A kapott információk után csendesen vártam meg, hogy a két kapitány hogy dönt, hisz ha külön kell válni akkor el kell dönteni, hogy ki merre megy és kivel. Szerencsére ilyen probléma nem volt.
- Akkor nincs miért itt álldogáljunk. - vontam meg a vállamat és fel is készültem az indulásra, csupán az alkoholszag volt ami megzavart, valamint az, akinek a közelében volt...
- Megkérem, tartsa be a szabályt, hogy szolgálat közben nem iszunk. - léptem a tiszt mellé és finoman a vállára tettem a kezem és olyan halkan mondtam, hogy lehetőleg csak ő hallja meg. Semmi szükségünk arra, hogy tudatmódosított tisztek legyenek a küldetésen.
Még az a plusz egy illat zavart ami az indulásunk után követett, de bizonyára csak egy ember és az nem zavar be nekünk, lévén lélektestben kicsi az esélye, hogy lásson minket.

Dai: Okostelefonod használod okosodásra, bepötyögöd a szórólapon található honlapot. Döbbenetedre a honlap már nem is titkolja, hogy valóban különleges embereket keresnek - olyanokat, akik képesek érzékelni a szellemeket.
A munka pontos mibenlétéről nincs információ, a CollecCo. nevű cég viszont személyes interjút biztosít az érdeklődőkkel, ha a megadott telefonszámon felhívják őket.
A csapat mindeközben elindult valamerre. Követed továbbra is őket? Vagy a szórólap jobban foglalkoztat?

Többiek: A kórház felé indultok, viszonylag hamar kiértek oda. A főbejáratot választjátok. A porta mellett egy kis stand áll, ahol egy mosolygós lány ül. A kórház monoton fehérségében elég feltűnő, hiszen a természet színeit ölti magára. Valamiféle természetvédő lehet.
A GPS az első emeleten jelzi a legközelebbi haldoklót. Rajtatok múlik, egyből odamentek-e, esetleg felderítitek a kórházat esetleges nyomok után kutatva. Még az is lehet, hogy ami, vagy aki az eltűnéseket okozza, itt van most is. Nem tudhatjátok, rátok mennyire veszélyes a terep.

Gyorsan a kórházhoz érünk gyors shunponknak köszönhetően, ami a porta mellett valami színes nő üldögél. Nagyon nem foglalkoztam vele, bár lehet meg kéne nézni lát-e minket a biztonság kedvéért, olyan furcsának tűnik. Miért pont a kórház bejáratánál van?
- Kawashima taichou, melyiket választja. Megnézi a haldoklód, vagy körbenéz a kórházban? Az lesz a legjobb, ha ketté válunk. - javasoltam Kawashima taichounak az egyik tiszt felszólalása után, aki az ötletet adta és egyben ez volt a válaszom is számára. Kawashima taichoura bízom a választást, én nem akarok dönteni. A tisztek pedig maguk eldöntik, kivel akarnak menni, persze nem akarok egyedül menni, szóval azért arányosan legyenek a tisztek.

A vártnál nagyobb hatást gyakorolt az érintésem a tisztre, de legalább elértem azt amit akartam. A mentegetőzése pedig cseppet sem hat meg.
- Ez esetben fogyasszon vizet. Gondolom tisztában van azzal, hogy milyen büntetéssel jár az amit tesz. katonai szervezet vagyunk, szigorúan tilos szolgálatban az alkohol fogyasztás. Lévén nem az 5. osztag tisztje ezért van az, hogy csak figyelmeztetem és nem kobzom el az italt, de amennyiben a küldetés további felében ismét megpróbálja, biztosíthatom arról, hogy a felettese nem fog örülni a panaszlevélnek. - fejtettem ki az álláspontomat a tisztnek szigorúan és komolyan. Mint a második osztag egykori tisztje nem tűröm az ilyesmit, mert az alkohol rontja a teljesítményt és nem érdekel, hogy a tiszt hogy gondolja, amíg én is a küldetésen vagyok, addig ez nem fordulhat elő.
- Én önnel tartok, Kawashima taichou. - közlöm a szöke hajú kapitánnyal. Sejtettem, hogy az általam megdorgált tiszt kerüli a társaságomat, de azért igyekszem ez ellen is tenni. Valamire még emlékszem a második osztagos kézjelekből, legalábbis amire szükségem van és ha szerencsém van és valaki megérti őket a másik csapatból akkor figyelni fog a kedvemért a tisztre. Ezután pedig nyugodtan csatlakozom a kapitányhoz. ^.^

Dai: nincs annyi időd menetelés közben, hogy minden egyes információnak alaposan utánanézz. Munkáltatottak véleményét vagy nem sikerül megtalálnod, vagy időd sincsen rá, míg a kórházhoz nem értek.
A cég nevére az első találat egy gazdasági hírekkel kapcsolatos oldalon van. A cikket elolvasván annyi derül ki róluk, hogy profitorientált vállalat, azonban adományaikkal többször is felhívták magukra a figyelmet. Régebben magánszemélyeknek utaltak át kisebb-nagyobb összegeket, akár beinduló vállalkozásokat támogatva, akár pedig rászorulókat segítve ki. A cikk kitér arra, hogy közbeszéd szerint hamarosan a karakurai kórháznak készülnek egy nagyobb, nem pénzbeli adományt nyújtani.
Mire a cikk végére érsz, a kórházhoz érsz. Továbbra is az interneten kutatsz? Vagy végre megszólítod a shinigamikat?

