|
|
| |
Szerző | Üzenet |
---|
Abarai Renji Globális moderátor
Hozzászólások száma : 394 Age : 41 Tartózkodási hely : Pont ott! Registration date : 2008. Sep. 06. Hírnév : 40
| Tárgy: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Szomb. Okt. 27, 2012 3:08 am | |
| Résztvevők:
° Hibiki ° Amane Fusako Miyu ° Scar ° Clarie Toshihiko ° Nuri Wong ° Sierashi Katsuo
Békésen telik napotok. Zavartalanul folytatjátok szokásos elfoglaltságaitok. Minden a megszokott mederben csordogál. Küldetésnek, viszont nem lenne eleje, sem folytatása, vagy épp vége, ha nem történne semmi! Szóban forgó nyitány, poke labda formájában köszönt be hozzátok. Sorozatból ismert tárgyra hasonlító gömb gurul lábatokhoz. Honnan érkezett és ki engedhette szabadon, rejtély. Szétnéztek, senkit sem láttok. Lélekenergiát sem érzékeltek. Nyomát sem lelitek az elkövetőnek. Nem marad más, csak a kicsike és felettébb nevetséges tárgy. Csillagokkal díszített, neon sárga színű, ismeretlen emblémával ellátott valami. Ártalmatlan gyerekjátéknak látszódik. Nyugodtan felvehetitek, megrázhatjátok, fülelhettek, hallotok e benne mocorgást. Sajnos el kell szomorítani a kis állatkában reménykedő személyeket. A labda üresen kong, érzékelhetően nincs benne semmi. Egyetlen érdekesség az oldalán halvány zöld színnel pislákoló gomb. Nehezen olvasható „nyomd meg!” felirat virít rajta. Tervezője érzékelhetően nem bízza véletlenre a dolgokat. Számolva az esetleges óvatossággal, vagy közönnyel teszi egyértelművé, mit vár tőletek. Mindenáron szeretné, ha hozzáférnétek, pontosabban megnéznétek tartalmát. Kinyitásra voksoltok a gömbből vattacukor illatú, zöldes füst száll fel. Hatásvadász kezdést követően, maga a kicsike szerkezet is szétpattan. Belsejében egy köpenybe burkolt hangszóró található, melyen keresztül, torz hangon szólalnak hozzátok. Vélhetően férfiről van szó, bár a technika segítségével, akár sodrófát lóbáló nagymama is lehetne. -Szép napot, hősjelöltek! – Köszörüli meg torkát a füleket sértő sípolást követően. Technika gyakran fordul az ember ellen. -Nem, nem Charlie angyalait keresem. Nem, nem superman, pókember, bosszúállók érdekelnek. Rátok van szükségem!- Fűzi hozzá biztonság kedvéért nyomatékosan felemelve hangját. Igyekszik megnyerő maradni, mielőtt jelöltjei érdeklődésüket vesztve sétálnának el. Lehetőség, így sem kizárt legtöbben számon kérő értetlenséggel meredtek a kicsike szerkezetre, miféle őrültségbe próbálnak rángatni. Nem mindennapos jelenség vadidegenek támadnak meg titeket, legyetek hősök. Időközben érkező kérdéseitekre nem kaptok választ. Minden egyes mondatotokra halk sercegés érkezik. Vonal túloldalán lévő személy, határozottan elzárkózik a válaszadástól. Kizárólag saját szövegét hajlandó megosztani veletek. Mit kezdtek a hallott információkkal, már rajtatok áll. -Veszélyben a módosított lelkek jövője! Ti vagytok a csapat, mely megmentheti a fajt! Ne késlekedjetek! Köpenyben elrejtve karórát találtok! – Mindegyikőtök személyre szabott példánnyal gazdagodik. (Miyu - vízcsepp formájú; Clarie – kígyó formájú; Hibiki – kicsi könyvecske; Scar – répa ; Nuri – cica formájú; Kacchan - oroszlán formájú) Kézbe véve a szerkezetet, kijelzőn térképet találhattok. Piros villogó pont mutatja merre tartózkodtok, míg zöld „x” a helyet, melyre érkeznetek kéne. Az adott terület nem más, mint a város egyik legnagyobb, emberektől hemzsegő bevárásló központjának parkolója. Hétvégére tekintettel, rengeteg ember, főként gyerekekkel rohangászó család között kell boldogulnotok. -Kövessétek a fehér nyulat! További információ a helyszínen! Sok szerencsét, hősök!- Beszélgetésnek vége szakad. Vonal elnémul. Magatokra maradtok. Nincs más dolgotok, mint útra kelni. Ki rövidebb, ki hosszabb idő alatt juthat el az Usagi market névre hallgató épülethez. Eddig pofonegyszerű a feladat. Első gondolatotok alapján, be kell menni az épületbe. Ám, az ügyesebbek észre vehetik a helyszínre érkező Scar-t. Hozzátok hasonló módosított lélek minden tekintetben megfelel a fehér nyúl leírásnak. Őt kéne követnetek? Be kéne mennetek az épületbe? Melyik lehetőségre voksoltok? Határidő: 2012. 11. 11.
A hozzászólást Abarai Renji összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 03, 2013 3:55 am-kor. |
| | | Rosui Motochika 11. Osztag
Hozzászólások száma : 94 Tartózkodási hely : 11. osztag területe, vagy Baa~channál. Registration date : 2011. Apr. 14. Hírnév : 1
Karakterinformáció Rang: Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (5000/15000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Hétf. Okt. 29, 2012 1:24 am | |
| Hatalmas, tekintélyes, és csodás személyem éppen titkos küldetésben van. Titkos, régi laboromnak a maradványai közt kutakodok (Ami csak egy régi raktár egyik kis szobája, a labor meg csak pár műanyag flakonból, és egy rossz rádióból áll). Talán itt megtalálom azt a hatalmas, elrettentő fegyvert, amivel igába hajthatók mindenkit. Bár kevesebb dolog van itt, mint amikor elmentem. Tudtam, a mindenre kész ellenségeim megtalálták ezt a helyet, és ellopták a találmányaimat, vegyszereimet, és a terveimet. Ha, szerencsére kódolva írtam az egészet, lehetetlen, hogy megfejtsék (Igen, mivel nem tud írni, és csak pár görbe vonalat rajzolt.). De nem baj! Van még rengeteg más tervem. Feltalálom azt a készüléket, amivel minden fémpénzt a talajhoz fogok vonzani, és mivel mindenki tart a zsebében aprót, így kénytelenek lesznek levenni a nadrágjaikat, és ez kellemetlen lesz a számukra. Alsóban lenni az utcán, annyira rossz lesz, hogy könyörögni fognak majd Nekem, hogy adjam vissza a nadrág szabadságot, és megteszem, csak miután hűséget fogadtak. Ez a terv pedig olyan jó volt, hogy hangosan nevetni kezdtem, bolyhos kis kezeimet a pókhálós plafon felé emeltem, és körbe-körbe kezdtem rohangálni a laboromban, amikor valami szerkezet szabotálta a boldogságomat. Egyenesen a talpam alá gurult, és elgáncsolt. - Nyekk…- orra estem a füleim a szemeim elé kerültek, így akadályozva, hogy azon a förtelmes tárgyon kitölthessem a haragomat. Nincs mese, felemeltem a fülemet, felültem, és keresni kezdtem azt a golyót vagy micsodát. Hamar meg is lett, és… valami idegen technika lehet, még sose láttam ilyet. Közelebb mentem hozzá, és óvatosan szagolgatni kezdtem, majd kiszaladtam a képből, és egy darab fával piszkálgatni kezdtem. Eddig nem csinált semmi érdekeset, hát akkor ideje a komolyabb vizsgálatoknak. Felvettem a földről és bekaptam, forgattam a számba, piszkáltam a fogammal, még végül lehet csodás, földöntúli érzékemmel megtaláltam a megfelelő megoldást a kinyitására. Hamar ki is kellett köpnöm, mert éreztem, hogy ez ki akar nyílni, és az okos fejemre nem lenne túl jó hatással, ha szétfeszítenék. Csak néztem a füstöt, és hallgattam a beszédet. Lenyűgöző volt, ahogy elérték, hogy beszéljen a golyó. Csak az volt benne a baj, hogy sípolt, és be kellett fogni a füleimet, és ahogy elmúlt ez a nyomasztó érzés, ismét figyelhettem a beszédre. - Mindig is tudtam, hogy kiválasztott vagyok, és egyszer meg kell mentenem a fajtámat, hogy utána uralhassunk mindent. Sőt, még órát is kapunk, felsőbbrendűségünk bizonyítéka ez. Na, lám azt a vacakot.- kibogarásztam a köpenyből az órámat, és szemügyre vettem. Csodás darab, és a legcsodásabb szimbólumot rakták rá. Nosza neki, fel is raktam magamra. Ám még csak beszélt az a vacak, és milyen okosat. Felhívja a többiek figyelmét arra, hogy Én leszek a vezér, micsoda okos parancs. Akkor induljunk, az orra mutatja merre, hát ne lazsáljunk. Nem volt a legegyszerűbb, főleg a sok négykerekű szörnyeteg, és kutyák miatt, de csak sikerült odaérnek ahhoz az épülethez, ami lehetséges, hogy valami templom volt. Rengetegen voltak itt, és igyekeztek befelé. Hm, lehet ezt is Nekem emelték? Csak még nem tudnak róla. Akkor nem árt az, ha óvatos leszek, és sunnyogni fogok. Elsőnek a hozzám legközelebbi kerekes szörny alá bújtam, majd egy másik, és most kell cselekedni. Lapos kúszásban közelítettem egy kicsi kocsi felé, amiben egy ember gyermeket toltak, majd szépen bebújok alá, és nem is fognak meglátni. Kész szerencse, hogy hátulról támadok, és hogy ilyen sokan vannak, kisebb az esély arra, hogy észrevesznek az ellenségeim. Biztos itt lehetnek valamerre, és csak arra várnak, hogy gyengének mutassam magamat. Haaaa, arra aztán várhatnak, sose fog megtörténni. |
| | | Nuri Wong Módosított lélek
Hozzászólások száma : 59 Age : 31 Tartózkodási hely : TOP SECRET! Registration date : 2008. Nov. 18. Hírnév : 4
Karakterinformáció Rang: Módosított lélek/Karakura hőse! Hovatartozás: Raion Lélekenergia: (7000/12000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Hétf. Okt. 29, 2012 9:11 am | |
| Reggeli napfény melengeti bőrömet. Büszkén kihúzva daliás alakom, hagyom szobára vesse méltóságteljes árnyékom. Újabb segélykérő női sikolyoktól zsúfolt hétköznap várt magasztos személyemre. Újabb gazfickók tehettek kísérletet, porba taszítsák, csatákban acéllá edződött testem.Végtelen horizont szőnyegként terült elém! Izgatottan kacsintott rám, mikor tisztelem meg hősies lépteimmel. Hamarosan! Hamarosan érkezem, barátom! Tarts még ki! Nem hunyhattam szemet, lusta lakótársamat érintő kötelességeim felett. Rám hárult a nemesnek semmiképp sem nevezhető feladat, gondoskodjak a felelőtlen emberpalántáról. Kötelességeim szerves részét képezték. Büszkeségembe kapaszkodva tűrtem borzalmas természetét. Jóságos lelkemnek köszönhette, fedél volt feje felett. Hálátlan kutya volt! Fittyet hányt önfeláldozó életvitelemre. Kizárólag rosszat látta bennem. Galádul felnagyította hibáim. Szemében eltörpültek világot megváltó tetteim. Egyszer sem jutalmazott kedves szavakkal, önzetlen segítőként asszisztálok elméje csiszolásában. Minden áldott reggel, testi épségem kockára téve keltem fel az ébresztő órát különös kegyetlenséggel ignoráló fiút. Felvállalom a szörnyű eredménnyel kecsegtető harcot. Halált megvető bátorsággal vetem magam csata első sorába! Félelmet nem ismerve ugrok ágyára. Karmaimat elegánsan felvillantva mélyesztem takarójába. Ellenség határozottságát derékba törő kiáltással osztok ki éberséget fokozó pofonokat. Vele ellentétben nem kívánok maradandó sérüléseket okozni. Leheletfinoman nyomom tenyerem bőréhez. Primitív szokásai nem ragadt rám. Minő szerencse nem alacsonyodtam, hősi létemhez méltatlan ősemberi szintre. Én sosem tennék, olyan gyalázatos dolgot, mint támadóm lerúgása, obszcén szavak üvöltése, gyenge pontnak minősülő testrészeim – fülek, farkinca – rángatása. Sosem taszítanék másokat fájdalomtól könnyes megaláztatásba. Bezzeg, szívtelen albérlőm! Hezitálás legapróbb jele nélkül förmed rám. Jövőjét szem előtt tartó gondoskodásomat lenézve tessékel ki – grabancánál fogva kihajítja és fújtató kaparászására megdobálja papuccsal – szobámból. Folyosóra száműzött hősként vagyok kénytelen elviselni a szégyent. Világ sorsába kapaszkodva merítek erőt. Szívemet felvértezve lovagisággal egyenesedem ki. Daliás hercegként hagyom hátra a vesztes ütközet színhelyét. Magabiztos léptekkel közeledek konyha irányába. Lépcsőhöz fordulok, hol merénylet áldozataként csúszik ki talaj lábaim alól. Kiváló reflexeim segédletével, elhárítom a súlyos veszélyt. Levegőben átfordulva röpülök a csillárhoz. Megkapaszkodva szélében lendülök a ruhafogasra, mely elegánsan dől a tükörnek, ezzel fenséges lelépőt szolgáltatva. Keletkező felfordulásért, kizárólag önmagát okolhatja merénylőm – betört előszoba tükör, félig leszakadt csillár -. Leckét kapott, mily nehéz életemtől megfosztani. Azonban ne higgye számonkérést elsumákolhatja. Karomat magam elé tartva szegezem ujjamat a lépcső irányába. -Oh, te karrieremet aljas mód veszélyeztető…mi is lennél, tulajdonképpen?-Fordítom oldalra fejem a roppant kellemetlen eshetőségen.- Ősi ellenségeim ármánykodása?- Összeszűkült szemekkel tekintek körbe. Füleimet mozgatva kutatok árulkodó jelek után. Csapda lehetőségétől tartva, óvatosan térképezem fel. Négykézlábra ereszkedve járom körbe. Farkincámat feszülten mozgatva analizálom a terroristát. Érzékeny szaglásommal többször átvizsgálom az érintett szerkezetet. Semmi gyanúsat nem látok benne, kivéve a zöld gombot. Különleges megérzéseimre hagyatkozva nyomom be. Keletkező felfordulástól, pusztán védelmi céloktól vezérelve ugrok kis asztal alá. Felkészülten várok támadásra, mely elmarad. Torz hangon intéznek hozzám küldetésre szólító beszédet. Szemeimben lobogó elszántsággal csatolom fel személyesen nekem készült órámat. Kijelzőt tanulmányozva bukfencezek az ablakhoz. Kitárva az üveget szökkenek párkányra. Csípőre tett karokkal emelem férfiasan ívelt arcom magasba. Hatásszünettel kívánom áthidalni az óra mutatta hiányosságot - szétnéz jön e kutya- . Tökéletes orromra hagyatkozva indulok megfelelő irányba. Legközelebbi fára ugorva emelkedem város fölé. Háztetőkön, villanyoszlopokon, lámpánál álló buszokon végigrohanva közeledem helyszínre. Lélekszakadva futok. Nem késlekedhetem, hiszen ártatlanok megmentésére esküdtem fel. Izgatottan ugrottam a zsúfolt épület elé. Hangyabolyként nyüzsgő emberek között magasodott ki hősi alakom – felugrott az egyik bevásárló kocsira -. Tenyerem szemellenzőként használva pásztáztam a környéket. Nem létezett lehetetlen, ne bukkanjak rá a keresett állatra. Kitartásom szükségeltetett, mely minden bajból kisegített. -A~h! FEHÉR NYÚL! Állj meg! Állj meg, ha mondom! Az igazság nevében, ne tovább!- Mutatok a női lábak takarásában meglapuló szőrgombolyagra. Egyenest az épület felé tartott, s egyértelmű nem veszthettem szem elől. Sűrű masszában szlalomozva követtem nyomon. Minden erőmmel arra koncentráltam utolérhessem. |
| | | Clarie Toshihiko Módosított lélek
Hozzászólások száma : 54 Age : 34 Tartózkodási hely : 5. osztag | Eiji nyomában Registration date : 2009. Mar. 01. Hírnév : 2
Karakterinformáció Rang: Módosított Lélek; 3. osztag, 4. tiszt Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (7500/12000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Hétf. Okt. 29, 2012 1:54 pm | |
| Elhatározta magát, miután lejár az őrjárata, fittyet hányva minden munkájára vetődik bele kanapéjába, és a nap hátralévő részét henyéléssel fogja tölteni. A nemes cél érdekébe mindent megtett. Szolgálata lejárta után természetfölötti boldogsággal rótta a szűk utcákat, egyenest szolgálati otthona felé. A folyosó végén be is rontott kuckójába, és lazasággal oldalra hajigálta egyenruhájának darabjait. Egy kényelmes, könyvolvasásra alkalmas tréningruhát húzott magára, aztán az apró konyhába sietett. Össze kellett dobnia valami harapnivalót, mert olvasás mellé dukált a finom onigiri. Még meg is dicsérte magát azért, amiért ilyen szorgalommal gyártotta a kis rizsgombócokat. Nem túl házias személyisége, ezért duplán járt számára a vállveregetés. Gondosan összerendezte a finomságokat egy tálcára, aztán iparkodott vissza, hogy bevackolja magát a heverőjére. Asztalka hiányában egyelőre a tálcát letette arra, majd hátat fordítva könyvespolca előtt tanakodott. Abban bízott, talál olyan könyvet, melyet még nem olvasott. Valami könnyed témára vágyott, talán egy komédiára, amin sokat lehet olvasás közben mosolyogni. Végül kiszúrt egy fiatal nőknek ajánlott regényt, amit abban a minutumban ki is kapott a sorból. Mivel semmiképp nem akarta magát megfosztani a kanapén való kinyúlás fantasztikus örömétől, ezért az onigirikkel teli tálcát letette maga mellé a földre. Mintha csak a felhők fölött szállna, pont úgy érezte magát, ahogy elkényelmesedett a díványon. Végre nekiláthatott a teljes kikapcsolódás folyamatának. Széles mosollyal lapozta át az első pár lényegtelen lapot, majd felvett egy édességet és jóízűen beleharapott. Már nem a felhők fölött, hanem a mennyben érezte magát. Ilyen jól sikerült onigirit talán még sosem evett. Talán át is esett a ló másik oldalára, amiért a fellegekbe dicsérte önmagát, de ezzel senkinek sem ártott. Néha kell az ilyen is, legalábbis Clarie így gondolta. Elég sok idő eltelt, már javában a könyv felénél járt, és az édesség is elfogyóban volt. A könyv világa teljesen elvarázsolta, szinte olvastatta magát, így a lánynak fel sem tűnt, mennyire elgémberedett válla. Kicsit megropogtatva azt, visszahelyezkedett fél fekvő helyzetbe és újból lapozott. Olvasás közben újabb onigiriért nyúlt. Kicsit keményebb volt a kelleténél, ráfogta arra, túl sok ideig állt a levegőn. Talán ha letakarta volna, lehet nem szárad ki ennyire. Viszont bizakodó volt, mert a bele töltött nyalánkság meggátolja, teljesen kővé száradjon. A lap végénél járt, mikor harapni akart a rizsgolyóból, ám mikor fogai nekikoccantak annak a valaminek, ami biztosan nem rizsgolyó volt, Clarie szemei könnybe lábadtak, és halkan feljajdult. Miután jobban eltartotta a kezében lévő dolgot, kiélesedett előtte egy furcsa labda képe. Nagyon emlékeztette őt a Pokémon világában szereplő labdára, ezért gyanakodva óvatosan a füléhez tartotta, és gyengén megrázta. Fogalma sem volt, mennyire lehet hallani egy aprócska poké lény mocorgását, de mindenképp megért egy próbát. Mivel nem hallott semmit, ezért tovább tanakodott. Jobbra-balra forgatta kezében, majd egyszer csak hirtelen kettépattant. A lány ijedtében elhajította, és sikítva felugrott a kanapé tetejére. felkapva a kapucniját próbált láthatatlanná válni, több-kevesebb sikerrel. A sokkhatás miatt nem jutott az eszébe, mekkora butaságot csinált. Még hogy képes elrejtőzni a kapucnija alá… A szíve olyan hevesen vert, majdnem kiugrott a helyéről. Csak óvatosan mert kinézni a süsüje alól. Meredten bámulta a kanapé előtt heverő labdát. Miután látta, hogy a labda belsejében egy hangszóró van, szimplán nem értett semmit. Akkor kapott végleg szívrohamot, mikor az sercegő hangon ordítani kezdett felé. Clarie jéggé dermedve bukott hátra a dívány mögé, nagyot puffanva a földön. A rossz minőségű hang pedig tovább folytatta a beszédet. A lány igyekezte felvakarni magát a bútor mögül és körülményekhez mérten koncentrált a mondottakra. Elég különös, érthetetlen információkkal gazdagodott, csak azt nem tudta, hova raktározza. Akkor kapta fel igazán fejét mikor fajmegmentő dolgokról kezdett magyarázni az a misztikus személy, onnan a hangszóróból. Kikerekedett szemekkel vetődött át a lány a heverőn, hogy felkaphassa az órát. Nagyon is érdekelte saját fajának története, annak ellenére, hogy Clarie sötét múlttal rendelkezett. Ha lehet ezt a részét nagyon kivenné a meséből, de sajnos nem ő írta a sztorit. Akkor biztos minden rendben lenne, és nem attól kéne tartania, vajon mikor fogják őt (is) hidegre tenni. A borús gondolataival nem törődhetett túl sokat, jobban lekötötte a karóra tanulmányozása. A dizájnja nagyon bejött neki, így szívesen magára próbálta. A benne megjelenő térképpel totálisan úgy érezte magát, mint egy modernkori James Bond lány. Épp azon mélázott, hol találja azt a gombot, amely megnyomása után lézersugarat képes kilőni. El is kalandozott egy pillanatra, a hangszóró vonyítása térítette vissza a valós időbe. Gyorsan, sietnie kellett. Szaladnia, loholnia, tepernie előre, egyenest a zöld X irányába, amit ha jól lőtt be, akkor Karakura Townba vezetett. Majdnem elfelejtette a zanpakutouját, így visszalépett érte, aztán meg sem állt a város külső kerületéig. Ott egy átjárót nyitott, és reménykedett benne, hogy a megfelelő helyre érkezik. Pár imát eldarálva nézett körbe, aztán az óráját koslatta. Nem volt messze a céltól. Majd’ kiköpte tüdejét, de csak meglelte azt a fránya X-et. Meglepetten látta, hogy egy bevásárlóközpont előtt liheg. Vissza kellett emlékeznie a hangszórós fószer mondatára: nyulat kell keresnie. Ráadásul fehéret! Fejét fogva szaladgált ide-oda, mint valami mérgezett egész. Brutálisan előjött tömegiszonya. Sok-sok kicsi gyerek sikoltozott, kacagott körülötte, és még több felnőtt bámult a képbe, meg csapkodott előtte. Lassan kezdett teljesen begolyózni, nem ártott volna egy jó nagyot szusszannia és ép elmével átgondolnia az eseményeket. Végre kikeveredett a parkolóból. A bejárat előtt pár méterrel már csak néhány kiscsalád sétálgatott, így nekidőlve a pláza falának kifújhatta magát. Majdnem összerogyott a rengeteg izgalomtól. Kis pihenő után arra lett figyelmes nem messze tőle egy ordibáló fiatal srác kerget valami picit. Olyan kivehetetlen fajtájú szőrgombócot. Hirtelen bevillant Clarienek, hogy talán ez az a nyúl, amiről szó volt. Hiszen fehér, és lényegében olyan nyúl formájú állatka. Úgy látta a plázához tartanak. Ki akarta cselezni a színes hajú fiút, ezért gyorsan berohant a bejáraton, és néhány lépéssel előtte megfordult azzal szembe. Mintha csak rajtgépből indulna vágódott rajtpozícióba. Ne ezen múljék, máris elbukjon. Mikor berombol a kis szőrös muki, gyorsan elkapja. Pofon egyszerű lesz a feladata!
