjátékod.
- Ne haragudjon, shinigami-san. - tiszteleg előtted egyikük, hatalmas vigyorral, majd tovább nevet. Másikuk épp készül belefulladni a csokis kekszbe, amint az imént evett.
- Hát ez jó volt. Na, de biztosan a főnököt keresitek a cuccért. Ne aggódj, mindenről gondoskodtunk. - megveregeti párszor a válladat, majd felkaparja kekszben fuldokló társát, és nevetve tovább állnak tőletek.

Dai: Úgy döntesz, végre felveszed a kapcsolatot a shinigamikkal. Szemtanúja vagy mindannak, ami Ryu-val történik, s talán értetlenül pislogsz a két nevető fickó irányába. Minden esetre úgy tűnt, mintha egyébként tökéletesen ismernék a shinigamit. Vagy legalábbis, a shinigamikat. Ryutól egy kérést is kapsz, azonban rajtad múlik, eleget teszel-e ennek, vagy éppen még több információt akarsz kicsalni tőlük.

Nishi: Te egy kopaszodó, ötvenes évei elején járó fickót kapsz ki. Nem tudja titkolni, hogy lát téged, ahogyan végignéz rajtad, mégis valami undor fogja őt el. Ezek lennének azok a hírhedt shinigamik, akiknek ő annyira segíteni akar?
- Semmit, semmit. - rápillant a karórájára, hogy addig se kelljen veled foglalkoznia. Nem egy mulattató társaság. Nem nagyon szándékozik beszédbe elegyedni veled.

Akik egy helyszínen vannak, próbáljanak meg együtt mozogni, ha lehetséges.

A férfin, akihez odamentem, látszott, hogy feszeng a jelenlétemtől, tehát valamit rejteget előlem. Az is furcsa volt, amit mondott, így egyre jobban gyanús a fickó.
- Igen, shinigami vagyok. Segíteni, nekünk? Ez, miben merül ki? - érdeklődök az ismeretlen férfitől, mert gondolom mondták volna, ha vannak emberek, akik jönnek segíteni a lelkek megkeresésében.
A beszélgetés után odamegyek az egyetlen közelemben lévő tiszthez, aki éppen egy ismeretlen shinigamival beszélget, aki biztos nem jött velünk.
- Maga kicsoda? Nem velünk jött ugye? - teszem fel értelmes kérdéseimet az idegennek. Nem tudom, mit keres itt, de itt ne beszélgessenek, nekünk küldetésünk van.

A döbbenet egy pillanatra teljesen kiült az arcomra, legalábbis azt hiszem, hogy kiült. nem igazán ezt a választ vártam a fogolytól. Inkább valami olyat, hogy szóról szóra leírja nekünk, hogy kinek dolgozik. Mondjuk így is, talán a vártnál több információra tettünk szert. A kis szünet után ismét elindultak a fogaskerekek az agyamban és egyik kardomat a hüvelyébe visszaillesztve előhalásztam a lélekmobilomat.
- Amennyiben valóban nekünk segít, akkor azt most fogja tenni. Kérem írja le azt a shinigamit aki ezt a feladatot adta önnek. - hangom most nem volt olyan kedves és nyájas mint az előbb és az egyik penge továbbra sem volt eltéve jelezve, hogy az afférnak még továbbra sincs vége.
- Majd elfelejtettem. Ezt elkoboznám. - utaltam a kis tárgyra amit valamiért még mindig nem vettünk el tőle és beleegyezését meg se várva használtam ki a gyorsaságomat és közelharci tudásomat, hogy ha kell, erővel vegyem el tőle a tárgyat.
- Kérnék egy pontos listát a Karakurában állomásozó shinigamikról, jelenlegi helyzetükről, valamint az utolsó jelentésük időpontjáról. - léptem kapcsolatba a 12. osztaggal a telefonon keresztül, valamint ha a kis esper ad egy személyleírást akkor azt is bediktálom a tisztnek, hogy utána kereshessen a nyilvántartásokban. Valamint gyors jelentést is adtam a tárgyról, hisz biztosan érdekelheti őket egy ilyen szerkezet.

Összeráncolva a homlokomat, ujjaimmal próbálom kiegyengetni őket. Ez az esper nagyon zavarosan beszél. Igazán szeretném tudni most már, hogy mi folyik itt...
- Bocsánat, hogy le kell romboljam az illúzióját, de amit tesznek azzal nem segítik elő a munkánkat, sőt, megnehezítik. Kinek dolgozik és hol találjuk meg az illetőt? - folytatom a faggatózást, közben a másik kardomat is visszateszem a helyére. Ez ellen az esper ellen nem kell használnom.
- Mi a...? - kapom fel a fejemet arra, hogy a csipogás elhallgatott és, hogy a robbanások hangja a hallójárataimba jutott.
- Jelentést! Mi folyik itt? - lépek kapcsolatba a csapatunk többi tagjával. Feltételezem, hogy valaki csak közel van a mindezt kiváltó dologhoz, vagy harcba keveredett valakivel vagy valami...
- Ami pedig téged illet, mikor ennek a kórházi incidensnek vége, elvezetsz a munkaadódhoz. - fordultam egy pillanatra az esper felé, jelezve, hogy az ügye nem ért véget.