Körülnéző csapat: Felosztjátok magatok között, hogy ki hova megy.
Mina, Koji: Ti a földszinten néztek körül. A természetvédő mellett elhaladtok, s lélektestben próbáltok valami nyomra bukkanni. Ezen a szinten kórtermek nincsenek, azonban liftet, irodákat, hasonlókat találtok. A kórházi dolgozókon kívül néhány szerelőt láttok csupán munkaruhájukban, akiket az egyik kórházi dolgozó, egy középkorú, szemüveges ápolónő irányít el. Nem veszitek észre, hogy bárki látna titeket.

Nara, Miho, Ryu, Nishi: Ti is terepszemlét tartotok, azonban a felsőbb emeleteken teszitek azt. Itt-ott aggódó rokonokat, barátokat láttok, orvosokat, tolószékes betegeket. Ami néhány percnyi körözés után feltűnik mindannyiótoknak, hogy vannak itt olyan emberek, akik mintha látnának titeket - s nem kifejezetten tűnnek haldokló betegeknek. Vagy mindez csak a képzeletetek szüleménye lenne csupán?


Kami, Rosa: Elrejtitek lélekenergiátokat. Az egyik kórterembe léptek, ahol egy idős bácsi lélegeztetőgépre van kötve. Egészen egyértelmű, hogy nincs sok neki hátra. Mellette egy fekete öltönyös, nyakkendős férfi ül. Valamire nagyon várakozik. Nem cselekszik azonban. Csupán várakozik.

Némán követtem a kidoushuu taichout. Most nem volt itt a helye a beszélgetésnek. A kórteremben csak két személy illatát éreztem. Az egyiken érződött, hogy öreg. A gépek hangja az is megengedte, hogy a körvonalakat is megláthassam, így tudtam, még vakon is, hogy körülbelül melyik személy hol helyezkedik el és, hogy mik vannak a teremben.
Egyik kezemet óvatosan az egyik lélekölőmre csúsztattam és készen álltam arra, hogy szükség esetén előtörve a rejtekből elkaphassam az esetleges tettest, vagy azt, aki elvezet minket hozzá.

Kawashima taichou a haldokló nézést választja, így nekem maradt a körülnézés és meglepetésemre a vártnál többen tartanak velem. Kawashima taichouval csak Kamioka fukutaichou tart, így mindenki más itt marad, vagyis nem nagyon maradnak itt, ketten már el is indultak maguktól.
- Akkor nézzétek át a földszintet, mi feljebb megyünk. - kiabáltam utánuk, majd az emeletek felé indulok a csapat élén. Logikusan először az első emeleten nézünk szét, ahol egyszer-kétszer feltűnik, mintha néhány látogató, mert egyáltalán nem tűnnek betegeknek, látna minket, de lehet, hogy csak képzelem.
Később viszont másoknál is hasonlót érzek, ezért megcsillogtatom lélekenergia érzékelő képességeimet és megnézem, mekkora is a lélekenergiájuk. Vagyis, ha tényleg nagy, akkor tényleg látnak.

Kojiro, Mina: A rangidős úgy dönt, a szerelőket követi. Az alagsorba mennek egy lépcsőn keresztül, ahol különböző, áramellátásért felelős gépek vannak. Mind közül a leghatalmasabb egészen egy science fictionbe illő szerkezet. Látszik, még nincs tökéletesen beszerelve, s egyelőre nincsen működésben sem, azonban talán csak percek kérdése az egész. A mechanikusok nem látnak titeket, tehát nincs magas reiatsujuk. Foglalkoztok a géppel jobban, és megpróbáljátok kideríteni, mi ez, vagy továbbálltok, s megnézitek, a többiek hova haladtak eddig?

Kami, Rosa: Végre történik valami. Hosszú perceket vártok, míg az idős bácsi szíve leáll, s elragadja őt a halál. Vagy valóban a halál ragadná őt el? Mikor léleklánca elszakad, hunyorogva pislog rá az öltönyösre. A férfi is megmozdul végre. Biccent egyet felé, majd zakója alól egy henger szerű edényt vesz elő. A lélek fehér fénnyé változik, s egyszerűen belerepül az edénybe. Mintha beszippantották volna.

Nara: A te szinteden, és a többin is akadnak olyan emberek, akiknek valamivel magasabb a reiatsujuk az átlagosnál. Bizonyára vannak köztük haldokló emberek is, de nem vagy benne biztos, hogy ez így van. A hozzád legközelebb eső egy öltönyös férfi, aki nem is titkolja már, hogy téged néz. S mi több, még int is feléd egyet.

Nishi, Miho: Ha Nishit sikerül meghánytatni, s kimentek a vécéből, továbbra is azt veszitek észre, hogy akad egy ember a szinteteken, aki titeket figyel. Nem szólít meg titeket, ehelyett az egyik kórterem előtt várakozik.

Ryu: Megbizonyosodsz róla, hogy vannak, akik észrevesznek téged. Van, aki ujjal is mutogat rád, s társát bökdösi meg, hogy figyeljen fel rád. Első dolgod értesíteni erről a társaidat, Shiratori taichout, valamint a mosdóból kitámolygó párost.

Dai: Kellemes hangú titkárnő veszi fel a telefont, s gyors időpont egyeztetésbe kezd. Akár már holnaputánra is kaphatsz állásinterjút náluk. Információkat a munka mibenlétéről telefonon át nem kapsz tőlük.
Az első emeletre mész megkeresni a shinigamikat. Rajtad múlik, végre kontaktolsz-e velük. Igaz, csupán négy shinigamit érzel a szinten. De bizonyára bármi dolguk van itt, fontos lehet.

//No, mára ennyi a részemről >< Holnap délelőtt jön a következő mesélés. Már fáradt vagyok, és úgy érzem, a minőség romlására menne, ha még egyet mesélnék. >.< Holnap folyt köv, délután 4-re (asszem, akkor kezdtünk, de lehet, 3-kor) pedig próbáljuk meg levinni. //