|
| | | Hibiki Módosított lélek
Hozzászólások száma : 28 Tartózkodási hely : Tou! Öt perc múlva fotózás! :o ~ ahol Touma *^* ~ Registration date : 2011. Aug. 08. Hírnév : 4
Karakterinformáció Rang: Rei jobbkeze; másodállásba Touma személyi titkára *3* Hovatartozás: Független Lélekenergia: (9000/12000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Hétf. Okt. 29, 2012 8:58 pm | |
| Morogva próbál kievickélni a sötét és ijesztő zugból, ahova Tou galád módon bemerészelte zárni. Eléggé nehézkes feladatnak minősült ez neki, mert össze – visszagurult a sok apróság mellett, amik között ő is ott volt. ~ Tou mire ez a sok kacat?! Különben is engedd ki Hibikit, már éhes! ~ Próbálta meg újra és újra kinyitni az egyetlen kijáratot börtönéből sokadszorra is sikertelenül. Mikor már kezdett beletörődni abba, hogy örökre itt fog raboskodni, Tou elfelejti, hogy berakta ide és sosem láthatja a napfényt, sosem lehet híres, híresebb, mint Tou, nem neveznek el róla ruhakollekciót vagy még rosszabb, örökre raboskodnia kell ebben a cellában oktalanul! Amikor is egyszer csak azt érezte, hogy puffan valami alatta és nem mozog többet a börtöne. Felcsillanó szemmel nézett fel, tudta, hogy itt az idő, majd felkészült és egy nagy ugrással tört ki a fogságból. - TOOOOUUUUUUUUUUUUUU~ Hibiki tamagoyakit akar! >3> – pattog párat, majd néz körül, hogy hol is van. Hamar fel is ismerte a helyet, ide jár Tou dolgozni, de akkor Tou hova is lett most? Lehet, újabb epizódban szerepelhet vele, csak elfelejtett szólni neki? Vagy Tou mindössze meglepetésnek szánta mindezt? ~ Hibiki nem akarta elrontani a meglepetést… ~ Fülét hátracsapva kezdte keresni Tout az épületben… megnézte a vele szembe kerülő asztalok és székek alatt, fotelek és virágok mögött, sőt még a kukákban is, hátha a felsorolt helyekre rejtőzhetett el. Biztonság kedvéért még a börtönébe, abba a táskába is belepillantott, hátha amikor kimászott, Tou odabújt be, hogy majd hirtelen felbukkanva meglephesse őt. Bár annyira nem vélte okosnak, de semmit sem bízott a véletlenre. De mégis… sehol sem találta… ~ Lehet, hogy Tout elrabolták? ~ Éppen az ablak felé tekintett baljós gondolataival, ahol egy nagy fekete autót látott elhúzni. Igen, most már biztosan tudta, hogy Tout elrabolta a gonosz és könyörtelen yakuza, akiket a tévében látott! Hallatlan, azelőtt rabolták el, mielőtt ebédet kaphatott volna? Micsoda világ ez! ~ Reszkessetek gonosz emberek, Hibiki haragja lesújt és…~ Döbbenten pillantott, miközben érezte, hogy valamire ráugrott. Egy kisebb szökkenéssel pattant le róla, hogy megnézhesse mi is lehet az. Lehetséges, hogy Tou? Azonban tévednie kellett, egy labdával nézett szembe, vagy inkább tojással? Hiszen az előbb nem volt itt, de hát ő nem rak tojást, nem húsvéti nyúl! De akkor mi is lehet ez? O.o Mancsával megböködve próbálta ellenőrizni, hogy megtudja él e vagy sem… talán egy szintén tévében látott fegyver, amit a yakuza vetett be most ellene? Ebben kapták el a hozzá hasonló lényeket és most őt is el akarják kapni? Üknagypapája Hibimonból kifolyólag ő egy ritkaságnak számít, ezt azzal is tanúsíthatja, hogy ő képes a beszélésre! - Hibiki nem begyűjthető! – rúg bele a labdaszerű valamibe, melytől kicsit arrébb gurult tőle, de semmi sem történt vele csupán furcsa zölden világító gombot fedezett fel az oldalán. ~ Szóval már elkaptatok valakit… lehet, hogy Tou van benne? Hibiki nem is tudta, hogy Tounak is vannak mon-rokonai…~ Lassan nyúlt a gomb felé, majd a furcsa füst hatására, ami kitört belőle, még a gyomra is megkordult, de visszatartotta lélegzetét, lehet, hogy így akarják elkapni? Biztosan ez is valami aljas, gonosz yakuza trükk, amivel szembeáll és, ha őt is elrabolják, akkor hogyan szabadíthatná ki Tout? Amint elmúlt a füstveszély szemeit a labdára vezette, amiből furcsa hang szűrődött ki. Döbbenten pattant a kis tárgy mellé, hogy jobban hallhassa miről is van szó… hősjelölt? Talán felfedezték? Vagy csak a yakuza akarja félrevezetni, ez a hang – biztos benne – erről tanúskodik! - Hé, nagyi! Hibiki követeli, hogy mond meg neki, hol van Tou! Hallod? A yakuzánal dolgozol? Hibiki már nagyon éhes, tudni akarja! – veszi mancsaiba a labdát, majd kezdi rázni, hogy mielőbb válaszoljanak neki. Nem tudja, hogy ki az, hogy a labdában kuporog e az a valami, vagy máshol van, de neki meg kell tudnia hol van Tou, különben nem kap ebédre tamagoyakit. - Miii? Mármint úgy érted, hogy Hibiki Touja van veszélyben?! – rázza meg elégedetlenül ismét a szerkezetet, az előbb is furcsán serceget, szóval talán nem kellene ilyen durván bánnia vele, a végén nem válaszolnak neki és semmit sem fog tudni kideríteni. Nagyot dobban a szíve, amint előhalássza a furcsa karperecet a ketyeréből és annak könyv díszével néz szembe. Igen, ez bizonyosan a tudását jelöli, szóval ki kell derítenie, hogy hol is tartják fogságban Tout? Rendben, legyen, készen áll ő bármilyen hőstett végrehajtására, éppen ideje volt, hogy felfedezzék hatalmát! A yakuza ostoba, hogy vele mertek kikezdeni. - Rendben… ha ti így, Hibiki úgy… Hibiki megmenti Tout! – határozottan jelenti ki és rakja fel mancsára a karórát. ~ Jobb, mint Toué…~ Majd kíváncsian szemlélte a pirosan fénylő pontot az óra lapján. Jól megértette a szöveget, először társulnia kell más hősi erővel rendelkezőkkel, kiknek mon-ok vannak a felmenői között és meg kell menteni velük Tout. Vagy lehet nem csak Tout rabolták el? Inkább nem is gondolt erre, hanem nyomban el is indult, nem késlekedhetett, mielőbb meg kell találnia Tout. Ha már ebédet nem kap, akkor vacsorát mindenképp akar, ráadásul tamagoyakit! Az órán lévő piros pöttyöt követi minél sebesebben, hiszen a nagy kémes filmekben is így csinálták, aztán meg ki tudja, hogy a yakuza mit is művel pontosan Touval? Nem kockáztathatja meg, hogy mielőtt híressé válna, hogy valami baja essen neki! Egészen egy nagy üzletig érkezett, de nem ruhaboltig, azt már látta volna. Itt a sok guruló kocsi és gyerek meg felnőtt között biztos volt benne, hogy nem Tou féle kollekciókat vásárolnak. De most nem is ezzel kellett törődnie, bár találkahelynek mindenképpen azt gondolta volna jobbnak… most a fehér nyulat kell megkeresnie. Meg is pillant egy naaagy épületet, ami amolyan fehér nyúl formájú, de a járókelők között is felfedez egy másik fehér nyuszit. Na, akkor most mit is tegyen? De állj, az idegen nagyi azt mondta, hogy kövesse! Az épület nem mozog, az meg igen… - Várd meg Hibikit fehér nyúl!!! – kiáltja, majd indul meg a tömegben a fehér nyuszi után, vállakról vállakra ugrált és ismételte el előbbi mondatát, hátha meghallja és parancsa a szólított nagy lapátfülekhez ér. Látta, amerre látta és most gondolkodás nélkül követte is, mivel már csak utol kell érnie, a tamagoyakiért, a híressé válásért, a róla elnevezendő kollekcióért és a filmért, amiben Touval szerepel! |
| | | Amane Fusako Miyu Daitenshi
Hozzászólások száma : 44 Registration date : 2012. Sep. 26. Hírnév : 0
Karakterinformáció Rang: Yuke Tenshije Hovatartozás: Daitenshi Lélekenergia: (12500/26000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Vas. Nov. 11, 2012 12:43 am | |
| Nehéz estén voltam túl, amit javarészt edzéssel töltöttem, hiszen Tamachi~san halála nem lehet ok arra, hogy ne fejlődjek, ő sem nézné jó szemmel, ha nem tennék semmit. Sierashi~san bizonyára kitalálja majd, hogy mit is kell tennünk, addig pedig nincs más dolgom, mint addigra tökéletesíteni képességeimet. A támaszpont csendes volt, mint itt tartózkodásom alatt szinte mindig, annak ellenére, hogy az első napokhoz képest sokkalta nagyobb volt a jövés-menés, ami sokszor félreértésekre adott okot, mint például Sierashi~sannal való első találkozásom, de arról csakis ő tehetett, hiszen nem kopogott! ˇ^ˇ Elvackoltam az ágyban a paplanomat, amit tökéletes emberformára hajtogattam, jó magam pedig behúzódtam az ágy alá, ahol tökéletes nyugalommal hajthattam álomra a fejem, hiszen egyetlen orvgyilkos sem találna ott rám! Mert annak ellenére, hogy már sokan megnyugtattak, nincs mitől félni, azért én mégis csak óvatos maradtam, mert ők sem tudhatnak ám mindent, és aki nem elég felkészült, azt meglepik, engem viszont ne lepjen meg senki, nem szeretem a meglepetéseket. Különben is a jó túlélőt az teszi jóvá, hogy mindenre számít, ami csak megtörténhet, sőt még arra is, ami nem! Nekem is így kell tennem, mert nem szeretnék túlhaló lenni. >w> Néhány órát sikerült is szunyókálnom, ha nem is mély álomban, mert sosem alszom nagyon mélyen, mert akkor nem tudnék időben reagálni a dolgokra, és nem hallanám a zajcsapdákat sem, az éberség nagyon fontos! Éppen ennek köszönhettem, hogy az ellenséges objektum gurulását azon nyomban meghallottam, ahogy a szoba közepére érkezett, és alig pár másodperc alatt a legtávolabbi csücsökben voltam tőle, bár, ha robban így is meghaltam volna, de nem történt semmi. Az ágy végénél kecmeregtem ki, és hátulról cserkésztem be a valamit, amit nem tudtam semmi általam ismert dologhoz sem hasonlítani. Egy elnyújtott kézmozdulattal húztam a kezembe egy kis vizet, majd némi formálással egy hosszú jégcsapot formáltam, amivel hátulról megböktem a gömböt, ami nem reagált semmit. Mi a csuda lehet ez? O_o Meresztettem rá nagy szemeket, mert ha csapda, akkor menekülnöm kellene, ha nem, akkor meg ki és miért dobta ide? Valami beavató tréfa lenne a többiektől? De már hetek óta itt vagyok, régen beavatódtam, nem kellene így viccelniük, mert egyáltalán nem találom viccesnek, ez nem olyan, mint amiket mesélni szoktak! Óvatosan körbejártam a szerkezetet, de nem érzékeltem felőle semmit, nem is hallotta, semmit, a bökdösésre is csupán arrébb gurult, így felfedve egy villódzó gombot. Leguggoltam tőle nagyjából fél méterre, és tovább szurkáltam a jégcsappal, így véletlen rányomva a villogó gombra, aminek hatására az felnyílt és valami furcsa füst szállt ki belől, én pedig ijedtemben a fajhoz préselődtem. .__. Tulajdonképpen nem is ijedtem meg, csak taktikailag a visszavonulás mellett döntöttem, amit a régi lakásomban az ablakon keresztül tettem mindig, itt azonban nem volt ablak, hanem a fal utam állta, ő is a vesztem akarja! T.T Így kissé kongó fejjel hallgattam a kiszűrődő hangot, aminek tulajdonosa is bizonyára beverte a fejét, ha engem nevez hősnek. .__. - Rám? – Persze válaszolni nem válaszolt, csak a saját mondandóját közölte, tipikus férfi, forgattam meg kicsikét a szemeimet, de azért egy pillanatra sem fordultam félre, nehogy aztán hátba merényeljen, mert bizonyosan erre készült, csak túl szemfüles voltam, hogy véghez vigye! - Mi? Csapat? – Körbenéztem, de a hálómban még mindig egyedül voltam, szerencsére. – Jó, nincs szemed, amivel láthatnád, hogy egyedül vagyok, de azért ennél felkészültebbnek kellett volna lenned, ha már ide gurigázód a labdacsod! >w> - Ismét megbökdöstem a jégcsappal, s a köpenyből is annak segítségével vettem ki a különös órát. Félrebillentett fejjel vizsgáltam egy darabig, hogyha felcsatolom, akkor vajon felrobbanok, vagy csak a karom szakad le? – Milyen nyulat? O_o Persze választ már nem kaptam, mért is kaptam volna, az túl egyszerű lenne, meg semmi értelme a merényletnek, amivel az életemre törnek! Jobban szemügyre vettem az óra kijelzőjét, de semmi halálfej, vagy visszaszámlálás nem volt rajta, így végül nehéz sóhajjal úgy döntöttem, hogy erőt veszek magamon, és bizony megmentem a Világot, persze nem az életem árán, mert arra még szükségem van, de azért megpróbálom. Persze vizet vittem magammal, elvégre mindenre fel kell készülni, mert az már fél győzelem! Az hogy ismét emberek között voltam megnyugtatott, a tömegben teljesen észrevétlennek számítottam, még én sem fedeztem volna fel magam! .__. Meglepődve láttam, hogy egy market parkolója az óra célja, bár a nyílt terepen könnyű célpont lennék, azért engem sem ejtettek a fejemre. Egyszerűen besétáltam a tömegbe, és elvesztem az emberek közt, persze közben mindent és mindenkit szemmel tartva, így fedezhettem fel a fehér nyulat is O_O, ami egy kocsi alatt utazott. Ráadásul valami amorf lény is ugrált utána az embereken, mikor mellettem jött el, szinte észrevétlen utána kanyarodtam, engem nem előzhet aztán meg, hogy aztán hátba támadjon! A színes hajú fiút is könnyű volt szemmel tartani, akkora zajt csaptak mindketten, hát nem tudják, hogy ezzel pont az ellenfél kezére játszanak? Be kellene olvadniuk a tömegbe, hogy észre se vegyék, hogy a nyulat követik! Persze én is követtem, hiszen ez a feladat, de miért? Hogyan menthetjük mégis meg a modsoulokat azzal, hogy egy fehér nyulat követünk? Fene abba a gömböcbe, most vígan olvashatnék, ha nem gurgulázott volna be a szobámba, és nem lennék ennyi hangos őrült között, akik a túlélés alapjait sem tudják! De engem aztán senki nem fog eltenni láb alól, az biztos! Majd megtanulják, hogy miként is kell megfelelően megoldani egy feladatot, anélkül, hogy elhaláloznánk… vagy legalábbis anélkül, hogy én elhaláloznék. Egyenletes léptekkel haladtam a nyulat szállító kocsi mögött, de egy pillanatig sem hagytam, hogy rajtam is erőt vegyen az a téboly, amiben a többiek üldözték. Persze lehet, hogy ez nem is jó nyúl, szóval jobb, ha a háttérben maradok, amíg minden ki nem derül, nem sétálhatok felelőtlenül bele egy csapdába… |
| | | Sierashi Katsuo 7. Osztag
Hozzászólások száma : 94 Age : 15 Tartózkodási hely : Menj a füst után Registration date : 2009. Nov. 22. Hírnév : 15
Karakterinformáció Rang: 7. osztag, kapitány Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (25000/30000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Vas. Nov. 11, 2012 10:29 am | |
| Osztag mentolosságát – mentalitását – követve két doboz papírral sétáltam a kamrához – kazánhoz -, ugyanis felhívást kaptunk minden ördögűzésre alkalmas holmit szedjünk össze. Főpróbát tartunk télre, mármint azt mondta Masa felkészülünk a hidegre és fűtés szezonra. Pontosan nem értettem, de ha már ez a feladat, na meg szívesen megszabadultam régi Masa könyvektől, kifestőktől, matricás albumoktól, vagy anya zöld erdős – zöldséges- recept gyűjteményeitől. Több hely maradt a képregényeknek és mesekönyveknek. Sokkal tanulságosabb olvasmányok, mint külsőmet koptató – koppintó – másolatom ismeretlen nyelven íródott könyvei, amik élelmezéséhez – értelmezéséhez – semmi köze nincs azon apró szépséghibának, továbbra se gyakorlom az olvasás művészetét. Biztosra veszem, tökéletesen fogok vele boldogulni, ha eljön a kötekedés – kötelesség – órája. Addig inkább segítek kimagaslóan lángoló osztagunk hírnevének öregbítésében, ami megint furcsa egy szó. Nem tudom ki hány éves, de azt hiszem, senki se számít idősnek, mert azok fogatlanok, hajatlanok, ráncosak, remegnek, lassan járnak, folyton kioktatnak, sütivel tömnek és állandóan panaszkodnak fáj valamijük. Panalót kivéve nem emlékszem lenne bárki más, aki megfelelne ennek a krikettnek – kritériumnak -. Magasan szárnyaló gondolataimban elveszve sétáltam, míg ki nem csúszott lábam alól a talaj. Dobozok takarásából nem vehettem észre az odaguruló bigyulát, melynek hála, csodálatos ívet kanyarítva a levegőbe vágódtam nehezebbik – nemesebbik – felemre. Több köteg papír halom alatt kikötve tapogatóztam felszín után. Néhányszor ki akartam próbálni a bunker építés fáradtságos, de izgalmas világát, azonban nem mára esett volna válogatásom – választásom -. Kelmétlenül – kellemetlenül – érintett a földdel való aggregátor – agresszív – találkozás és rendrakás fárasztó jövőképe. Eljátszadoztam a gondolattal idehívom külsőmet bíráló – bitorló – hasonmásom takarítson össze, mert nekem más dolgom támadt. Abban a pillanatban nem tudtam mi lenne, de kerámiám – kreativitásom – nem ismerte lehelet – lehetetlen – fogalmát. Ahogy az égiek se hagyhatták cserben egyik támogatott gyermeküket, bár odafent nem tudom, kik bírnak létezni, mindenesetre köszöntem nekik a kicsi labdajelzést. Különösebben nem foglalkoztatott milyen kinder meglepetés lehetett benne. Általában kirakós játékokat fogok ki, amikor nekem mocsári szörny figura kellett volna. Azóta nem bízom ezekben a tojásokban! Megelégedtem a lehetőséggel ellóghatok a papírok összeszedése elől. Az már igazán nem tőlem függönyözött – függött – Tsubasa kapitány mozdulatával rúgtam több méterrel arrébb. Ne teszteljék váratlan meglepetésekkel reflektáló – reflex – képességeimet! Hozzám ragaszkodó kinder tojás folyosó túlsó végéről is kitartóan beszélt. Ha már hangszóró volt benne, talán jó játék lehetett, úgyhogy közelebb sétáltam. Mikrohullámúból – mikrofonból – tárgyaltak hősökről, meg világ megmentéséről. Szemeimet forgatva hallgattam a balek felvezetését. Még jó nem Charlie angyalait kereste rajtam, vagy a többi szuperhőst, bár némileg bántotta lelkemet batman-t, hulk-ot meg se említették, esetleg Dr. Jakyll-t. Rögtön izgalmasabb lett volna a felvezetés, ha azzal indítanak, mehetünk a Nautilus-ra többi híres hőshöz. Szívesen megnézném közelebbről Némó kapitány tengeralattjáróját. Talán sor kerülhet még rá, mert többemeletes számban – többes számban – beszéltek. Másoknak is kellett lenniük a bevásárló központnál, ahol fehér nyulat kellett keresni. Ezen a ponton nem tudtam nevessek, vagy sírjak. Elég gyerekes kergetőzésnek hangzott, de még mindig jobb mókának látszódott, mint lapokat szedegetni. -Remélem a mátrixba nem kell belépnem és Smith ügynökök sem fognak üldözni. Egye fene! Legalább lesz miről hengerelni – hencegni - Masa-nak.- Vállamat megrántva felvettem az oroszlános karórámat és elindultam nagyobb teret keresni. Osztag épületében még se nyithattam átjárót, bár a falon hagytam Iszlám hadnagynak egy üzenetet, „világot mentek”, nehogy anya teljesen kiakadjon hova tűntem el. Nyugodt lelki ismeretekkel – lelki ismerettel -, szívesebben futottam végig a sötét alagúton, emberekkel súrolt – zsúfolt - városban köthessek ki. Ennyi mászkáló idegent még nem láttam egyetlen helyre igyekezni, de ott biztos valami nagy érdekesség lehetett és a tetején éktelenkedő figura is nagyjából megfelelt a nyúlnak, úgyhogy megindultam arrafelé. Átvágva mindenfelé özönlő családok között, legalábbis kicsitől nagyig volt ott minden és fura fém kosarakat tologattak, lassan eljutottam egy átlátszó falig, ami magától szétnyílt. Erősen emlékeztetett a star trek filmek légzsilipes ajtóira, így reményeim is feléledtek, mégis sikerül feljutnom Nautilus fedélzetére. Ha ez nem sikerülne sem esek kétértelműségbe – kétségbe -, főleg, mert időm se akadt rá. Mutogatva vágtató macska, vagyis két lábon járó macska és kerek, repülő, digimon viharzott el előttem. Némi hatásvadász szünettel később, pedig még két alak sietett ugyanabba az irányba. Határozottan érdekes jelenségek voltak kövessem őket. Határozott léptekkel nyomukba eredtem és krimi filmekből ismerve a trükköt, megfelelő távolságot tartva figyeltem őket. |
| | | Abarai Renji Globális moderátor
Hozzászólások száma : 394 Age : 41 Tartózkodási hely : Pont ott! Registration date : 2008. Sep. 06. Hírnév : 40
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Vas. Nov. 11, 2012 10:57 am | |
| Közvetett vagy közvetlen módon, mindannyian úgy határoztok, követitek a bevásárló kocsi alján meglapuló Scar-t, mint utasításban megadott fehér nyulat. Egységesen az épület belső terében köttök ki. Hatalmas bevásárló központhoz híven tágas tér fogad titeket. Üvegtető, mozgólépcsők, szökőkút, padok, rengeteg üzlet és legnagyobb bánatotokra, még több ember. Kedélyeket még sem a hatalmasra duzzadó tömeg borzolhatja, hanem a megszámlálhatatlanul sok hófehér, nyúl jelmezt viselő egyed. Akármerre néztek, mindenhol találtok egy-egy ott tevékenykedő bundást. Akad, ki lufit osztogat, mások arcfestést készítenek, némelyek kibérelhető nyuszi mobilokat kínálnak fel a tehetősebb szülők csemetéinek. Pechetekre kifoghattatok egy napot, amikor az egyik üzlet alkalmazottai elárasztották az egész bevásárló központot, hogy mindenféle termékkel bombázhassák a pénzüket költeni kívánó családosokat. Logikus módon választhatnátok a könnyebb utat, tovább meneteltek Scar után, vagy lefékezhettek és elgondolkozhattok mit tegyetek. Karóráitok, azonban szinte egyszerre kezd csipogni, némileg megkönnyítve döntéseteket. Rövid üzenet jelenik meg kijelzőjén: „Keressétek a húsvéti nyuszit! Hozzátok el a megjelölt tojásokat!” Ezt követően nincs más dolgotok, mint a háromszintes épületben megtalálni a folyamatosan sétáló tapsifülest. Ismertetőjele, hatalmas kosárral sétálgat, mely dugig van tömve tojásokkal. Azonban vigyázzatok, mert több ilyen beöltözött árus található az épületben. Mindegyiküknél más és más mintával ellátott tojások sorakoznak. Felhozatalban szerepel a csibe, bárány, aranyszínű, virágmintás és méhecskés minta. Rajtatok áll, melyiküket választjátok, ahogy az is együtt, vagy külön utakon igyekeztek teljesíteni a feladatot.
Határidő: 2012. 11. 25.
|
| | | Rosui Motochika 11. Osztag
Hozzászólások száma : 94 Tartózkodási hely : 11. osztag területe, vagy Baa~channál. Registration date : 2011. Apr. 14. Hírnév : 1
Karakterinformáció Rang: Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (5000/15000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Hétf. Nov. 19, 2012 6:21 am | |
| Szavamra, ez egyre furább, az ellenségeim már a fajtám tagjait is küldték utánam? Micsoda kegyetlenség, micsoda álnokság, és micsoda stratégiai érzék. Elismerésem, kezet kell ráznom azzal, aki ezt kitalálta, utána pedig szolgámmá teszem. Mert ilyen kegyes vagyok, és a jó szolgának mindig hasznát veszem. Ám akkor is leesik az állam, amikor egyik társam a húspogácsák vállán ugrál felém, a másik pedig, hát… rohan. Biztosan az ellenségeimnek dolgozik, szavamra, az igazság mindenkinek mást jelent. Nem állhatok meg, ezért hát kihajolok a kocsi alól, és odaszólok a királyi hordárnak. - Gyorsabban ha mondom, hamarosan beérnek… most meg hova szaladsz? Eh…- kimászok a kerekes szörny alól, és Én kezdem el tolni ezt a valamit, majd beleugrok, és gurul tovább, ám így sokáig fog tartani. Inkább kiszállok, és akármennyire is szégyen, négykézláb kell rohannom. Szavamra, megaláztatások tömkelege, ezért valaki megfizet majd. Csak érjek be… beértem, és ott megint csak sikerült megdöbbennem, meghatódnom. - Végre… támadunk? Fellázadtunk az elnyomás ellen, szavamra, itt a győzelem pillanata.- ám az a fránya óra, vagy micsoda, elkezd csipogni, morogva nézek rá, és az üzenete érdekes. Milyen lehet az a húsvéti nyuszi? Talán az istenük a nyulaknak? De az nem lehet, mert az Én vagyok, tehát egy bitorló? Szavamra, most leszek mérges. Akkor ez itt mind istenkáromló, nem Engem imádnak? S’ biztos a tojásokban lehet az erejük kulcsa, mindent meg kell szerezni. Be is várom hát az enyéimet, persze csak akkor, ha nem értek már rég ide. Talán mégis azért jöttek, mert imádnak, és segíteni akarnak. - Szavamra, mindenki kapjon el egyet, és szedje fel a tojásokat. Ez itt a harc ideje, harcipózt!!!- az ég felé emeltem a kezemet, majd rohanni kezdtem egy óriási, eretnek nyuszi felé. Belekapaszkodtam a lábába, felmásztam rajta, és a kosarában kezdtem kutakodni. - Szavamra, mind meg van jelölve. Hát hogy találjam meg a kulcsot akkor? Tedd le te áruló, és hord el magad.- gondolom a társaim is azt teszik, amit mondtam, miért is ne tennék? Mást se tudok feltételezni, csak azt, hogy Én vezetem a csapatot. - Szedjétek össze mindet, és tegyük egy helyre! Utána le a lázadokkal!!!!- tovább haladok, és keresem a következő eretneket, hogy megfosszam a zsákmányától, és az enyém legyen az egész, utána kivégezni mindet, és éljen Én. Habár persze megeshet, hogy ez nem történik meg, mert talán nem hallgatnak csodás parancsaimra, és esetleg lefognak, áh, erre gondolni se merek, olyan hihetetlen lenne.
|
| | | Hibiki Módosított lélek
Hozzászólások száma : 28 Tartózkodási hely : Tou! Öt perc múlva fotózás! :o ~ ahol Touma *^* ~ Registration date : 2011. Aug. 08. Hírnév : 4
Karakterinformáció Rang: Rei jobbkeze; másodállásba Touma személyi titkára *3* Hovatartozás: Független Lélekenergia: (9000/12000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Csüt. Nov. 22, 2012 5:41 am | |
| Hatalmas feladatot állított elé a yakuza azzal, hogy elrabolták mellőle Tout és egy ilyen gyorsan közlekedő fehér nyúl volt a kiszemelt cél, kit utol kellett érnie a nagyi utasítása szerint. Ki tudja, mit tennénk Touval, ha nem teljesíti a parancsot? Ráadásul, nem csak ő követi a fehér nyulat! Ez a megdöbbentő tény jócskán meglepi, de ki is használja a saját javára! A rózsaszínmintás, talán zebra, nem tudja, furcsán öltözködik, tippet szívesen fog adni neki ruhaválasztást tekintve az egész végén, amennyiben együtt működik vele és nem ellenkezik. Nos, tehát terve az volt, hogy az ő fejére rugaszkodik az egyik idegen válláról, hogy aztán neki adja ki a további utasításait. - Kövesd a fehér nyulat barátom! Hibikinek is vele van dolga! Ha elkapod, Hibiki biztosít neked egy egész Tou féle ruhakollekciót, sőt Hibiki akár csináltat is neked egyet! – kapaszkodik meg a fuvarjának tekintett illető kobakján lévő, kiálló furcsaságokban. Pont megfelelt neki kapaszkodó gyanánt. Előtte most nincs akadály, a yakuza markaiból kell kiszabadítania Tout és cseppet sem késlekedhet, s mivel a nyúl, melyet követni kellett gyorsabb megoldást választott a közlekedésre, így nem hagyhatta, hogy csak úgy helybenhagyja. Mert ha ez megtörténne, akkor nem kapna vacsorára tamagoyakit és sakét, nem lenne róla elnevezve egy egész ruhakollekció és sosem válhatna híressé! Mindezt nem fogja kockára tenni azzal, hogy hagyja kicsúszni markából a fehér nyuszit! ~ Hibiki akkor is elkap, bármilyen gyorsan szaladsz is! ~ Az üzlet, ahova végig követve lett végül a menekülő nyúl igazán nagy meglepetéseket tartogat magában a rengeteg nyuszival, mely ide – oda sétálgat. Felháborodva néz körül, hiszen minden jel arra mutat, hogy megtévesztették! Őt, a nagy mon – felmenőkkel rendelkező Hibikit, Tou titkárát! Tekintete egyik fehér nyúlról a másikra téved, de csak egyet keres mindközül: az egyetlen, élő, mozgó nyulat, ami elég kicsi ahhoz, hogy megbújjon valahol. A többi túlságosan szem előtt van ahhoz, hogy véletlenül is közük legyen a yakuzához, legalábbis így gondolta eleinte. - Hibiki megtiltja az állcsorgást! A yakuza ennél furfangosabb! Hibiki azt mondja, keresd tovább a fehér nyulat, akit te is követtél! – pattog párat a fején, majd a vállára ereszkedik, mert így jobban láthatja a földet, vagyis a fehér nyuszit is hamarabb felfedezheti. De tekintetével nem sokáig fürkészi a talajt, a mancsán lévő óra csipogására figyel fel. Megmozgatva fülét kérdőn pillant rá és olvassa el a ráírtakat. Nem érti, miért fehér nyulat kergettek eddig, mikor most a húsvéti nyúl a célpontjuk. El sem hiszi, hogy a yakuza így játszadozik vele! Vacsorára szeretne Touval hazaérni! Különben is… ~ Hibiki most is éhes! TT^TT ~ - Hibiki nem érti, miért utasítgat a hamis fehér nyúl! – bár az ötletet nem találja rossznak, a yakuza munkásai megérdemelnék ezt. De nem dönthet elhamarkodottan! A húsvéti nyúlnak biztos van valami jellegzetessége, például nagyobb fülek vagy lábak, esetleg nagyobb kosár, több hímes tojás, bármi! - Hibiki látja! Ott van! – bök rá a többi nyúllal ellentétesen sétáló jelmezesre a nagy tömegben. Meri remélni, hogy a rózsaszíncsíkos zebra is látja, akit fuvarozójául választott ki magának. - Jut eszébe Hibikinek, hogy Hibiki meg sem kérdezte még a nevedet, hogy hívnak? Csak, hogy Hibiki tudja, kinek kell íratnia Touval a csekket! – szólal meg pár pillanattal az előbbi észrevétele után, mindenesetre, ha nagyon lassan haladnak kihasználja termetét és beleugrik az említett fehér jelmezes yakuza ember kosarába, hogy két tojást megkaparintva térjen vissza a tömegből. Találomra választott kettőt, melyek biztosan a következő lépést jelentik Touhoz, ezért is a bárányost tartotta magánál és a másikat nyújtotta a rózsaszíncsíkosnak, a bárány jelölheti minden bizonnyal Tout, legalábbis erre tud gondolni. De most mit kezdjen ezzel? Tanácstalanul kezdte rázni, forgatni, gombot keresni rajta, hátha ebben is üzenet van, mint abban a gömböcben, melyet a yakuza küldött a nagyi üzentével, hátha ez is újabb információkkal gazdagítják Touról. De miközben a tojást vette szemügyre egy hölgyre tévedt tekintete, ki hasonló karórát viselt, mint ők maguk is, ráadásul eléggé tétlenkedve állt a nyúltömeg előtt. Majd megszakad a szíve attól a gondolattól, hogy esetleg a yakuza tőle is elrabolt valakit, rögtön fellángolt benne a döntés, miszerint segíteni fog neki! Így hát leugrott a rózsaszín bajtársa válláról, hogy ismét a fehér nyuszik közzé vesse magát és egy újabb mintás tojást hozhasson ki, amit a lány vállára ugorva átnyújtott neki. - Tessék, Hibiki ezt neked hozta a húsvéti nyuszitól. Neked is elrabolta valakidet a yakuza? Ne aggódj, Hibiki és a barátja segít megmenteni! – ajánlja fel segítségüket gondolkodás nélkül, a rózsaszíncsíkosról ránézésre úgy vélte, hogy biztos segédkezne, ha meg nem, majd ráveszi, úgy is hatalmas a meggyőző ereje! |
| | | Nuri Wong Módosított lélek
Hozzászólások száma : 59 Age : 31 Tartózkodási hely : TOP SECRET! Registration date : 2008. Nov. 18. Hírnév : 4
Karakterinformáció Rang: Módosított lélek/Karakura hőse! Hovatartozás: Raion Lélekenergia: (7000/12000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Pént. Nov. 23, 2012 4:05 am | |
| Hősi leleményességemre építkezve kerültem ki az úthengerként eltaposni vágyó tömeg léptei elől. Fantasztikus reflexeimnek köszönhetően, úgy siklottam keresztül szűk réseken, mint kés a vajon. Könyvekben tanítandó mozdulatokkal forogtam, ugrottam, szökkentem, egyik oldalamról másikra sasszéztam és merő véletlenség hozománya, perceken belül spirálként forgó szemekkel imbolyogtam. Szégyen szemre útban hagyott cserepes pálmafának borultam. Felháborító eseten morogva támasztottam hősi kötelességben kimelegedett testem törzsének. Zavaró kellemetlenkedésének eredményeként szem elől vesztettem a fehér terrorista nyulat. Azonban sasnál élesebb látásom előtt nem létezett lehetetlen. Fejem ütemes és semmi esetre sem kétségbeesett kapkodása végett, újra látómezőm szegletébe került a bevásárló kocsit megszálló bűnöző. Túszul ejtett áldozatát szabadon eresztve készült felfedni végzetes tervét. Ártatlanok védelmében, nem hagyhattam élesítse a testére, pontosabban hamis bundája alá rejtett bombát! Kihúzva délceg alakom emeltem fel lábamat. Lendületet gyűjtve készültem villám sebességgel közlekedő lábaimra bízni a távolság leküzdését. Fenséges indulásomba vérlázító módon belepiszkított egy kerek élőlény. Érthetetlen módon repkedő gömböc hajamat leszállópályának használva magyarázott emberi, netán intergalaktikus fordító képességem okán kizárólag számomra érthető nyelven. Megilletődöttségem szégyen szemre, így sem foghattam vissza. Ufó megszállástól elképedve vesztettem el rohamra készülődő egyensúlyom. Hősi – macska – megérzéseim segédletével elkerültem az arcomat rondító ütközést. Karjaimat pitbull-ként betámasztva ácsorogtam négykézláb az átlátszó ajtó szomszédságában, miközben riadalomtól, de semmi esetre sem inába szállt balekként elkerekedő szemekkel. Átmeneti botlásomból könnyed eleganciával, kizárólag idegenek megtévesztése végett kétkedő tekintettel néztem a füleimet kormányként hasznosító élőlényre. Nem tartottam igényt segítők alkalmazására. Egyedül láttam el a város megmentői pozíciót. Tagadhatatlan élénkítően hatott vérmérsékletemre konkurencia jelenléte, bár napnál világosabb tény volt, nálam nem létezik alkalmasabb személy a pozíció betöltésére. Ettől függetlenül szépséges álomként csengett füleimben a ruhakollekció szó említése. Füleimet izgatottan moccantva csillantak fel szemeim. Saját hősi jelmeztár! Csodálatos álomként jelent meg fantáziám tengerén. Azonban nem gyengülhettem el. Nem vesztegethettek meg efféle gyenge ajánlattal. Utunk, sajnálatos módon egy felé vezetett, ezért és semmi másért elviseltem kellemetlen jelenlétét fejemen. -Nem fogadhatok el jutalmat, hiszen az igazság mindennél előbbre való! Ne félj, kis pajtás! Béke érdekében, elkapjuk a fehér nyulat.- Várom ki a tökéletes pillanatot tiszta átjáró keletkezhessen előttem és szélvészként keresztül futva érkezhessek a központ belső terébe, ahol gyalázatos valóság fogad. Mindenfelé fehér jelmezes nyulak ácsorognak. Hősi érzékeimet átmenetileg összezavaró jelenségtől ingerülten rázom meg öklömet. Terrorista nyúl ármánykodása nem foghatott ki rajtam. Különösen érzékeny hallásom segítségével meg fogom találni! -Egyet kell értenem, kerek pajtás! Ő állhat az aljas trükk mögött. Mindegyik hamis nyúl bűntársa lehet. Így kíván eltűnni az igazság elől!- Hunyorítva fordultam körbe, amikor megszólalt csuklómon és kerek pompom segédemen virító karóra. Megérzéseim jelek szerint nem tévedtek. Hősjelöltet küldtek mellém, éles helyzetben tesztelhessék rátermettségem. Nem bukhattam el, még inkább hajtania kellett előre a teljesítési vágynak. Karmaim közé kellett kaparintanom a kosaras nyulak egyikét, bár ösztöneim továbbra is azt súgták a terrorista után eredjek. Fantasztikus elmémmel végül arra az elhatározásra jutottam, követem gömböc kijelölte bűnözőt és éberen figyelem a környéket, merre bukkanhat fel a terrorista. -Oh, kicsiny barátom! Az én nevem…öhm…-Gondolataim mezején kérdőjelek cikáztak, melyik nevem osszam meg apró segédemmel.-…Nuri, Nuri Wong. Karakura első és egyetlen hőse! Mond, csak kis pajtás! Milyen tó került bajba? AH! AZT NE MOND! Nyúl nem más lenne, mint környezetszennyező bűnöző?- Kaptam szívemhez drámai pillanat súlyát érzékletesen bemutatva. Tudtam köze kell legyen a két esetnek egymáshoz, vagy ahhoz egyre több idegent véltem felfedezni, kik nyulakat üldöztek. Fokozódott gyanúm valamiféle komoly dolog húzódott a tojások keresésének hátterében. Az sem zavarhatott össze terrorista nyúl saját emberét letámadván igyekezte magáról lemosni a rosszfiú szerepét. Nem csaphatott be kétes megmozdulásával. Farkincámat idegesen mozgatva néztem körbe, pontosan hányan futkorászhatnak még jelmezeseket hajkurászva. Arra sem eszméltem fel pamacs barátom bárányos tojást nyomott kezembe. Azután körvonalazódott kérdőjel fejem fölött kedélyesen segédkezett egy szép hölgynek feladatot teljesítésben – méghozzá helyettem! -. Arcomra csapott tenyerekkel böktem a repkedő űrlényre. -A-e-ne-a…ho~hoo~h, kis pajtás! Hátrébb az agarakkal! Nem mindegy a minta! Ne sodord bajba azt a kedves hölgyeményt, akit innen is mélységes tisztelettel üdvözlök és igazán restellem, semmiből rohanok le! Kit tisztelhetek kegyedben?- Villantottam fel legsármosabb mosolyom, ahogy illendő fiatalemberként meghajoltam előtte.-Bátorkodhatom megkérdezni csodálatos fénysugárként sziporkázó személyét, Önt is ehhez hasonlatos karóra csábította ezen helyre? Amennyiben válasza pozitív, megtisztelne jelenlétével, segít a tojásgyűjtő feladat végrehajtásában? Mit gondol, melyik mintára lenne szükségünk?- Nyújtottam az égi tünemény felé karomat, úriemberként kísérhessem, miközben megvitatjuk a feladat helyes végrehajtásának menetét. Biztosra vette kell lennie valamilyen egyszerű megoldásnak. Abban nem talált bonyolult rejtvényekhez szokott elméjében kulcsot, mi köze lehet Húsvétnak, tojásgyűjtésnek terrorista szervezetek működésének, azonban az elhangzott minták közül élesen eltért az aranyszínű csomagolás. Mindegyikben állat volt, kivéve a virágosat. Ezek fényében, kézenfekvő lett volna a két elütő minta közül választani, hacsak nem ez a feladat átverése! Megeshet, pont az állatok közül kéne begyűjteniük egyet. |
| | | Amane Fusako Miyu Daitenshi
Hozzászólások száma : 44 Registration date : 2012. Sep. 26. Hírnév : 0
Karakterinformáció Rang: Yuke Tenshije Hovatartozás: Daitenshi Lélekenergia: (12500/26000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Vas. Nov. 25, 2012 8:14 am | |
| Mind a fehér nyúl, mind az őt követők egyenesen besétáltak a hatalmas bevásárló központba, így én sem maradhattam kint, azonban követtem szigorúan az ilyenkor követendő szabályokat. Vagyis úgy tettem, mintha nagyon nézelődnék, miközben természetesen a követendő alanyt tartottam szem előtt, valamint egy nagyobb csoporttal haladtam, hogy ne legyek túl feltűnő. Az álcám tökéletes volt, senki sem feltételezhette rólam, hogy bármiben is mesterkednék. Persze itt is akadtak problémák, lévén, hogy egyszer csak csipogni kezdett a kezemre erősített mütyür, amitől vagy egy méter magasra szökelltem, ráadásul nem az enyém volt az egyetlen. Ebben a pillanatban éreztem úgy, hogy oda az álcának, lebuktam, mindenki teljesen tisztában van a pozíciómmal, de nem keseredtem el, hanem egy hatalmas plüssfigura mögé bújtam. Na, várjunk csak! o_O Felpislantottam a műszőrrel borított hátra, és kénytelen voltam megállapítani, hogy teljes mértékben nyúl alakú, sőt, a színe is fehér, így megfelel a követelményeknek, de ezzel nem volt egyedül! Odabent több tucat hozzá hasonló nyúl közlekedett az emberek áradata között. Csalás! .__. Nem volt arról szó, hogy álnyulak is lesznek. >w> Kicsit csodálkozva néztem az általam már korábban kiszúrt két alak után, és úgy tűnt, hogy csupán nekem kell fehér nyulat keresnem, mert a tarka hajú fiúnak a vállán egy fekete ült. Vagyis, nem egészen nyúl alakú, de másra még ennyire sem hasonlított, szóval nyúl és kész! ˇ^ˇ Az órára pillantottam, és megint megpróbáltam beszélni vele, hogy legyen olyan kedves és jobban írja körül a tojásokat, mert itt sok színes, és mintás van, de mégsem választhatok találomra. Persze nem kaptam választ, valószínűleg ez tényleg csapda, és most pszichológiai hadviselést folytatnak ellenem, hogy vajon meddig bírom óriás plüssnyulak között, amíg végleg meg nem őrülök, vagy be nem pánikolok! Hah, mintha félnék a nyulaktól! Bár vannak veszélyeik, de ezekben jól láthatóan emberek voltak, akik nem mutattak semmiféle reakciót irányomba, de lehet ez is a csapda része volt… Gondolataimba merülve észre sem vettem, hogy ez eddig fedezékül szolgáló óriásnyúl egyszerűen tovább ballagott, csak akkor ébredtem rá, hogy védtelenül maradtam, mikor valami a vállamon landolt. Azonnal megmerevedtem, és néhány pillanatig levegőt sem mertem menni, mélyen belül már elbúcsúztam mindentől és mindenkitől, hiszen a legfontosabb szabályt, hogy mindig legyél éber, nem tartottam be, és ez okozza majd a vesztem is. Legalábbis így gondoltam egészen addig, míg a merénylő, aki drága és egyetlen életemre tört, meg nem szólalt. Abban a pillanatban ugyanis lassan, tágra nyílt szemekkel fordítottam felé a fejem, és megláttam, hogy a gömbölyű, amorf nyúl az. Egy pillanatig még gyanúsan méregettem a felém nyújtott tojást, mert hát akár egy bomba is lehetett volna, ami azon nyomban robban, amint megfogom! Kicsit zavartan elmosolyodtam, már sokszor megmentett az óvatosságom, de ő mégis csak egy nyuszi, még ha kicsit furcsa nyuszi is, ráadásul segített is! - Köszönöm ^_^”” – Vettem el a tojást, ami szerencsére nem kezdett kattogásba, és nem is robbant fel, de jobb félni, mint felrobbanni! - Nem, mindenkim megvan Nem igazán értettem, hogy mit is szeretne a yakuzával, meg az elrablással, mert nekem nem rabolták el senkimet, ráadásul a yakuzával nincs is dolgom, elvégre ők csak az emberekkel foglalkoznak, én meg nem voltam az. Ráadásul milyen barátja? És ki az a Hibiki? O_O Persze a baj, és nyulak nem járnak egyedül, elég csak szétnézni a bevásárlóközpontban, hogy mennyien vannak! Éppen ezért őt is követte a színes hajú fiú, aki nagyon furcsán beszélt, bár lehet csupán azért éreztem frusztrálónak, mert a kisállatkája túlontúl közel volt, meg persze az sem nyugtatott meg, hogy a fiú szerint agarai is voltak, ő meg közben az én nyakamban ül! És ha megharap? Az agarak csúnya sebeket hagynak ám! Meg baj… persze, hogy ne sodorjon bajba, mert már így is abba sodort a gömböc, meg az óra, egy nyúlszerűség már nem fér bele! - Mi~miyu… - Válaszoltam azonnal, annyira megilletődtem közvetlenségétől, és el is pirultam. Talán nem szabadott volna, hiszen mindig ébernek kell lennem, hiszen lám mi történt, mikor mulasztottam! A felém nyújtott karra pislantottam, miközben mérlegeltem a feltett kérdéseinek rengetegét, és próbáltam eldönteni, hogy pontosan mit is akarhat, aztán rádöbbentem, hogy bizonyára szeretné vissza az állatkáját! Újabb zavart mosoly kíséretében a kezébe is tettem az állatot, és ettől kissé meg is könnyebbültem, hogy immár messze-messze vannak azok az agarak, amik darabokat is képesek kitépni az emberből! - Igen, nekem is van órám! – Mutattam fel a kezemen lévőt, majd elgondolkoztam, hogy milyen tojást is kellene keresnünk. – A gömböc sárga volt, talán olyat kellene keresnünk, ami hasonlít arra, vagy az órákra! – Vetettem fel, és el is indultam, remélhetőleg a két másik modsoul kíséretében, egy következő nyúl felé, hogy keressek valami olyat, ami arra a furcsa, guruló szerkezetre emlékeztet. |
| | | Sierashi Katsuo 7. Osztag
Hozzászólások száma : 94 Age : 15 Tartózkodási hely : Menj a füst után Registration date : 2009. Nov. 22. Hírnév : 15
Karakterinformáció Rang: 7. osztag, kapitány Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (25000/30000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Vas. Dec. 02, 2012 2:40 am | |
| Átlépve az űrhajó kapuján megdöbbentő látvány fogadott. Eltekintve attól nem találkoztam Nemo kapitánnyal az egész bűvész dobozokra emlékeztetett, vagy rajzfilmekre. Látsz egy hétköznapi konzervdoboz méretű házat, belépsz ajtaján és hatalmas palota lesz belőle. Tetszetős trükk, elfogadnám nálunk is. Meg tudnám szokni Dubai pálmafás latorcás – luxus – szálkájában – szállodájában - lakunk. Anya egész biztosan örülne neki. Gyorsabban felépülne, hiszen imádja a sivatagot, vagy karalábékat – arabokat -. Sokat mesélt oda szeretne menni, vagyis elvisz minket oda. Azt mesélte jobban fogjuk élvezni, mint Disneyland-et, ami nem kérdéses, mivel nem kedvelem az éneklő fiatalokat és klónom magyarázatával élezve – élve-, tini rozmárokat – románcokat- . Szívemet eléggé megtépázta a hír ez a táncikáló szerva – szervezet – vette meg a Star wars-ot. Ez nem tudom, mit jelenthet. Hogy fért el nálunk annyi bolygó, csillagromboló? Ha felnézek, látnom kéne a Halálcsillagot? Különös. Hazaérek, első dolgom lesz utána járni a dolgoknak és ősellenségeink kívánság dobozában közzé tenni az indát – igényt -, készítsenek Dubai-os mini lakást. Bár legjobb osztaghoz hűséges felem mélységesen elítéli ezt a húzást, de majd Masa írja a sorokat. Texturális – technikai – problémák miatt, én nem tudnám papírra vetni és anya érméért – érdekében – igazán vállalhatná a lebukás koronázását – kockázatát -. Családi összetartás és csapatmunka! Én, mint a zserbó – zseni – kitaláltam és ő, mint az ivó – író – lejegyzetelte lángoló elemem – elmém – tervét. Nagyszerű ötletemben tükröződve - tündökölve – húztam ki magam. Szilvás – szikár – alkatomat mutatva az óriási belső térnek kerestem kék szempárommal az ide rohanó fura szerzeteseket – szerzeteket -. Azon a kicsiny szépséghibán mindenfelé nyulak vettek körül éjfekete hajamba túrva vigyorodtam el. Túlságosan egyszerű lett volna a képkeret – képlet -. Kihívás nélkül unalmas lett volna a küldetés, illetve odakint egy hatalmas nyúl üldögélt az épület tetején. Biztosan Godzilla békés rokona lehetett. Remélhetőleg nem szabadul el málna – répa – hiányában, míg itt vagyunk. Érdes – érdekes – megmérettetés lenne egy hatalmas plüss szörny megfékezése, hiszen nehezített nintendo pálya sokkal izgalmasabb. Felvillámolt – felvillanyozott – a bonyolult helyzet, amitől nagyobb kedvvel indultam a tér közepe felé. Néhány lépés megtétele után csipogni kezdett az óra. Befékezve pillantottam le rá mi lelte, mialatt közelemben több enyémhez hasonló hangot véltem felfedezni. Rögtön formáikat – forrásukat – kutattam, melynek nyomokban van ahhoz köze, kiírt kódnyelvhez vajmi keveset kotnyeleskedtem – konyítottam -. Nem engedtem kifogjon velem egy karon hordott szervezet – szerkezet -. Homlokomra kiosztott tenyér lenyomattal elkönyököltem – elkönyveltem – hírszerzésben való járatlanságom, majd az a mozgólépcső mellett kiabáló szemkötős nyulat választottam ki következő teendőmnek. -Mi ellen lázadunk pontosan? Kalózok répasztrájkot hirdettek? Odakint az a gigantikus nyúl Kraken lenne, te pedig…kitalálom! Davy Jones?- Határozott léptekkel álltam meg előtte és figyeltem elkerekedő szemekkel miről beszél. Infralámpák – információk – hiányában, kizárólag rá támaszkodhattam. Megfelelt az eredeti utasításnak, tettre kész volt, bár ezt a kapjunk el részt nem értettem tökéletesen. Óvodás bolygó kapitánya gyűrű felmutatástól némi kínos csepp gördült le homlokomon. Valahogy nem erre számítottam, ezért a biztonság kedvéért és egyértelműen nem azért, gyerekesnek láttam, figyelői szerepet felvéve követtem nyomon mit tesz. Tapsi jelmezes emberekre támadva vette el a tojásokat. Szemöldökömet életlenül – értelmetlenül – ráncolva tátottam el számat, mit művészkedik – művel -. Semmi logaritmust – logikát – nem láttam tojások elrablásában, de a kicsi szőrpamacs annyira begőzölt, jobb ötletem se volt, úgyhogy miért ne tettem volna?! -Hmm…oké!-Vontam meg vállamat.-Melyik hajóra gyűjtsük a zsákmányt, kapitány?- Mutattam be rögtönzött kalózmorgást, mielőtt gyors akcióba lendültem. Szőrös vezetőnkkel ellentétben nem állt szánkómban – szándékomban – feltűnést kelteni. A földszinten kiállított kalapos figurát, sétabotját elvéve lopakodtam kiszemelt célpontjaihoz. Gyanútlanul fütyörészve haladtam el mellettük, játszótéren muníciót csenő képességemet bevetve. Kölcsön fegyveremet horgászkampóként hasznosítva emeltem le karjukról kosaraikat. Egész könnyen boldogultam. Ráéreztem az ízére, bár arról még mindig nem volt fogalmam, mi szükség több strucc – tucat – tojásra. |
| | | Clarie Toshihiko Módosított lélek
Hozzászólások száma : 54 Age : 34 Tartózkodási hely : 5. osztag | Eiji nyomában Registration date : 2009. Mar. 01. Hírnév : 2
Karakterinformáció Rang: Módosított Lélek; 3. osztag, 4. tiszt Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (7500/12000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Vas. Dec. 02, 2012 6:15 am | |
| Elszánt tekintettel meredt előre. Alig várta végre közelébe érjenek az apró termetű nyúllal. Berogyasztva, a plázának pucsítva helyezkedett vetődésre eltökélt pozícióba. Úgy érezte magát, mintha bokszmeccsre készülődne. Az adrenalintól ereje duplájára nőtt, és alig várta, hogy nekirohanhasson az „ellenségnek”. Már jócskán ácsorgott öt perce, mikor szemöldökét végül kérdőre felvonta. Semmi nem történt. Fancsalin húzta oldalra száját, majd valamiért rápillantott kígyós órájára. Abban a pillanatban kezdett bele vészjósló csipogásába, mitől Clarie majdnem hátravágódott a szökőkútba. Az előtte lévő padra érkezve kapkodott levegőért, és próbált minél előbb megnyugodni. Fejét megrázva meredt rá ismét karján feszülő vacakra, ami különös üzenetet mutatott. Miután elolvasta eltöprengve bámulta meg a földet. Azzal teljesen tisztában volt, nyulat kell keresnie. Azt meg is lelte már a parkolóban. Viszont nem emlékezett, látott volna nála valamiféle kosarat. Ráadásul tojások halvány körvonala sem rémlett neki. Értelmetlennek tűntek Clarie számára az írottak. Csak akkor világosult meg, mikor váratlanul körbenézett az épületben. Döbbenten dermedt le a rengeteg beöltözött nyúljelmezest látva. Sűrű pislogása közben fedezte fel azok karján lógó kosarat, amik minden bizonnyal a tojásokat rejtegették. Tervet kellett kiötölnie ahhoz, hogy megszerezhesse az említett „ereklyéket”. Jobb ötlet híján úgy tett, mint hétköznapi vásárló. A mozgólépcső felé vette az irányt, közben pedig a kirakatokat nézegette. Nem sűrűn adódik meg neki, Karakura ezen felén lébecoljon, így összeköthette a kellemest a hasznossal. Semmiképp nem akart feltűnést kelteni, ezért beleolvadt a rengeteg vásárló közé. Annyi különbséggel, ő nem akart sem puccos telefont venni, és az ajándék lufikat sem fogadta el. Fontosabb feladata is volt annál, minden fölösleges kacatot begyűjtsön hóna alá. Miután feljutott az emeletre, sajnos szembe kellett néznie a gondolattal, itt sem lesz egyszerűbb dolga. Mindenhol zsúfolásig telt utak és üzletek állták mozgását, amitől kezdett egyre jobban idegessé válni. Nem hitte, rosszul fogja érezni magát a tömegben, de jelen helyzetében annak örült, nem fogják megtaposni. Partra vetett halként tátogott, annak reményében levegőhöz juthat, miközben ninjamozgással cikázott a családok, idősek és kisgyerekek között. Néha felugrott, jó felé tart-e. Ahogy a tömeg fölé pillantott megnyugodva győződött meg arról, tapsifüles emberke előtte halad pár méterrel. Egyetlen esélye akadt arra, leakassza válláról a kosarat, és úgy iszkoljon el a másik irányba, mint még soha. A nyúl mellé érve megnyalta szája szélét, és előre görnyedt. Biztosan nagyon rákoncentrálhatott a feladatra. Lassan előre nyújtotta mindkét kezét és a megfelelő pillanatban rámarkolt a kosár fogantyújára. Egy erősebb mozdulattal lerántotta azt a jelmezes válláról és másodpercek töredéke alatt fordult menetiránnyal szembe, ahol nem várt rá más, mint háborgó hullámként felé törő embertömeg. Kikerekedett szemekkel sápadt le, de nem volt más választása. Tudta, ha most ledermed, elsodorják, így összeszorított szemekkel nekilódult. Ügyesen vagy ügyetlenül, de pattogott apró ösvények között, reményei szerint úgy, senkinek nem taposta le lábfejét. Nem győzött elégszer elnézést kérni fenomenális produkciója miatt. Rendesen vöröslött tőle az arca, de nem érdekelte. Csak az számított, minél előbb kiérjen a viharból. Lihegve kapkodta a levegőt, míg ki nem csusszant a szardíniás dobozból. Meghúzódva a folyosó szélén, a takarítószolgálat folyosója előtt hatalmas levegőt vett, és úgy fújta ki, akár egy fáradt bika. Örömteljesen szorongatta magához a megszerzett zsákmányt, és még ha kérték volna, akkor sem engedné el. Egy darabig így akart ácsorogni, az sem érdekelte különösebben, ha valaki hülyének nézte. Nagyon meg volt rémülve, jóformán sokkot kapott attól a gondolattól, mi van, ha tényleg bedarálja az élő húsdaráló. Miután kellőképp megnyugodott, és érzett magában annyi erőt, elballagjon a legközelebbi padhoz, eltávolodva a tömegtől, rápillantott órájára. Semmi változást nem mutatott. Ezért érdeklődve kukkantott bele a kosárba. Biztosan kiakadna, rossz batyut horgászott a tombolán. Az meg már más dolog, hogy juttathatná vissza a helytelen zsákmányt a jelmezes vállára. Biztosan felismernék. Nagy bajban lenne, ettől pedig rettegett. Dehidratált hangulatban szédelgett a padon, mikor ismét rálesett az órájára. Morgolódva pöckölgette, mutasson újra valami életjelet. Ekkor suhant el előtte valaki. Erre hirtelen felkapta Clarie a fejét, és magához szorította a kosarat. Még csak az hiányzik, lenyúlják tőle! Kettőt pislogott, és utánanézett az alaknak, aki hasonlóan tartott valamit karjában, de olyan szélsebességgel közlekedett, fogalma sem volt arról, mi történhetett. Még egy darabig az útját figyelte, aztán megvonta a vállát. Ekkor pillantott bele újból a kosárba. Felhúzta a szemöldökét, és érdeklődve megfogott egy tojást, hogy jobban szemügyre vehesse. Kezében forgatva tűnt fel neki a méhecskés minta, amitől hirtelen óriási kő esett le szívéről. Helyesen választott! A továbbiakban már nem is foglalkozott a kosárral. Csak maga mellé hajította és széles vigyorral tovább szuggerálta praclijában lévő színes tojást. Furcsa dolgok történtek ma, pedig semmi mást nem tervezett, mint onigiri rágcsálás közben olvas egy jó történtet. Ennek ellenére Ő lett a történet szereplője, akivel egyre érdekesebb és viccesebb dolgok történtek meg. Lehet csak egy műsorba csöppent bele? De akkor hol van a Kandi-kamera?
A hozzászólást Clarie Toshihiko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 08, 2012 9:00 am-kor. |
| | | Abarai Renji Globális moderátor
Hozzászólások száma : 394 Age : 41 Tartózkodási hely : Pont ott! Registration date : 2008. Sep. 06. Hírnév : 40
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Szomb. Dec. 08, 2012 2:43 am | |
| Feladat teljesítése:
Scar - x Kacchan - x Hibiki – bárány Nasi- csibe Clarie – méhecskés Miyu – arany
Az óra kijelzőjén felvillanó igencsak hiányos utasítást, annyi változatban értelmeztétek, ahányan vagytok. Scar, mint a többség által kikiáltott „fehér nyúl” lázadásra hivatkozva támadta meg a közelében lévő összes jelmezest. Válogatás nélkül kaparintott meg több kosárnyi tojást. Lerohanó tervében hűséges segédnek bizonyult Katsuo. A fiatal shinigami – mivel nem tud olvasni – információk hiányában követte a félszemű plüssállatkát. Egymás után gyűjtötte be a kosarakat. Velük ellentétben a hősjelölt csapat többi tagja, egyetlen tojást vett birtokába. Némi szerencsével, na meg Hibiki buzgó közreműködésével, hamar trióvá alakulva láttak hozzá a tojásgyűjtési akció lebonyolításához. Tervvel pusztán annyi probléma akadt, repülő módosított lélek már mindenki kezébe nyomott egy-egy mintás tárgyat, így a feladat további teljesítésére lényegében nem volt szükség. Hatos fogatból Clarie zsebelte be a magányos farkas szerepét. Jelmezes bundásokat fosztó módszerrel tulajdonított el egy kosarat. Véletlen folytán választott zsákmányból találomra kiemelte a méhecskés mintával ellátott tojást. Mozdulata következménye, újabb csipogás lett. Az éles hang jelezte a feladat végét, valamint újabb utasítás érkeztét. Hangos, sípolást okozó köhécselés és torokköszörülés keltette fel a hős csapat figyelmét, miközben a karóra halvány fényben izzott – mindenkié a reiatsu-jával egyező színben -. Rövid intermezzo lezajlása után, indulás előtt hallott férfi szólítja meg jelöltjeit. -Látom kreativitásotok kifogyhatatlan kincsesbánya! Ennek igazán örülök!-Hümment elismerően a vonal másik végéről. Mondókáját eztán sokkal lendületesebben folytatja. Kissé hadar, mintha késésben lenne és minél előbb szabadulni kívánna. –Vegyétek kézbe a választott, fontos megjegyezni, egyetlen tojást! Ne csaljatok! Mindent látok! Szerencsés tárgyat, törjétek fel! Benne találjátok a következő utasítást!- Burkolózik teljes csendbe a vonal, ezzel a küldetés résztvevőire bízva mit fog tenni. Határozhatnak úgy, megosztják egymással a birtokolt tojás tartalmát. Dolgozhatnak együtt, mihez kezdjenek a megszerzett adatokkal, vagy melyiket teljesítsék. Választhatják a csendes egyedüllétet is. Továbbá az a lehetőség sincs kizárva, fittyet hányva a férfi szavaira, feltörik az összes begyűjtött kosárban lapító gömböt.
- Megfejtések:
aranyszínű tojás – Utad az élelmiszer ellátó pultokhoz vezet. Választ a déli gyümölcsök között találsz. Keresd a majmok eledelét! csibe mintás tojás – Utad a fekete nyúlhoz vezet. Választ a kezében tartott borítékban találsz, ha helyesen válaszolsz egy kérdésére. Vigyázz, csak egyetlen próbálkozásod van! bárány mintás tojás – Utad a „rózsaszín” boltba vezet, hol minden hemzseg a kötött test melengetőkben. Választ az egyik próbababa zsebében találsz! Keresd a rénszarvas mintát! virág mintás tojás – Utad a föld mélyére, parkolók világába vezet. Választ a csodálatos illattal pompázó csokrok között találsz! Keresd az üdvözlőkártyákat! méhecske mintás tojás – Utad dupla lépcsőzéssel vezető árushoz vezet, ki finom és különleges nektarinnal kínálgatja az embereket. Választ az egyik üvegben találsz! Keresd a darázs figurát! Határidő: 2012. 12. 22.
A hozzászólást Abarai Renji összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 03, 2013 3:56 am-kor. |
| | | Hibiki Módosított lélek
Hozzászólások száma : 28 Tartózkodási hely : Tou! Öt perc múlva fotózás! :o ~ ahol Touma *^* ~ Registration date : 2011. Aug. 08. Hírnév : 4
Karakterinformáció Rang: Rei jobbkeze; másodállásba Touma személyi titkára *3* Hovatartozás: Független Lélekenergia: (9000/12000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Csüt. Dec. 20, 2012 8:17 am | |
| Sok mindent megtudott fuvarjának választott illetőről, akinek neve Nuri volt meg Wong is, de mindenekelőtt egy igazi hős! Hibikinek pontosan ilyes valakire volt szüksége, hogy kiszabadítsa Tout a yakuza markaiból. Persze meg sem akarta hallani, hogy mindezek után jutalmat ne fogadjon el! - Hibiki felfogadja Karakura hősét, hogy segítse megmenteni Tout a yakuza markaiból, ahova a tojások vezetnek! – jelenti ki habozás nélkül. Még hogy ne éljen egy ilyen remek lehetőséggel! - Hibiki nem azt mondta, hogy tó, hanem Tou, mint Touma, vagyis a híres ruhatervező! – újságolja el, hogy kiről is van szó. Touma rendkívül híres, őt mindenki ismeri. Persze nem lesz sokáig így, előbb – utóbb elnevez Hibikiről egy nagyszerű ruhakollekciót és akkor csak is körülötte fog forogni a világ össze kamerája. Bekerül a legnagyobb világhírességek közé, lesz három kastélya, hat villája, egy bevásárlóközpontja, 3D-s tévéje egy csúcs modern házimozi rendszerrel, kifogyhatatlan saké és tamagoyaki készlete és mindenekelőtt, de nem utolsó sorban a legújabb LG porszívó is az övé lesz, amit olyan buzgón reklámoztak a tévében! Igaz, nem értette, milyen környezett szemetes jött szóba Karakura hősétől, de biztos úgy volt, ahogy Nuri és egyben Wong mondta, ő elhitte neki, nem kételkedett benne. Mondjuk, elgondolkodott azon, hogy vajon nem e külföldi a társa a neve miatt és biztos megértik e egymást, ezért lassan fog beszélni neki, nehogy félreértsék egymást. ~ Hibiki nagyon okos! *-* ~ Azonban nem hagyhatta figyelmen kívül a gyenge női teremtést, akinek hasonló karórája volt, mint nekik. Már a legrosszabbikra gondolt, hogy az ifjú kisasszonynak is elrabolták valakijét. A yakuza akkor mát túl messzire ment volna, kénytelen lett volna felvetni nyomozói szaktudását és komolyabban beleásni magát az ügybe, mint eddig! - Hibiki nem sodor bajba senkit sem, csak segíteni akar! ˇ^ˇ – felhúzott orral kérte ki magának a rossz helyzetfelmérést Nuri, egyben Wongtól, mikor is az ifjú hölgy már vissza is adta fuvarozójának. Döbbenten emelte fel – le hosszú lapátfüleit, majd értetlenkedve pislogott a Karakura hősre, így megmutatva, mennyire nincs tisztában a helyzettel. De mindegy, ha a hölgy így szeretné, hát legyen, pedig ő tényleg komolyan mondta azt, amit mondott! T-T Különben is, muszáj volt foglalkoznia az elveszett kisasszonnyal, hiszen Toutól is pontosan ezt látta! Míg el nem rabolta őt a gonosz és kegyetlen yakuza… szörnyű! De attól még, hogy kikosarazták bevetette bájait, ahogy Toutól is látta nemegyszer. - Hibiki nem érti, hogy mit csinálsz Karakura nagy hőse! – húzogatja meg ciklámenvirágra hasonlító frizuráját a Nuri, egyben Wongnak, miután visszatelepedett a kobakjára. Onnan biztató mosolyt küldött Miy-chan irányába, ne rettenjen meg barátjától, amiért a hölgyhódítás terén ilyen ügyetlen. ~ Hibiki megmutatja, hogyan kell ezt csinálni! ~ - Won~ a szép lányok nem szeretik, ha nyomulnak rájuk! Inkább adj neki virágot és mondj szépeket a szeméről! – paskolta meg újdonsült barátja fejecskéjét, így mutatva be, hogy nem csak titkos, nyomozói szakértelemmel rendelkezik, hanem még a szerelemben is otthon van! Kérdőn pislantott azonban sötétkék színben felvillanó karórácskájára. Nem kellett sokat gondolkodnia azon, vajon mitől indulhatott be ez a rendellenes világítás az eszköztől, biztos volt abban, hogy a yakuza anyó újabb megmérettetést fog közölni, hiszen nem hiába kellett tojást keresniük. De ez az utolsó ám’, amit végrehajt! Tou élete forog kockán és ki tudja, mit tesz vele addig a yakuza, akik köztudottan rosszak és kegyetlenek. - HÁHÁ! Szóval Hibiki meg tudott lepni, vénséges anyóka odaátról, na de most ide Touval!! Hibiki vissza akarja kapni! – szól hangosan az óra irányába, de mint aki nem lát – ezt mondjuk ténylegesen igaznak vélte, bár ki tudja, hogy nincs e benne megfigyelő kamera –, nem hall, szóra sem méltatta kitörését. ~ Hibiki most nagyon mérges, vissza akarja kapni Tout, de mielőbb! ._. ~ Felfújt, kicsit haragos pillantással, de mindkét mancsával ráfogott a tojásra és annak feltörésére koncentrált, amire társa fejét használta. Sajnos ez volt kéznél és ő nem gondolta végig azt, amit csinál. Mielőbb a következő lépésre akart jutni és ez csak így volt kivitelezhető. A feladat tartalmához, amihez hozzájutott, habozás nélkül mutatta meg hős barátjának és az ifjú hölgynek. - Ide menjünk először, Tou élete forog kockán! – pontosan, hamar túl akar esni rajta. Nem ebédelhetett, mert nem volt ki tamagoyakit és sakét adjon neki, ezt nem tűrheti! A yakuza meg fogja báni, amit tettek, arra mérget vehetnek. És remélte, hogy újonnan megismert barátait nem most akarják itt hagyni, egy ilyen vészterhes pillanatban. Több szem, többet lát! Ezt szokták mondani. ~ Hibiki ha elhatároz valamit, azt véghez is fogja vinni! >.> ~- Keressük a rózsaszín boltot! – pattant át a hölgy vállára ismét, onnan mutatva egy pontra, amerre elindulhatnak. Persze ekkor még nem tudta, hogy pont az ellenkező irányba fognak haladni, csak miután végigjárták azt az üzletrészt és visszatértek oda, ahonnan kiindultak. - Hibiki sokkal könnyebbnek találna mindent, ha nem lenne színvak… T-T – panaszolta letörten. Persze nem volt az, hiszen Won~ rózsaszínjét is tisztán látta, de most hirtelen annak érezte magát. Rózsaszín bolt, az egyik legfeltűnőbb szín kavalkád egyike, de eddig semmire sem jutottak. A kisasszony válláról, a hős fejére ugrált, hátha egyik szögből megleli, amit keresnek. Eleinte reménytelennek tűnt a helyzet, de ahogy hallattak, a bolt is felütötte végre a fejét, megpillantotta a távolban, minek hatására örömittasan kiáltotta el magát. - HIBIKI LÁTJA MÁR!!! – ezzel együtt pattant le telephelyéről és pattogott el a feltűnően rikító rózsaszín üzlet irányába. Most tudatosult benne igazán, hogy mennyire is szembántó ez a szín. Nagyon is reméli, hogy Tou nem ilyenre tervezi a Hibiki ruhakollekciót. Még hős barátja is eltűnne, akár egy kaméleon, olyan élénk itt a rózsaszín szín. De tudta a célját és nem kesergett a szembántó színen tovább, nyomban a próbababákat fürkészte, rénszarvas mintát kutatva, hogy a zsebében meglelhesse a választ, amit keresnek. Amikor megtalálta a figurát, nyomban ráugrott, zsebébe mászott és kezébe vette a választ, amiről az órán keresztül a yakuza anyó beszélt. S mikor kiugrott, teljes véletlenségből döntötte fel a próbafigurák sorát. Ő csak el akart rugaszkodni, nem tudta, hogy ez ilyen felforduláshoz vezet, nem akart rosszat, ő csak Tout szeretné megmenteni a yakuza markaiból! Most biztos elrontott mindent… TT_TT- Spoiler:
Elnézést kérek, hogy bemozgattam a karaktereket. Remélem, nem baj, ha zavaró tényező, átírom. >.<” Bár igazából Hibikinek az sem tűnne fel, ha a többiek nem a rózsaszín boltot keresnék… x”D
|
| | | Nuri Wong Módosított lélek
Hozzászólások száma : 59 Age : 31 Tartózkodási hely : TOP SECRET! Registration date : 2008. Nov. 18. Hírnév : 4
Karakterinformáció Rang: Módosított lélek/Karakura hőse! Hovatartozás: Raion Lélekenergia: (7000/12000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Pént. Dec. 28, 2012 6:11 am | |
| Gyönyörű csillagként ragyogó hölgy minden kétséget kizáróan, elragadó zavarában értette félre úriemberhez méltó szavaim. Brad Pitt vonásaival vetekedő külsőm azon nyomban levette lábairól. Nem hibáztathattam érte, nem tud parancsolni lányos zavarának és törékeny karja helyett kerek élőlényt nyújtotta nekem. Rövidzárlatként jelentkező hibája nem űzhette feneketlen tóban bugyborékoló mélységekbe minden akadályt legyőző hősies alkatom leleményességét. Kerek kis pajtásomat, kit egyben ezen küldetésre mellém szegődött hűséges fegyverhordozómmá választottam, eleresztettem ujjaim gyémántokkal kirakott foglalatából. Útjára engedtem, magasba szökkenhessen, hisz az első számú megmentőt nem érheti azaz alantas munka, segítőjét kelljen hordoznia. Történjék baj, tüstént irányába rohanok, kimenthessem szorult helyzetéből. Égjen ház, imbolyogjon foszló kötélbe kapaszkodva, csússzon féktelen szakadékba, meglátja, azelőtt érkezem szélben lebegő büszke zászlóként színe elé, egyetlen haja szálának bántódása eshetne. Ezen megállapítás, természetesen minden élőre vonatkozik. Kifejezett figyelmet élveznek, bámulatos formákkal rendelkező női lelkek, ám sosem tévelyednék hamis szoknyapecérek útjára, ne legyen szememben minden bajba jutott egyforma. Válogatás jogát nem tartom fenn, ott termek, hol kötelességem terem! Ott mentem világ esendő teremtményeit, hol a legnagyobb szükség van rá. Ennél fogva sem adhattam veszélyes sötétségben húzódó kétségnek lehetőséget, felszínre törve taszítsa ájulásba előttem álló mennyből érkezett angyalt. Üres karjaimmal kellemes fuvallatot gerjesztve hűtöttem le lángoló orcáját. -Pompás! Mily üdítő fejlemény, ily ragyogó teremtés csatlakozik hősi csapatunkhoz. Egyet értesz velem, kis pajtás?-Tekintek lopva a levegőben szárnyaló, sajnálatos mód pegazussal semmilyen rokonságot sem mutató gömböcre. Egyenest szívemhez kapva dermedek le, mit merszél mondani virágról és bókolás tudományáról. Kínos cseppel arcomon tárom szét karjaimat, jelezvén közöm sincs az elhangzott és sértő megjegyzésekhez. -Kinek fantasztikus, ám kissé modortalan humorérzéke van! Kérem nézze el neveletlen szavait.- Dörgölöm meg apró jószág fejét, láthatóvá váljon nem ütöttek szíven kétes vádjai és nem volna illő gyermeki lélekre haragudni. Remek barátomnak tekintettem, ki kotnyeles viselkedésével, tovább erősítette roppant fontos fegyverhordozói szerepét. Minden hőst a mellette szolgáló apród buktat le. Gyengéd érzelmeim ily formájú kinyilatkoztatását, egyelőre hatályon kívül helyezem. Világ megmentése foglalta el szívemben az első helyet. Ebben csodálatos ötlettel szolgált bájos személyiség selymes hangszálainak könnyed rezdülése. Igazán büszke lehet eszére. -Valóban? Az én birtokomban lévő fényes papíron, puha bundába csomagolt állat béget. Úgy véli, karunkra helyezett ketyegők szolgálhatnak a talány nyitjaként? Briliáns elképzelés! Tojásgyűjtés pusztán figyelmünk okos terelése, míg választ az óráktól kaphatunk.- Mutattam be csodálatosan eszes, végzet asszonyává váló kísérőmnek legsármosabb mosolyomat. Illemtudó férfiként kívántam társasága lenni felderítő útján, így letéve tolakodó karnyújtásról léptem mellé. Oldalát éber katonaként óvtam minden esetlegesen felé irányuló támadástól. Baj nem érhette. Testemen keresztül kell jutnia az ádáz gonosztevőnek, ki életére merészel törni. Visszautasítom megfutamodás lehetőségét. Társaságomban tartózkodó varázslatos madárcsicsergéssel csivitelő leánynak véremet, egészségemet, végtagjaimat áldozom. Összes veszélytől megóvom, melyben nem képezhet akadályt, holmi figyelmeztetés nélkül felszólaló karórától, mennyezetről lecsüngő anyagra ugrottam. Kategorikusan elzárkózom a feltételezéstől ijedtemben kerültem rá, ahogy körmeimmel is ösztönös természetem megalázó lenyomataként szántottam végig a könnyed anyagot. Nem menekültem, pusztán támadásra felkészülten vettem fel egyéni és utánozhatatlan pozíciómat. Edzett hősként viselkedtem, s ezt nem árnyékolhatja be szakadó textil fájdalmas hangja. Kizárólag reflexeimnek tartozom hálával talpra érkezhettem és négykézláb fújtatva helyezhettem felborzolt hajszálaim közé órámat. Mondatok szaporodásával egyező ütemben simultak ki gondterhelt arcvonásaim. Talány továbbra sem oldódott meg, azonban hősies csapatunk, újabb megmérettetéssel szembesült. Legújabb kötelességünkké vált, megkeressük a kezünkben lévő tojást tartalmazó utasítást. Döntésünk nehezítette, három kerek tárgy volt nálunk. Elmélyült gondolkodásom közben farkincám jobbra-balra haladt. Lágy ütemet írt le a padlón, miközben éles elmémben megfogalmazódott a válasz. -Véleményem szerint mindhá…-Rezzenek össze fejemet önkényesen diótörőként hasznosító kerek élőlény tevékenykedésén.-…rom üzenet kivizsgálásra szorul. Azt javaslom mindegyik utasításra vessünk pillantást.- Nem zárhatjuk ki látatlanul egyik tojást sem. Fő az óvatosság, hiszen nem tudhatjuk, melyikben rejlik az igazi válasz, s, melyik jelent ezer veszélytől hemzsegő csapdát. Nem árt óvatosan viszonyulnunk küldetésünkhöz, ahogy egészséges kétkedés jogát is fenntartom. Ezen aggodalmam bővebb kifejtésére törekedtem, mikor törékeny nyugalmamat kockára tévő gömböc társam indulót fújva ösztönözte rózsaszín bolt keresésére ártatlan nimfánk. Megránduló szemöldökkel emeltem magam elé mutatóujjamat. Délceg lovagként kihúzva fess fiatalember vonásaim böktem kerek fejére. -Makacs, nyughatatlan bestia! Ki mondta bajba sodord buzgó tettvágyaddal, Miya~uh kisasszonyt! Jer vissza, de sebtében!- Böktem határozott mozdulattal vállamhoz, hisz még sem házi állatomat szándékoztam nevelni. A barátjáért aggódó és igazán nemes érzelemtől túlfűtött gömböc, azonban rá sem hederített óvatosságra intő soraimra. Rögeszmésem rózsaszín boltot kiáltva vágtatott végig a szinten. Hősi felelősségérzete nem engedhette fájdalmas sikolyt hallassanak figyelmetlen cselekedetüktől vakult állapotukban. Nyomukba eredve robogott keresztül az emeleten, ugyanazon helyre érve üthesse homlokon csodálatos fejét. -Tán megosztanád elképzelésed, hamarabb ügy végére járnánk! Mutasd, mit rejtett a tojás!- Hajolok érdeklődve a kezemben landoló papírlap felé gondterhelt arccal szippanthassam elmémbe tartalmát. Markáns államat végigsimítva vonom le a következtetést, milyen teendő várakozik reánk, ám terv egyeztetését megelőzően gömböc felordításától áll égnek hajam. Felbőszített macskaként fújtatok az egyik pálma takarásából. Pattanásig feszült idegrendszerem nehezen viselte kicsiny segédem hirtelen megmozdulásait. Ennek tükrében elfogadható magyarázat utolsóként érek az üzletbe. -Be kell ismernem érintett szín, jelenlévő mennyiségben, igen csak szivárványhártyámat bántó erővel rendelkezik. Kegyed hogyan vélekedik erről? Szívéhez közel áll ez a szín? Netán viszolyog tőle?-Tereltem el képességeimet aljas módon színhatástól zavaró látképről. Kísérletet tettem elveszni gyönyörű cseresznyevirág szemeinek végtelen mélységeiben, mint jojózó szédülést kapni helységben uralkodó színtől.-Vajon merre eredjünk rénszarvasunk nyomába?- Tekintek körbe összeszűkült szemekkel, hova tennék ily mintát, ha meg kívánnám izzasztani szorgalmas hőseim. Biztosan olyan helyre tenném, mely nincs szem előtt, vagy épp, azért nehéz rábukkanni, mert jelenléte egyértelműbbnél is egyértelműbb. Felvetésem szálait bogozván dőlt mellém próbababa, melytől előzékenyen elnézést kérve állítottam fel. Illemtudó viselkedésem közben ért utol az igazság, gömböc fegyverhordozóm okozta jelenlévő felfordulást. -Oh, te buzgó bajkeverő! Hozd, mit találtál! Nekünk balra el!-Ragadtam kézen gyönyörűséges sellők, legszebb leányát, minél hamarabb elhagyhassam számon kérőn felénk tartó eladók dühödt morajlását. Hősi kötelességeim néha megkövetelték, nagyobb cél érdekében hátat fordítsak közben okozott hibáimnak. |
| | | Amane Fusako Miyu Daitenshi
Hozzászólások száma : 44 Registration date : 2012. Sep. 26. Hírnév : 0
Karakterinformáció Rang: Yuke Tenshije Hovatartozás: Daitenshi Lélekenergia: (12500/26000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Pént. Dec. 28, 2012 11:51 pm | |
| Nem igazán értettem a mellém szegődöttek érdeklődését, mert igazán nem voltam én olyan feltűnő jelenség, legalábbis úgy igyekeztem nem az lenni! T.T Ők meg egyből kiszúrtak… Valamit finomítanom kell a módszereimen, mert így biztosan leszed az első mesterlövész, akit utánam küldtek, mert nem véletlenül hívtak ám engem ide, ebben biztos vagyok. >w> Félrebillentettem a fejem, ahogy legyezni kezdett, mert nem tudtam eldönteni, hogy ezt miért is teszi, netán álljak hátrébb? Abban biztos voltam, hogy nem vagyok büdös, mert egyesekkel ellentétben én rendszeresen tisztálkodom, akkor talán betegnek látszódnék? A homlokomra szorítottam a kezem, de nem éreztem melegebbnek, mint máskor, meg a gigaik nem is szoktak betegek lenni, nem igaz? Bár azért meg szerettem volna szemlélni magam, hogy tudjam, mit is láthatott rajtam, ami ilyesmire késztethette, de egyetlen tükör sem volt a közelben, így közelebb hajoltam és mélyen a szemébe néztem, amiben ott tükröződtem, de semmi gyanúsat nem láttam! Szóval valami igen különös oka lehetett erre az egészre, amit nem csoda, hogy nem értettem. Az információktól megnyugodva mosolyodtam el, és húzódtam ismét hátrébb, elvégre nem akartam én tolakodó lenni a fiatalemberrel, hiszen segítségemre voltak, hogy nehogy megmerényeljenek! - Semmi probléma, nem kell rám nyomnia semmit! ^w^ Ráadásul tojásokat kell keresnünk, és nem virágokat, nem igaz? Azt pedig, hogy mért kellene valaki szeméről szépet mondani, inkább meg sem említettem, elvégre komoly feladatunk van, hogy megakadályozzuk a megsemmisülést, mert én nagyon nem szerettem volna megsemmisülni, annak a tényét pedig, hogy esetleg komolyabb udvarlás folyt volna itt, el is vetem. Ők csak kedves idegenek, akik segítenek, mert biztosan nagyon jól neveltek, semmi más ok nem húzódik itt a háttérben. Ezt bizonyította az is, hogy amíg megleltem a megfelelő színű tojást, még kedvesen kísérgettek is, nehogy valaki orvul megtámadhasson, ez igazán becsülendő volt tőlük, talán sütnöm kellene hálából valamit nekik. Persze nem most rögtön, hanem majd ha vége ennek a komisz futkározásnak, amit az életünkért folytatunk. Magam is összerezdültem, amikor megint recsegve felmordult a karszerkezet, de Nuri~san reakciója kicsit meglepett, aztán rájöttem, hogy biztosan azt próbálja kideríteni a magasból, hogy a merénylő a közelben van-e. Ez igazán zseniális ötlet volt tőle, hiszen a magasból sokkal több minden látható, mint innen, és ezt a merénylő talán túlontúl is jól tudja. >w> - Lát valami érdekeset, Nuri~san? – Kérdeztem rá, hátha így megosztja velem az észrevételeit, elvégre kiválóan tudom likvidálni, ha kell, akit kell. Meg elég gyorsan el lehet bújni a tömegben, ha közel van, hiszen az elsődleges mégis csak az, hogy egyben maradjunk. ^_^ Azt figyeltem, hogy az ideiglenes testőröm, mert az volt, egy jól nevelt gigai felügyelő, aki megóv a bajba kerüléstől miként is ereszkedik le megfigyelő állásából, miközben hangos barátja valami nénivel beszélgetett. Szóval ő ismerte az óra hangját! Ezt mondhatta volna hamarabb is, mert akkor biztosan előbb megtaláltuk volna, hiszen ő tudhatja hogyan is néz ki! De azért nem szidtam le, hiszen ő csak egy nyuszi, akik persze nem arról híresek, hogy logikusan gondolkoznának, hanem arról, hogy aranyosak, bár ő egy torz nyuszi volt, szóval igazán lehetett volna okos is! ˇ^ˇ Ráadásul szegény testőröm buksiján nyitotta fel a tojást, kicsit együttérzően pillantottam a fiúra, tudtam milyen az, amikor szinte minden összeesküszik az ember ellen. Már nyújtottam volna a tojást felé, mert mégis csak nyissa ki ő, hátha veszélyes dolog van benne, mert én azoktól nagyon messze szoktam maradni, ami egy jó szokás, ez ám a hosszú, egészséges élet titka! Persze ő már nem tudta elvenni, mert a torz nyúl fekete rakétaként lőtt ki az egyik irányba, én pedig nem téveszthettem szem elől, mert ő a testőr társa, és biztosan vele marad, nekem pedig jobb, ha szintén így teszek, minél többen vagyunk, annál kisebb az esélye, hogy engem találnak el először. Gyors léptekkel iramodtam utána, és elégedetten láttam, hogy Nuri~san sem marad le, szóval tökéletesen jól sejtettem, hogy úgyis követné! >w< - Csak Miyu! ^w^ - Mondtam sietségünk közepette, hiszen semmilyen Mijáuhoz nincs közöm, nekem sokkal egyszerűbb, de egyben szebb nevem is van! Mondjuk azon már meg sem lepődtem, hogy az apróság rossz irányba indult, hiszen egyáltalán nem nézett szét, csak szaladt, pedig ha minket is megkérdezett volna, én biztosan meg tudtam volna mondani, hogy merre kell menni! Legalábbis egy idő után. A boltban természetesen folytatódik az ámokfutás, így én kicsit hátrébb maradva figyeltem, ahogy tulajdonképpen mindent felforgatnak valamiért, ami válasz lehet, de mire? o_O Hirtelen kaptam a tekintetem Nuri~sanra. Mi köze az ügyhöz a színekkel való viszonyomnak? - A színek szép dolgok, bármilyenek is legyenek, Nuri~san. ^o^ - Adtam kitérő választ. Persze sosem derült ki, miért is volt ez kérdés, mert máris elragadott valami! Összeszorítottam a szemem és vártam, hogy akkor most kész vége mindennek… Rövid életem csúnya véget ér egy zajos plázában. Aztán mikor nem történt semmi, végülis kinyitottam a szemem, és testőröm pink tarkóját pillantottam meg. Nahát, milyen jól végzi a dolgát, meg is mentett! *w* Mondjuk nem ugrottam a nyakába, az egészen zavaró lett volna, de azért kedvesen mosolyogtam rá, mégis csak megóvott a bajtól. - Nem kellene a többi tojást is megnézni? – Kérdeztem szaladás közben, de igazán nem akartam megzavarni, elvégre ő a testőr, sokkal jobban tudja, mit is kell ilyen helyzetben tenni… |
| | | Clarie Toshihiko Módosított lélek
Hozzászólások száma : 54 Age : 34 Tartózkodási hely : 5. osztag | Eiji nyomában Registration date : 2009. Mar. 01. Hírnév : 2
Karakterinformáció Rang: Módosított Lélek; 3. osztag, 4. tiszt Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (7500/12000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Hétf. Jan. 07, 2013 5:13 am | |
| Szökőkút mellől összevakarva magát porolta le ruháját, majd erőt vett. Ösztökélten vágódott vissza kosárkája mellé, ahonnan óvatossággal kivett véletlenszerűen egy tojást. Alaposabb vizsgálgatás után pillantotta meg oldalán a méhekkel díszített, aranyozott sort, mire sípolást hallott. Lassan készíthették számára a defibrillátort, kiüssék. Szorgalmasan levegőért szipogva tartotta el magától minél messzebb az órát, míg az végül elhallgatott. Krákogás, szörcsögés, hörgés és recsegés kísértével újból beszélni kezdett az ismerősen csengő hang. Clarie-nek nem kellett több, büszkén kihúzza magát. Mosolya füléig ért a boldogságtól. Sikeresen végigvitt egy adott feladatot, naná, hogy nagyon jó érzéssel töltötte el. Azonban lassan arcára is fagyott előbbi vigyora. Meghökkenve tudatosult benne, nem is biztos, jó ötlet volt a szerencséjére bíznia választását. Viszont nem akart csalni. Nem tartotta helyén valónak, meg aztán nem is mert. Elég fenyegetőnek tűnt a hang ahhoz, mint a kisangyal, úgy lesse minden egyes kívánságát. A tojás felbontásától kissé visszakozott. Fogalma sem volt róla, mivel találja szembe magát, ha feltöri. Valahogy nem érezte azt, meglepetés figura integet majd felé, mint azokban a csokoládékban. Elővigyázatosság kedvéért minden feltűnést elkerülve játszotta kommandós szerepét, elvegyült a tömegben, majd egy félreeső folyosón elbújt. Meg akarta kímélni a vásárlókat minden véletlen kellemetlenségtől. Már olyanokra is gondolt, aprócska, misztikus bombát rejt a hímes tojás. Nagy elővigyázattal kezdte körbeméregetni azt, majd óvatosan a padlóra helyezte. Elővarázsolta zanpakutou-ját és maga elé tartotta. Bizonytalanul mozgatta jobbra-balra, miképpen lenne célszerű ripityára törni. Szemeit összeszorítva nyelt egy nagyot, majd mindent feltéve egy lapra feje fölé emelte fegyverét, és suhintott. A tojás nagyot reccsent, darabkái pedig milliónyi szilánkra törtek szét. Beterítve vele a padlót végül Clarie lemerészelt nézni lábai elé. Hatalmas döbbenetére még nem állt semmi lángokban, az épület is és maga is egyben volt. Megbizonyosodjon róla gyorsan megtapogatta az arcát, amin minden rendeltetésszerűen működött. Hatalmas kő zuhant le szívéről, így lelkesebben guggolt le a szilánkok közé, hogy előkerítse tartalmát. Beletelt egy kis időbe, mire feltúrta a cédulát, melyen újabb üzenet állt. Gondosan olvasgatta a sorokat és igyekezett feldolgozni az utasítást. Hirtelen átfutotta, vajon látott-e útja során mézes standot. Rá kellett döbbennie, semmit nem figyelt meg alaposan, csak rákoncentrált a kosár elcsenésére. Ezért bosszús is volt rendesen. Legközelebb biztosan elraktározza a környezetet is memóriájába. Annyi szerencséje volt, nem tudott elveszni egy zárt épületben. Valahol csak kilyukad alapon kerítette elő az említett lépcsőket. Tüdejét kiköpve ért fel azok végére. Mindenképp meg kellett állnia egy percnyi pihenőre, különben simán kiterült volna a padlón. Megfelelő oxigéncsokrot bekanalazva magának újult erővel látott neki a nyomozásnak. Azt hitte, a legkönnyebb dolog lesz, mézet áruló üzletet vagy standot előkerítenie. Az elkerülte számításait, még mindig hatalmas tömeg tolongott a szinten, és alacsony termete miatt képtelenség volt belátnia a terepet. Duzzogott is nem kevés intenzitással. Reménytelen helyzetében sok furcsa ötlete támadt. Először elfutott a legközelebbi padhoz, melynek tetejéről pásztázva a környéket reménykedett abban, kiszúrja a mézest. Ezzel csak annyit ért el, egyre több érdeklődő szempár tapadt rá, mitől nagyon zavarban érezte magát. Ráadásul elárulta helyzetét. Az inkognitójának lőttek, ettől pedig a fejét ütögette. Mikor lemászott, halvány borzongás futott végig rajta. A közelében ismerős lélekenergiát érzékelt. Kimeresztett szemekkel pislákolt körbe, mikor meglátott egy kisfiút. Kíváncsian került a közelébe, ahogy az emberek között cikázott. Kellő közelségben rákukkantott az arcára, aminek következtében eltátotta a száját. Ismerős alak Soul Society-ből! Azt sem tudta örömében mit tegyen. Kilátástalan helyzetén talán megesik a fiúcska kicsi szíve – remélte. Kissé bátortalanul kocogtatta meg a vállát, majd fejével biccentve arrébb hívta. A döbbenet jelei még mindig jól láthatóak voltak Clarie arcán. Összerakva gondolatait hebegett egy sort. Tudta, hogy az egyik Sierashi trónörökösbe botlott, amit nem volt rest a fiúcska tudtára adni, majd beszámolt arról, ő kicsoda, és mik a szándékai. Összecsapva tenyereit, imádkozóra picsogott előtte: - Segítesz nekem? Olyan rég óta kóválygok, és még mindig nem találtam meg azt a mézárust. Együtt biztosan menni fog! – vágta be lelkesítő szövegét, mutató ujját égnek emelve, mintha csak remek ötletszikra pattant volna ki buksijából. Egy aprónyit zavarban volt, csak így a semmiből letámadta a srácot. Olyan sok mindent kérdezett volna tőle. hogy kerül ide? Ő is hasonló küldetésen van? Valakit keres? Vagy őt keresik? Csupa kósza kérdés ugrott be, amit sajnos nem volt ideje végigrágni. Fontosabb volt, hogy végre megtalálja azt a fránya pultot. Az újabb kör lesz, mire végigkoslatják az üvegeket. Előre rettegett, hány ingyen kóstolón kell átesnie azért, végre elérkezhessen a megfelelő, darazsas csuporhoz…
|
| | | Sierashi Katsuo 7. Osztag
Hozzászólások száma : 94 Age : 15 Tartózkodási hely : Menj a füst után Registration date : 2009. Nov. 22. Hírnév : 15
Karakterinformáció Rang: 7. osztag, kapitány Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (25000/30000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Hétf. Jan. 21, 2013 5:32 am | |
| Pontosan nem tudom megmondani hány kosárral teljesítettem a küldetést –három volt nálad KacchanxD -, de igazán büszke lehettem tenyésztésemre – teljesítményemre -. Mindkét karomat bőségesen elfoglalták a húsvéti tojások. Egész kinder meglepetés gyűrődésnek – gyűjtőnek – éreztem magam, ahogy farkasszemet néztem megannyi színes, kívánságomat – kíváncsiságomat – forgalmazó – fokozó – csomagolással. Kalóz vezért nem láttam merre szökdécselhetett el, úgyhogy vállat vonva azzal ütöttem el az időt, egyesével nyitogattam a tojásokat. Minek van feldíszítve, ha nem azért, mert van benne valami érdekesség? Legtöbb gyerekhez hasonlóan valamilyen figurát vártam, némi csoki társaságában, de akárhány tojást törtem fel, mindegyikben, unalmas vonásoktól hemzsegő papírok voltak. Állverseny – átverés – szagát érzem a levegőben, mint, amikor olcsó utánzatommal kerékpárt akartunk nyerni, de mindegy csokis papíron „próbálkozz újra” szöveg szerepelt, legalábbis ezt merészelte állítani Masa. Ajnározom – ajánlom – neki, ne találjak otthon egyetlen kétkerekű járgányt sem, mert ha kiderül becsapott, kénytelen lesz átadni a nyereményt és három kedvenc játékát fájdalomdíj jogarán – jogán -. Hámlást – hámozást - azért nem adtam fel. Nekem kellett azaz egy, ami mindent visz és véletlenségből psp, macbook, iphone, vagy egyéb kedvesség lesz, amiknek a pontos használati izéjéről fogalmam sincs, de minden akácos – akciós – hirdetésen velük találkozom, úgyhogy nekem kellettek. Szervezetem – szenvedélyem – a gyűjtés, ha nem épp csipogó karórák zavarnak benne. Hangos sípoló műszakra – műszerre - felhorkanva dobom el az épp foszlás – fosztás – alatt álló kosarat. Műveletemmel merő véletlenségből arcon vágom az egyik gyantás – gyanútlan – járókelőt, amire csendes hoppáréval reagálva veszem fel az egyik padon hagyott újság lelkész – lelkes – olvasó pózát. Nagydarab és igencsak ellenszenves férfi szerencsére egyszerűbb, mint az egyszer egy. Lábaimnál heverő szemetet észre se veszi. Ráncos képével méreget, majd rövidesen tovább áll, miközben a csuklómon pihenő óra már javában tárnázza – tárgyalja – mit kell tennem. Kifejezetten nem csal arcomra mosolyt, sőt, ellenzőjét – ellenkezőjét – váltja ki. Homlokomat jutalmazó csapással forgatom körbe szemeimet, kicsiny bakimon. Újság mögül kipillantva kizárólag pusztításom eredményével szembesülhetek. Némileg túlzásba vittem az egyetlen tojás kicsomagolását, mert ezt még én is tudom mennyi, bár az egyenlítő – enyhítő - körülmény, hiába láttam az összes papírt, ötletem sincs tartalmukról. -Tudnám mi a következő utasítás…-Vakarom meg tanácstalanul, de semmi esetre se küldetést feladva tarkómat. Eddig is sok feladatot megoldottam a nélkül tudtam volna, mit tennék. Ez sem lesz kivétel, hiszen az én lángoló elmémen nem foghat ki. Ennek bizonyítékaként túrok bele a széthajigált cetli kupacba. Találomra húzok közülük, majd választottammal kedvesnek tűnő néni után kutatok szemeimmel. Áthágom – áthidalom - a problémát azzal, rákérdezek, mi szerepel rajta. Ebben a lendületben állja utamat vállamon landoló ujj, amitől maradék papírokat szétrúgva ordítok fel. Hirtelen rám szegeződő tekinteteket azzal hárítom el, magán biztosításként – magabiztosan – kezdem nyugtató mozdulatokkal paskolni ijesztőm vállát és lépek vele engedelmesen hátrébb. Közelebbről szemlélve már találkoztam vele párszor. Ha jól emlékszem a félszemű amazon osztagához tartozik. -Az lennék!- Húzom ki magam a helyes megfejtésre ki lennék. Kétségtelen mindenki ismeri szerémi – szerény – személyemet. – A te neve~d…? – Dörzsölöm meg államat, mintha tudnám, miről van szó. Erre a jelzésre, csak kisegítenek, vagy ha nem sem probléma. Egyszer megtudom, hogy nevezik, addig teszem az áradozást – ártatlant -. Nem fogok kínos helyezésbe – helyzetbe – kerülni és örültem tovább lendültünk a feladatra. Jelvények – jelek – szerint ugyanazt a küldetést teljesítjük. Megmondtam nem kell aggárkodni – aggódni -, meg fog oldódni a baj és így is lett. Saját papíromat elegánsan eldobva mosolyodok el, mielőtt közzé tenném döntésemet. -Még szép! Dolgozzunk össze!- Bólintok rá leltárason – lelkesen -, miközben azt sem tudom miről beszél. Nem láttam soha az életben mézárust. Arról sincs fogalmam, hogyan nézhet ki, de nem mutathatok zarándoklatot – zavarodottságot -. Karba tett kezekkel teszem fel remélhetőleg segítséget nyújtó kérdésemet. – Teljesítsük a te részed, ami…pontosan mi lenne?- Nézek rá hatványozottan – határozottan -, ossza meg velem a részleteket. Szerencsére nem a mától ellenségemmé nyilvánított papírt adja oda, hanem szóban táplálkozik – tájékoztat – részletekről. Hümmögések sorával üdvözlöm a feladatot és követem szó nélkül a mozgólépcsőhöz, majd a két szinttel lentebb állomásozó árushoz. Legalább rájöttem, mi lehet az a méz! Édes, nyúlós, sárga vacak, ami eleinte finom, de nagy adagban nem tűnik egészségesnek. Nem akarok hasfájást kapni! Elég volt az a szörnyű Karácsony este, amikor Masa kártékony tanácsára megettem az összes fára szánt szaloncukrot. Azért én nyertem vele többet. Bebizonyítottam, igenis elfér bennem az egész zacskó édesség. -Szóval drazsét, azaz darazsat kell keresnünk az üvegekben. Világos!- Nézek végig a hosszan kígyózó sorokon.-Már csak arra kéne rájönnöm, hogy néz ki a darázs…-Tettem hozzá sokkal csendesebben egymás után leemelve az üvegeket. Összeszűkült szemekkel keresgettem bennük valami szokatlan dolgot. |
| | | Abarai Renji Globális moderátor
Hozzászólások száma : 394 Age : 41 Tartózkodási hely : Pont ott! Registration date : 2008. Sep. 06. Hírnév : 40
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Csüt. Feb. 21, 2013 7:26 am | |
| Kisebb csoportokba verődve indulnak megkeresni az üzenetet tartalmazó helyeket. Két csapáson indulva választják első állomásként a bárány és méhecskés mintákat. Előbbi boly, Hibiki hathatós közreműködésével, valamint kisebb felfordulással jut hozzá a pulóver zsebében lapító, rikító rózsaszín csomagoláshoz. Támpont, szöveg, rajz nincs rajta, kizárólag nyitó található rajta, aminek megrántásával pillanatok alatt szabadítható meg a műanyag betéttől. Fólia, mozdulat hatására könnyedén válik le a szolid, „H” betűvel díszített borítékról. Kinyitásával kartonlap mosolyog a hármasra. Rajta írógéppel felvitt szöveg szerepel: „Gratulálok Hősök! Megtaláltátok az első kulcshoz vezető nyomot! Jutalmatok a következő helyen találjátok! Nyüzsgés, zsivaj, hullámvasút, örvendezés, vattacukor, popcorn, boldogság! Vajon hol találtok féktelen szórakozásra? Keressétek a mosolygós rémet, kinél lufik között lappang a megfejtés!”
- Munka:
Vidámpark – bohóc – lufiállatkák egy felfújható medencében – egyik gyomrában található az összetekert üzenet – buktató: több is van belőle, kizárólag az a helyes, aminek hátoldalán szerepel a nagy „h” betű. – igyekezzetek minél kevesebb lufit kipukkasztani. => feladat: eldönteni egy valaki játsszon mélytengeri búvárt, míg a többi próbálja irányítani, vagy mindhárman fejest ugrotok a lufi tengerbe; összesen háromszor próbálkozhattok; mindegyik körre 1-1 perc áll rendelkezésetekre
Második csoport is lázas keresésbe kezd Clarie vezetésével. Mézes bödönöket vizsgálnak át, melyikben akadhatnak rá a darázsra. Könnyen besétálhatnak a csapdába. Állatot nem az üvegben, hanem az üveg felületén kell észlelniük. Kicsiny vigyorgós méhecske leány, apró cég logóként virít az egyik üveg alján. Amennyiben sikerül észlelni nincs más dolguk, mint átadni az árusnak, ki ezért cserébe neon sárga fóliába csomagolt borítékot nyújt át. Másik csapathoz hasonlóan perforáló csíkkal lehet kibontani és ugyanúgy „H” betűvel díszített kartonlapra pötyögött szöveg fogok rájuk visszaköszönni. „Gratulálok Hősök! Megtaláltátok az első kulcshoz vezető nyomot! Jutalmatok a következő helyen találjátok! Nyüzsgés, zsivaj, hullámvasút, örvendezés, vattacukor, popcorn, boldogság! Vajon hol találtok féktelen szórakozásra? Keressétek a lepedőbe burkolt szörnyeteget, kinél félelem között bújt el a megfejtés!”
- Munka:
Vidámpark – hatalmas felfújható, halloween-i ugráló vár – szellem ácsorog mellette – kaptok egy-egy elemlámpát és beléptek a terembe, ahol a plafonként felakasztott hálóból rátok zúdítanak megannyi bogárt, pókot, csúszómászót, férget, emberi testrészt (mindez gumiból) => feladat: Kikeresni a gusztustalan tárgyak között lapuló kézfejeket, amik összetekert üzentet szorongatnak. Kizárólag a nagy „h” betűvel ellátott tartalmazza a helyes szöveget; összesen három percetek van kutakodni
Határidő: 2013. 03. 10 |
| | | Hibiki Módosított lélek
Hozzászólások száma : 28 Tartózkodási hely : Tou! Öt perc múlva fotózás! :o ~ ahol Touma *^* ~ Registration date : 2011. Aug. 08. Hírnév : 4
Karakterinformáció Rang: Rei jobbkeze; másodállásba Touma személyi titkára *3* Hovatartozás: Független Lélekenergia: (9000/12000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Szomb. Márc. 02, 2013 8:39 pm | |
| - Hibiki megtalálta!! – örömittasan ugrabugrál ki, az általa keltett felfordulás központjából, mikor meglátja Nurit, egyben Wongot, mellette az elveszett kisasszonyt Miy-chant. Meg kellett mutatnia nekik, hogy mit talált, de valamiért kiviharoztak a rózsaszín boltból. Értetlenül pislogott utánuk, netalántán nem látták meg őt? Pedig a sok rikító szín között biztosan elég feltűnő! Azonban mikor megpillantotta a rendívül mérgesen felé közeledő embert, ki ábrázata rémesen hasonlított a csúnya fakabátokra, csak a ruhája nem volt olyan… se szó, se beszéd nélkül pattogott ki az eladótérből, egyenest a hős és a kisasszony után, hogy megmutathassa nekik mit talált a rénszarvasos ruha zsebében. - Várjátok meg Hibikit!! – kiáltja utánunk, gyorsítva az ugrálás sebességén és csökkentve a beszédet, hogy mielőbb beérje az elfelé futó duót. Nem volt számára a legegyszerűbb, de végül sikerült beérnie őket. Nuri, aki ez egyben Wong fején landolt, majd arcába lógatta a rózsaszín csomagolásba rejtett következő, minden bizonnyal nagy feladatot, amit a yakuza néni ad fel nekik. ~ Hibiki már csak tudja, ezek után, ami eddig történt! ~ - Won~ nyissad ki, Hibikinek nem ment. – fűzi hozzá, s kíváncsi fülmozgatással várja, hogy tanúja lehessen az üzenet tartalmának. Reméli, hogy most már a végső állomás fog szerepelni benne, ami eljuttatja őket a yakuzához és visszakaphatja Tout, hogy tudjon legalább vacsorára enni tamagoyakit. - Morr… hát újabb feladat? Hibiki már nagyon unja! Hibiki éhes és tamagoyakit akar!! T^T – kínjában rágcsálni kezdi a hős pink színű haját, hogy ezzel csillapítsa éhségét, de reménytelen, időpocsékoló húzásnak bizonyul, amiért semmit nem ér el vele. - Vajon ki lehet a mosolygós rém? Hibiki nem érti… ááá! Lehet, hogy a yakuza beépített embere, Won~!! °o° – hívja fel a rózsaszín hős figyelmét erre, hisz ha eddig is a yakuzával sakkoztak, akkor ez most sincs másképpen. A mosolygós rém, pedig csak is egy becenévre utalhat, legalábbis szerinte minden bizonnyal az lehet. ~ Hibiki nem fél, bármilyen veszélyes is legyen a yakuza szerint játszani, akkor is kiszabadítja Tout! ~ A kényelmet kihasználva Won~ fején utazta végig a bevásárlóközpontot a megfejtésben szereplő helyszínig, ami telis-tele volt nyüzsgéssel, nevetgélő emberekkel, akik örömittasan szórakoztak különböző játékoknál vagy éppen majszolták a finomabbnál, finomabbnak tűnő nyalánkságokat. Egyszerűen képtelen volt visszafogni pocakját, ami hangos korgással jelezte elégedetlenségét az ebéd kihagyását illetően. - Hibiki éhes! Hibiki enni akar vattacukrot, popcornt, fagyit, akármit! T^T – nyafogja éles hangján Won~ és Miy-channek, beléjük vetve minden reményét és az utolsó módszert alkalmazva arra, hogy végre ételt kapjon. Persze, hogy esélyeit fokozza az alábbira nem feledkezett meg a hatalmas boci szemekről, mellyel Miy-chanra nézett legfőbbképpen. ~ Hibiki fiatal, ezért szüksége van a rendszeres étkezésre! T^T ~ Hatalmas, hálálkodó kékszín gyöngyszemeket mereszt az elveszett kisasszonyra, kiről mint kiderült egészen találékony, hisz a zsebéből húzta elő számára az éltető ételeket, jelenleg a száraz kekszeket, de mi se lehetne jobb ennél, ha már dél óta éhezik? Örömittasan majszolta az édességet, vagyis nyelte le egyben őket, bár nem találta olyan ízletesnek, mint a tamagoyaki és saké duót, azonban éhségének csillapításához tökéletesen megfelelt. - Oké… Hibiki készen áll! – egyensúlyozva Won~ fején állt fel, immáron teli hassal és nézett a terep irányába, ahol a következő feladat várna rájuk, azonban nem számított ennyi lufira, mely között ott lapulhat a megfejtés is. Határozottan felvillan a szeme, hisz most nem hátrálhat meg! ~ Tou élete veszélyben van, Hibiki fogja megmenteni! ~ - Majd Hibiki megkeresi!! – ugrott is fejest a lufi tengerbe, kutatva a megfejtést. Lehet, hogy csak közte van elrejtve, vagy valamivel kihívóbb a színe a többinél, sőt az se kizárt, hogy valami nagyobb különbség van közöttük. Nem tudta, csupán elveszett hal módjára evickélt a lufi tengerben, kétségbeesetten kutatva a nekük kellő ballont. De alig lyukasztott ki két lufit, annak reményében, hogy azaz – sajnálatos módon rossz tippek voltak –, a mosolygós yakuza rém emelte ki onnét, hogy odaadja egy vidám kis gyermeknek. Roppantul meglepődött, hiszen eddig a lufik között körözött, s most ismét napfényt és embereket lát, ráadásul el akarják rabolni! - Na, azt már nem, Hibiki csak is Toué!! – kiáltja, s pattan ki a rém kezéből, hogy egy másik illető kobakjáról keresse meg Wont~ és Miy~chant, hogy feléjük vegye az irányt. - Hibiki nem talált semmit. T-T – állapodott meg végül a kisasszony vállán, szomorú arccal, lecsapott fülekkel. Mit csinálhatott rosszul? Ő nem érti… csak Tout, tamagoyakit és sakét akar… |
| | | Clarie Toshihiko Módosított lélek
Hozzászólások száma : 54 Age : 34 Tartózkodási hely : 5. osztag | Eiji nyomában Registration date : 2009. Mar. 01. Hírnév : 2
Karakterinformáció Rang: Módosított Lélek; 3. osztag, 4. tiszt Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (7500/12000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Pént. Márc. 08, 2013 11:51 am | |
| - Hála az égnek! – kap szívéhez a megkönnyebbüléstől, mikor a kis Katsuo-kun rábólint ajánlatára. – A nevem Clarie, örülök! – lapogatja meg vállát kedvesen, és rávigyorog, majd nem is fecsérelve több időt az ismerkedésre, gyorsan maga mellé inti. Közös erőbedobással igyekeztek az árus standjához. A lány fejét törve pislog rá minden egyes üvegre. Kétségbeesve válogat közöttük, de nem jutott egyről a kettőre. Mikor meghallotta, hogy nevén szólítják, hirtelen Katsuo-kun felé fordította tekintetét. A gyerkőc kezében üveget rázott. Közelebb lépett hozzá, mikor valami furcsát látott az üveg alján. A boldogságtól Clarie felugrott és fülig érő mosollyal jó alaposan megölelgette a srácot, amiért ilyen ügyes volt. Nagyon jól megsejtette, hogy a kis harcos kisegíti szorult helyzetéből. A feladat végeztével átnyújtotta a megfelelő üveget. Az árus egy csomagot adott át, amit azon nyomban kibontottak. Az újabb missziót hangosan felolvasta. Nem szeretett rettegni, ezért nagyot nyelt a szörny szó láttán. Viszont a kisgyerek előtt nem akart túlzottan betojinak tűnni, ezért erőt véve magán ökölbe szorította kezét, és együtt elindultak megkeresni a vidámparkot. Az időlimittől csak még jobban kiakadt. Ha sürgetik, még többet fog bénázni. Sajnos ezzel tisztában volt. A vidámparkba besurranva elvesztek a tömeg között. Szemeket és füleket hegyezve keresték a megfelelő helyet. Fehér lepedős alak megpillantása után nyakukba szedték lábukat és elé siettek. Nem is tudta, mennyire lesznek kisegítve azzal, kaptak elemlámpát. Így is úgy is meg lesz szeppenve a sötét járatban. Bizonytalanul merészkedett be a sötétségbe, és gyorsan hátravágta egyik kezét, hogy megfoghassa a gyerkőcöt. Nem akarta, hogy elveszítse, hiszen képes lenne rá. Ezért megragadta apró pracliját és maga mellé húzta. Más helyzetben még élvezné is a dolgot, talán eljátszana a zseblámpával is, viszont a fejükre hulló, kismillió gusztustalan vacaktól nem csak a hideg rázta ki. Hirtelen sikításban tört ki és nekivetődött Katsuo-kunnak, akit szerencsétlenül kifektetett a földön. Clarie vállára kerülő, ragacsos féregtől kis híján szívrohamot kapott. – Szedd le rólam! Szedd le rólam! – toporzékolt összeszorított szemekkel, míg le nem pöccintették hátáról a gumijátékot. Belátta, hogy túlreagálta a dolgot, viszont eszébe jutott, hogy 3 percük van arra, megkeressék a papírt, így fejéhez kapva ereszkedett két térdre és malackaként túrta a földet. Nagyon megnehezítette dolgát az, hogy csak egy kezét tudta használni, ezért gondolt egyet, és szájába kapta a zseblámpát. Hevesen hajigálta arrébb a fölösleges vackokat, mikor háta mögött kérdést hallott. – Ahaa a eeehee ameie höö hehű háá! – beszélt teli szájjal, amivel csak annyit érhetett el, még flúgosabbnak higgyék. Mikor eszébe jutott, azonnal kiköpte a lámpát és úgy folytatta. – Szóval keress egy nagy „H” betűt! – feszített szét egy kezet, amiben újabb lap bujdosott. Sajnos nem volt szerencséje, így elkeseredve odébb dobta. Ekkor csapott bele villámként a felismerés, lehet a kisfiú nem ismeri a keleti betűket. Kínosan fordult hátra az előző lappal és az orrába nyomta. – Nézd, nézd, ez egy kisbetű. Ebből kell a nagy változat… ne, nem, minek magyarázom, ha még sosem láttad?! Te jó ég, mihez tudnám hasonlítani? MEGVAN! Helikopter? És annak a lábai? NA! Pont olyan a nagy „H” betű! – magyarázott kézzel lábbal, miközben már majdhogynem kisült szeme a lámpa fényétől. Kis vörös foltot látott, de nem adta fel a keresést. Remélte, hogy ezzel jobban kisegített Katsuo-kunt, de kiindulva abból, mennyire nem tud magyarázni, csak sajnálni tudta. Kisvártatva végül, mikor felfeszítette a negyedik tenyeret, benne lapult az a bizonyos betű. Felpattanva sikkantott oda a gyerkőcnek, abban bízva nem futottak ki az időből. - Huh, ezt megúsztuk! Nagyon nagy segítség vagy Katsuo-kun, egy igazi bátor katona! – lihegett, mikor kezében maradt, véresre lefestett gumikézzel megtörölte homlokát. Mikor ez eszébe jutott rá is pillantott a játékra, és undorodva elhajította magától. Már nem bízza magát a véletlenekre. Főleg azok után, hogy az a rémes, nyálkás giliszta, vagy féreg, legyen is bármi, olyan alaposan a frászt hozta rá. Semmi más nem lebegett szeme előtt, csak minél előbb kijutni erről a rémes helyről. Épp ezért ismét felöltve az anyáskodó szerepet, kicsit nyugodtabban odalépett fiúcskához és nyújtotta tenyerét. – Eleget rettegtünk. Kérsz egy vattacukrot hősiességedért cserébe? – mosolygott, ahogy kifelé araszolt. Rájuk fért egy percnyi szusszanás. A közelben, mintha látott volna egy ilyen árust. Valamivel meg kellett hálálnia a kis srác óriási segítségét. Számára sokat jelentett, hogy ott volt vele és nem hagyta, teljesen magával rántsa a pánik. Clarie abszolút nem tudta kezelni a váratlan eseményeket. Nagyon remélte, ez a küldetés megedzi annyira, hogy legközelebb ne azzal kelljen eltöltenie az értékes perceket, visszavonuljon zen kertjébe meditálni. Jelen helyzetben úgy gondolta, ezért a trehány munkáért még Buddha is kiosztana neki egy jó nagy maflást, csak hogy okuljon belőle.
|
| | | Nuri Wong Módosított lélek
Hozzászólások száma : 59 Age : 31 Tartózkodási hely : TOP SECRET! Registration date : 2008. Nov. 18. Hírnév : 4
Karakterinformáció Rang: Módosított lélek/Karakura hőse! Hovatartozás: Raion Lélekenergia: (7000/12000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Pént. Márc. 15, 2013 7:52 am | |
| Sietős léptekkel szeltem keresztül az emeletet, gondosan ügyelve ne okozzak túlságosan nagy riadalmat gyönyörű hullámként fodrozódó kíséretem törékeny lelkében. Arra sem vetemedhettem, kegyetlen hajcsárként fullasszam ki. Első adandó alkalommal felkínálnám hátam, büszke paripaként vágtathassak el vele, ám időnk sürget. Nyakunkon loholó eladók nem érthetik, mily fenséges feladat miatt okoztunk nekik kellemetlenséget. Szabad percünk sincs dühüket csillapíthassuk türelmes magyarázatunkkal. Messzebb távlatokba mutató kötelességek szólítottak el bennünk. Egész addig vitték lábaink, elhalt a mögöttünk morajló halandók zsörtölődése. Azon nyomban megvetem lábaim a mosdóhoz vezető folyosó szegletében, amint érzékeny hallásom azt jelzi, elmúlt testi épségünket galád mód fenyegető veszély. Biztonságunk érdekében teszek még egy üzleti sort kémlelő pillantást, s kizárólag ezután fordítom aggodalmas tekintetem nimfák leányára. Bevallom bántja önérzetem, ily kalamajkákba sodortam ön szántamon kívül. Fejemen landoló kerekded élőlényt legszívesebben hosszas dorgálásában minősíteném, amiért meggondolatlan viselkedésével ekkora felhajtást keltett. Szívemre helyezem tenyerem, s úgy hajolok meg pórul járt teremtés előtt, hozzá méltón fejezhessem ki sajnálatom. -Bocsánatáért esdeklem! Restellem, önkényesen bajba sodortuk, ezen örökmozgó mitugrász hathatós közreműködésével.-Pillantok fel szúrósan élénk színekben pompázó borítékot arcomba lógató élőlényre.-Csillapíthatom fáradtságát valamivel? Pohár vízzel? Ülőhellyel? -Indulatosan kikapom az elém terjesztett borítékot, ne zavarhassa tovább látásom. Folytatni kívántam beszélgetésem édes virágok illatozó bimbójával. Megerősítést vártam kicsattanó egészségnek örvend, s nem kínozzák fáradalmak. Csillapíthatatlan aggodalmam azonban nem akadályozhatott benne, vezérfonalként elsődlegesen teljesítendő feladatnak tekintsem a boríték felnyitását. Nyugodtan forgattam a sima felülettel rendelkező papírt, merre található ragasztás, ám legnagyobb döbbenetemre nem rendelkezett hasonló tulajdonságokkal. Ravasz húzásként szokatlan formában lezárt tasakot használtak. Leleményességemen ez sem foghatott ki. Acél keménységű fogaim szakértő segítségével, hamarosan levélhez juthattunk. -Mit mondasz a hölgynek, neveletlen bestia? Illendő lenne bocsánatot kérned, előbb tanúsított viselkedésedért.- Néhányszor megrázva a lapot, vetettem újabb haragos pillantást a fejem egyensúlyozó gömböcre. Tartalom felolvasását megelőzően jogosnak éreztem, tiszteletet tanúsítson a női nem képviselője iránt. Kizárólag bűnei alól feloldozást kérő szavak esetén teszem közzé levelünk sorait. Azt a néhány mondatot, mely hozzám hasonló értetlen felhördülést vált ki. Fülemet kelletlen vakarászva gondolom végig a sorokat. Napnál világosabb egyszerű talányt adtak fel számunkra, ám a talányra nehéz rálelnem, ha hajszálaim között hangosan csivitelő fegyverhordozóm lapul. -Hallgass, pajtás! Gondolkozom!-Hessegettem arrébb yakuza-ról duruzsoló szárnyas lényt, ne zavarjon bele elmélkedésembe.-Tehát, ezen levél alapján, nyüzsgő forgatag…hullámvasút…vattacukor. Tehát, azt várják el szövetségünktől, megtaláljuk a mosolygós rémet, kinél lufikat találunk.- Karjaimat hátam mögött összekulcsoltam, s néhány kör megtételével kerestem a végső következtetéseket, melyeket hamarosan úgy véltem megleltem. Azon nyomban okos teremtésünk elé lépek véleményét kérhessem felvetésemmel kapcsolatosan. Udvariasságom megköveteli, ne tegyek egyetlen tapodtat sem, míg mennyei magasságokból közénk hullott angyalunk ki nem ejtené ajkain, mit gondol a sorok rejtett tartalmáról. -Ön mit gondol, kedves Miya~uh kisasszony? Jól értelmeztem a sorokat, vidámparkot tűzték ki utazásunk következő állomásaként? Mosolygós rém kilétéről hogyan vélekedik? Egyet ért, buzgó kispajtásunk felvetésével, yakuza beépített embere lenne?- Utolsó kérdésem magam sem vehetem komolyan, bár egyre nagyobb gyanakvással fordulok hősi küldetésünk forgatagába. Karom gyönyörűen csengő névvel felruházott teremtésünk felé tartom. Szívem repesne az örömtől, ha megtisztelne kíséretével, s ezáltal, elkerülhetnénk, tömegben messze keveredhessünk egymástól. Döntésétől függetlenül, rövidesen útra kelünk a szabadidejüket boldogan töltő emberek zsivajába. Mindenfelé rohangászó, kiabáló, édességet majszoló, ártatlan halandók, kik oda sem figyelnek, mi zajlik körülöttük. Önfeledten élvezik a park nyújtotta szolgáltatásokat, míg hármas társulásunk lassú léptekkel haladva kutakodik mosolygós rém után. Tekintetem szaporán járatom a fel-felbukkanó arcok között. Minden tőlem telhetőt megteszek, ne förmedjek idegesen fejemet ficánkoló isten csapására, ki rövidesen hisztis gyermekként követelt ételt. -Oh, te fáradhatatlan bajkeverő…-Dörzsölöm meg sajgó halántékom, miközben hálásan körzök kézfejemmel bámulatos teremtényünknek. Étekkel csillapítja gyerekes segédünk éhségét, melytől egyre nagyobb bizonyosságot nyerek, valóban felsőbbrendű jó szándék vezérelte köreinkbe.-Köszönd meg a hölgynek, mihaszna!- Pöckölök a kobakomon ágaskodó lény feneketlen bendőjére, vegye a fáradtságot illedelmes szavak kiejtésére. Halvány reményeket táplálok mindez sikerrel járhatna, ugyanis a pufók szárnyas, baj szelét generálva vetődik előre. Kétségbe esésem szélére lavírozva kísérelek meg utána kapni, nehogy újabb kellemetlen helyzetbe sodorhasson minket, ám szembesülve a tengernyi lufival és mellette álló bohóccal rögvest világossá válik minden. Levegőbe csettintve derül fel arcom, majd követem buzgó fegyverhordozóm a felfújható medencéhez. Államat elmélyülten dörzsölésével járt ütemesen körbe farkincám, jelezve mélyen elmémbe zárkóztam, megfelelő tervet eszelhessem ki. Sajnálatos módon óra kegyetlen kattogása sürgetett, így nem juthattam messzi vizekre. Egyetlen szempontból nem voltam hajlandó engedni. Varázslatos égi csengettyűnk kézfejét megragadva avatom be, talán végső kérésembe, vagy nevezhetjük végakaratnak is. -Kérem, várakozzon itt! Kísérletet teszek az üzenet és kotnyeles pajtásom felkutatására. Amennyiben nem járnék sikerrel, abban az esetben kövesse példám. Nem kísérelném meg, szükségtelenül keveredjen bajba.- Nagy levegőt véve fordulok el és ugrok fejest a lufiktól hemzsegő medencébe. Delfinmozgással próbálkozom utat törni az egymásra halmozódó kerek tárgyak között. Utam során, minél finomabban, gyengédebben paskolom arrébb őket, bőszen tanulmányozva tartalmukat. Néhányat figyelmetlenségemből kifolyólag tévesen lyukasztok ki, míg a többi levéllel rendelkező tárggyal csúfosan mellé fogok. Egyikben sem találom a nagy „h” betűvel ellátott üzenetet. Kitartóan keresek, ám a bohóc hajókürtje jelzi szorgalmas felfedező oldalammal kudarcot vallottam feladatomban. Mérhetetlen csalódottsággal kullogok ki a medencéből. Tekintetem végig a földön tartva szégyellem el magam, csődöt vallottam ezen egyszerű megmérettetésben. -Mélységesen sajnálom. Elbuktam.-Kérlelő tekintettel szorítom meg utolsó mentsvárunk kecses kezét és borulok előtte térdre.-Minden reményem Önbe helyezem, Miya~uh kisasszony! Járjon sikerrel!- |
| | | Sierashi Katsuo 7. Osztag
Hozzászólások száma : 94 Age : 15 Tartózkodási hely : Menj a füst után Registration date : 2009. Nov. 22. Hírnév : 15
Karakterinformáció Rang: 7. osztag, kapitány Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (25000/30000)
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk Vas. Márc. 31, 2013 4:54 am | |
| Tarkómat dörzsölgettem a nagy feladaton, rájöjjek, melyik sárga üvegben van drazsé. Sok bigyóban úszkált valamilyen fehéres, rácsos anyag, de nem tudtam pontosan ezt vagy mást kéne keresnem. Eddigi éveim során biztosan találkoztam már hasonló dologgal, mint a daru – darázs - csak éppen nem tudtam az lenne becses neve. Mindenkivel megeshetnek efféle aprócska hibák, ezért sem kerítettem nagy feneket a keresgélésnek. Teljes mértékig meg voltam róla győződve rá fogok találni, csupán idő kérdése. Abban sem kerteltem – kételkedtem –, azelőtt kaparintom kezeim közé, ránk sötétedne. Tető alatt nem, mintha látnám, mikor lesz este, de biztosan nem jutunk odáig, mert nem és kész. Egymás után emeltem fel a sárga cuccokat, minél hamarabb végezzünk. Összeszűkült szemekkel tanítványoztam - tanulmányoztam - tartalmukat. Úgy gondoltam, ha gyorsan forgatom előbb, vagy utóbb véletlenül pont az fog kezembe akadni, amin azaz átkozott valamicsoda van. Tartottam magam annyira szemfényesnek – szemfülesnek -, nem kerüli el élező – éles – tekintetem. Ennél fogva emelgettem, vizsgáltam és tartottam fény felé az összeset. Épp az egyik kisebb aranyszínű löttyöt szemléltem, amikor a Clarie nevű néni, mert még is csak idősebb volt nálam és anya megtanította, nem szabad az öregebbeket tegelnem – tegeznem -, tehát marad a néni, hiába nézett ki fiatalnak. Nem hozok szenet – szégyent – családomra viselkedésemmel, bár majd nem elejtettem a törékeny csuprot. Akkora hangerővel kiáltott rám, azonnal összerezzenve hajítottam el. Szerencsére időben kaptam utána, így néhány hadonászással újfent kezeim közé kaparinthattam. Erre úgy hiszem kijárt, nyugodtan törölhessem le a homlokomon gyülekező izzóság - izzadtság - cseppeket. Abban bíztam már túl vagyok a nehezén, viszont néni teljesen begőzölt. Rám vetette magát és boldogan ölelgetett. Nem kifejezetten értettem mi üthetett belé, de megsérteni se akartam. Mozdulatlanul tűrtem lapogatását, bőszen imádkozva, ne kapja el a nagymama rettenet, amikor gyerekek arcát nyúzzák gügyögve. Abból a korból régen kinőttem és ezt valószínűleg észlelhette, mert álomfutását – ámokfutását – követően az árushoz sietett. Borítékot vett át tőle, amin kizárólag ingerülten tudtam morogni. Egyre érzékenyebben érintett, ennyi olvasni valóval kínoznak minket. Egyre jobban piszkálta önbecstelenségem – önbecsülésem -. Kénytelen leszek előrébb hozni a betű felismerő óráimat. Nem ért mindenből kimaradok, mert nem volt forgalmam – fogalmam - mi áll bennük. Most sem kifejezetten tudtam, miért távozunk sietősen, csak fejemet kapkodva meresztgettem szemeimet, ugyan hova rohan Clarie néni. Jobb ötlet híján intettem az árusnak és utána futottam. Egyre nagyobb szemekkel pislogtam, miért távolodunk a nyüzsgő épülettől, de hamarosan felolvasta a levél tartalmát. Nem igazán lettem okosabb, aztán rájöttem teljesen mindegy. Egyszerűen vállat vontam, majd csendesen követtem a vidámparkhoz. Ezen a ponton, megint összeráncoltam szemöldököm, de még mindig magabiztosan közlekedett, úgyhogy nem szóltam. Beléptem a kapun, ahol akkora tömeg fogadott, akartam se voltam képes arra haladni, amerre szerettem volna. Hamar elsodróztam Clarie nénitől, de némi ügyeskedéssel sikerült visszatalálnom hozzá. Egyszerűen négykézláb átmásztam az emberek lábai között. Bevált módszer volt, hiszen sokat gyakoroltam, amikor felnőttek elől kellett bújkálnom. Sok időt megspórolt nekem és szemvillámlás – szemvillanás – alatt néni társaságában találhattam magam, aki épp fehér lepedőbe bújt szellem felé mutogatott. Sűrűn bólogattam, mielőtt karon rántva odáig hurcoltak volna. Jelezném semmi szükség nem volt erre, mert magamtól is jöttem volna, de nem takarékoskodtam – akadékoskodtam -, hanem zsemlémet – zseblámpámat – bekapcsoltam léptem utána a sötét terembe. Körbe világítottam a helységben, hátha nyerünk valami támpontot, de annál többet nem tudtam meg, hogy egyetlen szoba és teljesen kihalt. Üres volt az egész, semmi mozgás nem volt benne. -Nem fogok elveszni…-Forgattam meg szemeimet kezem újabb betámadásán. Eszembe se jutott volna messzire keveredni, ha már az volt a feladat együtt találjuk meg az üzletet – üzenetet -. Félni sem féltem a sötétségtől, vagy mumusoktól, mint Panaló. Az már jobban rám hozta a frászt minden előjel nélkül sikított fel néni és ugrott rám hatalmas erőkkel. Nem számítottam rá, amerikai focis lendülettel leszek leterítve, úgyhogy a váratlan támadástól sikeresen kiterültem a földön. Ekkor esett fejemre az első gusztustalannak nevezett izé. Nem mondanám belém állította a félszt, inkább kellemetlenül érintett, ahogy is, rajtam sipítozott, rángatózott és őrjöngött néni. Karjaimat széttárva pislogtam, most ugyan mit kezdhetnék vele, majd rájöttem, ha leszedem valamit, talán szabadulhatok. –Öööh…szedem, szedem! Nyugalom! Ezek csak sípolós gumijátékok!- Tartotta lámpa fényébe a vérengző fenevadat, amit a néni válláról szedtem le. Ártalmatlan, levegővel feltöltött játékok voltak, amikkel egymást szoktuk ijesztgetni az óvodában. Emlékszem sokat tettük egymás ágyába, vagy lógattuk másik fölé alvás közben. Sok vicces történet kapcsolódik hozzájuk, de teljesen veszélytelenek. Mindezt hamarosan Clarie néni is megértette. Lassan felkászálódott rólam és térden kúszva kutakodott a lehulló játékok között. Fejemet vakarászva világítottam körbe a teremben, miközben találomra bele-beletúrtam néhány nagyobb kupacba. Sikerült egy alkart találnom, amit gyorsan felvettem. Kihúztam összeszorított ökléből a papírlapot. -Pontosan mit keresünk az üzeneten?-Fordítottam körbe-körbe a kopottas fecnit. Válasz kissé meglepett, pontosabban az érthetetlenségén szemöldököm felhúzva pillantottam nénire. Rövidesen kiderült semmi gubanc, csak tele volt szája, így megkönnyebbülhettem nem kattant be a sötétségtől. Teljesen, így sem győződtem meg róla, rendben lenne. Kissé furán csengett a betűt érintő magyarázata. Hálás voltam a segítőképességéért – segítőkészségéért -, de ennél már némileg magasabb érdemi – értelmi – szinten álltam. Kötélkedni – kötekedni – nem akartam, ezért „pöpec” jelzést mutatva folytattam tovább a keresgélést. Jó kedvűen fütyörészve piszkáltam a lehulló bigyók között. Tökéletesen jól jött az első nekifutásnál talált kar. Vele könnyebben kutakodhattam és le se kellett hozzá hajolnom. Számtalan kupacot átvizsgáltam, mire Clarie néni csatakiáltására befejezhettem az unalmas kutatást. Széles vigyorral világítottam a falak irányába. Sürgetően keresgéltem a kijárat után, míg homlokon nem vágott néni következő megjegyzése. Némileg kővé dermedve sandítottam rá, hátha pusztán viccel a vattacukorral. -Ne túlozz, oba san.-Hangsúlyoztam ki az utolsó szavakat, minél jobban. Éreztetni kívántam, végre túljuthatnánk egymás kölcsönös korszakolásán – kor behatárolásán -. Egyre kellemetlenebb volt ez a téma, de ha nem fejezi be, garantáltan az öreganyámként fogom kezelni.-Legyen hullámvasút, ha még elbírja a szervezted, oba san. Nem szeretném, miattam kapj szívintraktust – szívinfarktust -.- Néztem rá minél aggodalmasabban, ahogy a szellem irányába meneteltem, átadhassam a Clarie néni kezéből kivett üzenettel. Biztos voltam benne teljesítettük a feladatot, mert hasonlított az a firka a helikopter lapátjaira, szóval, ha elbuktunk, akkor bunda van a játékban, mert mi tisztességesen végigcsináltuk. |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: sZuPeRhŐs KeReStEtIk | |
| |
| | | |
| |
|